Készült: 2021.06.21.11:08:16 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

204. ülésnap (2012.06.19.),  133-145. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 20:26


Felszólalások:   107-132   133-145   145-146      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel igény merült fel további módosító indítványok házszabályszerű benyújtására, ezért az általános vitát csak az ülésnap végén fogjuk lezárni. Az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíj-biztosítási átutalásáról és visszautalásáról, valamint egyes nyugdíj-biztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/7414. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/7414/8. számon megkapták és megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ajánlás összesen hat módosító javaslatot tartalmaz, ami az ajánlásban 13 pont, ezek között összefüggések is találhatók. Mindezekre figyelemmel indítványozom, hogy a módosító javaslatokat egy szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható nagy többsége az indítványt elfogadta.

Megnyitom tehát a részletes vitát az ajánlás 1-13. pontjaira. Megkérdezem, ki kíván fölszólalni 15 perces időkeretben. (Jelzésre:) Kettő percben Sós Tamás képviselő úr!

DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Egyetlenegy dolgot szeretnék szóba hozni, és gyakorlatilag be is adtunk egy módosítót Mesterházy Attila frakcióvezető úrral, ami konkrétan az Erzsébet-utalványra vonatkozik. Konkrétan azt vetjük föl, hogy ne történjen Erzsébet-utalvánnyal kifizetés. Ennek az az előzménye, hogy a sajtóban ellentmondásos hírek jelentek meg azzal kapcsolatban, hogy a kormány esetleg a nyugellátások egy részét Erzsébet-utalványban kívánja kifizetni.

(15.30)

Tehát mi azt kérjük, hogy havonta és forintban történjen a kifizetés. Ennek megakadályozására nyújtottunk be módosítót, és azt kérjük, hogy ne rendeleti formában, hanem törvényi formában történjen a rögzítés. Nem tudom, jól vagyok-e tájékoztatva, tudomásom szerint az illetékes bizottságban ez támogatást kapott, talán a kormány részéről, a tárca részéről is támogatják, de gondolom, az államtitkár úr ezt el fogja mondani. Örülök, ha ez így van, mert akkor úgy látszik, hogy a döntéshozatali folyamatban az eredeti elgondolásokhoz képest mégiscsak megváltoztatták a véleményüket, vagy ellentmondások voltak a nyilvánosságra került különböző híradásokban.

Tehát majd, gondolom, az összefoglalójából vagy hozzászólásából kiderül, hogy miről is van szó. De én arra kérném a szaktárcát, az államtitkár urat, hogy nyugtassuk meg így közösen a közvéleményt, hogy itt egy félreértésről van szó, és nem az Erzsébet-utalvány keretében kívánják kifizetni a nyugellátás egy részét. Én úgy gondolom, hogy ez nem lenne egy helyes út, biztos, hogy számos visszaélésre és ellentmondásra adna okot, szerintem ez önöknek sem érdeke. Arra kérem önöket, hogy támogassák a módosító javaslatunkat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni. (Jelzésre:) Igen, megadom a szót Szanyi Tibor képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Igazából Sós Tamás elmondta az aggodalmaknak egy részét és amivel kapcsolatban módosító indítványt is nyújtottunk be, ugyanakkor van néhány olyan része ennek a mostani törvényjavaslatnak, illetve az ahhoz benyújtott módosító csomagoknak, amelyek azért sok mindenről árulkodnak.

Jómagam a 13. pontban szereplő javaslatról szeretnék egypár szót szólni, illetve annak fényében megvilágítani, hogy vajon mi minden motiváció lehet a kormány szándékrendszerében.

Őszintén szólva megütött az, hogy a kormány nemes egyszerűséggel immár törvényekbe foglalt mondatokkal igyekszik azt a látszatot kelteni - és valószínűleg erre is törekszik -, hogy a magánnyugdíjpénztárakat aztán úgy, ahogy van, nemcsak hogy megsebezték, nemcsak kifosztották, nemcsak szétrabolták, hanem most már megpróbálják a bűncselekmények nyomait is eltüntetni, azaz lényegében a magánnyugdíjpénztár megszűnése, felszámolása, végelszámolása és egyebek vízióját vetítik előre.

