Készült: 2020.07.06.11:11:59 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

169. ülésnap (2004.09.29.), 18. felszólalás
Felszólaló Dr. Dávid Ibolya (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 16:00


Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök-jelölt Úr! Kedves Képviselőtársaim! A mindenkori kormányprogram üzen. A mindenkori kormányprogram üzen a nemzetnek, az ország polgárainak, hogy a kormány miként képzeli el az ország jövőjét, milyen célokat fogalmaz meg, és a célok elérését hogyan hajlandó megtenni.

A jó kormányok programjairól az emberek beszélnek az utcán, a boltban, a munkahelyen, vagy, ahogy Gyurcsány úr mondta, füstös vagy kevésbé füstös kocsmákban. A rossz kormányok programjairól a politikusok és legfeljebb a politológusok vitatkoznak. Erről a kormányprogramról pedig sokat beszéltek az emberek, de nem azért, mert olyan érdekes, hanem azért, mert olyan titokban készült. Olyannyira titokban készült, hogy még a kormánypárti politikusok is csak háromnegyed órát kaptak az átnézésére, aztán beszedték tőlük a számozott példányokat, mert nem bíztak bennük.

Nekünk, ellenzéki politikusoknak és az ország polgárainak több szerencsénk volt, mert nekünk jutott másfél nap arra, hogy elolvassuk. Így, utólag talán szerencsésebb lett volna, ha a kormánypárti politikusok kapnak másfél napot, hogy ne csak elolvassák, hanem módosító indítványaikkal is jobbá tegyék.

Végigolvasva ezt a szupertitkos kormányprogramot, nekem egy régi szakácskönyv jutott eszembe. Ez a szakácskönyvet a kezdő háziasszonyoknak írták, volt ebben egy recept, amit hamisgulyásnak hívnak. Ez a leves, amelyik ránézésre ugyan gulyásnak néz ki, de ha az ember megkóstolja, rögtön rájön, hogy nem az igazi; más az íze, hiányzik belőle valami. A lényeg, hogy hiányzik belőle a hús. Ez a kormányprogram pontosan olyan, mint a hamis gulyásleves, van benne zöldség, de nincs benne hús. (Taps az ellenzéki padsorokban.) Látszik, hogy a kormányprogram alkotói nehéz helyzetben voltak, abból főztek, amit az elődök hátrahagytak a konyhaszekrényben. Nem jó az alapanyag.

Tisztelt Hölgyeim, Uraim! A Magyar Demokrata Fórumnak három alapvető problémája van a programmal. Az első, hogy sok újdonság nincs benne, javarészt a már ismert, korábban megkezdett kormányzati cselekvést ismétli. A második, hogy ez a program az ellentmondások programja. Egyszerre ígér mindenkinek mindent, és törekszik a költségvetés, a közös kassza egyensúlyban tartására. A harmadik problémánk, hogy a program pontosan látja ugyan a problémákat, a feladatokat, azonban azokra vagy semmilyen, vagy nem jó megoldásokat ígér.

A Magyar Demokrata Fórum első kritikáját hadd fogalmazzam meg úgy, ami úgy szólt, hogy nem sok újdonságot tartalmaz ez a program, mindent elárul a kormányprogramban leggyakrabban használt szó, a “folytatjukö. Tisztelt képviselőtársaim, szám szerint 36-szor fordul elő ebben a kormányprogramban a “folytatjukö szó. Szám szerint a “változásö és a “változtatniö szavak összesen csak 9-szer fordulnak elő, általában ott is csak a változásra van szükség idézőjeles mondatára. Ám a hogyan kérdésre mindössze egyetlen esetben találunk konkrét választ.

Miniszterelnök-jelölt Úr! Hol ebben a cselekvő kormány programja? Ez a kormányprogram javarészt nem más, mint már létező kormányzati programok újracsomagolása. De a programírók rafináltak voltak, ezt el kell ismernem. Hogy elleplezzék az új kezdeményezések hiányát, bizonyos ígéreteket duplán szerepeltettek, ilyen például a kollégiumok építése, amely két külön fejezetben is felbukkan.

Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Dupla ígéretek helyett szimpla megoldásokat vár a Magyar Demokrata Fórum!

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a kormányprogram az ellentmondások programja. Égbekiáltó az ellentét ugyanis a program első részében kifejezett értékek és célok, illetve a gyakorlati ígéretek között. És még égbekiáltóbb az ellentét, ha az elmúlt hónap kormányzati cselekvéseit is figyelembe vesszük. Egyik leggyakrabban emlegetett érték a programban az igazságosság. A kormány állítása, hogy igazságosabbá akarja tenni Magyarországot. Nem szeretnék ezeken a pontokon végigmenni, mindössze egyetlen példán keresztül kívánom megmutatni azt, hogy mennyire nem igazságos ennek a kormánynak a programja.

