Készült: 2021.06.21.11:25:25 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

310. ülésnap (2013.10.14.),  336-382. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:43:46


Felszólalások:   218-335   336-382   382-411      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Módosító javaslat érkezett, így a részletes vitára bocsátásra és magára a vitára a holnapi ülésünkön kerül sor.

Lépjünk tovább! Soron következik az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló rendelettervezet vonatkozásában a szubszidiaritás elve érvényesülésének vizsgálatáról, valamint az indokolt vélemény elfogadása feltételeinek fennállásáról szóló jelentés, valamint ennek az elfogadásáról szóló, az európai ügyek bizottsága által előterjesztett országgyűlési javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A jelentést J/12694. számon kapták meg, az országgyűlési határozati javaslatot pedig H/12695. számon.

Az előterjesztői expozé következik. Hörcsik Richárd képviselő úr, az európai ügyek bizottsága elnöke következik, mintegy 20 perces maximális időkeretben. Öné a szó.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai ügyek bizottságának elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés napirendjén gyakran szerepelnek uniós vonatkozású előterjesztések, legyenek azok törvényjavaslatok vagy éppen nemzetközi szerződések. Úgy vélem, hogy a most tárgyalandó uniós vonatkozású napirendi pont, amit említett elnök úr, a J/12694. számú jelentés vagy a H/12695. számú határozati javaslat alaposan eltér az eddigi, megszokott gyakorlattól. Hiszen nem egy már elfogadott európai uniós jogszabály hazai jogba történő átültetése a cél. Nos, ebben a különleges eljárásban, igenis most először a tisztelt Ház történetében, azt vizsgáljuk, hogy egy még el nem fogadott uniós jogalkotási tervezet vajon megfelel-e a szubszidiaritás elvének vagy sem.

Tisztelt Ház! A Házszabály szerint a szubszidiaritás egy olyan különleges parlamenti eljárás, amelyben az európai ügyek bizottsága kezdeményezheti, hogy az Országgyűlés a szubszidiaritás elvének sérelmét megállapító határozatot fogadjon el. Ennek kellő számú, hasonló tartalmú parlamenti indokolt vélemény esetén jogi következménye is lehet. Rendkívüli és úgy vélem, fontos esemény alkotói lehetünk most itt, a tisztelt Házban, mert uniós tagságunk történetében most első alkalommal folytathatunk le egy úgynevezett szubszidiaritásvizsgálatot, amelynek tárgya az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendelettervezet.

(21.10)

Engedjék meg, hogy tényleg a késői órára tekintettel is csak nagyon röviden szóljak néhány dologról, egy kicsit a jobb megértés érdekében. Az Unió működése az átruházott hatáskörök elvén alapul, azaz minden olyan hatáskör, amit a szerződések nem ruháztak át az Unióra, az itt, nálunk a tagországoknál marad. Tehát az uniós hatáskörök gyakorlása a szubszidiaritás és az arányosság elve; ez a két fontos momentum irányadó az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke szerint.

Ezen elvek gyakorlati érvényesülését a nemzeti parlamentek a lisszaboni szerződés 2. számú jegyzőkönyvében szabályozott eljárás által tudják gyakorolni. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, a szubszidiaritás elve vizsgálatának a lehetőségét a lisszaboni szerződés biztosítja a tagállami parlamentek számára. Ez egy lehetőség, amivel vagy élünk, vagy nem. A szubszidiaritás elve annak biztosítását célozza, hogy a döntéseket az Unió polgáraihoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg. Ez az irányadó elv a tagállami és az uniós hatáskörök elhatárolása során.

Tehát úgy vélem, hogy ez az elv, amiről itt szó van, egyértelműen mind a 28 tagország tagállami szuverenitását védelmezi. Tehát fontos megállapítani, tisztelt képviselőtársaim, hogy a szubszidiaritás tehát politikai és nem jogi kategória. Úgy hiszem, hogy az Európai Unió demokratikus működése, a polgárokhoz közelebb lévő Unió megteremtése az Unióban már egy több évtizedes célkitűzés, és e vonatkozásban a hangsúly mindig a megvalósítás mikéntjén volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlen tehát, hogy az alkotmányos szerződést kidolgozó Európai Konvent például 2002-ben egy külön munkacsoportot hozott létre, éppen a nemzeti parlamentek uniós szerepvállalásáról, illetve a szubszidiaritás elve hatékonyabb érvényesüléséről szóló vizsgálathoz. Az emlékezetes konvent közös gondolkodásának az eredménye éppen a szerződéshez csatolt 2. számú jegyzőkönyvben testesült meg, amely egyszerre biztosítja a parlamenti ellenőrzés és a fenti elv érvényesülésének a lehetőségét. Tehát az EU-tagállam nemzeti parlamentje éppen e jegyzőkönyv alapján jogosult az európai uniós jogalkotási javaslatokkal kapcsolatban egy jogilag nagyon-nagyon szabályozott eljárásban vizsgálni a szubszidiaritás érvényesülését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát a jelenlegi eljárás célja kettős. Az első: a nemzeti parlamentek közvetett bevonása az uniós döntéshozatalba azért, hogy szükség esetén esetleg megakadályozhassák, hogy az uniós jogalkotói intézmények átruházott hatásköreit túllépjék. A tagállami szuverenitást megtestesítő parlamentek tehát őrködhetnek afelett, hogy az Unió csak a ráruházott hatáskörök keretei között járhasson el. Amennyiben tehát az adott parlamenti kamara ennek az elvnek a megsértését állapítja meg, akkor egy úgynevezett indokolt véleményt a jogalkotási javaslat előterjesztésétől számított nyolc héten belül megküldhet az uniós jogalkotóknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A ma délelőtt lefolytatott európai ügyi, illetve alkotmányügyi bizottsági üléseken elhangzott hozzászólások kapcsán engedjenek meg néhány megjegyzést, gondolatot. Ez az eljárás a nemzeti parlamenteket jogosítja a véleményük kifejtésére, konkrét uniós jogalkotási javaslat kapcsán. Ezt a véleményt indokolni kell, éppen a parlamenti döntés megalapozottsága érdekében. Nem általában tehát a szubszidiaritás érvényesülése az eljárás tárgya, hanem konkrét, az Európai Bizottság által elfogadott vagy javasolt dokumentum.

Szeretném külön hangsúlyozni, hogy a parlament indokolt véleménye jogilag nem köti a kormányt a tanácsi döntéshozatalban. Az országgyűlési határozati javaslatban megfogalmazott döntés nálunk tehát két szavazatot jelent abból a 14-ből, amely ahhoz szükséges, hogy az Európai Bizottság felülvizsgálja a javaslatot. Ha ezt a szavazati küszöböt nem sikerül elérni bizonyos határidőig, akkor az uniós döntéshozatal folytatódhat ugyanúgy, mint korábban az EU intézményeiben, ugyanakkor, ha mégis sikerül átlépni ezt a küszöböt, akkor a parlamentek által kialakított vélemények úgynevezett megfontolás tárgyát képezhetik a Tanácsban vagy az Európai Parlamentben.

Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy egyetlen szót megemlítsek az úgynevezett Monti II rendelettervezetről, amely ez idáig az Unió történetében az egyetlen alkalom volt, amikor a nemzeti parlamentek véleményének hatására az Európai Bizottság visszavonta ezt a javaslatot. A nemzeti parlamentek 12 indokolt véleményt adtak ki a Monti II rendeletére irányuló javaslatról, amely 19 szavazatot képviselt, meghaladva a szavazatküszöböt. Ez 2012. szeptember 26-án történt.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, megfontoltan célszerű ezzel az eszközzel bánni. Álláspontom szerint a szubszidiaritásvizsgálat egy különleges eszköz, amelyet csak kiemelkedően fontos ügyek során érdemes alkalmazni. Csak akkor javasolt a szubszidiaritás elvét ilyenformán vizsgálni, ha mondjuk, egy uniós javaslat társadalmi-gazdasági következményei indokolják, vagy ne adj' isten, az államszervezet működését alapvetően befolyásolja. Jelen esetben igenis ez utóbbiról van szó, mert a javaslat a magyar ügyészség működését érintené alapjaiban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai ügyészségről szóló tanácsi rendelettervezet az európai ügyek bizottságának jelentése és személyes meggyőződésem szerint is egy ilyen uniós javaslat. A tanácsi rendelettervezet kétségkívül alapjaiban sértené a magyar ügyészség függetlenségét, szervezetét, és működését. Nyilvánvaló az is, hogy a tervezet jelen formában történő elfogadása esetén Magyarország Alaptörvényét és a büntetőeljárási kódexet is módosítani kellene.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy összefoglaljam az európai ügyek bizottságában lefolytatott vizsgálat és a benyújtott jelentés főbb megállapításait. Tehát ez a jelentés, amit délelőtt elfogadtunk, megállapítja, a szubszidiaritás elvének sérelme megalapozott, mert 1. az európai ügyészség kizárólagos hatáskörgyakorlása túlterjeszkedne az EU működéséről szóló szerződés 86. cikkében biztosított általános felhatalmazáson; 2. az európai ügyészség szupranacionális modellje aránytalanul korlátozná a büntetőjog tekintetében meglévő tagállami szuverenitást; 3. a rendelettervezet nem igazolja kielégítő módon, hogy az európai ügyészség eljárása a jelenlegi helyzetnél ténylegesen hatékonyabb lenne, valamint 4. az uniós fellépés tényleges hozzáadott értéke a rendelettervezetben vázolt modell mellett nem nyilvánvaló.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiek alapján az európai ügyek bizottsága a Házszabály 134/D. §-ának megfelelően lefolytatta a szubszidiaritásvizsgálatot, és álláspontom szerint megalapozottan jutott el arra a következtetésre, hogy az európai ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendelettervezet sérti a szubszidiaritás elvét.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a jelentés és az azt elfogadó határozati javaslat országgyűlési elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, elnök úr. Megkérdezem, a kormány nevében kíván-e államtitkár úr szólni. Öné a szó, Répássy államtitkár úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Egyetlenegy feladatom van, hogy bejelentsem, hogy a kormány nem kíván állást foglalni a vitában. Az Országgyűlés határozatának aláveti magát, és végrehajtja az Országgyűlés határozatát.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Józsa István: Ilyen még nem volt!)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság írásban nyújtotta be ajánlását, nem állított előadót.

Most az előre bejelentkezett felszólalók következnek. Elsőként megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, alelnök úrnak, Jobbik.

(21.20)

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Viszonylag röviden azért lehet erről a kérdésről szólni, mert az európai ügyek bizottsága tagjaként azok közé tartozom, akik természetesen támogatták ezt, sőt a szeptember 23-ai ülésen elég határozottan foglaltam állást a Jobbik nevében ebben a kérdésben.

Az a szép, hosszadalmas kifejezés, hogy a szubszidiaritás elvének sérülésével kapcsolatos vizsgálat, valóban ez a precíz kifejezés, de ha kicsit magyarabbra és súlyosabbra akarjuk fordítani a kérdést, illetve a címet, akkor arról van szó jelen esetben, hogy egy ország, egy tagország saját maga önrendelkezésének, szuverenitásának feladását jelenti-e olyan mértékben, amely mérték adott esetben a saját maga alkotmányába ütközik, ami persze még az uniós jog szerint nem az az indok, ami alapján mi ezt kifogásolhatjuk, hiszen azért vegyük tudomásul, az alaptörvényben is rögzítettük elég furcsa megfogalmazással, de az uniós jog fölötte áll a nemzeti jognak az alkotmányt és alaptörvényt beleértve, tehát ez rendelettervezet. Ha ez rendeletté válna, akkor - kivéve, ha ez a szűkebb 9-es csapat, de ha elfogadja a Tanács és rendeletté válik, akkor - a hivatalos lapban 23 nappal a megjelenés után kötelezően érvénybe lép. Ebből a szempontból egy meglehetősen súlyos jogi formáról, rendeletről van szó.

