Készült: 2020.07.06.02:10:25 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 22 2002.05.24. 20:12  7-105

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köztársasági Elnök Úr! Leendő Miniszterelnök Úr! Örülök, hogy a teremben van. (Taps a Fidesz soraiból.) Kedves Képviselőtársaim!

A Magyar Demokrata Fórum elnökeként és országgyűlési képviselőként ebben a Házban 12 év alatt már sok mindent megéltünk, megéltünk ellenzékiségben és megéltünk kormánypártiságban sok kormányprogramot, sok emelkedett hangulatot, és sok olyan alkalmat, amikor rosszul éreztük magunkat ebben a Házban. Megtanultuk azt, hogy milyen felelőssége van a kormánytöbbségnek, milyen felelőssége van az ellenzéknek, mert az ellenzéknek is van felelőssége, más felelősség, nem kisebb, csak könnyebb. Mert könnyebb kritizálni, ellenvéleményt megfogalmazni, előrevivő gondolatokat letenni az Országgyűlés asztalára, mint programot szervezni, programot végrehajtani.

Az ellenzéknek egy nagyon sajátos területe a kormányprogram vitája, hiszen itt valóban csak kritika, valóban csak ellenvélemény az, ami megfogalmazódik, és még az sem ildomos, hogy az ember mit javasolhatna helyette, ezért engedjenek meg néhány olyan javaslatot végiggondolásra, amely az embernek 12 év után eszébe jutott e kormányprogram elolvasása kapcsán, és talán néhány emlékeztető és frissítő gondolatot, hogy mit is ígértek a kampányban, melyek voltak a korábbi hetek, hónapok ígéretei. Nagyon nehéz ma itt ebben a helyzetben nem visszaemlékezni a 12 évre, és mégis kísérletet teszek arra, hogy ne befolyásoljon az elmúlt négy év ellenzékisége, ne befolyásoljon az elmúlt 12 év vagy az azt megelőző néhány év kormányzati munkája, foglalkoznék csak a jelennel, és foglalkoznék csak a jövővel. És ha visszafogottabban bírálom a kormánynak a kormányprogramját, akkor ne tessék úgy értékelni, hogy az egy jó program, hanem írják annak a számlájára, hogy demokráciafelfogásomból bizony ez ered.

 

 

(14.00)

 

A festék sok mindent elbír, azonban a hétfői naptól a tettek fogják meghatározni azt, hogy a kormány mit tud és mit akar tenni a nemzet felemelkedéséért. Ez a mai visszafogottság azonban nem jelenti azt, hogy a kormányprogram végrehajtásában vagy a nem végrehajtásának módozataival és egyéb tételekkel kapcsolatban ne fogalmazzam meg a Magyar Demokrata Fórum nevében hétfőtől kezdve a legkeményebb kritikát is, különösen akkor, ha az a nemzet sorsát érinti, a demokratikus intézményrendszerünket vagy honfitársaink érdekeit, a jövőnk erősödését nem szolgálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! A program megítélését nagyban megnehezíti, hogy mondanivalóját nagyon sok helyen, szakmai kifejtés helyett, a politikai retorika uralja. Elsősorban és különösen így van ez az első fejezetben, ahol minduntalan az jutott eszembe, hogy a kampány még nem ért véget. Talán érthető négy év ellenzékiség után, de számomra mégis csak zavaró az, hogy túlságosan sok a negatív definíció. Nem arról van szó, hogy mit kíván tenni, vagy mit tart helyesnek a kormány, hanem hogy mit nem akar, és mit nem tart helyesnek.

Ebből következően időnként vitairat jellegét ölti ez a kormányprogram. A kitűzött célok teljesíthetőségét pedig több helyen egyszerűen nem lehet megítélni, mivel nem szól arról, hogy milyen eszközökkel, hogyan fogja azokat elérni, például a szociális ellátás javítását, a foglalkoztatottság növelését, az önkormányzatiság előtérbe helyezését. Olyan ez, amikor a szülő azt mondja, hogy a gyereknek föl kell nőni, de hogy valójában kinek a nevelése alatt, milyen formában, az nagy talány marad.

Számomra a kormányprogram egy jó részében ez a talány fogalmazódott meg. Én hittem annak - mondtam, nem befolyásolt az előző 12 év -, hogy egy szociáldemokrata kormány programját tartom a kezemben. Sajnos, azonban ez a program a várhatónál sokkal kevesebb szociáldemokrata vonást tartalmaz, és sokkal több benne a liberális elv. A szociális piacgazdaság megteremtését sokkal inkább bízza a piaci eszközökre, mint az állami beavatkozás eszközeire. Emiatt erősen kérdéses, hogy mindazok az esélyegyenlőségre, a kiegyenlítésre, a méltányosságra vonatkozó részek, amelyek az egyes fejezetekben megjelennek, megvalósulhatnak-e.

A programot számomra átszövi egy piacillúzió, hiszen ma még, egy átmeneti gazdaságban a közgazdasági tankönyvek modelljére csupaszított és a versenyt mindent megoldónak látó elméletei nem helyettesítik a piacépítés és a társadalmi biztonság együttesen megjelenő, reális igényét. Az elmúlt század második felének szociáldemokrata európai kormányai általában ezzel a felismeréssel kormányoztak. Ez az, ami számomra ebből a programból bizony hiányzott.

Engedjék meg, hogy néhány olyan területre térjek át, ahol ellentmondásokat véltem fölfedezni a kormányprogramon belül. A főbb ellentmondások sorát kezdeném azzal, hogy a nyilvánosság előtt tett ígéretekkel együtt értelmezhető számomra ez a program. A nyilvánosság előtt tett ígéretekkel együtt, amelyek úgy szóltak, hogy megtartják az előző kormány juttatásokra, támogatásokra, kedvezményekre vonatkozó intézkedéseit, és ezeket a társadalmi-gazdasági élet úgyszólván minden területén további kedvezményekkel fogják kiegészíteni: jelentős bér- és nyugdíjnövelések, további adócsökkentés, támogatások, beruházások és dologi költségek emelése, önkormányzatok kedvezőbb anyagi ellátása, és a sort még folytathatnám.

A fentieknek némileg ellentmond például a 65. oldalon a gazdaságpolitika című fejezet. És szomorúan hallgattam Kuncze Gábor frakcióvezető úrnak a gazdaság helyzetére vonatkozó elemzését is. (Közbekiáltások az SZDSZ soraiból: Szomorú is!) Úgy a gazdaságpolitikai fejezet, mint a frakcióvezető úr által elmondottak is egy kedvezőtlen gazdasági helyzetképet próbálnak festeni, és egy olyan negatív jelenséget mutatnak be, amelyik a gazdasági növekedés ütemének csökkenésétől az alacsony felhalmozási rátán keresztül az államadósság növekedéséig mind-mind azt vetíti elénk, amit egy mondatban így fogalmaz meg a program: "puritán, takarékos költségvetési kiadáspolitikát akar megvalósítani."

Nos, ez a két törekvés együttesen nem megy! Ha az első igaz, akkor a második megvalósíthatatlan. És bizony ez fordítva is így van. Ha pedig mégis, akkor a forrás csak az infláció növeléséből, vagy további eladósodásból származhat. Márpedig egy tál lencséért nem adhatjuk el a jövőnket.

Tisztelt Képviselőtársaim! A főbb ellentmondások sorát folytatnám a program 16. oldalával, amely az Alkotmányozás, jogalkotás című fejezetében fogalmazódott meg. Ennek a fejezetnek a szerzője valószínűleg nem olvasta el az egész kormányprogramot. Előfordul ez a rohammunka idején. Amíg a 17. oldalon például a kormány a mennyiségi jogalkotás helyett úgy véli, hogy áttérhet egy minőségi jogalkotásra, sőt, finom hangolásról beszél a joganyag, addig a program egésze egy olyan jogalkotási dömpinget von maga után, amellyel bizony e fejezet megalkotója nem számolt.

A tervezett feladatok jelentős része csak jogalkotás útján valósulhat meg, nem beszélve például a kétharmados többséget igénylő döntésekről. Komolyan vehető-e, hogy e szűkre szabott - mondjuk - négy esztendő jogalkotása útján az alkotmánymódosításon túl a választójog reformja, a vele kisebb létszámú parlament, a teljesen átalakítandó önkormányzati rendszer, az állampolgári alapvető alapjogok bővítése és a kissé talányos gazdasági alkotmányosság erősebb megalapozása, a szociálpolitika, az egészségügy, a társadalombiztosítás megoldható az egyéb jogalkotási feladatok mellett úgy, hogy közben csökkenjen a jogalkotás mennyisége?

Amit a fejezet és az anyag összessége megoldandó feladatként ambicionál, az nem más, mint az illúziók világa.

Tisztelt Képviselőtársaim! A megelőző szocialista-szabad demokrata kormány előkészítette az ügyészség kormányfelügyeletének javaslatát. Majd az Orbán-kormány iránti bizalmatlanságát hangoztatva - nemzetközi összehasonlításban is példátlan módon - a saját javaslatát leszavazta, miközben hangsúlyozta, hogy semmiféle szakmai kifogást a törvény ellen nem emel. Most meg e kardinális kérdésről - pedig kétszer olvastam el a programot - egy szó véleménye nincs az újonnan megalakuló kormánynak. Bár engem is csak a kíváncsiság vezérel, mégis felvethető: rendjén van ez így?

Végül pedig az ellentmondások sorában szeretnék a program 11. oldalára kitérni az önkormányzatok és a közigazgatás szervezeti rendszerével kapcsolatban. Aki abban a tévhitben él, hogy a megyék rendszerének és ezzel a közel ezeréves hagyomány felszámolásával nem parázsba nyúl, az nagyot téved. Ha önök ezt megteszik, ami ebben a programban szerepel, akkor egészen biztos, hogy a következő választást el fogják veszíteni. Mert kevesek a külföldi példák. És tévesen értelmezni az uniós kényszerre való hivatkozást, mindig racionális érvekre hivatkozni - bizony egy ilyen érvelés nem számol azzal, hogy itt történelmi hagyományok vannak. Történelmi hagyományok, amelyekre pont másfél éven keresztül voltunk nagyon büszkék, amelyek ezer éves történelmi hagyományt jelentenek.

Itt bizony figyelembe kell venni azokat az igényeket, amelyek a közigazgatási rendszerhez fűződő helyi lakossági igények, s ezek bizony nem esnek egybe azzal az anyaggal, amelyet a kormányprogramban látunk. A falusi, kisvárosi közigazgatás egy része az indokoltnál nagyobb távolságra van a megyeszékhelytől. Aki ismeri például ezeket a távolságokat és azokat a szükséghelyzeteket, ami miatt a kisvárosi és a falusi embereknek a személyes megjelenése szükségeltetik, az nehezen tudja ezt egy régiós rendszerbe áthelyezni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Volt egy mondat, ami szíven ütött ebben a programban, amely úgy hangzott, hogy újra akarják önök éleszteni hazánkban a reményt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt leendő Miniszterelnök Úr! Ez a mondat több okból is sértő és fájó számomra. Sértő és fájó, mert ugyan a mondat nagyon szép, de sajnos, semmit nem ígér. Hozzáteszem mint keresztény gondolkodású ember, sokan vagyunk olyanok, akik soha nem adtuk föl a reményt, még a legsötétebb kommunista időkben sem. (Nagy taps a Fidesz és az MDF soraiban.) Miért pont most adnánk föl, és miért pont most kellene éleszteni a reményt?

 

(14.10)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek az egyetlen félmondatnak az üzenete olyan lekicsinylése tizenkét évi szorgalmas munkánknak, annak a lendületnek, amivel a rendszerváltozást kezdte meg az akkori ellenzék, sőt a negyvenéves szocialista világ után az ország újjáépítését, hogy úgy gondolom, ma Magyarországon nincs ember, aki azt vallaná, hogy nem táplál reményt a jövőjével kapcsolatban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is szeretném kiemelni azt, ami a kampányban elhangzott, hiszen ez az ellenzéknek egy nagyon fontos feladata, ez a "felfrissíteni a gondolatokat" című kategória, ami bizony hiányzik ebből a programból; az, amit önök megígértek, az a járulékkedvezmény, amit nyújtanának mindazoknak, akik a negyvenöt-ötven év fölötti korosztály foglalkoztatásának a bátorítása érdekében munkáltatói jogokkal élnek. Ez egyébként benne volt a Magyar Demokrata Fórum programjában is. Mi örömmel kerestük ebben a kormányprogramban - sajnos nem találtuk meg. Remélem, hogy ez nemcsak választási fogás volt, hanem - tudva azt, hogy nagy sebtében készülnek a kormányprogramok - talán csak tévedésből maradhatott ki, mert bizony ez egy komoly ígéret volt, és aki nem tartja az ígéretét, azzal szemben a bizalom is meggyengül.

A jogalkotás területére visszatérve két-három gondolatot szeretnék még elmondani.

A polgári törvénykönyv kapcsán fölvetődött bennem a gondolat - nagyon régóta dolgozunk rajta, és elkészült az új polgári törvénykönyv koncepciója -, hogy talán újra kellene gondolni annak, aki ezt a fejezetet írta, hogyan lehet a polgári törvénykönyv különféle fejezeteit különféle időkben hatályba léptetni. Ez nonszensz számomra, hiszen az, hogy a szerződési és a kártérítési jog vagy bármelyik területe önállóan életbe léphetne a többi nélkül, ez pont annak mond ellent, hogy egy új, teljesen egységes rendszerre, egy egységes, koherens rendszerre épüljön föl a polgári törvénykönyvünk, amelyet másként nem lehet megoldani, csak úgy, ha minden könyve egyszerre lép majd hatályba.

A jogalkotás területén a fejezet írója mintha föltalálta volna a spanyolviaszt, amikor azt mondta, hogy deregulációra van szükség.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évek arról szóltak, hogy milyen módon és milyen ütemben tudjuk az egyébként már nemkívánatos jogszabályokat hatályon kívül helyezni. Szeretném elmondani, hogy az előző négy évben több mint 2400 jogszabályt helyeztünk hatályon kívül. Valójában ezt a munkát csak folytatni kell.

Ugyanúgy egy nagy ellentmondás van ebben a szakaszban, amikor az egyik mondat arról szól, hogy a jogalkotási hajrában ezt és ezt tette a kormányzat, miközben a másik mondat arról beszél, hogy a jogalkotási munka nem állt másból, mint hogy a parlament kisebb-nagyobb módosításokat tett a törvényeken, és a nemzetközi jogszabályok ratifikálásával foglalkozott. Én azt hiszem, hogy ez a kettő szintén kizárja egymást, és talán aki ezt a fejezetet írta, kicsit nagyobb figyelmet szentelhetett volna az előző négy év kemény jogalkotási munkájának, kicsit többre becsülhette volna az Országgyűlés jogalkotó munkáját.

Szeretnék kitérni még egy fontos területre - és nem sok olyan mondatot fogok elmondani, ami "nem lesz"-szel kezdődik, de azért ez a mondat sem volt egy egyszerű mondat -: "Nem lesz politikai befolyásgyakorlás a rendőrségre, az ügyészségre és a bíróságokra." Fura mondat ez egy kormányprogramban. És szeretném megkérdezni: másra lesz? (Derültség a Fidesz soraiban.) Vagy ha nem politikai, akkor egyéb befolyás gyakorlására készül-e valaki? Nyilván ez a mondat sok szempontból nem értelmezhető, és én azt hiszem, hogy egy nem szerencsésen megfogalmazott, kampányban elhangzott mondatra mégsem lehet kormányprogramot építeni.

És amikor végigolvastam a jogalkotás mellett az igazságszolgáltatást is, akkor bizony eszembe jutott, bölcs ember az, aki tíz-tizenöt év múlva tudja eldönteni azt, hogy egy reform reform volt vagy deform volt. Mert valóban szokás minden újításunkat reformnak nevezni, de azt majd az élet eldönti, hogy így volt-e.

Azonban egy dolgot szeretnék mondani: azt az igazságszolgáltatási reformot, amire a kormányprogram anyaga hivatkozik, 1998 tavaszán nem a polgári kormány minősítette úgy, hogy a Horn-kormány által reformnak nevezett változások mély kockázatot hordanak magukban. Nem a polgári kormány mondta ezt, hanem például az új büntetőeljárási törvény kapcsán a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a szakma többsége.

Az igazságszolgáltatási változtatásokkal kapcsolatban végeztem egy összehasonlítást, hogy mi történt az igazságszolgáltatáson belül a bírói létszámok és a bírói fizetések területén, és elmondhatom, hogy 51 százalékos volt a bíróságra fordított költségvetési összeg növekedése, a bírói létszám 155 fővel nőtt, a tisztviselők száma a bíróságokon 537 fővel növekedett, és a kezdő bírói fizetés 160 ezer forintról 220 ezer forint fölé emelkedett. Ezeket a tényeket egy kormányprogram megfogalmazásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni, és nem lehet úgy tenni, mintha nem lettek volna. Ha ezt kívánja a kormány folytatni, akkor én magam ezzel egyet tudok érteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt leendő Kormány, Miniszterelnök Úr! Kívánom a leendő kormánynak, hogy ebből az ígérethalmazból és valóban elnagyoltan vonzó célokból, romantikus elképzelések sokaságából hamar derüljön ki a végrehajtás első heteiben, hogy vajon milyen kitörési lehetőséget szán hazánknak a kormány: "szakiként" - és ezt idézőjelben szeretném mondani, nem az én szavam volt - egy-egy ügyet, területet eligazgatni, vagy pedig világos célokat, a nemzet felemelkedését szolgáló perspektívát biztosítani egy olyan emelkedő nemzet számára, amely méltán megérdemli azt, hogy méltó kormányprogramja és méltó kormánya legyen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 18-20 2002.09.10. 5:40  17-22

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Szeptembert írunk, és minden évben az ősz a legfontosabb időszaka annak, hogy milyen költségvetése lesz hazánknak, és azt hiszem, hogy mindannyiunkat leginkább ilyenkor az érdekel, hogy a 2003. évi költségvetés milyen elemeket fog tartalmazni. Ezért azt hiszem, mindannyiunknak közös érdeke az, hogy minden politikai erő, legyen az parlamenti párt vagy nem parlamenti párt, civil szervezet, konstruktívan foglalkozzon a 2003-as költségvetéssel.

Ezért biztatás volt számomra az, amikor kezembe vettem néhány napilapot a minap, és abban elolvashattam a miniszterelnök úr nyilatkozatát, több lapban is nyilatkozott, hogy a 2003-as költségvetés nem a megszorítás költségvetése lesz. Miután ez szeptember 3-án tett nyilatkozat volt, úgy gondolom, hogy okafogyottá vált az az FVM-es, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter által kiküldött levél, amely valamennyi költségvetési intézmény figyelmét felhívja arra, hogy a 2002. évi eredeti intézményi felhalmozási irányzat 40 százalékkal csökken, a központi beruházás jelentős csökkentése mellett. A fentieken túl - írja a miniszter úr - a költségvetési támogatás bázis-előirányzata további 8,75 százalékkal csökkent. Nos, miután a két dátumot összevetettem, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úr levele augusztus 30-ai, a miniszterelnök nyilatkozata szeptember 3-ai, biztos vagyok benne, hogy az FVM már vissza is vonta ezt a levelét, hiszen mi bízunk abban, hogy a 2003. évi költségvetés bizony nem a megszorítás költségvetése lesz, hanem lehetőséget biztosít a további építkezésre.

Ez az a terület, amely számunkra megnyitja az utat arra, hogy néhány kérést, javaslatot megfogalmazzunk a 2003. évi költségvetéssel kapcsolatban, mert abban nagy az egyetértés az előző kormányzat, a mostani és az itt ülő képviselők között, hogy nagyon fontos kérdés számunkra az európai uniós csatlakozás, azonban van ennek egy szelete, nagyon örülök, hogy erről tegnap az Érdekegyeztető Tanácson szó esett, és ez a rendkívül fontos szelet a bér felzárkóztatása. Én hiszem azt, hogy nagyon sok területen megfelelünk már a csatlakozási kívánalmaknak, de van néhány, ahol nagyon nagy a lemaradásunk. Számomra ilyen komoly lemaradás pontosan a hazai bérszínvonal helyzete.

Komoly erőfeszítéseket tettünk 1998 és 2002 között, hiszen a minimálbér felemelése, a köztisztviselők, a rendvédelmi szervek tagjainak jelentős béremelése már elindított egy folyamatot. Azt hiszem, egy fontos jelzés volt az is, hogy a Gazdasági Minisztériumban volt az előző kormányzatnak egy erre kijelölt csoportja, amely az európai uniós bérfelzárkóztatással foglalkozott, és ezt a csoportot az a Herczog László vezette, aki ma a Munkaügyi Minisztériumban államtitkár. Ez is jelzése volt annak, hogy a kormány rendkívül fontosnak tartja, hogy az európai uniós csatlakozásunkban a bérfelzárkóztatás is kiemelt kérdés legyen.

Én elismerem, hogy a kormányzat első néhány hónapjában pozitív intézkedések születtek, de véleményem az, hogy sokkal nyomatékosabban és tervezetten kell foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert ha a bér felzárkóztatása terén nem tudunk az elkövetkező két évben - és ezért fontos a 2003-as költségvetés, és ezért fontos a 2004-es költségvetés - nagyobb előrelépést tenni, ez bizony a csatlakozáskor nagyon komoly feszültséget jelent mindannyiunk számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a kérdés nagyon szorosan összefügg még egy területtel, ez pedig az állami tulajdonban lévő nagy cégek, például a MÁV Rt. vagy a Posta Rt. bérkérdéseinek a rendezése.

 

(10.20)

 

Tekintettel arra, hogy a korábbi megállapodások és az ezekkel összefüggésben vállalt moratóriumok határideje lejár az idén, bizony nagyon fontos, hogy ezekkel a cégekkel olyan bérmegállapodás szülessék, amely már az előző európai uniós bérfelzárkóztatási igényeket figyelembe veszi.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum szeretné ezúton is megismételni, hogy a költségvetés előkészítésekor a 2003-as költségvetés teremtse meg annak a pénzügyi feltételét, amit egyébként a kormányzat is megígért és az ellenzéki pártok is készültek erre, hogy az iskoláztatási költségek csökkenjenek úgy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a diákok étkezési, tankönyv- és útiköltségét fokozatosan tegyük ingyenessé.

Miután az idő rendkívül rövid, a tömegközlekedéssel és néhány kiemelt kérdéssel a jövő héten szeretném folytatni. Azt kérném a költségvetés előkészítéséért felelős tárcáktól és a miniszterelnök úrtól, ha komolyan számol az együttműködésre, és ebben nemcsak az ellenzéki képviselőket…

 

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony!

 

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): …hanem a társadalom széles rétegét értem, akkor kérem, hogy vegye figyelembe azokat a javaslatokat, amelyeket most a tervezési fázisban fogalmazunk meg.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 138-140 2002.09.11. 21:42  111-141

DR. DÁVID IBOLYA az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Jól emlékszem arra, hogy néhány hónappal ezelőtt megjelent az igazságügy-miniszter úrnak egy nyilatkozata, amelyben három dolgot ígért: minőségi jogalkotást, pártpolitika-mentességet és szakmai munkát a tárca által előkészített anyagokban. Nos, e két törvényjavaslatot végigolvasva hiszem azt, hogy sem formailag, sem tartalmilag, sem alkotmányosság, jogszabályszerűség, más jogszabályokkal való összeegyeztethetőség tekintetében ez a törvény nem felel meg egyetlenegy olyan állításnak sem, amelyet akkor miniszter úr megfogalmazott, és nem is igen tudom magam elé képzelni azt, hogy hogyan érthette miniszter úr az alábbi két mondatot. A mostani helyzet rendkívül rossz, ennyi törvénysértés, alkotmányellenesség régen fordult elő egy javaslatban. "A korrekció nehéz, szinte lehetetlen, megoldhatatlan feladatö mondta mindezt Sólyom László, a miniszterelnök úr által felkért bizottság elnöke.

Nagy örömmel hallgattam miniszter úr miniszteri expozéját, mint egy előkelő idegen, aki már maga is meg tudja fogalmazni az előterjesztés kritikáját, mi több, módosító indítványát is megfogalmazta ebben az expozéban, de talán mindezt a kormányülés előtt, a jogszabály előkészítése kapcsán kellett volna megtenni. Én nem értek egyet azzal, hogy az Országgyűlés egy olyan grémium ma, amely majd közös bölcsességgel döntse el azt, hogy mit akar. Nem értek egyet, mert ez a kormány jogalkotási, jogpolitikai felelősségének az áthárítása az egész Országgyűlésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ezt a két törvényjavaslatot elolvastam, akkor arra kellett gondolnom, hogy vagy nagyon-nagyon sok ember ment el az Igazságügyi Minisztériumból vagy küldték el, olyanok, akik komolyan értenek az alkotmányossághoz, akiknek szívügye volt az, hogy mi az államtitok, mi az adatvédelem és egyebek, vagy pedig ez az előterjesztés egy politikai műhelyben készült. Miután négy éven keresztül együtt dolgoztam munkatársaimmal, nem tudok másra gondolni, mint arra az utóbbira, ami egy politikai műhelyben való előkészítését jelentette ennek a törvénynek. Az az expozé, amelyet miniszter úr megtartott, számomra egy olyan képet vetített elő, hogy egy nem létező kategóriát fogunk most megismerni, a véleménynyilvánító törvényjavaslatot, amelyről majd itt az országgyűlési képviselők véleményt nyilvánítanak. Azonban van egy nagyon jó megoldás a Házszabályban, amely lehetővé teszi azt, hogy koncepciót is megvitassunk, majd pedig a koncepció alapján egy kész törvényjavaslatot. Tehát ha valakinek kételyei vannak, valakinek többmegoldásos javaslata van, arra van lehetőségünk, hogy egy koncepcionális eljárásban egy készítendő javaslat főbb koncepcióit megvitassa a bizottság, megvitassa az Országgyűlés, de ez egy igen köztes megoldás.

Még egyszer szeretném elmondani: a törvényjavaslat nehézségei és hibái számomra nem jelentenek mást ebben a vitában, mint egyfajta politikai felelősség áthárítását a Magyar Országgyűlésre ebben a kérdésben. A különös gondosságra pedig azért lett volna szükség a jogszabály-előkészítés kapcsán, mert itt június 19-én a miniszterelnök úr elmondta, hogy törvényjavaslatot kíván benyújtani. Ezt követően a miniszterelnök úr elkészített egy önálló képviselői indítványt, amely visszavonásának az volt az indoka, hogy egy szakmailag igényesebb, jobb előterjesztést készít a kormány. Pontosan ezért lett volna szükség arra, hogy ezt a törvényt sokkal nagyobb gondossággal, az alkotmányosságra, a célszerűségre és sok minden másra figyelemmel készítsék elő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügy lényegére áttérve, tudom azt, hogy a történelem soha nem díjazza azokat a mondatokat, amelyek így kezdődnek: mi lett volna, ha. Ezért nincs értelme feltenni azt a kérdést, hogy mi lett volna, ha Medgyessy Péter miniszterelnök úr múltja miatt nem kerül elénk ez a törvényjavaslat. Lehetett-e volna, vagy mi lett volna, ha ’90 és ’94 között más szabályozás születik; és köszönöm szépen Fodor Gábornak, aki elmondta a sok eddigi, újságban megjelent nyilatkozattal szemben, 1990 szeptemberében a Hack-Demszky-javaslat is a III/III-asokról szólt. Azt hiszem, hogy ma ebben a vitában mindenki részéről elvárható egy nagyfokú visszafogottság az ügy érdemi részével kapcsolatban, mert mind a négy kormánynak korábban és mind a négy frakciónak, amely ma az Országgyűlést alkotja, volt arra lehetősége, hogy a rendszerváltozáshoz sokkal közelebbi időpontban e kérdést szabályozza.

 

(14.10)

 

Sőt, volt egy olyan időszak, ’94 és ’98 között, amikor ezt az MSZP-SZDSZ koalíciója alkotmányos szinten, minden ehhez kapcsolódó egyéb kiegészítő jogszabállyal, adatvédelemmel és egyébbel kapcsolatban is megtehette volna.

De megígértem, mivel a “mi lett volna, haö nem méltó sem a történelemhez, sem a jogalkotóhoz, ezért nem is kívánok ezzel foglalkozni. Azt azonban szeretném elmondani, hogy tíz-tizenkét évvel a rendszerváltozás után sokkal érettebbek és tájékozottabbak vagyunk egy jogszabály előkészítésénél, hiszen megszületett az Alkotmánybíróságnak több olyan döntése, amely ezt a tárgykört érintette, a személyes adatok védelmétől kezdve a közszereplők adatainak nyilvánosságra hozataláig, megszülettek azok a jogszabályi hátterek, amelyek ma már segítenek nekünk az eligazodásban. Minden kormánynak volt betekintési joga, lehetősége arra, hogy ezt az orwelli világot ezekből az iratokból megismerje.

Megszületett a III/III-as törvény, maga a törvény is és ennek a végrehajtása is bizony nagyon komoly tanulsággal szolgált mindannyiunk számára - meg a többszöri módosítása is.

Megszületett a Történeti Hivatal, az a Történeti Hivatal, amely az előterjesztéssel szemben bizony már most is szaklevéltár és most is kutatható, és ez a Történeti Hivatal igen jól végzi a dolgát, semmi szükség arra, hogy ezt, ennek jogállását, vezetését, működését megváltoztassuk.

Volt egy nagy tapasztalatunk mindannyiunknak, és ez volt a Mécs-bizottság tapasztalata, hiszen a Mécs-bizottság tapasztalata sok kérdést vet fel mindannyiunk számára. Ez az a bizottság, amely négy kormánynak kormányonként egy-két tucat személyét érintő ügyben eljárt, és azért ha kezünket a szívünkre tesszük, be kell látnunk, nem tudott kulturáltan, nem tudott jogszabályszerűen eljárni ebben a kérdésben. Nagyon sok tapasztalatot szerezhettünk ahhoz ebben a kicsi bizottságban működő eljárásból, hogy mi lesz akkor, amikor ebben a törvényjavaslatban a közvetlenül érintettek száma 11-12 ezer fő, és hol vannak a közvetetten érintettek, akik majd az iratbetekintések és az iratok nyilvánosságra kerülése kapcsán fogják ugyanazt átélni, mint nagyon sokan a Mécs-bizottság eljárása kapcsán.

Megszületett 1994 decemberében, amitől valóban sokkal tisztábban látjuk a világot, az Alkotmánybíróságnak egy döntése, amely úgy szólt, hogy a politikai közvéleményt feladatszerűen ellátó személyek, a közhatalmat gyakorlók, a politikai közszereplők és a hivatalban lévő állami vezetők múltjával kapcsolatos adatok meghatározott része nyilvánosságra hozható. Ez rendkívül fontos döntése volt akkor az Alkotmánybíróságnak.

Mindezt összevetve - a tizenkét év tapasztalatából elmondhatjuk, hogy bölcsebbek vagyunk, mint voltunk - szeretném megfogalmazni azt az álláspontomat, hogy nagyon nagy a felelőssége annak, aki tizenkét évvel a rendszerváltozás után e kérdéshez nyúl, de azt tudnia kell, amikor az előterjesztést elkészíti és az Országgyűlés asztalára leteszi, hogy mit akar, és azt mindig az előterjesztőnek kell eldönteni. Az egyik megoldás, ami körvonalazódik az elmúlt évekből és az elmúlt hónapok vitájából, az, hogy a politikai “elitö számoljon el önmagával a választóknak és a nyilvánosságnak, és azt hiszem, hogy ebben mindannyian egyetérthetünk. Számoljon el önmaga múltjáról, adott esetben nyilatkozzanak, és vívják meg a kormánypártok és az ellenzéki pártok e kérdésben a maguk csatáját a maguk eszközeivel! Ebből a szempontból számomra teljesen közömbös, hogy ezt most egy aktuálpolitikai kérdés teszi szükségessé, hogy ezt most egy morális kérdés teszi szükségessé vagy pedig viszonyunk a rendszerváltozáshoz. Tegyék a politikai pártok és a közélet szereplői, akikről az Alkotmánybíróság szól, és járjanak jó példával elöl, soha senki eddig meg nem tiltotta senkinek, hogy ezt megtegye.

Aki ilyen közjogi tisztséget, közfeladatot vállal, attól elvárható az, hogy tegye meg ezt a nyilatkozatot, és számomra az is elvárható, ha később bebizonyosodik, hogy ez a nyilatkozat nem a valóságnak megfelelő, akár úgy, hogy az a bírákból álló testület ezt megerősíti, akkor ennek legyen meg a következménye. Mert a politikusoknak a legnagyobb tőkéje a szavahihetősége, és a rendszerváltozásunknak és a teljes átalakulásunknak egy rendkívül fontos eleme, hogy azokban az emberekben és a szavahihetőségükben, akik itt ülnek, akik meghatározzák a költségvetést, a törvényeinket és a napjainkat, azoknak a szavában bízni lehessen. Ezzel nem szabad játszani, mert egy-egy ember, aki a közéletet képviseli, sokkal többet képvisel, mint csak saját magát, hiszen képvisel egy értékközösséget, legyen az a baloldalon vagy legyen a jobboldalon, képviseli a pártját, képviseli a hazáját, és annak megítélését is bizony nagy fokban befolyásolja. Aki közéleti szerepet vállal, attól elvárhatjuk azt, hogy az életében ne legyen és ne szerepelhessen olyan tényező, amely tevékenységének átláthatóságát akadályozza, ami által kiszolgáltatottá válik.

Az előterjesztőnek tudnia kell, mit akar - kértem a felszólalásom elején. És ha az előterjesztő ezt a két törvényjavaslatot azért tette elénk, mert ő így kívánja szabályozni ezt a kérdést, ez a törvény nagyon sok rosszat sejtet, és nagyon hiszem azt, hogy sejtet, és ennek a sejtetésnek csak az az indoka, hogy rossz volt az előkészítése ennek a javaslatnak.

Túl azon a tizen-valahány ezer emberen, akire közvetlenül vonatkozik, a közvetett vonatkozás számomra sokkal veszélyesebb, amikor az iratok megnyílnak majd a nyilvánosság előtt. A törvényjavaslat alapján úgy hiszem, hogy nagyon elhamarkodottan járunk el, és éppen annak a rendszernek a kegyetlen logikáját és a kíméletlen, az emberi jogokat, az erkölcsöt, a humánumot teljességgel nélkülöző mechanizmusát vesszük át, amelyet el szeretnénk felejteni. És hogy ez ne csak szó legyen, engedjék meg nekem, hogy majd néhány példával is megvilágítsam ezt.

Micsoda tévedés azt hinni, ami itt néhányszor elhangzott már a vezérszónoki beszédekben is és inkább a sajtóban, hogy az igazság megismerésének, a múltunk megismerésének és a múlttal való szembenézésünknek ez a törvény a forrása! Ez lehetetlenség! Egyetértek azzal, amit elmondott Fodor Gábor vagy elmondott Demeter Ervin képviselő úr is, ez egy szeletkéje lehet. Egy olyan szelet, amely állhat személyekből, állhat személyes adatokból; de mikor fog összeállni egy teljes kép, egy olyan kép, ami egy rendszerről meg fogja nekünk a teljesség igényével adni ezt a lehetőséget, hogy szembe tudunk a múltunkkal nézni? Hol vannak a mozgató rugói azoknak az eljárásoknak, amelyről szól ez a törvény, az irányítók, a megrendelők, a kiagyalók, a felhasználók, ahogy ezt Demeter Ervin képviselő úr elmondta? Erről a jogszabály hallgat, és szeretném elmondani, nem is tud beszélni róla, mert a történelmi igazságokkal kapcsolatban a jogalkotás nem tud választ adni, csak egy szeletére. Ha a történelembe belemegyünk: az állampárt, az MDP, az MSZMP, a KB, a PB és az ott ülő emberek, akik ezt kiagyalták és felhasználták, hol vannak és hol az ő felelősségük ebből? Még azt is elmondhatjuk, hogy talán a határon sem állhatunk meg, hiszen hol van a nagy Szovjetunió, hol van annak a nagy pártja, hol a KGB, a Varsói Szerződés és sorolhatnám.

Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy az igazság történelmi távlatokban fog előttünk megnyilvánulni. Közelíteni tudunk és kell is közelítenünk, de ma és itt az a kérdésünk, hogy ezt milyen módon és milyen áron tesszük; és azt, hogy milyen módon és milyen áron tesszük, arra engedjenek még néhány konkrét példa, amelyről mondhatnám azt is, hogy fiktív példa, de tökéletes bizonyítéka annak, hogy mit tartalmaz ez a törvényjavaslat. A megfigyelt személlyel kapcsolatban: “A tervezet alapján megismerheti és nyilvánosságra hozhatja a vele kapcsolatba hozható hálózati személyről és hivatásos alkalmazottról az annak azonosítására szükséges adatokat akkor is, ha azok egyébként továbbra is államtitkot képeznek.ö - szól a törvényjavaslat.

 

(14.20)

 

Szeretnék erre egy példát mondani. Egy határon túl élő, magyar nemzetiségű férfi - így ő egy másik állam polgára, de a magyar hírszerzés hálózati személye - tudomást szerez és jelentést tesz a magyar hírszerzés felé egy bizonyos külföldi hölgyről, aki rendszeresen jelenti hazája hatóságainak, hogy mely magyar nemzetiségű személyek kívánják gyermekeiket magyar iskolába járatni, vagy az adott államot bíráló megjegyzéseket tesznek; sőt, jelent olyan magyar állampolgárokról, akik Magyarországról könyveket, folyóiratokat juttatnak az adott állam területére.

Ez a hölgy ebben a relációban az önök törvényjavaslata szerint megfigyelt személy, mivel róla a magyar hírszerzés részére az említett férfi esetleg több éven keresztül jelentést készített. A hölgy a törvény hatálybalépését követően Magyarországra jöhet, mert külföldinek is és mindenkinek lehetővé tesszük, megismerheti és nyilvánosságra hozhatja a róla jelentő férfi személyére vonatkozó adatokat, sőt, megismerheti és nyilvánosságra hozhatja az ügyben érintett hivatásos állományú magyar hírszerző - nem közszereplő, a hivatásos állományú magyar hírszerző - személyére vonatkozó adatokat. Ugye, nem erre gondoltak?

A harmadik személy is egy nehezen behatárolható kategória a két törvényjavaslatban, aki egyébként nem megfigyelt, nem hivatásos állományú és nem hálózati személy. Ha az iratokban szerepel, megismerheti és nyilvánosságra hozhatja azokat az adatokat, amelyekre nézve az adatot tartalmazó irat keletkezésekor a jogszabály lehetővé tette számára, hogy az adott iratot teljes terjedelmében megismerje - szól a 3. § (3) bekezdése -, magyarán: annak idején legálisan rendelkezett iratbetekintési joggal. Ilyen harmadik személy tipikusan az eljárásban korábban közreműködött bíró, ügyész, szakértő, de bizonyos esetekben az ügyvéd is.

A tervezet értelmezése tovább bonyolítja a helyzetet, hiszen harmadik személynek kell tekinteni a hálózati személyek köréből az alkalmi kapcsolatot, a társadalmi kapcsolatot és a hivatalos kapcsolatot is. Ők ugyan nem írtak alá beszervezési nyilatkozatot, együttműködtek, néha írásban jelentettek, és nevük informátorként a jelentésekben elég gyakran szerepel. Ők ennek folytán olyan jogokkal fognak rendelkezni, mint a harmadik személyek, ami nyilvánvalóan nem lehetett célja ennek az előterjesztésnek.

Szeretnék egy példát mondani. Egy katolikus papot beszervezési célzattal homoszexualitással vádolnak meg, és ellene az állambiztonsági szervek nyomozást indítanak. Ez az ötvenes években, kérem szépen, teljesen tipikus és bevett gyakorlat volt, hiszen államcél volt az egyházi élet, a hitélet szétzilálása, az internálás, a bebörtönzés. Az ötvenes-hatvanas éveknek ezt a bevett gyakorlatát figyelembe véve megindul az eljárás, az ügyben több tucat személy tanúvallomást tesz. Ezek az eljárásban közreműködő személyek - tehát a bíró, az ügyész és a szakértők sokasága is - a törvény hatálybalépését követően a teljes nyomozati anyagot megismerhetik és nyilvánosságra hozhatják.

Azt is szeretném zárójelben elmondani, hogy az esetek többségében hány állambiztonsági embert használtak szakértőnek az ötvenes-hatvanas években. Megismerhetik, nyilvánosságra hozhatják, beleértve ebbe valamennyi, a pappal szemben koholt módon összeállított és személyét súlyosan sértő, valótlan tényt és valótlan adatot is. Végiggondolták önök, amikor ezt az előterjesztést elkészítették?

Még egy esetet szeretnék elmondani. Ennek a harmadik esetnek a szereplője pedig egy férfi - és már most elnézést kérek, elnök úr, hogy végigérjek a példámon.

 

ELNÖK: Tíz százalékkal túllépheti.

 

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Egy harminc éves férfi, aki egy külföldi állam kormányzatának vagy egy nemzetközi szervezetnek a munkatársa egyben a magyar hírszerzés hálózati személye is volt, és rendszeresen jelentett a magyar hírszerzés számára, mondjuk, katonai vagy pénzügyi, gazdasági adatokat. Tartótisztje jelentéseiből vagy a róla írt véleményeiből megállapítható, hogy a férfi mikor és hol született, a munkahelyének a címe, volt két házassága, a második házasságából pedig született egy lánya, akit rendszeresen pszichiátriai kezelésre kellett hordani, korábban itt meg itt dolgozott a leány.

A törvény hatálybalépését követően az adott állam titkosszolgálatának a tagja megismerheti és nyilvánosságra hozhatja a férfi azonosító adatait. Az adatok alapján a személy nagy valószínűséggel még ma is beazonosítható, sőt, tekintettel arra, hogy ő ma egy ötven-hatvan év közötti életkorú férfi, elképzelhető, hogy esetleg vezető beosztású hivatalnok az Unióban, a NATO-ban vagy akár az Európai Parlamentnek valamelyik bizottságában. Ennek a nemzetközi következményeit, azt hiszem, senkinek nem kell ecsetelni. Ugye, ez nem lehet ennek a törvénynek a célja?

Végezetül pedig én arra kérem azokat a képviselőtársaimat, akik egyebekben kormányt támogató képviselők és frakciók, de egyéni véleményük hasonlít az enyémhez, hogy legyen erejük álláspontjukat nyilvánosságra hozni. Én tudom, hogy nem mindig pozitív dolog a kíváncsiság, nem is tartozom ehhez a csoporthoz, de ez a munka egy férfiatlan munka lett. Én úgy tartom, hogy ez, így, ahogy van, javíthatatlan.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 86 2002.09.25. 2:07  61-180

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Mécs Imre Képviselő Úr! A Szabad Demokraták Szövetségével kapcsolatban és a rendszerváltó években kifejtett tevékenységével kapcsolatban több tévhit volt itt, ezt nemrégiben Fodor Gábor vezérszónokkal tisztáztuk.

A kezemben tartom azt az eredeti előterjesztést (Felmutatja.), amelyet Demszky Gábor és Hack Péter nyújtottak be 1990-ben, és ez csak a (Demeter Ervin: III/III-as!) III/III-as ügyosztály állományába tartozó hálózati és egyéb személyekre vonatkozott. A Szabad Demokraták Szövetsége mindvégig a III/III-asokról beszélt, így amikor a kormány elfogadta, illetőleg az Országgyűlés elfogadta a ciklus végén a törvénytervezetét, akkor a képviselő urak visszavonták a javaslatukat, mondván, hogy egyetértenek azzal a javaslattal, amit akkor az Országgyűlés elfogadott. Egyetértettek ezzel a javaslattal, mi több, az ezt követő időszakban volt egy kétharmados többség, ami alapján a III/III-as törvény alapján szerzett tapasztalatokat kibővíthették volna - ’94-ben nem tették.

Mindezt azért szeretném elmondani, mert ma nem ül az Országgyűlésben egyetlenegy olyan parlamenti képviselőcsoport sem, amely nem élhetett volna a rendszerváltozáshoz közelebbi időszakban azzal a lehetőséggel, hogy ezt a kérdést szabályozza. Nem szabályozta.

Az a kritika, amit megfogalmazott Mécs képviselő úr, hogy a következő ciklusra léptette hatályba ezt a törvényt, csak azt az alkotmányos tiszteletet tükrözi számomra, hogy visszamenőlegesen nem lehet emberekre olyan feltételt szabni, amely miatt ők ’90-ben úgy vállaltak közéleti szerepet, hogy rájuk nem vonatkoztak ezek a szabályok. Ezért alkotmányos szempontból egyetlen járható út volt, és ha ma Alkotmánybíróság előtt van az ön bizottságának az eljárása, akkor ez az egyik leginkább kifogásolható eleme, ez a visszamenőlegessége. Megvárjuk ebben az Alkotmánybíróság döntését. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 92 2002.09.25. 2:04  61-180

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ez év június 19-én hangzott el itt, az Országgyűlésben a miniszterelnök úr bejelentése, amely szerint törvényt kívánnak ez ügyben előterjeszteni. Meg is született a miniszterelnök úr önálló indítványa, azóta született a kormánynak egy előterjesztése. A két héttel ezelőtti expozéban az előterjesztő igazságügy-miniszter úr már mást mondott, mint ami az írott anyagban, a kormány által elfogadott anyagban benne volt. Azt követően napokig hallhattuk, hogy milyen egyeztetések folynak a két kormánypárt között, hogy tartalmában hogyan kellene ezt a törvényjavaslatot megváltoztatni. Aki újságot olvas, már látott ilyen anyagot - a mai napig nem érkezett be ide, az Országgyűlésbe egyetlenegy egyeztetett anyag sem erről.

Ez az előterjesztésnek és az előterjesztőknek a felelőssége, hogy egy ilyen rendkívül kényes ügyben, ami nem a szolgálati viszonyban lévő személyek ügye miatt kényes, hanem akár a levéltár vagy a kutatható adatok miatt rendkívül kényes, ilyen rendkívül igénytelen munkával kínálta meg az Országgyűlést a kormányzat.

Ezek után Mécs Imre képviselő úr az előbb elmondja, hogy ma sem kellene lezárni az általános vitát, mert még mindig esély van arra, hogy egy egyeztetett javaslat az Országgyűlés elé kerül. Nincs erre lehetőség, az Országgyűlés elfogadta az ülés napirendjét, ezért a mai napon az általános vitát minden bizonnyal le kell zárni. Az pedig az előterjesztők felelőssége, hogy a mai napig nincs előttünk egy olyan anyag, amely érdemi és komoly vitára alkalmas lenne. Ezt nem lehet áthárítani a képviselőkre. Nem lehet egy többségi, össznépi bölcsességre bízni, hogy majd itt valami megszületik ebből a vitából. Azt az előterjesztőnek már az előterjesztés megfogalmazásakor tudni kell, hogy mit akar. Ez az előterjesztés pedig nem tükrözi azt a szándékot.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 16 2002.10.03. 19:07  1-113

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy a mai napon erről a rendkívül fontos kérdésről beszélhetünk: merre tart Magyarország? Ennek a kérdésnek minden bizonnyal van egy igen távlatos, történelmi része is, és van a mindennapjainkat gyakorlatiasan érintő része is.

Abban nagy az egyetértés, hogy a történelmi távlatokat tekintve, ahogy azt Csengey Dénes mondta: Európába, de mindahányan. Erre az egyetértésre pecsétet tett az a négypárti nyilatkozat is, amelyben ezt egyetlen országgyűlési képviselőcsoport sem vitatja. Ez azért is nagy öröm számomra mint a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének, hiszen az elmúlt 12 évben nagyon sokat dolgoztunk ezért.

Nagyon fontos volt az az alapozás, amit 12 évvel ezelőtt a Magyar Demokrata Fórum ezekben a történelmi távlatokat megalapozó döntéseiben meghatározott. Ezek közül négyet szeretnék kiemelni: a parlamentáris demokrácia, amelynek alapjait elég szilárdan alapozta meg a Magyar Demokrata Fórum; a szabad haza, amelyben nagyon aktív segítséget nyújtottunk ahhoz, hogy ma Magyarországon igazán szabad hazában élhetünk, a szó szoros és átvitt értelmében is, hiszen 1991 óta nincs orosz katona hazánkban; aztán az európai felzárkózásnak három fontos szelete kötődik a Magyar Demokrata Fórum négyéves kormányzásához, úgy is, mint az Európa tanácsi tagság, úgy is, mint a NATO-tagság és az európai uniós csatlakozás minden fontos feltételének megteremtése.

Ez az alapozás olyan komoly munkát jelentett, amely nemcsak a XXI. század Magyarországának alapjait, de a harmadik évezred hazájának alapjait is megteremtette. Így nem hagyjuk és nem hagyhatjuk elvitatni a jobbközéptől, a Magyar Demokrata Fórumtól e téren tett történelmi lépéseit, és személy szerint Antall Józsefnek ebben kifejtett munkáját. Én hiszem azt, hogy "vissza nem foly az időnek árja", és karnyújtásnyira vagyunk az Európai Uniótól. Németh László A tanú című könyvében azt mondja, hogy a jelen nem kor, inkább válaszút.

Ezen a válaszúton állunk most, és ezen a válaszúton a Magyar Demokrata Fórum nevében biztosíthatom képviselőtársaimat és minden magyart, hogy egyetlen történelmi realitása van annak, hogy a magyar nemzet, az elszakított nemzetrész és az anyaország rövidebb-hosszabb távon újra egymásra találjon, és ez az európai uniós tagságunk. És ebben az anyaországnak tudni kell elöl járnia, és el kell érnünk azokat a feltételeket, amely hazánk állampolgárainak is biztosítja azt, hogy minél előnyösebb feltétellel tudjunk csatlakozni az Európai Unióhoz.

Tizenkét éve rendületlenül dolgozunk azon, hogy ez a második honfoglalás úgy menjen végbe, hogy nyertese legyen honfitársaink nagy-nagy többsége.

Azonban nemcsak történelmi távlatokról szól a "Merre tart Magyarország?" című vitánk, hanem ebben a mindennapi gondjaink és problémáink megfogalmazásának is helye van. Ebben a kérdésben, ami a büntetőpolitikát érinti, szeretnék néhány gondolatot elmondani.

Az elmúlt időszakban, a kormányváltás óta nem sok nyilatkozatot és vitát vállaltam ebben a kérdésben, mert meggyőződésem, hogy megfelelő időt kellett a kormánynak biztosítani, megfelelő időt arra, hogy meg tudja mutatni, el tudja fogadtatni legalább az alapjait annak, hogy milyen büntetőpolitikát kíván megvalósítani hazánkban.

 

(10.20)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Azon lehet vitatkoznunk, hogy a kormány ötven- vagy száznapos programjának ígéretei milyen arányban valósultak meg. Egyről azonban mára már nem vitatkozhatunk: a liberális büntetőjog-alkotás, úgy tűnik, nem maradt puszta választási ígéret. A liberális büntetőjog-alkotás visszatérése a választási kampányban elhangzott nyilatkozatok alapján még csak pusztán reális veszély volt, ma azonban azt mondhatjuk, hogy ez nemsokára valósággá válik.

Hogy mit is jelent, de főleg hová vezet ez a liberális büntetőjog, talán erről Horn Gyula volt miniszterelnök úr többet tudna beszélni, aki az akkori SZDSZ-MSZP-kormányzat ciklusának vége felé úgy nyilatkozott, saját kormányát minősítve, hogy: "Ami itt van, az nem közbiztonság." És aztán ezzel ez a kérdés el is volt intézve.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ötlettelenség és a tehetetlenség 1998-ra oda vezetett, hogy a bűnözés mértéke minden addigi elképzelhető szintet megdöntött; 600 ezer fölé került az ismertté vált bűncselekmények száma. A rendteremtés és a bűnözés visszaszorítása a polgári kormányra maradt. Ez elkerülhetetlenné tette, hogy a polgári kormány konfrontálódjon a bűnözéssel. Ennek során szigorította a büntetőjogot, javult a felderítés hatékonysága, javult a közbiztonság; különbséget tettünk a bűnözők és az áldozatok között, egyértelműen az áldozatok mellé álltunk, és a jogot tisztelő, tisztességes emberek mellé, lényegesen javítottuk az igazságszolgáltatásban azokat a feltételeket, amelyek az előző eredményeket lehetővé tették. Ez végül oda vezetett, hogy valóban csökkent a bűncselekmények száma: az ismertté vált bűncselekmények száma 600 ezerről 450 ezerre, az elkövetők száma 140 ezerről 120 ezerre, a visszaesők száma pedig 20 ezerről 15 ezerre csökkent.

Sajnos, mint látjuk - de főleg a statisztikai adatok mutatják -, a tények makacs dolgok. Ezek a jelentősnek mondható, közel 25 százalékos javulást biztosító adatok, úgy érezzük, mára veszélyben vannak. A félelem nem alaptalan. Az elmúlt négy hónapban csak azokat az elhangzott nyilatkozatokat tettem egymás mellé, amelyeket Bárándy Péter igazságügy-miniszter úr elmondott. Ha ezeket a nyilatkozatokat és a mai napig az Országgyűlés elé még mindig be nem nyújtott büntető törvénykönyvet vesszük figyelembe, amelyről már nagyon sokat hallottunk - nagyon sokat hallottunk róla abban a fázisában, amikor még csak műhelymunkában volt, még többet hallottunk róla akkor, még mielőtt egyeztetésre került volna -, és nem tudom, hogy a kormány milyen álláspontot képviselt ezzel a büntetőpolitikával kapcsolatban, amit a miniszter úr rendszeresen hangoztat és megfogalmaz, de egy olyan átfogó módosítás képe körvonalazódott ki a nyilatkozatokból, amelyet mi a polgári oldalon egészen biztos, hogy nem jó szívvel tudunk fogadni és támogatni.

Még egyszer mondom, nem láttuk a tervezetet, annál többet hallunk róla rádióban, televízióban, konferenciákon, újságokban. Meg tudom érteni a miniszter urat, amikor egyfajta liberális büntetőpolitikáról beszél, hiszen a miniszter úr egy elismert, tiszteletreméltóan magas színvonalon évtizedek óta olyan büntetővédői múlttal rendelkezik, amely más szemszögből és más szemüveggel láttatja vele a mai büntetőpolitikát, és azt a helyzetet, amelyik nemcsak bűnözők védelmét jelenti, hanem az ártatlanok védelmét is kellene hogy jelentse.

A büntető törvénykönyv tervezett szétverése, restaurálása arra az időszakra, ami '94 és '98 között bebizonyította a működésképtelenségét, számomra elfogadhatatlan. Nyugodtan ki is merem mondani, hogy ez egyáltalán nem a tisztességes embereknek a védelmét, ez az elképzelés nem a sértetteknek és nem az áldozatoknak a védelmét jelenti; ez egy egészen másféle szemüveg, amin keresztül láttatja velünk hazánkat.

Medgyessy Péter miniszterelnök úr a választási kampányban az ország ügyvédjeként aposztrofálta a leendő igazságügy-minisztert, Bárándy Pétert. Ehhez képest a tervezett büntetőjogi módosításokról kiszivárogtatott hírek és a sajtóban megjelent hírek elgondolkodtatják az embert. Kinek a jogai erősödnek, ha önök elfogadják majd a büntető törvénykönyvnek ezt a módosítását? Kiknek kell enyhébb szankciókkal, enyhébb fenyegetettséggel szembenézniük? Kik isszák meg majd ennek az enyhítésnek a levét? Kinek az ügyvédje a miniszter úr? A bűnelkövetőknek? A gyanúsítottaknak? Az elítélteknek? Az ügyvédeknek? Talán ez mégsem járja. A büntetőjog lágyítása, azaz, hogy ismét a lovak közé dobják a gyeplőt, az lesz, és azt fogja eredményezni, hogy az áldozatok és a bűnelkövetők jogai ismét egy szintre kerülnek. Jobb esetben egy szintre kerülnek, ha még derűlátó vagyok.

A miniszter úr szavait idézem, aki azt mondta, hogy nagyon primitív módszernek tartja a büntetőjognak a szigorítását; álláspontja szerint nem szigort, hanem a felderítést kell fokozni. Itt eszembe jutott egy 1994-es vita az Egyesült Államokban. Ekkor folyt az a komoly vita az amerikai elnök, Bill Clinton javaslatáról, ami úgy szólt, hogy a visszaeső bűnözők, akik szándékos bűncselekményt követnek el, a harmadik eset után életfogytig tartó börtönbüntetést kapjanak. Azokban az államokban, amelyekben bevezették ezt a rendszert, érdekes módon vissza is esett a bűnözés. Emlékeznek arra, hogy New York államban úgy sikerült évtizedes próbálkozások után látványosan javítani a közbiztonságon, hogy a legkisebb vétségekért már kemény büntetési tételeket szabtak ki a bíróságok. Onnan indult el a nulla tolerancia elve. Lehet, hogy primitív ez a módszer, miniszter úr, de rendkívül hatékony, és csak remélni merem azt, hogy hazánkban néhány nagykövet és nagykövet asszony nem vette magára ezt az üzenetet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt is hallottuk az elmúlt időszakban többször, hogy a büntetőjog ultima ratio, azaz végső eszköz. Ennek a közhelyes ismételgetése mára már úgy tűnik, mintha a büntetőjog nem alkalmazása felfogásának a megerősítését célozná. Ez azonban sem a közvélemény, sem pedig a szakma előtt nem indokolható.

Még egy, mostanában közkeletű idézetet hadd mondjak: "Az elhibázott kemény kéz politikája megtöltötte a börtönöket." - mondja a miniszter úr. Súlyos tévedés! A háromezer fős fogvatartotti létszámemelkedés éppen a Horn-kormány idején csúcsokat döntögető bűnözési hullám eredménye, és áthúzódó hatása. Az 1998-as 600 ezres bűncselekményszámhoz tartozó 140 ezres elkövetői kör ügyében a jogerős ítéletek már a polgári kormány idején születtek meg, az elkövetők pedig ekkor kezdték meg büntetésük letöltését.

Még kevésbé értek egyet azzal, és határozottan elutasítom azt a törekvést, mely gyermekeink előtt a kábítószer-fogyasztás mai megítélését a próba szerencse logikájával próbálja felváltani. Ha a fogyasztó és a terjesztő alanyi jogon elkerülheti a büntetést, akkor megtűrt lesz bármely - ismétlem, bármely - kábítószer csekély mennyisége. A kérdés az, hogy miért és kinek áll érdekében ezt a folyamatot újra elindítani. Felelősen és meggyőződéssel vallom, hogy nem a kábítószer tűréséhez kell gyermekeinket hozzászoktatni, hanem a kábítószer elutasítására kell őket nevelni. Ebben az állam és a családok felelőssége közös. Az állam azonban most, úgy tűnik, visszavonulót fújt. Ha azonban a családok elutasítják a kábítószert - márpedig elutasítják, márpedig egy nemzet jövőjét nem szolgálja a kábítószer-fogyasztás -, akkor az állam sem tűrheti meg a kábítószert.

A számadatok csak erősítik a kormány felelőtlenségét ebben a kérdésben. Mivel már az idén a vám- és pénzügyőrség által felderített kábítószer mennyisége meghaladja az egy tonnát, és jól tudjuk, hogy a felderített mennyiség még csak a jéghegy csúcsa, van mit féltenünk, és semmi okunk nincs arra ma, hogy enyhítsünk azon a szabályozáson, amit az elmúlt négy évben sikerült nemcsak a szakmával, hanem a magyar társadalommal is megértetni, elfogadtatni, mi több, ebben a támogatásukat is élveztük.

 

 

(10.30)

 

Nagyjából egy évvel ezelőtt éppen a miniszter úr volt az, akinek égett az arca, mert úgy vélte, hogy a politika rátelepedett az igazságszolgáltatásra. Átpolitizáltsággal és a szakmaiság hiányával vádolta meg a polgári kormányt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez képest a tárca két olyan előterjesztést tett az Országgyűlés asztalára, amely hemzseg az átpolitizáltságtól és a szakmaiság hiányától. Gondoljunk csak arra a titkosszolgálati múltra vonatkozó törvénytervezetre, amelyről az a bizottság, amelyet miniszterelnök úr kért föl, állapította meg, hogy alkotmányellenes, jogszabályellenes és szinte javíthatatlan törvénytervezet. Ehhez képest most a büntetőtörvény tervezett módosítása számomra ismételten csak azt bizonyítja, hogy a szakmaiság és az átpolitizáltság sokkal nyomatékosabban van benne jelen, mint a józan ész és az elmúlt évek tapasztalatának szükségszerűsége.

Úgy látom ebből az előterjesztésből, hogy a szabad demokraták liberalizmusa és a szocialisták részéről egyfajta tehetetlenség és ötlettelenség van mindazokban a nyilatkozatokban, amelyek különösen a kábítószer környékén, de az egész büntetőpolitikát érintően körvonalazódnak. Határozott véleményem, hogy sem a liberalizmusnak, sem pedig az ötlettelenségnek nincs helye a büntetőjogban, nincs helye egy állam büntetőpolitikájában. Ez a hangzatos politikai nyilatkozatok szintjén maradva talán elégséges lehet a bűnözés kontroll alatt tartásához, ahhoz azonban, hogy konfrontálódjunk a bűnözéssel, semmiképpen. De akkor hol van a szakmaiság, tisztelt képviselőtársaim? Arról lehet, hogy Horn Gyula volt miniszterelnök urat kellene megkérdezni, mert ő tudja, hogy ezek a lépések az elmúlt ciklusban hova vezettek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott egy olyan nyilatkozat is az elmúlt időszakban, hogy a büntetés-végrehajtásban lehetőséget kellene biztosítani a magánbörtönök építésére. Meggyőződésem, hogy a börtön nem bevásárlóközpont és nem szálloda. Ebből adódóan hasznot nem termel, és ha hasznot nem tud termelni, akkor azok a magánbefektetők, akiknek érdekében áll a büntetés-végrehajtásba pénzt befektetni, csak azért teszik, mert a remélt nyereséget az államtól várják, mert egyebekben a pénzüket pénzintézetbe és egyéb nyereséget adó vállalkozásba fektetnék. Márpedig, ha ezt a büntetés-végrehajtásba fektetik, ennek a hasznát az államnak kell megfizetnie. Ezért megfontolásra javaslom azt, hogy a magánbörtönöknek - az egyéb problémáiról most nem is szeretnék beszélni, de a gazdasági hátterét is figyelembe véve - nem sok létjogosultsága van egyébként Európában, és nem sok létjogosultsága van másutt sem; ahol bevezették, ott is azon gondolkodnak, hogy hogyan lehetne ebből a helyzetből visszalépni.

Örülök ennek a mai vitának, mert egy olyan kérdésről beszélhettem, amelyik még nincs az Országgyűlés előtt, nem egy törvénytervezetről kellett beszélnem, de szeretném felhívni a kormány képviselőinek a figyelmét, hogy közel száz nyilatkozat hangzott el az elmúlt néhány hónapban a büntetőpolitikát érintően, miközben sem a kormány álláspontját nem hallhattuk, sem pedig az Országgyűlés nem látott egy olyan előterjesztést, amely többségi álláspontot jelentene, de nagyon rossz előszelét jelenti mindannak, hogy hogyan kívánja a kormány az elmúlt négyéves büntetőpolitikát megváltoztatni. Mert rombolni könnyű, azt már láttuk, a kifogásokat hallottuk, de hogy a büntetőpolitikában hogyan akar építeni az igazságügy-miniszter, a belügyminiszter és a kormány, ezt még nem láttuk. Remélem, látni fogjuk, és azt is remélem, hogy olyan formában, amihez az ellenzék a nevét tudja adni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 6 2002.10.23. 10:17  1-10

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt emlékező Honfitársaim! Az '56-os szervezetek képviselőitől megrendítő levelet kaptam. Az aláírók: Vasvári Vilmos elnök, Politikai Foglyok Országos Szövetsége; Regéczy Nagy László elnök, Történelmi Igazságtétel Bizottság; Sinkovics Gyula elnök, '56-os Szövetség; Bocskay T. József, Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség. Kérésüknek megfelelően felolvasom soraikat.

"Tisztelt Elnök Asszony! Miután a Magyar Országgyűlés nem tette lehetővé, hogy egy általunk kijelölt sorstársunk nevünkben szóljon a parlament és az ország nyilvánossága előtt, kérjük önt, hogy szavainkat és gondolatainkat tolmácsolni szíveskedjen.

Már tizenkettedik alkalommal ünnepelhetjük nyíltan és szabadon mint kiemelkedő nemzeti ünnepünket, október 23-át. Annyi évtized kényszerű hallgatása után ismételten emlékeztetnünk kell mindenkit a magyar szabadságért folytatott hősi küzdelemre. A mi generációnk a véres kommunista terror után, ha rövid időre is, de megismerhette a szabadság mámorát. Egy ország emelhette ismét magasra a nemzeti méltóság zászlaját.

De megéltük az idegen hatalom és hazai kiszolgálóik véres bosszúját. Bitófára küldött bajtársaink emléke, a hosszú börtönévek megaláztatásai és az emelt fővel viselt nehéz sorsunk feljogosít minket a kiáltásra; kiáltásra azért, hogy vigyázzunk nemzeti értékeinkre és érdekeinkre. Akiket a választás az ország kormányzásának szerepébe juttatott, csak ezen érdekek s értékek szolgálatára kaptak felhatalmazást. Ha erről az útról letérnek, velünk is szembe találják magukat." - írják az '56-osok.

