Felszólalás adatai

DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az utóbbi hónapokban az ellenzéki politikusok egy csoportja a politikai csatározásokat új elemmel gazdagította. Tudatosan meghamisított számadatokat hangoztatva azt próbálják elhitetni az emberekkel, hogy az ország gazdasági helyzete kilátástalan, Magyarország a 25 uniós tagország közül minden tekintetben az utolsó helyen áll, és a több millió magyar polgár megfeszített munkája értelmetlen, mert sem az ország, sem saját helyzetén nem tud javítani.

Ezzel kapcsolatban két dolgot szeretnék leszögezni. Attól, hogy egy hazugságot sokszor megismételnek, még nem válik igazsággá; másodszor: a politikai elfogultsággal egyáltalán nem vádolható uniós statisztikai hivatal által nyilvánosságra hozott adatok azt bizonyítják, hogy az ország gazdasága folyamatosan és jó irányban fejlődik, és több tekintetben felzárkózott az uniós országok középmezőnyéhez.

Nézzük a gazdasági növekedés hiteles adatait! A nemzeti össztermék három év alatt 5400 milliárd forinttal, a 2001. évi 14 800 milliárdról a 2004. évre 20 200 milliárd forintra nőtt, s ezzel magasan meghaladja az uniós országok átlagát. Ezen belül csak 2004-ben az ipari termelés 8,3 százalékkal, az export 15,7 százalékkal nőtt, a foglalkoztatási ráta pedig a 2001. évi 56,2 százalékról 56,8 százalékra növekedett. Ezek az adatok európai szemmel is figyelemre méltóak, ha pedig tudjuk, hogy ebben az időszakban a Magyar Nemzeti Bank hibás monetáris politikája folyamatosan akadályozta a gazdaság fejlődését, akkor egyenesen tiszteletre méltóak. Azt nem gondolom, hogy a Fidesz-kormány volt pénzügyminisztere a Nemzeti Bank elnökeként politikai megrendeléseket hajt végre, de azt gondolom, hogy a közgazdasági egyetemeken néhány év múlva tanítani fogják, hogy a szűk látókörű, hibás monetáris döntések milyen károkat okoztak az országnak.

A gazdasági riogató kampány egyik fő érve a magas költségvetési hiány. Valóban, a 2004. évi 4,5 százalékos teljes hiány meghaladja az európai átlagot még akkor is, ha tudjuk, hogy a nagyobbrészt a korábbi kormány hibájából bekövetkezett 2002. évi hiány majdnem felére csökkent két év alatt. A mindenkori költségvetés megalapozását azonban sokkal jobban mutatja az úgynevezett elsődleges költségvetési hiány, ami azt mutatja, hogy az adott évben mennyi volt a bevétele az országnak, és mennyi volt a folyó kiadása. Ez az adat Magyarország vonatkozásában 2004-re mindössze 0,2 százalék. Összehasonlításul csak néhány európai ország adatát mondanám: ugyanez Lengyelországban 2,2, Csehországban, Litvániában 1,8, Angliában, Máltán vagy Szlovákiában 1,1 százalék. Ott vagyunk tehát a középmezőnyben.

Ezért azt mondom, hogy ne érezzenek lelkiismeret-furdalást azok a munkavállalók, akik 2004-ben 25 százalékkal több reálbért vittek haza, mint 2001-ben; azok a nyugdíjasok, akik megkapták az emelést és a 13. havi nyugdíj arányos részét; azok a gyermekes családok, akiknek a gyermekei 43 százalékkal több családi pótlékot, ingyen tankönyvet, esetleg ingyen ebédet kapnak. Ez járt nekik, megérdemelték, és nem tették tönkre vele a költségvetést. Legyenek büszkék velünk együtt arra, hogy a 2001. évi 603 milliárd forinttal szemben egészségügyre 903 milliárd forintot, a 2001. évi 1120 milliárd forinttal szemben nyugdíjra 1743 milliárd forintot, és a 2001. évi 477 milliárd forinttal szemben oktatásra 990 milliárd forintot tudtunk költeni 2004-ben. Ezek a tények.

Az a politikus pedig, aki hatalomvágyból hazug állításokkal, tudatosan rontja az ország hitelét itthon és külföldön (Közbeszólás a függetlenek soraiból: Ez rád vonatkozik?), aki nem ismeri el sok millió magyar ember szorgalmas munkájának eredményét, aki aljas módon elveszi az emberek jobb életbe vetett hitét, az hazaáruló. (Dr. Kelemen András: Fogd be a szád!) Ezekre nem érdemes hallgatni, bízzunk inkább abban, hogy nélkülük is közös munkával felépítjük a sikeres Magyarországot. (Taps az MSZP soraiban.)