Nos, amit létre akar hozni, az európai ügyészség, az a hivatkozás, amit hallottunk az Európai Bizottság képviselőjétől is, amely világosan jelzi, hogy a lisszaboni szerződésnek melyik pontja az, amelyik erre vonatkozik, amely kimondja, hogy van lehetőség európai ügyészség létrehozására. Azonban ez nem azt jelenti szerintünk, és nyilván a Bizottság szerint is, hogy önmagában az a tény, hogy az európai ügyészség mint intézmény létrehozható, önmagában azt jelenti, hogy meg kellene vizsgálni azokat a jogosultságokat, amelyeket megkap, és azt kell megnézni, hogy ez a tényleges intézmény sérti-e az EU-alapszerződéseket. Az európai ügyészség adott területen kizárólagos feladattal bír - tehát a nyomozás.

Hogy elmondjam zárójelben, természetesen a Jobbik is egyetért a fő céllal, azzal, hogy az európai uniós pénzek felhasználásának szigorú ellenőrzésére van szükség. Csak meggyőződésünk szerint a jelenleg rendelkezésre álló intézmények, tagállamok szorosabb együttműködésével ez megvalósítható, ugyanis ebben a hierarchikus rendszerben a brüsszeli - vagy ki tudja, és majd vita lesz, ha létrejönne - legfőbb ügyész gyakorlatilag nyilván hierarchikus rendszerben utasítja és nevezi ki a delegált ügyészeket, akik a tagországban működnek. Őket ugyan javasolhatja a tagország, de a kiválasztás, a döntés és az utasítás ebben a rendszerben természetesen a brüsszeli főügyészt és négy helyettesét illeti meg.

Nos, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium is egy kiváló háttéranyagban rendkívül alaposan tanulmányozta mindazokat a jogi eszközöket, amelyek jelenleg ellentétesek a magyar jogszabályokkal, és amit alapvetően kellene megváltoztatni, még az alaptörvényt is. Csak hogy egy különleges példát említsek, a javaslat szerint a delegált európai ügyésznek megvan a lehetősége arra, hogy saját tagállamától eltérő tagállam területén hajtson végre nyomozási cselekményeket vagy azok elvégzésére a tagállami hatóságokat utasítsa. Hát ez gyakorlatilag egy szövetségi állami rendszerben működik, az FBI-nak van az Egyesült Államokban ilyen jogosultsága. Elnézést kérek a jelen lévő államtitkár úrtól, hogy gyakorlatilag az önök anyagát puskázom, de teljes mértékben egyetértek ezzel a megfogalmazással, mert a lehető legélesebben fejti ki azt, hogy bármilyen szoros a jelenlegi együttműködés már az integrált Európában, ez ebben a helyzetben nem adható meg. Egyébként amikor erről a kérdésről döntünk, nyilvánvalóan itt mindig a parlamenti képviselők, a kormány felfogása, erőviszonyai döntenek. Nem kellene és nem is akarjuk, gondolom, függetleníteni magunkat attól, hogy a magyar közvélemény jelenleg ehhez a kérdéshez hogyan viszonyul. Nem olyan régen jelent meg a Századvégnek egy kutatása, amelyben azt is vizsgálták, hogy mi a véleménye a magyar társadalomnak a további szoros európai integrációról. A megkérdezettek 67 százaléka úgy nyilatkozott, hogy nem támogatja a jelenleginél erősebb integrációt. Ez az ügyészség egyértelműen az ilyen irányban történő továbblépés lenne, tehát teljesen egyértelmű, hogy a Jobbik támogatja azt, hogy erre a döntésre sor kerüljön.

Még egy érdekességet hadd említsek ebből a rendeletből, mert ez nekem egy kicsit időutazásnak tűnt. Azt mondja a rendelet, hogy figyelemmel a büntetőjogi igény érvényesítésének követelményére, az európai ügyészség nyomozásainak rendszerint vádemeléshez kell vezetniük. Kérdezem, hogy miért nem írják ide, hogy mondta Virág elvtárs. Tehát ez megint egy elég pikáns kijelentés volt az adott anyagban.

Még egy kérdést hadd vessek fel, mert rendkívül örülök, hogy egy nagyon komoly, szavahihető államtitkár, Répássy államtitkár úr nyilatkozott itt arról, hogy a magyar kormány aláveti magát annak a döntésnek, amit az Országgyűlés ebben a kérdésben meg fog hozni, miközben tulajdonképpen ez az egész rendeletalkotás nyilván két csatornán zajlik, ebben a fázisban a parlamentnek van az a szerepe, hogy ezzel a bizonyos szubszidiaritási elvnek a megsértésével lépjen, és nyilván valamikor a Tanácsba kerül, ahol a kormány dönteni fog. Nagyon örülök annak, hogy ez az elkötelezettség itt megszületett.

Mondok egy ellenpéldát: 2011. december 12-én a magyar parlamentben Orbán Viktor miniszterelnök úr napirend előtt beszélt, ugyanis azt megelőzően az uniós csúcson merült fel a pénzügyi paktum kérdése. Ellentmondó hírek érkeztek akkor, hogy Magyarország, Orbán Viktor azt a nézetet vallotta-e, mint a brit miniszterelnök. Igen, azt, de mindenesetre itt világosan elmondta, hogy ez a pénzügyi paktum egy vízválasztó az Európai Unió történetében, és nagyon komoly kérdéseket vet fel. Azt felvázolta, hogy a közös pénz után létrehozzák a költségvetési uniót, ha jól látom, a költségvetési unió után létrehozzák a szinte teljes gazdasági uniót, és egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy esetleg egy teljes politikai uniót is létre fognak hozni. Ezért ő úgy értékelte a kormány, illetve a maga részéről az ehhez való csatlakozást, hogy a magyar alkotmányos felfogás nem engedte meg, hogy ezt a magyar kormányfő megtegye, ugyanis nemzeti szuverenitást érintő kérdésekben parlamenti vita, parlamenti döntés szükséges ahhoz, hogy nemzetközi színtéren nemzeti álláspontot lehessen képviselni - taps, taps, bravó, kiváló.

Ezek után a Jobbik kezdeményezte, hogy januárban talán legyen egy felvetettebb, pontosabban ezt mondanám, egy rendkívüli Országgyűlés, hiszen a miniszterelnök úr azt mondta, hogy nemzetközi színtéren egyébként nem tud véleményt képviselni. Január végén kiutazott a miniszterelnök úr az EU-csúcsra, ott aláírta február elején a maga nevében ennek az elfogadását. Tehát amit a december 12-e előtti csúcson nem tett meg, és jelezte, hogy nagyon nagy nyomás volt, hogy aláírják, nem, hanem elmondta, hogy parlamenti döntés kell, ez nem született meg, aláírta, és utána természetesen jogilag minden rendben volt, mert az elfogadáshoz, a ratifikáláshoz utóbb a parlament megadta természetesen a maga támogatását.

(21.30)

De erre csak azért tértem ki, mert nagyon örülök annak, hogy egy ilyen súlyos, a nemzeti szuverenitást érintő kérdésben a magyar kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy a legfontosabb népképviseleti szerv, az Országgyűlés ezzel kapcsolatos döntését fogja magára nézve mérvadónak tekinteni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Mile Lajos képviselő úr következik, LMP.

MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hörcsik elnök úr a bevezetőjében ünnepi pillanatnak vagy kivételes alkalomnak nevezte ezt a mostani vitát, hiszen a lisszaboni szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépése óta nem volt arra példa, hogy a Magyar Országgyűlés a szubszidiaritás elve érvényesülésének vizsgálatáról tárgyaljon vagy ilyen kezdeményezéssel éljen. Valóban, ez így is van. Erről a Monti II. jelentésről lemaradtunk, hiszen akkor már előfordult egyszer az Unió történetében, hogy az egyharmados támogatottságot meghaladta az ilyenfajta indokolt vélemény, és ennek meg is lett az eredménye.

Nos, nézzük akkor meg egy kicsikét, hogy ennek az ünnepélyes pillanatnak mi is a tényleges, valós tartalma! Az alapképlet az, hogy az EU-s költségvetésből éves szinten átlagban 500 millió euró hiányzik a különböző bűncselekmények, jogsértések, csalások, buherák következményeképpen, sőt, ha jók az információim, ez az adat 2011-ben 700 millió eurót jelent. Nyilván a Bizottság megfontolta ezt a dolgot, és úgy látta helyesnek, hogy valamilyen beavatkozásra feltétlenül szükség van, hiszen ez a folyamat tovább nem engedhető meg, ilyen költségvetési károkat eltűrni a továbbiakban nem szabad, sőt káros. Tehát tartalmilag a Bizottságnak igaza van. Főleg, ha hozzávesszük az Európai Unió és egyáltalán az európai gazdaság állapotát, helyzetét, akkor ez megengedhetetlen, és egyébként is az ilyenfajta jogsértések megtűrése nem helyes dolog.

Tegyük hozzá azt is, hogy ez az átlagban 500 millió, 2011-ben 700 milliós költségvetési kár azt is jelzi, hogy nem túl hatékony a tagállami beavatkozás, bűnüldözés és ügyészi tevékenység ebben a tekintetben, tehát valahogyan a meglévő mechanizmusokon javítani kellene. A dolognak nagyon sűrítve, de ez a tartalmi indoka, ami miatt ez a döntés 2013 júliusában a Bizottság részéről megszületett, hogy egy ilyen rendelettervezetet előterjeszt, a továbbiakban hívjuk ezt javaslatnak. Nyilván már elhangzott, hogy ehhez megvan egyébként a formális jogalap is, hiszen egyrészt az európai uniós szerződés 5. cikke definiálja a szubszidiaritás elvét, és az európai uniós szerződés 86. cikke szintén lehetővé teszi azt, hogy végül is az úgynevezett Eurojustból akár egy főügyészséget létre lehessen hozni. Ha tehát már a lisszaboni szerződés megadta annak a lehetőségét, hogy egy ilyen intézményt bevezessenek, nosza akkor, a tartalmi problémák megoldása érdekében alakítsunk ki egy új modellt, hozzunk létre egy új intézményt, legyen ez az európai uniós főügyészség, és akkor egyfajta hatáskörrel fölruházva - most ezt nem részletezem, majd egy kicsivel talán később - hatékonyabb eszköznek fog bizonyulni, mint a tagállami megoldások vagy az eddigi együttműködések. Amilyen keretek eddig léteztek, ezeknél ez talán hatékonyabb lehet. Összességében tehát azt lehet mondani, hogy akár jogilag, akár tartalmilag vizsgáljuk a dolgot, a Bizottságnak igaza van.

Ezzel szemben, és nemcsak Magyarország van így ezzel, hanem több tagállamról is tudunk, akik pedig úgy gondolják, hogy ez a megoldás egy másik nehezen kiejthető fogalom sérthetetlenségét veszélyezteti, ez pedig a nemzeti szuverenitás, hiszen itt a tagállami ügyészi eljárásokba való beavatkozást jelenti, és a szubszidiaritás elvét is sértheti. Éppen ezért kívánnak élni egy eszközzel, amit a lisszaboni szerződés is lehetővé tesz.

Magyarország esetében a hazai jogszabályoknál is megvan a háttér, hiszen a 2012. évi XXXVI. törvény, amely az Országgyűlésről rendelkezik, és a határozati Házszabály is lehetővé teszi és definiálja is az eljárás rendjét, hogy hogyan is kell az úgynevezett indokolt véleményt megfogalmazni, és mi ennek az előterjesztési módja és mi az eljárás rendje. Úgy gondolják tehát, hogy itt a célhoz képest aránytalan az az intézmény, amit az EU be kíván vezetni. Tehát megvan a tartalmi hivatkozás, és ebben az esetben is megvan a jogi háttér. Tehát a magyar parlamentnek és a hasonló cipőben járó tagállami parlamenteknek is igazuk van.

Még mielőtt mindenkinek igaza lenne, és nem tudnánk kibújni ebből a csapdából, nézzük meg azért, hogy milyen logika alapján válik támogathatóvá ez a határozati javaslat, amit az európai ügyekkel foglalkozó magyar parlamenti bizottság előterjesztett.

Azoknak a kifogásoknak, amelyek a jelentésben megfogalmazódnak, egy része szerintem nem igazán releváns és nem igazán súlyos. Beszélt a szupranacionális modellről, az utasítási jogosítványról, és hatékonyság esetén pedig az a kifogás fogalmazódik meg a jelentésben, hogy számos végrehajtási akadályt tartalmazna járulékos hatáskör esetében, az átcsoportosítási jogosultság esetében vagy a bizonyítékok elfogadhatósága esetében is. Ezek szerintem kivédhető aggályok, hiszen úgy fogalmaz a tervezet, hogy az említett rendeletek meghatározzák az európai ügyészség jogállását, feladatainak ellátására irányadó feltételeket, a tevékenységét szabályozó eljárási szabályokat és a bizonyítékok elfogadhatóságának szabályait, valamint a feladatai ellátása során végzett eljárási cselekményeinek bíróság általi felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat.

