Készült: 2021.06.19.14:50:00 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

153. ülésnap (2011.12.13.),  40-74. felszólalás
Felszólalás oka Záróvita
Felszólalás ideje 1:56:50


Felszólalások:   40   40-74   75-76      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Foglalják el helyüket, szavazunk. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Nem kíván.

Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a záróvitát lezárom. Megkérem képviselőtársaimat, hogy ne kifelé menjenek, hanem befelé jöjjenek és foglaljanak helyet.

Megkérdezem Rétvári Bence államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Dr. Rétvári Bence: Nem.) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! Most a módosító javaslatokról döntünk. A benyújtott indítványok mindegyikét támogatja az előterjesztő, így ezekről egy döntéssel szavazunk. Kérdezem önöket, elfogadják-e ezeket az ajánlás 1-12. pontjai szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a támogatott módosító javaslatokat 211 igen szavazattal, 61 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Most a zárószavazás következik. Arra figyelemmel, hogy az egységes javaslat 84. és 85. §-aiban foglalt rendelkezések elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges, ez két döntést igényel.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést... (Zaj.) Képviselőtársaim, foglalják el helyüket! Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/4918. számú törvényjavaslat minősített többséget igénylő rendelkezéseit az egységes javaslat szövege szerint. Kérem, szavazzanak a jelenlévők kétharmadával! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a törvényjavaslat minősített többséget igénylő rendelkezéseit 246 igen szavazattal, 44 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést elfogadja-e a T/4918. számú törvényjavaslat egyszerű többséget igénylő rendelkezéseit az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a törvényjavaslat egyszerű többséget igénylő rendelkezéseit 256 igen szavazattal, 40 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztő indítványozta a törvény sürgős kihirdetését. Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e ezzel. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés úgy határozott, hogy az Országgyűlés elnöke kérje a törvény sürgős kihirdetését a köztársasági elnöktől, 259 igen szavazattal, 45 nem ellenében és 1 tartózkodás mellett.

(14.20)

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása. Az előterjesztést T/4786. számon, az egységes javaslatot pedig T/4786/724. számon a honlapon megismerhették. Mivel az egységes javaslathoz módosító javaslat érkezett, záróvitára is sor kerül. Az alkotmányügyi bizottság a benyújtott módosító javaslatokról elkészítette ajánlását, amely T/4786/731. számon a hálózaton elérhető.

Indítványozom, hogy a benyújtott javaslatokat egy szakaszban vitassa meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Látható többség. Megállapítom, hogy az Országgyűlés a javaslatot látható többséggel elfogadta.

Megnyitom a záróvitát az ajánlás 1-41. pontjaira. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíván-e valaki felszólalni. Igen, Gúr Nándor képviselő úr kért szót (Közbeszólások, moraj.) az MSZP-ből. Parancsoljon, képviselő úr!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Megtisztelő képviselőtársaimnak a várakozása. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Állva hallgatnak! - Folyamatos zaj.) Szeretném mondani önöknek, hogy ez a munka törvénykönyve még szembe fog jönni az elkövetkezendő időszakban önökkel. Szembe fog jönni! Én arra teszek kísérletet, hogy azt megelőzzem, hogy ne karambolozzanak, ne találják magukat szembe azokkal az ütközetekkel, amelyeket nem kellene megvívni akkor, hogyha ésszerűen, célszerűen végiggondolnák mindazt, ami a munka világát érintő, a munka alaptörvényét, alkotmányát módosító intézkedésekhez kapcsolódik. (MSZP-s képviselők nyitott laptopján a Mozdonyvezetők Lapjának címoldala "A nép nevében - Megkérdeztük az embereket az új munka törvénykönyve tervezetéről" felirattal látható.)

Ami a záróvitát megelőző módosításokat érinti, olyan kérdések, amelyek forintot, az emberek zsebébe jutó forintokat is érintenek, többek között ilyen a túlórát érintő, 4786/712. szám alatt futó módosító, de ilyen az a megállapodás is, vagy a megállapodás alapján az a módosítás is, amelyet Czomba képviselőtársam, államtitkár úr jegyez Kara alelnök úrral együtt. Szeretném mondani persze, hogy vannak olyan, a záróvitában történő módosító javaslatok, amelyek a korábbi módosításokhoz illesztetten és a kapcsolódó módosításokkal együtt sem vették számításba és figyelembe mindazt, hogy önök a munka világát érintően alapvetően három dolgot tesznek: az egyik az, hogy elvesznek jogokat a munkavállalóktól, a másik az, hogy forintálisan megint csak megnyúzzák őket (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), és a harmadik az, hogy e kettő együttes megjelenése is jelen van adott intézkedések kapcsán.

Szeretném, ha tudnák, hogy annak a fércmunkának az eredménye, amely útjára bocsáttatott 4-5 hónappal ezelőtt, gyakorlatilag a kiválasztottakkal való egyeztetés alapján történt. Itt alapvetően a Ligáról és a Munkástanácsokról beszélhetünk, majd később becsalogatták az MSZOSZ-t, hogy ezzel legitimálják a történetet. Nem tudják, mert a szakszervezeti tagoknak a felét sem képviseli egyébként ez a három szerveződés.

Formai módosításokat hajtottak végre, gyakorlatilag a bázisra, úgymond a korábbi munka törvénykönyvét érintő szabályozás szintjére próbáltak visszaütni néhány kérdésben, és megpróbálták ezt erényként feltüntetni. Azt mondhatom, látható abból is, hogy a módosító javaslatokból, amelyekből 728 volt, ha emlékképeim nem csalnak meg, abból az ellenzéki módosító javaslatokból, jelesül például a szocialisták 506 módosítójából egyet sem szavaztak meg, még azt sem, amelyik a nyelvtani helyesség szabályai szerint került megfogalmazásra. A parlamenti vitában pedig még azt is elkövették egy éjszakai részletes vitát követően, hogy nagyjából egy körben, majd utána még két-két perceket biztosítva lezárták a vitát, úgy, hogy azon képviselőknek, akiknek benn volt a szólásra való bejelentkezése, még a szavazásra való jogosultságot sem biztosították. Példátlan, de ez is előre mutatja, sejteti azt, hogy mit várhatnak a munkavállalók önöktől. Önök bármit - mondhatom nyugodt lelkülettel ilyen értelemben - semmibe vesznek, a képviselői jogok gyakorlásának a lehetőségét is - és akkor mit várhatnak a munkavállalók az elkövetkezendő időszakban?

Hangsúlyozni kell azt is, hogy bizonyos értelemben hazugságokkal, trükkökkel felütve próbálják elhitetni a társadalommal azt, hogy rendben van ez a dolog, mindent az érdekképviseletek szintjén történő egyeztetéssel legitimizáltak. Nem, nem, tisztelt hölgyeim és uraim, nem ezt tették; még egyszer mondom: a kiválasztottakkal történő egyeztetéseket tették meg, akik a Magyarországon lévő szakszervezetekhez tartozó tagságnak a felét sem képviselik. Hozzáteszem, hogy többek között a városi tömegközlekedési dolgozók szakszervezete, valamint a mozdonyvezetők szakszervezete jelezte, hogy nincs ez így rendben, a köztársasági elnök úr felé is fordultak, de más szakszervezetek is, jelesül a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók, valamint a Közgyűjteményi, Közművelési Dolgozók és rajtuk kívül a Pedagógusok Szakszervezete vagy a bölcsődei dolgozók demokratikus szervezete is azt mondta, hogy további tárgyalásokat kellene folytatni a munka törvénykönyve felfüggesztését érintően, illetve fel kellene függeszteni azt, és a tárgyalások időszakára ekképpen kellene kezelni a dolgokat.

Megerősítő népszavazást javasol a Magyar Szocialista Párt, egyszerűen annak okán, hogy nyugodt legyen az önök lelke a későbbiekre vonatkozóan. Éppen ezért, frakcióvezető úr, bár nincs itt közöttünk, Lázár János frakcióvezető úr felé egy dokumentumot szeretnék majd átnyújtani, amely azzal a tartalommal bír, hogy a Magyar Szocialista Párt által ez irányban indított kezdeményezés, aláírások sokaságát követve a Fidesz frakciója is, hogyha nem fél attól, hogy olyan intézkedéseket foganatosít, amelyek nem az embereknek a kárára vannak, akkor nyugodt lelkülettel csatlakozzon ehhez a kezdeményezéshez, és azt megelőzően, mielőtt a végső döntés megszületne ennek az úgymond a munka világát érintő alkotmány elfogadásának a kérdésében, azt megelőzően támogassák önök is azt, hogy egy megerősítő népszavazás következzen be. Egyszerűen azért javaslom ezt, hogy ne kelljen önöknek majd szembemenniük nagyon sokakkal az elkövetkezendő időszakban, mert látható, hogy az érdekképviseletek szintjén, látható, hogy a civil szférában mértékadó - mértékadó! - ellenállásba ütközik az, amit önök csinálnak. Ez egy lehetőség, szeretném, hogyha ezzel a lehetőséggel élnének.

Elnök úr, köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom a Tisztelt Házat, hogy öten várnak felszólalásra. Következik Bertha Szilvia képviselő asszony, a Jobbikból.

BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Ezek a záró módosítók alapvetően tükrözik azt a megállapodást, amit a kormány egyes konföderációkkal megkötött, úgyhogy sok újdonság nincs benne. Igazából nem értjük, hogy mi szüksége volt erre az egész megállapodásra a szakszervezeteknek, egy árulásnak tartjuk valamilyen szinten, ugyanis látni kell, hogy bár a működésük körülményeit talán javítani fogja ez a pár javaslat, ami a záró módosítókban benne van, de alapvetően a létük értelme továbbra sem található ebben a törvényjavaslatban, ugyanis az összes fegyvert vagy eszközt, amivel a munkavállalókat védhetnék vagy képviselhetnék, elvették tőlük. Nincs kifogás joga, bíróság előtt nem képviselhetik munkaügyi vitában a tagjaikat, a legalapvetőbb ilyen fegyvereket elvették tőlük. Tehát rendben, hogy most már lesz működési lehetőségük, kérdés, hogy kinek lesz igénye arra, hogy a szakszervezet működjön és legyen, azért, hogy időnként, mondjuk, a munkáltató felé elmondhassa, hogy mi a véleménye a munkavállalóknak. Ezért senki nem akar majd szakszervezeti tag lenni. De én azt gondolom, hogy ezzel önök pontosan tisztában voltak, hogy gyakorlatilag ellehetetlenítik és értelmetlenné teszik a szakszervezetek létét. Innentől kezdve nem is csodálkozunk ezeken a módosító javaslatokon.

Kicsit szomorúnak tartjuk, hogy a szakszervezetek már azt komoly eredménynek hozzák fel, hogy a tárgyalások során vagy nekik, vagy a társadalmi nyomásnak köszönhetően egyes pontokban engedett a kormány, és a jelenlegi szabályozáshoz képest sokkal rosszabb törvénytervezetből lett csak egy lényegesen rosszabb törvénytervezet. Nagyon szomorú, hogy ezt már komoly eredményként hozzák fel, hogy létük jogosságát igazolják ezek a tárgyalásban részt vevő konföderációk.

Mi úgy gondoljuk, hogy ez a törvénytervezet továbbra sem elfogadható az egyébként jónak mondható záró módosítókkal együtt sem, úgyhogy a Jobbik továbbra sem fogja támogatni, és igazából továbbra is felhívnánk a figyelmet arra, hogy ez a tervezet a gazdaság feketítését fogja eredményezni, ugyanis szerződésbe lehet foglalni a rossz munkakörülményeket, úgy, hogy emellett a jog még egy komoly kártérítési felelősséget is tesz a munkavállaló nyakába. Innentől kezdve egyszerűen nem látszik, hogy miért lesz érdeke a munkavállalónak az, hogy ő legális foglalkoztatásban vegyen részt. A társadalombiztosítás mint öröm, hogy elmehet orvoshoz, és mindez ingyen van, lassan már megszűnik, ez nyilván nem újdonság a kormány számára, vagy ha mégis, akkor most elmondom, hogy az egészségügy romokban hever, és gyakorlatilag már nem létezik Magyarországon.

(14.30)

Az már nem nagyon fogja inspirálni az embereket, hogy teljes körű társadalombiztosításuk legyen, ugyanúgy, ahogy a nyugdíjba vetett bizalom is nagyon erősen megingott, tehát már ez sem lesz egy hosszú távú terv az emberekben. Szükség van a legális munkaviszonyra azért, hogy majd egyszer nyugdíja legyen. Azt látják, hogy a nyugdíjkorhatárt egyre jobban tolják ki, és akinek valamilyen korábbi nyugdíja volt, egyszerűen elvették vagy átminősítették, minden bizonytalan. Innentől kezdve nagyon kevés inspiráló körülmény lesz. A járulékok további emelésével, adóemelésekkel, hozzájárulások emelésével egyre nagyobb terhet tesznek a munkaadókra, nekik sem lesz érdekük továbbra sem, hogy legális foglalkoztatási viszonyban működjön a vállalkozás. Egyértelmű: a kártérítési felelősséget biztosítással ki fogják tudni védeni a munkáltatók, és teljesen a feketefoglalkoztatás irányába fog elmenni a munka világa.

