Felszólalás adatai

KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A felsőoktatási törvény egyetlen szegmensével szeretnék foglalkozni, ez pedig a törvény szakképzést érintő része. Azt lehet mondani, amit formálisan vagy informálisan kormánypárti képviselők is elismernek, hogy ez a törvény leggyengébb pontja.

Amikor 2003-ban a közoktatási törvényt és a szakképzési törvényt tárgyaltuk, már tudtuk, hogy készülni fog a felsőoktatási törvény, reménykedtünk, hogy a három törvény harmonizálni fog, és szerettük volna, ha minden fórumon érdemben sikerült volna az előttünk fekvő törvényt megvitatni. Jelzem tehát, hogy széles körű, de nem teljes körű volt az egyeztetés, pontosan azért, mert e törvény módosítja a 2003. évi LXXXVI. és LXXVI. törvényt, tehát a hozzájárulásról és a szakképzési törvényről szóló részeket.

Sorrendben, tehát a paragrafusok sorrendjében néhány szakképzést érintő szegmenssel szeretnék foglalkozni, elsőként az intézményi akkreditáció körüli problémakörrel. Véleményünk szerint az intézményi akkreditáció nélküli felnőttképzés lehetősége érdemtelen versenyelőnyhöz juttatja a felsőoktatási intézményeket az olyan, már évtizedek óta ilyen szakképzést folytató intézményekkel szemben, amelyeknek az akkreditáció bevezetése jelentős terhet jelentett. Itt elsősorban a szakközépiskolákra és a szakiskolákra gondolok. Javasoljuk, hogy a szakképző intézmények akkreditáció nélkül folytathassanak felnőttképzést, mint e tekintetben nem csak alanyi jogon végezhetik. A szabályozás egységes legyen mindkét oktatási típus esetén.

A felsőoktatási intézmények idővel bekebelezik a középfokú szakképzés elméletigényesebb képzési területeit, ezáltal a hagyományos szakképzés, a gyakorlatigényes szakmák képzése háttérbe szorul, mivel a szakképzési feladatot önállóan kötelezően fenntartók is inkább a költségkímélőbb, elméleti szakmák képzését preferálják.

Véleményünk szerint a képzési szintek és területek összemosása nem szolgálja a minőségi szakképzést. A felsőoktatási intézmények sem személyi, sem tárgyi feltételekkel nem rendelkeznek a gyakorlatigényes szakmák oktatására. Ezen feltételek kialakítása pedig pazarlás, tekintve, hogy a középfokú szakképzési intézményekben az elmúlt időszakban laborok, műhelyek, decentralizált és egyéb pályázatokból, valamint gazdasági és szakképzési hozzájárulás terhére történő beruházásokból minden oktatási és képző igényt kielégítő fejlesztések történtek. A tiszkek és a regionális képző központok megélhetése is a felnőttképzés profiljától függően lenne biztosítható. Ezek mellett megjelennek a felsőoktatási intézmények is, mint a felnőttképzést is folytató tudáscentrumok. A három tudáscentrum célcsoportja a felnőttképzés tekintetében ugyanaz.

További megjegyzésem az OKJ és az abba történő felvétel problémáját érinti. A tervezett szabályozás nincs összhangban az NFT HEFOP 3.2.1. intézkedésével, amely az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakmák tartalmi és módszertani átalakítását a Nemzeti Szakképzési Intézet hatáskörébe teszi. Az említett intézkedés a szakképesítések számát az OKJ-ban 400 körülire rendezi át a tervek szerint, ezek közül körülbelül 200 szakma lesz az csak, amelyik iskolarendszerben oktatható. Az OKJ egységes rendszer, tehát a rendszerbe történő fölvétel minden szakképesítés esetében azonos, így az NSZI által kidolgozott és alkalmazott eljárásokon keresztül történhet ez, és mindenfajta ettől eltérő privilegizálás nem helyes, és rontja az egyenlőség esélyeit.

Egy közbevető megjegyzésem, csak hogy sorrendben haladjak, a mesterképzés fogalmával kapcsolatosan: a mesterképzés kifejezés már évtizedek óta foglalt terminológia a szakképzésben. A szakmájukat mesterként űzők mesterképzés után mestervizsgát tesznek, és sikeres vizsga esetén mesterlevelet kapnak. Célszerűbb lenne a félreérthetőség miatt a felsőoktatásban más terminológiát használni.

Néhány megjegyzés a munkaerőpiaccal kapcsolatos témakörről. A felsőfokú szakképzés létszámkeretének megállapításához feltétlenül szükséges a munkaerő-piaci kutatások eredményeinek, valamint a már felsőfokú képzésben végzettek pályakövetéséből leszűrt tanulságoknak a figyelembevétele. Jelenleg körülbelül 9 ezren folytatnak felsőfokú szakképzést, de túlnyomó többségük olyan szakképesítést szerez majd, amellyel a munkaerőpiacon nem tud elhelyezkedni. Itt gondolok az asszisztensi és a menedzserképzések különböző fajtáira. Az ilyen képzésre jelentkezők az alapképzésben szeretnének továbbtanulni, ezért a felsőfokú szakképzés további bővítése a hagyományos szakképzés rovására munkaerő-piaci szempontból is rendkívül káros.

A szakképzési hozzájárulás körüli problémák. Véleményünk szerint a szakképzési hozzájárulásra kötelezettek ne általában a felsőoktatási költségvetéshez járulhassanak hozzá, hanem ezt a támogatást a felsőoktatási intézmény kimondottan csak a szakképzési célokra használhassa fel. Ellenkező esetben a Munkaerő-piaci Alap képzési alaprészébe be nem fizetett, de kötelezően szakképzés fejlesztésére fordítandó pénzeszközök bármilyen célra felhasználhatók lennének a felsőoktatási intézményeknél. Ugyanakkor a valójában szakképzést folytatók által felhasználható alaprész jelentősen csökkenne.

Az szja egy százalékára vonatkozó megjegyzéseim. Javasoljuk, hogy a finanszírozási gondokkal küzdő közoktatási és szakképzési intézmények is kerüljenek a kedvezményezetti körbe. Jelenleg csak az iskolák alapítványai számára ajánlható fel az adók egy százaléka, így annak felhasználása csak az alapítványban megjelölt célokra használható föl. Amennyiben az intézmény közvetlenül megkaphatná a támogatók által felajánlott szja egy százalékát, az oktatás és képzés feltételeinek javítására is fordíthatnák az összeget.

Érthetetlen a felsőoktatási intézmények kiemelten közhasznú intézményként való kezelése. A közoktatási és szakképzési intézmények is tekinthetők ilyen alapon közhasznúaknak. Amennyiben a felsőoktatási intézmények a tervezet szerinti kedvezményeket megkapják, a szakképzést folytató intézményeknek is hasonló kedvezményeket kell biztosítani. Tehát a témát illetően jelentősen csorbul az egyenlő pályák, egyenlő esélyek elve.

Kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy módosító indítványaink elfogadásával köszörüljék ki azt a szakképzést érintő súlyos csorbát, ami még jelenleg tapasztalható.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)