Tehát azt kell mondjam, hogy ami igazán aggályos a Lehet Más a Politika szemében is, az valóban az úgynevezett túlterjeszkedés vagy az átruházott hatáskör átlépése, magyarán a kizárólagosság. Hiszen a javaslat azt tartalmazza, hogy ennek az európai főügyésznek kizárólagos jogköre lenne: nyomozati tevékenységet folytathatna, és vádemelésben is ő képviselné az Európai Uniót. Ezzel az a baj, hogy ez a centralizált rendszer nem biztos, hogy hatékonyabban szolgálná az elérendő célt, mint ha a mostani, adott kereteken próbálnák javítani.

Egyrészt nincsenek azonosan magas követelmények minden tagországban a gyanúsítottak jogainak tiszteletben tartását illetően. Tehát amíg itt nincs harmónia, nincs egyfajta koordináció vagy egység, addig komoly aggályokat vethet föl egy ilyen intézmény bevezetése. Az erre vonatkozó, a bűncselekményeket tartalmazó harmonizációs irányelv is hiányzik, tehát nagyon nehéz lesz azt definiálni, hogy melyek azok a bűncselekmények, amelyek ténylegesen az EU-s költségvetést fenyegetik vagy veszélyeztetik.

Aztán a másik dolog, hogy a nyomozati és a vádemelési monopólium nagyon sokszor inkább a bűncselekmények eltussolását szolgálja és nem azok felderítési arányát javítja, tehát ebből a szempontból is aggályos lehet. Tehát valószínű, hogy inkább a meglévő eszközöket kellene összehangolni és hatékonyabbá tenni. Mi tehát el tudunk képzelni egy olyan testületet, amely magában foglalja a tagországok legfőbb ügyészségeinek képviselőit, és ezt mondjuk, koordinálhatná az Eurojust, tehát ennek keretein belül képzeljük el, és nyilván a folyamatos egyeztetés révén próbálnák a meglévő mechanizmusokat hatékonyabbá tenni.

A következő lehetőség az, hogy a tagállami és EU-s nyomozati szervek az EU-pénzeket érintő ügyekben úgynevezett valós idejű hozzáférést kapjanak egymás irataihoz, információihoz.

(21.40)

Tehát ha az egyik nyomozást indít, mondjuk, valamelyik tagállam olyan ügyben, ami az EU költségvetését illeti, ott értesíteni kell a másik szervet is, akár párhuzamosságok is elképzelhetők; ha az egyik megszünteti a nyomozást, akkor előtte kikéri a másik véleményét, vagy pedig, ha a lezárására készül, akkor még előtte lehessen észrevételeket tenni, hadd ne folytassam. Tehát itt az igazán jó keret, még egyszer mondom, a nyomozati együttműködésben - és itt megvannak hozzá az EU-s szervek az Interpolon, az Europolon keresztül egészen az Eurojustig -, amelyen belül az együttműködési lehetőségeket valóban lehetne javítani. És akkor nem vetődik föl, mondjuk, a tagállami szuverenitás kérdése, és nem vetődnek fel olyan járulékos szempontok, amelyek valóban aggályossá teszik egy ilyenfajta javaslat elfogadását.

Érdekességként teszem hozzá egyébként, hogy a lisszaboni szerződés elfogadása idején több tagállamban is felvetődött az az aggály, hogy ennek a lehetőségnek a kihasználása, mármint a szubszidiaritás elveinek érvényesítése szempontjából történő eljárás valószínű, hogy több mint nyolc hetet venne igénybe ahhoz, hogy érdemi legyen, hiszen a mostani szabályozás szerint nyolc hét áll rendelkezésre a rendelettervezettől, és ez október 28-án jár le, ha jól tudom. Egy kicsit későinek érzem ezt az előterjesztést, főleg ebben a formájában. Tehát itt sok megfontolni való lehetőség nem maradt a mi számunkra sem, tehát egy kicsikét ismét rajtaütésszerűen terjesztette elő a bizottság, jelen esetben a mi bizottságunk ezt a jelentést és a kapcsolódó határozati javaslatot.

Csupán még egy érdekesség: miután megtörtént ez az ünnepélyes pillanat és túl vagyunk a tűzkeresztségen, érdemes megfontolni, hogy igaz az, hogy csak súlyos ügyekben szabad élni ezzel az eszközzel, és nagyon megfontolandó, hogy milyen esetekben nyúlunk hozzá, de például a svéd parlament, amely listavezető ebből a szempontból, a riksdag, ha jól tudom, akkor 2011-ben 11 esetben élt ezzel a lehetőséggel, és utána 20 esetben élt 2012-ben. Tehát valószínű, hogy ilyen szempontból az uniós fejleményeket, folyamatokat nagyobb figyelemmel kellene kísérni, de ebben az esetben az elmondott igazságok emlegetése mellett úgy döntöttünk, hogy mi ezt a jelentést elfogadjuk, és támogatni fogjuk a határozati javaslatot, és nagyobb éberségre szeretnénk a saját bizottságunkat és a kormányzatot is felkérni.

Az esélyeket nézve itt nyilván jó lenne egy kis diplomáciai háttérmanőver, hogy minél több tagállam csatlakozzon ehhez a lehetőséghez, hiszen nekik is csak 28-áig van idejük, hogy megtegyék a bejelentést. Természetesen azt is látni kell, hogy ez egy lehetőség tulajdonképpen, nem több annál, mint egy lehetőség, nézzük meg, hogyan tudunk élni ezzel a lisszaboni szerződés adta lehetőséggel, de azt tudni kell, hogy a Tanácsban egyhangú döntés szükséges ahhoz, hogy ez a javaslat hatályosuljon. Tehát ha ne adj' isten, valamilyen oknál fogva nem sikerülne ezt a 14 pontot elérni, hogy érdemben tárgyalja a bizottság, amely attól függetlenül a felülvizsgálatnál juthat olyan eredményre, hogy helybenhagyja az egészet és nem is módosít rajta, tehát ha mégis ilyen malőr előfordulna, akkor még a kormányra vár feladat, hogy akkor a Tanácsban hogyan fogja a magyar érdeket képviselni, hiszen hangsúlyozom, hogy egyhangú döntés szükséges.

Tehát summa summarum, az összes aggály és probléma mellett mi ezt támogatni fogjuk. És természetesen arra még zárásképpen szeretném felhívni a kormány figyelmét, hogy arra is nagyobb figyelmet fordítson, hogy a hazai bűnüldöző szervek, rendvédelmi szervek és az ügyészség is az EU-s pénzekkel való bánásmódra jobban figyeljen oda, hogy mi ne rontsuk azt a statisztikát, ami így is elég tragikus, ha ránézünk a mutatókra európai uniós szinten.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Gyümölcséről ismerjük meg a fát - hangzik az idézet a Szentírásból, és azt hiszem, hogy jó példa arra ez a vita most, hogy tényleg milyen gyümölcsöket terem ez az Európai Unió igazából. Egy nagyobb kontextust szeretnék adni ennek a vitának.

Összefoglalta és világosan elmondta Balczó Zoltán képviselőtársam a Jobbik álláspontját, mi is úgy gondoljuk, hogy az európai ügyészség létrehozására irányuló 2013-as rendeleti javaslata az Európai Bizottságnak durván és elfogadhatatlan módon sérti a szubszidiaritás elvét, sérti a lisszaboni szerződést is és az Európai Unió létrehozásáról szóló szerződést, tehát mindkét alapszerződést sérti, ezáltal helyes és jó, hogy végre a sarkára áll az Országgyűlés, sarkára áll az európai ügyek bizottsága, sarkára áll Hörcsik Richárd bizottsági elnök úr, aki eddig nem volt arról ismeretes, hogy olyan nagyon hevesen harcolt volna az Európai Unió különböző jogalkotási produktumainak a felülvizsgálata terén. Én örülök ennek, bátorítom őt, és bátorítok minden olyan képviselőtársunkat, aki velünk ellenétben nem évek óta mondja azt, hogy az Európai Unió alapvetően, inherensen, a működésének alapvető logikájából fakadóan törekszik a totális integráció mielőbbi teljes körű megvalósítására, réges-rég elszakadva az alapító atyák eredeti gondolatától, réges-rég elszakadva attól, hogy szabad, büszke európai nemzetek egymást tiszteletben tartó, kölcsönös gazdasági előnyöket biztosító együttélése legyen maga az európai térség.

Ehhez képest már réges-rég nem erről van szó. Előző napirendi pontja volt a Háznak a rezsicsökkentés kapcsán az uniós bürokrácia Magyarország elleni támadására adott válasz, és tulajdonképpen tényleg így van, hogy érdekes módon átalakult, tehát az eredeti célhoz képest, amely egyrészt a francia-német megbékélést próbálta szolgálni, helyesebben: a franciák általi kontrollját a német szén- és acélpotenciálnak, tehát a szolgáltató, polgárok jólétét felemelő, emberek, nemzetek életét kiteljesítő küldetésről, útjáról az Európai Unió vaskosan, visszatérhetetlenül, totálisan letért. Tehát ebben a kontextusban kellene vizsgálni ezt a bizottsági rendeletet, amely a lisszaboni szerződésből fakadó lehetősége, hogy egyáltalán véleményt nyilvánítson a nemzeti parlament.

A lisszaboni szerződést egyébként nem tartjuk jónak, első pillanattól fogva kritizáltuk, még akkor nem parlamenti pártként, hanem én európai jogi szakjogászként vagy éppen Balczó Zoltán mint már akkor tapasztalt közéleti ember, kritizáltuk azt, hogy a lisszaboni szerződést bizony teljes egyetértésben kőkeményen megszavazták. Először ratifikálta, ha jól tudom (Balczó Zoltán bólogat. - Szávay István: Legelső.), Magyarország elsőként ratifikálta a tagállamok közül a lisszaboni szerződést, tehát a legelső volt ebben a sorban. És ennek a dokumentumnak fundamentális jelentősége van, tehát a még erőteljesebb integráció felé tolja az egész Európai Uniót, csökkenti a nemzetállamok mozgásterét, csökkenti a kis államok mozgásterét, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarország szempontjából totálisan rossz dokumentum. Ezt sikerült úgy megszavazni, és ezt megint el kell mondjam az ország nyilvánossága előtt, hogy az híresült el, hogy tulajdonképpen olvasás nélkül szavazták meg a képviselők, tehát az akkori Fidesz, MSZP, MDF, volt egy SZDSZ nevű párt is valaha, azt hiszem, ők is megszavazták. (Dr. Ipkovich György közbeszól.) Így van. Viszont tény és való, hogy objektíve nagyon kevesen olvasták el. Igen, Ipkovich képviselőtársam mondja, én el is hiszem neki, a mai alkotmányügyi bizottságban mondta nekem, amikor kértem, hogy tegye fel a kezét, aki megszavazta ezt a lisszaboni szerződést, tehát hogy elolvasták-e. És bizony nem lendültek a kezek. Ő elmondta, hogy elolvasta, de Rubovszky György képviselőtársunk, a KDNP nagyon tapasztalt, régi motoros képviselője bejelentette jegyzőkönyvben, hogy meg sem kaptuk, és úgy szavaztam meg. (Dr. Ipkovich György: Rajta volt az interneten.) Tehát tulajdonképpen miről is van itt szó?