A program igazságos közteherviselést és alacsony adókat ígér. Konzervatív politikusként azt várnám, hogy az igazságosabb közteherviselés jegyében átfogó adóreformról olvashatnánk ebben a programban; vagyis egyszerűbb, a polgárok által is érthető és hiba nélkül kitölthető adóbevallást, a külföldi befektetők számára is érthetetlen helyi iparűzési adó megszüntetését, az általános forgalmi adó európai átlaghoz közelítését, hogy csak néhány javaslatot említsek azok közül, amelyeket a munkaadók fogalmaztak meg az elmúlt napokban. De adóreformról szó sincs.

Konzervatív jobboldali politikusként azt várnám, hogy az igazságosság jegyében a kormány csökkenti a vállalkozókat és a munkavállalókat fojtogató adó- és járulékterheket. Önöknek, szocialistáknak minden bizonnyal ismerősen cseng a szó: kizsákmányolás. Hadd mondjam önöknek azt az elrettentő példát is ebből a kormányprogramból, hogy ha Magyarországon egy munkavállaló alkalmazásának költségét 100 forintnak vesszük, akkor abból a munkavállaló csak harmincegykét forintot kap kézhez, a többit elviszi az állam. Az igazságos közteherviselésről csak akkor beszélhetünk, ha ez az igazságtalan kizsákmányolás igazságos módon enyhül, és elviselhető, indokolható szintre mérséklődik.

Konzervatívként azt várom, hogy a kormány eltörli a haláladót, az egyik legigazságtalanabb adónemet. Hiszen nem elég egy családnak elveszíteni hozzátartozóját, még olyan adóval terhelik, amely a legigazságtalanabb adó. Egy életen át szorgos munkával gyűjtött össze valaki egyszer már leadózott jövedelemből származó vagyont, s aztán az állam ezt még egyszer, halál okán megsarcolja - pusztán azért, mert valaki vagyont gyűjtött. Igazságtalan ez az adónem, mert a megtakarításokat, a gyermekeikről gondoskodókat bünteti, és közvetve azokat támogatja, akik felélik, elpazarolják vagy elköltik jövedelmüket. Ám az igazságosságra hivatkozó kormányprogram ezekről a kérdésekről egy szót sem említ.

Konzervatív politikusként azt vártam, hogy mikor érek a szövegben az árfolyamnyereség-adóhoz, ám meglepetésemre azt nem találtam. Ehelyett találtam egy mondatot, a kormányprogram talán legigazabb mondatát, amit most idézni szeretnék: “Az állam takarékossága mellett az egyensúly forrása a polgárok, a családok megtakarítása. Bátorítani és ösztönözni kell a jövőre szóló öngondoskodást.ö

Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Ez a mondat és az a tény, hogy a korábban beharangozott ígérete nem szerepel a kormányprogramban, felbátorít arra, hogy egy kéréssel forduljak önhöz. Arra kérem, hogy ne emelje meg az árfolyamnyereség-adót, ne büntesse azokat a polgárokat, akik megtakarítanak, akik magukról, családjukról és jövőjükről akarnak gondoskodni. Mert miniszterelnök-jelölt úr, az árfolyamnyereség-adó lassítja a polgárosodást, igazságtalanul megsarcolja a középosztályt, és visszaveti a magyar tőzsde fejlődését is. Az, hogy a magyar polgárok pénzügyi tudatossága javuljon, és ne a Baumaghoz vigyék a pénzüket, az nemzeti érdek. Az, hogy egyre többek számára a hosszú távú tervezés, az öngondoskodás alapvető és fontos erény legyen, az is nemzeti érdek. Az, hogy egyre több magyar vállalat jusson friss tőkéhez a tőkepiacon keresztül, és ezáltal új munkahelyek is létrejöjjenek, ez is nemzeti érdek.

Konzervatív jobboldali politikusként hiszek a polgárosodás fontosságában. Hiszek abban, hogy erős nemzet csak ott van, ahol erős a középosztály, márpedig a megtakarításokat, a középosztályt, a polgárosodást büntető adót egy magát konzervatívnak, jobboldalinak valló politikus nem szavazhatja meg.

Tisztelt Országgyűlés! Az igazságos közteherviselés ennek a kormánynak a programjában nem más, mint egy könyvelési trükk. A kormány néhol ad, máshol elvesz, de a kiadási és a bevételi oldal egyenlege marad. Ez a szocialista logika, tisztelt képviselőtársaim!

A kormányprogram harmadik hibája, hogy a problémákat felismeri ugyan, de vagy nem ad megoldást, vagy az nem jó megoldás. Két példát szeretnék említeni, a versenyképességet és a magyar tudásban rejlő potenciál kihasználását.

A kormányprogram kiemelten fontosnak tartja a magyar gazdaság versenyképességének javítását, és ezzel egyet is értek. De az ennek érdekében tenni kívánt lépések rendkívül erőtlenek. A világ az alapján ítél, hogy egy ország gazdasága mennyire integrálódik a globális gazdaságba, milyen fejlettségen áll az internethasználat, azon belül is a széles sávú internetkapcsolat, polgárai milyen mértékben képesek a külvilággal kommunikálni, és a kormánya mennyire befektetőbarát kormány.

