Készült: 2021.06.13.07:05:29 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

224. ülésnap (2005.05.11.), 22. felszólalás
Felszólaló Dr. Kóka János
Beosztás gazdasági és közlekedési miniszter
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:52


Felszólalások:  Előző  22  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Próbáljuk meg más stílusban! Magyarország vagy fejlődik, vagy hanyatlik. Ez nem tud másképp lenni, Magyarország nem tud hosszabb ideig egy helyben állni. Egyszerűen a rendszerből hiányzik az a lehetőség, hogy megállunk és pihenünk. Demokráciánk sajátossága, hogy a fejlődés soha nem állhat le. Itt nem egyszerűen emberi mohóságról van szó, nem arról, hogy több pénz legyen a zsebünkben. (Derültség az ellenzéki padsorokban.)

Magyarország akkor működik jól, akkor stabil, akkor tud emberi lenni és szolidáris, ha a gazdaság folyamatosan fejlődik. Csak a gazdaság fejlődése teheti elviselhetővé az élet nehézségeit. Minden reményünk a fejlődésre alapul: lakás, nyaraló, autó, jobb iskola, hosszabb és egészségesebb élet, több pihenés (Lengyel Zoltán: Helikopter.), több kultúra mind-mind a gazdasági fejlődés alapján szerezhető meg.

Magyarország egyszerre van jó és rossz helyzetben. Jó helyzetben vagyunk, mert tizedik éve folyamatosan növekszik a gazdaság, évi 4 százalékos ütemben fejlődik. A gazdaságot az export és a beruházások vezérlik, az elmúlt száz évben soha nem volt ilyen mértékű és ilyen hosszan tartó a fejlődés. Csökken a költségvetés hiánya, jól teljesít a tőzsde, csökken az infláció (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Mihez képest?), és erős a forint, talán túlságosan is erős.

De rossz is a helyzetünk. A felnőtt, a 40 év feletti nemzedék túlságosan rosszkedvű és keserű. Ismerve az elmúlt évtizedeket, ez sok szempontból érthető. Csakhogy aki keserűvé válik, az könnyen feladja. A keserű ember nem vállalkozik, nem kezdeményez, nem hiszi, hogy képes megoldani az életét. Magyarországnak ettől a tehetetlenségérzéstől kell mindenekelőtt megszabadulnia. Ez döntően kulturális kérdés, a politika ebben a megszabadulásban játszhatna katalizátor szerepet - de nem játszik. Már nincs külső ellenség, aki el akarna nyomni bennünket. Az ellenség itt van, az országon belül. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bizony!) Ez a kishitűség, a rosszkedv, a bizalmatlanság; az, hogy sokkal inkább örülnek az emberek általában a sikertelenségnek, mint a sikernek.

Néhány évvel ezelőtt Orbán Viktor arról beszélt, hogy merjünk nagyot álmodni. Őszintén szólva, fenntartásaim ellenére is, nekem inkább tetszett ez a szlogen, mint sem. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Neked sikerült!) Különösen tetszett volna, ha abban a négy évben érdemleges, strukturális reformok is elindultak volna. De nem indult semmi. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Aztán megint eltelt két és fél év. Némi liberális siker ellenére - a sorkötelezettség eltörlésére és a felsőoktatási reform elindítására utalok - más érdemleges változás szintén nem történt ekkor sem. Azt is mondhatnám, hogy 1997 volt az utolsó nagy reformév, a nyugdíjreform éve. Azóta összesen hét évet vesztegettünk el.

Ha a politika bátorságáról, problémamegoldó erejéről beszélünk, akkor lehetnénk egy kicsit szerényebbek, hiszen ezekben egyik oldal sem jeleskedett. Aztán jött 2004 októbere, siker és lendület, ez az a két fogalom, amely miatt a Szabad Demokraták Szövetségének képviseletében miniszter lettem. Kuncze Gábor és a miniszterelnök is elmondta: jelentős változásokat akarnak. Ezért lettem, többek között, miniszter. (Dr. Áder János: Többek között!) Első lépésként egy hibát korrigáltunk. A Medgyessy-kormány a választási ígéreteit nagyon rövid idő alatt teljesítette, s ezzel túlköltekezett. Úgy hiszem, ma már ezen túl vagyunk.

Jól működik a gazdaság, amelynek növekedését döntően a beruházások és az export vezérli. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Meg a hiány!) Tavaly 3,4 milliárd euró működő tőke áramlott az országba. Két tucat vállalat döntött újabb magyarországi beruházás mellett. Több ezer új, jól képzett munkahely jött létre. Úgy tűnik, az idén még jobb lesz a helyzet. Ömlik az országba a pénz! (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Az elmúlt időszakban 500 milliárdnyi új befektetés született. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Melyik országban élsz?) Ez a pénz nem privatizációból, nem állami vagyon eladásából jön, hanem a speciális támogatási programunk keretében. A beruházások már eddig 13 ezer új munkahelyet teremtettek, ráadásul az intelligens ágazatokban, az informatikai, technológiai, szolgáltatási szektorban hoznak létre új munkahelyeket.

