Készült: 2021.06.25.05:38:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

71. ülésnap (2011.03.01.), 44. felszólalás
Felszólaló Dr. Apáti István (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 17:18


Felszólalások:  Előző  44  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt én is köszönetemet fejezzem ki annak a mintegy 30 ezer köztisztviselő és közalkalmazott kollégának, illetőleg a körülbelül 60 ezer választási bizottsági tagnak, akik nélkül nem sikerült volna lebonyolítani a helyi önkormányzati választásokat.

A két nagyobb beszámoló közül először a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásával kapcsolatos állami feladatok végrehajtását, a lebonyolítással és megszervezéssel kapcsolatos állami feladatok végrehajtását szeretném górcső alá venni. Tény, hogy önmagában véve örvendetesnek tűnik az, hogy mintegy 26 ezerről valamivel több mint 17 ezerre, tehát jó egyharmaddal csökkent le a helyi képviselők száma. Az már más kérdés, hogy a megoldási módozattal a kivitelezés miatt a Jobbik nem tudott egyetérteni, ezért nem támogattuk ezt a javaslatot, ellentétben például a kisebb parlamenttel kapcsolatos javaslattal, amelyet a Jobbik is megszavazott még tavaly tavasszal.

Örvendetes az is, hogy az 5,3 milliárd forintos költségkeretből sikerült 300 millió forintot megtakarítani. Ennek nagyon örülünk, sőt ha Korondi Miklós jobbikos képviselőtársunk javaslatát megfontolták volna, akkor ezt a megtakarítást valószínűleg még növelni is lehetett volna, egyúttal pedig a választások tisztaságát is sikerült volna fokozni, ugyanis - mint ahogy arra emlékszünk - a tavaly nyári ülésszakon Korondi Miklós módosító javaslatot nyújtott be, amelyben kérte a borítékos rendszer megszüntetését, hogy ne legyen szükség borítékok legyártására a szavazások alkalmával. Ez egyrészt országos kihatásában jelentős megtakarítást eredményezett volna, másrészt pedig ezzel a láncszavazások néven elhíresült nagyon súlyos választási csalásokat, választási visszaéléseket gyakorlatilag egy csapásra meg tudtuk volna szüntetni. Reméljük, hogy a későbbiekben majd ezt a jobbikos javaslatot is befogadja a tisztelt kormánytöbbség.

Sok egyéb más mellett szó van a beszámolóban a 10 ezernél több lakosú települések esetében arról, hogy a választókerületi határokat újra kellett rajzolni. Hogy egy szűkebb környezetemből vett példával éljek: Mátészalkán tizennégy választókerületben szavaztak az emberek 2006-ban, ez most lecsökkent nyolcra. Egyébként mi sem problémáztunk ezen, helyben biztosan jól rajzolták meg a új választókerületi határokat. Ez azonban sokkal inkább a helyi jegyzőn és a helyi szakapparátuson múlott, mint a helyi politikusokon. Tehát ezzel helyben nem volt problémánk, de nem biztos, hogy országosan is ennyire pozitív a kép, hiszen a rendszer változása miatt szükségképpen olyan torzulások alakultak ki, amelyek nehezen magyarázhatók. Szintén egy helyi példával élve azt azért torznak és súlyosan aránytalannak tartom, hogy Mátészalkán korántsem nyolcszoros különbség jött létre a Fidesz és a Jobbik között, de az egyéni és a kompenzációs lista arányainak az eltorzítása miatt mégis nyolcszor, a polgármesterrel együtt meg kilencszer annyi képviselője van a Fidesznek, mint a második legnagyobb politikai erőnek, a Jobbiknak. Ha nincs kilencszeres különbség, akkor elég torz, hogy a népakaratot megcsúfolva mégis kilencszer annyian ülnek a helyi testületben.

