Készült: 2021.06.19.13:31:11 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

310. ülésnap (2013.10.14.),  218-335. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:54:29


Felszólalások:   206-218   218-335   336-382      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most a határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, tárgysorozatba veszi-e a Mesterházy Attila és Bárándy Gergely képviselő urak által előterjesztett T/11530. sorszámú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 70 igen szavazattal, 211 ellenében, 15 tartózkodással az előterjesztés tárgysorozatba-vételét elutasította.

Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm munkájukat, mármint a határozathozatali munkát, eljárásunk végére értünk. Munkánk folytatása előtt két perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, foglaljanak helyet, vagy foglalják el a folyosót! Folytatjuk munkánkat. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik "A rezsicsökkentés védelméről az európai uniós bürokrácia nyomásgyakorlásával szemben" címmel benyújtott politikai nyilatkozattervezet általános vitája a lezárásig. A Rogán Antal, Dióssi Csaba, Németh Szilárd István fideszes képviselő urak, valamint Aradszki András KDNP-s képviselő által benyújtott előterjesztést T/12713. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Rogán Antal frakcióvezető úrnak, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben. Öné a szó, frakcióvezető úr.

ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A rezsicsökkentés védelméről az európai uniós bürokrácia nyomásgyakorlásával szemben. Azt gondolom, hogy indokolt, hogy az Országgyűlés ezzel a témával érdemben foglalkozzon, és saját maga vegye védelmébe a rezsicsökkentést, nem egész egyszerűen az Európai Unióval, még azt sem merném állítani, hogy kifejezetten a brüsszeli Bizottsággal, én azt gondolom, mondjuk úgy, hogy az európai uniós bürokráciával szemben. (Mozgás.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Rezsicsökkentés. 2013. január 1-jével...

ELNÖK: Frakcióvezető úr, egy kis türelmet kérek. Megkérem képviselőtársaimat, hogy hagyják el a termet, vagy foglaljanak helyet. Öné a szó, és elnézést, frakcióvezető úr.

ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. 2013. január 1-jével kezdtük el a rezsiárak csökkentését, bár én nem ezt tekinteném a rezsicsökkentés kiindulópontjának. Ne felejtsük el, hogy Magyarországon kétféle kormányzati gyakorlat alakult ki rezsiügyben, ami talán kifejezetten az energiaárakon mérhető le a legerőteljesebben. Az egyik gyakorlat a szocialista kormányok gyakorlata, akik 1994 és '98 között kezdték a privatizációt, majd 2006-2007-ben folytatták. A privatizációt, amelyben egyébként olyan döntéseket hoztak, hogy azoknak a külföldieknek, akiknek eladták az energiacégeket, garantált profitot biztosítottak. 8 százalékos, eszközarányos nyereségről beszélünk, ami Európában legalábbis példa nélkül álló, meglehetősen ritka dolog, és én azt gondolom, hogy főleg azért volt felháborító, mert ez a garantált eszközarányos nyereség vezetett oda, hogy ennek természetesen meg kellett jelennie az árakban is.

Mindannyian visszaemlékszünk arra, hogy a privatizáció után 1998-ban - és ez a másik kormányzati gyakorlat - nem az folytatódott, amit egyébként a privatizáció során megígértek szocialista képviselőtársaink részben, illetve az akkori szocialista kormány, hiszen a választók akaratából 1998-ban polgári kormánya lett Magyarországnak, amelyik kormány úgy döntött, hogy a rezsit nem emeli az infláció mértéke feletti mértékben; ami azt jelentette, hogy sem a villamos energia árát, sem a gáz árát nem engedtük az infláció feletti mértékben emelkedni 1998-tól 2002-ig.

(18.20)

Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy a rezsiharc első igazi esztendeje a 2002-es választási kampány, ahol, mondjuk ki egyenesen, szocialista képviselőtársaink bizony egy nagyon erős, mindannyiunk számára emlékezetes hazugsággal nyitottak.

Lendvai Ildikó képviselő asszony még itt van a teremben, minden bizonnyal emlékszik arra a híres mondatára, ami úgy hangzott annak idején, hogy nem lesz fogyasztói gázáremelés. (Dr. Józsa István: Nem is volt!) Ehhez képest, tisztelt képviselőtársaim, 2002-2010 között ez volt a folytatódó szocialista kormányzati gyakorlat: háromszorosára emelték a gáz árát, és kétszeresére emelték a villamos energia árát, miközben ebben az időszakban az összesített infláció mértéke 58,8 százalék. Tehát sokkal-sokkal az infláció fölött emelkedett mind a villamos energia, mind a gáz ára.

És amennyiben szocialista képviselőtársaim a gáz fogyasztói árának a támogatásáról szeretnének beszélni, szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy ezt is önök vezették ki. Méghozzá egy Bajnai nevű miniszterelnök vezérletével, a Bajnai-kormány idején, a szocialista frakció szavazataival, 2009-2010-ben szüntették meg.

Tehát ebből jól látszik, hogy Magyarországon két kormányzati gyakorlat van rezsiügyben, az egyik kormányzati gyakorlat a szocialisták gyakorlata, vagyis most már talán mivel szétosztódtak több felé, talán úgy kellene fogalmaznunk, hogy a szocialisták, a bajnaisták és a gyurcsányisták gyakorlata, akik azt tették, hogy privatizáltak, a privatizáció során garantált profitot ígértek a befektetőknek, majd a profit érdekében radikálisan, jóval az infláció fölött megemelték az árakat, ezt pedig a magyar családoknak kellett megfizetni.

Ezzel szemben áll egy gyakorlat, a polgári kormányok gyakorlata, akik kormányzásuk idején minden évben - ez volt 1998-2002 között, nem engedtük az infláció fölötti mértékben emelkedni sem a villamos energia, sem a gáz árát, és így kezdtük 2010-ben is. Tehát az Országgyűlés 2010-ben az energiaárak reálértéken történő befagyasztásáról döntött, és két esztendő kellett ugyan hozzá, de eljutottunk oda, hogy 2013-tól viszont már érdemben az árak csökkentéséről beszélünk, hiszen hozzákezdtünk mind a villamos energia, mind a gáz, mind a távhő árának a csökkentéséhez, először 10 százalékkal, majd az Országgyűlés mai döntésével, november 1-jétől újabb 11,1 százalékkal, összességében tehát a tavaly decemberhez képest idén decemberre 20 százalékkal alacsonyabb lesz a villamos energia és a gáz ára, amit a fogyasztók fizetni fognak. Idézzük csak fel, ez azt jelenti, hogy a villamos energia esetében 2007. januári, a gáz esetében pedig 2008. júniusi fogyasztói árakra térünk vissza.

Azt, hogy a rezsicsökkentés nem okoz feltétlen és felhőtlen örömet a szolgáltatóknál, mindannyian nagyon jól tudjuk. Hiszen óriási profitot veszítenek. Itt tisztelettel szeretném felidézni minden képviselőtársam előtt, hogy mekkora volt az a profit, amiről csak tudunk. Ezek a privatizált energiacégek a privatizáció kezdete óta csak bevallottan 1040 milliárd forint profitot vittek ki Magyarországról.

Ez csak az a profit volt, amit bevallottak. Amit költségágon vittek ki, arról valószínűleg még nem is tudunk ebben a formában beszélni, de ennek a nagyságrendje valószínűleg szintén több száz milliárd forint volt, és ezt mind a magyar családok fizették meg.

Nyilvánvaló, hogy ezeknek a cégeknek fáj a profit elveszése. Ennélfogva mindent megtettek, hogy meggátolják a rezsicsökkentést. Emlékezzünk vissza, ennek első lépése ez év eleje volt, amikor mindenféle jogi trükkel, a bíróságokat is felhasználva megpróbálták megakadályozni, elszabotálni a rezsicsökkentést. A Magyar Országgyűlés akkor határozottan és gyorsan lépett, a megfelelő jogszabályok megalkotásával megakadályozta, hogy a szolgáltatók elszabotálhassák a rezsicsökkentést. Azonban azt kell mondjam, hogy újabb rezsicsökkentés, újabb támadás. Azok, akiket annak idején kitettünk az ajtón, most az ablakon próbálnak visszajönni, és most nem jogi trükkökkel próbálkoznak, hanem az Európai Uniót és a brüsszeli Bizottságot, pontosabban egyelőre annak a bürokráciáját próbálják meg felhasználni arra, hogy támadás alá vegyék a rezsicsökkentést.

Talán nem véletlen, hogy Magyarország azon kevés országok közé tartozik az Európai Unióban, amelynek energiaár-gyakorlatát egy pilotprojekt keretében elkezdte a brüsszeli Bizottság bürokráciája vizsgálni. Annak ellenére, hogy ebben a határozatban is leírjuk, pontosabban annak az indoklásában, hogy az Európai Unió 28 tagállamából 18-ban többféle formában is jelen van egyébként a hatósági ármegállapítás, a lakossági szektorban mind a 18 említett tagállamban, és a 18 közül 12 még a vállalkozási szektorban is alkalmaz egyébként különféle szabályozott energiaárakat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen ezért nem is egészen értjük ezeknek a megkereséseknek és a brüsszeli Bizottság már tavasszal is leírt dokumentumában szereplő azon mondatoknak az értelmét, miszerint nem értenek egyet a Magyarországon alkalmazott szabályozott energiaárakkal. Mi azt gondoljuk, annak a gyakorlatnak, ami az elmúlt években kialakult, és aminek az volt a lényege, hogy hosszú évtizedeken keresztül Magyarországon főleg sajnálatos módon pont a szocialista kormányok engedték a szabad piac prédájává válni egyébként az energiaárakat, ennek véget kell vetni, mert egyértelműen kiderült, hogy itt a szabad piac nem alkalmas az árak kontrollálására.

Éppen ellenkezőleg, ennek nem az lett az eredménye, hogy a verseny árcsökkenést eredményezett volna, brutális árdráguláshoz vezetett, mivel monopóliumokról beszélünk, így e téren árszabályozásra van szükség, és ezt a gyakorlatot valósította meg a Fidesz az első polgári kormány idején is, és ebbe kezdtünk bele a mostani kormányzati ciklusban is.

Mi azt gondoljuk, hogy a brüsszeli bürokráciának az a támadása, amit elindított a rezsicsökkentés ellen, nem találkozik olyan jogosítványokkal, amelyre az Európai Unió különféle okmányai, a lisszaboni szerződés, illetve a kapcsolódó szerződések őket feljogosítanák. Ennélfogva arra kérjük a tisztelt Országgyűlést, hogy a lehető leghatározottabban utasítsa vissza az ezzel kapcsolatos nyomásgyakorlást.

Tisztelettel szeretném arra kérni képviselőtársaimat, hogy ha lehet, akkor egyhangúlag, teljes körben lépjünk fel az Európai Unió nyomásgyakorlásával szemben, és csatlakozzunk ahhoz a 2,5 millió magyar emberhez, aki aláírásával is kinyilvánította, hogy támogatja a rezsicsökkentés politikáját, és azt kéri és azt várja el a kormánytól, hogy minden körülmények között álljon ellen a rezsicsökkentés visszacsinálását megkísérlő próbálkozásoknak.

Ennek a jegyében engedjék meg nekem, hogy a felszólalásom zárásaként felolvassam azt a politikai nyilatkozattervezetet, amit képviselőtársaimmal együtt benyújtottam az Országgyűlésnek, és amelynek a támogatását kérem. Ennek a nyilatkozatnak a szövege a következőképpen hangzik. "Az Országgyűlés 2010-ben döntött az energiaárak reálértéken történő befagyasztásáról, majd az elmúlt egy évben a gáz, a villamos energia és a távhő árának előbb 10, majd további 11,1 százalékos csökkentéséről. Ezzel megkezdtük a magyar családok elviselhetetlen terheinek enyhítését. Erre azért volt szükség, mert 1994 és 1998 között a szocialista kormány a valós érték töredékéért privatizálta a közmű- és energiaszolgáltatókat. Az így döntő részben külföldi tulajdonba került cégek - Európában példa nélküli módon - az akkori kormánytól még garantált profitot is kaptak. Sőt, ezen túlmenően 2002 és 2010 között a szocialista kormányok a gáz árát 15, a villamos energia árát pedig 9 alkalommal emelték. Háromszorosára nőtt a gáz és kétszeresére a villamos energia ára, ezáltal is továbbnövelve a külföldi tulajdonba adott cégek garantált profitját. Ennek következményeként az Európai Unióban végül már a magyar családok fizették jövedelmükhöz képest az egyik legmagasabb árat a villamos energiáért és a gázért. A 2010-ben megkezdett rezsicsökkentés miatt az európai uniós bürokrácia előbb burkoltan, majd immár nyíltan próbál nyomást gyakorolni hazánkra, annak eltörlését, visszavonását sürgetve. A Magyar Országgyűlés ezt a nyomásgyakorlást a profitjukat féltő közműszolgáltató cégek érdekében tett lépésnek tekinti és a leghatározottabban visszautasítja. A Magyar Országgyűlés elvárja az Európai Uniótól, hogy tartsa tiszteletben Magyarország szuverenitását, valamint a közel 2,5 millió magyar állampolgár aláírásával megerősített és kinyilvánított döntését a rezsicsökkentés politikájáról. A Magyar Országgyűlés felszólítja Magyarország kormányát, hogy ne engedjen az európai uniós bürokrácia nyomásának, védje meg hazánk alapszerződésekben garantált jogait, és következetesen folytassa a rezsicsökkentés politikáját."

Ennek a nyilatkozatnak az elfogadásával a Magyar Országgyűlés egyértelműen kinyilvánítja azt, hogy nem enged a politikai, illetve a lobbiérdekek nyomásának, kiáll a rezsicsökkentés politikája mellett, és folytatni kívánja azt.

(18.30)

Azt gondolom, hogy éppen ezért céljában ez az országgyűlési politikai nyilatkozat minden politikai párt számára támogatható. (Dr. Józsa István: Ezt röhögés nélkül is el tudod mondani?) Még akkor is, ha esetleg vannak olyan pontjai, amelyek kapcsán szocialista képviselőtársaink talán úgy érzik, hogy róluk szól. De szeretném elmondani nekik, hogy nem, ez arról a gyakorlatról szól, amelyet helytelenül folytattak, amikor korábban kormányoztak.

Ha önök eddig azt ígérték és azt mondták a választóknak, hogy támogatják a rezsicsökkentést, akkor most álljanak is ki mellette, és tagadják meg a korábbi gyakorlatukat! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Azt a gyakorlatot, amelynek során ennek az ellenkezőjét csinálták. Ha ezt most nem tagadják meg, tisztelt szocialista képviselőtársaim, akkor azt kell gondolnunk, hogy ha kormányra kerülnének, ugyanúgy folytatnák tovább.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, frakcióvezető úr. A kormány nevében megadom a szót Fónagy János államtitkár úrnak, 10 perces időkeretben.

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem mindennapos dolog, hogy néhány képviselőtársunk egy politikai nyilatkozat elfogadását kéri a teljes Magyar Országgyűléstől, egy olyan politikai nyilatkozat elfogadását, megerősítését és támogatását, amely a magyar társadalomnak gyakorlatilag minden tagját érinti.

Nem mindennapos ez az előterjesztés, nem mindennapos ennek a témája, és meg kell hogy mondjam, hogy a magyar jogalkotásban, normaalkotásban, az utolsó évtizedekben nem is találtam arra példát, hogy hasonló témában akár kormány, akár képviselő ilyen indítványt tett volna. Nem mindennapos az a gyakorlat sem, amelyet a jelenleg hivatalban lévő kormány gyakorlatilag 2010 őszén a rezsiköltségek befagyasztásával, 2011-ben szakmai módosítások elrendelésével, majd 2013. január 1-jével általános körben a magyar háztartások terheinek csökkentése érdekében a hazai háztartásokat érintő rezsiköltségek ügyében tett. Ez a kormány ezen célok, ezen feladat végrehajtása érdekében nemcsak távlati célokat határozott meg, nemcsak stratégiákat terjesztett az Országgyűlés elé, hanem nagyon konkrét lépésekkel biztosította azt, hogy gyakorlatilag 2011-től a magyar háztartások rezsidíjterhelése előbb valamilyen elviselhetőség határai közé kerüljön, majd 2013. január 1-jével csökkenjen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a kormányzati intézkedéssort több mint két és fél millió ember az aláírásával támogatta. Ez az intézkedéssor 3,8 millió magyar háztartás mindennapjait érinti. A szakmai tartalmon kívül ez adja annak a súlyát, és meg kell mondjam, a parlamentben jelen lévő politikai pártok képviselőinek ez ad lehetőséget arra, tanúságot tegyenek amellett, hogy ezt az intézkedéssort helyesnek tartják, hogy egyetértenek azzal, hogy a magyar háztartások költségei elviselhetőek legyenek, és igazodjanak mind a magyar jövedelmi viszonyokhoz, mind az európai gyakorlathoz.

Azt, hogy erre miért került sor, Rogán képviselőtársam részletesen elmondta. Egy pillanatig nem hittük, nem hittük tavaly december második felében vagy januárban, hogy ez a rezsicsökkentési folyamat minden zokszó nélkül, minden ellenvetés nélkül, minden támadás nélkül végigmegy a maga útján. (Dr. Józsa István: Az volt a cél, hogy legyen támadás. Az volt a cél!)

Tisztában voltunk vele, hogy súlyos érdekeket sértünk. Tisztában voltunk vele, hogy olyan profitérdekeket sértünk, amelyeket 10-15 évvel ezelőtt egy más társadalom- és más gazdaságfilozófia alapján - ma már nagyon remélem, hogy minden képviselőtársam által érhető és elfogadható módon - tévesen hoztak az akkori kormányzati pozícióban lévők, és 15 évvel ezelőtti szándékokat nem vitatva, hiszen ez egy történelmietlen mondat lenne. A "mi lett volna, ha" kezdetű mondatot, úgy gondolom, nincs különösebb értelme elmondani, de mindenképpen most egy lehetőség nyílik arra, hogy ezzel - mint ahogy Rogán képviselő úr mondta - a korábbi társadalom- és gazdaságpolitikai nézetükkel szakítsanak, és ennek a nyilatkozatnak a megszavazásával megerősítsék a kormány ilyen szándékait. Az érdeksérelmek odavezettek, hogy megtalálták az ezen profitorientált, többnyire nagy multinacionális cégek mind a hazai támogatói, a külföldi támogatás felé vezető utat, mind megtalálták tulajdonképpen a brüsszeli adminisztrációhoz is az utat, és ez eredményezte azt, hogy egyáltalában ez az elmúlt hetekben vagy hónapokban ilyetén szóba került.

Nekünk meggyőződésünk volt, ma is az és a jövőben is az lesz, hogy ez egy helyes út, amin járunk, és ezt fogjuk tovább is követni. Ugyanakkor, amikor a kormány teszi a dolgát, tehát a Brüsszelből feltett kérdésekre meg fogjuk adni az erre a célra megszabott határidőn belül a megfelelő, meggyőződésünk szerint tartalmilag is a mi intézkedéseinket igazoló választ, e mellett a kormányzati cselekvés mellett nagyon fontosnak tartjuk, hogy a társadalom egészének véleményét, állásfoglalását - és ne szégyelljük elmondani: a társadalom egész érdekét - szolgáló lépésnek a magyar parlament is adjon támaszt.

A Magyar Országgyűlés remélhetően nagy többséggel, netán egyhangúlag elfogadott határozattal nyilvánítsa ki, hogy egyetért a magyar családok érdekeinek megvédésével, egyetért terheinek csökkentésével, és nemcsak biztatja, hanem arra szólítja és kötelezi a kormányt, hogy ezt a folyamatot akár bel-, akár külföldi nyomás ellenére is tartsa fenn és következetesen vigye végig. Mindezek alapján a kormány nevében 1. támogatom a nyilatkozatot; 2. kérem képviselőtársaimat, hogy ezt a nyilatkozatot támogassák és fogadják el.

Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a gazdasági és informatikai bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5 perces időkeretben. Megadom a szót Bencsik János képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

BENCSIK JÁNOS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 2010-es politikai fordulatot megelőzően a nemzeti energiapolitikát sürgető szakemberekkel közösen állapítottuk meg azt, hogy Magyarországon veszített súlyából az energiaellátás közszolgáltatási jellege.

Azt is közösen állapítottuk meg, hogy a privatizációt követően a piac koncentráltsága túlságosan magas, a közösségi tulajdon mértéke pedig elviselhetetlenül alacsonnyá vált. És miközben áttekintettük közösen a szocialista kormányok idején alkalmazott árképleteket, és megnéztük az árképletek használata következtében kialakuló áremelkedések mértékét és trendjét, azt kellett közösen ismételten megállapítanunk, hogy a privatizációval és a liberalizációval egyáltalán nem csökkentek a fogyasztói árak.

Azt is együtt kellett megállapítanunk, hogy az ártámogatások ezzel szemben folyamatosan és kizárólagosan a befektetők extraprofitját növelték.

(18.40)

Elmélyült mindezek következtében az energiaszegénység, és ezek együttesen arra a következtetésre juttatták az újonnan felálló kormányt, hogy szakítani kell a szocialista elődök piacpárti magatartásával, mert elfogadhatatlan az, hogy a puszta tőkeérdekek kizárólagos érvényesítése mellett törjön lándzsát egy kormányzat, a közösség képviselője, és a közösségi érdekek helyett a kizárólagos, puszta tőkeérdekek érvényesülhessenek.