Majd így folytatják: "Mi megszenvedtünk ezért a szabadságért, és történelmi jussunk, hogy felemelhessük szavunkat. Barátainkra és sorstársainkra gondolunk ezen a napon, az akasztófák áldozataira, és azokra is, akiket a kérlelhetetlen idő elragadott közülünk. De vagyunk és élünk, erős elszántsággal és tiszta hittel, s szolgáljuk az örök magyarságot, mely vértanúk kiontott vérétől annyiszor kapott új erőre annyi balsors és balszerencse után. Isten áldását kérjük hazánkra, és minden jó szándékú magyarra!" (Taps.)

Amikor e levelet elolvastam, tartalma megrendített. Megrendített, mert annyi szenvedés és annyi méltánytalanság után is a nemzet iránti aggodalom és felelősségérzet sugárzik e sorokból. Kiemelkedő megtiszteltetésnek érzem, hogy az Országgyűlés és a közvélemény számára tolmácsolhatom 1956 hőseinek és meghurcoltjainak felelősségteljes gondolatát.

Büszkeséggel tölt el, hogy annak a politikai generációnak vagyok a tagja, amelynek apái vállalták és véghezvitték '56 októberének csodáját. Októberének, hiszen 1956-nak két politikai hagyománya van: október 23-a a szabadság, a nemzeti függetlenség, az önfeláldozás, a demokrácia jelképe, míg november 4-e a hazaárulást, a megtorlást és a diktatúrát jelenti. A XX. század e szégyenteljes kommunista diktatúrája végérvényesen elbukott, a XX. század is befejeződött. De felelőssége minden, magát demokratának nevező erőnek elutasítania e diktatúrát, és egyben kötelessége megvetni, elítélni a diktatúra bűneinek elkövetőit is.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékező Honfitársaink! Kedves Vendégeink! A következő gondolatot küldte közénk Wittner Mária; idézem: "Ami történt, nem lehet elfelejteni, mint ahogy kufár üzletet sem lehet csinálni emberi életekből és szenvedésekből, csak szívből jövő bűnbánat követhet egy megbocsájtást."

"Ha nincs 1956 - írja Pongrátz Gergely -, akkor nincs Magyar Köztársaság 1989-ben, és nincs békés rendszerváltozás sem. Én úgy érzem - fogalmaz Pongrátz Gergely -, a baloldal azokat a bűnöket nem tudja nekünk, '56-osoknak megbocsájtani, melyeket éppen ők követtek el ellenünk 1956-ban és azt követően."

Tisztelt Képviselőtársaim! 1956 hőseinek adósai vagyunk. Tiszteljük meg azokat, akiknek a forradalomban és a szabadságharcban, és ezzel a magyar demokratikus jövő megalapozásában becsületes, dicső szerep jutott. Minden évben e napon kötelességünk megemlékezni holtakról és élőkről, a forradalom felemelő és lesújtó pillanatairól. De kötelességünk '56 tanulságát a jövőnk szolgálatába is állítani. Sorsot vállaló időben ugyanis kötelező az együttes gondolkodás, az egyeztetés a választási ciklusokon átmutató és túlmutató nemzeti értékek és érdekek mentén. A lehetséges megoldás keresése politikai és erkölcsi kötelességünk.

Ezekben a hónapokban és a következő esztendőkben számolhatunk európai kapcsolataink gyökeres változásával és fordulatával. Minden józan politikus számára egyértelmű, hogy ebben a helyzetben különösen szükségünk van egymásra. Szükségünk van Európára, és nélkülünk Európa sem teljes. Ahol ma tartunk, az a nemzet egésze áldozatos erőfeszítésének az eredménye.

1990. október 23-án ugyanezen a helyen Antall József miniszterelnök úr olyan igazságot fogalmazott meg, amely ma éppen olyan érvényes, mint akkor volt. Idézem: "1956 olyan nemzeti mitológia, mely erőt, eszmét, erkölcsöt ad, és egyben történelmi tanulság és racionális elemzés tárgya is, amely arra int, hogy a köztünk feszülő ellentétek, a köztünk meglévő indulatok ellenére alapvető kérdésekben egy nagy nemzeti egységnek kell érvényesülnie. 1956 közös eszmeisége erre kötelez bennünket. Hiszem azt, hogy nem élnek önpusztító vágyak e népben, és ha nem élnek, akkor egy új korszak erőt adó hitével, eszméinkhez hűen, politikai hitvallásunkhoz híven, egymás nézeteit tiszteletben tartva meg kell kísérelnünk az Országgyűlésben, a kormányban, az önkormányzatokban együtt dolgozni, és küzdeni az ínség ellen azért, hogy a közöny, ma a megosztottság bacilusa, ne roncsolja szét e népet, e nemzetet."

 

(11.20)

 

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Honfitársaim! Az elszakított nemzetrészeken élő honfitársaimat külön szeretettel is köszöntöm. E Ház falai között ezen az emléknapon gondoljunk mindazokra a honfitársainkra is, akik a Kárpát-medencében, a Duna-delta poklában szenvedték meg azt, amit a sorsuk, a történelem rájuk szabott, és '56-os kiállásuk, helytállásuk a szabadságért, magyarságukért álljon példaként előttünk!

'56-osok leveléből idézett szavakkal szeretnék elköszönni önöktől: Isten áldását kérjük hazánkra és minden jó szándékú magyar honfitársunkra.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hosszan tartó taps. - A képviselői helyére tartva kezet fog dr. Medgyessy Péterrel, dr. Szili Katalinnal és dr. Mádl Ferenccel.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 252 2002.11.12. 15:59  217-301

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nem fogom dicsérni ezt a törvényjavaslatot, és a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében sok minden okot fogok felsorolni arra, hogy miért nem tudjuk támogatni.

Nem tudjuk támogatni azt a javaslatot, amelyben a társadalom bűnözéssel szemben viselt érzületei és a bűnözéssel kapcsolatos elvárásai elsikkadnak. Nem tudom támogatni azt a javaslatot, amely mögött nem áll koncepció, a tényleges helyzetet tükröző, jövőbe mutató büntetőpolitika. A büntetőjog világában nem tudok támogatni egy olyan törvényjavaslatot, amely mögött sajnos nem elvi és szakmai alapok húzódnak, hanem politikai akarat. Nem támogatható egy törvényjavaslat, amelyben az előterjesztő azt üzeni, hogy nem tudom, mit akarok, de addig is, míg eldöntöm, az elődöm által épített munkát lerombolom.

Nem értek egyet azzal, hogy a büntetéskiszabás gyakorlata enyhüljön. Nem értek egyet a középmérték megszüntetésével, ami egy példán keresztül megvilágítva azt jelenti, hogy ha egy bűncselekmény kettőtől nyolc évig terjedő büntetéssel fenyegetett, ebben az esetben a középmérték azt jelenti, hogy a bíró adjon számot az indokolásban - még egyszer szeretném elmondani: az indokolásban -, hogy amikor a büntetéskiszabás kapcsán figyelembe veszi a középértéket, ami adott esetben öt év, akkor melyek azok az enyhítő, és melyek azok a súlyosbító körülmények, amelyeket figyelembe vesz döntése meghozatalánál.

Nem értünk egyet azzal, hogy a többszörös visszaesőkkel szemben megszűnjenek a hátrányos következmények, hányszor indulhasson tiszta lappal egy többszörös visszaeső bűnelkövető a jogkövetők, az adófizetők, a törvénytisztelők többszörös kárára. Nem értünk egyet azzal az álságos hozzáállással, hogy a kábítószer-fogyasztás nem bűn. Nem értünk egyet azzal, hogy aki egy kiskorú gyermeket megöl, azt ne lehessen életfogytig tartó büntetéssel sújtani, csak különös feltételek esetén; ami azért is furcsa elképzelés, tisztelt képviselőtársaim, mivel 1998-ban éppen a leköszönő szocialista kormány egy korábbi, a körmendi gyermekgyilkosság hatására készült javaslatát dolgoztuk mi át, ami tartalmát tekintve egyébként az volt, amit most önök meg akarnak változtatni. De azt hiszem, hogy ez ugyanolyan sorsra fog jutni, mint az ügyészség kormány alá rendelése, ahol az önök korábbi javaslatát dolgoztuk, javítottuk tovább, aztán önök azt leszavazták.

Nem értünk egyet azzal sem, hogy a házi őrizetben töltött idő, a tervezetben javasolt beszámítási módja rendkívül igazságtalan, hiszen nem mindegy, hogy valaki egy tanyán, állandó őrzéssel vagy úszómedencés kastélyában időszakos ellenőrzés mellett tölti éppen házi őrizetben az idejét.

Összefoglalva, a Magyar Demokrata Fórum nem ért egyet azzal az állami akarattal, amely a börtönök rácsait kívánja levenni, és az állampolgárok ajtajára, ablakára helyezi át. Sok igazság van benne, miniszter úr! Sok mindent másképp látunk - hallottuk az elmúlt napok indokolásában -, és ezzel egyetértek. Egyetértek, hogy másképp látunk, elismerem, ám azt is ismerjék el, miniszter úr, hogy nem élünk másutt. Ezért a Magyar Demokrata Fórum egy ilyen törvénycsomag kapcsán azt vizsgálja, hogy milyen jövőkép mentén dolgozik a kormány, intézkedéseinek milyen hatásai várhatók rövidebb és hosszabb távon.

1998 őszén a polgári kormány előbb értékelte az egész intézményrendszert, ebből sok-sok következtetést vontunk le, majd pedig kezdeményeztük a büntető jogszabályok módosítását, s minden egyes eleme benne volt a korábbi választási ígéreteinkben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitában részletezni fogom ezeket az eredményeket, hogy honnan kezdtük '98-ban, és hova jutottunk el 2002-ben, statisztikai adatokkal, sok mindennel alátámasztva. Azonban egy biztos, abban egyetérthetünk, hogy a káros jelenségek növekedésének a megállítását elértük, ugyanakkor a növekedés ütemét lassítottuk nagyon sok területen, a nemkívánatos folyamatokban.

Tény, hogy egyszerre minden nem megy, de a számok azt mutatják, hogy nem teljesíthetetlen. Ám ma már sajátos magyar tanulságként rá is mutathatunk, hogy míg a baloldali kormányok idején nő a bűnözés, és enyhítik a büntetőjogot, addig a jobboldali kormányok idején szigorítják a büntetőjogot, nem utolsósorban a megelőző kormány zsákutcás intézkedései hatásai miatt. Gondoljanak Horn Gyula miniszterelnök úr szavaira 1998 februárjában: "Ami itt van, az nem közbiztonság." A jobboldali kormányok idején nemcsak szigorítják a büntetőjogot, bizony csökken a bűnözés. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ennek a libikókának egy menetrendszerű mutatványa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Inkább arra kellene figyelnünk, kormánypártiaknak, ellenzékieknek egyaránt egy-egy törvény megalkotása kapcsán, hogy az áldozatok, a sértettek helyzetét javítsuk, és ezzel a jogkövetőket továbbra is jogkövetésre szorgalmazzuk. Ebben biztos, hogy könnyen ki tudnánk egyezni. Ehelyett mi történt? Leszállítani javasolják a büntető törvénykönyv erejét számtalan ponton.

Miután előttem felszólaló képviselőtársam sok mindent idézett, én csak egy mondatot szeretnék idézni a büntető törvénykönyv tervezetéből: "A módosítások célja a büntetések törvényi meghatározása és a bírósági egyéniesítés szabadsága közti helyes arány biztosítása mellett az is, hogy a bíróságok végrehajtandó szabadságvesztést csak olyan esetben szabjanak ki, amikor a büntetési célok más büntetéssel nem érhetők el."

 

 

(17.30)

 

Ma még helyesen a bíró jogalkalmazó és nem jogalkotó. Ma még helyesen a szabadságvesztés nem kivételes jellegű büntetés, és ma még helyesen nem a bűnözők, vagyis a bűnözést választani kívánók helyzetét kellene biztonsággal övezni, hanem az állampolgárokét. Az emberek életének, vagyonának biztonságban tartása a bűnözők bizonytalanságban tartásán múlik, amihez szigorú és következetes állami intézkedések szükségesek. Egy állam és egy kormány sem szeretheti túl a bűnözőket sem a büntetőjog, sem a büntetőeljárás eszközével. Az pedig különösen furcsán hangzik, hogy a börtönök zsúfoltságával a büntetések szigorát állítjuk párba. Olyan ez, mintha a pénzbüntetések nagysága és a bírói fizetések között keresnénk valamiféle összefüggést. Kockázatos dolog, tisztelt képviselőtársaim, egy visszaszorított bűnözés láttán, lélegzetvételnyi szünetben, amelyet most élünk, ezekben a hónapokban, kilátásba helyezni az enyhítést.

Nyomatékkal kívánok foglalkozni ebben a mai felszólalásban a kábítószerrel visszaéléssel kapcsolatos módosítással. Nem titkoltan, hogy sok mindent másként látunk, azonban el kell mondanom, hogy számomra ez volt a leginkább elfogadhatatlan része a módosítócsomagnak. Ha a családok, az orvosok, a pedagógusok elutasítják a kábítószert, akkor az állam sem tűrheti meg. A fogyasztó vagy beteg, vagy nem beteg. Ha nem beteg, akkor őt nem kell gyógykezelésre "terelni", számára a felelősségre vonás alanyi jogon való elterelését nem kell felajánlani.

A hatályos Btk.-ban azt a megoldást választottuk, hogy a beteg ember, a kábítószerfüggő esetében a korábbinál is enyhébb a fenyegetettség, és alanyi jogon járó gyógykezelés lehetősége illeti meg; míg a nem beteg fogyasztó esetében eljárás indul. Eljárás indul, ám eljárásjogi úton biztosítottuk, hogy elkerülhető legyen a börtön. A vádemelés elhalasztása, a megrovás, próbára bocsátás, pénzbüntetés vagy akár a felfüggesztett pénzbüntetés, közérdekű munka, felfüggesztett szabadságvesztés, végrehajtandó szabadságvesztés; nos, ezek a stációi annak, hogy egy kábítószer-fogyasztó kábítószer-fogyasztására nem a börtön volt a válasz. Ez a mai helyzet. Ezért van az, hogy 2000-ben és 2001-ben mindössze három-három - még egyszer szeretném aláhúzni: három-három - fiatalkorú került fogházba azért, mert fogyasztott kábítószert, ám mind a kettőnek a kábítószer-fogyasztás mellett egyéb elkövetett cselekménye is volt.

Azért tettük ezt a világos megkülönböztetést, hogy ne lehessen visszaélni a büntetőjoggal, hogy ki lehessen szűrni azokat, akik valóban betegek, és hogy a kábítószer-kereskedők ne éljenek a függőségi helyzetbe került fogyasztót megillető eljárási előnyökkel.

A mostani törvénymódosítás azonban jóval túllép ezen a körön. Valamennyi mennyiség esetében enyhíti a kábítószer-terjesztés, -forgalmazás és -kereskedés büntetési tételeit; enyhíti az iskolák és azok környékén való kábítószer-kínálás, -terjesztés büntetési tételeit; a csekély mennyiségű - például tíz LSD-bélyeg, tíz heroinplakett, tíz Ecstasy-tabletta - kábítószer kínálása esetén alanyi jogon választható elterelés esetében kizárja a büntethetőséget.

Végül a törvényjavaslat visszatér ahhoz az álságos logikához, miszerint nem szól a fogyasztás büntetéséről, ám megtartja a megszerzés és a tartás büntethetőségét. Hát tessenek nekem példát mutatni arra, hogy valaki úgy tud kábítószert fogyasztani, hogy azt előtte nem szerzi meg! És még inkább nehéz lesz úgy a megszerzést vagy a tartást üldözni, ha közben számítani lehet arra, hogy az illető vészhelyzetben el fogja fogyasztani, vagy a törvényjavaslat által felkínált úton arra hivatkozik, hogy saját fogyasztásra, netán arra, hogy közösségi fogyasztásra szerezte meg, illetve tartja magánál. Hát nem kívánunk efféle össznépi társasjátéknak a részesei lenni! Nehéz lesz a kábítószer, a csekélynél nagyobb mennyiség terjesztését bizonyítani, ha a törvényjavaslat bizonyos határig alanyi jogon büntetlenséget ígér, s ezzel azt üzeni a kábítószer-kereskedőnek és -terjesztőnek, hogy készüljön fel a nála lévő kábítószer éppen szükséges mennyiségű adagolására - csak kicsivel több terjesztőt kell neki alkalmaznia.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kábítószer-fogyasztás ebben a tervezetben, úgy tűnik, mintha visszatérnénk ahhoz a korábbi, sajtóban megjelent néhány vitához, hogy magánügy, és a társadalomnak, a közösségnek kevés köze van ahhoz, hogy ki fogyaszt vagy ki nem fogyaszt kábítószert. Azt sugallja, hogy mindenki úgy rombolja az egészségét, ahogy akarja. Én ezzel messzemenően nem tudok egyetérteni. A kábítószer fogyasztását semmilyen módon nem lehet bátorítani, hanem gondoskodni kell arról a teljes intézményrendszerről, amely megelőzi, gyógyítani tudja a rászorulókat, büntetni tudja a visszaélőket, a tiltott szerhez fordulókat, és ez nem magánügy. Folyamatos, intézményes felvilágosítás indokolt, nem kampányszerűen, alkalmanként; és ha kell, akkor elrettentésre is szükség van, és ezzel párhuzamosan egy olyan szankciórendszerre, amely a megfelelő helyzetben a megfelelő eszközhöz tud nyúlni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kábítószerhez pénz kell. A kábítószer megszerzéséhez nagyon sok pénz kell - és ezt meg kell szerezni egy idő után. A függőség pedig igen nagy úr. Ha nincs munkával és szépszerivel pénz, akkor lesz bűnözés útján. Aki ennek a folyamatnak enged, ezt a folyamatot eltűri, már az is felelőtlen. Sok embernek érdeke ez a változás, vannak szakmák is, amelyeknek jól jön ez a változás, hogy ne legyen kellő szigora a büntető törvénykönyvnek. Ám a társadalom nagyobbik hányada nem bűnöző, nem büntetőügyvéd, ezért érdekei és elvárásai egészen mások. Kérem ezért az előterjesztőt és kedves szocialista képviselőtársaimat, hogy amikor majd megszavazzák ezt az előterjesztést, vegyék figyelembe a közel tízmillió törvénytisztelő és jogkereső állampolgár szempontjait is.

1994-ben az Egyesült Államokban társadalmi vita folyt az akkori amerikai elnök, Bill Clinton javaslatáról, mely úgy szólt, hogy a visszaeső bűnözők a harmadik eset után életfogytiglani börtönbüntetést kapjanak. Azokban az államokban, amelyekben bevezették ezt a rendszert, érezhetően visszaesett a bűnözés - lehet, hogy elköltöztek. New York államban úgy sikerült az évtizedes próbálkozások után látványosan javítani a közbiztonságon, hogy a legkisebb vétségekért is már kemény büntetést szabtak ki. Ez volt a zéró tolerancia. Lehet, hogy a miniszter úr értékrendjében és szavaival ez primitív, ám úgy vélem, hogy szükséges és hatékony. A bűn akkor is bűn, ha kicsi, miniszter úr. Erről elég a sértetteket megkérdezni. Sok kis bűn is képes arra, hogy társadalmi rendezetlenséget okozzon. A lehetséges áldozatok, a veszélyben lévő ártatlan emberek sokasága nem szépségdíjas vitairatokra, hanem javuló közbiztonságra vágyik. Ha az állam nem tudja minden polgárát megvédeni, arra azért joggal is számíthat mindenki, hogy legalább a bűncselekményeket elkövetőket kellő szigorral büntesse. Ez a javaslat, úgy vélem, kockáztatja a társadalom béketűrését, és magában hordozza az önbíráskodásra amúgy is meglévő hajlam fokozottabb igényét.

A Magyar Demokrata Fórumra nem jellemző az, hogy ne fogadnánk el ésszerű érveken alapuló kompromisszumokat, ne látnánk megoldásokat arra, hogy ezt módosító indítványokkal jobbá tudjuk tenni, de erre a szándékra a leghatározottabban azt tudom mondani az előterjesztőknek, a miniszter úrnak, hogy ez a jogalkotói szándék a Magyar Demokrata Fórum által nem támogatható, és erre keményen nemet mondunk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Szijjártó Péter: Bravó!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 116 2002.11.13. 21:15  95-163

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozása történelmi esemény. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ennek fázisai és különféle állomásai is bizony történelmi jelentőséggel bírnak. Ilyen volt az Európai Megállapodás megkötése, ilyen volt, amikor Magyarország tagjelöltté vált, és a csatlakozási tárgyalások megkezdődtek, és ilyen lesz a tárgyalások eredményes lezárása, a csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosítás, a csatlakozási szerződés véglegesítése, a népszavazás, és mindezek lezárásaként a belépés.

Ennek sorában érkeztünk el az alkotmánymódosításhoz, amelyről szintén elmondhatom, hogy nagy jelentőségű, történelmi jelentőséggel bíró állomás. Ám rögtön ezután szeretnék is ünneprontó lenni, hiszen meg kell állapítanom a Magyar Demokrata Fórum nevében is, hogy mi mégis úgy érezzük, hogy a kormány és a kormány által benyújtott előterjesztés nem közelíti meg ezeket a magasságokat. Ha felidézzük az előzményeket, a politikai és a szakmai egyeztetés hiányát, valamint végigolvassuk az immár többször is módosított, sajnos számunkra még mindig nehezen elfogadható szöveget, nem uralkodhat el rajtunk az elégedettség és az emelkedettség.

Az előttünk fekvő alkotmánymódosító törvényjavaslat alig néhány hetes. Azonban néhány hétbe sikerült belesűríteni egy szokatlan megszövegezést, egy szokatlan konzultációt és a javaslat többszöri átdolgozását. Talán nehéz ezt alkotmányozásnak nevezni. Olyan is lett ez a szöveg, mint amennyi időt szántak rá maguk az előterjesztők. A kapkodást pedig végigkísérte a kormányoldal pártjainak politikai nyomása, mondván, aki szóvá teszi a hibás előterjesztést, az alkotmánymódosításra és a népszavazásra vonatkozó vagy a csatlakozással kapcsolatban kialakított kormányzati elképzeléseket kifogásolja, az a magyar csatlakozás kerékkötője. Nos, természetes, hogy ez nem így van, még akkor sem, ha nyomatékként még az is elhangzott, hogy egy előrehozott választás is lehetséges. Egy olyan törvényjavaslat, amelyből kimaradt az érdemi négypárti, valamint kimaradt a széles körű szakmai egyeztetés, és egy olyan törvényjavaslat az, ami előttünk van, amit egyszerűen beerőltettek az Országgyűlés elé. Nagyon sajnálom, hogy az ülésteremből kiment Eörsi Mátyás, aki néhány kitételt tett arra vonatkozóan, hogy volt itt már aláírt és szépen egyeztetett alkotmánymódosítás, és mégsem lett belőle semmi.

Ami ezzel mérhető, az európai uniós csatlakozásunkkal, az csak a NATO-csatlakozás volt, és én jól emlékszem arra, amikor a Szabad Demokraták Szövetségével az élen, az akkori ellenzéki pártok az aláírt hatpárti alkotmánymódosító csomagot felrúgták egy rendkívül kicsinyes belpolitikai probléma miatt. Már ma sem emlékszünk arra a vizsgálóbizottságra, ami kapcsán mérlegre kívánták tenni mindazt (Dr. Avarkeszi Dezső: Emlékszünk pontosan! Pontosan emlékszünk!), amiről Eörsi Mátyás most nagyon szépen beszélt, és nagyon egyetértettem vele, hogy vannak történelmi kérdések, amelyeket nem lehet a belpolitika mérlegére tenni, legyen az a NATO-csatlakozás, legyen az az európai uniós csatlakozás. Márpedig ezt az árukapcsolást alig két évvel ezelőtt egy rossz példa mutatásával bizony az akkori ellenzéki pártok megtették. Számomra mindez csak annak utólagos beismerése, hogy most úgy látják, mint ahogy láttam én akkor, vagy láttuk mi a Magyar Demokrata Fórumban, hogy vannak kérdések, amelyeket nem lehet belpolitikai kérdésekhez kapcsolni.

 

 

(16.40)

 

Az a hozzáállás, amivel a kormány előterjesztette az alkotmánymódosítást, ez egy olyan stílusú hozzáállás volt, amit még a Horn Gyula vezette kormány sem követett el, pedig abban az időszakban kétharmados többsége volt a kormánypártoknak, megtehette volna a kétharmadával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy elhangzott, hogy az előző ciklusban az ellenzéknek nem volt megfelelő bizalma a kormánypártokhoz, ezért sok kérdést nem szavazott meg, számomra szintén elfogadhatatlan álláspont.

De térjünk vissza ahhoz, hogy miről szól ez az alkotmánymódosítás: hazánk alkalmassá tétele a közösségi jog rendszerének megfelelve, hogy Magyarország zökkenőmentesen csatlakozzon, valamint hogy az intézményrendszere és a jogrendszere megfelelően kapcsolódhasson a Közösségéhez. Ez rendkívül összetett feladat, és ennek a történelmi feladatnak a megvalósításába bizony úgy kezdtek bele, mint amikor a jó házépítő mester a tetőnél kezdi megépíteni a házát. Mind a mai napig sem nyilatkozat, sem kötelezettségvállalás nem hangzott el a kormány részéről azzal kapcsolatban, hogy a csatlakozáshoz szükséges tovább rendkívül fontos törvénymódosítások mikorra készülnek el, és azokról mikor kívánnak egyeztetéseket folytatni. Ne feledjük el, hogy egyrészt ki kell bontani az alkotmánymódosításban most szereplő mondatokat, és ezeknek egy jó része kétharmados törvénymódosítást igényel.

Az eddigiek ismeretében nyilván félő lehet számunkra, hogy a kormány egyszer csak benyújt egy olyan jogalkotásitörvény-módosítást vagy a választójogi törvény módosítását, vagy az önkormányzatiságot vagy a népszavazást érintő törvénymódosítást, amiről ismét nem lesz egyeztetés, és ismét az utolsó percben kerül az Országgyűlés elé. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja részéről szerettük volna, hogyha több igényesség övezi az alkotmánymódosítást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a polgári kormány idejére esett az alkotmánymódosításnak az előkészítése, és a legfontosabbak közül két dokumentumot hoztam el. Az első dokumentum előterjesztés volt a kormány részére, és "Az Európai Unióhoz való csatlakozásnak a magyar jogrendszert és felkészülést érintő egyes kérdéseiről" címet viselte.

Ez az anyag az, amelyik több mint kétszáz oldalas anyag, és ez a kétszáz oldalas anyag különféle fejezetekben foglalkozik a közösségi jog és a tagállamok belső jogának a viszonyával, a közösségi jog és a nemzeti alkotmányok viszonyával, az alkotmánymódosítás kérdésével, a közösségi jog általános jogelveivel, az Alkotmánybíróság szerepével. És sok minden más kérdést érint, amiről itt ma komoly vita folyt: az Országgyűlés és a kormány illeszkedését az Unió döntéshozatali mechanizmusába, valamint a csatlakozás hatásait is, külön fejezetekben az önkormányzatiságra és külön az igazságszolgáltatásra vonatkozóan is. Ez az anyag egyébként teljeskörűen feldolgozta a tagállamok, valamint a tagjelölt országok közjogi berendezkedéseit tagságukkal vagy leendő tagságukkal összefüggésben. Ebbe az előkészítésbe az Igazságügyi Minisztérium akkor bevonta több egyetemnek a közösségi joggal foglalkozó szakértőjét, tanárát, parlamenti politikai pártokat, parlamenti bizottságokat, szakmai és tudományos szervezeteket. A hosszú listából azért szeretnék néhányat kiemelni: a megyei bíróságok, a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete, a szakértői kamarák, az Európai Jogakadémia.

A másik fontos dokumentum, amit elhoztam, az a téziseket tartalmazza az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkkal összefüggésben az alkotmány és a jogalkotási törvény módosításáról. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a második anyag tartalmaz minden olyan alternatívát, amelyet a normaszöveg elkészítése során figyelembe kell venni.

Ezek megfelelő szakmai alapossággal elkészült anyagok, ezért tisztelettel kérem képviselőtársaimat, ne hivatkozzanak arra, hogy az előző ciklus nem készítette el megfelelő módon azokat a szakmai anyagokat, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy a kormány ennél egy sokkal igényesebb előterjesztést nyújtott volna be az Országgyűlésnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott Eörsi Mátyás képviselőtársam részéről, hogy a Házszabály nem engedi meg azokat a lehetőségeket, amelyek adott esetben a NATO-csatlakozás miatti alkotmánymódosítást és egyéb - ha csak a józan paraszti eszünket elővesszük - ilyen döntések figyelembevételéhez szükséges módosításokat kizárnák.

Nos, én nem hiszek abban, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Országgyűlés vitája a rendes eljárási menetben fogja meghozni azt az eredményt, hogy lesz alkotmánymódosításunk. Nem hiszek ebben, hiszen az sem véletlen, hogy a tizenkét éves szokásjogunk kierőltetett egy olyan általánostól eltérő menetrendet, amely általánostól eltérő menetrend a szokásjog útján kötelezővé tette minden alkotmánymódosítás előtt a négypárti és a szakmai egyeztetést is. Ezért most is abban bízom, hogy ha decemberig szeretnénk egy ilyen alkotmánymódosítást, akkor bizony ezt csak a négy parlamenti párt és frakciója aláírásával fog megszületni. Innentől kezdve pedig nem köt minket a Házszabály abban, hogy adott esetben a NATO-csatlakozást érintően milyen kérdésekre térünk ki, és abban sem, ami a Magyar Demokrata Fórumnak az első perctől kezdve írásos javaslata volt, amelyik azt javasolta, hogy a négypárti tárgyalások kapcsán az 1949. évi XX. törvény számot viselő alkotmányunkat egy egységes szerkezetbe foglalva lássa el új számozással.

Én még mindig nem értem, hogy miért nem elég szégyen sok-sok képviselőtársam számára a legsötétebb Rákosi-korszakot idéző 1949. évi alkotmányunk, miért nem ragaszkodnak ahhoz - és ezt 2000 tavaszán is felajánlottam, amikor a 2000. évi államalapítási évfordulónak és sok minden másnak a lehetősége adott volt -, hogy megváltoztassuk az alkotmány számát, ma pedig belépünk az Európai Unióba egy ilyen szégyenteljes évszámú alkotmánnyal.

Én ezért egy négypárti tárgyalás során ismételten szeretném arra kérni képviselőtársaimat, hogy gondolják át. És ha már sikerült elérnünk, hogy a NATO-csatlakozás kapcsán most önmaguknak bizalmat szavazzanak, minket pedig nem ez a bizalom, hanem valóban az alkotmány és az alkotmány alapján a működőképesség sokkal inkább foglalkoztat, akkor azt kérem képviselőtársaimtól, hogy térjünk ki a négypárti tárgyalások során az új számozást viselő, egységes szerkezetű alkotmány kérdésére, és térjünk ki arra ennek kapcsán, hogy bizony tükrözze ez az alkotmány, hogy a történelmére, a múltjára, a magyarságára büszke nemzet lép az Európai Unióba. Ezt pedig egy bevezető rendelkezés, vagy ahogy a szakzsargon mondja, egy preambulum tudja igazán biztosítani. Ehhez szintén megvan a szükséges anyagunk, amit írásban csatoltam képviselőtársaimnak, hiszen rendkívül jó alapot ad egy ilyen új bevezető gondolathoz a 2000. évben született, a Szent István-i államalapításról és a Szent Koronáról szóló törvényjavaslatunk bevezető gondolatisága.

Néhány szakmai érvet is szeretnék elmondani ahhoz, hogy túl azon, hogy rendkívül bánt engem mint magyar állampolgárt is, nemcsak mint jogalkotót, hogy a magyar alkotmány az 1949. évszámot viseli, az egységes szerkezetbe foglalás mellett azonban sok-sok érv szól. Például az is, hogy tizenhárom év módosítása kapcsán eléggé kaotikussá vált az alkotmány belső szerkezete; jó néhány betűjeles, aztán üres paragrafus, valamint üres bekezdés található a hatályos szövegben, amelynek sem a számozása, sem pedig a jogszabályi szerkezete nem méltó annak alaptörvényi minőségéhez és szelleméhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat nem mentes pontatlanságoktól sem és szakmai hibáktól sem. Néhányat szeretnék felsorolni, néhányat pedig majd az általános vitában.

Nem tartjuk szerencsés megoldásnak, hogy a tervezet az Európai Uniót és az Európai Közösségeket gyűjtőnéven egyszerűen csak Európai Unióként emlegeti. A különbségtétel mellőzése olyan fogalmi zavarokat eredményez, mint például az "Európai Unió alapító szerződései" kifejezés. A fenti szempontok alapján nem elegendő önmagában az Európai Unió alapszerződésére sem hivatkozni, hiszen az Unió nem jogi személy, ezzel szemben az Európai Közösségek mint nemzetközi szervezet rendelkeznek jogi személyiséggel.

A második ilyen kifogásom az úgynevezett felhatalmazási klauzulával kapcsolatos, "a gyakorlásra átengedett hatáskörök tartalma és kiterjedése a törvényjavaslatban" című részhez kapcsolódna. Ez egy igen bizonytalan megfogalmazás.

 

 

(16.50)

 

Tekintettel arra is, hogy a közösségi és tagállami hatáskörök határvonala az alapszerződések módosítása nélkül is folyamatosan és dinamikusan változik, legtöbb esetben éppen a tagállami hatáskörök rovására, pontosan ez a körülmény teszi indokolttá, hogy az alapszerződésekre történő formális hivatkozáson túl a hatáskörgyakorlás átengedésének az alkotmány adja meg a további kereteit, és határozza is meg ezt pontosabban.

Még egy észrevételem volna a csatlakozási klauzula pontatlanságával kapcsolatban, nevezetesen az, hogy olyan mondatot és kitételeket használ, amelyeket nem lehet értelmezni. A kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mérték - szól az alkotmány. Ki állapítja meg, hogy mi a szükség mérték? Ez számomra azt eredményezi, hogy ennek a rendelkezésnek egyáltalán nincsen jogi relevanciája. Az alapszerződéseket kizárólag az Európai Bíróság értelmezheti. De a tervezet alapján értelmezési lehetőséget kap a magyar Alkotmánybíróság is, ami minden bizonnyal komoly aggályokat vet fel a Közösség részéről.

Még egy észrevételem volna a belső jog és a közösségi jog viszonyához. A tervezetszöveg egyáltalán nem határozza meg a jogalkotó és a jogalkalmazó számára elengedhetetlen azon tételt, miszerint a közösségi jog szabályai automatikusan a magyar jogrendszer részét képezik; sőt, feltétlen elsőbbséget élveznek a hazai jogszabályokkal szemben. A közösségi jog elsődlegességének, a közösségi jog közvetlen hatályának, valamint a közösségi jog közvetlen alkalmazhatóságának mint alapelveknek a biztosítása elengedhetetlen eleme csatlakozásunknak, enélkül nincs csatlakozás. A javaslat szövegében az erre vonatkozó világos állásfoglalás számomra hiányzik.

De használ az alkotmánymódosítás olyan szakzsargont is, mint az Európai Unió egyéb vívmányai, amit szintén nem lehet egy alkotmányban értelmezni, hiszen rendkívül összetett jelentéstartalommal bír. Ehelyett javasolható inkább a közösségi jogi normákra, vagy a jogi aktusokra való hivatkozás.

Talán említhetném még azt is, hogy uniós polgárról beszél az alkotmány. Uniós polgár nincs, sem Magyarországon, sem Európában. Vannak az Európai Unió tagállamainak polgárai, és vannak az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező állampolgárai, de uniós polgár mint fogalom nem létezik.

Tisztelt Képviselőtársaim! A népszavazásra szeretnék áttérni, és a népszavazásra vonatkozó rendelkezések kapcsán magam is szeretném megerősíteni, hogy a kötelező ügydöntő népszavazásnak híve a Magyar Demokrata Fórum. Ám sok kérdés nyitott maradt az alkotmánymódosítás kapcsán. Elegendő-e pusztán a belépést vagy csak a csatlakozást lehetővé tevő népszavazásról rendelkezni most, amikor alkotmányt módosítunk?

Logikus lenne, hogy egy esetleges kilépést vagy felmondást úgyszintén kötelező és ezáltal ügydöntő népszavazás előzne meg. Ha erre nem kerül sor a jövőben, akkor ad absurdum az a helyzet is előfordulhat, hogy egy nagy támogatottsággal népszavazáson döntünk a belépésről, aztán a kormány vagy az Országgyűlés egyszerű többsége dönthet a kilépésről. Nyilván nem ez a jogalkotó szándéka, és nem lehet ez az előterjesztőnek sem szándéka.

A kilépés jogának belefoglalása a tervezetbe nem udvariatlanság, nem valamiféle pesszimizmus. A nemzetközi szerződések egyébként így köttetnek; egyben nemcsak a kilépést, hanem annak a felmondását is tartalmazzák. Ha megnézzük az Európa Tanács, az ENSZ, a nemzetközi szerződések sokaságát, egyébként mindegyik tartalmazza ezt a fordulatot.

Aztán vannak további kérdések is, amelyek nyitottak maradnak: az Unió belső reformja, az új tagok felvétele, az euróövezethez való csatlakozás. Azt is el kellett volna tudnunk előre dönteni, hogy akarjuk-e, hogy ez is alkotmánymódosítás tárgykörébe tartozzék, vagy nem; elegendő-e itt a véleménynyilvánító népszavazás vagy bármi, de legalább a négypárti viták és beszélgetések kapcsán ezeket a kérdéseket végig kellett volna gondolni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is bízom abban, hogy sikerül egy megállapodástervezetben a négy parlamenti pártnak megállapodni. Erre vonatkozóan a Magyar Demokrata Fórum írásos javaslatát megtette, amely úgy szól, hogy javasoljuk kiegészíteni a kormány és a négy parlamenti párt között létrejött közös nyilatkozatot, hiszen nem vitás, hogy a kérdés tartalmát senki nem vitatja, kerüljön ebbe a négypárti megállapodásba.

Számomra úgyszintén egyszerű a kérdés: ha megfelelő garanciákat kap a Magyar Demokrata Fórum arra nézve, hogy ezt a négypárti megállapodást ki tudjuk bővíteni azzal, hogy a népszavazás kiírása a csatlakozási szerződés ratifikálását követő harmadik-ötödik napon, a kormány kezdeményezésére, a köztársasági elnök rendes hatáskörébe tartozó kérdés, mi készek vagyunk arra, hogy a legszűkebb szabályozási formában, de a legracionálisabb formában tegyük ezt meg. Hiszen most is a köztársasági elnök az, aki kiírja a népszavazást. Itt az a kérdés, hogy mikor írja ki. A mikorban nekünk két dologról kellene dönteni: az egyik, elfogadjuk-e azt, hogy négypárti egyetértéssel április 16-a és az azt követő néhány nap legyen ez, amikor a csatlakozási szerződésnek a parafálása megtörtént.

Én azzal együtt is, hogy sok kifogást emeltem az alkotmánymódosítás szövegével szemben, bízom abban, hogy sikerül a további tárgyalások kapcsán egy egyeztetett szöveget elfogadtatnunk. De szeretném felhívni képviselőtársaimat, erre 12 éves tapasztalatunk szerint reális esély csak a négypárti tárgyalások folyamatos és eredményes tárgyalása végén lehetséges.

Köszönöm szépen, elnök úr nagyvonalúságát külön köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 120 2002.11.13. 0:56  95-163

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyomatékkal hangsúlyoztam, hogy nem ennek a kormány által benyújtott alkotmánymódosításnak a keretében látom annak lehetőségét, hogy részben a Fidesz képviselőcsoportja által javasolt NATO-csatlakozás miatti módosítás, illetőleg az általam javasolt új számozás, egységes szerkezet és az új preambulum úgy kerülhet be az alkotmánymódosításba, ha a négypárti megállapodásnak ez része.

 

 

(17.00)

 

Ha a négypárti megállapodást a négy frakció aláírja, akkor okunk van feltételezni azt, hogy a kormány visszavonja ezt az előterjesztést. Mi megadjuk hozzá a felhatalmazást. Semmi nem köti, még a mai napon sem, a négy parlamenti pártot abban, hogy a legbölcsebb megoldáshoz adja a nevét. Ehhez kérem az önök kompromisszumkészségét.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 69 2002.11.27. 2:08  46-282

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A ma hatályos szabályozás nem arról szól, hogy azonnal börtönbe kerülnek fiatalok. A ma hatályos szabályozás úgy szól, hogy nyolc stációja van - nyolc stációja! -, és nem véletlen, hogy 2000-ben és 2001-ben mindösszesen három-három fiatalkorú került kábítószer-fogyasztással, egyéb bűncselekmény mellett, börtönbe.

Ügyészi szakban van a vádemelés elhalasztása. Ebben a szakaszban előírhatja az ügyész a rendőrrel, a gyermekvédelmi szervezetekkel együtt a ma hatályos szabályozás szerint, hogy milyen magatartási szabályokat köteles a fiatal az elkövetkező időszakban tanúsítani ahhoz, hogy valóban elhalasztásra kerüljön a vádemelés.

Eljut a per első szakaszáig az ügy; abban az esetben lehetősége van az eljárásban a megrovásnak, a próbára bocsátásnak, a közérdekű munkának, a felfüggesztett pénzbüntetésnek, a pénzbüntetésnek, a felfüggesztett szabadságvesztésnek és a szabadságvesztésnek.

Kérem szépen, amikor nyilatkoznak a képviselőtársaim, akkor vegyék figyelembe, hogy az előző időszakban senkinek nem volt célja, önök kampányfogásnak használták ezt, hogy 10-20-30 ezer fiatal megy majd a börtönbe; ahogy kampányfogásnak használták azt is, hogy 23 millió román érkezik Magyarországra. De kérem, tessék elolvasni azt a büntető törvénykönyvet, és azt a teljesen logikus szabályozást, amely egyfajta értékrendre épül! Mert én egyetértek azzal, hogy értékek mentén kell szabályozni, de üzennie kell egy ilyen jogszabálynak, hogy a kábítószer tiltott szer. És azt az álságos megoldást, amely tovább folytatja a négy évvel ezelőtti helyzetet, hogy miközben kimondjuk, hogy tiltott szer, aközben szemet hunyunk kisebb és közepes mennyiségen és nem tudom én, min, ezt a megoldást értékelvű alapon sem lehet támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 85 2002.11.27. 2:07  46-282

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Beszélünk eredményességről, és beszélünk egy olyan eljárásról, amely eljárás eredményeit most kellene tudnunk lemérni. Itt nem arról van szó, Szitka képviselő úr, hogy visszalépést lehetett volna megállapítani, hogy a kábítószer-fogyasztás visszaesett, vagy pedig megakadályoztuk a kábítószer-fogyasztást. Ez illúzió, kérem szépen! Itt arról van szó, hogy van egy bázisévünk - a '90-es évek bármelyik éve -, és utána elkezdett nőni a kábítószer-fogyasztás, az ismertté vált kábítószer-fogyasztók száma, ugrásszerűen elkezdett nőni a kábítószer hatása alatt elkövetett bűncselekmények száma.

Az volt a kérdés az elmúlt időszakban, hogy tudjuk-e csökkenteni ezt a növekedő ütemet, tudjuk-e csillapítani azt az ütemet, amely mint egy hegy indult meg ugrásszerűen, néhány év alatt, az 1994-1997 közötti időszakban. Ehhez képest én eredménynek könyvelem el - ez egy körülbelüli statisztika, most rajzoltam le -, hogy az azt követő időszakban már a vitától is, képviselő úr, már a vitától, amit itt, az Országgyűlésben egy éven keresztül a kábítószerüggyel kapcsolatban is lefolytattunk, csillapodott az ismertté vált esetek száma. Persze, felállhat bárki és azt mondja, nagy itt a latencia, és nem tudjuk, mi van a valóságban. De ha az önök szabályozását fogadjuk el, akkor soha nem fogjuk megtudni.

Tehát ha az eredményességről beszélünk, akkor nemcsak a három börtönbe került személyről van szó, amelyről fideszes képviselőtársaim beszéltek, hanem arról is, hogy tudnunk kellene, hány vádemelés elhalasztása volt, hány megrovás volt, hány próbára bocsátás, hány közérdekű munka, hány felfüggesztett pénzbüntetés, hány pénzbüntetés, mennyi volt a felfüggesztett szabadságvesztések száma és a szabadságvesztések száma.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 105 2002.11.27. 2:18  46-282

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Babitsnak van egy nagyon szép verse, amely úgy kezdődik, hogy "Hiszek a harcban, az észérvek harcában a vak erők ellen". Egy idő után az ember úgy érzi, hogy fel kell adni a kétpercesezést is, mert a vak erőkkel szemben nem érdemes küzdeni.

Azért két dolgot szeretnék elmondani. Az egyik az, hogy az ennek a jogszabálynak a legnagyobb hibája és a módosítás legnagyobb hibája számomra az, hogy pontosan a terjesztőnek fogalmaz meg egyfajta igényt. Azt az igényt, hogy tudja meg a terjesztő, mekkora adagokat, mekkora mennyiségeket kell kimérni ahhoz, hogy a 16, 17, 18, 20 éves, bármennyi éves fiatalokkal ezt terjesztetni tudja. Ettől a perctől kezdve, hogy a mennyiséget tudja, innentől kezdve az a személy, aki elindul terjeszteni egy csekélyebb mennyiséggel, két választás előtt van. Ha lebukik, akkor azt mondja, hogy ő, kérem, fogyasztó, mi több, még ösztönözzük őt arra, hogy a vészhelyzetben fogyassza el a kábítószert; de ha nem fogyasztja el, akkor is mondhatja, hogy saját fogyasztásra van nála, miközben mindenki tudja, hogy terjesztő. Nos, ez ennek a legnagyobb problémája. Ez egy álságos megoldás, ezért nagyon nehezen lehet ezt elfogadni, miközben ebben az eljárásban is találkozik a rendőrrel, mert valakinek egyszer ki kell tudnia mondani az elterelés bármilyen formáját, valakinek egyszer ki kell tudni mondani, hogy valóban függő-e, és orvosi elterelést kap vagy pedig nem. Ezért álságos ez a megoldás.

A másik kifogásom pedig a 25 százalékos csökkenéssel kapcsolatos. Igaza van Gál képviselő úrnak, csökkent 25 százalékkal az elterelés - de az indoklásában nincs igaza. Azért csökkent, mert ’98-ban 1120 volt az elterelés száma, ’99-ben 1118, 2000-ben 814 (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), de ez már valóban függő emberekről szóló gyógyító elterelés volt; emellett volt a vádemelés elhalasztásában mindaz a magatartási szabály, amely több mint 25 százalék volt egyébként (Az elnök ismét csenget.), ami egyéb útra terelte a kábítószer-fogyasztót.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 167 2002.11.27. 2:20  46-282

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhangzott felszólalásokban rengeteg alkalommal szó került a büntetőjognak a szigoráról és a szigorral kapcsolatos kifogásokról. Számomra a büntetőjog szigora nem szitokszó. A büntetőjog és a szigor körülbelül úgy függ össze, mint ahogy összefügg mindannyiunk számára az adó és a közteherviselés. Ez a kettő elválaszthatatlan egymástól.

Az a nagy kérdés, hogy kellően szigorú-e a büntető törvénykönyvünk, és ahhoz, hogy ehhez el tudjunk jutni, az alapvető kérdés számomra az, hogy egy cselekmény bűn vagy nem bűn. Ha egy cselekményt bűnnek minősítünk, legyen kis mennyiségről is szó, akkor azt mondtuk, hogy aki kábítószerhez nyúl, az választ: tudja, hogy bűncselekményt követ el. Ha egy cselekmény bűn, annak a helye a büntető törvénykönyvben van. Ha egy cselekmény nem bűn, akkor pedig nem kell belerakni a büntető törvénykönyvbe. Ezért álságos számomra ez a megoldás, és ezért volt álságos a korábbi megoldás is, mert ezt a kettőt ötvözi.

Jól emlékszem egy olyan sokkoló filmre, amiben egy kábítószer-fogyasztó egy héttel a halála előtt azt mondta, hogy csak az első marihuánás, füves cigarettához ne nyúlt volna hozzá. Kérem szépen, nem felejthetjük el, hogy a drogfüggőség, a drogfogyasztás és minden az első alkalomnál kezdődik! Ha üzenünk, és ennek csak egy szelete a büntetőjog, nagyon fontos a családjog, az oktatásügy és nagyon sok egyéb; sokkal jobban örülnék, ha azokról a kérdésekről vitatkoznánk most, hogy hogyan tudunk ebből a helyzetből előrelépni a megelőzéssel, a felvilágosítással és sok minden mással, semmint hogy ilyen kérdésekről vitatkozunk. Számomra ezért álságos ez a megoldás.

Komolytalan, engedékeny jognak a következménye egy komolytalan hatósági ügyintézés lesz. Gondolják meg azt a rendőrt, aki szembekerül azzal az emberrel, akinek a kezében kisebb mennyiségű (Az elnök jelzi az idő leteltét.) kábítószer van, és a képébe mondja majd, hogy én most jelentkezem arra, hogy egészségügyi elterelést kérek, vagy én most jelentkezem arra, mert innentől kezdve engem ez alanyi jogon megillet. Komolytalan lesz az eljárás! Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 179 2002.11.27. 2:25  46-282

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Abban mindannyian egyetértünk, kormánypártiak és ellenzékiek, hogy óriási veszély a kábítószer. Ha abban egyetértünk, hogy óriási a veszély, és ennek kiemelten a középpontjában egy olyan nemzedék áll - mert ritkán látunk kábítószeres 60-70 éves embereket az utcán támolyogni -, akkor tudjuk, a jövő nemzedékéről van szó. Ha a jövő nemzedékéről van szó, akkor óriási kérdés számomra, miért kell ez a liberalizáció, amit önök ebben a törvénycsomagban megfogalmaznak.

Elég sokat beszéltünk, de nem eleget arról, hogy mit jelent ez a fogyasztóknál, de ez a törvény másról is szól. Ez a törvény kifejezetten kedvezőbb helyzetbe hozza a kábítószer-kereskedőket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma aki jelentős mennyiségű kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, kereskedik, öttől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető. Önök ezt a jövőben tizenöt évben maximalizálják. Ma aki csekély mennyiségű kábítószert forgalomba hoz vagy kereskedik, kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Önök azt javasolják, hogy ez maximum két évvel legyen büntethető. Ma aki csekély mennyiségű kábítószerrel kábítószerfüggő felhasználásával vagy hivatalos személyként laktanyában, börtönben, rendőrségen kereskedik, forgalomba hoz, öttől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Önök ezt három évre kívánják leszállítani. Ma aki jelentős mennyiségű kábítószert iskolában, iskolák területén kínál, átad, forgalomba hoz, kereskedik, öttől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel, sőt még életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő. Önök ezt a jövőben öt és tizenöt év közötti időszakban szabályozzák. Ma aki csekély mennyiségű kábítószert iskolában, iskolák területén forgalomba hoz, kereskedik, öttől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az önök javaslatában három év van benne. Ma büntethető, aki csekély mennyiségű kábítószert termeszt, előállít, megszerez és tart. A jövőben ez nem lesz büntethető.

A következő kétpercesben szeretném folytatni, de választ is szeretnék arra kapni, mi indokolja a legnagyobb veszélyeztetettségben ezt a fajta dílerekre kiterjedő kedvezménysorozatot.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 219 2002.11.27. 2:19  46-282

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Számunkra az is nagyon fontos, hogy más országok hogyan szabályoznak, de talán érdemes lenne az ENSZ 41. kábítószer-bizottságának üléséről néhány gondolatot felidézni. A kábítószer-bizottságban részt vevők egyhangúlag állást foglaltak a tiltott kábítószerek bármiféle legalizációja ellen. Az ENSZ kábítószer-bizottsága elvetendőnek tartja a dekriminalizációt célzó könnyítéseket bármely országban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor elhelyezzük a jelenleg hatályos szabályozást, akkor azért tudnunk kell, hogy bizony Európa nagyobbik részében a fogyasztás büntetendő. Büntetendő Belgiumban, büntetendő Finnországban, ahol a fogyasztás két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő; Franciaországban, ahol a fogyasztást egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetik; Görögországban, ahol a fogyasztás 10 naptól 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő; Luxemburg, ahol a fogyasztás 3 hónaptól 3 évig, csoportos fogyasztás esetén 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő; Portugália, ahol a fogyasztás 3 hónapig terjedő szabadságvesztéssel, amennyiben háromnapi dózist meghaladó mértékű, akkor 1 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. De említhetném Svédországot, ahol a fogyasztás szintén büntetendő, és 6 hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntetik; Norvégiát, ahol a fogyasztás 6 hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, és Svájcban is büntetendő, tisztelt képviselőtársaim, önmagában a fogyasztás.

Tehát amikor arról beszélünk, hogy a magyar szabályozás mennyire szigorú, akkor tekintsük végig ezt a listát, és gondoljunk bele abba a helyzetbe is, hogy az Egyesült Államok hogyan szabályozza ezt a kérdést. Az Egyesült Államok szintén rendkívül szigorú, a fogyasztással, kereskedéssel egyaránt, és még ha belegondolunk abba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy a Magyarországon működő amerikai iskolában abban a pillanatban eltávolítják az iskolából azt a gyereket, aki egyszer kábítószerhez nyúl, akkor gondoljuk végig, hogy mi mit kockáztatunk, amikor liberalizáljuk a kábítószer-fogyasztást.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 237 2002.11.27. 2:09  46-282

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Avarkeszi képviselő úr jól idézte a '90-es módosítást, azonban csak egyik részét. 1990-ben a jogalkotónak egyetlen szándéka volt... (Dr. Hankó Faragó Miklós: '93-as!) - '93-as, a függő kábítószer-fogyasztónak megadni azt a lehetőséget, hogy gyógykezelni lehessen őt. Ez volt a jogalkotói szándék, és ha elolvassuk a jegyzőkönyvet, ettől tovább nem is kívánt lépni a jogalkotó.

Az más kérdés, hogy a jogalkalmazás eltévedt egyébként ezzel a szándékkal, és számtalan kreált... - ügyvédi szakmából ismert volt, hogy hogyan kell orvosi igazolásokat szerezni, hogy ki lehessen bújni. Ezt az álságos helyzetet szüntettük meg akkor, amikor lehetővé tettük azt, hogy ügyészi szakban, a vádemelés elhalasztásával olyan magatartási szabályokat lehessen előírni a fiataloknak, ami pontosan ugyanazt a célt szolgálja, amiről az imént Csákabonyi képviselő úr beszélt.

Hogy mi a különbség a kettő között, az pontosan ebben rejlik. Mert ha az a fiatal, aki bemegy a rendőrségre, mert beviszik, mert van nála egy adag, kisebb, csekély, bármilyen mennyiségű kábítószer, az ott azt mondhatja, hogy kérem szépen, én itt most választok, mert engem szinte alanyi jogon megillet a választás joga - egészségügyi, magatartási szabályok.

 

 

(15.50)

 

Ezt a magatartást nem tanúsíthatja az a személy, akinek nem jár alanyi jogon innentől kezdve az elterelésnek a lehetősége, akinek ott van az a veszélyeztetettsége, hogy ha egyszer tiltott szer a kábítószer, akkor lehet, hogy megindul egy eljárás, lehet, hogy megrovásban, próbára bocsátásban, pénzbüntetésben - és sorolhatnám azt a nyolc stációt, amely lehetőségként adott a bírónak, aki a mérlegelési jogkörében eljárva a legalkalmasabbat fogja kiválasztani. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Nem kell félni a bíráktól. Azt hiszem, nagyon jól tudták az elmúlt másfél évben, hogy mi a feladatuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 251 2002.11.27. 2:03  46-282

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Ott folytatnám, tisztelt képviselőtársaim, hogy miért kétértelmű ez a szabályozás. Egy köztudottan kábítószer-fogyasztó diszkóban megjelenik egy húszéves fiatalember, van nála 10 darab LSD-bélyeg vagy 10 heroinplakett. Mert ugyan, nem tudom, hogy az urak miről beszélnek, amikor spangliról van szó, de hogy a kis mennyiség, a csekély mennyiség mit jelent, az nem egy cigaretta, kérem szépen. Van 10 LSD-bélyeg nála, lehet nála 10 heroinplakett vagy 10 Ecstasy-tabletta. Ott van nála, szembesül egy rendőrrel. Mi az eljárás? Az eljárás az, hogy valamit kell tenni. Jegyzőkönyvet föl kell venni, megindul az eljárás a fiatalkorúval vagy az elkövetővel szemben, és ebben az eljárásban rögtön jegyzőkönyvbe mondja: kérem szépen, ez a 10 heroinplakett, amelyik nálam van - ez is heroin, kérem szépen -, saját fogyasztásra van nálam, miközben egy este tízszer, húszszor fordul ugyanabban a diszkóban, kínosan ügyelve mindig arra, hogy 10 heroinplakett legyen nála.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ettől álságos, mert nem tudnak különbséget tenni a saját fogyasztásra nálam tartott vagy nála tartott 10 heroinplakett meg Ecstasy-tabletta és a valós egy-kettő között, mert nem tudja a határvonalat meghúzni. Nemcsak azok a televíziónézők nézik, akik a gyerekeikért aggódnak, bár remélem, azok hallgatják többségükben; figyelik, kérem szépen, a kábítószer-terjesztők is. Figyelik, és megkapták a jó tanácsokat az elmúlt előterjesztésből, hogyan lehet megkerülni azt, hogy egy dílert el lehessen dílerként vagy kábítószer-forgalmazóként kapni. Ez a következménye ennek a törvénynek, ezt is végig kell gondolnunk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 263 2002.11.27. 2:24  46-282

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Képviselőtársaim! Csak az idei évben több mint egy tonna kábítószert foglaltak le. Ez rendkívül komoly kihívás. Jön Magyarországra igen nagy számban a kábítószer, és kábítószer-fogyasztás van. De azért abba a tévedésbe ne tessenek esni, hogy milyen eredménnyel járt az előző időszak, mert ha a statisztikai adatokat előveszem, akkor ’94 és ’98 között, amikor az a szabályozás volt érvényben, amely szabályozás ugyanilyen álságos volt, mint az önök szabályozása, akkor közel kilencszeresére emelkedett, szeretném megismételni: kilencszeresére emelkedett a kábítószerrel való visszaélés száma. 1994-ben alig volt még csak több kettőszáznál, és nagyon igaza van az államtitkár úrnak, hogy ez hogyan növekedett; a következő évre, ’95-re négyszáz-valamennyi lett, aztán 800-900 közötti volt a kábítószerrel visszaélés száma, majd 1998-ra, mire a kormányváltásra került sor, addigra ez a szám 2068 lett.

Erről beszéltem az előbb, hogy egy hirtelen felívelése volt a kábítószer-fogyasztásnak, a kábítószerrel való visszaélésnek. A kérdés az volt, Gusztos képviselő úr, hogy hogyan lehet csökkenteni vagy legalábbis csillapítani ezt a hirtelen felívelő szakaszt. Ehhez képest 2002-re négy év alatt ez a hirtelen növekedés, amely közel kilencszeres volt négy év alatt a Horn-kormány idején, ebből duplájára növekedett a kábítószerrel visszaélés száma. Tehát négy év alatt eljutottunk 2068-ról 4325 esetre, amiről az államtitkár úr is beszélt. Magyarul sikerült megállítani azt a hihetetlen emelkedését a kábítószer-fogyasztásnak és a kábítószerrel való (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) visszaélésnek, amiről itt beszélünk.

De ha már 4325 esetről beszélt az államtitkár úr, és ebből levonjuk azt a hat esetet, amelyik fogyasztással (Az elnök ismét csenget.) függ össze, akkor el kell gondolkodni, hogy 4320 kábítószer-kereskedővel (Az elnök ismét csenget.) számolhatunk ebben a statisztikában. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 283 2002.12.04. 2:19  272-292

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Nem éltünk hiába ebben a nyolc-kilencórás vitában, amely már mögöttünk van, a vezérszónoki felszólalások kapcsán és az általános vitában, mert én ugyan még nem láttam ezeket a módosító javaslatokat - szorgosan jegyeztem, amit a képviselő úr elmondott -, valójában a kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatban visszatértünk oda, ahhoz az eredeti állapothoz, amelyhez ragaszkodtunk, amely a hatályos törvénynek egyébként a szövege. Ilyenkor, úgy is, mint az előző törvény előterjesztője, és úgy is, mint aki ebben a vitában az átlagosnál többet érvelt, azt tudom mondani, hogy minden tiszteletem, hogy az előterjesztő és az MSZP képviselőcsoportjának a többsége elfogadta ezt az álláspontot.

Én időközben írtam egy levelet az MSZP-képviselőcsoport tagjainak, ezt meg fogják kapni, mert miután más eszközt nem láttam arra, hogy az észérveinket vegyük elő, és együtt lépjünk fel a kábítószernek minden olyan terjedése, terjesztése, fogyasztása ellen, amelyben mi gátat tudunk szabni vagy nemet tudunk mondani, ezért újból megfontolásra javasoltam a képviselőknek, hogy térjünk egyszer vissza erre a kábítószerügyre, és most ne foglalkozzon az Országgyűlés vele.

Megelőlegezem azt, amit a képviselő úr mondott, hogy ez ugyanilyen formában módosító indítványként az Országgyűlés előtt van, ezért csak szeretném örömömet kifejezni, hogy célba értek az érveink. Azért is egyetértek, nemcsak a kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos előterjesztéseikkel, hanem a 66. ponttal, hiszen nem lehet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) egyszerre kétféle kampányt hirdetni: hirdetni a családon belüli erőszak elleni fellépésnek sok-sok formáját, miközben enyhítünk a büntető törvénykönyv e szakaszán. Én csak üdvözölni szerettem volna ezt a három módosító indítványt. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 287 2002.12.04. 0:37  272-292

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Írásban nincs előttünk a módosító indítvány, arra tudok hagyatkozni, amit a képviselő úr elmondott, az elterelés esetére. És itt nyilván az elterelés arra az esetre vonatkozik, amikor nem egészségügyi indoka van az elterelésnek, hanem magatartási szabályok és egyéb.

Az elterelés esetén legalább egy alkalmat említett a képviselő úr. Nem legfeljebb egy alkalom ez? Nem legfeljebb egy alkalommal élhet ezzel az a személy? (Dr. Csákabonyi Balázs közbeszól.) Tehát nem legalább egy, hanem legfeljebb egy. Nyilvánvaló, ha ezt a módosítást majd meglátjuk, akkor ezt esetleg még kapcsolódóval lehet korrigálni. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 20-22 2002.12.10. 2:27  17-43

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A hétvégén az európai uniós csatlakozással kapcsolatban több nyilatkozat elhangzott. Elmondhatom, hogy a nyilatkozatokat összefoglalóan az jellemezte, hogy az elmúlt tizenkét éves ellenzéki, kormányzati politizálásunk végeredményeként az uniós csatlakozást mindenki következetesen támogatja. Támogatjuk mindamellett, hogy látjuk azokat a hiányosságokat, amelyeket láttunk négy éve, láttunk nyolc éve, látunk most is és látni fogjuk a csatlakozás utáni időszakban, mert mindannyiunk számára tévedés azt hinni, hogy a csatlakozás utáni helyzetben nem lesz mit tennünk, hogy a felzárkózás az európai uniós tagországok átlagához befejeződik a csatlakozással.

Ezért az a nyilatkozat, amelyet a Magyar Demokrata Fórum a hétvégi országos választmányán tett, rendkívül reálisan közelítette meg az európai uniós csatlakozást. Mi kívánjuk azt, hogy hazánk minél jobb feltétellel csatlakozzon az Európai Unióhoz, mert ma nincs más realitása Magyarországnak, mint az európai uniós csatlakozás. De látjuk azokat a felkészülésbeli hátrányokat, amelyekért szól az önök programja is, hiszen kampány kezdődik: április 12-én lesz népszavazás az európai uniós csatlakozásról. Ha a felkészülésünk száz százalékos lenne, akkor szeretném megkérdezni, hogy miért költünk milliárdokat a felkészülésre. Azért, hogy mindenki, minden szakma és minden állampolgár tudja, hogy mit jelent számára ez a felkészülés. Persze, hogy volt ennek egy előzményszakasza, de a kampányidőszak az, amikor ezt a kormánynak és az ellenzéki pártoknak egyszerre kell kihasználni arra, hogy egy társadalom felkészült legyen. És a költségvetésnek, a 2003-as és a 2004-es költségvetésnek az az egyik fő feladata (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy mindazon társadalmi réteget és csoportot, amelyik jelenleg láthatóan hátrányos helyzetű lesz (Az elnök ismét csenget.) a csatlakozás utáni első évben vagy második évben, most tudjuk kompenzálni és a versenyre felkészíteni, mert bizony, a piacképességünk és a versenyképességünk...

 

ELNÖK: Alelnök asszony!

 

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): ...támogatásra szorul. Elnök Asszony! Köszönöm szépen a türelmét. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 16 2002.12.17. 5:30  15-18

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Ma kilenc éve tízezrek álltak sorban a Magyar Országgyűlés épülete előtt, bebocsátásra várva a kupolába, hogy leróják kegyeletüket néhai Antall József miniszterelnök úr előtt. Most Antall József szavai és gondolatai már egy működő, már-már bejáratott demokrácia keretei között igazodási pontokat is jelentenek. Kristálytiszta logikával vázolta fel a szabad, demokratikus európai Magyarország jövőjét. Antall József tisztában volt helyzetünkkel és történelmi esélyeinkkel, és nem véletlenül jelölte ki már a kezdet kezdetén a magyarság intézményes kapcsolódási programját Európához, az Európai Unióhoz, a NATO-hoz. Ma, amikor időszerű intézményes európai csatlakozásunk, nem tudunk nem gondolni nagyon sok fontos gondolatára.

