Készült: 2024.03.29.14:24:07 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 170 2012.06.25. 2:12  169-172

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A Frankfurter Allgemeine Zeitung német lap által közölt, Pintér Sándorral készített interjú számos olyan megállapítást tartalmaz, illetve több olyan kérdést is felvet, amelyek továbbgondolásra érdemesek.

A belügyminiszter úr a kormányzati foglalkoztatási programok bemutatásakor a következő megállapítást tette: sokan annyira igénytelenek, hogy rá kell szoktatni őket az igényes munkára és az igényes életre. Elmondta, hogy a segély helyett kiutalt fizetés révén a programok résztvevőit rászoktatják arra, hogy nem támogatást kapnak, hanem munkabért, amelyért megdolgoznak, és amelyet szabadon felhasználnak, de a jövedelmükből a kötelezettségeiket is teljesíteni tudják.

Az interjú során feltették azt a kérdést is, hogy a cigány kisebbséget éri-e zaklatás hazánkban. Pintér Sándor erre válaszolva elmondta, hogy - szó szerint idézem - "jelenleg nincsen olyan terület Magyarországon, ahol a cigány lakosságnak tartani kellene bármilyen gárdától vagy más egyéb szervezettől". A tárgytól kissé eltért, de a kijelentés kapcsán viszont fontos kiemelni, hogy ennek a fordítottja viszont számos esetben megtörténik. Folytatva a korábban megkezdett gondolatmenetet, az interjúban Pintér Sándor részletesen kifejtette azt is, hogy a rendőrség és a bíróságok határozottan fellépnek a kisebb súlyú bűncselekményekkel szemben. Korábban szabálysértésért gyakran pénzbírságot vetettek ki, amelyet az érintettek nem tudtak megfizetni. Most ezeknek a személyeknek is - szó szerinti idézet következik - "tudomásul kell venni, hogy még a kis vétségekért is büntetés jár".

Az interjúban szereplő egyes gondolatok - mint például az, hogy az állami rendben a törvényeken kívül senki nem tud rendet teremteni, illetve a kötelezettségek teljesítésének megkövetelése, a kis vétségekért is büntetés jár elve, valamint az igénytelenséggel szemben az igényes munka és igényes élet mint elvárás megfogalmazása - hasonlóságot mutatnak az érpataki modellel, amely értékteremtő és értékmentő, amelyről minden bizonnyal már ön is hallott.

A kérdésem, államtitkár úr, hogy miként vélekedik a szélsőliberálisok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) által támadt érpataki modellről, mely gondolatait tartja elfogadhatónak, illetve melyek azok, amelyeket mindenképpen elutasít. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 26 2012.06.26. 3:28  21-47

SNEIDER TAMÁS, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A szociális bizottságban egyhangú többségi vélemény alakult ki, mivel egyedül csak én szóltam hozzá, így nem olyan nehéz összegezni a többségi véleményt.

Gyakorlatilag két témát ölel fel az elénk nyújtott törvényjavaslat: az iskolakezdési támogatást és a Start-számlát. Az iskolakezdési támogatással kapcsolatban, amellett, hogy támogatjuk ezt az átalakítását, én azért mindenképp megjegyeztem: azzal, hogy utalvány formájában lesz folyósítva az elkövetkező időszakban, és kikerül a törvény szövegéből az, hogy természetben is lehessen folyósítani, ezzel lehet, hogy azért akadnak majd kisebb problémák, hiszen, bár ez nagyon ritka példa lehet, de van rá lehetőség, illetve eddig volt lehetőség arra, hogy a munkavállalók akár természetben adják ezt az iskolakezdési támogatást, azért, mert ez egy csomagot is jelenthetett. A törvényi változással ez megszűnik, utalvány formájában fog lezajlani, amit egyrészt szélesebb körben lehet felhasználni, viszont én magam is hozzáteszem, hogy ez eléggé ritka példa lehetett a vállalkozói szektorban, illetve a munkaadók körében. Tehát ettől függetlenül, hogy itt vannak némi ambivalens érzések, ezt el tudjuk fogadni.

A másik része a Start-számláról szól. Én mindenképpen azt szeretném elmondani, hogy jó a kezdeményezés, jó a gondolat, sőt kimondottan támogatandó, akár tényleg pénzügyi szempontból is, a magyar állam szempontjából is, hiszen, ahogyan az államtitkár úr is már elmondta előttem, komoly mértékű állampapírmozgást eredményezhet ez az akció. A megjelent osztályvezető úr, aki nagyon részletesen, nagyon tájékozottan elmondta, miről szól ez a törvényjavaslat, a részletekbe is beavatott. Elmondta, hogy maximálisan 22 milliárd forint állampapír vásárlását teszi lehetővé ez a törvény, úgy, hogy ugyanakkor 2 milliárd forint állami támogatást kapnak azok a családok, amelyek ezzel a lehetőséggel élnek. Tehát egyértelműen egyrészt családtámogatási célja is van, másrészt viszont a magyar állam is jól jár vele, hiszen az államadósság elleni nagy-nagy harcban - amellyel ugyan nem értünk egyet, ahogyan éppen nyilvánvalóan csinálja a kormánypárt - mindenképp segítséget jelent.

Azért még az is elhangzott, hogy sajnos az eddig bevezetett családtámogatási rendszerek ugyebár nem voltak hatásosak annak érdekében, hogy megváltoztassák a demográfiai folyamatot Magyarországon. Ezt százszor elmondtuk, és nyilvánvalóan ez a 2 milliárd forintos plusztámogatás sem fogja megváltoztatni sajnos a hazai állapotokat, de mindenesetre egy előrevivő dolog, amit, úgy gondolom, tovább lehet folytatni, és ha mi valamikor kormányzati pozícióba kerülünk, akkor nyilvánvalóan az ilyen jellegű pénzügyi megfontolásokat, családtámogatásokat támogatni fogjuk, sokkal nagyobb mértékben is ösztönözni fogjuk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
208 97 2012.06.27. 7:21  1-174

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor pár héttel ezelőtt Lázár János új pozícióba került, akkor az egyik fontos feladatának azt tekintette és azt nyilatkozta, hogy meg kell szüntetni azt a szociális deficitet, amit az elmúlt években halmoztak fel a különböző kormányok, és ebben természetesen a Fidesz-kormány is benne van. Amikor ezt a költségvetést vizsgáljuk, akkor egyértelműen meg kell állapítani, hogy ennek a szociális deficitnek a csökkentése egyhamar nem fog sikerülni, sőt ez a deficit igencsak növekedni fog az elkövetkező években.

Nézzük meg, hogy az előző két évi költségvetés tükrében mi valósult meg két év alatt Magyarországon, hiszen a most elénk tárt újabb költségvetés ugyanolyan megszorításokra épült, mint már két éve folyamatosan, és természetesen előtte is évek folyamán, a szocialisták idején is a költségvetések. Minden idők legkevesebb gyermeke született 2011-ben, 88 050, befagyasztották a családi támogatásokat, most már ötödik éve lesznek befagyasztva a családi támogatások, gyakorlatilag töredékére zuhannak vissza a szociális és családügyi támogatások. 400 ezer hátrányos gyermek él Magyarországon, 4 millióra növekedett a szegény emberek száma. Ha azt nézzük, hogy a Horthy-korszakra azt mondták, hogy 3 millió szegény ember országa, akkor a Fidesz-korszakról majd el tudják mondani a történészek, hogy 4 millió szegény ember országa, de hogy mennyi lesz jövőre és azután, azt ki tudja. Duplájára nőtt a kivándorlók száma. Megelőztük már az európai átlagot is a fiatalok között a drogfogyasztás tekintetében, pedig eddig viszonylag jó helyzetben voltunk ezen a területen. Az egészségügyi és szociális dolgozók bére továbbra is a legalacsonyabb, és folyamatosan visszaélnek a kormányok azzal az áldozatkészséggel, amelyet az ezekben a szakmákban dolgozók vállaltak akkor, amikor úgy döntöttek, hogy a emberek segítését, gyógyítását fogják elvállalni, és adott esetben nem bankárnak mennek és nem pénzüggyel foglalkoznak, hanem minden egyes nap embereket látnak el. 1200 orvos megy külföldre egyetlenegy év alatt. Az idén az 500 végzős orvostanhallgatóból kettő mondta azt, hogy hajlandó lenne vidéki körzetet vállalni. Lecsökkentették a felsőoktatási keretszámokat, sok szakmát teljesen fizetőssé tettek, valódi munkahelyek nem létesültek, mindössze ideiglenes közmunkákat hoztak létre, amiért 47 ezer forint jár. Magyarul, el lehet mondani, hogy valódi munkahelyek Magyarországon nem jöttek létre, sőt csökkent ezek száma az elmúlt évek folyamán, ami az egymilliós ígéret fényében igencsak érdekes.

A szociális deficitet tovább növeli a nyugdíjkorhatár folyamatos emelése, a 3000 milliárd forintnyi magán-nyugdíjpénztári vagyon elvétele és elherdálása, a rokkantnyugdíjrendszer sokszor igazságtalan átalakítása, a végtaghiánnyal küzdő emberek vegzálása, az egykulcsos adórendszer révén 320 milliárd forintnyi vagyonnak a jobb életkörülmények között élők felé irányítása, s az alacsony és átlagjövedelemmel rendelkezőktől elvéve a megélhetési forrásokat átcsoportosítva leginkább a leggazdagabb, milliárdos rétegek felé. Ezt a szociális deficitet kellett volna hogy orvosolja ez a költségvetés - hát nem sikerült.

Mert mit is hoz a 2013. évi költségvetés? Adót, adót és adót; az adóemelések és új adónemek tömkelegét. És mit kapunk ezért cserébe? Semmit. Pontosabban, azt kapjuk, amit eddig is kaptunk: a nemzet pusztulását, kiszolgáltatását, és hozzá kell tenni, ami a legfájdalmasabb, hazugságözönt a Fidesz részéről. Szégyen, hogy ugyanazokat a hazugságokat halljuk végig, mint amit hallottunk már éveken keresztül, igaz, hogy akkor még a Parlament falain kívül, a Szocialista Párt részéről. Szégyen, hogy önök, tisztelet a kivételnek, folyamatosan azt hangoztatják, hogy itt nincs megszorítás, hanem átcsoportosítás van. Kérem szépen, ne játsszunk a szavakkal! Ha nincs megszorítás, akkor valószínűleg sokkal több gyermek születik, nem vándorolnak ki az emberek Magyarországról, és sorolhatnám még tovább azokat a tényadatokat, amiket önök nyilván nem tudnak elmondani, mert nem ez a valóság.

Tehát megszorítást, sok száz milliárd forintnyi elvonást, adókivetést kapunk, és hozzá kell tenni, hogy mindezek tetejében olyan beruházásokra is fordítanak még ebben a költségvetésben is milliárdokat, tízmilliárdokat vagy összességében talán százmilliárdos nagyságrendeket, amik halasztható beruházások lennének. Teljesen elfogadhatatlan, hogy akkor, amikor emberek éheznek Magyarországon, ahogy Morvai Krisztina képviselő asszony már elmondta, szörnyű tragédiákon mennek keresztül csak azáltal is, hogy a családok szétszakadnak és a családok egyes tagjai külföldre mennek, nos ilyen helyzetben miért kell bíróságokat felújítani. Vajon összedől egy bíróság épülete, vajon nem lehet használni már azt a széket egy év múlva, két év múlva, amelyen most ülnek a bírók, a vádlottak vagy bárkik? Legalább annyit tegyenek meg, ha mást nem is, hogy ezeket átgondolják, hogy ezt továbbítják a valódi döntéshozóknak, mert tudom, hogy nem önök a döntéshozók, akik itt ülnek most a teremben. Ezekből csippentsenek le, és valamivel segítsék az elszegényedő magyar társadalmat!

A végén még el kell mondani, jó lenne, ha még egy-két javaslatot megfogadnának a Jobbik javaslatai közül is. Már számtalanszor elmondtuk, hogy szükség lenne kialakítani egy olyan házi jelzőrendszert országos szinten, amely az idősek védelmét szolgálná egészségügyi és bűnügyi szempontból is. Pénzbe kerül? Igen. Néhány milliárd forintba országosan bele fog kerülni egy ilyen rendszer létrehozása, viszont emberek ezreinek az életét mentheti meg minden egyes évben. Végezzék el a gazdasági számításokat, vajon megérné-e egy ilyen rendszernek a létrehozása! És sorolhatnám még tovább, amiket majd a részletes vitában el fogunk mondani: az ápolási díj továbbra is 29 500 forint marad s a többi, nem kívánom ezeket most sorra venni.

Csak egyet kérek önöktől, tisztelt képviselőtársaim, akik most itt ülnek: legyen annyi tekintetben lelkiismeretük és hatásuk a döntéshozókra, hogy legalább azokat a tételeket, amelyek valóban nélkülözhetők a következő évi költségvetésből, nélkülözhető beruházások, épületfelújítások, vegyék ki, fordítsák munkahelyteremtésre és a szociális deficit leküzdésére.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
208 101 2012.06.27. 0:34  1-174

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Csak egy nagyon rövid válaszreakció. Nem a bűnügyi statisztikákból indult ki ez a felmérés. Ez a fiatalok körében elvégzett felmérés, a legutóbbi, amely azt mutatja, hogy növekedett a felhasználási kedv. Tisztában vagyok vele, hogy voltak és vannak ilyen szándékok a jelenlegi kormányzat tekintetében, de önmagában a drogfogyasztás növekedése valóban az utóbbi két-három-négy évben növekedett meg egyre nagyobb mértékben, és ez nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy a fiatalok egyre reménytelenebb körülmények között érzik magukat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
208 111-113 2012.06.27. 2:23  1-174

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Csak röviden szeretnék reagálni Font Sándor képviselőtársam felszólalására, annak két részére.

Az egyik a demográfiai helyzetet érintette. Én nagyon megkérem önt, de megkérem minden egyes képviselőtársamat a Fidesz padsoraiban, hogy ne terjesszék azt a tévhitet az országban, hogy itt jó irányban indulnak el folyamatok. Mert akkor, amikor a 88 ezres tavalyi számhoz akarják viszonyítani az idei számokat, amikor adott esetben 30-40 gyermekkel több született egy hónap alatt, ezek egyszerűen nem mutatók, nevetséges, hogy erre hivatkozunk. Én nagyon kérem, hogy ezt ne tegyék meg, mert ami már sokszor elhangzott az önök részéről az ellenzék felé, hogy demagógia - hát ez igazi demagógia.

Amikor négy évig kormányon voltak, a 48 hónapból 27 hónapban növekedett a gyermekáldás az előző egy évvel ezelőtti hónaphoz képest, és 21 esetben pedig csökkent a gyermekáldás. Volt olyan, amikor 9 hónapig valamivel több gyermek született, 20, 30 vagy éppen 200 gyermekkel havonta, utána pedig fordítva áll a helyzet. Tehát én arra kérem, hogy ha majd ezres nagyságrendben növekszik a gyermeklétszám, vagy akár ötszázas vagy ezres létszámmal több lesz, akkor hivatkozhatnak rá, akkor valami elindult és az is hosszabb távú folyamatként, hiszen decemberben is például csökkent a gyermeklétszám, úgyhogy lehetne ezeket sorolni.

A másik: mindenképp reagálnom kell az Európai Unióval kapcsolatos jobbikos álláspontra. Amikor ön azt mondja, hogy milyen sok pénzt kapnak a gazdák az Európai Uniótól, kérem szépen, ha nem is ilyen mértékben, de természetesen kaptak a gazdák a magyar államtól is annak idején akár földalapú támogatást, különböző hasonló támogatásokat. Amikor ön azt mondja, hogy ennyi érkezik az Európai Unióból, akkor elfelejti hozzátenni, és mindig elfelejtik önök hozzátenni, hogy a multinacionális cégek 4000 milliárd forintot visznek ki, hogy a befizetésünk 250 milliárd forint, hogy 3000 milliárd forint az államadósság kifizetése, és még sorolhatnánk, sorolhatnánk ezeket az ezermilliárdos tételeket.

Kérem szépen, a Jobbik azt mondja, hogy ez az Európai Unió a jelenlegi rendszerben, pénzügyi rendszerben (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) megöli, megfojtja a magyar államot, a magyar gazdákat is. Mi ezt a pénzt...

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt az ideje!

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): ...szeretnénk visszaszerezni és úgy támogatni a gazdákat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 165 2012.07.12. 2:07  164-167

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Május utolsó napján több hírportál foglalkozott azzal, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyik településén a polgármestert rendőrök védték meg a 150-200 fős feldühödött tömegtől. Mindennek oka, hogy egy inkasszó miatt az önkormányzat nem fizette ki a segélyeket akkor, amikor a település lakosai számítottak rá. Nos, erre nem volt lehetősége a polgármesternek a múlt hónap végén. A polgármester hangsúlyozta, napokon belül mindenkinek fog fizetni az önkormányzat, összesen 7,5 millió forintot. A faluvezető a következőket mondta el a településről: 876 lakosa van, a cigányság aránya 90 százalék feletti, 20 ember dolgozik közmunkán, a többi munkanélküli, ők bérpótló támogatást kapnak, ami 22 800 forint. Ehhez jön a családi pótlék és a gyes.

Több mint egy év telt el azóta, amikor Soltész Miklós államtitkár a nemzeti szociálpolitikai koncepció, konzultáció a szociális ágazat 2011 című rendezvénysorozat budapesti állomásán a segélyezési rendszer átláthatatlanságáról beszélt, és kijelentette, hogy az állam nem tudja, mennyit fizet ki segélyezésre. Pokol Béla szerint e statisztikákra hivatkozva 2050-re a 10 milliós összlakosságunk 7,5 millióra csökken, ezen belül a cigányság aránya akár a 2 milliót is elérheti, a munkaképes korúak többségét a cigányság fogja adni, vagyis azok adója jelentené akkor az állami költségvetés egyik alappillérét, akiknek túlnyomó része csak az állami költségvetés pénzeiből tudott megélni az elmúlt 22 évben. Olyan sürgető kérdésekre, mint hogy honnan lesz pénz nyugdíjakra, ki fogja finanszírozni az egészségügyet, az oktatást, az állami beruházásokat, minél előbb válaszokat kell adni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mindennek az első lépése az, hogy felmérjük, mit tudunk a jelenlegi helyzetről. Kérdésem tehát a következő: államtitkár úr tudja-e már, hogy mennyit fizetünk segélyekre? Készült-e felmérés, hogy azok, akik dolgozhatnának, de mégsem dolgoznak, mennyibe kerülnek a magyar adófizetőknek?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(12.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 34 2012.09.10. 5:12  33-36

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt öt évben 3 millióról 4 millióra növekedett a szegények száma Magyarországon. Külön fájdalom, hogy a 4 millió szegény polgártársunk között közel félmillió gyermek található úgy, hogy ma csak feleannyi gyermek születik, mint harminc évvel ezelőtt.

A mai álságos vitát a Fidesz és az MSZP között az IMF-hitel kérdése határozta meg. Annak az IMF-nek a hiteléről van szó, mely a magyar kormányok mellett részben felelős az újabb egymillió szegény emberért Magyarországon. Amikor a szociális válság gyökereit kutatjuk, nem tehetjük meg, hogy ne beszéljünk az IMF-hitelek társadalmi hatásairól. Ma már szinte minden közgazdász egyetért abban, hogy az IMF-hitelek a világ szinte minden pontján a társadalom széles rétegeinek elszegényedéséhez vezetnek. Nincs ez másképp Magyarországon sem.

Ennek tükrében érdemes megnézni: kik támogatják az IMF-hitelfelvételt? Elsőként természetesen a bankok, hiszen tudjuk jól (Zaj. - Az elnök csenget.), hogy ebből a hitelkeretből, illetve a mi adóforintjainkból elsősorban nekik fog pénz jutni, ha a kormány megszavazza ezt a hitelfelvételt. Másodikként kell említeni a bankok és a külföldi tőke parlamenti strómanjait, a Szocialista Pártot. Most, mikor egyértelműen látszik, hogy milyen megszorítások várhatók, hirtelen ellenkezőjére váltott a Szocialista Párt kommunikációja.

De nézzük, mit is hangoztattak eddig! Nos, néhány idézet. Józsa István képviselőtársam itt, a parlament sorai közt hangoztatta ezt a mondatot: "Elengedhetetlen egy fordulat, hogy egyáltalán a siker esélyével lehessen megkezdeni a tárgyalásokat az IMF-fel." Mi ez a fordulat? Mert ez a lényeg. A fordulat, hogy még inkább legyen megszorítás Magyarországon. Nézzük, mit mondott Tukacs István: "A kormány halogatja a megállapodást az IMF-fel és az Európai Unióval, és mivel a kormány nem teremti meg az ehhez szükséges feltételeket, nem történik meg a megállapodás megkötése." Mik ezek a feltételek? Mint hallhattuk, megszorítások. És végül lássuk, a párt elnöke mit írt a mesterhazyattila.hu oldalon: "Nyolc hónapra volt szüksége az Orbán-kormánynak ahhoz, hogy végre tényleg tárgyalni kezdjen a Nemzetközi Valutaalappal." Végre. Mint egy messiást, úgy várják, kérem szépen, a Szocialista Párt részéről az IMF-megállapodást; mint egy messiást, úgy várják a megszorításokat.

Nos, természetesen ennél is beszédesebb az, hogy mit tettek eddig a szocialisták az előző IMF-hitel tekintetében. Ez már elhangzott a Ház falai között, de tudjuk jól: a 13. havi nyugdíjat elvették, csökkentették a béreket, a gyes idejét lecsökkentették, iskolákat, vasutakat zártak be. Most joggal kérdezi a magyar társadalom, hogy hogyan csökkentenék a továbbiakban a nyugdíjakat. Ma 65 ezer ember 50 ezer forintnál kevesebb nyugdíjból él. 250 ezer idős társunk 70 ezer forintnál kevesebb nyugdíjat keres. Kérem szépen, hová csökkentenék önök tovább ezt a nyugdíjat? Joggal kérdezi a magyar társadalom, hogy miután a gyest csökkentették, azt az öt éve már befagyasztott családi pótlékot hogyan csökkentenék tovább. És joggal kérdezi a magyar társadalom: mit privatizálnának még? Talán csak nem azt a magyar földet, azt a Nemzeti Földalapot, amit egyébként a Fidesz privatizál a sajátos módszereivel magyarországi oligarcháknak?

Mára egyértelművé vált, hogy a Fidesznek - elsősorban a felső tízezernek kedvező adópolitikájának köszönhetően, a munkanélküliség koncepciótlan kezelése, a rend helyreállításának hiánya miatt - megbukott a gazdaságpolitikája, és ennek következtében jön az újabb IMF-hitel, és jön az újabb megszorítás. Emberi, családi tragédiák százai, ezrei történnek minden hónapban a vészesen terjedő szegénységnek köszönhetően. Fiatalok és középkorúak tízezrei hagyják itt az országot, hagyják itt családjukat, és vállalnak távoli országokban munkát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kíváncsi volnék, hogy önök közül hányan érezték már azt, milyen az: itthagyni, hátrahagyni a családot, feleséget, gyermeket, és hetekig, hónapokig nem látni őket, nem látni őket felcseperedni, a legszebb években kell távol lenniük a családoktól azoknak, akik az önök politikája miatt kikényszerülnek Magyarországról.

Nos, a mai parlamenti vita jól megmutatta, hogy az elmúlt 18 évben kormányzó pártok nem tudnak másban gondolkodni, csak újabb hitelfelvételekben. A hangsúly tolódhat erre, tolódhat arra, de a lényeg 18 éve ugyanaz: a magyar lakosságnak újabb szenvedésébe fog kerülni az, ha önök, a jelenlegi kormányzó párt az MSZP-vel karöltve újabb hitelt vesznek fel. Nos, a Jobbik azt mondja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy elvárjuk: az írekhez, a spanyolokhoz, a portugálokhoz hasonlóan az államadósság újratárgyalását kezdjék meg, és ne az újabb hitelfelvételeket.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(15.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 180 2012.09.11. 2:06  41-237

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért emelkedek kétperces felszólalásra, mert lehet, hogy soha nem tudom elmondani a rendes felszólalásomat. Ezért csak egyetlenegy témafelvetéssel élnék, hallgatva az eddigi vitákat és már sokszor tényleg álságos vitát. Én inkább egy kis gondolatmorzsát szeretnék adni önöknek, hogy megtermékenyítsem a gondolatokat.

Tudjuk jól, hogy Magyarországon a munkanélküliség igen magas, hiszen ezért lett beterjesztve ez a munkahelyvédelmi törvényjavaslat. Eléggé bonyolult a rendszer, amivel el szeretnék érni azt, hogy a fiatalabbak, pályakezdők, illetve a nyugdíjkorhatár felé közeledő idős társaink munkahelyhez jussanak. Vajon nem gondolkodtak-e el azon, ami számos országnak az eszébe jutott, hogy mi történne akkor - mivelhogy egy olyan fázisban vagyunk, hogy a nyugdíjkorhatárt 62-ről 65 évre emeljük -, ha ezt a nyugdíjkorhatár-emelést befagyasztanánk, és ilyen egyszerűen azok az idős emberek, akik úgy érzik, hogy már eleget dolgoztak, elegendő a nyugdíjuk is, hogy megéljenek belőle, azok nyugodtan nyugdíjba vonulhatnának, és akkor a helyükre jöhetnének azok a fiatalok vagy azok a nyugdíjkorhatár felé közeledők, akikről most szó van.