Éppen ezért az új kormányzat kiemelten a hazai fogyasztók oldalára állt, és ennek figyelembevételével a most benyújtott javaslattal kapcsolatosan a gazdasági bizottság 22 igen szavazattal, 2 nem ellenében úgy foglalt állást, hogy az előterjesztés, a határozati javaslat, a politikai nyilatkozatjavaslat általános vitára alkalmas.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Bencsik képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőnek adom meg a szót, Balczó Zoltán alelnök úrnak, Jobbik.

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Miután meglehetősen árnyaltan szeretnék szólni erről a politikai nyilatkozattervezetről, engedjék meg, hogy a félreértések elkerülésére a legfontosabb üzenetet röviden elmondjam. A Jobbik annak ellenére támogatja ezt a politikai nyilatkozatot, hogy az, miután áttekinti az elmúlt húsz évet, az MSZP által elkövetett ősbűn, az 1995-ös privatizáción kívül nem szól az első Orbán-kormány káros intézkedéseiről, és tulajdonképpen nem ad magyarázatot arra, hogy a Fidesz miért csak kormányzásának harmadik évében döntött úgy, hogy letöri a lakossági fogyasztókat terhelő extraprofitot. Vagyis őszintén megmondva: én jobban örültem volna, ha 2010. október 14-én, talán messzebb a kampánytól, talán a szokásos esti Fidesz képviselői tízes részvétellel, de már akkor döntöttek volna arról, amit már nyilvánvalóan tudtak. Mert nem csak a Jobbik szakértői voltak képesek arra, hogy világosan 2010 áprilisában elmondják, alátámasszák szakmailag, hogy nem tarthatók fenn ezek a lakossági árak, ennek érdekében hatósági árszabályozásra van szükség, mert extraprofit van benne, és ehhez adott esetben az állami tulajdont vagy többségi tulajdont is meg kell szerezni. Nyilván önök is tudták, hogy ez így fennáll.

Egy politikai nyilatkozat nem önmagában olyan döntés, mint egy törvény, ugyanakkor nyilván megvan a jelentősége annak, hogy ezt az üzenetet ki milyen módon támogatja, tehát természetesen fontosnak tartjuk azt, hogy önök - a Jobbik mindenkori támogatásával - eddig ezeket a lépéseket megtették. Ehhez természetesen azért tekintsük át, hogy kivel kellett önöknek ezt a harcot megvívni, és engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy egy kicsit a '98-2002 közötti Fidesszel kellett ezt a harcot megvívni. Én abban a ciklusban a MIÉP képviselője voltam, és nem tartom magam széles körű szakpolitikusnak, mint Kepli Lajos, de miután erősáramú villamosmérnök vagyok, villamos művek szakon végeztem, 35 évig a Villamosenergetikai Intézetben dolgoztam, az Óbudai Egyetemen, valamilyen módon volt közöm hozzá. Volt néhány felszólalásom abban a ciklusban. Megkeresett két, nagyon nagy tekintélyű energetikai szakember, akik a Fidesz programjának a kidolgozásában vettek részt, és azért lett szakmai kapcsolatunk, mert elkezdtem olyan címben felszólalni, miért nem térítik vissza az energetikát a választási programban, a Fidesz-programban vállalt útra. Ugyanis önök abban az időszakban egy rendkívül erőltetett módon hajtották végre a gyors liberalizációt, az energetika üzleti modelljét fogadták el. Ennek az lett a következménye például, hogy akkor az árak liberalizálását fogadták el. Tehát nem a termelői, a legkisebb költség alapján határozták meg, ami egy súlyozott átlag, hanem a liberalizálás azt jelentette, hogy a legdrágább termelői ár határozta meg.

E modellnek ekkor, hadd mondjam el, mi lett a konkrét következménye; mondok adatot. Ennek következtében az energetikai beszámoló, energiahivatali, amiből idézek, 2000. március 1-jén tárgyalta a parlament: addigra önök a legszegényebb fogyasztóknak, miután megszüntették a háromtömbös tarifarendszert, ami szociális szempontból egyértelmű visszalépés volt, az ő számukra addigra 46,7 százalékkal növelték meg a villamos energia fogyasztói árát. A keresztfinanszírozás megszüntetését nagyon nagy eredménynek jelölték meg akkor, miközben most éppen elmondják, hogy miért fogadható el az, hogy más energiaárat fizetnek a közületiek, mint a lakosságiak, akkor azt mondták, ünnepelve ezt a lépést: újabb lépés az EU-csatlakozás és a piaci liberalizáció felé vezető úton.

Önök most - nagyon helyesen - energetikai szektorban több tekintetben a többségi állami tulajdon megszerzésére törekszenek. Most hagyjuk figyelmen kívül, hogy itt vannak kétségek azzal kapcsolatban, hogy milyen áron, de ezt a lépést megtették. Akkor önök a MIÉP, személy szerint az én legnagyobb tiltakozásom ellenére megtették azt '99. december 21-én, hogy önök, az önök elődjei - mondjuk így -, a Fidesz akkori többség a MOL-ban lehetséges állami tulajdont, mert azt törvény határozza meg, 25 százalékról nullára csökkentették le. Elismerésem, hogy önök kormányon 2002-ig nem éltek ezzel a törvényi lehetőséggel, jött egy váltás a gazdaságpolitikában, amelyik sokkal erőteljesebben próbálta érvényesíteni azt, hogy az állami szerepnek, a tulajdonnak mi a lehetősége. Nyilván Fónagy János államtitkár úr, majd miniszter úr ennek részese is volt, és tudja a személyi váltást is. De mindenesetre, amikor Gyurcsány Ferenc végül nullára eladta a MOL-részvényeket, az államit, neki már nem kellett behozni akkor az Országgyűlésbe, mert az eladás elő volt készítve.

Tehát én annak örülök, hogy önök most ebből a felfogásból átléptek egy más felfogásba, de azért abban, hogy akár 2010-ben milyen volt a lakossági energiaár, abban visszavonhatatlanul ennek a négy évnek a szerintünk káros folyamata is benne volt.

Egyébként, ha már idéztem, hogy ezen a bizonyos plenáris ülésen az Energia Hivatal jelentését olvastuk fel, azért hadd térjek vissza arra a máig is hamis felfogásra, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány azért kellett hogy privatizálja 300 milliárd forintért (Dr. Józsa István: 600!) az energiaszektort, mert... - a villamosenergia-szektort 300 milliárdért privatizálták, azért - ez volt a válasz, két dolog volt -, mert olyan módon leromlott állapotban van, hogy itt nincs akkora tőke és erő, amelyik ezt képes legyen belendíteni, és az állam meg rossz tulajdonos. Az állam rossz tulajdonos, Istenem! Az E.ON megvásárolta annak idején az Észak-dunántúli Áramszolgáltatót, mert ő annyira rossz tulajdonos, utána a profitot bizony nem csak úgy vitte ki, amit nyomon lehet követni, a rengeteg megrendelés a leánycég az anyacégnek, hatalmas tanulmányok, ahol a vezérigazgató mondott le, mert nem volt hajlandó már aláírni azt a szintű tanulmányt, a profit kicsempészését. Magyarul, amikor ez létrejött, ők azt mondták, azért kell, mert meg kell újítani a rendszert. Akkor - ez egy 2000-es beszámoló - az Energia Hivatal világosan kimondta, hogy a villamos energia tekintetében üzemzavarok száma és egyéb mutatók milyen értékben romlottak, és romlott az energiaellátás folyamatossága. Tehát nem igaz az, hogy meghozta önmagában ez a privatizáció 2000-re azokat a kívánt minőségi paramétereket. A hatékonyság tekintetében pedig az egyik legfontosabb lépésük az volt, hogy a kirendeltségeket szerte az országban felszámolták, és többek között az ellátás minősége is ezért romlott.

(18.50)

Ezt akkor objektíven bemutatta az akkori energiahivatali jelentés. Tehát a Jobbik ezért mondja azt, hivatkozva a saját maga itteni parlamenti felvetésére is, hogy miközben természetesen támogatjuk továbbra is a rezsicsökkentést, úgy érezzük, hogy ezt hamarabb meg lehetett volna hozni. Éppen ezért a magyar fogyasztót abban a tekintetben kár érte. Én azt mondom, ha önök, mint ahogy mi, tisztában voltak azzal, hogy extraprofitot realizálnak a lakossági fogyasztón, akkor - mi úgy gondoljuk - igenis ezt valamilyen módon akár kompenzálni is kellene.

Még annyit hadd mondjak el, hogy természetesen én megértem azt, talán azért is vannak ilyen sokan - helyesen -, hogy demonstrálni akarják, hogy a Fidesz számára ez a rezsicsökkentés mennyire fontos. Valóban fontos a lakosság számára. De amikor az ember azt hallja, hogy csak rezsiharc lesz a 2014-es választás, ez azt jelentené, hogy önök úgy gondolják, a Jobbikkal a legnagyobb békében zajlik a választási kampány, mert ebben egyetértünk. Azt hallom, hogy a 2014-es költségvetés a rezsicsökkenés költségvetése. Aki ezt mondja, mondja meg nekem, miközben támogatjuk a rezsicsökkentést: hol jelenik meg a rezsicsökkentés, hol kell arról a költségvetésben valamiféle döntést hozni, melyik rubrikában? A rezsicsökkentés ott jelenik meg a költségvetésben, hogy szerencsére, mivel kisebbek a költségek, kisebb az árbevétel, kisebb lesz az áfabevétel. Miután nincs extraprofit, kisebb lesz a nyereségadó. Tehát ezek a negatívumok a költségvetésben, ezek persze megjelennek, de nehogy azt mondjuk már, hogy szegény Varga Mihály... Látszik, hogy neki is azt kell mondania, amit mondanak, nyilván bukott baloldal, ami tartalmilag igaz, néha lehetne másként színezni, és a rezsicsökkentés költségvetése.

Tehát ne vegyék rossz néven, amikor elmondom, mi ebben az aggodalom a részünkről, és elmondok egy történetet. Nem vicc igazából, de én vagyok abban az életkorban, hogy tudjam, a Kádár-rendszerben bizonyos folyamatokat alkalmanként a közvélemény egy történettel fejezett ki. Az enyém így hangzik: a kommunizmus hajója hánykódik az élet tengerén. Se előre, se hátra. Elhívják Marx elvtársat, próbálja már kijavítani ezt a hajót, mert menni kellene a kommunizmus hajójának - nem sikerül. Engels elvtárs - nem sikerül. Végre Lenin elvtárs lemegy a gépházba. Öt perc után feljön: elvtársak, megvan a hiba, minden gőz a hajókürtbe ment.

Tehát én arra kérem önöket, miközben megértem, hogy bizonyos szempontból önök egy sikeres és hasznos döntésüket, amit továbbvisznek, propagálnak is, de azt kérem, hogy eközben sokat foglalkozzanak azzal, hogy vajon hogy lehetne elérni, hogy teljes egészében ezek a cégek ne álljanak le egy bizonyos fenntartó fejlesztéssel legalább, ne a munkahelyek megszüntetésével próbálják vagy egyéb ravaszabb módon egyébként a maguk profitját mégiscsak megtartani. Éppen ezért azt várjuk el önöktől, hogy ezt az utat, amelyben még van tartalék, valóban vigyék is tovább.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Hárman jelentkeztek eddig hozzászólásra. Elsőként megadom a szót Józsa István képviselő úrnak, MSZP. (Moraj a kormánypártok padsoraiból. - Csenget.)

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igazán megtisztelve érzem, hogy most, amikor a politikai nyilatkozatról folyik a vita, önök ilyen szép számmal vesznek részt és hallgatják meg, remélem (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ezért vagyunk itt!), az én hozzászólásomat, és nem csak kiabálni maradtak itt.

Amikor a valódi rezsicsökkentésről volt szó, a második lépésről, a 11,1 százalékról, akkor az előterjesztő Németh Szilárd úr két és fél percben terjesztette elő, önök közül hárman-négyen voltak a sorok között. Tehát látszik, hogy a dolog valódi tartalma (Balla György: Megértetted?) olyan különösebben nem érintette meg. Most e politikai nyilatkozat kapcsán szeretném azzal kezdeni: az MSZP a rezsicsökkentést támogatja, mert nagy szükség van rá. Önök három év alatt olyan mértékig szegényítették el a magyar lakosságot (Zaj a kormánypártok padsoraiból.) a folyamatos adóemeléssel, a folyamatos megszorításokkal! Jobb, ha megkérdezik a választóikat! (Nagy zaj. - Balla György: Szégyelld magad! - Révész Máriusz: Hány százalékon álltok? - Az elnök csenget.)

Ha válaszolhatok a képviselő úr kérdésére, családonként átlagosan százezer forinttal vannak rosszabb pozícióban a magyar családok, mint 2010-ben voltak. Jobb, ha utánanéznek! Nem volt gazdasági növekedés, nem bővült a fogyasztás, ugyanakkor a megélhetés költségei (Közbekiáltás a Fidesz padsoraiból: Orvost!), amit önök igyekeznek rezsiköltségnek nevezni, de annak csak egy szegmensével foglalkoznak, mert például az élelmiszerekkel nem foglalkoznak, vagy ami még a megélhetés költségébe, tehát a rezsibe beletartozik, önök ezt szándékosan a harcra, a politikai küzdelemre hegyezték ki.

Ha önök valóban csak egyszerűen jót akarnak, akkor tegyék meg szép csendben. A jó önmagáért beszél. Nem kellett volna előtte kampányt csinálni novemberben, szándékosan nem hozták meg a hozzá tartozó törvényeket, hogy néhány cég perelhessen, hogy lehessen januárban arról beszélni, hogy támadják a rezsicsökkentést. Arra nem voltak képesek, hogy épkézláb törvényeket hozzanak be a parlament elé! Én kezdeményeztem januárban a rendkívüli ülés összehívását (Dr. Szócska Miklós tapsol.), ez év januárjában, hogy legyen törvényi háttere a rezsicsökkentésnek. Háznagy asszony, nem vették észre? Nem vették észre, hogy úgy kezdtek el egy politikai kampányt, hogy a jogi alapjait nem teremtették meg? Ugyanez megy most is.

Ennek az egész akciónak nem a valódi segítség a lényege, hanem a harc, a küzdelem és ennek a választási kampányba való beillesztése. Hogy mennyire nem az igazság érdekli önöket? Nézzék meg azt a számot: az önök 10 százalékos, vagy most 20 százalékra kiterjesztett rezsicsökkentésének a haszna, a megtakarítás háromnegyed része a nagyobb fogyasztók egynegyed részénél csapódik le. Tehát a háromnegyed résszel önök nem foglalkoznak, ott a megtakarítás mindössze egynegyed része jelenik meg. Erre javasoltuk mi azt, hogy legyen nagyobb a rezsicsökkentés. (Nagy zaj. - Közbekiáltások a kormánypártok padsoraiból.) Miért nem lehet nagyobb a rezsicsökkentés? Ahelyett, hogy kiabálnának, számoljanak! (Márton Attila: Ez az!) Az átlag fogyasztásig legyen 30 százalék a rezsicsökkentés. (Kőszegi Zoltán: De te hiába próbálod meg, nem tudsz!) Akkor sokkal többen részesülnének a családok közül ennek a hasznából. Most a medencefűtőket segítik, azokat segítik, akik nagy fogyasztók. (Folyamatos zaj, közbekiáltások a kormánypártok padsoraiból. - Az elnök csenget.) Vagy például 200 lakásnégyzetméter fölött miért kell ilyen mértékig részesülni a rezsicsökkentésből? Miért nem elég például 10 százalékkal részesülni? (Közbekiáltás a Fidesz padsoraiból: Hogy te is kapjál valamit!)

Most egy komoly gondolatmenetbe szeretnék fogni, úgyhogy (Közbekiáltás a Fidesz padsoraiból: Na végre!) kérem, legyenek csendben. (Nagy zaj a kormánypárti padsorokból. - Dr. Rétvári Bence: Várjuk, várjuk! - Közbeszólás a kormánypárti oldalon: Húsz évig nem ment, most már ne kezdjél bele!) Elnök úr, a rendszerváltásról szeretnék beszélni. (Az elnök csenget. - Moraj.) Arról szeretnék beszélni, amikor Orbán Viktor, az önök miniszterelnöke - mondom, Orbán Viktor, az önök miniszterelnöke -, akkor még szépreményű fiatal demokrata 1989. június 16-án kiállt a Műcsarnok elé, és egy nagy hatású beszédet mondott. Én úgy értékeltem, hogy akkor ő a piacgazdaság mellett tette le a voksot, amellett tette le a voksot, hogy Magyarországon piacgazdaság legyen. Mi is így gondoltuk, ezért neveztük rendszerváltásnak. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Meg '95-ben is így gondoltad, így van?)

A rendszerváltás, a piacgazdaság kiépülésének a záloga, a garanciája (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Szégyen!) a tulajdoni viszonyok átalakítása. Tehát akkor nincs visszarendeződés (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ő tart előadást a demokráciáról!), akkor nincs visszarendeződés az egypártrendszer felé, ha tulajdoni garanciái vannak a piacgazdaságnak. Az Antall-kormány az uniós előcsatlakozási szerződés keretében 1993-ban szerződést kötött - tessék megnézni a kormány dokumentumai között - arra, hogy milyen menetrend szerint történik meg a tulajdoni viszonyok átalakítása. Ezt önök most elhibázott privatizációnak nevezik. Az az ominózus elhibázott privatizáció több mint 600 milliárd forint állami bevételt jelentett, aminek eredményeképpen '95 és '98 között az államadósság 85 százalékról 60 százalékra csökkent, erre volt csökkenthető - tehát volt értelme.

(19.00)

Másrészt, ami iránt önök abszolút érzéketlenek, amiről most Varga Mihály beszélt Washingtonban, az a befektetői bizalom. A befektetői bizalom megteremtése nélkül ebbe az országba nem jön nagybefektető, mint ahogy tapasztalhatták az elmúlt három évben. Amit önök most csinálnak, az nem más, mint ellenségkép gyártása, tehát kezdettől fogva azt próbálják beállítani, hogy bárki is támadná a rezsicsökkentést, az energiaárak csökkentését. Nem támadjuk, mi sem támadjuk, és ha figyelmesen végigolvassák, igazából senki nem támadja. Az Unió technikai jellegű kérdéseket tett fel; önök két hónap után vették elő ezeket a kérdéseket, hogy valami kampányt indíthassanak - ahogy az államtitkár úr mondta - a profitorientált multik ellen. Hát tényleg, ez borzalom, hogy a profit megjelenik egy piacgazdaságban, és tényleg az is nagyon elgondolkoztató dolog, hogy ezt a fogyasztók fizessék meg. Én is azt mondom, hogy ne fizessék meg, hagyják úgy, ahogy van. Tehát az Európai Unió egy ügyrendi jellegű levelet küldött, a politikai nyomásgyakorlástól teljesen távol áll.

Az önök politikai nyilatkozata, ne haragudjon, frakcióvezető úr, egy tendenciózus hazugságokra épülő nyilatkozat. Hát hogyan tudja ön azt bebizonyítani, hogy 2011 óta reálértéken befagyasztották az energiaárakat? Egyszerűen nem így volt! Azt elhiszem, amit leírtak, hogy önök arról döntöttek, hogy befagyasztják az energiaárakat, de ez nem történt meg: a gázárak 18,1 százalékkal emelkedtek 2012. december 31-ig; ez nem inflációkövető, ez afölött van. Aztán amit írnak egyáltalán a 2002 és 2010 közötti időszakról - többet fordítottunk gázár-kompenzációra, mint amit az önök első 10 százalékos árcsökkentése jelentett. Az első 10 százalék 71 milliárd megtakarítást jelentett a lakossági fogyasztóknak, mi évente 120 milliárd forintot fordítottunk a gázár-kompenzációra, és ezzel 50 százalékkal tompítottuk a gáz világpiaci árának emelkedését.

Tehát önök nem akarnak szembenézni a valósággal! Azt kérik, hogy vonjunk cezúrát. Mi cezúrát vontunk. De azért azt tessék már figyelembe venni, hogy 2010 óta az olajár lényegében nem változott, az energiahordozók ára csökkent az Európai Unióban, és mindemellett az Orbán-kormány ideje alatt nőtt háromszorosára a díjhátralékkal rendelkező családok száma, azoknak a száma, akik tartoznak, elmaradásban vannak. Az Orbán-kormány három éve alatt több mint százezer lett a kikapcsolt fogyasztók száma. Érdekes módon, a díjhátralék összege 140 milliárd forint; mintha pont az a 120 milliárd, amit mi biztosítottunk díjkompenzációban, hiányozna az embereknek, hogy ki tudják fizetni a számláikat. Tehát emögött vannak reálfolyamatok.

Mi azt mondjuk, hogy támogatjuk a rezsicsökkentést, de egy ilyen tendenciózus hazugságokra épülő politikai nyilatkozatot nem lehet támogatni. Önöknek pont ez a politikai célja, hogy találjanak egy pontot, amire a szocialisták azt mondják, hogy nem. A rezsicsökkentésre nem mondjuk azt, hogy nem, de egy ilyen politikai nyilatkozatot nem lehet támogatni, mert egyszerűen nem valós tényekre épül.

Fölhordták nekünk, hogy... Tizenöt perc áll rendelkezésemre?

ELNÖK: Igen, tizenöt perc.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból, köztük: Sok! - Az elnök csenget.) Köszönöm szépen az érdeklődést, úgy látszik, őszinte szót...

ELNÖK: (Csenget.) Folytassa, képviselő úr!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): ...tényekre épülő hozzászólást ritkán hallanak, az önök frakcióüléseire, úgy látszik, ez nem jellemző.