Nem értjük, hogy a kormány ebben az egész tervezetben hol látja a munkahelyteremtés lehetőségét. Mi sehol nem látjuk. Továbbra is azt gondoljuk, hogy ezt a gazdaságban kéne megteremteni, nem a munka törvénykönyvében, nem a munka jogi világában, de a lelke rajta minden kormánypárti képviselőnek, aki igennel fog szavazni. Mi ezt egy rendkívül nagy hibának tartjuk. Majd meglátjuk a következményeket.

Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kaufer Virág képviselő asszony következik, az LMP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő asszony!

KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. A 20. ajánlási pont kapcsán szeretnék felszólalni, illetve csatlakoznék még a 21. és a 23. ajánlási pontokhoz is. Az LMP számos esetben felrótta az előttünk levő munka törvénykönyve tervezetnek, illetve javaslatnak azt, hogy a rossz munkaadói gyakorlatot kívánja szentesíteni, törvényi szintre emelni, és azt, hogy a munkáltatók túlhatalmát erősíti a munka világában.

A 20. ajánlási pont alatt található módosító javaslat, amit Szilágyi Péterrel nyújtottam be, ennek az enyhítésére tesz egy kísérletet. Láthatóan az elmúlt hónapokban nem sikerült a kormányt rábírni arra, hogy a kaució intézményét eltörölje. Hogy értsék képviselőtársaim, miről beszélek: ha valaki el akar menni pénztárosnak dolgozni például egy CBA-ba, akkor egyhavi bérét le kell tennie letétbe azért, hogy egyáltalán elkezdhesse a munkáját. Erről beszélünk! Megkérdeztük a bizottsági ülésen a kormány képviselőit, hogy komolyan ez volt-e a szándékuk akkor, amikor a törvénykönyvet megírták, és azt mondták, hogy az Alkotmánybíróság véleménye alapján ez lehetséges. Ők nem kívánják erre ösztönözni a munkáltatót, de ha így adódik, akkor így lesz.

Szilágyi Péterrel szeretnénk egy javaslatot tenni arra, hogy ezt kerüljük el, ha lehet, mindenképpen, ne kelljen már annak az embernek kauciót letenni, aki dolgozni szeretne, egyhavi bérét előre kifizetnie, mielőtt még munkába állna. Ezért ajánlom figyelmükbe ezt a 20. ajánlási pontot, ahol nem teszünk mást, mint hogy az alapbér, kötelező legkisebb munkabér másfélszeresét elérő munka esetére tennénk csak ezt a kauciót. (Folyamatos a zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

Köszönöm, elnök úr. Tehát a minimálbér másfélszerese alatt kereső munkavállalóknak...

ELNÖK: Képviselőtársaim! Legyenek szívesek végighallgatni, amit a képviselő asszony mond. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm, elnök úr, és köszönöm azoknak is, akik, figyelnek, beleértve a miniszterelnök urat is.

Tehát az ajánlási pont alatt arra teszünk kísérletet, hogy a minimálbér másfélszerese alatt kereső munkavállalókat ne büntessük azért, mert munkába szeretnének állni és munkát találtak. De ehhez kapcsolódóan azt hiszem, érdemes megemlíteni, hogy ez a munka törvénykönyve, még ha ez az ajánlási pont elfogadásra is kerül, számos olyan pontot tartalmaz változatlanul, amelyek a munkáltatók túlhatalmát, a munkavállalók kiszolgáltatottságát növelik majd a munkaerőpiacon.

Maradtak a megkönnyített kirúgások, maradt a rugalmas munkaidő helyett a részmunkaidő csapdája a kisgyermekes szülőknek.

Eltörlődött a délutáni műszakpótlék, ami számos szektorban, így például a kereskedelemben nagyon sok ember számára azt fogja jelenteni, hogy kevesebb bért visz majd haza több munkáért.

Ezek nagyon fontos pontok, és ezért gondolja az LMP változatlanul azt, hogy többet fogunk dolgozni kevesebbért, ha ez a munka törvénykönyve életbe lép. Nagyon kérem önöket, még egyszer fontolják meg azt, hogy a munka törvénykönyve tervezetét a Nemzeti Társadalmi és Gazdasági Tanács keretein belül megvitatják, háromoldalú, átlátható, valódi társadalmi párbeszéd keretében újratárgyalnak számos pontot, mert ez így nem lesz jó. Sztrájkokra, népszavazási kezdeményezésekre, ki tudja, mire számíthatunk még, ahogyan ezt már a részletes vita lezárásánál is elmondtam.

Az LMP ebben a vitában részt vett, július óta követjük a folyamatokat, támogatjuk a munkavállalói oldal érdekképviseleteit abban, hogy a kormánynál meghallgatásra találjanak. Mi egy XXI. századi munka törvénykönyvét szerettünk volna Magyarország számára. Egyetértettünk abban, hogy számos ponton hozzá kell nyúlni a jelenleg hatályban lévő munka törvénykönyvéhez azért, hogy tükrözze a XXI. századi munkaerő-piaci viszonyokat. Például egy olyan társadalmi párbeszédre lenne szükség, amely valóban átlátható, valóban mind a munkaadók, mind a munkavállalók érdekeit képviseli, és nem csak egy szűk érdekcsoportot jelenít meg a tárgyalóasztalnál. Valóban szükség van a foglalkoztatás rugalmasítására, arra, hogy a kisgyermekes szülők, édesanyák, édesapák az életmódjuknak megfelelő, a családi körülményeiknek megfelelő munkavállalási formával tudják ellátni a munkájukat. A részmunkaidő csapda, képviselőtársaim, ez nem lesz megoldás.

Arra is szükség van, hogy az érdekvédelem megújuljon, hogy új szakszervezetek, új érdekvédelmi szervezetek jöhessenek létre, ha a jelenlegiek nem látják el a feladatukat. Véleményünk szerint ez a szöveg még mindig nem szolgálja ezeket a célokat, ezért kénytelenek leszünk azt leszavazni.

Kérem kormánypárti képviselőtársaimat, ne olcsó bérrabszolgákat csináljanak a magyar munkavállalókból. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kara Ákos képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

KARA ÁKOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hosszú hónapok, hosszú hetek egyeztetése után, amikor a kormány képviseletében a Nemzetgazdasági Minisztérium, illetve a Fidesz-frakció és a KDNP-frakció részéről is több országos konföderáció vezetőjével, illetve több ágazati, regionális szakmai szervezettel egyeztettünk, 2011. december 2-án aláíródott egy megállapodás. Ezt a megállapodást aláírták munkaadói szervezetek, aláírták munkavállalói szervezetek, és aláírta a kormány képviselője, miniszter úr. Tartottuk a szavunkat ebben a megállapodásban, amelyet a kormány vállalt, a parlamenti többség vállalt, a szavunkat megtartottuk. Az ajánlási pontban szereplő munkavállalók számára segítséget, adott esetben jövedelmet vagy szabadidőt jelentő módosító indítványt a parlamenti többség támogatta, ez elfogadásra került. Tartottuk a szavunkat, hiszen Czomba Sándor államtitkár úrral benyújtottuk azt a módosító javaslatot, ami a szakszervezeteknek a kollektív érdekérvényesítését segíti.

Szeretném az elmúlt hetekkel kapcsolatban rögzíteni és megerősíteni, hogy a tárgyalás menetében elsőként a nyári munkaanyaghoz képest az egyéni munkavállalói jogok kérdésében közelítettük az álláspontokat, és tettünk nagyon sok fontos kérdés végére pontot megállapodással. Utána, ezt követően a kollektív, a szakszervezeti jogokat érintő kérdésekben tartottuk a szavunkat, amelyet a december 2-ai megállapodás tartalmaz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék néhány elhangzott kérdésre reagálni, ami itt most az előttem szólók részéről felvetésre került. Az az érzésem, hogy az elmúlt hetekben a parlamenti vitában, az általános vitában és a részletes vita során, amelyet méltatlanul az ellenzéki obstrukció miatt nem tudtunk alaposan végigtárgyalni, és ha használta Gúr Nándor képviselőtársam azt a kifejezést, hogy példátlan... - az én értelmezésemben az is példátlan, hogy amikor a kormánytöbbség lehetőséget ad arra, lehetőséget adott volna arra, hogy pénteken, szombaton és vasárnap is folytassuk az ellenzéki obstrukció miatt a részletes vita parlamenti tárgyalását, akkor erre az ellenzéki pártok nem voltak hajlandóak, elzárkóztak ettől, és nem tudtuk folytatni ezt a részletes vitát.

(14.40)

Szeretném itt rögzíteni például Kaufer Virág képviselő asszony egy fontos felvetését. Az kétségtelen egyébként, egy nagyon fontos felvetés a képviselő asszonytól, amelyet elmondott, csak szeretném jelezni, hogy a kaució kérdése a külön megállapodás, a felek megállapodása kérdésébe tartozik.

Tehát nem egyoldalú, hanem két fél megállapodására tartozik. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy ha azt kerestük folyamatosan a vita során, a beszélgetések során, hogy vajon a munkaadó és a munkavállaló hogyan tudja a munka világa szempontjából legjobban, közösen meghatározni az érdekeit, akkor ilyen szempontból erre a törvény lehetőséget ad, lehetőséget biztosít.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem nagyon fontos javaslat volt a Fidesz részéről, a kormányzó többség részéről, a kormánypárti többség részéről, ami a túlmunka, a túlóra kérdésében megszületett, és tartalmazza a megállapodás. Én azt gondolom, ez annak a bizonyítéka volt, hogy komolyan vettük azokat a szervezeteket, azon szervezetek vezetőivel való megállapodást, amelyet úgy fogalmaz meg a megállapodás, amelyet a kezemben tartok, amelyet a munkaadók, munkavállalók írtak alá a kormány képviselőivel együtt, hogy fő irányaiban elfogadják az új munka törvénykönyvét, támogatják a munka törvénykönyvének az elfogadását.

A Fidesz-frakció részéről korábban számos alkalommal elmondtuk, hogy olyan új munka törvénykönyvet szeretnénk, amely kellő garanciával bír mind a munkaadók, mind a munkavállalók felé. Hitünk szerint az új munka törvénykönyve kellő garanciával fog bírni mind a munkavállalók, mind a munkaadók felé. Megerősítettük a munka törvénykönyvében a kismamák védettségét, a védett kor intézményét, a szabadságok, a pótszabadságok rendszerét és számos olyan elemet, amelyet önök most a kollektív jogok tekintetében a zárószavazás előtti módosítóban megtalálnak.

A Fidesz-frakció részéről az elmúlt hónapokban azért dolgoztunk, hogy mind a munkavállalók, mind a munkaadók számára kellő garanciát magába foglaló munka törvénykönyvet tudjunk elfogadni. Hitem szerint, hitünk szerint sikerrel jártunk. Kérem képviselőtársaimat, hogy fogadják el a zárószavazás előtt általunk benyújtott módosító javaslatokat, az alkotmányügyi bizottság által benyújtott módosító javaslatokat és végül az új munka törvénykönyvét.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kiss Péter képviselő úr következik rendes felszólalásra, az MSZP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

KISS PÉTER (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Három okot szeretnék megnevezni, ami okán ez a módosítás, módosítási csomag nem jó, nem fogadható el, nem támogatható.

Az első, ami nyilvánvalóan triviális, hogy itt nem egy koherenciazavar kiküszöböléséről van szó. Ezt maga az előterjesztő is mondja, hiszen bevallottan egy megállapodásnak megfelelő módosításokat hoz a Ház elé, amivel önmagában nem lenne probléma, mert láttunk mi már ennél nagyobb problémát is egy parlamenti ülésszakon. A probléma tehát nem jogi vagy formai eredetű, hanem az, hogy ahogy ezt a szűk körű megállapodást létrehozták, rámutat az egész törvény problémájára. Rámutat arra, hogy nem lehet hivatalos kereteken túl kiválasztott szereplőkkel legitim, illetve alkalmas eredményre jutni; nem lehet olyan megállapodást kötni valóságos fórumok hiányában, amelyik is a többség akaratát és támogatását bírja.

Éppen a szakszervezetek voltak azok, amelyek az elmaradó párbeszédfolyamattal párhuzamosan közvélemény-kutatást rendeltek meg annak érdekében, hogy a meg nem kérdezett emberek hogyan vélekednek a munka törvénykönyvéről. Nos, ez a közvélemény-kutatás azt az eredményt hozta, hogy több, mint 80 százalékuk akár népszavazással is kész lenne arra, hogy megvédje azt a szabályozást, amit mi magunk sem tartunk korántsem tökéletesnek - a meglévő szabályozást.

Ez mutatja, hogy a három kiválasztott szakszervezettel és néhány munkaadói szövetséggel kötött alku nem tükrözi az emberek álláspontját, mint ahogy nem is tükrözheti, hiszen az asztalhoz azokat, akik nem fogadták el a módosítás szándékát, kiválasztási elvként eleve nem is engedték oda.