1990. május 22-én az európai Magyarországról beszélt erről a szószékről. Így fogalmazott: "Földrészünk mesterséges megosztásának megszűnésével Magyarország külpolitikájának legjelentősebb területe a gazdasági érdekeken és a közös tradíciók alapján politikai és kulturális téren vett Európa lesz. Ennek a váltásnak intézményes kereteit most kezdjük kiépíteni, először az Európa Tanácsba való belépéssel, majd a különféle nyugat-európai szervezetek munkájába fogunk bekapcsolódni. Mindez elő fogja mozdítani, hogy az Európai Közösség teljes jogú tagjává váljunk."

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Antall-kormány eljutott a Varsói Szerződéstől, a KGST-től a társulási szerződés benyújtásáig, s közben csoda történt: hazánk visszanyerte szabadságát. Egy történelmi folyamat nagy-nagy állomásairól beszéltem, és ezek a történelmi folyamatok folytatódtak a tárgyalások megkezdésével, az Európai Parlament bővítési vitájával nemrégiben Strasbourgban, és a legújabb állomás Koppenhága, a csatlakozási tárgyalások lezárása. E folyamat csak történelmi léptékkel mérhető, torzsalkodással nem lehet és nem szabad a nemzet reményeit tönkretenni. A rendszerváltozásban nyújtott nemzeti erőfeszítésünk, a NATO-népszavazás eredménye, a parlamenti választáson mutatott óriási választói aktivitás és a nemrégiben közzétett felmérés, mely szerint az emberek közel 80 százaléka támogatja az európai uniós csatlakozást, ez mind-mind azt jelenti, hogy e nép jobban akar élni, jobbá akar válni, és élni kíván a történelem adta lehetőségeivel.

Nekünk, közéleti embereknek ma nagy kihívás, hogy megőrizzük ezt a támogatottságot, erősítsük a reményt, az életösztönt az emberekben. Egyet nem lehet elvitatni e néptől: hogy találékony, okos, kreatív, ötletteli - és ha terheit csökkentjük, még inkább az. Önbizalom kell a magyarságnak - vallja a Magyar Demokrata Fórum kormányon és ellenzékben egyaránt. Egy egész politikai generáció vizsgázik felelősségből, hazaszeretetből. Nem minden úgy történt, mint amikor három ország volt esélyes a csatlakozásra, és kedvezőbb feltételekben reménykedhettünk. Nemzeti érdekérvényesítésünk lehetősége azzal együtt csökkent, ahogy tíz csatlakozó országgal fejeződött be a tárgyalássorozat.

 

 

(10.10)

 

Az elmúlt 6-8 év nem az európai gazdasági javulás időszaka, sokkal inkább a stagnálás, a gazdasági romlás ideje. Ez is egy indoka annak, hogy a bővítés, a szolidaritás maradt a jelszó, ám ott van mindig mellette a "de". De ez a csatlakozás nem egy évre és nem évekre szól: évtizedekre vagy évszázadokra határozza meg sorsunkat, s joggal remélhetjük földrészünk helyzetének javulását, s ebben hazánk sorsának jobbra fordulását. Nem feledhetjük, hogy nem maradhatunk kívül sem mi, sem az anyaországon kívül élők.

És egy szép, megdöbbentően aktuális antalli gondolattal zárom felszólalásomat: "Maastricht elfogadása ténykérdés, de senki előtt nem lehet kérdéses, hogy ez még a jelenlegi tagállamok esetében is problémákat vet fel - mondta Antall József -, például a közös valuta vagy a parlamentáris ellenőrzés egyéb részletkérdéseit. Magyarország számára azonban nincs más út. Az Európai Közösséggel járó tagság bármilyen következménye eltörpül a hátrányok mellett, amelyek akkor érnek bennünket, ha nem érhetjük el a rendes tagságot." Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 4 2002.12.23. 3:49  3-8

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A kereszténység és a családok legnagyobb ünnepére készülünk. Ebben a készülődésben bizony törekednünk kell arra, hogy minél jobban, érzékenyebben figyeljünk a valóságra, figyeljünk embertársainkra, figyeljünk nélkülöző, rászoruló, egyedülálló honfitársainkra. Adventi napokban a kereső, várakozó lelkületről, magatartásról elmélkedünk, miközben egyre komolyabb és nyilvánvalóbb, hogy nem advent tiszta fényű várakozásában, hanem adventi ködben élünk és létezünk. Zaklatott életű emberek vagyunk, zajos a külvilág, és a családi otthonokban is nehéz csendre és békességre lelni. Sok-sok hiányérzetünk van, sokszor úgy érezzük, hogy magányunk, problémáink nagyon nagy terhet rónak ránk. Szüntelenül keressük a feloldást. E feloldásban az isteni misztérium erőforrás. Az isteni jelrendszerben a jászol és a kereszt bizonyos értelemben ugyanazt tárja elénk. Az sem mondható véletlennek, hogy mindkettő ugyanabból a fából készül. A betlehemi gyermek sírásától a kereszten felhangzó jajkiáltásig a fény és a sötétség váltakozásának sajátos emberi ritmusa váltakozik. Amire a belső és a külső élet hullámzásában a belső, külső nehézségek és ezek nyomán járó feszültségek során mindig is szükségünk van és lesz, az lelkünk békéje, s lelkünk békéjének megőrzése.

 

(10.10)

 

Csakis a lélekben, a lelki békében, az erős hittel, erős elszánással élő ember tudja függetleníteni magát környezete kisebb-nagyobb bajaitól. Mindig szükségünk van és lesz az odafigyelésre, a szeretetre.

Egyéni és közösségi életünkben semmi sem fog sikerülni testvéri szeretet nélkül. E szeretet megköveteli és kiköveteli tőlünk, hogy tudjunk megbocsátani egymásnak, hogy türelmesek legyünk egymáshoz. Csakis ezen az úton járva leszünk képesek békességet, nyugalmat biztosítani egymásnak és közösségeinknek. Holnap, újra megünnepelt karácsony éjszakáján Krisztus világítsa meg, az ő fénye töltse el szívünket, akkor is, ha esetleg úgy érezzük: homályban, néha sötétségben botorkálunk, s lelkünk mécsese néha gyengébb fénnyel ég.

Több világosságot, több melegséget! - így könyörgött Goethe. Egy emberi lét után vágyódó kiáltása bizony jelképes ma is, és most is igen aktuális. A Magyar Demokrata Fórum nevében ezt kérjük mi is, és ezt kívánjuk mi is önöknek és minden honfitársunknak, hogy ebben az igazság napját váró adventi időben kegyelemteljes, békés karácsonyt kívánhassunk mindenkinek!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 39 2002.12.23. 4:54  26-106

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Beletörődéssel, de tudomásul vesszük és tudomásul veszem azt, hogy a büntető törvénykönyv nagyon sok helyen enyhül, és nem olyan irányban változik, amit mi két évvel ezelőtt a büntető törvénykönyvbe foglaltunk. Beletörődéssel tudomásul lehet venni olyan szabályok módosítását, mint a középérték, hogy hogyan fogja kiszabni a bíró az ítéletet. Beletörődéssel azt is tudomásul lehet venni, hogy a házi őrizetet hogyan számolják be ezentúl a bírák. De nem lehet beletörődni abba, ahogy a kábítószer-fogyasztókkal kapcsolatban ez a szabályozás félúton megállt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a vita nem az általános vita, hiszen az általános vitát követően a részletes vita utolsó órájában itt Csákabonyi képviselő úr előterjesztett egy javaslatot, és leszállt a béke az Országgyűlésbe, és egyetértettük azzal a szóban előterjesztett javaslatával, miszerint benyújtottak Avarkeszi képviselő úrral közösen egy olyan módosító indítványt, hogy az összes csekély mennyiségű kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény végére odaillesztenek egy módosítót, ami úgy szól, hogy bizony ez csak háromévente egyszer illeti meg az elkövetőt. Ezt már úgy tudomásul lehet venni, el is tudtuk volna fogadni. Azonban a benyújtott szöveg más lett. Más lett, ehhez képest a kormány is más módosító indítványt támogatott az alkotmányügyi bizottság előtt.

Szeretném még egyszer elmondani: a legnagyobb problémánk az, hogy így kezdődik a 21. §: "Nem büntethető kábítószerrel visszaélés miatt, aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez vagy tart. Ugyanúgy nem büntethető kábítószerrel visszaélés miatt az a 18. életévét betöltött személy, aki 18. életévét be nem töltött személy felhasználásával csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez vagy tart."

 

(11.50)

 

Ez az, ami miatt, tisztelt képviselőtársaim, benyújtottunk egy módosító javaslatot. Én kérem önöket, különösen szocialista párti képviselőtársaimat, akik nem tűzték ezt a választási kampányban a választási kampány részeként úgy, mint a Szabad Demokraták Szövetsége - hogy liberalizálni akar -, hogy gondolják meg, hogy milyen utat nyitunk meg ezzel a két szakasszal. Azt üzenjük a fogyasztónak, hogy nyugodtan fogyasszon, mert maximum egyszer lebukik, és akkor kaphat még lehetőséget arra, hogy kimossuk. De ez a kisebbik probléma. A nagyobbik gond ezzel az, hogy a terjesztőnek üzenik, hogy tíz heroinpakettel és tíz Ecstasy-tablettával tessék szíves sok embert kiküldeni diszkókba, iskolák környékére és sok helyre, mert mentesülhet a felelősségre vonás alól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a koherenciazavart kiküszöbölő módosító indítvány, amelyet Csáky András és Herényi Károly képviselőtársam nyújtott be, megegyezik azzal az elképzeléssel, amelyet itt a részletes vitában, egyetértésben az önök frakcióját képviselő képviselőtársakkal, mi több, a jelen lévő államtitkár úrral, mi akkor támogattunk. Én nagyon nagy tisztelettel kérem önöket, hogy fogadják el ezt a koherenciazavart kiküszöbölő módosító javaslatot, mert bizony olyan kérdésről van szó, amelyik visszafordíthatatlan folyamatot indít el. Így is nagyon sokat szenvedtünk az elmúlt időszakban azzal, hogy nem lehetett látványos eredményeket elérni.

A képviselő úr két évet kér az új szabályozásnak. A réginek nem volt meg a két év, de egyet elértünk: négy év alatt, '94 és '98 között közel kilencszeresére nőtt a kábítószerrel visszaélés száma - persze, hogy nem tudtuk a folyamatot visszafordítani -, de újabb négy év alatt csak kétszeresére, és idézőjelbe teszem a "csak"-ot. Azt a lendületet tudtuk megállítani, amely a magyar fiatalok nagy többségét, a középiskolás és egyetemista diákok jelentős részét teszi ki kísértésnek.

Nagy tisztelettel kérem önöket, gondolják meg, amikor erről a módosító javaslatról szavaznak, és nagyon kérem önöket, fogadják el ezt a koherenciazavart kiküszöbölő módosító javaslatot. A jövőnk, a gyerekeink jövőre függ ettől.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 74 2002.12.23. 4:45  26-106

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Képviselőtársaim! Azt szeretném kérni önöktől, hogy amennyiben a Csáky András és Herényi Károly által fémjelzett módosító indítványt elfogadják, abban az esetben az eljárás a továbbiakban is az marad, hogy egyszer megkapja - szinte automatikusan - az elterelés lehetőségét az elkövető fiatal, ezt követően másodszor, amennyiben eljárás indul ellene, megilleti őt az a lehetőség, hogy az ügyész a vádemelést elhalasztja.

Amennyiben az ügyész úgy ítéli meg, hogy olyan súlyú a cselekmény, hogy nem halasztja el a vádemelést, hanem elindul az eljárás a fiatalkorú elkövető ellen, akkor a bíró a bírói szakban megrovást, próbára bocsátást, felfüggesztett pénzbüntetést, pénzbüntetést, felfüggesztett szabadságvesztést és szabadságvesztést szabhat ki. Tisztelt Képviselőtársaim! Nyolc stáció marad meg arra az esetre, hogy az, aki csekély mennyiségű kábítószert magánál tart, fogyaszt, termeszt, előállít, az a legsúlyosabb esetben kerüljön be a börtönbe.

Volt idő, amikor vitáztunk az általános vitában; volt idő, amikor önöknek, szocialista párti képviselők, levelet írtam, hogy próbáljuk meg ezt a szakaszt kivenni a mostani módosításból és egy komoly szakmai vita után hozzuk vissza, ma pedig már ne vitázzunk, mert vége az általános vitának és a részletes vitának is. Ma kérem önöket, és nagy tisztelettel kérem önöket, gondolják végig azt, hogy nyolc stációval milyen lehetőség van egy bíró kezében, tisztelt képviselőtársaim.

Sajnálom, hogy elment az SZDSZ-es képviselő úr (A terembe visszatérő dr. Eörsi Mátyás: Itt vagyok!), aki felszólalt, négy bíró munkájáról állított ki bizonyítványt. Első, másodfokon eljáró bíráknak ez a sor adatott meg, hogy válasszanak, amikor a büntetés kiszabásánál dönthetnek arról, hogy mit tesznek.

Egy képviselő asszony a szocialista frakcióból azt mondta, hogy nem fejeztem be a szakaszt. Valóban nem fejeztem be, mert erről szól a mai egész vitánk. "Nem büntethető kábítószerrel visszaélés miatt, aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez vagy tart; nem büntethető kábítószerrel visszaélés miatt az a 18. életévét betöltött személy, aki 18. életévét be nem töltött személy felhasználásával csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez vagy tart - és való igaz, folytatódik a paragrafus -, feltéve, ha az elsőfokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt."

Közöttünk nem vitás a kábítószerfüggő személye, akit '93 óta megillet az a jog, hogy élhet az eltereléssel és egészségügyi ellátásban részesül. Ami közöttünk vitás, az a más, egyéb magatartási szabályok előírása. Ami ebben a szakaszban most benne maradt, az azt jelenti, hogy éveken - ne haragudjanak! -, évtizedeken keresztül élhet valaki ebben a két kategóriában az elterelés lehetőségével úgy, hogy bemegy a rendőrségre, és mint egy Coca-Cola-automata gombját megnyomva azt mondja: élni kívánok ezzel a lehetőséggel.

Ezért ha elfogadják a Herényi Károly és Csáky András által benyújtott koherenciamódosítót, akkor egységesen mindenkire vonatkozik az egyszeri elterelés lehetősége, majd az ügyészi vádemelés, a megrovás, a próbára bocsátás, a közérdekű munka, a pénzbüntetés két esete és a szabadságvesztés két esete.

(12.30)

 

Ettől toleránsabb jogalkotói és jogalkalmazói lehetőség kevés európai jogban van, miközben nagyon-nagyon keményen büntetjük a kábítószer-kereskedőket. Én még egyszer nagy tisztelettel kérem önöket, szavazzák meg ezt a koherenciamódosító javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 6 2003.03.03. 5:10  5-8

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Néhány hét múlva népszavazáson döntünk hazánk uniós csatlakozásáról. A Magyar Demokrata Fórum híve a csatlakozásnak, és legmagasabb döntéshozó testületein keresztül is kéri honfitársainkat, hogy támogassák hazánk csatlakozását. Az Európai Unió nem elsősorban cél: az igazi verseny jövő év május 1-je után kezdődik, nemzetközi környezetünk az országok és nemzetek érdekérvényesítésének kemény terepe lesz. Ha változatlanul araszolgatunk, és mindig csak a következő lépésig leszünk képesek felmérni hazánk lehetőségeit, nagy bajban leszünk.

Az Európai Unió terep és keret a magyarság, a magyar nemzet fejlődéséhez. De milyen Magyarországot akarunk a megváltozott körülmények között? Ahány párt ebben a Házban, valószínű annyifélét, ez pedig a nemzet érdekeinek szétforgácsolását jelenti. Egy olyan nemzetközi rendszerben fogunk élni, amely egyrészről az egység és egyezőség, másrészről pedig a különbözőségek és a különbözések világa. Ebben a világban az az erősebb, aki gyorsabb, aki felkészültebb, aki büszke nemzeti és kulturális hagyományaira.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti érdekek pontos megfogalmazása, a nemzeti érdekek képviselete sohasem volt olyan fontos a magyarság számára, mint amilyen most és az elkövetkező évtizedekben lesz. Sajnálatos, hogy éppen e történelmi sorsforduló idején hiányzik ez a belátás sokakból, akik hatalmi vagy döntési helyzetben vannak. Egy régi monarchiabeli mondás úgy szól: a helyzet tragikus, de nem komoly; a Monarchia a múlté, a helyzet pedig tragikus, és sajnos komoly: megváltozott Európa, megváltozott a világ és megváltoztak kihívásaink. Olyan fordulaton élünk ma, mint amilyen a rendszerváltozást megelőző néhány hónap volt, eközben a hazai politikai élet szereplőinek többsége erről nem vesz tudomást: nyolc-tíz év óta megszokott szereposztásban néznek egymással farkasszemet, és azt nézik, mikor mit törleszthetnek vissza abból, amit az előző négy évben kaptak.

Váltani kell: vagy vált a politika, vagy az emberek fognak átlépni rajtunk, mert az ő képviseletükre hivatottak képtelenek vagy nem akarnak hatékonyságot felmutatni. Egy bölcselet szerint a politikus nem jós és nem vátesz; ne azt várják tőle, hogy megjövendölje, hanem azt, hogy előidézze a jövőt. A magyarság jövője azt kívánja, hogy a közélet szereplői, a különböző irányultságú politikai erők egyezségre jussanak, közös gondolkodás eredményeképp találják meg a közös nevezőt a nemzeti összefogásban, az összefogás minimumában - enélkül a nemzet előtt álló stratégiai feladatok megoldása lehetetlen. Éreztük eddig is hiányát, de a jövőben enélkül szétforgácsolódnak érdekeink.

Mit képviselnek majd az európai parlamenti képviselők? Lelkünk mélyén érezzük, hogy képviselőink elsősorban legyenek magyarok, abban az értelemben, hogy képviseljék mindenkor a magyarság érdekeit, és csak másodsorban legyen fontos, hogy melyik párthoz vagy melyik politikai családhoz tartoznak, ezért is szükséges a nemzeti összefogás minimuma.

Ezért kezdeményeztük, hogy a négy parlamenti pártnak e kapcsolattartáshoz legyen egy-egy szakmai háttérintézménye, amely megoldja az információáramlást. Kezdeményezésünk alapján folynak a tárgyalások. Ezért kezdeményeztük, a határon túli magyarok jövőjéről folyjék párbeszéd, a törvény módosításáról úgyszintén folyamatosan legyen párbeszéd a Magyar Állandó Értekezleten keresztül. Ezért kezdeményeztük, hogy a négy parlamenti párt minél előbb kezdjen tárgyalásokat, és tisztázzuk, melyek azok a kérdéskörök, amelyekben semmilyen körülmények között ne forduljon szembe magyar a magyarral.

A magyar érdek megfogalmazása ebben a megváltozott világunkban teljességgel hiányzik. Elvárjuk e történelmi sorsforduló idején, hogy váltson a kormány is; elvárjuk, hogy a kormány vállalja a közös érdekeket, s ebben kezdeményező szerepet is; és elvárjuk, hogy a kormány erőteljesebb felelősséget vállaljon ebben az átalakulásban, mert történelmi sorsforduló idején történelmi megoldásokra és történelmi válaszokra van igény.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 207 2003.03.03. 7:23  203-207

ELNÖK: Köszönöm szépen. További felszólaló nem jelentkezett. Rogán Antal ügyrendi javaslatát teszem föl szavazásra. Kérdezem képviselőtársaimat, elfogadja-e az Országgyűlés Rogán Antal képviselő úr ügyrendi javaslatát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a javaslatot 106 igen szavazattal, 200 nem szavazattal, 1 tartózkodó szavazat mellett elutasította. (A Fidesz képviselőcsoportjának tagjai elhagyják az üléstermet.)

Tisztelt Országgyűlés! Most a határozathozatalok következnek. Tisztelt Országgyűlés! Ennek során a jelöltekről egyenként dönt az Országgyűlés. Egy-egy jelölt megválasztásához az összes országgyűlési képviselő több mint fele, azaz 194 képviselő igen szavazata szükséges. Az ügyrendi bizottság korábbi állásfoglalása szerint a személyi javaslatokról vita nélkül határoz az Országgyűlés.

 

 

(18.40)

 

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy megválasztja-e Bakó Lajost a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumának elnökségi tagjává. Kérem, szavazzanak a minősített többség szabályai szerint! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 203 igen szavazattal, nem szavazat és tartózkodó szavazat nélkül Bakó Lajost a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumának elnökségi tagjának megválasztotta.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy megválasztja-e dr. Czeglédi Lászlót a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma elnökségének tagjává. Kérem, szavazzanak a minősített többség szabályai szerint! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 204 igen szavazattal, 1 nem szavazat ellenében, tartózkodó szavazat nélkül Czeglédi Lászlót a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma elnökségi tagjának megválasztotta.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy megválasztja-e dr. Farkasné Gábor Alicét a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma elnökségének tagjává. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 202 igen szavazattal, 1 nem szavazat ellenében, tartózkodó szavazat nélkül dr. Farkasné Gábor Alicét a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma elnöksége tagjának megválasztotta.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy megválasztja-e Haraszti Miklóst a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma elnökségének tagjává. Kérem, szavazzanak a minősített többség szabályai szerint! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 198 igen szavazattal, 1 nem szavazat ellenében, 1 tartózkodó szavazat mellett Haraszti Miklóst a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma elnöksége tagjának megválasztotta.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy megválasztja-e Kozák Mártont a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma elnökségének tagjává. Kérem, szavazzanak a minősített többség szabályai szerint! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 204 igen szavazattal, 1 nem szavazat ellenében, tartózkodó szavazat nélkül Kozák Mártont a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma elnöksége tagjának megválasztotta.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy megválasztja-e Peták Istvánt a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma elnökségének tagjává.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 207 igen szavazattal, nem szavazat és tartózkodó szavazat nélkül Peták Istvánt a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma elnökségének tagjává megválasztotta. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Országgyűlés! A médiatörvény 55. § (7) bekezdésének megfelelően ha az egyik képviselőcsoport a jelölésben nem vett részt, az adott oldal másik képviselőcsoportja jelölheti a hiányzó elnökségi tagokat.

Figyelemmel arra, hogy a Fidesz képviselőcsoportja immár a harmadik jelöltállítási eljárásban sem állított jelöltet, az előbb elmondottak alapján az Országgyűlés elnöke felkéri a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezetőjét, hogy tegyen javaslatot további két elnökségi tag személyére is. Az Országgyűlés elnöke azt is kéri, hogy a képviselőcsoport által jelölt négy elnökségi tag közül tegyenek javaslatot a kuratóriumi elnökhelyettes személyére is. E két személyi javaslatról, valamint az elnökség tisztségviselőiről következő ülésünkön határozunk.

 

Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés elnöke a Házszabály 19. § (2) bekezdés g) pontjának megfelelően bizottsági tagcserére tett javaslatot, ezt H/2543. számon kapták önök kézhez. Ebben a kulturális és sajtóbizottságba Sági József helyett Erdős Norbertet, az oktatási és tudományos bizottságba pedig Erdős Norbert helyett Sági Józsefet jelöli a bizottság tagjává.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e a személyi javaslattal. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 205 igen szavazattal, nem szavazat nélkül és 1 tartózkodó szavazat mellett a személyi javaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az Országgyűlés és a magam nevében a megválasztott bizottsági tagoknak eredményes munkát kívánjak. (Taps.)

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a mentelmi ügy tárgyalása. A mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság H/2506. számon határozati javaslatot nyújtott be Répássy Róbert képviselő mentelmi ügyében. A bizottság indítványozza, hogy a Miskolci Városi Bíróság megkeresésével érintett ügyben az Országgyűlés Répássy Róbert országgyűlési képviselő mentelmi jogát ne függessze fel.

Megadom a szót Csákabonyi Balázsnak, a mentelmi bizottság előadójának, aki a bizottság javaslatát szóban is meg kívánja indokolni. Képviselő úr, önt illeti a szó.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 8 2003.04.07. 5:19  7-10

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Április 8-a jeles dátum. Április 8-án veszítettük el a legnagyobb magyart, Széchenyi Istvánt; április 8-án, 1990-ben élhettük meg hosszú évtizedek után először a szabad választást Magyarországon; április 8-án távozott sorainkból Csengey Dénes; és április 8-án született Antall József miniszterelnök úr.

Április 8-án, kedden 15 órakor a Fiumei sírkertben koszorúzással és főhajtással emlékezünk és tisztelgünk a szabad Magyarország néhai miniszterelnöke előtt.

Ma Antall József szavai és gondolatai már egy működő demokrácia keretei között igazodási pontokat jelentenek. Tudta, hogy egyszerre kell rombolni, és egyszerre kell építeni. Rombolni abban az értelemben, hogy a Varsói Szerződéstől, a KGST-től azok megszüntetésével tudunk végleg szabadulni, és a nem kívánt keleti kapcsolatainkat csak új kötődésekkel tudjuk végleg elszakítani.

A magyarság intézményes jövőjét az Európai Unióhoz és az euroatlanti szolidaritáshoz kötötte. Mi, magyar demokraták nem hagyhatjuk elvitatni a jobbközéptől, a Magyar Demokrata Fórumtól és személy szerint Antall Józseftől, hogy az európai felzárkózás minden mozzanatának és minden lényeges mozzanatának elindítója és alakítója volt. Egy történelmi folyamat nagy állomásairól beszélünk, és ezek 13 év óta egymásra épülnek. E folyamat csak történelmi léptékkel mérhető, és ebben a folyamatban nem szabad a nemzet eredményeit és reményeit tönkretenni.

Nem azért akartunk rendszerváltozást, hogy szembenézhessünk a munkanélküliséggel, az igazságtalan privatizációval és a piacverseny veszteseivel. Ez mind szomorú és elkerülhetetlen velejárója volt az átalakulásnak. Azért akartunk rendszerváltozást, hogy a ránk erőszakolt és bizonytalan keleti kötődéseink helyett a magyar emberek szabadon mérlegeljenek és dönthessenek hazánk sorsáról.

Hazánk április 12-én egy nagy parlamentté változik. A magyar döntéshozókhoz fordulok: ahhoz a közel nyolcmillió választópolgárhoz, aki a haza jövőjéről szombaton dönthet. Megszavazhatta volna a Magyar Országgyűlés is az alkotmány alapján a csatlakozást, de abban mindannyian egyetértettünk, hogy a nemzet sorsát évtizedekre, évszázadokra meghatározó kérdésben döntsön a nép.

A huszadik század magyar történelmét mindig mások és másutt döntötték el: Trianonban, Jaltán, Moszkvában. Ma nekünk adatik meg, hogy végre jövőnkről gondoskodjunk.

 

(13.20)

 

Érdemes megszívlelni Kádár Béla Miért Európa? című tanulmányának néhány gondolatát: Az európai csatlakozásunk történelmi léptékben búcsú a könnyűnek nem nevezhető múltunktól, amelyet a Himnuszunk is balsorsként említ. A tagság ugyanis búcsú a történelmi, és különösen a XX. században súlyosbodó elmaradottságtól, a felzárkózás, a korszerűsödés hordozója, búcsú megváltoztathatatlan és kilátástalan jövőnktől is egyben. A tagság a határok nélküli Európában búcsúztatja, ha nem is teheti meg nem történtté a trianoni traumát.

A tagság búcsú Jaltától és örökségétől, elbúcsúztatható a keleti és a nyugati világ közötti ingadozásunk, a kompországi státus; a tagsággal a nyugati partra érünk. A tagság búcsú a kisországi státustól, a szűk nemzetállami, nemzetgazdasági keretek közé szorított kisnemzeti léttől, fejlődési korlátoktól. A kitágult téren belül Magyarország már nem lesz olyan kicsi, mint egyedülállóként. Az uniós tagság nemcsak búcsú a múlt terhes örökségének egy részétől, hanem egyszer s mindenkorra randevú a jövővel, az európai, ám hagyományaira büszke nemzeti jövőnkkel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt televízióra figyelő s rádióra figyelő Honfitársaink! Egy egész nemzet vizsgázik április 12-én felelősségből és hazaszeretetből.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 146 2003.06.16. 2:42  145-152

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Tizennégy éve 1989. június 16-a emlékezetes nap volt számunkra, hiszen a Hősök terén adta meg a magyar nemzet először a végtisztességet 1956 hőseinek és a forradalomért kivégzett áldozatoknak. Évtizedek óta nem látott nemzeti egység valósult meg, nemzeti egyetértés volt Nagy Imre és mártírtársai újratemetéséért, nemzeti egyetértés volt abban, ahogyan fogadtuk a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálását, amivel az ítéleteket megsemmisítette, semmissé nyilvánította. Ugyanilyen nemzeti egyetértés övezte az első parlamenti törvényünket 1990-ben, 1956 forradalom és szabadságharcának törvénybe iktatásáról. Ugyan nem piros betűs ünnep június 16., de a nemzeti tiszteletadásunknak és az emlékezésünknek tizennégy éve jeles napja.

Fura emlékezés lett a mai megemlékezésből. 7 és 17 óra között lehet kimenni ‑ kisétálni, kiosonni, magánutakat tervezni ‑ ezen a napon a rákoskeresztúri temetőbe, az állami protokolltól leválasztva; leválasztva a protokolltól mindenki, az áldozatok, az áldozatok hozzátartozói, az '56-osok, az egykori műszaki egyetemisták, a pesti srácok, leválasztva a tisztelgő állampolgárok sokasága, a pártok és az állami intézményeknek azok a képviselői, akik az állami protokollünnepségen részt szoktak és részt kívánnak venni.

Kérdezem, állandósul-e, hogy mindenki magánügye legyen ez az ünnep, majd pedig e nap tapasztalatai alapján maga október 23-a is. Mert nem az egy-két bekiabálás, amelyik nemkívánatos egy ilyen ünnepen, a nagy probléma, hanem az ilyen szervezésű ünnepek és emléknapok, mert ezek teremtenek igazi nagy szakadékokat és választanak el minket. Megalakul majd a mi ünnepünk meg ti ünnepetek, ti is emlékeztek és mi is emlékezünk.

Végiggondolta valaki, hogy a kormány mit üzent az idei állami protokollal? A kormányzati felelősség más, mint a civil szféráé és az ellenzéké. A mai protokollal azt üzente, hogy nem vállal közösséget a magyar nemzet megemlékező honfitársaival.

Köszönöm, és várom válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 150 2003.06.16. 1:43  145-152

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Miniszter úr, nagyon szegényes volt az idei állami protokoll, és szeretném aláhúzni, hogy leválasztotta a megemlékező közjogi méltóságainktól az állampolgárokat, leválasztotta az áldozatokat, az áldozatok hozzátartozóit. Részt vettem a reggeli meghívó szerint az ünnepségen. El kell mondanom, hogy a Vértanúk terén kevesen voltunk. Azért voltunk kevesen, mert a tér másik oldaláról '56-osok szerettek volna odajönni, de nem volt meghívójuk. Volt olyan '56-os, akit a Vértanúk teréről civil ruhás rendőrök azzal tanácsoltak el, hogy itt csak az mehet be, akinek meghívója van.

Kimentünk a rákoskeresztúri köztemetőbe, tízszer annyi volt a rendőr, mint az '56-os. Meggyőződésem, hogy egy megemlékezésnek nem lehet ez az izoláltság a célja. Az állami protokoll pedig egy ilyen meghívóval adta tanújelét annak, hogy a Magyar Köztársaság elnöke, miniszterelnöke és az Országgyűlés elnöke meghív minket ‑ mint a pártok képviselőit ‑ 7 és 17 óra között a rákoskeresztúri köztemetőbe tiszteletadásra. Hiszem, hogy nem az a feladata az állami és a külügyi protokollnak, hogy olyan meghívót küldjön ki honfitársainknak, a megemlékező intézményeknek, ami a temető nyitva tartására korlátozódik. A kormányzati felelősség ennél sokkal több, és amikor két-három párt kormányon van, felelős azért is, hogy egy nemzet méltó módon tudjon fejet hajtani mártírtársai előtt.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 357 2003.06.16. 19:22  334-378

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök úr! Kedves Képviselőtársaim! Az általános vita legfontosabb kérdései azok az általános szabályozási kérdések, amelyek arról szólnak, hogy mi egy törvénynek az előzménye, mi a törvény szükségessége, jogrendbe illeszthető-e, alkotmányos-e. Nos, ilyen általános kérdésekkel szeretnék felszólalásom első kétharmadában foglalkozni.

A Magyar Demokrata Fórum a politikai hitvallásában a kezdetektől fogva kiemelt helyre helyezte, hogy az elszakított nemzetrészen élő honfitársaink iránti gondoskodást az anyaország vállalja. Így volt ez 15 évvel ezelőtt. Minden cselekedetünket Szabó Dezső elhíresült mondata határozta meg, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Elég hosszú időnek kellett eltelni ahhoz, hogy ezek a szép szavak tettekké is formálódjanak.

A Magyar Demokrata Fórum megalakulása a magyarság esélyei tárgyú közös gondolkodással vette kezdetét. A szomszédságban élő magyarok közösségeinek a sorsával való törődés nagyon fontos feladata volt a Fórumnak. Antall József miniszterelnökként vállalta itt, az Országgyűlésben, pontosan 13 éve, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni, bár remek jól tudta, hogy mit jelent közjogilag 10 milliós Magyarország miniszterelnöke lenni, ugyanakkor tudta, mit jelent a nemzetben való gondolkodás.

Trianon a magyar nemzet tragédiája, nyugodtan állíthatjuk, hogy a XX. század legnagyobb sebe. Trianon óta mi, magyarok tudjuk, hogy más a felelőssége és más a hozzáállása külpolitikában, Európa-politikában, kisebbségpolitikában egy olyan államnak, amelyik önmagával határos, amellyel a XX. században csúfot űzött Európa és a világ. A '90 és '94 közötti MDF-kormány külpolitikája három pont mentén foglalható össze, és örülök, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége is úgy emlékszik vissza erre a három pilléren álló, a rendszerváltozás hajnalán kialakult külpolitikára, hogy egyik sem nélkülözheti a másikat.

Az első volt az euroatlanti integráció, a második a jószomszédi viszony kiépítése, a harmadik az összmagyarságot érintő nemzetpolitika. Ezek egymás nélkül nem működnek, bármelyik hiányzik ebből a rendszerből, bizony a másik kettőnek a létét is veszélyezteti. A Fórum ekkor fogalmazta meg, '90 és '94 közötti külpolitikájában, hogy a Kárpát-medencében élő magyarságnak egyetlen történelmi realitása az újraegyesítés kapcsán az európai uniós csatlakozás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a ciklusban jött létre a Határon Túli Magyarok Hivatala, ebben a ciklusban jött létre az Illyés Közalapítvány, ebben a ciklusban jött létre a Kézfogás Közalapítvány. Ezeknek az intézményeknek a léte és az ezekből az intézményekből származó kedvezményeknek a jó szándéka Magyarországnak azt az elkötelezett politikáját tükrözte a rendszerváltozás hajnalán, hogy az összmagyarság bevonásával kíván nemzetpolitikát megvalósítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Antall József kormánya külpolitikai és nemzetpolitikai törekvéseiben két dolgot világossá tett. Az első, hogy az anyaországnak joga és szükség esetén kötelessége is megvédeni a határon túl élő közösségeit, beleértve ebbe nemzetközi fórumokon tett fellépését is. A második, hogy a határon túli magyarság ügyében kormányzópárt és ellenzék csak úgy foglaljon állást, ha a határon túli magyarok legitim szervezeteinek legitim vezetőivel egyetértésben van.

Megadatott a lehetősége annak is, hogy a magyar kormány, kormányzó és ellenzéki pártok, valamint a határon túli magyarság politikai szervezeteinek konzultációja intézményesült formában létrejöhessen. Hiszen jól emlékszünk arra, hogyan kezdődött a magyar-magyar csúcs, a magyarországi és a szomszédságbeli magyar politikai erőknek hogyan alakult ki egy közös tanácskozó testülete, majd ebből hogyan alakult meg 1999. február 20-án a Magyar Állandó Értekezlet, amely megteremtette a tényleges fórumát és alakját egy ilyen nemzeti együttes döntéshozatalnak.

2001-ben az Országgyűléshez beterjesztett kedvezménytörvény korszakos jelentőségű volt, és egészen új fejezetet nyitott meg a magyarság nemzeti együvé tartozásának folyamatában. Kérem kormánypárti képviselőtársaimat, ne használják azt a szót, hogy a kedvezménytörvény megbukott, meg földön van és hasonlók! Egy olyan törvény született meg 2001-ben, amely nemzeti szolidaritásunk első közjogias formája volt, az első törvénye. Nagy örömmel támogattam volna, hogy ha egy ilyen előzmény után, ami folyamatot az Antall-kormány elindított, '94 és '98 között hasonló törvényt alkotott volna meg az a kormány, amelyik akkor kormányzásra kapott lehetőséget, most pedig oly könnyen kritizál egy olyan törvényt, amely valójában, érezzük, látjuk, akik határon túl járunk, korszakot nyitott meg.

(3.50)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látszott, hogy a Magyar Demokrata Fórum által megkezdett folyamatok révbe érnek a törvény elfogadásával. Akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy akkor miért volt szükség ennek a törvénynek a módosítására. A kormány által benyújtott tervezet a hatályos törvénynél nem lett jobb, a kedvezményezettek és a kedvezmények körét egy terület kivételével nem szélesítette, de arra sem lehet hivatkozni, hogy az elfogadása óta eltelt időszak nagy változásai tették indokolttá a törvény revízióját.

A 2001-ben elfogadott törvényt különféle nemzetközi szervezetek vizsgálták, egyikük sem fogalmazott meg olyan súlyos kritikákat, amelyek a kialakított koncepció és a törvény alapvető elveinek újragondolását és megváltoztatását tették volna szükségessé.

A velencei bizottság jelentése foglalkozik részletesen más európai államok hasonló jellegű és tartalmú jogszabályaival, valamint a vonatkozó két- és többoldalú egyezmények, megállapodások kapcsolatával és a nemzetközi jog elveivel, a törvény által biztosított megkülönböztetett bánásmóddal kapcsolatban pedig megállapítja, hogy azok önmagukban nem diszkriminatívak és nem sértik a nemzetközi jog alapelveit.

Az Európa Tanács jogi és emberi jogi bizottságának jelentéstevője, Eric Jürgens által készített legelső jelentéstervezetet tartalmi hiányosságok miatt vissza is vonták, így az abban megfogalmazott kritikai észrevételeket fenntartásokkal kellene kezelni. Az Európai Unió intézményei közül sem a tanács, sem a parlament nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, hivatalos álláspontot arról nem fogalmazott meg. A közösségi joganyagra pedig kérem, ne hivatkozzanak, mert a közösségi joganyag és a törvény kapcsolatáról bátran kimondhatjuk, hogy az a közösségi jog rendelkezéseit nem sérti, nem sérti az Unió joganyagát a hatályos törvény sem.

Mindenesetre elvárható lett volna, hogy ilyen előzmények után, mint ami a Jürgens-jelentésben megfogalmazódott, körültekintőbben járjon el a kormány, és jóval nagyobb elszántsággal próbálja védeni, támogatni és érvényre juttatni a határon túli magyarság érdekeit, elsősorban a hatályos törvény alapján, másodsorban pedig a 2002. novemberi MÁÉRT-ajánlás alapján is. A kormány bizony megtehette volna ezt több síkon is. Az első sík a koalíción keresztül egyfajta pártpolitikai érvelés; a második a diplomáciai; a harmadik a nemzetközi jog színterén. A kormány nem aknázta ki megfelelően a rendelkezésre álló diplomáciai lehetőségeket sem, amit sajnos most is jól példáz Szlovákia ismételt reagálása a módosítás tervezetére.

A miniszterelnök úr gyakran hív életre szakértői testületeket egy-egy törvény kapcsán a saját kormánya előterjesztéseivel szemben. Láthattuk ezt először az ügynöktörvény kapcsán, azután az alkotmánymódosításkor, és láttuk az állami vezetőkre vonatkozó etikai kódex megalkotásakor is. Erre a kedvezménytörvény esetében is sor kerülhetett volna nemzetközi jogi szakértők felkérésével, nem tették meg. Pedig láttunk már példát arra, hogy egy nemzetközileg vitatott kérdésben, 1994 és 1998 között Bős-Nagymaros ügyében a kormányzat szakértői bizottságot hozott létre.

Miért nem került sor erre ebben a nagy horderejű kérdésében, amikor a határon túli magyarokról van szó? Járatlan úton jártunk, nemzetközi jogilag kényes területen. Egyetlenegy szakértői bizottság nem működött közre, hogy ezeket a tévhiteket eloszlathattuk volna. A kormány nagyon könnyen feltette a kezét, és nagyon könnyen megadta magát.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2002 novemberében tartott MÁÉRT-ülés által kidolgozott konszenzusos javaslatot továbbra is jónak tartom, sőt jobbnak tartottam, mint ezt az utolsó MÁÉRT-en elfogadott javaslatot. Kár volt azt olyan könnyen feladni, és talán rövid volt az idő a két MÁÉRT-ülés között ahhoz, hogy jobb előkészítéssel juthattunk volna el a mai napig. Bizony, hiányos volt és elég rosszul sikeredett az az egyeztetés, amely megelőzte ennek a törvényjavaslatnak az Országgyűléshez való beterjesztését.

Az elmúlt közel egy évben a kedvezménytörvény tekintélyét azért nagyon sok minden tépázta. Tépázta, hogy a legutóbbi választási kampányban politikai céllal felhasználták ezt a politikusok, azután a több mint egy esztendeje húzódó módosítása, az, hogy a MÁÉRT utolsó, 2002. novemberi ajánlása valójában sikertelen kísérlet volt. Ennek a törvénynek az is tépázta a tekintélyét, hogy a határon túli magyar közösségeknek járó kedvezményeket adminisztratív módon vissza is tartották. A 2002-es pályázatok egy része nem lett kifizetve, a 2003-as pályázatokat pedig még ki sem írták.

Bízom abban, hogy ennek a mostani törvénymódosításnak továbbra is a határon túli magyar közösségek megerősítése a célja, és hogy a magyar nemzethez tartozás kifejeződését, a Kárpát-medencében élő összmagyarságot érintő döntéseket jóval körültekintőbben és nagyobb felelősséggel kell kezelni.

A szülőföldjükön határon kívülre kényszerített magyarság a tágabban értelmezett, nem pedig jogilag meghatározott magyar történelmi, közjogi, gazdasági örökség és tradíció részesének tekinti magát. Valamennyi, e közösségi érzetet szűkítő és korlátozó szándék, kezdeményezés vagy megfogalmazás bizony gyengíti a határon túl, de a szülőföldjükön élő magyar közösségek nemzeti identitását, és csökkenti igényüket a kapcsolattartásra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum a MÁÉRT legutóbbi, hetedik ülésének zárónyilatkozatát arra tekintettel támogatta, hogy azt a határon túli magyar szervezetek is elfogadták. Szeretném elmondani, mert a zárónyilatkozattal kapcsolatban elég sok tévhit kering: nem módosító javaslatokról tárgyalt a MÁÉRT. A MÁÉRT elfogadott egy zárónyilatkozatot, amelynek két olyan pontja van, amely említésre méltó. Az egyik: milyen elvek mellett volt egyetértés a MÁÉRT-en? Ez a négy elv így szól a zárónyilatkozatban: a törvény eredeti céljait, azaz a határon túli magyarság identitásának megőrzését és szülőföldön való megmaradását meg kell őrizni; a törvénnyel jobb esélyt kell adni a szülőföldön magyarként való boldoguláshoz; a törvény Magyarország és más államok európai uniós taggá válása után is érvényben maradjon; és a magyarigazolvány jelentősége semmilyen formában ne sérüljön. Én ma is azt mondom, ennek a zárónyilatkozatnak minden gondolata és minden mondata vállalható. Most már csak az a kérdés, hogy a zárónyilatkozat és a benyújtott törvénytervezet mennyire fedik egymást. Azt hiszem, sok területen módosító javaslatokkal még közelebb kellene hozni az alapelveket és a törvény módosításában megfogalmazott szöveges részeket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Két-három olyan visszatérő gondolat volt a felszólalásokban, amelyekre engedjék meg, hogy kitérjek.

Németh Zsolt képviselő úr hiányolta az egységes magyar nemzetet, majd pedig választ kaptunk Eörsi Mátyástól arra, hogy miért nem lehet egységes magyar nemzet szövegét megfogalmazni, ugyanakkor példát említett arra, hogy nyelvében, kultúrájában és kötődéseiben mennyi a hasonlatosság, még a népdalaiban is ‑ ezt meghaladóan kevés. Akkor azt javasolom, hogy ezt kell belefoglalni a törvénymódosításba, illetőleg egy módosító javaslatba, mert hogy ha az a kultúra része, mert ha ebben egyetértés van, hogy az egységes nemzet ebben egységes, a közös nyelvben, a kultúrában és a hagyományaiban, akkor ezt kell belefoglalni egy ilyen módosító indítványba.

A másik ilyen kérdés, amit többen említettek, ez pedig az volt, hogy jó lenne már befejezni a határon túli kedvezményekről szóló törvényt, mert akkor mással tudnánk foglalkozni.

 

 

(4.00)

 

 

Én nem hiszem, hogy lett volna olyan ellenzéki vagy parlamenti képviselő, aki, hogyha nemzetstratégiai kérdésekben előterjesztést tett volna a kormány, a Szocialista Párt, egy képviselő, bárki, ezt visszautasította volna. Nem hiszem, hogy az egyik kizárja a másikat. Ha Tabajdi képviselő úr azt mondja, hogy sokkal többet kellene a megélhetésükkel foglalkozni a határon túli magyaroknak, sokkal többet kellene foglalkozni gazdasági és egyéb kérdésekkel, ám tegyük, ez eddig sem volt akadálya ‑ a határon túli magyarok kedvezményeiről szóló törvény nincs két hete, hogy itt van a Ház előtt! Ez igazán nem lett volna akadálya annak, hogy az elmúlt hónapokban ne tudtunk volna egy másfajta stratégia mentén is tárgyalni néhány olyan kérdésben, amiben egészen biztos vagyok, hogy az ellenzék partner lett volna.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum a zárónyilatkozatot azért írta alá, mert a határon túli magyar szervezetek képviselői nagyon nagy többségben azt támogatták, számunkra pedig ezekből a történelmi előzményekből is és az észérvek alapján is az a következtetés volt levonható, hogy ha a határon túli magyarok kedvezményeiről szóló törvény a határon túli magyarokról és a határon túli magyarokért szól, akkor tartsuk tiszteletben az ő véleményüket, és ezt a Magyar Demokrata Fórum maximálisan tiszteletben tartotta. A Fórum nem vállalta magára, és nem is akarta magára vállalni azt a szerepet, hogy ellenük vagy adott esetben helyettük mondjuk meg, hogy a szabályozásban mi jó.

De engedjék meg, hogy a leghatározottabban utasítsam vissza azt, hogy sokan úgy vélik, bizony beszorított helyzetben voltak a határon túli magyar szervezetek. Aki ismeri a határon túli magyar szervezeteknek és a határon túl élő magyar embereknek az elkötelezettségét, a ragaszkodását az anyaországhoz, a kultúrához, az nem engedheti meg magának azt, hogy ilyen kishitűséggel vádolja meg azokat az embereket, akik az elmúlt évtizedekben bátran vállalták társaik helyett és az elszakított nemzetrészen élő magyarjaik helyett is azt, hogy kiállnak a közösségért, kiállnak annak a kultúrának a védelmében, ami a magyar nemzethez való tartozást jelenti mindannyiuk számára.

Egészen biztos, hogy a határon túli magyar honfitársainknak más a realitásérzéke, mint nekünk, vagy nekünk van más realitásérzékünk, mint nekik, ezért ennek a tiszteletben tartása jelent meg akkor, amikor a Magyar Demokrata Fórum elsősorban a határon túli magyarok nyilatkozatát figyelembe véve fogadta el a zárónyilatkozatot. Azonban ahhoz, hogy ennek a zárónyilatkozatnak az eredeti szellemiségéhez jobban tudjunk közelíteni, módosító indítványokat nyújtunk be, és azt tudom mondani ma, hogy amennyiben a módosító javaslatainkat a kormánytöbbség elfogadja, úgy minden bizonnyal a Magyar Demokrata Fórum partner lesz ehhez a törvényhez is, és bízunk abban, hogy ennek az eszmeiségnek megfelelően sikerül egy valóban a határon túli magyarok kedvezményeit bővítő törvényt megfogalmaznunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 191 2003.06.17. 9:28  172-217

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Rövid kérdésem lenne: miért ülünk most itt? Volt a MÁÉRT-nak egy értekezlete május 24-én. Ezen a MÁÉRT-értekezleten elfogadtuk, mi alá is írtuk a zárónyilatkozatot, ennek minden gondolatával azóta is egyetértek. A MÁÉRT nyilatkozatában van négy olyan pont, amelyik négy pont utalást tartalmaz arra, hogy ha elkészül a határon túli magyarok kedvezményeiről szóló törvény, akkor feleljen meg négy feltételnek.

 

 

(20.40)

 

A törvény eredeti céljait, azaz a határon túli magyarság identitásának megőrzését és szülőföldön való megmaradását meg kell őrizni; a törvénnyel jobb esélyt kell biztosítani a szülőföldön magyarként való boldoguláshoz; a törvény Magyarország és más államok európai uniós taggá válása után is érvényben maradjon; a magyarigazolvány jelentősége semmilyen formában ne sérüljön. Az összes többi, ami az európai uniós csatlakozás, a Magyar Állandó Értekezlet feltételeit és minősítését tartalmazza, nem a határon túli magyarok kedvezményeiről szóló törvényhez kapcsolódnak. Ez a négy alapelv igen.

Általában is nagyon fontos az, hogy ha egy törvény az Országgyűlés elé kerül, akkor vegyük komolyan az általános vitát, a módosító indítványokat és a részletes vitát. Egy ilyen törvénynél azonban hatványozottan érvényesül ez. Hiszen itt nemcsak a szabályozás elveiről kell beszélnünk, úgy általában a módosító indítványokról, hanem össze kell tudnunk vetni, hogy az elkészült mű, a törvénymódosítás megfelel-e annak a zárónyilatkozatnak, ami az egésznek megadta, mondhatjuk, hogy nem jogi alapját, megadta azt a morális alapot vagy azt a nemzeti szolidaritásból eredő alapot, ami egy ilyen törvénynél nagyon fontos.

Tegnap szó nélkül viselte a Magyar Demokrata Fórum, egy megjegyzést nem tettünk arra, hogy reggel 6 óráig itt ültünk. Azt is tudomásul vesszük, hogy a miniszter úrnak sok más dolga is van, megkérte Szabó Vilmos államtitkár urat, aki az éjszakát és a hajnalt itt végigülte; ön a harmadik személy ebben a rövid, néhány órás vitában ezzel a törvénnyel kapcsolatban. Szó nélkül hagytuk azt, hogy egy általános vita éjjel, hajnalban folyjék, mert számunkra az a fontos, hogy megszülessék egy olyan törvény, amely nem elsősorban a mi igényünket, nem elsősorban a Szocialista Párt és a kormány igényeit, hanem mindenkiét, a határon túli magyarokét is figyelembe véve elégítse ki úgy, hogy azt tudjuk, ahogy az elmúlt időszakban, nem azért, mert ez külpolitika, hanem azért, mert itt határon túli honfitársainkról van szó, egy nagy konszenzus övezze ezt a törvényt. A Magyar Demokrata Fórum ezért vállalta, hogy a zárónyilatkozatot aláírja.

Tegnap éjszaka végighallgattuk az általános vitát. Nagyon tanulságos volt. Az a kitétel, amire államtitkár úr utalt, hogy vajon szükséges-e az egységes magyar nemzet megjelenítése vagy nem, a tegnapi vitában egészen közel került kormánypárt és ellenzék véleménye ahhoz, hogy ki mit ért a magyar nemzet egysége alatt. És hogy Eörsi Mátyást idézzem, ő azt érti alatta, hogy bizony a nyelvünkben, a kultúránkban, a hagyományainkban, a népzenei kötődéseinkben nagyon sok olyan elem van, ami miatt mi mégiscsak ugyanazon nemzethez tartozunk, és egyet is gondolunk róla. S akkor azt javasolta, hogy ezt kellene egy módosító indítványba beleírni.

Bele is fogalmaztuk egybe, amelyik a bizottság elé került, hogy mit jelent a kultúrájában, vitathatatlan, mit jelent az anyanyelvében, vitathatatlan, és a hagyományainkban; hogy ne Szabó Ferencet idézzem, aki azt mondta, hogy az ország mindig birtoklás dolga, a haza a szeretet és az érzelmek világa, a nemzet közös emlék a múltból és közös terv a jövőbe - no de mondjuk, hogy ez az irodalmi munkásságának a része. De hogy ma ebben a teremben nem ül ember, de azt hiszem, Magyarországon sem, aki vitába szállna velünk, hogy minket, magyarokat ez a három dolog egészen biztos, hogy összeköt, ez vitán felüli. Ezt fogalmaztuk meg egy módosító indítványban. Mert még azt is megengedem, hogy ne legyen általában egységes magyar nemzet, más kérdés a magyar nemzet egysége. De amiben kimutatható ez az egység, azt fogalmazzuk meg, és ha ehhez egy konszenzusos javaslatot tudunk tenni, és ez volt a határon túli magyarok kérése is, ám tegyük meg. Meg is fogalmaztuk ezt a javaslatunkat.

Államtitkár úrnak azért nem értem az érveit, mert attól, hogy minden jogszabály ma Magyarországon az emberekről és az emberekért szól, még soha nem úgy kezdünk egy normaszöveget, hogy antropológiai feljegyzést adjunk arról, hogy ki mit ért az ember alatt.

Vannak olyan kitételek, ilyen a nemzet összetartozása, ilyen a szolidaritás és sok minden más, aminek nem szoktuk definícióját adni egy törvényben, mert mindannyiunk számára teljesen egyértelmű, hogy ez mit jelent nekünk. Nem a nemzet fogalmát kellene itt, hanem az összetartozásunknak a gyökereit megjelölnünk. Meg is tettük ezt. Azonban én is méltatlannak tartottam azt, amit ma a bizottsági üléseken tettek. Ez egy kutyakomédia. Mert tudtuk azt az elutasított módosítókból, hogy nem azért nem fogadják el a módosítókat, mert egynéhányan nem értenének egyet, hiszen a tegnap esti vita bebizonyította, hogy tudunk egyetérteni több dologban is. Azért nem fogadták el, mert hétfőn nem lehet záróvitát tartani.

Én hadd ajánljam föl a Magyar Demokrata Fórum nevében, hogy ha kell, még egy hetet eljövünk - és egészen biztos, hogy lesz még az Országgyűlésben partner, aki ezt vállalja -, ha ez a módosító indítványok érdemi megtárgyalásának a módja. Ha pedig az az indoka, hogy nem is akarnak befogadni módosító indítványt, akkor mi végre töltjük itt az estéinket, éjszakáinkat, és miért hivatkozunk olyan sokszor arra, hogy a külpolitikának és a határon túli magyar politikánknak bizony konszenzusra kellene épülnie?

Azért tűnik üres trükknek ez a mai bizottsági lesöpréssorozat, mert ha legalább egy olyan indítvány lett volna, hogy egy Házszabálytól való eltéréssel adjuk meg annak lehetőségét, hogy hétfőn azokról a módosító indítványokról is lehessen szavazni, amelyekkel egyetértünk, akkor némi jó szándékot tudtam volna feltételezni. Így ugyan tartunk egy általános vitát, tartunk egy részletes vitát, de úgy tűnik, csak a jegyzőkönyvnek beszélünk, mert valós tartalma elfogadott módosító indítványok formájában nem jelenhet meg.

Ezért mindenféleképpen szerettem volna ezzel kapcsolatban a Magyar Demokrata Fórum véleményét elmondani. Méltatlan a határon túli magyarokhoz, méltatlan a Magyar Országgyűléshez, hogy egy kitűzött nyári szabadsághoz képest úgy kurtítjuk meg a képviselők jogosítványait a parlamentben, hogy cél nélkül, csak azért, hogy jövő héten hétfőn délután az Országgyűlés szabadságra tudjon menni, föláldozzunk egy olyan törvényt, amelyre sokkal nagyobb körültekintéssel kellene magyarságunknak figyelni. Túl sok tépázást élt meg az elmúlt egy évben ez a törvény ahhoz, hogy most már megfelelő tisztelettel és alázattal közelítsük meg ezt a kérdést.

Javaslom államtitkár úrnak, hogy hosszabbítsuk meg egy héttel, mi készek vagyunk a jövő héten is sok-sok módosító indítványt megvitatni, tegyük ezt a törvényt olyanná, amelyben mindannyiunk véleménye megjelenhet. Én nem utasítottam el tegnap ezt a törvényt; azt mondtam, ha megfogadják azt a néhány módosító indítványunkat, amelyhez ragaszkodunk, akkor a Magyar Demokrata Fórum támogatni is tudja ezt a törvényt. Azonban a ma délután meggyőzött engem arról, hogy ez egy egyszerű trükk, és senki nem volt kíváncsi a valós konszenzusos módosító indítványokra, pusztán arra, hogy jövő héten hétfőn délután az Országgyűlés megkezdhesse megérdemelt szabadságát.

Hosszú idő óta várunk arra, hogy ez a törvény valóban működjön. Nem rajtunk múlott, hogy tavaly óta fölfüggesztették a pályázatokat, és nem részesednek a határon túli magyarok még abban a kedvezményben sem, amit a hatályos törvény biztosított.

Kérem államtitkár urat, hogy a határon túli magyarok tisztelete legyen akkora mindannyiunk előtt, hogy ezt a törvényt ne egy szabadságoláshoz akarjuk szabni.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 197 2003.06.17. 2:58  172-217

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Ön a válaszában azt mondta, hogy amikor a MÁÉRT zárónyilatkozatát elfogadtuk, akkor tudott volt a törvény módosítása is részben. Részben tudott volt, részben pedig nem, ugyanis, amikor a MÁÉRT zárónyilatkozatának az utolsó szakaszát elfogadtuk, akkor az első variációban még az volt benne, hogy a Magyar Állandó Értekezlet résztvevői, annak tudatában, hogy a törvény módosításából és alkalmazásából fakadó feladatok a Magyar Köztársaság Országgyűlésének és kormányának jogkörébe és felelősségébe tartoznak, azzal a felhívással fordulnak, hogy legjobb tudásuk szerint hozzanak döntést. Ezt én kifogásoltam, mert ez azt üzente, hogy ugyan mi itt tárgyalgatunk, de valójában azt tesz majd az Országgyűlés, amit akar. Ezzel szemben fogalmazódott meg a zárónyilatkozat utolsó bekezdése, amely úgy szólt, hogy az Országgyűlés pártjai és a kormány képviselői a határon túli magyar szervezetek kérését teljesítve kinyilvánítják, hogy a törvény módosítása során a Magyar Állandó Értekezlet támogatását élvező elveket a módosításkor érvényre juttatják. Tehát ez annyiban volt szűkítése az előzőnek, hogy bizony olyan módosító indítványokat nyújtunk csak be, amelyek ezeknek az elveknek az érvényre juttatását jelentik.

Én nem a jegyzőkönyvnek szeretnék beszélni, államtitkár úr, és nem is szeretném megismételni sem az általános vitában elmondottakat, sem a korábban újságból és egyéb úton-módon elmondott észrevételeimet. Én szeretném ezt a törvényt megszavazni. Kérem az államtitkár urat, hogy fontolják meg: a MÁÉRT óta ez volt az a kérdés, amely a legnagyobb vitát váltotta ki határon túl és itthon is, a nemzeti egység vagy a magyar nemzethez tartozással kapcsolatos kérdés. Én ezt nagyon jól tudom, hogy nem minden a jogi kategória, különösen olyan esetben, amikor érzelmi érzékenységet és egy kötődéshez való érzelmi viszonyulást jelent a nemzethez tartozás.

Az a javaslat, amit mi megfogalmaztunk, amelyik a nyelvében, kultúrájában és hagyományaiban egységes magyar nemzetről beszél, ez teljes egyetértésben van az SZDSZ, az MSZP és az általunk kért szöveggel; és itt nem definiáljuk azt, hogy mit jelent a magyar nemzethez tartozás, hiszen ezt maga a preambulum már egyszer összefoglalja, kicsit hiányosan. Azt kérem az államtitkár úrtól, akár Házszabálytól való eltéréssel, akár bármi módon tegyék lehetővé, hogy ezzel a módosítással egy ilyen nagyon mély tartalmú érzelmi kérdés végére pontot tudjunk tenni. Ez nagy előrelépés egyébként a törvényhez való viszonyulás terén.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 4 2003.06.23. 2:11  1-12

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Nagy bátorság kell ebben a mai gazdasági helyzetben egy ilyen napirend előtti felszólaláshoz. (Közbeszólások az ellenzéki sorokból: Úgy van! Úgy van!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egy év mérlegeként elmondhatjuk, hogy leült a magyar gazdaság; miközben a vállalkozásösztönzés nagyban visszaesett, a tőkekivonás igen jelentős mértékben felgyorsult a magyar gazdaságból. Összességében mára minden gazdasági paraméter romlott vagy rossz: a GDP tervezett nagyságrendje 4,5 százalék volt - valójában 3,2-3,3 százalékos lesz; a fizetési mérleg úgyszintén romlott, és ezen belül az export és import aránya is; az idegenforgalom mérlege visszaesett, és nem számolunk jelentősebb működő tőkével; a foglalkoztatás mérlege is rosszabb, mint volt egy évvel ezelőtt; az infláció pedig 5 százalék körül valójában bennragadt. A beruházásnövekedés rendkívül szerény, feleannyi, mint tavaly volt, összességében az állami beruházások, a vállalati beruházások és az önkormányzati beruházások jelentős mértékű csökkenése miatt. Az államháztartási hiány 5-6 százalék körül fog alakulni, ami egyébként kétszerese a maastrichti kritériumoknak.

Tisztelt Miniszter Úr! Az infrastruktúra-fejlesztés terén van mit pótolni a kormánynak, az informatikában elmaradtak az igazi áttörést jelentő beruházások; csak egy példát szeretnék mondani: a komputervásárlás valójában Magyarországon a legkisebb a környező országok közül. Nincsenek gazdasági prioritások, és nyugodtan elmondhatjuk, tisztelt miniszter úr, hogy az a monetáris politika, amelyet önök bevezettek, mára már nem követhető. Elindult... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Bocsánat, köszönöm szépen.

A napirend előtti felszólalásommal kívánom majd folytatni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 18 2003.06.23. 5:27  17-20

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Bő egy éve a kormányprogram vitájában a Magyar Demokrata Fórum rendkívül visszafogott volt. Visszafogott azért, mert mindannyiunknak volt már egy vagy két kormányzati ciklusa ahhoz, hogy bebizonyítsa, hogy mit tud letenni a nemzet asztalára. Azonban eltelt több mint egy év, és bizony ez a parlamenti évzáró alkalmat ad arra, hogy megvonjuk a mérleget. Mert az kiderült az elmúlt egy évből, hogy önök hogyan kormányoznak - az nem, hogy hová. Még kevésbé derült ki az, hogy bizony hogyan leszünk mi ilyen egyéves kormányzással a jövő nyertesei.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mérleg elkészítésekor tudjuk azt, hogy nincsenek jó kormányok, és nincsenek rossz kormányok. Azt vizsgáljuk, hogy egy-egy kormányzati időszakban mennyi volt a jó, az előrevivő, a jövőt megalapozó kormányzati program, és ha így vizsgáljuk az elmúlt egy évet, akkor bizony azt kell mondanom, hogy nagyon féloldalas a mérleg, sőt, a mérleg felbillent. Ugyanis a mérleg serpenyőjében egyik oldalon néhány hangulatjavító intézkedés benne volt ugyan, a másik oldalon azonban nagyon komoly kritikák fogalmazódnak meg a korrupcióval, a sűrűsödő korrupciós ügyekkel, a magyar gazdasággal kapcsolatban. Elmondhatjuk, hogy leült a magyar gazdaság, elmondhatjuk, hogy a gazdaságpolitikában és a társadalompolitikában komoly jelek mutatkoznak mára, és bizony a nemzetpolitikában is néhány kínos ügy nehezíti az eddig konszenzusos nemzetpolitikánkat.

Hiányzik a jövőkép, hiányzik a stratégia, és hiányzik egy távlatos gondolkodás, amely a nagy változások előtt álló nemzetnek jövőt ad, reményt ad.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve elmondhatom erről a mérlegről, hogy a dolgok rosszul mennek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány elemmel bővebben is szeretnék foglalkozni, ahol a fő bajok vannak. A fő bajok bizony a korrupció mentén is összefoglalhatók.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami az elmúlt egy évben a kormányzat, az egyszemélyes miniszteri felelősség szintjén vagy a miniszterhez kötődő, államtitkári szinten történt, az elgondolkodtató. Februárban a miniszterelnök úr azt mondta, hogy föl kell állítani egy olyan csoportot, amelyik majd arra ügyel, hogyan lehet az állampolgároknak a közéletbe vetett bizalmát megőrizni. Nos, felállt egy köztársasági etikai tanács. De vajon igényli-e a kormány és a kormányfő ennek az etikai tanácsnak a munkáját? Figyelembe veszi-e, hogy egy idő után ne csak a koalíciós szerződés legyen a fokmérője egy-egy személy megítélésének, hanem a valós jogi és az etikai helyzet?

Tisztelt Képviselőtársaim! A korrupciós ügyek mellett néhány gondolat erejéig engedjék meg nekem, hogy a nemzetpolitika rossz irányú folyamatairól is szóljak. Rég nem tapasztalt feszültségek nehezítik mára annak a konszenzusos nemzetiségi és nemzetpolitikának a kérdéseit, amelyben mára eljutottunk oda, hogy talán szavazni fogunk arról a törvényről, amelynek legégetőbb kérdése az, hogy önök nem merik vállalni az egységes nemzethez tartozásnak egy jogszabályban történő megfogalmazását, olyan háttérrel, amikor látjuk, az erdélyi egyházi méltóságok, a parlament általános vitájában lefolytatott vitában ellenzék és kormánypárt egyetértett abban, hogy a kultúrájában, az anyanyelvében és a hagyományaiban egységes nemzet megfelelő megoldás lenne, önök pedig nem támogatják. Miért kell ezt a fajta konfrontációt vállalni, nem velünk, ellenzékiekkel, elsősorban nemzettársainkkal és a nemzettársainkat képviselő politikai, civil szervezetekkel és egyházi méltóságokkal szemben is? Semmi értelme nincsen!

Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági helyzetről néhány szót ejtettünk. Azzal, hogy leült a magyar gazdaság, mára minden gazdasági elemző egyetért, hogy a paramétereink romlottak - önmagukért beszélnek az adatok -, hogy nincsenek prioritások a magyar gazdaságban, egyértelmű. Jött a fűnyíró elve. A pazarló államháztartást nem most kellett volna megfogni; a kormány megalakulásakor. A pazarló gazdálkodás ellen pedig nem jó az a fűnyíró, amely egyszerre büntet 2,5 százalékos csökkentéssel minden költségvetési fejezetet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és a pénzügypolitikát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gazdasági depresszió van ma, és bár tudom, hogy jön a nyár, és a depresszió ellen nagyon jó gyógyszer a napsütés, de a gazdaságban ez nem elegendő. Kellenének bizony átgondolt cselekvési programok és stratégia.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 10 2003.09.15. 4:52  9-12

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! 113 évvel ezelőtt, október 6-án az aradi színház előtt felavatták Zala György remekművét, a Szabadság-szobrot a kivégzett 13 aradi vértanú és a szabadságért küzdő áldozatok emlékére, az aradiak és a nemzet közadakozásából. Ez az emlékmű igen nagy szimbolikus erővel bír, és ez a mű a magyar és az egyetemes európai művészet hírnöke. 1887-ben Trefort-díjat kapott a brüsszeli nemzetközi műemlék-kiállításon.

Az Aradon, 1849. október 6-án kivégzett 13 tábornok között volt birodalmi német, osztrák, horvát, szerb nemzetiségű, de a később kivégzett személyek között is számos nem magyar nemzetiségű áldozat volt. Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc nem csupán a magyar nemzet szabadságát akarta megvédeni a Habsburgok és az orosz szövetségesek ellenében, de egész Közép-Európa szabadságáért folyt a küzdelem. Nemzetiségre tekintet nélkül az ő emlékükre és tiszteletükre áll a szobor.

Tisztelt Képviselőtársaim! A történelem kifordított sok mindent. A szobor körül kialakult érzelmi hullámok, nem ritkán gyűlölet oda vezetett, hogy 1925-ben a szobrot eltávolították. Négy éve ismét látható darabjaiban a minoriták udvarán a szobor. Az utóbbi időben minden sikerült, hogy újból álljon október 6-án, köztéren a szabadságszobor. Sikerült Arad város rendezési terve. Sikerült megszerezni a művelődési minisztérium engedélyét, a prefektúra engedélyét, költségvetési támogatást, és nagyon sok pénz gyűlt össze adományokból, és minden feltétel adott ahhoz, hogy ez a szobor álljon október 6-án, Aradon, nyílt téren.

A Nagy-Románia Párt aláírásgyűjtése nyáron már sok rosszat sejtetett, majd a művelődési bizottság döntése az egész európai kultúrkör arculcsapása. A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint ez a döntés sem a jószomszédsággal, sem az európaisággal nem fér össze. Figyelmen kívül hagyja a történelmi tényeket, Erdély sajátos történelmét. A döntés szakmailag nyilvánvalóan alaptalan, a politikai elfogultságtól pedig izzik ez a döntés.

Tisztelt Képviselőtársaim! A román kormány és a magyar kormány felelőssége is, hogy az európaiságot szem előtt tartva, az európai felzárkózás felgyorsítása érdekében mit tesz az elfogadhatatlan döntéssel szemben.

A Magyar Demokrata Fórum nevében felkérem a magyar kormányt, személy szerint a miniszterelnök urat és személy szerint a nemzeti kulturális örökségért felelős miniszter urat, haladéktalanul tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy október 6-án álljon az aradi Szabadság-szoborcsoport. Álljon a sarkára a kormány, a miniszterelnök úr is és a miniszter úr is, és várja el a román miniszterelnöktől, hogy a decemberi Kempinski-találkozó gesztusát most adja vissza a miniszterelnök úrnak Năstase miniszterelnök úr, hiszen akkor Medgyessy Péter miniszterelnök azt vállalta, hogy a magyar nép Trianonhoz fűződő nehézségei ellenére elmegy a román nemzeti ünnepre, köszönti Năstase miniszterelnök urat és köszönti a román népet. Most a román miniszterelnöktől várhatjuk el mi mindannyian, a politikai erők pedig különösen, hogy saját nacionalista erőivel szemben tegyen egy gesztust miniszterelnök úrnak, a magyar népnek, és adja vissza mindazt, amit decemberben a Kempinskiben a román miniszterelnök és a román nép Medgyessy Pétertől megkapott.

Sokan szeretnénk ezt a szobrot avatni október 5-én, méltósággal és ünnepélyesen. Ha ezt Năstase miniszterelnök úr október 5-ére nem teszi lehetővé, sajnos lehetetlen helyzetbe hozza a magyar miniszterelnököt is. Ez az ő felelőssége a szoborállításban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Szórványos taps az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 42 2003.09.23. 20:53  17-43

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Különleges az alkalom - mondta Eörsi Mátyás az előbb, felszólalásának kezdetén. Osztom ezt a véleményt, hogy az alaptörvény módosítása - különösen egy ilyen nagy horderejű alaptörvény-módosítás - mindig különleges alkalom, és nemcsak az Országgyűlés, hanem a kormány életében is.

Engedjék meg ezért, hogy felhívjam arra a figyelmet, hogy példátlan a rendszerváltozás hajnala óta, hogy egy ilyen horderejű kérdésben és egy ilyen fontos alkotmánymódosító csomag előterjesztőjeként nem az igazságügy-miniszter úr jelenik meg a Ház előtt. Gyakorlat az, hogy az Országgyűlés egyezteti, a miniszter úr vagy a kormány bármelyik tagja mikor ér rá az előterjesztésre. Ha az 1989-es alkotmánymódosításra gondolok vagy a ’90-esre, ami hasonló, ötvenszakaszos nagy alkotmánymódosítás volt, az 1997-esre, amely több mint huszonöt szakaszos módosítás volt, vagy a mostanira, akkor elvárható, hogy az alaptörvény módosítása kapcsán, a nemzet előtt álló és a jogalkotásunkat, nemzetközi kapcsolatainkat meghatározó alkotmánymódosításban személyesen vegyen részt az igazságügy-miniszter úr.

Amikor tudomásomra jutott és először találkoztam ezzel az előterjesztéssel, akkor eszembe jutott az egy évvel ezelőtti alkotmánymódosítási vita. A Magyar Demokrata Fórumnak egy évvel ezelőtt három kifogása volt. Az első: a benyújtást megelőzően nem volt négypárti egyeztetés. Ez is példátlan volt a korábbi esetekhez képest, hiszen a négypártit mindig megkíséreltük, enélkül nemigen került ide, az Országgyűlés elé alkotmánymódosítás. A Magyar Demokrata Fórum egy évvel ezelőtt azt kifogásolta, hogy törvénycsomagra lenne szükség, mert a csatlakozásig bizonyosan újabb alkotmánymódosítást kell benyújtani. Nos, a három kifogásunkat most is elmondhatnám szinte szó szerint, mert nem volt négypárti egyeztetés a benyújtás előtt, a másik két anyaggal kapcsolatban pedig az előző évi jóslatunk vált valóra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy évvel később ugyan, de megszületett az előterjesztés, egy olyan alkotmánymódosítás, amely nagy horderejű: az Alkotmánybíróságról, a jogalkotásról, a nemzetközi szerződések rendjéről fogalmaz meg olyan szabályokat, amelyeket aztán egyéb törvényekben részletezünk. A kérdés az, hogy miért is volt szükség ehhez közel másfél évre, hiszen az előző kormányzat idején kész koncepciót és kész törvényjavaslatot tettünk az Országgyűlés asztalára.

Az előző kormány 1999 szeptemberében készítette el az Alkotmánybíróságról, a jogalkotásról és a nemzetközi szerződések megkötésének rendjéről szóló törvény koncepcióját. Ezeket a koncepciókat az alkotmányügyi bizottság megtárgyalta. A bizottsági vitában részt vevők üdvözölték, hogy a kormány már a tézisekről is ilyen módon kíván egyeztetést folytatni. A beterjesztés szándéka az volt, hogy folytassunk le egy koncepcionális vitát, majd annak eredményét figyelembe véve készítsük el a törvényjavaslatot.

A törvényjavaslatnak és a koncepciónak is elég szomorú vége lett. Az akkori ellenzék, az MSZP és az SZDSZ véleménye két pontban foglalható össze: nem támogatják sem a koncepciót, sem a később megalkotott törvénytervezetünket, hiszen az egész kérdéskör rendezését csak egy alkotmányozási folyamat részeként tudják elfogadni, és az említett törvények megalkotásának előfeltételéül egy új alkotmány kidolgozását határozták meg. Az érdemi vitát teljesen feleslegesnek tartották, hiszen csak új alkotmány keretében kívántak ezzel a kérdéssel foglalkozni.

Ez azért volt hiú ábránd, mert abban az időszakban önök az MSZP és az SZDSZ képviseletében egy közel három évig tartó alkotmányozási folyamatban szembesültek azzal, hogy milyen messze voltak egymástól azok az álláspontok, amelyekben részeredményeket el tudtunk volna érni az előterjesztés elfogadásával, de az csak kibúvó volt, ha valaki arra hivatkozott, hogy majd egy új alkotmány keretében meg tudjuk ezeket a kérdéseket vitatni.

2000 szeptemberében aztán szintén elkészítettük az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslatot, és az Országgyűlés elé terjesztettük. Az indokok szintén hasonlóak voltak: az akkori ellenzék politikai akaratának hiányában a bizottsági vitáig sem jutott el a törvényjavaslatunk.

Tehát a kormányzatnak volt miből dolgoznia már a kormányváltás óta, és a kormányváltás óta kellő idő is lett volna egy sokkal alaposabb előterjesztésre. Most, amikor a kormány körmére égett a munka, most benyújtotta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ismételten úgy kerül az Országgyűlés elé egy alkotmánymódosítás, hogy nem volt négypárti egyeztetés ebben. Azt állítani, hogy a négypárti helyett a “kiküldtük szakértői egyeztetésreö című felirat felér azzal, amit egy négypárti egyeztetés jelent, ez az egész demokratikus jogalkotási folyamatunk arcul csapása. Mert arra, hogy a közigazgatási államtitkár úr - ahogy a véleményezés rendjében egyébként elvárható - elküldi az ügyészségnek, a bíróságnak és még nagyon sok helyre véleményezésre az egyébként a kormány előtt még nem lévő anyagot, nem lehet azt mondani, hogy az helyettesít egy négypártit. Szeretném ugyanis elmondani, hogy a négypártinak csak egyetlenegy célja van: a konszenzuskeresés. 258 képviselő igenlő szavazata szükséges az alkotmánymódosításhoz. Itt arról van szó, hogy az előkészítés fázisában olyan politikai akaratot kell kialakítani, amely a későbbiekben vélelmezi azt, hogy 258 képviselő ezt meg is tudja majd szavazni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem egyedülálló egyébként az a késedelem, ami ebben az egész csomagban benne van, mert ha átnézzük a kormány jogalkotási programját, akkor azt látjuk, hogy az év elején a tavaszi ülésszakra előirányzott feladatok közel 40 százaléka késedelmesen került vagy egyáltalán nem került ide, az Országgyűlés elé.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az alkotmánymódosító csomag ’90 és ’97 után az Országgyűlés harmadik legnagyobb terjedelmű alkotmánymódosítása. A kérdés azonban az, hogy nem tanultunk-e mindannyian - a kormány, az Országgyűlés és a pártok is - abból, amit egy évvel ezelőtt alkotmányozási folyamatnak neveztünk, hiszen tavaly is a minőség rovására ment az az előkészítetlenség, ahogy a kormány előkészítette, és most is az a félelmem, hogy ez vagy a létére, vagy a minőségének a rovására megy másodszor is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért nagyon fontos az előttünk lévő alkotmánymódosítás, hiszen enélkül nem kerülhet majd sor sem az Alkotmánybíróságról, sem a jogalkotási törvényről, sem a nemzetközi szerződések megkötésének rendjéről szóló törvény elfogadására, és emellett ez az anyag még néhány más fontos kérdést is tartalmaz. Például az a javaslat, amely a kormánynak előzetes normakontroll kezdeményezésére adna lehetőséget, egy érdekes kezdeményezés, valamint a kormány a fegyveres erők feletti rendelkezési jogokat is érintő reformra tesz javaslatot. Lett volna tehát sok-sok olyan téma, amelyben az ellenzéki pártokkal politikai egyeztetést kellett volna folytatni a nyáron.

Örömmel látom azt, hogy a kormány oldaláról vagy a kormányzati képviselők részéről már nincsenek olyan javaslatok, mint az előző ciklusban, hogy csak alkotmányozással együtt, csak egy alkotmányozási folyamat részeként hajlandóak ezekről a kérdésekről beszélni. Úgy tűnik számomra, hogy a saját kormányukkal szemben sokkal megértőbbek voltak, mondhatnám udvariasan is; ha kevésbé udvariasan szeretném mondani, akkor azt mondom, hogy sajnos az üléspontjuk folyamatosan meghatározza az álláspontjukat, még az alaptörvény ügyében is, amit bizonyára mentesíteni kellene a mindenkori ellenzéknek és a mindenkori kormánypártnak is az éppen aktuális érdekeitől.

 

(12.10)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Nemrégiben a kormányzati oldalról és házelnök asszony részéről is elhangzott az új alkotmány és az új alkotmányozás folyamata. Mi több, egy éven belül vagy ebben a parlamenti ciklusban kellene alkotmányt létrehoznunk. Ezzel nincs összhangban a törvényjavaslat, hiszen sem az alkotmánymódosításban, sem az új jogalkotási törvényben nem látunk alkotmányozási elképzelést, valamiféle eljárási rendre tett javaslatot például, ami egy új alkotmány kidolgozásának elvi és jogszabályi alapját jelenthetné.

Másfél év tapasztalatai sajnos azt mutatják, hogy a kormány alábecsüli és elkerüli a politikai konszenzuskeresés fontosságát, illetve azt csak akkor tartja fontosnak, amikor pártjai éppen ellenzékben vannak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Három tárgykörről szeretnék külön említést tenni.

A javaslat 1. §-a arra ad felhatalmazást, hogy hazánk az alkotmányból eredő egyes hatásköreit nemzetközi szervezet útján, a nemzetközi szervezet többi tagállamával közösen gyakorolhatja. Ez a szabály az alkotmányba korábban már beiktatásra került: a csatlakozási klauzula leképezése. Fontos különbség azonban, hogy az Európai Unió esetében teljesen egyértelmű a helyzet. Csatlakozásunk a szuverenitás korlátozásával, az állami főhatalom egyes eszközeinek a korlátozásával jár. Ezt most tudjuk, tehát fel tudunk erre készülni. A mostani javaslatnak azonban véleményem szerint lehet olyan következménye, hogy hazánk bármely nemzetközi szervezethez történő csatlakozásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükségeltetik. Az alkotmányból eredő hatáskörök - ezt az alkotmányból idéztem - fogalmának és terjedelmének meghatározása adott esetben bizonytalan és vitatható is lehet. Így előfordulhat, hogy a javasolt rendelkezés hiánya elvileg minden nemzetközi szervezetet érinthet, melyben Magyarország jelenleg is tag vagy a jövőben tag kíván lenni.

Érdekes fejlemény az alkotmány jelenlegi 2/B. §-ának módosítása is. Jól emlékszünk, ez volt az a szakasz az alkotmányban, mellyel kapcsolatban az egy évvel ezelőtti vitában igen nagy ellenvélemények hangoztak el, aztán megszületett a közös álláspont az önálló és közös hatalomgyakorlás kérdésében. A mostani javaslat eléggé nagyvonalúan bánik ezzel a politikai megállapodással, hiszen nyelvtani pontatlanságra hivatkozva, egyszerűen elhagyja a mondat második részét, ezzel meg is változtatva egyébként az egész szakasznak a lényegét. Az eredeti szöveg így hangzik: “Az alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja, e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is.ö Ehelyett a szövegpontosítás - amit az előterjesztés tartalmaz - úgy rövidíti le az előző egy évben nagy konszenzuskeresés után kikényszerített szöveget, hogy “Az alkotmányból eredő hatásköreit az Európai Unió intézményei útján, a többi tagállammal közösen gyakorolhatja.ö Nem azt kifogásolom, hogy melyik szöveg jó, hanem azt a tényt, hogy egy nagy, hosszú egyeztetés után elfogadott szöveget egyszerűen szövegpontosítás címén rövidítenek le.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat 4. §-a felvet egy kérdést, amely úgy rendelkezik, hogy az Országgyűlés megerősíti vagy elfogadja a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedően fontos, továbbá az Országgyűlés hatáskörében vagy alkotmányban lévő törvényhozási tárgykört érintő nemzetközi szerződéseket - így kezdődik a 4. §. Itt számomra az a kérdés vetődik fel, hogy elegendő-e pusztán az Országgyűlés döntése valamely nemzetközi szervezetből történő kilépésünk ügyében. Ha a csatlakozásról népszavazás döntött, logikus lenne, ha egy esetleges kilépést vagy felmondást úgyszintén kötelező és ezáltal ügydöntő népszavazás előzne meg. Ha egy ilyen kilépésre netán sor kerülne a jövőben, akkor a jelenlegi tervezet alapján az a helyzet állhat elő, hogy a belépésről egy nemzet dönt, ügydöntő népszavazáson, a kilépésről viszont dönthet az Országgyűlés is. Ez a körülmény hazánk európai uniós és NATO-tagságával összefüggésben is felmerülhet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetközi szervezethez történő csatlakozás esetében azért egy közös gondolkodást kérnék a parlamenti pártoktól, hogy gondoljuk végig azt, hogy mi a helyes és követendő út akkor, amikor népszavazással lépünk be vagy erősítjük meg a belépésünket egy nemzetközi szervezetbe, hogyan kellene a kilépést szabályozni. Itt elhangzott a korábbi alkotmánymódosítás kapcsán, hogy a kilépés belefoglalása az alkotmányba udvariatlanság, pesszimizmus és bárkinek a felesleges riogatása lenne. Biztos vagyok benne - végignézve általában is a nemzetközi szerződéseket -, hogy a nemzetközi szerződések eleve úgy épülnek fel, hogy a csatlakozás feltételei mellett tartalmazzák a kilépés és a felmondás módját is. S ha az előttünk álló nagy történelmi folyamatra gondolok, talán a szükségessége is indokolt, hiszen az Unió belső reformja, az alapító szerződések módosítása, az új tagok felvétele, az euróövezethez való csatlakozásunk szintén olyan kérdések, amelyek a későbbiekben felvethetik egy esetleges újabb hazai népszavazás megtartását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az áprilisi szakmai egyeztetésre megküldött anyag nem tartalmazott egy olyan részt, amit most az 5. § tartalmaz. Ennek alapján a kormány felhatalmazást kap arra, hogy törvény esetében, még annak aláírása és kihirdetése előtt az Alkotmánybíróságtól előzetes normakontrollt kérhessen. Ugyanez a kormánykoalíció 1994-98 között egyszer már szembesült ezzel az előzetes normakontrollal. A Horn-kormány idején az Alkotmánybíróságról szóló törvény a köztársasági elnök kezdeményezési joga mellett lehetőséget biztosított arra, hogy az Országgyűlés, annak állandó bizottsága és 50 országgyűlési képviselő előzetes normakontrollt kezdeményezzen az Alkotmánybíróságnál. Akkor egy konkrét törvénnyel kapcsolatos normakontroll-kezdeményezést követően az Alkotmánybíróság kimondta a Házszabály alkotmányellenességét, hiszen nem élhettek a parlamenti képviselők ezzel a jogosítványukkal, mert a Házszabálytól való eltérés négyötödös rendelkezése miatt ez mindig a többség kényének-kedvének volt kiszolgáltatva. Az Alkotmánybíróság felhívta az akkori kormánytöbbséget, az MSZP-t és az SZDSZ-t, hogy küszöbölje ki az alkotmányellenességet. A megoldást akkor az MSZP és az SZDSZ abban találta meg, hogy az egész jogintézményt megszüntette. Az Alkotmánybíróságról szóló törvényből törölték az Országgyűlés, az állandó bizottság és az 50 képviselő normakontroll-kezdeményezési jogát. Nyilvánvaló, hogy az előző kormányzati ciklusban és ellenzékben is érezték ennek a megszüntetett intézménynek a hiányát. Most, kormányzati pozícióban pedig egyenesen a saját korábbi javaslatuk ellen tesznek egy javaslatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügyészségi törvény, illetőleg az ügyészség kormány alá rendelése, ezen alkotmánybírósági normakontroll vagy akár a nemzetközi kötelezettségvállalásban az operatív feladatok érdekében operatív módosításokat javasoltunk az előző ciklusban; ezek mind azt bizonyítják, hogy aki csak az orráig lát, és a saját ciklusának a végéig gondolkodik, az a következő ciklusban orra bukhat. Ezért nagyon jó lenne, ha olyan törvény-előkészítések és olyan törvények kerülnének elénk, különösen kétharmados törvényekben, amelyekről ciklusokat átívelő módon tudnánk gondolkodni egy-egy kérdésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számomra ez a normakontrollal kapcsolatos szabályozás nem több, mint annak beismerése, hogy rossz döntést hoztak 1997-ben, amikor a normakontrollt megszüntették. Most azt mondani, hogy akkor az Országgyűlését vettük el, most pedig a kormánynak kívánunk ilyen jogot adni: egyrészt a kormány végrehajtó hatalom, másrészt pedig az Országgyűlés többségével minden bizonnyal a kormány is jobb pozícióban lenne, ha akar is élni ilyen kezdeményezéssel.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint a plenáris ülés és a bizottsági vita sem alkalmas arra, hogy egy kétharmados alkotmányozási folyamatban a törvény tárgyalásával egyidejűleg folytassuk a négypárti tárgyalásokat.

 

(12.20)

 

Kapcsolódva a jogalkotási törvény módosításához és a kormány alkotmányozási elképzeléseihez, arról is érdemes gondolkodni, hogy az alkotmányozás nem igényelne-e egy speciális jogalkotási rendet. A személyes véleményem az, hogy igényelne egy speciális jogalkotási rendet.

A Magyar Demokrata Fórum képviseletében befejezésül arra kérném a kormányt és a kormányzati többséget, hogy legyen kompromisszumkész mind a további négypárti egyeztetéseken, mind pedig az ellenzéki módosító javaslatok tekintetében. Ugyan túl sok hibát követett el a kormány és a tárca az előterjesztés kapcsán, a Magyar Demokrata Fórum nevében mégis azt mondom, hogy a négypárti tárgyalások eredményességétől és az ellenzéki módosító indítványoktól függően szeretnék arról nyilatkozni, hogy a végeredményt a Magyar Demokrata Fórum tudja-e támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 18 2003.09.29. 4:59  17-20

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum “Kárpát-medencei magyar párbeszédö címmel konferenciát tartott a Magyar Állandó Értekezleten képviselettel rendelkező magyar pártok és szervezetek részvételével. A konferencia célja a kárpát-medencei magyar-magyar párbeszéd a kettős állampolgárság bevezetéséről és mindazon kérdésről, amely a schengeni követelmények teljesítése miatt hátrányt okozhat az anyaországgal való kapcsolattartásban.

Mi, magyar demokraták kiemelt jelentőséget tanúsítunk annak, hogy hazánk európai uniós csatlakozásával az elszakított nemzetrészen élő magyarok az anyaországgal a kapcsolattartásban ne szenvedjenek hátrányt. Ezzel a szándékkal és célkitűzéssel minden határon túli magyar szervezet is egyetért.

Az állampolgárságról szóló törvény 1993-ban született. Ez egy kétharmados törvény volt, és tíz évvel később is örvendetes mindannyiunk számára, hogy 235 igen és 2 tartózkodó szavazat mellett fogadta el az Országgyűlés a most hatályos törvényünket.

A hatályos állampolgársági törvény úgy szabályozza, hogy állampolgárrá válni születéssel lehet, az állampolgárságot megszerezni pedig három módon: honosítással, visszahonosítással és nyilatkozattal. A honosításon belül óriási támogatottsága volt az Országgyűlésben a kedvezményes honosításnak. A kedvezményes honosítás iránti kérelmet a magyar nemzetiségű külföldi állampolgárok esetében az terjesztheti elő, aki magyar nemzetiségűnek vallja magát; akinek felmenője magyar; aki legalább egy éve Magyarországon él, büntetlen előéletű, nincs Magyarországon ellene büntetőeljárás; Magyarországon megélhetése és lakóhelye van, és honosítása az állam érdekével nem ellentétes; aki nyelvismeretből és alapvető történelmi és alkotmányos ismeretből vizsgát tett.

A Magyar Demokrata Fórum most ennek a törvénynek a módosítására tesz javaslatot, hogy azok a külföldi állampolgárok, akik magyar nemzetiségűnek vallják magukat, akiknek a felmenője magyar, a honosítási eljárásban a jelenlegihez képest további kedvezményekben részesüljenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan megoldásra tesz a Magyar Demokrata Fórum javaslatot, amely a nemzetközi kapcsolatainkban is elfogadott, számos ország alkalmazza, mind az európai országok tagállamai között, mind pedig a szomszédos államokban. Az európai uniós tagországok közül bizony számos olyan ország van, ahol nem kötik bevándorláshoz az állampolgárságot, tehát az adott állam területén nem kell élni ahhoz, hogy megkapja az állampolgárságot. Három csoportba sorolja az Unió az efféle kedvezményeket: az egyik a nemzetiségi hovatartozás, nemzetiségi származás alapján - kifejezetten jellemzőek: németországi, spanyolországi és görögországi szabályok -; földrajzi és nyelvi alapú kedvezményeket biztosít például Franciaország - ez tipikusan gyarmati és protektorátusi területekhez kapcsolódik -; és tisztán kulturális kedvezményt biztosít Belgium. De nemcsak az európai uniós tagországokban, hanem a szomszédos országokban is találunk hasonló példákat nemzetiségi alapú kedvezmények sorára. Ilyen Szlovénia, Románia, Szerbia-Montenegró és Horvátország.

Külön érdemes megemlítenem Románia példáját, ahol 1991 óta biztosítják a határon túli románok számára, hogy bevándorlás, tehát romániai lakóhely vagy tartózkodási hely nélkül is szerezhessenek román állampolgárságot. 2003 óta pedig azok a volt román állampolgárok, valamint második generációig leszármazottaik, akik '89 előtt veszítették el állampolgárságukat, visszakaphatják, emellett megőrizhetik külföldi lakóhelyüket és más országbeli állampolgárságukat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva: nem tekinthető nemzetközi jogi értelemben jogsértésnek, ha a nemzetközi jog előbb ismertetett korlátai között a Magyar Köztársaság az általam jelzett körben újraszabályozza a magyar állampolgárság megszerzésének szabályait.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Nagyon bízom abban, hogy a Magyar Országgyűlés ebben a nemzeti szolidaritásban, igen fontos kérdésben történelmi léptékű törvénymódosításra is készen áll.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 20 2003.12.08. 5:15  19-22

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Tíz évvel ezelőtt a Magyar Demokrata Fórum elnökét, a kormány miniszterelnökét és az újkori magyar történelem legjelentősebb személyiségét veszítettük el. Hosszú évtizedek után végre olyan miniszterelnöke volt Magyarországnak, aki az európai Magyarország képviselője volt. Bizony elmondhatjuk róla, hogy a felzárkózásnak, az európai felzárkózásunk követe volt Antall József. (Folyamatos zaj.) Tudta, hogy a történelem megbünteti azokat, akik nem hallják meg időben a hívó szót, és felemeli azokat, akik időben reagálnak.

Nos, ezt a hívó szót hallotta meg Antall József, és ezért tett oly sokat a XXI. századi Magyarországért miniszterelnöksége 1315 napja alatt. E rövid időszakban kénytelen volt rombolni minden olyat, amelyik a bizánci világhoz kötött minket, a KGST-vel a Varsói Szerződéssel, orosz katonával együtt, és építeni azt a jövőt, amelyre ma is a XXI. század Magyarországát építhetjük.

Antall József miniszterelnök egy modern, bátor és tisztességes szándékú ember volt, széles látókörű, európai dimenziójú államférfi. El tudta helyezni hazánkat a rendszerváltozás hajnalán abba a nemzetközi erőtérbe, ahol mindenféle magunk túlértékelése nélkül, ugyanakkor a szocializmusból hozott kisebbségi hajlamoktól is megvédte hazánkat. Helyén és értékén kért tiszteletet Antall József a magyar nemzetnek. Egy higgadtan értékelő, mérlegelő, távlatokban, folyamatokban gondolkodni tudó és képes politikus volt, a realitások embere. Valóban Deák Ferenc-i alkat volt. Partnernek tekintett minden tisztességes és jó szándékú embert; az értékek és a tisztesség talaján kötött nemzeti szövetségben látta e nép erejét.

1990-ben, amikor a győztesek, a Magyar Demokrata Fórum és támogatói eufóriában voltak, egy józan hang jelent meg, és április 8-án így nyilatkozott: “Azt tartom majd igazi győzelemnek, ha a kormánykoalíció és az ellenzék képes lesz olyan együttműködésre a parlamentben, amely a nemzet előtt álló feladatokat egyesíti.ö Erre Antall József miniszterelnök úr hiába várt. És erre a bölcsességre épülő győzelemre hiába várunk immár 13 éve, mert a pártok győzhetnek ugyan egymást követő választásokon, de a nemzet - az anyaországban és a határon túl is - akkor lesz a győztese ennek a történelmi átalakulásnak, ha a nagy feladatok megoldására jó szándékkal képes lesz egyesíteni erőit.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Antall József legnagyobb erénye volt a magyarság érdekeinek képviselete, olyan módon és olyan formában, amelyben mindig elsődleges érdeket tulajdonított ennek, és egy szolgáló, ténykedésre épülő miniszterelnökség. Számára az ügy mindig sokkal fontosabb volt, mint a saját sorsa. Az egészségügyi kezelését is alárendelte a kötelezettségnek; s az sem véletlen, hogy tegnap az operabeli megemlékezés mottója is az az idézete volt: “Én szolgálok addig, ameddig a szolgálatom hasznos. Teszem ezt a legjobb tudásom szerint, ameddig tudom, és a magyar nemzet igényli.ö

Tisztelt Képviselőtársaim! Jó ízlése visszatartotta attól, hogy személyes vagy kormánya teljesítményét produkciónak mutassák be. Magabiztos volt, és joggal keltett olyan benyomást, hogy tudatában van véleménye helyességének. Ismerte a magyar történelmet, elutasított minden radikalizmust és annak minden változatát. Támadták balról és jobbról, mint minden alkotó hazai elődjét a történelemben.

Antall József demokrata volt. A gondolat, a szándék, a szó és a tettek egységében sem ügyeskedett, nem ravaszkodott, példamutatóan egyenes ember volt. Ma már elismeréssel szólnak róla azok is, akik korábban támadták, bírálták, elmarasztalták. Ez tipikus magyar történelmi sors, hiszen a nagy elődöknek is ez volt az osztályrésze.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök Úr! Vigasztaló, hogy síron túli üzeneteivel is azt szolgálja most is, amit egész életében szolgálni akart.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 20 2004.03.01. 5:20  19-22

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ma Magyarországon minden tíz gyerek közül négy él szegénységben. Modern európai és szolidaritásunkra érzékeny ember bizony nem viselheti el ezt a szégyent. Egy friss kutatás szerint a szegénysorban élő gyerekek közül minden hetedik látja teljesen reménytelennek és teljesen kilátástalannak az életét. Szegénysorú gyermeknek számít az a gyermek, ahol a családban az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a 21 ezer forintot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a súlyos helyzet már nemzetközileg is ismert. Az UNESCO felmérése szerint a világ 23 fejlett ipari országa közül hazánk a 22. helyen áll.

A gyermekszegénység felszámolása nem lehetetlen, csak politikai akarat és döntés kell hozzá. (Dr. Draskovics Tibor Mádi Lászlóval beszélget.) A Draskovics-féle csomag mindössze 20 százalékát, azaz évi 30 milliárd forintot kell évente a gyermekekre fordítani, és így megszüntethető a hazai gyermekszegénység. Az egyre növekvő gyermekszegénység hidegen hagyja a kormányzatot. A pénzügyminiszter úr sem figyel, amikor pont a saját csomagjáról lenne szó, és elsősorban neki címzem felszólalásomat a kormány képviseletében. (Közbeszólások, zaj.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyre növekvő gyermekszegénység hidegen hagyja a kormányzatot, és a pénzügyminiszter úr sem figyelt a felszólalásom eddigi szakaszában. Nincs programja a kormányzatnak a gyermekszegénység ellen, sőt a kormány az elmúlt hetekben megszüntette a Nemzeti Kollégiumi Közalapítványt, ezzel is tovább rontja a rászoruló gyermekek továbbtanulási esélyeit. A szociális ösztöndíjrendszer nincs tekintettel a romló gyermekszegénység orvoslására, a roma ösztöndíjak kifizetése akadozik, a Bursa Hungarica ösztöndíj elhalt, az Arany János tehetséggondozó program nem bővül a rászorultság arányában, nem bővül a szegénység terjedésével arányosan sem.

A gyermekszegénység Magyarország legégetőbb veszélye, hiszen ha gyermekeink biztonságát kockáztatjuk, azzal hazánk jövőjét tesszük kétségessé. A szegénység újraszüli a szegénységet, a reménytelenség meg a reménytelenséget. Ma indokolt fellépni a gyermekszegénység megoldása érdekében, mert hetek óta látjuk azt is, hogy a politika olyan irányt vett, hogy nem veszi észre, hogy nemcsak populista hatalmi kezdeményezésekre van szükség, hanem felelős döntésekre, felelős tettekben is megnyilvánuló határozott kiállásra.

A gyermekek, elsősorban a rászoruló gyermekek és a kiszolgáltatott diákok azt látják, hogy cirkusz van a közéletben. Ehhez viszont, ők már egyszer megtanulták azt is, hogy kenyér is kellene, tisztelt miniszter úr. Az MDF javasolja a kormánynak azt az ötpontos intézkedési csomagot, amelynek első pontja a családi pótlék emelése. A családi pótlék reálértéke 40 százalékkal csökkent 1990 óta. 1990-ben az átlagbér 20 százalékát tette ki a családi pótlék. (Nagy zaj, közbeszólások.) Megismétlem, az átlagbér 20 százalékát tette ki a családi pótlék, ez mára 6 százalék. Ezzel az eredménnyel Magyarország messze a legnagyobb visszaesést produkálta Közép-Kelet-Európában. (Dr. Vojnik Mária: És ti mit csináltatok?)

A tanulás ösztönzése a második pont, hiszen a szegénysorban élő gyermekek számára ez az egyetlen kitörési lehetőség. Az államnak ösztöndíjprogramokat kell létrehoznia a szegénységi küszöb alatt élő gyermekeknek. Kollégiumi helyet és étkeztetést is biztosítani kell.

(13.40)

Meg kell erősíteni a családvédelmi hálózatot, a gyermekvédelmi ombudsman intézményét életre kell hívni (Zaj. - Az elnök csenget.), és támogatni kell a jóléttel foglalkozó civil szervezeteket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Miniszter Úr! A Magyar Demokrata Fórum a javaslataival a normális Magyarországot szeretné megerősíteni a gyermekek számára is, olyan környezetet és olyan otthont garantálni, amely biztosítja egyben a felnőtté válás értelmét. A normális Magyarország gyermekei nem elszenvedik a politikát, mert egy normális ország politikusai a nemzet jövőjéért hoznak döntéseket.

A szegény sorban élő gyermekek közül minden hetedik gyermek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) látja értelmetlennek, kilátástalannak az életét. E szomorú helyzet javítását kellene az elkövetkező hetek közbeszédének és a nemzeti összefogás központjába állítani, tisztelt miniszter úr, tisztelt miniszterelnök úr.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 18 2004.04.26. 5:11  17-20

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt kétéves kormányzati munka értékelése folyik napok óta a sajtóban. Egyfajta önértékelés, amelyben tény az, hogy félidőben vagyunk - az már vitatható, hogy félúton vagyunk-e -, és erről szól az ellenzék és a kormánypártok közötti vita, hiszen a kormány túlértékeli az elmúlt kétéves tevékenységét, az ellenzék pedig ezt rendkívül kevésnek és koncepciótlannak tartja.

Általánosságokban könnyű beszélni. Próbáljunk meg konkrétumok kapcsán olyan példát találni, amelyből látszik, hogy mit bizonyított az elmúlt két év valósága, és milyen kormányzati felelősség párosul ehhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 45 év felettiek a mai magyar munkaerőpiacon nem indulnak egyenlő eséllyel. A munkaadók igen gyakran diszkriminálnak: a jelentkezők életkora kizáró ok nagyon sok állásinterjúnál.

Személyes tapasztalataink is vannak az álláshirdetések tekintetében, és engedjék meg, hogy ezt megmutassam, tisztelt képviselőtársaim. (Felmutat egy táblát, melyen álláshirdetéseket tartalmazó apróhirdetések láthatók.) A Magyar Demokrata Fórum nevében álláshirdetést adtam föl két országos napilapban. Az álláshirdetés szinte ugyanazon szöveggel került bele az újságokba, az eltérő az életkor volt. (A szemléltető táblát Font Sándor veszi át.) Az életkor szerint az egyik álláskereső hölgy ugyanis egy 27 éves üzletkötő, hároméves külkereskedelmi tapasztalattal, német középfokú nyelvvizsgával. A másik álláskereső egy 47 éves külkereskedő asszony, középfokú német nyelvvizsgával, 22 év munkatapasztalattal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Három nap alatt a fiatalabb munkavállaló hat állásajánlatot kapott, míg a 47 éves, egyébként 22 év munkatapasztalattal rendelkező hölgy egyetlenegyet, azt is egy nyári, siófoki idénymunkára történő alkalmazásra.

 

(13.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a kísérlet bebizonyította, hogy a huszonkét éves munkatapasztalattal rendelkező 47 éves külkereskedő asszony hatszor kevesebbet ér a mai magyar munkaerőpiacon, mint a hároméves tapasztalattal bíró 27 éves versenytársa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon a 45 év felettiek munkáltatása messze-messze elmarad az Európai Unió átlagától. Egy összehasonlítás bizonyítja számunkra, hogy Magyarországon ma a férfiak 29 százaléka, a nők 11 százaléka foglalkoztatott, míg az Európai Unió tagországaiban az 55-64 év közötti férfiak 48,3 százaléka foglalkoztatott, a nőknek pedig 28 százaléka.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, ha összehasonlítjuk azokat a programokat, amelyeket a magyar kormány az elmúlt két évben a nagyon nehéz helyzetben lévő 45 év feletti munkavállalók érdekében tett, akkor elmondhatjuk, hogy esélyegyenlőséget nem teremtenek, nagyon kevés lehetőség segíti ma a munkába állásukat és a munkában tartásukat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórumnak az elmúlt évben is volt egy indítványa, amelyben azt javasolta az Országgyűlésnek és a kormányzatnak, hogy a munkáltatók a 45 év feletti munkavállalók alkalmazása esetén ne teljes, hanem csökkentett társadalombiztosítási járulékot legyenek kötelesek fizetni. Ezt a javaslatunkat a parlament a kormány javaslatára elutasította. A Magyar Demokrata Fórum nem nyugodhat bele, ezért e napirend előtti felszólalásában is arra kéri a kormányt és személy szerint a munkaügyi minisztert, az esélyegyenlőségi minisztert és a miniszterelnök urat, hogy fogadja el a Magyar Demokrata Fórum javaslatát, dolgozza ki azt a programot, amely a munkában tartásukat és a munkába állásukat elősegíti.

Az Európai Uniónak van egy irányelve, amely alapján tavaly elfogadtuk a törvényünket. Miniszter úr, ez az irányelv nemcsak egy törvény megalkotását írta elő, hanem komoly kommunikációs feladatokat is ró a munkaügyi tárcára és az esélyegyenlőségi tárcára, hogy segítsék elő, hogy a munkavállalók megfelelő tájékoztatást kapjanak személyiségi jogi per, munkaügyi per, szabálysértési hatósági eljárás esetén, és akár az ombudsman vagy az Alkotmánybíróság igénybevételével is küzdeni tudjanak a megkülönböztetés ellen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 2 2004.05.24. 4:40  1-6

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy amit korábban sokan szóbeszédnek, pletykának minősítettek, az igaz: valóban súlyos visszaélések folynak a közpénzekkel megvalósuló magyarországi beruházások és útépítések körül. A Gazdasági Versenyhivatal az utóbbi időszakban sorozatosan marasztalt el és szabott ki jelentős összegű bírságokat közbeszerzési ügyekben - mennyiségére nézve szeretném felmutatni, hogy ez mind ilyen határozat (Felmutatja.) -, közpénzekkel összefüggésben a kartelltilalom megsértése és tisztességtelen piaci magatartás miatt. A versenyszabályok megsértése, úgy tűnik, gyakorlattá válik Magyarországon a közpénzekre kiírt pályázatok esetében.

A Gazdasági Versenyhivatal által kiszabható bírság ugyan jelentős összeg - a cég előző évi nettó árbevételének 10 százaléka -, ám mégis felvetődik a kérdés, hogy elegendő-e, kellő visszatartó erővel bír-e, hiszen ki sem zárják őket a következő pályázatból, magyarul beépíthetik a következő újabb kartellegyezségükbe. Az ilyen versenyt korlátozó megállapodásokkal okozott kár és a másik oldalon az így elérhető haszon lehetővé teszi, hogy a bírság beépüljön újból egy nagyberuházásba. Kétséges tehát, hogy a bírság ezekben az esetekben hatékony visszatartó erőt jelenthet.

A Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint a korrupció visszaszorítása és a közpénzek útjainak átláthatósága érdekében büntethetővé kell tenni a tisztességtelen piaci magatartást és a tisztességtelen piacszerzést. Ez az elmúlt 15 év törvényhozásának az egyik legnagyobb adóssága, ki is használják rendesen mára már a gazdasági érdekeltségek Magyarországon.

Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a korrupció, az állami pénzek manipulálása másként nem akadályozható meg, büntetendővé kell tenni. Elmondhatjuk, hogy a tisztességes gazdálkodás a hatályos büntetőjogban szabályozott, a tisztességes piacszerzés és piaci magatartás azonban nem. Fontos, hogy a közpénzt érintő, versenyt torzító magatartások legyenek szankcionálhatók a büntetőjog által.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi rendszerben a politika uralja a közpénzek elköltését, holott ez alapvetően pénzügyi, gazdálkodási és szakmai kérdés. Ennek egyik legkirívóbb példája a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 2002 nyarán kiírt meghívásos pályázata az M7-es és M3-as autópálya új szakaszainak megépítésére. Az első pályázat eredményét később megsemmisítették, és végül közbeszerzési pályázatot írtak ki. A fél évvel későbbi eredményhirdetésen a nyertes ajánlattevő korábbi ajánlatához képest 18 milliárd forinttal magasabb összeggel nyerhetett, mivel már ismerte a korábbi ajánlatok összegét. E politikai lépés 18 milliárd forint kárt okozott a költségvetésnek és az adófizetőknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum szükségesnek tartja egy olyan központi hivatal létrehozását, központi közbeszerzési hivatalt, amely az Állami Számvevőszékhez hasonló jogállású, a mindenkori kormányoktól független szervezetként bonyolítaná a közbeszerzési eljárásokat, az állami, az önkormányzati beszerzéseket, valamint a nagyberuházásokat, azaz a közpénzek elköltését. A józan ész is azt kívánja, hogy a közbeszerzési döntéseket pénzügyi és beruházási szakemberekre kell bízni, és abból ki kell zárni a politikát, de leginkább ki kell zárni azokat a tisztességtelen haszonszerzőket, akik nap mint nap jelennek meg közbeszerzési eljárásokban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek megfelelően nyújtottunk be két határozati javaslatot az Országgyűlésnek. A Magyar Demokrata Fórum biztos abban, hogy minden politikai erő és alapvetően a köz érdeke, hogy mindig fény derüljön az igazságra, és tisztességes módon költsük el a köz pénzét. Számunkra elfogadhatatlan az a folyamat, amivel az elmúlt években szocializálódunk a tisztességtelen, korrupciós pénzek felhasználásával.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 4-6 2004.06.07. 5:21  3-8

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Asszony! Kezemben tartok egy kimutatást (Felmutatja.), ez a kimutatás 2002. május óta tartalmazza a Medgyessy-kormánynak azokat a jogszabályait, amelyek utóbb alkotmányellenesnek minősültek. Szeretném elmondani, hogy ezeknek a megalkotása is a Medgyessy-kormány nevéhez kötődik, tehát 2002 májusa után született jogszabályokról van szó. 2002-ben kettőt semmisített meg az Alkotmánybíróság, tartott alkotmányellenesnek, 2003-ban tizenegyet, és 2004-ben hatot. Tehát mindösszesen 19 olyan jogszabály született ebben a két évben, amelyet az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősített.

Szeretném elmondani, hogy a statisztikai adatok alapján az Igazságügyi Minisztériumban a szakmai vezetés megkétszereződött az elmúlt két évben. Minden bizonnyal nem szakmai indokai vannak annak, hogy ilyen kirívóan sok alkotmányellenes jogszabály született. Minden bizonnyal olyan politikai és kormányzati elvárások fogalmazódnak meg, amit a legjobb szakmai ismeret és tudás mellett sem tudnak úgy elkészíteni, hogy az utóbb az alkotmányosság próbáját kiállja. 19 ilyen alkotmánysértő javaslat után én egy nagyon fontos kérdésben olyan törvénycsomag elfogadását javaslom a kormánynak és az Országgyűlésnek, amely a mostani korrupciós helyzetünkben nagy segítséget és megoldást jelentene.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy amit korábban szóbeszédnek vagy pletykának minősítettek, az igaz. Valóban súlyos visszaélések folynak a közpénzekkel megvalósuló magyarországi beruházások és útépítések körül. Ajánlom képviselőtársaim figyelmébe a Gazdasági Versenyhivatal honlapját; kérem, kísérjék figyelemmel mindazt, ami ott megjelenik. A kartelltilalomba, magyarul: a tisztességes szabályok megszegésébe ütköző piacszerzések kapcsán tényállások és bírságok vannak ezen a honlapon.

Ezek a bírságok nem bírnak elegendő visszatartó erővel, ez teljesen egyértelmű. A kérdés az, hogy a kormány tétlenül nézi-e, hogy újabb és újabb bírságokat szabnak ki, miközben ugyanazok a cégek, amelyek egyébként a kartell tilalmába ütköző magatartást elkövetik, a következő héten, hónapban, években újabb beruházásokban vesznek részt, és azt a bírságot, amit a Gazdasági Versenyhivatal kiszab, beépítik a következő beruházásba, és ezzel is mi, adófizető állampolgárok fogjuk és a vállalkozók fogják megfizetni azt a fajta bírságot, amely egyébként az új beruházásba be fog épülni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A verseny tisztaságát sértő piaci magatartás, ha egy büntetőjogi analógiát szeretnék mondani, akkor leginkább a bűnszövetségben és a bűnszervezetben történő elkövetéshez hasonlítható. Az erőhatás, az erőfölénnyel visszaélés és a szervezett elkövetés jellemző leginkább ezekre a versenyt korlátozó vagy torzító magatartásokra. Ezért kellene a büntetőjog szigorával, súlyos börtönévekkel felelni azért, ha valaki a közpénzek tisztességtelen megszerzése érdekében a verseny szabályait felrúgja.

A Magyar Demokrata Fórum ezért a korrupció visszaszorítására, a közpénzek útjainak átláthatósága érdekében tett egy javaslatot: legyen büntetendő cselekmény a tisztességtelen piacszerzés. Csend van a javaslatunkról. Csend van, miközben milliárdokról van szó, olyan milliárdokról, amelyek az egészségügyben, az oktatásügyben - és még sok-sok területet tudnék mondani - hiányoznak. De vajon megtesz-e mindent a kiíró, amikor a kezébe kerül az, hogy az általa kiírt pályázaton megtörtént a cégek összejátszása? Vajon az ő emberei benne voltak-e ebben? Különösen nagy felelősség ez akkor, amikor minisztériumok kiírásáról van szó, például az Egészségügyi Minisztérium vagy az Oktatási Minisztérium korábbi pályázati kiírásairól.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum azért javasolja ezt a csomagot a kormánynak a korrupció ellen, mert ez egy olyan csomag, amit a szakma és a tisztességes emberek támogatni fognak; minden bizonnyal azok a becsületes vállalkozók is, akik elképedve nézik, mi folyik a közbeszerzéstől a piac le- és felosztásáig. S ha a miniszter úr válaszol a kérdésemre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a napirend előtti felszólalásomra, kérem, térjen ki arra is, hogy az M7-es és az M3-as autópálya…

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): ...18,5 milliárd forintja vajon (Az elnök ismét csenget.) mekkora kárt jelentett a magyar költségvetésnek.

Köszönöm. (Taps az MDF soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 28 2004.06.14. 3:49  27-28

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum képviseletében sikeres és eredményes munkát szeretnék kívánni a megválasztott 24 képviselőnknek. Kívánjuk, hogy teremtsenek egy új iskolát, az összefogás, az együttműködés és az együttmunkálkodás józan iskoláját. Tudják legjobb erőiket egyesíteni a nemzet előtt álló feladatok megoldása érdekében. Új feladat elé állítja ez a választás nemcsak a 24 megválasztott képviselőt, de azt a négy jelölő szervezetet is, akik a 24 képviselőt jelölték, rájuk is hasonló józansággal és tenni akarással vegyes munka vár.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből a körből nem hagyhatjuk ki a külügyminiszter úr által említett kormányzati hátteret és felelősséget, és reméljük, hogy a tavaly létrehozott pártalapítványok is segíteni fogják azt a munkát, amely eredményesebbé teszi az európai parlamenti képviselőink munkáját.

Tisztelt Képviselőtársaim! Öröm volt hallgatni itt ezt a mai napot, csendben, visszafogottan, mintha egy új fejezet nyílott volna meg ma a magyar parlament életében. Úgy hiszem, képviselőtársaim, hogy ez egy nagy alkalom is arra, hogy a közéletben elgondolkodjunk azon, hogy kevesebb demagógiával, kevesebb populizmussal és sokkal több közös megoldáskereséssel próbáljuk az elkövetkező hónapok politikai életét színesíteni és tarkítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az ország kiéhezett a rendre, kiéhezett a tisztességes vitákra, kiéhezett a konkrétumokra, az érvekre, és megéri vállalni a megpróbáltatásokat, hogy egyértelművé váljanak azok a viták, amelyekből a lényeg derül ki, nem pedig az érzelem, nem pedig az indulat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elgondolkodtatott mindannyiunkat, hogy a választásra jogosultak egyharmada ment el a választásra. Sok mindennel indokolhatjuk, európai indokokkal, indokolhatjuk a kormányzat felvilágosító munkájának rossz minőségével, de mindenesetre jelzés arra, hogy nem érezték a magyar választópolgárok sajátjuknak ezt a választást, ezt a közös ügyünket. Márpedig ha ez így áll, akkor mindannyiunknak el kell azon gondolkodni, hogy mit kellene tennünk, hogy ez ne így legyen. Elidegenednek-e az emberek a közélettől, azoktól a választásoktól, amelyek alapjában véve a jövőnket határozzák meg?

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy ez ellen együttesen kell mindannyiunknak fellépni, és ahhoz az első lépés, hogy fejezzük be az eddigi dicstelen vitákat, különösen azokat, amelyek egy héttel ezelőtt tarkították a parlament életét - ki hazudik többet, ki hazudik nagyobbat? A józan, a konkrét tenni akarás és a tennivalók felé forduljunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum korszerű, konzervatív erőként az eddigiektől is többet kíván vállalni azért, hogy végre az emberek valós problémáinak megoldására találjuk meg az őket leginkább érintő kérdésekben a valós válaszokat. Ehhez lesz partner az elkövetkező időszakban a Magyar Demokrata Fórum.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 12 2004.09.06. 5:09  1-20

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! A miniszter úr utolsó mondata az volt: “Jó Magyarországot csinálunk.ö

Kedves Miniszter Úr! Magyarország szép és jó. Azzal egyetérthetünk, hogy Magyarországon a közélettel baj van, azzal egyetérthetünk, hogy a gazdaságpolitika irányításán is volna mit változtatni, a közigazgatáson és sok minden máson - de Magyarország szép és jó.

Tisztelt Országgyűlés! Azt szokták mondani, hogy egy ellenzéki párt számára lottó ötössel ér föl, ha egy kormány rosszul végzi a munkáját, rossz kormánytagokat választ: csak hátra kell dőlni egy képzeletbeli karosszékben, és várni a hibákat, amelyekre reagálni lehet. Nos, ebből a gondolatmenetből azonban egyetlenegy dolog hiányzik: az emberek érdeke és hazánk érdeke.

A Magyar Demokrata Fórum nem örült a Medgyessy-kormány koncepciótlan kormányzásának; számtalanszor tettük szóvá. Láttuk, hogy veszélybe sodorja hazánkat, akárcsak a kezdet, a száznapos program elfogadása.

A Magyar Demokrata Fórum nem örült a rengeteg hibának, amit a Medgyessy-kormány elkövetett, mert látta, hogy minden hiba levét az állampolgárok és az emberek isszák meg. Éppen ezért a Magyar Demokrata Fórum most sok sikert kíván a leendő miniszterelnöknek és a leendő kormánynak, mert mi bízunk abban, hogy a felálló kormány koncepcióval, a felálló kormány majd kellő alázattal kezdi meg a munkáját, és kíméletlen igazmondás mellett kötelezi el magát.

De tisztelt Miniszter Úr! Öntől az önt jelölő párttagok is és az egész ország váltást és változást vár. Ez a mai beszéd, amit itt elmondott, az előző két év gondolatiságát tükrözi: az emberek valós problémáinak a nem ismerését. Arra gondolok, hogy a választókörzetemben, Kisszékelyben, Ozorán, aki nézte a televíziót és hallgatta az ön beszédét, joggal kérdezhette meg: egy országban élünk mi a miniszter úrral? Gazdasági jólétről beszélt, amelynek nagyon kevesen látják előnyét és hasznát ebben az országban, sok millió állampolgár azonban ezt nem érzi.

Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Demokrata Fórum az elmúlt időszakban hét pontban összefoglalta a leendő szocialista-liberális kormányfővel és a leendő kormánnyal szembeni elvárásait. A Magyar Demokrata Fórum elvárja, hogy a mostani válsághelyzetet a legrövidebb időn belül számolják fel, és tegyenek eleget alkotmányos kötelességüknek, kormányozzanak az emberek és az ország érdekében.

A hét pontból néhányat szeretnék megemlíteni önnek. A leendő kormányfő tegye világossá, milyen konkrét lépéseket kíván tenni a korrupció, a kormányzati korrupció kivizsgálásáért és felszámolásáért. A Magyar Demokrata Fórum hatékony fellépést követel a korrupciógyanús ügyekben. A leendő kormányfő hozza haladéktalanul nyilvánosságra a költségvetés jelenlegi állapotát és a jövő évi költségvetés prioritásait. Az embereknek jogukban áll tudni, hogy adóforintjukat mire költik el. Addig ne alakítsák át a kormánystruktúrát, amíg ezek a prioritások nem dőlnek el.

A Magyar Demokrata Fórum elvárja a leendő miniszterelnöktől, hogy kormányát és a közigazgatást a sokat hangoztatott olcsó és hatékony állam elve alapján szervezze meg, új államtitkárságok, új minisztériumok, hivatalok létrehozása nélkül oldja meg a kormányzat karcsúsítását. Felelős politikával és felelős külpolitikával állítsa helyre azt a nemzetközi bizalmat, amely a szocialista-liberális miniszterelnök megbuktatásával előállott, amelyet ez a többség maga idézett elő, és reméljük azt, hogy Magyarországnak mielőbb felelős és cselekvő külügyminisztere is lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az 5. pontban fogalmaztuk meg, hogy a leendő miniszterelnöknek és az új kormánynak lehetősége nyílik arra, hogy gondoljon újra minden olyan korábbi kormányzati döntést, amely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és amely adott esetben még ártott is. Ilyen az egyebek között megemlítendő sorban az ország gazdasági erejét meghaladó túlköltekezés, a felelőtlen gazdaságirányítás vagy pedig a Magyar Demokrata Fórum által sokat támadott iraki szerepvállalásunk.

Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Sok sikert (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kívánunk, de nagy váltásra van szükség. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 4-8 2004.09.13. 2:38  1-18

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! Mi, magyar demokraták, korábban is elhatárolódtunk mindenféle szélsőségtől, jöjjön az bármelyik oldalról. 1993-ban az önkényuralmi jelképekkel szemben törvényt alkottunk.

Nagyon szomorúnak tartjuk, hogy a Terror Háza - mint a magyar történelem egyik nemzeti emlékhelye - előtt nyilas eszméket hirdető rendezvényre sor kerülhet. A Terror Háza mementó mindannyiunk számára; sok tízezer, a nyilas rémuralmat vagy a kommunista Rákosi-időszakot megszenvedett honfitársunk emlékét, személyes tragédiáját őrzi. Valamennyiünk és minden jóérzésű magyar ember nevében is mondhatjuk: emlékük és az irántuk való kegyelet megcsúfolása lenne a meghirdetett és immár engedélyezett rendezvény.

Tisztelt Miniszter Asszony! A demokráciánk szégyene és egy súlyos felelőtlenség, hogy nem akadályozzák meg, hogy erre a rendezvényre sor kerülhessen. (Taps és közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból. - Dr. Áder János: Úgy van!) Az Alkotmánybíróság 55/2001. számú határozata megállapítja, hogy a gyülekezési jog nem korlátlan jog. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a “szabadö jelző használata olyan következtetésre, amely szerint a gyülekezéshez való jog korlátozhatatlan volna, nem ad alapot.

Az előző kormány 2000-2002 között a budai Várban tervezett náci tüntetéseket megakadályozta, nem tudták megtartani. A jelenlegi kormány módot és lehetőséget talált arra, hogy más demonstrációk esetében is ezt megtegye. 2003, február: Tibetet Segítő Társaság a kínai nagykövetség előtt tüntetett volna, a betiltás oka a közlekedés aránytalan sérelme. 2003. február: béketüntetés az iraki és az amerikai nagykövetség előtt, a betiltás oka a közlekedés aránytalan sérelme. 2003. február 15.: Civilek a békéért, az iraki misszió ellen. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) 2004. május 25.: a Baumag-károsultak tüntetése…

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): …szintén betiltásra került. Kérem a miniszter asszonyt, ne a közös felelősségünkre... - hanem az ön miniszteri székéből (Az elnök ismét csenget.) és a rendőrséget felügyelő jogköréből cselekedetet várunk öntől…

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): …nem felelősséget. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 210 2004.09.13. 5:18  195-213

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum egy törvényjavaslattal élt. Egy évvel ezelőtt az Országgyűlés vitázott arról a törvényjavaslatról, amely megteremtette volna annak a lehetőségét, hogy kedvezményes honosítási eljárás keretében törvénymódosítással érjük el a kettős állampolgárság biztosítását.

(18.30)

Szabó képviselő úr a legnagyobb kormánypárt képviseletében az imént azt mondta, hogy az Országgyűlésnek nem volt lehetősége mindezt megvitatni a parlament előtt. Nos, hosszú, éjszakába nyúló vitáink voltak az Országgyűlésben, és való igaz - ahogy azt frakcióvezető úr elmondta -, hogy az Országgyűlés nem érezte jól magát. Leszavazta és a kormánytöbbség azzal mentette magát, hogy szakmailag ugyan rendkívül igényes a törvénytervezet, amit a kezemben tartok, de nincs meg a hozzá szükséges hatáselemzéseknek az a háttéranyaga, amely elegendő lenne ahhoz, hogy az MSZP és az SZDSZ képviselői mindezt megszavazzák.

Ezt követően a Magyar Demokrata Fórum elnökeként pontosan ezért kezdeményeztem a négypárti tárgyalást. Szeretném elmondani a képviselő úrnak, hogy a négypárti tárgyalás meg is indult politikai szinten, amelyen Bába Iván képviselte a Fideszt, Szent-Iványi képviselő úr az SZDSZ-t, Wiener György úr az MSZP-t, a Magyar Demokrata Fórumot pedig én magam. Ebben az összetételben folytattuk a tárgyalásokat. A mai napig nem kaptuk meg azokat a háttérelemzéseket a kormány részéről, amelyek lehetővé tették volna, hogy az a lelkiismeret-furdalás, ami miatt akkor ezt önök nem szavazták meg, megszűnjön, és lehetővé váljék, hogy az idén júliusban másodszor benyújtott törvényjavaslatunkat az Országgyűlés érdemben el tudja fogadni.

Meggyőződésem, hogy óriási a Magyar Országgyűlés felelőssége ebben a kérdésben. Amennyiben az Országgyűlés törvényt alkot, akkor vállalja ennek a politikai felelősségét. Ha viszont azzal szembesülünk, hogy népszavazást kell kiírnunk - egyébként egyetértek miniszter asszonnyal, hogy sok a kérdőjel, mert alkotmányosan nem tudunk az őszre kiírni népszavazást -, akkor el kell mondani, nincs szabálya annak, hogy a külföldön élő magyarok az alkotmányba illesztett jogukat hogy fogják gyakorolni. Ezért megint csak visszatérnék ahhoz, hogy az egyetlen jó és járható út annak a törvénynek a támogatása és elfogadása, amelyet a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának a nevében nyújtottunk be.

Ez olyan felelősség, ami alól nem lehet kibújni, tisztelt képviselőtársaim. Mert milyen következményei lehetnek egy népszavazásnak? Adja a Jóisten, hogy ha népszavazást kell kiírni, akkor az legyen érvényes és eredményes, és minden magyar érezze annak szükségét, hogy nem mondhat nemet a határon túli honfitársaira, akik az elmúlt évtizedekben megszenvedték annak lehetőségét, hogy végre megkapják a kettős állampolgárságot. Azonban iszonyú sok veszélyt is rejt magában egy ilyen népszavazás. Nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy nemzetpolitikai szempontból mennyi veszélyt rejthet magában az, ha a magyar állampolgárok nem mennek el kellő létszámban erre a népszavazásra. Mennyi veszélyt rejt magában nemzetpolitikai szempontból az, hogy elmennek ugyan, de leszavazzák.

Ha önök jártak már Kárpátalján, a Délvidéken vagy Erdély kis falvaiban, láthatták, hogy hány atrocitás éri az ott élő magyarokat. Ki fog szembenézni azzal az érvvel, hogy egy eredménytelen népszavazás után a nacionalisták szembesítik a magyarokat azzal, hogy ti nem kelletek otthon. Ezért a politikának iszonyú nagy a felelőssége.

Egyetértek Pokorni Zoltán alelnök úrral abban, ha eljutottunk a népszavazásnak ebbe a stádiumába, mindannyiunknak az a legfontosabb feladata, miként tudjuk elérni azt, hogy ez a népszavazás sikeres és eredményes legyen, mert amit nem tett tönkre nyolcvan év alatt az elszakított nemzetrészen élő nacionalisták sokasága, azt egy felelőtlen népszavazás ma tönkreteheti. Óriási a felelősségünk! A Magyar Demokrata Fórum nevében mindenkitől azt kérem, ha eddig eljutunk, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ez egy eredményes és sikeres népszavazás legyen. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 224 2004.09.13. 0:29  219-227

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr; nyomógomb megnyomása nélkül is köszönöm szépen. (Derültség.) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azon ritka alkalom volt az alkotmányügyi bizottságban, hogy minden képviselőcsoportbeli bizottsági tag támogatta ennek a törvényjavaslatnak az általános vitára való előterjesztését. A Magyar Demokrata Fórum meg fogja szavazni, és támogatja.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 10 2004.09.27. 5:07  9-14,29-30

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Megkaptuk a Lendületben az ország című kormányprogramot, miközben a miniszterelnök-jelölt úr beszélt. Van benne egy fejezet: a XXI. század infrastruktúrája, és van benne egy külön fejezet, ami az igazságosságról szól. Remélem, csak tévedés az, hogy az autópálya-építés nem része a kormányzat igazságteremtő politikájának.

Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Az autópálya-építések ügye Magyarországon miniszterelnök-buktató ügy. Vajon mitől miniszterelnök-buktató ügy az autópálya-építés nálunk? A válasz egyszerű: a közpénz nagysága miatt, melyet felhasználnak az autópálya-építésben. A Medgyessy-kormány 820 kilométer autópályát ígért, ez mintegy 1500 milliárd forintos beruházást jelentene. Itt 10 százalékos tévedés, mellényúlás, elszámolás, rosszul értelmezett verseny 150 milliárd forintot jelent. Az eddigi szakaszok látszatversenye nem 10-15 százalékos mellényúlásról, hanem 20-25 százalékos mellényúlásról szól. El kell olvasni a Gazdasági Versenyhivatal jelentéseit.

