Készült: 2020.09.25.15:48:49 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

180. ülésnap (2000.12.06.), 4. felszólalás
Felszólaló Dr. Szentgyörgyvölgyi Péter (FKGP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 9:55


Felszólalások:  Előző  4  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Parlament! Minden magát jogállamnak tartó ország az ókori városállamoktól kezdve különös gondot, különös figyelmet fordított arra, hogy azok a személyek, akik közmegbízatást teljesítenek, illetve köztisztségeket töltenek be, ne végezzenek olyan tevékenységet párhuzamosan e közmegbízatásukkal, amely tevékenység összeegyeztethetetlen, ellentétes lenne ezzel a közmegbízatási tevékenységgel.

Gyűjtőfogalomként ezeket a különböző okokat, külön ellentéteket összeférhetetlenségnek nevezzük. A magyar jogalkotásban is szó van az összeférhetetlenségről, a képviselők összeférhetetlenségéről az 1990. évi LV. törvényben. E törvény III. fejezete foglalkozik az összeférhetetlenségi okokkal, felsorolja tételesen, taxatíve, hogy miket tekint annak, és azt is meghatározza, hogy akinél ilyen összeférhetetlenség felmerül, akkor mi az eljárás, mi a teendő. Vannak olyan esetek, ami eleve kizárja, hogy az illető képviselő legyen, tehát meg kell szüntetni a képviselő mandátumát, ha netán ilyen összeférhetetlenségi ok fennállna. Vannak aztán olyan összeférhetetlenségi okok, amelyek menet közben, tehát a képviselői tevékenység folytatása közben keletkeznek, és ezek is összeférhetetlenek, ezeket be kell vallani, és választás előtt áll a képviselő, hogy most hogy szünteti meg ezt az összeférhetetlenségi okot, lemond-e a mandátumától, vagy pedig megszünteti az illető tevékenységet.

Az összeférhetetlenség, mint mondtam egy gyűjtőfogalom, s ezt önök nagyon jól tudják; számtalan összeférhetetlenségi okot, ellentétet sorol fel az országgyűlési képviselői tevékenységgel, ennek egy része, pontosan a 19. §-a szól a képviselő vagyonáról. Tulajdonképpen úgy fogható fel, hogy magának a vagyonnak bizonyos gyarapodása is, ha nem is összeférhetetlen, de összeférhetetlenségre adhat okot egy képviselőnél, és az oka éppen abból indul ki, amit a legelején mondtam, hogy valóban, az ókori társadalmak óta szükséges, hogy bizonyos közmegbízatást folytató emberek, akik jobban reflektorfényben vannak minden más embernél, tisztább képet adjanak, olyan dolgokat is lehessen tudni egy ilyen közmegbízatást folytató személyiségről, személyről, ami más embernél nem beszéd tárgya. Ez azonban egy igen kényes és sikamlós téma, és az elmúlt hetek, hónapok is bizonyítják, hogy bizony ez egy olyan kérdés, amelyet a sajtó felnagyíthat, kipécézhet egyes embereket, és olyan önmutogatásra kényszerít képviselőket, ami egyébként durván személyiségsértő lenne egy más állampolgárnál, de tulajdonképpen a képviselőnél is.

Ha ez szabályozott rendben történik, és pontosan meg van határozva - mint ahogyan az összeférhetetlenségnél meg van határozva, hogy mi az összeférhetetlenség, és mi az összeférhetetlenség szankciója, eljárási rendje -, tehát ha egy szabályos mederben történik az egész vagyonkérdés, akkor nem adhat okot arra, hogy a sajtó egyes személyeket kipécézve vádoljon különböző, igazán nem igazolható ügyekkel, amelyek az esetleges vagyongyarapodások mögött vannak.

A magyar jogalkotásban ez a bizonyos 1990. évi LV. törvény tesz kísérletet arra, hogy ezeket a kellemetlen és a jogállamban nem feltétlenül megengedett ügyeket valahogy mederbe terelje, és azt mondja, hogy tegyen vagyonnyilatkozatot két alkalommal a képviselő: egyszer, amikor képviselővé válik, s egyszer, amikor megszűnik a képviselősége. Eddig rendben is lenne a dolog, mert nyilvánvalóan az lenne a célja, hogy összehasonlítható legyen a két vagyonnyilatkozat, s abból megállapíthatóvá váljék, hogy netántán a képviselő esetleg összeférhetetlen módon jutott vagyongyarapodáshoz.