A harmadik probléma súlyosabb ezeknél, ott tartalmi a baj. Az a baj, hogy a módosítási csomag arra irányul, hogy az eredeti elképzelés szerint alapvetően megcsonkított szakszervezeti jogosítványokból némi jogokat mégiscsak visszakapnak a szakszervezetek. Ez éppen arra elegendő, hogy elemi szinten képesek legyenek fenntartani a működésüket, de nem azon a színvonalon, mint ahogy ez korábban biztosított volt. Ez olyan, minthogyha a futónak azt mondanánk, hogy nem a két lábadat amputáljuk le és fuss, hanem csak a lábfejeidet. Ez abszurd, kérem szépen!

Hogy ebbe a helyzetbe belementek a munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek, az a helyzet sajátos kiválasztottságát mutatja. Ez, úgy ítélem meg, nem tükrözi a hazai szakszervezeti mozgalomnak a valós akaratát. Pedig volna miért harcolniuk, hiszen a munka törvénykönyve kapcsán az a második nagy-nagy tartalmi baj, hogy ez a módosítás nem a munkavállalók primer érdekeinek a védelmére irányul, mert megtartja azokat az elemeket, amelyek, ahogy az előbb is elhangzott: több munkáért kevesebb bért garantál; illetve a túlmunka-szabályozással sajnos elősegíti azt, hogy egy megadott munkamennyiséget nem többfelé kell felosztani ezen szabályozás alapján, azaz több foglalkoztatást, több munkahelyet létrehozni, hanem a túlmunka-szabályozással kevesebb embernek lesz több munkája, vagy a meglévő munkát kevesebb felé osztják szét. Azt gondolom, ez alapvető szemléleti baj. Ez a két probléma fennmarad.

Növekszik tehát a munkavállalók kiszolgáltatottsága, és a szabályozás okán nem nő a foglalkoztatás, hanem egy adott munkamennyiséget kevesebben fognak elvégezni. Alapvetően persze a szabályozás kiindulópontja nem alkalmas abból a szempontból, ahogy Kovács Zoltán államtitkár úr a legelején fogalmazott. Ő úgy mondta, hogy ma Magyarországon, mivel túlzott a munkavállalók védelme, ezért kell rugalmasabb szabályozást csinálni.

Na most, én úgy hiszem, hogy Magyarországon több millió ember személyes tapasztalata ellentmond ennek az állításnak, ennek a kiindulópontnak az ellentétes tapasztalatát bírja, azaz úgy gondolják az emberek, hogy ha kell, még betegen is elmennek inkább dolgozni, mert annyira féltik a munkahelyüket. Szó nincs arról, hogy túlzott lenne az ő munkahelyüknek, biztonságuknak a védelme.

Ezért tehát úgy gondolom, hogy rugalmasságnak nevezni azt, amelyik is túlmunkára kényszeríti, illetve megkönnyíti a munkáltatók megszabadítását az emberektől, nem indokolt. Ezt sokkal inkább lehet kiszolgáltatottságnak nevezni. Ezt a módosítást tehát ezen tartalmában nem látjuk elfogadhatónak, és azok törekvését támogatjuk, akik az emberek valós, valódi akaratának kifejezése érdekében, érvényesítése érdekében népszavazást kezdeményeznek.

Indokoltnak tartjuk tehát, hogy kiderüljön, hogy a kiválasztottakkal szemben a többség milyen szándék szerint milyen új munka törvénykönyvet akar. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Ertsey Katalin képviselő asszony, az LMP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő asszony!

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tavaly ilyenkor, a költségvetés záróvitájában egy zárószavazás előtti módosítót adtunk be, ami a kisgyerekes nők munkaerő-piaci helyzetének javítását szolgáló miniszteri biztosra tett javaslatot. Ezt a miniszterelnök úr személyes közbenjárására, amit utólag is köszönünk, elfogadta a Ház, majd pedig 11 hónap után bejelentette Czomba Sándor úr, hogy ezt az intézkedést gyakorlatilag elszabotálták. Kérdezném mellékesen, hogy hol van az az 50 millió forint, de ezt most tegyük félre.

Az az ajánlási pont, az 56-os, amihez hozzá szeretnék szólni, pontosan azt mutatja, hogy milyen nagy szükség lett volna valakire, aki segít a munkaügyi tárcának abban, hogy olyan javaslatokat fogadjon el, amik a munkaadónak és a munkavállalónak egyaránt jók; megszüntetik azt a helyzetet, ami jelenleg látszólag védi a nőket, de valójában kiszolgáltatottá teszi. Ez pedig a következő: ha ma az önök által 3 évre visszaemelt gyes után valaki visszamegy a munkáltatójához, az köteles kifizetni neki a felhalmozott szabadságot, vagy pedig kiadni neki ezt a szabadságot. Tehát 3 év otthonlét után az anyuka szabadsággal kezd. Azt gondolom, hogy ez nem segíti senkinek a helyzetét, hiszen erre való hivatkozással nem is veszik fel az anyukákat, akik szülőképes korúak.

Erre a megoldást számtalanszor beadtuk, a köztisztviselőkről szóló törvényhez is, itt is, ilyen-olyan módon próbálkoztunk, hogy megértessük önökkel, hogy az nem segít a kismamán, hogyha ezt részmunkaidővé változtatják, hiszen akkor pláne nem fogják felvenni őket. A javaslatunk, mint minden olyan javaslat, ami arról szól, hogy a kisgyerekes nőket megvédjük a kiszolgáltatottságtól, arról szól, hogy valóban rugalmas munkavégzési formában tudjanak megegyezni.

Tehát a munkáltató és a munkavállaló kapcsán, annak megfelelően, ahogy ez a törvény - ezt Kara Ákos sokszor elmondja - nagyon sok mindent bíz a munkáltató és a munkavállaló közötti egyezségre, most pontosan azt javasoljuk, hogy ne kösse meg a munkáltató kezét a törvény; ne kösse ezt ahhoz, hogy csak részmunkaidőben vehesse vissza, mert egyáltalán nem fogja visszavenni, és az első adandó alkalommal kirúgja.

(14.50)

Lehessen egy egyéni megállapodást kötni arról, hogy rugalmas, akár osztott munkakörben, távmunkában, ahogy az élet valójában kinéz, tölthessen például négy vagy hat órát a munkahelyén, utána este letehesse a gyerekeket, este kilenckor még esetleg dolgozzon egy órát a számítógépén, és így megtarthassa a teljes munkabérét. Ugyanis kutatások nagyon pontosan kimutatják, és ez az, amit önök sajnos az elmúlt másfél évben egyszerűen nem hallanak meg, hogy Kelet-Európában nem ugyanaz a helyzet, mint Nyugat-Európában, a részmunkaidő kifejezetten hátráltatja a gyermekvállalást.

Azért nem tudnak második és harmadik gyereket szülni Kelet-Európában a nők, mert ezek a részmunkaidőből származó bérek nem elégségesek ahhoz, hogy bele merjenek vágni egy következő gyerekbe. Tehát minden egyes alkalommal, amikor a demográfiai helyzet kezelésére egy olyan javaslatot teszünk, ami a részmunkaidőből rugalmas munkaidőt és az atipikus formáknak rugalmas, a két fél által megegyezett, valódi, az életre reagáló javaslatot csinál, akkor azt segítjük, hogy megszülessenek azok a második és harmadik gyerekek, akiket most nem mernek vállalni a párok, pontosan azért, mert ha visszamennek az első gyerek születése után, most a törvény arra kötelezi a munkáltatót, hogy részmunkaidőben vegye őket vissza. Ez kifejezetten ellene hat mind a demográfiai krízis megállításának, mind pedig annak, hogy a nők foglalkoztatási számait és ezzel az ország foglalkoztatási számait emeljük, hiszen tudjuk, hogy a kisgyerekes nőknél van az a tartalék, amit ha megemelnénk, akkor tudnánk produkálni azokat a foglalkoztatási számokat, amelyeket a kormánnyal egyetértve mi is szeretnénk látni a statisztikákban.

Kérem, hogy támogassák ezt az ajánlási pontot, és tegyük lehetővé, hogy ne egy látszólag védő, de valójában kiszolgáltatottabbá tevő javaslat legyen a Ház előtt, és ne azt szavazzuk meg, hanem egy valódi rugalmasságot, a munkavégzés valódi rugalmasságát, és ezzel a gyermekszám növelését támogassuk.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Szűcs Erika képviselő asszony következik, a függetlenek közül. Parancsoljon, képviselő asszony!

SZŰCS ERIKA (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Czomba Sándor és Kara Ákos által benyújtott módosító indítványhoz, illetve Szilágyi Péter és Kaufer Virág indítványaihoz szeretnék hozzászólni.

Ami a szakszervezetekkel kötött megállapodás után született módosító indítványt illeti, azt kell mondanom, hogy sajnos ez nem egy szép történet. Ha visszaemlékezünk augusztusra, amikor egyáltalán napvilágra került, hogy milyen irányban kívánja a kormány a munka törvénykönyvét módosítani, akkor, gondolom, mindannyian emlékszünk arra az elemi felháborodásra és sokkra, amivel ezt az érintettek és mindenekelőtt a munkavállalókat képviselő szakszervezetek fogadták, hiszen mindenféle egyeztetés nélkül megjelent egy komplett törvényjavaslat.

Az államtitkár úr a viták során formálódó munka törvénykönyve javaslatról a végén azt mondta, hogy ez a józan ész győzelme - csak akkor azon kell gondolkodni, hogy kinek ment el az esze. Hiszen 2009 októberében - bizonyára önök is emlékeznek rá - volt egy konferencia éppen a munka törvénykönyve változtatási szükségességéről, ahol a szakszervezeti képviselők elfogadták annak a szükségességét, hogy a munka törvénykönyvét módosítani kell, rugalmasabbá tenni, a mai gazdasághoz, a mai élethez, annak szükségleteihez kell igazodni.

Ilyen előzmények után különösen érthetetlen az, hogy a munka törvénykönyve változtatásához úgy kezdtek hozzá, hogy a szakszervezetekkel nem konzultáltak, csak a törvényjavaslat elkészülte után, illetve a végén azt kommunikálták, hogy azokkal írták alá, akik egyáltalán hajlandóak voltak elismerni, hogy a munka törvénykönyve módosításra szorul. Azt gondolom, hogy ebben az értelemben a szakszervezetek közötti különbségtétel és minősítés nem valós, a velük való bánásmód, a szakszervezetek, a több millió munkavállaló érdekképviselőinek a kezelése volt ennek az ügynek a kapcsán, ami miatt a kormánynak a szükségesnél sokkal több konfliktusa volt és szerintem maradt is ebben az ügyben.

Az meg külön érdekes, hogy a történet arról szól végül, hogy a munka törvénykönyve módosításába bevettek olyan intézkedéseket, amelyek a jelenleg élő munka törvénykönyvében a munkavállalókat védték, majd az elemi felháborodás után ezekből visszavonultak, és visszaemelték a munkavállalók védelmét, például a védett kört vagy a kisgyermeket nevelőt, és ezt most úgy adják elő, mintha önök védték volna meg, csak nem tudom, kitől, mert legfeljebb önmaguktól kellett megvédeni ezeket a munkavállalókat.

Tehát úgy gondolom, hogy a szakszervezetekkel való bánás és a szakszervezetek kezelése nagyon-nagyon elítélendő és egyáltalán nem helyénvaló. Azt gondoljuk, hogy ahhoz, hogy Magyarország valóban kiemelkedjen a jelenlegi gazdasági helyzetéből, hogy a miniszterelnök úr által felvázolt célokat elérje, és az olyan munka világából, amelyben benne maradtak éppen ennek a törvénynek az előkészítése miatt a feszültségek és a bizalmatlanság, a kormány arra számíthat, hogy bizony az ilyen típusú teljesítménynövelő célok nem fognak olyan könnyen menni.

Szilágyi Péter és Kaufer Virág még próbálja menteni a menthetőt, és a munkavállalók helyzetét javítani bizonyos speciális területeken, mindenekelőtt a gyermeket nevelő nők esetében, illetve a kártérítési felelősség, a kártérítés tekintetében.

Matolcsy miniszter úr elmondta, hogy az eredetileg benyújtott munka törvénykönyve Európában a legrugalmasabb lett volna, majd amikor megkötötték a megállapodást, akkor azt mondták, hogy a harmadik helyre csúszott ezzel. Én örülök annak, hogy a miniszter úr ilyen pontosan tudja mérni, hogy a munka törvénykönyve mennyire rugalmas, és el tudja helyezni az európai munkatörvénykönyvekben, csak azt nem hiszem, hogy ezt egyáltalán meg lehet csinálni, hiszen a különböző gazdaságok különböző típusú munkaerőt, különböző típusú munkaszervezési formák szabályozását igénylik. Tehát azt gondolom, hogy egy technikailag jóval fejlettebb, tudásalapú gazdaság irányába elmozdult ország munka törvénykönyvét egy közepesen fejlett vagy felzárkózó ország gazdaságának a munka törvénykönyvéhez hasonlítani rugalmasság szempontjából nem éppen tekinthető egy tudományos kísérletnek, és azt gondolom, nincs is valós alapja.