(21.50)

Tehát magyarul, amikor a lisszaboni szerződésből fakadó intézményrendszer Magyarországra történő erőltetése kapcsán vitatkozunk a parlamentben, nincs nagy vita, hozzáteszem, mert gyakorlatilag mi egyetértünk ezzel az állásponttal. Helyes az az álláspont, hogy egy ilyen európai uniós ügyészség létrehozatala, amely, gyakorlatilag azt lehet mondani, a Visinszkij-féle szovjet ügyészi modell mintáján alapul, és épp ez erősíti azt a párhuzamot, amit egyébként nagyon sokan szakértő módon megvonnak, például a legnevesebb dán EU-szkeptikus képviselő, aki világosan levezette már a konvent, az alkotmányozás vitája kapcsán és a lisszaboni szerződés vitája kapcsán, hogy totálisan egy szupranacionális irányba tartó rendszer, gyakorlatilag a Szovjetunió rendszere valósul meg, csak egy más hangszerelésben, kicsit jópofább, kicsit elviselhetőbbnek tűnő, színesebb hangulatban zajlik mindez - Beethoven szól, mondjuk, az Internacionálé helyett. De az az igazság, ezt nemcsak én mondom, hanem az Európai Parlamentben, aki meghallgatja a felszólalásokat, nagyon markáns, kemény vélemények hangzanak el a mainstream pártokon kívüli erőkből, főleg az európai szabad demokraták - másfajta demokraták ők -, Nigel Farage és pártja, vagy pedig akár a szélsőbaloldal is hasonló dolgokat mond.

Tehát kanyarodjunk vissza: az alapelv számunkra teljesen világos és egyértelmű. Korrupcióellenesek vagyunk, a közpénz védelmét mindenek felett álló célnak rögzítjük. Tehát szó nem lehet arról, még annak a felvetéséről sem és senki ne kíséreljen meg ilyet, hogy azt sejtesse, hogy aki most azt az álláspontot foglalja el, hogy az európai ügyészség létrehozatala sérti Magyarország szuverenitását, az valamilyen oknál fogva nem kívánja azt, hogy egyébként az uniós pénzek felhasználása tekintetében rend legyen, tehát ne legyen visszaélésszerű felhasználás. Egyébként ez az elkötelezettség részünkről annyira határozott és kemény, hogy adott esetben ki kell terjedjen nemcsak a magyarországi önkormányzatokra, állami szervezetekre, netán államtitkárokra, akik ezeket a pénzeket koordinálják, hanem terjedjen ki nyilván, ki kell hogy terjedjen az uniós tisztviselőkre és az európai parlamenti képviselőkre is. Tehát ha ad absurdum van olyan európai parlamenti képviselő, aki gyanúba keveredik, és adott esetben visszaél európai uniós pénzekkel, akkor bizony az ő tekintetében a lehető legkeményebb felelősségre vonás szükséges és kívánatos. Egyébként hozzáteszem, van ilyen szervezet, és egyébként egyet is értek mindjárt az egyik olyan kulcsfontosságú érvvel, a szubszidiaritást sértő jellegével az ügyészségnek, hogy nem indokolta a Bizottság, hogy miért kell egy új intézményt létrehozni. Azért, mert benne van a lisszaboni szerződésben, a 86. cikkben, az önmagában kicsit kevés.

Van egy OLAF-unk, egy csalás elleni hivatalunk, amely az Európai Unió pénzeinek felhasználása fölött elég komoly vizsgálati lehetőséggel rendelkezik. Él is ezzel, elég sok ügyet feltár, sok ügyben büntetőeljárást kezdeményez. Egy biztos: nincs integráció ezen a téren. Egyébként helyesen kritizálható az a kitétel, hogy egyáltalán egyfajta egységes térségről lenne szó. Mert maga a rendelettervezet nem kevesebbet ír, mintsem azt, hogy már eleve egy olyan egységes, úgymond büntetőjogi harmonizációról lenne szó, ahol az európai ügyészség már csak felteszi a pontot az i-re, de valójában nem erről van szó.

Tehát azok az eszközök, amelyek például az európai ügyész számára utasítási jogkört adnak a segítő ügyészek felé, vagy gyakorlatilag kizárólagos nyomozati lehetőséget biztosít, vagy éppen ügyáthelyezésre biztosít lehetőséget... - üsse meg a fülünket ez a fordulat, jó? Tehát ügyáthelyezéseket biztosítana az európai ügyészség számára az Európai Bizottság, az az Európai Bizottság, amely Magyarországot éveken át támadta azért, mert az ügyáthelyezés intézményét biztosította az Országos Bírósági Hivatal vezetője részére, aki egyébként ezzel az eszközzel tavaly ötvennél kevesebb esetben élt. Megkeresés alapján történt ez is. Ezeknek kisebb része volt csak büntető-, nagyobb része bonyolult gazdasági ügy volt, hogy az ügyek gyorsabb elintézése lehetővé váljon.

Tehát ez az irány, még egyszer mondom, a jog védte érdek, a szabályozási tárgy fontos és jó, elkerülendő a korrupció, elkerülendő a közpénzekkel való visszaélés, viszont ez az intézményrendszer ebben a formában nem felel meg ennek a követelménynek, még akkor sem, ha Viviane Reding azt mondja, hogy 2015-re már nagyon szeretné, ha működne az ügyészség. Egy apró akadály azért van: előtte ugyanis a Tanács döntéséhez konszenzus kell, tehát minden tagállam hozzájárulása kell.

Ebben a körben hadd említsem meg, hogy amikor arról beszélünk, hogy Magyarország szereplője az Európai Uniónak, az volt a nagy elvárás, a nagy hozsannázós hirdetés azok részéről, akik feltétlenül támogatták az európai uniós csatlakozásunkat a Jobbikkal ellentétben... - mert a Jobbik már 2003-ban az európai uniós csatlakozási kampányban még nem pártként igenis markánsan állást foglalt több civil szervezettel együtt, hogy ez a totális gyarmatosítás útja. Tehát hozzáteszem: nem szükségszerű az sem, hogy Magyarország mozgástere egy ilyen európai intézménnyel szemben olyan kicsi legyen, mint mondjuk, a többi tagállamé. De vannak kivételek; például Dánia az alapszerződésben rögzítette, hogy neki kimaradási lehetősége van a nemzeti kompetenciákat érintő bel- és igazságügyi projektekből. És Koppenhága ezt most is fogja érvényesíteni. De hasonlóképpen szigetországi különleges helyzetből fakadóan Nagy-Britannia, Írország is önkéntes alapon dönthetnek, hogy nem vesznek részt, vagy éppen utólag vesznek részt egy intézményben, Schengen esetében ezt meg is teszik például.

Azért gondolkozzunk már el, hogy miért kellett így Magyarországot ilyen kiszolgáltatott állapotba beletaszítani az Európai Unióba, miért kellett ennyire előnytelen feltételrendszert vállalni, a gazdák a támogatás negyedét kapták, ezer dolgot el lehetne mondani, hogy mennyit vesztettünk ezen. Tudom, már Hörcsik Richárd képviselőtársam emelkedik szóra, hogy elmondja, tavaly a pénzügyi szaldó szerint Magyarország többet kapott, mint amennyit befizetett. Csakhogy ez nincs így. A teljes mérleget kell nézni, és a teljes mérleg kapcsán több komoly közgazdász már levezette, hogy Magyarország százszor többet veszített a megelőző évek önkéntes piacfeladása, önkéntes vámeltörlése, önkéntes piacátadás és az önkéntes privatizáció, rablóprivatizáció által, és elesett attól, hogy megvédje saját piacát, elesett tulajdonképpen a protekcionizmus lehetőségétől; egy olyan ország, amelyet szétraboltak, szétvertek, az elvtársak gyakorlatilag privatizálták a stratégiai vagyont. Egy ilyen összefüggésrendszerben kell vizsgálni az ügyet, és ebben az összefüggésrendszerben kell határozottan azt mondanunk, hogy ilyen megoldást nem támogathatunk. Ez valóban túlmegy az Európai Unió alapító szerződéseinek a lehetőségein, hozzátéve még egyszer tehát azt, hogy a cél helyeselhető és követendő.

Nekem már csak két kérésem van a kormánypártok részére. Nagyon hiányolom ezen állásfoglalás mellett azt a határozati javaslatot, amelyben javaslatot tesznek arra egyrészt, hogy mi az a más szervezeti megoldás, ami szerintük az uniós közpénzekkel való visszaélést kizárja, mert azért nem jó a rendszer, valljuk be őszintén. Éveken át, mióta uniós tagok vagyok, nemcsak nálunk, nagyon sok más tagállamban is, nagyon kemény visszaélések vannak. Repkednek itt számok; elhangzott már hivatalosan bizottsági elnök részéről, hogy 20-30 százaléka az európai uniós pénzeknek elmegy a korrupciós csatornákon, különböző országokban másként. Tehát várom a javaslatot, hogy mi lenne a legmegfelelőbb forma.

A második: várom az elszámoltatást. Várom önöktől, hogy elszámoltassák azokat, akik például kutyakozmetikát támogattak uniós közpénzből, hosszan folytathatnám a sort, hogy milyen haveri mutyik keretében, a LEADER-program, a nem tudom micsoda, rengeteg ilyen visszaélésszerű pénzfelhasználás volt. Egyetlenegy embert nem láttam még börtönbe besétálni, aki európai uniós pénzt eltapsolt, félrekezelt, korrupcióban vett részt. Talán mintha egy ügy lett volna, valamilyen lebuktatásra mintha emlékeznék, a Hír TV kamerái s a többi, de ennyi. De nem tudunk többről. Az intézményesen az európai uniós pénzekre rárepült csoportokat - tulajdonképpen mondhatjuk úgy, hogy maffiacsoportok -, megélhetésszerűen ebből élő csoportokat fel kell számolni. Ez az igazi feladat. Tehát egyrészt védjük meg Magyarországot az illetéktelen uniós beavatkozásoktól, másrészt pedig számoljuk fel az uniós pénzek pártalapú vagy korrupciós alapú rendeltetésellenes felhasználását, és használjuk ki a lehetőségeket.

Zárógondolatként annyit mondanék, hogy a lengyelek példát mutatnak ebből. Lengyelország tényleg nem jó pozíciókból indult, de olyan jól tudja az uniós pénzeket felhasználni, olyan ügyesen forgatja a gazdái számára, a saját ipara számára, hogy valóban egy nagyon virulens irányba mozdult el. Nekünk ez az irány, ez a szimpatikus. Tehát a nemzeti szuverenitás védelme mellett mindaddig, amíg megvédhető Magyarország érdeke az Unió keretén belül, védjük meg maximálisan. Ha viszont már nem védhető meg, akkor egyetlenegy megoldás marad: elő kell készíteni, meg kell tervezni és végre kell hajtani az Európai Unióból való kilépést.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(22.00)

ELNÖK: Szanyi Tibor képviselő úr következik, MSZP.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ennek az egész ügynek a jogi vetületéről majd, reményeim szerint, Ipkovich képviselő úr fog beszélni, én csak néhány politikai összefüggést szeretnék itt a plenáris ülés érdeklődő tagjai számára adni, de még azért ehhez hozzáteszem, hogy aki esetleg ilyen késői órában is követi a vitánkat, azért ez a "szubszidiaritás" nevű szó is megérdemel egy ismétlő jellegű magyarázatot. Most nagyon tömören és nagyon a magyar - hogy mondjam - gondolkodás szerint lefordítva: amit meg lehet csinálni valahol, azt nem kell központilag megcsinálni.

Na most, az, hogy ilyen hirtelen ilyen érzékeny lett a kormányoldal arra, hogy jaj, istenem, szubszidiaritási problémája van, merthogy most egy központi intézmény jönne létre az Európai Unión belül, abból a szempontból tényleg egy kicsit mosolyra fakasztó, hogy azok, akik itt összevissza centralizáltak égen-földön mindent, iskolaügytől kezdve egyebeket, most hirtelenjében rádöbbennek arra, hogy nekik szubszidiaritási problémáik vannak.

Amúgy egyébként itt azt kell mondjam, hogy az államtitkár úr nyilatkozata az irányadó: be akar bújni a parlament mögé. Ez azt jelenti - ugye az államtitkár úr mondta -, hogy a kormánynak nincs is álláspontja. Hú, ez egy jó kis kormány, most pont ebben az ügyben nincs álláspontja a kormánynak, ez bravúros, gratulálok; minden másban van álláspontja, ebben nincs. Ugyanakkor már most előre jelezte, hogy ő kész maradéktalanul végrehajtani - mármint a kormány - azt, amit a parlament kitalál.