Igen ám, csakhogy ennek a törvénynek az eljárási rendje úgy szabályozza ezt a kérdést, hogy igazából nem oldja meg. Kicsit olyan, mint a Mátyás király meséjében, hogy hoztam is meg nem is ajándékot - mindenki ismeri -, leírja, hogy kell két vagyonnyilatkozatot tenni, de a második vagyonnyilatkozat megtétele után az elsőt meg kell semmisíteni, majd aztán a másodikat is, a zárónyilatkozatot is meg kell semmisíteni anélkül, hogy ezt a kettőt összehasonlították volna. Vagyis igazából hiába van leírva a kettős vagyonnyilatkozat-tétel, az egészből nem következik semmi, vagyis nincs olyan szerv, amely valóban ezt a kettőt összehasonlítaná. Csak rendkívüli esetben, ha összeférhetetlenségi okból egy képviselő ellen eljárás indul, akkor valóban a mentelmi bizottság, egy háromtagú vizsgálóbizottságot kiküldve, beletekinthet a vagyonnyilatkozatba is. De, tisztelt Országgyűlés, ilyen összeférhetetlenségi eljárás az elmúlt tíz évben, tehát 1990 óta nem volt.

 

(8.20)

 

A vagyonnyilatkozatra egyébként van egy külön eljárása is a Házszabálynak, amikor is azt mondja, hogy ha felmerül valamiféle gyanú a vagyonnyilatkozattal kapcsolatban, akkor a mentelmi bizottság elnöke felhívja az illető képviselőt, hogy tisztázza ezt az ellentétet, vagyis akár ki is javíthatja a vagyonnyilatkozatát, és ha ezt nem teszi megadott határidőben, akkor indítható valóban ellene ilyen összeférhetetlenségi eljárásszerű eljárás. Ilyen sincs a tisztelt parlament előtt jelen pillanatban sem.

Mindebből következően ez a jelenlegi helyzet nem visz sehová, és pontosan ezt kell megváltoztatni, ismételten két okból. Egyrészt - amit az előterjesztőtársam, Répássy Róbert előadott -, hogy a választópolgárok igenis tisztán lássák azt, hogy egy parlamenti képviselő az adott ciklusban hogy keresett. De ne olyan formában szerezzen erről tudomást, mint ahogy a sajtó ezt szeretné, ne olyan formában szerezzen róla tudomást, mint ahogy a jelenlegi úgynevezett titkos záradék előírja, hogy nyilatkozni kell arról a képviselőnek, hogy hol lakik, részletesen, hogy milyen vagyona van, részletesen nyilatkoznia kell arról, hogy milyen ingóságai vannak, ezáltal mintegy kitéve magát netántán bűnös cselekedetnek is, mert hisz ha köztudott, hogy hol lakik, és van egy Munkácsy-festménye, vagy a kék Mauritius is a birtokában van, akkor ez nem azt szolgálja, hogy a választópolgárok pontosan tudjanak a vagyonáról, hanem intimpistáskodásra, pletykálkodásra ad okot. Ezt meg kell szüntetni, vagyis arról nyilatkozni kell a képviselőnek, hogy ingóságainak értéke mennyi, de csak egy szabályozott rendben köteles arra választ adni, hogy ez alatt pontosan, tárgyszerűen mit kell érteni.

A mi előterjesztésünk ennek a törvénynek a módosítására irányuló előterjesztés, ezt akarja feloldani, megszünteti a kettős vagyonnyilatkozat tételét, amely ezt a bizonyos úgynevezett titkos záradékot - bár igazán nem titkos, mert ez a vagyonnyilatkozat csak azért titkos, mert bent őrzik egy páncélszekrényben és senki nem juthat hozzá - megszünteti, összevonja, és az előterjesztés szerint az egyetlen vagyonnyilatkozatban tünteti fel valamennyi tételes vagyon értékét, az ingatlanoknál magát azt is, hogy hol van az ingatlan, de természetesen címeket nem, csak helységet, és az ingók tételes összegét, amelyről aztán számot kell adni egy esetleges eljárás során. Ez pontosan azt célozza, hogy teljesen nyílt és szabályos eljárással védje a képviselőket az ilyen különböző pletykálkodások ellen. Az egy év a törvénymódosításban ugyanezt célozza, hogy ne négy év után kelljen számot adni, hanem évenként tisztán lásson a választópolgár arra nézve, hogy voltaképpen mi is történt az egy év során. Ez egy teljesen szabályozott, tiszta rendszert adna a jelenlegi hasznavehetetlen és egyszerűen alkalmazhatatlan előírásokkal szemben.

Az a tétel pedig (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - befejezem máris -, amely visszavonásra került, véleményem szerint az sem ellentétes az alkotmánnyal, de miután visszavonásra került, úgysem érdemes beszélni róla, és kérem, önök se beszéljenek erről.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  4  Következő    Ülésnap adatai