Készült: 2024.03.29.09:33:11 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

234. ülésnap (2017.06.14.), 46. felszólalás
Felszólaló Sallai R. Benedek (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:20


Felszólalások:  Előző  46  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Azzal kezdeném, hogy néhány dologban vitázzak Szávay képviselőtársammal, ha már előttem szólt. Elsőként is azt mondta, hogy nem vonja kétségbe Hoppál államtitkár úrnak és képviselőtársunknak az elkötelezettségét. A szavazási magatartásuk az elmúlt időszakban ellentétes irányt mutattak. Igenis, kétségbe lehet vonni, minden ez irányú törekvést eddig megakadályoztak a parlamentben. Ez erőteljesen megkérdőjelezi, hogy jóhiszeműen forduljak a kezdeményezés felé.

Másrészt feltette a költői kérdést, hogy vajon kik akadályozzák az ügynökmúlt megismerését, és kik akadályozzák azt, hogy normális lusztrációs szabályozása legyen az országnak. Nem tudom, ezt mennyire szánta a jobbikos képviselőtársam költői kérdésnek. Itt ülnek mellettünk a fideszes képviselők, akiket a magyar társadalom többségben egyéniben megválasztott képviselőnek; a kormányzati kar, ők azok, akik akadályozzák. A magyar alkotmány biztosítja számukra a szabad szavazás lehetőségét. Ennek ellenére dugdossák, bújtatják a volt ügynököket, a volt besúgókat. Ezt csinálják hét éve.

Leginkább most erről kell beszélnünk, mert az szánalmas és rettenetesen kínos, hogy mikor már az MSZP is kiáll, hogy igenis legyen nyilvános, igenis tegyünk meg annak érdekében mindent, hogy hozzáférhető legyen, akkor a Fidesz-KDNP még mindig dug­dossa ugyanezeket az embereket, akik szom­szé­da­ik, munkatársaik besúgói voltak. Önök mindent el­­követtek az elmúlt hét évben, hogy ezek ne legyenek nyilvánosak, és ahelyett, hogy most bármilyen olyan törekvést tennének, hogy a közvélemény megismerhesse ‑ és ezen van a hangsúly, hogy a közvélemény számára legyen megismerhető ‑, ehelyett idehoznak pótcselekvésként egy jogszabályt, ami al­kal­matlan arra, hogy nyilvánossá és mindenki számára általánosan megismerhetővé váljanak az ezzel kapcsolatos múltat felidéző dokumentumok. Tehát ez egy nagyon-nagyon kínos és szánalmas elfedése annak, amit önök az elmúlt időszakban tettek az el­len­zék, többek között az LMP ez irányú törekvéseivel.

Ezt a törvényjavaslatot gyakorlatilag nem tudjuk másként értékelni, mint a képmutatás legfőbb bizonyítékaként, ugyanis immár hét éve lenne módjuk arra, hogy az ügynökmúlt feltárását, a kommunizmus bűnöseinek és működtetőinek legalább szimbolikus elszámoltatását és megismerhetőségét önök lehetővé tegyék. Nem kellett volna semmit tenni, a Lehet Más a Politika hét év alatt 14 alkalommal hozott ide javaslatot, ezt a javaslatot a hét év alatt folyamatosan fejlesztettük. Mindig, amikor elutasították, mindig, amikor önök mondtak kritikát, hogy miért nem fogadják el, mindig kiegészítgettük, mindig változtatgattuk, figyelembe vettünk tudományos szempontokat a kutatásokhoz, figyelembe vettünk politikai szempontokat, figyelembe vettünk humánus szempontokat. Mindig javítottuk, ennek ellenére önök arra sem méltatták, hogy tárgysorozatba vegyék. Arra sem tartották alkalmasnak ez idáig az elmúlt hét évben, hogy erről vitázzunk a parlamentben. Tehát önök ellehetetlenítették ennek a hátterét, aminek nyilvánvalóan megvannak a konkrét okai, amire Szávay képviselőtársam szintén egyébként konkrét nevekkel elő is jött. (Szávay István: És még tudnám sorolni egy darabig!) Egyértelmű, hogy a Fidesz-KDNP több ügynököt, több volt kommunista bűnöst dugdos most már a soraiban, mint bárki más az országban.