Ezt megszoktuk, a kriminalisztika ismeri ezeket a fogásokat, hogy amikor mondjuk, a csirketolvaj szépen az udvarban próbálja a saját lábnyomait elsepregetni, nehogy észrevegyék, hogy esetleg valami bűncselekmény történt. Ez a nagy kifosztás, amit a kormány végzett a magánnyugdíjpénztárak esetében, ez a röpke 3000 milliárd forint, na, hogy még véletlenül se jusson eszébe senkinek esetleg a jogi visszakereséseknél bármi olyan passzust találni, ami ezeknek még a maradékát rendben találja, ezért aztán most már eleve inszinuálja azt, hogy itt valamiféle felszámolás, végelszámolás van, és ennek megfelelően különböző szabályokat is alkot. Én úgy gondolom, hogy ez egy rendkívül helytelen gyakorlat.

Más oldalról nézve viszont azért a törvény számtalan pontja olyan kitételeket tartalmaz, amelyekből joggal lehet arra következtetni, hogy egy picit talán javul, enyhül az egyébként nagyon jól fizetett uniós tisztségviselőknek a későbbi nyugdíjhelyzete. Hasonlatos ez a logika ahhoz, ahogy egyébként annak idején az adórendszert átszerkesztették, tehát hogy a szegényeket agyoncsapni, azokat kifosztani, és a zsákmányt pedig a gazdagoknak odaadni. Itt is ugyanez a logika érvényesül.

Bennem fölmerült az a gyanú, hogy esetleg a Fidesz egyik-másik prominense itt a bukásra álló kormányzás okán esetleg valami uniós intézménybe próbál elszelelni, és akkor ott már nagyjából el is akarja rendezni a maga nyugdíját. (Derültség a Fidesz soraiban.) Jelzem nagy tisztelettel, hogy mi a magunk részéről nem értünk egyet az ilyen törekvésekkel, már általában sem, hogy a jómódúakat jobb helyzetbe hozzuk, különösen nem, ami a Fideszen belüli, enyhén szólva bűnös kormányzásnak a következményei elől való menekülést illeti. (Ékes József: Hülyeségeket beszélsz!)

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Kiss Péter képviselő úrnak, MSZP.

KISS PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Három részkérdésre szeretném a hozzászólásomban ráirányítani a figyelmet, azzal a szándékkal, hogy ezek egy része reményeim szerint tisztázható, tisztázható akár a mostani párbeszédben, vitában, esetleg a módosító indítványok mérlegelése során, azok elfogadásával korrigálható lehet, vagy ha ez most nem elvégezhető, akkor a későbbi törvényalkotási munkával még idehozhatóan kisegíthető ebből a mai helyzetéből.

Az első kérdés a nyugdíj melletti foglalkoztatásnak, nyugdíj melletti kereseteknek a kérdése. A megelőző kormányzati ciklusokban bevallott célja volt a nyugdíjmódosítások egy részének, hogy a korhatárhoz, a hivatalos korhatárhoz közelítsék a módosítások által a nyugdíjba vonulás valóságos korcentrumát, tehát hogy a korhatár alatti nyugdíjakból adódó nyugdíjcentrum az egyre inkább közelebb legyen a hivatalos nyugdíjba-vonulási korhatárhoz. Ez nyilvánvaló módon egy sor mérlegelés és persze egy sor méltányosság mellett lehetséges.

Többek között akkor születtek azok a szabályok is, amelyek pontosan azért, hogy ne érje meg, pénzügyi okokból ne érje meg a korai nyugdíjazás, ezért hozzájárultak ahhoz, hogy a nyugdíjazás melletti keresőtevékenység csak egy bizonyos határig legyen lehetséges, illetve összekötötte a nyugdíjba vonulásnak a lehetőségét, megkövetelte a nyugdíjba vonuláshoz a keresőtevékenység adott pillanatban való feladását.

Most úgy látom, tekintettel arra, hogy a kormány drákói intézkedéseket hozott a megelőző időszakban a korhatár alatti nyugdíjak igénybevétele korlátozására, hogy ez a lehetőség, ez a kapu bezárult. Ezzel az a fajta érvelés, hogy ne legyen pénzügyi érdek, a fizetés mellett kapott nyugdíj ne segítse a korai nyugdíjazás irányába a korcsoportok jelentős részét, ez a fajta érdekeltség megszűnt. Ezért tehát a nyugdíj melletti keresőtevékenység lehetőségére irányulóan, úgy hiszem, hogy immáron az a jogos végiggondolás indokolt volna, amelyik is a nyugdíjas-társadalom zömében, azt hiszem, támogatást vált ki, hogy bizony a mai nyugdíjszínvonal mellett azok számára, akik tehetik, hogy egyéb keresőtevékenységet folytatnak, éppen ezen biztonsági és szociális okok mellett, azon ellenérdekeltség megszűntével, ami az egész rendszer fenntarthatósága érdekében már nincsen jelen, most ismét engedélyező, segítő lépéseket kellene tenni, tehát a Tny. 83/B. pontjában olyanfajta módosító támogatását, amelyik is ezt a fajta korlátozást feloldja.