A nemzetközi politikában vagy a diplomáciában ez a következőképpen zajlik: nem meri felvállalni a kormány az Európai Tanácsban az álláspontját, mert ott azért mégiscsak illik jófiúnak lenni a pénzért, hanem itt csinál, kreáltat az Országgyűléssel egy állásfoglalást, amely állásfoglalást utána már csak idézgetnie meg hivatkoznia kell, hogy lám, hát, én még éppenséggel..., de látják, milyen gonosz Országgyűlés van otthon Budapesten, hát mit nem mondott, énnekem nincs akkor innentől kezdve akkor mozgásterem - mármint a kormány erre akar hivatkozni.

Amúgy egyébként - csak hogy tisztába tegyük a dolgokat - még bizonyos dezinformációkat is beletol a kormány a rendszerbe. Nevezetesen: többször hallottam itt a parlament folyosóin, épületében a viták során, hogy mintha még a mi, tehát a szocialisták francia testvérpártjának is a magyar kormányhoz hasonló, pontosabban a kormányoldalhoz hasonló álláspontja lenne.

Jelzem nagy tisztelettel, itt konkrétan arról van szó, hogy még a nyáron a francia és a német külügyminiszter közös nyilatkozatban sürgette ennek az intézmények a létrehozását, mármint az európai legfőbb ügyész esetét. Na már most, azért az Európai Unió történelmét ismerve, hogy ha valami egy nagyon erős német-francia akaratra támaszkodik, akkor az egy intő jel, hogy abból előbb-utóbb lesz is valami. Magyarul, mi jóindulatúan például az európai ügyek bizottságában azt mondtuk, hogy ne kösse meg magát a parlament ebben az egész kérdéskörben, mert gyakorlatilag egyszerűen arról van szó, hogy amerre a világ meg megy, akkor mi óhatatlanul ki fogunk abból maradni, és annak lehetnek egyébként fájó következményei.

De hát a kormány miért is akar a parlament mögé bújni? Azért akar a parlament mögé bújni a magyar kormány, hogy ne kelljen ország-világ előtt nyilatkoznia azokról a disznóságokról, amiket Magyarországon az európai pénzek kapcsán esetleg bárkik is elkövettek. Most mondok egy napi példát: mondjuk, éppen most vitték el a Mezőgazdasági Hivatal valamelyik illetékesét pusztán abból az apropóból, hogy nem létező, mármint nem a tulajdonukban lévő földekre akartak fölszedni különböző európai támogatási pénzeket. Tehát mondjuk, van konkrét eset is, hogy finoman fogalmazzak.

Mindazonáltal, hogy azért még egy picit izgalmasabbá váljon a dolog, eddig is van, már most is van olyan európai uniós intézmény, amelyik Magyarországon igen jeles tevékenységet fejt ki, ez a csalás elleni hivatal, az OLAF. Igen ám, csak ugye az OLAF-fal meg az a helyzet, hogy ő megállapít valamit, mármint az OLAF magyarországi illetékesei megállapítanak valamit, aztán utána nincs tovább, nem tudja hova továbbítani, merthogy mondjuk, esetleg amennyiben fideszes érintett van egy ilyen dologban, akkor például lepattan a magyar ügyészségről a dolog, és ha Polt Péter így bevágja a dossziét az íróasztalába, hogy ebben ő aztán nem indít semmilyen vizsgálatot, vagy további ügyészi eljárást nem tart fontosnak, akkor abból nincs is.

Amúgy egyébként, amúgy egyébként szeretném elmondani azt is, hogy van arra is példa, hogy miként gondolkodik az Európai Unió, úgymond, arról a pénzről, amelyet az egyes tagországoknak biztosít. Hát szintén nem olyan régi az eset, konkrétan az történt, hogy szabálytalanságokat vélt felfedezni néhány európai vizsgálótestület a magyarországi EU-pénzek felhasználásában, így aztán nagyon szépen le is állította az összes finanszírozást. Természetesen nem volt eszköze arra, hogy itt további vizsgálatokat folytasson, például ilyen intézmények, mint az európai legfőbb ügyész hiányában, csak annyit mondott, hogy szabálytalanság van. Erre egy reflexió van: nem adunk pénzt; illetve aztán mégiscsak sikerült kiváltania magát Magyarországnak, mert egy szimpla, egyszerű ilyen 50 milliárd forint körül emlegetett büntetést kellett csak befizetni, és máris rendben van, mehet tovább a dolog. Magyarul a kormány így gondolkodik erről az egészről, hogy na bumm, legfeljebb fizetünk egy kicsikét, aztán utána megy tovább a cirkusz normálisan.

Na most, azért még azt is szintén el kell mondani, hogy ismereteink szerint, legalábbis a kormánnyal való levelezésből ez derült ki, körülbelül tíz olyan ügy van, amely Magyarországon az Európai Unió költségvetését érintő ügy - itt nem másról van szó, mert ebben a mai témában az Európai Unió költségvetéséhez köthető ügyekről beszélünk -, tehát tíz olyan ügy van, amely így vagy úgy, de az OLAF által jelezve lett a magyar hatóságoknak. Ebből összesen egyről tudtuk meg, hogy micsoda, az is konkrétan egy ilyen utánlövés vagy visszalövés volt a Fidesz részéről, mert itt a LEADER-pénzek kapcsán vizsgálódtak, aztán megállapították, hogy még sincsen semmi különösebb probléma.

De hogy mi a másik kilenc ügy, arról fogalmunk sincs, magyarul titkolózik a kormány: nem hajlandó elmondani, hogy az európai költségvetést, az európai pénzeket illetően milyen vizsgálatokat indítványozott az OLAF Magyarországon. Államtitkár úr, hajlandó beszámolni itt? Csak itt gyorsan egy kis listát, hogy melyik az a kilenc ügy, amelyikben javasolta az EU, hogy járjanak el a magyar hatóságok, és nem történt semmi. Konkrétan ezzel szembesülünk, hogy itt valamit bújtat, titkol a kormány.

Amúgy egyébként nyilván a szuverenitás kérdése egy állati érdekes dolog, azt összevissza lehet feszegetni mindenféle értelemben. Én azt gondolom egyébként, hogy nyilván bármennyire is előkészített legyen egy dolog, azért az Európai Tanácsban a Bizottság kezdeményezését igenis szakmailag lehet vitatni, lehet hozzátenni, lehet elvenni belőle, tehát ott is van egy jogalkotási procedúra, tehát nincs itt még a világ vége, ha valami nem tetszik. Biztos, hogy nekünk is egyébként vannak megfigyeléseink, hogy magában a rendelettervezetben mi legyen, és biztos vagyok benne, ha ez továbblendül az európai fórumokon, akkor bizony több ezer módosító indítvány is fog érkezni, össze fog állni ez az egész képlet.

Viszont az, hogy már most itt a parlament mögé bújva le akarja záratni ennek az egész kérdéskörnek a hazai továbbvitelét a kormány, számunkra azt jelenti, hogy ő márpedig valamit titkol, valamiért be akar bújni, sem a magyar közvélemény, sem az európai közvélemény elé nem engedi, és nem is akarja, még az elvi esélyét is el akarja vágni, hogy ezeknek az ügyeknek bármiféle további vizsgálata lehessen.

Nem árulunk zsákbamacskát: azzal, ahogy a különböző európai építési projektek folynak, elég sok szóbeszéd terjeng ezekről. Az is feltűnő, hogy a Közgépnek mekkora szerepe van ezekben az ügyekben; hát, bizony nem lennék meglepve, ha a titkolnivaló dolgok ebben a zónában lennének jól kereshetők.

Magyarul, itt a kormány lényegét tekintve valamiféle ilyen nemzeti szuverenitás dolgáról beszél, jóllehet, az én érzésem szerint, az én véleményem szerint szimplán bűnpártolásra készül.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek; elsőként Balczó Zoltán alelnök úr, Jobbik.

(22.10)

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Nem következetességet kérek számon Szanyi Tiboron, mert nyilván változhat egy bizottsági ülés óta a véleménye, de ott azt mondta el, tartalmi kifogást nem mondott, hanem azt mondta, azért tartózkodik, és nem támogatja ezt, mert úgy gondolja, hogy az Országgyűlés ne kösse meg a kezét a kormánynak, és hagyjuk meg neki a függetlenséget. (Dr. Szanyi Tibor: Most is ezt mondtam.) Ehhez képest azt mondta először, hogy ne kösse meg magát a parlament. Ezt nem egészen tudtam értelmezni, hogy a parlament ebben a kérdésben egy döntést akar hozni, és egy kicsit azon csodálkozom, hogy ön országgyűlési képviselőként azt nehezményezi, hogy az Országgyűlésnek felelős kormány a törvényhozó szervezetnek, a legfelsőbb népképviseletnek azt mondja, hogy ebben a kérdésben, ami az ország szuverenitását érinti - és úgy gondolom, hogy mi vagyunk az a testület, aki ebben léphetünk -, azt mondja, én el fogom fogadni, és ezt a döntést fogom képviselni. Az, hogy milyen módon korrupt ez az ország, és sok mindenben egyetérthetünk, meg elmondhatjuk, de önmagában ez a tény nem ezt támasztja alá.

Dánia ebben nem fog részt venni, Nagy-Britannia nem vesz benne részt, legalábbis javasolja, hogy nem, ugyanúgy, mint mi. Franciaország nem vesz benne részt, Csehország nem vesz részt benne. Elnök úrhoz azért mentem oda, hogy mondja el ezeket az országokat. (Dr. Szanyi Tibor: Akkor hülye a francia külügyminiszter?) Tehát én úgy gondolom, hogy ennek alapján, hogy nem kívánnak részt venni magában az ügyészségben, ezek az országok, akiket felsoroltam, ezek szintén ezzel az eszközzel élnek, a szubszidiaritás elvének (Az elnök csenget.) megsértését nehezményezik, magyarul, nem hiszem, hogy mind korruptnak nevezhető emiatt. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, kétperces. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Igen. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igazából tényleg próbáltam én is követni Szanyi Tibor felszólalásának azon részeit, de ez alapvetően egy jogi jellegű ügy. Nyilván, nem kérem számon Szanyi Tiboron a hiányzó jogi végzettséget, semmi probléma, bele lehet ásódni különböző jogterületekbe, és tudom, hogy készül az európai parlamenti képviselőségre - és gondolom, hogy sok sikert is fog aratni, ha összejön egyáltalán az MSZP-nek ennyi szavazat, hogy egyáltalán kijuttasson egy képviselőt -, de mindenesetre annyit meg szeretnék tőle kérdezni, hogy elolvasta, ugye?, gondolom, ezeket a nagyon szép háttéranyagokat, a szubszidiaritás elvének a jelen esetben történő megsértéséről.

Tényleg tudom, hogy a minket figyelő polgároknak valószínűleg nagyon kevéssé izgalmas téma ez a szubszidiaritás, de azért ez egy nagyon fontos alapelv, amihez úgy tűnik, hogy önöknek abszolút semmi affinitásuk nincs, ugyanis egy olyan közegből jöttek, jönnek, ahol abszolút nem volt szerepe annak, hogy minél alacsonyabb szinten, minél közelebb az élethez szülessenek a döntések. Egy pártállami rendszerből jönnek, Szanyi úr, egy pártállami rendszerből jönnek, ahol egy központi irányításon mondták meg, hogy mit kell végrehajtani, tervhivatal volt, megtervezték a gazdaság működését, volt egy központi párt. Aztán, hogy a Fidesz ebből mit valósít meg, mit nem, mit gondolnak önök erről, nem tudom, egy biztos, hogy nem egyeztethető össze a Szent Korona-eszmével egyik megoldás sem. Tehát a központosított rendszer nem jó, európai szinten sem jó, nemzeti szinten sem jó. Jó volna felfigyelni arra, hogy jelen esetben lehet, hogy egyébként van egy ilyen szándék a Fidesz oldalában vagy gondolkodásában, hogy akkor most megússzuk a pénzek ellenőrzésének kérdését, de tény, hogy ez az előterjesztett javaslat nem alkalmas a feladatára, sérti a nemzeti, tagállami önállóságot, és ezért minden képviselőnek, aki (Az elnök csenget.) komolyan gondolja a nemzet képviseletét, annak ez ellen kell szólnia.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Szanyi Tibor képviselő úr kétpercese következik.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Az az igazság, elnök úr - köszönöm szépen a lehetőséget -, igazából én nem nagyon szívesen állok szóba mindenféle ilyen félnáci ideológiák bajnokaival. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Te sértegetsz?) Tehát valójában én most csak azért kértem ezt a megszólalási lehetőséget... (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Mennyit ittál? - Moraj, zaj az ellenzéki sorokban. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Azt javaslom a képviselő uraknak, hogy 22 óra 15 perc magasságában ne kezdjünk el olyan felesleges vitákat, amikből olyan konfrontációk lesznek, amik miatt esetleg reggelig itt fogunk ülni, és nem tudjuk megtárgyalni a napirendi pontjainkat, úgyhogy visszatérünk a tárgyra.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Folytatnám... (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ne beszéljetek egy olyan rendszerről, ami nem volt.) Igen. Mindenesetre azért azt szeretném mondani, hogy amennyiben a nyáron születik egy közös nyilatkozat (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Szégyelljétek magatokat! Félnáciztok? Nem szégyelled magad?) a francia és a német külügyminiszter közös hangjaként, amiben sürgetik ennek az intézménynek a felállítását, akkor ne kezdjünk el olyan téveszméket terjeszteni a Magyar Országgyűlésben, hogy Franciaország ezt nem támogatja, ezt szerettem volna csak mondani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Balczó Zoltán képviselő úr, Jobbik.

