Felszólalás adatai

DR. SZÉP BÉLA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Úgy is szólíthattam volna önöket, hogy a közélet tisztasága iránt felelősséget érző képviselőtársaim, hiszen nyilvánvalóan ezzel az érdekkel vesznek részt a mai vitában.

Dávid zsoltárából szólnak a következő szavak. "Uram, ki lakhat sátradban? Ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki szeplőtelenül jár, és igazságot cselekszik, aki igazat gondol szívében, aki nyelvével nem követ el álnokságot, felebarátjának nem tesz rosszat, nem ad hitelt embertársa gyalázásának. Aki előtt a gonosz nem ér semmit, de nagyra tartja azokat, akik az Urat félik. Aki esküjét nem vonja vissza, még ha kárára is van, pénzét nem adja kamatra, s vesztegető ajándékot nem fogad el az ártatlan ellen. Aki így cselekszik, meg nem inog sohasem."

Hazánk jövőjét jelentős mértékben meghatározó törvényjavaslat-csomag tárgyalásába kezd ma az Országgyűlés. Olyan indítványokkal foglalkozunk, amelyek egy már-már krónikussá váló társadalmi problémával, a korrupcióval való határozott szembenézésre vállalkoznak. Hogy miért kell határozottság, sőt talán bátorság a problémával való szembenézéshez? Nagyon jól szemléltetik Vásárhelyi Mária 1998-as adatokon alapuló tanulmányában tett megállapításai, amelyekből most szó szerint fogok idézni.

"Ez a tendencia az 1998-as választási kampány idején ért tetőpontjára, amelynek során csaknem az összes résztvevő bámulatra méltó óvatossággal kerülte ezt a témát, amely pedig nyilvánvalóan nemcsak a közvéleményt leginkább foglalkoztató problémák egyike, hanem elméletileg remek ütőkártya lehet a választási harcban minden olyan esetben, ha a küzdő feleknek nem kell attól tartaniuk, hogy a korrupció felemlegetése bumerángként üt vissza rájuk. Úgy tűnik azonban, hogy az elmúlt nyolc év során a politikai élet szereplői - részt vevő vagy a hallgatás révén cinkossá váló - asszisztálásával olyan sűrűre sikerült szőni az összefonódások, megvesztegetések hálóját, hogy azoknak a többsége is ebben vergődik, akinek nemcsak lehetősége, de kötelessége lenne a hatékony fellépés a jelenség burjánzása ellen.

A korrupció elleni hadüzenet ugyanis csakis és kizárólag abban az esetben válhat nulla összegű játszmává, ha arra, aki ezt politikai ütőkártyaként kívánja felhasználni, a korrupció gyanújának árnya sem vetül. Ellenkező esetben ugyanis, amint ezt a közelmúltban - emlékezzünk, '98-as eseményekről van szó - Olaszországban vagy Franciaországban végignézhettük, a dominóelvnek megfelelően omolhat össze akár az egész politikai intézményrendszer, maga alá temetve az összes szereplőt. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a korrupció elhallgatása hosszú távon nem rejt ennél sokkal súlyosabb veszélyeket magában. Könnyen belátható ugyanis, ha háborítatlanul terjedhet tovább, és általános gyakorlattá válik a társadalmi és gazdasági élet minden területén, az előbb-utóbb általános bizalmi válsághoz, és a társadalmon belül a polgári demokrácia értékeivel való növekvő ellenérzésekhez, a rendpárti törekvések, illetve a politikai szélsőségesek megerősödéséhez vezethet.

(9.30)

S hogy erre példát találjunk, nem is kell az ország határain túlra, az erősödő francia és olasz szélsőjobboldalra tekintenünk, hiszen nyilvánvaló, hogy a hazai parlamenti választások nyomán a szélsőjobboldal parlamentbe kerülésének egyik döntő oka az volt, hogy miként Nyugat-Európában, nálunk is csak a szélsőséges politikai erők állították kampányuk középpontjába a korrupció témáját."

Eddig tartott az idézet. Látható, hogy ezek a megállapítások és folyamatok mára már hazánk valóságát is meghatározzák, felelősségünk tehát ehhez igazodik. Ezért mielőtt ellenzéki képviselőtársaim magas labdaként tekintenének arra a lehetőségre, hogy a parlamenti vitát a kormányoldalhoz ragasztott különböző ügyekről szóló panasznapnak tekinthessék, és mielőtt arra szánnák el magukat, hogy a megszokott stílusú politikai minősítéseiket ismételgessék, felidézném számukra a Biblia idevonatkozó gondolatát, a "Ne ítélj, hogy ne ítéltess" fordulatot.

A továbbiakban nem foglalkoznék politikai hangulatkeltéssel, és mivel miniszter úr már részletesen ismertette a törvényjavaslatban megfogalmazott szervezeti kereteket, valamint az újonnan megalkotandó intézményeket, ezért kérem, engedjék meg, képviselőtársaim, hogy a vitát inkább a közös gondolkodás irányába vigyem. Kérem, hogy a patkó minden szegletében bizonyos alapkérdéseket vitassunk meg, és ezekben értsünk egyet.

A hatékony szabályozás megvalósítása érdekében álláspontom szerint mindenekelőtt azzal az alapvetéssel szükséges az egyetértés kinyilvánítása, miszerint a korrupció káros, alattomos, haszonszerzésre törekvő visszaélés, amely sajnálatos módon társadalmi jelenséggé vált; de nem tűrjük, hanem tiltjuk minden formáját. Ismét a Bibliából idéznék annak nyomatékosítása céljából, hogy már a Szentírás által is tiltott tevékenységről van szó, hiszen Mózes szavai a következők szerint maradtak fönn: "Megvesztegető ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék vakká teszi azokat, akik látnak, és elferdíti azok ügyét, akiknek igazuk van."

Kedves Képviselőtársaim! Másodsorban szükségesnek tűnik annak kinyilvánítása, hogy a korrupció minden esetben önző dolog. A döntési pozíciók személyes cél érdekében történő felhasználása ilyenformán a társadalmi elosztási rendszert erkölcstelenül torzító mechanizmus, és jelenlegi forráshiányos világunkban alapvető érdek, hogy ez a torzítás ne álljon fenn, a közjót szolgáló források valóban a rászorulókhoz és ne a befolyásukkal visszaélőkhöz jussanak el.

Harmadrészt meg kell állapítanunk, hogy világjelenségről van szó. Egyfelől minden ország küzd vele valamilyen módon, másrészt a globalizáció folyamatából is következően országhatárokon átívelő formái is ismertek. Györgyi Kálmán büntetőjogász, volt legfőbb ügyész állapította meg egy tudományos konferencián elmondott előadásában, hogy a korrupció, a vesztegetés a gazdasági tevékenységek, a kereskedelem, a beruházások nemzetközivé válásával egyre inkább nemzetközi jelleget ölt. E jelenséggel szembeni küzdelem nem lehet hatékony, ha az kizárólag egyes nemzetek jogszabályi keretei között zajlik. Ezért elengedhetetlenül fontos a nemzetközi együttműködés és tapasztalatcsere.

A korrupcióra vonatkozó különböző elméletek és empirikus vizsgálatok azt hangsúlyozzák, hogy a történelmi és kulturális tradícióknak, a gazdaság fejlettségi szintjének, a politikai intézményrendszernek, a kormányok politikájának, illetve ezek kombinációjának együttes hatása van arra, hogy mekkora a korrupció terjedelme egy országban. A politikai rendszer nyitottsága, a demokrácia fejlettsége szintén befolyásolja a korrupció elterjedését és állandósulását. A bizalomra épülő társadalmakban a korrupt tevékenységek lelepleződésének kockázata lényegesen magasabb. Olyan társadalmakban viszont, ahol a politika dominánsan meghatározza az emberi kapcsolatokat, ahol mindent áthat a politikai bizalmatlanság nyomasztó légköre, ahol az együttműködés helyett a gáncsoskodás tör magának utat, ott nehezebb hathatósan fellépni azok ellen a jelenségek ellen, amelyeket éppen a hibásan működő rendszer termel ki magából.

Tisztelt Képviselőtársaim! A világ országai, bár eltérő módszerekkel és eredménnyel, de valamennyien küzdenek a korrupció ellen. Számos egyezmény bizonyítja az erre való törekvést, köztük elsősorban a korrupcióról szóló büntetőjogi és polgári jogi egyezmények 1999-ből, illetve az ENSZ korrupció elleni egyezménye 2003-ból, amelynek létrehozásában Magyarország is részt vett. Nem elszigetelt, sajátosan magyar jelenségről van tehát szó, de hát ez nem vigasztalhat bennünket. A korrupciós fertőzöttség világméretű elemzésére vállalkozik hagyományosan a Transparency International nevű civil szervezet, az általa közzétett, úgynevezett korrupcióérzékelési index azt mutatja, hogy az elemzők és üzletemberek milyen súlyosnak ítélik, látják a problémát az adott országban. Eszerint tavaly Magyarországon csekély mértékben ugyan, de romlott a helyzet, így az ország a 39. helyről a 47. helyre csúszott vissza a 180 államot tartalmazó listán.

