Felszólalás adatai

De hogyha jól értettem a szavait, akkor ön a parlament álláspontjára kíváncsi, és nem pedig a saját frakciójának az álláspontjára. Ha ez így van, akkor egészen biztosan oda fog figyelni a vita során az ellenzéki képviselők által elmondottakra is. Erre azért is szükség lenne, mert az elmúlt időszakban is jót tett volna a kormány tevékenységének, a Fidesz-frakció munkájának, hogyha odafigyeltek volna arra, hogy mit mond az ellenzék, hiszen talán akkor például a munka törvénykönyvével kapcsolatban, a köznevelési törvénnyel kapcsolatban vagy éppen a költségvetéssel kapcsolatban lehetett volna jobb törvényeket hozni, és hatékonyabb eredményt elérni.

Éppen ezért a mai napon beadtunk egy országgyűlési határozattervezetet, amiről - reményeink szerint - a Ház vitát tud folytatni. Kérem elnök urat, hogy a Fidesz-frakció támogassa ezt a határozati javaslatot. Ennek a lényege pontosan az, amiről miniszterelnök úr is beszélt, és arra kéri, kötelezi a kormányt, hogy december 23-áig egy jelentést terjesszen az Országgyűlés elé, hogy a kormánynak mi a pontos pozíciója az imént említett kérdéskörrel kapcsolatban, hogy legyen miről vitatkozni.

Miniszterelnök úr, szerintem ön téved, amikor azt mondja, hogy az Európai Unió, az eurózóna válsága valami olyasmi, ami bennünket nem érint, tőlünk távol van, és nincs hozzá közünk, még akkor is, hogyha hat ránk. (Felzúdulás, közbeszólások a Fidesz soraiban. - Többen: Nem ezt mondta.) Azt gondolom, igenis, mi is az Európai Unió része vagyunk, éppen ezért a magyar kormánynak ügyes politikával van lehetősége befolyásolni azt, hogy mi történik, milyen megoldásokat találunk. Ehhez természetesen nem egy különutas politikára van szükség, hanem sokkal inkább együttműködésre, hogy ne csak elviselni legyünk kénytelenek azokat a döntéseket, amelyek az Európai Unióban meghozásra kerülnek.

Ön azt mondta, hogy tulajdonképpen a magyarországi problémák két okból táplálkoznak. Az egyik az eurózóna válsága, a másik pedig természetesen - figyeltem, most csak a 20. percnél jutottunk el idáig, egész hosszú ideig kibírta miniszterelnök úr - a volt szocialista kormányok tevékenysége. Azt hiszem, pontosan értem, miniszterelnök úr, hogy Orbán miniszterelnök úr 2010. július 24-én az ATV-ben egy interjúban a következőket mondta:

"És Magyarország, még egyszer mondom, a magyar gazdaság és különösen a magyar pénzügyi mutatók az Európai Unió legtöbb államánál sokkal jobb állapotban vannak. Még a legfájóbb dolog, az államadósság mértéke, amely olyan 80 százalék körül van, és szerintem nagyon magas, még az is csak egy európai középmezőny. Az európai gazdaságok körében a magyar gazdaság pozíciója jelenleg jó. A magyar gazdaság teljesítménye európai mércével nemcsak hogy megbízható, hanem kifejezetten vonzó üzleti lehetőség."

Ezek az ön szavai voltak, Kálmán Olga szerkesztő asszonynak mondta ezeket. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.)

Most értem, hogy megpróbálja úgy beállítani, minthogyha mindenért az előző kormány lenne felelős, de miniszterelnök úr, akkor ön tévedne. Ez egy nagyon téves diagnózis volna, és hogyha nem jó a diagnózis, akkor nagyon nehéz orvosolni is a problémát. Márpedig most, miniszterelnök úr, az ország olyan helyzetben van, hogy ha valamikor nem, most egészen biztosan nem engedheti meg magának, hogy tévedjen.

Az, amilyen helyzetben van az ország, az nagymértékben az ön téves, nem ortodox, magyarutas, különutas - mindegy, hogyan hívjuk - gazdaságpolitikájának az egyenes következménye. Éppen ezért a bajok legfőbb oka az, hogy ön nem megfelelő politikát választott, nem megfelelő politikát képvisel a miniszterével egyetemben. Éppen ezért ezen kell radikálisan változtatni ahhoz, hogy Magyarországot a csődtől vissza tudjuk rántani. Mert ha ezen az úton halad tovább, akkor egyre inkább belemegy a zsákutcába Magyarország, és ebből a zsákutcából egyre nehezebb lesz visszajönni, egyre több áldozatot kell vállalniuk a magyar embereknek, és ennek a tévedésnek az árát, végső soron ennek a dilettantizmusnak az árát a magyar adófizetők fogják megfizetni. Éppen ezért azt vártam volna a mai beszédétől, miniszterelnök úr, hogy felhasználja ezt az alkalmat, és valóban újragondolja ezt a téves és dilettáns gazdaságpolitikát.