Nekiálltunk ezek felett a vasút átalakításának (Manninger Jenő: Tönkretételének.), aminek az utóbbi több mint tíz évben senki nem állt neki, és annyi autópálya épül, mint soha korábban Magyarországon. (Szórványos taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Mennyi? Kétszer annyiért!) Az első, Európai Unióban töltött esztendő minden ellendrukkerség ellenére jól sikerült, az egyenleg pozitív, sikeresen csatlakoztunk. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)

Amivel továbbra is gond van, az az állam: pazarlás, szervezetlenség jellemzi, az állam túl nagy, és drága bürokráciával működik. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: És korrupcióval.) Ilyen volt a Fidesz alatt is, és ilyen most is, és ugyanilyen pazarlóan működik a francia és a német bürokrácia is. (Egy hang az ellenzéki padsorokból: Na!) És persze az adórendszer egyszerűsítése, a szociálpolitika ésszerűsítése, a közigazgatás reformja, vagy érzékelhető változások elindítása az egészségügyben mind olyan ügyek, amelyek nem tűrnek halasztást.

(10.20)

Ezeken a területeken akarunk változtatni. Az ellenzék támogatásával mindez viszonylag könnyen menne, segítségük nélkül nehezebb lesz, de nem lehetetlen.

Tisztelt ellenzéki Képviselők! Van néhány dolog, amiről mindannyian tudjuk, hogy rosszul működik. Ezek között van olyan, amelyre közel hasonló gyógymódot írnánk elő, feltéve, ha ez egy olyan ország lenne, ahol kormányoldal és ellenzék merne és képes volna időnként együttműködni. Azt gondolom, hogy ha önök most részt vennének egy-egy kiválasztott probléma megoldásában, ha konstruktív szerepet vállalnának, valószínűleg mint ellenzéki párt nem járnának rosszul, viszont Magyarország biztosan jól járna. (Domokos László: Mire gondolsz?) Úgy hiszem, egy-egy reform elindítása lehet a kormányoldal és az ellenzék közös érdeke. Elmondom, miért. Attól, hogy a gazdaság jól működik, vagy hogy elindul valamilyen jelentős változás, önmagában nem növekszik a kormányoldal választási esélye. Gondoljanak a Horn-kormányra: utolsó évében már jól teljesített a gazdaság, a kormány mégis megbukott. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mert eladtátok az állami vagyon!) Vagy gondoljanak saját kormányzásukra: minden évben növekedet a GDP, mégsem maradtak hatalmon. A GDP most is 4 százalékkal bővül, de ez önmagában nem jelent garanciát arra, hogy a kormányoldal nyer. Nem tudjuk, hogy az együttműködésre hogyan válaszolnának a szavazók (Révész Máriusz: Parlamenti küszöb felett…), hogy nő vagy csökken az önök hatalomra jutásának esélye, egy dolgot azonban biztosan állíthatok: a normális együttműködéssel önök semmivel sem vállalnának nagyobb kockázatot, mint mi. Hiszem, hogy érdemes megpróbálni. Lehet, hogy születik valami olyan, amit akár még tegnap is elképzelhetetlennek tartottunk volna.

A változás a feltétele annak, hogy az ország gyorsítósávba lépjen, hogy az állam ne telepedjen rá a vállalkozásokra, hogy a sok tízezer, százezer sikeres kisvállalkozás még sikeresebb lehessen. Ezek szabad és autonóm vállalkozások, amelyek eltartják magukat, eltartják családjukat, adóznak és új munkahelyeket hoznak létre. Többségük már 80-90 százalékos hatékonysággal működik, ezért jó, hogy a Magyar Fejlesztési Bank több mint 400 milliárdos hitelprogrammal segíti őket. Nem kérdéses, hogy ez részben a gazdaságpolitika sikere. Magyarország teljesíthetne sokkal jobban. Persze mutogathatunk egymásra, kesereghetünk, hogy ki a felelős az elmulasztott lehetőségekért (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ti!), de nekem úgy tűnik, hogy ez eddig sem vezetett túlzott eredményre. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.)

Az intelligens politika arról beszél, hogyan lehet valamit megoldani, vagy arról, hogyan lehet néhány területen megelőzni Európát. Ebben van izgalom, ebben van kihívás. Szerintem megelőzhető néhány európai ország, mert öregek és sok tekintetben elavultak, hatalmas adminisztrációval, túlméretezett bürokráciával, bénítóan sok szabállyal működnek. Nem véletlen, hogy magas náluk a munkanélküliség, lényegesen magasabb, mint Magyarországon, és a gazdasági növekedésük jóval alacsonyabb a mienknél. Ehhez az az első lépés, hogy fontos dolgokról beszéljünk egymással, például arról, hogy hogyan lett Tajvanból elektronikai nagyhatalom, vagy hogyan lett Írország szoftverfejlesztő nagyhatalom; milyen adórendszer segíti leginkább a gazdaságot, mi az a szociális védőháló, amely méltóságot, biztonságot ad, és mindeközben megfizethető is; miért lett Amerika épp az emigránsok célállomása; mitől izgalmas főváros Berlin; hogyan lett egy papírt és gumicsizmát gyártó cégből a mai Nokia; mitől eredményesebb az angolszász egyetemi modell, mint bármelyik más; vagy melyik egészségügyi modellt érdemes követni. Sok-sok dologban másként látjuk a világot, másként gondolkodunk, és nem is kell mindenben egyetérteni. Mindez azonban nem indokolja, hogy évek óta totálisan elbeszélünk egymás mellett. (Manninger Jenő: Nem beszélni kell, hanem csinálni!) Szerintem a parlament munkáját, kedves kollégák (Dr. Répássy Róbert: Nem vagyunk kollégák, nem vagy képviselő!), tehetnénk intellektuálisan gazdagabbá is.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.)




Felszólalások:  Előző  22  Következő    Ülésnap adatai