Felemlítette a frakcióvezető úr, hogy mi történt 2002 és 2010 között. Szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy ebben az időszakban az energiahordozók világpiaci ára az ötszörösére emelkedett. 2002-ben egy hordó dollár húsz... (Derültség. - Közbekiabálások a kormánypártok soraiból, köztük: Összecsórt fontok!) Örülök, hogy figyelnek! Örülök, hogy figyelnek! (Az elnök csenget. - Balczó Zoltán: Egy köteg olaj!)

ELNÖK: Képviselő úr, folytassa!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Tehát, egy hordó olaj ára húsz dollár volt, 2010-re ez az ötszörösére emelkedett; a magyar kormányoknak erre nincs ráhatása, az olaj árára. De képviselő úr, Magyarországon a gázár az olaj árához van kötve, ezt ön is tudja, így elkerülhetetlen volt az emelés, az áremelkedéssel azonban nem háromszorosára és kétszeresére, hanem pontosítsuk: a gáznál 2,74-szeres, a villanynál 1,83-szoros az ár. Azért nem kellett ötszörösére emelni az árat, mint a világpiacon, amennyit emelkedett, mert a szocialista kormányok biztosították, hogy a lakosság olcsóbban jusson az energiához: gázár-kompenzációt vezettünk be.

Ennek eredményeként 2007. január 1-jéig mindenkinek alanyi jogon járt, vagyis a földgázár-robbanás hatását az állam jelentősen, 50 százalékkal tompította. 2007 után a szociális helyzet alapján járt támogatás úgy, hogy a legnagyobb támogatást a legkisebb jövedelemmel rendelkezők kapják. 2009 májusában 1,6 millió háztartás részesült szociális alapon gáz- vagy távhőtámogatásban, és további 350 ezer, távfűtéses lakásban lakó család kapott havi 1150 forint támogatást. A Fidesz ezt a támogatási rendszert megszüntette, tehát nem a Bajnai-kormány vezette ki, önök szüntették meg. (Közbekiáltások a kormánypártok soraiból. - Balla György: Ti szüntettétek meg! - Rogán Antal: Ti szüntettétek meg! - Bencsik János: Ti szüntettétek meg! - Az elnök csenget.)

Szeretnék egy kis figyelmet erre! Képviselő urak, mindjárt mondok valamit, amire hozsannázhatnak, kiabálhatnak nagy-nagy igenekkel. Ha önök azt mondják, hogy miért történt infláció felett 2002 és 2010 között az energiaárak emelése (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Azért, mert ti voltatok kormányon!), akkor most mondom, hogy állítsák vissza az inflációarányost. Akkor miért 20 százalékot csökkentenek csak? Számolják ki! Vegyék le felére! Ha önök kritizálják azt, hogy az infláció felett emelkedett 2000 és 2010 között, akkor állítsák vissza az inflációs értékre! Na, most hozsannázzanak! Miért nem csinálják meg? Megmondom: azért, mert vannak piaci folyamatok, nem lehet ezeket figyelmen kívül hagyni. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Nem garantált profit!

Beszélek a profitról is egy kicsit a hátralévő két percben. (Közbekiáltások a kormánypártok soraiból: Egy perc! - Egy perc van!) Az erőművek profitja 1997-ben 8 százalék volt, 1998-ban, amikor önök kezdtek kormányolni, felment 13 százalékra, 1999-ben 13 százalék, 2000-ben 15 százalék, 2001-ben 22,8 százalék. Képviselő urak, ezt a profitfolyamatot a Matolcsy-kormány engedte el, és a Medgyessy-kormány fogta meg.

Tehát amikor azt kérik, hogy támogassuk a rezsicsökkentést, tudom biztosítani önöket, hogy a szocialista frakció minden valós rezsicsökkentési lépést támogat. Viszont fantomképekhez való harcot, azt, amit önök úgy elképzeltek, és primitív, majdnem azt mondtam, hogy utcai politizálás szintjén próbálnak behozni ide a parlament elé, ne kérjék, hogy támogassuk, mert ez nem a rezsicsökkentésről szól. Ha jót akarnak, tegyék meg szépen, csendben, nem támadja senki, nem kell hozzá aláírást gyűjteni. Ha önök olyan jól kormányoznak, akkor ez működni fog. Minek ehhez ennyit kiabálni?

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Aradszki András képviselő úr, KDNP.

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Van egy festményem, az a címe, hogy "Vegyük komolyan magunkat!". Remélem, hogy ezek után, ami most elhangzott Józsa képviselő úrtól, lesz alkalmunk arra, hogy komolyan vegyük ezt a nyilatkozatot, komolyan elmondjuk egymásnak és megvitassuk egymás között azt, hogy mi az alapja annak, hogy ezt a nyilatkozatot ki kell adnunk, ezt a nyilatkozatot el kell fogadnunk.

Elhangzott a képviselő úr szájából, hogy ezek technikai viták voltak vagy felvetések, amelyek jelentkeztek az Európai Unió részéről.

(19.10)

Én emlékszem arra, hogy az IMF részéről sem mondták azt Bajnai Gordonnak és társainak, hogy csökkentsék a nyugdíjak értékét, fagyasszák be a közszolgák fizetését, és nem mondták a román államnak sem, hogy vegye vissza a közalkalmazottak fizetését, és 20 százalékos nyugdíjcsökkentést hajtson végre. Csak olyan technikai kérdésben jelentkezett az IMF, hogy hát, azt ajánlják a magyar kormánynak meg a román kormánynak, hogy csökkentse a nyugdíjakra fordítandó kiadásokat, javasolják, hogy a szociális ellátásban is az állam takarítson meg, és az egyéb költségvetési kiadásokat is csökkentsék. Ugyanezen technikai érvek mögé bújtatja az Európai Unió azt az indokát, azt a támadását, hogy a Magyarországon végrehajtott rezsicsökkentés, amely a polgárok érdekét szolgálja, segíti az emberek megélhetését a napi kiadások csökkentésével, az szűnjön meg. Azért fontos, hogy ezt a nyilatkozatot kiadjuk, hogy a magyar Országgyűlés kinyilvánítsa, hogy ebben a kérdésben is, mint számos más kérdésben is az emberek mellett áll. Nekünk kötelességünk, tisztelt képviselőtársam, az emberek érdekét képviselni, és 2,5 millió ember tett hitet amellett, hogy ezt a rezsicsökkentést támogatja, ennek a rezsicsökkentésnek az előnyeit a mindennapok megélhetésében élvezni kívánja.

Úgy gondolom, fel kell vetni azt a kérdést is, hogy vajon miért megy a választások előtt az Európai Unió abba az irányba, hogy vizsgáljuk felül a rezsicsökkentés irányát, mértékét, esetleg gondoljuk meg azt is, hogy vissza kellene vonni ezeket az intézkedéseket. Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert ők tudják, hogy mi nem szocialisták vagyunk, tudják, hogy ez egy polgári keresztény kormány. Tudják azt, hogy ránk nem számíthatnak abban, hogy mint 2006-ban tették a szocialisták, hogy 5 százalékkal a választások előtt csökkentették az áfa mértékét, majd, amikor megnyerték sajnálatos módon a választást, akkor 5 százalékkal emelték. Ezt tudják az Európai Unióban, hogy a magyar kormány, illetve a kormánytöbbség, a képviselők többsége ezt a lépést nem fogja támogatni, ilyet nem fog tenni, ezért kell már most nyomást gyakorolni ránk, hogy vizsgáljuk meg azokat a lehetőségeket, hogy ne élhessenek az emberek a rezsicsökkentés előnyeivel.

Hozzá kell tennem, hogy szemben az előttem elhangzottakkal, a rezsicsökkentés végrehajtása az energia területén, mind a gáz és a villamos áram kapcsán eddig, azt lehet mondani, egy szakmailag megalapozott díjcsökkentés. Az első 9,8 százalékos csökkentés benne volt az árrésben, benne volt abban az extraprofitban, amit eddig élveztek a szolgáltatók. A második csökkentés már szofisztikáltabb megoldásokat igényel, de ez is összességében az energetikai rendszerben benne volt és benne is van. Tehát ezáltal, hogy végrehajtjuk ezeket a csökkentéseket, nincs arról szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy veszélyeztetjük az ellátásbiztonságot, nincs arról szó, hogy ezt az árszínvonalat ne lehessen hosszú távon fenntartani.

Úgy gondolom, érdekünk kinyilvánítani, hogy hiszünk abban, képesek vagyunk arra, hogy fenntartható módon szabályozzuk az energiaárakat, ez a közös képviselői felelősségünk része. Nem hátrálhatunk meg ebben a kérdésben, nem mondhatjuk azt, hogy igen, megrettenünk az Európai Unió nyomásgyakorlásától, hanem a szakmai bizonyosság, a politikai elkötelezettség és a szociális érzékenységünk miatt emellett ki kell tartanunk. Az nem megy, tisztelt képviselőtársaim, hogy úgy tegyünk, mint a szocialisták, hogy egyrészt támogatják a rezsicsökkentést, sőt olyan számokat mondanak, amelyek tényleg veszélyeztetnék az ellátás biztonságát és a szolgáltató vállalatok működését, ők ugyan támogatják a rezsicsökkentést, de végül is a nyilatkozatot nem. Ez olyan, mint ha úgy gondolkodnának, hogy szeretjük a meleget, de a meleg előállításához szükséges fát ne vágjuk ki. Itt, kérem szépen, ki kell vágnunk ezt a fát, meg kell mutatnunk az Uniónak azt, hogy határozottak vagyunk, és azt ők is nagyon jól tudják, hogy képesek vagyunk arra, hogy ezt a határozottságot további rezsicsökkentésekben vagy a rezsidíjak árában fenntartsuk.

Úgy gondolom, hogy minden szempontból, a gazdasági folyamatokra figyelemmel is védhető ez a rezsicsökkentéses irány, hosszú távon fenntartható. Említést érdemel az, hogy az európai és a világtrendek arra mutatnak, hogy mindkét energiaforrás - a gáz és a villamos energia - ára hosszú távon csökkenő tendenciát mutat. Itt jött el az idő, hogy most először ennek a tendenciának az előnyeit, anyagi előnyeit ne hagyjuk ott a szolgáltatóknál, hanem az emberek javára fordítsuk. Ebben vagyunk mások, és hiszem azt, hogy ezen nyilatkozattal nemcsak a parlament többsége ért egyet, hanem a választópolgárok, a magyar polgárok többsége, mert minden esetben első dolgunk, hogy őket szolgáljuk, az ő javukra próbáljunk több, minél hatékonyabb intézkedéseket elfogadni és tenni itt a parlamentben.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólások következnek, elsőként Gúr Nándor képviselő úr, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az első mondatom az kell hogy legyen, hogy a rezsicsökkentés nem lehet kérdéses, csak támogatható. De amit önök csinálnak, mindegy, hogy rezsicsökkentésről, mindegy, hogy munkahelyteremtésről, mindegy, hogy miről beszélünk, az mindig hazugságokkal terhelt. Hogy miért? (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Mondja ezt egy igaz ember!) Azért - egyszerű a történet, nagyon egyszerű a történet -, azért, mert, ha belegondolnak, a rezsicsökkentés tekintetében először önök árat emelnek, nem kicsit, nem keveset, elég sokat, valamely termékek esetében 20-30 százalékot, van olyan szolgáltatás, amely tekintetében 60-80 százalékot - szemétszállítás -, van olyan, amelyben - például a talajterhelési díj tekintetében - 1200 százalékot. Azután csökkentenek, 10 százalékot, még 11-et. Egy kicsit ha elgondolkodunk ezen a történeten, akkor tisztán és világosan látszik, hogy töredékét csökkentik annak, mint amit egyébként teherként kirónak, és akkor még arról a részéről nem beszéltem, hogy közben mi mindent koboznak el.

Miért nem gyűjtöttek aláírást akkor, amikor 3000 milliárd forintot elkoboztak az emberektől? Miért nem akkor mentek az utcára, és kérdezték meg tőlük, hogy akarjátok-e, és nem - idézőjelbe tetten - a fejükhöz fegyvert szegezve vették volna el a pénzüket, hanem aláírást gyűjtöttek volna. Akkor korrekt lenne ez a történet. De önök ahelyett, hogy az, ami a dolguk, azt tisztességgel megcsinálnák, ahelyett csak a politikai haszonszerzés kergeti önöket, s mindent megpróbálnak arra felépíteni, hogy ez minél jobb legyen. (Az elnök csenget.) Ez egy tisztességtelen magatartás!

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kettő perc, Józsa István képviselő úr, MSZP.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Aradszki képviselő úr szavaira szeretnék reagálni, hogy tudja, hogy én milyen számokra gondolok. Tehát, amikor én azt mondom, hogy 30 százalék rezsicsökkentés az átlagfogyasztásig, afölött pedig 10 százalék, emögött az van, hogy ez átlagban, ha tetszik látni, egyik fele, másik fele, ez pontosan 20 százalék. Az a különbség, hogy a mi javaslatunk igazságos, mert ha az átlag alatt van egy fogyasztási tömeg, és az 30 százalék kedvezményt kap, az átlag fölötti pedig, ami a másik fele a dolognak, az 10 százalékot, ennek az átlaga ugyanúgy 20 százalék, csak a rászorultság egészen más. A kisfogyasztók 50 százalékkal nagyobban részesülnek, a nagyobb fogyasztók pedig annak megfelelően kisebben, tehát 10 százaléknyi, de az első fogyasztási részükre ők is megkapják a 30 százalékot. Tehát aki például az átlagfogyasztás háromszorosát fogyasztja, az is részesül elég jelentős támogatásban, a kétszerese, 15 százalékban.

Tehát mi azt mondjuk, hogy a valódi csökkentés nemcsak az árcsökkentésben alapozható meg, hanem az épületek felújításában; ezt szolgálta a panelprogram, amellyel több százezer lakást újítottunk fel.

(19.20)

Nagyon sajnáljuk, hogy önök még arra se biztosítottak pénzt, hogy a korábban elbírált panelfelújítási pályázatok folytathatók legyenek. Ha csak ezt a bődületes nagy pénzt nézzük, hogy 280 milliárdot kifizetnek egy olyan E.ON-üzletágra, amelynek a becsült értéke nem több, mint 90 milliárd forint, abból mennyi lakást lehetne felújítani, vagy a szintén túlárazottan megvásárolt 500 milliárdos MOL-kötvényt, amiből szintén rengeteg lakást, házat lehetne felújítani, ezért mondjuk mi azt, hogy ne csak egy oldalon gondolkozzanak, hanem a lakásfelújításban is.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces: Gúr Nándor képviselő úr, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Aradszki képviselőtársam, csak három egyszerű dolgot szeretnék még mondani. Az egyik az, hogy az ember mindennapi életében nem csak egyfajta rezsicsökkentés létezik, mint amit önök elképzelnek. Az embernek nyilván étkeznie is kell, laknia is kell, aztán az ember idősödik - ezt néhányan tudják önök közül is -, és gyógyszert is kell fogyasztania. Ezt csak azért mondom, hogy tudják, mit kell még tenniük, de idejük már nem lesz rá.

Ha megnézik azt, hogy mit tettek, akkor szeretném jelezni, ha véletlenül nem jutott volna el a tudatukig, hogy önök 27 százalékos áfát működtetnek. Ez Európa-csúcs, nem olyan, mint a futballban a 8:1, nem, ez a másik vége. Ez a másik vége, a legmagasabb értéket képvisel. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Te csinálsz viccet az 1 : 8-ból? Nem szégyelled magad?!) 27 százalék. Kérjél szót és utána beszélj! (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Micsoda viselkedés ez?) 27 százalék, Európa-csúcs. Önök a szegények adóját emelték olyan szintre, ami elfogadhatatlan, és közben rezsicsökkentésről beszélnek.

És ha belegondolnak abba, hogy 1 liter 95-ös benzin mibe kerül: 400 forint alatt nem nagyon tankolnak a piacon. Ha megnézzük, hogy a kormányváltáskor mi volt, azt látjuk, hogy 30 százalékos emelést hívtak életre. Mit jelent ez? Valójában azt jelenti, hogy a rezsiköltségek között a mindennapjait élő embernek az üzemanyag-fogyasztás is részét képezi nagyon sok esetben. Mit tettek e tekintetben? 30 százalékos mértékű áremelkedést hívtak életre.

De megnézhetjük azt is, hogy mi történt a gyógyszerek tekintetében és sok minden egyéb más vonatkozásban. Azaz, amikor önök rezsicsökkentésről beszélnek, még akkor is emelik a megélhetés költségeit.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces: Pócs János képviselő úr, Fidesz.

PÓCS JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindössze csak idézni szeretnék a baloldaltól. Azt mondták: lassan mondom, nem lesz gázáremelés. Majd lett. Annak idején, ahogy már képviselőtársam is elmondta, kampányfogásból csökkentették az áfát 5 százalékkal, majd megnyerték a választást, aztán visszaemelték az áfát. A Gyurcsány-Orbán-vitában Gyurcsány azt mondta Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, hogy elnök úr, ne ijesztgesse az embereket, nem lesz gyógyszerfelírási díj, nem lesz kórházi napidíj - és lett. És ami a leghitelesebb a bukott baloldalra: hazudtunk reggel, éjjel meg este. Ennyi az ő hitelük.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. A következő kétperces: Gúr Nándor képviselő úr, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Gondolom, azt is megnézték, hogy a rezsicsökkentés tekintetében kiknek kedveznek, hogy mit jelent ez a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű térségek és az ott élő emberek számára, hogy mit jelent ez a kis keresettel, kis jövedelemmel bíró emberek számára, és mit jelent a tehetőseknek. A mögött a rezsicsökkentési harc mögött, amit folytatnak, az van, hogy aki jól él, aki tehetős, annak a kedvezményezetti mértéke is jóval nagyobb, mint azé, aki megszenvedi a mindennapjait. Ha jól emlékszem, Józsa képviselőtársam valahogy úgy fogalmazott, hogy az úszómedencéket működtetők rezsicsökkentéséről szól ez a történet. Hát igen, jelképesen nyugodtan lehet ezt mondani, mert ahol jó módban élnek, ott nyilván fogyasztási többlet is van e tekintetben, ezáltal kedvezménytöbbletet is elkönyvelnek. (Zaj a Fidesz soraiban.)

S mi van ott, ahol a mindennapjaikat megszenvedik az emberek? Mi van ott, ahol a mindennapi kenyérért küzdenek, kereszténydemokrata barátaim? Vannak ilyenek, igen. Mi van ott? Ott, ahol nem tudnak gázt fogyasztani, mert esetleg gázszolgáltatás sincs? (Folyamatos moraj a Fidesz soraiban.) Ott, ahol a gázszolgáltatás hiánya mellett nincs másfajta típusú kedvezmény? Nem öt mázsa fa egy télre, nem, hanem a télre kitartó fa mennyisége. No, ott kellene segíteni. Segítő kezet ott kell nyújtani, ahol arra a legnagyobb szükség van. Önök nem ott nyújtanak segítő kezet. Önök önmaguknak, a hasonszőrűeknek, az önök csókosainak, a még jobb létet élőknek nyújtanak segítséget és nem azoknak, akik rászorulnak. Nem a társadalom többsége érdekli önöket, hanem csak a politikai érdekeik, a csókosaik, meg a haverjaik. (Nagy zaj a Fidesz soraiban.)

Kiabálj nyugodtan, osszál még néhány trafikot meg földet, és utána még megérheted azt is, hogy az emberek... (Kikapcsolják a mikrofonját.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, lejárt az idő.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A következő kétperces: Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Csak azért, hogy a bekiabálóknak mondjam: próbáljanak számolni. Rogán frakcióvezető úr azt mondta az előterjesztésében indoklásként, hogy átrendeztek dolgokat. És kevés a pénz, ez le van írva az indoklásban. Kérem, végezzenek el egy nagyon egyszerű számtani műveletet. Minimálbéres család biztos, hogy van mindenkinek az ismerősei körében. Tessék megnézni, havi 12 100 forintot kivettek minden egyes minimálbéres zsebéből. Ez egy családnál azt jelenti, hogy havi 24 200 forinttal kevesebb került a borítékba. Tessék ezt megszorozni tizenkettővel és önökre bízom!

Ugyanakkor a 98 ezer forintos minimálbérből le tetszenek vonni 16 százalék adót. Ki lehet számolni, hogy ez mennyi. Tessék ezt is megszorozni tizenkettővel! Ha 450 és 500 ezer forint közötti eredmény jön ki évente, akkor jól számoltak. Gondolják végig, ennyit vettek ki a zsebükből, ezért nincs pénzük arra, hogy élelmet vagy bármi mást vegyenek. És most vissza fognak kapni morzsákat. Cséfalvay államtitkár úr 60 ezret mondott, de én a héten már láttam olyan tájékoztatót Rogán frakcióvezető úrtól a sajtóban, hogy lehet ez évi 100 ezer forint is. Tessék végiggondolni, ez 350 ezer forint mínuszt jelent minden ilyen családnak, legyen az pályakezdő pedagógus vagy a gyermekeit már útra eresztő felnőtt házaspár, akinek az átlagkeresetnél kisebb jövedelme van.

