Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen, elnök úr, de hadd vitatkozzak egy picit. Ön azt mondta, hogy minden frakció elmondta a véleményét, de én úgy emlékszem, hogy a Párbeszéd még nem mondta el ezzel a nyugdíjasüggyel kapcsolatosan a véleményét. S mivel itt már félórája erről szól a diskurzus, egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne szóljak én is hozzá, ha már ilyen hosszú időt eltöltöttem itt a Házban. Én azt gondolom, az egyik alapvető probléma itt az, hogy tulajdonképpen egy egészen rossz körben forgolódunk, mert arról beszélünk, hogy ki milyen mértékű nyugdíjat emelt vagy vett vissza. Egyébként énszerintem mind a két oldalra lehet mondani pluszokat és mínuszokat is, mert azért ne felejtsük el, hogy 2010 után a svájci indexálás felmondásával  én kiszámoltam  pontosan egyhavi nyugdíjat vettek el önök is, ugyanúgy, ahogy azt a Bajnai-kormány is megtette a válság időszakában. De sokkal fontosabb lenne az Magyarországon, hogy az egész nyugdíjkérdés egy normatív alapra álljon, és ne attól függjön, hogy egy kormány akar adni vagy nem akar adni a nyugdíjasoknak. Ezért én nagyon örültem, amikor 2011-ben önök a magánnyugdíjpénztárakat államosították, és azt ígérték, hogy a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat majd mindenkinek az egyéni nyugdíjszámlájára fogják írni, és egy névleges egyéni számlás rendszer fog kialakulni, amelyben világos lesz mindenki számára, hogy amit befizetett és amit kap, aközött szoros kapcsolat van.

Ehhez még csak azt kellett volna hozzátenni, egy ilyen magánszámlás rendszerhez, illetve azt meghatározni egzakt módon, pontosan, hogy a gazdasági növekedésnek milyen mértékében lesz az átlagos nyugdíjak emelése évről évre, és akkor egy normatív folyamat lett volna, s akkor a miniszterelnök nem mondta volna azon a röfis interjún, hogy majd meglátom, hogyan teljesít a gazdaság, és akkor majd én fogok emelni, mert ez nem annak a kérdése lenne. De önök még az Alaptörvényből is kiirtották ezt. Ugyanis itt arról szól a történet, hogy aki 40, 42 vagy 45 évet dolgozott, és végig befizette a megfelelő pénzeket, az tulajdonképpen most nem adományt vagy könyöradományt vár, nem azért kellene, hogy hálás legyen, hanem az kellene, hogy visszakapja azt, amit annak idején befizetett. Ezt pedig egy normatív módon kellett volna végrehajtani. Én ezt vártam önöktől, és akkor én borzasztó erőteljesen támogattam a magánnyugdíjpénztáraknak az államosítását, éppen azért, mert pontosan egy ilyen normatív rendszerre gondoltam. Ehhez képest ez egyáltalán nem történt meg.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

(18.00)

Tehát azt gondolom, hogy ha erről a kérdésről gondolkodunk, akkor itt kéne gondolkodni, és nem azon, hogy ki vette el a 13.-at, ki nem adta meg. Egyébként kétségkívül igaz, arra is élénken emlékszem, hogy 2006-ban, amikor a választást a Fidesz elveszítette, akkor a miniszterelnök meghívott néhányunkat, hogy mondjuk el, mi a véleményünk, mi volt az oka ennek a vesztésnek. Akkor, emlékszem rá, hogy én azt is mondtam, hogy olyan ígéreteket tett a miniszterelnök úr, amit nem lehet betartani, és ebben például a 14. havit is megemlítettem. Bizony, a miniszterelnök úr nem azt mondta, hogy ezt ő nem ígérte meg, hanem azt mondta, hogy akkor ez jó ötletnek tűnt, vagy akkor ez úgy látszott, és Varga miniszter úr pedig igen erőteljesen helyeselt erre a kérdésre. Ezt csak a történelmi hűség kedvéért mondom. Köszönöm szépen.