De fenntartjuk azt a véleményünket a Demokratikus Koalíció képviseletében, amit az előző vitában elmondtunk, hogy rosszul értelmezi a kormány a versenyképességet, rossz terepen értelmezi. Magyarország jövőjéről, Magyarország gazdasági szerkezetének lehetséges változtatásáról, szükséges változtatásáról a kormánynak rossz a víziója, és sajnos nemcsak a munka törvénykönyvével viszi ebbe az irányba Magyarországot, hanem az éppen szavazás alatt lévő oktatási tárgyú törvényekkel is. Ennek következtében Magyarország nem fog tudni felzárkózni Európa fő céljaihoz, pedig a miniszterelnök úr tegnap világosan elmondta, hogy az a realitás, hogy Magyarország gazdaságának jelentős hányada az értéket az európai gazdaságba ágyazódva termeli, tehát az európai igények, az európai fő folyamatok és trendek figyelemmel kísérése és az azokhoz való csatlakozás nélkül gazdasági sikerekre nem számíthatunk.

A legnagyobb baj azonban az, hogy egy olyan munka törvénykönyvét neveznek a versenyképesség alapkövének, amelyben a versenyképesség növelésének minden árát a munkavállaló fizeti, és minden hasznát a munkáltató nyeri. Én azt gondolom, hogy olyan munka törvénykönyve, olyan változás, amelyben nem közös érdek a siker, nem közös haszon a siker és nem közös kockázat a kudarc, nem működhet hosszú távon, és nem lehet garanciája Magyarország gazdasági teljesítménye növelésének. Éppen ezért sajnálatos módon a javítások ellenére is, továbbra is azt kell mondanunk, hogy ez a munka törvénykönyve nem felel meg annak a gazdasági víziónak, amely Magyarország kilábalását jelentheti, és nem segíti, hogy Magyarország gazdasági teljesítménye nőjön.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Szanyi Tibor képviselő úr jelentkezett rendes felszólalásra, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

(15.00)

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! (Folyamatos zaj.) Kicsit csodával határos szemekkel nézegettem az eddigi felszólalókat, hogy képesek voltak ebben a mostani parlamenti hangulatban elmondani a felszólalásaikat, ugyanis az a teremzaj, mondjuk így, ami itt az elmúlt fél órában vagy talán hosszabb ideje a teremben van, egyszerűen méltatlan ahhoz a témához, amit jelenleg tárgyal az Országgyűlés.

Úgy gondolom, hogy a munka törvénykönyve valójában bármelyik parlament, így a magyar parlament számára is valószínűleg a legfontosabb törvények egyike, hiszen egy olyan kulcskérdés szorul a paragrafusok közé, amely ma egy válságos világban kifejezetten a legfontosabb ügyek közé emeli ezt a témát.

Ha egy picit visszapillantunk, és nyilvánvalóan itt a módosító javaslatok közötti nézeteltérések is valahol egy történelmi háttérrel bírnak: valamikor a nyolcvanas évek tájékán az európai munkabéke és az európai jóléti államok kifejlődése között egy nagyon szoros összefüggés volt, mondhatni, egyféle konszenzuális állapotokat találtunk a kontinensen. Később, amikor világszerte, de Európában is megindult az a neoliberális kurzus, amelynek hatása alól sajnos Magyarország sem tudta kivonni magát, bizony akkor ezek a korábbi konszenzuális ügyek fölborultak, és igazából egyféle versenyelvű állapotok alakultak ki mindenütt, és ennek azért már akkor is a munkavállalók itták meg bizonyos fokig a levét.

Ennek a neoliberális kurzusnak az volt a lényege, hogy eleresztették a gyeplőt, gyakorlatilag kitalálták a flexicurity kicsit álságos kifejezést, azaz nem nagyon folytak bele a társadalmi erők az egyébként többé-kevésbé szárnyaló gazdaságok életébe. A válság bekövetkeztével viszont a kormányok, a jobboldali kormányok, és ez Magyarországon sincsen másképpen, a korábban bedobott gyeplőhöz képest ugyanennek a gyeplőnek a durva, brutális visszarántásához folyamodtak, amiben szemmel láthatólag a kontinensen mindenütt, így Magyarországon is a jobboldali kormányok kedvenc módszertanát látjuk megvalósulni, ez pedig a megszorítások, a megszorítások és a megszorítások politikája. Persze, nem így indult a jelenlegi kormány, hiszen mindazon ígéreteket, amelyek számára közbizalmat adtak, teljes mértékig figyelmen kívül hagyva, az embereket, a dolgozó embereket megkerülve, szó szerint hátba támadta a magyar munkavállalókat.

A válságból való kilábalás egyébként baloldali filozófiái szerint a növekedésre kell helyezni a hangsúlyt. Ehhez a növekedéshez viszont elengedhetetlen a partnerek közötti munkabéke, azaz a kormány akkor járt volna el helyesen, ha nem csupán néhány kiválasztott és számára tetsző szervezettel vagy személlyel konzultál, hanem szinte az utolsó szál emberig kereste volna azokat, akiket még nem kérdezett meg, hogy őket is megkérdezze, hiszen a növekedés elképzelhetetlen rendezett munkaügyi viszonyok nélkül. Ha mind a munkavállaló, sőt, bizonyos mértékig még ezen törvény szerint a munkaadó is számtalan ponton elégedetlenkedik, abból egészen bizonyosan nem lesz gazdasági növekedés.

Szeretnék csatlakozni azokhoz az érvekhez, amelyek egyébként külön kitértek a nők foglalkoztatására. Ha végignézzük az európai példákat, azt látjuk, hogy azokban az országokban, ahol egyébként a nők foglalkoztatása számára az összes ismert és lehetséges kedvezményt, segítséget, előnyt megadták, ott egyfelől magas a foglalkoztatottság, magas a gazdasági növekedés, és magas a családokra jutó gyermekszám. Ilyen ország például Norvégia, és talán azt hiszem, az ő példájukat lett volna a legcélszerűbb tanulmányozni Magyarország számára is, amikor munkatörvénykönyvet fabrikál.

Mindent egybevéve azt látjuk, elnök úr, és azért is nem tudjuk elfogadni ezeket a legutóbbi javaslatokat, de magát a munka törvénykönyvét sem, mert egy jobboldali kormány valójában most, mint elefánt a porcelánboltban, megpróbált baloldali vívmányok erdejében eligazodni, azaz a munka világában. Sajnos, nem sikerült.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Schiffer András képviselő úr, frakcióvezető úr következik rendes felszólalásra. Parancsoljon! (Folyamatos zaj.)

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Alapvetően a 20. ajánlási számhoz, illetve a Kaufer Virág és Ertsey Katalin képviselőtársnők által elmondottakhoz szeretnék kapcsolódni, de az az igazság, hogy Kara képviselő úr hozzászólása erőteljesen megihletett. Ön azt mondja, ami tulajdonképpen a filozófiája is ennek a törvénytervezetnek, a kizsákmányolás törvénytervezetének, hogy például a kauciót is és sok minden mást is önök a munkáltató és a munkavállaló megállapodására kívánnak bízni.

Csak két dolgot hadd említsek föl önnek, képviselő úr! Ha például Jászfényszarun abban a cégben, ahol a multinacionális munkaadó el tudja azt rendelni, hogy a munkások három nap egymás után 12 órát dolgozzanak, és senki nem szól emiatt, senki nem megy a munkaügyi felügyelethez, nem kezdeményez jogvitát, mert félti az állását, mert egyébként a környéken nincsen munka; vagy Békés megyében, abban a gépgyárban, ahol a gépszerelőket a második félévben simán dolgoztatják 8 órás bérért 12 órán keresztül, és majd valamikor szabadnapban márciusban kifizetik őket, és szintén nincsen munkahely, ott majd az emberek egyenrangú félként megállapodnak a munkáltatókkal - ezt tényleg komolyan gondolják?! Tényleg komolyan gondolják, hogy a munkajogi kapcsolatokban a munkavállaló és a munkaadó egyenjogú?

(Dr. Stágel Bencét a jegyzői székben Földesi Gyula váltja fel.)

Annak idején a munkajog pontosan azért vált ki önálló jogágként a polgári jogból, mert éppen abban különbözik a polgári jogtól, hogy nem egyenrangú felek megállapodásáról van szó. Akkor is, ha egyébként rendezettek a munkaügyi kapcsolatok egy országban, egy cégnél, a munkavállaló a helyzeténél fogva kiszolgáltatott. Éppen ezért azt várni, hogy a munkavállaló egyenrangú félként tud tárgyalni és megállapodni a munkaadóval, nonszensz. Nonszensz! Pontosan azért van szükség munkajogra, és azért van szükség a munkajogon keresztül állami támogatásra, mert a munkavállaló tárgyalási pozícióját kell megvédeni. (Folyamatos zaj.)

Ez a törvénykönyv valójában nem más, mint magának a munkajognak a felszámolása, hiszen gyakorlatilag itt önök polgárijogiasították az egész munkajogot. Itt önök úgy csinálnak, mintha egyenrangú fél lenne a munkaadó és a munkavállaló, miközben pontosan az az alapkonfliktusa az egész kapitalizmusnak, hogy létezik a kizsákmányolás, van ereje a munkáltatónak arra, hogy megtörje a munkavállaló szabad akaratát.

Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezet tartalmaz kötelezettségeket a munkavállalókra nézve a munkáltató hírnevét illetően. Miniszterelnök úr valószínűleg pontosan ismeri az álláspontomat, hogy általában véve mit gondolok a jogi személyek jó hírnevéről. Cégek esetében a jó hírnév egy nagyon fontos jogintézmény akkor, amikor versenytársak közötti jogvitáról van szó. Az a helyzet, hogy azt gondolom: nagyon komoly alkotmányossági aggályokat vet fel, ha jogi személyek jó hírnevéről eleve úgy gondolkodunk, mint a természetes személyek, magánszemélyek becsületéről, jó hírnevéről. És kifejezetten felháborító az, ha a munkavállalóra egy plusz olyan kötelmet terhelünk, ami egyébként nincsen szoros összefüggésben a munkavégzéssel.

Szeretnék szólni arról is, ami miatt ez a törvénykönyv súlyos veszélyt jelent a szervezkedés szabadságára. Azt gondolom, hogy a munkavállalók védelmét valójában az szolgálhatja, egyrészt szolgálja az, ha a kormányzat, az állam biztosít kemény munkajogi védelmet, de mindemellett biztosítja a szervezkedés szabadságát. Igen, az elmúlt húsz évben a szakszervezeti mozgalom nem tudta hatékonyan ellátni minden esetben, főleg akkor, amikor ezt az országot a kilencvenes évek elején kifosztották, nem tudta kellően érvényesíteni a munkavállalók érdekvédelmét. Igen, de erre nem az a válasz, hogy fölszámoljuk a szervezkedés szabadságát. A 10 százalékos reprezentativitási szabály pontosan azok ellen szól, akik ma Magyarországon új szakszervezeteket szeretnének csinálni.

(15.10)

Pontosan abba az irányba kellene elmozdulni a jogalkotónak, hogy segítsük, hogy új szakszervezetek jöjjenek létre, segítsük azt, hogy a multinacionális cégeknél is legyen szervezkedési szabadság, segítsük azt, hogy például a nagykereskedelmi láncoknál is a kiszolgáltatott, kizsákmányolt munkavállalók megszerveződhessenek. Ezzel a 10 százalékos szabállyal önök azokkal szemben járnak el, akik egyébként is kiszolgáltatottak, de egyébként lenne bátorságuk ahhoz, hogy fölemeljék a fejüket, és szembeszálljanak a munkaadói önkénnyel, ezeket az embereket tartják bent a szolgaságban. Pontosan azoknál a cégeknél veszik elejét a szervezkedés szabadságának, ahol eddig is hiányzott a szakszervezeti védelem.

Éppen ezért azt kérem önöktől és személy szerint miniszterelnök úrtól is, hogy ezt a törvénykönyvet ne fogadják el.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételt felszólalásra Gúr Nándor képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én a 82., a 189., a 268. és a 712. ajánlási pontokat érinteném.

Amiért újólag szót kértem, annak a hátterében... (Jelzésre:) Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Talán így jobb? Amiért szót kértem, annak hátterében pont az van, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr itt ül a teremben, és nem lenne nyugodt a lelkem, hogyha azokat a mondatokat, gondolatokat nem fogalmaznám meg, amelyekkel a miniszterelnök úr figyelmét is szeretném felhívni ennek a törvénynek az elfogadása kapcsán, amikkel szembe kell nézni.

Miniszterelnök Úr! Önnek mondom elsődlegesen, mert a frakciója felé a törvény vitája kapcsán már többször megfogalmaztam ezeket a gondolatokat, de nyilván nekünk nem volt módunk ebben konzultálni.

Valószínű, az ön számára is teljesen világos és egyértelmű az, hogy a munka világában a munkaadók és a munkavállalók nem azonos pozícióval rendelkező felek. Bárhonnan kezdjük közelíteni a kérdést, csűrjük-csavarjuk a szót, a munkaadók pozicionális feltételei jobbak, mint a munkavállalóké. A munkaadók azok, akik "diktálnak", a munkavállalók azok, akiknek el kell fogadni bizonyos értelemben a feltételeket, és természetesen a megfelelő javadalmazás fejében meg kell felelni a munkaadói elvárásoknak.