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Nem folytatom a vitát, mert a képviselő úr nem értette meg, hogy miről beszélek Franciaország esetében, de hadd mondjam el, hogy egy olyan párt nevében szólalok föl, amelyikről - jelenleg hatályos, még lehet, hogy fellebbviteli szinten áll - a magyar független bíróság gyakorlatilag kimondta, hogy nem nevezhető neonáci pártnak, mert aki annak nevezte, azt ez a bíróság elmarasztalta.

Én a következőhöz szeretnék hozzászólni röviden, hogyan is zajlott ez a bizonyos lisszaboni szerződés elfogadása. Itt, ebben a parlamentben, 13-án, csütörtökön aláírta Gyurcsány Ferenc, s megígérte, hogy a magyar parlament lesz az első, aki ratifikálja. 14-én átküldte a szöveget, ott volt a szöveg, de nem volt egységes szöveg. 16 jogszabály módosításával áttekinthetetlen, követhetetlen volt, és elmondták, hogy csak a szakértők tudták ott Lisszabonban, hogy valójában mit hagytak jóvá, tehát valóban nem lehetett áttekinteni. 17-én, hétfőn behozták a parlamentbe, aznap este elfogadták. De annyit hadd tegyek már hozzá csak zárójelben, merthogy most megnéztem ennek a szavazását, Rubovszky képviselő urat emlegette a képviselő úr, mint aki azt mondta, hogy gyakorlatilag nem olvasták, nagyon nehéz volt olvasni, hadd tegyem hozzá, hogy ő igazoltan távol volt. Most lehet, hogy kompromittálok olyan képviselőket a mai világban, akik akkor nem szavazták meg, és nem jó pont esetleg, de Soltész Miklós, Nógrádi László, Latorcai János KDNP-s képviselők nem szavazták meg a lisszaboni szerződést (Dr. Gaudi-Nagy Tamás tapsol.), 8-an tartózkodtak, 8-an nem nyomtak gombot, csak Firtl Mátyás szavazta meg. Hogy ez most elmarasztalás volt vagy elismerés, ezt ki-ki maga döntse el, de talán ennyit tisztába akartam tenni ennek az ügynek a kapcsán.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Ipkovich György képviselő úr!

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én egy kicsit higgadtabb vizekre eveznék, ha meg tetszenek engedni, és arról beszélek, arról a jelenségről, amit meg kell hogy szokjunk. Ha nem a Jobbik sejtelmei jönnek be, és nem fellazul, és mi kiválunk az Európai Unióból, hanem az integráció folytatódik, és az együttműködésünk alapján új megoldások, szervezetek jönnek létre, akkor foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel, és nemcsak az európai uniós pénzek elköltésének okán. Az Unió együttléte okán más problémák is felmerülnek, amiket valami módon kezelni kell, valami szervezeti, módszertani, egyéb rendszert létre kell akkor hoznunk, ha ezeket meg akarjuk oldani. Itt van a Tobin-ügy, amely elég nagy port vert fel; két európai uniós ország, tagország között ilyen konfliktusok hosszú távon nem fordulhatnak elő. Nyilván meg kell találni azokat a szervezeti és elfogadott rendszereket és módszereket, amik kezelik ezeket a dolgokat. Vagy mást ne mondjak, a MOL-lal kapcsolatos horvát, illetve magyar álláspont közti különbségről: tarthatatlan az az álláspont, hogy az egyik európai ország körözést bocsát ki egy személy ellen, a másik ország hatósága meg azt mondja, hogy ez teljesen alaptalan. Ezt is kezelni kell mint problémát az Európai Unión belül. A Szafarov-ügyet már nem hozom elő, de annak is vannak európai uniós vetületei, legalábbis, ami a visszatetszést és az elítélését illeti ennek a lépésnek. Tehát a dolgok úgy állnak, hogy el kell gondolkodnunk, kellenek-e nekünk ilyen jellegű eszközök, ilyen jellegű megoldási lehetőségek, egyáltalán ez a fajta dolog.

Egyet azért hadd hozzak ide, nem konkrétan az ügyészi szervezetre vonatkozóan, hanem az európai uniós csatlakozásunkhoz és magához az uniós tagságunkhoz. Én ezt teljesen másképp látom, és nem a párttagságom okán, higgyék el nekem. Én Szombathelyen születtem, ott nőttem fel '54-től egészen a mai napig, nekünk az Unió teljesen mást jelent, mint akár egy budapestinek vagy egy kelet-magyarországinak. Én úgy nőttem fel az ottaniakkal egyetemben, akik egész életükben a drótot nézték, a határőröket, és azt az egész hercehurcát, amibe került egy határátlépés. Azt visszahozni, vagy egyáltalán felpendíteni, hogy ezek a viszonyok visszaköszönhetnek hozzánk, és mondjuk, a szabad munkavállalás lehetősége, ami a nyugat-dunántúliak nagy részének a bevételi forrását adja Ausztriában, megszűnjön, mondjuk, egy európai tagságunk minőségének elenyészésével, hát, én nem biztos, hogy ezt felvállalnám.

(22.20)

S én nagyon drukkolok, tisztelt Gaudi képviselőtársam, hogy az önök szándékai kudarcot fognak vallani, és inkább az integráció felé fogunk közeledni, nem pedig a kiválás felé. Ezt azért is merem mondani nyugat-dunántúliként és az ön figyelmébe ajánlani, mert - tessék megtekinteni - úgy a népszavazáson való részvétel, mint az igen szavazatok aránya vastagon nálunk volt a legmagasabb a magyarországi népszavazás során, ezért mi különösen érzékenyek vagyunk az Unióhoz fűződő kapcsolatok tekintetében.

Azt, hogy az Unió erőszakot tesz, ezt tesz vagy azt tesz, azért nem tartom igazán reális felvetésnek, mert önként csatlakoztunk ehhez a szervezethez, annak a része vagyunk, és amikor az Unióról beszélünk, akkor magunkról is beszélünk. Évek hosszú során csatlakoztunk, tárgyalások során az uniós alapokmányokhoz. És a lisszaboni szerződés is úgy vált hatályossá, hogy elfogadták a tagállamok. Ha mi támogatjuk azt az előterjesztést, hogy utasítsuk el az európai ügyészi szervezet létrehozását, abból semmiféle probléma nem lesz, legfeljebb azt mondják a befizető országok, hogy igen tisztelt uraim, semmi gond, őrizzék meg a szuverenitásukat, járjanak vele egészséggel, de mi bizonyos kérdések - mint például az uniós források felhasználása - miatt ezt szeretnénk létrehozni. Nem lesz ebből probléma, mert azok fognak uniós forrást kapni, akik ebben a rendszerben vállalnak bizonyos kontroll-lehetőségeket, és akkor még nem mondunk egy különösebben durva dolgot.

Ezért értem én meg Répássy államtitkár úr és a kormány álláspontját. A parlament döntése egyébként nem köti a kormányt állásfoglalásának a kialakításában. Nyilván figyelembe fogja venni, de hál' istennek, nem kötjük meg a kormány kezét, hogy a józan belátása és az ország érdeke alapján döntsön majd és kössön vagy ne kössön, illetve ne módosítson szerződéseket.

A kisördög azért annyira lakozik bennem, hogy a szubszidiaritás nekem is csípi egy kicsit a szemem. Annyira azért ne féltsék a szubszidiaritást, a minél közelebb való döntéshozás jogát, amikor a kormány egész tevékenysége - bármiféle államszervezési feladathoz fogott hozzá - arra irányul, hogy az alacsonyan meghozott döntéseket negligálja és beszipkázzon a maga hatáskörébe szinte valamennyi döntési jogkört. Immáron a tanyasi iskolaigazgató kinevezése is beletartozik ezek közé.

Tehát én egy kicsit álszentnek tartom ezt a kifejezést - talán meg tetszik bocsátani ezért -, és inkább azt látom mögötte, hogy önök attól félnek, amit Szanyi képviselőtársam mondott, hogy az uniós pénzek felhasználása során kikerül az ügyészség befolyásolási lehetősége az önök hatásköréből, és olyan független szervezetek nézik meg az önök érdekkörébe tartozó pénzelköltéseket, amit önök nem szeretnének. Ehhez viszont, megmondom őszintén, én nem szívesen nyújtanék segítséget önöknek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Balczó Zoltán alelnök úr kétpercese következik.

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Az Ipkovich képviselő úr által elmondottakra röviden reagálnék. Az, hogy a Jobbik azt vallja, hogy előfordulhat olyan eset is, amikor a nemzeti szuverenitás megvédésének a kilépés marad az eszköze, ezt elmondtuk. Most nem erről beszélünk, nem ez az alternatíva, nem ez az, amit mi el akarunk érni. Amit mi el akarunk érni, az a következő - és ez a valós alternatíva ebben a kérdésben -: elmegyünk-e, ahogy ez a javaslat mondja, egy szupraállami eszköz irányába, ellépünk-e a jelenlegi helyzettől a központi ügyészségen keresztül egy olyan intézményhez, ami egyértelműen föderatív államokra jellemző módon létezik, vagy azt mondjuk, hogy a nagyon fontos európai uniós pénzek ellenőrzését és a büntetőeljárást a meglévő eddigi eszközökkel, azok esetleges további szoros együttműködésével akarjuk elérni. Tehát itt most ez a valós alternatíva, amiről nekünk ebben a kérdésben döntenünk kell.

S még egyszer elmondom, nem lehet azt mondani, hogy a Századvég a Jobbiknak valamilyen belső közvélemény-kutató szervezete lenne. Nos, a Századvég legutolsó jelentése erre a kérdésre világosan kimondta, hogy a magyar lakosság kétharmada nem támogatja a szorosabb integrációt, a szorosabb együttműködést. Tehát amikor a magyar parlament ezt a döntést meghozza, az önrendelkezés ilyen szintű megtartását vagy egy ilyen szupranacionális intézmény elutasítását, akkor az összhangban van a magyar lakosság véleményének a többségével.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Mile Lajos képviselő úr kétpercese következik, LMP.

MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csupán egy rövid reflexió erejéig rabolom még az idejüket. Ipkovich képviselő úr, ha elhangzanak olyan víziók, látomások, amelyek szinte hideglelősek, tehát a szovjet ügyészi rendszerhez hasonlítják a brüsszeli szándékokat, vagy akár megfogalmazódik a kilépés üdvözítő hatása, arra nem szerencsés, ha szögesdrótokkal és hasonló élményekkel próbálunk tromfolni. Én Kelet-Magyarországon nőttem fel, vizuálisan nem volt előttem a szögesdrót, de azért Jánkmajtis környékén sem volt könnyű megélni azt az időszakot, amikor kommunizmus volt Magyarországon. Furcsa, hogy ezt éppen én mondom önnek. Most ne elevenítsük fel a rendszerváltoztatás idejét, hogy akkor milyen hatások voltak, és mennyi köze volt hozzá a Közösségnek - hiszen akkor még Unióról nem beszélhettünk -, hogy ez hál' istennek, megszűnt.