2002-ben a 109 milliárdos meghívásos pályázati ajánlatból alig néhány hét alatt, a közbeszerzési ajánlat után 128 milliárd forint lett. 18 milliárd forint az állami költségvetés vesztesége. Mi ehhez képest az a 7 milliárd forintos bírság, melyet a Gazdasági Versenyhivatal kiszabott? És mit tett a minisztérium, és mit tett a kormány a tisztességes versenyért, egy reális árszint kialakítására? Édeskeveset, pedig eszközei lennének.

Példát szeretnék mondani három ilyen eszközre: például a generálkivitelezői és az alvállalkozói árak összehasonlítása. Volt példa arra, tisztelt képviselőtársaim - a 3-as és a 35-ös számú főutak felújítása -, ahol a nyertes pályázó a többieknél 22 százalékkal olcsóbb - állítása szerint alvállalkozói - áron nyert. Magyarul, ez a kivitelező korábban is ennyiért végezte a munkát, csak volt egy fővállalkozó, aki lefölözte a hasznot, és ezt a 20-25 százalékos árrést zsebre rakta.

A második példa az új autópálya-építés és a régi pályák felújítási egységárainak összevetése. És ez az összevetés, tisztelt képviselőtársaim, rendre elmarad. Összemérhető munkák például a kopófelület elkészítése, a szalagkorlát építése, vagy említhetném a burkolatfestést. Az egységárai sokkal-sokkal magasabbak az új autópályánál, mint egyébként a felújításoknál. Nincs rá magyarázat.

Ugyanazon minőségű kopóréteg köbméterenkénti átlagára a felújítás során 34 és 38 ezer forint között van, az új építésű autópályáknál önök elfogadják a 75 és 85 ezer forint közötti költséget. Miért nem szúr ez szemet a Gazdasági Minisztériumnak? Miért nem szúr szemet az NA Rt.-nek és az Állami Autópálya Kezelő Rt.-nek? Mert becsukják a szemüket, tisztelt képviselőtársaim, és homokba dugják a fejüket.

De egy harmadik példát is tudnék említeni. A különböző pályaszakaszokra vonatkozó összehasonlító árak is nagyon beszédesek. Nézzük a két végletet! Az egyik oldalon a nemrégiben kihirdetett Görbeháza-Nyíregyháza közötti M3-as szakasz, ahol a megépítési ár kilométerenként 2 milliárd forint. Ez csak a megépítés, kérem szépen. Építi a Betonút Rt., érdekes lehet, kik lesznek majd az alvállalkozók. A másik véglet az M6-os autópálya, ahol kilométerenként a 2 milliárd forint nemcsak a megépítést tartalmazza, hanem 20 éves részletfizetést, 20 éves üzemeltetési költséget és kétszeri felújítást 20 év alatt.

Micsoda árkülönbség ez, tisztelt képviselőtársaim! Ez a különbség olyan, mintha két személy elmenne autót vásárolni: az egyik a 2 millió forintos autót kifizeti készpénzben, a másik vevő pedig a 2 millió forintot érő gépkocsit 20 évi részletfizetésre, 20 évi ingyenes karbantartással kapja, és még a 20 év alatt kétszer ingyen fel is újítják a gépkocsiját. Nos, óriási a különbség tisztelt képviselőtársaim.

Ezért van az, hogy az emberek sokaságában fogalmazódik meg a kérdés: mi folyik itt, tisztelt kormány, tisztelt képviselőtársaim, az adófizetők pénzéből?

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 18 2004.09.29. 16:00  1-321

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök-jelölt Úr! Kedves Képviselőtársaim! A mindenkori kormányprogram üzen. A mindenkori kormányprogram üzen a nemzetnek, az ország polgárainak, hogy a kormány miként képzeli el az ország jövőjét, milyen célokat fogalmaz meg, és a célok elérését hogyan hajlandó megtenni.

A jó kormányok programjairól az emberek beszélnek az utcán, a boltban, a munkahelyen, vagy, ahogy Gyurcsány úr mondta, füstös vagy kevésbé füstös kocsmákban. A rossz kormányok programjairól a politikusok és legfeljebb a politológusok vitatkoznak. Erről a kormányprogramról pedig sokat beszéltek az emberek, de nem azért, mert olyan érdekes, hanem azért, mert olyan titokban készült. Olyannyira titokban készült, hogy még a kormánypárti politikusok is csak háromnegyed órát kaptak az átnézésére, aztán beszedték tőlük a számozott példányokat, mert nem bíztak bennük.

Nekünk, ellenzéki politikusoknak és az ország polgárainak több szerencsénk volt, mert nekünk jutott másfél nap arra, hogy elolvassuk. Így, utólag talán szerencsésebb lett volna, ha a kormánypárti politikusok kapnak másfél napot, hogy ne csak elolvassák, hanem módosító indítványaikkal is jobbá tegyék.

Végigolvasva ezt a szupertitkos kormányprogramot, nekem egy régi szakácskönyv jutott eszembe. Ez a szakácskönyvet a kezdő háziasszonyoknak írták, volt ebben egy recept, amit hamisgulyásnak hívnak. Ez a leves, amelyik ránézésre ugyan gulyásnak néz ki, de ha az ember megkóstolja, rögtön rájön, hogy nem az igazi; más az íze, hiányzik belőle valami. A lényeg, hogy hiányzik belőle a hús. Ez a kormányprogram pontosan olyan, mint a hamis gulyásleves, van benne zöldség, de nincs benne hús. (Taps az ellenzéki padsorokban.) Látszik, hogy a kormányprogram alkotói nehéz helyzetben voltak, abból főztek, amit az elődök hátrahagytak a konyhaszekrényben. Nem jó az alapanyag.

Tisztelt Hölgyeim, Uraim! A Magyar Demokrata Fórumnak három alapvető problémája van a programmal. Az első, hogy sok újdonság nincs benne, javarészt a már ismert, korábban megkezdett kormányzati cselekvést ismétli. A második, hogy ez a program az ellentmondások programja. Egyszerre ígér mindenkinek mindent, és törekszik a költségvetés, a közös kassza egyensúlyban tartására. A harmadik problémánk, hogy a program pontosan látja ugyan a problémákat, a feladatokat, azonban azokra vagy semmilyen, vagy nem jó megoldásokat ígér.

A Magyar Demokrata Fórum első kritikáját hadd fogalmazzam meg úgy, ami úgy szólt, hogy nem sok újdonságot tartalmaz ez a program, mindent elárul a kormányprogramban leggyakrabban használt szó, a “folytatjukö. Tisztelt képviselőtársaim, szám szerint 36-szor fordul elő ebben a kormányprogramban a “folytatjukö szó. Szám szerint a “változásö és a “változtatniö szavak összesen csak 9-szer fordulnak elő, általában ott is csak a változásra van szükség idézőjeles mondatára. Ám a hogyan kérdésre mindössze egyetlen esetben találunk konkrét választ.

Miniszterelnök-jelölt Úr! Hol ebben a cselekvő kormány programja? Ez a kormányprogram javarészt nem más, mint már létező kormányzati programok újracsomagolása. De a programírók rafináltak voltak, ezt el kell ismernem. Hogy elleplezzék az új kezdeményezések hiányát, bizonyos ígéreteket duplán szerepeltettek, ilyen például a kollégiumok építése, amely két külön fejezetben is felbukkan.

Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Dupla ígéretek helyett szimpla megoldásokat vár a Magyar Demokrata Fórum!

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a kormányprogram az ellentmondások programja. Égbekiáltó az ellentét ugyanis a program első részében kifejezett értékek és célok, illetve a gyakorlati ígéretek között. És még égbekiáltóbb az ellentét, ha az elmúlt hónap kormányzati cselekvéseit is figyelembe vesszük. Egyik leggyakrabban emlegetett érték a programban az igazságosság. A kormány állítása, hogy igazságosabbá akarja tenni Magyarországot. Nem szeretnék ezeken a pontokon végigmenni, mindössze egyetlen példán keresztül kívánom megmutatni azt, hogy mennyire nem igazságos ennek a kormánynak a programja.

A program igazságos közteherviselést és alacsony adókat ígér. Konzervatív politikusként azt várnám, hogy az igazságosabb közteherviselés jegyében átfogó adóreformról olvashatnánk ebben a programban; vagyis egyszerűbb, a polgárok által is érthető és hiba nélkül kitölthető adóbevallást, a külföldi befektetők számára is érthetetlen helyi iparűzési adó megszüntetését, az általános forgalmi adó európai átlaghoz közelítését, hogy csak néhány javaslatot említsek azok közül, amelyeket a munkaadók fogalmaztak meg az elmúlt napokban. De adóreformról szó sincs.

Konzervatív jobboldali politikusként azt várnám, hogy az igazságosság jegyében a kormány csökkenti a vállalkozókat és a munkavállalókat fojtogató adó- és járulékterheket. Önöknek, szocialistáknak minden bizonnyal ismerősen cseng a szó: kizsákmányolás. Hadd mondjam önöknek azt az elrettentő példát is ebből a kormányprogramból, hogy ha Magyarországon egy munkavállaló alkalmazásának költségét 100 forintnak vesszük, akkor abból a munkavállaló csak harmincegykét forintot kap kézhez, a többit elviszi az állam. Az igazságos közteherviselésről csak akkor beszélhetünk, ha ez az igazságtalan kizsákmányolás igazságos módon enyhül, és elviselhető, indokolható szintre mérséklődik.

Konzervatívként azt várom, hogy a kormány eltörli a haláladót, az egyik legigazságtalanabb adónemet. Hiszen nem elég egy családnak elveszíteni hozzátartozóját, még olyan adóval terhelik, amely a legigazságtalanabb adó. Egy életen át szorgos munkával gyűjtött össze valaki egyszer már leadózott jövedelemből származó vagyont, s aztán az állam ezt még egyszer, halál okán megsarcolja - pusztán azért, mert valaki vagyont gyűjtött. Igazságtalan ez az adónem, mert a megtakarításokat, a gyermekeikről gondoskodókat bünteti, és közvetve azokat támogatja, akik felélik, elpazarolják vagy elköltik jövedelmüket. Ám az igazságosságra hivatkozó kormányprogram ezekről a kérdésekről egy szót sem említ.

Konzervatív politikusként azt vártam, hogy mikor érek a szövegben az árfolyamnyereség-adóhoz, ám meglepetésemre azt nem találtam. Ehelyett találtam egy mondatot, a kormányprogram talán legigazabb mondatát, amit most idézni szeretnék: “Az állam takarékossága mellett az egyensúly forrása a polgárok, a családok megtakarítása. Bátorítani és ösztönözni kell a jövőre szóló öngondoskodást.ö

Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Ez a mondat és az a tény, hogy a korábban beharangozott ígérete nem szerepel a kormányprogramban, felbátorít arra, hogy egy kéréssel forduljak önhöz. Arra kérem, hogy ne emelje meg az árfolyamnyereség-adót, ne büntesse azokat a polgárokat, akik megtakarítanak, akik magukról, családjukról és jövőjükről akarnak gondoskodni. Mert miniszterelnök-jelölt úr, az árfolyamnyereség-adó lassítja a polgárosodást, igazságtalanul megsarcolja a középosztályt, és visszaveti a magyar tőzsde fejlődését is. Az, hogy a magyar polgárok pénzügyi tudatossága javuljon, és ne a Baumaghoz vigyék a pénzüket, az nemzeti érdek. Az, hogy egyre többek számára a hosszú távú tervezés, az öngondoskodás alapvető és fontos erény legyen, az is nemzeti érdek. Az, hogy egyre több magyar vállalat jusson friss tőkéhez a tőkepiacon keresztül, és ezáltal új munkahelyek is létrejöjjenek, ez is nemzeti érdek.

Konzervatív jobboldali politikusként hiszek a polgárosodás fontosságában. Hiszek abban, hogy erős nemzet csak ott van, ahol erős a középosztály, márpedig a megtakarításokat, a középosztályt, a polgárosodást büntető adót egy magát konzervatívnak, jobboldalinak valló politikus nem szavazhatja meg.

Tisztelt Országgyűlés! Az igazságos közteherviselés ennek a kormánynak a programjában nem más, mint egy könyvelési trükk. A kormány néhol ad, máshol elvesz, de a kiadási és a bevételi oldal egyenlege marad. Ez a szocialista logika, tisztelt képviselőtársaim!

A kormányprogram harmadik hibája, hogy a problémákat felismeri ugyan, de vagy nem ad megoldást, vagy az nem jó megoldás. Két példát szeretnék említeni, a versenyképességet és a magyar tudásban rejlő potenciál kihasználását.

A kormányprogram kiemelten fontosnak tartja a magyar gazdaság versenyképességének javítását, és ezzel egyet is értek. De az ennek érdekében tenni kívánt lépések rendkívül erőtlenek. A világ az alapján ítél, hogy egy ország gazdasága mennyire integrálódik a globális gazdaságba, milyen fejlettségen áll az internethasználat, azon belül is a széles sávú internetkapcsolat, polgárai milyen mértékben képesek a külvilággal kommunikálni, és a kormánya mennyire befektetőbarát kormány.

 

(10.00)

Nos, tisztelt képviselőtársaim, az ezek alapján mért nemzetközi összehasonlítások szerint Csehország és Szlovénia már tavaly bekerült a húsz legsikeresebb ország közé, idén Lengyelország és Szlovákia is ott lesz, Horvátországot, Romániát és még Szerbiát is mint a jövő Európájának kistigriseit említik. És Magyarország ma hol van? Sehol. Lekerültünk a világ befektetői térképéről. Bármilyen, a befektetésre vonatkozó nemzetközi összehasonlítást vizsgálunk, hazánk egyre hátrább kerül a listán, és egyre kevésbé vonzó. Mi, magyarok, akik nemrégiben még a régió élenjárói voltunk, ma valahol a középmezőnyben vagyunk.

A Magyar Demokrata Fórum véleménye, hogy a versenyképességről szóló fejezet célokat fogalmaz meg, de nem rendel hozzá cselekvést. Hadd mondjak önöknek egy példát: egy nemzetközi vizsgálat nemrégiben kimutatta, hogy egyenes arányosság van egy ország jóléte, gazdagsága, illetve aközött, hogy az adott országban hány nap alatt lehet bejegyeztetni egy vállalkozást. Az élen Ausztria áll, ahol kettő nap alatt, a sor végén néhány afrikai állam, ahol akár egy évbe is kerül; Magyarország a középmezőnyben van, két-három hónap is kell egy cég bejegyeztetéséhez. Tehát ez is egy olyan terület, ahol tudunk javítani. A kormány ismeri ezt a problémát, ezért felbukkan egy kifejezés a szövegben: egyablakos rendszer bevezetése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy az egy ablak azért van, hogy leegyszerűsítsük az ügyintézést a befektetni szándékozók számára. Az adóreform, a bürokrácia leépítése, ez az igazi munkahelyteremtő politika. Gyurcsány Ferenc akár ezerszer is leírhatja, ezerszer is elmondhatja, hogy munkahely, munkahely és munkahely, attól még nem fognak Magyarországra jönni a befektetők, attól még nem kapnak kedvet a magyar vállalkozók, hogy bővítsék vállalkozásaikat és új munkahelyet teremtsenek.

És ha már a munkahelyteremtésnél tartunk, engedjenek meg néhány elismerő szót is. A Magyar Demokrata Fórum hosszú ideje küzd azért, hogy a 45 év felettiek elhelyezkedési problémáin, újrakezdési esélyein javítson a politika, programot is adtunk az Országgyűlésnek. Örömmel vettem észre, hogy a Magyar Demokrata Fórum politikusai nem küzdöttek hiába: a kormányprogram járulékkedvezményt ígér az ötven év feletti munkavállalót foglalkoztató vállalkozásoknak. Ezt a lépést mindenképpen helyeseljük.

De visszatérve a versenyképesség kérdéséhez: Magyarország versenyképességét nagyban javítaná, ha maximálisan ki tudná használni a magyar tudásban rejlő gazdasági potenciált. A kormányprogram talán ebben a kérdésben a legálszentebb: partnerséget kínál annak a Tudományos Akadémiának, amelynek a költségvetését éppen most sújtották óriási megszorításokkal; partnerséget kínál a magyar kutatóknak, tudósoknak, miközben a kutatás-fejlesztésre költött állami pénzek történelmi minimumra estek. Márpedig ebben a kérdésben nincs helye mellébeszélésnek.

Nemrégiben egy neves nemzetközi elemző intézet felmérést készített száznál több nagyvállalati vezető körében, hogy mely országot tekintik egy esetleges kutatás-fejlesztési központ létesítése szempontjából lehetséges helyszínnek. Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországot mindösszesen ketten említették. Ennyit ér ma Magyarországon a tudásalapú gazdaság. És ez drámai helyzet. Nem lehet sikeres egy olyan kormányprogram, amelyik csak azért nyújt kezet a magyar tudomány felé, hogy elvegye onnan a pénzt.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2000-ben a sydney-i olimpián a százméteres gyorsúszásban indult egy úszó, biztosan emlékeznek rá, Eric Moussambani volt. Ez az úszó alig tudott úszni, tízméterekre maradt le a többiektől, a közönség pedig egy emberként drukkolt, hogy bele ne fulladjon szegény Eric a vízbe. Nos, Eric, az angolna jutott eszembe a kormányprogram versenyképességéről szóló fejezet olvasása közben, mert az abban foglaltak alapján Magyarország sosem lesz más, mint szeretnivaló vesztes.

De ennél van egy jobb pozíció, tisztelt képviselőtársaim: a szeretnivaló győztesé. Ha majd a győztes Magyarország kormányprogramját olvashatjuk, a Magyar Demokrata Fórum azt minden bizonnyal egy emberként megszavazza, ám ezt a kormányprogramot nem támogatja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 6-8 2004.10.25. 5:20  5-10

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányban új a miniszterelnök, új a gazdasági miniszter, új az igazságügy-miniszter, csak a hozzáállás a régi, legalábbis a kormányzat korrupció elleni magatartásában biztosan, hogy így van. Egy-két napja vehettük kezünkbe a Transparency International felmérését. A legújabb felmérés nagyon szomorú képet fest Magyarországról. A Transparency International egy olyan nemzetközi szervezet, amely kormányoktól és politikától mentesen, a fejlett országokban méri évről évre a korrupciós indexet. A 42. helyen állunk. A 42. helyen állunk úgy, hogy 1991-hez képest 11 helyet csúsztunk vissza. Tizenegy visszacsúszott hely évről évre nehezíti itthon is, a nemzetközi életben is mindannyiunk megítélését.

(13.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Tavaly a 40. helyen voltunk, 2001-ben a 31. helyen - és bocsánat, akkor nem '91-ben, hanem 2001-ben voltunk a 31. helyen -, mindösszesen három év alatt tizenegy helyet csúsztunk vissza a korrupciós fertőzöttségben, ami mindannyiunkat elgondolkodásra kell hogy késztessen.

Tisztelt Kormányzat! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi kell ahhoz, hogy végre a jogalkotók és végre a kormányzat azt mondja: elég ebből a korrupciós világból. Mi kell ahhoz, hogy akár a jogalkotás, akár a végrehajtás területén, akár egy összefogott munkával, egy tiszta kezek bizottságával véget vessünk annak az évről-évre fokozódó korrupciós mutatói nehézségnek, amely már itt van a politika közelségében? Nemrégiben a Pécsi Egyetemen volt egy nagyszerű konferencia, “Fekete pénzek a magyar gazdaságbanö címmel. Ez is visszhang nélkül maradt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum benyújtott egy javaslatot, amely javaslat lényege a korrupció elleni küzdelem volt. A kormányzat késlelteti ennek a törvénytervezetnek a kidolgozását. Ennek az volt a lényege, hogy Magyarországon csak bírságkövetkezménye van a tisztességtelen gazdasági életnek, csak bírság a következménye annak, hogyha valaki tisztességtelenül szerzi meg a közpénzekből fenntartott piacokat.

Ebben a vitában szomorúságomra a Fidesz nem állt a korrupciós csomagunk mellé, ugyan a kormánypártok melléálltak, de azóta késleltetik, hogy ebből a törvénytervezetből bármi elénk kerüljön. A kormányzatból igazságügy-miniszter urat háromszor-négyszer kértem arra, hogy a saját vállalt kötelezettségüknek tegyenek eleget, és tegyék le az Országgyűlés asztalára azt a javaslatot, amely büntetőjogi fenyegetettséggel sújtja azokat a tisztességtelen vállalkozókat, akik iparágszerűen a közpénzekre specializálják magukat.

Tisztelt Képviselőtársam! Mi kell ahhoz, hogy ez a munka felgyorsuljon Magyarországon? A nemzetközi megítélésünk hónapról hónapra - nemhogy évről évre - romlik, a tőke világában biztosan.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amit a Gazdasági Versenyhivatal - sokadszor mondom már el - elénk tett, az mindenkit cselekvésre kell hogy késztessen. Olyan szervezettség alakul ki az országban a közpénzek megszerzésére, amely szervezettség egyébként nemcsak a versenyt mellőzi, de a büntető törvénykönyvbeli szervezett bűnözéshez elegendő szervezettséget is kimeríti, és mindezt meg lehet csinálni komolyabb következmények nélkül; meg lehet csinálni anélkül, hogy itt az Országgyűlésben a jogalkotás eszközét ne vennék kormánypárti vagy ellenzéki pártállástól függetlenül igénybe a képviselők.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt, hogy gyakorlattá kezd válni Magyarországon a közpénzekre kiírt pályázatok esetében a visszaélés, a Gazdasági Versenyhivatal sorozatos elmarasztalása bizonyította; az, hogy bármennyire is rémisztőnek tűnik, lehet ma Magyarországon olyan cég, amelyik 4 milliárd forint állami pénzt bevisz a Kereskedelmi és Hitelbankba, majd ez a cég két hét múlva állami megrendelést kaphat. Lehet olyan Magyarországon, hogy 7 milliárd forint bírságot szab ki a Gazdasági Versenyhivatal, és az a cég, amely ebben érintett, két hét múlva állami megrendeléseket kaphat. Ez egy következmények nélküli ország, tisztelt képviselőtársaim.

A nemzetközi tendencia ma az (Az elnök jelzi az idő leteltét.), hogy súlyos börtönévekkel büntetik azt, aki tisztességtelenül szerzi meg a piacot. Nem érzik jelentőségét, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim…

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): …és miniszter úr, annak, hogy itt valamit tenni kellene?

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 82 2004.10.25. 2:05  81-88

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Október 4-én elhangzott a Házban egy interpelláció, az ön válaszát ugyan itt elfogadták képviselőtársai, azonban Pincehely és környéke a választ nem fogadta el. Ma is tüntetés van, több száz fő tüntet Szekszárdon a pincehelyi kórház baleseti sebészeti osztályának megcsonkítása miatt.

Ez a kérdés azért is fontos, mert egy térség sürgősségi betegellátása került veszélybe, hiszen egy régió, amelyet tamási régiónak nevezünk, a sürgősségi ellátást igénylő betegeket vagy Siófokra, 40 kilométer, vagy Szekszárdra, 55 kilométer, vagy Dombóvár 40 kilométer távolságra lévő kórházaiba kell szállítani. Ha megnézi miniszter úr a tavalyi év mentőszolgálati adatait, az országban a legtöbbet futott mentők Tamásiban vannak, hiszen 2,2 millió kilométert futottak 76 ezer esetre, ami kirívóan magas a statisztikában.

Tisztelt Miniszter Úr! Amikor a Horn-kormány bezárni kívánta ezt a kórházat, akkor azt ajánlotta, hogy lesz helyette egy sürgősségi betegellátás mentőorvossal, mentőtiszttel, esetkocsival, sorolhatnám; aztán egy-két hétig működött, nem volt rá pénz, megszűnt.

 

(15.20)

 

Ma se Pincehelyen, se Tamásiban nincs ilyen huszonnégy órás ellátás. Néhány nappal ezelőtt egy elavult technikával, gépkocsival, nyolc órával megtörtént ugyan a szolgálat kibővítése, ez azonban még a minimális és elégséges szintet sem éri el. A tamási mentőknek új fejlesztésre, új gépkocsira, további négy státusra lenne szükség és huszonnégy órás szolgálat ellátására, hiszen nagyon ellátatlan térséget jelent Tamási és környéke az egészségügyi térképünkön.

Kérem válaszát. (Taps az MDF soraiból. - Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 86 2004.10.25. 0:56  81-88

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! A kérdés továbbra is az, hajlandó-e vállalni a tárca és az egészségügyi kormányzat azokat a többletköltségeket, amelyek a kórház sebészeti osztályának leépítése miatt a sürgősségi ellátásban jelentkeznek. (Dr. Vojnik Mária: Ezt igen!) Miniszter úr, azt hiszem, önnek nem kell magyaráznom azt (Dr. Vojnik Mária: Nem kell!), hogy a sérültet minél közelebb fekvő kórházba kell szállítani. Ha ilyen nincs, mert 40-50-60 kilométerre vannak kórházak, akkor viszont azt kell biztosítani, hogy a szállítás során olyan ellátást kapjanak a betegek, amely az esélyegyenlőség, a technikai és a személyi feltételek miatt egy olyan mentőt, esetkocsit jelentsen, amelyben mentőorvos is van.

Ezt kérem a miniszter úrtól, ezt kérem a kormányzattól, mert ellátatlanok Tamási és Pincehely sürgősségi betegei. (Taps az MDF soraiból. - Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 16 2004.11.15. 5:14  15-18

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Menekül a középosztály Magyarországról, az emberek külföldre menekülnek vásárolni, mert Magyarország igen drága lett. Az ünnepi készülődés arról szól, hogy lehetőség nyílik kiutazni Bécsbe vásárolni.

(13.50)

S már nagyon sokan választják - attól függően, hogy hol élnek Magyarországon - a felvidéki magyar városokat, Szabadkát, Nagyváradot, Aradot vagy Szatmárnémetit. A cél karácsony előtt azonban mégiscsak Bécs, és meg kell értenünk az embereket: olcsóbban, kedvesebb kiszolgálás mellett, minőségi árut vásárolnak.

De miért kell ennek így lennie? Miért külföldön költi el a pénzét a magyar középosztály? Hogyan lehet az, kedves képviselőtársaim, hogy a mi átlagfizetéseinkhez képest jóval többet kereső osztrák állampolgárok lényegesen olcsóbban jutnak hozzá élelmiszerhez, ruhaneműekhez, bútorokhoz, háztartási gépekhez, és a sort még folytathatnám? Hogyan lehet az, hogy világszerte nagy lánccal rendelkező cégek és áruházak sokkal magasabb áron értékesítik termékeiket nálunk, Magyarországon, mint például Ausztriában?

Elég, ha az IKEA-ra gondolok. Egy vizsgálat szerint Magyarországon pontosan kétszer annyiba kerül ugyanaz a polcrendszer vagy ugyanaz az ágykeret, mint a szomszédos Ausztriában. Vagy említhetnék olyan típusos konyhabútort, amelyik pontosan kétszer annyiba kerül Magyarországon, mint Ausztriában vagy Németországban. De említhetném az internet-előfizetéseket is, hiszen ma Magyarországon 11-12 ezer forintba kerül egy korlátlan hozzáférés, ugyanez Angliában és Németországban feleennyibe kerül, miközben tudjuk, hogy az átlagkeresetek Magyarországon sokkal-sokkal kevesebbek. Nem csoda egyébként, hogy Magyarországon minden tizedik háztartásban van csak internet-hozzáférés, és az sem csoda, hogy ilyen körülmények között az utolsók között vagyunk Európában.

Tisztelt Képviselőtársaim! De ne csak nyugatra tekintsünk! A Partiumi Keresztény Egyetem diákjai a Magyar Demokrata Fórum kérésére egy felmérést végeztek az Erdélybe látogatók körében. Tíz magyar közül hét vásárolni megy át a határon Erdélybe. Minden harmadik magyar hetente többször, de legalább havonta jár át vásárolni, a többség tankolás és élelmiszer-vásárlás céljából. A vásárlást szinte minden esetben az olcsóbb árakkal indokolták a megkérdezett magyarok. A választók (Sic!) egyharmada 40 ezer forintot költ el egy-egy ilyen vásárlásnál, de minden tizedik utazó 100 ezer forintnál többet költ el egy-egy ilyen vásárláskor.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mekkora adóbevételtől esünk el a külföldön vásárló középosztályunk miatt? Mikor lesz végre Magyarország versenyképes, s a középosztály számára igazán élhető, normális ország Magyarország? A versenyképességünkkel komoly bajok vannak a vállalkozásokat terhelő nagy adók miatt, a munkabéreket terhelő elviselhetetlen adók és járulékok miatt, bonyolult, bürokratikus eljárások miatt, s a magyar kereskedők és kisvállalkozók pontosan ezért kénytelenek sokkal magasabb áron szabni az áraikat. No, ez nehezíti a magyar versenyképességet.

A baloldal politikája igazságosságot ígér a szegényeknek, de a gyakorlatban sok igazságtalansággal bünteti a középosztályt. A baloldal politikájának középpontjába az egyenlőség megteremtését emelte, s eközben elfeledkezik azokról, akik igen nagy kockázatot vállalva, gazdasági erejükkel ezt valóban megteremthetik, elfeledkezik a közosztályról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Csak a felesleges bürokráciától megszabadított, bonyolult és átláthatatlan adóktól és járulékoktól megmentett, kartellektől mentes, javuló gazdaság teremthet jobb létet Magyarországon. Higgyék el, ez a legjobb gazdaságpolitika, és ez a legjobb szociálpolitika is. Ha a választók azt látják, hogy a politika tehetetlen, nem képes megoldani az ország versenyképessé válását akadályozó problémákat, akkor véleményt nyilvánít, és elmennek Bécsbe, Pozsonyba, Komáromba, Nagyváradra, Aradra és Szabadkára vásárolni, de félő, hogy előbb-utóbb vállalkozásokat alapítanak, és ott teremtenek munkahelyet. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

A Magyar Demokrata Fórum felelős választ vár, mit tesz a kormány ennek a folyamatnak a megakadályozására.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 28 2004.11.16. 14:00  17-328

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Két dologról szeretnék beszélni ebben a szűkre szabott időben. Az egyik: a gazdaság fejlődésének a lehetőségei hogyan tükröződnek vissza a költségvetésben; a másik pedig: az egyházakkal kapcsolatos költségvetési támogatások, és a tegnapi találkozó Hiller miniszter úr és az egyházi vezetők között.

(9.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Csak a felesleges bürokráciától megszabadított, bonyolult és átláthatatlan adóktól és járulékoktól megmentett, kartellektől mentes, a tisztességes versenyre épülő, javuló gazdaság teremthet Magyarországon jólétet vagy jobb létet.

A Magyar Demokrata Fórum folyamatos, évi 6 százalékos nemzeti össztermék-növekedést tart kívánatosnak. Ez a növekedési ütem benne van a magyar gazdaságban, a magyar vállalatokban, mindenféle mesterséges keresletélénkítés nélkül, természetes, exportorientált növekedéssel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország és polgárai számára elsődleges fontosságú, hogy minél korábban európai színvonalon élhessenek, európai fizetések mellett, úgy, hogy közben a versenyképesség is javuljon. A jelenlegi lassú növekedés azt jelenti, hogy majd csak három évtized múlva érjük utol az Európai Unió átlagát. Ezt az időt akár tizenöt évvel le lehetne rövidíteni egy gyorsabb, egészségesebb gazdasági növekedéssel, amelyhez nem kellene más, csak a vállalkozásokat sújtó bürokratikus és adórendszeri akadályok leépítése, a külföldi nagybefektetők becsalogatása, a magyar vállalkozások ésszerű támogatása például hitelkonstrukciókkal. A 6 százalékos növekedés annyit jelent, hogy több munkahely és magasabb jövedelmek, és ez már rövid távon is érezhetővé tenné mindezt az életszínvonalban.

A régióban a magyar gazdaság fejlődése ma a leglassabb. Egykori élenjáróból sajnos utolsók lettünk. A régió gazdaságai - kivéve a cseheket - 5 százalék fölötti fejlődést produkálnak már most, a világgazdasági konjunktúra elején. Miért ne tudnánk ilyen növekedést produkálni mi, magyarok?

A magyar gazdaság az eddigi legjobb időszakát 1997 és 2000 között élte. Ekkor a világgazdasági konjunktúra mellett 5 százalék fölötti, 1999-ben pedig már 6 százalék fölötti növekedést tudott produkálni. Ha akkor sikerülhetett, most is meg kellene tenni azokat az alaplépéseket, amelyek ezt a befektető- és vállalkozásbarátabb környezetet elősegítik. Még azt szeretném ebből aláhúzni, hogy bizony, a vállalkozásokat sújtó bürokratikus és adórendszeri akadályok az egyik legnagyobb akadályát jelentik a magyar gazdaság további látványosabb fejlődésének.

Tisztelt Képviselőtársaim! A másik kérdés, amely fontos a Magyar Demokrata Fórum számára a költségvetésen belül, az egyházak 2005. évi támogatása. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum elfogadhatatlannak tartja mindazt, ami az egyházakat érintően ebben a költségvetési törvényben benne foglaltatott. Az egyházak sokkal nagyobb megbecsülést érdemelnének, hiszen egyházi közszolgáltató tevékenységet végeznek. A Magyar Demokrata Fórum ezért három tárgykörben öt módosító javaslatot nyújtott be a 2005. évi költségvetés tervezetéhez az egyházak jövő évi támogatását illetően.

A főösszegek közül hét főösszeg foglalkozik ebben a költségvetésben az egyházak támogatásával. A hét főösszeg közül négynek a módosítására tettünk javaslatot. A 2005. évi költségvetés tervezete - hasonlóan az előző évekéhez - tovább szűkíti az egyházak finanszírozását. A források egy része jelentősen csökken, ahol pedig a források némileg emelkednek, azok is messze-messze elmaradnak az infláció éves mértékétől. Tehát reálértéken jelentős csökkenéssel kell számolni az egyházaknak.

Az egyházak nemzetközi tevékenységének támogatása a kormány javaslata szerint mintegy 70 százalékkal csökkenne az előző évi összeghez képest, 62 millióról 20 millióra csökkentette a költségvetés ezt a támogatást. A csökkentéssel ellentétben a Magyar Demokrata Fórum arra tett javaslatot, hogy a támogatás maradjon meg a 2004. évi átlagnak megfelelően.

A második módosítócsomagunk a hittanoktatás támogatásához fűződik: 2004-hez képest 10 százalékkal csökkenne a hittanoktatás támogatása a kormány javaslata szerint. Reálértéket megtartó, 2004-hez képest 8 százalékos emelésre tett a Magyar Demokrata Fórum javaslatot. Ebben a hittanoktatásban és hittanoktatás támogatásában méltányolnunk kellene mindenféleképpen azt, hogy amikor morálisan, lelkiségben sok-sok pótlásra szorulnak a fiatalok, akkor azt a forrást, amely az egyházakon keresztül ezt a közcélt szolgálja, csökkenteni 10 százalékkal felelőtlenség.

A legnagyobb részt kitevő támogatás, az egyházi alapintézmények működésének támogatása ugyancsak 7 százalékos infláció mellett csak alig 3 százalékkal nő. Itt a reálértéket megtartó, a 2004. évhez képest 8 százalékos emelésre tett a Magyar Demokrata Fórum javaslatot.

Az ötödik terület, az ötezer lakosnál kisebb településeken szolgálatot teljesítő egyházi személyek jövedelempótlékának főösszege szintén csökkent a költségvetési törvényben. Tekintettel az ellátott feladat fontosságára, tekintettel arra, hogy a kistelepüléseken azok a személyek, akiket érint ez a költségvetési támogatás, a multiplikátor szerepét töltik be, ezért a kisebb létszámú településeken folytatott egyházi és hitéleti tevékenység elősegítése érdekében a Magyar Demokrata Fórum egy 12 százalékos emelkedésre tett javaslatot. A módosító javaslat elkészítésénél figyelembe vettük azt is, hogy milyen egyházi létszámgondokkal küszködnek az egyházak, és mekkora igény és szükséglet mutatkozik egyébként a hitéleti tevékenységet gyakorló személyekre, akik kinyitják az ajtót a betegekre, az öregekre, azokra a családokra, amelyek nagyon nehéz problémákkal, anyagi és egyéb gondokkal küszködnek, és van a településen olyan személy, akihez bizalommal fordulhatnak.

A benyújtott módosító javaslataink 1,4 milliárd forint többlettámogatást biztosítanak az egyház számára, amit a miniszterelnökség fejezetéből, az általános tartalék és a céltartalék terhére javasoltunk átcsoportosítani.

A második kategóriába tartoznak azok a módosító javaslataink, amelyek az egyházak oktatási és nevelési tevékenységével kapcsolatosak. A Magyar Demokrata Fórum elutasít mindenfajta különbségtételt az egyházi és állami vagy önkormányzati oktatási intézményekben tanuló gyermekek között.

Súlyos problémaként értékeljük, hogy az egyházi oktatási és nevelési intézmények kiegészítő támogatásai veszélybe kerültek. Azzal, hogy a költségvetési javaslat nem azonos feltételekkel és nem azonos módon finanszírozza az egyházak és az önkormányzatok által működtetett oktatási intézményeket, a kormány törvénysértő módon csökkenti a forrásokat. A kormány javaslata sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányban biztosított jogát, valamint a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvényt. Ugyanakkor semmibe veszi a katolikus egyházzal kötött szentszéki megállapodást, de ugyanúgy sérti az evangélikus egyházzal, a református egyházzal, a zsidó hitközséggel létrejött megállapodásokat is.

A Magyar Demokrata Fórum az egyházak által ellátott közszolgáltatások esélyegyenlőségének tiszteletben tartása és helyreállítása érdekében módosító javaslataival biztosítani kívánja, hogy a kiegészítő hozzájárulások, az óvodai, általános és középiskolai, a gyógypedagógiai ellátás, a bejáró gyermekek utazási támogatása, közétkeztetése, tankönyvtámogatása és kollégiumi ellátása finanszírozását tekintve az állami vagy az önkormányzati oktatási intézményekkel azonos módon és feltételekkel történjék meg.

(9.40)

A harmadik kategóriába tartozó javaslataink az egyházak szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi tevékenységéhez kötődnek. A kormány költségvetési javaslata hátrányosan érinti az egyházi fenntartású szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézmények támogatásait. A tavalyi évben a támogatás mértéke az önkormányzati intézményekéhez képest 48 százalék volt. A 2005. évi költségvetési javaslat ezt 41,4 százalékra kívánja csökkenteni.

A Magyar Demokrata Fórum javaslata szerint - tekintettel a 7 százalék körüli infláció mértékére - a tavalyi 48 százalékos mértékhez képest emelésre, 50 százalékos mérték meghatározására tett javaslatot. Emellett pedig biztosítani kívánjuk, hogy az egyházi fenntartású szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézmények támogatásai az önkormányzati intézményekével azonos módon történjenek.

Örömmel láttuk tegnap, hogy Hiller István miniszter úr az egyházi vezetőkkel találkozott, és az egyházi vezetőkkel tárgyalt. Úgy tűnik, hogy a kormány és személy szerint a miniszter úr belátja, hogy az egyházak jövő évi finanszírozása ügyében komoly problémák vannak. Talán elég hangosan tettük kifogás tárgyává az elmúlt hetekben, hogy bizony nemzetközi egyezményt sért az a költségvetési törvényjavaslat, amelyet benyújtott a kormány. Nemzetközi egyezménynek minősül a Szentszékkel kötött megállapodás, ezért tárgyalásokat kezdeményezett az egyházakkal.

Az egyházakkal kötött megállapodások és a hatályos jogszabályok alapján a kormány ezért nem tehet mást, mint hogy felülvizsgálja az egyházak jövő évi finanszírozását érintő költségvetési javaslatát. Reméljük, hogy a kormány és az egyházak vezetőinek találkozója után a Hiller miniszter úr által elmondottak nem csupán szavak és nem csupán a kommunikáció, de a költségvetéshez benyújtott javaslatok szintjén abban is megjelennek, hogy a kormánypártok többsége támogatni fogja a Magyar Demokrata Fórum módosító javaslatait.

Támogatjuk a sajtóban megjelent híreket, a kormánynak azon javaslatát, hogy az egyházi oktatási intézmények alapnormatívája egységes maradjon az önkormányzati intézményekével, de szükségesnek tartjuk, hogy ez a szociális intézményeket is ugyanúgy érintse. Támogatjuk a kormánynak azt a bejelentett szándékát, hogy a kiegészítő normatíva ügyében történjen ésszerű elmozdulás - az ésszerű elmozdulás idézőjel a miniszter úrtól. De szükségesnek tartjuk, hogy ne csak összegszerű elmozdulás, hanem az önkormányzati intézmények kiegészítő normatívájával azonos támogatás vonatkozzon az egyházi intézményekre is. A Magyar Demokrata Fórum továbbra is fenntartja annak szükségességét, hogy az egyházak támogatásának főösszegei is emelkedjenek a 2005. évben.

Képviselőtársaimat arra kérem, hogy az általunk az egyházak jobb finanszírozása és tevékenységének hatékonyabb ellátása érdekében benyújtott módosító javaslatainkat támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen. (Dr. Gémesi György és Pettkó András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 8 2004.12.06. 4:31  1-14

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A népszavazás eredményét a Magyar Demokrata Fórum úgy értékeli, hogy a parlament elégtelent kapott. A kétharmadnyi távolmaradó a nép bölcsességével azt üzente: nemzetpolitikai kérdésekben nem kíván asszisztálni pártpolitikai játszmákhoz. A Fórum eddig is elutasította és mindig is úgy tartotta, hogy vannak a nemzetnek olyan érdekei, amelyek mindig felülállnak aktuális pártpolitikán, aktuális pártpolitikusokon. Erkölcsi minimum, hogy a parlament vonja le a következtetéseket. Ennek keretében elvárjuk, hogy március 15-ig közösen alkossa meg a határon túliak jogviszonyát szabályozó törvényt. Ha erre nem képes a Magyar Országgyűlés, akkor javasoljuk, hogy oszlassa fel önmagát, és adja át helyét olyan erőknek, akik képesek ezt a feladatot felelősen, a nemzeti (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban. - (Az elnök csenget.) elkötelezettségnek megfelelően el is látni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum ebben a helyzetben továbbra is képviseli azokat az alapvető értékeket, amelyek a rendszerváltozáskor ebbe a parlamentbe hoztak minket. A Magyar Demokrata Fórum elkötelezett híve a képviseleti demokráciának. A Magyar Demokrata Fórum elkötelezett híve az Antall József miniszterelnök úr által meghirdetett tisztességes politikai párbeszédnek, amely nélkül nincs nemzetépítés. Alapvető kérdésekben nem lehet négyéves ciklusokban és négyéves érdekekben gondolkodni! A nemzeti összefogás közös nevezőjének kialakítása kötelessége a politikának és a politikusoknak. Ez a politikai, a nemzeti politikai felelősségnek a fundamentuma.

Tisztelt Képviselőtársaim! A pártok versenye szóljon arról, hogy ki mennyivel járul hozzá, ki mennyiben visz több és jobb tartalmi elemet a megoldások érdekében, és ennek a versengésnek ma az aktuális kihívása az, hogy a sikertelen népszavazás igaztalan, nemzetellenes következményeit hogyan kerülhetjük el a határon túlon.

A fentiek elősegítése érdekében a Magyar Demokrata Fórum azt kéri a parlamenti pártoktól, hogy a népszavazás értékelésénél ne folytassák tovább a kampányt. Ne folytassák azt a kampányt, amelynek a célja az elmúlt hetekben nyers politikai haszonszerzés volt a határon túliak rovására. A Magyar Demokrata Fórum a jogalkotás, a felelős törvényalkotás eszközével a megoldásokat keresi, mint ahogy tette ezt egyébként a kettős állampolgárságról szóló törvénytervezet elkészítésekor, és ahogy tette ezt a kórház-privatizációval kapcsolatos törvény elkészítésekor. Ezzel a választói bizalomnak és a felhatalmazásnak és annak a kötelezettségnek kíván eleget tenni, amelyet egyébként jogosan várnak el minden politikustól a választópolgárok.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum bízik abban, hogy a demokratikus parlamentarizmus, a pártok és a frakciók e csúnya kudarc után is képesek arra, és van bennük annyi erő és jó szándék, hogy a nemzet sorsát felelősen irányítani tudják. Ezért a Magyar Demokrata Fórum kezdeményezi a magyar nemzeti stratégia megalkotását. E stratégia célja a XXI. századnak megfelelő közjogi rendezés, mely megnyitja az utat a nemzet egysége, gazdasági, társadalmi és kulturális felemelkedése előtt, függetlenül attól, hogy melyik magyar melyik országban él.

Ehhez várom a politikai pártok pozitív, jó szándékú és segítő munkáját. Ma ezt várja el tőlünk elkeseredetten több mint hárommillió magyar a határon túlról.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 4-8 2004.12.20. 5:43  1-16

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mielőtt az évértékelés kapcsán a Magyar Országgyűlés jogalkotási munkáját értékelném, kitérjek néhány mondat erejéig arra az eseményre, hogy Gyurcsány miniszterelnök úr a szentatyánál látogatást tett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Két szempontból tartottam az ott történteket figyelemre méltónak a mai napirend előtti felszólalásomban. A miniszterelnök úr hónapok óta többször emlegeti a klerikalizmust, amely szó önmagában is igen rossz emlékű szó, és ez nem volt gyakorlat az elmúlt években. Nem tiszta és egyébként nem is lehet tiszta a szocialisták lelkiismerete úgy általában az egyházak miatt. (Moraj az MSZP soraiban.) Egyszer meghirdettek a baloldaliak egyfajta klerikalizmust Mindszenty bíboros idején, egyszer pedig a hatvanas években. A baloldal, és ez tény, kedves képviselőtársaim, és ez nem az önök személyes felelőssége, de a baloldal ilyen múlttal rendelkezik, ezért nagyon óvatosan kellene a harcos kijelentéseket egy szocialista miniszterelnök úrnak elmondania. (Zaj.)

Az, hogy a magyar miniszterelnököt fogadja a Vatikánban a szentatya, ez rendjén van. Számomra az is rendjén van egyébként, hogy a két államot érintő kérdésekben tárgyalásokat folytatnak. Hogy a miniszterelnöknek a magyar egyházak egy-két lépésével szemben kifogása van, talán itthon is az érintettekkel kellene elsősorban tisztázni és megoldást találni, de ez egyébként ízlés kérdése, én ezt is elfogadom. Az azonban példátlan, tisztelt miniszterelnök úr, hogy ha föl is vet ilyen kérdést, kilép az ajtón, és a nyilvánosság elé repíti mindezt.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Éretlen diplomáciai következmények éretlen diplomáciai tárgyalások után - ezt a sajtóban ilyen kirohanás formájában megtenni elfogadhatatlan. (Taps az ellenzék és a függetlenek soraiban.) Én tudom egyébként, hogy a baloldalon is sokan voltak, akik ezt a megoldást, a kilépés után tartott sajtótájékoztató hangnemét egyébként a miniszterelnök úr szólózásának tekintették, ezzel jóérzésű baloldali nem érthet egyet. (Moraj az MSZP soraiban.)

(11.30)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Két olyan esemény ad okot a parlament utolsó napján a felszólalásra, amiről a miniszterelnök beszélt: egy átfogó értékelés, a másik a Magyar Országgyűlésnek a jogalkotási munkája.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tavaszi ülésszakra előirányzott 50 törvényalkotási feladat 60 százaléka valósult meg, 31 jogalkotási feladatból 19-et nem teljesített az Országgyűlés. Aztán átkerült az őszi ülésszakra a megoldatlan feladatok sokasága, 47 törvényalkotási feladat, és tisztelt képviselőtársaim, ennek alig egyharmadát sikerült megvalósítani. 47 törvényből 18 törvényalkotási feladat teljesült! Ez alig egyharmada az őszre előirányzott munkának! S ebbe már beleszámoltam a most zárószavazás előtt álló törvényeket is. Tisztelt Képviselőtársaim! A lemaradások között olyan javaslatokat találunk, mint az alkotmánymódosítás, az Alkotmánybíróságról szóló törvény, a jogalkotási törvény, a nemzetközi szerződésekről szóló törvény, a választási törvények módosítása, a közigazgatási reform vagy a gyógyszerpiac átfogó szabályozása, az egészségügyi reform, az energiaellátás, a távhőszolgáltatás, a vasútról szóló törvényjavaslat. Ez mind vállalt és elmaradt jogalkotási feladat.

De nemcsak a statisztika beszél önmagáért ilyenkor év végén, hanem az is, hogy ezek a törvények hogyan állták ki az Alkotmánybíróság próbáját. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság elmarasztaló döntései 2004-ben: a PSZÁF-törvény, amely ugyan formai okokra hivatkozott, de erre a törvényre azért került sor, mert a kormány egy jogalkotással, törvénnyel szerette volna az egyik személyi kérdését megoldani. A gyűlöletbeszéd büntetőjogi szankcionálását alkotmányellenesnek tartotta az Alkotmánybíróság. A gyógyszerárak befagyasztása szintén alkotmányellenes, melyben a kormány túllépte az ártörvényben biztosított árhatósági jogkörét. A mezőgazdasági termékkészletezés. A felsőoktatási törvény, amelyben meg akarta kerülni a kormány, illetve a kormány egy minisztere a törvényi szabályozást, szintén alkotmányellenessé vált. S aztán a Btk. kábítószerekre vonatkozó rendelkezéseinek alkotmányellenessége. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony…

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend előtti felszólalásokban folytatjuk a sort, mert sajnos még folytatható.

ELNÖK: …kérem, hogy a felszólalását fejezze be, 5 perc 20 másodperce beszél, de csak 5 perc áll rendelkezésére.

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Arra kérem képviselőtársaimat, hogy tanuljunk ebből a szomorú statisztikából 2005-re.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 12 2005.02.14. 7:35  5-18

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Gratulálok önnek, miniszterelnök úr, gratulálok ahhoz, hogy ön a kicsit is el tudja adni óriásnak, és tud beszélni úgy a szándékokról, mintha azok megvalósult tettek lennének. Miniszterelnök úr, ebben a beszédben ma ismét sokat hallottunk a sikeres Magyarországról, miközben a valóságban nagyon kevés ember érzi ennek pozitív változásait. Az emberek körülbelül azt érezhették e beszéd hallatán, mint a képzeletbeli turistacsoport, amelyiknek a mikrofonba mondanak mindenféle szépet mindenféle szép dologról a környezetben, miközben, ha kinéznek az ablakon, a falakat látják, mert a busz még nem ment ki a garázsból.

Miniszterelnök Úr! Magyarország parkolópályán van; parkolópályán van, hiányzik a koncepció, hiányoznak azok a reformok, amelyek nélkül nem lesz Magyarország olyan, amilyennek ön megálmodja, és a törvényalkotás is súlyos lemaradásban van. Ön azt mondta: megígértük, megtettük. Nos, nézzük azokat a tényeket, amelyek a megígértük, megtettük kategóriában nemcsak szóban elhangzott ígéretek voltak, hanem az elmúlt egy év jogalkotási programjából szeretnék kiemelni tényeket. Az elmúlt években egyébként közel felét nem teljesítette a kormányzat annak a jogalkotási programnak, amelyet arról a szószékről a mindenkori kormányfő ígért meg.

A lendület kormánya lendületesen nem módosította a gyógyszerpiac kaotikus viszonyait illető átfogó szabályozást, holott a jogalkotási programban megígérték. Ez a kormány lendületesen az esélyegyenlőtlenségek csökkentését ígérte, miközben késnek a szegénység enyhítését célzó, szociális tárgyú törvénymódosítások. Ez a kormány lendületesen beszél az egészségügy reformjáról, különösen az SZDSZ, ugyanakkor be sem nyújtotta még az erre vonatkozó elképzeléseit. Ez a kormány lendületesen nem módosította a választási törvényt, pedig programban ígérte meg. Ez a kormány lendületesen halogatja a közigazgatás reformját, és ez a kormány lendületesen megígérte az átlátható energiapiacot is, de ehhez nem szabályozza az energiaellátást és a távhőszolgáltatást. Három törvényből egyetlenegyet nyújtott be.

Tisztelt Képviselőtársaim! A lendület kormányának valójában nincs igazi jövőképe. Ugyan hallhattunk a nemzeti fejlesztési tervről, de az a beszéd is, ami itt elhangzott, azt bizonyítja, hogy a kormány sokat markol és keveset fog. Mindenkinek akar ígérni, mindenkinek akar adni, de ebből nem derül ki, mikor, mitől leszünk versenyképesek, mitől leszünk egy élhetőbb Magyarország polgárai az elkövetkező években. Pedig Magyarország nagyon sok szellemi tőkében gazdag. A miniszterelnök úr azt mondta, hogy a tudás és a tehetség előtérbe állítása fontos az ön számára és a kormány számára. Szinte nincs olyan hónap, hogy ne halljunk egy-egy olyan szenzációs tudományos felfedezésről, amellyel a magyar kutatók kápráztatják el a világot; hát ha még a kormányzat ösztönözni is tudná őket, hát ha még a kormánynak volna ezt segítő programja!

(14.20)

Gondoljunk csak arra, hogy az AIDS elleni gyógyszer kifejlesztésében mekkora eredményt ért el Lisziewicz Julianna; vagy a minap nyilvánosságra került Losonczi Áronra - aki az üvegbetonnal szerzett magának a világban hírnevet -, milyen nehéz volt eljutnia a világba, és itthon mennyire nem volt támogatója. De említhetném azokat a szegedi kutatókat is, akik a cukorbetegek által fogyasztható lisztet fejlesztették ki vagy a kecskeméti mérnököket, akiknek a hangárjában most egy forradalmian új típusú repülőgép épül.

Mi lenne Magyarországból, miniszterelnök úr, ha programokkal segítenénk is azokat a kreatív embereket, akik tudnak és képesek segíteni nekünk ahhoz, hogy Magyarország a Magyarország legyen Európában és a világban?! Csak a találékony emberek hozhatnak sikert Magyarországnak, legyenek azok bútorasztalosok, kőművesek, lakatosok vagy éppen tudós emberek. De ha nem segítjük őket, dudva marad dudva közt az ananász.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A kreatív Magyarország, a tudás és a tehetség Magyarországa, amiről ön is beszélt, egyelőre háttérbe szorul, helyette fejletlenség van. Ebből a nemzeti fejlesztési tervből az derült ki számunkra, hogy sok helyen akar az előterjesztője nagyot alkotni, ahelyett, hogy az előterjesztést egy-két területre koncentrálva, egy-két gazdasági sikerrel kecsegtető húzóágazatot támogatna és jelölne meg.

Ez a kormány nemcsak a kreatív, alkotó emberekre nem támaszkodik, hanem a középosztály gazdasági erejére sem. A kormány baloldali politikájával igazságosságot ígér a szegényeknek, de a gyakorlatban csak igazságtalansággal büntette a középosztályt. A baloldal politikájának középpontjába ugyanis az egyenlőség megteremtését emelte, és egyben elfeledkezett azokról, akik gazdasági erejükkel, kreativitásukkal és mérhetetlen kockázatvállalásukkal ezt valóban megteremthetik: a kis- és középvállalkozásokról, a középosztályról.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A gazdasági versenyképességünkről néhány szóban. A Gyurcsány-kormánynak a fekete-, a szürkegazdaság és a korrupció felszámolásában is nagyon komoly lemaradásai vannak. Magyarországon ma - úgy tűnik - a fekete- és szürkegazdaság a legjövedelmezőbb gazdasági szféra. A miniszterelnök úr tényként erősítette meg néhány hete, hogy a rejtett szféra termelése három év alatt több mint duplájára: 3000 milliárdról 6600 milliárd forintra nőtt.

A miniszterelnök úr ezt úgy jelentette be, hogy a hazai össztermék mintegy 30 százalékát éri el a szürke- és a feketegazdaság teljesítménye. De mit tesz ez ellen ön, miniszterelnök úr? Milyen programja van ez ellen az ön kormányának? Sem a féléves jogalkotási programban nem láttuk ennek jeleit, sem pedig a mai miniszterelnöki beszédben utalás sem volt arra, hogy hogy lehet kifehéríteni 6600 milliárd forintos szürke- és feketegazdaságunkat. A feketegazdaság és a korrupció napjaink szerves része lett. Sikeres Magyarországot pedig, miniszterelnök úr, nem lehet feketepénzekből építeni.

A Gyurcsány-kormánynak szeretném javasolni, hogy helyzetbe kellene hozni azokat az alkotó, kreatív embereket - működjenek azok a gazdaság, a tudomány, az életünk bármely területén -, hiszen az ő teljesítményük húzza majd magával az országot, és az ő teljesítményükből részesülhet mindenki. Csak sikeres emberek építhetik fel a sikeres Magyarországot, és akkor végre kifarolhatunk a baloldali parkolópályáról.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
201 42 2005.02.22. 20:19  17-43

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hetek óta beszélnek a politikusok ennek a törvényjavaslatnak és alkotmánymódosításnak az előzményeiről, szinte kivétel nélkül mindegyik vezérszónok említette ezt a kérdést, ezért engedjék meg nekem, hogy magam is ennek a 15 évnek az áttekintésével kezdjem.

Ebben a 15 évben, a rendszerváltozás hajnalán, 1990-től '94-ig az Antall-kormány volt az, amely egy nagyon nagy lépést tett. Megszületett az első és egyetlen olyan törvény, amely a III/III-as törvény volt, amely kibírta az Alkotmánybíróság próbáját, és lehetőséget biztosított arra, hogy az úgynevezett besúgók világába bepillantást nyerhessünk, mi több, még következménnyel is járt mindez. Ezt követően azért volt ott más törvény is. Volt kísérlet arra, hogy hogyan lehet az elévüléssel segíteni a történelmi szembenézést, volt Zétényi-javaslat. Sok minden volt akkor, egy nem volt, tisztelt képviselőtársaim: ebben a Házban senki nem állt fel, és senki nem kampányolt azért, hogy ne csak a III/III-asok, hanem a III/I-esek, a III/II-esek és a III/IV-esek körében is legyen akár csak a közszereplők vonatkozásában megismerhető a múltjuk.

A legmesszebbre ment el akkor a Demszky-Hack-javaslat, amelyet oly sokszor hallunk, de képviselőtársaim, tessenek elolvasni még egyszer; az a javaslat kevesebbet kért, mint amit valójában az Antall-kormány a III/III-as törvényében megfogalmazott. Ennyit arról a történelmi tisztánlátásról, hogy akkor kellett volna megoldani, és immáron már a bűne is annak az időszaknak, hogy nem oldotta meg.

Kérem szépen, amit az akkori körülmények megengedtek, ahhoz képest igen sokat teljesített az Antall-kormány. Kérem, hogy ne állítsák be úgy ezt a kérdést ma, mintha azt ott valaki elrontotta volna, és egy percre gondoljanak vissza a '90-94 közötti időszakra, amikor recsegett-ropogott a szocializmus Közép- és Kelet-Európában, amikor nem tudtuk azt, hogy mikor, hol lesz visszarendeződés, amikor nem tudhattuk 1991-ben, az orosz puccs idején, hogy annak mi lesz a végkimenetele, a következménye. Nos, ha a délvidéki háborút végignézzük, akkor beláthatják, képviselőtársaim, hogy miért nem volt ember itt, aki a hírszerzés, kémelhárítás és egyéb területen nagyobb bepillantást akart volna nyerni a rendszerváltozás hajnalán. De aztán jött egy másik kormány - és akkor már négy évvel voltunk túl a rendszerváltozáson -, akinek megvolt a kétharmada. Megvolt a kétharmada ahhoz, hogy megfelelő jogi környezetet teremtsen, és nem tette.

Szóval összegezve, bizton állíthatom önöknek, hogy soha senki annyit nem tett a történelmi szembenézésért, mint amit a legnehezebb időszakban, a legnehezebb körülmények között munkáját megkezdett Antall-kormány ebben a kérdésben tett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aztán ez a gumicsonttá vált ügy előkerült. Egyetértek a Fidesz vezérszónokával, aki gumicsontnak nevezte ezt az ügyet. Higgyék el nekem, hogy ezt a minősítést a két évvel ezelőtti eljárás miatt vívta ki magának ez a törvénytervezet. Hiszen két éve is vajúdtak a hegyek, vajúdott az MSZP és az SZDSZ, és aztán egeret szültek. Emlékezzenek vissza, hogy fejeződött be annak a két törvénynek a szavazása két évvel ezelőtt!

Az az érzésem, hogy rosszul mennek a dolgok az országban, kell valami téma, ami leköti a média figyelmét, leköti az emberek figyelmét. Én nem kívánom lebecsülni az ügynökkérdést, és az állambiztonsági iratok nyilvánosságra hozatalának fontosságát, de vitatkozhatnánk azon, hogy vajon valóban ez-e a legfontosabb problémánk. Mindenesetre az MDF nagyon nagy örömmel venné, ha a kormánypártok hasonló gyorsasággal és vehemenciával meg hasonló elszántsággal viszonyulnának olyan kérdésekhez, mint például a gyermekszegénység, a 45 év feletti vagy a pályakezdő tartósan munkanélküli honfitársaink munkához jutása, a kis- és középvállalkozások, a gazdálkodók vagy a nyugdíjasok helyzete, vagy akárcsak a másfél éve éppen pihenő közjogi törvénycsomagunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes párhuzamok vannak abban, ahogyan az ügynökkérdés rendezése időről időre felmerül. A 2003-as törvényjavaslatok kezdeményezője Medgyessy Péter, akkori miniszterelnök volt, aki a személyes érintettsége kapcsán kirobbant ügy után maga kezdeményezett egy törvényt. Az eredeti törvényjavaslatokat azonban már részben saját maga mint képviselő, részben más MSZP-s képviselőtársaival egyetemben nyújtotta be. A benyújtott javaslatok a Sólyom-bizottság, az adatvédelmi ombudsman, az érintett szakértők egyhangú kritikái alapján azonban mind tartalmilag, mind szakmailag alkalmatlan előterjesztések voltak, arra is alkalmatlanok, hogy az Országgyűlés egyáltalán tárgyaljon róluk, ezért azokat visszavonták. Az átdolgozott javaslatokat már a kormány nyújtotta be, és egy újabb kör után, a harmadszori benyújtást követően két törvény közül az egyiket sikerült is elfogadni.

A helyzet most is hasonló, csak ezúttal az MSZP-től indult a kezdeményezés, amelyre Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr sietve rácsatlakozott. Azóta pedig folyamatosan kritizálta és kevesellte a tervezetet. Egyben instrukciókat is adott az előterjesztőknek, alkotmányos aggályait pedig azzal tompította, hogy készen áll az alkotmányt is módosítani, az információs önrendelkezési jog korlátozása érdekében. Ezt a javaslatot is sokan fenntartásokkal fogadták, most azonban mégis elénk került ez a törvénytervezet.

A kormány valóban nem ismer lehetetlent, megint azzal állunk szemben, hogy egy aktuálpolitikai kérdés kapcsán a kormány törvényt, egyúttal magát az alkotmányt írná át saját ízlése szerint, súlyosan korlátozva egy meglévő alapjogot. Emlékezzünk a PSZÁF-törvény vagy a monetáris tanács hasonló indíttatású ügyére is! Az adatvédelmi ombudsman részletesen kifejtette, hogy törvényt úgy kellene megalkotni, hogy ne legyen alkotmányellenes, nem pedig, hogy a hatályos alkotmányt hozzászabni egy politikai ötlethez, ráadásul úgy, hogy alapjogot kívánnak ezzel korlátozni.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

További kérdésként vetődik fel a tervezett szabályozás nemzetközi jogi vonzata is, abban az esetben, ha alkotmánymódosításra sort kerítenek. Az Európai Tanács adatvédelmi egyezményére gondolok, amelynek részes állama vagyunk, továbbá az Európai Unió és az OECD e tárgyban született irányelveire.

 

(11.30)

 

Persze, az is felvethető, hogy ha a miniszterelnöknek ötletei és konstruktív instrukciói is vannak, akkor miért nem a kormány nyújtotta be ezt a törvényjavaslatot. Miért nem ő vállalja ennek jogalkotási és politikai felelősségét a több ezer fős kormányzati apparátusával egyetemben? A két évvel ezelőtti törvényjavaslat is képviselői előterjesztésként indult, meg is bukott, mivel nem állta ki még a minimális szakmai, törvényességi követelményeket sem. Akkor is a kormánynak kellett belenyúlnia a tervezetbe. Elképzelhető, hogy most is így lesz. Ahogyan a történelem ismétli magát, úgy az MSZP képviselői is visszavonták már egyszer a mostani javaslatot, tehát már ez is egy átdolgozott tervezet, és még mindig nem tökéletes. Nem is lesz az, ha a kezdeményező MSZP nem törekszik politikai konszenzusra ebben a kérdésben. Az MSZP már többször jégre ment ebben a tárgykörben a javaslataival, ezért nem érthető, hogy azokat most miért nem a kormány nyújtotta be. A kormányfő és kormány is nem titkoltan támogatja a törvényjavaslatokat, az előterjesztő felelősséget nem vállalja, áthárítja a benyújtó képviselőkre.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum nem zárkózik el attól, hogy a további nyilvánosság érdekében megszülessenek a szükséges törvénymódosítások. Támogatjuk, sőt elfogadásra javasoljuk azokat, amelyeknél a szükséges alkotmányos és törvényes garanciák biztosítottak. Fontosnak tartjuk ugyanakkor, hogy kevesebb lendülettel, jóval átgondoltabban közelítsük meg ezt a kérdést. Azt hiszem, hogy az előkészítés során a vitában is minden parlamenti párt részéről nagyfokú visszafogottság várható el az ügy érdemi részével kapcsolatban, hisz mind a négy korábbi kormányzatnak, mind a négy frakciónak, amely ma az Országgyűlést alkotja, volt lehetősége arra, hogy a rendszerváltozáshoz sokkal közelebbi időpontban ezt a kérdést szabályozza. Itt még egyszer szeretném kiemelni: volt egy '94 és '98 közötti időszak, amikor alkotmányos szinten az összes kétharmados törvény módosításával egyetemben parlamenti kétharmadával élhetett volna a korábbi kormányzat, az MSZP-SZDSZ-kormányzat, folytatva azt a munkát, amit heroikusan kezdett meg feles támogatottsággal az Antall-kormány.