Miniszterelnök úr azt mondta a minap egy nemzetközi konferencián, hogy átrendezték az adókat. Igen, átrendezték. Ezektől az emberektől adóban is elvesznek, s amíg a felső rétegnél több százezer forint marad havonta, most még a rezsinél is ők nyernek.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: További kétpercesek következnek. Elsőként Rogán Antal képviselő urat, frakcióvezető urat illeti a szó.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért jó néhány hazugságot sikerült összehordaniuk szocialista képviselőtársaimnak, szokás szerint. Először is azt próbálták letagadni, hogy mennyivel emelték az árakat, amikor kormányoztak. Nos, elkértem pontosan. 2002 májusában mennyi volt a gáz ára? 45 forint 36 fillér/köbméter, 2010 áprilisában pedig 138 forint 92 fillér/köbméter. (Dr. Józsa István: Ez az infláció miatt volt!) Ez pontosan a háromszorosa annak, amiről beszéltünk. Az infláció ebben az időszakban csak 58 százalék volt, tisztelt képviselőtársam. A villany ára 24 forint 64 fillér volt 2002 januárjában, és 48 forint 39 fillér 2010 áprilisában. Ez is több mint kétszeres áremelkedés. Ez az egyik dolog. Tehát azt is megpróbálták letagadni, hogy mekkora árat emeltek.

A másik dolog, tisztelt képviselőtársaim: arról elfeledkeznek, hogy a gázártámogatást önök vezették ki, a Bajnai-kormány szüntette meg, és önök megszavazták. Gúr Nándor is megszavazta, Göndör István is megszavazta, és Józsa István képviselő úr is megszavazta. Ugyanúgy, ahogy az összes áremelést is Gúr Nándor is megszavazta, Józsa István is megszavazta, és Göndör István is megszavazta. Önök kivétel nélkül igen gombot nyomtak akkor, amikor Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon előterjesztette az árak emelését.

(19.30)

És azt ne felejtsék el, hogy önök törölték el a gyerekek után járó adókedvezményt is. (Babák Mihály: Úgy van!) A minimálbéres családok túlnyomó többsége gyereket nevel. Mi nekik adtunk egy jelentős adókedvezményt, és ráadásul ezt a következő évtől emelni is fogjuk, aminek az lesz a következménye, hogy az a minimálbéres, aki legalább két gyereket nevel, nemcsak hogy adót nem kell fizessen, hanem egyetlen fillér tb-járulékot sem kell hogy fizessen. Azaz gyakorlatilag a bruttó fizetése meg fog egyezni a nettó fizetésével. Márpedig a minimálbér bruttó összege és a gyereket nevelő minimálbéres esetében ez a nettó az önök időszakához képest bizony több mint 25 ezer forinttal emelkedett.

Erről ennyit, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Babák Mihály: Úgy van!)

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kétpercesek, elsőként Gúr Nándor képviselő úr, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Rogán képviselőtársam, hát, sokféleképpen lehet elmondani a történéseket. Mert az, ami egyrészt, mondjuk, nyolc év időszakában közel háromszorosára meg közel kétszeresére emelkedett, ha az 58 százalékos, ön által említett inflációval számoljuk, akkor az már fele olyan mértékű emelkedésnek sem számít. (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Németh Szilárd István: Micsoda? 206 százalék nem elég?)

A másik része a történetnek - de nem a számokban akarok én elmélyedni, hanem az önök állításait fogom cáfolni. (Nagy zaj. - Az elnök csenget.) Tudja, abban az időszakban is, amikor a pénzügyi-gazdasági világválság beköszöntött, a kompenzáció rendszerét fenntartott a kormány. A másik része a történetnek, Rogán képviselőtársam, hogy amikor ön segédkezet nyújt abban frakcióvezetőként, hogy olyan plakátok meg híradások lássanak napvilágot, amelyek hazugsággal megáldottan próbálnak befolyást gyakorolni az emberekre, például a minimálbér emelkedésével kapcsolatosan, akkor azzal kell hogy szembesítsem önt, hogy az elmúlt három esztendő leforgása alatt, az elmúlt három esztendő leforgása alatt a minimálbér tekintetében a zsebbe jutott pénzek reálértéke csökkenést szenvedett. Az csökkent.

Azaz most az önök jólétet biztosító kormányzásának időszakában nagyon sok ember, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szerint 1 millió 263 ezer ember, aki minimálbérnél nem többet keres, elszenvedője ennek a történetnek. És tudja, ez alatt az időszak alatt, nem csökkent a minimálbérezés alatt a keresők száma, akiknek egyébként kevesebb a reálértéke a megszerzett pénzüknek, hanem nőtt. És a másik végén is nőtt azoknak a száma, akik pedig, mondjuk, 6 millió forint feletti éves jövedelem után adóznak. Hát ez az önök kormányzása, meg ez az önök rezsicsökkentése, a hazugsággal terhes kormányzás, a hazugsággal terhes bérnövekedés és rezsicsökkentés!

Elnök úr, köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban. - Közbeszólásra:) Neked kell az orvos, igen. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A képernyőn hat kétperces. Megadom a szót Rogán Antal frakcióvezető úrnak, Fidesz.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Utoljára kétpercezem, tisztelt képviselőtársaim, de szeretném folytatni azt, amit elkezdtem. Önök szövetséget kötöttek nemrég egy Bajnai Gordon nevű úriemberrel, és önök együtt indulnak vele 31 választókörzetben. Ez a Bajnai Gordon, akivel önök egyetértenek, elvégre együtt szeretnének vele kormányozni - reméljük, erre nem lesz módjuk és lehetőségük -, egyszer már támogatták is miniszterelnökként, ez a Bajnai Gordon azt mondta nem olyan régen, hogy Magyarországon nem is magas a rezsi. Neki biztosan nem. Ez lesz az egyik kérdésem: egyetértenek-e az önök szövetségesének ezzel a mondatával, mert ugye, ha nem magas a rezsi, akkor nyilvánvalóan nem kell csökkenteni. Ez az egyik dolog.

A másik. Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer szeretném megkérdezni, erre válaszoljanak a kétperces felszólalásaik során: miért szavazták meg az áremeléseket, Göndör István is, Józsa István is és Gúr Nándor is 2002 és 2010 között? Miért szavazták meg Bajnai Gordon előterjesztésére 2009-ben, hogy még a gázártámogatás is szűnjön meg? Ezt is megszavazta Gúr Nándor is, Józsa István is és Göndör István is.

Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök itt azt próbálják takargatni, hogy valójában, ha önök kormányra jutnának, akkor ugyanúgy megint elkezdenék emelgetni az árakat, ahogy ezt 2002 és 2010 között is csinálták. Mert önök le vannak kötelezve az energiacégeknek, le vannak kötelezve az energialobbiknak. Ez a helyzet, tisztelt képviselőtársaim. Mindig is ezt tették, akkor is megszavazták, amikor Bajnai terjesztette elő, akkor is megszavazták, amikor Gyurcsány terjesztette elő. És azt gondolom, ez a nagy különbség közöttünk, mert mi a magunk részéről hozzáláttunk ahhoz, hogy lefelé faragjuk ezeket az energiaárakat. És önök ma hiába próbálna itt többet ígérni ennél vagy többet kérni, amikor önök kormányoztak, önök emeltek. Nem csökkentettek, hanem emeltek. És minden bizonnyal, ha lehetőségük lenne rá, ugyanezt tennék. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Türelmesen vártam a rendes felszólalásomra, de itt a szaunalovagok előttem rendkívül élénk okfejtést adtak arról... (Dr. Varga László közbeszól.) Szaunalovagok, igen. Igen, amikor az éhség menetét szervezték, kedves elvtársak, akkor maguk az éhség menetéről leválva félúton szaunába tértek be Nyakó Istvánnal és társaival együtt, és elmélkedtek a szauna forró gőzében a szegény emberek nehéz életéről. Na, ennyire hiteles az önök aggódása a magyar emberek szegénységéért! (Taps a kormánypárti padsorokban.) Úgyhogy köszönjük szépen a kiváló bizonyítványt.

Nagyon fontos lenne megemlékezni arról, én jogász vagyok, és szeretem, ha egy picit tényszerű mederben folyik egy vita, tehát szeretném ismertetni, hogy az Országgyűlés politikai nyilatkozatáról folyik a vita, ami "A rezsicsökkentés védelméről az európai uniós bürokrácia nyomásgyakorlásával szemben" címet viseli. Tehát nekünk itt arról kéne vitatkozni, hogy miért van az, hogy az Európai Bizottság fejében egyáltalán végigfuttatja azt a gondolatot, hogy Magyarországot támadni meri amiatt, hogy a magyar emberek megélhetése és a multicégek rabló módon szerzett extraprofitjának visszametszése érdekében egy kormány, egy kormányzat lépéseket tesz. Önök pedig mit csinálnak? Azonnal elvtelen módon beállnak az Európai Uniót védelmező, kiszolgáló, elvtelenül támogató erők sorába. Tehát megint tökéletesen bebizonyították, ahogy itt mondtam az előbb, önök tulajdonképpen az energiaszektor ügynökei, és lényegében az Európai Unió megbízásából valószínűleg önök most nagy lendülettel megpróbálják ezt a törekvést visszaszorítani.

Tehát azt kell mondanom egyébként a politikai nyilatkozattal kapcsolatban, hogy tartalmában, hangulatában nem rossz, nekem ez szimpatikus euroszkeptikus képviselőként. Nyilván képviselőtársunk, Balczó Zoltán beterjesztett olyan módosítót, hogy azért szóljunk az első Orbán-kormány időszakában történt szakmai hibákról is, tehát kiegyensúlyozottabbá lehetne tenni. Viszont tény, hogy nincs benne a ténymegállapítás, hogy ki és az európai uniós bürokrácia hogyan gyakorolt nyomást. Az Európai Bizottság írt egy levelet, ugye, azzal kapcsolatban, hogy megfelel, nem felel meg. De Fónagy János azt mondta, hogy ez nem is a rezsicsökkentés elleni támadásnak értelmezhető. Tehát nem értem, hogy miről vitatkozunk.

Egyébként egyetértek, hogy védjük meg Magyarországot az Európai Unióval szemben. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A következő kétperces Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Babák Mihály: Ülj már le!) Nem kell megvédenem, de végül, ahová eljutott Gaudi-Nagy Tamás, képviselő úr, ön már kezd rájönni arra, hogy önt is átverik ezzel a politikai nyilatkozattal. (Derültség a Jobbik és a kormánypártok soraiban.) Én a következőt mondanám. Rogán Antalt régről ismerem és tisztelem, ha ő beüti a gépébe, két pillanat alatt meglátja, hogy 2002-ben 20 dollár körül volt egy barrel olaj ára, ami fölment 100 fölé, és 2010-ben is 80 fölött volt. (Dr. Vitányi István: És most mennyi?) Egyébként most kevesebb. Tehát, ha meg tetszik nézni, hogy ez több mint négyszerese, és ahogy ezt tanították nekünk a professzoraink, hogy egy statisztikában úgy illik, hogy kivesszük azokat az elemeket, amelyek nem oda valók, akkor egészen más lesz. Csak önöknek szükségük van arra, hogy az inflációnál nagyobb összegről beszélhessenek, ezért a világpiaci árról nem hajlandók beszélni.

Amit kérdezett, frakcióvezető úr. Én továbbra is vallom, hogy igen, az önök kormányzásának, ámokfutásának a következménye, hogy az emberek millióinak kevesebb pénz van a zsebében, azért nem tudja kifizetni a rezsijét, de a rezsibe sokkal több dolgot beleértek, úgy, ahogy Gúr Nándor mondta, ez sajnos két percbe nem fog beleférni.

A gyerekkedvezményről. Igen: nem tesznek önök mást most sem, mint PR-t. Tisztelt frakcióvezető úr, itt, a Házban hangzott el Pálffy István képviselő úrnak az egyik felszólalására, hogy 150-180 milliárd forintra tették a gazdasági minisztériumban azt az összeget, amit nem tudtak igénybe venni a gyerekes családok. Mi az, ha nem ennek a beismerése, hogy most ezt kiterjesztik a tb-járulékra is? És tessék végiggondolni! Azt mondta erre az államtitkár úr, hogy ez körülbelül 50 milliárd. Tehát még mindig több mint 100 milliárdot nem tudnak a kiskeresetű, egy-két-három gyereket nevelő családok igénybe venni a jövőben sem. És nekik is kéne a gyerekeknek enni adni.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. A következő kétperces: Pálffy István képviselő úr, KDNP.

(19.40)

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hamarabb nyomtam gombot, mint Göndör István megszólított volna, egyébként az a szám pontatlan. Ön engem rosszul idézett, nem annyiról van szó, egészen más összegről, és azóta pont a családi adókedvezmény kiterjesztése révén 50-55 milliárd forintnyi összeget 2014-től a családok igénybe vehetnek.

De fontosabb az, hogy miről szól ez a politikai nyilatkozat, mert igen, Fónagy államtitkár úr nem szorul az én védelmemre, de jól mondta azt, hogy részben a rezsicsökkentéssel is összefügg a brüsszeli kérés és nyomásgyakorlás, Gaudi képviselőtársam. Ugyanis arról szól, hogy Brüsszel megindított egy hivatalos eljárást. Ezt úgy hívják, hogy piloteljárás, ez gyakorlatilag egy kérdezz-felelek, felvetnek témákat, kérdeznek, és nekünk válaszolni kell. Egy ilyen piloteljárás azt szolgálja, hogy megállapítsák Brüsszelben, hogy indokolt-e egy kötelezettségszegési eljárás. És amennyiben érinti a rezsikérdést, azt bizony nagyon jelentősen érinti, ugyanis ugye, hálózatszabályozási kérdésekről kérdez az Európai Bizottság. Márpedig itt a gáz, az áram díjának megállapításakor a hálózathasználat legalább egyharmad részben benne van abban a végleges díjban.

Következésképpen, hogyha azt állapítanák meg Brüsszelben, amire a gyanújuk őket most valamiért vezérli, akkor a rezsicsökkentés kerül veszélybe. Ez a politikai nyilatkozat egyértelműen a rezsicsökkentést védi meg, és nekünk kötelességünk ezt támogatni. És kötelességük önöknek is támogatni, és megértem, hogy nehéz helyzetbe hozzák magukat, hiszen a rezsicsökkentést elvileg támogatják, és mindenféle idétlen kifogásokat és egyéb témákat vetnek fel csak azért, hogy valamiről tudjanak beszélni, holott egészen egyértelmű, hogy az Európai Bizottság megindította ezt az eljárást kötelezettségszegési eljárás felé ezzel a bizonyos piloteljárással, ezzel a bizonyos levéllel. Ezért kell megvédeni a rezsicsökkentést.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Soron kívül szót kér Soltész Miklós államtitkár úr, kettő percben.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Göndör István képviselő úr, én nem tudom, ön miről beszél, ön itt volt 12 éve most már, ha jól tudom, a parlamentben, és ha jól emlékszem, 2002-t követően önök voltak azok, akik a családi adókedvezmény akkori rendszerét teljes mértékben szétverték. Ezek után olyat számon kérni rajtunk, hogy mi a kormányzásunknak úgymond csak harmadik éve után fogjuk bevezetni teljes mértékben a családi adókedvezményt, hogy mindenkire kiterjedjen, ez egyszerűen elképesztő. És pontosan ezért kell törvényben, sőt más módon is, minden lehetséges módon megvédeni a rezsicsökkentést, mert önök mindenre képesek. (Dr. Józsa István nevet.) Önök mindenre képesek, ezt bizonyította az elmúlt nyolc év, bizonyította egyébként a '90 előtti időszak is. Önök képesek arra, hogy kimennek az Európai Unióba, és az Európai Unióban egy gyalázatos jelentést, amit gyalázatos módon Magyarország ellen készítenek, önök támogatnak. Sőt, nemhogy támogatják, önök az élharcosai, élmunkásai, mondhatnám úgy is, hagyományos szóhasználattal, amit ők talán élveznének is még, hogyha az lenne. (Dr. Józsa István: Ezt a folyosón hallottad?)

Legyen szíves, Göndör István képviselő úr, képviselőtársaival, a többiekkel is egyszer végre felfogni azt, hogy önök, amit csináltak itt az elmúlt évtizedben, hozzáteszem, évtizedekben, az csak az embereknek a tönkretétele. És éppen ezért kell egy ilyen döntést meghozni közösen, éppen ezért kell, igen, a két és fél millió magyar ember mellé kiállni. Egyébként én nem csodálkozom, hogy nem reagálnak itt a kérdésekre, nincsenek itt a barátaik a hátsó sorban, akik itt szoktak csövezni időnként a parlamentben, nincsenek itt az LMP-s képviselők, nincsenek itt azok, akik Bajnai mellett kiálltak, innen is látszik, hogy önök, ha hatalomra kerülnének, mindent visszavennének, akár a rezsicsökkentés területén, de ön elárulta magát: a családi adókedvezmény és járulékkedvezmény területén is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Gaudi-Nagy Tamás képviselő urat illeti a szó, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen. Többen hiányolták képviselőtársaim közül, hogy nem beszéltem a 2006-os szemkilövésekről, hát igen, maguk ilyenekre is képesek. Szemkilövésekre is, rendőrterrorra, tehát minden kitelik önöktől, tehát igenis nagyon helyes ez a gondolat, hogy miért gondoljuk azt, hogy meg kell védeni a magyar embereket olyan garanciális elemekkel, amelyek például akár egy alaptörvénybe helyezett szabályrendszert is jelentenek jelen esetben.

Viszont, még egyszer mondom, miről van szó. Arról, hogy valóban az Európai Bizottság a kötelezettségszegési eljárás előszobájának tekinthető lépést tett Magyarországgal szemben. Tehát tulajdonképpen ezt lehet kicsinyíteni annak, aki úgy érzi, hogy el kell fedni a lényeget, de mégiscsak arról van szó, hogy Magyarországot folyamatosan és rendszeresen szégyenpadra próbálják ültetni.

Én ott voltam a Tavares-jelentés vitáján Strasbourgban, ott voltam, végigharcoltam az Európa Tanácsban a Magyarország elleni monitorozási vitát, ahol elképesztő, magukból kivetkező emberek, skandináv képviselők, akik Svédországban listázzák a cigányokat annak érdekében, hogy őket külön kezeljék, és ezek a svédek indítanak Magyarország ellen monitoringeljárást. Szóval, elképesztő, és mondom, erről kéne beszélni; tehát én arra kérem a képviselőtársakat, hogy ne arról, hogy most fontos a rezsicsökkentés, mert ezt mindenki tudja, hogy az, aki nem mondja, hogy az, úgy gondolom, hogy nem mond helyes állítást.

Tehát azt vizsgáljuk meg, hogy ez a politikai nyilatkozat így, ebben a formában jól tükrözi-e azt, amit szeretnénk üzenni az Európai Uniónak, vagy nem. Azért hozzáteszem, a lisszaboni szerződés írja elő a jogokat és kötelezettségeket az új formában, ugye, írja az indokolás. Azért ne felejtsük el, a lisszaboni szerződést annak idején tokkal-vonóstul minden parlamenti párt, az MSZP, a Fidesz is megszavazta. Sőt, ma már tudjuk Rubovszky György képviselőtársamtól, ma az alkotmányügyi bizottságban jelezte kérdésemre, hogy ki szavazta meg a lisszaboni szerződést, tessék elmondani, mert ugye, olvasás nélkül szavazták meg, Rubovszky képviselőtársam a következőt mondta: "nem is adták oda". (Derültség a Jobbik padsoraiban.)

Tehát úgy szavazták meg a lisszaboni szerződést, hogy az egész rendszerről nem volt előzetes képük, de az MSZP is megszavazta. Úgyhogy sajnos innen kezdve azt nézzük, hogy hogyan lehet kimászni ebből az egész európai uniós csapdából. Jó? Ezen dolgozzunk!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Kettő perc, Józsa István képviselő úr, MSZP!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon fájlalom, hogy Rogán Antal frakcióvezető úr fogadalmat tett, hogy nem akar többet hozzászólni, pedig hozzá szeretném indítani ezt a két percet, ugyanis nagyon egyszerű a kérdés. Frakcióvezető úr itt említette a 2002-es 45 forintos gázárat. 58 százalék volt az infláció. Akkor 2010-ben elővette volna a kis számítógépét, a 45-öt megszorozza 1,58-cal, és bejön a parlamentbe, és beterjeszti az új gázárat. Frakcióvezető úr, tudja, miért nem csinálta ezt meg? Na, erre nem akar válaszolni, ezért mondta, hogy nem fog többet, mert közben a beszerzési árak is változtak. Most meg, 2010 óta a beszerzési árak lefelé mennek. (Németh Szilárd István: 2007 óta!) Úgyhogy el vannak késve ezzel a rezsicsökkentéssel.

Visszatérve erre a politikai nyilatkozatra: direkt raktak bele olyan részeket, amivel méltatlanul szidnak bennünket. Elmondják ezt, hogy 15-ször emelték a gáz árát. A benzin ára, amióta önök vannak kormányon, 132-szer emelkedett. Hát akkor ez megengedhető? Amikor 500 milliárdért megvették a MOL-részvényeket?! Miért nem hatnak oda, hogy ne emelkedjen a benzin ára! Tudok ám mondani én is ilyeneket. Vagy riogatnak Bajnai Gordonnal, hogy szerinte nem magas a rezsi. Nézzék meg a szomszédos országokat: a rezsiár körülbelül ugyanott van, a fizetések vannak lent, a keresetek, amin önök nem tudtak segíteni.