Államtitkár úrhoz szeretnék még egy megjegyzést tenni. Kis derűvel fogadtam a kormány álláspontját, amikor azt mondta, hogy nem foglal állást a kormány, hanem a parlament bölcsességére hagyatkozik. Ez egy nagyon szép mondat, szinte meg is lehetne tőle hatódni. Én arra szeretném biztatni, hogy abban az esetben, ha a kormánytöbbség úgy látja helyesnek, hogy egy ilyen határozati javaslatot előterjeszt és annak a tartalma jó, helyes, akkor a kormány nyugodtan álljon a kormánytöbbség oldalára, amikor állást foglal a patkóban, nincs azzal az égvilágon semmi baj. Előfordult már többször is, hogy önálló egyéni képviselői indítványokat is támogatott a kormány. Azt hiszem, hogy ebben az esetben sem rejtett volna semmi veszélyt és nem jelentett volna kockázatot, ha a kormánynak az az álláspontja, hogy ezt a határozati javaslatot támogatja. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Hörcsik Richárd képviselő úr, Fidesz, kétperces.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A vitában elhangzott, hogy vannak olyan európai uniós parlamentek, amelyek támogatják ezt a szubszidiaritásvizsgálatot. Szeretném pontosítani az elhangzottakat. Tehát: a francia szenátus, vagyis a francia parlament felsőháza, a brit parlament két háza, a holland parlament alsóháza és a cseh szenátus támogatja ezt a javaslatot. Ebből is látszik, hogy ez nem csak a magyar parlament ügye, ez összeurópai ügy. És hat parlamentről van tudomásunk, amelyekkel napi kapcsolatban vagyunk, amelyek már elkezdték az eljárást, de még nem fejezték be, hiszen még van két hetük október 28-ig, hogy a határozataikat elküldjék.

Abban az esetben, ha a 14 szavazat összejön, a Tanács vagy a Bizottság figyelembe veszi, de ha nem, akkor megy minden a maga útján. Tehát én nem venném drámaira a hangot, akár elfogadják, akár nem. Mindenesetre úgy vélem, hogy nekünk mint a magyar parlamentnek kutya kötelességünk - elnézést a kifejezésért -, hogy a sarkunkra álljunk. Erre lehetőséget biztosít a lisszaboni alapszerződés, pontosan azért, hogy érzékeltessük a polgárokkal, akik talán nem tudják figyelemmel kísérni a vita lényegét, mert nem értenek hozzá, esetleg túlságosan jogásziasnak gondolják, hogy szeretnénk közelebb hozni az uniós döntéshozói szerveket az egyszerű polgárokhoz. Mi a nép által választott képviselők vagyunk, akiken keresztül talán hallathatják a hangjukat. Ezért fontos, hogy legalább mi, a Magyar Országgyűlés ezt megtegyük.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ipkovich György képviselő úr kétpercese következik, MSZP.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Mile képviselőtársamtól elnézést kérek, ha túl rémes dolgokat festettem fel. Én ott nőttem fel, nekem ezt mondja. Életem egyik legkellemesebb és legboldogabb élménye volt, amikor úgy bicikliztem át a szomszédba - holott már harmincvalahány éve ott laktam és ezt nem tehettem meg -, hogy a kutya meg nem kérdezte tőlem, hogy hova biciklizek. És így is jöttem vissza. Én ezt az érzést nem akarom feladni, nekem ez teljesen mást mond, mint esetleg önnek. Ez rendben van.

(22.30)

Egy kicsit a képviselőtársam által említett közvélemény-kutatásról vagy közvélekedésről. Hát, sajnos ennek az Uniónak, ha őszinték vagyunk, van egy nagy tragédiája, hogy ha a nemzeti kormányoknak valami sikerül, akkor az biztos, hogy a nemzeti kormány tehetségét és szorgalmát dicséri. Ha valami kellemetlent akar csinálni, tuti, hogy azt az Európai Unióra fogja rákenni. Hát ebből, egyébként nemcsak nálunk, más országokban is az sül ki, hogy sajnos az Unió dolga egy kicsit elenyészik. Ennek ellenére mondom, hogy jobb, ha megszokjuk, én úgy látom innen, hogy az integráció felé fog menni ez a szervezet. És nem azért, mert ez tetszik, ez jó dolog, hanem azért, mert így működik a rendszer.

Voltunk mi már tagja egy hasonló államszervezetnek, amit azóta nagy nosztalgiával emleget egyébként mindenki. Úgy hívták, hogy Osztrák-Magyar Monarchia, ahol a hadügy, a pénzügy és a külügy egy kézben volt. Az összes többi dologban viszont a szuverén államok maguk döntöttek. Tehát vannak technikái a közös együttműködésnek. Sajnos, ezt vagy tudomásul vesszük, vagy nem. Attól persze még lehet ma így dönteni, ahogy tetszenek dönteni. Csak úgy gondolom, a szekér nem arrafelé megy, amit itt az előterjesztés mutat.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Balczó Zoltán alelnök úr, kétperces.

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindig Ipkovich úr adja nekem a muníciót. Amiről ön beszélt most, az a schengeni határ. Nagyszerű, át lehet biciklizni Ausztriából Svájcba, mert a schengeni határ része. Magyarországról nem lehet ilyen simán átbiciklizni Romániába, mert a schengeni határ nem ott húzódik. Tehát ezt szerettem volna elmondani, miközben még egyszer mondom, nem az Unióból való kilépés lehetőségéről szól most ez a vita, hanem arról, hogy egy szupranacionális intézményt elfogadnak-e vagy nem. De amiről ön beszél, az nagyszerű dolog, az a schengeni határral függ össze közvetlenül.

A másik, amit mondani szeretnék, hogy nagyon nagy a súlya a mi országgyűlési döntésünknek, és mintha egy kicsit Hörcsik elnök úr most csökkentette volna azzal, hogy majd megnézik, összejön-e a 14, ami jó lenne, akkor megfontolja a Bizottság, hogy ezzel mi legyen, azzal, amit a kormány felelős képviselője kijelentett, arra való tekintettel, hogy a Tanácsban ehhez a döntéshez egyhangú szavazatra van szükség. Ettől kezdve ennek az Országgyűlésnek most teljes döntési jogköre adódott, hiszen ennek alapján, ha az Országgyűlés megszavazza ezt, az azt jelenti, hogy eszerint fog eljárni a magyar kormány a Tanácsban, ahol egyetlen szavazattal is meg lehet vétózni az európai ügyészség 28 tagállamra való létrehozását. Marad legfeljebb egy korlátozott együttműködés.

Tehát csak jelezni akartam, hogy ezzel a mi döntésünk még közvetlenebb hatásúvá válik. (Taps a Jobbik soraiban. - Közbeszólás ugyanott: Így van.)

ELNÖK: Kihasználva a pillanatot, hogy nincs kétperces bejelentkező, meg tudom adni Ékes József képviselő úrnak a szót, 15 perces időkeretben.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Az előbb Balczó képviselőtársam, elnök úr úgy fogalmazott, hogy a schengeni határ nem Románia és Magyarország között húzódik. Pontosan ott húzódik. (Balczó Zoltán: Köszönöm.) Gondolom, jól akarta mondani, csak...

Én Szanyi Tibor képviselőtársamnak szeretném elmondani, hogy részese voltam annak idején, ön is képviselő volt, ha jól tudom, 2004-ben, amikor Magyarország az Európai Unióhoz csatlakozott, a magyar parlament ötpárti egyeztetéssel, még egyszer mondom, ötpárti egyeztetéssel hozta létre az Európai Unió által hozott döntések magyar parlamenti viszonyának kialakítását. Ugye, az LVII. törvény szólt arról, hogy az európai ügyek bizottságát kéri fel a magyar parlament az ötpárti egyeztetés alapján a számonkérési és javaslattételi lehetőségre. Akkor alakult meg a nagybizottság. A nagybizottság előtt tájékoztatott a mindenkori miniszterelnök a soron következő Európa Tanács ülésének napirendjéről és a magyar álláspontról, sőt mi több, még ott is lehetett a vélemények alapján befolyásolni a magyar döntéshozatalt.

Egy dolgot nem szabad kifelejteni. Szanyi képviselő úr nagyon rosszindulatúlag mondta el, hogy az Orbán-kormány a parlament mögé akar bújni. Képviselőtársam, nem. A magyar parlament annak idején az európai ügyek bizottságát hatalmazta fel arra, hogy ha olyan kérdéskör van, amelynek esetében a parlament döntési kompetenciáját be akarja vonni, akkor minden további nélkül kezdeményezhet az európai ügyek bizottsága parlamenti előterjesztést, és annak felhatalmazására mehet elsődlegesen a kormány az európai parlamenti ülésre, Európa tanácsi ülésre. Ugyan nem minden esetben kell figyelembe venni a parlament döntését a kormánynak, de ajánlott mindenképpen ezt figyelembe vennie.

Egyetlenegy példát szeretnék önnek mondani. Egészen biztosan visszaemlékezik Gráf miniszter úrra, ugye? Visszaemlékezik rá. Agrárminisztere volt az önök kormányának, és pont a génmanipulált vetőmagok kérdésében jött úgy vissza, hogy széttette a kezét, hogy Magyarországot összevissza négy európai tagország támogatta, az összes többi mind Magyarország ellen volt, és így kénytelen lesz Magyarország meghajolni az Európai Parlament döntése előtt. Akkor az európai ügyek bizottsága, az agrárbizottság, utána a magyar parlament hozott egy országgyűlési határozatot, és azzal küldtük vissza Gráf urat és magyar kormányt, hogy tessék időt húzni, tessék a megfelelő érveket felsorakoztatni, minél több tagországot magunk mellé állítani. És 2007-ben született meg az a döntés, ha jól emlékezik rá ön is, hogy a végén 24 tagország szavazott velünk együtt, hárman nem szavaztak csak. Tehát először 4 volt mellettünk, majd utána 24 tagország lett belőle, amely a magyar álláspontot képviselte.

Az egy óriási butaság. Én Cohn-Benditet személyesen hallgattam az Európai Parlamentben másfél éven keresztül mint megfigyelő és első parlamenti képviselő is. De Balczó képviselőtársam is egészen biztosan emlékezik Cohn-Benditre. Ugye, azt lehet mondani, nevetség tárgya volt az egész Európai Parlamentben, de ilyet nem szabad mondani. Ha egy parlamentben és minden egyes országban más és más az európai ügyek kérdése, annak parlamenti lefordítása vagy adott esetben parlamenti munka megosztása, vannak tagországok, ahol minden nyomósabb ügyet maga a parlament tárgyal meg, és azzal a felhatalmazással megy a miniszterelnök a következő tanácsülésre vagy az európai bizottságok ülésére a kormány. Ez a feladatmegosztás nálunk az LVII. törvény alapján úgy alakult, hogy elsődlegesen az európai ügyek bizottsága felelős ezért, számonkérési és javaslattételi szempontból, döntési jogkörrel van felruházva, hogy ha az európai ügyek bizottsága úgy gondolja, hogy ez túlnő, fogalmazzunk úgy, a bizottság hatáskörén, akkor parlament elé terjesztheti minden további nélkül.

Tehát ez nem valami mögé búvás, hanem adott esetben pontosan egy nagyobb plénum, egy nagyobb döntéshozatali mechanizmus, amivel a magyar parlament vagy a parlamentek, amelyek ezzel élnek. Hiszen, ahogy elnök úr is elmondta a maga részéről, hogy jelen pillanatban több parlament tárgyalja ezt a kérdéskört, és annak alapján hatalmazza fel a kormányt arra, hogy milyen álláspontot alakítson ki a maga részéről. Egyet szeretnék elmondani. Egy vízió a szubszidiaritás és az európai ügyészségi rendszer kialakítása. Itt mondom most, és nyugodtan merem mondani, nem lesz Európai Unió, amelyik ezt a kérdéskört föl fogja vállalni és el fogja fogadni.

A másik oldalon pedig ott van az európai források elosztása. Szanyi képviselőtársamnak mondom. Az Európai Unió, amikor a költségvetését elfogadta, és Magyarország is jogosulttá vált az első uniós források elköltésére, elsődleges feladata az volt, hogy parlamenti döntéssel, kormányzati döntéssel határozza meg az elosztó rendszert, a számonkérő rendszert, mert anélkül az uniós forrásokat tulajdonképpen meg sem kaphattuk volna. A másik oldalon pedig maga az Európai Unió jogosult minden egyes európai uniós forrás felhasználásának ellenőrzésére. Tehát nincs kibúvás alóla, az egy butaság, amit mondott, képviselőtársam. Mert az Európai Unió jogosult rá.