Ezzel a beszámolóval nem foglalkoznék különösebben, hiszen itt tényadatok hangzanak el, amiket nem feltétlenül tartok vitára érdemesnek, mert bár az ilyen tényekkel lehet vitatkozni, csak éppen felesleges időrablás. Sokkal érdekesebb az, amit az előbb már megemlítettem, hogy milyen törvény alapján választott Magyarország helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket 2010. október 3-án. Nos, a 2010. évi L. törvény alapján, amely vadonatúj szabályozást jelentett az eddigi joganyaghoz képest. S tekintettel arra, hogy a beszámoló is több helyen hivatkozik erre, ezért most ismét kiváló alkalom kínálkozik arra, hogy megemlékezzünk erről a törvényről, illetve a törvény megszületési körülményeiről.

Ezt egyrészt súlyosan alkotmánysértőnek tartja a Jobbik Magyarországért Mozgalom, ezért tavaly nyáron soron kívüli eljárást kérve a taláros testülethez, az Alkotmánybírósághoz fordultunk, kérve az egyéni és a listás mandátumok arányaiban rejlő alkotmánysértés megszüntetését. Tehát azt kértük a taláros testülettől, hogy helyezze hatályon kívül a törvénynek ezeket a rendelkezéseit. Ugyanis semmiféle észérvvel nem tartjuk magyarázhatónak, alátámaszthatónak azt, hogy 70 százalékos egyéni és 30 százalékos listás arányokat határoz meg a törvény. Ez szembemegy a tavaly tavaszi arányokkal, illetőleg azokkal az arányokkal, amelyeket jelenlegi információink szerint a 2014-es országgyűlési választásokra a kétharmados többség is meg akar hagyni, amely szerint 55 százalékban listáról, 45 százalékban pedig egyéni mandátummal kerülnek majd be a honatyák az új Országgyűlésbe. Tudom én azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy nagyon népszerű lenne és tetszene az embereknek, ha azt mondanánk, hogy minél inkább az egyéni mandátumok irányába vigyük el a jogrendszert. Ez egyébként az angolszász jogrendszer sajátossága, de Magyarország mindig is a kontinentális jogrendszert, azon belül az osztrák-német jogfejlődést követte, ezért eléggé rendszeridegen az angolszász rendszert behozni.

De hogy ne csak államelméleti meg jogtörténeti érvekkel éljek, hadd mondjam el azt is, hogy nemcsak ezért tartjuk igazságtalannak, hanem azért is, amit egyes fideszes képviselőktől fél füllel hallottam, hogy minél inkább az egyéni irányába kellene elmenni, és köszönjük meg, hogy nem teljesen egyéni rendszer alakult ki. Ez azonban vérlázító és teljesen torz lenne, hiszen ha csak egyéni képviselők kerülhetnének a Magyar Országgyűlésbe, akkor 855 ezer magyar ember szavazata egyetlen mandátumot sem érne. Gondolom önöknek sem kell magyarázni, hogy ez mennyire aránytalan lenne. Ettől függetlenül én is tisztában vagyok azzal, hogy a magyar emberek nagyon szívesen hallják azt, hogy csak egyéni képviselők kerüljenek be. Megtámadhatnak engem azzal, hogy most a Jobbik érdekében beszélek, hiszen nekünk csak listáról bekerült képviselőink vannak, de egyéb érvekkel szeretném megvilágítani, hogy ez nem ilyen egyszerű, és ezzel az egyszerű érvvel nem lőhető ki... Egyrészt a Fidesznek sem ment mindig ilyen jól, nem mindig futott ennyire a szekere. Ha a 2002-es és a 2006-os választásokon az egyéni mandátumok felé tolódott volna el a választójogi rendszer, akkor a Fidesz sem járt volna olyan jól. Óvatosságra intem tehát a kormánypárti képviselőket is.

Azért nem tartjuk jónak a 70 százalékos egyéni rendszert, illetve az egyéni rendszer irányába való még nagyobb elmozdulást se a helyi, se az országgyűlési választások szintjén, mert ahhoz, hogy ez megvalósítható legyen, legalább két feltételnek folyamatosan, egyidejűleg teljesülni kellene. Az egyik a korrekt, tiszta és átlátható, legális és törvényes pártfinanszírozás. Az nem megy, hogy a kisebb pártok meg a középpártok tisztességesen gazdálkodnak az állami forrásokkal, határidőre forint/fillérre pontosan elszámolnak, míg az elmúlt húsz év két legnagyobb pártja, a Fidesz és az MSZP pedig ki tudja, milyen multiktól, bankokból, biztosítóktól, építőipari cégektől ilyen-olyan-amolyan, nem teljesen tisztázott körülmények közül érkező finanszírozásban részesül. Ez nyilvánvalóan igazságtalan és aránytalan.