A rendszerváltozás óta eltelt másfél évtized alatt sok minden kiderült az ügynökkérdéssel kapcsolatban. Megszületett 1994-ben az Alkotmánybíróságnak egy döntése, amely úgy szólt, hogy a politikai közvéleményt feladatszerűen ellátó személyek, a közhatalmat gyakorlók, a politikai közszereplők és a hivatalban lévő állami vezetők múltjával kapcsolatos adatok meghatározott része nyilvánosságra hozható. Ez akkor is nagyon fontos döntés volt, és ma is jó, ha figyelembe vesszük az Alkotmánybíróságnak ezt a döntését. Nagy felelőssége van annak, aki 15 évvel a rendszerváltozás után e kérdéshez nyúl.

A Magyar Demokrata Fórum részéről továbbra is úgy véljük, hogy ennek a megtisztulásnak a politikai eliten belül kellene elkezdődnie. Elsősorban a politikai pártok és a közélet szereplői számoljanak el önmaguk múltjáról, akikről az alkotmánybírósági határozat szól, és járjanak elöl jó példával. Soha senki eddig nem tiltotta meg senkinek, sem az MSZP képviselőinek, sem az SZDSZ képviselőinek, hogy ezt megtegyék. Ez a lehetőség fennáll, jogszabályban biztosított '94 óta, 2003 óta pedig kiváltképp, mégsem történt ez idáig semmi.

Erre is tekintettel a Magyar Demokrata Fórum azt szorgalmazza, hogy a rendszerváltozást megelőző állambiztonsági szolgálatokkal való együttműködés legyen összeférhetetlen a közjogi, közéleti tisztségekkel. Aki közjogi tisztséget, közfeladatot vállal, attól elvárható, hogy tisztázza a múltját. Számunkra az is elvárható, ha később bebizonyosodik, hogy ez a múlt a közéletben vállalhatatlan vagy nem a valóságnak megfelelő, akkor ennek legyen meg a következménye.

A politikusok legnagyobb tőkéje a szavahihetőségük. Ez a szavahihetőség napjainkra igencsak megkopott a közvélemény szemében. Aki közéleti szerepet vállal, attól elvárhatjuk, hogy az életében ne legyen és ne szerepelhessen olyan tényező, amely tevékenységének átláthatóságát akadályozza, ami által kiszolgáltatottá válik. Mindenekelőtt azt mondjuk, hogy aki az ügynökkérdést meg akarja oldani, először saját magát világíttassa át, és hozza ezt nyilvánosságra. Ezért a Magyar Demokrata Fórum a múlt héten kezdeményezte a párt országgyűlési képviselőcsoportjának, elnökségének és a megyei választmányok elnökeinek az átvilágítását.

A Magyar Demokrata Fórum volt az az egyetlen párt a Magyar Országgyűlés pártjai közül, amelyik - emlékezzenek vissza - a Mécs-bizottság működése után kialakult helyzetben megvált az egyetlen gyanúba keveredett képviselőjétől is. Sem a legnagyobb kormánypárt, sem az ellenzéki párt, sem a törvényjavaslatot kezdeményező SZDSZ hasonló magatartást nem tanúsított. Tisztelt Képviselőtársaim! Kettős mérce és kettős látás jellemzi a mai magyar közéletet. Jó lenne, ha mindenki ezt a kérdést elintézné előbb a saját csapatában, és utána nyúlna hozzá a jogalkotás rendkívül felelős eszközéhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügynökkérdés rendezése nem válhat újkori boszorkányüldözéssé, egyetértek. Azzal is egyetértek, hogy el kell kerülni, hogy egy átgondolatlan javaslat súlyos jogi, erkölcsi és egzisztenciális körülményekkel járjon több tízezer érintett számára, ugyanakkor a rendszer kitalálói, működtetői, haszonélvezői homályban maradnak. Mikor fog összeállni egy teljes kép, egy olyan kép, ami egy rendszerről megadja nekünk a teljesség igényével azt a lehetőséget, hogy szembe tudunk nézni a múltunkkal? Kérdezem az előterjesztőket: ugye, önök sem gondolják azt, hogy az ügynökök nevének nyilvánosságra kerülése egyet jelent azzal, hogy bátrak voltunk, és szembenéztünk a történelmi múltunkkal? Hol vannak a mozgatórugók? Hol vannak azok az eljárások? Hol vannak a hivatásos szolgálatú emberek, az irányítók, a kiagyalók, a felhasználók? Hol van az állampárt működtetése, az MDP, az MSZMP, a KB, a PB, az ott ülő emberek, akiknek rendelésére dolgozott itt egy egész rendszer? És akik ezt kiagyalták, működtették, hol vannak ők megnevezve? Hol van az ő politikai felelősségük?

A titkosszolgálatok hatékony működése érdekében ugyancsak óvatosan kell az ügynökkérdéssel bánni. A nemzetbiztonsági bizottság ülésén felvett jegyzőkönyv nagyon tanulságos, tisztelt képviselőtársaim. A becslések szerint az állomány 35-40 százaléka, míg a vezetők esetében 60 százalékuk vonatkozásában van átfedés a jelenlegi és a rendszerváltozást megelőző időszak titkosszolgálati állománya között. Nem tudom, hogy az előterjesztők feltették-e már maguknak a kérdést: mi lesz a hazai titkosszolgálatok állományával a törvény hatálybalépése után? Ez az önök felelőssége. Érdekes lenne tudni a tárgyban érintett Belügyminisztérium, Honvédelmi Minisztérium, nemzetbiztonsági szolgálatok szakmai apparátusának a véleményét erről a tervezetről.

A törvényjavaslat előterjesztői kiszolgáltatott helyzetbe hozzák a ma is működő, hírszerzéssel, kém- és terrorelhárítással, a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel foglalkozó szolgálatokat és azok teljes állományát, valamint az ügynöki hálózataikat is. Hazánkkal szemben bizalmi válságot teremtenek mind a titkosszolgálatok külföldi társszervezetei, mind pedig a különböző nemzetközi szervezetek vonatkozásában. Az elmúlt évtizedben ezekkel a társszervezetekkel kialakult együttműködés alapja a kölcsönös bizalom. Amelyik országban a hírszerzés vagy a kémelhárítás adatait, közreműködőit nyilvánosságra hozzák, azzal a többi szervezet megszakítja a kapcsolatait. Amelyik országban a megfigyelés alá vont külső vagy belső személyek meggyőződhetnek arról, hogy megfigyelés alá vonták-e őket, ott az ország kiszolgáltatja önmagát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány kérdés a törvénytervezetről. A levéltár munkájának kiskorúsítására vagy segítésére négytagú tudományos tanácsadó testület jönne létre. A testület egy-egy tagját a Tudományos Akadémia, a Történelmi Társulat és két tagját a kormány jelölné. A testület feladata elég nehezen körvonalazható, és a minősítéssel kapcsolatos bírósági jogorvoslat is átkerülne ezen testülethez, mellyel megszűnne a levéltár ilyen irányú jogosultsága. Az utóbbi felveti a testület perképességének kérdését is. Mivel ezt a törvény nem mondja ki, ezért vagy a testület elnöke perel mint magánszemély, vagy a Pp. alapján rendelkezni kell arról, hogy a perben a testület részéről ki járhat el.

A javaslat rendelkezik az iratok internetes közzétételéről és azok hozzáférhetővé tételéről. Ez újabb gyakorlati problémákat vetít előre, hiszen mintegy 700-800 ezer oldalnyi anyagról van szó, ami rendkívül időigényes, akár egy évtizedes munka is lehet. Ehhez a jelenlegi állomány jelentős bővítésére, a férőhelybővítésre, új épületre is szükség van. Az iratokat tételesen vizsgálni, válogatni kell, mivel az anyag jelentős része érdektelen vagy értékelhetetlen információkat tartalmaz, illetőleg ügyelni kell arra, hogy olyan információk, adatok, melyek titkossága továbbra is indokolt, nem kerülhessenek nyilvánosságra.

(11.40)

Itt magam is szeretném aláhúzni, hogy az áldozatok - és ebben a helyzetben az áldozatok alatt a megfigyelt személyeket értem -, a megfigyelt áldozatok személyes adatainak a védelmére rendkívüli módon vigyázni kell. Ez a törvény és a XXI. század első parlamentje nem válthatja valóra az ÁVH álmát, hogy a kiagyalt, a megfigyelt, a kitalált személyes dolgokat úgy teregesse a világ elé, hogy utóbb több generáció ennek a hátrányát lássa. No, ezért nem lehet ezt a fajta eljárást úgy elfogadni, ahogy ezt előterjesztették az előterjesztők. Arról már nem beszélve, hogy milyen munkát jelent az, hogy a 700-800 ezer oldal mellett a jelentős része kézzel íródott, ennek feldolgozása ugyancsak jelentősen időigényes, anonimizálni kell az iratokat, és sok minden más probléma jár vele. A lényeg ebből az, hogy ez egy igen tetemes, becsülhetően több milliárdos költségvonzattal járó munka. Tisztelt Előterjesztők! Tisztelt Kormányzat! Hol van ennek a fedezete? Vagy az egész ötlet komolyságát bizonyítja az, hogy egy szó nincs arról, hogy ez milyen költségvonzattal, milyen ütemezéssel járó munka lenne?

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetbiztonsági bizottság ülésén az is kiderült számomra, hogy az előterjesztők gyakorlati információkkal rendkívül hiányosan rendelkeztek, több, a bizottsági ülésen kiosztott iratfajtával is csak akkor találkoztak először. Olyannyira hiányosak voltak az ismereteik, hogy az előterjesztő képviselője, Burány képviselő úr meg is jegyezte, hogy az internetes közzététellel kapcsolatban az elhangzott információk alapján át kell gondolnia az előterjesztését.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum részéről arra teszünk javaslatot, hogy az alkotmánymódosítás kérdéséről folytassa le az Országgyűlés a vitát. Elhangzott az alkotmányügyi bizottságban, hogy a Fidesz úgy, ahogy van, az alkotmánymódosító szöveget szó szerint, módosítás nélkül támogatni képes és hajlandó. Ha önök a saját előterjesztésüket komolyan veszik, a két nagy párt elegendő ahhoz, hogy az alkotmánymódosítás megtörténjen. Ez nyitja meg arra az ajtót, hogy utána elgondolkodjunk azon, hogy milyen ügynöktörvény, milyen levéltári törvény, milyen titkosszolgálati törvény kövesse az alkotmánymódosítást.

Megítélésem szerint, ha nem parlamenti komédiára készülünk, akkor az előterjesztő, aki az alkotmánymódosítást előterjesztette, és aki az alkotmányügyi bizottságban a Fidesz támogatásáról biztosította ezt az előterjesztést, felelősek együtt azért, hogy ne vagdalkozzunk a törvényalkotásban, hanem egy biztos úton induljunk el. Ez az önök felelőssége!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 38-40 2005.03.07. 5:19  37-42

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Nem nézhetjük tétlenül a hazai gyermekszegénységet, nem nézhetjük tétlenül a gyermekek kiszolgáltatottságát és romló körülményeiket. (Folyamatos zaj.)

A kormánypártok azon gondolkodnak, hogy melyik ciklusban fogják beváltani választási ígéreteiket. A kezemben a jóléti rendszerváltoztatás 2002-es programja, amiből csak néhány gondolatot szeretnék a figyelmükbe ajánlani. “A gyermekek utáni adókedvezmény alacsonyabb jövedelem mellett is teljes egészében igénybe vehető lesz. (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Emelt összegű családi pótlékot kapnak azok, akik ma egyáltalán nem jutnak hozzá a családi adókedvezményhez. Gyest és gyedet rugalmasan a gyermek 6 éves koráig lehet majd igénybe venni, és ingyenessé tesszük a bölcsődei és az óvodai étkeztetést.ö - ez a mai napig is megtalálható a www.mszp.hu-n.

Ezek igen szép tervek és üres ígéretek. Mi ezzel szemben a valóság? És ne csak a hazai gyakorlatot nézzük, nézzük meg, hogyan látnak külföldről minket a hazai gyerekszegénységünkkel. 2002-ben született meg Darvas Ágnesnek és Tausz Katalinnak egy közös kutatása, az Európai Unióval közös kutatás, amely sokkolta a magyar társadalmat; tízből négy gyermek él a szegénységi minimum alatt. Minden hatodik-hetedik gyermek úgy nyilatkozik, hogy kilátástalan az élete, a jövője.

És aztán jött 2003-ban az ENSZ gyermekalapjának egy felmérése, hogy a világ fejlett országaiban ki hol áll a gyermekeket ért erőszakos hatásokkal. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a jelentésnek is nagyon szomorú a kicsengése Magyarországra nézve, hiszen az UNICEF jelentése szerint a 15 évesnél fiatalabb népességet tekintve az olyan halálesetek száma, amelyeket hivatalosan a gyermek bántalmazására vezettek vissza, a legmagasabb az Egyesült Államokban, Mexikóban és Portugáliában; őket követi Csehország, Új-Zéland és Magyarország.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aztán 2005-ben az UNICEF-nek megjelent egy újabb felmérése, amelyik összefoglalja a fejlett országokban a gyermekszegénység helyzetét - erre sem lehetünk büszkék, tisztelt képviselőtársaim. A Magyar Demokrata Fórum szerint szégyen, hogy Magyarországon 2005-ben 20 ezer gyermek éhezik; 20 ezer gyermek éhezik úgy, hogy napokig nem jutnak élelmiszerhez - a szó legszorosabb értelmében vett éhezői körről beszélek.

Demagóg kampányígéretekből nem volt hiány, azonban a választások elmúltával a politika szolidaritásérzete alábbhagyott. A magyar társadalom azonban nemrégiben bebizonyította, hogy szegénysége ellenére is szolidáris és adakozó társadalom. A magyar társadalom a szökőár okozta katasztrófa idején megmutatta a maga adakozóképességét. Minden tiszteletem azoké, akik szervezték ennek az adakozásnak a menetét, és minden tiszteletem azoké, akik adakoztak is szép összegekkel ahhoz, hogy meg tudjuk segíteni a délkelet-ázsiai szökőár sújtotta gyerekeket.

Azonban örvendetes lenne, ha ez a kezdeményezés bizony a hazai gyermekszegénységre is kiterjedne, és ez az adakozó lendület a magyar elesettek és rászorultak számára is jelenthetne valamilyen változást az életkörülményeikben.

Pontosan ezért a Magyar Demokrata Fórum kezdeményezi egy gyermeksegítő adományozó program elindítását úgy, hogy a program elkészítéséhez segítségül hívja az érintett civil szervezeteket és társadalmi szervezeteket. Én a magam részéről örömmel hallgattam a miniszterelnök urat, hogy kész a civil társadalmat segíteni, de ez most egy tipikusan olyan helyzet, hogy a kormány és a politika nem teszi meg azt, ami tőle elvárható lenne ebben a helyzetben. Ezért kisegítő dolog az, hogy a civil társadalomra szeretnénk ebben támaszkodni, hiszen olyan országban élünk ma, ahol a gyerekeket nevelő családok 40 százalékában alig több mint 20 ezer forint jut egy gyermekre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a kezdeményezésünkkel a hazai gyermekszegénységre, több tízezer gyermeket nevelő család kilátástalan helyzetére, nélkülöző és éhező gyerekek támogatására kívánjuk a figyelmet felhívni. Tisztelt Képviselőtársaim! Amíg a politika alszik, a kormány pedig azon gondolkodik, hogyan tud kibújni a maga kötelezettsége és vállalása alól, addig a civil társadalommal, a karitatív szervezeteken keresztül, megoldást találunk a legkiszolgáltatottabb helyzetű gyermekek megsegítésére. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) A kormánytól pedig azt kérjük, hogy legalább a külföldi tükör fényében - az ENSZ, az UNICEF hatására - tegye meg a legalapvetőbb lépéseket…

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): …hogy ezt a szégyenfoltot lemoshassuk magunkról. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 2-6 2005.03.21. 5:32  1-8

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az MSZP-SZDSZ-kormány ígéretei között szerepelt 820 kilométer autópálya és autóút megépítése, és a magyar tulajdonú vállalkozások segítése, helyzetbe hozása. Az első ígérettel talán felesleges is lenne foglalkozni, hiszen az ígéret elhangzásakor is tudtuk, hogy lehetetlen és komolytalannak tűnik. Mindenki tudta, hogy négy év alatt lehetetlen 820 kilométer autópályát, autóutat megépíteni, finanszírozni pedig 8-10 év alatt is megerőltető, főleg, ha látszatversenyen ítélik oda, 20-30 százalékkal drágábban az indokoltnál.

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

A második ígéret; a közepes magyar útépítő és mélyépítő vállalkozások ez alatt a négy év alatt kerültek talán a legnehezebb helyzetbe. A minisztériumnak nemhogy szervezete nincs, aki értené, amit csinál, szakembere is csak elvétve, de azok sem érvényesíthetik szakmai érveiket, mindenben a politika dönt. Bizonyíték erre a menesztett közpénzügyi államtitkár, Keller László Népszabadságnak adott nyilatkozata, melyben a legnagyobb kudarcának az autópálya-építések területén tapasztaltakat tartotta.

 

(13.10)

Idézem őt szó szerint: “Nem vettünk elégtételt a pazarlóan gazdálkodókon, a kiírás szintje alatt teljesítőkön, és nem akadályoztuk meg a vállalkozók által vezérelt ár érvényesülését a különböző pályázatok során.ö Jogos a kérdés: vajon miért? A választ valószínűleg Bokros Lajos, volt pénzügyminiszter úr adta, amikor összehasonlította a horvát és a magyar autópálya-építések fajlagos költségeit, és azt a következtetést vonta le, hogy azért drágább 50 százalékkal a magyar autópálya-építés, mert valószínűleg tartalmazza a pártfinanszírozást is, de hogy soha nem látott extraprofitot tartalmaz, az bizonyítható.

Idézem Bokros Lajos szavait: “A beruházások költsége túlzottan magas Magyarországon. Horvátországban hegyen-völgyön át építve feleannyiba kerül egy kilométer autópálya, mint a magyar Alföldön. Mindamellett a közepes magyar tulajdonú vállalatok elfogadhatatlanul szigorú kiírások és hiányzó referencia miatt nem juthatnak munkához, mivel a kiírók olyan feltételeket írnak elő 2-3-4 kilométeres útfelújításokra is, amit csak a multicégek tudnak teljesíteni.ö Konkrét példa erre a 2004 végén kiírt útfelújítási pályázat is, ahol a műszaki teljesítés és a számla benyújtási határideje 2004. november 30-a, a kifizetési határidő pedig 2005. május 1-je; hat hónappal később, a befejezést követően.

Ki tud ennyit hitelezni, tisztelt képviselőtársaim? Itt még a 25 százalékos áfát is meghiteleztették a vállalkozóval, nem csak az útépítés költségét. Zömmel külföldi tulajdonban lévő, tőkeerős autópálya-építő cégek több tíz milliárd extraprofitot zsebre vágnak, így könnyedén tudják hitelezni a 3-5-10 kilométeres felújításokat is. A magyar tulajdonú közepes vállalkozásokat tényleg sikerült helyzetbe hozni, méghozzá lehetetlen helyzetbe. Itt lenne az ideje végre, hogy a kormányzat nyújtsa be a tisztességes piaci magatartást szabályozó büntető törvénykönyv módosítását. A Magyar Demokrata Fórum 2004 májusában benyújtotta javaslatát az Országgyűlésnek, a minisztérium 2004 decemberében egy törvényjavaslat-szöveget küldött el, azóta ismét csend van. A lobbi keze messzire elnyúlik, tisztelt képviselőtársaim, pedig az élet újból figyelmeztetett minket. A Versenyhivatal szerint 16 útépítő cég kartellezési gyanúba keveredett, azaz a gyanú szerint felosztották egymás között a piacot a tisztességes verseny rovására. Ez a folyamat vélelmezhetően akkor áll meg, ha súlyos börtönévek járnak a tisztességtelen piacszerzésért, a közpénzek herdálásáért.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már ott tartunk, hogy egy kilométer autópálya akár 5 milliárd forintból is épülhet, ahogyan ezt a Nemzeti Autópálya Rt. az M6-os és az M0-ás közötti érdi tető szakaszán 10 kilométeres szakaszon engedélyezte. Egy kilométer autópálya 5 milliárd forint, tisztelt képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum felszólítja a kormányt, vállalja ebben az ügyben a legnagyobb nyilvánosságot, számoljon el az egységárakról, számoljon el a beruházások gazdaságosságáról, arról, hogy átlátható és pénzügyileg indokolható módon költik el a köz pénzét. Amíg ezt nem teszi, Bokros Lajos szavait szeretném idézni: “Az állami közbeszerzések, az állami infrastruktúra-fejlesztés finanszírozása (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), elsősorban a pártfinanszírozás egyik legfontosabb csatornája…

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): …magyarul, a közpénzek egy jelentős része… (Az elnök ismét csenget.)

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): …eltűnik szőrén-szálán.ö

Várom a válaszát, államtitkár úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 12 2005.04.11. 5:14  11-14

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum elnökeként levélben fordultam Bozóki András miniszter úrhoz - elmúlt több mint egy hónap, és nem kaptam a levelemre választ. Azon gondolkodtam, hogy ha az Országgyűlés egyik tisztségviselőjének, pártelnöknek, országgyűlési képviselőnek nem ad választ a miniszter úr és a minisztérium a törvényes határidőn belül, vajon hogy kezeli azoknak az állampolgároknak a kéréseit, amely kéréseket postán kapja meg a minisztérium.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a levélben azt javasoltam, hogy a tárca hozzon létre egy önálló költségvetési alapot a kortárs művészet támogatására. Jelenleg a képzőművészet a magyar kultúra mostohagyermeke. Szégyenkezve gondolok arra, hogy nemrégiben elhunyt nagy festőink milyen érdemtelen körülmények között, kellő figyelem és méltatás nélkül - miniszter úrnak mondom -, csendben távoztak. Itt gondolok egy Gyarmathy Tihamérra, Kossuth-díjas kiváló és érdemes művészre, a Magyar Művészeti Akadémia tagjára, és lehet, hogy szubjektív a megítélés, de a XX. század egyik legnagyobb festőjére. Említhetném Bér Rudolfot és Prokop Péter művész urat is, az ő halálukkor is hiányzott az illő elismerés, hiányzik, hogy kiváló művészeinket egy szervezet saját halottjának tudja tekinteni.

A képzőművészet ma a magyar kultúra mostohagyermeke. Amíg a kulturális tárca más művészeti ágazatokat, így a filmet és a színházat támogatja - és itt nem tőlük sajnálom a támogatást -, addig a képzőművészetre külön költségvetési támogatást nem biztosít - de semmit. Ezért javaslom, hogy a költségvetés különítsen el a kortárs képzőművészek támogatására egy alapot, amely megközelítőleg akkora összeggel rendelkezhetne, mint amekkorát a kulturális tárca más kortárs művészi műfajok tekintetében akár a film, akár a színház támogatására vagy fejlesztésére fordít. Ez az alap pályázatokkal vagy alanyi jogú támogatással lehetőséget biztosítana meghatározott intézményeknek és maguknak a művészeknek, a kortárs művészeknek, hogy színvonalas munkát végezhessenek, hogy a magyar kortárs művészet presztízsét növeljék, és hogy nyilvánosságot kaphassanak nagyszerű művésztársak Magyarországon.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum országos gyűlésén partnerséget ajánlott a civil szervezeteknek, nem arra, hogy ők vigyék a Magyar Demokrata Fórum zászlaját, hanem arra, hogy mi visszük a civilek zászlaját, programjait, azt, amit a konzervatív politikánkkal össze tudunk egyeztetni. A kortárs képzőművészet segítésében céljaink találkoztak a Magyar Művészeti Galériák Országos Egyesületének, valamint a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének törekvéseivel.

A két szervezet javaslatainak, szakmai előterjesztéseinek figyelembevételével dolgoztunk ki egy ötpontos programot. A Magyar Demokrata Fórum palettaprogramjának pontjai:

A vonatkozó áfakulcsok csökkentése. Miniszter Úr! 25 százalékos áfa terheli a kortárs műkereskedelmet. A költségvetés számára ez a bevétel jelentéktelen, ugyanakkor jelentős gátja a valós műkereskedelemnek, ezért javasoljuk, hogy az élő művészek alkotásai kerüljenek kedvezményes áfa alá. Azt is szeretném a miniszter úrnak elmondani, hogy ez Európában egy olyan gyakorlatot jelent, hogy az átlagáfának a feléről vagy a felét el sem érő összegről van szó, amelyet az uniós országokban ilyenkor kiszabnak, például Németországban a 16 százalékos áfa helyett 7 százalék terheli a művészeti termékeket.

A vonatkozó adók csökkentésében javasoljuk, hogy az élő művész által alkotott műtárgy vásárlása esetén a magánszemély 10 százalék, de legfeljebb 100 ezer forint adókedvezményt érvényesíthessen, és javasoljuk, hogy vezessék be, hogy a gazdasági társaságok is kapjanak kedvezményt, ha felkarolják a kortárs művészetnek azokat az alakjait, akik erre méltók és érdemesek.

A számlázási rendszer átalakítására is sort kellene keríteni. Miniszter Úr! Jelenleg ez a tevékenység a TEAOR-sorban a használt cikk vagy pedig a máshova nem sorolt ipari cikk kiskereskedelme címszót viseli. Méltatlan ez a magyar művészethez.

Tisztelt Miniszter Úr! Mi javasoltuk azt, hogy a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési határozata alapján támogassa a miniszter úr a nemzet képzőművésze címet, a nemzet színésze és a nemzet sportolója cím mintájára. Ebben az országban, tisztelt miniszter úr, a hatalom gyakorlásának értékmérője, hogyan viszonyulnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a kultúrához és a kultúra teremtőihez.

Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 16-18 2005.04.18. 5:17  15-22

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A mai napirend előtti felszólalásban a kormány elmúlt éves munkájának kritikája kapcsán két dologról szeretnék beszélni. Az egyik a mai nap rendkívüli híre: a pénzügyminiszter távozásra kényszerül; a másik pedig: a kormányzatnak a korrupciós jogalkotás terén tapasztalható elmaradásairól szeretnék beszélni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A pénzügyminiszter-váltások ténye túlmutat az egyes miniszterek tevékenységének megítélésén, az MSZP-SZDSZ-kormány rossz gazdaságpolitikája immáron a második miniszternek jelentett távozást a pénzügyi tárca éléről. Ahogyan elődjének, László Csabának, úgy Draskovics Tibornak sem sikerült mérsékelnie a költségvetés aggasztó hiányát. Nem sikerült mérsékelnie, de sajnos megbecsülni sem sikerült. A baloldali kormány a prognosztizálásban rendre kudarcot vallott. Az első negyedéves adatok alapján a hiány elérte az egész éves előirányzat közel felét. Az előző évben az első negyedéves hiány az éves előirányzatnak “csakö 34 százalékát tette ki.

Nincs bizalom a kormány gazdaságpolitikája iránt a gazdasági élet szereplői részéről sem, bizalmatlan a hazai és a külföldi befektetői kör, de ami talán legalább ilyen fontos, bizalmatlan az Európai Unió is. Az Unió elégedetlen, hogy hazánk nem teljesíti a miniszter úr által előbb említett konvergenciakritériumokat, a saját vállalását nem teljesíti a magyar kormányzat, és az Unió az, amely leginkább veszélyben érzi Magyarországnak az euróövezethez történő csatlakozását. Ez a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, túlmutat Draskovics Tiboron. Ez már a kormányzat hozzáértését vonja kétségbe.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian láthattuk az adóreform-bizottság munkáját, és ennek a bizottságnak a munkája nagyon rossz eredménnyel zárult. A javaslatot vitatta a pénzügyi élet, vitatták a politikusok, vitatták a szakértők, Draskovics Tibor pedig ezt a javaslatot védte még miniszterelnökével szemben is, a külső elemzőkkel szemben is állította azt, hogy ez megoldást jelenthet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy nincs rend a költségvetésben, az egészen biztos, minden adat ezt bizonyítja számunkra. A 2002-ben lezajlott gazdaságpolitika pedig egy új gazdasági fordulatot hozott, a begyűjtő-elosztó szemlélet következtében a költségvetés évről évre egyre nehezebb helyzetbe kerül. Az államháztartás hiánya, a növekvő eladósodás miatti kényszerpálya a pénzügyminiszternek is kényszerpálya lett. Ebbe pedig csak belebukni lehet, tisztelt képviselőtársaim.

A pénzügyminiszter leváltása a kormány gazdaságpolitikájának egyfajta bukását is jelenti. Az, hogy távozott Draskovics Tibor, egy pótcselekvés. Hiszen ezzel a kormány időt akart nyerni a változtatás látszatával. A 2002. év osztogatásai, a szükséges költségvetési reformlépések elmaradása szinte minden területen, a közigazgatási, az egészségügyi, az oktatási reform elmaradása, a versenyképesség javításának elhanyagolása, az EU-csatlakozásból következő rossz lehetőségeink kihasználása a makrogazdasági paraméterek folyamatos romlásához vezettek. Az államháztartás, a fizetési mérleg hiánya továbbra is magas, az állam gyors eladósodása folytatódik, a foglalkoztatás csökken, a szegénység, különösen a gyermekszegénység területén a mutatóink romlanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen nem segítenek a kormányzati szólamok. Ezen egy koncepcióra épülő gazdaságpolitika tudna csak segíteni.

Mindemellett pedig a második témában, a korrupcióval kapcsolatos témában csak üdvözölni szerettem volna, hogy miniszter úr és miniszterelnök úr meghallgatta a Magyar Demokrata Fórum korrupcióellenes csomagját, és utasította a lobbitörvény, a Btk.-módosítás, illetőleg a pártfinanszírozási törvény megalkotására az Igazságügyi Minisztériumot. Még mindig nem késő. A kérdésem ezzel kapcsolatban csak az, valóban lesz-e néhány héten belül törvénycsomag az Országgyűlés asztalán, vagy egy üres kampányfogásnak minősül ez a kérdés.

Európa minden országában a bírságon kívül szigorú büntetéseket is kiszabnak a költségvetési pénzzel pazarlóan gazdálkodókkal szemben. Belgiumban, Németországban, Írországban 5 évig terjedő szabadságvesztéssel, Franciaországban 4 évig, Észtországban, Szlovéniában 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetik azt, aki a közpénzeket elherdálja. Nálunk, az önök jóvoltából, csak bírsággal kell szembenézniük…

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): …a tisztességtelen vállalkozóknak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 83 2005.04.25. 2:29  82-89

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Urak! A Gazdasági Versenyhivatal eljárásából egyértelműen látszik, hogy az állami nagyberuházások körül valami nincs rendben. A Gazdasági Versenyhivatal megállapította és feltárta, hogy az autóépítő és autópálya-építő cégek kartellbe tömörültek, a beruházásokat feláraztak, körbenyerették egymást. Több más költségvetési pénzből megvalósuló beruházás során is hasonló törvénytelenségeket tárt föl a Gazdasági Versenyhivatal.

Mit jelent ez mindannyiunk számára? Azt, hogy nem győzhet egy ilyen pályázaton, aki a legolcsóbb ajánlatot teszi, vagy a legelőnyösebb feltételeket adja. Az összejátszásé a főszerep. Több mint százmilliárdos tételek esetében 10-15 százalékos felárazás mindjárt több tíz milliárd forint tévedést jelent. Az eddigi látszatversenyek pedig nem 10-15 százalékról, hanem az óvatos becslések szerint is 20-30 százalékról szólnak. Miért nem szúr ez szemet a Gazdasági Minisztériumnak, valamint a felügyelete alá tartozó Nemzeti Autópálya Rt.-nek és az Állami Autópálya Kezelő Rt.-nek? Vajon a minisztérium és a kormány jó gazda gondosságával használja fel és ellenőrzi az autópálya-építésekre szánt költségvetési pénzeket? A kormány sajnos úgy tesz, mintha nem létezne az a gyakorlat, hogy a nagy állami beruházásokat használják fel a közpénzek széthordására kartellegyezségeken keresztül. A HVG beszédes adatsort tett közzé - ajánlom a miniszter úr és az államtitkár úr figyelmébe -, az építőipari cégek toplistáján mekkora haszonra és nyereségre tettek szert a cégek. A 2003. évi nyereség 5-18 százalék között mozog. Betonút 14,7 százalék, Vegyépszer 18,3, Egút 7,7, és a sort folytathatnám. Van olyan cég, ami tíz év alatt nem tett szert annyi haszonra, mint 2003-ban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mikor fog megálljt parancsolni a minisztérium? Mikor lesz partner a kormány és a szaktárca, hogy legyen vége a látszatversenynek, az árdrágításnak és az ellenőrizhetetlen pénzköltésnek?

Várom a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 87 2005.04.25. 1:19  82-89

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Rendre az a válasz, hogy megfoghatatlan, nincsenek konkrétumok. Minden egyes felszólalásomban konkrétumokkal éltem. Néhányat hadd ismételjek meg államtitkár úrnak. Nem olyan bonyolult egyébként az autópálya-építés szerkezete, hogy kellő odafigyeléssel ne lehetne megakadályozni a visszaéléseket. Miért drágább például 30 százalékkal a festés, az acélszalagkorlát-építés az új pályán, mint a felújítási munkáknál? Mitől van, hogy a hídfelújítás betonárai a valós versenyben kialakult felújítási munkák egységárától 80-100 százalékkal tudnak eltérni? Mitől van, hogy az építési és felújítási egységárak ’96-97-98-ban még közel azonos nagyságrendűek voltak, ma néhol 100 százalék a különbség?

Még egy konkrétum. Mi az indoka, hogy 2002 őszén két szakasz épült, Kisterenye-Salgótarján között a 21-es bekötőút aszfaltegységára 28 és 34 ezer forint között van, ugyanebben az időben, ugyanezen kivitelező cég a 3-as autópálya építésénél az aszfalt egységáránál megközelítően a dupláját érvényesítette az ön tárcájánál. Soha, senkinek nem tűnt föl ez a fajta különbözet.

Sok kicsi sokra megy. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 8 2005.05.02. 5:18  5-30

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Ma reggel kinyitottam az egyik napilapot, és azt olvastam benne: Gyurcsány Ferencnek ma nagy napja lesz. Nagy napja lesz azért, mert ma kiderül, hogy jól titkolta-e a kormány az elmúlt hetekben azt a bizonyos száznapos… - száz lépés, bocsánat! -, száz lépés programját; ha jól titkolta, akkor itt ma egy nagy előadás lesz. A másik megoldás, hogy kiderül, hogy ugyanúgy folynak tovább a szavak, mint ahogy folytak eddig.

Miniszterelnök Úr! Az a beszéd, amely itt elhangzott, egy informális kormányülésen a kormánytagok buzdítására szóló beszéd, hogy gondolkodjanak el azon, miniszteri rendeletet, kormányrendeletet kellene alkotni, törvényt módosítani, új törvényt hozni.

 

(13.40)

De attól, hogy abból az ötletből, amit ön itt elmondott - aminek vannak támogatható elemei -, a Magyar Országgyűlés plenáris ülésén vitára alkalmas anyag legyen, még nagyon-nagyon messze állunk.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt fél évben három kormányprogramot hallottunk. A három kormányprogram egy ív volt a nagy jólét indító programjától a mostani kármentés programjának ötletéig. Három programot hallottunk; az elsőt tavaly szeptemberben, amelynek az volt a címe, hogy “Lendületben az országö. Akkor ön győztes Magyarországról, fejlődő gazdaságról, gyarapodó életről, 2010-es euróövezetről beszélt, arról, hogy az esélyünk az autópályán érkezik, aztán adócsökkentésről, nyugdíjemelésről, kórházfejlesztésről, és sorolhatnám még hosszú időn keresztül, hogy miről.

Az idén februárban jött egy második kormányprogram, az “Új Magyarország, új politikaö programja, amelyben miniszterelnök úr újabb 350 ezer munkahelyről, ennyi munkahely bővítéséről beszélt. Amikor ma a kezemben fogtam az újságokat, azt hittem, rosszul látok. Azt olvastam az egyik főcímben, hogy jó, ha több az állástalan. Ebből a cikkből az derül ki, hogy a kormányszóvivő a tájékoztatójában úgy nyilatkozott: nagyon jó jel, hogy nőtt a munkanélküliségi ráta Magyarországon. A kormány szerint örvendetes, hogy egy év alatt 50 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma, 31 ezer tanulmányait befejező fiatal pedig nem talál munkát. A miniszterelnök úr februárban még egy olyan országot képzelt el, amelyben - idézem önt - tíz hellyel javítani tudjuk a pozíciónkat a nemzetek versenyképességi rendjében.

Az idén áprilisban pedig a száz apró lépés programjáról hallhattunk. Ma sem jutottunk közelebb ahhoz, hogy mit is fog jelenteni a száz apró lépés. Az ötlet talán Nagy-Britanniából származik, ahol Tony Blair kétszer vagy háromszor is próbálkozott ezzel, ahol a Munkáspárt több kampányában is élt ezzel az elemmel. De ha a tartalmát tekintem a száz lépés programjának, akkor még sokkal nagyobb bajban vagyok, mert én figyelem a miniszterelnök úr nyilatkozatait. Ön nemrégiben azt nyilatkozta a Démosz magyarországi rendezvényén, hogy “kihúzhatok háromszáz fiókot a magyar parlamentben és ötszázat a minisztériumokban, nincsenek kidolgozott, kész, átfogó, összefüggő programokö. Ezt ön mondta. Ebből adódik az a jogos kérdés, hogy vajon hol készül, hol készült és hol fog készülni a száz lépés programja, kik írják ezt a programot, kik és mennyi idő alatt fogják ezt végrehajtani.

Miniszterelnök úr, az az érzésem az elmúlt időszakban, több belpolitikai ügy kapcsán is - nem tudjuk megválasztani az alkotmánybírákat, az Állami Számvevőszék alelnökeit, tizenhárom súlyos alkotmányos mulasztással nem tud megküzdeni az Országgyűlés; de most nem erről szeretnék beszélni -, hogy a parlamentáris demokráciánk praktikus intézményei és rendezőelvei recsegnek-ropognak. Egy parlamentáris demokráciában megvan a maga helye, tisztelete és súlya a négyéves kormányprogramnak. Négyéves kormányprogramból már kettőt is kaptunk, nem hivatalos kormányprogramként pedig újabb kettőt-hármat. Valójában viszont az a helyzet, hogy decemberben elfogadjuk a költségvetést és januárban már tudjuk, hogy abból nem valósul meg semmi. Demokráciánkban nincs súlya a kormányprogramnak, nincs súlya az elfogadott éves költségvetésnek.

Ez a beszéd is azt bizonyítja számomra, hogy teljesen súlytalan a féléves jogalkotási program. Amikor a kormány benyújtja, hogy az elkövetkező fél évben miről kell tárgyalnunk, akkor ez azt jelenti, hogy ez lesz a munkamenetünk. Ez a kiszámíthatóság biztonsága az Országgyűlésnek.

Miniszterelnök úr, sajnos egyiknek sem felelt meg a mai javaslat, ez csupán ötlethalmaz volt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 30 2005.05.09. 5:15  29-32

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Múlt héten a miniszterelnök úr vitára hívta a képviselőket: vitázzunk arról a kérdésről, amelyet úgy terjesztett elő, hogy a száz tervezett lépés tervbe vett programja. Nos, példátlan maga a gondolat is, hogy egy ilyen programtervezetről napirend előtti felszólalás keretében legyünk kénytelenek beszélni. Sajnálom, hogy miniszterelnök úr, aki fölajánlotta nekünk, hogy ezt a vitát itt folytassuk le napirend előtt, néhány perccel ezelőtt elment.

Azért példátlan, mert a napirend előtti felszólalások kapcsán nagyon kényelmetlen helyzetbe kerülhetünk. Ugyanis nem tudni azt, hogy azt a tervezetet, amit miniszterelnök úr itt szóban folyamatosan vagy maximum egypontos írásos anyaggal elmond, egyáltalán a kormánytöbbség konkrétum formájában támogatja-e. Nem tudjuk azt, hogy például általános vitára alkalmasnak tartja-e majd a bizottság, és nagyon méltatlan helyzetet teremt itt a Házban, hiszen a legegyszerűbb törvények esetében is vannak vezérszónokok, megosztoznak az ellenzékiek, kormánypártiak a vitaidőn. Ez pedig egy olyan példátlan műfaj, amiben a legnagyobb kifogásunk az ellen volt, amiről ma itt már többször szó esett: egy felelős kormány felelős miniszterelnöke nem teheti meg azt, hogy az Országgyűlést olyan vitára kényszerítse, ahol nincs írásos előterjesztés. A legelemibb előterjesztési szabályok, amelyek benne vannak a jogalkotási törvényben, a Házszabályban, megkövetelik azt, hogy szakmai és politikai vitára alkalmas előterjesztéseket kapjunk; megkövetelik azt, hogy minden előterjesztésnek legyen írásos indokolása; megkövetelik azt, hogy hatáselemzésekkel kell megvilágítani egy-egy írásos javaslat szükségességét, hány embert érint, milyen költségvetési fedezetből.

Tisztelt Képviselőtársaim! Méltatlan az az eljárás, hogy akkor, amikor elfogadunk egy négyéves kormányprogramot vagy egy kétéves kormányprogramot, itt ülünk, és az éves költségvetés kapcsán szeptembertől decemberig folyik a tárcákkal az egyeztetés egy-egy ágazatot érintően, vagy amikor a féléves jogalkotási programot elfogadjuk, akkor ezt most egy ilyen javaslattal komolytalanná téve felborítjuk a költségvetést, felborítjuk a jogalkotási programot, és semmi konkrétum nincs ezek mögött az adatok mögött.

Arra kérem miniszterelnök urat, tegye egy konkrét példával világossá azt, mit értett ebben a programban. Mi csütörtökön a pincehelyi kórház ügyében elmegyünk Rácz miniszter úrhoz, ugyanis ott, Pincehelyen megszűnt a kórház fele a sebészeti osztállyal, egy megyényi terület ellátatlan sebészetileg. Egy megyényi területen, kérem szépen, egyetlen rohamkocsi van, mentőorvos sincs hozzá, egyetlen egyműszakos mentőtiszt teljesít szolgálatot! Meghívom miniszterelnök urat erre a beszélgetésre, hiszen azt javasolja itt írásban, hogy sürgősségi osztályokat fog létesíteni azokon a területeken, ahol ezek az intézmények hiányoznak. Nos, Pincehelyen hiányzik.

(14.40)

Új helikopterbázist kíván létesíteni, hogy 15 percen belül megérkezzen az orvosi segítség - talán még ez is beleférne pincehelyi programjába -, és azt, hogy milyen rohamkocsikat állítunk szolgálatba, amikor valóban ember nincs, aki ott szolgálatot teljesítésen; jöjjön el a miniszterelnök úr, és bizonyítsa ott be nekünk, hogy ez a program megvalósítható. Legyen erre az első példa, hogyan fogja helyreállítani a biztonságos egészségügyi ellátást Tolna megye északi részén, Pincehely és környékén, ahol 35 ezer ember ellátásáról lenne szó!

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy a feketegazdaság kifehérítése egy nagyon fontos terület, ez vitán felül áll. A miniszterelnök úr maga mondta el, hogy az elmúlt három évben duplájára nőtt a feketegazdaság rejtettszféra-termelése, ma 6600 milliárd forintot tesz ki, azaz a hazai össztermék mintegy 30 százalékát éri el. Nos, ezek után meglepetten hallottuk, hogy a hálapénz és a borravaló fogja megoldani a feketegazdaság problémáját. Nem kérdés, hogy ez a javaslat önmagában is jelenthet egy 10-15 százalékos burkolt áremelést.

De én egy dologra szeretném fölhívni a miniszterelnök úr figyelmét: köztudott, hogy a kínai áruk dömpingje megfojtja a magyar gazdaságot. Köztudott, hogy a kínai áruk a magyar textiliparban, a magyar ruhakereskedők iparterületén vagy kereskedelmi területén és a játékiparban elviselhetetlen helyzetet teremtettek mára már. Én azt szeretném javasolni, hogy azokat a területeket vizsgálja meg a miniszterelnök úr, ahol sokmilliárdos pénzek nyomorítják a magyar gazdaságot és a magyar vállalkozásokat. Én azt szeretném ebben javasolni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy a miniszterelnök úr kezdje el először azokon a területeken, ahol nagy költségvetési pénzeket lehet megtakarítani, ne a kisembereken verje el a port.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 8 2005.05.23. 7:41  5-18

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! 2000-ben, az Antall-kormány megalakulásának 10. évfordulóján Orbán Viktor miniszterelnök úr Lech Walesával, Mádl Ferenc köztársasági elnök úrral együtt, az országgyűlési képviselőcsoportokkal emlékezett az országos jelentőségű eseményről. Ma itt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr méltató szavait is hallhattuk, sajnos kevésbé emelkedett ünnepi körülmények között. Nem tudom, kin múlott az, hogy erre az idén ilyen szerény körülmények között kerülhetett sor.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum elnökeként, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának tagjaként engedjék meg, hogy a rendelkezésemre álló 8 perces időt erre az emlékezésre fordítsam. Ugyanakkor szeretném bejelenteni, hogy a napirend előtti felszólalás után itt, a folyosó szélén sajtótájékoztatót fog tartani Sisák Imre, aki részletesen reagálni kíván majd azokra a kérdésekre, amit a miniszterelnök úr itt elmondott. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Miért nem itt mondod el? - Felzúdulás az MSZP soraiban. - Számos MSZP-s képviselő elhagyja az üléstermet. - Folyamatos, nagy zaj.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Antall-kormány nemcsak a rendszerváltozás, hanem kényszerűen a válságkezelés kormánya is volt. Egyszerre hárult rá a demokratikus intézményrendszer és működési feltételeinek megteremtése, a külső kapcsolatrendszer kiépítése és a válsággal fenyegető krízis elhárítása. Az ország lakosságának felfokozott várakozásai és realitásai, és a realitásokkal (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) nem mindig számoló igények, főleg a tulajdonviszonyok, a kárpótlás, az elégtételek terén a kormány indulási helyzetét alapvetően meghatározták. Mindenekelőtt a kormányzáshoz, a kormányzati képességhez szükséges alkotmánymódosítást kellett megalkotni. Aki ismeri azóta az éppen működő kormányok félidős népszerűségi indexét, az tudja, hogy mennyi zűrzavart hárított el a sokak által kifogásolt megállapodás. De elsőnek kellett megteremtenie az ország demokratikus működése érdekében is a magyar hagyományokban gyökerező önkormányzati rendszert.

A tárgyilagos ítélkezők előtt is tudott, hogy a szűkös viszonyok mellett is a kormány mennyi erőfeszítést tett a költségvetési juttatások érdekében, főképp a családtámogatások területén, a valódi önkormányzatiság megteremtéséért, az egészséges élet, a sport, a tornatermek, a sportcsarnokok építése érdekében, a közművek építéséért, telefon-, gáz- és egészséges ivóvízhálózat kialakításáért.

Tisztelt Ház! Az Antall-kormány működése alatt háború folyt déli határaink mellett. Megindult a Szovjetunió felbomlási folyamata, a '91-es puccskísérlet jelezte, hogy ebből hazánkra nézve milyen veszélyek származhatnak. Hála istennek nem így történt. Tőlünk északra is szétvált egy versailles-i konstrukció. Kérem elismerni, hogy hazánkat ilyen körülmények között is világszerte a béke szigetének tekintették, és külföldi pénzügyi körök akkori befektetései ezt a véleményt többszörösen visszaigazolták.

Tisztelt Képviselőtársaim! Antall József és az általa vezetett kormány az elvek kormánya volt. A miniszterelnök és pártelnök határozott kontúrokat szabott politikai irányultságának. Az a magyar hagyományokból építkező, mérsékelt jobbközép elvrendszer és felfogás, a tárgyalókészség és -képesség jellemezte őt, ami történelmünk során kritikus időben egyedül járható útnak bizonyul; éles elhatárolódás a nemzetrontó radikális szélsőségektől, a politikai partnerválasztás eszmények és elvek alapján, egyeztetés, tisztességes párbeszéd mindazokkal, akikkel kell és akikkel lehetséges. Antall József korszakot meghatározó személyisége lett a magyar történelemnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1990-ben, amikor a kormány megkezdte a működését, az államadósság kritikus szinten állt, a rendszerváltoztatás előtti néhány év alatt az államadósság 9 milliárd dollárral emelkedett. 1990-ben Magyarország devizatartaléka 1 milliárd dollár alatt volt. Csődben volt az ország, egy átalakulás iszonyú nehéz folyamata előtt. Azonban volt koncepció és volt prioritás.

 

(13.50)

 

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön azt mondta, hogy az Antall-kormány valamit megkezdett, amit tovább kell vinnünk. Nos, mi annak is örülnénk, ha ez a kormányzat az elkövetkező egy évben vissza tudná állítani a családtámogatásnak azt a rendszerét, amelyet az Antall-kormány a legnehezebb körülmények között, 1990-94 között kidolgozott, életben tartott. A gazdasági válság és a csődhelyzet ellenére nem nyúlt az akkori kormány a fennálló családtámogatási rendszerhez, ami az akkori gulyásszocializmus támogatási rendszere volt, mert úgy gondolta, hogy a családok biztonsága érdekében ezt nem teheti meg. Ezért megmaradt az alanyi jogú családi pótlék, az anyasági segély, a szülési szabadság, a gyermekgondozási segély, a gyermekgondozási díj, a gyermeknevelési támogatás. Ezeknek a mértékét nem csökkentette, és nem rontotta le azokat, folyamatosan gondoskodott ezeknek az ellátásoknak az értékkövető fenntartásáról. Aztán új intézkedéseket vezetett be a lehető legnehezebb időszakban: a várandóssági pótlékot, amely a terhesség harmadik hónapjától járt; a gyermekek után járó adójóváírást fokozatosan bevezette, először a fogyatékos gyerekek után, majd kiterjesztette minden gyermekre.

Az Antall-kormány megalkotta a szociális törvényt, de a családtámogatást és a családpolitikát soha nem tekintette szociálpolitikának. Ennek keretében a gyermeknevelési támogatást, a gyetet megnövelt időtartamban, a gyermek hatéves koráig igényelhették az anyák, ez egyfajta főállású anyaságot tett lehetővé. Ezeket az 1995-ös Bokros-csomag megszüntette. Mint ahogy megszüntette, illetve korlátozta a gyermeknevelési támogatást, az adójóváírás kedvezményét, a gyermekgondozási díjat, az alanyi jogon járó családi pótlékot, és jövedelemfüggővé tették a gyes rendszerét. A statisztikai adatok szerint, ha a gyerekek után járó támogatások mértékét az Antall-kormány idejében 100 százaléknak vesszük, akkor ez ma egy gyermek esetén 55 százalék, két gyermek esetén 59 százalék.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az a gondolatsor, amelyet ön itt elmondott, első hallásra azt a képzetet kelti bennem, hogy az önkormányzati pénzek rovására átrendezi a forrásokat, de összességében nem jut több a családoknak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 26 2005.05.23. 5:12  25-30

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A világ egyik legrangosabb tudományos mérnöki versenyén egy fiatal magyar kutató, Rátai Dániel ötven ország 1400 pályázója közül hat első díjjal érkezett haza. A győztes csodálatra méltó kreativitásának köszönhetően - körülbelül 30 ezer forintból - olyan háromdimenziós informatikai tervező rendszert készített, amelytől a számítástechnikai világnak leesett az álla. Köszönet érte neki, és köszönet minden magyar tudósnak, kutatónak és feltalálónak.

Ma az egészségügy terén jeles kutatókról szeretnék beszélni. Tudják önök, képviselőtársaim, hogy hány ember hal meg közvetve vagy közvetlenül érelmeszesedésben? Háromból kettő. Tudják, mennyit költenek évente például az Egyesült Államokban az érrendszeri betegségek kezelésére? 16 milliárd dollárt, ami körülbelül 3200 milliárd forint. Tudják önök, hogy körülbelül hány liter vérre van szükség egy szívműtéthez? Húsz liter vérre. És húsz liter vért 176 embertől lehet levenni. (Folyamatos zaj.)

Nos, kérdéseimmel arra akartam rávilágítani, hogy mind az érrendszeri betegségek, mind a vérhiány elleni küzdelem olyan központi kérdés az egész világon, amelyekre ha valaki megtalálná a megoldást, nagy eséllyel pályázhatna orvosi Nobel-díjra. Nos, Nobel-díj várományosok itt élnek Magyarországon, sőt néhányan itt ülnek a parlamenti karzaton is, például Horváth István és Bertha András; ők azok, akik az egészségügyet érintő újításaikkal, találmányaikkal (Taps.) sorra elhozzák a nagydíjakat nemzetközi feltalálói seregszemléről.

Csak néhányat az újításaikból: az érelmeszesedés elleni immunizáló antigén, amely néhány hetes kúra után helyreállítja a szervezet egyensúlyát; az egyedi eljárással készített művér, amelyet vértípustól függetlenül minden szervezet befogad, és amely fagyasztva, szárítva bármeddig eltartható, vízzel hígítva pedig azonnal beadható; vagy említhetném a zsírban oldódó vitaminokat vízoldható formában tartalmazó készítményt.

Nos, képviselőtársaim, ezek a nagyszerű találmányok pénz és állami támogatás hiányában parlagon hevernek. Külföldről hatalmas az érdeklődés, ám Horváth István és Bertha András azt szeretnék, ha munkájuk Magyarországnak hozna hasznot, hiszen néhány százmilliós befektetés több milliárdos bevételt és nemzetközi elismerést jelenthetne hazánknak.

Egyik oldalon tehát vannak nagyszerű tudósaink és találmányaink. De mi van a másik oldalon? Mit kapnak a magyar államtól cserébe hűségükért, hogy a hatalmas anyagi lehetőségeket kínáló külföldi ajánlatok helyett itthon maradnak, itthon akarják hasznosítani, itthon akarják gyártatni találmányukat? Hát, nem sokat. Magyarországnak alapvetően nagyon-nagyon kevés a kutatás-fejlesztésre fordított pénze: a GDP 0,9 százalékát fordítja Magyarország kutatás-fejlesztésre, ez például az Európai Unió átlagában 2 százalék, az Egyesült Államokban 2,8 százalék, Japánban 3 százalék fölött van.

A rendelkezésre álló kutatás-fejlesztési forrásokat növelni kell, és sokkal hatékonyabban kell koncentrálni. A kutatás-fejlesztés nem piaci alapon működik, nagyon sokszor ebből a kevés pénzből intézményeket és nem témákat támogatnak. Az elbírálás tekintélyelven működik, a kifizetéseknél a megtérülés gyakorlatilag nem játszik semmi szerepet.

A magyar innovációs nagydíj tavalyi nyertese, Duda Ernő biotechnológus kutató mondta nemrégiben: “Nemcsak az egy főre jutó Nobel-díjasokban vagyunk mi, magyarok világelsők, hanem a hasznosulatlan találmányokban is.ö Ennek az az oka, hogy nem alakult ki az a szektor, amely a kutatási eredményekkel kezdene is itthon, magyaroknál valamit.

(14.50)

A kutatás-fejlesztés támogatása közép- és hosszú távon üzlet, és nem veszteséges tevékenység. A Magyar Demokrata Fórum javaslata szerint az államnak az lenne a feladata, hogy kutatás-fejlesztési alapok, részvénytársaságok és egyéb befektetési formák létrehozását ösztönözze. Az MDF szerint egy ilyen szemléletmódváltás jelentene garanciát arra, hogy a jelenlegi sanyarú helyzet megváltozzon. Konkrét javaslatainkat a “Teret a tehetségnekö programban fogalmaztuk meg, és néhány napon belül eljuttatjuk képviselőtársainkhoz, a parlamenti pártokhoz.

Ezek a lépések azok, amelyek segítenék Magyarország versenyképességét, és ma sem értem, hogy a nemzeti fejlesztési terv miért akadt meg, miért nem próbál a kormányzat a magyar gazdaság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) versenyképessége érdekében élni ezekkel a lehetőségekkel.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 22 2005.05.30. 5:19  21-24

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Rekordmeleget mérünk ezekben a napokban. Ebben mindenki egyetért, hiszen a hőmérsékletet nem lehet többféleképpen értelmezni, ugyanakkor a költségvetési hiányunk is rekordszinten áll. Nos, ez az a terület, amiben azonban már nincs ilyen nagy egyetértés, hiszen a lendület kormánya igyekszik megmagyarázni és kimagyarázni, holott mindenki tudja, sőt a saját bőrén érzi, hogy a gazdaság komoly aggodalomra ad okot.

A kormány adósságcsapdában van, amiből az eddig megismert 40-50 lépéssel nem lehet kilábalni. A száz lépés programja ugyan néhány fontos és szükséges intézkedést tartalmaz, ám arra nem adja meg a választ, hogy hogyan állítható helyre az aggasztó helyzetben lévő magyar gazdaság.

Arra kérem a miniszterelnök urat, hogy fejezze be a napirend előtti felszólalások kapcsán folyamatosan egy-kettő-három-négy-öt újabb lépés ismertetését. (Egy hang a kormánypárti oldalról: Szeretnéd!) A miniszterelnök úr arra hivatkozik, hogy milyen nagyszerű dolog, hogy itt a parlamentben beszélni tudunk néhány kérdésről. A parlament azonban tipikusan az a műhely, ahol írásban, indokolással, hatáselemzéssel ellátott anyagokról szakmai és politikai vitákat kell folytatni, nem pedig az ötletekről félinformáltan, félreértett módon beszélgetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy mennyi félreértésre adott okot az elmúlt napokban például ez a 4 százalékos eho, amelyet a pénzügyminiszter úr az imént védeni próbált: az első napon 10 milliárd forintot vártak önök ettől a tervezett intézkedéstől, a második napon 5 milliárdot, végül pedig 1,5 milliárdot. Nos, ez a legnagyobb baja annak, amikor felületesen, zavarosan, megalapozatlan előterjesztésekről beszélünk, semmiféle hatáselemzés, semmiféle írott anyag, és az érintettek vagy az érdekeltek véleménye kikérése nélkül történik. Mindamellett szeretném megjegyezni, hogy a 2002-es szocialista választási kampányban önök a teljes eho elutasítására tettek javaslatot. (Nagy zaj.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma azt sem lehet tudni, mi lesz ebből az elmondott 40-50 lépésből, milyen sorrendben, honnan lesz rá fedezet, vagy adott esetben kitől mit fognak elvonni, pedig sokan várják a magyar középosztályból, akiknek megsarcolása elsődleges bevételi forrása lehet az államnak. A középosztály nem látja, hogy gazdaságélénkítő programok versenyeznének. Azt látják viszont, hogy ötletek versenyeznek tucatszám az elvonásokra. A középosztálynak kiszámítható gazdasági környezetre van szüksége, ahol biztonságosan és előre tud tervezni, ahol nem merülnek fel naponta, hónapról hónapra újabb elképesztő adónemek, amelyek többnyire a gazdaság motorjának számító középosztály vállára tennének újabb és újabb terheket.

A kormánynak célszerű belátnia: kiszámítható gazdasági környezet és vállalkozásbarát törvényhozás nélkül nincs erős középosztály. Erős középosztály nélkül pedig nem lehet versenyképesen építeni egy országot.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánynak és a kormányfőnek ötletei vannak, ám a biztos szakmai háttér hiányzik. Tapogatózik, hogy mire vevő a közönség, ám az ötletek mögött nincs fedezet, a társak pedig nem tudnak súgni, hiszen a miniszterelnök úr maga elmondta: üresek a minisztériumokban a fiókok, nincsenek előkészített tervezeteik. (Folyamatos zaj.)

Így nagyon nehéz kormányozni, tisztelt képviselőtársaim, én ezt elfogadom. Ám ilyen környezetben még nehezebb vállalkozni, gazdasági tevékenységet folytatni, és talán ugyanilyen nehéz az intézmények életben tartásáról, kiszámítható működéséről gondoskodni, és nehéz a választópolgároknak is: azt érzik, hogy a kormány a kisembereken veri el a port a nagy fogások helyett.

S mi a végeredménye ennek a koncepciótlan gazdaságpolitikának? Azok a mutatók, amelyek a Központi Statisztikai Hivatal mutatói: a munkanélküliségi ráta 15,2 százalékkal nőtt egy év alatt; a munkanélküliségi ráta 6 százalékról 7,7 százalékra nőtt; a fiatalok munkanélküliségi rátája 13-ról 19 százalékra nőtt; 45 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma; a költségvetési hiány ebben az esztendőben április végéig elérte az egész évre tervezett 71 százalékát. A folyó fizetési mérleg hiányában ismét nő az import - jobban, mint az export -, és az éves szinten várható hiány meghaladja a 7 milliárd eurót.

Tisztelt Képviselőtársaim! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ebben a helyzetben, azt hiszem, a száz lépés görögtüze helyett új, következetes, konszolidációs gazdaságpolitikára volna szükség.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 34 2005.06.06. 3:02  33-39

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nem először és nem első alkalommal teszem szóvá és a jövőben is szóvá fogom tenni azt, hogy riasztó adatokat kapunk a gyermekdohányzás területéről. Minden felelős erőnek, de különösen a kormánynak ebben a helyzetben fel kell lépni ez ellen a riasztó és aggasztó jelenség ellen.

Néhány statisztikai adat. A fejlett világ országait figyelembe véve Magyarországon dohányzik a legtöbb tinédzser korú fiatal. Az Egészségügyi Világszervezet 1998-ban végzett egy kutatást, akkor a 18 éves fiúk 29 százaléka, a lányok 20 százaléka rendszeresen dohányzott. A vizsgált 21 országban már ekkor is mi voltunk a listavezetők. A 2004-es, legfrissebb adataink azonban azt mutatják, hogy még jelentősebben romlott a helyzet. Ma Magyarországon a fiatalok 33 százaléka rendszeresen dohányzik, és ezzel a statisztikai adattal mind a fiúk, mind a lányok körében listavezető helyen van Magyarország. Hiába a törvény, amely tiltja a 18 éven aluliak dohánytermék-vásárlását, de tiltja azt is, hogy az eladók kiszolgáljanak 18 év alatti gyerekeket, 4 gyerekből 3 folyamatosan, probléma nélkül jut hozzá bevásárlóközpontokban és bárhol másutt a cigarettához. Elmondhatjuk azt, hogy ennek a törvénynek nincsen foganatja. Az ellenőrzés hiányában pedig a tinédzsereket semmi nem tartja vissza a dohányzástól, még kevésbé az eladókat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aggodalomra az ad okot továbbá, hogy minden ötödik gyerek úgy gondolja, komoly esélye van arra, hogy ő is rászokik a dohányzásra. Az iskolai megelőzés ma Magyarországon gyerekcipőben jár. Kevesebb, mint a gyerekek fele részesül egyszer-egyszer iskolai oktatásban a dohányzás negatív hatásairól. A megelőzés nem hatékony, nincs folyamatos dohányzás elleni kampány nálunk, okos, felelős felvilágosítás sincsen, ha kell, elrettentéssel, és ha kell, sokkoló érvekkel és sokkoló képekkel.

Tisztelt Miniszter Úr! Mit kíván tenni a kormány az egyre inkább aggasztó méreteket öltő gyermekdohányzás visszaszorítására? Tervezi-e a kormány, hogy szigorítja a dohánytermékek értékesítésének szabályait, és a szabályokat megszegők súlyosabb szankcionálását? Hogyan kívánják elősegíteni az iskolai oktatást és felvilágosító programoknak a jelenleginél sokkal nagyobb hatékonyságát?

Várom a válaszát, miniszter úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(14.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 38 2005.06.06. 1:18  33-39

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! Sok-sok programról lehet beszélni, amiket az elmúlt években megkezdett a kormányzat és a különféle tárcák, de azt be kell látni, hogy ezek a programok nem vezettek eredményre. Nem vezettek eredményre, hatásuk nincs, a statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy sokkal több gyerek dohányzik, sokkal szabadabban. A probléma ott van, hogy hiányzik az ellenőrzés. Ahol hiányzik az ellenőrzés, ott nincs visszatartó erő; sem a fiataloknál, sem pedig azoknál az eladóknál, akik szemük rebbenése nélkül szolgálják ki a tizenegy-két éves fiatalokat. Van olyan statisztika, amely azt mutatta, hogy eladók sokasága azt sem tudja, hogy nem szolgálhat ki tizenéves gyereket dohánytermékkel.

Nos, ha ellenőrzés lenne, és az a szankciórendszer hatékonyabban működne, amelyet öntől kértem, akkor valószínű, hogy eredményeket tudnánk elérni a gyermekdohányzás visszaszorítása területén. Ez egy következmény nélküli ország. A válaszát azért nem tudom elfogadni, miniszter úr, mert ugyan a diagnózisban egyetértünk, de sokkal erőteljesebb terápiára volna szükség, és ez az önök felelőssége.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 4 2005.06.20. 4:35  1-12

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tagjelölt országként úgy véltük, hogy a csatlakozás konkrét időpontja és a feltételei körüli bizonytalanság az egyik legrosszabb tényező. Most, miután már teljes jogú tagja vagyunk az Európai Uniónak, tagországként kell szembenéznünk talán egy még nehezebb problémával, a hogyan tovább bizonytalanságával.