Az én véleményem szerint egy ilyen helyzetben ez egy igen kézenfekvő gondolat, és örülnék, ha majd kapnánk viszonválaszt erre államtitkár úrtól, hogy gondolkodtak-e ilyenben, hiszen mint mondtam, számos ország Európában ezt meglépte. Én, mondjuk, a belga rendszert ismerem: amikor ott magas volt a munkanélküliség, akkor bizony igyekeztek minél hamarabb az idősebbeket nyugdíjba küldeni, azokat, akik el szerettek volna menni. Természetesen, aki dolgozni kíván, az dolgozzon tovább is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 204 2012.09.11. 5:50  41-237

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is jeleznék egy időpontot: úgy tudom, lejárt a tévéközvetítés ideje is, talán most már gyorsabban lehet haladni. Az a show, amit a Szocialista Párt bemutatott az elmúlt időszakban és 4 órakor hirtelen véget ért, talán már nem fog folytatódni ilyen minőségben és mennyiségben.

Ettől függetlenül úgy érzem, hogy jogos minden képviselő felvetése, amikor a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban felvetődik a forrás kérdése. Nyilvánvalóan nem akarom hosszasan ugyanazokat a gondolatokat elmondani, amiket képviselőtársaim már elmondtak, én inkább egyszerűen szeretném tisztába tenni ezt a kérdést, amennyire lehetséges, illetve szeretném, ha garanciát kaphatna a nemzeti ellenzék abból a szempontból, hogy amikor majd a forrásokat a program mellé rendelik - ami gyakorlatilag járulékcsökkentést fog jelenteni, tehát kevesebb járulékbevételt eredményez -, akkor az nem fog bizonyos társadalmi csoportokat hátrányosan érinteni. Ezzel le is lehetett volna zárni ezt az egész vitát.

Nézzük meg nagyon egyszerűen, hogy miről is van szó: arról, hogy járulékokat csökkentünk, méghozzá a szociális hozzájárulási adó mértékét csökkentjük. Mi az a szociális hozzájárulási adó leánykori nevén? Ez nem más, mint a munkaadók által fizetett nyugdíjjárulék. Egy évvel ezelőtt ilyen címen még 24 százalékot kellett fizetniük a munkaadóknak, és 3 százalék volt az egészségbiztosítási járulék, amit ugyancsak a munkaadó fizetett az alkalmazott után. Ebből áll össze a 27 százalékos szociális adó. Innentől kezdve teljesen levezethető, nem kell hozzá logika, aki ismeri a szorzótáblát, az fel tudja fogni, hogy ha itt járulékcsökkentés van, akkor az a nyugdíjalapból kerül ki. Magyarul, van egy körülbelül 3000 milliárd forintos nyugdíjkiadása Magyarországnak, és ha 300 milliárdot veszünk alapul járulékcsökkentésként, akkor ez annak a 10 százaléka. Innentől kezdve teljesen logikus a gondolat, hogy ha nincs további adókivetés a magyar társadalomra, viszont nem lesz meg a nyugdíj alapja, mert csökken 10 százalékkal, akkor az 10 százalékos nyugdíjcsökkentést jelenthet. Illetve felvetődik az a lehetőség, hogy azok a személyek, akik ennek a kedvezményezettjei lesznek oly módon, hogy felveszi őket egy munkaadó és dolgozhatnak, de kevesebb járulékot fizet be utánuk a munkaadó, akkor majd amikor jön a nyugdíjszámítás időszaka, ki fog derülni, hogy utána, amikor 23 éves volt, jóval kevesebb járulékot fizetett be a munkaadó, ezért már olyan mértékű nyugdíjra nem jogosult, mint aki után teljes értékű járulékot fizettek ki.

Nekem ez az egyetlenegy gondolatom és a fő mondanivalóm. Ezért azt kérem önöktől - és azt kérem Czomba államtitkár úrtól -, adjanak rá biztosítékot, mert ez mindenkinek fontos, nekünk, a nemzeti ellenzék képviselőinek is, de a lakosságnak is, hogy ennek a forrása nem ott fog lecsapódni, hogy egyszer csak, amikor valaki majd nyugdíjba vonul, akkor kevesebb nyugdíjat fog kapni. Mi ennek érdekében természetesen be is nyújtottunk egy módosító javaslatot, és szeretném, ha ezt támogatnák. Ehhez még hozzá kell tennem, komoly probléma az is - az alapok is komoly problémák, de erről most nem akarok hosszasan beszélni, mert ez a nyugdíjrendszert érinti -, igazából azt sem tudjuk, hogy annak idején majd mi alapján lesz kiszámítva a nyugdíj, hiszen most alapvetően létezik egy, a munkaadó által befizetett 10 százalékos nyugdíjjárulék, ami viszont még az egyharmadát sem fedezi a jövendő nyugdíjaknak, és több mint a kétharmadát fedezné a szociális hozzájárulási adó, amit most ezeknél a korcsoportoknál, illetve a gyermekvállalásról visszaérkező édesanyáknál az első két évben teljes mértékben csökkentenek. De van, akinél ez nincs is meghatározva, hiszen az 50 év felettieknél és a 25 év alattiaknál nincs időkorlát, hogy mennyi ideig tart ez. A gyesről visszaérkezőknél pedig ez három év úgy, hogy a harmadik évben már csak a felét engedi el az állam.

Summa summarum, nem akarom sokáig húzni a mondanivalóm, én erre kérnék biztosítékot, és erre kér a Jobbik biztosítékot önöktől. S annak is örülnék, ha arra is kapnék valamilyen választ, amit az előtt a kétpercesemben elmondtam: gondolkodtak-e abban, hogy más európai országok mintájára a nyugdíjcsökkentést elhalasztják addig, amíg a munkanélküliség ilyen magas Magyarországon, és utána, ha gondolják - mi ezt nem nagyon támogatjuk -, ha úgy érzik, akkor később folytatják ennek az emelését.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és kérem majd a választ. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 34 2012.11.19. 2:40  33-39

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! November elején az európai cigányok jövőjéről a párizsi magyar nagykövetség és a strasbourgi önkormányzat által a strasbourgi városházán rendezett konferencián Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter ismételten elmondta azokat, amiket már sokszor hallottunk. Egy gondolatot emelnék ki az elhangzottak közül: a többségnek abban kell változnia, hogy ne akarja a szőnyeg alá söpörni a cigányság problémáit.

Önök ezt komolyan gondolják? Valóban úgy vélik, hogy a magyar lakosság az, amely nem szeretné, ha végre megoldódnának a cigánysággal kapcsolatos problémák? Számtalanszor elmondtuk már, hogy a megoldás felé vezető úton az első lépés a diagnózis felállítása, amely nálunk mindeddig elmaradt. Az érdemi diagnózis felállítását nehezíti, hogy a vitateret teljes mértékben a politikailag korrektnek nevezett nyelvezetet használó balliberális ideológusok és szakértőik töltötték ki, akik eddig az érdemi diskurzusra való törekvéseket játszi könnyedséggel rasszistázták le, és kerülik el az érvek ütköztetését. Miután ezt megtették, a cigányproblémát rendre hamis színben festik le, amelyben a cigányság mint szegény, szerencsétlen áldozat, a magyarság pedig mint fajgyűlölő, intoleráns agresszor jelenik meg, miközben tudjuk jól, hogy a magyar társadalom történelme során számtalanszor bizonyította, hogy toleráns, befogadó nemzet.

Minderre ráerősített még a miniszter úr azzal, hogy ezen a külföldi konferencián arról beszélt, hogy hazánkban a többség a szőnyeg alá akarja söpörni a cigányság problémáit. Ahogy a miniszter úr fogalmazott, a többségnek tudomásul kell vennie, hogy be kell rendezkednünk a tartós egymás mellett élésre, mintha nem évszázadok óta együtt élnénk a cigánysággal, de legalábbis a legutolsó bevándorló csoportjaik is a trianoni határok után már itt maradtak Magyarországon, és legalább lassan száz éve, hogy velünk élnek. Felhívom a figyelmüket, hogy a magyar lakosság szeretné, ha nyíltan lehetne beszélni ezekről a kérdésekről, illetve szeretné, ha végre megoldódnának a cigánysággal kapcsolatos problémák. Amíg azonban a tényleges, valódi munka helyett ilyen nyilatkozatok hangzanak el a kormány részéről, addig erre esély sincs.

Tisztelt Államtitkár Úr! Önök szerint valóban a magyar lakosság többsége az, amely szőnyeg alá akarja söpörni a cigányság problémáit? Mert jelenleg úgy tűnik, hogy nem, jelenleg úgy tűnik, hogy a magyar parlament többsége az, amely ezt végzi.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 38 2012.11.19. 1:09  33-39

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Elfogadhatatlan és elképesztő ez a válasz. Ez pontosan azt tükrözte, amit két és fél éve folytat a Fidesz a cigány-magyar együttélés tekintetében: a szavak, azok tömegével jönnek, de a helyzet nem változik. Aki Kelet-Magyarországon, Északkelet-Magyarországon él, az nagyon jól látja, hogy a cigányság helyzete és a magyarság helyzete is sokkal rosszabb helyzetbe került két és fél év alatt, sokkal nagyobb a munkanélküliség, mint amilyen volt, amikor önök a kormányváltást végrehajtották. (Zaj a kormánypártok soraiban.)

Kérem szépen, itt nemhogy két és fél év alatt, hanem valóban tíz éve nem készülnek tanulmányok, nem készülnek arra semmilyen adatok, hogy mi is történik valójában a magyarsággal vidéken. Egyedül talán a Jobbik az, amióta a parlamentben bent van, amely tanulmányokat készít folyamatosan. És azért is elképesztő mindez, mert ön mindezt egy olyan embernek mondja, adja válaszként, aki lehet, hogy többet tesz a cigányság felzárkóztatásáért azzal, hogy foglalkoztat cigány embereket, de én kíváncsi vagyok, hogy akik beszélnek, papolnak és csak papolnak a cigányság felzárkóztatásáról, hány cigány embert foglalkoztatnak a saját szakterületükön?!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 140 2012.11.20. 6:17  27-182

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Nos, a médiában sokszor elhangzott az, hogy ez a vitanap arról szól, hogy gyakorlatilag színpadot ácsoltak a Jobbik számára, hogy elmondhassa a véleményét. Mi mindenképp le szeretnénk szögezni, főleg egy ilyen vita után, hogy mi nem annak örülünk, hogy mi elmondhatjuk a véleményünket, hanem annak örülünk, hogy az itt jelen lévő pártok elmondhatták a véleményüket. Örülünk ennek, annak tudatában, hogy bár nem esett szó például a cigánybűnözésről még az eddigi idő folyamán, és én sem erről kívánok beszélni, de tudjuk jól a Nézőpont Intézet felméréséből, hogy a lakosság 91 százaléka - 91 százaléka! - úgy gondolja, hogy bűnöznek cigány emberek is Magyarországon, míg a parlament 80 százaléka nem így gondolja.

(14.00)

Ennek a tükrében és annak a semmitmondásnak a tükrében, amit hallhattunk elsősorban a kormányzópárt képviselőitől, illetve az a hihetetlenül érdekes vita, ahol az elmúlt 22 év kormányzó pártjai egymásra licitáltak, hogy ki volt a nagyobb bűnös abban, hogy egyre nagyobb probléma a cigányság kérdése és a szegénység kérdése Magyarországon, nos, hát ennek a türkében csak örülhetünk, hogy a magyar lakosság ezt a vitát ma láthatta, és hogyha valaki szépen, objektíve szemlélte ezt a vitát, akkor láthatta, hogy itt egyedül, egyes-egyedül a Jobbik vezérszónoka, Vona Gábor volt az (Felzúdulás a kormánypárti sorokból.), aki konkrétumokat mondott, és határozottan leszögezte, hogy mik a fő problémák.

Itt a szép szavakon kívül semmi mást nem hallottunk, sőt odáig jutottunk, hogy a kedves Mágori Józsefné, aki már nincs itt, és én tisztelem természetesen képviselőtársamat, de ő még odáig is elment, hogy minden rendben van Magyarországon, ő nem érti, hogy mi a probléma, hiszen a saját településén azt látja, hogy nagyon jól együtt él a magyar és a cigány közösség. Ha valaki hozzászól ehhez a vitához, alapvetően kellene tudni, hogy két különböző településen is két különböző cigány közösség létezik, az egyikben lehet, hogy szinte mindenki a semmittevésből kíván megélni, a másik helyen, a másik faluban, a szomszédos faluban pedig mindenki eljár dolgozni. Én magam is, mivel rengeteg ilyen helyen vagyok, tudom jól, hogy cigány közösség és cigány közösség közt óriási különbség található. Tehát ezt látni kellene nyilvánvalóan mindenkinek.

Külön érdekesség az, hogy folyamatosan azzal próbálják a Jobbikot dehonesztálni, hogy mi csak rendészeti kérdést csinálunk ebből a kérdésből. Kérem szépen, ki csinál rendészeti kérdést? Hát itt igazából azt kell mondani, hogy szerintünk, véleményünk szerint a vidék felvirágoztatására egyedül a Jobbiknak van határozott elképzelése, mert igenis az, hogy munka legyen vidéken is a magyar és a cigány emberek körében, ahhoz az kellene, hogy a vidéki kistelepüléseken, kisvárosokban mezőgazdasági feldolgozóipari létesítmények létesüljenek, hogy a mezőgazdaság virágozzon, hogy ne csak nagyüzemi mezőgazdasági kultúra jöjjön létre, hanem minél nagyobb mértékben állattenyésztés, kertészet. Hadd ne soroljam tovább, mert erre megint nincs idő ilyen rövid időkeretben beszélni. Ez adhatná meg a lehetőséget a vidéki cigányság számára is, hogy valóban legyen munka, mert az, ahogy közmunkáról beszélnek önök, és ezt olyan nagyon dicsőítik, hát kérem szépen, ez a közmunka katasztrófa azért alapvetően, azt látni kell, főleg azért, mert ez csak egy első lépés lehetne afelé, hogy aztán rendes munkahelyeken tudjanak elhelyezkedni ezek az emberek.

Nemrég jártam Ózd településen. Három nap múlva visszamentem egy ugyanolyan helyre, ahol jártam. Egy árkot tisztított hat közmunkás. Kérem szépen, a hat közmunkás 18 nap alatt tisztította meg azt a hosszúságú árkot, amit én a saját otthonomban egyetlenegy nap alatt elvégeztem. Persze nem azt vártam el, hogy 47 ezer forintért ugyanazt a munkát végezzék adott esetben, mint amit én el tudok végezni a saját házamnál, de azért nem is egy 5 százalékos teljesítményt várok el a közmunkaprogramtól, és ez van mindenhol, akármerre megyek ebben az országban.

Külön szeretnék beszélni arról, éppen Lukács Tamás képviselő úr mondta, hogy ki volt az, aki egyáltalán olvasta a felzárkóztatási programot, ami a szegénység, a mélyszegénység nemzeti felzárkóztatási stratégiája, ami készült. Kérem szépen, olvastam, most is itt van néhány lapja természetesen. Épp ebben található az egyik érdekes megállapítás, hogy mi alapján készült ez a stratégiai program. Tudják, hogy mi alapján készült? "2003-asnál frissebb kutatási adatok egyelőre nem állnak rendelkezésünkre a cigányság helyzetéről." Értik? Tízéves adatok alapján próbáltak letenni elénk egy stratégiát. Innentől kezdve miért beszéljünk erről a stratégiáról?

Itt a probléma, kérem szépen, és itt már elhangzott egyébként valakinek a szájából, hogy gyakorlatilag tíz éve a cigányság körében semmilyen komoly kutatás, de még komolytalan sem folytatódott, hozzá kell tennem. Akkor miről beszélünk? Ki kell jelenteni, hogy egyedül a Jobbik volt az, amely eddig, két év alatt öt kutatást végzett a cigányság területén, és úgy, hogy lement természetesen közéjük, kutatók, szociológusok mentek le, és itt vannak előttünk ezek az írások. Kérem szépen, ki akar foglalkozni a cigánysággal, ki akarja letenni az alapokat? Azt hiszem, hogy talán valamilyen szinten meg is válaszoltam erre a kérdésre.

Nos, én úgy gondolom, egyértelmű, hogy az, hogy itt tartunk, annak a 22 éves politikai elitnek az eredménye, amely nagyrészt itt ül ugyebár a falak között. Én azt kérem önöktől, hogy tényleg vegyék komolyan ezt a kérdést, hiszen amiről szerettem volna beszélni, nem volt rá idő, de azért lássuk be, hogy óriási, robbanásszerű növekedés van a cigányság egy részén belül, és természetszerűen nem a képzett cigányoknál található ez meg, hanem azoknál, akik alulképzettek, akiknek még nyolc általános végzettségük sincs. Kérem szépen, hatszoros gyorsasággal növekszik ez a réteg, mint amilyen gyorsan pusztul a magyarság. Hatszoros a különbség! Na kérem szépen, akkor mi lesz Kelet-Magyarországon nem 50 év múlva, nem 100 év múlva, hanem 15-20 év múlva? Mindenki vonja le csak ebből az egy adatból a következtetést!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 148 2012.11.20. 1:33  27-182

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm. Csak egy nagyon rövid reagálást szeretnék, bár Vona Gáborhoz intéződtek ezek a szavak, mint ahogy itt elhangzott.

Ön félreérthette akkor Vona Gábor szavait, hiszen, mint mondta ő, erősíteni kell a cigány közösségen belül a magyarsághoz való tartozás tudatát. Nem ok nélkül mondta. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy eddig etnikumként volt nyilvántartva a cigányság. Ma már nem etnikum, hiszen a Fidesznek köszönhetően ugyebár törvény született arról, hogy nemzetiséggé nőtte ki magát, hogy így fogalmazzak, a cigányság. Tehát önmagát próbálja kicsit megkülönböztetni a magyarsággal szemben, hiszen ez természetesen ezt jelenti. Az amerikai négerek sem nemzetiségek, hanem etnikai kisebbséget jelentenek Amerikában.

Tehát nyilván van egy ilyen kis félelem a mi részünkről, hogy a cigányságnak egy bizonyos rétege, pontosabban: egy bizonyos igen szűk, de hangzatos és a balliberálisokhoz kötődő vezetői rétege a magyarság ellen kívánja a cigányságot hangolni. Mi ezt nem szeretnénk, sőt ott tartunk, nyilván ez is újdonság az önök számára, hogy Vona Gábor azt szeretné, hogyha készülne olyan történelemkönyv, ami kimondottan cigány tanulók számára készül, és a magyar történelmet cigány szemmel próbálná oktatni, például úgy, hogy mely cigány emberek voltak azok, akik a történelemben példát mutattak. Mert mi is azt szeretnénk, ha a cigányság úgy tudna előbbre jutni, hogyha olyan példaképei volnának, akik valóban tettek ezért a nemzetért, és nem pedig olyanok, akik sokszor a kereskedelmi televízióban járatják le magát a cigányságot is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 190 2012.11.26. 2:12  189-192

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 2010 telén több mint 400 ember, 2011 telén több mint 330 ember halt meg amiatt, hogy a szabad ég alatt vagy fűtetlen otthonában élt. E kérdés megírásakor idén már hatan estek áldozatául a hidegnek, két nő és három férfi hűlt ki a szabad ég alatt, míg Putnokról egy nyugdíjas asszonyt a saját otthonából szállítottak kórházba kihűléses tünetekkel, de már nem tudtak rajta segíteni.

Mindeközben a kilakoltatások felgyorsulását tapasztalhatjuk, ugyanis a hitelezők és végrehajtóik még a december 1-jén életbe lépő téli moratórium előtt minél több jelzálogba adott ingatlant akarnak megszerezni. Alátámasztja ezt, hogy Budapest XIII. kerületében egyetlen nap alatt fél tucat családot lakoltattak ki. Természetesen a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara kommunikációs tanácsadója túlzó megállapításnak tartja, hogy a kilakoltatási moratórium előtt intenzívebb lenne a végrehajtói munka, a tények azonban mást mutatnak. Ráadásul a devizahitelesek mellett az önkormányzati bérlakások fizetésképtelen lakóit is tömegesen teszik ki. Ezek miatt többek közt a Magyar Szociális Fórum és az otthonvédő Koppány Csoport is kérte a kormányt, hogy hozzák előbbre a december 1-jén kezdődő kilakoltatási moratóriumot, azonban mind ez idáig nem történt semmi.

Mindannyian tudjuk, hogy hosszabb távon főként a devizahitelesek esetében a moratórium önmagában nem megoldás, azonban jelen helyzetben a téli kilakoltatási moratórium korábbi bevezetése akár emberéleteket is menthetne. Emellett indokolt lenne a kilakoltatás törvényi szabályozásának szigorítása is.

Államtitkár úr, van-e olyan forgatókönyve a kormánynak, miszerint előbbre hozzák a téli kilakoltatási moratóriumot? Ha van, akkor ez mikor és milyen körülmények fennállása esetén lép életbe? Remélhetjük-e, hogy ha idén nem, jövőre történik ebben az ügyben valami? További kérdésem, hogy a kilakoltatások számáról van-e tudomásuk, hogy havonta hogyan oszlanak meg, alátámasztják-e ezek a moratórium előtti intenzívebb végrehajtói munkát. (Az elnök csenget.) Amennyiben igen, mit tud a kormány ez ellen tenni?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 2 2012.11.27. 5:11  1-4

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, mindenki által eléggé ismert tény, hogy ha megnézzük a nyilvántartott álláskeresők részletes statisztikáját, egyértelműen kiderül, hogy a vidéki falvak munkanélkülijeinek száma többszöröse a főváros, illetve a nagyobb városok munkanélkülijeinek számához képest. Néhány adatot azért felsorolnék: Debrecenben 9,3 százalék a munkanélküliségi ráta, Nyíregyházán 8,6, Hódmezővásárhelyen 9,5, Szolnokon 7,2, Egerben 6,9, Pécsett 7,1, Budapesten 4,1. Ezzel szemben néhány kisebb település adata: Zalántán 26 százalék, Drávakeresztúron 38 százalék, Marócsán 33 százalék, Gyöngyfán 37 százalék, Liptódon 32 százalék, Tiszabőn 40 százalék, Kömlőn 31 százalék, Kiscsécsen 42 százalék, Darnón 33 százalék, Nyírkátán 31 százalék. Lehetne sorolni bőven ezeket az adatokat.

Nos, tisztelt kormány, tisztelt képviselőtársaim, a Fidesz ígérete volt, hogy egymillió munkahelyet hoz létre tíz éven belül Magyarországon. Időarányosan negyedmillió munkahelynek kellett volna létrejönnie két és fél év alatt. Ehelyett a KSH adatai szerint, a szeptemberi adatokat nézve 34 600 fővel csökkent a versenyszféra területén a munkahelyek létszáma. Összességében is talán az mondható el, hogy legjobb esetben is a Gyurcsány-Bajnai-szintet éri el a foglalkoztatás ma Magyarországon, hiszen valódi munkahelyek sajnos nem jöttek létre. A munkanélküliség, mint látható, az egész országot sújtja, de legjobban ugyebár a vidéki embereket; azt a vidéket, ahol meggyőződésünk szerint óriási tartalékok lennének.

Ismert adat, hogy a világ legfejlettebb mezőgazdaságával rendelkező Hollandiában feleakkora területen négyszer nagyobb értéket állítanak elő. Ismert folyamat, hogy a Föld népességének növekedése miatt az élelmiszerek árai világszerte inflációt meghaladóan növekednek. Úgy gondolom, ha csak ezt a két tényt mondom el, akkor is egyértelmű, hogy a mezőgazdaság, az arra épülő iparágak előtt évtizedekre előre hatalmas lehetőségek nyílnak meg. A kérdés az, hogy ezt a lehetőséget néhány ember fogja-e kihasználni, vagy a magyar vidék millióinak hoz felemelkedést. Az elmúlt két és fél évben a tendenciák, a birtokméretek koncentrálódása, sok ezer hektárral rendelkező birtokosok, gazdasági társaságok kezében az előbbi irányba mutatnak.

Tökéletesen látszik, hogy a jelenlegi kormánynak nem volt és nincs is határozott elképzelése és főleg akarata a vidék népességmegtartó erejének növelésére, vagyis egyszerűbben szólva: valódi munkahelyek létrehozására. Mert ha lett volna, mit tehettek volna, és mit fog tenni egy Jobbik-kormányzat? Megtehették volna, hogy az emberektől elvett óriási, 3000 milliárdnyi magán-nyugdíjpénztári vagyont vagy annak egy jelentős részét valódi, tartós munkahelyek létrehozására fordítják. Mennyi üzemet, konzervgyárat, hűtőházat, vágóhidat, élelmiszer-ipari, feldolgozó- és csomagolóüzemet lehetett volna létrehozni ebből a pénzből? És mennyi gazdával lehetett volna leszerződni, hogy ellássák alapanyagokkal ezeket az üzemeket? Mennyi embernek tudtak volna munkát adni ezek a mezőgazdasággal foglalkozó emberek és üzemek?!

Nos, úgy gondoljuk, hogy állami cégek, állami vállalatok létrehozásával, állami tulajdonnal és legfőképpen állami koordinálással, az öntözés fejlesztésével, a kereskedelem fejlesztésével és új piacok megnyitásával kellene segíteni a vidéken élő magyar embereket, a munkahelyteremtést. Ehelyett az önök pótcselekvése a közmunka, amelynek csak ideiglenesnek szabadna lennie, de lassan minden vidéki ember közmunkássá válik, mert egyszerűen megszűnnek a valódi munkahelyek. Az önök pótcselekvése ez, és az is, amikor azt mondják, hogy menjenek el dolgozni távol a családjuktól, lakóhelyüktől, és ezért utazási kedvezményt is kapnak. Szép-szép, de nem utazási kedvezményre van szüksége a magyar vidéki emberek millióinak, hanem arra, hogy helyben legyen végre munkahely.

Azt kérem önöktől, és azt kéri a magyar vidék önöktől, hogy ne tépjék szét azt az összetartó erőt, amit a kisvárosi, falusi közösség ad. Azt az erőt, nyugalmat, biztonságérzetet, amikor az ember tudja a szomszédjáról, falubelijéről, hogy az őseik is küzdöttek vállt vállnak vetve világháborúkban, forradalmakban. Ez egy hatalmas nyugalmat, biztonságérzetet ad a vidéki közösségek számára. Úgy gondolom, van még egy kevés idejük, ne romboljanak ezen a helyzeten. Sőt, első lépésként fogadják el a Jobbik javaslatát az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentéséről, mert ez elengedhetetlen, ha nem akarjuk, hogy újabb élelmiszer-ipari üzemek tömegesen mondjanak fel dolgozóiknak.

De ez nemcsak a munkahelyek védelme érdekében elengedhetetlen, hanem tudjuk jól, hogy 15-20 százalékos emelkedés várható az élelmiszerárak területén, ez pedig a magyar lakosság hatalmas elszegényedésével párosulva gyakorlatilag óriási katasztrófát okozhat. Kérjük, hogy legalább ezt a tanácsunkat fogadják meg.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 182 2012.12.03. 2:02  181-184

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A számokkal nehéz vitatkozni, úgyhogy feltételezem, önök is elismerik a következőket. A személyi jövedelemadó-rendszer változásának a kétgyermekesek, illetve az átlagnál jobban kereső három- és többgyermekesek az egyértelmű nyertesei, ugyanis bruttó fizetésükből több marad 2013-ban, mint 2010-ben. Az alacsony keresetű egy-, illetve három- vagy többgyermekesek viszont sok esetben kevesebb pénzt kapnak kézhez 2013-ban, mint 2010-ben.

Minderre néhány példa: egy gyermek esetén bruttó 125 ezer forintos jövedelemből marad ugyanannyi a munkavállalónál 2012-ben, mint 2010-ben. Három gyermek esetén bruttó 135 ezer forintnál alacsonyabb fizetésből kevesebb marad 2013-ban, mint 2010-ben. Utóbbiakat ráadásul a nyugdíj-, illetve egészségbiztosítási járulékok emelése nagyobb mértékben sújtja, mint amennyit a családi adókedvezmény növelésével elértek.

Összegezve tehát, Magyarország úgy vezette be az egykulcsos adórendszert, hogy az adójóváírások eltörlése, valamint a nyugdíj- és az egészségbiztosítási járulék emelése miatt az alacsony jövedelműek terhei jelentősen nőttek. Ennek kapcsán kiemelendő, hogy míg a 2000-es évek elején 3 millióan, idén már 3,7 millióan éltek a létminimum alatt, vagyis az elmúlt néhány évben 700 ezerrel bővült - relatív - a nélkülözők aránya. De ha a felvett hitelek mértékét is beleszámítjuk, akkor bizony 6 millió honfitársunk - ismétlem, hatmillió honfitársunk - él ma a létminimum alatt.

Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány deklarált célja állítólag a gyermekvállalás ösztönzése. Azonban az ismertetett jelenségek, folyamatok tükrében mire alapozva várják el a gyermekvállalást a fiataloktól, amikor a leendő szülők azt látják maguk körül, hogy a gyermeket nevelő családok egyre nagyobb hányada hónapról hónapra küzd a túlélésért?

Várom válaszát, köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 184 2012.12.10. 2:02  183-186

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Orbán Viktor miniszterelnök a közelmúltban kijelentette, hogy a jelenlegi kabinet a béremelések, minimálbér-emelések kormánya, a gazdasági ésszerűség határain belül. Valóban, míg tavaly átlagosan 368 ezer forintot kaptak a Miniszterelnökség dolgozói, addig az idei II. negyedévben már kereken 500 ezer forintot. A béremelések mellett a munkahelyteremtések kormánya is, úgy néz ki, a jelenlegi, hiszen míg tavaly 134 fő dolgozott a Miniszterelnökségnél, addig idén augusztusban már kétszer annyian, 275-en dolgoztak a Miniszterelnökségnél.

Béremelés, munkahelyteremtés - a saját embereknek. Ám eközben Magyarország dolgozói mást tapasztalnak: reálbércsökkentést, munkahelyek megszűnését, jogaik megcsorbítását, sok esetben már a rabszolgalétet.

Még a tavaszi ülésszakban írásbeli kérdést intéztem Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter úrhoz, többek közt arról érdeklődtem, hogy miként vélekedik egy radikális béremelés kérdéséről. Válaszában miniszter úr az adórendszer átalakításának eredményeként bekövetkező reálkereset-növekedésre hivatkozott, majd kitért arra, hogy a kormány kiemelt figyelmet fordít arra, hogy az adóváltozások következtében 2012-ben a munkavállalók nettó keresete ne csökkenjen. Azóta augusztus második felében a KSH nyilvánosságra hozta az első féléves adatokat, miszerint a bérek reálértéke alaposan csökkent, illetve a GKI elemzése szerint az év hátralevő részében is folytatódik a reálbérek csökkenése.

Tisztelt Államtitkár Úr! Válaszában elkezdhet érvelni a véleményünk szerint igazságtalan, ésszerűtlen egykulcsos adórendszer mellett, illetve cáfolhatja a bérek reálértékének csökkenését, azonban a bérből és fizetésből élők jelentős része azt tapasztalja, hogy egyre nehezebb a megélhetése. Mit kíván tenni a kormány azért, hogy ne a hónapról hónapra történő túlélés legyen családok millióinak a perspektívája Magyarországon?

Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 14 2012.12.11. 4:46  13-16

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is egy nemzetközi adattal fogom kezdeni a napirend előtti felszólalásomat, de lesz benne bőven itthoni adat is, olyanok, amelyek itthon készültek.

Az Eurostat adatai szerint Magyarország lakosságának 23 százaléka komoly anyagi nélkülözésben él, és összességében 31 százalékát fenyegeti a szegénység vagy a szociális kirekesztettség. A hazai számítások szerint 2013-ra a létminimum alatt élő magyar emberek száma 4 millió fölé fog emelkedni. Ezek a felmérések azonban nem veszik számításba a hatalmas deviza- és forinthiteleket, amelyeket a családok és egyének felvettek. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor bizony 6 millió emberről beszélhetünk, akik a létminimum alatt élnek. Ismétlem, képviselőtársaim: 6 millió emberről.

A szegénységi küszöbérték alatt élők száma, ami 2010-ben havi 60 ezer forintos összeget jelentett, 2010-ről 2011-re 152 ezer fővel növekedett. Ismétlem: egyetlenegy év alatt 152 ezren kerültek a mélyszegénység állapotába a Fidesz-kormányzás idején. A létminimum tavaly 84 ezer forint volt, és a Munkástanácsok Országos Szövetsége szerint 2013-ban 91 500 forint lesz. Elképesztő, hogy a jelenlegi nettó minimálbér ennek csak a kétharmadát, 62 ezer forintot tesz ki, gyakorlatilag a szegénységi küszöbértéket takarja. És ha mindez még nem elég, itt van még az a harminc embertársunk, akik eddig a fagyhalál áldozatai lettek, és a mostani hidegben mindennap újabb és újabb legyengült szervezetű ember életerejét roppantja össze a hideg vasmarka.

Ezt hozta a nagy magyar fejlődés. Ezt hozta huszonkét év bűne. A szocialista diktatúrában úgy beszéltek a Horthy-rendszerről, mint 3 millió koldus országáról. Valószínűleg ezt irigyelhették meg később a szocialista elvbarátok, hiszen Gyurcsány és Bajnai idején sikerült újból 3 millió szegény emberré tenni ezt az országot. Idézek egy 2006-ban megjelent cikkből, amelyet Fábián Gyula írt. "Hazánkban 2 millió 700 ezren élnek a létminimum közelében vagy alatta. Lapozzunk vissza az 1930-as évek egész akkori közvéleményünket megrendítő híradására: Magyarország a 3 millió koldus országa lett. Már csak 300 ezer a híja, és újra elérjük a kétségbeejtő, országunk népének egyharmadát kitevő szegénységi mutatót az új évezred elején. Közben dübörög a gazdaság. Közben készülnek az újabb Gyurcsány-csomagok, általános árdrágulásokkal, sötétebbnél sötétebb adóterhek kitalálásával színesítve." Ezt írta Fábián Gyula 2006-ban.

De nézzük, mi a helyzet most! Árdrágulások, újabb és újabb adóterhek. Persze győzelmi jelentések is, amiket itt hallunk a parlamentben. Mintha 2012 is pontosan arról szólna, amiről 2006 szólt. Vajon most mit írhatna Fábián Gyula? Kérem szépen, milyen fejlődés ez? Mi változott itt két és fél év alatt? Egy dolog változott: a szegénység. Milliónyi honfitársunk került a létminimum küszöbére, százezrek kerültek kilátástalan állapotba, tízezrek hagyják el az országot. Akik maradnak és tovább küzdenek, kénytelenek a törvényes korlátokat jóval meghaladó túlóravállalással biztosítani a saját és családjuk megélhetését. Elkeserítő az alacsony bérkategóriában dolgozó munkavállalók növekvő mértékű önkizsákmányolása. Tömeges a 12-16 órás munkavégzés ahelyett, hogy a többletmunkára munkanélkülieket vennének fel. És ebben a helyzetben azzal biztat 6 millió magyar embert a kormány, hogy gürcölj, gürcölj, hogy a gyerekednek se legyen jobb, mert a gyereked is gürcölni fog. Esélye sem lesz a jobb életre, esélye sem lesz a továbbtanulásra, csak ha örökre adósrabszolgává válik, hogy ő is örökre gürcöljön.

Ezért kell a Fidesznek és az MSZP-nek egységfrontot alkotva tüntetni a Jobbik ellen, hogy semmi ne változzon, hogy tovább nyomorogjanak a magyar emberek milliói, és néhány ezren közben a zsebüket tömködhessék. De semmi nem tart örökké! A Jobbik nem lesz a luxuskiadások, a földmutyik kormánya, nem nyomorítja tovább a magyar társadalomnak azt az egy-, de lassan már kétharmadát, amelyet az elmúlt kormányok eddig folyamatosan csak megszorítottak.

(9.40)

Nem veszi el a fiataloktól a jövőt. A diákoknak pedig sok erőt és kitartást kívánunk annak érdekében, hogy végig tudják küzdeni azt a küzdelmet, ami szerdán kezdődik. Segítse őket a Jóisten! (Folyamatos mozgás, zaj.)

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 56-58 2012.12.11. 1:59  53-63

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már napirend előtti beszédemben is szóltam arról... (Zaj.)

ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr. Megkérem képviselőtársaimat, tegyék lehetővé, hogy a felszólalások érthetően elhangozzanak, vagyis az alapzajt legyenek szívesek visszafogni.

Képviselő úr, az idejét átállítjuk, és innen indítjuk. Parancsoljon!

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Már a napirend előtti hozzászólásomban elmondtam, hogy milyen létminimumviszonyok vannak Magyarországon. Tudni kell, amikor ez a javaslat a Ház elé került, hogy ma Magyarországon 76 ezer forint az a létminimum, amiből egy idős embernek meg kellene élnie. Sajnos ez a 76 ezer forint rengeteg nyugdíjnál, gyakorlatilag a nyugdíjaknak a jó harmadánál nem áll rendelkezésre a nyugdíjasok tekintetében. Ezért mondja azt a Jobbik, hogy van létjogosultsága ennek a határozati javaslatnak, amit benyújtottak a szocialisták, hiszen teljesen egyértelmű, hogy van egy olyan társadalmi réteg - és hozzá kell tennem, hogy elsősorban vidéken élő nyugdíjasokról van szó -, akik hosszú ideig mezőgazdasági munkát végeztek, és ennek köszönhetően sajnos nagyon alacsony nyugdíjjövedelemmel rendelkeznek ma Magyarországon, az ő érdekükben a legfontosabb, hogy igenis lépjünk egy ilyen lépést. Hozzá kell tennem, fontos lenne, hogy ebben az úgynevezett nyugdíjas fogyasztói kosárban mindenképp szerepeljen a tűzifa is. A mostani kormányzati intézkedés ugyanis, amikor 10 százalékkal csökkentik a gázárakat és a villanyárakat, bizony nem érinti ezt a réteget, akik már régóta nem tudják megfizetni sem a gázt, sem a villanyt Magyarországon sok esetben, ők bizony fával fűtenek, és ez egyre jellemzőbb vidéki háztartások millióinál, és főleg az idős embereknél. Úgyhogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom ezért tudja támogatni ezt a határozati javaslatot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 182 2012.12.17. 2:05  181-184

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az utóbbi hetek elemzései mind Magyarországon, mind Európa-szerte komoly élelmiszerár-emelkedésről számolnak be. A rendkívül súlyos aszálykárból következően drágulni fog a kenyér és a pékáru, a kukorica felvásárlási árának növekedése miatt pedig a húskészítmények is többe fognak kerülni. Az elemzők átlagosan 20-25 százalékos áremelkedést helyeznek kilátásba, emellett drágulhatnak a zöldségek, a gyümölcsök, sőt olyan becsléseket is láttunk már, hogy a krumpli 200 forint, az alma 300 forint lesz tavasszal a piacokon. A lakosság azonban minderre nincs felkészülve, hiszen a magyar családok már gyakorlatilag most is a jövedelmük teljes egészét az élelmiszerekre és egyéb fontos termékekre költik.

A KSH nemrég publikált adataiból kiderül, hogy 2011-re a szegénységi küszöb alatt élők száma 152 ezer fővel növekedett. Kétmillióan voltak olyanok emellett, akiknek gondot jelentett a legalapvetőbb dolgok beszerzése is: a számlák fizetése, nem tudtak megfelelő étkezést biztosítani a maguk számára, vagy éppen megfelelő fűtéssel nem tudtak rendelkezni, vagy nem tudták ezt megvalósítani.

Amennyiben pedig a jövőt nézzük, akkor a friss makrogazdasági előrejelzések szerint a magyar gazdaság az idén másfél százalékkal esik vissza, és jövőre is csak stagnálásra lehet számítani. Ráadásul a munkanélküliségi ráta sem változik érdemben. Az újonnan bejelentett 10 százalékos gáz- és villanyáram-csökkentés messze nem fedezi az élelmiszerár-robbanás hatását, hiszen a fogyasztási kosárból sokkal nagyobb területet tesz ki az élelmiszerár, mint a közüzemi számlák fizetése. Ideje lenne végre belátniuk, hogy miközben állandóan megszorít a kormány, a magyar társadalom egyre szélesebb rétegei mennek tönkre.

Mit tesznek annak érdekében, hogy a már most is teljesítőképessége határán lévő lakosság ne kerüljön a jelenleginél nehezebb helyzetbe? Lesz-e végre áfacsökkentés az alapvető élelmiszerek körében, amit a Jobbik már régóta követel?

Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
253 162 2013.02.18. 2:06  161-164

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim bizonyára ismerik a közalkalmazotti bértáblát, amely fizetési osztályokra és fizetési fokozatokra bontható. Az adott közalkalmazott végzettségétől, szakképzettségétől függően bizonyos fizetési osztályokba van sorolva, és fizetése a munkában eltöltött évek függvényében emelkedik a fizetési fokozatokban megadott szorzók szerint. Ennek a közalkalmazotti bértáblának nagy részét azonban már lefedte a minimálbér.

Egyetértünk azzal, hogy a minimálbér emelésére szükség volt, azonban a közszolgálati fizetések nem emelkedtek 2013-ban sem. A 2013. évi központi költségvetés szerint a közszolgálati tisztviselői illetményalap és a közalkalmazotti bértábla a 2008. januári szinten marad befagyasztva, vagyis a fizetésekben továbbra sem fog megjelenni az elmúlt öt év inflációja. Emellett a 13. havi fizetést, illetve az alkalmankénti jutalmakat is évek óta nem kapják meg a közszolgák.

Eközben társadalmi vitára bocsátották azt a tervezetet, amely rögzíti az állam alkalmazásában állók etikai normáit. Ez az úgynevezett Zöld könyv például még öltözködési szabályokat is meghatároz a közalkalmazottaknak, azoknak, akik napi megélhetési gondokkal küzdenek. A szociális és egészségügyi területeken, illetve például a bölcsődékben dolgozó közalkalmazottak egyre nagyobb hányada nemhogy fizetésről fizetésre, hanem bizony napról napra kell hogy megéljen. A közszférában dolgozók harmada, vagyis 220-250 ezer fő minimálbért vagy bérminimumot kap, illetve sokan vannak, akik mindössze néhány ezer forinttal efölötti összeget; a keresetek reálértéke pedig, mint látható volt, az elmúlt öt évben körülbelül 25 százalékkal csökkent.

Államtitkár úr, a közszolgák bérét utolérte a minimálbér. Mit szándékszik tenni a kormány a fennálló helyzet megoldására? Mi lesz a közalkalmazotti bértáblával, mikor számíthatnak a közszférában dolgozók béremelésre?

Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 161 2013.02.25. 2:16  160-163

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Orbán Viktor a januári kihelyezett kormányülésen megismételte, hogy a tíz év alatt egymillió új munkahely megteremtéséről szóló tervet meg kell valósítani. Mindez már a meghirdetéskor is irreális volt, azóta pedig a foglalkoztatottsági mutatók javulásához láthatóan csak a közmunka járult hozzá. Ezzel az a legnagyobb probléma, hogy nem jelent állandó foglalkoztatottságot, a kormány által kommunikált számok a közfoglalkoztatásban hosszabb-rövidebb ideig résztvevők számát mutatják. Emellett még nem beszéltünk arról, hogy a közmunkások a közfoglalkoztatásra költött bérnek körülbelül a harmadát kapják meg, a többit a járulékok, a foglalkoztatás megszervezése és az ahhoz szükséges eszközök emésztik fel. Vagyis: a közfoglalkoztatás sokba kerül, de egy szakképzetlen közmunkás havi nettó 49 500 forintot keres, ami nyilván több mint a segély, de megélni nem lehet belőle.

(16.20)

Most azonban a Belügyminisztérium 50 millió forintból pályázatot indított az állami közmunkaprogramok keretében foglalkoztatott munkavállalók, valamint a pályázóval közös háztartásban élő házastársak, valamint eltartott gyermekeik részére üdülési, pihenési célból. A pályázati kiírás szerint a támogatás elnyerése esetén a pályázó és közös háztartásban élő házastársa, valamint a pályázat benyújtásakor a 14. életévét már betöltött gyermeke ezer forint per fő önerő befizetésével, a 3-14 év közötti gyermeke ötszáz forint per fő önerő befizetésével veheti igénybe az üdülési szolgáltatást, emellett az útiköltséget is önmagának kell fizetnie.

Kérdezem én, hogy végiggondolták-e ezt. Tisztában vannak-e azzal, hogy a közmunkások jelentős részének a mindennapi megélhetés is kihívást jelent, és sokuknak arra sincs pénzük, hogy gyermeküknek ki tudják fizetni az iskolai kirándulás költségét?

Tisztelt Államtitkár Úr! Készültek-e előzetes igényfelmérések, hogy a közfoglalkoztatottak miként vélekednek erről a pályázati kiírásról? Milyen előfeltevései vannak a minisztériumnak? (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Milyen érdeklődés várható erre?

Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 158 2013.03.12. 11:45  89-161

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Most nagyon sok minden elhangzott már a vita kapcsán, és nagyon sokfelé elágazott ez a vita a mai nap során. Én mindenesetre megpróbálnék az előttem már 15 percben szóló Harangozó Gáborhoz hasonlóan inkább csak a törvény szövegével foglalkozni, illetve annak az igazi céljával, vagyis hogy munkahelyteremtés történjen Magyarországon.

A Jobbik elmondta a határozott álláspontját, hogy mi ezt a szociális szövetkezetekről szóló törvényt már eleve nem tudtuk támogatni, abszolút pótcselekvésnek tartjuk. Teljesen más utat kellene járni, és azért ezt szeretném majd röviden bemutatni.

(15.50)

De hát először is lássuk, amikor közel egy évvel ezelőtt előttünk volt a szociális szövetkezetekről szóló törvény, nagy dérrel-dúrral harangozták be ezt a rendszert. Ugyebár, egy év alatt 5-6 milliárd forintot kívántak, vagy már el is költötték, akkor még csak egy részét költötték el erre a rendszerre, és az volt a címzetes dolog, hogy majd 800 ilyen szövetkezet fog létrejönni egy éven belül. Ezt ugyebár Balog államtitkár úr, azóta miniszter úr, jelentette ki. Tudjuk jól, hogy nem sikerült, 300 bejegyzett van, abból 100 működik, és annak a 100-nak is a jelentős része, több tucat még a 2006-os szövetkezeti törvény következtében kezdett el működni, tehát nem a szociális szövetkezetekről szóló törvény következtében.

De hát ezért is van előttünk tulajdonképpen ez az új törvényjavaslat, hogy megpróbáljon valahogy életet lehelni abba, amibe egyébként nem lehet életet lehelni a jelenlegi helyzetben. Mert miről is van szó? Ha munkahelyteremtésben gondolkodunk vidéken, mert ez erről szólna, akkor valóban, ahogy itt már elhangzott Harangozó Tamás képviselő úr részéről nagyon helyesen, piacot kell találni. Piacra kell dolgozniuk ezeknek a szövetkezeteknek. Az egy hiú ábránd, ha valaki azt gondolja, hogy egy 200 vagy 300 lelkes faluban majd szociális szövetkezetet fognak létrehozni, hogy paradicsomot termeljenek, és majd eladják a szomszédnak, aki egyébként is termel természetesen paradicsomot adott esetben. Ez a rendszer csak akkor működhetne, ez nagyon helyes megállapítás volt, én is pontosan ezt akarom kiemelni, ha piaci alapokra helyeznénk, megpróbálnánk piaci alapokra helyezni, és valóban egy háttérintézményt, egy állami háttérintézményt hoznánk létre arra, hogy ezek összességében tudjanak működni.

Na de hát ez hogyan is működhetne a legegyszerűbben? Ezért mondom, hogy teljesen felesleges ez a szociális szövetkezeti rendszer. Úgy, hogy a magyar államnak kutya kötelessége lenne az élelmiszeripar területén befektetéseket eszközölni. Ha a magyar állam venné a fáradságot, és mondjuk, a sok ezer milliárdból, amit szerteszéjjel szór mindenféle különböző dolgokra, csak néhány milliárdot arra fordítana, hogy néhány helyen konzervgyárakat, húsfeldolgozó üzemeket, és még sorolhatnám tovább, létesítene állami intézményként, akkor lehetőség lenne arra, hogy beszállítóként oda már a helyi lakosok termelhessenek. És hozzá kell tenni, hogy nemcsak a szociálisan rászorult helyi lakosok adott esetben vagy éppen a cigányság termelhetne oda, hanem mindenki, aki vidéken él, aki nyugdíjasként úgy gondolja, hogy ki akarná egészíteni a keresetét, vagy éppen ledolgozza a 8-10 óráját valahol egy vidéki ember, és úgy gondolja, hogy emellett még állatokat tartana. És ha van felvevőpiac, akkor ezt természetesen leadná.

Az a groteszk helyzet, hogy ez gazdaságosan működtethető lehetne a mostani gazdasági rendszerben is, főleg úgy, ha egy állandó élelmiszerár-emelkedés tapasztalható, és még valószínűleg évekig tapasztalható lesz a világban. Ezt a rendszert kellene megoldani. Ez sokkal egyszerűbb, mint mindenféle szövetkezeti rendszerben gondolkodni, ami, egyébként teljesen nyilvánvaló, egyetlenegy etnikai csoportra összpontosít. Tehát ez még nem is volna annyira gond, ha lenne legalább haszna, lenne legalább értelme. Na de kérem szépen, képzeljük el, hogy létrejön egy kisebb településen egy ilyen szociális szövetkezet! Elkezdenek termelni. De ha nincs rend azon a településen, ha mindent ellopnak azon a településen? Márpedig ahol ezeknek a szövetkezeteknek létre kellene jönni, ha már önök ebben gondolkodnak, azok pont azok a települések, ahol a közbiztonság nulla, nem létezik; ahol embereket gyilkolnak meg, ahol megaláznak embereket naponta, megvernek magyarokat naponta. Egész Dél-Heves térsége, Borsod, sorolhatnám azokat a területeket, ami erről szól.

Hát kérem szépen, itt azért nincs termelés többek között, a kertekben sem, se magyar ember részéről, se olyan cigányember részéről, aki egyébként hajlandó lenne a kertjét művelni, mert a szomszéd ellopja. Elviszi az állatát, elviszi a terményét, és innentől kezdve megint csak egy olyan helyzet alakul ki, ami már megint gátolja azt, hogy egyáltalán működhessen ilyen rendszer. Tehát a rendteremtés elengedhetetlen a vidéki Magyarország tekintetében és annak érdekében is, hogy egyáltalán munkahelyeket lehessen teremteni Magyarországon ezeken a településeken.

Nos, tehát alapvetően azt kell látni, hogy a magyar államnak kutya kötelessége lenne úgy tekinteni az élelmiszer-feldolgozóipari ágazatra, mint egy stratégiai ágazatra. És ha az áramellátás és a közműcégek tekintetében, ami teljesen természetes lenne, hogy így gondolkodik egy állam, hogy stratégiai célként azt tűzi ki, ha már egyszer eladták külföldi állami cégeknek a magyar állami cégeket, hogy visszavásárolja, vagy visszaszerzi valamilyen úton-módon, akkor ezt az ágazatot is, ha nem is visszavásárolja, de legalábbis részesedést alakít ki benne, akár úgy, hogy új üzemeket hoz létre, akár úgy, hogy netalán megvásárol néhány üzemet, az sem lehetetlen dolog. És akkor gyakorlatilag felállhat az a háttérrendszer, aminek alapján már munkát lehetne kínálni azok számára, akik hajlandók lennének ezt elfogadni.

No de, hát itt valóban nem erről van szó alapvetően, hanem, mint mondtam, egy pénzszórásról. Jól látható, hogy ez igazából még csak fokozódik a mostani törvénymódosítások alapján. Hiszen ha csak arra gondolunk, hogy eddig legalább két évnek kellett eltelnie addig, amíg adott esetben magántulajdonba kerülnek át a termelőeszközök és azok a földek, amelyeket a szociális szövetkezeteknek nyújt az állam, most már elég lesz egy év is, hogy akár magánkézbe is kerülhessenek ezek az eszközök. Kérem szépen, egy év gazdálkodása alapján el lehet majd mondani azt, hogy igen, itt nagyon hitelesen, nagyon jól működnek, és biztos, hogy itt aztán nem fogják eltüntetni a dolgokat, nem tűnik el a traktor, a kisgép és még sorolhatnám tovább, ha azonnal magánkézbe adjuk, vagy éppen haszonbérleti szerződés köttetik ezekkel a személyekkel, akik majd dolgoznak ezekben a szövetkezetekben. Mert ugye, ez a két lehetőség van.

Itt már szó volt arról is, és ezzel valóban nem lehet egyetérteni, legalábbis ilyen formában, hogy kizárják a közmunkaprogramokból azokat, akik nem járatják gyermekeiket iskolába. Érthető, hogy miről van szó, csak én pont megfordítanám logikus gondolkodással, legalábbis vidéki logikus gondolkodással, hogy pont az olyanoknak lenne kötelező munkát vállalniuk, és munkába járniuk, akik nem járatják a gyerekeiket az iskolába. Azért ez valahogy nem logikus, lássuk be. Ez most ugyanolyan eseten, mint Monoron, ahol meggyilkolta az 55 éves magyar embert két nappal ezelőtt a cigány fiatalember, és mit mond a rendőrségen a vallomásában? Hát, amúgy is azért adta fel magát, mert neki jobb lesz a börtönben, mert nem kell dolgoznia, és fűtenek rá. Tudom jól nyilván, hogy következményei vannak, mert nem kap különböző támogatásokat, ha valaki nem vesz részt közmunkaprogramokban, de akkor ez pont fordítva kéne hogy működjön Magyarországon. Szerintem ez nyilván nem fogja elérni a célját, elképzelhetetlen, hogy ez így működhessen.

És csak hozzáteszem, itt szóba került a kertek rendben tartása, az is egy követelményrendszer. Azt kell mondanom, hogy itt egy kicsit felesleges dologról folyt a vita, mert az a helyzet, hogy azok az önkormányzatok nem alkotják meg a rendeletet pontosan, ahol kellene, hogy ilyen rendelet legyen, mert félnek a polgármesterek, mert félnek a képviselő-testület tagjai, fél a jegyző, hogy ezt esetleg számon kérhetik ezeken a településeken. Pont ott nincs ilyen rendelet, mert ugye, ez nem országos kötelezettségű, amit mi szerettünk volna a Jobbik részéről, hogy ez kötelező, törvényileg szabályozott legyen, hogyha valaki nem tartja rendben a saját portáját, vagyis nem hajlandó felásni a saját kertjét, miközben egész évben várja a segélyeket, a támogatásokat. Nyilvánvaló, hogy ez teljesen elfogadhatatlan, és mint mondtam, nem működik ez a rendeletalkotás. Azokon a településeken vezetik be, ahol nagyon kevés ilyen probléma van, és valóban be lehet tartani. Vagy netalán olyan határozott és erőskezű polgármester van, mint adott esetben Érpatakon, vagy éppen Gyöngyöspatán, vagy sorolhatnék még néhány, nem csak jobbikos polgármestert, azt is hozzá kell tennem.

A harmadik, amiről talán még mindenképp beszélni kell, az a tagi munkaviszony, ami ma már itt szóba került. Ezt igazából úgy fogalmaznám meg, hogy valahogy mégis az egymillió munkahelyet létre kell hozni Magyarországon. Lesz egymillió munkahely, legfeljebb valóban, ahogy itt már képviselőtársam, Vágó Sebestyén mondta, egy szalmaszálat fognak arrébb tenni, de már lesznek biztosítva ezek a személyek, és ha máshogy nem, akkor majd így ezt a választási ígéretet be lehet tartani. Nyilvánvalóan ezernyi kérdést, ezernyi problémát vet fel a tagi munkaviszony kérdése. Én ebbe most nem is megyek bele, de ebben csak ezt látom, hogy statisztikailag lehet javítani ezt a szomorú helyzetet, ami Magyarországon jelen pillanatban tapasztalható.

És még egy gondolat: elég faramuci az a helyzet, hogy a mostani törvényjavaslatba bekerült az, hogy három hónapra ki lehet zárni a közmunkából azt, akinek nem jár a gyereke iskolába. Ugyanis a Jobbik egy olyan javaslattal állt elő nem is olyan rég, hogy azok a szülők, akiknek a gyereke gyilkosságot követ el, vagy súlyos erőszakos bűncselekményt követ el, bizonyos támogatásokból kizárhatóak legyenek.

(16.00)

Akkor éppen önök azzal utasították el ezt, hogy nem érhet mást joghátrány másnak a cselekedetei miatt, még ha az a gyereke is adott esetben. Tehát kérdezem én, ott nem érhet joghátrány, itt érhet joghátrány, természetesen. Tehát a kettős mérce, enyhén szólva, nagyon gyorsan működik, és pillanatok alatt lelepleződik, attól függetlenül, hogy természetesen abszolút egyet lehet érteni azzal, hogy legyenek szankciók, és kellenek is szankciók, csak nem ilyen szankciók, hogy nem adunk munkát nekik, hanem még a munka lehetőségétől is elzárjuk, ahelyett, hogy köteleznénk őket adott esetben különböző munkára.

Úgy gondolom, hogy ezek voltak azok a kritikák, amelyeket mindenképp meg kell fogalmaznia a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 14 2013.04.08. 5:04  13-16

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Március 28-án a KSH közzétette a 2011. évi népszámlálás végső adatait. Megdöbbentő adatok láttak napvilágot, hiszen a fogyás mértéke is jóval nagyobb volt, 44 ezer fővel számoltak kevesebbet, mint amelyet az előzetes adatok alapján lehetett várni, de tudjuk jól, hogy 400 ezer lakossal csökkent Magyarország létszáma, vagy csökkent volna, ha nem érkezik 130 ezer bevándorló Magyarországra az elmúlt tíz év folyamán. Ám még ezeknél is megdöbbentőbb adat az, hogy Magyarországon 2011-ben 8 millió 300 ezer ember vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Harminc évvel ezelőtt még 10 millió 600 ezren vallották magukat magyarnak Magyarországon. Mindeközben másfélszeresére nőtt a nemzetiségek száma. Ugye, 1 millió 400 ezren voltak azok, akik semminek nem vallották magukat. Még egy érdekes adat, hogy Budapesten átlagosan egy családban 1,1 gyermek születik, míg vidéken, a falvak lakossága körében 1,7 gyermek.

Hogy lássuk, hol is tartunk, tudni kell, hogy Magyarországon 160-180 ezer gyermeknek kellene születni évente ahhoz, hogy ne omoljon össze a magyar gazdaság, ne essen szét a magyar társadalom, legyen jövő, legyen nyugdíjrendszer. Nos, ehelyett már 1998 óta 100 ezer alá csökkent a születő gyermekek létszáma, és az utóbbi három évben minden idők legkevesebb gyermeke született, 2010-ben 90 ezer, 2011-ben 88 ezer, tavaly pedig újból 90 ezer gyermek született. Ez teljes mértékben előrevetíti azt a pusztulást, amely a szemünk láttára zajlik Magyarországon. Bárki elmegy vidéki falvakba, de nem kell messzire menni, ma már elég Budapest agglomerációjába elmenni, üresen álló házakat lát, eladó, omladozó épületeket. Egy pusztuló világban élünk, és mások szerint itt épül Európa. Lehet, hogy Európa így épül, de Magyarország biztos, hogy nem.

Nos, úgy véljük, hogy ez a mértékű népességfogyás gyakorlatilag egyenes arányban áll a gyarmatosításunk mértékével. Ez természetesen nemcsak ránk érvényes, hanem Közép-Európa valamennyi országára, de ránk sajnos hatványozottan érvényes. Ha azt nézzük, hogy miért vallották magukat ilyen kevesen magyarnak Magyarországon, miért volt körülbelül egymillió, egyébként valószínűleg magyar személy, aki nem vallotta meg nemzetiségét, akkor meg kell állapítanunk, hogy beérett az elmúlt nyolc év, pontosabban a szélsőliberálisok és szocialisták politikája, elnemzetietlenítő politikája, amelynek következtében mind a határon túl, mind itthon egyre kevesebben érzik úgy, hogy fontos megvallani magyarságukat.

Nos, ebben a helyzetben, gyakorlatilag a 24. órában két követeléssel lépünk fel a mostani kormányzó párttal szemben. Az egyik az, amit már decemberben is beadtunk törvényjavaslatot, amely szerint szeretnénk, ha a családi adókedvezmény teljes körű igénybevétele megtörténne Magyarországon. Ezt a javaslatot önök leszavazták, de mi azt szeretnénk, hogy a KDNP, amely azt ígérte, hogy ehhez hasonló törvényjavaslatot fog benyújtani, valóban meg is tenné ebben a rendkívül kritikus helyzetben. 122 milliárd forint az, amit nem tudnak igénybe venni az átlagos vagy alacsony jövedelmű dolgozó gyermekes családok Magyarországon az adókedvezményekből, mert túlságosan alacsony a keresetük. Nagyon fontos lenne, hogy épp ez a réteg is részesüljön ezekben a támogatásokban teljeskörűen.

Egy másik nagyon fontos javaslatunk van, ez pedig az, hogy az állami szektorban kötelező érvénnyel fel lehessen ajánlani, illetve fel kelljen ajánlani a gyermekes nők számára a részmunkaidő lehetőségét. Kérem szépen, a magyar nők kizsákmányolása példa nélküli Európában. Ha megnézünk egy más statisztikai adatot, azt látjuk, hogy a dolgozó nők 89 százaléka Magyarországon 8 órában végez munkát, míg Dániában 6 százaléka végez 8 órában munkát, de úgy általában Európában, Nyugat-Európában 30 százalék ez az arány, míg a környező országokban, a félig-meddig gyarmatosított országokban is 70 százalékos ez az arány. Kérem szépen, a magyar nők kizsákmányolása önmagáért beszél ezzel az egyetlenegy adatsorral.

Ezért kérjük, hogy a kormány tegyen meg minden intézkedést annak érdekében, hogy csökkenthessük a népességfogyás mértékét, mert beszélhetünk itt mi bármiről, hozhatunk mi bármilyen törvényt, de iszonyú szégyenben fog mindenki maradni, aki ma a parlament padsorai között ül azért, ha nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy ne pusztuljon el nemzetünk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 173 2013.04.08. 5:00  172-182

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő egészségügyi törvényjavaslathoz - mint ahogy azt egyébként sokan a sajtóból is megtudhatták - egy módosító javaslat érkezett a kormánytól, amely az egyéni nyugdíjszámla-vezetést indítványozza az elkövetkező időszakra.

Eléggé elképesztő, hogy egy egészségügyi törvénybe kell beletenni egy ilyen, egyébként igen nagy horderejű törvényjavaslatot. Persze ha azt nézzük, hogy valójában mit is jelent ez a törvényjavaslat, akkor azt kell mondani, hogy valójában nem egy nagy horderejű, sőt igazából egy nevetséges dologról van szó, hiszen amikor a Fidesz megszüntette a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat, azt a 3000 milliárd forintot, amely felgyűlt évek alatt, akkor hangoztatta, hogy azért cserébe, hogy "elvette" ezt a pénzt, ezért majd ezt átvezeti egyéni nyugdíjszámlákra.

Gyakorlatilag ez kellene hogy megvalósuljon, de a határidő miatt jól látható, ami 2012. december 31-éről szól, hogy csak az ez után lévő nyugdíjbefizetéseket fogja majd az egyéni nyugdíjszámla nyilvántartani.

Ezzel nyilvánvalóan többféle probléma van. Nemcsak az, hogy ez a 3000 milliárd forint nem fog megjelenni az elkövetkező időszakban, bár ahogy hallottam sajtótájékoztatón, egy újabb javaslattal majd ezt is megpróbálják keresztülvinni a parlamenten és beterjeszteni a parlament elé. De majd arról beszélünk akkor, amikor előttünk lesz látható ez a törvényjavaslat.

Nemcsak erről a 3000 milliárd forintról van szó, hanem minden egyes nyugdíjbefizetésről, hiszen egy egyéni nyugdíjszámlának akkor volna értelme, hogyha a kedvezményezettjei, vagyis akik ez alapján mennek majd nyugdíjba, nem 40-45 év múlva kerülnének ki a nyugdíjasok körébe, hanem már gyakorlatilag most, minél hamarabb, az egyéni nyugdíjszámla alapján ki lehetne számítani mindenkinek a várható nyugdíját. De természetesen ez lehetetlen az alábbi törvényjavaslat alapján, hiszen már önmagában is csak azt a 10 százalékot veszi alapul, amit a munkavállalók fizetnek be nyugdíjjárulékként. Azt a szociális adót, ami egyébként eddig nyugdíjjárulék volt ugyancsak, csak éppen a munkaadók fizették a munkavállalók után, azt természetesen nem veszi figyelembe. Innentől kezdve ez a törvényjavaslat szinte semmi másról nem szól jelen pillanatban, mint hogy létrehozunk egy új rendszert, aminek semmi értelme, esetleg néhány tucatnyi, néhány száz embernek ad munkát, hogy vezetgessék a teljesen felesleges számokat. Hiszen ha ez így fog életbe lépni vagy így lépne életbe, akkor ez azt jelentené, hogy az elkövetkező évtizedekben mindenki a nyugdíjának az egyharmadára számíthat, hiszen a szociális adó - vagy régi nevén nyugdíjjárulék ugyancsak - volt az, ami a nyugdíjak kétharmadának a fedezetét jelentette. És ehhez a szociális adóhoz már hozzá is nyúlt a jelenlegi kormányzat, különböző kedvezményeket adott, amit mi ugyan támogattunk, a 25 év alatti vagy az 55 év feletti munkavállalók esetében, ha elhelyezkednek, illetve a gyesről, gyedről visszatérő anyák esetében, de gyakorlatilag miről van szó?

Arról van szó, hogy a majdani nyugdíjaknak az értékével játszik a kormányzat, és próbál ebből kedvezményeket adni. Magyarul: nyilvánvalóan, már a napirend előtt is elmondtam, ez a nyugdíjrendszer így fenntarthatatlan lesz, ezért a jelenlegi környezetben, a jelenlegi helyzetben ezt gyakorlatilag szemfényvesztésnek tartjuk.

Akkor lesz valóban az egyéni nyugdíjszámlának jelentősége, hogyha minden egyes nyugdíjbefizetés, ami a szociális adót is jelenti egyébként, megjelenik majd ezen a számlán. Addig nincs értelme, hacsak egy olyan értelmet nem adunk - már ezen is gondolkodtam -, hogy majd az ott lévő összeget egyszerűen megszorozza a valamikori kormányzat, mondjuk, hárommal, és akkor valójában megkaphatja mindenki az egyébként ma számítások alapján neki járó nyugdíjat.

Summa summarum, a lényeg az, hogy egy ilyen nagyon komoly törvényjavaslatot nem lett volna szabad beterjeszteni egy ilyen salátatörvénybe, és ezért is, de természetesen maga a javaslat miatt is nemmel kell hogy szavazzunk erre, holott igen, maga a Jobbik volt az, amely szerette volna és szeretné a mai napig, és a választási programjában is szerepelt, hogy az egyéni nyugdíjszámlák jöjjenek létre Magyarországon. Mégpedig azért szeretnénk, hogy ha valódi egyéni nyugdíjszámlák létrejönnének, hogy sokkal nyugdíjtudatosabbá váljon a magyar társadalom, és mindenki láthassa, hogy eltöltött évei után, keresete után adott esetben, ha abban a pillanatban nyugdíjba menne, akkor ő mekkora nyugdíjra számíthat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
282 82 2013.05.27. 2:52  81-87

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár szerint eltérő mértékben, de minden egészségügyi dolgozó kap béremelést. Az idei béremelés fókuszában a diplomás szakdolgozók voltak, de kapnak emelést a szakdolgozók, a rezidensek, a kórházi gyógyszerészek is. Mindez természetesen jó hír, azonban ezúton is felhívjuk a figyelmet, hogy a szociális szférában dolgozók megint kimaradtak a béremelésből. Április második felében a Független Egészségügyi Szakszervezet és annak szociális tagozata levélben fordult Soltész Miklós államtitkár úrhoz a szociális ágazatban dolgozók helyzetéről kezdeményezve párbeszédet. Levelükben többek között az alábbiakra hívták fel a figyelmet.

A szociális ellátásban dolgozók bérei a létminimum alá kerültek. Ugyanis az egy főre számított létminimum 2011-ben 83 941 forint volt, a szociális ellátásban dolgozók nettó átlagkeresete viszont már csak 81 500 forint. Emellett arról is írnak, hogy a szociális ágazatban dolgozók nettó átlagkeresete 2009-ben még 97 800 forint volt, míg 2012-ben a már említett 81 500 forint. Az általuk hivatkozott adatsorból kiolvasható, hogy nemzetgazdasági szinten a szociális ágazatban a legalacsonyabbak a bérek, és az utóbbi években itt történt nagymértékű elvonás. Továbbá már ebben a levélben is írnak arról, hogy az egészségügyben végrehajtott és várható béremelések következtében nemkívánatos bérfeszültség és átvándorlás alakult ki a két rokon ágazat között. Őszintén bízunk benne, hogy a szociális szférában dolgozók esetében is mihamarabb történik előrelépés, és a kormány végre elismeri a szociális szakemberek munkáját is, nemcsak szavakkal, de tettekkel, béremeléssel is.

Ehelyett egyelőre sajnos olyan híreket hallunk csak, hogy például Jeneyné Rubovszky Csilla miniszteri biztos januárban szerzett szociálpolitikusi diplomát, és ehhez kapcsolódóan vizsgafeladatként megírt a szociális ellátórendszerrel kapcsolatban néhány vizsgatételt. Ennek lényege, hogy a közfoglalkoztatottakat és a középiskolás diákokat vonnák be az idősellátásba.

Elmondható, hogy egy olyan időszakban épül le a szociális szféra, csökken a szociális területen dolgozók bére, amikor az egykulcsos adórendszernek, a jómódúakat támogató kormányzati intézkedéseknek, a csökkenő munkahelyek létszámának köszönhetően egyre többen kerülnek a létminimum alá, és menekülnek el sok esetben Magyarországról.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ebben a helyzetben mikor ismeri el végre a kormány a szociális terület, a szociális szakemberek munkáját, mint mondtam, nemcsak szavakkal, de tettekkel, azaz béremeléssel is.

Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
282 86 2013.05.27. 1:05  81-87

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban, ha tényeket kell sorolni, akkor lehet, hogy rövid az idő, mert itt sok mindent el kellett volna mondani, ami nem történt meg az elmúlt időszakban. De az jól látható, hogy ha a saját klientúrának a béremeléséről van szó Magyarországon, akkor viszont megtörténik a komoly béremelés, hiszen példának okáért a Miniszterelnökség dolgozói 2011-ben 368 ezer forintot kaptak, míg 2012 második negyedévében már 500 ezer forintot vihettek haza kereken, ugyanakkor nyilván ez nem vonatkozik a szociális szférára, ahol - mint ahogy ön is elismerte - rendkívül alacsonyak a bérek.

Én úgy gondolom, hogy elfogadhatatlan az a kevés tény, ha így lehet mondani, amit ön is elmondott, egy olyan időszakban, amikor Magyarországon már 3,7 millióan élnek a létminimum alatt - ne felejtsük el, hogy tíz évvel ezelőtt még csak 3 millióan voltak. Ez az igazi adat, és az az igazi adat, hogy félmillióan mentek el Magyarországról annak érdekében, hogy megtalálják a megélhetésüket. Ennek tükrében ezt a kevés tényadatot és ezt a magyarázkodást nem tudom elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
285 144 2013.06.03. 2:13  143-146

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány kérésére a Belügyminisztérium jogszabály-módosításokat dolgozott ki a temetési költségek csökkentése érdekében. Ez meglehetősen időszerű lépés, hiszen a temetkezési költségek olyan mértékben növekedtek, hogy egy hozzátartozó halála nemhogy lenullázza, hanem sokszor hónapokra mínuszba viszi egy család költségvetését. A minisztérium elkészítette a jelentését, melyet a kormány a február 26-ai ülésén elfogadott, s ennek alapján a minisztérium jogszabály-módosításokat kezdeményezett, többek között a szociális temetés bevezetését kezdeményezi.

A szociális temetés koncepciójáról a Belügyminisztérium szakértője kiemelte, hogy a rászoruló hozzátartozók számára szabadon választható, ingyenes alternatívát teremtenének. A temető fenntartója köteles lenne külön parcellát kijelölni a koporsós vagy urnás szociális temetkezési helyek számára, az állam pedig a kellékeket biztosítaná. A szociális temetés feltétele lenne, hogy az eltemettető vagy az általa felkért személy vállalja a személyes közreműködést a temetés során. Ezek közé tartozik egyebek mellett az elhunyt öltöztetése, a sírhely kiásása, a ravatalozás, a búcsúztatás, illetve a koporsó, urna leengedése, behantolása.

Amennyiben ebbe belegondolunk, akkor rájövünk, hogy mindez egyszerre abszurd, némiképp morbid és ijesztő, talán azt is mondhatnánk még, hogy felháborító a rászorulók számára szabadon választható ingyenes alternatíváról beszélni. Ha valaki - és sajnos egyre többen vannak így - nem tudja kifizetni a temetés több százezres költségét, akkor nyilván nem szabad választásából dönt a szociális temetkezés mellett. Az pedig, hogy a temetőben külön parcellába temetnék a rászorulókat, mintha gettósítani akarnák a temetőt, nem etnikai, hanem szegénységi alapon, vagy például az, hogy az eltemettetőnek vagy az általa felkért személynek személyes közreműködést kell vállalnia a temetés során, mint mondtam, például a halott öltöztetését.

Mint már mondtam, értékeljük a kormány szándékát, ám úgy gondoljuk, hogy ez a tervezet elfogadhatatlan. Szeretnénk, ha nem az történne, hogy a rászorulókkal kvázi a saját sírjukat ásatja meg a kormány.

Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
287 56 2013.06.10. 3:10  55-61

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A május 27-i interpellációra, amelyet Balog Zoltán emberi erőforrások miniszteréhez intéztem "Mikor ismeri el végre a kormány a szociális szakemberek munkáját nemcsak szavakkal, de tettekkel - béremeléssel - is?" címmel, számos visszajelzést kaptunk.

Többek közt ezekből is kiindulva szeretném felhívni Soltész Miklós államtitkár úr figyelmét, hogy a válaszában említett szűrt adatok nem felelnek meg a valóságnak, ugyanis a KSH gyorstájékoztatójában a humán-egészségügyi és a szociális ellátás együtt szerepel, így az államtitkár úr által említett bruttó 138 159 forintos átlagbér, amely nettó 90 500 forintot tesz ki, a két terület átlaga. Az azonos végzettségű egészségügyi dolgozók körülbelül bruttó 30-35 ezerrel kevesebbet keresnek, vagyis innentől kezdve nem nehéz megsaccolni, mennyivel keresnek kevesebbet a szociális területen dolgozók.

De hogy ne kelljen saccolni, lássuk az említett gyorstájékoztató 22. oldalát! A teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi nettó átlagkeresete címszó alatt a költségvetési intézményeknél a fizikai foglalkoztatásúak kereseténél és egyben a közfoglalkoztatás nélküli keresetnél pontosan jól látható, és itt van előttem is megnyitva ez az adatsor, hogy 2013 januárjában 84 825 forint volt az átlagbér, 2013 februárjában már csak 83 860, majd még egy hónappal később, márciusban már csak 82 127. Tehát nemhogy az előző években, hanem az elmúlt néhány hónapban is folyamatosan ezer-kétezer forinttal állandóan csökkent a szociális szférában dolgozó fizikai dolgozók átlagbére. És bizony ezek a dolgozók azok, akik éjszaka, ünnepnapokon folyamatosan próbálják ellátni az arra rászorulókat.

Nos, tisztelt államtitkár úr, válaszában ön 90 500 forintot mondott, nyilvánvalóan ez az átlagbér is, ha ez lett volna a valós adat, rendkívül alacsony a nemzetgazdasági átlaghoz viszonyítva. Ugyanakkor természetesen eredménynek tartjuk, hogy a múltkori válaszában, súlyos és jogos kérdésről van szó, így felelt ezzel a kérdéssel kapcsolatban, és biztató, hogy azt mondta, hogy idén ezek az elmaradások pótolva lesznek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor idén sor kerül erre a béremelésre, mert nyilván akkor sor is fog kerülni rá, bízunk abban, hogy ez a tévesen idézett adatsor nem lesz a kiindulópontja a mostani kormányzatnak, és valóban eljutunk oda, hogy a kormány elismerje a szociális területen dolgozók munkáját, akikre az utóbbi évekében még a korábbinál is több teher hárul. El kell, hogy ismerje ezt a munkát, hiszen embert próbáló munkát végeznek, és nem szabad engedni, hogy 6-8-szoros bérért cserébe elmenjenek külföldre, vagy hogy ne vállalhassanak gyereket abban az időszakban, amikor bármilyen kormányzat is van, legyen az Fidesz-kormányzás, akkor is folyamatosan drasztikus mértékben csökken a gyermeklétszám, mert nem vállalnak gyermeket, nem tudnak családot alapítani a magyar emberek és a szociális dolgozók sem.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
287 60 2013.06.10. 1:06  55-61

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Én úgy látom, hogy elbeszélünk egymás mellett. Erre mondhatnám akár azt is, hogy majd kint a folyosón megbeszéljük pontosan ezeket az adatokat. (Németh Szilárd István: Na, vegyél vissza, öreg! Vegyél vissza! - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Az elnök csenget.) De tény és való, hogy itt előttem jól látható, ha bárki a KSH gyorsjelentését megnézi, hogy bizony nettó fizetésben 84 825 forint volt januárban a szociális szférában dolgozó fizikai dolgozók keresete. (Németh Szilárd István: Hazudsz!) Ennyi volt, ez található itt. Nem hazudok, tisztelt fideszes képviselőtársam. De nyugodtan mondhatják azt, hogy hazudunk, mert ezt nézik a szociális dolgozók, nézik a szakszervezetek, és ők pontosan tudják, hogy mennyit kapnak a borítékukba. Úgyhogy, kérem szépen, ne vigyük túlzásba a demagógiát, hogy így fogalmazzak, és nem kell ilyen bekiabálásokat tenni! (Németh Szilárd István: Aki rendesen foglalkoztatott, nem ennyit keresett.)

Igenis, ahogy államtitkár úr is elismerte, kevés ez a bér. És legalább elismerte. Mi ennek is örülünk, de igazából annak örülnénk, ha végre lenne valami kézzelfogható jele annak, hogy a mostani kormányzat elismeri a szociális szférában dolgozók alacsony keresetét, és megpróbál segíteni rajtuk. Ezt szeretnénk elérni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és nem fogadom el a választ. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
288 57-59 2013.06.11. 20:16  30-60

SNEIDER TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt a törvénytervezet társadalmi vetületére kitérnék, hiszen ezzel szeretném kezdeni a beszédemet, engedjék meg, hogy Balla Györgynek egyetlenegy mondatára reflektáljak, bár később majd nyilván többre is kell, hiszen elhangzott az, hogy itt egy rendkívül jó, szakszerű törvényjavaslat került benyújtásra.

Én csak a tévénézők számára szeretném elsősorban érzékeltetni ezt a rendkívül szakszerű törvényjavaslatot, egyetlenegy paragrafusát emelném ki, amely arról szól, hogy március 31. és szeptember 31. között a halottszállítást hűtve kell megoldani, plusz 18 foknál nem lehet melegebb a halottszállító autóban, amelyik szállítja a holttestet. Kérdem én, meg fogják-e az időjárásnak mondani, hogy szeptember 31. után már ne legyen 34 fok Magyarországon, vagy éppen március 31. előtt ne legyen jóval melegebb. Nyilvánvaló, hogy ezt időponthoz kötni, amikor augusztusban is lehet 15 fok, és októberben, ahogy volt már rá példa, 34 fok, nem lehet. Tehát ez az egy példa a szakszerűséget igazából bemutatja. Kértem is, hogy ez legyen megváltoztatva, és láttam is a jelen lévő államtitkár asszonyt, hogy ezt feljegyezte, bízom benne, hogy a benyújtandó módosító javaslatunkat például ezzel kapcsolatban - a sok közül - talán megfogadják.

Nos hát, nézzük a törvényjavaslatnak elsősorban azt a társadalmi vetületét, ami meghatározza azt, hogy miért is került elénk egy ilyen törvényjavaslat, és annak nyilvánvalóan leginkább hangoztatott részét, a szociális temetést. Sajnos, az elmúlt 23 évben Magyarország lakossága folyamatosan anyagi szempontból és úgy gondolom, szellemi és lelki szempontból is egyre rosszabb helyzetbe került. Jól tudjuk, hogy ma már 3,7 millióra növekedett a létminimum alatt élők száma, és nyilvánvalóan egy ilyen szociális temetés elsősorban ezt a rendkívül népes és sajnos egyre gyarapodó lakosságot érintheti leginkább. Tehát nyilvánvalóan látható, és érzékelik a kormánypártok, legyenek azok az előző ciklus pártjai vagy a mostaniak, hiszen ők idézték elő, hogy folyamatos elszegényedés van Magyarországon, és ezért igény alakult ki arra, hogy a temetkezések esetében, mivel nincs pénze nagyon sok embernek, minél olcsóbban le lehessen bonyolítani a temetkezéseket Magyarországon.

Ez egy akceptálható dolog, ezért örültünk is önmagában, hogy a törvénytervezet elénk került, viszont valóban, maga a törvénytervezet, amiből én igazából három dolgot tudnék kiemelni, talán az urnaelhelyezés, a hamvaknak az elhelyezése, ami pozitívumként értékelhető, hiszen ez valóban szabályozatlan, de hozzá kell tennem, hogy még mindig számos szabályozást be kéne vezetni, hogy ez sokkal tisztességesebb és biztonságosabb módon történjen meg. Tehát ez a része a törvénytervezetnek mindenképp támogatható. Viszont a szociális temetés, amiről már beszéltem és fogok is, az már egyáltalán nem.

Hozzá kell tenni, hogy a temetkezési szolgáltatókkal szembeni szigorítások, illetve nemcsak szigorítások, hanem az ellehetetlenítésük egyáltalán nem támogatható. Nem támogatható, hiszen arra hivatkozni, hogy minden temetkezési vállalkozó hiéna Magyarországon, én úgy gondolom, hogy rendkívül álszent dolog. Biztos vannak olyan vállalkozók, akik kevésbé tisztességesen végzik a munkájukat, azért vannak az ellenőrök, hogy ezt megvizsgálják, és hogyha kell, akkor megbüntessék őket, vagy hogyha etikátlannak tartják a magatartásukat, akkor azzal szemben fellépjenek a megfelelő fogyasztóvédelmi vagy egyéb hatóságok. Nyilvánvalóan a több száz vállalkozó között biztos, hogy található, mint minden területen, ilyen is.

De, amikor szóba került már itt Eger város köztemetése, ami 70 ezer forintos köztemetkezési összeget jelent, ami nyilván nem egy túl magas ár a mai árak mellett, akkor azért szeretném megjegyezni, hogy ezt is magánvállalkozások végzik. Velük köti meg a helyi önkormányzat a szerződést, ők végzik el 70 ezer forintért tisztességgel, becsülettel ilyen alacsony áron; nem az önkormányzat maga cselekszi ezt meg.

(11.50)

A vállalkozások tekintetében az egyik legnagyobb probléma egyértelműen az, hogy 200 méteren belül - úgymond - valami védőtávolságot alakítanak ki a megfogalmazás alapján, a kórházaktól 200 méteren belül nem lehet temetkezési iroda, temetkezési telephely, amely gyakorlatilag irodát jelent, semmi mást, ahol felveszik az adatokat, adott esetben a különböző kellékeket kiválasztják a hozzátartozók. Aki volt ilyen helyzetben, tudja, hogy mi történik. Teljesen joggal felmerül a kérdés, hogy miért kell közel 150 vállalkozást Magyarországon vagy csődbe juttatni, vagy rendkívül nehéz anyagi helyzetbe juttatni. Hiszen egy új telephelynek, bemutatóteremnek a kialakítása nem tíz fillérbe fog kerülni, bizony attól függően, hogy mely településről van szó, milliók, inkább tízmilliók elköltését jelenti egy-egy vállalkozó számára. Sokan úgy gondolják, hogy a temetkezési vállalkozók valószínűleg krőzusok és rengeteg pénzük van, és mivel valóban meg lehet élni ebből a vállalkozásból és ez nyilvánvaló, ezért viszonylag sokan is foglalkoznak ezzel. Az árak önmagában nem azért magasak, mert a vállalkozók esetleg kartelleznek, vagy más módon viszik fel az árakat, hanem például azért, mert a világ legmagasabb áfáját kell kifizetni a temetkezési kellékek után, és ez nem a vállalkozók hibája, hanem a magyar kormányé, és még lehetne sorolni a különböző hátrányokat, amelyek érik nemcsak a temetkezési vállalkozókat, hanem minden egyes vállalkozói réteget Magyarországon.

Nos, tehát felmerül a kérdés, hogy itt nem a piac újra felosztása zajlik-e, mint ahogy volt ez már a trafikügy kapcsán. Most már egyre lejjebb, alsóbb szintre megy ez a véleményem szerint egyébként korrupciós tendencia, hogy 150 vállalkozást megszüntetünk vagy nehéz helyzetbe juttatunk, hiszen legalább tízmilliókat kell hitelként felvenni, ha egyáltalán kap ilyen mértékű hitelt jelen pillanatban, míg beszáll a játékba egy jó ismerős, egy jó barát, egy jó vállalkozás, aki esetleg éppen most fogja kiváltani a vállalkozói igazolványát, megszerezni a megfelelő engedélyeket hozzá, hiszen egy temetkezési vállalkozónak számos engedéllyel is kell rendelkeznie, és mivel neki nem kell hitellel kezdenie, hatalmas hitellel, sok esetben sokkal jobb helyzetbe kerülhet.

Ez azért is felmerül, mert az összeférhetetlenségi szabályokon is változtatnak nem kis mértékben, hiszen eddig egészségügyi dolgozó, kórházi dolgozó nem hozhatott létre temetkezési vállalkozást. Most már gyakorlatilag szinte mindenkinek megvan a lehetőség adva, aki az adott intézményen belül dolgozik, kivéve talán a boncmestert, illetve a halottszállítót, vagy a betegszállítókat, de nem a betegszállítók szoktak rendelkezni általában a kórházakban komoly vagyonokkal, hanem nyilván az orvosok, az igazgatók, és sorolhatnám még tovább, akik adott esetben a betegekkel foglalkoznak. Nem akarok morbid dolgok felé elmenni, de talán érthető mindenki számára, hogy eléggé összeférhetetlen, ha annak a belgyógyász doktornak van egy temetkezési vállalkozása, akinél a beteg esetleg elhalálozik. Tehát ezért jogos kérdés, hogy mi történik ezen a területen, nem készül-e már számos ismerős, barát, hogy ezzel a lehetőséggel éljen.

A másik legfontosabb téma valóban a szociális temetés kérdése. Engedjék meg, hogy kicsit életszerűbben fogalmazzam meg a problémát, hiszen számos esetben úgy látom, hogy az elmondott vezérszónoki felszólalások nem tudják gyakorlatilag, mit tartalmaz ez a törvény, vagy ha esetleg elolvasták és mégis tudják, nem látják át, hogy az életben mi is történik. Engedjenek meg akkor egyetlenegy példát! Egyedülálló emberek esetéről van szó. Ma Magyarországon sajnos másfél millió ember egyedül él a lakásában. Óriási szám nyilvánvalóan, és ez még valószínűleg növekedni is fog. Lehet neki rokona, családtagja s a többi, de nem vele él. Ha valaki elhalálozik otthon a saját lakásában, és nincs mellette a hozzátartozója, hanem mondjuk, csak egy-két vagy három nap múlva veszi észre a szomszéd, hogy mi történt, akkor már nyilvánvalóan a holttest állapota nem fogja lehetővé tenni, hogy ott öltöztetésről, mosdatásról legyen szó, vagy bármi ilyen hasonló dologról.

Ebbe gondoljanak bele, kérem szépen, hogy amikor választhatóként... - de hol választható a szociális temetés? A szociális temetés arról szól, hogy nincs pénzük, nincs lehetőségük más megoldást találni, tehát nem tud fizetni szolgáltatót adott esetben a rokon. Tehát ez alapvetően nem egy választható lehetőség, hanem egy kényszerhelyzet, amikor ilyen helyzet áll elő. Nagyon szeretném, ha a köztemetéssel nem tévesztenék össze a képviselőtársaim a szociális temetést. A köztemetés arról szól, hogy valakinek nincs közeli hozzátartozója, akinek kötelessége - hiszen törvény szerint ez kötelesség a közeli hozzátartozó számára - az elhunyt eltemettetése. Itt nem erről van szó. Itt van közeli hozzátartozó, csak éppen nincs lehetősége arra, hogy megtegye, mert nem volt pénze, illetve a szüleinek vagy bármilyen más közeli rokonának sem volt meg a lehetősége, a vagyona arra, hogy ezt megtegye. És nemcsak arról van szó, hogy idős emberek halnak meg egyedül a saját házukban, akik, tegyük fel, főleg falvakban, de a városokban is gyűjtik adott esetben a pénzüket, megpróbálják félretenni egy ilyen esetre, hanem hirtelen haláleset is létezik Magyarországon, amikor senki nem számít arra, hogy egy közeli hozzátartozója egyedül otthon elhalálozik, és egy-két napon belül el kell temetni.

Tehát a szociális temetésről igenis azt kell mondani, hogy nem választható dolog alapvetően, hanem kényszerhelyzet. Természetesen nem baj egyébként, hogy bekerül a törvénybe mint fogalom, csak valóban a szociális temetésnek a kegyeleti részét kellene teljes mértékben megváltoztatni, ahogy itt ez már számos alkalommal szóba került.

Megint csak egy félreértést szeretnék eloszlatni, hiszen ez is elhangzott vezérszónokiban is, azt hiszem, éppen Balla György képviselőtársam részéről, hogy a kórházakban a halottöltöztetés része az OEP által finanszírozott tevékenységnek. Nem, nem része, kérem szépen! (Balla György: De az!) Fizetni kell érte. Nem tudom, ön melyik kórházban intézte, amint elmondta, a halottal kapcsolatos teendőit. Én az egri kórházban intéztem, és úgy tudom, országosan is teljes mértékben külön kell fizetni mindenkinek a boncmester számára, ha felöltöztetve szeretné az elhunytat újra látni. (Balla György: Kivéve a szociális temetést!) Méghozzá nagyon komoly, tízezer forintos összeget kell erre kifizetni. És ez még csak az alap, hiszen egyébként vannak különböző más kérések is, és nyilván akkor még többet kell adni.

Tehát az öltöztetés, ahogy benne van a törvény szövegében is, ebben az esetben, a szociális temetés esetében bizony akkor is, ha kórházban hunyt el valaki, vagy odaszállították, mert miután valaki otthon elhunyt, hűtött helyre kell szállítani, és ha nincs más lehetőség, kórházba szokták szállítani. Tehát ha kórházban hunyt el az illető, akkor bizony napok múltán kellene a törvény alapján felöltöztetnie annak, aki választja, mert kénytelen választani a szociális temetkezést. Hiszen ha megnézzük, mert látom, Balla úr a fejét csóválja, látható, hogy miről is kell gondoskodnia az államnak; amiről gondoskodnia kell, az a hűtés, a szállítás és a hamvasztás. Ebben nincs benne sehogy sem, akárhogy nézem a (3) bekezdést az, hogy az öltöztetést az állam vállalná. Természetesen mi, a Jobbik Magyarországért Mozgalom számos módosító javaslatot terjesztettünk be, már most elkészült 11 darab belőle, és ebben pontosan azt indítványozzuk, hogy szociális temetés esetén ezek az egyébként sokszor valóban kegyeletsértő dolgok ne terheljék az elhunyt hozzátartozóját.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A másik fontos dolog, ami szóba került már, a hagyományőrzés. Úgy gondolom, talán a képviselőtársaim is tudják, hogy a Kárpát-medence különböző területein különböző hagyományok léteznek. Vannak, ahol siratóasszonyok végezték a temetés különböző szertartásait, a mosdatást, öltöztetést, van, ahol a szomszédok vállalták ezt, van, ahol valóban a családtagok végezték. Ez tájegységenként változott.

(12.00)

De úgy gondolom, hogy egyrészt, nyilván sajnos, ez a hagyomány gyakorlatilag már megszűnt Magyarországon. Ritka az, amikor a falusi emberek összefognak még, és mondjuk, kiássák a sírt; bár ez egy jó példa és támogatandó példa, amikor ezt megteszik. Nagyapámnál öt évvel ezelőtt így történt a sírásás, és ez egy szép dolog. Csak, kérem szépen, ilyen hagyományőrzést elvárni akár vidéken, ahol már gyakorlatilag olyan falvak vannak, ahol nincs fizikailag alkalmas ember rá, mert mondjuk, egy település, mondhatnám Kisfüzes települést Heves megyében, ahol az utóbbi 10 évben a település egyharmada eltűnt, és csak nyugdíjasokból áll a közösség, és lehetne még sorolni ezeket a dolgokat. Nem lehet elvárni ezektől az emberektől, hogy adott esetben, ahogy már itt volt róla szó, mínusz 20 fokos hidegben sírt ássanak vagy bármi hasonló tevékenységet folytassanak; illetve hát megszűnt már az, hogy a siratóasszonyok mosdassanak otthon, ezeket a munkálatokat elvégezzék.

Ezt újra rákényszeríteni, mert itt rákényszerítésről van szó (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem figyelsz!), a lakosság egy részére, és melyik részére, hát a szegényebb részére természetesen, aki nem tudja megfizetni ezeket a szolgáltatásokat, enyhén szólva morbid. Mert ha már hagyományőrzést kíván a kormányzó párt teremteni, vagy ezt hangoztatják a képviselői, akkor ne csak a szegényekkel kapcsolatban gondolják úgy, hogy nekik kell ezeket a hagyományokat ápolniuk, amelyekről önök beszélnek, és amelyek egyébként nem is úgy vannak, ahogy sokszor elmondják.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a társadalmi kettészakadás eredményeképpen már nagyon sokan számíthatnak hasonló temetésre, mint a szociális temetés, és nem tartjuk társadalmilag igazságosnak, hogy ha valaki, mondjuk, 40 vagy 45 éven keresztül ledolgozta az életét, akkor ilyen típusú temetésre legyen jogosult. Azért mondom mindezt, mert ma Magyarországon, ahogy az elején is elmondtam, nagyon sokan hiába dolgozzák le az egész életüket, mégsem tudnak félretenni szinte semmit. Sőt, most már ott tartunk, és ez részben önöknek köszönhető, hogy a nyugdíjrendszer is oly mértékben változik, hogy nincs biztosíték arra, hogy egyáltalán a nyugdíjukból meg fognak tudni élni az elkövetkező időszakban, az elkövetkező években az emberek, vagy tisztességesen meg tudnak élni belőle.

Tehát látható, hogy sajnos a társadalmi folyamatok arrafelé közelítenek, hogy egyre inkább egyre többen nem tudják ezeket a temetkezési szolgáltatásokat majd igénybe venni. Mi úgy gondoljuk, a magyar államnak kötelessége lenne azokkal az emberekkel szemben, akik ledolgozták egész életüket, és becsülettel élték le az életüket, hogy megfelelő temetést biztosítson számukra. Egy köztemetéshez hasonló, de mégis valamivel tisztességesebb temetésről van szó. Mi ezt is meg fogjuk fogalmazni a módosító javaslatainkban, és majd kérjük természetesen, hogy ezeket is támogassák.

Még visszatérve egy kicsit az urnás temetésre a beszédem végén, elhangzott már az is, hogy milyen sokan viszik haza az urnát, hamvakat Magyarországon. Az sem igaz, hozzá kell tenni, hogy ezt kegyeleti okokból vinnék haza, és otthon szeretnék tárolni nagyon sokan, hanem pontosan az anyagi nehézségek miatt történik. Tehát kicsit visszatérve a pozitívumaira, nagyon örülök, ha az urnás elhelyezés sokkal jobban szabályozva lesz, és a közeli hozzátartozók, ha kell, leróhatják tiszteletüket, vagy tudhatják, hol találhatók valamelyik hozzátartozójuk hamvai. Az, hogy ilyen nagy mértékben viszik haza az urnákat, nem másnak köszönhető egyébként, mint a szociális problémáknak, hogy nem tudják vállalni az eltemettetést, hiszen gyakorlatilag az már, ahogy itt elhangzott, sok százezer forintba kerül.

Nos, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim, alapvetően nagyon sok módosító javaslatot fogunk beadni ehhez a törvényhez. Azt kérem, fogadják meg ezeket vagy legalábbis jelentős részüket. Mint ahogy az első példában említettem, úgy gondolom, teljesen korrekt, értékelhető és könnyen átgondolható javaslatokat is leteszünk az asztalra, amelyek javíthatják adott esetben ezt a törvényt. De mi is úgy gondoljuk alapvetően, hogy mivel csak egyetlenegy része, egy viszonylag kis része az, ami támogatható a törvényjavaslatnak, sokkal jobb lenne, ha ezt a törvényjavaslatot önök visszavonnák (Az elnök csenget.). Hiszen ősznél hamarabb úgysem lesz itt zárószavazás ebben a kérdéskörben, és újból beterjesztenének egy valódi, társadalmi egyeztetés után...

ELNÖK: Köszönöm.

SNEIDER TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: ...és akkor sokkal becsületesebb és tisztességesebb törvényjavaslatot nyújthatnának be.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
288 111 2013.06.11. 6:22  98-114

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A vezérszónoki beszédemből néhány dolog kimaradt, és erre szeretnék még rávilágítani. Az egyik az, és ez igazából egy reflektálás, hogy itt már szó volt arról Vágó Sebestyén képviselőtársam részéről, hogy gyakorlatilag ilyen gettósítás folyik majd adott esetben a temetőkben, és ezzel valóban nem lehet egyetérteni. Nem lehet egyetérteni, ahogy itt elhangzott, már kegyeleti okok miatt sem, de nem lehet egyetérteni arra való hivatkozással sem, hogy egészségügyi okok magyarázzák azt, hogy külön kell egy szociális parcellát létrehozni, mégpedig azzal magyarázzák, hogy itt egy külön parcella teljesen szűz terület, hogy így fogalmazzak, és ezzel itt fertőzésveszély, adott esetben emberi csontok előkerülése nem történhet meg, míg egy régebbi, tehát folyamatosan működő temetőrésznél pedig ez előfordulhat.

Kérem szépen, akkor itt megint visszatérve a kegyeleti okra: ha adott esetben elhalálozik valaki, és szociális temetésben részesül valamelyik hozzátartozója részéről, majd a közeli hozzátartozója, mondjuk a férje, felesége is elhalálozik rövid időn belül, ez azt jelenti, hogy akkor ők már nem nyugodhatnak együtt, egy sírhant alatt? Mert, ugyebár, onnantól kezdve már egészségügyi problémák keletkezhetnek, hogyha egy rá- vagy mellétemetést végezne a szociális temetés keretén belül egy hozzátartozó. Ezzel gyakorlatilag kizárják azt a lehetőséget, hogy két hozzátartozó, mondjuk férj és feleség egy azonos sírbolt vagy hant alatt - hiszen itt igazából csak fejfákról és hantokról van szó - nyugodhassanak. Tehát úgy gondolom, ezt is át kellene gondolni, mert mindenesetre az biztos, hogy annak az indokolása, hogy külön parcellát kell kijelölni a szegény emberek számára a temetőkben, legalábbis egészségügyi okokra hivatkozva nem igazán állja meg a helyét.

A másik, amiről már szó volt, de mindenképp érdemes hangsúlyozni, hiszen egy fontos kérdés, ez a feketemunka kérdésköre. Jelen pillanatban a temetkezési szolgáltatóknak komoly kritériumoknak kell megfelelniük annak érdekében, hogy végezhessék ezeket a szolgáltatásokat. Külön szakképesítésre van szükség, amit egyébként a rendeletük, vagyis a rendelet szabályoz is, hogy mit kell megtenniük, és külön el kell tölteni huzamosabb időt olyan munkával, ami erre feljogosítja, vagy feljogosít valakit, hogy később maga is temetkezési szolgáltató legyen. Ugyanakkor egy ilyen szociális temetés esetében, természetesen, mint ahogy a törvény is előttünk található, semmilyen szakképesítést nem ír elő a temettető részéről, márpedig igenis tudomásul kell venni, hogy vannak balesetveszélyes helyzetek, és vannak olyan dolgok, amelyek igenis fontosak lennének, hogy be legyenek tartva, akár egyébként az egészségügyi szempontok tekintetében is.

Gondoljunk csak abba bele, ha most nem is egy mínusz 20 fokos téli temetésről beszélünk és annak a kiásásáról, a sírhant kiásásáról, hanem mondjuk, egy löszterületen egy 2 méter mély gödör kiásásába gondolunk bele egy olyan ember tekintetében, aki lehet, hogy még ásót sem fogott életében. Biztos-e abban, államtitkár úr, hogy nem fog majd ráomolni a 2 méteres gödör erre az illetőre, mert nem tudja, hogyan kell kiásni, nem tudja, mire kell vigyázni? Persze, meg lehet csinálni, hogy a temető tulajdonosa vagy az ott alkalmazott személy majd ott lesz, és segíti folyamatosan, meg felvilágosítja, meg elmondja, hogy mit kell betartani és a többi.

(14.30)

Csak kérdés, hogy akkor mi ennek az értelme: áll valaki egy dolgozó ember fölött, és folyamatosan magyaráz meg figyel rá, hogy mindent rendben csinál-e? Valami haszon keletkezett vagy valami megtakarítás, vagy valami értelme van ennek a dolognak? Nem hiszem, hogy ez igazán értelmes lenne.

Viszont annak van értelme sajnos, ez egyértelmű, hogy egy-egy, főleg kistelepülésen vagy kisebb településeken, vidéki településeken, ha valaki úgy érzi, hogy mivel már a temetkezési szolgáltatók ki vannak lőve a temetés folyamatából, akkor ő feketén gyakorlatilag ezzel fog foglalkozni. Egy 2-3 ezres település - kisebb vagy nagyobb, teljesen mindegy - halottait jóval olcsóbban adott esetben, mert természetesen nem kell adót fizetnie utána, eltemeti, és egyszerűen kikerülik az adózási szabályokat. Erre abszolút megvan a lehetőség, ez egy nagyon jó jövedelmi forrás lehet vidéken, szegény vagy alacsony jövedelemmel rendelkező emberek számára.

Ha ez a cél, akkor természetesen legyen ez a cél, mert munkahelyeket teremtünk végül is a vidéki településeken. Igaz, hogy máshol meg munkahelyeket veszítünk, amelyek adóznak a magyar államnak, de én el tudom fogadni, hogy önök annyira szociálisan érzékenyek, hogy úgy érzik, meg kell élni pár ezer embernek feketén ilyen típusú munkából Magyarországon. Hozzá kell tenni, hogy ettől függetlenül azt nem nagyon tudom elképzelni még vidéken sem, hogy újból visszajönne az a hagyomány, amit önök szeretnének, hogy a halott mosdatása, öltöztetése is helyben történjen. Lehet, hogy vannak, akik erre vállalkoznak egy-egy településen, de azért én ennek kevés esélyét látom. De hogy a sírokat kiássák, és ezért kérnek majd pénzt és adott esetben a temetésért is feketén, az abszolút reális.

Azt gondolom, gondolják át ezt a részét is ennek a törvénytervezetnek, mert életszerűtlen az, hogy itt Magyarországon emberek százezreit úgy temessék el az elkövetkező időszakban, hogy szívességből majd valakit megkérnek, és akkor ezt megteszi. Főleg egy olyan helyzetben nem, amikor adott esetben nincsenek rokonok, közeli hozzátartozók, akiket netalántán meg lehetne ilyenre kérni és esetleg meg is tennék.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
290 441 2013.06.17. 3:38  438-457

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Remélem, hogy jó ajánlási pontokat fogok figyelni, mert jó párhoz hozzá kívánok szólni.

(23.50)

Összességében azért azt kell elmondani, mielőtt a 2. ajánlási ponttal foglalkoznék, hogy bíztunk abban, hogy számos ajánlásunkat, illetve számos módosító javaslatunkat megfogadja a kormányzat, például olyan, egyszerű dolgokat, mint hogy az időjárást nem lehet irányítani egyetlenegy kormányzatnak sem. Azt vettük észre viszont, hogy ezzel sem foglalkozott a tárca. Tehát mondhatnám azt, hogy amikor október 1-től, szeptember 30-tól már nem kell, hogy hűtött térben szállítsák az elhunytat, mert úgy gondolják, hogy akkor már nem lehet különösebben meleg Magyarországon.

Nos, a 2. számú módosító javaslatunk arról szólt, hogy az eltemettető vagy az általa felkért személy személyes közreműködése elhagyásra kerüljön. Hiszen már számos alkalommal elmondtuk, kegyeletsértőnek tartjuk azt a módszert, amit a szociális temetés révén be kíván vezetni a mostani kormányzat. Igazából csak megerősödött az elképzelésünk, mivel számos olyan javaslat érkezett más módosító javaslatok formájában, amelyek arról szólnak, hogy ez a szociális temetés valójában a temetőfenntartónak pluszterhet, pluszköltségeket jelent. Viszont ezeket a pluszköltségeket láthatóan nem az állam fogja majd kompenzálni számára, hanem bizonyos, mondhatnánk úgy is, hogy adókat vagy bizonyos külön szolgáltatási díjakat kell fizetni, mondjuk, adott esetben a temetkezési vállalkozónak, ha az adott temetőbe szeretne autóval behajtani, vagy sorolhatnám tovább a következő módosító javaslatoknál.

Tehát, summa summarum, az első szakaszhoz mindenképpen azt szeretném közölni és jelezni, hogy továbbra is elutasítjuk a szociális temetés ilyen típusú formáját, amikor láthatóan a köztemetést szeretnék kiváltani, annak költségeit szeretné csökkenteni a kormányzat azáltal, hogy magának az elhunyt közeli hozzátartozójának kell kiásnia a sírt, felöltöztesse, és a már ismert dolgokat elvégezze, vagy ha van rá lehetőség, akkor valaki mást megkérjen ingyenesen. És itt megint csak szeretném hozzátenni, ezek a módosító javaslatok azt takarják, hogy ez továbbra is a feketemunka lehetőségét veti fel, méghozzá nagyon komoly mértékben azáltal, ha a vállalkozók nem fogják ezt elvégezni számlával, hanem felkérnek majd bizonyos személyeket adott esetben egy elhunyt eltemetésére, akik ugyebár, hozzá kell tenni, hogy elméletileg teljes ismeret hiányában temetnek el vagy öltöztetnek fel valakit. Bár nyilvánvalóan, ha erre kialakul egy szép feketeiparág, akkor nem lesz ismeretlen számukra a sírásás vagy éppen az elhunyt felöltöztetése, az egyéb szolgálatok elvégzése.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
290 445 2013.06.17. 1:55  438-457

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Örülök annak, hogy ha Balla úr azt vette ki a hőmérsékleti dologból, hogy ezen lehet javítani. Tehát én azt mondom, hogy ha egy törvény lehet jobb, akkor mondjuk, el lehet fogadni azt, hogy október 1-je után is lehet magas hőmérséklet. Nem azt mondom, hogy rossz volt az irány, hogy hűtött térben kell szállítani egy elhunytat, csak akkor ez vonatkozzon arra az időpontra is, amikor valóban meleg van. Tehát ezért nem értem, hogy miért nem lehet ilyen egyszerű indítványt elfogadni a kormánypártok részéről.

(0.00)

A másik, amikor ön arról beszél, hogy csak az otthon elhunytakkal kapcsolatban állhat elő az a "kötelezettség", hiszen ha nincs pénz, akkor nincs más lehetősége a hozzátartozónak, akkor ne felejtsük el, hogy otthon is megtörténhet, hogy egy napon keresztül, két napon keresztül 40 fokos hőmérsékleten - vagy legyen csak 28 fok nyáron egy lakásban - ott van a holttest. Aki ismeri azokat a folyamatokat, amik lezajlanak ilyenkor, annak igenis tisztában kell lenni azzal, hogy mi történik, és igenis kegyeletsértő, ha valakinek egy egy- vagy kétnapos, 28 fokos hőmérsékleten lévő közeli hozzátartozóját kell felöltöztetnie, megmosdatnia és utána a többi egyéb dolgot megtenni. Tehát ez az életszerű egyébként, hogy ilyen esetek vannak, és ez a baj, hogy pontosan ezt fogják majd előidézni ezzel.

Én csak abban bízhatok - hozzá kell tennem -, hogy azok, akik kimennek adott esetben, orvos vagy bárki más kimegy egy ilyen halottszemlére, az lesz annyira jó ember, hogy azt mondja, először szállítsák be a kórházba, mert már olyan állapotban van a holttest. De nem biztos, hogy mindenki ezt fogja majd tenni, úgyhogy higgye el, hogy ez óriási problémákat fog felvetni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
290 449 2013.06.17. 5:36  438-457

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Az 5. pont tulajdonképpen nem másról szól, mint ugyebár arról, hogy a hozzátartozónak - vagy akit ő megbíz azzal, hogy eltemesse az elhunytat, annak - egy tréningen kell részt venni, amelynek értelmében közegészségügyi és munkavédelmi ismereteket fognak neki oktatni, bizonyos időkereten belül.

Úgy gondolom, azt is el kellene ismerni, hogy aki ezt oktatja, hát nyilván a temető fenntartója, hogy vajon ez hogyan fog majd működni a való életben, hogyan fogja elmagyarázni, hogy milyen közegészségügyi dolgokat kell betartani, és mennyi időt vesz ez igénybe. Elmondtam már az általános vitában is, hogy egy ilyen felvilágosítás adott esetben tovább tarthat, mint maga a temetés tartana, tehát már önmagában is kicsit értelmetlennek tartom, ráadásul tegyük hozzá, hogy ha maga a hozzátartozó lesz az, aki a sírt meg fogja ásni, mint mondtam, úgy gondolom, hogy ugyancsak lehet kegyeletsértő, ha a halál beállta után egy napon belül, mondjuk, vagy akár csak néhány órán belül, ha Balla úr állítását veszem alapul, már a sírásással kell foglalkozni, hogy a holttest minél hamarabb lekerüljön a helyére.

Tehát úgy gondolom, hogy aki hirtelen elveszíti, még ha idős is a hozzátartozó - tegyük fel - a hozzátartozóját, akkor nem biztos, hogy éppen közegészségügyi és munkavédelmi oktatáson kíván részt venni, és ugye, a további dolgokat lefolytatni.

Itt számos pont van, és egy kicsit engedjék meg, de lapoznom kell, mert több kérdés is felvetődik. Igen, itt található, ha jól látom, ugyebár az, amiről Balla úr beszélt, és a saját módosító javaslata, amelyet indokolt is egyébként, és megmondom őszintén, ez az indoklás számomra elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan, mert ezt a törvényt többek közt azzal a céllal nyújtották be, hogy a temetkezés olcsóbbá váljon Magyarországon. Nos, kérem szépen, azzal, hogyha mondjuk, a sírköveseknek újabb pluszterhet ró a nyakába a kormányzat a módosító javaslaton keresztül, akkor nyilvánvalóan drágább lesz, mert ráterhelik majd a vidéki, falusi emberekre.

Miért baj az, ha vidéken olcsóbb a temetés, mint Budapesten? Vidéken a bérek is jóval alacsonyabbak, a nyugdíjak is jóval alacsonyabbak, mint Budapesten. Teljesen elfogadhatatlannak tartom, és nyilván magát a módosító javaslatot, és az indoklást aztán végképp, hogy hát Budapesten magasabbak az árak, akkor hozzuk fel az árakat a budapesti árak szintjére a temetkezési szolgáltatások tekintetében. Mi mindenképpen egy kapcsolódó módosító javaslatot nyújtunk be ezzel kapcsolatban, és mi azt szeretnénk majd, hogy a budapesti árakat vigyük le a vidéki temetkezési árak szintjére.

És igen, itt található az is, hogy ugyebár az autóval való behajtásért is ezentúl a temető fenntartója pénzt szedhet. Itt megint az indoklás az, ami számomra elfogadhatatlan. Lehet, hogy Balla úr ismer olyan temetőt, ahol problémát jelent, hogy adott esetben egy autó bemegy parkolni. Gondolom, nem falusi temetőről van szó, hogy ott parkol valaki, és ez problémát jelent, hanem esetleg valami városi temetőről. Most is meg régebben is azért jó pár temetőt bejártam, sőt húsz éven keresztül is figyeltem a temetők változásait Magyarországon, és egyértelmű, hogy a legtöbb helyen, sőt nem is láttam olyan temetőt igazából, ahol ne lenne kapu, ahol ne zárnák a temetőt, vagyis autóval behajtani nem lehet, csak a temető fenntartójának az engedélyével lehetett eddig is. Az más kérdés, hogy pénzt nem kért vagy nem kérhetett általában ezért a behajtásért. Tehát ezt az indoklást semmiképp sem tudom elfogadni, hogy autók parkolnak adott esetben a temetőben engedély nélkül, mert egyszerűen kapuk vannak ezeken a temetőkön, a városi temetőkön egytől egyig. Ahol ilyen előfordulhat, a vidéki kistelepülések temetőit pedig - gondolom - nem parkolás céljából keresik fel az emberek.

Tehát itt is nem másról van szó megint, mint hogy pontosan ellenébe megy a kormányzat vagy egy ilyen módosító javaslat annak, hogy olcsóbb legyen a temetkezés. Hiszen megint egy újabb sarcot rónak ki - speciel megint valószínűleg a temetkezési vállalkozókra nagyrészt, bár nemcsak rájuk, hanem ez mindenkire vonatkozik, hiszen természetesen a sírkövesre is, mert ő is autóval hajt be, vagy ha netalán a családtag maga akarja, tegyük fel, nem szociális temetés keretén belül a sírkövet felállítani vagy annak az alapját, a betonkeretet elkészíteni. Ő is autóval fog behajtani, neki is akkor ez pénzébe fog kerülni. Ezt ezért sem lehet - többek között - támogatni, mert ez újabb terheket ró mindenkire, úgyhogy kérem, a kormányzat ezt a módosító javaslatot ne támogassa, illetve fontolja meg a Jobbik módosító javaslatát ezzel kapcsolatban.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
290 453 2013.06.17. 1:37  438-457

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Itt egyetlenegy módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni, ami ugyancsak a temetés drágítását jelenti, persze a sírköves drágítás, ahogy itt elhangzott, valóban nem igaz, az csak a későbbi időszakban jelent többletköltséget a család számára. De viszont az urnás temetés esetében, pontosabban: az urna elszállítása esetében eddig volt olyan lehetőség, hogy magánokiratba is lehetett foglalni azt, hogy hova kerül egy ilyen urna. Most viszont ez kikerülne a módosító javaslat alapján, innentől kezdve csak közokiratban lehetne ezt megtenni. Nyilvánvaló, ez komoly nehézséget jelenthet minden egyes család számára, megint csak újabb drágítást jelentene annak, aki az urnát szeretné valahol elhelyezni és nem a temetőn belül.

Ezért kérem, hogy azt a módosító javaslatot, amit ezzel kapcsolatban kapcsolódó módosítóként benyújtottunk, amely szerint illetékmentes lenne ennek a közokiratnak a kiállítása, ezt fogadja el a kormányzat. Mert hogyha már szépen sorra vesszük ezeket a módosító javaslatokat, akkor kiderül, hogy nem 2, hanem 3-4 vagy akár 5 olyan javaslat is érkezett be, ami drágítja a temetést vagy az utána való költségeket. Nem hiszem, hogy ez lett volna a kormány célja, hogy ennyi pluszterhet rakjon a hozzátartozókra.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
293 83 2013.06.26. 2:42  82-88

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy júniusi és magyar állami forrásokból meghirdetett deszegregációs program keretében a magyar kormány 2,5 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást kíván adni kirekesztett társadalmi csoportok - pontosítva: cigány nemzetiségűek - új lakásba költözéséhez.

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség szociális célú településrehabilitációs projektjének célja, hogy megállítsa a leszakadó településrészek további szegregációját. A kísérleti programra összesen 2,5 milliárd forintot kívánnak szánni, amelyet teljes egészében vissza nem térítendő támogatásként lehet odanyújtani. Példaként említem Kazincbarcikát, ahol a kormány 200 millió forintért kíván lakhatási integrációt megvalósítani. Ennek lényege: felszámolni a cigánytelep néhány lakását úgy, hogy az ott élőket beköltöztetik a törvénytisztelő és szabálytisztelő többség szomszédságába. A program szerint lépcsőházanként két lakást lehet erre a célra kijelölni vagy megvásárolni. Ne legyünk se naivak, se álszentek, a kormány mélyigénytelen embereket akar beköltöztetni a cigánytelepről a lépcsőházakba, ennek következtében Kazincbarcikán is be fog indulni a már jól ismert miskolci Fészekrakó-hatás, amelynek eredményeként az ingatlanok értéke rohamosan csökkenni fog, és előbb-utóbb a lépcsőház, majd az adott lakótelep egésze elértéktelenedik. Ennek megelőzéséhez nem elegendő, hogy a pályázónak kötelessége biztosítani a folyamatos szociális munka feltételeit a projekt időtartama alatt, illetve hogy a pályázat szerint a program nem működhet a helyi érdekek és helyi partnerek bevonása, meggyőzése nélkül, a társadalmi feszültségek elkerülése érdekében.

Tisztelt Államtitkár Úr! A Fidesz ahelyett, hogy a törvényt vinné be a cigánysorra, komplett lakótelepeket akar elgettósítani, mindezt az adófizetők pénzén, az adófizetők kárára. Szépen hangzik, amit leírtak, de őszintén: mindezt ugyanúgy csinálnák, ha a lakhatásintegráció az önök közvetlen környezetét, netán az önök ingatlanjainak a szomszédságát érintené? Pedig megtehetnék, mert a pályázati kiírásban szerepel, hogy vállalni kell személyenként 10 millió forint elköltését a beköltöztetés érdekében. Ebből a pénzből már nyilván az önök szomszédságába is befogadhatnának egy cigány családot. Javaslom, járjon élen a kormány, járjanak élen a fideszes képviselőtársaim, a lakókörnyezetükkel pályázzanak meg egy integrálatlan cigány családot, és próbálják integrálni.

Várom a válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
293 87 2013.06.26. 1:06  82-88

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Nem, nem fogadom el. 18 év hosszú idő. Javaslom, hogy most is költözzön esetleg vissza, államtitkár úr, és nézze meg, hogy most milyen állapotok uralkodnak. Nem mindegy, hogy valaki ebből a környezetből saját maga kerül ki a saját maga munkája révén, egy ilyen környezetből, vagy erőszakkal rakják ki, mint ahogy történt ez Miskolcon. Azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni a miskolci eseményeket.

Számunkra teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy itt a kezemben lévő kiírás szerint is - mert ugyan csak tervezet, de már lehet, hogy elfogadták - tízmillió forintot kell költeni egyetlenegy személy integrálására, és kötelező költeni. Egy lakás megvételéhez ötvenmillió forintot kell elkölteni, persze, szociális munkára és egyéb dolgokra is. Kérdezem én, hogy hány mélyszegénységben élő devizahiteles van Magyarországon, akinek most 30 ezer forint helyett 100 ezer forintot kell fizetnie, de nem kap tízmillió forint támogatást vagy ötvenmillió forint támogatást az egész családja?! Ezért nem fogadható el, nem fogadható el ez a mérték és ez a típusú segítség. Segíteni kell ezeket az embereket, de munkával kell segíteni. Tízmillió forintért tíz éven keresztül is dolgozhatnának ezek az emberek, és nem ingyen kapnának egy lakást.

Ezért nem tudja elfogadni a Jobbik Magyarországért Mozgalom. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
299 233 2013.09.09. 5:10  228-236

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Jobbik Magyarországért Mozgalom is sajnálattal vette tudomásul, hogy a tavasszal beterjesztett és akkor tárgyalt törvényjavaslat gyakorlatilag érdemileg nem változott a nyár folyamán. Szinte ugyanaz került vissza, néhány kisebb, apró technikai módosítással.

Nagy port kavart fel tavasszal ez a törvényjavaslat, és azóta a köznép, a nép nyelvén gyakorlatilag a temetők gettósítását jelenti. Erről beszélnek vidéken, településeken Magyarországon. És valljuk be, hogy ez a népnyelv eléggé találó, hiszen az egyik fontos paragrafusa, az egyik fontos kitétele a törvénynek, hogy külön szociális parcellát hoznak létre a szegény emberek számára a temetőkben, és ezzel gyakorlatilag konzerválják azt végérvényesen, akár a túlvilágra is, ami Magyarországon jelen pillanatban megtapasztalható, a társadalmi kettészakadást, ami látható Magyarországon, hazánkban.

Nyilvánvalóan ez elfogadhatatlan, és elfogadhatatlan az indoka is, amikor arról beszélnek, hogy egészségügyi okok miatt kell külön parcellát kijelölni, külön helyre temetni a szegény embereket Magyarországon. Hiszen az egészségügyi ok azt jelenti, hogy ne találjanak adott esetben különböző maradványokat akkor, amikor saját maguk ássák ki a hozzátartozóik sírját a rokonok, hozzátartozók, vagy éppen akit esetleg megbíznak ezzel a feladattal. De ha ez így van, kérem szépen, akkor gondoltak-e arra, mi fog történni, ha mondjuk, egy házaspár rövid időn belül egymás után elhalálozik, és mindkettőt el kell temesse gyermeke a szociális parcellában, mert nincs lehetősége semmi másra - akkor bizony nem temetheti őket egymás mellé, hiszen nyilvánvalóan egészségügyi okok állnak majd fönt.

Egy normális temetésnél természetesen ez Magyarországon nem így működik, mellé lehet helyezni az elhunyt mellé a hozzátartozóját, egészségügyi ok ide vagy oda. Persze ahhoz megfelelő képzettségű sírásókra van szükség, nem a rokonokra vagy a gyermekre, hogy kiássa a sírját. Hozzá kell tenni azért egy mondatban, mi nem az ellen vagyunk, hogy a hozzátartozók maguk vagy éppen egy falu lakossága saját maga temesse el a halottját. Ez egy nagyon szép szokás, és örülök, hogy ez még nagyon sok helyen él vagy létezik. Bár lehet, hogy nem olyan túl sok helyen, de az én nagyapámat is így temették el nem olyan túl régen. Itt egyszerűen azzal van gond, hogy ezt önök ezzel a törvényjavaslattal a szegények számára gyakorlatilag kötelezően választhatóvá teszik. Választható, csak kötelező, mivel más lehetősége nincs a szegénysége miatt adott esetben.

És hogy mindenki érthesse, hogy ez a törvényjavaslat mennyi hibától hemzseg, engedjék meg, hogy felolvassak egy paragrafust, ami arról szól, hogy március 31-e és szeptember 31-e (Sic!) között a halottszállítást hűtve kell megoldani, plusz 18 foknál nem lehet melegebb a halottszállító autóban. Kérdezem én önöket, erre is megtettük a módosító javaslatot, tudja-e garantálni önök közül valaki, a Fidesz-frakció kétharmada tudja-e garantálni, hogy mondjuk, szeptember 31-e után nem lesz újból 34 fok októberben, mint már számos esetben történt? És akkor éppenséggel nem lesz kötelező hűtve egy halottat szállítani. Tehát ilyen egyszerű, logikus érvre sem voltak hajlandók változtatni ezen a törvényen semmit. Írták volna azt, kérem, egész évben, ha az időjárás úgy hozza, akkor ezt kell alkalmazni. Hát nem logikus? Kérem, ilyen hibáktól hemzseg, és erre a törvényjavaslatra fognak önök igent mondani, ha mégsem gondolják meg, és legalább nem tartózkodnak egy ilyen helyzetben.

