Készült: 2021.06.19.13:33:04 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

157. ülésnap (2011.12.20.),  13-16. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 10:32


Felszólalások:   9-12   13-16   17-79      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. A következő napirend előtti hozzászólást az MSZP-frakció nevében Szanyi Tibor képviselő úr mondja el: "Elrugaszkodás Európától" címmel. Öné a szó, képviselő úr.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenféle szép jelzőket aggat a kormány a kormányzásának vagy kormányzóságának a különböző esztendeit jellemezve. Valamelyik esztendőt egyébként az elrugaszkodás esztendejének nevezte. Néha ezt keveri maga a kormányfő, hogy melyik is az, mindenesetre úgy látszik, az élet felülírta ezeket a show-bizniszből előrángatott szavakat, és valójában 2011 bizonyult az elrugaszkodás esztendejének, ez pedig konkrétan az Európától való elrugaszkodás esztendeje.

Természetesen valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy a 2008 óta tartó válság, ami nyilván nemcsak Magyarországon, nemcsak Európában, hanem az egész világon nagyon komoly nyomokat hagyott a különböző nemzetgazdaságokon, bizony igen fájdalmas kihívások elé állítja a különböző országokat, és tulajdonképpen az erre adott válaszként elvileg akár nagyon rokonszenves is lehetett volna a nemzeti együttműködés rendszerének a kialakítása, hiszen szemmel látható a korábbi szabadversenyes globálkapitalizmus, a neoliberális teóriáknak a megszűnése vagy működésének a kimúlása bizony valamilyen másik szakaszba fog torkollani, ez pedig szemmel láthatóan - és ma már minden ezt igazolja - az együttműködések rendszereinek a felvirágzását eredményezheti. Tehát visszatérve, a nemzeti együttműködés rendszere akár jó is lehetett volna, ha ez nem pusztán egy szóvirág, és nem csupán egyféle politikai terrornak a fedőneve, amit a Fidesz egyébként azóta Magyarországon gyakorol. De hát a nemzeti együttműködés rendszerének, ami - még egyszer mondom - nagy sajnálat, hogy nem jöhetett létre eddig Magyarországon, párosulnia kell a nemzetközi együttműködés rendszerével. A nemzetközi együttműködésre pedig jó alapokat ad az, hogy Magyarország számos szövetségi rendszer része, hangsúlyozom, szövetségi rendszer része, amely nem abból áll, hogy vagyunk mi, meg az összes többi szövetségesünk, aki a mi ellenségünk.

Ez a felfogás, amit a Fidesz egyébként különböző háborús szócsaták közepette próbál a magyar közvélemény felé terelni vagy tárni, sajnos elég sok kárt okoz Magyarországon, hiszen nagyon komoly orientációzavart jelent. Sőt, ez azt is jelenti, hogy a kormány nem számol a nemzetközi együttműködés különböző előnyeivel, jóllehet talán az államtitkár úr, aki valószínűleg válaszolni fog a mostani felszólalásomra, tudja, ha máshonnan nem, egyetemi tanulmányaiból, hogy volt egy bizonyos úgynevezett Cecchini-jelentés annak idején az Európai Uniót megalapozandó törekvések sorában, amely a "cost of non-Europe", tehát a nem-Európa költségeit vette számba, és a nem-Európa költségeit fizeti most egyébként tulajdonképpen Magyarország, aminek persze egyéb súlyos következményei is vannak, lévén a kormány máshol nem talált pénzt, először kifosztotta a magánnyugdíjkasszát, eltapsolta azt a pénzt, vett belőle MOL-részvénytől kezdve az égen-földön mindent. Most egyébként legutoljára minden szándéka szerint a Magyar Nemzeti Bank devizatartalékaira óhajtja rávetni magát, a Magyar Nemzeti Bankot akarja kifosztani, de úgy látszik, ez sem volt elég, mert kifelé is szaladgált. Először egy nagy "Allah akbar" felkiáltással elrohant a miniszterelnök Szaúd-Arábiába, ott nem kapott pénzt, utána az egyébként kommunista Kína vállát és homlokát simogatva onnan is próbált pénzt szerezni, ott sem kapott pénzt. Hát mi maradt? Semmi más, mint a barátok, azaz az Európai Unió, illetve a Nemzetközi Valutaalap.

Nos, tisztelt Országgyűlés, tisztelt államtitkár úr, az a helyzet, hogy a legutóbbi fejlemények, azt hiszem, végképp mutatják ezt az elrugaszkodást, amit műveltek önök, Európától. Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke nem is olyan régen levelet írt Orbán Viktornak, amelyben elmondja az egyszeregyet, elmondja azt, hogy hogyan kell Európában együttműködni, hogyan kell Európában gondolkodni. Tulajdonképpen ami ebben az egész ügyben egészen kétségbeejtő, hogy az önök kormányfője, az egykori KISZ-titkár, Orbán Viktor még tavaly a második félévben rendkívül boldogan mondta, hogy ő ugyan euróövezeten kívüli ország vezetőjeként mégis most itt foglalkozik az eurózóna megmentésével, az a pénzügyi csomag, amire oly büszke volt Orbán Viktor, azt először egy héttel vagy tíz nappal ezelőtt vadul elutasította, most már ugye visszakullogott a tárgyalóasztalhoz, majd most nagy hangzatosan látszólag az IMF-et akarta elzavarni, de valójában az Európai Unió delegációját zavarta el.