Az uniós alkotmány sikertelensége az intézményrendszer szempontjából, az elbuktatott költségvetés pedig a gazdaság szempontjából teszi a jövő tervezhetőségét lehetetlenné. A jövő tervezhetőségének kétségei pedig minden bizonnyal fel fogják vetni az Európai Unió bővítésének a kérdését is, ami talán a legkeményebb következmény nekünk, magyaroknak, hiszen egy olyan országot, amelyik önmagával határos, rendkívül kedvezőtlenül érinti egy elhúzódó bővítési eljárás, ezért szomorúan vettük tudomásul mind a két fiaskót, ami az alkotmány és a költségvetés ügyében történt.

Az alkotmánnyal odalett számos olyan kisebbségvédelmi rendelkezés és garancia, amit az előbb említettem, ami számunkra rendkívül fontos kérdés. Sajnálatos módon hiányzik Magyarországon a ciklusokon átívelő gazdaságpolitika és tervezhetőség, ezért mi abban bíztunk, hogy talán az Unió hétéves költségvetése és egy erre épülő hazai nemzeti fejlesztési terv némiképpen pótolhatja ezt a hiányt. Úgy tűnik, hogy ez is szertefoszlott a tegnapi napon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unió alkotmányának népszavazása után látni lehetett, hogy néhány politikus és kormány meggyengült. Ennek következménye, hogy gyorsan kompenzálni akart, természetesen hazafelé.

Nem lehet jó európai politikát folytatni jó nemzeti politika nélkül. Sok kérdés izgatja ma Európa lakóit, és nem született válasz. Nem született válasz sem Európában, sem pedig nemzeti szinten. Valljuk be őszintén, a tehetetlenségi nyomaték vitte eddig az európai ügyeket, nem pedig valami tudatos határozottság. Olyan alapvető kérdésekben, mint a gazdasági kérdések és a szociális kérdések ma már sokan a bőrükön érzik a nehézségeket. Azt látjuk, hogy a szolidaritás elve helyett elindult egyfajta önzés az Európai Unió tagországai között, az önzés pedig mindig befelé fordulást jelent. Fogytán az erő, és fogytán a hit Európában. Nem bíznak abban, hogy az európai közeg megoldja Európa, a nemzetek és az emberek gondjait. Szembe kell nézni ma Európának azzal, hogy a szövetség a mostani alapokon gyenge.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt látni, hogy most a kettős bajban, az alkotmány- és a költségvetési fiaskóban egyes országok érvényesíteni akarják a nemzeti politikájuknak megfelelő igényeket. Ez komolyan erodálja az európai eszméket. Szétesni ugyan nem fog az Európai Unió, azonban minden bizonnyal át fog értékelődni. Robert Schuman szavaira emlékezzünk, aki a nagy alapítók egyikeként azt mondta: Európa keresztény lesz, vagy nem lesz. Ez azt jelenti számomra, hogy Európa vagy szolidaritásra és értékekre épül, vagy szétforgácsolódik. Ma fordulóponton van ebben a kérdésben az Európai Unió, képtelenek voltak az Európai Unió nagyhatalmai átlépni a két kudarc esetében a saját önzésükön.

Nem áldozatot kell hozni az Európai Uniónak, mi ezt nem várjuk el, magyar demokraták az Európai Uniótól. Világos európai politikát, világos elveket és világos európai célt kell adni, ez hiányzik ma Európa politikájából, és a két kudarc után egy másfajta európai politika fogja felváltani az eddigi tétova és inkább önzésre épülő politikát. A tíz újonnan csatlakozott országnak nagy kihívás, tudja-e és akarja-e ezeket a világos elveket megfogalmazni, a világos, határozott célt megfogalmazni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy új európai politika az ára annak, hogy az európai eszme megmaradjon.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból. - Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 30 2005.06.21. 10:48  17-51

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Talán a kitartás eredményének nevezhetjük ezt a törvényjavaslatot, amely előttünk fekszik. Azért a hosszú kitartás eredménye, mert egy öt dátumot tartalmazó listát tartok a kezemben. (Felmutatja.) 2004 januárjában benyújtottunk egy országgyűlési határozati javaslatot, aztán 2004 áprilisában, amikor a választási eljárási törvényt módosítottuk, akkor ezeknek a kérdéseknek egy jó részét módosító indítvány formájában megfogalmaztuk, az Országgyűlés nagy egyetértésben leszavazta.

Aztán jött 2004 májusa, amikor az európai parlamenti képviselő-választás miatt szükségessé vált, hogy valamit kell tenni, ezért az egyszerűbb megoldást választották a politikai pártok, elkezdtek kozmetikázni, és született egy olyan etikai szabályzat, ami soha senkit semmire nem kötelezett, miközben az alapul szolgáló törvények hiányosságát nem akarták tudomásul venni. Aztán 2004. október első napjaiban megkezdtük a négypárti tárgyalásokat, és a négypárti tárgyalásokat akkor fejeztük be, amikor a Belügyminisztérium ötszereplőssé tette a tárgyalást. Örömmel jeleztük, hogy minden olyan tárgyalási szakaszt, amit eddig négypárti keretében elláttunk, tovább folytatja a négy parlamenti párt, kiegészülve a Belügyminisztériummal.

Itt valóban az elmúlt négy hónapban nagyon korrekt együttműködés alakult ki, de ehhez, azt hiszem, ennek a három kudarcnak be kellett következnie, hogy egyfajta megvilágosodás segítsen mindenkit abban a kérdésben, hogy tovább nem halasztható a választási eljárási törvény módosítása.

Azért is mondtam, hogy a kitartás eredménye ez a törvényjavaslat, mert számomra legalább biztatást ad arra, hogy az elmúlt időszakban többször leszavazott haláladó-javaslatunk, az úgynevezett örökösödésiilleték-javaslatunk egyszer majd ugyanilyen nagy egyetértésre fog találni ebben a Házban, vagy pedig a nemrégiben előterjesztett korrupcióellenes csomagunk, amelyet ma már az Országgyűlés is tárgyal, a büntető törvénykönyv módosítása, amely a tisztességtelen piacszerzést súlyos börtönévekkel bünteti, vagy pedig a másik javaslatunk, amelyet szintén félig, de siker kísért, a 45 év felettiek munkában tartása, illetőleg a munkából kikerült emberek munkához való juttatásának megsegítése.

Ezért, tisztelt képviselőtársaim, a Magyar Demokrata Fórum nevében csak üdvözölni tudom ezt a törvényjavaslatot. Ahogy az országgyűlési határozatot a kezembe veszem, amit 2004. január 14-én nyújtottunk be, annak a leghangsúlyosabb eleme az volt, amit az Országos Választási Bizottság a 2002-es választások után vizsgált, és amelyről Fodor Gábor képviselő úr olyan szépen beszélt az előbb, hogy megkérdőjelezhették az eredményt, és hosszú hónapokon keresztül folyt az eljárás, hogy csaltak-e vagy nem a 2002-es választáson. És ilyen előzmény után sem tudtuk azt elérni, hogy 2004 januárjában ezt az országgyűlési határozati javaslatot az Országgyűlés elfogadja.

Elgondolkodtató volt, hiszen pontosan ugyanez a szöveg került bele, adattovábbításra alkalmas eszközöket ne lehessen bevinni, és óvjuk, védjük a szavazóhelyiségeknek is a tisztaságát, illetőleg az ott lefolytatott szavazások tisztaságát. De ha a másik javaslatot veszem a kezembe, ez a 2004. áprilisi, a választási eljárási törvény módosítása, szintén benne volt, hogy a szavazatszámláló bizottság tagjai ne használhassanak adattovábbításra, adatrögzítésre alkalmas technikai eszközöket, számítógépet és egyebeket. És, tisztelt képviselőtársaim, azért nem került be akkor a választási eljárási törvény végleges szövegébe, mert pontosan ennek a szakasznak a kihagyására született egy kapcsolódó módosító javaslat a Fidesz részéről. Ezért maradt ki akkor ez a rendkívül fontos szakasz.

De az idő mára beérett, ezt elfogadom. Ma már egyértelművé válik az, hogy a 2006-os választást nem kezdhetjük úgy, hogy ezeket a mérhetetlen hiányosságokat ne pótolnánk. Ezért magam is jó szívvel támogattam azt, hogy az általunk benyújtott hat javaslatból ötöt sikerült ebbe a törvényjavaslatba beletenni, elfogadtatni. Mi ezt több mint két év óta javasoljuk az Országgyűlésnek. Az már nagy eredmény, hogy a hatból öt sikeredett, azonban azért szeretnék a hatodikról is bővebben beszélni. Ugyanis nagyon sajnálom azt, hogy a kampányfinanszírozás ügyében továbbra sem született megnyugtató szabályozás.

Joggal vetődik fel a kérdés, az, aki ma ebben a kérdésben úgy döntött, hogy ősszel folytatjuk tovább a négypárti tárgyalást, az azzal a nyugodt lelkiismerettel tehette meg, hogy ez 2006-ra nem fog életbe lépni. Egyrészt azért - ezt a sorozatot sem véletlenül mutattam fel képviselőtársaimnak, hogy három kudarc után lehetett eljutni a mai naphoz -, mert ismerjük a négypárti egyeztetések technikáját, és azt is tiszteletben kell tartani, hogy nem szoktak választási eljárási törvényeket néhány hónappal a választások előtt már módosítani. Tehát aki azzal nyugtatja a lelkiismeretét, hogy majd ősszel megcsináljuk ezt a törvényt, annak szeretném elmondani, hogy látjuk és tudjuk, hogy ebből 2006-ig ebben a formában nem lesz már újabb törvény.

Pedig abban biztosan egyetértenek velem, hogy gyanús pénzekből kampányolni nem illik egy demokráciában. Azt láttam a tárgyalások befejeztével, hogy miután a pártokban nem volt meg a politikai szándék arra nézve, hogy ebben a kérdésben is minél gyorsabban és minél hamarabb egyetértésre tudjunk jutni, sem a kormánypártoknak, sem pedig a Fidesznek nem volt érdeke, hogy tiszta és átlátható kampányfinanszírozás legyen Magyarországon. A Magyar Demokrata Fórum a magyar demokrácia és a közpénzek védelme érdekében rendkívül fontosnak tartja, hogy a választási kampány során a pártok által felhasználható pénzek mértékének, felhasználásuk módjának felülvizsgálata tiszta, átlátható és esélyegyenlőséget szem előtt tartó módon történjék.

Nos, ennek érdekében tettünk javaslatot arra, hogy az országgyűlési képviselő-választásra a törvényben szabályozott felhasználható összeg az esélyegyenlőséget megalapozó módon emelkedjen, és biztosított legyen ezzel egyidejűleg az Állami Számvevőszéknek a valós elszámoltatás lehetősége, magyarul: az Állami Számvevőszékről szóló törvényt is módosíttatni javasoltuk. Javasoltuk egyébként, hogy az önkormányzati, valamint az európai parlamenti választások esetében is alakítsuk ki a finanszírozás és az ellenőrzés szabályait. A Magyar Demokrata Fórum szerint egy normális országban egyetlen párt sem akarna ilyen zavaros és átláthatatlan rendszert, mint ami ma Magyarországon a kampányfinanszírozás ügyében van, ám Magyarországon a gyanús pénzek felhasználásának megakadályozása a pártok nagy többsége részéről nem nyert támogatást a négypárti tárgyalások során.

Ma minden jogalkotó tisztában van azzal, hogy csupán a központi költségvetésből nem lehet kampányt finanszírozni. Ma minden jogalkotó tisztában van azzal, hogy álságos a kampányfinanszírozás Magyarországon, és nemcsak a finanszírozás álságos, mert nem tudni, hogy milyen eredetű pénzek hogyan kerülnek be, melyik időszakban a pártok kampányába, de talán még álságosabb elhitetni egy demokráciában, hogy van ellenőrzés, miközben mindenki tudja, hogy a pártok kampányfinanszírozásának valójában ma nincs ellenőrzési lehetősége. Az Állami Számvevőszék csak azt a pártok által elé terjesztett háromszázhatvan-egynéhány millió forintot jogosult ellenőrizni, nem pedig a kampányra fordított összeget és annak nagyságát.

Ez egyébként azért is kritizálható, mert az Állami Számvevőszék elé terjesztett háromszáz-egynéhány millió forintból, hacsak nincs benne vörös higany és nem tudom, milyen tétel, akkor nincs lehetősége az Állami Számvevőszéknek bármiféle kifogást emelni. Nem kell semmit csinálni, képviselőtársaim, nyilvános a kampány, végignézni 4-5 hónap kampánysorozatát a televízión keresztül, a konvojokat, a rendezvényeket, a fellépő művészeket, és sorolhatnám azokat a nagy rendezvényeket, a terek lefoglalásától kezdve, amelyek folytatódnak az óriásplakátokon és nagyon sok más rádiós és televíziós reklámban, és utána mellérakjuk azt, hogy 386 millióból történt mindez.

 

(10.40)

 

Hogy várunk el mi jogkövetést a magyar választópolgároktól, amikor ilyen álságos módon, álságos keretek között akarjuk tartani a kampányfinanszírozást még akkor is, amikor a 2002-es európai választáson, a 2002-es országgyűlési, majd az európai választáson is láthattuk, arányban nem áll ez a kettő. Ezért a Magyar Demokrata Fórum ezt egyfajta összekacsintós politikának tekinti, és ebben nagyon rosszul járnak a választók, hiszen a bizonytalan eredetű támogatók a folyósított pénzekért cserébe vagy azonnal, vagy később, de nagyon komoly szívességeket és viszontszolgáltatást várnak a támogatott politikai erőktől, így a jelenlegi rendszer nem más, mint a közéletet mérgező korrupció melegágya.

Ezért lett volna rendkívül fontos, hogy a pártok értékén és súlyán kezeljék ezt a kérdést, és ha ebbe a módosításba beletették volna, akkor elfogadom, hogy volt rá politikai szándék. Az őszre halasztás egyet jelent azzal, hogy a 2006-os választási kampányban is szabad a gazda.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 36 2005.06.21. 2:19  17-51

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Mindaz, amit Salamon László elmondott, mélyen elgondolkodtat, nevezetesen, hogy ilyen felületesen lehet kezelni egy-egy indítványt vagy törvényjavaslatot. Ugyanis az első javaslat - amit a kezemben tartok - 2004. január 14-ei. A 2004. január 14-ei javaslatunk úgy született meg, hogy az Országos Választási Bizottság határozatát szakértőkkel végigtárgyaltuk, utána elmentünk a Belügyminisztériumba, mert ennek a kérdésnek ott vannak a legjobb szakértői, és javaslatot kértünk tőlük is arra nézve, hogyan lehetne a legegyszerűbb és legmegnyugtatóbb módon szabályozni azt, hogy az Országos Választási Bizottság döntésének megfelelően semmiféle adattovábbításra alkalmas eszközt, fényképezőgépet, számítógépet, ad absurdum írószerszámot se lehessen bevinni, hogy semmi kétség ne férjen a választás tisztaságához. Akkor ezt az országgyűlési határozati javaslatot általános vitára sem tartotta alkalmasnak.

Majd három hónappal később született meg ez a másik, a 2004-es választási eljárási törvény módosítására irányuló javaslatunk, amelyben szinte szó szerint ugyanaz a szöveg, mint amit ma törvényjavaslatként benyújtott a négy parlamenti párt. Ez a törvényszöveg tartalmazta az OVB elvárását, és benne foglaltatott a Belügyminisztérium szakértőinek is a korrekciós véleménye. Ez ismét felhívta a figyelmet arra, hogy a szavazatszámláló bizottság tagjai mit ne használhassanak, a szavazóhelyiségbe belépő szavazópolgárok mit nem vihetnek be. Ezek után született meg az ön módosító javaslata, ami egyszerűen a törlését szorgalmazta, immáron másodszor annak a javaslatnak, hogy az országos választási bizottsági eljárás 2002-es, sok cirkusszal járó, de nagyon tanulságos határozata végre belekerüljön a törvénybe. Amikor ezt másodszor leszavazta az Országgyűlés, akkor ön egy kapcsolódó módosító javaslatot nyújtott be, és ennek hatására szavaztuk le, ma pedig szó szerint fogadta el az egy évvel ezelőtt megfogalmazott javaslatunkat a Ház, a négy párt.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 18 2005.06.27. 5:09  1-22

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Méltatlan az az eljárás, ami itt napirend előtt folyik kormányzati munka címén.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minden demokráciában van célja annak, hogy miért van négyéves, kétéves kormányprogram. Minden demokráciában jelentősége van annak, hogy miért van éves költségvetés. (Dr. Avarkeszi Dezső: Van, ahol kétéves! - Derültség, zaj az MSZP soraiban.) Minden demokráciában jelentősége van annak, hogy miért van jogalkotási program.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A mai napon még a sajtónak korábban kiadott háttér-információt sem kaptuk meg írásban. Úgy beszélünk ma igen fontos kérdésekről (Dr. Faragó Péter: Lesz rá időnk!), hogy semmit le nem írtak, egy darab hatáselemzést nem kapunk mellé, indokolásról szó nincsen, és nem ismerhetjük meg azokat a véleményeket, amelyeket egyébként a jogalkotás első fázisában meg kellene hogy ismerjenek a képviselők, például a Gazdasági és Szociális Tanács véleményét.

Minden előzetes írott információ nélkül folyik a parlamenti vita. Ez méltatlan egy kormányhoz, méltatlan egy kormányfőhöz, aki mögött közel 4 ezer fős szakapparátus áll, akitől elvárható lenne az, hogy írott formában, indokolással, pontos hatáselemzéssel ellátva kapjuk meg ezeket az anyagokat. (Zaj, közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

(13.40)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Az öt évre bejelentett adóreformprogram minden bizonnyal miniszterelnök úrnak az új, pártjabéli pozíciójából eredő program, hiszen választási bizottsági elnökként beszélhet ötéves tervekről, de azt már megkérdőjelezem, hogy a parlament elé tartozó kérdés-e az, milyen terveket szövögetnek öt évre a pártjában, miniszterelnök úr. A Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint sokkal súlyosabb problémákkal és a feszültségekkel kellene foglalkozni, azokkal, amelyeket az elmúlt három év sodródó, koncepciótlan gazdaságpolitikájával az országnak okozott ez a koalíció.

Öt évre ígérni előre bármit lehet - így történt ez 2002-ben is. Hogy mennyi mindent lehet ígérni, azt az bizonyítja számomra, hogy 2005 januárjában még miniszterelnök úr a 2005. évre ígért egy komoly, jelentős adócsökkentést. Az akkori pénzügyminiszter még Draskovics Tibor volt, aki ezt nem tartotta időszerűnek. A jelenlegi pénzügyminiszter, Veres János pedig szintén nem lát és nem látott lehetőséget jelentős adócsökkentésre. Tudom, hogy ön bemutatkozáskor azt mondta a pénzügyminisztert értékelve, hogy a vállalatokat sem a könyvelők vezetik. Ez igaz - de egy felkészült vállalatvezető mindenképpen támaszkodni szokott a könyvelőjére. Ezt javasolja most is a Magyar Demokrata Fórum.

Ahhoz, hogy megítélhessük, mik a lehetőségek az átfogó adóreformra, ahhoz elsősorban reális helyzetértékelésre lenne szükség. Az adórendszernek - a következmény jellegéből adódóan - nincs és nem lehet prioritása. Az elsődleges feladat a költségvetés, a fizetési mérleg helyzetének rendezése. Az államadósság közel 13 ezer milliárd forint. Az államadósság maga is egy elhalasztott adó, hiszen ezt adóból fogjuk megfizetni. Csak a kormányváltás óta, három év alatt 4 ezer milliárd forinttal nőtt az államadósság. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem születnek munkahelyek, csökken az adózók száma, és 2005 első negyedévének adatai szerint a gazdasági növekedés is csak 2,19 százalékos. Úgy tűnik, hogy a nemzetgazdaság helyzetének reális értékelésére a kormány nem képes.

A másik kérdés, hogy 2010 végére milyen államot, milyen önkormányzatokat, oktatásügyet, egészségügyet és milyen szociális, jóléti szolgáltatásokat kívánunk biztosítani a nemzet számára. Ennek meghatározása nélkül adóreformról beszélni nem lehet. Lehet adót csökkenteni, lehet adót módosítani, de adóreformról nem lehet beszélni. Az átfogó adóreform egy jövőbeli, konszenzusos, társadalompolitikai és gazdaságpolitikai vízióhoz kell - ez a vízió az, amit hiányolunk, miniszterelnök úr. Az adórendszerhez kapcsolódó egyéb rendszerek reformjával együtt lehetséges újraszabályozni az eddigi elvonási és jövedelem-elosztási rendszert. Mi, magyar demokrata fórumosok ezt tekintjük valódi, átfogó reformnak, ezt támogatjuk, egy ilyen műhelymunkában készek vagyunk részt venni, azonban az itt elhangzottakat nem tekinthetjük adóreformnak, ez megint csak egy aktuális, költségvetési célokat szolgáló adómódosítás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amit adóreformként kívánnak eladni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 12-18 2005.07.04. 8:39  1-24

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Kár, hogy a mai napra nem tértünk el legalább a ciklus utolsó napirend előtti felszólalása kapcsán attól, hogy az időkben egy kicsit igazságosságra törekedjünk, ha már a miniszterelnök úr folyamatosan az igazságosságra törekszik. Hiszen négyszer-ötször több idő jutott olyan fontos kérdésre a miniszterelnök úrnak, amelyre szeretnénk reagálni (Moraj a kormánypárti oldalon.), de mindenre nem lehet, ebből adódóan néhány elemet ki kellene emelni… - (Közbeszólás a kormánypárti oldalról.) Ezért van a Házszabályban egy ilyen rendelkezés. Néhány elemet ki kellene emelni ebből ahhoz, hogy politikai és szakmai vita alakulhasson itt ki napirend előtti felszólalás keretében.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt három évben minden egyes kezdeményezés két cél jegyében fogant meg itt az Országgyűlésben a kormánypártok és a kormányfő részéről; az egyik vezérlőelv az igazságosság volt, a másik a versenyképesség.

Az igazságosság jegyében született meg a jóléti rendszerváltás programja, a második száznapos program, az Európa-terv, az okos Magyarország programja, a lendületben az ország programja, és aztán jött a száz lépés programja. Ha visszagondolunk az elmúlt három évre, akkor egyet kellett volna, de azt végig kellett volna vinni az elejétől a megvalósításig. Úgy tűnik, hogy minden program valamibe belekap, és aztán jön egy új program, ami elfeledteti az előzőeket. Az a célkitűzés, hogy minden egyes tettét a kormánynak az igazságosság vezérelje: maga az igazságosság fogalma is rendkívül relatív, mert például ha elsősorban a kisemberek problémáira koncentrálunk, és a lényegesen jobb módú vállalkozók fejlesztési lehetőségeit, terheit figyelmen kívül hagyjuk, ez az ország elszegényedéséhez vezet.

A klasszikus példa erre, hogy van egy hegedűnk, és azt kinek adjuk. Annak, aki legjobban játszik - ez a liberális válasz. Annak, aki a legszegényebb - ez a szocialista válasz. Vagy annak, akinek a jogos tulajdona, akié volt a hegedű - ez a konzervatív válasz. Ha jól belegondolunk, mindegyiknek van komoly és mély igazságtartalma.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A második célkitűzés folyamatosan minden programban a hazai versenyképességünk javítása. Ebben a versenyképességben eredményt nem sikerült az elmúlt három évben elérni, hátrább csúsztunk, és veszítettünk a versenyképességi pozícióinkból. A nemzetközi helyezést általában mérik szakmai fórumok. Ezen belül lehet vita, hogy három vagy öt helyet csúsztunk vissza, de hogy visszacsúsztunk, az tény. Az is tény, hogy a hitelképességünkből - ezt is szakmai fórumok mérik - is veszítettünk. Az is tény, hogy az ország devizapiaci kockázatát is objektív mérce alapján minősítik, és e területen is romlás mutatható ki az elmúlt időszakban.

Ebből a mai miniszterelnöki felszólalásból, majd a reagálásokból egy dolog biztos többségben volt az MSZP és a Fidesz részéről is: hogy ki mit tett jobban vagy ki mit tett rosszabbul, és ki-ki a maga időszakát próbálja összehasonlítani. Nagyon jó lenne, ha az elkövetkező egy év nem a múltról és a múlt folyamatos, három- és négyéves összehasonlításáról szólna, hanem a jövőről kellene többet beszélni, hiszen a nyugdíjasokat, a gyermeket nevelőket, a patikában éppen fizető betegeket sokkal jobban érinti és érdekli a saját jelenük és jövőjük, mint az a számháború, ami hetente terheli a parlament munkáját, hogy ki hogyan, hány százalékkal teljesített jobban, koncentrálnunk kellene a jövőre.

(11.00)

Ha a jövőre koncentrálunk, egy dolgot hiányoltam az elmúlt hetek vitájából és a mai miniszterelnök úri beszédből is, mégpedig azt, hogy beszéljünk többet a vidékről, a vidék megtartó képességéről, beszéljünk többet az agráriumról, és beszéljünk ennek jövőjéről. Szóvá tettem már az elmúlt alkalommal, hogy nagyon keveset beszélnek a száz lépés programban a vidék Magyarországáról, és nem jut el ez a száz lépés program semmiféle pozitív üzenettel a kistelepülésekre, azokhoz, akiknek az életkörülményei az elmúlt időszakban jelentősen romlottak. Az elmúlt években az óvodabezárások, az iskolabezárások, a tömegközlekedés leépítése, a postahálózat zsugorítása azt üzeni az embereknek, hogy a kormányzat nem törődik a kistelepülésen élők problémáival, és erre a száz lépés program és az ön beszéde itt ma tökéletes példa volt.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Három lépést javasolnék az elkövetkező időszakban arra, hogy gondoskodni tudjunk a kistelepülésen élőkről. Állami szinten kellene szabályozni a tömegközlekedési szolgáltatók, a MÁV és az autóbusz-társaságok feladatait, össze kellene hangolni azok menetrendjét. Nagyon komoly problémát jelent kistelepüléseinken a munkába állásban, a gyerekek iskolába való eljutásában, hogy sorozatosan megszüntetik akár a MÁV-, akár az autóbusz-közlekedést, rosszul összehangolt menetrendek alapján egyszerűen nem tudnak munkába járni a vidéki, a falvakban élő emberek, ez pedig nagyban csökkenti az elhelyezkedésüket, letelepedésüket, vagy a másik irány, a falvak elnéptelenedése tovább folytatódik.

A kormánynak azt is garantálni kellene, hogy a Magyar Posta önhatalmúlag ne vezesse be a mobilpostai szolgáltatásokat azokon a településeken, ahol a település vezetői és a településen élők tiltakoznak ez ellen. Hiszen ha belegondolunk abba, hogy a postai díjak az ország teljes levélforgalmából lettek kiszámítva annak idején, ebből következik, hogy az egész postát kell nyereségesnek vagy veszteségesnek tekinteni, és nem lehet megengedni, hogy a posta gazdálkodásának hátrányát pontosan a falvakban élők legyenek kénytelenek elviselni.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ma kevés szó esett az agrárium kérdéséről is, és bár a Magyar Demokrata Fórum szerint miniszterelnök úrnak az EU hároméves átmeneti költségvetéséről szóló kezdeményezése ugyan udvarias elutasításra talált, de abban önnek igaza van, hogy az uniós mezőgazdasági támogatási rendszeren változtatni szükséges, és ha az Unió politikai vezetői komolyan gondolják más csatlakozni kívánó országok, legközelebb Románia és Bulgária felvételét a közösségbe, ez újabb megfontolásokat igényel. A 2004-es bővítéskor az Európai Unió, költségvetési korlátokra hivatkozva, történelme során talán először feladta a szolidaritási elvet.

A Magyar Demokrata Fórum azt javasolja, a miniszterelnök úr kezdeményezze, hogy a koppenhágai szerződésben foglaltaknál korábban hozzák egységes szintre a 15 régi tagország és a tavaly csatlakozott 10 ország támogatását. Mivel az elmúlt hetekben bebizonyosodott, hogy az egyes kulcspozíciókban lévő tagországok egyre kisebb hajlandóságot mutatnak, az aránytalanul magas agrárbüdzsé finanszírozása nehezen képzelhető el, ezért a Magyar Demokrata Fórum azt javasolta, hogy a közös agrárpolitikában antiszociális volta miatt célul kell kitűzni azt, hogy 25 százalékkal csökkentsék a régi tagországok támogatását, és körülbelül ugyanilyen összeggel emeljék meg az új tagországok támogatását. Ez még mindig 7-8 milliárd forint megtakarítást jelentene.

Különösen annak fényében ajánlom ezt miniszterelnök úrnak, hogy Bush elnök úr nyilatkozata (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) napvilágot látott, melyben azt támogatja, hogy építse le az Európai Unió az agrártámogatásokat egy tisztességes versenyképességért…

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): …a magyar gazdáknak…

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony, kérem, fejezze be a felszólalását.

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): …ez a természetes verseny sokkal nagyobb és jobb előnyt jelentene, mint a konvenciókkal való folyamatos viaskodás - bocsánat.

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony! Alelnök asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 4 2005.09.12. 8:10  1-14

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egy órával ezelőtt hangzott el a miniszterelnök úr bevezető kérdése: mit várnak el az emberek valójában tőlünk az ősz kezdetén? A Magyar Demokrata Fórum is végzett felmérést. Nagyon egyszerű volt az emberek válasza: eredményt. Eredményt várnak, érzékelhető, pozitív változásokat, figyelmet és egy normálisan működő országot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Vita, az van ebben az Országgyűlésben, az elmúlt években talán több is a kelleténél. És még mielőtt félreértenék, én magam is híve vagyok a vitának, mi több, az erős vitáknak is, ha azoknak van folytatása. Mi azonban megrekedünk a vitánál, nem folytatjuk egyeztetéssel - eggyel, kettővel, hárommal, öttel, ha kell. Az egyeztetések nem úgy folynak, nem azzal a szándékkal, hogy kompromisszumok szülessenek, hogy megoldások szülessenek, hogy ennek az egyeztetési eljárásnak legyen egyfajta megegyezés a vége. Nem a megoldások keresése vezérli a feleket, ezért nincsenek eredmények. És ha nincsenek eredmények, akkor joggal várhatják el a választópolgárok, hogy változtasson a Magyar Országgyűlés, és változtasson a mai magyar politika mindazon, ami az elmúlt három év eredménytelenségeit jelentette.

Gondoljanak arra, hogy a kétharmados törvények közül hányat alkottunk meg, ami itt van az Országgyűlés asztalán. Miért nincs ÁSZ-alelnök, kettő, évek óta, hosszú évek óta? Miért nem tudunk alkotmánybírákat választani évek óta? De a nemzetstratégiai kérdésben tett javaslatunkat december 5-én, egy szomorú népszavazás után is milyen komikus körülmények között fogadták a pártok, egy olyan helyzetben, amikor legbelül mindenki érezhette, hogy ha a magyar társadalom kétharmada nem vett részt a választáson, akkor a politikai felelősség a mienk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hol vannak a reformok? Hol vannak a ciklusokat átívelő programok? Hol van az értelmes munka a mai magyar parlamentből? Antall József 1990. április 8-án azt mondta a választás euforikus győzelme kapcsán: én majd azt tartom igazi győzelemnek, ha az Országgyűlésben az ellenzék és a kormánypárt képes lesz arra, hogy a legjobb erőiket tudják egyesíteni a nemzet előtt álló feladatok megoldása érdekében. 15 év óta várunk erre a bölcsességre, képviselőtársaim!

Tizenöt év óta hányszor hangzott el ebben az Országgyűlésben - a Magyar Demokrata Fórum kezdeményezésére - a nemzeti összefogás, a nemzeti minimum, amely mindig okot adott arra egyik vagy másik nagy pártnak, hogy a maga indokaival kibúvót keressen a valódi megoldások alól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön ugyan az előző parlamentben nem ült bent - én itt voltam. Hányszor bukott meg az alkotmánymódosító kezdeményezésünk alapvetően a nemzetünk érdekében fontos NATO-kérdés ügyében, azért, mert az akkori ellenzéki pártok, az MSZP és az SZDSZ azt mondta, hogy már csak azért sem szavazom meg!? Miért bukott meg az a törvényjavaslat, amit egyébként elődöm, Vastagh Pál miniszter úr terjesztett be az ügyészség kormány alá rendeléséről? Azért bukott meg, mert az emberek - egy részük még ma is itt ül a parlamentben - azt mondták, hogy ezeknek nem szavazzuk meg. Így nem lehet politizálni!

Ma azt kérik számon a Fidesztől, amit egyébként önök az előző ciklusban megtettek. Ott akadályozták meg a legfontosabb alapvető kérdésekben a konszenzus megteremtését, ahol tudták - nagyon fontos kérdésekben. Ma azt kapják vissza ezekben az alapvető kérdésekben, amit egyébként önnönmaguk nem tettek meg.

Csak az a kérdés számomra, hogy hol lesz ennek a folyamatnak egyszer vége. Hol lesz az, amikor azt fogjuk tudni mondani - az ellenzék és a kormánypártok -, hogy ebből a macskajátékból, ebből a szerepjátszásból elég, ami az ellenzék és a kormánypárt folyamatos, kiszámíthatatlan szerepjátszását jelenti? És nem azt, hogy mi az ország érdeke, mivel fogunk előrébb jutni, vagy ahogy az emberek megfogalmazták, mikor lesz érzékelhető pozitív változás, mikor lesz itt egy normális ország Magyarországon.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön hivatkozott arra, hogy jó helyzetben van a mai magyar gazdaság. Megítélésem szerint valóban nem a gazdaság van veszélyes helyzetben. A gazdaság működik, köszönhetjük a kisvállalkozásoknak, a középvállalkozásoknak, a multiknak. Amivel probléma van, az a gazdaság koncepciótlansága, mármint a gazdaságirányítás koncepciótlansága. És amivel probléma van, az az államháztartás hiánya, és úgy általában is az államháztartás állapota, amit nyugodtan nevezhetünk időnként botrányosnak. Azzal, hogy a költségvetés kapcsán a miniszterelnök úr elmondta, hogy ez a költségvetés nem lesz a választási év és a választások költségvetése, ez már az, tisztelt miniszterelnök úr, hiszen semmi nem alapozza meg a mai magyar életünkben a több mint 300 milliárdos adócsökkentést. Ez egy olyan feszültséget jelent a költségvetésben és egy társadalom életében, amivel a következő év elején szembe fogunk nézni.

A kezemben tartom az államháztartási törvényt, amelyik azt mondja, hogy április 15-éig be kellett volna nyújtania a pénzügyminiszternek a költségvetéssel kapcsolatos főbb irányelveket, a költségvetési tervezés fő kereteit. Amit a miniszterelnök úr ma itt elmondott, az pótolja, amit egyébként nem tett meg a kormány és nem tett meg a Pénzügyminisztérium április 15-éig.

Azonban ha a számok mögé nézünk a költségvetésben, akkor azt látjuk, hogy nem ismerjük ki egymást sem a költségvetés helyzetéről, a külkereskedelmi mérlegről, a béremelésekről. Csak egy példát mondanék: 2004 év elején azt mondták, 3,9 százalékos hiánnyal indulunk. Aztán év végére 4,6-ra módosult; utóbb azt mondták, 5,3 lett; ma pedig a zárszámadásban 5,8 százalékot látunk. Miféle árnyékbokszolás megy itt a számokkal?

Ilyen költségvetési előzmények után szeretném megkérdezni, hogy most az EU-szaldónk pozitív vagy negatív. Az a helyzet, hogy a kormány számítása szerint pozitív. Elolvastuk az Állami Számvevőszék jelentését, amely 27 milliárdos negatívummal zárult. Mi az igazság? És mi a szavahihetősége intézményeknek, mi a szavahihetősége embereknek?

Én egyetértek önnel: végre felelős politikát kell folytatni, az intézményeknek végre felelős adatokkal, felelős statisztikai számokkal kell dolgozniuk ahhoz, hogy az elkövetkező évre egy jobb költségvetésünk legyen. Egy olyan költségvetésünk - a Magyar Demokrata Fórum azt javasolja a kormánynak -, amelynek két fő prioritása legyen. Az egyik, hogy szerezze vissza a kontrollt az államháztartás felett, ugyanis elveszett az elmúlt években. A hiánycél változásával a fűnyíró alkalmazása évente legalább egyszer-kétszer-háromszor bekövetkezett, a zárolások, a maradványok zárolása. A rosszul tervezett költségvetések után kívánom, hogy ez egy jobban tervezett költségvetés legyen.

És a másik fő prioritás, amit javaslunk a miniszterelnök úrnak, hogy a költségvetésnek vissza kellene tükröznie egy érdemi gazdaságpolitikát. Ajánlom, hogy kezdje meg a miniszterelnök úr kormánya a 12 pontos gazdasági alapvetések végrehajtását. Mi azt azért írtuk alá, mert az egy tipikusan konzervatív gazdaságpolitika alapvetése volt. És miután lehetőség és mód van rá, azt kérem, hogy kezdje meg a kormány annak a végrehajtását (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), és egyben köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(14.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 52 2005.09.13. 7:08  45-53

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Teljesen egyetértek, és támogatom a Magyar Demokrata Fórum nevében ennek a jó intézménynek, a részesedési jognak vagy a követő jognak a megjelenését a hazai jogrendünkben. Túl azon, hogy ez egy nagyon fontos lépés, mint parlamenti képviselőnek és mint jogalkotónak is ismételten el kell mondanom, hogy azonban nem elégséges lépés. Nem ez az első alkalom, hogy a Magyar Demokrata Fórum elnökeként szót emelek a kortárs művészet nagyobb tisztelete és nagyobb támogatása mellett, és ismét szeretném felhívni a figyelmet, hogy a képzőművészet és azon belül a magyar kortárs képzőművészet támogatása rendkívül mostoha helyzetben van.

Én szégyenkezve gondolok ma is arra, hogy nemrég elhunyt néhány nagy festőnk, Gyarmathy Tihamér például, aki Kossuth-díjas kiváló és érdemes művész volt, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, az én szubjektív megítélésem szerint a XX. század egyik legnagyobb magyar festője volt. De említhetném Bér Rudolfot, említhetném Prokop Pétert és még nagyon sok, szóra és tiszteletre érdemes festőnket, akik érdemtelen körülmények között, kellő figyelem hiányában, kellő méltatás nélkül, csendben távoztak. Volt, akiknek csak utóbb tudtuk meg mi magunk is halálhírét. Ez csak egy pici figyelem, ami arra irányítja rá mindannyiunk figyelmét, hogy ezen változtatnunk kellene.

Én korábban levélben fordultam Bozóki András miniszter úrhoz, napirend előtt is felszólaltam ebben az ügyben. A magyar képzőművészet a magyar kultúra mostohagyermeke, a hiányosságok, az oda nem figyelés, a forráshiány bünteti a művészeket, és nemcsak a művészeket bünteti, hanem bünteti bizony az ezzel foglalkozó gazdasági szférát is. Itt néhány indokolásból az is kiviláglott - merthogy a műkereskedők látják ezeknek a megvásárolt képeknek utóbb többszörösen a hasznát -, hogy ahhoz, hogy valaki el tudjon odáig jutni, hogy megvegyék az ő képét, ahhoz, hogy foglalkozzanak vele galériák és műkereskedők, meg kell ismerni azt a művészt. Számtalan magyar kortárs művészünk van, aki képességeit el nem érő módon nem tud megjelenni egyébként a piacon. Talán az is feladatunk lenne, hogy hogyan tudunk fórumot, hogyan tudunk nyilvánosságot teremteni azoknak a fiatal és nem fiatal, kortárs, élő művészeinknek, akik sokkal nagyobb odafigyelést igényelnének.

Ezért én öt pontban fogalmaztam meg azokat a javaslatokat, amik, ha kiegészítjük ezzel a részesedési joggal vagy ezzel a követő joggal, akkor talán egy kicsit látványosabb eredményt is fel tudunk mutatni a kortárs művészeink felé, a kortárs művészeink pedig Európa és hazánk felé.

Az első ilyen javaslat, hogy hozzunk létre egy önálló, az államháztartási törvénnyel is összeegyeztethető alapot a kortárs képzőművészet támogatására. Míg a kulturális tárca más művészeti ágakat, így a filmet és a színházat támogatja - és én nem sajnálom tőlük a pénzt, tévedés ne essék, az is kevés -, addig a képzőművészetre külön intézményesített költségvetési támogatást nem biztosít. Ezért javaslom azt, hogy a költségvetés különítsen el a kortárs képzőművészek támogatására egy alapot, amely megközelítőleg akkora összeggel rendelkezne, mint amekkorát a kulturális tárca más kortárs művészeti műfajokra, filmre, színházra vagy annak támogatására és fejlesztésére fordít. Ez az alap pályázatokkal, az alanyi jogú támogatással lehetőséget biztosítana az intézményeknek és a művészeknek, hogy a magyar kortárs képzőművészet színvonala emelkedjen, megismerhetővé váljanak, adott esetben a presztízsük növekedjen, nyilvánosságot kaphassanak ezek a nagyszerű kortárs művészeink.

Európa néhány országában és a tengerentúlon is, ahol jobban megbecsülik a kortárs művészeket, ott például ilyen előírások szerepelnek a költségvetésből megvalósuló nagyberuházások esetén: a beruházási érték 1-2-3 százalékát köteles egyébként az építtető művészeti alkotások megvételére fordítani, ezzel is serkentve azt, hogy egy ország becsülje meg azokat az embereket, akik ilyen istenadta tehetséggel lettek megáldva.

A második ilyen javaslatom volt a vonatkozó adók csökkentése. Mi azt javasoltuk, hogy az élő művész által alkotott műtárgy vásárlása esetén a jelenlegihez képest lényegesen nagyobb adókedvezményre legyen lehetőség. Egy háromkulcsos módszert javasoltunk, magánszemély esetén 10 százalék, de legfeljebb 100 ezer forint adókedvezményt érvényesíthessen mindenki, hogy ösztönözzük a vásárlást, és a gazdasági társaságok esetén egy kétkulcsos támogatási rendszer javasolunk.

Nagyon fontosnak tartanám a számlázási rendszer reformját is, egy olyan egységes számlázási rendszert kellene bevezetni a galériák számára például, amelyiknek egy önálló tevékenységi számot tudnánk adni, mert bármilyen furcsa, jelenleg a kortárs művészeti alkotásokat használtcikk-, illetőleg máshova nem sorolt iparcikk-kiskereskedelem TEÁOR-számmal kell jelölni. Ez egyébként degradálása a magyar kortárs művészeknek.

A negyedik ilyen javaslatom volt már az Országgyűlés előtt: a nemzet képzőművésze cím létrehozása. Mi azért kezdeményeztük ennek a címnek a létrehozását, mert volt már gyakorlat arra, hogy a nemzet sportolója, a nemzet színésze díjat alapítottunk - bármilyen formában, országgyűlési és parlamenti kívüli -, és mi a kormányt arra kértük, hogy az egyetemes művészet ápolása érdekében tegye meg azt, hogy a szakmának lehetősége legyen évente ennek a nemzet képzőművésze címnek az átadására.

 

(12.00)

 

Meggyőződésem, hogy egy kormány, egy hatalom gyakorlásának, de társadalmi fejlettségének a szintjét is befolyásolja az, hogy milyen a viszonya a kultúrához, milyen a viszonya a kultúra teremtőihez, és ez nekünk, jogalkotóknak, nemcsak az európai uniós irányelvre hivatkozással, hanem ezt meghaladóan, a nemzeti jogalkotásunk körében is kötelességünk.

Kérem a kormányt, fontolja meg a Magyar Demokrata Fórumnak ezt a négypontos javaslatát, amellyel segíteni kívánja a kortárs képzőművészet nagyobb megbecsülését.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 4-6 2005.09.26. 5:20  1-14

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt hetekben a Magyar Szocialista Párt egy mosópor- és egy üdítőreklám között óriásplakátokon ígérte azt az igazságosságot az embereknek, amelyről most miniszterelnök úr itt, a parlamenti ülés előtt is beszélt. A céllal senki nem száll vitába. Mi mindannyian igazságosságot akarunk. Nyilván az igazságosság nem egy szocialista érték, hanem egy univerzális érték, amelynek megteremtése mindannyiunknak kötelessége is ebben a parlamentben. De vajon az MSZP-SZDSZ-kormány a meghozott vagy a tervezett döntéseivel igazságosabb Magyarországot teremt-e?

Azzal egyetértünk, miniszterelnök úr, hogy a minimálbér kapcsán van tennivalónk. Az a kérdés, hogy mindaz, amit miniszterelnök úr elmondott, hogy abból meg is lehessen élni, azt hogyan fogják kiszámolni. Erről nem beszélt miniszterelnök úr, pedig ez a legkardinálisabb kérdés. Ha elfogadjuk az Európai Uniónak azt a javaslatát, hogy az átlagbér 60 százaléka legyen egyfajta minimálbér, akkor egyetértünk, és azt a Magyar Demokrata Fórum támogatja. Ha elkezdenek számolni, és a kormány fogja kiszámolni azt, hogy egy hónapban mennyi pénzből lehet megélni, akkor elindul egy számháború. És miután abban sem tudunk egyetértésre jutni immáron hetek óta, hogy nettó vagy bruttó befizetők vagyunk az Európai Unióban, hogy valójában mennyi is az államháztartás hiánya, ezért arra kérem miniszterelnök urat, hogy az átlagbér 60 százalékában jelöljék meg azt az összeget, amely egyben a megélhetést szolgálja, és amely egyben a minimálbér fedezetét kell hogy jelentse.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Igazságosnak érzi-e valójában a családtámogatási rendszert, amiről beszélt, akkor, amikor a három- és többgyermekes családok az új rendszernek köszönhetően nyilvánvalóan kárvallottjai lesznek a változtatásnak? Ők nem érzik annak. Mindennap találkozunk egy nagycsaládossal, aki ebbéli tiltakozásának hangot ad. Pontosan azokat sújtja a kormány ezzel a változtatással, akik egyébként a mai, rendkívül alacsony gyermekvállalási hajlandóság közepette vállalnak három-négy-öt gyermeket. Őket aztán igazán meg kellene becsülni, és őket támogatni és ösztönözni kellene!

De a kormány arra is rendkívül büszke volt az elmúlt időszakban, hogy a rászoruló gyermekek támogatásában nagyot léptünk előre. Nos, az a támogatás, amit a kormány adott, 40 ezer gyermek étkeztetéséhez elegendő. Ma a Gyermekétkeztetési Alapítvány és az UNICEF legfrissebb felmérése szerint 120 ezer gyermek szorul támogatásra. Ebből adódóan igazságos-e az a rendszer, hogy 40 ezret támogatunk, csak alsó tagozatosokat, viszont az ugyanabban az iskolában, ugyanabból a családból érkező felső tagozatos gyermek nem kaphat semmiféle támogatást? Valószínű, hogy nem igazságos így ez a rendszer.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Igazságosnak érzik-e Magyarországot a kistelepülésen élők, akiknek az életkörülményeiben az elmúlt időszakban jelentős változás állott be? Hiszen egy igazságosztás jegyében születnek meg a kórházak bezárásai, az egészségügyi intézmények átszervezése, az iskolabezárás, a tömegközlekedés leépítése, az óvoda, a posta… - nem sorolom tovább; ez valójában mindenütt a kistelepüléseket sújtja. De szeretném elmondani, hogy a vízkárok kapcsán a kistelepüléseket sújtotta leginkább az például, hogy az előző költségvetés egy forintot nem adott a vízitársulatoknak. Ebből adódóan hány kistelepülést ért felesleges kár, pontosan azért, mert nem tudták a szükséges munkálatokat elvégeztetni?

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Itt van aztán a legutolsó bejelentése miniszterelnök úrnak a kispénzű nyugdíjasokkal kapcsolatban! A miniszterelnök úr megígérte, hogy a távfűtéses lakásban élő kisnyugdíjasok fűtési költségeit 10 százalékkal csökkentik októbertől. Szeretném megkérdezni, mi lesz azokkal a kisnyugdíjasokkal vagy alacsony jövedelműekkel, akik családi házban laknak, vagy akik szénnel, olajjal vagy fával fűtenek. Ők másodrendű állampolgárok lesznek? Kérdezzük meg őket a falvakban, a tanyákon, a kistelepüléseken, ahol nincs távfűtés, ahol nem társasházi lakásokban laknak, hanem kicsi falusi portákon, hogy vajon ők igazságosnak tartják-e ezt a kormányzati intézkedést.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Igazságosságot ígérni lehet, és mi mindannyian törekszünk is egyfajta igazságosság felé. De az egészen biztos, hogy másképp igazságtalan a mostani rendszer, mint amilyen volt, mondjuk, három évvel ezelőtt. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Mert abban egyetérthetünk, hogy egy olyan országot, ahol a kétgyermekes értékesebb, mint a nagycsalád…

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): … ahol az alsó tagozatos értékesebb, mint a felső tagozatos, ahol a városban élő fontosabb, mint (Az elnök ismét csenget.) a falvakban élő, azt nem nevezhetjük igazságosnak.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 100 2005.09.26. 2:10  99-106

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A pincehelyi kórház két osztállyal működött, belgyógyászati és sebészeti osztállyal éveken keresztül. Aztán a szocialista időszak lecsökkentette ezt a két osztállyal működő kórházat, maradt a belgyógyászat. A kórház folyamatos ellehetetlenítésével kérdésessé vált a sürgősségi betegellátás helyzete a térségben, közel 30-35 ezer ember maradt ellátatlanul. Azzal, hogy a sürgősségi ellátást 50-60 kilométerre lévő kórházakban lehet biztosítani, jelentősen megnő a szállítás időtartama.

Az áldatlan helyzet felszámolására az egészségügyi tárca még az év elején készíttetett, velünk egyeztetett módon egy tanulmányt. Ez a szakértői anyag így fogalmaz: “A legalább 30 ezer lakosú pincehelyi térség a Dunántúl és az ország egyetlen olyan területe, ahol a lakosság a szekszárdi megyei kórház által üzemeltetett helyi kórházrészleg működése ellenére sem jut kórházi sürgősségi betegellátáshoz 40-50 kilométeres távolságon belül. Indokolt a térség sürgősségi, azaz úgynevezett elektív kórházi ellátásának megnyugtató rendezése, és ebben elkerülhetetlen az állam szerepvállalása.ö

Nos, a szakértői anyagok elkészültét követően több egyeztetés is lezajlott az önkormányzatok és a minisztérium között. Aztán az önkormányzatok levelére a miniszter úr a mai napig nem válaszolt. Sok önkormányzat írta alá a térségből ezt a levelet, Ozorától Nagyszékelyig, Kisszékelytől Pincehelyig 10 olyan település akadt, amely ezt a levelet aláírta. Miniszter úr nem válaszolt. Önök elismerték, hogy a régióban élők esélyegyenlősége nem biztosított, hogy ez az országban egyedülálló módon nem biztosított.

Kérem miniszter urat, adja meg ennek a térségnek az esélyegyenlőséget. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 104 2005.09.26. 0:48  99-106

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Miniszter Úr! Ön kétszeresen csapta be ezt a térséget. Az első alkalom akkor volt, amikor a száz lépés program után meghirdették azt, hogy 15 percen belül elérhető sürgősségi betegellátást kell biztosítani, meghirdették azt, hogy biztosítani kell az esélyegyenlőséget, függetlenül attól, hogy ki honnan jött. A második alkalom, amikor becsapta az ott élőket, az, hogy én itt, most tudom meg, közel nyolc hónapos tárgyalás után, amiben részt vettek a megye és a térség képviselői, hogy egy új koncepciót szeretnének önök kidolgozni. Mi kényszerből elfogadtuk azt a javaslatot, amit ön tett nekünk a tárgyalások közepette, most pedig nem hajlandó betartani azt, amit ön ígért.

Miniszter Úr! Ez annak a térségnek elfogadhatatlan válasz. Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
253 128 2005.10.10. 1:48  127-134

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A magyar kultúra mostohagyermeke a kortárs képzőművészet. A Magyar Demokrata Fórum többször felhívta a figyelmet arra, hogy a kortárs képzőművészetet érintő támogatási rendszer és jogszabályi háttér tarthatatlan. Egy ötpontos Paletta-programot ajánlottam hónapokkal ezelőtt miniszter úrnak, ennek része egy pénzügyi alap, része, hogy a kortárs művészeti alkotás megvásárlása esetén nagyobb adókedvezményt javasoltunk úgy a magánszemélyeknek, mint a gazdasági társaságoknak, része ennek a programnak, hogy a ma élő művészek alkotásai kerüljenek kedvezményes áfakulcs alá, ahogy az egyébként Európa több országában él. Kértük a számlázási rendszer reformját, továbbá a nemzet képzőművésze cím létrehozását.

A miniszter úr akkori válaszában azt mondta, hogy a kormányzat minden lehetséges eszközzel támogatja a kortárs képzőművészetet, felvetéseimmel nyitott kapukat döngetek.

(17.10)

A minap örömmel láttam, hogy az ötpontos programból legalább egy javaslatunk megvalósulni látszik: a kortárs alkotások vásárlását társaságiadó-kedvezménnyel kívánja ösztönözni a kormány. Amikor ezt a miniszterelnök úr bejelentette, azt mondta: Magyarország eddig bátortalan volt a kortárs kultúra támogatásában. Ha ön, miniszter úr és a miniszterelnök úr is valóban a bátor lépések híve, akkor miért nem támogatják maradéktalanul mind az öt pontot, amelyről beszéltem, s amely egyébként az érintett szakmai szervezetek támogatását is bírja?

Várom miniszter úr válaszát. (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
253 132 2005.10.10. 0:56  127-134

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Hogyha a kormányzat valóban bátor lépéseket kíván tenni, akkor kérem, hogy ne halasszák 2006-ra, egy távoli bizonytalan jövőre azt, hogy a magánvilág mecenatúráját is ki tudják alakítani, hiszen megtehette volna a kormányzat már az idei évben is. Egy következő ciklusra vonatkozó ígéretvállalás nagyon bátortalan lépés a képzőművészet támogatására.

Én viszont arra kérnék választ még egy percben a miniszter úrtól, hogy miért nem támogatja a nemzet képzőművésze cím létrehozását. Ennek az elfogadására is egy bátortalan javaslatot tett a miniszter úr korábban, hogy egyeztetések folynak. Miért nem támogatja a miniszter úr a számlázási rendszer reformját, hogy ne használt cikként kelljen nyilvántartani az egyébként ön által is elismert értékes képzőművészeti alkotásokat? (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 4-8 2005.10.17. 5:27  1-18

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Már azt hittük, hogy visszatért a régi rend, és napirend előtti felszólalásban a miniszterelnök úr halaszthatatlan, rendkívüli kérdésben, olyan témában szólal fel, amely ma valóban mindenkit érdekel, nem csak Magyarországon és Európában: a madárinfluenza, és aztán kiderült, hogy azért mégsem csak erről lesz szó.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Két dologra szeretném a figyelmét felhívni, az egyik a megelőzés, a másik a felvilágosítás. A Magyar Demokrata Fórum a mai napon tartott egy sajtótájékoztatót, ahol a megelőzés kapcsán három dolgot kért a kormányzattól. Ahhoz, hogy a gazdák a maguk megelőző intézkedéseit meg tudják tenni, hogy fertőtleníteni tudjanak, és a biztonságos állattartás feltételeit megteremtsék, ahhoz azt kértük, hogy nyújtsanak a vis maior keretből 10 forint/kilogramm normatív támogatást a gazdáknak, hogy megelőzhető legyen Magyarországon a kór elterjedése.

A második javaslatunk az volt, hogy a 2006. január 15-étől fizetendő 2005-ös állatjóléti támogatás kifizetését hozzák előre, 2005. november hónapban fizessék ki.

A harmadik javaslatunk pedig az volt, hogy a minisztérium dolgozzon ki egy új adósságkonszolidációs rendszert, hiszen az már látszik, hogy ezzel a baromfitermeléssel foglalkozó gazdákat rendkívül komoly kár éri. Kérjük azt is, hogy a felvilágosítás keretében, a közszolgálatiság figyelembevételével, illetőleg a közérdekű hirdetések kapcsán is tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy milyen feltételekkel biztonságos fogyasztani a húst, és milyen feltételekkel biztonságos fogyasztani a tojást is, mert azt nem nézhetjük tétlenül, hogy ma már egyébként 400 forintért sem viszik el a magyar gazdáktól a csibemellet és a csibecombokat, ami mögött nyilván nagyon sok magyar termelőnek nagyon sok munkája van. Őket is meg kell védenünk, és védenünk kell a fogyasztókat.

A második kérdés, amelyről a miniszterelnök úr beszélt, egy rendkívül fontos kérdés, a szegénység, de nem elég alapos. Nem volt elég alapos sem a felsőházi konferencián, sem pedig a tegnapi bejelentésben, miniszterelnök úr, hiszen nem beszélt arról, hogy milyen program alapján, mennyit és hogyan kíván a kormány áldozni a szegénységre, különösen a gyermekszegénység visszaszorítására. És ami talán a legfontosabb: hol van ez ma a költségvetésben?

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Amikor ez a program előttünk lesz, amikor a program megvalósításához szükséges fedezet rendelkezésünkre áll, akkor lesz helye és ideje annak, hogy politikai és szakmai vitát folytassunk ebben az egyébként mindannyiunk számára fontos kérdésben. Mindaddig, amíg ez nem áll rendelkezésünkre, olyan tervekről beszélünk, amikről azt sem tudjuk, hogy a megvalósíthatóságát maga a miniszterelnök úr 2006-ra, 2007-re vagy 2008-ra tervezi, hiszen azt állította, hogy dübörgő gazdaság és nagy egyetértés szükséges a program megvalósításához. Ehhez ma két feltétel hiányzik: a dübörgő gazdaság és az a társadalmi egyetértés, amelynek hiányát ön is kifogásolta.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A napirend előtti felszólalás azonban okot ad arra, hogy rendkívüli kérdésben is megnyilatkozzunk. Én hiányoltam a tegnapi beszédéből, és hiányolom a mai beszédéből is azt, hogy a miniszterelnök úr egyetlenegy szót nem említett az euró bevezetése kapcsán előállt helyzetről, pontosan: nem nyugtatta meg a befektetői környezetet, azokat, akik félnek a forint árfolyamának ingadozásától, akik Magyarországon exportra termelnek, magyarul: a gazdasági élet szereplőit. Nem beszélt a vállalkozói szférát és a devizaalapú kölcsönnel eladósodott lakosságot leginkább izgató kérdésről, magának az eurónak a bevezetéséről.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Számtalan érvünk van, de ma már nemcsak a politikai pártoknak, hanem a jobb- és baloldaltól független elemzőknek és gazdasági szakértőknek arra, hogy mennyi indok szól amellett, hogy Magyarország 2010-ben az eurót be tudja vezetni. Ön sem tegnap, sem ma nem tartotta ezt fontosnak, hogy erre a kérdésre reagáljon. Úgy tűnik a beszédeiből, azt kívánja bebizonyítani, hogy van élet az eurózónán kívül is. Az emberek gyakorlatias érzékét lebecsülve azt állítja, hogy nekünk most egyfelől a nyugdíjemelés és az autópálya-építés, másfelől az euróbevezetés között kell dönteni, holott azok a százezrek, és így a vállalkozók közel fele és a lakossági hitelek közel fele ma már devizaalapú - ők euróban adósodtak el, és már (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) szavaztak az értékálló pénz mellett, mi több, az ön Államkincstára is emellett szavazott.

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony…

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): …Márpedig ők felelős érdemi választ várnak arra…

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony…

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): …lesz-e 2010-ben euró, miniszterelnök úr.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
257 4 2005.10.24. 5:14  1-14

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A rendszerváltozás hajnala óta, hála istennek, volt egy folyamat, amely valósággá váltotta azt az egy mondatot az alkotmányunkból, hogy a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon túl élő magyarokért, mert ez az egy írott mondat semmit nem jelentett a rendszerváltozásig. És aztán 1990-ben valóban elindult egy folyamat a “lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenniö Antall József-i kijelentéssel, ami nemcsak szavakat jelentett, hanem jelentette egyben azt is, hogy megalakult a Határon Túli Magyarok Hivatala és számtalan olyan közalapítvány, az Illyés Közalapítvány, a Segítő Jobb Alapítvány, a Kézfogás Alapítvány, amely megteremtette a lehetőségét annak, hogyan segíthetjük azokat a honfitársainkat, akik határon túl nem tehettek arról, hogy békediktátumokkal áttolták a fejük fölött a határokat.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Aztán ez a folyamat természetesen folytatódott a lábadozó magyar-magyar csúcsban, kiteljesedett egyfajta Magyar Állandó Értekezletben, és aztán egy újabb közjogi aktusban a határon túli magyarok kedvezményeiről szóló törvénnyel, a magyarigazolvánnyal és azokkal a támogatási formákkal, amelyek már érthetővé tették az alkotmánynak azt a mondatát, hogy mit jelent az, hogy mi felelősek vagyunk a határon túl élő magyarokért. Hála istennek, hogy ez egy folyamatos fejlődés, és e folyamatos fejlődés részének tekintem azt, ami történt az elmúlt időszakban is.

Én azért egy gondolat erejéig visszatérnék arra, hogy Csapody Miklós még Horn miniszterelnök úr kormányának hányszor tette fel a kérdést, hogy bizony kellene nekünk Csíkszeredán egy főkonzulátus, csak éppen akkor nem érett meg a helyzet arra, hogy ezt a főkonzulátust létre lehessen hozni.

Aztán, hála istennek, ’99-ben megérett a helyzet arra, hogy a Szabadság-szobrot ki lehessen hozni, mert ehhez nagyon sok dolognak kellett akkor az együttese, hiába volt Horthy Miklós, Kádár János több kezdeményezése, a véletlenek úgy hozták, hogy éppen ’99-ben érett meg a helyzet. A helyzet ’99-ben megérett arra, hogy egy olyan szobor kerüljön ki, amely aztán 2004-ben még az RMDSZ-t is besegítette a parlamentbe, hiszen minden importált szétszakítási kísérlet ellenére ez volt az a szimbólum, amely 2004-ben összetartotta az erdélyi magyarságot, és lehetővé tette azt, hogy kormánytényezővé váljon.

A közös kormányüléssel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy önmagában az nagyon jó dolog, ha vannak ilyen szimbolikus lépéseink is, egy ilyen sok évtizedes ellenállás vagy szembenállás után és egy ilyen lassú fejlődési folyamatban kellenek ezek a nagyon jelentős szimbolikus lépések, mint ez a kormányülés; a már említett tényeken túl azért is, mert ott van egy olyan magyar szervezet, amelyik ma része a kormánynak. Ez már önmagában is indokolta volna azt, hogy fontosak ezek a kapcsolatok.

De hogy milyen jelentőséggel bírt számunkra a csíkszeredai főkonzulátus felállítása, ami közös kezdeményezés volt már évek óta, vagy akár a sepsiszentgyörgyi kulturális intézet is, hiszen a keleti magyarság körében ez egy kiemelkedően fontos intézet… - és az az elvi támogatás is fontos számunkra, ami a Sapientia Egyetem későbbi anyagi támogatását jelenti a román kormány részéről, amennyiben az egyetemet akkreditálják, hiszen ezek a bejelentések már felelősséget jelentenek, komolyan kell venni az ott tett kijelentéseket és mondatokat, és ezeknek a végrehajtását fogjuk elvárni. Aztán erősítette az RMDSZ-nek is a romániai pozícióját ez a tárgyalás.

Azért azt is szeretném kiemelni, hogy a Magyar Demokrata Fórum az elmúlt hónapokban többször interpellálta a kormányt, és tette szóvá, hogy miért nincs repülőjárat Marosvásárhely és Budapest között, amely nemcsak a magyar-magyar, de a román-magyar gazdasági kapcsolatoknak és a nemzetközi kapcsolatoknak is nagyon jót tesz. Mi csak üdvözölni tudjuk azt, hogy ez a repülőjárat valósággá válhat.

 

(13.30)

Apró részletekre nem szeretnék kitérni. Fontosnak tartottam a Duna TV által kezdeményezett magyar-román újságírói kerekasztalt is, és reményemet szeretném kifejezni ennek kapcsán, hogy talán a jó döntések után eljutunk egy olyan részig is, amikor a tabuk lebontásáig is eljuthat a két kormányzat, például a Bolyai Egyetem ügyéig, a magyar tanszékek létesítéséig, eljuthatunk oda, hogy őszintén beszéljünk, nemcsak magyarok és magyarok, hanem magyarok és románok az autonómiáról, és abban is nagyon bízom, hogy a korábbi egyezményeket a románok be fogják tartani, és a történelmi emlékhelyeinknek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), szobrainknak a javítását és a történelmi hűségnek megfelelő kiadványok elkészítését is vállalni fogják.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
258 136 2005.10.25. 9:54  123-163

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha sorra vesszük azokat a társadalmi elvárásokat, amelyeknek a büntetőjogi intézményrendszer valamennyi eleménél meg kellene jelenni, akkor meg kell említenünk azt, hogy a büntető jogalkotás legyen kiszámítható, a büntető jogalkotás bírjon kellő szigorúsággal, a bűnüldözés következetességgel, az ítélkezés egységességét is ki kell emelni, a humánus végrehajtást, az utógondozást, valamint a sértettek és az áldozatok körültekintő és méltányos védelmét. Nos, ez a tárgyalt törvényjavaslat pontosan ennek az utóbbi követelménynek egyfajta új intézményi rendszer keretei közé helyezését oldja meg.

A mindenkori kormány és az emberek felelőssége a bűnözés, a közbiztonság jövőbeni alakulásában közös, ám nem azonos. A bűnözéssel szemben elsődleges az állam meghatározó szerepe. Az állam a tisztességes, jogkövető állampolgárok és a sértettek, valamint az áldozatok pártján kell hogy álljon. A bűnözők jogai pedig csak ehhez képest és nem ezzel versengve érvényesülhetnek.