(18.30)

Még egy dolgot engedjenek meg, hogy kiemeljek, ez pedig az, hogy főleg a vidéki kis falvak esetében valószínűleg hatalmas méreteket fog ölteni a feketemunka ennek következtében, hiszen a vállalkozó kezéből... És most persze lehet azt mondani, hogy hát a nép kormánya vagyunk, és a vállalkozók ellen kell szembemenni, és a vállalkozók mind hiénák, és főleg, ha temetkezési vállalkozóról van szó. Én ugyan nem így gondolom, mert minden vállalkozói körben vannak ilyen emberek és egyéb becsületes emberek is természetesen, de alapvetően, kérem szépen, önök a temetkezési vállalkozók sorát tönkreteszik, és megadják a lehetőséget a feketemunka végzésére, hiszen nyilvánvalóan gondoljanak egy 80 lelkes falura, ahol a legfiatalabb ember is a 60. évét betöltötte, hogyan fogják ők mondjuk, mínusz 20 fokban eltemettetni, eltemetni valamelyik halottjukat. Nyilvánvalóan nem tudják megoldani, és majd szólnak valakinek, aki ezt hajlandó lesz megtenni, és nem szívességért fogja megtenni a szomszéd faluból vagy bárki (Az elnök csenget.) ezt a dolgot, hanem bizony ezért pénzt fog kérni, higgyék el, és a feketemunka el fog terjedni Magyarországon.

Szóval, summa summarum, nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
317 38 2013.10.28. 2:57  37-43

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legfrissebb adatai szerint több mint százezren várnak műtétre Magyarországon. Csak néhány példa: szürkehályog-műtétre 43 ezer ember, térdprotézisre 14 ezer ember, csípőprotézisre pedig 13 ezer ember vár. Állítólag van olyan ember ma Magyarországon, aki, ha megkérdezik tőle, mikor lesz a szürkehályog-műtétje, azt válaszolja, hogy 2020-ban. A várólista soha nem volt még ilyen hosszú. Megállapíthatjuk, hogy az önök által létrehozott egységes országos online rendszer nem érte el a célját, amely az egészségügyi ellátáshoz való kiegyenlítettebb hozzáférést tette volna lehetővé.

Minderről pedig az Emberi Erőforrások Minisztériumának egészségügyért felelős államtitkárságának a véleménye, hogy alapvető fontosságú egészségpolitikai célnak tartják a várólisták csökkentését, de a kormányzatnál jelenleg zajló, jövő évi költségvetést érintő tárgyalásokat követően tudnak bővebb tájékoztatást adni az ágazatot érintő anyagi források felhasználásáról, így a várólisták rövidítésére fordítható összegekről is. Vagyis leegyszerűsítve: türelem, igyekezzen mindenki túlélni, amíg nem történik valami.

Illetve van másik lehetőség is: egy uniós rendelkezés szerint október 25-től bármely nyugat-európai országban megműttethetik magukat az európai polgárok, ha a saját hazájukban fél évnél hosszabb ideig kell várakozniuk. Igen ám, de a külföldi számlát az Országos Egészségbiztosítási Pénztár hosszas procedúra után csak a hazai árak erejéig vagy maximum 130 százalékáig állják. Tehát igencsak zsebbe kell nyúlnia annak, aki ezt választja. Ráadásul rengeteg járulékos költséget nem fedeznek, vagy csak részben fedeznek, mint például az utazást vagy a kísérő költségeit. Ráadásul csak utólag térítik meg a költségek egy részét. Magyarul: megint csak a leggazdagabb rétegnek kedvez a magyar kormány és az Európai Unió.

Tudtunkkal az alaptörvény "Szabadság és felelősség" fejezetének 20. cikke szerint mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. Itt nem szerepel olyan kitétel, hogy abban az esetben, ha van rá pénze, vagy mondjuk, marad rá keret a költségvetésben a stadionépítések vagy éppen különböző luxuskiadások mellett. Emellett mind az orvosoknak, mind az ápolóknak, asszisztenseknek van egy fizikai teherbírása, ráadásul számos panaszt hallani arról is, hogy hiányosak a gyógyszerkészletek, szervizelésre várnak az eszközök, nincs pénz a javításra.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az emberek egészsége a nemzet legfőbb erőforrása, egyben a nemzeti célok megvalósításának legfontosabb feltétele, hiszen jövője csak egészséges nemzetnek van. Mit tesznek annak érdekében, hogy csökkenjenek a várólisták, és a betegek esélyt kapjanak a valódi gyógyulásra?

Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
317 42 2013.10.28. 1:11  37-43

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Én azt gondoltam, hogy más adatokkal fog apellálni és válaszolni irányomban, hiszen direkt tettem bele egy olyan adatot, ami valóban nem fedte a valóságot, csak éppen az a szürke hályog kérdése volt, ugyanis megnéztem a legutóbbi adatokat, és nem 2020, hanem mindössze 2015 májusáig kell várni erre a műtétre. De azért szeretném jelezi, hogy csípőprotézisre bizony közel tízezer ember vár, ahogy egyébként ön is elmondta, átlagosan 439 napot, van, aki 2018 utánra van előjegyezve; térdprotézis esetében van, aki 2019 nyarára van előjegyezve; vállprotézisnél majdnem 2020-ra vannak előjegyezve.

A várólisták csökkentésének egyetlenegy megoldása lehetne: az orvosok itthon tartása. Egyszerűen nem fér a fejünkbe, hogy miért kell fájdalomcsillapítókra és különböző gyógyszerekre költeniük a betegeknek 5-6 éven keresztül, miért nem éri meg a magyar államnak, hogy inkább többet fizessen az orvosoknak, ápolóknak, és ezek a műtétek időben megtörténjenek. Ez egyszerűen csak közgazdasági kérdés is lehetne.

Köszönöm szépen. Nem fogadom el a válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
318 40 2013.10.29. 4:31  19-181

SNEIDER TAMÁS, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Jobbik Magyarországért Mozgalom üdvözli azt a családi járulékkedvezmény-rendszert, amelyet be kíván vezetni ebben az adórendszerben a mostani kormányzat. Ez nyilván nem csoda, hiszen a mi programunkban is szerepelt magának a családi adókedvezménynek a bevezetése, valóban örültünk tehát és támogattuk, hogy bevezette a kormányzat. Viszont hozzá kell tenni, hogy mint látható a mostani beterjesztett törvényjavaslatból is, eddig igazságtalanul működött abban a tekintetben, hogy az alacsony keresetű családok jóval kevesebb támogatást tudtak igénybe venni, mint a jól kereső családok.

Úgy gondoljuk, hogy a határt a munka világában és egyáltalán a társadalom világában a gyermeknevelés tekintetében valahol ott kell meghúzni, hogy egy család tenni akar-e ezért az országért, kíván-e dolgozni, dolgozik-e a családért, vagy éppen ennek az ellenkezőjét teszi, inkább csak feléli azt, amit az adófizetők befizetnek nap mint nap a büdzsébe.

(9.50)

Mindenképp el kell mondani, amellett, hogy üdvözöljük ezt az 51-52 milliárd forintos támogatást, illetve további járulékkedvezményt, hogy még továbbra sem igazságos a rendszer, és mi ezen szeretnénk változtatni. Erre adunk be javaslatokat, illetve már adtunk is be javaslatot közel két évvel ezelőtt, ami régi nevén negatív adóként szerepelt, de gyakorlatilag nem más, mint egy családi adókedvezmény-kiegészítés, amely azoknak járna, elsősorban többgyermekes családoknak, akik továbbra sem tudják majd igénybe venni a támogatásokat.

Miről van szó, hogy lássuk forintosítva. 300 ezer forint alatt kereső család esetében, hogyha három vagy több gyermek van, továbbra sem tudják igénybe venni a teljes adókedvezményt és járulékkedvezményt, ami ugyebár 99 ezer forint lenne egy háromgyerekes család esetében. Mi azt szeretnénk, hogyha ők nagyobb támogatást kaphatnának. Hogy mondjak egy példát: ha valaki, mondjuk, 130 ezer forint bruttó jövedelemmel rendelkezik, és a felesége éppen gyesen vagy gyeden tartózkodik a három gyermekkel otthon, akkor az azt jelenti, hogy 99 ezer forint helyett körülbelül 30 ezer forintnyi adókedvezményt, illetve járulékkedvezményt tud igénybe venni a mostani törvény alapján. Magyarul, 70 ezer forinttól esik el az az egyébként nyilván fiatal korban lévő család, amelynek erre nagyon nagy szüksége volna.

Mi úgy gondoljuk, hogy a gyermeknevelés nem függ össze teljes mértékben a jövedelmi helyzettel, nem lehet összefüggést vonni, hanem sokkal inkább az, hogy egy család milyen társadalmi viselkedésformát ad át a gyerekeinek, és ennek az egyik alapja nyilvánvalóan az, hogy azt lássák a gyerekeket, hogy munkába jár a szülő, és igen, akkor a gyermeket is lehet arra nevelni, hogy ő is ezt a példát kövesse.

Kisebbségi előadóként még az MSZP véleményét is el kell mondanom, hiszen ők is tartózkodtak az adótörvény megszavazásánál. Az MSZP véleménye szerint az adóstruktúra gyökeres megváltoztatása nem történik meg, csak gyakorlatilag egyfajta finomhangolás zajlik, és ezek között a finomhangolások között vagy pontosítások között ugyan vannak pozitív elemek, ám vannak olyanok is, amelyek az MSZP szerint a magánszemélyeket vagy éppen vállalkozásokat továbbra is hátrányosan érintik.

A családi adókedvezmény kiterjesztését támogatja az MSZP is, és emellett hiányolja, hogy az élelmiszerek áfacsökkentésére vonatkozó rendelkezések nem jelentek meg ebben az adótörvényben. Ugyanakkor továbbra is fenntartja azt az álláspontját, hogy igazságtalan az egykulcsos adórendszer, és ennek a megváltoztatását szeretné elérni.

Összegezve, nagyjából ez hangzott el kisebbségi véleményként a szociális bizottság ülésén.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
318 230 2013.10.29. 9:39  187-315

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előző vitához már nem kapcsolódva, egy teljesen más területről szeretnék beszélni, ez pedig elsősorban a szociális terület, a szociális ágazat kiadásai és az ezzel kapcsolatos különböző észrevételek.

Mint tudjuk jól, az előttünk lévő költségvetés 17 000 milliárd forintnyi összeget tartalmaz, ekkora kiadással számol a költségvetés, és ebből óriási, hatalmas szeletet tesz ki a szociális kiadások területe, ezért nyilván ezzel fontos foglalkozni. Durván 3000 milliárd forint az, ami a Nyugdíj-biztosítási Alap költségeit jelenti, 2000 milliárd forint durván az Egészségbiztosítási Alap költségvetési tétele, és 2000 milliárd a szociális és egyéb családügyi támogatások kiadásai. Tehát látható, hogy az egyik legnagyobb szeletről van szó, amivel foglalkozni kell.

Nos, mit lehet elmondani alapvetően Magyarországon most a szociális és családügyi kiadásokról, ezeknek a mértékéről, illetve hogyan is néz ki? Alapvetően azt lehet talán elmondani, hogy egyrészt rendkívül kevés a mostani, jelenlegi gazdasági helyzetben és a mostani szűkölködő helyzetben, nagyon sok családon nem tudunk segíteni vagy nem tud segíteni a kormányzat megfelelő mértékben.

Másrészt el lehet mondani, hogy pazarló, hiszen rengeteg visszaélés van ezen a területen, amely visszaélések megszüntetésével azok a családok viszont, amelyek megérdemelnék a különböző szociális támogatásokat, megkaphatnák ezeket a támogatásokat, vagy nagyobb összegű támogatásokat kaphatnának.

Harmadrészt pedig el kell mondani, hogy olyanoknak is jár szociális támogatás vagy különböző, akár családtámogatás is, akik ezt nem érdemlik meg. Nem érdemlik meg, mert az elmúlt két évtizedben gyakorlatilag arra rendezkedtek be sokan - sok ilyen család van -, hogy a szociális ellátórendszeren élősködjenek, és a magyar adófizetők pénzén tengessék vagy éppen ne is tengessék, hanem viszonylag jólétben éljék meg akár a mindennapjaikat, ami megint csak elszomorító, hogy ezen a területen nem történt még semmilyen változás az elmúlt időszakban.

Nézzük először, hogy mi is az, hogy kevés a szociális területre fordított támogatások összege! Talán a legjobb példával ott lehet előállni, hogy a családtámogatások összege gyakorlatilag 2008 óta - 2008 óta, lassan ez a hatodik költségvetési év lesz - nem emelkedett, a családi pótlék, a gyermeknevelési díj, a gyermekápolási táppénz, és még lehetne sorolni ezeket az összegeket, mind-mind ugyanazon az összegen vannak befagyasztva. Mi úgy gondoljuk, hogy ez tarthatatlan. Például a családi pótlék kérdésköre is fontos, hogy újratárgyalásra kerüljön, és nyilván más költségvetési tétel szerepeljen ezen a területen. Egyrészt nyilván fontosabb, hogy magasabb összegű támogatást kapjanak ezek a családok, viszont azt is látni kell, el kell gondolkodni azon, hogy felmenő rendszerben három gyermekig járjon Magyarországon a családi pótlék, majd ezután természetesen már a családi adókedvezmény lépne életbe, illetve más esetleges kiegészítések léphetnének életbe.

Az nyilvánvalóan nem tartható - mint egyébként itt egy független képviselő már elmondta -, hogy a családi pótlékot kell mindenképpen emelni nyakló nélkül, mindenkinek járjon természetesen, éljen meg ebből továbbra is a család, és esetleg adott esetben hajigálja be nyerőgépbe. Most már ugyan nehezen, bár újból elkezdődnek a nyerőgépek Magyarországon, tíz helyen, tehát újból lesz rá lehetőség, vagy éppen ha a határon átmennek, akkor van rá lehetőség, hogy behajigálják a családi pótlék pénzeit egyes családfők, hogy így nevezzem őket.

Tehát nyilvánvalóan az nem megoldás, amit egy független képviselő itt elmondott, hogy szűnjön meg a családi adókedvezmény Magyarországon, és helyette csak családi pótlék legyen. Ezt nem lehet elképzelni, viszont azt igen, hogy az egy-két-három gyermeket nevelők esetében komoly mértékben megemelkedjen ez a juttatás, míg ha utána valaki négy-öt-hat gyermeket szeretne nevelni, megtehesse természetesen, semmi akadálya nincs, csak éppen munka is kell hozzá, valakinek dolgoznia is kell hozzá. Az megint más kérdés, ha valaki munkanélküli lesz, akkor ugyebár megint csak más juttatásokat kell kapni, de most ebbe talán nem megyek bele. Tehát ezen keresztül nagyon jól látható, hogy milyen kevés az a pénz.

A pazarló részre pedig mindenképp el szeretném mondani, hogy talán most sem újdonság, most is látható ilyen nem egy településen - vannak itt polgármesterek velem szemben, akik kistelepüléseken laknak -, hogy néha bizony igen szép autócsodákkal jelennek meg a szociális segélyeket meg a különböző családtámogatásokat felvenni bizonyos személyek. Ez továbbra sem szűnt meg Magyarországon, tehát bizony kíváncsiak lennénk, hogy mikor indítanak komoly vagyonosodási vizsgálatokat azokban az esetekben, amikor hatalmas limuzinokkal tartanak, mondjuk, lagzikat bizonyos családok, flancolnak jól láthatóan, milliókat raknak ki az asztalra és kirakják a Facebookra, és hadd ne soroljam ezt a társadalmi jelenséget. Mi azt tapasztaljuk, hogy bizony-bizony, itt nem nagyon indulnak eljárások azzal kapcsolatban, hogy honnan is van ez a hatalmas pénzösszeg, miközben, mint mondtam, ezek a családok - még akkor is, ha csak egy-két ezer vagy tíz-húsz ezer, de sokszor azért százezres nagyságrendű pénzről van szó - felveszik ezeket a szociális támogatásokat és családtámogatási összegeket.

Az, hogy a pazarlás megszűnjön, arra természetesen a Jobbik már tett le javaslatot, méghozzá a szociális kártya javaslatát, amelyet sajnos az elmúlt négy év folyamán nem fogadott be a kormányzat, bár annak örülünk, hogy azért kezdi egységesíteni a szociális ellátórendszeren belüli különböző kiadásokat, és valószínűleg ez már egységesebb rendszerben lesz látható, és minden egyes családról pontosan lehet majd tudni, hogy különböző önkormányzati és állami segélyeket, támogatásokat milyen mértékben vesz igénybe. Igazából ez a szociális kártyának az egyik előfeltétele, hogy láthassuk azt, hogy milyen kiadások is szerepelnek pontosan egy család életében. Szeretnénk, ha ez megvalósulna az elkövetkező időszakban.

A másik ugyebár az, amiről részben már most is beszéltem, hogy olyan családoknak is jár támogatás, akik ezt nem érdemlik meg vagy olyan személyeknek is. Ezzel kapcsolatban már számos javaslatot benyújtott a Jobbik, hogy ez megszűnjön, én csak egyet-kettőt szeretnék elmondani. Ilyen például a lakókörnyezetnek a rendbetétele, amelyet önök beemeltek hál' istennek, az önkormányzati törvénybe, de csak oly módon, hogy egy önkormányzat rendeletben ezt szabályozhatja.

Na most, a legnagyobb baj ezzel az, amit már elmondtunk, hogy pont azok az önkormányzatok nem merik alkalmazni ezt a rendeletet, amelyeknél a legnagyobb szükség lenne erre a rendeletre, mert félnek egyszerűen a jegyzők, a polgármesterek, a hivatalnokok attól, hogy számon kérjék azokat a családokat, akik éjjel-nappal szotyoláznak és ülnek a házuk előtt, miközben óriási gaz veri fel a kertjüket, és egyetlenegy palántát nem képesek elültetni. Ezért fontos, hogy ez állami szinten legyen megkövetelve, hogy ha valaki családtámogatásokat és szociális segélyeket kíván felvenni bármilyen címszó alatt, akkor a minimum az Magyarországon, hogy a kertjét tartsa rendben - ha egészséges emberről van szó -, és ne kétméteres gaz nőjön benne, vagy éppen ne a különböző szeméthalmok növekedjenek ezen a területen.

Nos, azért hosszasan lehetne sorolni ezeket az anomáliákat, és ezt azért kell a költségvetés tekintetében elmondani, mert mi ezeket az összegeket bizonyos tekintetben valahol szeretnénk megfaragni, illetve nem megfaragni, hanem követelményekhez kötni. Követelményekhez kötni, aminek révén - ha lehetséges - bizony olyanok ne jussanak támogatáshoz, akik ezt egyáltalán nem érdemlik meg; például börtönben ülő személyek kapják a szociális támogatásokat - csak mondtam még egy érdekes példát. Viszont azokat a családokat, akik becsülettel nevelik egy-két-három gyermeküket, ugyanakkor segélyre szorulnak, miközben dolgozik mind a két szülő - mert sajnos ez ma főleg a vidéki Magyarországon mindennapos dolog -, tudjuk támogatni abból a pénzből, amelyet érdemtelenek kapnak folyamatosan a szociális ellátórendszerből.

(17.20)

Én azt kérem, húsz módosító javaslatot adtunk be ebben a témakörben a parlamentbe, hogy ezek közül fontolják meg, melyik az, amely támogatható, és támogassák, hogy egy jobb, élhetőbb környezetben tudjunk majd élni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
322 190 2013.11.11. 1:55  189-192

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közelmúltban készült egy kutatás, amelynek eredményei szerint a negyvenes korosztály a legpesszimistább a jövőjét illetően. A mindennapi létfenntartás finanszírozása kiadásaik közel 80-90 százalékát is eléri, így alig marad arra, hogy élvezzék az életet, vagy épp megtakarítsanak maguknak vagy gyermeküknek. Már a mindennapi költségek finanszírozása is óriási terhet ró a lakosság nyakába, a megkérdezettek válaszai alapján a havi kiadások legnagyobb részét a lakhatás költségei és a hiteltörlesztések teszik ki. Ezután jön az élelmiszer-vásárlás, az egészségmegőrzéssel és -helyreállítással kapcsolatos kiadások és a ruházkodás. E korosztály gyermekei mostanság érettségiznek. Előttük vajon milyen jövő áll?

A szakképzés alacsony színvonala, a felsőoktatás folyamatos változásai, a pályakezdők magas munkanélkülisége, az otthonteremtés kilátástalansága, a gyermekvállalás mint az egyik legjelentősebb szegénységi kockázat, mind-mind olyan tényezők, amelyek miatt joggal érezhetik úgy, hogy gyermeküknek nincs kiszámítható jövője itthon. A fiatalok elvándorlásáról szóló statisztikákat pedig mindannyian ismerjük.

(16.50)

Szintén e kutatás szerint a negyvenesek közel 80 százaléka úgy érzi, hogy komolyan gondolkodnia kell azon, miből fog megélni nyugdíjas korában.

Ha pedig mégis elérik - ha a magyarországi rossz egészségi állapotot figyelembe vesszük - a nyugdíjas korhatárt, gyakorlatilag mi vár rájuk? Elég csak a közelmúltbeli nagykőrösi vagy tarnaörsi esetekre gondolni. A tisztességesen ledolgozott évtizedek után nem jár annyi, hogy nyugalomban, békességben éljenek, és ne kelljen minden este, sőt sokszor fényes nappal is attól rettegniük, hogy betörnek hozzájuk, bántalmazzák, netán meg is ölik őket.

Tisztelt Államtitkár Úr! Eltelt három és fél év, és gyakorlatilag a lakosság 80 százaléka úgy érzi, nem történt semmi az országban. Mikor lesz valódi változás, mikor lesz valódi jövőkép Magyarországon? (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
325 268 2013.11.18. 6:13  253-311

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvényjavaslat valóban elképesztő módon került be a parlament elé, hiszen vasárnap lett beadva, ahogy elhangzott, és ma már tárgyalnunk is kell. S az is eléggé elképesztő volt, ahogy Vas Imre képviselő úr megkérdőjelezte, hogy ezt az egyoldalnyi - hiszen ami a mi bizottságunkhoz tartozik, az csak egy egyoldalnyi - szövegből nem tudunk felkészülni néhány óra alatt. Azért vegyük már tudomásul, hogy ez a paragrafus rengeteg mindent takar, és bizony a mi bizottságunknak olyan területtel is kellett volna foglalkoznia, ami igazából nem tartozik hozzánk, mint például a menekültügy kérdése, hogy megfelelően tudjuk ezt a jogszabályt értelmezni, át tudjuk gondolni. Erre persze gyakorlatilag semmilyen lehetőség nem volt, hiszen, mint ahogy elhangzott, néhány óra alatt kellett szembesülnünk ezzel a rendkívül meggondolatlan törvényjavaslattal.

Meggondolatlan, mert egyrészt arról van szó, hogy 28, 23, vagy ki tudja, hány menekültet kívánnak elhelyezni hajléktalanszállókon. Nem is tudom, hogyan vetődhetett fel ez a kérdés. Hiszen nem lett volna-e egyszerűbb két szobát kijelölni bárhol az ország területén, és azt mondani, hogy ezek a több nyelven beszélő menekültek itt fognak elhelyezésre kerülni, egy-két ember vigyáz rájuk, aki esetleg még beszéli is a nyelvüket, pastu vagy bármilyen más olyan nyelvet, amit a pakisztániak beszélnek, és akkor az ellátásuk valamilyen szinten megoldódik. Nem, hanem úgy gondolják, hogy hajléktalanszállókon van a legjobb helyük, ahol persze nyilván nem beszélik sem a pastu, sem az egyéb nyelveket a hajléktalanszálló munkatársai, de az sem valószínű, hogy a hajléktalanok ebben fognak jeleskedni. Ez bizonyára némi kommunikációs problémát nyilván fog okozni az elkövetkező időszakban.

De nézzük meg, hogy a hajléktalanellátás szempontjából szakmailag miért helytelen egy ilyen intézkedés. Azt kell mondani, azért, mert mindenki tudja jól, aki ezzel a területtel foglalkozik, hogy sok esetben nagyon nehéz a hajléktalanokat rábírni arra, hogy a hajléktalanszállókra bemenjenek, azokat használják, és akár még az éjszakáikat is ott töltsék. Miért? Ha megkérdezünk olyan személyeket, akik eddig az aluljárókban vagy más területeken voltak megtalálhatók, ahonnan most már ki vannak tiltva, akkor általában azt mondják el, hogy elveszik a vagyonukat, erőszakos cselekmények folynak ott, s a többi, s a többi, ezért nincs kedvük bemenni ezekbe a helyiségekbe. Akár a híreket, akár más felméréseket nézünk, azt mindenképp megállapíthatjuk, hogy a bevándorlók körében - és pont azok körében, akik illegálisan vándorolnak be - az erőszakra való hajlandóság nagyobb, mint a befogadó állam állampolgárai között. Nem kell különösebben mondani, láttuk jól, Békéscsabán éppen most gyújtották fel a befogadóállomás több szobáját, három szoba kiégett. És kik tették ezt? Azok, akiknél már elutasítást foganatosítottak, vagyis olyanok, akik tudták, hogy nekik el kell hagyniuk Magyarországot. Pontosan ezeket az embereket kívánják a hajléktalanok közé betenni, akiknek már vesztenivalójuk sincs, hiszen lehet, hogy némelyiknek még a börtön is jobb lenne, mint az, hogy visszatoloncolják Afganisztánba, Szíriába, Líbiába, Egyiptomba, hadd ne soroljam tovább, tehát azokba az országokba, ahol polgárháború van. Őket kívánják ezekre a helyekre bejuttatni. El lehet gondolni, hogy nem lesz-e ez majd konfliktusok forrása. Biztos, hogy konfliktusok forrása lesz. Erre számos esetet lehetne mondani, Norvégiában most három embert gyilkolt meg egy ilyen bevándorló, akit ugyancsak elutasítottak, és lehet, hogy annak is hatása volt a tettére, és lehetne ezt a végtelenségig sorolni Európában.