Tisztelt Országgyűlés! Azt szeretném mondani, hogy sajnos nemcsak hogy ez a mostani felszólalásom volt az utolsók egyike a Magyar Országgyűlésben köztársasági keretek között, de úgy tűnik, hogy az európai Magyarország esetében is sajnos ez elmondható.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megkérdezem a kormányt, hogy kíván-e reagálni. (Jelzésre:) Államtitkár úr jelentkezik. Cséfalvay Zoltán, öné a szó öt percben.

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Magyarországon, úgy látom egyébként, hogy az Európai Unióról mindig egyfajta félreértés van, Európáról. Nyilvánvalóan az Európai Unió 27 ország. Nekünk alkalmunk volt tapasztalni az elnökségi félév alatt, hogy ez 27 ország kompromisszuma, egyeztetése, folyamatos birkózása. Nekünk is sikerült éjszakába nyúló tanácskozásokat végigélni. Az Európai Unióról néhanapján az a benyomásunk, és én nem is szeretem ezt a kifejezést, amikor azt mondják, hogy mert Brüsszel azt mondja, hogy... - ahogy a tisztelt képviselő úr által is néha elhangzott. Brüsszel mi vagyunk, tehát 27 ország, annak az egyeztetése. Tudom, hogy a magyar nyelv szereti ezt a leegyszerűsítést. Én arról beszélek, hogy én hogyan gondolom ebben az esetben. Ez egyfajta túlzás nyilvánvalóan. Mind a 27-en ott vagyunk, 27 ország egyeztetésének eredményeképpen alakulnak ki ezek a politikák, és ez az, ami az Európai Uniót alkotja vagy ennek az együttműködése. Úgy gondolom, Magyarország ebben a 27 országos együttműködésben ott van, Magyarország mindig hallatja a hangját, és képviseli azokat a sajátos magyar érdekeket, amelyek különböző témákban felvetődnek. Néhanapján egyébként ez úgy vetődik fel, hogy a kis országoknak teljesen más az érdeke egyébként, mint teszem azt, a nagyobb országoknak, vagy a kelet-közép-európai országoknak szintén más, mint a régi tagállamoknak. Tehát itt sokfajta törésvonal van, és sokfajta koalíció és sokfajta alku. Én is egyetértek a Cecchini-reporttal, amely azt mondja, hogy a nem-Európának mi a költsége vagy a belső piac nemlétének mi a költsége. Magyarország a belső piacon él, és ennek nagyon sok előnye is van.

Ami a gazdaságpolitikát illeti, úgy gondolom, hogy mindezek ellenére a parlamentnek javaslom, gondolja végig, hogy mi a gazdaságpolitika következménye vagy mi a gazdaságpolitikai következménye annak az államközi egyezménynek, amelynek a megvitatását a parlament el fogja végezni, mert azért az két elemből áll. Az egyik egy nagyon világosan a költségvetések szigorú betartásához kapcsolódik, az államháztartási hiány 3 százalék alatt tartása; gyakorlatilag a régi stabilitási és növekedési paktum megerősítése, mondhatnám azt is, hogy erősebb fogakat kapott a büntető szankciókkal.

A másik területe azonban nagyon erősen adóügyeket érint, és itt azért kérdéses, hogy mondjuk, Magyarországnak, amely az adóversenyben érdekelt Kelet-Közép-Európában, mennyire célszerű ebben az adókérdésekben részt venni. Úgy gondolom, meg kell fontolni.

Csak jelezni szeretném, hogy a probléma több annál, mint ha azt mondjuk, hogy szeretjük-e vagy sem az Európai Uniót. Hadd utaljak arra, hogy például Írország milyen dilemma előtt van. Írország tagja az eurózónának, ergo nem értékelheti le a valutáját, ergo ezzel nem növelheti a versenyképességét.

A másik oldalról, ha aláírja ezt a paktumot, akkor megkötik a másik kezét is, ugye az íreknél 12,5 százalékos a társasági adó, az valami alapköve az ír gazdaságpolitikának és a versenyképességének; ott is megkötik majd a kezét, amennyiben Írország csatlakozik ehhez a szerződéshez. Jelezte egyébként, hogy csatlakozik, csak azért meg kell várni, hogy mit hoz majd egy népszavazás vagy milyen formában fogják ezt hozni, amivel arra szeretnék utalni, hogy például mondjuk, egy eurózóna és tagja számára, egy olyan ország számára, amely jelentős problémákkal küszködik, gyakorlatilag gazdaságpolitikailag mindenben megköti a kezét ez az egyezmény, elveszi azt a lehetőséget, hogy valaha versenyképes legyen.

(9.40)

Ezért azt javaslom, hogy nagyon alaposan vitassa meg a parlament ezt a kezdeményezést, függetlenül mindenfajta olyan, Magyarországon az Unióval kapcsolatos gondolkodásban gyakorta meglévő vonásoktól, hogy: "mert Brüsszel azt mondta, hogy...", "mert az egy központ, és akkor ahhoz hogyan viszonyuljunk" - ez 27 ország együttes döntése.

És mindaz, amit persze címnek adott, "Elrugaszkodás Európától", én úgy gondolom, Magyarország nincs elrugaszkodva Európától. Európa része, az volt mindig is. Az Uniónak is része, és az Európai Unióban, én úgy gondolom, az elmúlt féléves tevékenység, az uniós elnökség nagyon jól bizonyította, hogy nem elrugaszkodva élünk Európától, hanem Európába és az Európai Unióba nagyon mélyen integrálva.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)




Felszólalások:   9-12   13-16   17-79      Ülésnap adatai