És mi azt mondjuk, hogy benne vagyunk a rezsicsökkentésben, legyen jobb az embereknek, csak ne akarják olyan politikai nyilatkozattal megpecsételni, amiben ránk valótlanul rosszat mondanak. Szándékosan egy politikai csapdát állítottak, hogy az eleje olyan legyen, amit mi nem szavazhatunk meg, lehet, hogy azt mondhatnánk az Unióra, hogy ne foglalkozzon ezzel a kérdéssel, mert nem tartozik a hatáskörébe, ez a magyar nemzeti hatáskör. De az elejét úgy írták meg, hogy ne lehessen hozzá csatlakozni.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból - Pálffy István: Lépj át az árnyékodon, István!)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt megadom a szót a következő kétperces hozzászólónak, jelzem, hogy - Ipkovich képviselő úrnak különösen, mert néz rám szemrehányóan - egyszer ellenzéki, egyszer kormánypárti, tehát a vitának ez a menetrendje, és ezért most Gaudi-Nagy Tamásnak adom meg a szót kettő percben. (Dr. Józsa István: Mint kormánypárti? - Derültség az MSZP padsoraiból.) Azon belül a másik képviselőcsoport.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen. Szeretném azt a gondolatkört folytatni, hogy tegyük egyértelművé, hogy az Uniónak semmilyen hatásköre nincs a rezsicsökkentéssel kapcsolatban. Igen, bocsánat, kedves képviselőtársam (Dr. Ipkovich Györgynek:), a magyar nemzet pártján állok, ha önt zavarja ez esetleg, akkor majd gondolkozzon el, hogy miért rossz gondolkodás, amit ön képvisel. Tehát az energiapiacon alkalmazott rendszerhasználati díjak kérdése nem uniós hatáskör, nem emelhető kifogás. (Gúr Nándor: Összevissza beszélsz!)

(19.50)

Tehát magyarul: semmi köze nincs az Európai Uniónak ehhez a témakörhöz, tehát vegye el a szőrös mancsát az Európai Unió a magyar emberek megélhetésével kapcsolatos kérdésekről, és maguk is hagyják abba az ügynökszerű kiszolgálását az Európai Uniónak és energiacégek ügynökeiként a magyar haza árulását. Hogy milyen nagy a baj és hogy milyen erők szövetkeztek Magyarország ellen, azért hadd mondjam el, most jártam Strasbourgban az Európa tanácsi ülésen, az európai parlamenti ülésen is, egy olyan érdekes újságot vásároltam, a Die Zeit egyik különszámát, amely a fasizmusról szól, a történelmi múltat felelevenítik, hogy miért és micsoda fasizmus, nácizmus tombolt Európában, egyetlenegy aktuális cikk van, egyetlenegy jelenkorról szóló cikk van, találják ki, hogy ki nyilatkozik benne: Heller Ágnes nyilatkozik benne. Elmondja, elsírja magát mint demokrata, hogy többek között Orbán Viktor szerelmes a saját nacionalizmusába, ami egy drog, ami hat, Orbán Viktor ezt hatalmas adagokban adja a népnek, és ez a gyűlölet a szomszédok ellen megy, a románok ellen megy, a szlovákok ellen megy, a cigányok ellen megy, a zsidók ellen megy, és tele-tele hazugsággal, gyűlölettel a magyar nemzet ellen.

Tehát ilyen erők szövetkeznek Magyarország ellen, kedves képviselőtársaim. Óriási a tét. Megmondom őszintén, kicsit félig-meddig viccesen azt mondtam, de lehet, hogy nem is annyira vicc a képviselőtársaimnak, hogy ha visszajön a baloldal Magyarországra, akkor mi, akár még jogvédők vagy bárki, itt le lesz mindenki vadászva, és a magyar nemzet tagjai (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a felemelt fej helyett rabságba lesznek taszítva, úgyhogy ezt kell megállítani. (Taps a Jobbik padsoraiban. - Kőszegi Zoltán: Kinek a kegyeltje?)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces: Varga László képviselő úr, MSZP.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Kicsit távolra kanyarodott ez a vita, úgy érzem. Az elhangzottak alapján leegyszerűsítve kétféle szempontból kell megvizsgálnunk a helyzetet, hiszen mégis az emberek megélhetéséről van szó. Az egyik az energiaárak kérdése. Itt nem kívánnak szembesülni egy olyan helyzettel, hogy nyolc évig a világpiaci árak és most is alapvetően meghatározták az energiaárakat. Vannak itt józan érvek, elhangzottak ezek is. Feltehetnénk a kérdést, hogy ha egyébként most pedig például a villanyáram esetében csökkenő tendenciát mutatnak az árak, mert 30 százalékot csökkent 2010-hez képest, akkor miért nem csökkentettek már hamarabb, ha erre lehetőség van.

De még egyszer mondom, ez egy olyan szinten demagóg vita, hogy ebben nagyon nehéz állást foglalni. Azonban a másik oldal mégiscsak az, hogy mennyi pénzük van az embereknek. Ebben két teljesen dezinformáló megszólalás volt részint Rogán Antal részéről, az egyik a családi adókedvezmények kapcsán, és ezt Soltész államtitkár úr is erősítette. Ne tegyenek már úgy, 2002-ben nem vett el semmiféle családi adókedvezményt az akkori kormány, hanem beépítette a családi pótlék rendszerébe. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Mibe?! A 13. havit is elvették!) Mindenki megkapta ugyanazt a kedvezményt, csak sokkal szélesebb platformra helyezve (Zaj. - Az elnök csenget.), és egyébként többszörösére nőtt a családi pótlék. (Rogán Antal távozni készül.) Nyugodtan maradjon itt, Rogán képviselőtársam, és akkor megválaszolhatja, csak nyilván ebben már nem túl érdekelt, csak valótlanul tudna erre bármit mondani. (Rogán Antal: Rögtön visszajövök.)

A másik pedig az, hogy egészen pofátlan az a reakciójuk, ami a minimálbér emelésével kapcsolatos. Adómentes volt a minimálbér, ma pedig 16 százalékos adó terheli. Képzeljenek el egy pályakezdő fiatalt, akinek még nincsen gyermeke; nekik ma lényegesen kevesebbet ér reálértékben a fizetésük, és önök ezzel semmit nem csinálnak. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Egészen pofátlan!) Az meg, hogy a családi adókedvezményt kiszélesítik, annak a hibának az elismerése, hogy az alsóbb decilisekbe a szegényebb emberekhez nem jutott el annyi a családi adókedvezményből, amennyi eljuthatott volna és el is jutott a gazdagokhoz.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. A következő hozzászóló Kovács Péter fideszes képviselő úr.

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Azért voltam kénytelen szót kérni, mert Varga képviselő úr már megint egy olyan dolgot mondott, ami a tipikus szocialista, hogy mondjam, mellébeszélés vagy csúsztatás. Nem tudom, ki emlékszik még rajtam kívül arra, amikor Medgyessy Péter volt a Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje, és volt egy vita Medgyessy és az akkori miniszterelnök között, és Medgyessy Péter azt mondta, ha jól emlékszem, ebben a vitában, hogy nem lesz a fiatalok lakáshoz jutásának támogatására szóló kedvezményes hitel, csak egy dolgot fogunk csinálni, hogy majd bővítjük. Aztán a szocialisták itt a parlamentben azt mondták, hogy nem változtattunk rajta semmit, mint ahogy most is mondja a családi adókedvezményre, csak - mondták annak idején - a piacot beépítettük ebbe a rendszerbe, és lám-lám, felemelkedtek a kamatok, merthogy a piacot beépítettük ebbe a rendszerbe. Erre válaszul volt a devizaeladósodás, a devizahitelezés, ha az emberek lakáshoz akartak jutni, akkor egy jó rendszert a szocialisták megszüntettek, és egy másikat "javasoltak" az embereknek, és most azt nyögjük, hogy a devizahitelekből hogyan lehet kihozni az eladósodott embereket.

Kérem, ne csinálják ezt! Egyszer már megetették az embereket. Legközelebb legyenek kedvesek, ne próbálkozzanak ezzel, mert sajnos még azért vannak sokan Magyarországon olyan emberek, akik azt hiszik, hogy amit önök mondanak, az az igazság, és elhiszik önöknek ezeket, és megint át fogják önök verni a magyar embereket. Kérem, ne tegyék!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Ipkovich György képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Örülök, hogy Rogán úr visszajött, mert nem akarok a háta mögött beszélni. Azt akartam mondani, hogy bizonyos tekintetben igazuk van. Valóban van olyan rezsicsökkentés, amellyel én speciel nem értek egyet, sőt amit tőle meg kell védeni, ezt most mondom, ebben igazuk volt, mondjuk, a maga rezsijének a csökkentése vagy Soltész úr rezsijének a csökkentése, de akár az enyémet is mondhatnám, és ebbe már belefér Bajnai úr rezsijének a csökkentése is, meg kell tőlem védeni.

Az én gondom igazán az, hogy nem kellene az Európai Unió felé futkosni olyan kérdésekben, amelyeket meg tudnánk beszélni. Ha az elesetteken akarunk segíteni, azokon az embereken, akik komolyan vették az egymillió jól fizető munkahelyet, ami nem jött be, aztán most adj' uram, valamit, hát akkor legalább a rezsi ne kerüljön annyiba, mert körülbelül ennek ez az ideológiai háttere, akkor ilyen kérdésekben szerintem tudnánk mi szót érteni. Ha Rogán úr azt mondaná, hogy ezt a vehemens rezsimegvédést nem a saját rezsimre gondolom ám, hanem a kisemberekére, akkor mi partnerek vagyunk egymással, már kezet is foghatunk, és védjük meg a kisemberek rezsijének a csökkentését, de ne a magáét. Egy kicsit most úgy néz ki, hogy ez az egész nagy hercehurca, a kard ki kard, az európai háború a maguk által fizetendő villanyszámláról meg gázszámláról szól. Egy kicsit visszatetszőnek tartom ezt, és akkor még nem beszéltünk arról a lényeges kérdésről eddig, és majd talán a következő kétpercesben lesz rá idő, hogy ha itt mindenki egyetért a rezsicsökkentéssel, a kérdés az, hogy ki fizesse meg ennek az árát, igen tisztelt uraim. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Az energiacégek, a rablók!) Nem! Azt mondjuk, a gazdaság, vagy azt mondjuk, az állam, mondjuk az áfával. Gaudi képviselőtársam, látszik, hogy nem nagy kormányzati tapasztalata van, mert a felsorolt rezsik háromnegyedét nem a multinacionális cégek szedik be, hanem az önkormányzati cégek, a víz- és csatornacégek, a távhőcégek (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Eladtátok!), a szemétgyűjtők. Hogy magának erről nincs információja, ez még nem azt jelenti, hogy nincs ilyen körülmény. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A következő hozzászólásomban fogom folytatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces: Gúr Nándor képviselő úr, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Amikor önök három éven keresztül semmi mást nem csináltak, csak áthárítottak terheket, persze előtte azt mondták az embereknek, hogy á, dehogy, ezek a terhek őket nem fogják érinteni, akkor, amikor elkoboztak, amikor megszorítások sokaságát hozták az embereknek, tudják, az új adónemek bevezetésének a sokaságán keresztül, akkor a pofátlanság minimuma az, amit ma, de nemcsak ma, hanem egyébként csinálnak. (Babák Mihály: Szűzanyám, ő beszél pofátlanságról! Kirabolták az országot!) Igen, Babák képviselő úr, igen, a pofátlanságnak a netovábbja. Egyszerűen azért, mert amikor Rogán képviselőtársam a rezsicsökkentés szépségeiről beszél, akkor én inkább a szükségszerűségeiről beszélnék olyaténképpen, ahogyan azt Ipkovich képviselőtársam az előbbiekben megtette, hogy ott kell segíteni, ahol arra a leginkább szükség van, és nem ott, önöknél, ahol arra nincs szükség.

Kovács Péter képviselőtársam a devizahitelesekről beszélt. Emlékszik, ugye, a végtörlesztés dolgaira? Tudja azt, hogy talán a Parlament falai között is vannak olyanok, akár a Fidesz padsoraiban, akik 40-50-60 millió forintokat végtörlesztettek, fizettek vissza, ezen keresztül, mondjuk, 10-15 millió forintot tudtak maguknak megspórolni, és még egy olyan rendelkezést, törvényt is szültek, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal se nézheti, hogy ezek a pénzek honnan származhatnak. Rogán képviselőtársam, biztos emlékszik rá, hogy van ilyen történet. Azt szeretném jelezni, hogy ez azoknak a szegény embereknek, azoknak a nem tehetős embereknek az érdekét szolgálja, akiket hülyítenek, akiknek azt akarják megmutatni, hogy a rezsicsökkentés kapcsán mit tesznek értük? Semmit nem tesznek értük, becsapják őket. Önökért, saját magukért, a hasonszőrűekért cselekszenek.

A másik része a történetnek, tudja, a rezsicsökkentés szükségszerűségét nem elvitatva, nem ez kellene, hanem bért kellene adni az embereknek, az átlagkereset alatt levőknek nem kevesebb vásárlóerő-értékkel bíró pénz kellene, hogy legyen a zsebükben, hanem több. Ha majd ezt megcsinálták, akkor beszélhetnek arról, hogy az emberek javát szolgálják, addig, azt hiszem, inkább a szemüket süssék le.

Elnök úr, köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az ülésvezetést átadom Ujhelyi alelnök úrnak, a szót pedig megadom kettő percre Gaudi-Nagy Tamás jobbikos képviselőnek.

(20.00)

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Itt most felmerült, hogy ki fizesse meg az árát ennek a rezsicsökkentésnek. Ez a legfontosabb kérdés.

Erre be is nyújtottunk egy módosító javaslatot, hogy valóban, erről az egész kérdésről csak úgy szabad beszélni, hogyha végig is gondoljuk - amellett, hogy visszaverjük az Európai Unió illetéktelen és megalapozatlan támadásait -, hogy végiggondoljuk, hogy ki fogja, kinek kell megfizetnie ennek az árát. Erre a módosító javaslatunk - nem részletes vitában vagyunk, tudom, tehát nem mondom el a módosító javaslatot - végül is azt üzeni, arra kéri a kormányt, hogy tegyen az asztalra egy javaslatot, hogy igenis ezt a bezsebelt extraprofitot, amit gyakorlatilag legalábbis 2010 óta változatlanul beszednek ezek az energiacégek, a külföldi tulajdonú energiacégek, ezeknek kell gyakorlatilag ezt visszatéríteni. Leginkább ezt úgy lehet megfogalmazni, jogi keretbe illesztve, hogy ez egy úgynevezett jogalap nélküli gazdagodás. Erről a polgári törvénykönyv csodálatosan, szépen fogalmaz a 361. § (1) bekezdésben: aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.

Nem tudom, miről beszélünk. Vannak itt még jó képességű jogászok, üljünk össze, alkossuk meg ezt a szabályrendszert! Ugyanezen a talajon kellene egyébként a devizahitellel kapcsolatos kérdést is rendezni. Itt is ugyanezzel a megoldással kell élni. Tehát gyakorlatilag ami többlet-extraprofitbevétele volt ezeknek a cégeknek, ne sírjanak már! Nehogy már az itt az ügynökeik krokodilkönny-hullatása meghasson minket! Nehogy már azt gondoljuk, hogy szegény energiacégek az összeomlás határára kerülnek! Ha el akarnak menni Magyarországról, mert nem jó nekik ez a feltételrendszer, húzzanak el, de nagyon gyorsan, és adják át a teret az önkormányzatoknak, adják át a teret a nemzeti vállalkozóknak, és végre vegyük a saját kezünkbe az energiaszektort, majd vegyük vissza az összes elrabolt, elprivatizált vagyont, aminek elsinkófálásában önök (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) jelentős mértékben részt vettek.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Üdvözlöm én is az Országgyűlést, és átadom a szót két percre Göndör István képviselő úrnak.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Soltész államtitkár úr, ha egy pillanatra figyelne rám! Tisztelt Államtitkár Úr!

A szegényemberek tragédiája, hogy ön a szociális államtitkár, de segítek önnek. És ha Harrach Péter frakcióvezetőjével beszél: államtitkár úr, önök egy minimálbéres családnak, ha három gyereket nevelnek, akkor is legfeljebb évi 376 320 forintnyi adóalap-csökkentést tesznek lehetővé.

Ugyanez egy 500 ezer forintot kereső család esetén 7 millió 400 ezer forint, államtitkár úr! Tessék már megmondani, hogy mitől gondoskodtak önök a szegényekről, azokról a gyerekekről, akik kiskeresetű családban nőttek fel! Vajon miért kellett tenni Harrach Péternek azt az indítványt, hogy a tb-járulékból is lehessen visszakapni? És most tessék már kiszámolni, hogy ha a 98 ezer forintnál a tb-járulékot kiszámítják egy évre és levonják, még akkor is az árnyéka sem lesz annak az összegnek, amit egy tehetős család igénybe vehet.

És még ennél a tehetős családnál tessék végiggondolni, államtitkár úr! Ők megnyerték egyszer a 16 százalékos csökkenést, a maradék 16-ból meg elviszik a 7,4 millió adóalap-csökkentést. Hol van itt az igazság?

Pálffy képviselő úrnak igaza van, azt mondta, 55. Én csak 50-et mondtam, nem törekedtem erre, a nagyságrend az érdekes, hogy 50-et fognak visszakapni, és még mindig több mint 100 milliárdot nem tudnak igénybe venni! Ez a tragédia, képviselő úr! És azt már a tb-ből sem tudják! Nincs annyi fizetési kötelezettségük, hogy ha mindent nullába visznek, akkor sem tudják igénybe venni, és nekik a gyerekeknek hónap végén is enni kell tudni adni. Ez a baj.

Talán még egy fél mondat belefér Kovács Péternek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tessék már megnézni az árfolyamot akkor és az önök kormányzása idején! Ha kell, akkor segítek egy szorzással kiszámolni, hogy mit jelentett a devizaprobléma.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólás: Ipkovich György képviselő úr, MSZP.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm. Köszönöm Rogán képviselőtársamnak, hogy visszajött a terembe. Folytatnám, amit abbahagytam. Azt már tisztáztuk, hogy bizony vannak olyan rezsicsökkentések meg fizetendő összegek, amiket félteni kell tőlem, többek közt az öné, az államtitkár úré, a sajátomé, Bajnai Gordoné, de mondhatnám Simicska Lajosét. Ha visszajövünk, államtitkár úr, jogos a félelem: a trafikmutyisok többet fognak fizetni a medence vízhőfokának stabilizálásáért, mint önök alatt. Ezt nyugodtan vehetjük tutira.

Ott hagytuk abba, hogy kikről beszélünk, és Gaudi képviselőtársamnak igaza van. Tisztázzuk, hogy miről beszélünk! Víz- és csatornadíjról, szemétdíjról, távhődíjról is beszélünk amellett, amiről Gaudi képviselőtársam beszélt. Ezeket a szolgáltató cégeket nagyrészt az önkormányzatok tartják fenn. Nálunk legalábbis így volt. Nyílt titok, hogy már a korábbi rezsicsökkentésnél is például az önkormányzati távhőcégek jelentős, milliárdos nagyságrendű támogatást kaptak pusztán azért, hogy működni tudjanak, és ne fagyjanak meg az igen tisztelt lakók a házban. Én megnyugodnék, ha ez a tervezet vagy az erről szóló vita arról is szólna, hogy ezek az önkormányzati cégek nem fognak ellehetetlenülni. Azt azért nekem ne mondja meg senki, hogy ezek harácsoltak, hogy ezek felhalmoztak, hogy ezek aztán olyan gazdagok lettek az elmúlt időszakban, hogy ihaj, és meg lehet őket fejni! Nem. Óriási kintlévőségekkel küzdenek, és a csőd szélén tántorognak, ha nem kapnak állami támogatást.

És miből kapnak állami támogatást? Az adófizetők pénzéből. Akkor már zárjuk kerekre ezt a kört, hogy tudjuk, hogy egyébként most mit beszélünk, és mit védünk meg az Uniótól, teljesen feleslegesen. Tehát összegezve az elhangzottakat: igen, van, akinek a rezsicsökkentésével nem értek egyet, és vissza fogjuk hozni; a gazdag emberekével. A szegényekét támogatjuk.

És az önkormányzati szolgáltató cégeket pedig nem szabad ellehetetleníteni, ezt azért mondjuk ki alapelvként. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Gúr Nándor képviselő úr, MSZP, kétperces.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy látom, hogy Kovács Péter képviselőtársam már nem úgy ment ki a teremből, mint Rogán képviselőtársam, aki vissza is jött, hanem úgy gondolta, hogy még egy rossz kérdést nem tesz fel, mert esetleg frakcióvezetőjének rosszallását kell elszenvednie, mint a devizahiteles ügyek és egyebek tekintetében. (Németh Szilárd István: Te ne törődjél ezzel, ez az ő dolguk lesz! Azzal törődjél, ami a te dolgod!) Legyen, persze, az ő dolguk, így van, egyetértek, majd egymás között megbeszélik.

De a dolog lényege igazából az, amit Rogán képviselőtársamnak szeretnék mondani, hogy nem lenne baj, hogyha egy kétpercest mégiscsak nyomna, és tisztességgel válaszolna arra (Rogán Antal közbeszól.), ami főleg és azoknak az embereknek a dolgait érinti, akik kevesebb vásárlóerő-értékkel bíró pénzhez jutnak hozzá, mint három és fél évvel ezelőtt, tudja? Mert akkor nem papolni kellene itt a rezsicsökkentés dolgairól; ha az emberek a fizetésüket megkapnák, és olyan mértékben kapnák meg, hogy ki tudják fizetni a rezsijüket, akkor nincs gond, akkor nincs probléma.