Önöknél ez a múlt egyértelműen meghatározó, nemcsak a politikai kultúrán látszódik, mert egyértelműen látszódik a politikai kulturális átfedés a kormányzásuk minősége és műfaja között, hanem abban is látszódik, hogy mit tesznek. A kormányzati padsorokban is érzik, hogy ez nagyon-nagyon kínos, amikor az egykor harcosan antikommunista Fidesz a kommunizmus bűneit és bűnöseit mosdatja és dugdossa. Ezért immár második alkalommal próbálnak könnyíteni kicsit a lelkiismeretükön és eladni egy-egy gyenge próbálkozást és törekvést, hogy ebből a totális önellentmondásból megpróbáljanak valami csorbát kiküszöbölni.

(13.00)

Az első alkalom a Nemzeti Emlékezet Bizottságának létrehozatala volt 2013 végén. A bizottság teljesítménye, eddigi munkája különösen a ráfordított összegek fényében nyilvánvalóan joggal felvethet kétségeket, hiszen semmi érdemi nem derül ki, és a legnagyobb probléma egyértelműen az, hogy a szervezet mit sem ér, ha a tevékenysége és megállapításai nem ellenőrizhetőek a nyilvánosság számára, nem lehet azoknak az eredetét és hitelességét feltárni. A múltfeltárás csakis a kormánytöbbség által megválasztott bizottsági tagok szerepfelfogásán és szakmaiságán múlik. Nyilvánvalóan ez elfogadhatatlan volt eddig, és elfogadhatatlan lesz továbbra is, és ennek megfelelően ítéljük meg ezt a jogszabályt is.

A most tárgyalt törvényjavaslat ugyanerről a maszatolásról és álmegoldásokról szól, semmi többről, ugyanazt a szűkre szabott rendszert alakítgatja a kormánytöbbség, ismét egy kis pótcselekvést hoz ide, de gyakorlatilag nem a valódi szembenézést a múlttal. A javaslat nem számoltatja el az előző rendszer bűntetteinek a valódi felelőseit, a törvényjavaslat nem jelenti semmiképpen a kezdetét annak a munkának ‑ mint azt ellenzéki képviselőtársaim elmondták ‑, aminek 27 éve meg kellett volna kezdődnie.

Gyakorlatilag egy olyan javaslatról beszélünk, ami nem tenne mást, mint a Nemzeti Emlékezet Bizottságának márciusi javaslata alapján az Alkotmányvédelmi Hivatalban hét lakat alatt őrzött, hírhedt mágnesszalagok titkosságát feloldaná, de csak akkor, ha az nem sért állambiztonsági érdekeket. A jelenlegi, tartalomtól független, teljességgel fenntarthatatlan minősítés tehát megszűnne, és a szalagokról kinyerhető információ is az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába kerülne. Ez egy minimális előrelépést jelent persze, de nem jelent megoldást, és ez csak egy puzzle-darab abban a képben, amit a magyar társadalomnak illene megismernie immár 27 éve.

Ez a törvényjavaslat nem változtat azon, hogy az automatizmus hiányzik a rendszerből, nem közérdekből nyilvános, azaz bárki számára megismerhető valamennyi állambiztonsággal együttműködő személy azonosításához szükséges adat, és ez a legfontosabb része, amiért elfogadhatatlan ez a javaslat, nem lett közérdekből nyilvános, nem lett mindenki számára hozzáférhető. Innentől kezdve nyilvánvalóan a képmutatása ennek a javaslatnak szembetűnő.

Nem történik meg az állambiztonsági iratok fokozatos internetes publikációja sem. Az lesz csak megismerhető a jelenlegi, szűkre szabott keretek között, amiről a minősítő, tehát maga a Fidesz majd úgy gondolja, hogy lehet nyilvános. Nyilvános pedig csak az, amit a múltfeltárás monopóliumával rendelkező NEB szeretne és akar.

Alapvetően az 1989-90-es békés átmenet és az alkotmányos rendszerváltás ára többek között a rendszerváltó pártok, az állampárt, illetve a jogállam és a belügyi-állambiztonsági nómenklatúra közötti kompromisszumok sora volt. Nemcsak az állambiztonsági iratok nyilvánossá tétele maradt el, s jött helyette a titkos iratmegsemmisítés, a szemezgetés, a politikai zsarolás sajátos magyar modellje, hanem egy új demokráciával akár még évekkel korábban is alapjaiban ellentétes megfigyeléseket, kompromittálásokat, bomlasztásokat megrendelő, végrehajtó és irányító személyek nagy számban fontos posztokon maradhattak vagy kerültek ilyenekre vissza.

Ugyan a mai kormánypártok politikusai nem erkölcsi alap nélkül követelték állambiztonsági múltja miatt Medgyessy Péter lemondását, de az elmúlt években kiderült, hogy ezt is pusztán politikai érdekből tették, hiszen például Tasnádi László rendészeti államtitkár kinevezése annak idején megmutatta, hogy a kommunista diktatúra idevetülő árnyéka nem kínos a Fidesznek, sőt kívánatos, önök maguk választják ki ezeket az embereket.

Az LMP nem csupán aktanyilvánosságot szeretne, és törekvésünk nem pusztán erről szól. Szerintünk szűk körben nem késő negyed évszázados késéssel sem elvégezni a rendszerváltáskor elmulasztott kérdéseket. Egyes pártok és politikusok pártállami múltjának megítélése elsősorban a választók és a magyar társadalom feladata, nem pedig a Fidesz által létrehozott néhány ember privilégiuma. (Sic!) 2017-ben ezért már semmilyen szempontból nem teljesíthetetlen elvárás, hogy a polgárok joga, védelme szempontjából legmeghatározóbb politikai pozíciókban ne legyenek sem volt állambiztonsági szolgálattevők, sem az elnyomó gépezet politikai irányítását végző, volt pártállami politikusok. Mai napig nincs tisztázva, hogy a Simicska Lajos vállalkozó által tett állítások Magyarország miniszterelnökére rendelkeznek-e bármilyen alappal. Minden bizonnyal joggal félhetnek ezektől a nyilvánosságoktól.

A benyújtott javaslat a múlt feltárásában egy nagyon-nagyon aprócska lépést teremt csak meg. Az LMP által 14-szer benyújtott javaslat ennél jóval ambiciózusabb volt, és alkalmas volt arra, hogy nyilvánosságot teremtsen, amely nyilvánosságtól, nem értjük, hogy a Fidesz-KDNP soraiban miért félnek képviselőtársaink. A mi célunk ugyanis nem az volt, hogy pusztán boszorkányüldözést valósítsunk meg, hanem lehetőséget teremtsünk a szembenézésre a tör­ténelmünkkel, a múlttal és elsősorban a jelen fel­tárására tegyünk törekvéseket. A mi célunk az, hogy végre nézzünk egymás szemébe, beszéljünk nyíltan és világosan arról, hogy már a rendszerváltó parlament is tele volt olyan személyekkel, akik érintettek voltak a kommunista állambiztonságban, és félő az, hogy a jelenlegi kormánynál sincs ez másképp.

Mi arra a kérdésre akarunk világos választ adni, hogy akarunk-e olyan Magyarországon élni, ahol bizony még negyed évszázad után sem lehet a politikát, a gazdaságot és a médiát megszabadítani a volt manipulátoroktól és azoktól a besúgóktól, akik olyan láthatatlan hálózatokat építettek fel, amelyek a mai napig a létezésüket gyakorlatilag tagadják, a létüket mégis egy diktatúrának köszönhetik.

Az, hogy önök ezt már 14-szer leszavazták, azt jelenti, hogy a Fidesz-KDNP menlevelet adott a régi kommunista állambiztonság tisztjeinek, ez a javaslat pedig most ezen mit sem változtat, ennek a megváltoztatására nem alkalmas. A javaslat azon része, amely megtiltja, hogy hivatkozni lehessen valamely tény igazolása céljából jogellenesen birtokolt iratra, ismét csak a szőnyeg alá söprés politikája, és ismét csak azt szolgálja, hogy önök dugdosni tudják a történelmi tényeket.