A második kérdés, amit szeretnék szóba hozni, az a törvénnyel kötelező egyeztetésnek a kérdése. Az itteni javaslat 25-26. §-ában arról szól a törvényhozói szándék, hogy egy felmenő rendszerű új rendet indítson el annak érdekében, hogy a nyilvántartásokban nagyobb lehessen a közös biztonságunk, jobban lehessen látni, hogy ki milyen jogszerző idővel rendelkezett - és ez egy helyes törekvés. Ez, azt hiszem, a becsületes kormányzatoknak és a nyugdíj-igazgatóság korrekt szakmai vezetésének közös törekvése kell legyen.

Azzal már vitatkozom, hogy ezekről törvényi szinten kell-e, tehát az eljárási rendről törvényi szinten kell-e rendelkezni. Amit viszont kifejezetten kifogásolnék és az államtitkár úréknak ajánlanék újragondolásra, az az, hogy a törvénnyel kötelező egyeztetés amúgy tehát indokolható bevezetése mellett a szolgálati idő elismerésére vonatkozó korábbi rend, amelyik adott korosztályokon kívül is megengedte azt a lehetőséget, hogyha ki-ki igényelte, hogy állapítsák meg a rá érvényes, éppen adott pillanatban eső szolgálati időt, nos, ezt a határozattal való elismerési lehetőséget párhuzamosan megszüntették, ennek a visszavezetését szeretném kezdeményezni.

(15.40)

Ugyanis ez a két intézmény nem mond ellent egymásnak, mind a kettő a nyugdíjasok biztonságát, kiszámíthatóságát növeli. Egy ilyen változó világban, amikor 50 évesen vagy 60 éves kora felé egy-egy embernek a jövőjével kapcsolatban, az időskori biztonságával kapcsolatban döntést kell hozni, a kérelemre történő szolgálatiidő-elismerés egyfajta kapaszkodót adott ahhoz, hogy személyesen jó döntést tudjon hozni. Ennek az ilyetén törvényből való kikerülése ezt a fajta kapaszkodót, ezt a fajta biztonságot szüntetné meg, itt tehát kifejezetten azt szeretném kezdeményezni, hogy ezen belátásból adódóan legyen egy korrekció. Én azt belátom, hogy ... (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Bocsánat! Bocsánatot kérek, képviselő úr, de szeretném követni a gondolatmenetét, és pontosan nem tudom, hogy melyik ajánlási pontról beszél. Legyen olyan kedves megmondani!

KISS PÉTER (MSZP): A 8. ajánlási pontról. A 25-26. §-hoz kapcsolódóan mondom ezeket a megjegyzéseket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bocsánat, csak jelezték mások is.

KISS PÉTER (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tehát azt szeretném kérni, summa summarum, hogy bár nyilvánvaló módon többletterhet jelent a nyugdíj-igazgatóság számára mind a két intézmény fenntartása, a módosító indítvány mérlegelésével vagy akár későbbi törvénymódosítással hagyják meg annak a rendszerét, hogy egyéni kérelemre is meg lehessen állapítani a továbbiakban is szolgálati időt, ez a mostani törvény tehát ne vagylagosan állítsa be ezt a két rendszert.

Az utolsó megjegyzésem az 5. ajánlási ponthoz kötődik, a 18. §-ban szerepel, ez arról szól, ez egy technikai kérdés, hogy hogyan kell kiszámítani a táblázat és a megállapított átlagos havi nyugdíj szorzataként a nyugdíjat. Itt egyszerűen csatlakozó módosító indítvány formájában vagy akár koherenciaproblémaként a végszavazás előtt javasolnám, hogy egy szakmailag és matematikailag is szakszerű megoldás szülessen. A százalékkal ugyanis nem lehet megszorozni a havi értéket, a százaléknak megfelelő századdal, tizedszázaddal lehetséges. Ezt csak azért mondom, mert a nyugdíjszabályoknál az ilyenfajta precizitás, tekintettel a bíróság előtti megtámadhatóságra is, azt hiszem, hogy joggal elvárható a törvényalkotótól, tehát a kezdeményező kormánytól és mindannyiunktól, akik itt ülünk a parlamentben. Ezt az apró, technikainak tűnő, de a későbbi jogbiztonságot növelő korrekciót javaslom a kormány számára megfontolni.

Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmét.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Látom, készülődik Soltész Miklós államtitkár úr, és a vitában elhangzottakra kíván válaszolni.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is Szanyi képviselő úrnak, kapitány úrnak szeretném jelezni, én azt elhiszem, hogy nagy meleg van, de ilyen badarságot mondani, amit az előbb mondott, egyszerűen nem is értem. (Dr. Szanyi Tibor integet.) Tehát amikor ön..., még integet is, nagyon örülök. (Dr. Szanyi Tibor: Csak, mert nem szólhatok.) Csak azért, mert amikor ilyen butaságokról beszél, hogy az európai uniós képviselőknek, illetve az ottani tisztségviselőknek a nyugdíjtranszferét most azért csináljuk meg, és azért alkotjuk meg ezt a jogszabályt - a kapitányi hasonlathoz kapcsolódóan -, mert egyébként mi a süllyedő hajót el akarjuk hagyni, ez egyszerűen badarság. 2005 óta önöknek kellett volna ezt a törvényt megvalósítani (Talabér Márta tapsol.), és egyébként pontosan ezért Magyarország ellen kötelezettségszegési eljárást kezdeményezhettek volna akkor, hogyha ezt a törvényt most azonnal nem csináljuk meg. Tehát badarságot, butaságot még 32 fokos melegben se beszéljen, tisztelt képviselő úr!

Sós Tamás képviselő úrnak pedig azt szeretném jelezni, hogy egyrészt nem félreértésről volt szó az Erzsébet-utalvánnyal kapcsolatos dologban, hanem tudatos félremagyarázásról, amit az önök szakembere is olvas újságot, abban az újságban volt benne, az hozta le. Egyedül a baloldali sajtó közölt egy olyan álhírt, amit egyébként azonnal az MTI is, mindenféle hírforrásokon keresztül az üdülési alapítvány vezetése bejelentett, hogy nem igaz, nem igaz az, hogy az Erzsébet-kártyával kapcsolatban bármiféle olyan elképzelés lenne, ami a nyugdíjakhoz kötődne.

Éppen ezért én arra kérem, hogy fölösleges ezt folytatni, mert ugyanolyan - idézőjelben - rugózás ez, amikor önök mondják azt, hogy mi akarjuk a nyugdíjakat adóztatni, például mondjuk, Korózs Lajos is folyamatosan, hetente, tíznaponta kiáll a porondra, belekiabálja a mikrofonba, hogy a kormány a nyugdíjakat akarja adóztatni, miközben önök hozták meg azt a törvényt '97-ben, amit egyébként mi most eltörlünk. Önök voltak azok, akik 8 évig kormányoztak, és nem törölték el, hát ne próbáljanak ránk olyanokat fogni, ami nem igaz; ilyenek egyébként az Erzsébet-utalvánnyal kapcsolatos terjesztések is. Ennek ellenére az önök módosító indítványát, csak azért, hogy megnyugodjanak önöknél a kedélyek, elfogadjuk, bár egy kicsit úgy érzem, arról törvényt hozni, hogy levegőt veszünk minden néhány másodpercben, ez is elég badarság, de elfogadjuk, csak azért, hogy meg tudjanak nyugodni ebben a kérdésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a módosító indítványokat, azokat is, amelyeket az ellenzékkel közösen a Fidesz képviselői adtak be, azokat is, amelyeket a Fidesz-KDNP képviselői adtak be, és azokat is, amelyeket a szocialisták be. Egyébként azt, amit Kiss Péter képviselő úr mondott, én azt munkatársaimmal megnézetem, és megvizsgáljuk, hogy mit lehet azzal tenni; ez tényleg olyan felvetés, amit jogosan át kellene írni akár kapcsolódó módosító indítvánnyal is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan a következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Az igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes szociális tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében nem került sor. A képviselők benyújtották indítványaikat. Az általános vitákat most lezárom, a részletes vitára bocsátásokra és a részletes vitákra a következő ülésünkön kerül sor.

Most a napirend utáni felszólalás következik. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bana Tibor jobbikos képviselő úr "Ünnep Körmenden" címmel. Megadom ötperces időkeretben a szót képviselő úrnak.




Felszólalások:   107-132   133-145   145-146      Ülésnap adatai