Az a gond, tudja, hogy ma az emberek döntő többsége kevesebb vásárlóerő-értékkel bíró pénzhez jut hozzá, mint három-három és fél évvel ezelőtt. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: És mennyivel növekedtek a minimálbérek?) Ez az alapvető probléma. Ez az önök ősbűne, ha szabad ezt mondani, az elmúlt három és fél esztendő történése. Ez az, amin változtatni kellene, és akkor nem ilyen lila füstöket kergetve kellene megpróbálni politikai haszonszerzést folytatni a parlament falai között.

Egyébként pedig, ha már pártokról beszélünk és azok elnökeinek viszonyulásáról, akkor talán Orbán Viktorra emlékeznek, aki kezdeményezte az Európai Parlament irányába annak idején, hogy forrásokat kellene befagyasztani Magyarországgal szemben. Forrásokat, pénzt, amely a fejlesztéseket szolgálta volna.

Egy mondat ahhoz, amit Göndör képviselőtársam mondott, megint csak jelesül. Tételesen nézzük meg, hogy a parlament falai között lévő képviselők, akik három gyermeket nevelnek, mondjuk, egy miniszterelnök, aki még többet is keres, mint egy képviselő, ha három gyermek van a családban, mennyi adókedvezményhez jut hozzá? Segítek: nettó 99 ezer forinthoz egy hónapban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) És az a minimálbéres ember, aki három gyereket nevel? Ő 15 600 forinthoz. Na, ez az önök szolidaritása.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. - Dr. Répássy Róbert: És mennyi adót fizet? Mennyi adót fizet a miniszterelnök?)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólás: Balczó Zoltán alelnök úr, képviselő úr!

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Egész szűken: a politikai nyilatkozathoz szeretném a vitát visszaterelni, hiszen az arról szól, hogy az európai uniós bürokrácia nyomásgyakorlásával szemben, aminek első fázisa valósult meg.

Bízom abban, hogy nem lesz olyan eljárás, ami akár a bíróságig jut, de az első az információbekérés. Lehet beszélni persze, és tudom, hogy sokan tágan beszélünk arról, hogy mi van a víziközművekkel - teljesen igaza van, ezt külön lehet vizsgálni -, de ez a felvetés, amit az Európai Unió jelenleg kutat, az kizárólag a lakossági energiaszektorra vonatkozik, tehát ebből a szempontból kell ezt most vizsgálnunk, mert ő nem foglalkozik azzal, hogy mi van a vízközművel, a kéménysepréssel, a szennyvízzel, tehát azért mondom, ha a nyilatkozatra térünk, akkor ebben a kérdéskörben nekünk az energetikai kérdést kellene vizsgálni.

(20.10)

A másik az, hogy vannak kifejezések, amiket az ember átvisz egy más területről. Az ősbűn - nyilvánvalóan kiűzettünk a paradicsomból az ősbűn miatt. Én valóban használtam ezt az ősbűn kifejezést, és legalább ebben a szövegkörnyezetben, kontextusban szeretném, ha az ősbűn megmaradna az MSZP-SZDSZ-kormány 1995-ös, egyszeri költségvetési bevétel célját szolgáló, áron aluli, nemzetellenes döntésére. Én ezt tekintem ősbűnnek, de használhatnak más kifejezést is, de nehéz lesz überelni tartalmilag. (Taps a Jobbik soraiból. - Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Józsa István képviselő úr, MSZP, kétperces.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én szeretném meggyőzni önöket, hogy nem politikai nyilatkozatra lenne szükség, hanem a rezsicsökkentés növelésére. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Ugyanis ennek, ami itt van, igazából semmi tartalma nincs. Amiket elmondanak rólunk, hogy leszidnak bennünket, ezt már leírták újságban ezerszer, teljesen felesleges, hogy országgyűlési határozatba is hozzák. Én azt mondom, csatlakozzanak ahhoz az indítványunkhoz, amivel mi 50 százalékkal növelni szeretnénk a rezsicsökkentést. Legyen 30 százalék a rezsicsökkentés a kisfogyasztóknak. A többivel meg járjunk el úgy, ahogy Ipkovich képviselőtársam mondta, elégedjenek meg 10 százalékkal, nincsenek jobban rászorulva.

Én úgy látom, hogy ezzel az európai uniós dologgal meg a kormánynak elég foglalkozni. Eddig is megírták ezeket a leveleket, hol jól, hol rosszul, hol pontosan kiküldték például a Nemzeti Bank-PSZÁF ügyben a leveleket, hol nem. Ez megint nem parlamenti hatáskör. Onnan sem az Európai Parlament írt nekünk levelet, hanem - ahogy mondják - brüsszeli bürokraták tettek fel kérdést, kormánybürokraták meg tudják válaszolni.

Én ebben azt látom, hogy önök nem akarnak csatlakozni a mi rezsicsökkentés-növelési javaslatunkhoz. Erre adjon választ, képviselő úr, miért nem lehet 30 százalék a rezsicsökkentés a kisebb fogyasztóknak, akik a mennyiség felét fogyasztják? Ebben legyünk partnerek, és ne abban, hogy maguk itt most ellenségképet akarnak! Alig várják, hogy valakivel harcolhassanak! Ha akarnak jót, akkor csatlakozzanak a mi javaslatunkhoz, szép csendben itt a parlamentben megszavazzuk, és akkor azok a fogyasztók, akik nem 20, hanem 30 százalék rezsicsökkentésben részesülnek, örülhetnek. És akkor nemcsak sárgával lehet ráírni, hanem pirossal is, hogy az MSZP 50 százalékkal növelte az önök által kezdett rezsicsökkentést, mindenkinél, aki anyagilag erre rászorul. (Kontur Pál: Ülj le!)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.) Ez ki volt? Ez ki volt, elnök úr? (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Mi a baj? - Mi volt a baj? - Balczó Zoltán: Lejárt az idő, baráti gesztus volt!)

ELNÖK: Majd visszanézzük a jegyzőkönyvekben. (Dr. Józsa István: Megsértettek!) Képviselő úr, menjünk tovább! Én nem láttam, ki volt, majd megnézzük a jegyzőkönyvben, hogy volt-e valami olyan mondat, ami nem ide illett. Én nem láttam, nem hallottam. Ebben az esetben viszont megyünk tovább.

Kétperces hozzászólásra Gúr Nándor képviselő úré a szó.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Megpróbálom nem tovább ragozni a történetet, de három dolgot még mindenképpen szeretnék elmondani. (Zaj a teremben. - Dr. Répássy Róbert dr. Józsa Istvánhoz: Nem arra az ülésre gondolt, ne aggódjál!) Ha Répássy képviselőtársam is majd itt lesz a teremben...

ELNÖK: Képviselő úr, azt javallom, hogy várjon egy pillanatra.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megkérjük a frakciókat, hogy az iménti közjáték vagy közjátéknak hitt pillanatok után térjünk vissza az üléshez.

Mintegy 0.20-nál folytatjuk, pontosabban annyit fogok hozzáadni. Gúr Nándor, kétperces.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm. Tehát ez a három dolog a következő. Az egyik az, hogy Józsa képviselőtársamnak a 30 százalékos mértékű rezsicsökkentési javaslatát önök nyugodt lelkülettel támogathatják, mert még akkor sem fogják azt a szintet elérni a rezsicsökkentés tekintetében, amit önöknek a világpiaci árak alakulása medrében haladva meg kellene csinálni ahhoz, hogy nullszaldó értékű legyen a cselekedetük. Magyarra fordítva a szót, az, amit önök csinálnak most, az a szemekbe porhintés, nem rezsicsökkentés, mert nem teszik meg azt sem, amit meg kellene tenni a világpiaci árak alakulása kapcsán.

Kettő. Ha önök valójában rezsit akarnak csökkenteni, akkor az alapvető élelmiszerek vonatkozásában csökkentsék 5 százalékra az áfa mértékét (Rogán Antal: Ti csökkentettétek?), mondják, a szegények adóját 5 százalékra csökkentsék. Rogán képviselőtársam, 5 százalékra, még egyszer mondom (Dr. Gaudi-Nagy Tamás az MSZP-s képviselőkre mutatva: Ők értenek hozzá!), hogy tiszta legyen. Egyébként a mi időszakunkban volt az alapvető élelmiszerek áfája 18 százalék. Nem 5, de 18 volt. Nem 27, tudja, ami Európa-csúcs. 5-re, képviselőtársam.

A harmadik dolog, ha már önhöz fordultam, akkor a bérek tekintetében, ha a kétpercesét majd egyszer megnyomja, akkor elmagyarázhatja, hogy az emberek messze döntő többségének miért kevesebb a vásárlóerő-értékű pénze, mint amennyi volt a kormányváltás előtt. No, azt kellene megváltoztatni, önöknek ebben van feladatuk, felelősségük és tennivalójuk!

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Soltész Miklós államtitkár úr, kétperces. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Halljuk!)

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Először is Józsa úrnak szeretném mondani, hogy ha nem jó az, hogy üljön le, akkor álljon fel, ha bántja az üléshelyzet. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Úgy van! - Dr. Józsa István: Én nem szóltam rá!)

A másik. Tisztelt Szocialista Képviselők! Önöknek van néhány olyan párttársa, Tabajdi Csaba, Göncz Kinga, Herczog Edit, önök delegálták őket az Európai Unióba, és önök voltak azok, akik ezeket a képviselőket, akik hazaárulóként viselkedtek az Európai Unióban (Moraj az MSZP soraiban. - Dr. Józsa István: Tiltakozom!), végig támogatták, és most sem kértek bocsánatot (Dr. Józsa István: Tiltakozom!) Magyarországtól. Három éven keresztül olyan vitákat generáltak önök az Európai Unió parlamentjében, amely mindig Magyarország ellenében ment. És nem véletlen egyébként az, hogy most is próbálják a vita fő vonalát, az egész témát elvinni a lényegről, mert mellébeszélnek. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Göndör István: Pont a lényegről beszélünk!) Önök azok, akik már most magyarázni akarják a bizonyítványt, hogy miért nem fogadják el ezt a javaslatot. Mert már készítik elő a barátaikon keresztül, szocialista, ottani zöldek, méregzöldek, kommunisták, akik a legjobb haverjaik, azokon keresztül készítik elő az újabb támadást az ország ellen. (Dr. Lanczendorfer Erzsébet: Így van!) És önök lekicsinylik azt a döntéssorozatot, amelyre egyébként pont ön, Józsa István úr, pont az önök szövetségese, Bajnai Gordon és mindenki más, aki a haverjuk, azt mondta, hogy végrehajthatatlan. Önök voltak azok, akik év elején mondták, hogy tönkre fognak menni a szolgáltatók (Dr. Józsa István: Én soha nem mondtam. Én azt mondtam, hogy kevés.), akik egyébként az önök haverjai, és akiknek önök is a zsebében vannak. (Dr. Józsa István: Végig azt mondtam, hogy kevés!) Nem lehet mást mondani arra, az ősbűnt önök elkövették '95-ben és '96-ban (Dr. Varga László: Hazudsz! Aljas módon hazudsz! - Dr. Józsa István: Hazugság!), 2002 és 2010 között háromszorosára emelték a gáz árát. (Dr. Józsa István: Hazugság!) És ezek után várnak el még nagyobb csökkentést? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Önök? Vagy támogatják, vagy pedig, ha nem (Az elnök ismét csenget.), egyértelmű az az önök döntése, hogy továbbra is a szocialista kinti frakciót akarják támogatni. (Dr. Józsa István: Hazugság! - Dr. Varga László: Több szót nem érdemel! Hazudsz!)

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Babák Mihály képviselő úr kétperces hozzászólása következik.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Végtelenül elszomorít a ma este vitája. Eddig csöndben hallgattam. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem igaz, hogy nem értik e teremben, többek között a szemben lévő oldalon lévők, korábbi kormány tagjai, hogy van egy kis ország, amelyet rengeteg trauma ért, többek között elvesztette piacait, vagyonát, a hétköznapi megélhetés ellehetetlenült, és alacsony bérek mellett a megélhetés is borzasztó. Pusztán arról szól a ma este, hogy elég volt. Elég volt, mégpedig a kiszolgáltatottságból, és nem vagyunk a bankok és a multinacionális cégek rabszolgái (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Nem vagyunk gyarmat, így van.), Magyarország nem. Erre tettünk esküt itt, hogy a magyar népet szolgáljuk. Magyarország érdeke az, hogy megvédjük a magyar emberek érdekeit. Elég volt abból, amit csináltak a bankok és a multinacionális cégek. Nem értik ezt önök? Nem értenek magyarul? Mondják már meg! Én úgy gondolom, hogy aki ezt nem érti, az nem szabad, hogy itt legyen ebben a Házban, hogy képviselje a magyar nép érdekét. Az nem magyar ember, aki nem érti ezt a problémát, hogy elég volt a rablásukból, álljt kell parancsolni. Mélyen tisztelt Hölgyei és Uraim! Erről szól a mai este. Én úgy gondolom, hogy a sarkukra kellene állni, és át kellene gondolniuk helyzetüket.

Van mindenkinek itt szégyellnivalója (Dr. Varga László: Bizony!), de úgy gondolom, hogy nagyon helyesen mondta államtitkár úr, a ma este a magyar emberekről szól, a jövőnkről, a megélhetésünkről, a gerincünkről, az egyenességünkről, hogy talpra tudunk-e állni. Önök pedig ebben mindenféle részletkérdésről beszélnek, megszégyenítő módon, beszélnek mellé? Bocsássanak meg, de én úgy gondolom, hogy önök nem látják a dolog lényegét, ezt nekünk meg kell tennünk, mégpedig Európában is. (Gúr Nándor: Siralmas.) Nem lehetünk olyan hajbókolói, mint ahogy tették önök annak idején a szovjet hatalomnak és mindenki másnak. Ezt az országot már túl sokat rabolták és tiporták, álljunk már meg, vége! Saját érdekeink vannak, a nemzet érdeke!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból.)

(20.20)

ELNÖK: Gúr Nándor képviselő úr következik két percben.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Babák képviselőtársam, elég volt! Persze, hogy elég volt abból, amit három és fél éve csinálnak. De gondoljanak már bele, hogy mit csináltak! (Dr. Lanczendorfer Erzsébet: És önök nyolc éven át!) Több mint egymillióval megnőtt azoknak az embereknek a száma Magyarországon, akik a létminimum alatt élik az életüket, a mindennapjaikat. Ebből tényleg elég volt!

Abból is elég volt, hogy másfél millió ember - másfél millió ember! - az, aki a szegénységi küszöb alatt éli a mindennapjait. Ebből is elég volt! Abból is elég volt, hogy ötszázezren éheznek ebben az országban, százezrével a gyermekek. Ebből is elég volt! Ezek nem számok, ezek mind-mind emberek, gyermekek. Na, ebből volt elég, amit önök csináltak három és fél éven keresztül. Abból volt elég, hogy olyan szituációkat hívtak életre, amelyeknek az az eredménye, hogy az emberek messze döntő többsége elszenvedi a mindennapjait. Ebből elég volt, képviselőtársam! Nem érti, nem látja? Nem érzi, hogy mit csináltak három és fél éven keresztül? Nem érzi a felelősségét ennek? (Babák Mihály: Nem erről szól a ma este!) Nem gondolkodik azon, hogy nem porhintést kellene tenni, hanem azon kellene dolgozniuk, hogy az emberek többsége tényleg valójában meg tudja keresni azt a jövedelmet, azt a bért, amivel önmagát el tudja tartani, amivel a lakhatási, az élelmezési költségeit fedezni tudná, a gyógyszerét biztosíthatná? Nem érti, nem érzi, hogy erről szól ez a történet?!

Rogán képviselőtársam meg nem válaszol arra, hogy mi van akkor ezekkel az emberekkel, ezeknek a tömegeknek, ezeknek a sokaságnak a mindennapjaival? Arról, igen, képviselőtársam, arról, hogy ezek az emberek milliószámra szenvedik el a mindennapjaikat? Erről nem akar beszélni? Persze, hogy nem akar, mert nem tud róla beszélni, mert nem tud jót mondani e tekintetben. Mert csak azzal tud szembesülni, hogy azt hívták életre, hogy ott a tetején önöknek igen, nekik meg semmi! Nekik hátat fordítottak, az ő kezüket eltolták, ők nem számítanak önöknek! Na, ez a baj itt! És amikor rezsicsökkentésről beszélnek, akkor is maguk felé hajlik a kezük. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Mintegy 8-9 kétperces bejelentkezést látok; most már 10-et is. (Balczó Zoltán: A témához, reméljük!) Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, kétperces!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ez az utolsó felszólalásom lesz ebben a témában, ezt most ünnepélyesen megígérem. Viszont azt nem lehet szó nélkül hagyni valóban és Soltész államtitkár úr helyesen utalt rá, hogy példátlan dolog, mert a kontextusa ennek a vitának az, hogy támadják Magyarországot bizonyos önálló nemzetpolitikai lépései miatt. Félreértés ne essék, mi sem értünk mindennel mindig egyet! Ezt elmondom az Európa Tanácsban is, amikor védem Magyarországot. De bocsánat, itt teljesen nyilvánvaló frontvonal van. Vannak a nemzeti érdeket védők és vannak a nemzeti érdek ellen dolgozók.

Ez a frontvonal jelenleg. Jelenleg az MSZP képviselői a túlsó oldalon állnak, a nemzet érdeke ellen dolgozók oldalán. Ez pontosan igaz, mert most coming outolt Herczog Edit MSZP-s képviselő. (Gúr Nándor: Hülyeséget beszélsz!) Elmondja, hogy tulajdonképpen a Tavares-jelentést, amellyel megpróbálták Magyarországot hosszú időkön át vádlottak padjára ültetni és bunkósbottal verni és lejáratni, lehetetlenné tenni azt, hogy az elcsatolt területeken élő testvéreinkért hatékonyan ki tudjunk állni, ezt a jelentést, most kiderült, hogy ők csinálták. Herczog Edit büszkén elmondja, hogy tulajdonképpen mi csináltuk, saját művünkről van szó.

Ugyanezt figyelem meg az Európa Tanácsban, kedves képviselőtársaim. Az Európa tanácsi magyar delegációban van két MSZP-s képviselő, Szabó Vilmos és Harangozó Gábor. Ők is minden alkalmat megragadnak, hogy éppen az adott témakör kapcsán Magyarországot gyalázzák. Alig hallom a hangjukat bármilyen stratégiai nemzeti ügyben, hogy elcsatolt székely testvéreink érdekét védenék, vagy bármely más olyan ügyben, amely össznemzeti ügy. Gondolkozzunk már el ezen! És a vita erről szól. Erről szól, hogy engedheti-e Magyarország azt, hogy ugyan az Unió tagjává vált... És ebben sajnos van közös felelősség, mármint az összes parlamenti pártnak, aki annak idején feltétel nélkül támogatta az uniós csatlakozást, most viszont örömmel látjuk, hogy egyfajta ébredés, egy-egy öntudatra ébredés van. Ez nagyon jó, ezt üdvözöljük, ne féljünk ettől, és álljunk be egy sorba és verjük vissza, verjük szét a nemzet érdekei ellen fellépőket, védjük meg a magyar embereket.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik, szórványos taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Ipkovich György képviselő úr, kétperces!

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csak merem remélni, hogy azokat az indulatokat, amelyek itt megjelentek, nem az én hozzászólásom váltotta ki. Nevezetesen, hogy tőlem meg kell védeni az önök rezsicsökkentését és csak a szegényekével értek egyet.

Inkább visszakanyarodnék Balczó képviselőtársam felvetéséhez. Nézzük már meg, hogy mit kér tőlünk az EU, hátha viszonylag szőrmentén meg tudjuk ezt oldani. Egyetértek a képviselőtársammal. Ő kérdez egyelőre tőlünk, hogy mi a helyzet. Ha szívünkre tesszük a kezünket, meg is érthetjük, hogy megkérdezi, hogy ez most akkor micsoda. Mert igazán nehéz külföldinek - és most ne az EU-t mondjam - megmagyarázni, hogy itt azért, hogy a gáz vagy a villany árát csökkentsük, most harcolnunk kell, szablyát kell húznunk, meg egyebeket kell csinálnunk, ahelyett, ahogyan azt normális országokban csinálják, lecsapnak a 27 százalékos áfából 20-at és kész, passz, befejeztük a vitát, nem kell megvédeni semmit, nem kell elvágni senkinek a torkát, mindenki örülhet az olcsóbb energiaáraknak, aztán befejeztük ezt az egész játékot. Az igaz, hogy ebben az esetben a kormány mozgástere bizony szűkül, mert ebben az esetben ő fizeti meg azt az árat, amit egyébként a gazdasággal fizettetnének rezsicsökkentési céllal.

Úgy gondolom, hogy ez a kérdés jogos. Ezt nekik meg kell magyarázni. Akkor menjünk vissza ebbe a mederbe, és mondjuk meg nekik, hogy igen tisztelt Európai Unió, nem tetszik érteni a magyar viszonyokat, nekünk itt harcolni kell a rezsicsökkentésért. Az nem jó dolog, hogy egyetértünk, meg egyébként is egyszerű megoldásokat lehetne alkalmazni. Jó, meg kéne ölni egymást, mert mi ehhez vagyunk szocializálódva, ahogy az fél Ázsiában szokás. Itt majd akkor kardot rántunk, nyilazunk meg egyebeket csinálunk. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ilyen fegyverek voltak!) Így van. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ezekkel szerezték meg az országot!) Hogy értsék meg. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Az őseinket ne gyalázzuk!)