Annak a 12 programnak a leállítása pedig, ön is nagyon jól tudja, hogy a 2007-ben hozott döntés alapján döntött úgy az Európai Parlament, 2011-ben kezdte el a vizsgálatot azzal kapcsolatban, és 2012 végén hozta meg azt a döntést, hogy amennyiben nem változtat a magyar kormány az eljárási rendjén, itt pontosan a szakértők kérdése volt, hogy csak magyar nyelven lehetett erre pályázni kamarai döntéssel, ebből adódott a 12 forrás leállítása, és ezért kellett egyeztetni.

(22.40)

A másik pedig az, hogy nem büntetést fizettünk, mert tulajdonképpen azt az 50 millió eurót is Magyarország minden további nélkül felhasználhatja, tehát nem kellett fizetnünk, hanem felhasználhatja. Rosszul tudja Szanyi képviselőtársam, túl keveset van bent a parlamentben, és ennélfogva egészen biztos, hogy ezekkel a kérdésekkel nem találkozott, amikor adott esetben egy államtitkár erre a kérdésre válaszolt. Felhasználhatja Magyarország, képviselőtársam, nem kell büntetést fizetni, felhasználhatja Magyarország. Lehet csóválni a fejet majd adott esetben, amikor az Európai Parlamentben lesz, akkor ott is tapasztalni fogja ugyanezeket a kérdésköröket.

Még egyszer merem állítani, hogy ha a magyar parlament egy ilyen kérdéskörben felvállalja azt a döntési mechanizmust, hogy nagy többséggel meghozza a döntést, és annak alapján hatalmazza fel a kormányt a döntése által történő képviseletre, akkor annak van a legerősebb súlya. Egy a lényeg, képviselőtársam, és ezt nagyon sok parlamenti képviselő nem tanulta meg, nagyon sok nem tanulta meg: egy ország akkor válik sikeressé, hogyha a saját elképzeléséhez más európai uniós tagországok parlamenti képviselőit is megnyeri. Nem akkor lesz egy ország erős, ha meghajol minden előtt, hogy igen, kérem, emelem kalapom, elfogadom, alávetem a guillotine-nak a fejemet, kész. Nem ez a sikeres ország. Az a sikeres ország, amelyiknek van elképzelése, határozott elképzelése, és minél több európai parlamenti képviselőt vagy országot tud maga mellé állítani, az ügye mellé, és hogyha abban sikeres, akkor lesz sikeres az ország is. Nem attól lesz sikeres, hogy minden előtt meghajol.

ELNÖK: Szanyi Tibor képviselő úr kettőperces hozzászólása.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én türelmesen végighallgattam Ékes képviselő úrnak ezt a kioktató hangvételű szerecsenmosdatását, de szerintem ön nem értette meg a problémát, amit én itt felvetettem. Ez pedig a következő. Egy: itt ül egy államtitkár, és nem képes megszólalni a tekintetben, hogy mi az a tíz ügy, amiben eddig az Európai Unió hatóságai, köztük az OLAF indítványozta, hogy szülessen ebben hazai kormányzati vizsgálat. Magyarul: tíz ügyet tussolnak. Bocsánat, kilencet, mert egy már, amiről beszéltem, az megoldódott. Kilenc ügyet tussolnak, nem mondja meg, hogy mi az, amiben egyébként az OLAF indítványt tett, és a magyar ügyészség meg semmit. (Dr. Répássy Róbert: Én nem ügyész vagyok!) Oké, de egy kormánynak talán tudnia kéne ezekről, különös tekintettel arra, hogy az OLAF a kormányzathoz van bekötve.

A másik, ami egyébként ebben az ügyben idetartozik, hogy ez a parlament amúgy laikus testületként nagyon szép határozatokat tud hozni, csak a kormánynak nincs ebben a kérdésben álláspontja. Most mondta el az államtitkár, nincs álláspontja. Igaz, a bizottságban sem volt, ott hallhattunk valami tárcaálláspont-félét, de a kormánynak nincs álláspontja.

Három: egy ilyen ügyben pedig még a legfőbb ügyészt is illene megkérdezni. Na, az sem történt meg. Most itt aztán lehet lírákat mondani naphosszat meg minden. Titkolóznak, nincs álláspontja a kormánynak, bujkálni akar, és a legfőbb ügyész azt sem mondta, hogy Habakuk. Na most ezek után lehet itt hatalmas nagy pátosszal beszélni, csak semmi értelme.

Köszönöm.

ELNÖK: Ékes József képviselő úr, kétperces.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. A szerecsenmosdatásra én meg azt mondom, hogy nem show-bizniszben vagyunk, képviselőtársam. Én az előterjesztésben és a határozati javaslatban nem olvasom a kilenc ügyet, azt hiszem, ehhez a témakörhöz a kilenc ügynek, ha létezik ilyen, egyáltalán semmi köze nincsen.

A másik pedig, képviselőtársam, egy dolgot higgyen el nekem! Ugye, idáig is folytak minimális egyeztetési folyamatok ebben a kérdésben, tehát egy minimális álláspontja a kormánynak egészen biztos, hogy volt és van is. Az, hogy a kormány átadta azt a döntési jogkört vagy az európai ügyek bizottsága, fogalmazzunk úgy, átvette azt a döntési jogkört, hogy él egy határozati javaslattal a parlament elé, hogy a parlament vitassa meg, alakuljon ki egy közös álláspont, ez a - fogalmazzunk úgy - legszélesebb köre a magyar demokráciának, amikor egy parlament azt mondja, hogy kérem, ebben én szeretnék állást foglalni, az én véleményem legyen mérvadó. Nem az enyém, hanem a parlament összegésze legyen mérvadó a kormány szempontjából, hogy mit képviseljen. Azt hiszem, ez a legmagasabb plénum most jelen pillanatban, és ez folyik egyébként Németországban is, és ott sem a szerecsent mosdatják, hanem a német parlamentben is sokkal több európai ügyet tárgyalnak meg parlamenti szinten, mint amennyivel mi tulajdonképpen ez idáig éltünk a magyar parlamentben vagy az európai ügyek bizottságában.

ELNÖK: Balczó Zoltán alelnök úr, kétperces.

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Nem akarom a szavaimat az előttem felszólalóhoz intézni, hogy ne hozzam abba a kellemetlen helyzetbe, hogy neki látszólag velem vitázni kéne, de amiért megszólalok, az nem a saját személyes önérzetem, hanem én azért vagyok országgyűlési képviselő, mert adott számú választó engem ebbe a parlamentbe küldött. Tehát én nem tudom, hogy vajon degradáló módon 2006 és 2010 között laikus testületnek nevezték-e a tisztelt szocialista képviselők ezt a parlamentet, amelyik hozta azokat a döntéseket, amelyek mögött önök kiállnak, amiről úgy gondolják, hogy fontos. Igen, igen, a népképviselet így működik, hogy adott esetben nemcsak az adott területen szakértők hoznak véleményt, hanem azok, akik a nép által fel vannak ruházva, feltehetőleg igyekeznek szakértői véleményekre támaszkodni. Mert a másik variáció az lenne, hogy egészségügyi kérdés, jöjjön be 30 orvos a különböző frakciókból, döntsenek, menjen ki! Következő kérdés! Nem így működik. És ezért nekünk ebben a helyzetben természetesen nem fel nem ruházott laikusnak kell tekinteni magunkat, hanem lehetőleg természetesen szakmai tudással, háttérrel felvértezve a döntéshozatalunkkal kell teljesítenünk azt, amivel minket a választóink megbíztak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Hörcsik Richárd elnök úr, képviselő úr, kétperces!

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány dolgot szeretnék pontosítani az elhangzottakkal kapcsolatban. Mint a bizottság elnöke, október 1-jén levélben kértem tájékoztatót a külügyminiszter úrtól október 8-ai határidővel, és a külügyminiszternek címzett levelemben külön kértem, hogy a kormányzati álláspontjavaslatba a szubszidiaritás és arányosság elve érvényesülésével kapcsolatos kormányzati véleményt is szíveskedjen belefoglalni.

Nos, szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat, hogy a kormányzati álláspont, amit egymás közt csak úgy szoktunk jelezni, hogy a TÁPOGY, a múlt csütörtökön, tehát október 10-én érkezett meg, a tagok aznap 14 órakor kapták meg. Nos, ebben a TÁPOGY 8 oldalas szövegben - most nem szeretném ezt idézni, ezt minden képviselőtársam megkapta -, nos, ez a jelentés utal a legfőbb ügyész véleményére is, ugyan röviden, amely szerint a javaslat a jelen formájában nem támogatható, az európai ügyészség nem hordoz hozzáadott értéket. Tehát ez is az igazsághoz tartozik, hogy valójában itt van a legfőbb ügyész véleménye is, és természetesen itt, ebben a háttéranyagban, amit minden képviselőtársam megkapott, olvasható a kormány álláspontja. Vagyis a kormány szerint a szubszidiaritásvizsgálatról, idézem: "nem indokolatlan, hogy az Országgyűlés megindítsa ezt az eljárást".

Egyébként hadd mondjam el, hogy az országgyűlési határozat javaslat jogilag nem köti az Európai Tanács ülésén a kormány véleményét. Tehát mi azért egy szuverén testület vagyunk, jó, ha a kormány elfogadja azt, amilyen határozatot mi hozunk, de ebben a vonatkozásban nem köti jogi kötelem. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Répássy Róbert államtitkár úr, kétperces!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Azért kértem szót, mert először nem akartam Szanyi képviselő úrnak hasonló tárgyú felszólalására válaszolni, de most már másodszor is megismételte, hogy a kormánynak nincsen álláspontja. Egyáltalán nem ezt mondtam, amikor a vitában jeleztem a kormány pozícióját, hanem azt mondtam, hogy a kormány nem kíván véleményt nyilvánítani ebben a vitában. És természetesen a kormánynak van egy saját álláspontja. De miután az Országgyűlés elindította a saját eljárását, úgy gondolja a kormány, hogy illendő dolog bevárni az Országgyűlés álláspontját.

(22.50)

Tehát van a kormánynak álláspontja. Egyébként a mai európai ügyek bizottságának ülésén erről Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter be is számolt, hogy milyen álláspontot képviselt eddig a kormány nevében ő a bel- és igazságügyi tanács ülésén. Tehát köszönöm szépen, hogy Hörcsik elnök úr emlékeztette az Országgyűlést arra, hogy a bizottság, a szakbizottság megkapta a kormány álláspontját, de engedje meg Szanyi képviselő úr, hogy maradjak annál a nyilatkozatomnál, hogy ebben a vitában érdemben nem kívánunk most nyilatkozni, ne keverje össze azt, hogy a kormánynak van-e álláspontja, vagy hogy nem kíván nyilatkozni ebben a vitában.

ELNÖK: Nem látok több bejelentkezőt. Lezárom a vitát és megkérdezem, hogy Hörcsik Richárd elnök urat, hogy kíván-e szólni. (Jelzésre:) Az előbb elmondta álláspontját, így most nem kell hogy szóljon ismételten. Az együttes általános vitát ezennel lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az európai ügyészség létrehozásáról szóló rendelettervezet vonatkozásában a szubszidiaritás érvényesülésének vizsgálatáról, valamint az indokolt vélemény elfogadása feltételeinek fennállásáról szóló jelentés elfogadásáról szóló - na ezt mondja utánam valaki, aki ezt megjegyezte, szóval, egy jó hosszú mondat volt - országgyűlési határozati javaslathoz módosító javaslat érkezett, ezért a részletes vitára és a részletes vitára bocsátásra a holnapi ülésünkön kerül sor. Ez így 22.51-kor egy kicsikét nyelvtörő volt.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes szakosított szociális és gyermekvédelmi szakellátási intézmények állami átvételéről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CXCII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája lezárásig. T/12608. számon ismerhették meg a javaslatot.

Az előterjesztői expozé következik. Ahogy látom, Soltész Miklós államtitkár úr már készen áll, hogy ezt megtegye, 20 perces időkeretben fogja, maximális 20 perces időkeretben elmondani. Öné a szó, államtitkár úr.




Felszólalások:   218-335   336-382   382-411      Ülésnap adatai