Emlékeztetném továbbá képviselőtársaimat arra is, hogy a Transparency International magyarországi szervezete - mint az előbb elmondtam, az alkotmányügyi bizottság ülésén megjelent képviselője, Alexa Noémi megnyilvánulásai útján - következetesen és folyamatosan jelzi az elsődleges problémát, a pártfinanszírozás körüli anomáliákat. Képviselőcsoportunk kezdeményezéssel élt ebben a tárgykörben is. Benyújtottuk a T/4190. számú törvényjavaslatot, sajnálatos módon az ellenzék aktuálpolitikai érdekből a korábbi megállapodásokból kihátrált, a megoldást, a törvényjavaslat elfogadását a mai napig akadályozza.

Tisztelt Országgyűlés! A magyarországi korrupció elleni küzdelem hosszú, gyakorlatilag a rendszerváltástól leírható pályát írt le. 2001-ben korrupcióellenes kormányzati stratégia, 2003-ban közpénzügyi államtitkárság került felállításra, ugyanabban az évben elfogadásra került az üvegzsebtörvény: valamilyen formában egyaránt a korrupcióval való szembenézés és fellépés céljával jöttek létre. 2003-ban és 2006-ban átfogó és jelentős módosítás érintette a közbeszerzési törvényt, 2006-ban pedig megszületett a lobbitevékenységről szóló törvény, de ezeken túl több, átláthatóságot és összeférhetetlenséget megállapító törvény is elfogadásra került.

Meg kell ugyanakkor önkritikusan állapítanunk, hogy ezek az intézkedések nem hozták meg a várt eredményeket. (Dr. Salamon László dr. Balsai Istvánnal egyeztet.) Elnézést, nem akarom képviselőtársaim magándiskurzusát megzavarni, de hát a magyarországi korrupcióellenes programok megalkotóinak felelőssége van, felelőssége, hogy időben felismerjék, hogy nemcsak a büntetendő magatartások körét kell bővíteni, hanem például etikai kódexek elfogadását is fontolóra lehet venni. Ezért támogatható a közszféra etikai követelményeiről szóló országgyűlési határozati javaslat elfogadása is. Ugyanakkor felhívnám képviselőtársaim figyelmét arra, hogy e programok megvalósításához a kormányzat részéről továbbra is erős politikai akaratra, a politikai pártok részéről pedig őszinte, a napi csatározásokon felülemelkedő támogatásra van szükség.

(9.40)

És elengedhetetlen a civil társadalom folyamatos egyetértése, támogatása is.

A mindenkori ellenzéknek elsődleges politikai érdeke a kormány hatékony ellenőrzése. Erre a megfontolásra való tekintettel is ajánlom ellenzéki képviselőtársaim figyelmébe az előttünk fekvő javaslatokat, amelyek elvitathatatlan érdeme, hogy erősítik az ellenőrzési mechanizmusokat, és egyúttal védelmezik a jogellenes cselekményeket bejelentőket. Teszik ezt arra tekintettel is, hogy a törvények betartására és betartatására vonatkozó gyakorlat legalább olyan fontos, mint a törvények eredeti célja.

Tisztelt Ház! A kormány és a mögötte álló Szocialista Párt frakciója kötelességének tartja, hogy megoldásokat kínáljon a korrupció társadalmi problémájának megoldására. Önvizsgálatra és cselekvésre hívunk minden felelős politikai szereplőt. Közös felelősségünk ugyanis, hogy milyenné formáljuk Magyarországot: nyitott, a bizalomra, a tiszta viszonyokra épülő közösséggé alakítjuk-e közös elhatározással, vagy belenyugszunk abba a méltatlan állapotba, amely mételyként hatja át viszonyainkat, megítélésünket.

Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy esküjükhöz híven, felelősséggel döntsenek az előttünk lévő törvényjavaslatokról, segítsék közös érdekeink érvényre jutását, hiszen tudják, "aki így cselekszik, meg nem inog sohasem".

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)