Ezt most a humor kedvéért mondtam (Az elnök csenget.), hogy ezt vita- és veszekedésmentesen is meg lehetne oldani, de önök nem akarják (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), tisztelt uraim. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Göndör István képviselő úr kétperces, MSZP!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megint csak Soltész államtitkár úr és Babák képviselő úr: államtitkár úr, képviselő úr, lehet indulatosan, de amiről beszéltünk, abból egyetlenegy adatot nem tudtak megcáfolni. Hadd tegyem hozzá, itt egy számla. (Felmutatja.) Tetszenek látni, már sárga. Az éves megtakarítás nagy családnak falusi házban, tetszik tudni mekkora összeg van rajta? 14 ezer forint! (Gúr Nándor: Ez mind az övé!) Gondolják végig, ugyanennyi, mondjuk, gázban, háromgyerekes család, falusi családi házban! És mi van azokkal, akik legfeljebb már egy szobát fűtenek, mert annyira kevés pénzük van, hogy nem is meri a konyháját vagy bármi mást befűteni? Mit kapnak ők vissza abból a közel 500 ezer forintból, amit el tetszettek tőlük venni?

Ezért mondtam azt, hogy önök csökkentették azt a pénzt, amiből esélyük lett volna arra, hogy normálisan éljenek. Ezért nem értik nagyon sokan, és kell hogy felvilágosítsuk őket, hogy mióta önök kormányoznak, miközben rezsicsökkentés van, a befizetetlen sárga csekkek száma meg folyamatosan növekszik. Ha tetszik, ha nem, ezek a tények, képviselő hölgyek és képviselő urak! Ezen nem segít az, hogy Babák képviselő úr hangos és indulatos. Ez nem más, mint amit tőle megszoktunk. A figyelmet megpróbálja elterelni valami másról, hogy véletlenül sem arról beszéljünk, ami itt van.

Ha arról beszélnénk, hogy megálljt kell parancsolni, akkor lehetne arról beszélnünk, habár most Fónagy államtitkár úr már nincs itt... (A Németh Szilárd mellett ülő dr. Fónagy János jelzésére:) Jaj, bocsánat! Köszönöm szépen. Csak tudom, hogy az államtitkár úr ismeri a témát. Akkor azt mondjuk, hogy az energiahivatalnak olyan játékszabályokat adunk, mint amit korábban is, hogy igenis szigorúan kézbe tudja venni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), tehát van eszköz rá, nemcsak törvényalkotási, hanem egyéb más módon is megálljt lehet parancsolni.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Rónaszékiné Keresztes Monika képviselő asszony, Fidesz.

RÓNASZÉKINÉ KERESZTES MONIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Próbálok türelmesen ülni nőként, anyaként, háziasszonyként is. Egy nagy családban, higgyék el, nincs csinált probléma. Ennyi felesleges vagdalkozást és támadást egy ügyben, amikor valaki három éven keresztül jót tesz az emberekért, ez majdnem hogy azt mondom, hogy bűn!

Azt szeretném az egészhez hozzátenni, hogy a családok üzenetét hozom ide. Igenis örülnek azoknak az intézkedéseknek, amelyek zajlanak három év óta, hiszen egy teljes mértékben lebutított középosztályt kell visszaépítenünk olyan társadalomba, mint a magyar társadalom, amely éppen hogy a gazdasági fejlődésének a visszafogásával állt neki egy elhúzódó európai gazdasági válságövezetben való létnek. Két számjegyű volt a gazdasági növekedés a mellettünk lévő országokban. Ők tudtak is fejlődni, vagy legalábbis jobban bírták a strapát. Nálunk 1 százalék alatt volt. Ennek ellenére egy csomó olyan intézkedést, amit önök elvettek, azt visszaépítette a magyar kormány.

(20.30)

Jelzem, hogy a gyerekek és a családok ennek örülnek. Ennek az üzenetét hozom számtalan óvodából, iskolából. És azt is jelzem, hogy egyre több a babakocsi, egyre több a kisgyermekes édesanya, és igenis, a gyermekek szeretnének megszületni.

Úgyhogy szeretném, ha egy kicsit méltóbb pályára terelődne ez az egész vita, a Ház méltóságát is visszaadva, mert itt tényleg egy óriási küzdelem folyik, és a küzdelem kell is, a harc kell is, nem a torkok elvágására, hanem azokkal az energiaszolgáltatókkal való értelmes párbeszéd felvétele érdekében, amikor kiderül, hogy nekik is érdekük lesz ezt a harcot a tárgyalóasztalnál megvívni. Hiszen ha nincs középosztály, akkor nincs ki energiát igényeljen és kifizesse. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Nincs ki lakást vegyen és azt ki is fizesse. Ez mindenkinek jobb lesz, és ezt maguk nagyon jól tudják.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Göndör István: A szegény legyen még szegényebb.)

ELNÖK: Szávay István képviselő úr, Jobbik.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Két dologra szeretnék reagálni. Egyrészt Babák képviselő úr - nincs már Babák képviselő úr, nagyon kár - már majdhogynem magából kikelve, egyébként alapvetően igaza volt, félreértés ne essék, de majdhogynem magából kikelve követelte a nemzeti érdekek határozott védelmét. Nagyon jólesne, ha akár Babák képviselő úr, akár a Fidesz más képviselője a nemzeti érdek védelmét ilyen határozottan számon kérné például Martonyi Jánoson vagy Németh Zsolton is, és azon a nyomorult és gyáva külpolitikán, amit Magyarország most éppen ismét folytat éppen a délvidéki magyarok kapcsán, ki nem használva, parlagon hagyva azt a kiváló történelmi lehetőséget, amit most a szerb uniós csatlakozás jelenthetne, amennyiben önök nem készülnének ugyanolyan árulásra a délvidéki magyarság kapcsán, mint amelyet már 2005-ben az erdélyi magyarság kapcsán elkövettek. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Így van.) Ez az egyik megjegyzésem.

A másik pedig, Soltész államtitkár úr: annyira szép, amikor önök a szocialisták ősbűnére hivatkoznak, arra, hogy a kilencvenes évek közepén hogyan történt itt az energiaszolgáltatóknak, a közműveknek a privatizálása. Ebben önöknek teljesen igazuk van, csak hadd emlékeztessem önöket egy nagyon-nagyon fontos dologra, hogy önöknek mi volt az egyik legfontosabb választási ígérete, képviselő úr, államtitkár úr, 1998-ban. Mi volt az a választási ígéret, amivel majdhogynem, sőt lehet, hogy ezzel nyerték meg akkor a választásokat, az az, hogy elszámoltatnak.

Ugyanúgy nem számoltattak el 1998-ban, mint ahogy az elszámoltatás hiányát látjuk az elmúlt három évben. 1998-ban önök többek között azzal nyerték meg a választásokat, hogy azt ígérték, hogy az összes gyanús privatizációs szerződést felül fogják vizsgálni, ezek közül kiemelten a közművek privatizációját. Semmi nem történt meg ezzel kapcsolatban, képviselő úr, államtitkár úr, úgyhogy legalább ne erre hivatkozzanak fő kérdésként, önöknek lett volna akkor lehetőségük 1998-ban ezzel a kérdéssel valamit kezdeni. A mai napig is adósak a válasszal, hogy ezt miért nem tették meg.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Boldog István képviselő úr következik, kettőperces, Fidesz.

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Megmondom őszintén, hogy türelmesen ültem és hallgattam a vitát. Itt a szocialista képviselők hivatkoznak mindenre, főleg a szegényekre. Jacuzziból meg medencéből meg szaunából nézve a világot biztos nagyon jól tudják, hogy miről beszélnek. (Zaj, felzúdulás az MSZP soraiban.) Azért szeretném fölhívni a figyelmüket, hogy miután falusiakra hivatkoznak, talán le kellene oda néha látogatni. A szaunát otthagyni, és lemenni, hogy mi van falun. (Dr. Szanyi Tibor: Most jöttem Bajáról.) Baján? Nagyon nagy falu ez a Baja, tényleg, Szanyi úr, tapsolni kell önnek, nagyon nagy falu. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.)

Szeretném elmondani önöknek, hogy az emberek tényleg szegények. Szegények annak következtében, hogy mondjuk, önök itt, akik 2010 előtt is képviselők voltak - talán Varga úr kivétel önök közül -, megszavazták, hogy elvegyék a nyugdíjasok 13. havi nyugdíját. Igen, ezt hiányolják a nyugdíjasok, ezt nagyon. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Visszaadtátok?) Meg is jegyezték, hogy elvették önök. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Visszaadtátok? - Szávay István: Ez különben jó kérdés volt.) Elnök úr, ne haragudjon, én hallgattam őket és nem szóltam.

ELNÖK: Menjünk tovább nyugodtan!

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Ja, értem. Tehát ezt hiányolják, és meg kell mondjam önöknek, hogy mindennek a teteje, hogy azok állnak most állítólag szavakban a nyugdíjasok és a szegények oldalára, akik egyáltalán nyomorba taszították ezt az országot. Arról nem is beszélve, hogy igenis, azoknak van igaza, a Gaudi úrnak is, aki azt mondja, hogy itt a vita egy dologról folyik. Vannak, akik a nemzet oldalán állnak, és vannak, akik a nemzet ellen vannak. És nem szabad ezt tagadni, önök a bankok oldalán állnak, önök a multicégek oldalán állnak. (Dr. Varga László: Felháborító hazugság! Szégyelld magad, hogy ilyeneket mondasz.)

Ipkovich képviselő úr világosan kifejtette, hogy a nemzet adójából fizessük a rezsicsökkentést, azaz a kormány fizessen és ne a multicégek. Ezek szerint önök a multicégek oldalán állnak, az Unió oldalán állnak, mindenkinek az oldalán állnak, csak ennek a nemzetnek nem állnak az oldalán. Mint ahogy nem álltak 1918-ban, '56-ban, soha az életben sem önök, sem az önök pártelődei. (Dr. Varga László: Szégyelld magad! - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ne zavard!) Hiszen ne felejtsük el (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy önök azoknak a jogutódjai, akik '56-ban behívták az oroszokat. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban. - Dr. Varga László: Aki tapsolt, az is szégyellje magát! Miről beszélsz? Eszméletlen!)

ELNÖK: Szeretném fölkérni a képviselőtársakat, hogy maradjanak a tárgynál. Ez vonatkozik kormánypárti és ellenzéki képviselőkre is. Tudom, hogy nagyon-nagyon általános a téma, azt is tudom, hogy kétpercezés zajlik, de például... Na, itt inkább nem fejezem be a mondatot, hogy mik nem tartozhatnak ide akár ellenzéki, akár kormánypárti oldalról. Tehát szeretném megkérni, hogy a maradék kétpercesekben maradjunk a tárgynál.

Gúr Nándor képviselő úr, kétperces. (Gúr Nándor telefonál. - Mirkóczki Ádám: És telefonál. - Dr. Vitányi István: Oda sem figyel, szerintem. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ha leteszi a telefont.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Igen, képviselőtársaim, hát akkor, hogy tegyük tisztába azokat a dolgokat, amiről szó esik itt, ha csak odavetve is. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Mik voltak azok a választási ígéretek? Címszavakban mondom: önök egymillió új munkahelyet ígértek (Dr. Lanczendorfer Erzsébet: Tíz év alatt.), mértékadó gazdasági növekedést ígértek, radikális adócsökkentést ígértek. Mi történt ezzel szemben? Radikális adóemelések történtek, új adónemek sokasága, egymillió új munkahellyel kevesebben dolgoznak ma ebben az országban, mint amennyien dolgoztak a kormányváltás időszakában vagy a gazdasági-pénzügyi válság időszakában. A gazdasági növekedés helyett meg a 2012-es esztendőben csökkenés volt.

És mindennek az elszenvedői, igen, Boldog képviselőtársam, legkiváltképp azok, akik kiszolgáltatottak vagy a kiszolgáltatottság határán élik az életüket. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.) Ők még kiszolgáltatottabbá váltak, és önök nem tettek semmit értük. Semmit. Az alapvető terhek tekintetében nem csökkentettek. A 27 százalékos áfából az alapvető élelmiszerárak tekintetében sem csökkentettek. Semmit nem tettek értük.

És ha még kicsit beljebb akarunk menni, akkor a "jót tenni" kérdésére, Keresztes Monikának az elhangzott gondolataihoz hozzáillesztetten csak azt szeretném megkérdezni, hogy itt, a parlament falai között tud-e valaki arra tisztességes választ adni, hogy amikor ezeket a gondolatokat megfogalmazza, akkor magáról beszél-e vagy a mindennapjait élő emberről. Mert ha magáról beszél, akkor rendben van, akkor értem, hogy jól járt. De ha a mindennapi életét élő emberről beszél, akinek a messze döntő többsége kevesebb pénzzel a zsebében éli meg a holnapot, mint a tegnapot, akkor ezek a gondolatok már nem állják meg a helyüket. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Tehát azt szeretném csak mondani, hogy van min elgondolkodniuk.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Józsa István képviselő úr következik, MSZP, két perc.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kiabáltam be, miután elvették tőlem a szót, mert valaki odaátról a nevét nem vállalva, úgy gondolom, a magyar parlamenthez méltatlan bekiabálást tett. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Mit hallottál?) Igaz, hogy személy szerint engem sértett azzal, amikor azt mondta, hogy ülj le, de úgy gondolom, hogy a demokratikus vitát sérti. Tehát, ha van odaát valaki IQ-bajnok, aki most föl meri ezt vállalni, a jegyzőkönyv számára, azt hiszem, fontos lenne, mert ahogy Keresztes Monika képviselőtársam mondta, méltóbb pályát érdemel ez a vita a magyar parlamentben. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Ugyanis a parlamentnek a lényege az - mint parle -, hogy beszéljük meg a dolgokat. Itt azért azt is meg kell beszélni, hogy miért hozták maguk be ezt a politikai nyilatkozatot. Mondják meg, miért hozták be. Valaki támadja közülünk a rezsicsökkentést? Ipkovich képviselő úr megmondta, hogy csak a maguk magas jövedelmű rezsicsökkentését tartja soknak, egyébként én is. Tettünk egy javaslatot, hogy az átlag alatt fogyasztóknak legyen másfélszer akkora, 50 százalékkal magasabb, 30 százalék a rezsicsökkentés.

Aztán szóba került itt, belekeverték a hazafiságot. Úgy gondolom, hogy önök rossz hazafiak. Nem tudtak produkálni gazdasági növekedést három év alatt, nem tudtak produkálni életszínvonal-emelkedést három év alatt. Kábítják az embereket egy rossz nacionalista szöveggel; ahelyett, hogy jó hazafiak lennének, hogy jót tudnak tenni az emberek tömegének, nemcsak annak a fölső tíz százaléknak, akiknek önök kedvezményeznek, hanem az alul lévő többségnek. Tehát azt kérem, képviselő úr, amikor ilyen nagy szavakat mond, hogy haza, akkor szálljon magába, én jobb hazafinak érzem magam, mint aki ezt üresen, tartalom nélkül kiabálja.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Gúr Nándor képviselő úr, kétperces. (Gúr Nándor telefonál. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Megint telefonál. - Németh Szilárd István: Vérlázító.)

(20.40)

GÚR NÁNDOR (MSZP): (Abbahagyva a telefonálást, közbeszólásokra:) Igen, folyamatosan, mert a friss információkat fel kell venni a rendszerből. Ha a Parlament falai között ülök, és beszélgetek önökkel, akkor nyilván nem az emberek között vagyok. (Közbeszólások a Jobbik részéről.) Még, még egy kicsit, aztán kérjetek szót is!

Egy dologra még, ha akár a kormánypárti oldalról, akár ellenzéki oldalról felvetődött már, akkor illik válaszolni is; volt itt kicsit tavaresezés és sok minden más. Annyit szeretnék ezzel kapcsolatban önöknek mondani, hogy mindazt, amit önök hibaként elkövetnek, mindazt, amit önök a magyar emberekkel szemben tesznek, azt nem kell megpróbálni áthárítani másokra. Mindazt, ami olyaténképpen néz ki, hogy önök megpróbálják felborítani egy országban a normális működést, a fékek, ellensúlyok rendszerét és sok minden egyéb mást, az alaptörvény, az alkotmány tekintetében, az alaptörvény, a gránitszilárdságú - a talán ötszörös módosítása melletti dolgokat nem akarom részletezni -, akkor azt gondolom, joggal vetheti fel egy olyan közösség a kérdőjeleket, amelyekhez tartozunk, a Közösség, az Európai Közösség a kérdőjeleket. A Magyar Szocialista Párt pedig e tekintetben - példaként mondom önöknek, csak hogy tiszta és világos legyen önök előtt -, például az elnöksége Brüsszelben határozott álláspontot rögzített, amely arról szólt, hogy a magyar embereket semmilyenfajta kár nem érheti azért a balgaságért, meg azokért a dolgokért, amit önök elkövettek ezzel az országgal szemben. Mi az ellen küzdöttünk, hogy ilyen ne következzen be, és nem azt tettük, amit önök, hogy a magyar emberek kárára cselekedtünk volna. Úgyhogy, ha valakiknek szégyellnivalója van ebben a történetben, azok önök.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Szanyi Tibor képviselő úr kért szót normál, tehát 15 perces időkeretben.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha már itt ilyen családiasra vettük ezt a mai vitát, és Keresztes képviselő asszony anyakénti felszólalását vettem, hogy ő aztán mennyire látja és érti a rezsicsökkentés lényegét, akkor jelzem nagy tisztelettel, hogy én meg éppen kispapa vagyok, van egy 8 hónapos gyermekem (Dr. Varga László és dr. Ipkovich György tapsol.), és értelemszerűen én is egy kicsit jobban nézem a különböző költségeket úgy is, mint apa. Kérem szépen, szeretném elmondani, hogy - maradjunk ennyiben - az a rezsigügyögés, amit a kormány csinál, annak a valósághoz túl sok köze nincs. Egyszerűen azért nincsen, mert a rezsi jóval tágabb fogalomkör, mintsem a villany- és gázszámla vagy adott esetben távfűtésszámla avagy vízszámla, ennél sokkal több dolog tartozik fogalmilag a rezsihez. Én azért megemlékeznék arról, hogy milliók számára vonták meg az utazási támogatást, akik egyébként a munkahelyükre ezáltal jóval drágábban tudnak menni. Akinek a bérletre kevésbé telik, annak, higgyék el, pontosan ugyanolyan rezsi a buszbérlet, mint adott esetben egy villanyszámla. A másik, hogy azért a rezsihez hozzátartoznak egyéb közüzemi költségek, mondjuk így, azok a bankköltségek, amiket önök az egekbe toltak, a különböző tranzakciós adók - Gúr képviselő úr már említette, hogy garmadával emelték fel a különböző adókat meg vezettek be új adókat -, no pláne, akkor itt még ebben a témakörben van a vezetékadó is, hogy mást ne mondjak, ami egy ismeretlen fogalom volt korábban. Egy szó mint száz, a rezsi, mint olyan, lényegesen tágabb kör, mint pusztán energiaszámlák, és ez a bizonyos lényegesen tágabb kör nagyon-nagyon megemelkedett árában és költségében egyaránt.

Az, hogy az élelmiszerek ára hovatovább az egekben van, az, hogy a csirkefarhátra önök 27 százalékos áfát szednek, ez mutatja azt a mérhetetlen érzéketlenséget, amikor önök összevissza beszélnek erről a bizonyos rezsicsökkentésről. De ha már itt tartunk, azért szeretném megjegyezni azt, hogy élvezettel hallgattam azokat az ostobaságokat, amiket itt állandóan pufogtatnak kormányoldalról, hogy a Magyar Szocialista Párt konkrétan a bankoknak meg a multinacionális cégeknek oldalán állna, s a többi. Jelzem nagy tisztelettel, hát önök kötik nyakra-főre a stratégiai megállapodásokat a különböző multinacionális cégekkel, több tucatot! Ha önök írásban stratégiai szövetséget kötnek a multikkal, akkor miért mutogatnak másra? Azt önök kötötték, az önök stratégiai partnere, az önök nagyszerű haverja, barátja az összes olyan multinacionális cég, akivel önök ilyen megállapodásokat kötöttek! Mi nem kötöttünk egyet sem, önök meg már vagy harmincat; ez az egyik.

Persze, az sem mindegy ám, hogy milyenekkel kötögetik ezeket a stratégiai szövetségeket. Olyanokkal, amihez önök nem értenek, például hozzáadott érték előállításához. Ezt azért bátorkodom mondani, mert mindenki, aki itt valamit termel Magyarországon, azokkal önök stratégiai partnerséget kötnek - Mercedes, Audi, ez, az, amaz -, amik materiálisan valamit termelnek; ezek a jó barátok, ezek a jó multik. De akkor, kérem szépen, miért nem veszik bele abba a stratégiai szövetségbe, hogy márpedig a magyar kormány azt akarja, hogy a magyar melós pont annyit kapjon, mint a német melós, mondjuk, a Mercedes-gyárban vagy az Audi-gyárban; ilyenekről megfeledkeznek. Önök nagyon jól elvannak azzal, hogy minimálbérezik ezeket a dolgozókat, és önök ezt mérhetetlen nagy stratégiai partnerségben intézik ezekkel a multinacionális cégekkel.