Annak idején, amikor az Országos Érdekegyeztető Tanács megszüntetése megtörtént, és helyette a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsot életre hívták, akkor felhívtuk a figyelmüket arra, hogy nem jó az, hogyha a munka világát érintően nincs valós, tripartit alapú érdekegyeztetés, nem jó, mert utána egy elfogadott törvény kapcsán olyan helyzetekkel kell majd szembenézni, ami kellemetlenséget, bonyodalmat, nehézséget okoz az aktuális kormányok számára.

Ugyanúgy nem jó az, amikor, mondjuk, a sztrájktörvényt egy éjszaka leple alatt fogadják el, módosítják, és annak látható módon vannak negatív jelei, miniszterelnök úr. Szeretném jelezni önnek, hogy ha nem csalnak meg az ismereteim, akkor épp a mai napon a Gemenc Volánhoz tartozó alvállalkozók egy adott köre negyven gépjárművet kellett volna hogy elindítson útjára, ehelyett hármat indított el, egyszerűen azért, mert a bérek kifizetésével gondok vannak, a szakszervezeti díjak átutalásai megtörténnek, de nem jutnak el oda, ahova el kellene jutni, és nincs legális sztrájklehetősége a munkavállalóknak. Magyarul, olyan utakat kezdenek el járni öntevékeny módon az emberek, amely spontán folyamatok kialakulásához vezet. Nem jó az, hogyha a munka világát érintően hasonló folyamatok indulnak el.

Épp ezért arra szeretném a figyelmét orientálni miniszterelnök úrnak, hogy most már van egy közel féléves tapasztalás, lehet, hogy érdemes lenne felülgondolni, átgondolni az Országos Érdekegyeztető Tanács megszüntetésével kapcsolatos történéseket, a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács keretei között olyaténképpeni ügyek rendezhetőségének a terepét megadni, ami arról szól, hogy a munka világát érintő kérdésekben egyeztetések legyenek, és a kormány ne vonuljon ki ezekből az ügyekből, mert ma beszélgethetnek egymással a munkaadók és a munkavállalók képviselői, de a kormány nélkül, és a kormány dönt a fejük fölött.

Azt gondolom, miniszterelnök úr, hogy ezek a kérdések szerintem kellő fontossággal bírnak, valószínű, majd a témával foglalkozó államtitkárai, miniszterei fognak erre odafigyelni, mert látom, miniszterelnök úr, hogy nagyon nem izgatja fel mindaz, amit én ezzel kapcsolatban mondok. Sajnálom, mert ez azt mutatja a számomra, hogy az a nagyjából 3 millió ember, aki a munka törvénykönyve keretei alá esik, vagy éppen a munka törvénykönyve keretei által befolyásolt más törvényeken keresztül, nem fontos a kormánynak. Én hiszek abban vagy megpróbálok hinni abban, hogy ez nem így van, csak én látom rosszul. Szeretném, ha így lenne, mármint hogy fontosak lennének ezek az emberek, egyszerűen abból kifolyólag, hogy ők a mindennapjaik kapcsán a megélhetésük alapjait próbálják megteremteni.

Miniszterelnök Úr! Ezek az emberek, hogy nagyon egyszerűen és világosan fogalmazzak, ezen munka törvénykönyve keretei között többet kell hogy dolgozzanak, adott esetben kevesebb pénzért. Lehet, még azt is meg lehet mutatni, hogy olyan helyzet van, amely helyzetben önök különféle megállapodásokat kötnek a kiválasztottakkal, és annak az eredménye azt hozza magával, hogy azt mondják, hogy például a túlóra kapcsán már most nem az a helyzet van, hogy majd a munkaadó eldönti azt, hogy fizet-e vagy szabadidőt biztosít, hanem közös megállapodás alapján történhet mindez. Ez jó, de nem elégséges, mert szeretném jelezni önnek, hogy ebben a munka törvénykönyve tervezetben az a lehetőség is megadatik, hogy amikor szerződést köt a munkaadó és a munkavállaló, akkor a munkaszerződés megkötésekor beleépüljön ebbe a történetbe, a szerződés aláírásával legimizálódjon az, hogy ha az alapbérbe beleszámítják a túlórák, a túlóra kapcsán a pótlékokat, akkor sem túlóra, sem szabadidő.

Önnek is kell tudnia azt, miniszterelnök úr, hogy Magyarországon nagyon sok olyan ember van, aki, hogyha munkaszerződés aláírásának a közelébe kerül, akkor nem sokat fog ezen gondolkodni, hanem alá fogja írni a szerződést, egyszerűen azért fogja aláírni, mert dolgozni akar. Ha pedig ezt megtette, onnantól kezdve kiszolgáltatottá válik. Ezért mondom önnek és önöknek azt, hogy ez a munka törvénykönyve tervezet nemhogy segít, hanem éppen hogy pozicionálisan rontja a munkavállalók lehetőségeit.

Kiegyensúlyozott viszonyokat kellene teremteni, olyat, amely egyrészről a munkaadóknak megadja a rugalmasságot, a megfelelő lehetőséget ahhoz, hogy a hozamtermelés tekintetében azt tudják tenni, amit tenniük kell, a munkavállalóknak pedig azt a lehetőséget adná meg, hogy a munkaadói rugalmasság mellett az ő biztonságuk is meglenne. Ebben a törvénytervezetben most nem a biztonságuk van megadva, hanem a kiszolgáltatottságuk van életre hívva.

Tudja, miniszterelnök úr, olyan típusú kérdések kapcsán, amelyek fontosak voltak az elmúlt húsz esztendőben, bármilyen színezetű kormányok időszakában - kollektív szerződések -, most ennek a munka törvénykönyvének az égisze alatt lehet úgy intézkedni, hogy a többségi állami tulajdonban lévő vagy az állami tulajdonban lévő cégek esetében a kollektív szerződés...

ELNÖK: Képviselő úr, ne haragudjon, ismételt felszólalásban vagyunk és a záróvitában. A záróvitában pedig arról a 41 módosító javaslatról lehet beszélni, amelyet a munka törvénykönyvéről szóló T/4786. számú törvényjavaslatról az alkotmányügyi bizottság ajánlott be. (Taps a kormánypárti padsorokból.) Ön megnyitotta újra az általános vitát, képviselő úr, úgyhogy ne haragudjon, itt most be kell fejeznünk.

Schiffer András képviselő úr következik kettő percre. Parancsoljon!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék kapcsolódni ahhoz, amit Gúr képviselőtársam elmondott. Két téveszmét szeretnék eloszlatni, amire önök előszeretettel hivatkoznak a módosító javaslatok kapcsán is.

Ez a törvényjavaslat nem teremt új munkahelyeket, nem a munkakínálatot növeli, hanem csökkenti azt. Csökkenti azt, mert egész egyszerűen a rendszerből kiveszi azokat az ösztönzőket, amik egy munkáltatót egyébként arra indíthatnak, hogy új munkavállalókat vegyen fel, új munkahelyeket, új álláshelyeket létesítsen. Egész egyszerűen arról van szó, hogy akkor, amikor lehet embereket kevesebb pénzért hosszabb munkaidőben dolgoztatni, ellenérdekelt a munkáltató, hogy új munkahelyeket teremtsen.

(15.20)

Önök arra is szoktak hivatkozni, ma is hivatkoztak itt az érvelésükben arra, hogy rugalmasabb lesz a munkaerőpiac. Ez egész egyszerűen nem igaz. A munkaerőpiac rugalmassága nem a kiszolgáltatottság növeléséről szól, miközben önök ezt csinálják. A munkaadó rendelkezik a munkavállaló teljes egzisztenciájával, éppen ezért az államnak a munkajogon keresztül védelmet kell nyújtania a munkavállaló számára. A rugalmas munkaerőpiac ezzel szemben azt jelenti, hogy egy országban van lehetőség a gyors átképzésre, a gyors technológiaváltásra. Ez a törvényjavaslat egészen másról szól. Ne nevezzük így a magyar munkaerőpiacot rugalmas munkaerőpiacnak, mert ennek a törvénykönyvnek semmi köze a munkaerőpiac rugalmassá tételéhez.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Harangozó Tamás következik kettőperces hozzászólásra. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Benyújtásra került az a zárószavazás előtti módosító, ha jól láttam, amely a kormánynak a szakszervezetek bizonyos részével való megegyezése alapján született. Ezek a helyiséghasználatra, a munkaidő-kedvezményre és egy-két olyan egyéb pontra kiterjedő javaslatok, amikben a hat nagy szakszervezeti tömörülés közül a kormány hárommal megegyezett. Először is szeretném felhívni a kormány figyelmét, hogy vagy figyelmetlenek, vagy most készülnek átverni még azokat is, akikkel megállapodtak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament előtt van párhuzamosan a hivatásos szolgálati jogviszonyról szóló törvény, amiben a munka törvénykönyvét módosító paragrafusok vannak. A munka törvénykönyve július 1-jei hatálybalépésével fognak hatályba lépni azok a passzusok, amiket önök most zárószavazás előtti módosítóval behoztak a parlament elé, ellenben a másik törvény január 1-jével hatályba lép, és az a másik törvény január 1-jével kiirtja a szakszervezeti vezetők és a szakszervezetek mindenféle jogosítványát. Tehát fél éven keresztül egy olyan exlex állapot lesz, amelyik pontosan fél év alatt teljesen tönkre tudja tenni és el tudja lehetetleníteni a szakszervezetek működését.

Még egyszer szeretném felhívni a figyelmüket, vagy a Hszt.-ben szintén zárószavazás előtti módosítóval megoldják ezt a helyzetet, bár szeretném mondani, hogy én házszabályszerűen még kapcsolódó módosítóként beadtam ezeket a pontokat, de a kormány természetesen nem támogatta őket, majd most készülnek átverni még azokat az önökhöz lojális és az önök szavának még az utolsó pillanatban is bedőlő szakszervezeteket, amelyekkel nem is olyan régen még aláírtak egy papírt.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Gúr Nándor képviselő úr következik. Parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem tartottam túl méltányosnak, de elfogadom elnök úr döntését.

Most a két percben három dolgot szeretnék nagyon röviden mondani. Az egyik dolog az, hogy arról beszéltem, ami tételesen a zárószavazás előtti, a túlóra kérdésköréről, és nem akarom részletezni a műszakpótlékok dolgát, mert nem akarom nehéz helyzetbe hozni miniszterelnök urat, mert látom, jegyzetel, tehát választ fog adni. De szeretném felhívni a figyelmét kettő darab dologra. Az egyik az, hogy ez a törvény azt is megengedi, miniszterelnök úr, hogy Magyarországon a 2012-ben megállapított minimálbérrel szemben legyen, lehessen regionális minimálbér az elkövetkezendő időszakban. Azaz nem elég az, hogy hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű térségekben nehéz helyzetben élik emberek az életüket, hanem még ráadásul ezekben a térségekben lehet majd kisebb minimálbért is alkalmazni. Azt gondolom, miniszterelnök úr, hogy ez nem az önök érdekét szolgálja.

A másik dolog, amit mondani szeretnék: attól szeretném önöket óvni, hogy elfogadjanak egy olyan munkatörvénykönyvet, amely nemcsak az érdekképviseleteket megjelenítők, nemcsak a civil szférában jelen lévők, hanem a mindennapjait élő emberek számára is nehezen elfogadható. Nem véletlen volt tehát az, hogy azt kezdeményezzük, hogy a későbbiekben egy megerősítő népszavazás legyen erre vonatkozóan, még azt megelőzően, mielőtt önök név szerint majd adják a támogatásukat ehhez a törvénytervezethez.

Miniszterelnök úr, én azt hiszem, nagyot hibáznak akkor, ha ezt a munka törvénykönyvét fogják legitimizálni. Szeretném önt személy szerint is és önöket óvni ettől. Olyan társadalmi ellenállásba ütközhetnek, ami a későbbiekben szerintem nemkívánatos.

Köszönöm szépen, és ennek kapcsán fogom átnyújtani majd azt az indítványt, amit útjára bocsátottunk. Kérem a támogatásukat ebben. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Harangozó Tamás képviselő úr!

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen. Akkor nagyon rövid leszek. Nagyon nagy tisztelettel arra kérném miniszterelnök urat, ha már itt ülnek az érintettek a páholyban, itt ül az összes képviselő, hogy ha már a kormány nevében egy ilyen aláírás született, legyenek kedvesek itt is megerősíteni és garanciát adni arra, hogy az általam felvetett problémánál nem fogják elsunnyogni ezt a kérdést, és nem fogják átverni azokat az embereket, akikkel egy héttel ezelőtt aláírtak egy megállapodást.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mivel többen felszólalásra nem jelentkeztek, a záróvitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket. A záróvitában elhangzottakra a kormány nevében ketten fognak válaszolni. Először Orbán Viktor miniszterelnök úrnak adok szót. Parancsoljon, miniszterelnök úr!

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elején szeretném leszögezni, hogy azt a hangot, amit Harangozó képviselőtársunk használt az utolsó fölszólalásában, méltatlannak érzem nemcsak a törvényhez, nemcsak a parlamenthez, hanem a dolgozó, munkáló emberekhez is. Ezért nagy tisztelettel arra kérem, hogy ezt ne tegye. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Elnök Úr! Azért kértem, hogy megosztottan mondhassam el az államtitkár úrral közösen a zárószavazást lezáró kormányzati hozzászólást, mert több tárgyaláson is személyesen részt vettem, és úgy érzem, hogy talán nem haszontalan, ha néhány gondolatot, illetve tapasztalatot most meg tudok itt önökkel osztani.

Először is szeretném világossá tenni, hogy az összes megállapodás, ami létrejött ebben a tárgyban, nem tükrözi teljes egészében a kormány álláspontját. A megállapodás kompromisszumot tükröz. Jó néhány olyan pont van, amellyel a kormány nem ért egyet, úgy érzi, hogy jobban és másképpen kellett volna szabályozni, de a szakszervezetek kérésére elfogadott szakszervezeti álláspontokat, és valódi kompromisszumokat kötött. Ezt azért szeretném az elején leszögezni, mert kétségkívül a kormánynak felelősséget kell vállalni a törvény olyan szövegrészeiért is, amelyek kompromisszumosak, de a történethez hozzátartozik az is, hogy a törvény nem száz százalékban a kormányzati szándékot tükrözi.

Szeretnék kapcsolódni ahhoz a gondolathoz, amit Kaufer kisasszony mondott itt el, amikor azt mondta, hogy a XXI. századhoz illeszkedő vagy ahhoz méltó törvényre volna szükség. Ez így van, egy nagy bökkenő van itt mindösszesen, hogy Európa legjobb koponyái ma lázasan éppen azon gondolkodnak, hogy milyen is lesz a XXI. század. Egy dolgot biztosan tudok mondani önöknek a XXI. századról, habár ennek a bonyolult kérdésnek jó néhány részlete még hosszú ideig homályban marad majd, de amit biztosan mondhatok, az a következő: Kínában az aktivitási ráta, tehát a munkaképes emberek munkába állt hányada 85 százalék, az Egyesült Államokban 75 százalék, Európában 65 százalék, Magyarországon pedig 55 százalék. Egy dolog biztos, nem Kína, nem az Egyesült Államok és nem Európa fog leszállni a következő időszakban az 55 százalékos szintre. Ezt biztosan tudjuk mondani a XXI. századról.

Ezért nekünk olyan törvényeket kell alkotnunk, nem egyet, hanem sok, egy egységes rendszert alkotó törvényt, amely lehetővé teszi, hogy Magyarország először elérje az európai foglalkoztatási átlagot, aktivitási átlagot, utána pedig meghaladja azt, mert mi úgy látjuk a XXI. századot, hogy akkor tudunk Európában versenyképesek lenni, sőt, Európa egyik vagy legversenyképesebb gazdaságát fölépíteni Magyarországon, ha az aktivitási rátánk érzékelhetően magasabb lesz, mint az európai. Tehát a 65 százalék fölé kell menni, és ildomos lenne megközelíteni az amerikai arányokat.

Üdvözlöm azokat a hozzászólásokat, amelyek nemcsak a kormánypártok képviselőitől, hanem ellenzéki képviselőktől is elhangzottak, illetve hozzászólásaikban is megfogalmazódtak, miszerint a most hatályban lévő munkatörvénykönyv sem jó. Valóban számos rossz szabályt tartalmaz. Örülök, hogy ebben van egyetértés.

Örülök, hogy abban is van egyetértés, ha jól értettem az ellenzéki képviselőket, legyen szó baloldali vagy jobboldali képviselőkről, mintha elfogadnák, hogy Magyarországon is egy munkaalapú társadalmat kell építeni, és úgy éreztem, abban is egyetértés van, hogy mindannyian azt szeretnénk, hogy az emberek tisztességes munkáért tisztességes bért kapjanak.

Ahol véleménykülönbség látszik kibontakozni közöttünk és önök között, az a munkásvédelem kérdése.

(15.30)

Ugyanis szerintem tévedés felelősségre vonni akár a kormányzati politikát, akár a munkatörvénykönyvet azért, ha jól értem, akkor önök által is el-, illetve beismert tényért, hogy Magyarországon ma a szakszervezetek nem képesek megvédeni a munkavállalókat. Én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy Magyarországon elfogadhatatlan mértékű kiszolgáltatottsága van a munkavállalóknak. A dolog tehát úgy áll, hogy Magyarországon meg kell oldani a munkásvédelem kérdését. És minden tiszteletem a szakszervezeti vezetőké meg azoké az aktivistáké, akik ezt megpróbálják megtenni, de én úgy látom, hogy a magyarországi helyzetben, amelyben vagyunk, a mögöttünk lévő történelmi tapasztalattal egyetemben, a szakszervezetek aligha lesznek képesek arra, hogy megoldják a munkásvédelem kérdését.

Ezért a mi fölfogásunk szerint és az én személyes fölfogásom szerint is a munkásvédelem első számú felelőse a kormány. (Taps a kormánypártok soraiban.) És ezért mindent meg fogunk tenni (Lukács Zoltán: Szegény munkások! - Közbeszólás az MSZP soraiból: Mussolini! - Az elnök csenget.) annak érdekében, hogy a kormány képes is legyen arra, hogy eleget tegyen, érvényt szerezzen ennek a szándékának.

Meg kell mondanom önöknek, hogy a munkásvédelem ügyében a mostani munka törvénykönyve egyáltalán nem segíti a kormányt. Ha jól értettem, itt is hangoztak el olyan hozzászólások ellenzéki oldalról, hogy a mostani munkatörvénykönyv rossz, mert látszatvédelmet ad csak a munkásoknak. Ez így van. Ha nem csak látszatvédelmet adna, akkor nem lennének az emberek kiszolgáltatottak a munkahelyeiken. De csak látszatvédelmet ad, ezért egy más munkatörvénykönyv-rendszert kell létrehozni, hogy ezen a helyzeten változtatni tudjunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném leszögezni, hogy a kormány, bár megfontoltuk Ertsey Katalin hozzászólását több alkalommal is, továbbra is úgy gondolja, hogy a részmunkaidő igenis segíti a családokat. Lehet, hogy önmagában a részmunkaidős lehetőség nem elegendő ahhoz, hogy a nők vissza tudjanak térni a munkaerőpiacra - én ezzel hajlamos vagyok egyetérteni -, de azt az állítást nem fogadjuk el, hogy a részmunkaidő ne segítené a családokat. Ezért szerintünk érdeke Magyarországnak az, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásnak minél szélesebb és tarkább formái valósuljanak meg.

Ami a törvény előterjesztésével kapcsolatos megjegyzéseket illeti, amelyek a vita megkezdése után ismét visszatértek, ott a következőt szeretném mondani. Azt hiszem, hogy először történt meg a magyar parlament történetében, hogy egy ellenzéki képviselő azt hiányolta, illetve azt kifogásolta, hogy jóval a parlamenti vita megkezdése előtt, sőt, a törvény parlament elé történő benyújtását megelőzően már nyilvánosságra hoztuk a tervezetet. Ez fordítva szokott lenni. Ez valóban egy olyan jogalkotási mozzanat volt, amikor a kormány egy javaslatot nyilvánosságra hozott. Minden véleményt összegyűjtöttünk, és mielőtt benyújtottuk volna a parlament elé a törvényszöveget, ezekből a véleményekből, amit beilleszthetőnek láttunk a törvényszövegbe, azt beillesztettük. Ezt mi a magunk részéről nyílt tervezésnek nevezzük, nyitott, nyílt tervezésnek, és a későbbiekben is ilyen nagy horderejű törvények esetében élni fogunk ezzel a módszerrel. Én voltam hosszú időn keresztül ellenzéki képviselő, nem is egy alkalommal, én örültem volna, ha akkor lehetőségünk lett volna arra, hogy egyébként a parlamenti vita megkezdése előtt már hónapokkal a kormány törvényjavaslatokat hozott volna nyilvánosságra azért, hogy be tudja dolgozni a fölmerülő javaslatokat. Ezért ha megengedik, a törvény előkészítésével kapcsolatos kritikákat nem áll módunkban elfogadni.

Visszatérve a munkásvédelem és a XXI. század kérdésére, egy dolgot még nagy valószínűségű biztonsággal meg lehet fogalmazni a XXI. századot illetően. Ez pedig az, hogy az állam szerepe erősebb lesz. Lehet ideológiai vitát is folytatni arról, hogy ez jó vagy nem, lehet, ezt az egészet neoliberális összefüggésben értelmezni vagy elvetni, de a mi fölfogásunk, személyes meggyőződésem is - ez egyfajta iránytűje is a munkánknak -, hogy a XXI. század előttünk álló évtizedeiben az állam szerepe nemcsak úgy általában a társadalom életében, hanem a gazdaságban is erősebb lesz. Szerintem ez jó hír. A szabályozó szerepe, a munkásvédelmi szerepe az államoknak meg fog nőni. Ezt mi nem egy premodern, nem egy régi jelenségként értelmezzük, hanem mint a mostani gazdasági rendszerek új, innovatív, modern elemét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Éppen ezért azt gondoljuk, hogy azokat a hozzászólásokat - nekem nem dolgom, hogy minősítsem az elhangzott hozzászólásokat -, amelyek mind szóhasználatukban, mind hangulatukban, mind helyzetleírásukban osztályharcos gyökerekből fakadnak, illetve erre emlékeztetnek bennünket, nem tudjuk érdemben megfogadni, ugyanis fölfogásunk szerint nem az osztályharcra kell törekedni, hanem az osztálybékét kell célul kitűzni, ha úgy tetszik (Taps a kormánypártok soraiban. - Tóbiás József: Melyik... Hol?), osztály-együttműködést kell létrehozni, ami a mi nyelvezetünkben egy szélesebb értelmű nemzeti együttműködést jelent. (Zaj.) Sajnálom, tisztelt elnök úr (Az elnök csenget.), hogy ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint Tisza István volt már ebben a Házban, amikor a munkásvédelem kérdéséről elmondta a parlamenti beszédjét; akkor is a baloldalról bekiabálók tüntették ki a meg nem értésükkel. (Dr. Józsa István: Azokat kivezették! - Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném aláhúzni, hogy ez a törvény arra törekszik, a mi hitünk szerint a siker esélyével, hogy egyensúlyt teremtsen a munka világában a munkaadók és a munkavállalók között.

Ami a növekedéssel kapcsolatban elmondott véleményüket illeti, azt én örömmel megfontolom, sőt úgy látom, hogy itt még szándékegybeesés is van a volt kormánypártok vagy kormánypárt és a mostani kormánypártok között, mert mi is azt gondoljuk, hogy a gazdaságpolitika középpontjába a növekedést kell állítani, még akkor is, ha egész Európában ma a növekedés hanyatlásától, vagyis recessziótól rettegnek. Halkan mondom, mert nem akarom pártvitává silányítani ezt a beszélgetést, hogy amikor önöknek lehetőségük nyílt arra, hogy kormányozzanak, akkor a magyar gazdaságtörténet legsúlyosabb negatív növekedési számait produkálták. (Dr. Józsa István: Előtte meg 4 százalék volt!) Innen nézve, engedjék meg, hogy csak mérsékelt súllyal vegyük figyelembe a növekedésre vonatkozó megjegyzésüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Azokat a hozzászólásokat pedig, amelyek norvégiai példákat ajánlottak, mérsékelt súllyal sem tudjuk figyelembe venni, mert abban a pillanatban, ahogy nekünk is megadatna az, mint ami az egyébként igen szorgalmas és tiszteletre méltó norvég népnek megadatik, hogy a hozzá tartozó területből annyi energiát és nyersanyagot vegyen ki, mint amennyit kivesz, akkor valószínűleg egy sokkal könnyebb, simább és egyszerűbb gazdaságpolitikai elképzelésrendszert tudnék önök elé terjeszteni, de sajnos Magyarország nem Norvégia, azok az ásványkincsek, gáz, olaj, amik rendelkezésre állnak, nekünk nem állnak rendelkezésre, ezért az abból keletkező pénztartalékra épülő szociális rendszert sem áll módomban propagálni kellő felelősséggel a magyar gazdaság mostani viszonyai közepette.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ugyanakkor engedjék meg, hogy még azt is megemlítsem az önök számára, hogy Magyarországon nemcsak az a probléma magasodik elénk, amely a munkahelyeken ismert munkáskiszolgáltatottság formájában ölt testet, hanem az is, hogy megfelelő munkást sem lehet találni akkor, ha ma munkaadók és vállalkozók fejleszteni szeretnének. Egyszerre van jelen a munkahelyeken a munkások kiszolgáltatottsága meg az a társadalmi jelenség, hogy ha valaki vállalkozást akar indítani, akkor gyakran szakképzett munkaerőt sem talál, illetve még segédmunkára, fizikai munkára sem talál munkára vállalkozó magyart.

Ez egy probléma, ezért azt gondolom, hogy a munka törvénykönyvét együtt kell tekintenünk az oktatási törvénnyel, együtt kell tekintenünk a szakképzési törvénnyel, és ezekből a törvényekből együtt, a kormánypártok meggyőződése szerint egy olyan munkaalapú gazdasági rendszer kerekedik majd ki, ami mindenkinek munkát fog adni és megoldja a munkahelyi kiszolgáltatottság problémáját, amelyet nem lehet kizárólag jogszabályokkal megoldani, hanem egy olyan gazdasági környezettel lehet, ahol a munkahelyek túlkínálatban vannak, vagyis több a munkahelykínálat, mint amennyi dolgos kéz rendelkezésre áll. Majd ha eljutunk oda a gazdaságfejlesztés eredményeképpen, hogy a magyar gazdaság olyan dinamikusan fejlődik, hogy több munkáskézre volna szüksége, mint amennyit egyébként Magyarország nyújtani tud, akkor sokkal könnyebben értünk majd egyet a tekintetben is, hogy milyen munkajogi szabályokat kell létrehozni.