Szakmai szempontból tehát elfogadhatatlan az, hogy olyan személyeket raknának be hajléktalanszállókra, akiknél ilyen vagy olyan oknál fogva nagyobb a hajlandóság az erőszakos cselekményekre, illetve olyanokat, akik egyáltalán nem tudnak kommunikálni a jelenlévőkkel, maximum testbeszéddel vagy jelbeszéddel tudnak kapcsolatot létesíteni, ami egy ilyen közegben akár önmagában is erőszak forrása lehet.

Summa summarum, mi azt szeretnénk elérni, hogy vonják vissza ezt a törvényjavaslatot vagy legalábbis ezt a paragrafust, mert ez teljes mértékben átgondolatlan. Sokkal értelmesebb lenne az, hogy a rengeteg MÁV-ingatlan vagy honvédségi ingatlan közül kijelölnének egy-két szobát, ha csak 23, 28, vagy ki tudja, mennyi emberről van szó, és őket ellátnák.

Azt is hozzá kell tenni, hogy amikor menekültkérdésről beszélünk - bár, mondom, ez nem a mi asztalunkon, nem a szociális bizottság asztalán kéne hogy legyen, de hát odakerült -, akkor felmerül, hogy 2012-ben 2 ezer menedékkérő volt Magyarországon, 2013-ban fél év alatt már 12 ezer, vagyis ha ez a tendencia folytatódik, akkor tizenkétszer több menekült fog egy év alatt Magyarországra érkezni, és lehet, hogy újból megtízszereződik és majd 100 ezer lesz jövőre, vagy ki tudja, mennyi lesz, hiszen látjuk jól, hogy egyre véresebb cselekmények zajlanak az afrikai országokban és Ázsiában is, és lehet, hogy ez a 23 vagy 28 lesz majd 200 meg 500, ki tudja, hogy hány főre fog emelkedni. Ez sem megnyugtató a mi szempontunkból.

Én tehát mindenképpen azt kérem, hogy gondolja át a kormányzat, gondolja át a Belügyminisztérium, hogy jó-e ez a törvényjavaslat, és hogy miért kell így hozzányúlni és összekeverni - ahogy már itt előttem is elhangzott - a hajléktalanok kérdéskörét a menekültek kérdéskörével. Kérem, fontolják meg ezt, de komolyan kérem, mert nem egy nagy dolog az, hogy egy-két szobát kijelöljenek, és megfelelő módon ellássák ezeket az embereket.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
325 284 2013.11.18. 2:05  253-311

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Önök ugyebár egy előző intézkedéssorozattal szép lassan gyakorlatilag kitiltották a hajléktalanokat az ország jelentős területéről, rengeteg településen korlátozásokat vezetnek be. Élen jár Budapest ebben a tekintetben. És ahogy várható volt, bár annak lehet örülni nyilvánvalóan, hogy ne oda nem illő módon viselkedjenek és akár tényleg a normális állampolgárok kedélyét borzoló módon viselkedjenek a hajléktalanok, mondjuk, az aluljárókban, ezzel egyet lehet érteni, viszont láthatóan már túlzásokba estek a zónák kijelölésével, ahol nem tartózkodhatnak.

Tehát egyrészről önök a hajléktalankérdést úgy kezelik, hogy egy bizonyos területről, Magyarország egyre nagyobb területéről őket ki kell zárni, ők nem tartózkodhatnak ott, és azt szeretnék elérni, hogy a hajléktalanszállókat vegyék igénybe, ami teljesen támogatható egyébként, mert valóban, ez az ő érdeküket is szolgálja. De nem gondolja államtitkár úr, hogy üti a kettő egymást? Ha olyan személyekkel rakják egybe ezeket a hajléktalanokat, akiket így is nehéz volt rávenni, és sokszor most rendőri erőszakkal veszik rá arra vagy próbálják rávenni, hogy hajléktalanszállókra menjenek. Tehát nem fogja ütni a két cél egymást, hogy egyszerre beraknak olyan személyeket a hajléktalanszállókra, akik egyértelműen hajlamosak az erőszakra, mert őket már kitiltották az országból, tehát nekik már nincsen vesztenivalójuk, ugyanakkor a hajléktalanokat is tömegével akarják ide betenni?

Teljesen érthetetlen, hogy a hatóságok adják meg a hajléktalanszállók címét, akiket igazából figyelni kellene, hogy elméletileg kitoloncolás előtt állnak, tehát éppen hogy a hatóság látókörében kéne hogy legyenek ezek a személyek. Megadják, mondjuk, 800 hajléktalanszálló címét Magyarországon, és kiküldik az országba, menj, ahova akarsz, és akkor aludjál ott, aztán majd megkeresünk valamikor, amikor már ki akarunk toloncolni, majd nyomozunk utánad az egész országban. Teljesen érthetetlen ez a törvényjavaslat, ami most előttünk található.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
327 42 2013.11.20. 5:10  37-99

SNEIDER TAMÁS, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnézést kérek, ha kicsit zilált vagyok, de a kártyámért kellett elszaladnom, nehogy lekéssem a felszólalást.

A szociális bizottság kisebbségi véleményét a Jobbik fogalmazta meg a bizottság tagjai közül. Azt mindenképpen el kell mondani, hogy alapvetően természetesen a Jobbik támogatja az úgynevezett gyed extra bevezetését és az egyéb különféle támogatásokat, mint ugyebár a munkaadóknak adandó további kedvezményeket, amennyiben három- vagy többgyermekes családanyákat alkalmaznak.

(12.00)

De úgy gondoljuk, hogy egyrészt igen rövid idő állt rendelkezésre arra, hogy véleményezzük ezt a törvényjavaslatot. Hiszen szokás szerint egy ilyen nagyon komoly törvényjavaslatot mindössze néhány nap időintervallum keretében kellett megnéznünk, megvizsgálnunk és kialakítani álláspontunkat. Úgy gondoljuk, ez nem helyénvaló, de hát látjuk jól, hogy van olyan, hogy egyik napról a másikra kell megvizsgálnunk törvényjavaslatokat.

Nos, a kritikánk a törvényjavaslattal kapcsolatban három területen fogalmazódik meg. Az egyik, talán a legkisebb, de nem lényegtelen dolog az időpontok, illetve a határidők kérdése. Az úgynevezett gyed és gyes extrát január 1-jétől kívánja bevezetni a kormány, és az onnantól kezdve megszületendő gyermekekre szeretné érvényesíteni. Mi azt szeretnénk, ha a már megszületett gyermekekre is lehetne alkalmazni ezt a törvényjavaslatot. Nem szeretnénk, ha adott esetben néhányan, akik éppen ekkor vannak a kórházban vagy a szülőszobán, csak néhány perc híjával esnének el ettől a támogatástól. Ha éjfél előtt születik meg az a kisbaba, akkor nem jár a dupla gyes, dupla gyed, ha utána, akkor már jár. Úgy gondoljuk, hogy különösebb költségvetési vonzata nem volna ennek, vagy nem rendkívüli, ha a már megszületett gyermekekre is lehetne alkalmazni, visszamenőleges hatállyal, akiket ez a törvény érinthetne. És hozzá kell tennünk, hogy nyilván igazságosabb is lenne, hogy ne büntessük azokat, akik kicsúsztak ebből a törvénymódosításból.

A másik komolyabb észrevételünk, hogy a három- és többgyermekeseket kívánja elsősorban a kormányzat támogatni a munkába visszaállás szempontjából. Viszont ha demográfiailag nézzük Magyarország helyzetét, akkor azt kell mondani, hogy a három- és többgyermekes családok száma körülbelül 7-8 százalék körül van jelen pillanatban hazánkban, míg a kétgyermekesek aránya 30 százalék, a gyermekes családok esetében pedig az egygyermekesek aránya a 60 százalékot közelíti meg. Magyarul, úgy gondoljuk, a demográfiai mutatónk annyira szörnyű, hogy teljességgel indokolt már két gyermeknél is a támogatások bevezetése, hiszen az igazi demográfiai változást nem várhatjuk a mindössze körülbelül 7-8 százalékot kitevő többgyermekes családoktól.

Bizony azt kell elérni, hogy abból a 60 százaléknyi egygyermekes családból minél többen vállaljanak második gyermeket is. Ők a magyar társadalom igazi tartaléka tulajdonképpen, és nagyobb az esélye is, hogy ez megtörténik. Nem biztos, hogy hetedik-nyolcadik gyermek után még bevállalnak újabb gyermeket, de azért két gyermek talán mindenki vagy a társadalom nagy többsége számára elfogadható családméret, azok számára is, akik esetleg nem több gyermeket szeretnének felnevelni életük során. Tehát mi azt szeretnénk, és erre adunk majd be módosító javaslatot, hogy ez a támogatási forma a kétgyermekes családok esetében is meglegyen.

A harmadik, amit nagyon hiányolunk, és ami igazából nem pénz kérdése, amit mindig felvetünk, a részmunkaidő bevezetése. Már sokszor elmondtuk, hogy ezt elsősorban a kormányzatnak kell kezdeményezni, és elsősorban a közszférában kell alkalmazni. Magyarul, igenis minden családanyának, aki visszamegy dolgozni a közszférába, legyen az egészségügy, oktatás, rendvédelem vagy bármilyen más terület, kötelezően fel kelljen ajánlania a munkáltatónak a flexibilis munkavégzést, a 4 vagy 6 órás munkavégzési lehetőséget. Aztán döntse el a családanya, hogy ezzel kíván-e élni vagy nem kíván élni. Ez egy olyan javaslat, ami pénzbe nem kerül, viszont úgy gondoljuk, hogy nagyon sok gyermek megszületését eredményezhetné.

Hát röviden ennyi lett volna a kisebbségi vélemény, köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
327 84 2013.11.20. 15:11  37-99

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amint a kisebbségi véleményben is már megfogalmaztam, természetesen a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatja az előttünk lévő törvénytervezetet, de valóban, mi sem tudunk ezzel teljes mértékben egyetérteni, sőt igazából egyáltalán nem, mint más törvények esetében sem, mert arra nem volt elég idő, hogy kifejtsük a véleményünket, felkészüljünk a törvénytervezetből, hiszen megint csak egy nagyon rövid határidővel kell egy ilyen nagyon-nagyon komoly törvénytervezetet megtárgyalnunk.

Amivel viszont végképp nem lehet egyetérteni a törvény egyetértése mellett, az, ami az elmúlt 3,5 évben történt Magyarországon, hiszen 3,5 év idő az, amit elvesztegetett a jelenlegi kormányzat, 3,5 év alatt semmi más nem történt, mint minden idők legkevesebb gyermeke született meg Magyarországon, ami mindenképpen a mostani kormánypárt felelősségét felidézi, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy az előtte lévő 8 évnyi kormányzás ugyancsak felelős ezért, és nem is várta senki, hogy egy rendkívül magas népességnövekedés fog egyik pillanatról a másikra megtörténni Magyarországon, de látjuk, hogy ez az év minden valószínűség szerint újból a legkevesebb gyermeket, minden idők legkevesebb gyermekét fogja eredményezni Magyarországon.

Miért van ez? Miért van ez, miközben a mostani kormánypárt bevezette az adókedvezményt, a családi adókedvezményt, és azért jó pár kedvezményt adott a családoknak? Azért, mert nyilvánvaló, hogy a családvállalási kedv, a családalapítási kedv számos tényezőtől függ, és bizony a gazdasági, a szellemi tényezőket sem lehet kihagyni ebből. A szellemi tényezőkön talán leginkább a médiát lehetne érteni. Ha a média képernyőjéről azt látják, hogy nem érdemes családot alapítani, a különböző celebek életmódját figyeli a társadalom jelentős része, mondjuk 2-3 millió ember szinte minden este, akkor abból nem azt a következtetést fogja levonni, hogy a család egy érték lenne. Nyilvánvalóan ezen is kell változtatni, erre is már sok módosítót beadtunk, és reméljük, hogy eljön az az idő, amikor valóban sokkal családbarátabb lesz Magyarországon az összmédia, akár kereskedelmi, akár állami, mint jelen pillanatban látható.

Az anyagi rész pedig egyértelműen a gazdaság teljesítményétől függ, a munkavállalás lehetőségétől, a keresetek mértékétől. Látjuk jól, hogy ebben a mostani kormányzat nem tudott teljesíteni, mert hogyha teljesítménynek értékelik azt, hogy 20-30 ezerrel több munkahely van az utolsó évben, mint volt az első kormányzási évük alatt, amelynek jelentős része vagy a többsége a közmunkának köszönhető, akkor az bizony óriási nagy baj. Jól látható, hogy a fizetések nem emelkednek Magyarországon, sőt önök bevezettek egy olyan egykulcsos adórendszert, amelynek köszönhetően, hogy idézzek egy nagyon részletes tanulmányból: 2,5 millió adózó járt rosszabbul a 2010-13. évben, és pontosan átlagosan 75 ezer forinttal kevesebbet vitt haza, és visz haza a jelen pillanatig, míg 1,7 millió ember járt jól, ők átlagosan 364 ezer forinttal több jövedelmet keresnek. Ez önmagában is azt mutatja, hogy a magyar társadalom 60 százaléka az egykulcsos adónak köszönhetően rosszul járt. Úgy gondolom, ezt nem lehet nem megemlíteni akkor, amikor a demográfiai folyamatokról beszélünk, és majd ezekre még azért, ha lesz idő, ki fogok térni.

De azért érdemes egy kicsit visszamenni a múltba is, hiszen ahhoz, hogy lássuk, milyen nagy problémák előtt állunk, látnunk kell, hogy a múltban hány gyermek született, milyen folyamatok zajlottak le Magyarországon. Nyilván nem kell a honfoglalásig visszamenni, de talán a világháború utáni időszakot fel lehet azért idézni nagyon röviden. 1949-1955 között Magyarországon 190-220 gyermek született, általában 220 ezer gyermek született, majd az úgymond Ratkó-korszak végén, 1957-től egészen 1973-ig mindössze 130-160 ezer volt a gyermekek száma évenként, majd jött, úgy is mondhatnám, az utolsó magyar csoda, amikor az 1974. évben egyik évről a másikra 30 ezer gyermekkel több született, és volt összesen négy olyan évünk gyakorlatilag 1957 óta, amikor elegendő gyermek született Magyarországon ahhoz, hogy a nyugdíjakat fenn lehessen tartani, az egészségügyi rendszert fenn lehessen tartani, hogy a gazdasági összeomlástól ne kelljen félni Magyarországon, és hadd ne soroljam azokat a tényezőket, amelyek majd bekövetkeznek akkor, ha marad a jelenlegi gyermeklétszám Magyarországon.

De ez a csoda mindössze négy évig tartott, és utána újból, méghozzá elég nagy mértékben csökkenni kezdett a születendő gyermekek száma, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy 1982-1992 között már csak 120-130 ezer gyermek született, majd az úgynevezett rendszerváltás után ez szép lassan 120 ezerről 100 ezerre csökkent, és 1999-2009 között stabilizálódott körülbelül 95 ezer gyermeknél, majd jött a mostani néhány év, amikor 90 ezerre, illetve 90 ezer alá csökkent a gyermekek létszáma, és ez az utóbbi négy év mérlege.

Jól látható, hogy kétszer annyi gyermeknek kellene születnie Magyarországon ahhoz, hogy ez a társadalom fennmaradhasson, ez a kultúra fennmaradhasson, mint amennyi most születik. És hozzá kell tenni ezekhez az adatokhoz, hogy mondjuk, az 1970-es évek közepén születendő generációk elenyésző része, körülbelül 5-10 százaléka volt az, akik olyan családban születtek, akik halmozottan hátrányos helyzetben éltek, ahol sok esetben nem láthatták a gyermekek azt, hogy majd a szüleik munkába fognak menni.

Elenyésző volt, azt lehet mondani, vagy nagyon minimális ez a réteg a 180 ezres gyermeklétszám mellett. Viszont most sajnos a megszületendő nyolcvan-egynéhányezer gyermekből sokkal nagyobb mértékben, 30-40 százalék - 30-40 százalék! -születik olyan családban, olyan családi körülmények között, amelyben azt látják, hogy a szülő nem megy el dolgozni, segélyekből kívánják fenntartani magukat, vagy éppen bűnözésből kívánnak az elkövetkező években is megélni.

(13.10)

Magyarul, az a társadalmi réteg és azoknak a gyermekeknek a száma, amelyre elsősorban különösebb segítség nélkül, alányúlás nélkül, hogy így fogalmazzak, számíthatna a magyar társadalom, az mondjuk, 170 ezer főről lecsökkent 40-50 ezer főre, harmadára-negyedére. Ezzel kell szembenéznünk, ezen kell változtatnunk.

Nos, mint elmondtam, az utóbbi négy évben rendkívül alacsony volt a születések száma, és itt mindenképp ki kell térnem arra is, hogy a jelenlegi kormánypárt nyilvánvalóan nem büszkélkedhet, hiszen negatív eredményként fog bevonulni a történelemkönyvekbe ez a négy év a demográfia szempontjából és nyilván más szempontokból is. De azért ehhez még külön hozzá kell tennem azt a súlyos felelőtlenséget, ahogy hozzáállnak a témához, illetve ahogy propagálni próbálják azt, hogyha egyik hónapról a másik hónapra véletlenül néhány száz gyermekkel több gyermek születik. Hiszen érdemes felidézni Orbán Viktornak azt a nyilatkozatát, amikor 88 ezer gyermek után a következő évben, a második legkevesebb gyermekévnek köszönhetően már 90 ezer gyermek született Magyarországon, tehát 2 ezer gyermekkel több, ami nyilvánvalóan nevetségesen minimális növekedést jelent, és ugye most körülbelül 3 ezerrel újból kevesebb fog születni ebben az évben Magyarországon. Orbán Viktor máris kiállt a nyilvánosság elé, és azt mondta szó szerint, hogy a kisbabáknak kedvük támadt megszületni. Hát úgy látszik, most pedig már nincs kedvük megszületni, hiszen ez az év pontosan ezt fogja mutatni, és hát alapvetően ez a négy év ezt mutatta.

Nagyon - hogy mondjam - szomorúan veszem tudomásul, amikor kormánypárti képviselők vagy maga a miniszterelnök megpróbálja úgy beállítani ezt a demográfiai folyamatot, minthogyha felfelé ívelő pályán volna a magyar társadalom, miközben hihetetlen gyors mértékben pusztulunk, pusztul a magyar társadalom, magyar vidék. És ha már pusztulásról van szó, azért érdemes azt is mindenképp feleleveníteni, hogy ez a pusztulás elsősorban vidéken érezhető. Hogyha önök elmennek a vidéki településekre, hogyha visszatérnek 4-5 év után, megdöbbentően sok üres sok portát látnak, megdöbbentően sok idős embert, és megdöbbentően kevés gyermeket látnak ezeket a portákon.

Nem akarok hosszasan sorolni adatokat, de hát gyorsan kigyűjtöttem néhány települést az 1970-es évektől 2011-ig bezárólag, hogy hogyan változott a népességük.

Hát például a Heves megyei Kisfüzes településen 250-ről 125 főre csökkent, a lakosság 50 százaléka eltűnt 40 év alatt. Ugyanez történt Zalánkán, 860 főről 420 főre csökkent, Vécs 1280-ről 630-ra, és hogy menjünk feljebb, a nagyobb települések felé, Csány településen 3200-ból 2150 ember maradt mára, Ecséd településen 4300-ból 3200. Tehát a nagyközségek, nagy települések is hatalmas mértékben pusztulnak, és üres házakat látunk mindenhol, és gyakorlatilag megnémuló portákat, ami önmagában is szomorúsággal tölti el az ember lelkét. De ezt nem lehet szó nélkül hagyni, hiszen ha a vidék végképp elpusztul... És ezek az adatok sokkal szörnyűbbek lesznek a következő évtizedekben, hiszen akik most ezeken a településeken élnek, szinte mind, szinte kizárólag 80-90 százalékban már nyugdíjasok, idősek. Azt se tudni, hogy lesz-e tíz év múlva, aki egyáltalán el tudja majd látni őket, lesz-e még fiatal kéz ezeken a településeken, aki tud segíteni az időseken.

Nos, ugyebár az, hogy idáig jutottunk, mint mondtam, általában elmondható, hogy a jelenlegi kormányzat gazdaságpolitikájának köszönhető, annak köszönhető, hogy az adókedvezmények rendszerét létrehozta, illetve az egykulcsos adórendszert bevezette. Mint mondtam, a 60 százalék rosszul járt az egykulcsos adórendszerrel, de nézzük azt, hogy a gyermekesek hogyan jártak, a többgyermekesek hogyan jártak az adórendszerrel, a családi adókedvezménnyel; ami, tudjuk, hogy természetesen most változni fog, de két és fél éven keresztül ezzel az adórendszerrel kellett ellenni a magyar társadalomnak. És többek közt ezért sem született elegendő gyerek, pedig felhívtuk a figyelmet rá, hogy ha nem kapja meg a családi adókedvezményt a családok nagy többsége, és általában az alacsony jövedelmű dolgozó családok nem kapják meg, akkor ne várjanak a felső 10 százaléktól egy csodát, hogy majd ők hirtelen 100 ezer gyermeket is a világra fognak hozni egyik évről a másikra, amire szükség lenne most Magyarországon.

Nos, nézzünk egy-két adatot! Az egy vagy két gyermeket nevelőknél az alsó négy jövedelmi tizedben a családi adókedvezmény bevezetése ellenére gyakorlatilag a fele volt az, aki a vesztesek táborába sorolhatta magát, tehát a vesztesek táborára. És gyakorlatilag itt még csak pár száz és egy-két ezer forintról beszélünk, mert ilyen változások voltak ezeknél a családoknál. Tehát még aki nyertes volt egy-két ezer forinttal, az sem lehetett túlságosan boldog a mai helyzetnek köszönhetően.

De nézzük, a három- és többgyermekesek esetében mi történt: nos, az alsóbb jövedelmi tizedekben gyakorlatilag a nyertesek száma a 22 százalékot tette ki mindössze. Egyedül a felső 10 százalék volt az, amelyik kimondottan jól járt az adókedvezménnyel. És összességében elmondható, hogy az egykulcsos adórendszer az alsó hét jövedelmi tized tekintetében adóterhelést jelentett, tehát a 70 százalék alapvetően adóterhelést szenvedett el, mert ugye, vannak különböző adózások és különböző családok, míg 501 milliárd forintot juttatott a felső tizednek Magyarországon; a felső tizednek 501 milliárdot, tehát a magyar lakosság 10 százalékának. Nos, nyilvánvaló, hogy amikor a családok támogatásáról beszélünk, ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, sőt ezek határozzák meg igazából az elkövetkező időszakokat.

Nos, amire viszont mindenképp számítani kell, és meg kell érteni a magyar társadalomnak és minden egyes kormányzatnak, ha ez a demográfiai mutató marad, akkor igenis összeomlik a nyugdíjrendszerünk, összeomlik az egészségügyi rendszerünk, összeomlik az egész magyar társadalom, és eltűnik Magyarország a térképről.

A kisebbségi véleményemben már elmondtam azokat a javaslatokat, amiket mi mindenképp szerettünk volna, hogyha bekerülnek ebbe a törvénytervezetbe, de mivel nem volt rá lehetőség, hogy konzultáljunk, így elsőnek be sem kerültek természetesen, bár módosítóként nyilván beadunk nem egy javaslatot. És megint egy olyan javaslatot szeretnék elmondani, vagy megint szeretném felhívni rá a figyelmet, amely nem kerül pénzébe egyetlenegy kormányzatnak sem, de iszonyú nagy segítséget jelent a családoknak, ez pedig a részmunkaidő kötelező bevezetése a közszférában. Hiszen elsősorban erre van lehetősége a kormányzatnak. Aztán persze úgy jó, hogyha ez a versenyszférára is ki fog terjedni. Igenis fel kell ajánlani kötelezően a munkaadóknak, akár rendvédelem tekintetében, akár egészségügy, akár oktatás, minden egyes családanyának vagy adott esetben családapának azt a lehetőséget, hogy flexibilis munkaidőben visszatérhessen dolgozni. És ezt kötelezővé kell tenni, aztán ha él ezzel az adott család, akkor él vele, ha nem kíván vele élni, akkor nem kíván vele élni.

Kérem szépen, én nagyon kérem, hogy legalább ezt az egyet a sok-sok javaslatunk közül a kormányzat és a minisztérium fontolja meg, mert ez csak munkaszervezést igényel, ez nem jelent 60-70 milliárd forintos kiadást, mint az előttünk lévő támogatások, amiket most benyújtottak. Lehet, hogy belekerül 5 milliárdba a munkaszervezés többletmunkái miatt, de ez a legkisebb összeg, azt hiszem, amivel a leginkább lehet támogatni vagy segíteni a családokat. Úgyhogy kérem, hogy legalább ezt az egyet fontolják meg, és fogadják majd el ezt a módosító javaslatunkat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)