Amire viszont az önök foga fáj, és beszéljünk már nyíltan ebben a parlamentben, önök itt egy kiszorítósdit játszanak, önök tönkre akarják vágni azokat a szolgáltatócégeket, amelyek jelen pillanatban ezt a műfajt csinálják, azért, hogy később ezeknek a helyére beleüljön a Simicska Lajos és társai nevű bűnszövetkezet. Ez ennek az egész gyakorlatnak a célja, ez egy kiszorítósdi, időre játsszák a dolgokat, hogy ki meddig bírja, ki mikor rántja el a kormányt, és a többi, és a többi. Önöknek az a célja, hogy akik a sűrű fillért szedik, akik az embereknek havonta csekket küldenek, na, erre az üzletágra fáj az önök foga! Önöknek egyébként semmi más bajuk nincsen semmiféle rezsiköltséggel, mert ha lenne, akkor az élelmiszeráfát már rég levitték volna 5 százalékra, ahogy mi ezt javasoltuk. Amúgy egyébként, jelzem nagy tisztelettel, élelmiszeráfát egyedül a szocialista kormány csökkentett (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), amúgy a távhőáfát is a szocialista kormány csökkentette, és tette ezt akkor, amikor tombolt a világgazdasági válság, amikor kényszerűségből (Közbeszólás a Fidesz részéről: Aztán visszavette.), így van, visszavettük a 13. havi nyugdíjat. De akkor most hangosan is megkérdezem: ha önöknek ez annyira fájt, ha önök ezt gazdaságilag annyira indokolatlannak tartották, miért nem adták vissza? Miért nem adták vissza? Egy vasat nem adtak vissza belőle. Magyarul: igenis, sajnos ennek volt akkortájt egy gazdasági kényszerből fakadó értelme; ha nem lett volna, önök már rég visszaadták volna - de nem, önök ezt nem tették. Meg hiába mondják, hogy hányszorosára emelkedtek a gázdíjak meg az áramdíjak - azt hiszem, a gázra mondták, hogy a duplájára, a villanyra a háromszoros árat -, kérem szépen, ha ez gazdaságilag indokolatlan volt, akkor miért nem csökkentik felére vagy harmadára? Miért nem csökkentik felére vagy harmadára, miért csak 10 százalékokat kozmetikáznak a dolgon? Akkor az lenne az igazságos, nem? Mert ha indokolatlanul háromszorosra emeltük valaminek az árát, tessék visszatenni a harmadára! Miért nem csinálják?

Na, hát erről van szó, amikor ezekről a rezsicsökkentési műveletekről beszélünk, hogy önök igyekeznek bebújni e mögé a bűvös szó mögé, hogy rezsicsökkentés, miközben önök az élet szinte minden területén, minden pontján megnehezítették az emberek megélhetését. Rengeteg munkahely tűnt el, rengeteg ember veszítette el a munkahelyét, azokkal ki foglalkozik? Önök nem. Most elnézést, ha valaki munkanélküli már másfél éve, annak mekkora öröm most az, hogy 100 forinttal olcsóbb lesz az a villany, amelyik már rég ki van kapcsolva nála, mert már nem tudta fizetni? Ezek azok az embertelen dolgok, amiket önök egyébként itt olyan ájtatos képpel elővezetnek, hogy jaj, rezsicsökkentés.

Kérem szépen, miért nem vesznek vissza a Magyar Villamos Művek Tröszt profitjából? Miért van az, hogy a Magyar Villamos Művek Tröszt 30 százalékkal drágábban adja az elektromos áramot monopol állami nagykereskedőként, mint amennyibe az az európai piacokon ez idő tájt kerül? Miért nem annak a profitját csökkentik? Ott miért nem engednek? Ezek azok a kérdések, amelyeket önök egyébként soha nem eresztenek át sem a parlamentbe, sem az önök által birtokolt médiába, sehol. A lényegről nem engedik, hogy beszéljenek, hanem csak ide bejönnek, és zsolozmáznak itt erről, hogy rezsicsökkentés így meg rezsicsökkentés úgy.

Amúgy egyébként igen, mondom, ott voltam szombat délután Baján, ha hiszik, ha nem, azon a környéken, ahol még közvilágítás sincs - mert egyébként azon a bajai részen volt a mostani szavazás, ahol még közvilágítás sincs, tehát most akkor itt a rezsit vegyük is ide -, ott egyébként, ha hiszik, ha nem, az emberek nem arról beszéltek, hogy önök rezsit csökkentenek, hanem arról, hogy a Fidesz nekik fát ígért a szavazatukért. Ez megint egy olyan dolog, hogy itt előadják ájtatos képpel a valamit, ott pedig próbálnak az emberek nyomorúságával korrumpálni.

Amúgy egyébként, és ezzel zárnám is a felszólalásomat, amúgy az van, hogy az Európai Bizottság ez idő tájt egy szót nem szólt az önök lakosságot érintő rezsicsökkentési műveleteiről, ő például ilyen kérdéseket tett föl, hogy miért nem lehet ezentúl Magyarországon bírósághoz fordulni egy tarifa ügyében.

(20.50)

Eddig lehetett, most meg lezárták önök a bírósági utat. Ez nem azt jelenti, hogy bárkinek problémája lenne azzal, hogy most kisebb a tarifa, csak azt kérdezték meg, hogy adott esetben miért nem lehet európai módon bírósághoz fordulni egy tarifadöntés kapcsán. Egyébként pedig azt is kifogásolják, miért van az, hogy a tarifákat csak a lakosságra és bizonyos intézményekre értelmezik, miért nem a piac összegészére. Nyilván azért, mert akkor azt kellene mondaniuk, hogy ja, hát kell az állami bevétel a Magyar Villamos Művek Tröszt profitján keresztül. De ezeket a korrekt válaszokat önök kikerülik, és itt összevissza "ajrópaiunióznak" meg ellenségképet gyártanak, miközben, mondom, csak ezt a két fő kérdést tették fel, hogy miért nem lehet bírósághoz fordulni, illetve miért vannak fogyasztói csoportok megkülönböztetve. Tessék erre korrekt választ adni, nem pedig összevissza hadovázni meg mindenféle ilyen ostoba nyilatkozatokat kibocsátani!

Elnézést, de ez kicsit komolytalan, hogy a magyar parlamentben egy valós kormányzó erő ilyen bődületesen ostoba, hülye, gyerekes dolgokkal foglalkozik, mint ez a nyilatkozat, ami ma is itt előttünk van.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem látok több bejelentkezőt... De, ebben a pillanatban megjelent az első kétperces, ezt gyanítom, most még csak egy van, Boldog István képviselő úr, Fidesz.

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Józsa képviselő úrral nem kívánok magyarságtudatról (Dr. Józsa István: Nem is tudsz!) vitázni, meg a magyarságról, azért nem kívánok, mert egy '56-os gyermekeként októberben ez méltatlan lenne hozzám. Ön egy olyan pártban ül...

ELNÖK: Kérem, hogy térjen a tárgyra, képviselő úr, különben megvonom öntől a szót.

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Elnök úr, eddig nem volt probléma az, hogy ki miről beszél, ne haragudjon!

ELNÖK: De most probléma.

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): De én a rezsicsökkentésről beszélek.

ELNÖK: Akkor halljuk!

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Tehát '56-os gyermekeként egy olyan pártban ülök, amely a nemzetet védi, ön pedig egy olyanban, amely lövetett a magyarokra. És én most nagyon szeretném megkérdezni... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

ELNÖK: Képviselő úr, elvettem a szót öntől. Köszönöm szépen. Megyünk tovább. Nem látok több hozzászólási szándékot, ezért lezárom a vitát.

Megkérdezem az előterjesztőket, hogy kívánnak-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Megadom a szót Németh Szilárd István képviselő úrnak.

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Amikor megláttam, hogy a Szocialista Pártot a régi reformkommunisták képviselik ebben a vitában (Dr. Szanyi Tibor: Én?), akkor azért arra számítottam, hogy hosszú, parttalan és méltánytalan lesz a vita, de arra nem, hogy ennyi cinikus, hazug és nagyképű mondat fogja az önök száját elhagyni. Nagyon nehéz volt végigülni ezt a vitát több mint három órán keresztül. (Dr. Józsa István: Vitatkozni kellett volna.) Amikor egy rezsicsökkentéssel kapcsolatos politikai nyilatkozatról kellett volna vitatkoznunk, akkor mindenféle személyeskedés, bekiabálás, telefonálás és minden egyéb megzavarta ezt a parlamenti vitát.

A parlamenti ülést azzal kezdtük, hogy megemlékeztünk Wilfried Martensről. Ő egyébként ezt a fajta hozzáállást egyszer úgy jellemezte, hogy jöjjenek a friss szelek, és le a szocializmusból idetévedt nómenklaturistákkal. Azt gondolom, hogy ma ezt a mondatot méltán idézhettük tőle.

De nem szeretném így elnagyolni, néhány dologra szeretnék reagálni, ami érdemi reagálás kell legyen arra a sok - még egyszer mondom - alaptalan, néha már a sületlenséget súroló megállapításra, ami itt elhangzott. Néhányat sorba vettem.

Az első az a szokásos, jól bevált, irigységre, megosztásra alapozó szocialista megállapítás, hogy a kisemberek rosszul jártak, azok pedig, akik uszodás villában élnek, milyen jól jártak a rezsicsökkentéssel. Pontosan tudják az elvtársak, hogy ez nem igaz. Pontosan tudják, hogy az egyetemes szolgáltatás körében a kedvezményes háztartási energia a gázszolgáltatás tekintetében 1200 köbméterig jár. Ez nem a havi, hanem az éves fogyasztást jelenti. 1200 köbmétert pedig uszodás villa fűtésénél egy hónap alatt el lehet fogyasztani, ha egyáltalán gázzal fűtik az uszodás villát. Az elektromos áramnál pedig háromszor 63 amperes rendelkezésre állásról van szó, ami szintén nem arról győz meg bennünket, hogy itt mindenki, aki nagyon gazdag, az nagyon jól járt. Önök pontosan tudják, hogy az egyetemes szolgáltatás a piacnak csak egy kis szelete, és ennél jóval nagyobb, legalább háromszor, három és félszer nagyobb szelet a szabadpiaci műveletek terepe, ahol szabadon lehet beszerezni a gázt. Egyébként keverik is ezt a két árat, ezért nem egyeznek az adataink, mert mi kizárólag a háztartási energiaellátásról hoztunk ide adatokat, és ezeket közöltük a parlamenttel.

Aztán van még itt egy furcsa dolog, amikor arról beszélnek, hogy a távfűtés mely házakat, mely lakásokat érinti. Távfűtési adatokat szeretnék önökkel megosztani. Egy átlag távfűtött lakás panel és 52 négyzetméter, kedves szocialista képviselők. 52 négyzetméter. Egyébként a panelházak szórása, ahol távfűtés van, 28 és 74 négyzetméter között van. Ez a helyzet. Azt gondolom, hogy nem kellene folyamatosan sértegetniük azt a 2 millió embert, azt a 2 millió magyar állampolgárt, akik panelházban élnek Magyarországon, hanem segíteni kellene őket. (Dr. Józsa István: Ezt mondtuk mi is.) Persze önök mondták is, hogy az úgynevezett panelprogrammal milyen nagy segítséget nyújtottak, és ez a panelprogram megszűnt. Hát Csepel az élő bizonyíték arra, nemhogy megszűnt a panelprogram, hanem a 2010-ben elindított panelprogramunk harmadik lépcsője például ennek a kormánynak köszönhetően százszázalékos intenzitással lett támogatva, azaz se a helyi önkormányzatnak, se pedig a lakosoknak egyetlenegy fillér kölcsönt sem kell felvenniük azért, hogy a panelprogramot véghez tudjuk vinni. Ez öt tízemeletes házat jelent most Csepelen, és a hozzákapcsolódó összes szociális beruházást. És ezt 2014 októberére fejezzük be.

Egyébként azt is szeretném mondani, hogy az a panelprogram, amit el tetszettek indítani, Csepelen hozott olyan helyzetet - például gyakran emlegetem az Árpád utcai panellakásokat -, ahol beleszorították az embereket, pont úgy, ahogy azt 2002 és 2010 között is tették, hitelfelvételbe. Megsokszorozódott az emberek közös költsége, mert a közös költség egy jelentős részét - az Árpád utcában ez 5 ezer forintot jelent albetétenként, lakásonként - több mint öt éven keresztül törlesztésre kell fizetniük az embereknek. Tehát be kellett szállniuk az embereknek ebbe a programba, eladósították az embereket. Az emberek nagy része nem tudja fizetni, ezért már jelzálogot jegyeztek be a lakásukra. Főleg azok nem tudják fizetni, akiknek megígérték, hogy legalább 40 százalékos megtakarításuk lesz, de ehelyett másfél-kétszeres távhőszámlát kell fizetniük. Tehát az ilyen panelprogramokra egyáltalán nincs szükség. Az olyanokra viszont, amilyet Csepel elnyert az Orbán-kormánytól, véleményem szerint szükség van, és ezt folytatni is fogjuk.

Azt is szeretném elmondani önöknek, hogy a legszegényebbek tűzifával fűtenek, szilárd tüzelőanyaggal az ország bizonyos részein. A múlt héten jelent meg az a rendelet, amely kétszeresére emelte a szociális tűzifaellátás támogatottságát, tehát nem 1, hanem 2 milliárd forint áll rendelkezésre, és nem 1600 önkormányzat, hanem közel 3 ezer önkormányzat tud pályázni erre a szociális tűzifaprogramra. Egyébként azok az önkormányzatok, amelyek ezt megtehetik - többek közt Csepel -, azok egy kis innovatív gondolkodással meg is teszik, hogy támogatják a legszegényebb rétegeket tűzifával. Amikor a szocialista önkormányzat alatt bármilyen faápolást, sövényritkítást végeztek, akkor fizettek azért, hogy az így keletkezett nyesedéket, hulladékot kiszállítsák Csepelről. Most Csepelen évente 680-750 köbméter tűzifát tudunk ingyen kiosztani az embereknek, mert nem fizetünk érte, hogy elszállítsák, hanem a városgazda udvarán feldolgozzák, és szerencsére van egy olyan szénkereskedő vállalkozó, aki ahány köbméter tűzifát ad az önkormányzat, annyi mázsa jó minőségű szenet ad az embereknek. Szeretném jelenteni, hogy amióta Csepelen polgármester vagyok, azóta sem az utcán, sem lakásban nem hűlt ki senki, nem fagyott meg senki, pedig elég komolyak voltak az elmúlt telek.

Elhangzott az is, hogy gyakorlatilag semmilyen pénz nem marad az embereknél. Ha önök nem találkoznak az emberekkel az utcán, vagy nem azt hallják meg, mint amit mi, akkor ezt el tudom képzelni, de a gazdasági adatokat nézzék meg, semmi mást.

(21.00)

Kettőt ebből: az infláció 1,3 százalékos, 40 éves mélyponton van. Minden elemző nyilvánvalóan ezt a rezsicsökkentésnek tulajdonítja. Másrészt a kiskereskedelmi adatok harmadik hónapja növekednek. A kiskereskedelmi adatok az egyik legfontosabb gazdasági mutató a tengerentúlon, ez mindig azt jelenti, hogy a gazdaság kezd magához térni, hiszen van az embereknél annyi likvid pénz, hogy azt a kereskedelemben el tudják költeni.

Aztán azt is halljuk, hogy amióta 2010-ben átvettük a kormányrudat, azóta eladósodtak az emberek, a sárga csekkek agyonnyomták az embereket. 2012-ben tényleg 143 milliárd forint volt az össztartozás, most viszont a rezsicsökkentés következtében 123 milliárdra csökkent. Óriási pénz, ez nagyon nagy pénz. De azt a szöveget benyomni még egy ilyen nagyon erős bajai vereség után is, persze értem, hogy nincsenek teljesen maguknál (Derültség a kormánypárti padsorokban.), de azt a szöveget elmondani, hogy ha csökken a rezsi kifizetésének a terhe, akkor nőni fog az eladósodottság, ezt valahogy nem tudom megfejteni. De szerintem rajtam kívül más épeszű ember sem tudja megfejteni. (Dr. Józsa István: Pedig olyan szépen elmondtam.)

Szeretném még arra is fölhívni a figyelmet, elhangzott ilyen is, ami nem egészen a rezsicsökkentéssel függ össze, de mégiscsak, hogy a gyógyszerárak az egekben vannak. 2013. október 1-jétől 683 gyógyszerfajta ára átlagosan 13,5 százalékkal lett kevesebb. Itt fölhívnám a figyelmet arra, hogy néhány kedélyjavító is olcsóbb lett az elmúlt időszakban. (Derültség. - Dr. Józsa István: Látszik a frakciótokon.) Köszönjük szépen. (Az elnök csenget.)

A következőket szeretném elmondani egy megjegyzéssel kapcsolatban. Mindig nagy tisztelettel hallgatom Balczó Zoltán alelnök úr okfejtését, mert tudom, hogy szakmailag és politikailag is rendkívül korrekt és felkészült szokott lenni, ezért vagyok kénytelen néhány mondatát vagy néhány sejtetését visszautasítani. Kérem, ne említsen bennünket ezekkel az elvtársakkal egy lapon. Ne említse egy lapon a Horn-kormányt, ne említse egy lapon a Gyurcsány-Bajnai-kormányokat a '98 és 2002 között, illetve a 2010 után kormányzó Orbán-kormánnyal. Már csak azért sem, mert rengeteget emlegettük az ősbűnt, a privatizációt, a folyamatos áremelést. (Dr. Józsa István: Meg a piacgazdaságot.) Ott még egy dolgot azért megemlítenék, hogy igazából, amikor kiteljesedett a teljes privatizáció, amikor az összes önkormányzati céget és a gáztározókat is sikerült privatizálni, 2006 végétől emelkedtek az árak exponenciálisan, és 2008 elejétől már a különböző tőzsdéken nagyon olcsón lehetett gázt beszerezni, köszönhetően a gazdasági válságnak.

De azért azt említsük meg, hogy '98 és 2002 között az akkori Orbán-kormánynak nem volt kétharmados többsége. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hál' istennek!) Hanem minimális többséggel kormányzott a parlamentben, és nem tudott olyan lépéseket meglépni, amiket egy kétharmados többséggel meg lehet lépni. Másrészről nem volt olyan helyzet, mint 2010-ben, mert az árak nem szabadultak úgy el. 2006 után szabadultak el az árak. És amikor 2010-ben lehetősége volt ennek a pártnak az emberek jóvoltából kormányt alakítani, akkor megállítottuk a növekedést. Megállítottuk a növekedést! Például a villanyáram ára 1 forinttal emelkedett 2010 és 2012 vége között, egyetlenegy forinttal. Ugyanis azt az utasítást adta a Magyar Energia Hivatal vezetőjének Orbán Viktor miniszterelnök, hogy kizárólag az inflációval, a KSH által jóváhagyott inflációval vagy az alatti mértékkel lehet emelkedni ezeknek az áraknak. És onnantól kezdve pedig egyértelmű mindenki számára, azt gondolom, a rezsicsökkentés. A november elsejei árakkal már 30 forinttal olcsóbban fognak hozzájutni a gáz köbméteréhez a családok, kilowattóránként 10 forinttal olcsóbban fognak hozzájutni az áramhoz. Ezek 2008-as és 2007-es árakat fognak majd jelenteni.

Néhány gondolat erről a politikai nyilatkozatról és ennek lényegéről. Azért azt nem érdemes letagadni itt, ebben a Házban, hogy ez nem véletlenül került ide az asztalra. Hiszen talán ugyanazok a kezek segítettek megírni azt a jegyzéket, amelyet a rezsicsökkentés kapcsán juttattak el a magyar kormányhoz az európai uniós bürokraták, mint amely kezek megírták a Tavares-jelentést, majd odaadták egy portugál kommunistának, hogy olvassa föl. Tehát ez elég egyértelmű, ezen nincs mit tagadni. Hogy a baráti szaksajtóban aztán Herczog Edit és társai lettek azok, akik megmentették Magyarországot az elítéléstől, nem tudom, milyen elítéléstől vagy az elítélés nagy következményeitől, ezt már beszéljék meg a Népszava, a Népszabadság és többi főszerkesztővel, hogy ezt hogyan tudták összerakni az után a bevallás után, amit Herczog Edit a naplójában leírt, ahol nagyon pártszerűnek és baloldalinak nevezte az ő tevékenységüket.

Nos, ennek a mai politikai nyilatkozatnak az a célja, hogy feltárja a múltat, megmutassa azt, hogy melyik az a rezsipolitika, amivel szakítani kívánunk. Ezért van benne a 2002 és 2010 közötti időszak, szerintem nagyon szerényen és kevésbé cizelláltan. Ha rajtam múlt volna, még neveket is említek. De talán kitalálhatók, hogy mely nevek kapcsolhatók ehhez a korhoz. És a legfőbb célja pedig az, hogy a jövőt megalapozzuk. A jövőt hogy tudjuk megalapozni? Úgy, hogy a rezsicsökkentés valódi célját beteljesítjük: 1. több pénz marad a magyar családoknál, több pénzt tudnak elkölteni; 2. olyan fenntartható rendszert hozunk létre, amelynek a sarokköve a nonprofit szektor üzemeltetése és a független magyar gazdaság megteremtése.

Ja, és a negyedik ott a legvégén ugye, a mondat, hogy annak a kettős mércének, amelyet ellenünk alkalmaz az Európai Unió bürokrata hadserege, önökön keresztül vagy az önök iránymutatása alapján, egyszer és mindenkorra véget kell vetni. Ez a mondat pedig így szól, hogy "A Magyar Országgyűlés elvárja az Európai Uniótól, hogy tartsa tiszteletben Magyarország szuverenitását, valamint közel 2,5 millió magyar állampolgár aláírásával megerősített és kinyilvánított döntését a rezsicsökkentés politikájáról." Nos, ezt kellene támogatni, tisztelt hölgyeim és uraim, és kérem is a parlamentet, hogy ezt a politikai nyilatkozatot egyhangúlag fogadjuk el.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:   206-218   218-335   336-382      Ülésnap adatai