(15.40)

A kormány tehát az indítványát fönntartja, a törvényt jónak tartja, és arra kéri az ellenzéket, hogy fontolja meg azokat az érveket, amelyeket a kormány elmondott. Nagy tisztelettel arra kérem önöket, hogy adjanak egy esélyt a munkaadóknak és a munkavállalóknak, hogy bejárassák és működtessék ezt az új munkatörvénykönyvet, amelyről meg vagyunk győződve, hogy összességében nagyobb biztonságot és gazdasági teljesítményt hoz majd Magyarország számára.

Köszönöm. (MSZP felé:) Köszönöm a türelmetlen figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Most megadom a szót Czomba Sándor államtitkár úrnak. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a záróvitában elhangzott néhány dologra reflektáljak, illetve általánosságban beszéljek, hiszen egy nagy munkának a végéhez közeledünk, és reményeim szerint a mai nap pontot is tudunk tenni a végére, és valóban egy, a munka világát érintő olyan jogszabályt fogad el ma a magyar parlament, amely hosszú évekig vagy akár évtizedekig is meghatározhatja azt, hogy Magyarországon az az áldatlan állapot, amely a foglalkoztatás területén hosszú évtizedek óta van, megoldódjon.

Szocialista képviselőtársaim a korábbi időszakban jelezték, hogy tulajdonképpen ők is egyetértenek azzal, hogy a most hatályos nincs rendben. Ehhez a törvényhez is tudtak volna, lehet, hogy nemcsak nyelvhelyességi módosítókat, hanem egyéb fontos módosítókat is adni. Egyetértünk vele, a most hatályos törvénykönyv nem alkalmas a problémák kezelésére, csak valahogy önöknek annak idején vagy a tehetségük, vagy a lehetőségük elfogyott, amikor ezt a témát napirendre kellett volna a magyar parlamentben tűzni. Egy jó munkatörvénykönyv alapja lehet a legális, hosszú távú, tartós foglalkoztatásnak.

A válság egyértelműen megmutatta, tisztelt képviselőtársaim, hogy mit jelent az, hogyha egy jó vagy egy rossz munkatörvénykönyv van hatályban. A válság az elmúlt időszakban Európában több százezer ember munkahelyét mentette meg ott, az a munkatörvénykönyv, amely képes volt a problémákat rugalmasan kezelni. A magyar munka törvénykönyve sajnos nem ilyen.

Számos esetben előjött képviselőtársaimtól a szűk körű megállapodás; van, aki bólogat ott a páholyban, van, aki meg egyébként rázza a fejét. Akkor szeretném még egyszer egyértelműen tisztázni, a munkaadói oldalról mind a kilenc reprezentatív szervezet képviseltette magát, és mindenki elfogadta a megállapodást ott. (Dr. Semjén Zsolt tapsol.) A munkavállalói oldal tekintetében két... (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Kedves Képviselőtársak! Hallgassanak végig!

Két szakszervezettel kezdtük meg a tárgyalásokat, mert azok, akik azt üzenték nekünk, hogy a jelenleg hatályos munkatörvénykönyv úgy jó, ahogy van, és nem hajlandóak ezen módosítani, mit vártak el tőlünk? Az egyikőjük fölhívott telefonon, és jelezte, hogy szeretne részt venni a tárgyalásokon. Azt mondtam, hogy semmi akadálya, és az első tárgyaláson azt jelezte, hogy ő a tárgyalásokon egyébként másik három szervezetet is képvisel. Röviden, tömören ennyit erről. A megállapodásban valóban, a munkavállalói oldalról három szakszervezet vett részt, de kedves szocialista képviselőtársaim, mert most már hallottunk mindenfélét, hogy megvették a szakszervezeteket, meg a fene tudja, hogy mit csináltak... - úgy ismerik, kedves képviselőtársaim, a szakszervezeteket, mint akik megvehetők? (Közbeszólás az MSZP soraiból: Van olyan! - Derültség, taps a kormánypártok soraiban.)

De beszéljünk, kedves képviselőtársaim, az eredményekről! A szakszervezeti oldalról, ha alaposan elolvasták a kapcsolódó módosítót: helyiséghasználatot engedélyezünk, a védett személyek számát egyértelművé tesszük, munkaidő-kedvezményt biztosítunk, a most hatályos három tag után 2 óra, két tag után 1 óra. Mit kérdeznek egész pontosan, képviselőtársaim? Ezek az olyan nagyjábóli engedmények? Ezek nagyon komoly, hatásos és a szakszervezetek számára nagyon fontos, a létüket, a működésüket alapvetően befolyásoló szabályok.

Egyéb tekintetben, a munkatörvénykönyvvel kapcsolatban szeretném fölhívni a figyelmet, hogy a védett kor intézménye egyértelműen benne van a törvénykönyvben, méghozzá a jelenleg hatályosnál fajsúlyosabban szerepel benne. A szabadság kérdésében megállapodtunk, a kártérítés kérdésében megállapodtunk a szakszervezetekkel, munkaadókkal. Az atipikus foglalkoztatási formák, amelyek a gerincét adják majd az új munkatörvénykönyvnek, amiről alig beszéltünk valamit, és bízom benne, hogy majd az élet bebizonyítja, hogy azok a különböző foglalkoztatási lehetőségek, amelyeket az új munka törvénykönyve biztosít, ezek valóban alkalmasak lesznek arra, hogy Magyarországon minél több ember dolgozzon.

A kisgyermekes nők védelme sem kérdés, úgy gondoljuk, hiszen a mostani hatályoshoz képest, ha megfigyelik, az LMP részéről érkezett ilyen észrevétel, a védettség tekintetében és a részmunkaidő tekintetében is egyértelműen előnyös.

Műszakpótlék: megint szeretném felhívni a figyelmet, és akkor megint lassan mondom, mert úgy látszik, ahányszor elmondom, annyiszor értik félre. A műszakpótlék intézménye marad, nem délutános és éjszakai műszakpótlék lesz, hanem műszakpótlék. Azoknak, akik valódi műszakban járnak, tehát 6-2-ig, 2-10-ig és 10-6-ig, nem fog változni a jövedelmük, nem fog romlani a jövedelmi viszonyuk. Úgy van a törvényben megállapítva a százalékos eltérés, hogy ez ne okozzon problémát. Egyébként pedig lehetőséget biztosítunk mind az alapbéresítésre, mind az átalány megfizetésére a törvénykönyvben. Sőt, arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy ágazati szabályok természetesen a munka törvénykönyvétől eltérhetnek, és azokat a speciális eseteket, amit az egészségügyben vagy a repülésirányítók tekintetében fontos figyelembe venni, azt figyelembe tudjuk venni.

A kaució, helyesebben biztosíték kérdése: az LMP részéről jött, hogy miért kell a kauciót a pénztárosoknak fizetni. Kedves Képviselőtársaim! A helyzet az, hogy jelen pillanatban Magyarországon ez létezik, csak nem legálisan létezik. Az a helyzet, hogy ez működik, és adott esetben nyomon követhetetlen, hogy ez a pénz vajon hová kerül. Hát, akkor mit kérdeznek? Kedves Schiffer Képviselőtársam! Akkor mit kérdez? Az a baj, hogy az illegálist legálissá tesszük? (Derültség a Fidesz soraiban.) Akkor valóban rossz a munka törvénykönyve, ez tény és való.

Egyébként Schiffer képviselő úr jelezte ezt a 10 százalékos reprezentativitást. Szeretném a figyelmét fölhívni, hogy szakszervezetet egy fővel is lehet alakítani adott esetben, és a szakszervezet onnantól kezdve legálisan működik. Az, hogy reprezentatív-e vagy sem - ez a 10 százalékos szabály -, ez egy fontos kérdés, de ez a szakszervezetek belső ügye, hogy minél több tagot tudjon felmutatni. Rugalmas vagy nem rugalmas ez a rendszer, ebbe se nagyon szeretnék itt belemenni, mert a részletes vita során bőségesen beszéltünk erről. Higgye el, kedves képviselő úr, hogy rugalmas.

Gúr képviselőtársam jelezte még ezt a regionális minimálbér vagy ágazati minimálbér kérdését. Még egyszer szeretném akkor hangsúlyozni, a munka törvénykönyvében mint lehetőség szerepel ez a megoldás. Kedves Képviselő Úr! Szeretném kérdezni, volt már Magyarországon olyan, amikor csúsztatva hozták a minimálbért, 9 hónapos csúszással hozták hatályba a minimálbért a mezőgazdaságot tekintve? Létezik, méghozzá tíz évig volt így. Vagy amikor azt mondom, hogy minimálbér és garantált bérminimum, a kettő között van különbség? Van. Tehát létezik eltérítés? A kérdés az, hogy a magyar kormány számára létezhet olyan helyzet, amikor a munka törvénykönyvében adott jogszabályi lehetőség alapján, ha azért kell beavatkozni, hogy munkahelyek maradjanak meg Magyarországon, főként a hátrányos helyzetű régiókban, akkor be fog avatkozni, és be is kell hogy avatkozzon.

Összességében, tisztelt képviselőtársaim, tudjuk azt, hogy sokan készültek ma balhéra, cirkuszra, meg mindenféle színházi elemekkel próbálták tarkítani ezt a mai napi nagyon fontos zárószavazást. Korábban is jeleztem, most is szeretném megerősíteni, nagyon fontos számunkra az, hogy a parlamentben is konszenzus legyen egy nagyon fontos törvénnyel kapcsolatban, de sokkal fontosabb a konszenzus a munkaadókkal meg a munkavállalókkal. Ha ez az ára, akkor ezt a konszenzust szeretnénk megvalósítani. Jó szívvel ajánljuk a figyelmükbe.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a határozathozatalok következnek. Az előterjesztő a benyújtott javaslatokat támogatja, így ezekről egy döntéssel szavazunk.

Kérdezem önöket, elfogadják-e a támogatott indítványokat az ajánlás 1., 4., 7., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 21., 22., 23., 24., 25., 26., 27., 28., 29., 30., 31., 32., 33., 34., 35., 36., 37., 38., 39., 40. és 41. pontjai szerint? Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a támogatott módosító javaslatokat 265 igen szavazattal, 42 nem ellenében, 42 tartózkodás mellett elfogadta.

(15.50)

Tisztelt Országgyűlés! Most az előterjesztő által nem támogatott módosító javaslatok következnek, amelyekről az LMP képviselőcsoportja bizottsági támogatás hiányában szavazást kért.

Az ajánlás 2., 3., 5. és 6. pontjaiban Szilágyi Péter és mások javaslatát teszem fel szavazásra, amelyekben az egységes javaslat 55. § (3) bekezdés c) pontjának és 61. §-ának módosítását terjesztik elő, valamint az 58. és a 61. §-okat új címmel kívánják kiegészíteni. Az LMP kérésére határoz az Országgyűlés. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 101 igen szavazattal, 252 nem szavazattal, tartózkodás nélkül elutasította.

A 8. pontban Szilágyi Péter és Kaufer Virág a 82. § (2) bekezdésének elhagyását javasolják. Az LMP kérésére határoz az Országgyűlés. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 57 igen szavazattal, 255 nem szavazattal és 42 tartózkodó szavazattal elutasította.

Az ajánlás 20. pontjában Szilágyi Péter és Kaufer Virág a törvényjavaslat 189. § (1) bekezdése nyitó szövegét kívánják kiegészíteni. Az LMP kérésére határozunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 55 igen szavazattal, 255 nem szavazattal és 43 tartózkodó szavazattal elutasította.

Tisztelt Országgyűlés! Most a zárószavazás következik. Ez egyetlen döntést igényel, de erről az MSZP képviselőcsoportja név szerinti szavazást kezdeményezett. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Tisztelettel kérem a jegyző urakat, hogy a név szerinti szavazás során a leadott szavazatokat hangosan visszaismételve rögzítsék.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/4786. számú törvényjavaslatot az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy nevük elhangzását követően a helyükön felállva szavazzanak. Kérem, szavazzanak!

(A jegyzők felváltva olvassák a képviselők névsorát, majd hangosan megismétlik a képviselők állásfoglalását. A felolvasást Göndör István kezdi, majd Földesi Gyula folytatja.)

Ágh Péter: igen.

Dr. Ángyán József: igen.

Dr. Apáti István: nem.

Dr. Aradszki András: igen.

B. Nagy László: igen.

Babák Mihály: igen.

Bábiné Szottfried Gabriella: igen.

Dr. Bácskai János: igen.

Bagdy Gábor: igen.

Dr. Baja Ferenc: nincs jelen.

Balázs József: igen.

Balczó Zoltán: nem.

Balla Gergő: nem.

Balla György: igen.

Balla Mihály: igen.

Balog Zoltán: igen.

Balogh József: igen.

Bana Tibor: nem.

Bánki Erik: igen.

Bányai Gábor: igen.

Baracskai József: nincs jelen.

Dr. Bárándy Gergely: nem.

Baráth Zsolt: nem.

Bartos Mónika: igen.

Básthy Tamás: igen.

Bebes István: igen.

Becsó Zsolt: igen.

Bencsik János: igen.

Berényi László: igen.

Bertha Szilvia: nem.

Bíró Márk: igen.

Bodó Imre: igen.

Bodó Sándor: igen.

Dr. Bohács Zsolt: igen.

Dr. Bóka István: igen.

Boldog István: igen.

Boldvai László: nem.

Borbély Lénárd: igen.

Borkai Zsolt: nincs jelen.

Dr. Botka László: nincs jelen.

Bödecs Barna: nem.

Brájer Éva: igen.

Dr. Braun Márton: igen.

Dr. Budai Gyula: igen.

Burány Sándor: nem.

Bús Balázs: igen.

Csampa Zsolt: igen.

Csenger-Zalán Zsolt: igen.

Cseresnyés Péter: igen.

Dr. Cser-Palkovics András: igen.

Cserna Gábor: igen.

Csizi Péter: igen.

Csöbör Katalin: igen.

Czerván György: igen.

Dr. Czira Szabolcs: igen.

Dr. Czomba Sándor: igen.

Czunyiné dr. Bertalan Judit: igen.

Dr. Daher Pierre: igen.

Dr. Dancsó József: igen.

Dankó Béla: igen.

Demeter Ervin: igen.

Demeter Zoltán: igen.

Dióssi Csaba: igen.

Dr. Dorkota Lajos: igen.

Dr. Dorosz Dávid: nem.

Dúró Dóra: nem.

Egyed Zsolt: nem.

Ékes Ilona: igen.

Ékes József: igen.

Endrésik Zsolt: nem.

Erdős Norbert: igen.

Ertsey Katalin: nem.

Farkas Flórián: igen.

Farkas Gergely: nem.

Farkas Sándor: igen.

Farkas Zoltán: igen.

Dr. Fazekas Sándor: nincs jelen.

Fejér Andor: igen.

Ferenczi Gábor: nem.

Ficsor Ádám: nem.

Firtl Mátyás: igen.

Dr. Fónagy János: igen.

Font Sándor: igen.

Földesi Gyula: igen.

Földi László: igen.

Fülöp István: igen.

Gajda Róbert: igen.

Dr. Garai István Levente: nincs jelen.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás: nincs jelen.

Gelencsér Attila: igen.

Gőgös Zoltán: nem.

Göndör István: nem.

Dr. Gruber Attila: igen.

Gulyás Dénes: igen.

Gulyás Gergely: igen.

Gúr Nándor: nem.

Dr. Gyenes Géza: nem.

Dr. Gyimesi Endre: igen.

Gyopáros Alpár: igen.

Gyöngyösi Márton: nem.

Győrffy Balázs: igen.

Dr. György István: igen.

Gyurcsány Ferenc: nincs jelen.

Gyutai Csaba: igen.

Dr. Gyüre Csaba: nem.

Habis László: igen.

Hadházy Sándor: igen.

Halász János: igen.

Hanó Miklós: igen.

Harangozó Gábor: nem.

Dr. Harangozó Tamás: nem.

Dr. Hargitai János: igen.

Harrach Péter: igen.

Hegedűs Lorántné: nem.

Hegedűs Tamás: nem.

Dr. Heintz Tamás: igen.

Dr. Hende Csaba: igen.

Herman István Ervin: igen.

Dr. Hiller István: nem.

Hirt Ferenc: igen.

Hoffman Pál: igen.

Dr. Hoffmann Rózsa: igen.

Dr. Hollósi Antal Gábor: igen.

Dr. Hoppál Péter: igen.

Horváth András Tibor: nem.

Horváth István: igen.

Dr. Horváth János: igen.

Horváth László: igen.

Dr. Horváth Zsolt (Kecskemét): igen.

Dr. Horváth Zsolt (Veszprém): igen.

Dr. Hörcsik Richárd: igen.

Dr. Illés Zoltán: igen.

Dr. Ipkovich György: nem.

Ivády Gábor: nem.

Prof. Iván László: igen.

(16.00)

Iváncsik Imre: nem.

Ivanics Ferenc: igen.

Jakab István: igen.

Jámbor Nándor: nem.

Jánosiné dr. Bene Ildikó: igen.

Jávor Benedek: nincs jelen.

Dr. Józsa István: nem.

Juhász Ferenc: nincs jelen.

Káli Sándor: nem.

Kalmár Ferenc András: igen.

Kapus Krisztián: igen.

Kara Ákos: igen.

Karácsony Gergely: nincs jelen.

Dr. Karakó László: igen.

Karvalics Ottó: igen.

Kaufer Virág: nem.

Kepli Lajos: nem.

Dr. Kerényi János: igen.

Kiss Attila: igen.

Kiss Péter: nem.

Dr. Kiss Sándor: nem.

Dr. Kocsis Máté: igen.

Dr. Kolber István: nincs jelen.

Koncz Ferenc: igen.

Dr. Kontrát Károly: igen.

Kontur Pál: igen.

Korondi Miklós: nem.

Kósa Lajos: nincs jelen.

Koszorús László: igen.

Kovács Ernő: igen.

Kovács Ferenc: igen.

Dr. Kovács Ferenc: igen.

Dr. Kovács József: igen.

Kovács László: nincs jelen.

Kovács Péter: igen.

Kovács Tibor: nem.

Dr. Kovács Zoltán: igen.

Kozma Péter: igen.

Kőszegi Zoltán: igen.

Kővári János: igen.

Kövér László: igen.

Kubatov Gábor: igen.

Kucsák László: igen.

Kukorelly Endre: nincs jelen.

Kulcsár Gergely: nem.

Kulcsár József Ferenc: igen.

Dr. Kupcsok Lajos: igen.

Dr. Kupper András: igen.

L. Simon László: igen.

Lakatosné Sira Magdolna: igen.

Dr. Lamperth Mónika: nem.

Dr. Lanczendorfer Erzsébet: igen.

Dr. Láng Zsolt: igen.

László Tamás: igen.

Lasztovicza Jenő: igen.

Dr. Latorcai János ülésvezető elnök, nem szavaz.

Lázár János: igen.

Lendvai Ildikó: nem.

Dr. Lenhardt Balázs: nem.

Lezsák Sándor: igen.

Lipők Sándor: igen.

Lukács László: igen.

Dr. Lukács Tamás: igen.

Lukács Zoltán: nem.

Mágori Józsefné: igen.

Magyar Anna: igen.

Magyar Zoltán: nem.

Mandur László: nem.

Manninger Jenő: igen.

Márton Attila: igen.

Dr. Matolcsy György: igen.

Dr. Mátrai Márta: igen.

Meggyes Tamás: igen.

Menczer Erzsébet: igen.

Dr. Mengyi Roland: igen.

Mesterházy Attila: nem.

Michl József: igen.

Mihalovics Péter: igen.

Mile Lajos: nem.

Mirkóczki Ádám: nem.

Dr. Molnár Ágnes: igen.

Dr. Molnár Attila: igen.

Dr. Molnár Csaba: nem.

Molnár Oszkár: nem.

Dr. Molnár Zsolt: nem.

Móring József Attila: igen.

Murányi Levente: nem.

Dr. Nagy Andor: igen.

Nagy Csaba: igen.

Dr. Nagy Gábor Tamás: igen.

Nagy István: igen.

Dr. Nagy István: igen.

Dr. Nagy Kálmán: igen.

Dr. Navracsics Tibor: igen.

Dr. Nemény András: nem.

Németh Szilárd István: igen.

Németh Zoltán: igen.

Németh Zsolt (Fidesz): igen.

Németh Zsolt (Jobbik): nem.

Nógrádi Zoltán: igen.

Novák Előd: nem.

Nyakó István: nincs jelen.

Dr. Nyikos László: nem.

Dr. Nyitrai Zsolt: igen.

Obreczán Ferenc: igen.

Dr. Ódor Ferenc: igen.

Dr. Oláh Lajos: nincs jelen.

Orbán Viktor: igen.

Osztolykán Ágnes: nem.

Örvendi László: igen.

Pál Béla: nincs jelen.

Pál Tibor: nem.

Pálffy István: igen.

Pánczél Károly: igen.

Dr. Papcsák Ferenc: igen.

Patay Vilmos: igen.

Dr. Pesti Imre: igen.

Pichler Imre László: igen.

Pintér László: igen.

Pócs János: igen.

Pogácsás Tibor: igen.

Pokorni Zoltán: igen.

Polics József: igen.

Dr. Pósán László: igen.

Potápi Árpád János: igen.

Pörzse Sándor: nem.

Pősze Lajos: igen.

Puch László: nincs jelen.

Dr. Puskás Imre: igen.

Dr. Puskás Tivadar: igen.

Rácz Róbert: igen.

Dr. Répássy Róbert: igen.

Dr. Rétvári Bence: igen.

Révész Máriusz: igen.

Riz Gábor: igen.

Riz Levente: igen.

Rogán Antal: igen.

Román István: igen.

Rónaszékiné Keresztes Monika: igen.

Rozgonyi Ernő: nem.

Rubi Gergely: nem.

Dr. Rubovszky György: nincs jelen.

Sági István: igen.

Dr. Salamon László: igen.

Sáringer-Kenyeres Tamás: igen.

Scheiring Gábor: nem.

Dr. Schiffer András: nem.

Schmidt Csaba: igen.

Schön Péter: nem.

Sebestyén László: igen.

Dr. Selmeczi Gabriella: igen.

Dr. Semjén Zsolt: igen.

Dr. Seszták Miklós: igen.

Seszták Oszkár: igen.

Dr. Simicskó István: igen.

Simon Gábor: nem.

Dr. Simon Gábor: nem.

Dr. Simon Miklós: igen.

Simonka György: nincs jelen.

Sneider Tamás: nincs jelen.

Soltész Miklós: igen.

Sós Tamás: nincs jelen.

Spaller Endre: igen.

Dr. Stágel Bence: igen.

Dr. Staudt Gábor: nem.

Dr. Steiner Pál: nem.

Szabó Csaba: igen.

Dr. Szabó Erika: igen.

Szabó Gábor: nem.

Szabó Imre: nem.

Szabó Rebeka: nem.

Dr. Szabó Tamás: igen.

Szabó Timea: nincs jelen.

Szabó Vilmos: nincs jelen.

Szabó Zsolt: igen.

Dr. Szakács Imre: igen.

Szalay Ferenc: igen.

Dr. Szalay Péter: igen.

Dr. Szanyi Tibor: nem.

Szászfalvi László: nincs jelen.

Szatmáry Kristóf: igen.

Szávay István: nem.

Szedlák Attila: igen.

Dr. Szekeres Imre: nem.

Szekó József: nincs jelen.

Székyné dr. Sztrémi Melinda: igen.

(16.10)

Szijjártó Péter: igen.

Szilágyi György: nem.

Szilágyi László: nem.

Szilágyi Péter: nem.

Dr. Szili Katalin: nem.

Szólláth Tibor Zoltán: igen.

Szűcs Erika: nem.

Dr. Szűcs Lajos: igen.

Talabér Márta: igen.

Tállai András: igen.

Tamás Barnabás: igen.

Dr. Tapolczai Gergely: igen.

Dr. Tarnai Richárd: igen.

Tasó László: igen.

Tessely Zoltán: igen.

Dr. Tiba István: igen.

Tiffán Zsolt: igen.

Dr. Tilki Attila: igen.

Tóbiás József: nem.

Tóth Csaba: nem.

Tóth Ferenc: igen.

Tóth Gábor: igen.

Dr. Tóth József (MSZP): nem.

Dr. Tóth József (Fidesz): igen.

Törő Gábor: igen.

Tukacs István: nem.

Dr. Turi-Kovács Béla: igen.

Ughy Attila: igen.

Dr. Ujhelyi István: nincs jelen.

V. Németh Zsolt: igen.

Dr. Vadai Ágnes: nem.

Vágó Gábor: nem.

Vágó Sebestyén: nem.

Vantara Gyula: igen.

Varga Gábor: igen.

Varga Géza: nem.

Dr. Varga István: igen.

Varga József: igen.

Dr. Varga László: nem.

Varga László: igen.

Varga Mihály: igen.

Varga Zoltán: nem.

Vargha Tamás: igen.

Varju László: nincs jelen.

Dr. Vas Imre: igen.

Vécsey László: igen.

Dr. Vejkey Imre: igen.

Dr. Veres János: nem.

Vigh László: igen.

Vincze László: igen.

Dr. Vinnai Győző: igen.

Dr. Vitányi István: igen.

Vitányi Iván: nincs jelen.

Volner János: nem.

Vona Gábor: nincs jelen.

Dr. Völner Pál: igen.

Wintermantel Zsolt: igen.

Wittner Mária: igen.

Z. Kárpát Dániel: nem.

Zagyva György Gyula: nem.

Zakó László: nem.

Dr. Zombor Gábor: igen.

Dr. Zsiga Marcell: igen.

Zsigó Róbert: igen.




Felszólalások:   40   40-74   75-76      Ülésnap adatai