A másik pedig az aránytalan médiaviszonyok kérdése. Az nem működik, hogy például a Jobbik Magyarországért Mozgalom bizonyos csatornákon kevesebbet szerepel, mint a tőle legalább 10 százalékkal gyengébb eredményt elérő LMP. Az nem megy, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményeit nagyon sok csatorna megsérti. Nem győzünk jogorvoslati kérelmekkel, kifogásokkal, panaszokkal élni azért, hogy ez megváltozzék. Nagyon sok média úgy tesz, hogy világon van a Fidesz, létezik az MSZP és az LMP, és azt a hamis látszatot keltik, mintha a Jobbik nem lenne, mintha nem is lenne véleményünk dolgokról, holott mindenről elég markáns álláspontot és véleményt fogalmazunk meg. Minket egész egyszerűen elhallgatnak, ezáltal tulajdonképpen egy médiakaranténba kényszerítenek. Amíg a pártfinanszírozás így áll, és a médiában ennyire igazságtalanul és jogszerűtlenül torzak az arányok, addig nem lehet arról beszélni, hogy egyéni képviselői rendszerre álljunk át. Ha a pártfinanszírozásban valósan arányos tényezők lennének, és a médiamegjelenés is korrekt és törvényes lenne, akkor azt mondanánk, hogy érdemes ezen elgondolkodni, mert akkor valóban egyenlő feltételek állnak elő. De úgy érzem, hogy ettől még messze vagyunk, és a következő ötven évben én változásokra ezen a téren nem számítok.

Nagyon érdekes lesz az a helyzet, tisztelt hölgyeim és uraim, ha az Alkotmánybíróság megsemmisíti ezt a törvényt, mert akkor egy nagyon érdekes állapot fog előállni, hiszen a tavaly őszi eredményeken nyilvánvalóan már nem tud változtatni, viszont egy alkotmánysértő törvény alapján lebonyolított választás és az azt követő politikai helyzet ma még beláthatatlan következményekkel járhat. Az egyéni és kompenzációs arányok kérdését nem akarom a továbbiakban körbejárni, mert úgy érzem, hogy az előző percekben ezt kellőképpen megtettem. (Babák Mihály: Nem szabad prejudikálni, várjuk ki a végét!)

A kampánycsend intézményével önmagában egyetértünk. Nagyon helyes az, hogy a választások napján legyen csak kampánycsend. A korábbi szabályozásnak, annak, hogy a vasárnapi választások miatt péntek vagy szombat éjféltől beállt a kampánycsend, nem sok értelme volt, rengeteg kampánycsendsértés és jogsértés kapcsolódott ehhez. Ezt tehát önmagában helyesnek tartjuk, viszont tiltakoztunk ellene a megszületése előtt is és tiltakozunk most is, hogy ennyire lerövidítették például a kopogtatócédula-gyűjtés időszakát. Rögtön hozzáteszem, hogy ez nem a Jobbiknak, hanem a Jobbiknál kisebb pártoknak és jelölő szervezeteknek jelent aránytalan hátrányt.

(11.30)

Ennek a legnagyobb torzítása Budapesten volt megfigyelhető, ahol rögtön megfejelték azzal, hogy felére csökkentett kopogtatócédula-gyűjtési idő mellett négyszer annyi kopogtatócédulát kellett összegyűjteni, mint 2006-ban, illetve az azt megelőző választásokon, ami nyilvánvalóan megint egy jogszerűtlen és igazságtalan állapot.

És hogy ne annyira rózsaszínűen lássuk ezt a kérdéskört, és nyomatékosan felhívjam itt ellenzéki képviselőként a figyelmet a problémákra, ezért most néhány fontos tényt, fontos sérelmet szeretnék önöknek megemlíteni, mindjárt hozzáteszem, a teljesség igénye nélkül, mintegy példálódzó jellegű felsorolással, de próbálom ezeket a súlyuk miatt röviden bemutatni.

Az egyik az, amit szintén nyáron erőszakoltak át a parlamenten, amely szerint a honvédségtől, a rendőrségtől, illetőleg a nemzetbiztonsági szolgálatoktól leszerelt személyek a leszereléstől számított 3 éven belül nem lettek választhatóak, tehát magyarán mondva a passzív választójog nem illette meg őket. Nyilvánvaló, hogy ezzel az ellenzéki pártokat hozták hátrányos helyzetbe, azon belül is leginkább a Jobbikot, hiszen valahogy mégiscsak megneszelhették, hogy a Jobbik színeiben nagyon szívesen indulnának frissen leszerelt, aránylag még fiatal vagy középkorú rendőrök és katonák elsősorban. A titkosszolgálatoktól leszereltek nem igazán voltak jellemzőek, hogy érdeklődtek volna nálunk, vagy ha érdeklődtek, akkor az érdeklődés más természetű (Derültség a Jobbik soraiban.), ebbe most nem szeretnék belemenni. Semmi indokát nem láttuk ennek.

És emlékszünk arra, hogy az eredeti javaslatban ez úgy hangzott, hogy öt éven belüli leszerelés esetén nem lettek volna választhatóak ezek a személyek, aztán kiderült, hogy Győr megyei jogú város polgármestere beleesne ebbe a kategóriába, és rögtön levették három évre. Tehát ezt a testre szabott, egyénekre szabott jogalkotást mindenképpen sérelmesnek tartjuk, és ilyen értelemben azért a választások tisztasága környékén, megint csak azt mondom, hogy nincs minden rendben.

Jogorvoslati rendszer; nagyon helyesen és nagyon korrekten - hogy azért dicsérő jelzőket is használjak - kitér erre a beszámoló, hogy az egyéni eredményekkel szemben benyújtott jogorvoslatok végeredménye, azok jogerős elbírálása kihatással, méghozzá jelentős kihatással van a kompenzációs listák végeredményére. Nos, ezeket az anomáliákat is célszerű lenne feloldani, hiszen például Szabolcs megyében is számos helyen városi rangú, tízezer fölötti lakosságszámú településen ez nem kevés problémát okozott.

Végül, de nem utolsósorban szeretnék egy konkrét történetet megosztani önökkel. Úgy gondolom, egyrészt mindennek a zsinórmértéke az életszerűség, másrészt talán színesebb és változatosabb úgy a vita, ha nemcsak tankönyvízű meg papírízű ismereteket osztunk meg egymással, hanem konkrét eseményeket is, amelyek 2010. október 3-ához kapcsolódnak. Nagyon sajnálom - és körülnézek, nem látom itt a teremben -, hogy nincs itt az ombudsman, nagyon szerettem volna, ha Kállai úr ezt a rövid történetet végighallgatta volna.

Az alábbi történet Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 9. számú választókerületében esett meg, Mátészalka mellett, Ópályi községről van szó, amely egy háromezres lélekszámnál is nagyobb község, ahol egyébként a cigány népesség aránya közelít az 50 százalékhoz. Ha valaki most azt hinné, hogy néhány perc fékevesztett cigányozásba kezdek, akkor azt ki kell ábrándítanom, téved, nem erről van szó, úgyhogy nagyon tanulságos eset következik.

Október 3-án, délután kizárólag Ópályi cigányok által lakott részén, egyszerűbben szólva a cigánytelepen szórólapokat osztottak, sőt a telepet elárasztották szórólapokkal. A szórólapokon egyértelműen a Fidesz jelöltjeire, az MSZP-jelöltre és független jelöltre való szavazásra buzdították igen tisztességtelen módon a cigány származású választópolgárokat. Ez bizonyíték, utána lehet nézni, lehet ellenőrizni a szavaim hitelességét, erről, kérem szépen, jogerős döntések vannak. Ennek következtében egyébként meg is állapították a jogsértést, meg is kellett ismételni a választásokat, tehát valóban úgy látták az illetékes választási szervek, hogy olyan súlyú jogsérelem történt, olyan mértékben, módon és arányban befolyásolták a választások végeredményét, hogy Ópályiban meg kellett ismételni a választásokat.