A hatályos szabályozás, bírói gyakorlat szerint a polgári perben a jogellenesen szerzett bizonyítékok is felhasználhatók a bírói mérlegelés alapján. A jövő januárban hatályba lépő új polgári perrendtartás ezen annyiban változtat, hogy szűk körben abszolút tilalmat hoz be, ugyanakkor ezenfelül megtartja a bírói mérlegelés lehetőségét. Ehhez képest a törvényjavaslatban foglalt általános korlát komoly visszalépés. Már nemcsak az az abszurd jogi helyzet fog fennállni, hogy rossz törvényi szabályozás miatt nyilvánvalóan és bizonyíthatóan ügynöki munkát végző személyek személyiségi jogi pereket megnyerjenek, hanem az is, hogy a bíróság bizonyítékként sem mérlegelheti az ilyen információkat. Ez teljességgel elfogadhatatlan. Önök megszüntetik annak a lehetőségét, hogy jogosan néhányak megvédjék érdekeiket, megismerjék múltjukat, és bebizonyítsák az állambiztonsági és kommunista múlttal rendelkezőknek a tevékenységét.

Az elmúlt negyedszázadban kizárólag kétes módon hozzáfért dokumentumokból tudhattuk meg az igazságot. Éppen ezért az LMP továbbra is követelni fogja az aktanyilvánosságot teljes mértékben, és az illegális iratbirtokosok esetében a számonkérést. Az illegális iratbirtoklásra nem az a válasz, hogy megakadályozzuk az igazság kiderülését, hanem hogy a manipulálókat megbüntetjük. Mi az illegális iratbirtoklást mindenképpen visszaélésként kezeljük, és valamilyen szinten üldözzük, hiszen mai napig politikai érdekek szempontjából egy-egy egyedi esetben csepegtetnek ki információkat úgy, hogy minden bizonnyal lényegesen többel rendelkeznek, mint arra például önök lehetőséget adnak néhányaknak.

Jelenleg nincs teljes aktanyilvánosság, de borítékolhatóan sok tény esetében ez a módosítás eleve megakadályozza majd az igazság kiderülését, miközben az új polgári perrendtartás amúgy is kizárja a törvénytelen bizonyítékok felhasználását. Így viszont a bíróságot a mérlegelési lehetőségtől is megfosztja a javaslat. Vajon mi lehet ennek az oka? Folyamatban lévő perek? Néhány egyedi eset a kormánypárt soraiból egy-egy képviselőnél? Miért kell kizárni nyilvánvalóan a bíróság által mérlegelhető dokumentumoknak a mérlegelési lehetőségét? Milyen további dokumentumoktól tarthatnak még a kormánypártok, hogy ezt meg akarják akadályozni? Mert kicsit úgy tűnik, mintha ez lenne a valódi szándéka ennek a javaslatnak minden máson túl, hiszen másra nem alkalmas.

A Lehet Más a Politika továbbra is mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a Fidesz pótcselekvéseivel ne tekintse lezártnak ezt a kérdést. Újra és újra be fogjuk nyújtani a javaslatunkat, és újra és újra el fogunk követni mindent annak érdekében, hogy Magyarország társadalma és a teljes nyilvánosság értesülhessen mindazon kommunista bűnök elfedéséről, amit a Fidesz-KDNP jelen pillanatban biztosít, és minél többeknek rámutassunk arra, hogy a Fidesz-KDNP komoly adóssággal rendelkezik a magyar választók felé. Ezt az adósságot megfizetni önök nem akarják, lehetőséget nem akarnak teremteni arra, hogy ebben érdemi előrelépés történjen. Önök továbbra is történelmi tényeket és dokumentumokat akarnak dugdosni, és néhányakat akarnak olyan információmonopólium-helyzetbe hozni, akik saját politikai érdekeik szerint ezzel bármikor visszaélhetnek.

Mindezen okok miatt nem tartjuk alkalmasnak ezt a jogszabályjavaslatot arra, hogy az Országgyűlés ezt elfogadja. Arra kérjük az előterjesztőt, vonja vissza ezt a javaslatot, és a Lehet Más a Politika legutóbb benyújtott javaslatát tűzzük napirendre, vegyük tárgysorozatba, és arról tárgyaljunk, hogy mindezek a dokumentumok mindenki számára hozzáférhetővé, nyilvánossá váljanak. Ehhez kérjük támogatásukat. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  46  Következő    Ülésnap adatai