Az én meglátásom szerint, miniszterelnök úr, nem azért mondott nemet első nekifutásra - zavarában vagy határozottságában - ott, csütörtök éjszaka ezen a tanácskozáson, amit manapság mond, hogy a szuverenitást féltette. Szerintem ön nem a szuverenitást féltette, hanem pontosan felmérte azt, hogy ha ehhez a szerződéshez csatlakozunk, akkor befellegzett ennek a különutas, nem ortodox gazdaságpolitikának, be kell fejezni a szabadságharcot is, be kell fejezni a külön utat és a hazardírozást is. Ezért ön nem a szuverenitásunkat féltette - még egyszer hadd ismételjem -, hanem azt, hogy azt a téves politikát kell befejezni, amire a politikáját építette. Hiszen ha ezt beismerné, akkor egészen biztosan nem önnek kellene vezetni továbbra a Fidesz kormányát, hanem egy új miniszterelnöknek, aki hitelesebben tudja ezt a politikai fordulatot végrehajtani. (Felzúdulás, közbeszólások a Fidesz soraiban.)

Ezt egyébként mondanám Zázrivecz Gábor képviselőtársamnak is, hogy a miniszterelnök nem a szuverenitásunkat féltette - még egyszer mondom -, hanem sokkal inkább azt, hogy a saját politikáját nem tudja tovább képviselni.

Azt gondolom, és mi többen úgy gondoljuk ebben az országban, hogy ennek a politikának a befejezése nemcsak hogy kívánatos volna, hanem kimondott nemzeti érdek lenne, miniszterelnök úr, és azt gondolom, ez lett volna az a történelmi pillanat, amikor önnek lehetősége lett volna még talán jó időpontban változtatni a politikán. Hiszen szerintem sem Magyarországon, sem Európában senki nem gondolja úgy, hogy Sarkozy köztársasági elnök úr vagy Merkel kevésbé féltené Franciaország vagy Németország szuverenitását. Olyan konzervatív politikusoknak ismertük meg őket, akik igenis odafigyelnek az országuk szuverenitására, nagyon kényesek is rá. Éppen ezért egészen biztosan mérlegelték azt, hogy mi mit hoz és mi mit jelent, hogyha egy ilyen kezdeményezéssel élnek.

A mostani helyzet egyértelműen arról szól, és ezt kéne mindannyiunknak látni - remélem, a vitában majd még lesz lehetőség erről beszélni -, hogy az Európai Unió meg tud-e maradni a világgazdaság egyik legfontosabb pillérének, hogy tudja-e őrizni a stabilitását, növekedését, versenyképességét. Azt hiszem, abban vagyok egészen biztos, hogy magyar nemzeti érdek, hogy ez így legyen, és éppen ezért érdemes áldozatokat is hozni. Az Európai Unió a megalakulása óta úgy működik, hogy minden ország a szuverenitásából egy kis darabkát betesz a közösbe (Lázár János: 10 deka szuverenitás.), majd utána közös sáfárkodás kezdődik ezekkel a kis szuverenitásdarabkákkal. Éppen ezért egy kis ország így tudja befolyásolni a döntéseket, így tudja a nemzeti érdekét hatékonyan képviselni.

A fiskális unió irányába tett lépések, miniszterelnök úr, egészen biztosan olyan lépések, amelyekkel Magyarország közép- és hosszú távon nyerni tud, ezért támogatjuk azt, hogy Magyarország csatlakozzon ehhez a kezdeményezéshez. Még fontos lenne, miniszterelnök úr, hogyha pontosítaná a brit álláspont figyelmünkbe ajánlásakor, hogy ez vajon arról szól-e, hogy elmondja, mit jelent az, ha Magyarország kimarad ebből a kezdeményezésből. Mert csak akkor lehet értelmezni a szuverenitás korlátozásának a kérdését, hogyha arra is választ ad, hogy mi történik akkor, ha kimaradunk ebből.

Miniszterelnök úr, itt volt a lehetőség, hogy változtasson, nem tette meg, mostantól kezdve viszont hozzáértő cselekvésre lenne szükség. Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmet. (Taps az MSZP soraiban.)