Halkan és zárójelben jegyzem meg, hogy az egyébként megismételt választáson is nyertes, az Összefogás megyénkért színeiben induló polgármesterre, illetőleg a négy jobbikos jelöltre... - minő véletlen és egyben nagy szerencse, és nagyon örülünk is neki, természetesen nem buzdították a cigányokat a rájuk való szavazásra, ezen persze nem lepődünk meg, csak a különbségeket és az arányokat akarom ezáltal kiemelni.

A megismételt választások már rendben zajlottak. Tulajdonképpen nagy változás nem történt, tehát körülbelül olyan lett a testület összetétele, amilyen október 3-án is lett volna, ha nem történnek ezek a csalások. Arról már különböző egyéb információk szólnak, de ezek jogerős megállapítása nem, vagy nem teljesen történt meg, hogy aztán milyen evés-ivás-muzsika történt ott esetleg a cigánytelepen vagy annak közvetlen környékén, ami esetleg a tisztességtelen befolyásolás tényállását ismételten kimerítette volna.

Csak azért mondtam el önöknek, mert egy régi probléma, hogy Magyarország és különösen Kelet-Magyarország cigány származású emberek által sűrűn lakott területein a cigányságban az elmúlt 20 év pártjai - különösen élen járt ebben, hála istennek, most már nem mérgeznek itt minket, az SZDSZ, most már kiköltöztek, a rab madarakból költöző madarak lettek, ők már nem növelik itt a mételyt, ők próbálkoztak ezzel először. De bizony ebben bűnös, és megint hozzáteszem, nem akarok esetleges alaptalan általánosítással olyanokat megbántani, akik ezt nem érdemlik meg, tehát megint értsék ezt úgy, tisztelt képviselőtársaim, hogy akinek nem inge, nem veszi magára, amíg úgy áll a helyzet, hogy ciklusonként vagy választásonként eltérő módon és mértékben hol a Fidesz, hol az MSZP vagy annak bizonyos helyi szervezetei, helyi, torz elgondolásokkal rendelkező politikusai a cigány emberekben csak lélektelen szavazógépeket látnak, amíg a cigányságot csak négyévenként akarják felkarolni, amíg a cigány emberek csak addig fontosak a nagy pártok számára, amíg leadják a jelöltjeikre a szavazatokat, addig itt sem a választások tisztaságának frontján, sem pedig a politika és a jog, illetőleg a szakma egyéb területein mélyebb változások nem fognak megtörténni, hiszen egész egyszerűen úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a rasszizmus egy sajátos formája, ez a kirekesztés egy sajátos formája, ez a kihasználás, a kiszipolyozás sajátos formája, amikor addig fontosak a cigány emberek, addig vannak disznóvágások a telepek környékén, addig vannak lejárt szavatosságú konzerv-, meg száraztészta-osztogatások, amíg a cigány emberek leszavaznak hol az MSZP-re, hol a Fideszre; megint mondom, nem állítom, hogy mindenhol így van ez, de nem egyedi jelenségről van szó, az ópályi eset nem egy egyedi jelenség, csak egy jellemző eset, amely aztán, hála istennek, jogerős döntés formájában is testet öltött.

Amíg így állunk, addig nem fogunk tudni előrelépni sem a kisebbségi ügyben, sem szociális kérdésekben, hiszen addig az a politika vagy azok a politikai erők, amelyek érdekeltek abban, hogy ezt az állapotot fenntartsák és jogszerűtlenül befolyásolják a legnagyobb hazai kisebbség bizony sok esetben alulképzett, aluliskolázott, ezáltal könnyen kihasználható, könnyen megtéveszthető tagjait, addig nem beszélhetünk a hőn áhított radikális változásról.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  44  Következő    Ülésnap adatai