A Magyar Demokrata Fórum egy konzervatív értékrendű párt, és sokkal inkább bízik a bűnözőkkel szembeni következetes és kemény fellépésben, mint a velük való jótékonykodásban. Úgy tekintjük, hogy a bűn akkor is bűn, ha kicsi. Erről talán a sértetteket, az áldozatokat vagy a család többi tagját kellene megkérdezni. A sok kis bűn is képes arra, hogy társadalmi rendezetlenséget és komoly társadalmi problémát okozzon. A lehetséges áldozatok, a magukat veszélyeztetve érző emberek elsősorban javuló közbiztonságot akarnak. Ha az állam nem tudja megvédeni minden egyes polgárát ténylegesen, arra azért joggal számíthatnak az állampolgárok, hogy a bűncselekményeket kellő szigorral büntessék, az áldozatokat pedig megfelelő védelemben részesítsék.

A négy évvel ezelőtti, Magyar Demokrata Fórum vezette Igazságügyi Minisztériumban 1998-ban már egy olyan programmal kezdtük meg a munkát, amely világos választást kívánt tenni értékek és érdekek között. Kiemelt értéknek tekintettük a gyermekeink életét, az ifjúság biztonságát, az egészséges felnövekedésüket, a család megtartó erejét, átlátható és tiszta közéletet, a javuló közbiztonságot és az áldozatok és sértettek megfelelő védelmét.

A büntető jogszabályok ezen elvek mentén történő módosítására és szigorítására több lépésben került sor. Így került sor arra, hogy 1999-ben megszületett a kormányhatározat, amely a bűncselekmények áldozatainak állami kárenyhítésére vonatkozó jogi rendelkezéseket tartalmazta, majd a kormányhatároznak megfelelően - a Btk.-beli módosítások mellett - 2001-ben egy újabb kormányrendelet született az erőszakos bűncselekmények következtében sérelmet szenvedettek állam általi kárenyhítéséről. Az a jogalkotási irány, amely ebben a kormányhatározatban, illetve kormányrendeletben megfogalmazódott, az találkozott az Európai Unió céljaival, hiszen időközben az Európai Unió Tanácsa 2001-ben, pont március 15-én “Az áldozatok jogállásáról a büntetőeljárásbanö címmel egy kerethatározatot fogadott el. 2004. április 29-én pedig megjelent a bűncselekmények áldozatainak kompenzációjáról szóló irányelv, amelynek értelmében az állami kárenyhítést a szándékos és erőszakos bűncselekmények áldozatai számára is biztosítani kell.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az irányelv szerint 2006. január 1-jétől az Unió valamennyi polgára számára biztosítani kell az állami kárenyhítést. A közösségi szabályozás azonban nem érinti a tagállamoknak azt a lehetőségét és azt a jogát, hogy az állami kárenyhítésre vonatkozó rendszerüket egyébként a saját maguk hagyományainak vagy társadalmi-politikai megfontolásaiknak megfelelően maguk is továbbalakítsák.

Ennek kapcsán szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mit hiányolunk a tervezetből. A javaslat több olyan, a tagállamokban sok helyen alkalmazott kiegészítő jellegű lehetőségre, az áldozatok védelmét, illetőleg az áldozatoknak kifizetett kárenyhítés megtérülését biztosító intézményre nem tér ki. Az egyik ilyen fontos intézkedés az elkövető ösztönzése arra, hogy nyújtson az áldozatot megillető megfelelő kártérítést, akár közvetlenül az áldozatnak vagy az áldozat családjának, vagy pedig az államnak a már kifizetett kárenyhítés megtérítéseként, vagy szolgáltassa vissza a korábban az áldozat tulajdonát képező, bűncselekménnyel megszerzett dolgokat, amelyek a nyomozás során nem kerültek elő. Ezt több tagállam ösztönzi. Ilyen szabályt tartalmazó rendelkezés hét tagállam jogalkotásában van. Ezek között létezik olyan lehetőség is, hogy ez a kárenyhítés az elítélt feltételes szabadlábra helyezésének az egyik feltétele.

A jelenlegi kormány büntetőpolitikája sajnos nem jeleskedik abban, hogy vállalja és képviselje a büntetőjogi szankciórendszer szigorítását. Amikor a bűnözés haszna nő, az ára, vagyis a büntetés mértéke pedig csökken, akkor mindig több bűncselekményt fognak elkövetni, és ugyanez fordítva is igaz. Éppen ezért lenne fontos, hogy az elkövetők az áldozatvédelem keretei között is szembesüljenek azzal a kényszerrel, hogy enyhébb megítélésre, kedvezményekre a büntetőeljárásban csak akkor számíthatnak, ha megfelelő kárenyhítést nyújtanak a sértettnek, az áldozatoknak, vagy visszaszolgáltatják azok vagyontárgyait.

A kiszabott büntetés mellett legyen meg az ára annak is, hogy az elkövető az adott bűncselekménnyel mekkora kárt okoz. Ne csak attól kelljen tartania és azt kelljen számolnia, hogy hány évet kap, hanem számoljon azzal is, hogy az állam be fogja rajta vasalni az összes kárt. Ha ezt vagy ennek megelőlegezését és megtérítését az állam most részlegesen magára is vállalja, akkor legyen meg a jogszabályi lehetőség arra, hogy ezt az árat az elkövető megfizesse, egyben érdekelt is legyen abban, hogy a reparáció az áldozatok vagy az állam felé megtörténjen. A tapasztalatok szerint ez az egyik leghatékonyabb út a jóvátételre, hiszen főleg vagyon elleni bűncselekmények esetén nem az elkövető megbüntetése az elsődleges cél, hanem a sértett reparálása is.

Egy másik, ugyancsak több tagállamban alkalmazott intézmény a sértettnek és az áldozatnak a tájékoztatáshoz való joga az elkövető szabadon bocsátásával kapcsolatban. Ha az elkövető előzetes letartóztatásból vagy éppen a szabadságvesztéséből szabadul, továbbá ha kimaradást vagy eltávozást kap, akkor legyen lehetőség vagy kötelezettség arra, hogy a sértettet értesíteni kelljen. Több tagállamban ez a tájékoztatási lehetőség bizonyos bűncselekményhez kötött, például erőszakos nemi bűncselekményekhez vagy a család sérelmére elkövetett bűncselekményekhez kapcsolódóan létezik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az államnak mind morálisan, mind pedig a törvényesség fenntartása szempontjából feladata az, hogy mindenki számára világossá tegye: az állam a tisztességes emberek, a sértettek és az áldozatok pártján áll. A bűnözők joga, szeretném még egyszer megismételni, csak ehhez képest és ezzel nem versengve érvényesülhet. A bűnözéssel szembeni állami fellépés nem válhat megalkuvóvá.

Az, hogy a törvényjavaslattal megvalósítani szándékozott áldozatvédelmi rendszer mennyire lesz eredményes, az a hozzárendelt költségvetéstől nagyban függ majd. Sajnálatos, hogy sem a törvényjavaslat indokolásában, sem a nem létező végrehajtási rendelettervezetből nem olvashatjuk ki a várható költségvonzatot, hogy az intézményrendszer gazdasági-pénzügyi hatásai mik lesznek. Ami a törvény koncepciójából kiderül, az nem sok jót vetít előre. Kétséges számomra, hogy a rendszer fenntartható-e egyébként néhány tízmillió forintból. Ezért arra kérjük a kormányt, hogy vizsgálja felül a működtetés forrásainak a kibővítését.

A céllal és a törvényjavaslatban vázolt rendszerrel egyetértünk, ugyanakkor őszintén reméljük, hogy a kormány tervezi ezeknek a további, az elkövetőket érintő és a megtérülést szolgáló intézkedéseknek a bevezetését, és lát lehetőséget arra, hogy a költségvetési források bővítésével valóban hatékonnyá is tudjon válni az áldozatok védelme. Remélem, hogy a vitában ezekre a kérdésekre a miniszter úrtól, államtitkár úrtól egyértelmű választ kaphatok, hiszen ennek hiányában a kialakítani javasolt áldozatsegítő rendszer nem lehet teljes, csak formaság.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

 

(A jegyzői székben Szűcs Lajost Pettkó András

váltja fel.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
258 142 2005.10.25. 0:29  123-163

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy rövid kérdésem lenne. Milyen háttérelemzéseket végzett a minisztérium egyrészt a ’99-es kormányhatározat, aztán a 2001-es kormányrendelet tapasztalatai alapján? És adott esetben az elmúlt évek statisztikáinak figyelembevételével mekkora ez az összeg, és hogyan áll ez rendelkezésre?

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
261 132 2005.11.04. 2:01  1-145

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A két nap költségvetési vitáját hallgatva Bohumil Hrabalnak egy nagyszerű idézete jutott eszembe: “Az elpuskázott jelen mindig a jövőre hagyja a megoldást, na meg a felelősséget is.ö Körülbelül ennyiben összegezhető részemről másodszor ez a költségvetés, hiszen ez az egész költségvetési tervezet választási ihletésű, amiért nagyon komoly árat fizetünk; komoly árat fizetünk a száznapos programért és annak a beváltásáért, és már most látszik, hogy a legnagyobb ára ennek a költségvetésnek az, hogy megbukott az euró 2010-es bevezetésének a lehetősége.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Hogy ez nemcsak egy fanyalgó ellenzéki képviselő álláspontja, szinte kivétel nélkül minden megszólaló baloldali elemző, illetőleg közgazdász úgy minősítette ezt a költségvetést, csak néhányat szeretnék mondani: “olyan költségvetés, amely teljesen hiteltelen már a beterjesztés pillanatábanö, “moderált választási költségvetésö, “a lassú kiengedés éveö, “puha vágyak költségvetéseö, “bármennyire tagadják a fiúk, ez tipikus választási költségvetésö - mondja az egyik szakértőjük. Halljuk, olvassuk nap mint nap, és elmondják azt is, hogy ennek a költségvetésnek milyen negatív következményei lesznek, és milyen felelőtlenséggel jár.

Én azt javasolom, el kellene gondolkodni azon, hogy mi fontosabb: a nemzet hosszú távú érdeke, vagy pedig egy szocialista választási érdek, amelyet ez a költségvetés visszatükröz.

Én tisztelettel kérem miniszterelnök urat, vonják vissza ezt a költségvetést, és olyan sarokszámmal legyenek szívesek előterjeszteni, amely valóban lehetővé teszi a saját gazdasági szakértőik és elemzőik véleménye alapján is azt, hogy 2008-ra teljesíteni tudjuk azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik az euró bevezetését.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
261 142 2005.11.04. 0:52  1-145

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Amiről Kuncze Gábor frakcióvezető úr beszélt, azzal egyetértünk: bátor, átgondolt reformokra lett volna szükség három és fél éven keresztül. Azonban most kétharmados törvényekkel egyeztetni erről, frakcióvezető úr is tudja, hogy teljesen hiábavaló felszólalás: egyszerűbb átdolgozni a költségvetést, mint négy-öt törvényben megindítani a három és fél évvel ezelőtt elmulasztott kétharmados tárgyalásokat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ebből a szempontból ez a költségvetés porhintés, mert önök elfogadták azt, hogy 2008-ra teljesíteni lehet az euró bevezetésének feltételeit ilyen költségvetési mutatószámokkal (Az elnök ismét csenget.), ilyen hiányszámmal, mint amit ez a költségvetés tartalmaz. Ez egyetlenegy ember, szakértő számára nem elfogadható! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 4 2005.11.07. 5:18  1-8

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A hétvégi politikai nagyszínpadról, a piros és a sárga színek kavalkádjáról a Fidesz kampányfőnöke az alábbi fontos mondatot mondta: “A piros a tiltás színe, a jelzőlámpa piros fényénél megállnak az emberek. Na de a narancsnál indulni kell!ö Rogán Antal szerint a közlekedésben is csak két szín érvényes. Én hiszem azt, hogy a kétszínű politika valóban megbénítja az országot.

A Magyar Demokrata Fórum szerint azonban, ahogy a közlekedés, ugyanúgy a demokrácia sem működhet kétszínűen; ha csak a pirosat és a narancssárgát mutatja a lámpa egyébként, akkor az együtt világít, és nem lehet elindulni, tisztelt képviselőtársaim. (Derültség és nagy taps az MSZP soraiban.) Ahhoz egy normális országban kell egy harmadik lámpa, amelyiknek a színe zöld, hiszen a zöld színre lehet megindulni. A zöld jelenti a szabad utat, tisztelt képviselőtársaim, és ez a zöld a politika 18 évében a Magyar Demokrata Fórumnak a színe volt. Én hiszem azt, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselte konzervatív politika jelenti majd a kiutat, azt, hogy ez az ország végre felemelkedhessen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök úr mai napirend előtti felszólalásában sok időt szentelt a száz lépés programnak úgy általában. Miniszterelnök Úr! Egy-két konkrét lépést szeretnék felidézni.

Önök az egészségügyi programban meghirdették azt, hogy egy év alatt meg kell valósítani a 15 percen belül elérhető sürgősségi betegellátást, cél, hogy az első órában jó minőségű ellátást kapjon mindenki.

A második programjuk: biztosítani kell az ellátásban a szakszerűséget, az egyenlőséget, függetlenül attól, hogy ki honnan jött, és ki hol lakik. Nos, miniszterelnök úr, a tamási régió az egyetlen az országban, amelyik megfelelt volna azoknak a feltételeknek, ahol azonnal és haladéktalanul megkezdhette volna a kormány ezt a programját. Hadd idézzem a kormány egyik szakértőjét, aki azt mondta, a legalább 30 ezer lakosú Pincehely térsége az ország és a Dunántúl egyetlen olyan területe, ahol a lakosság a szekszárdi megyei kórház által üzemeltetett helyi kórház működtetése ellenére sem jut kórházi sürgősségi betegellátáshoz 40-50 kilométeres távolságon belül. Ezért ők javasolták azt, vagy ő javasolta, hogy indokolt a térség sürgősségi ellátása, és szinte szó szerint leírta mindazt, ami az ön programjában, a száz lépés programban volt. Ezek után mi történt? Megindult egy egyeztetés, több egyeztetést követően a miniszter úr javaslatára az önkormányzatok a kormány javaslatát elfogadták, s aztán a kormány, a miniszter kibújt a megvalósítás alól, cserbenhagyta azokat az embereket, akik bíztak a kormány száz lépés programjában, cserbenhagyta azokat, akik bíztak a miniszter úr szavában, hogy lesz annak a térségnek sürgősségi ellátása.

De hogy ne csak az egészségügy területéről, hanem a foglalkoztatás területéről is szóljak néhány szót, különösen komolyan örülni lehet ennek a Hankook-gumiabroncs ügynek, ha annak tükrében vizsgálom az egészet, hogy az Európai Unió foglalkoztatáspolitikai jelentése szerint 2004-ben csökkent Magyarországon a munkahelyteremtés üteme. Az Európai Unióban mindössze négy országban történt hasonló negatív fordulat. Ez a szocialista kormányzás időszakára esett. Ugyanis a 25 tagú Európai Unióban nálunk volt az utóbbi egy évben a legmagasabb az állástalanok arányának relatív növekedése.

 

(13.30)

 

Úgy a munkahelyteremtésben, mint a munkanélküliség elleni harcban sajnos a sereghajtók közé tartozunk Európában.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő nem túl biztató. Ha a kormány elfogadja a 2006-os kampányköltségvetést, akkor nem az új befektetők érkezésétől kell csak félnünk, mert nem fognak ideérkezni, hanem attól is tartanunk kell, hogy a már itt lévő befektetők is el fogják hagyni az országot, mert ez a költségvetés - amit önök előterjesztettek - lehetetlenné teszi az euró 2010-es bevezetését. Márpedig ha megszavazzák a 2006-os költségvetést, akkor egészen biztos, hogy évekre esünk messze attól, hogy 2010-ben euró legyen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt van a szomszédos ország: Szlovákia 2007-re megfelel a legszigorúbb feltételekkel mért mércével is annak, hogy az eurót bevezethetik.

Én azt kérem a miniszter úrtól, hogy a magyar gazdaság sikere érdekében ne csak egy-egy gumiabroncsot gördítsen a sajtó elé, hanem a pártján keresztül tegye lehetővé, hogy a költségvetés már az idén szolgálja az euró bevezetését a magyar gazdaság érdekében.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 4 2005.11.14. 8:07  1-10

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Hogy kinek mit jelent az összefogás és a közös megoldások keresése, évek óta itt, a plénum előtt is számtalanszor, napirend előtti felszólalásban kezdeményeztem és kértem a kormánypártokat, az ellenzék pártjait arra, hogy a nemzeti összefogás közös nevezőjében, egyfajta nemzeti minimumban jussunk egyetértésre. Akkor idő lett volna arra, akár még a 2002 őszén elmondott beszédemhez vagy a 2003-ashoz is idő lett volna, lehetőség lett volna arra, hogy olyan témákban, amelyek kétharmados törvények módosítását jelentik, egyetértésre jussunk. Az volt az alkotómunka ideje. Ma, öt-hat hónappal a választások előtt feltettem magamnak a kérdést, olvasva a Fidesz javaslatát és olvasva a szocialisták javaslatát, hogy vajon megvilágosodás jelentheti ezt a kétféle csomagot, vagy pedig a szemfényvesztés amúgy így, a választások előtt.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Néhány hónappal ezelőtt arról folyt a vita, hogy csökkenteni kellene a kétharmados törvények számát, elindult egy komoly rivalizálás is, hogy alig kellene egyet-kettőt meghagyni. Ma azt látjuk, hogy növelni kellene a kétharmados törvények számát a Fidesz javaslatában. Néhány hónappal ezelőtt még az volt a vélemény egyébként az Országgyűlésben, hogy az alkotmánymódosítást soha nem lehet kitenni aktuális kérdéseknek. Ma aktuális kampánytémában halljuk, hogy alkotmánymódosításra készülnek.

Ezen túlmenően kapós volt az elmúlt két hétben a Magyar Demokrata Fórum néhány szlogenje, mint például a “nyugodt erőö, amelyet az hirdetett meg, aki az elmúlt időszakban elég sokat tett a hazai állóháborúért. De hogy a nemzeti minimumot meghirdeti a Szocialista Párt, pont az a párt, amelynek elnöke két évvel ezelőtt a parlamenti patkóból azt válaszolta nekem, hogy félreértem a parlamentáris demokráciát, mert a választások azért vannak, hogy mindenki valósítsa meg a programját, nos, miniszterelnök úr, nem tudom, hogy ez a javaslat nekünk szólt, vagy adott esetben a Szocialista Párt korábbi álláspontját változtatta meg. Engem ez sem zavar, de a Magyar Demokrata Fórumot sem.

 

(13.30)

Sokkal inkább az, ha már elviszik, használják ezeket a szlogeneket, tisztelettel kérem, valósítsák is meg, mert ha megvalósul a nyugodt erő szlogenje, és megvalósul a minimumprogram, a nemzeti minimum vagy az összefogás közös nevezője, akkor esély van arra, hogy egy normális Magyarországot, egy tisztességre, párbeszédre épülő közéletet építsünk.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Hosszú évek javaslata után azt hittem, hogy betonra szórt mag volt mindaz, amit monomániás módon mondtunk az összefogásért és az együttműködésért, a tisztességes párbeszédért; ma van remény arra, hogy termőföldre hull, bár idő már nincs arra, hogy egyébként ebből a következő egy évben bármiféle eredményünk legyen.

Azt hiszem, hogy én minden ilyen irányú meghívást elfogadok, elfogadok azért, miniszterelnök úr, mert remélem, hogy a korábbi évek nagyon-nagyon rossz gyakorlatával szemben iskolát teremtünk arra, hogy mi az Országgyűlésben a mi feladatunk, az Országgyűlésben a megoldandó feladatokra milyen programok vannak - ciklusokat átívelő -, és nincs alternatívája annak egy parlamentben, hogy a tisztességes párbeszédet nélkülözni lehessen, márpedig ezt a luxust megengedte magának az elmúlt három évben úgy az MSZP is, mint a Fidesz is. Elpocsékolt három évünket tudhatjuk be annak, hogy valójában nem alakult ki egyfajta szakmai és egyfajta politikai műhelymunka.

A miniszterelnök úr beszéde elején három-négy dolgot kiemelt a száz vagy száztizenegy lépés programjából. Miniszterelnök úr, ön vizet prédikál, és bort iszik, mást mond, és mást tesz, ugyanis ígér valamit - nagyon sok ígéret volt az elmúlt időszakban -, és amikor a végrehajtás stádiumába kerülünk, akkor megfutamodik a végrehajtás elől. Én hittem az ön szavának, amikor azt mondta, hogy a száztizenegy lépés programjában az egészségügynek fontos, kiemelt szerepe van. Nemcsak hogy a sürgősségi ellátást, amit ön hirdetett meg, nem akarja megvalósítani az ország egyetlen rászorult helyén, de most olvasom a gyermekszegénység fejlesztéséért tett programpontját. Miniszterelnök úr, meghirdetni a gyermekszegénység fejlesztését, miközben a Magyar Koraszülött Mentő Közalapítványa… (Jelzésre:) Bocsánat, gyermekegészségügy! Miközben a Magyar Koraszülött Mentő Közalapítvány támogatását közel 13 százalékkal csökkenti, miközben az alapellátás nominálszinten csökken, miközben az iskola-egészségügyre fordított összeg szintén nominálértéken csökken a tavalyi évhez képest, úgy hiszem, hogy ez az üres ígéretek kategóriájába tartozik.

Miniszterelnök úr, ha első mondatát a szociális programnak szánta, tájékoztatom miniszterelnök urat, hogy ma tüntetés van a Kossuth téren. Tüntetnek azok, akikről ön az előbb beszélt, és egy ígéretes programrészben az ő megsegítésükre a kormány kidolgozott egy programot. Azok tartanak ma demonstrációt a Parlament előtt, akik a szociális ellátók és az ellátottak szervezetei, a fogyatékos emberek szövetségeinek a képviselői, akik pontosan a 2006-os költségvetési törvénytervezet miatt tiltakoznak, amely jelentősen csökkenti az időskorúak, a fogyatékkal élők, a betegek, a szociálisan rászoruló intézmények támogatását. Miniszterelnök úr, nem lehet egyszerre ígérni szegénység elleni programot, miközben ez a költségvetés ellenkezőleg tesz, elvonja azokat a pénzeket, mi több, lehetetlen helyzetbe hozza azokat a civil szervezeteket, amelyek még önszántukból tudnak segíteni ennek a szegénységnek a hathatós felszámolásában. De ennek az égbekiáltó ellentmondásairól Herényi Károly beszél napirend előtti felszólalásában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudják, mi a különbség a szocialisták nemzetiminimum-javaslata és a Fidesz garanciatörvénye között? Az egyik két ponttal populistább, mint a másik; amíg az MSZP hét pontban foglalja össze a magyar polgárok vágyait, addig a Fidesz ezt öt pontban teszi. Persze, lehetne ez akár tizenöt vagy akár kettőszáz pont, ígérhetnének ingyenkenyeret, húszórás munkahetet, egyágyas kórtermeket, ez is nagyon tetszene az embereknek. Úgy tűnik, a két nagy párt a kampányban nem csinál mást, mint hogy egymásra ígér, ki licitál, ki ígér többet vagy nagyobbat.

A két párt logikájával azért van baj, tisztelt képviselőtársaim, mert egyszerűen kiskorúnak tekinti a választópolgárokat. Milyen kormányzati felelősséggel bír az a miniszterelnök, aki kijelenti, hogy a költségvetés szándékokból és nem számokból áll? Ha ez a helyzet, akkor miért szenved ma 120 ezer gyermek alultápláltságtól Magyarországon? Miért nyomorog ma körülbelül ugyanennyi nyugdíjas? Ha csak a szándék hiányzik, miniszterelnök úr, akkor miért nem javít a szándékkal a helyzetükön? Sőt, emeljük háromszorosára a nyugdíjakat, építsünk szociális bérlakásokat, adjuk a rászorulóknak; ha csak a szándék hiányzik, miért nem lép a kormány ezekben a kérdésekben?

Persze, ott van a másik párt elnökének ígérete: ne engedjék kádárista nosztalgiának minősíteni a teljes foglalkoztatás gazdaságpolitikai célkitűzéseit. Az, hogy a teljes foglalkoztatás szép cél, mindannyian aláírjuk, de hogy szabadpiaci körülmények között megvalósíthatatlan… Ez minden bizonnyal egy felelőtlen, populista ígéret, hiszen a legjobb országokban 4,5 százalék körül van a munkanélküliség.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 66 2005.11.14. 2:39  65-71

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nemrégiben értesülhettünk a sajtóból egy rövidke hír erejéig, hogy a Fővárosi Főügyészség megszüntette a nyomozást abban a közismertté vált ügyben, amikor is egy indítványt valaki más írt alá országgyűlési képviselő helyett olyan módon, hogy nem saját, hanem a képviselő aláírását utánozva helyezte el ezt a beadványon. A Főügyészség megállapította, hogy az indítvánnyal valamennyi aláíró egyetértett, azonban nem minden aláírás volt eredeti. A Főügyészség a sajtóban megjelent álláspontja szerint megállapította, hogy nem történt bűncselekmény vagy semmilyen szabálysértés sem, mivel a képviselők előzetes felhatalmazást adtak a frakció egy meghatalmazott alkalmazottja részére, hogy nevüket aláírja, így ez a polgári törvénykönyvnek megfelelően történt.

Nem vitás, hogy a polgári jogi viszonyokban sem életszerű vagy gyakorlat az, hogy a megbízott a megbízó nevével ír alá, ha erősebben akarnék fogalmazni, akkor a megbízó szignóját odahamisítja. A megbízás körében ezt legfeljebb saját nevének aláírásával és meghatalmazásának egyidejű csatolásával teheti meg a polgári jog szabályai szerint. Az alkotmányból levezethető, hogy a képviselő az Országgyűlés ülésén jelen lehet, felszólalhat, szavazhat, kérdést és interpellációt intézhet, valamint indítványt tehet. E tekintetben a Házszabály is konzekvens, amikor ezeket a jogosultságokat a képviselő személyéhez kötötten szabályozza személyes jogaként. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy az ügyészség álláspontja alapján, tehát ha ez a fajta magatartás nem jogellenes, akkor akár az alkotmányban rögzített képviselői jogosítványok bármelyike esetében is gyakorolható ez a fajta megbízás, egyfajta helyettesítés.

Erre tekintettel is kérem, szíveskedjék az ügyészség álláspontjáról tájékoztatni. Először is: igaz-e a sajtóban megjelent hír a nyomozás ilyen tartalmú megszüntetéséről? Másodszor: a Főügyészség mire alapozta azt az álláspontját, amikor úgy tekintette, hogy az elkövetett cselekmény nem bűncselekmény, és helyénvalónak ítélte az eljárást? Harmadsorban: elfogadható-e, hogy képviselők indítványtételi jogukat, szavazati, felszólalási jogukat megbízott útján gyakorolják? Meddig terjedhet ennek a megbízásnak a határa, az vonatkozhat-e akár valamennyi képviselői jogosultságra?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 70 2005.11.14. 1:12  65-71

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Ha az aláhamisító személy egyébként meghatalmazással benyújtja az indítványt az Országgyűlésnek, abban az esetben az Országgyűlés elutasítja mint nem jogosulttól származót. Az ön által vázolt álláspont szerint helyes az, ha valaki becsapja az Országgyűlést, és aláhamisítja egy másik képviselő aláírását. (Felzúdulás a Fidesz soraiban.) Képviselőtársaim! Képviselőtársaim, ha ez a gyakorlat kialakul az Országgyűlésben, akkor ez az Országgyűlés tekintélyét és az Országgyűlésbe vetett bizalmat nagyban gyengíti.

Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselő helyett más nem szavazhat (Közbeszólás a Fidesz soraiból: És a bizottság…), a képviselő helyett más nem szólalhat föl, plenáris ülésen senki nem beszélhet, senki nem szavazhat, senki nem vezetheti le az ülést, mint maga a képviselő, nincs olyan megbízás, ami erre feljogosít bárkit is.

Még egyszer: a választ nem fogadom el, mert ez a közhitelességet rendkívüli módon lerontotta. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
267 124 2005.11.16. 19:35  101-125

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy egy olyan országban akarunk élni, ahol bízhatunk abban, hogy a jogszabályokat betartják, ahol bízhatunk abban, hogy el is várják a betartatást, ahol rend van, ahol meg lehet bízni a hatóságokban, ahol meg lehet bízni a közélet szereplőiben, ahol bízhatunk abban, hogy a közpénzek hatékony felhasználásában mindenki érdekelt ebben az országban, bízhatunk abban, hogy a döntések meghozatalánál optimális hátteret tudnak a döntéshozók felhasználni. Amúgy mindannyian szeretnénk egy normális országban élni. Nos, az ennek a szakmai hátteréhez szükséges jogszabályoknak a kidolgozásában a Magyar Demokrata Fórum az elmúlt időszakban sok mindent tett. Egyrészt a fekete- és szürkegazdaság kifehérítése érdekében, másrészt a jogalkotás tisztességtelen eltérítése ellen több javaslatunk volt - és az a 2001-es javaslat -, azután a korrupciós lehetőségek visszaszorítása érdekében számtalan előterjesztésünk volt, a tisztességtelen piacszerzés büntetése érdekében az Országgyűlés el is fogadta a kezdeményezésünket. Szóval a számon kérhető, az átlátható és a nyilvános folyamatok érdekében sokszor emeltünk szót, és nemcsak hogy sokszor szót emeltünk, hanem személyesen is több javaslattal éltem az Országgyűlés előtt.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezek közül azért néhányat szeretnék kiemelni. A legnagyobb eredménynek ebben a folyamatban azt tartom, hogy sikerült elérni azt, hogy a büntető törvénykönyv módosuljon, hiszen éveken keresztül azzal szenvedtünk, hogy a Gazdasági Versenyhivatal kiállított néhány papírt arról, hogy árkartell, minőségkartell, tisztességtelenül kiszorítják a piacról a valódi versenyt, és ezért itt nem lehetünk álságosak: a piac kiszorítása és a verseny kiszorítása annyit jelent, hogy mindenki megtalálta magának azt a hasznot, amiért érdemes volt neki ezt a versenyt kiszorítani.

 

(14.50)

Én azt hatalmas eredménynek tartom, hogy szeptember óta börtönévek is járhatnak azért, ha valaki ilyen tisztességtelen eszközökkel él a verseny szabályai ellen. Ugyanakkor csak azokra az esetekre vonatkozhat ez, amelyeket már szeptember után követtek el.

Azonban a legnagyobb eredménynek mégiscsak azt tartanám ebben a “tiszta kezekö folyamatban, ha sikerülne az Országgyűlésnek elfogadni a pártfinanszírozásra és a kampányfinanszírozásra vonatkozó kérdéseket, mert én azokat is ebben a kérdéskörben tartom kiemelendőnek. Hiszen az elmúlt időszakban a nagyobb pártok nem mutattak arra hajlandóságot, hogy ebben a kampányfinanszírozásban egy átlátható, tisztességes finanszírozás legyen mindenkire nézve kötelező; és belemegyünk egy olyan álságos játékba, hogy mindenki tudja, ma már elemzők írják le, hogy hány milliárdba, illetőleg közel 10 milliárdba kerül majd egy-egy kampány, miközben a jogszabály 1 millió forintot ír elő választókerületenként.

Morálisan nagyon nagy bajt okoz ez az eljárás. Morálisan azért, mert mi, jogalkotók kerülünk rettenetesen kényelmetlen helyzetbe akkor, amikor másokra nézve szigorú szabályokat állapítunk meg, legyen az a büntető törvénykönyv, legyen az adótörvény, miközben az Országgyűlés két nagy pártja a magára vonatkozó szabályokra folyamatosan megkeresi a kiskaput; folyamatosan megkeresi annak a joghézagnak a lehetőségét, hogy rá miért nem vonatkozik az, hogy a kampányfinanszírozás átlátható legyen Magyarországon. Az Állami Számvevőszék jogköréről meg már nem is szeretnék beszélni.

Az elmúlt két-három évben négy ilyen javaslatom volt az Országgyűlésnek, ezek közül az egyik a Btk.-módosítás, a másik a központi közbeszerzési hivatal. Pontosan ma indult, valamelyik bulvárlapban olvastam egy ilyen vitát arról, hogy a közbeszerzési eljárások bizony melegágyai a korrupciós visszaéléseknek; és különösen a vidéki önkormányzatokat meg a fővárosi önkormányzatokat érintő közbeszerzési eljárások mögött húzódnak meg azok a lehetőségek, ahol a közpénzt, az adófizetők adóforintjait lehet tisztességtelenül elpazarolni. Ezért javasoltam a központi közbeszerzési hivatalt.

Amikor Anglia hasonló helyzetben volt, és vissza kellett szorítani a korrupciót, akkor egy központi közbeszerzési hivatalt hoztak létre, azzal a gondolattal, amilyen nálunk az egy Állami Számvevőszék; rendkívül igényes szakemberek munkáját várták ott el, és nem buherált mind a 3200 önkormányzat a saját maga közbeszerzési ügyében. Sajnálom, hogy ezt egyébként a kormány abban az időben nem támogatta.

A másik javaslatom volt az átlátható kampányfinanszírozás. A harmadik javaslatom pedig a kormány megalakulása után a lobbitörvény megalkotása volt. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy ebben a kormány nem hajlandó partner lenni, és aztán egy gazdasági kamarai ülésen a miniszterelnök úr elmondta, hogy ő márpedig lobbitörvényt szeretne. Én nagyon örültem, hogy ez a folyamat megindult. Ugyanakkor arra is jól emlékszem, hogy milyen előzményei voltak ennek 2000-2001-ben, amikor mi a lobbitörvény megalkotására lépéseket tettünk.

Én egyetértek képviselőtársaimmal abban, hogy a lobbizáshoz ma hihetetlen negatív képzete társul az embereknek. Az emberek képzetében, ha el kellene mondani, hogy milyen egy lobbista, akkor valószínűleg azt mondanák, hogy egy sötét szemüveges alak, valahol egy mélygarázsban átad egy dokumentumot valakinek; vagy pedig jobbik esetben az a kép alakult ki bennük, hogy egy döntéshozatalért felelős személy szobájában valaki a küszöb alatt csúszik be, és némi ellenszolgáltatás fejében az ő érdekeit kiszolgáló jogszabály-előkészítés folyik majd. Én ezt a lobbitevékenységet egyszerűen csak kontár lobbistának nevezném, bár azért zárójelben jegyzem meg, hogy a törvény elfogadása esetén sem lehet az effajta egyéni haszonra, az egyéni érdekre épülő kontárlobbiságot kizárni a rendszerből.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a kontár lobbitevékenység, ami az elmúlt években, kimondva vagy kimondatlanul, itt volt az Országgyűlés és a nagyobb döntéshozó önkormányzatok körül, nyilván a tisztességtelen, befolyásgyakorló embereknek volt a tevékenysége, akik a bennfentességüket, a jó hatalmi kapcsolataikat használták föl. Vagy éppen a legnagyobb sikert mindig az jelentette, hogy elegendő kenőpénzzel járkált-e ahhoz, hogy a céljait el tudja érni, ugyanis az üzleti vagy a kölcsönös üzleti érdek nyilván nagy úr.

Csakhogy ebből az eljárásból iszonyú kára keletkezett a társadalomnak: hátrányára van a korrekt, az objektív igazságra törekvő jogalkotásnak. Morálisan rombol az ilyen eljárás; szakmailag pedig rossz vagy még rosszabb megoldások születtek az elmúlt években. Arról nem is beszélve, hogy kiábrándítja azokat a valóban szakmai szervezeteket, amelyek szeretnék komolyan venni a maguk szakmai területét, viszont ezt nem látják vissza évről évre a jogalkotás folyamatában.

A kérdés az, hogy mit lehet tenni, hogy a lobbizás egy elfogadott és elfogadható, törvényileg szabályozott, gazdaságilag-társadalmilag hasznos, nyilvános, áttekinthető és számon kérhető tevékenység legyen. 2001-ben indult el az a közös gondolkodás, amikor letettük az Országgyűlés asztalára azt a javaslatot, aminek a címe akkor még az volt, hogy a jogalkotás során történő érdekérvényesítésről szóló törvényjavaslat vagy törvénytervezet. Ez 2002-ben az Országgyűlés előtt volt. Sajnos a ciklus vége felé már nem volt arra időm, hogy ezt a törvényt az Országgyűlés megvitassa és elfogadja.

Azt akartuk tudatosítani akkor a saját törvényünkkel, hogy a lobbizás szükséges és létező tevékenység, mi több, nagyon értékes tevékenység is lehet, ha a különféle társadalmi és gazdasági csoportok kellő hatékonysággal tudják majd érvényesíteni a jog kínálta kereten belül a döntés-előkészítésben a saját információikat. Ennek eredményeként pedig nagyobb az esélye annak, hogy egy megszületett norma a valós folyamatokra épülve és a kívánt irányba befolyásolja a jogalkotókat.

Az ocsút azonban el kellett választani a búzától; tiszta helyzetet kellett teremteni. A lobbizás és az informális, színfalak mögött zajló illegális nyomásgyakorlás egyértelmű elkülönítése azonban csak akkor valósulhat meg, ha a lobbizás a nyilvánosság előtt, jogszabályi keretek között történik abban az értelemben, hogy az e tevékenységet folytatók nyíltan vállalják, milyen ügy érdekében és kinél kísérelték meg az általuk fontosnak tartott célkitűzés érvényesítését.

Tisztelt Képviselőtársaim! A lobbizás valamely érdekcsoport érdekeit szem előtt tartva arról szól, hogy valamely jogszabály tartalmának befolyásolására kell hogy irányuljon. És ebből a jogszabályt szeretném magam is aláhúzni. Nem irányulhat a lobbizás eseti döntések, például engedélyezések vagy személyi döntések, pályázatok befolyásolására. A lobbizást semmiképpen sem lehet a Magyarországon igen elterjedt kapcsolati tőkével való visszaélésként értelmezni, és ezekben az egyedi vagy eseti döntésekben is lehetővé tenni.

S ezen a ponton érkeztünk el ahhoz a kérdéshez, amelyet én az előterjesztés igen súlyos hiányosságának tartok: nem teszi egyértelművé, hogy a lobbitevékenység kizárólag normatív, kizárólag jogalkotói aktusokkal összefüggésben gyakorolható.

Az egyedi döntés meghozatalát behatároló feltételrendszert jogszabályok rögzítik, és a konkrét ügyekre vonatkozó döntések részletesen szabályozott jogi eljárásrendnek megfelelően születnek meg. A lobbitörvénynek tehát azt kell lehetővé tennie, hogy az érdekeltek az adott norma tartalmának kialakítását befolyásolni tudják, az alkalmazását viszont már nem.

Magyarországon a jogalkotásról szóló törvény, a Házszabály több rendelkezése biztosítja, hogy a jogalkotó a jogszabály-előkészítés során megismerje az országos lefedettségű társadalmi érdek-képviseleti szervezetek véleményét. A jelenlegi rendszer azonban nem biztosít megfelelő teret a kevésbé formalizált, az érdek-képviseleti rendszeren kívül működő, valójában az egyéni akciókra épülő és az úgynevezett civil szférából kiinduló érdekérvényesítésre.

Indokolt tehát lehetővé tenni, hogy bizonyos törvényi feltételek mellett a jogalkotási folyamat során bármely természetes és bármely jogi személy vagy civil szervezet is felléphessen saját közvetlen érdekeinek érvényesítése érdekében, esetleg megbízottja közbejöttével.

 

(15.00)

 

A mostani törvényjavaslatnak éppen ez a legsúlyosabb hiányossága, amire egyébként még szeretnék visszatérni, hiszen teljességgel kizárja a civileket ebből a körből, így pont azokról feledkezik meg, akik számára a lobbizás a leginkább hasznos és leginkább fontos. Olyan ez, mintha egy ruhát készítenénk, amelyiknek bevarrjuk az ujját.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan jelentős szabályozás áll előttünk, ami lehet, hogy feles törvény, azonban legalább négy kétharmados törvényt érintő kérdés, és pontosan ennek a háttere miatt is sokkal komolyabb politikai egyeztetést kellett volna előkészíteni a kormányzatnak akkor, amikor ezt a javaslatot előterjeszti. Emlékszem arra, hogy 2001-ben, még mielőtt kormány elé vittük ezt az előterjesztést, ötpárti egyeztetést hívtunk össze a Közgazdaságtudományi Egyetemen, ha jól emlékszem, Sándor Péter és Vas László volt az, aki megszervezte, hogy ennek egy nagyon komoly vitáját le tudjuk folytatni nemcsak a pártok, hanem az egyéb, érdekérvényesítésre jogosult szervezetek között, de a pártok véleménye meghatározó volt ebben. Azt láttam abban a közgazdaságtudományi megbeszélésben, hogy kifogások, rendkívül komoly aggályok vetődtek föl, talán magunkra is maradtunk akkor, az Igazságügyi Minisztérium és a Magyar Demokrata Fórum mint előterjesztő, hiszen minden párt véleményében több volt az ellene szóló érv, mint a mellette szóló érv, amit röviden csak úgy tudnék összefoglalni, hogy idegennek tartották a magyar jogrendszertől, és az a példa, ami az amerikai példa volt, rendkívül távolinak tűnt a magyar jogalkotók és jogalkalmazók számára, hogy ez Magyarországon követendő példa lehetne.

Ezt csak azért említettem, mert volt több olyan egyeztetésünk - házon belüli, pártok közötti és kint a Közgazdaságtudományi Egyetemen -, hogy egy közös gondolkodás eredménye legyen az előterjesztés. Én hiányoltam, hogy ezt ma az Igazságügyi Minisztérium nem tette meg, amikor ezt benyújtotta, és azt is hiányoltam egyébként, hogy a nyílt demokráciához egészen méltatlan módon például még az Igazságügyi Minisztérium honlapján sem lehetett megtalálni azt, hogy azok a civil szervezetek, akik egyébként százával küldtek észrevételeket és javaslatokat nekünk is, tudták volna pontosan, hogy mit is szabályoz vagy mit akar szabályozni az Igazságügyi Minisztérium ebben a törvényben. A megismerése is elég nehéz volt számukra, és miután a harmadik érvem az egyeztetésre az, hogy legalább négy kétharmados törvényt érint a szabályozás, elvárható lett volna a tárcától, hogy ezt megfelelő előkészítés után nyújtsa be az Országgyűlésnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány konkrétumra is szeretnék rátérni. Az egyik a “lobbiö kifejezés. A lobbi kifejezés, az, hogy lobbista meg lobbiszervezet került a törvénybe, ez ízlés dolga, hogy ki milyen szót használ, de szeretném aláhúzni, hogy az érdekérvényesítés azért volt benne a korábbi előterjesztésben, mert éppen a magyar nyelv védelme érdekében, éppen a magyar nyelv védelme érdekében megszületett törvényre való hivatkozással úgy gondoltuk, hogy kerülni kellene azokat a szavakat, amelyek nemcsak egy negatív kényszerképzetet keltenek, de egyszerűen idegen szóként kerülnek bele a jogszabályainkba. Mellesleg azért sem lenne jó ezt a lobbi kifejezést használni, hiszen amint látjuk, nincs ma ember, aki ehhez a tartalomhoz ne rossz képzettársítással fordulna.

Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum azt javasolja, hogy feltétlenül tisztázni kell, hogy itt csak a normaszöveg pontatlanságáról van szó, vagy más irányú burkolt szándékról, amikor a norma és jogalkotás mellett az egyedi és egyéni eljárásokra is ki akarja terjeszteni a törvénytervezet hatályát, ugyanis ehhez képest még a miniszter úr előbb elmondott expozéja is ellentmondásos volt, mert először kiemelte, hogy a lobbizás teljes spektrumát fel kell tárni, így a jogalkalmazás körében is biztosítani kell ezt a tevékenységet, később pedig, amikor az indokolást olvasta a miniszter úr, akkor még egyszer elmondta, ami az indokolásban egyébként benne van, ennek az ellenkezőjét, hogy a lobbitevékenység csak a normatív döntésekre terjedjen ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kifogásoljuk azt, hogy ez a tervezet nem foglalkozik a társadalmi, érdek-képviseleti és civil szervezetek ilyen irányú érdekérvényesítő tevékenységével, kifogásoljuk azt, hogy kizárólag üzletszerű lobbitevékenységre terjed ki az előterjesztés, kifogásoljuk, hogy a civil szféra kimarad, kifogásoljuk azt, hogy a köztestületek is kimaradnak, és nem sorolom föl annak a 22 szervezetnek a nevét, amelyek érveikkel alátámasztott tiltakozásukat már elküldték, és több száz civil szervezet, aki nem ért egyet ezzel az előterjesztéssel. A 2001-es törvényjavaslat meghatározta, maga a törvényjavaslat határozta meg azokat az intézményeket - így az Országgyűlés, a megyei önkormányzatok -, amelyek a lobbiszervezetek nyilvántartásait kezelnék, vezetnék, engedélyező eljárásokat tesznek, egyfajta hatósági jogkörben járnának el. Óriási hiányossága ennek az előterjesztésnek, hogy ezt nem teszi meg, sőt egyszerűen nemhogy nem teszi meg, egy kormányrendeletben kívánja szabályozni, hogy mely szerv fogja majd ezeket a lényegében hatósági funkciókat ellátni. Ez mindenképpen aggályos, törvényben kellene meghatározni, hogy a lobbiszervezetek nyilvántartását mely szerv fogja gyakorolni.

Végezetül ez a tervezet teljesen feleslegesen módosítaná egyébként a képviselők jogállásáról szóló törvénynek azt a részét, amiről képviselőtársaim már beszéltek, hogy az előterjesztőnek vagy felszólalónak el kellene mondani azt, hogy milyen kapcsolata van egyébként valamelyik területhez, ez megvalósíthatatlan szabályozás; miközben a képviselők jogállásáról szóló törvényt az összeférhetetlenség miatt szabályozni kellene, hogy a képviselői tevékenység egyébként összeférhetetlen a lobbista tevékenységgel. Meggyőződésem egyébként, hogy a Házszabály, a jogalkotási törvény mellett még a büntetőjogi intézkedésekről szóló törvény kapcsolódó passzusait is felül kellene vizsgálni, és módosítani kellene.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum képviseletében elmondhatom, hogy úgy véljük, hogy a felsorolt kifogások és a törvény hiányosságai miatt azt csak jelentős átdolgozással tudjuk támogatni, reméljük, a minisztérium partner lesz abban és személy szerint miniszter úr is, hogy ebben az átdolgozásban a legjobb megoldások szülessenek meg, és ez csak a jogszabályalkotásra kiterjedő lobbialkotás legyen.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 126 2005.11.23. 17:59  117-127

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr, Miniszter Úr, Képviselőtársaim! A 2003-ban hatályba lépett büntetőeljárási törvény első nagy terjedelmű módosításában három fontos területről szeretnék beszélni: az első a jogorvoslati rendszer átalakítása, a kétfokú rendes jogorvoslat bevezetése, a második a közvetítő eljárás, a harmadik pedig a távol tartás intézménye.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elsőnél szeretném biztosítani a miniszter urat és a kormányt, hogy a Magyar Demokrata Fórum támogatja azt a javaslatot, amely kizárólag abban az esetben teszi lehetővé kétfokú rendes jogorvoslat alapján a harmadfokú bírósági eljárást, ha az ügyben korábban két bírói fórum a terhelt bűnösségét eltérően ítélte meg. Az élet is kikényszerítette ezt a megoldást, emellett a javaslat továbbra is biztosítja a felülvizsgálat és a rendkívüli jogorvoslat lehetőségét.

A javaslat megoldási formáját is támogatjuk: a harmadfokú eljárásban bizonyításnak már nincs helye, ezért a harmadfokú eljárásban nem lehet sérelmezni a megalapozatlanságot, ott vagy az első-, vagy a másodfokú eljárás eredményeként megállapított tényállás lehetne az irányadó. A javaslat ugyanakkor biztosítja harmadfokú bíróságnak, hogy hatályon kívül helyezheti akár az első-, akár a másodfokú bíróság ítéletét, és új eljárást rendelhet el, ha az ítéletet megalapozatlansága miatt nem lehet felülbírálni. Úgy véljük, hogy a büntetőeljárási törvény rendes és rendkívüli jogorvoslatait érintő módosításra szakmailag is igény fogalmazódott meg, ez szükséges, és a megoldási javaslatot is támogatni tudjuk.

A mediáció, vagy a közvetítő eljárás intézményével kapcsolatban ki kell emelnem azt a nemzetközi kötelezettségünket e tárgyban, amely miatt fontossá vált ez a szabályozás, másrészt pedig nemzetközi kötelezettség nélkül is rendkívül fontos, hogy a sértettek és az áldozatok fokozottabb védelmét tudjuk - akár a nemzeti jogalkotás keretében is - megvalósítani. A közvetítő eljárás középpontjában a sértettnek és a bűncselekmény következményeinek kell állnia, ugyanakkor az elkövetőt minden eszközzel ösztönözni kell arra, és támogatni kell abban, hogy a jóvátétel, a kártérítés irányába mozduljon. A sértett igazságszolgáltatás iránti igénye sok esetben kimerül egyébként a kárpótlásban, egy számára méltányos, gyors és igazságos megoldásban. A tapasztalatok szerint - és főleg így van ez a vagyonellenes bűncselekmények körében - nem a megbüntetés a sértett elsődleges célja, hanem az, hogy a kárát az elkövető megtérítse, mérsékelje, illetve a vagyontárgyait visszaszolgáltassa, amelyeket adott esetben az eljárás során nem tudtak lefoglalni. A sértettnek sok esetben másod- és harmadlagos kérdése a vagyon elleni bűncselekmények esetében, hogy aztán milyen büntetést kap az elkövető.

Az állami kárenyhítés: akár a sértett kárának mérséklése szempontjából fontos lehet az elkövető ösztönzése arra, hogy nyújtson az áldozatot megillető megfelelő kártérítést, jóvátételt, akár közvetlenül az áldozatnak, vagy az áldozat családjának, és szolgáltassa vissza az áldozat tulajdonát képező, egyébként bűncselekménnyel megszerzett vagyontárgyakat, vagy dolgokat. Ebben a mediációnak fontos szerepe lehet az elkövetkező időszakban. Az elkövetők a közvetítő eljárás keretei között is szembesüljenek azzal a kényszerrel, hogy csak akkor számíthatnak enyhébb megítélésre, kedvezményekre a büntetőeljárásban, ha a közvetítő eljárásban együttműködnek, ha megfelelő kárenyhítést vagy kártalanítást nyújtanak a sértetteknek, az áldozatoknak, vagy visszaszolgáltatják azok vagyontárgyait.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálatos ugyanakkor, hogy eddig még nem történt meg a büntetőeljárási törvény módosításához kapcsolódó külön törvény elkészítése a mediáció részletes szabályairól. Nagyon célszerű lett volna egyébként, hogyha ennek a törvénynek a megtárgyalásakor előttünk lett volna a tárgybeli törvényjavaslat is, és egyidejűleg tudtuk volna ezt megtárgyalni.

A második kérdés, amelyről kicsit bővebben szeretnék beszélni, a távol tartás kérdése. A törvényjavaslat benyújtására közel egy évvel ezelőtt, jóval az erről szóló 11 pontos intézkedési tervet tartalmazó 2003-as országgyűlési határozatban foglalt határidő után került sor, mert az egy 2004-es határidő volt. Itt azért jelentős késedelem mutatható ki. A családon belüli erőszakkal foglalkozó civil szervezetek talán minden politikai beszédnél sokkal pontosabban tudták megfogalmazni, hogy mi is volt itt a probléma az elmúlt időszakban.

Engedje meg, miniszter úr, hogy a civil szervezetek e tárgyban megfogalmazott véleményét elmondjam. A kormány az Országgyűlés által előírt 11 feladatból csupán egyet végzett el a bántalmazók távol tartásáról szóló törvényjavaslat elkészítésével, a többi tíz feladatot a kormány egyáltalán nem, vagy elégtelenül teljesítette. A családon belüli erőszakkal kapcsolatos kormányzati tevékenységek koordinálatlanok - mondják a civilek -, ötletszerűek, csak szórványosan támaszkodnak a szakértői szervezetek tudására. A kormány tehát egészében véve elszabotálta a családon belüli erőszak elleni nemzeti stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslatot. Eddigi tevékenysége alapján a kormány a nőpolitika terén megbukott. A kormányzaton belül - és még mindig idézem a civil szervezeteket, és a legjelentősebbeket ebben a témakörben - a nők emberi jogai mellett következetesen kiálló Esélyegyenlőségi Kormányhivatal működését számos fogyatékosság, kapkodás, felszínesség jellemzi. Ennek talán éppen az a fő oka, hogy az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal nem kap a kormánytól kellő felhatalmazást, nem kap kellő forrást a kormány nőpolitikájának, vagy akár a nőpolitika valamely szeletének kialakítására és végrehajtására.

Eddig tartott a civil szervezetek véleménye. Csak jelezni szeretném, hogy a Magyar Demokrata Fórum a kormányhivatal tevékenységét munkaügyi, és az álláskeresőket sújtó diszkriminációval szembeni fellépése terén szinte szóról szóra ezekkel a kifogásokkal illette. Miniszter úr, a mai lapokban - csak a mai lapokban! - négy diszkriminatív álláshirdetést találtam. Soha, semmi nem történik. Körülbelül ötször tartottam ebben sajtótájékoztatót, hogy meg kell állítani, már ott meg kellene akadályozni, hogy az újságok közölhessenek olyan diszkriminatív álláshirdetéseket, hogy “fiatal, nő, maximum 30 évesö és sorolhatnám azokat a diszkriminatív kitételeket, amelyeket országos terjesztésű napilapokban olvashatunk folyamatosan.

 

(16.00)

Ezeket kifogásoltuk az elmúlt hónapokban. Egyetértek a civil szervezetekkel, nem lehet hatékony egy olyan hivatal, amely a szükséges források hiányában látszatműködést folytat, és még egyszer szeretném aláhúzni, ez nem a hivatal hibája, ez a kormányé, amely megelégszik azzal, hogy a hivatal kapcsán látszatpolitizálás legyen, hogy látszatintézkedések mentén hoz létre olyan hivatalokat, amelyekben csak az ott dolgozók bérére jut a költségvetésből pénz. Alulfinanszírozott költségvetési háttérrel valóban csak a nevükben tudnak létezni az ilyen szervezetek, pedig valós munkájukra volna szükség, nem pedig a szervezet létére.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint szükség van azokra a törvényi lehetőségekre, melyek védelmet nyújtanak a bántalmazott hozzátartozóknak. A törvényjavaslatban elképzelt szabályozás azonban korántsem teljes ilyen szempontból. Magyarországon sok ezer család él szörnyű napi konfliktusok közepette, az erre szakosodott ellátó intézményrendszer pedig még alig van kialakulófélben. Különösen hátrányos helyzetben vannak a falvakban élők, még különösebben hátrányos helyzetben vannak azok a kistelepülésen lakók, akik semmiféle ilyen jellegű vagy tartalmú szolgáltatást nem tudnak igénybe venni. De hasonló helyzetben vannak adott esetben a nagyvárosokban is azok a hátrányos helyzetű emberek, akikhez nem jut el megfelelő információ arról, hogy mit tehetnek, kihez fordulhatnak ilyen helyzetben. Nincsen megfelelő számú és területi lefedettségű, erre speciálisan képzett terápiát biztosító pszichológus, kevés a szociális munkás, a védőnő, aki azt az adott települést ismerné és az ott lakóknak segíteni tudna. Ami talán a legkirívóbb, hogy kevés vagy nincs olyan átmeneti anya-gyermekotthon, ahol valóban védelmet, illetőleg fedelet kaphatnának azok a menekülő családok, akik nem egy esetben egy-két-három gyerekkel kényszerülnek arra, hogy elhagyják az otthont.

Több civil szervezet kifogásolta, és én egyetértek ezzel, hogy a pedagógusok sincsenek felkészítve, és nincsenek elvárások sem arra, hogy a pedagógusok felismerjék vagy segítsék például a családon belüli erőszak áldozatául esett gyerekek rehabilitációját. A statisztikák szerint 1 millió nő esik áldozatul családi erőszaknak évente a világban, és ez nemcsak a világot jelentő statisztika, hanem Magyarországon is minden héten egy asszony és egy gyermek hal meg családon belüli brutalitás következtében. Jelenleg nincs meg az a törvényes eszköz, amely az elkövetőt korlátozza, korlátozza őt abban, hogy eszközök lehetnének arra, hogy eltávolítsa őt a bántalmazottak környezetéből. A megfélemlített, bántalmazott hozzátartozóknak három választási lehetőségük van, elhagyják az otthonukat és a szerencsésebbek egy családnál, egy szomszédnál meghúzódhatnak, vagy maradnak otthon, eltűrik az erőszakot, vagy pedig a legrosszabb dolgot választják, és elhagyják az otthont, de hajléktalanok sorsára jutnak, nemegyszer egy-két gyerekkel kerülnek utcára.

Tudom, hogy a családon belüli erőszak egy nagyon sokrétű, rendkívül összetett társadalmi probléma, nyilvánvaló, hogy egyetlen szabály és egyetlen jogszabály erre nem fog megoldást találni, mégis úgy látszik, hogy az üdvözítő megoldás egy olyan komplex elképzelés, amely valamennyi lehetséges oldalát vizsgálja meg ennek a súlyos társadalmi kérdésnek, ez azonban évek óta várat magára. A büntetőeljárási törvény tárgybeli módosítása is csupán részmegoldást tartalmaz, úgy tűnik, hogy azt a tanácstalanság, ugyanakkor az ígéretek és a korábban megfogalmazott országgyűlési határozat kényszere szülte meg. A bántalmazottakkal, megfélemlítettekkel foglalkozó szakmai szervezetek egyhangú véleménye, hogy a védelem sok esetben azonnali fellépést igényel, a bántalmazó hozzátartozó gyors eltávolítása a veszélyeztetettek közeléből akár életeket menthet. A mostani javaslat nem teremt lehetőséget azonnali intézkedésre, mivel a távol tartás lehetősége mint büntetőeljárási kényszerintézkedés jelenik meg. Ennek elrendelésére pedig csak abban az esetben van lehetőség, ha más kényszerintézkedés, előzetes letartóztatás, őrizetbe vétel alkalmazására nem kerül sor. A távol tartás tehát egy sorban van azokkal a kényszerintézkedésekkel, melyeket a bíróság rendelhet el. Ez egyben ki is zárja a családja bántalmazásával gyanúsítható személy azonnali eltávolítását.

A szakmai szervezetek e tárgykörben megismerhető véleménye is az, hogy a lényeg mégiscsak abban lenne, amikor a bántalmazó azonnali eltávolítására találunk megoldást. Hogy idézzek egy másik civil szervezetet, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesületet, három év alatt - mondják - még egyszer sem találkoztam olyan esettel, hogy a bántalmazott családjától elzárták volna az elkövetőt. Aztán hozzátette, sajnálatos, hogy az elkövető tulajdonjoga erősebb, mint a bántalmazott élethez és testi épséghez való joga.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szakmai viták során többen fölvetették már az alkotmányossági aggályokat is. Éppen az előbbi idézetben szereplő fontos jogkérdésre mutatva arra hivatkoznak, hogy az intézkedés mint olyan mintegy kényszerintézkedés, amely korlátozza a feltételezett elkövető jogait, holott annak az ártatlanság vélelméhez való joga alapján erre nincs lehetőség. A probléma ellen küzdő civil szervezetek ugyanakkor azt szeretnék, ha olyan megoldás születne, amely nem a bántalmazó, hanem a bántalmazottak jogait védi. Hivatkoznak elsősorban az őrizetbe vétel intézményére, amely ugyancsak kényszerintézkedésként biztosítja, hogy annak alkalmazására alkotmányos keretek között sor kerülhet, csak indokolt esetben kerülhet nyilván erre sor.

A szakmai szervezetek által ugyancsak nagyon fontosnak ítélt kérdés, hogy a távol tartásnak a nemzetközi tapasztalatok szerint az egyik fő funkciója az áldozatok védelme abban az esetben is, ha az elkövető általi megtorlástól, bosszútól tartva nem kívánnak büntetőeljárást indítani. Az érintettek fontosabbnak tartják a fenyegetettségtől való azonnali, de rövid távú megszabadulást, mint a hosszú távú megoldást, egy hosszú büntetőeljárást. A törvényjavaslat csak erre a hosszú távú megoldásra adhat választ, hiszen a távol tartásról szóló döntéshez be kell várni a bíróság döntését, az esetleges jogorvoslatok lezárultát. A törvényjavaslat tehát a távol tartás alkalmazását az elkövető szigorúbb megbüntetésére irányuló eljárások függvényében teszi lehetővé, nem pedig a sértett azonnali védelmi szükségletéhez igazodva. A távol tartás igényének meghosszabbítására, újbóli elrendelésére az előterjesztés ugyancsak nem tartalmaz rendelkezéseket, holott annak alapjául veszélyeztetettség fennállása kell hogy mindig alapul szolgáljon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megfontolásra javasoljuk azt is, hogy a jogalkalmazás és az elrendelés egyértelműsége érdekében a távol tartáshoz konkrét tényállás kapcsolódjon, a hosszú távú megoldás érdekében pedig a távol tartás kerüljön be a büntetési nemek közé mind a büntető, mind a szabálysértési kódexbe. A rövid távú megoldás érdekében a rendőrségnek legyen lehetősége azonnal alkalmazható ideiglenes távoltartási szabályok alapján intézkedni. A tárgybeli javaslat ugyanis csupán középtávon, az eljárási időtartam alatt tudja ezt az igényt biztosítani.

Összegezve a Magyar Demokrata Fórum álláspontját a törvényjavaslatról: a jogorvoslati rendszer változtatásait jónak, szakmailag megalapozottnak tartjuk, ugyancsak támogatjuk a mediáció intézményének létrehozását, a távol tartás intézményével kapcsolatban azonban fenntartjuk az elmondott aggályaimat, ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy ez a megoldás is több a semminél, azonban szükséges lenne, hogy ezt az első lépést rövid időn belül több más lépés kövesse. Ezzel együtt a büntetőeljárási törvény módosítására irányuló javaslatot támogatni tudjuk, de felszólítjuk a kormányt, hogy a családon belüli erőszak elleni fellépés érdekében haladéktalanul tegye meg azokat a lépéseket, amelyek a szabálysértési eljárásban, a rendőrségi törvénnyel és a soron kívüli eljárásokkal kapcsolatban szükségesek, továbbá teljesítse azokat a szakmai, illetve szakemberképzéssel összefüggő intézkedéseket, amelyekről beszéltem.

 

(16.10)

Tegye lehetővé azon átmeneti otthonok számának a bővítését, amelyek nélkül pusztán írott betű marad a családon belüli erőszak áldozatainak a védelme, ahol valóban átmeneti menedéket tudnak találni, s ezek azok az intézmények, amelyek a megelőzésben, az áldozatvédelem területén és a közvélemény irányában is szükségesek lennének.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Dr. Hankó Faragó Miklós tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 4 2005.11.28. 5:12  1-12

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr az imént a felelős politizálásról beszélt. Nézzük meg, hogy a kormány az elmúlt egy évében hogyan valósította meg ezt a felelős politizálást!

A Magyar Demokrata Fórum szerint nem felelős az a kormány, amely egyenlőséget ígér, miközben másfajta egyenlőtlenséget teremt. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr ma már nyíltan vállalja a politikájában, hogy a magyar középosztályt háttérbe szorítja; a legelesettebbeket kívánja segíteni - bár itt is több a szó, mint a tett -  míg a leggazdagabbakat akarja segíteni.

Tizenöt évvel a rendszerváltozás után, miniszterelnök úr, egy felelős kormány nem tehet ilyen különbséget, hiszen a magyar középosztályt igenis segíteni kell, ők tudnak a legtöbbet segíteni a gazdasági erejükkel, a kis- és középvállalkozásokkal; olyan emberek, akik a maguk kreativitását, a maguk vagyonát kockáztatják, ők tudnak versenyképes Magyarországot építeni. Ők azok, akik öngondoskodó módon egy nagyon széles társadalmi réteget képviselnek.

(13.30)

A gyurcsányi logika, amelyik a legelesettebbek és a leggazdagabbak támogatására irányul, ez a latin-amerikai típus a világban, egy szűk, de nagyon tehetős elithez vezet, és egy rendkívül széles, lecsúszott réteghez.

Alig tapintható ki egy középosztály, ami teljesen ismeretlen egyébként az európai demokráciákban. Vajon mit érez át a közös felelősségből az a kormány, amely a Kádár-korszak adósságfelhalmozó politikájában látja Magyarország sikerének a kulcsát?

A Magyar Demokrata Fórum szerint a szocialista költségvetés tönkreteszi az elmúlt tizen-egynéhány év eredményeit, azokat az eredményeket, amelyeket egyébként közösen értünk el. Most azonban a felelőtlen költségvetésükkel a jövő évi költségvetési hiány akár a 9 százalékot is elérheti, és így a kohéziós alapokból folyósított támogatásokat is elveszíthetjük. Ezt bizonyítja egyébként épp a mai napon napvilágot látott GP Morgan-program, miszerint Magyarország leghamarabb 2014-ben válhat az eurózóna tagjává. Ki vállalta, miniszterelnök úr, hogy 2010-ben Magyarország tagja lesz az eurózónának? Ön és az ön kormánya. Vajon valóban felelős politika ez, miniszterelnök úr?

A londoni elemzők szerint Magyarországot nemcsak Szlovákia, Csehország, hanem Románia és Horvátország is meg fogja előzni. Felelős-e az a politika, miniszterelnök úr, amely a 4-5 évvel ezelőtti mintaorsz&aacut