 

(10.00)

Nos, tisztelt képviselőtársaim, az ezek alapján mért nemzetközi összehasonlítások szerint Csehország és Szlovénia már tavaly bekerült a húsz legsikeresebb ország közé, idén Lengyelország és Szlovákia is ott lesz, Horvátországot, Romániát és még Szerbiát is mint a jövő Európájának kistigriseit említik. És Magyarország ma hol van? Sehol. Lekerültünk a világ befektetői térképéről. Bármilyen, a befektetésre vonatkozó nemzetközi összehasonlítást vizsgálunk, hazánk egyre hátrább kerül a listán, és egyre kevésbé vonzó. Mi, magyarok, akik nemrégiben még a régió élenjárói voltunk, ma valahol a középmezőnyben vagyunk.

A Magyar Demokrata Fórum véleménye, hogy a versenyképességről szóló fejezet célokat fogalmaz meg, de nem rendel hozzá cselekvést. Hadd mondjak önöknek egy példát: egy nemzetközi vizsgálat nemrégiben kimutatta, hogy egyenes arányosság van egy ország jóléte, gazdagsága, illetve aközött, hogy az adott országban hány nap alatt lehet bejegyeztetni egy vállalkozást. Az élen Ausztria áll, ahol kettő nap alatt, a sor végén néhány afrikai állam, ahol akár egy évbe is kerül; Magyarország a középmezőnyben van, két-három hónap is kell egy cég bejegyeztetéséhez. Tehát ez is egy olyan terület, ahol tudunk javítani. A kormány ismeri ezt a problémát, ezért felbukkan egy kifejezés a szövegben: egyablakos rendszer bevezetése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy az egy ablak azért van, hogy leegyszerűsítsük az ügyintézést a befektetni szándékozók számára. Az adóreform, a bürokrácia leépítése, ez az igazi munkahelyteremtő politika. Gyurcsány Ferenc akár ezerszer is leírhatja, ezerszer is elmondhatja, hogy munkahely, munkahely és munkahely, attól még nem fognak Magyarországra jönni a befektetők, attól még nem kapnak kedvet a magyar vállalkozók, hogy bővítsék vállalkozásaikat és új munkahelyet teremtsenek.

És ha már a munkahelyteremtésnél tartunk, engedjenek meg néhány elismerő szót is. A Magyar Demokrata Fórum hosszú ideje küzd azért, hogy a 45 év felettiek elhelyezkedési problémáin, újrakezdési esélyein javítson a politika, programot is adtunk az Országgyűlésnek. Örömmel vettem észre, hogy a Magyar Demokrata Fórum politikusai nem küzdöttek hiába: a kormányprogram járulékkedvezményt ígér az ötven év feletti munkavállalót foglalkoztató vállalkozásoknak. Ezt a lépést mindenképpen helyeseljük.

De visszatérve a versenyképesség kérdéséhez: Magyarország versenyképességét nagyban javítaná, ha maximálisan ki tudná használni a magyar tudásban rejlő gazdasági potenciált. A kormányprogram talán ebben a kérdésben a legálszentebb: partnerséget kínál annak a Tudományos Akadémiának, amelynek a költségvetését éppen most sújtották óriási megszorításokkal; partnerséget kínál a magyar kutatóknak, tudósoknak, miközben a kutatás-fejlesztésre költött állami pénzek történelmi minimumra estek. Márpedig ebben a kérdésben nincs helye mellébeszélésnek.

Nemrégiben egy neves nemzetközi elemző intézet felmérést készített száznál több nagyvállalati vezető körében, hogy mely országot tekintik egy esetleges kutatás-fejlesztési központ létesítése szempontjából lehetséges helyszínnek. Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországot mindösszesen ketten említették. Ennyit ér ma Magyarországon a tudásalapú gazdaság. És ez drámai helyzet. Nem lehet sikeres egy olyan kormányprogram, amelyik csak azért nyújt kezet a magyar tudomány felé, hogy elvegye onnan a pénzt.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2000-ben a sydney-i olimpián a százméteres gyorsúszásban indult egy úszó, biztosan emlékeznek rá, Eric Moussambani volt. Ez az úszó alig tudott úszni, tízméterekre maradt le a többiektől, a közönség pedig egy emberként drukkolt, hogy bele ne fulladjon szegény Eric a vízbe. Nos, Eric, az angolna jutott eszembe a kormányprogram versenyképességéről szóló fejezet olvasása közben, mert az abban foglaltak alapján Magyarország sosem lesz más, mint szeretnivaló vesztes.

De ennél van egy jobb pozíció, tisztelt képviselőtársaim: a szeretnivaló győztesé. Ha majd a győztes Magyarország kormányprogramját olvashatjuk, a Magyar Demokrata Fórum azt minden bizonnyal egy emberként megszavazza, ám ezt a kormányprogramot nem támogatja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai