Készült: 2019.11.20.09:55:43 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

47. ülésnap (2015.02.20.), 84. felszólalás
Felszólaló Z. Kárpát Dániel (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:52


Felszólalások:  Előző  84  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Első szóként szeretném elismerésemet kifejezni azért, hogy végre, bár egy kétéves fáziskéséssel, de erről a nagyon fontos kérdésről egyrészt beszélünk, beszélhetünk, másrészt egy olyan kivételes vitának lehetünk szem- és fültanúja, ahol a Fidesz-KDNP a vitához méltó létszámban képviselteti magát. (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.) Állításom szerint ennek így kéne lennie mindig, és nagyon remélem, hogy egy konstruktív, következetesen végigvitt vitafolyamatot követően így lesz a jövőben is; ha a pusmogás ezzel egyetért, akkor is, ha nem, akkor is.

Meg kell jegyezzem viszont, hogy felháborítónak tartom azt, hogy Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő, aki a köreinkben van, nem szólhat hozzá ehhez a vitához, mondván, hogy állítólag nem uniós napirendről van szó. Pedig hát adódik a kérdés: mi uniós kötöttségű felvetés, ha a menekültkérdés nem az, ha a gazdasági bevándorlás kérdése nem az? És azért figyelembe kell vennünk azt is, hogy Magyarország több fronton harcol egyszerre ezen kérdéskör tekintetében, igenis rá van szorulva a magyar parlament is az összes olyan tapasztalatra, ami előreviheti ezt a kérdéskört, tehát nagyon szerencsétlennek tartom, hogy ilyen korlátozásokkal folyik ez a vita. Arról már nem is beszélve, hogy Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere tudomásom szerint az épületbe sem léphet be, tehát igen csonka így a diskurzus kerete.

De azt is látnunk kell, hogy előrébb léptünk ahhoz képest, ahol 2012-ben, 2013-ban vagy 2014-ben voltunk, amikor például Kontrát államtitkár úrnak szegeztem azt a kérdést, ha jól emlékszem, interpelláció formában, hogy mégis mit gondol a debreceni menekülttábor lakóinak viselkedéséről vagy a balassagyarmatiakéról. Egyébként Balassagyarmat egyik önkormányzati képviselője, Dobrocsi Lénárd, akinek önerőből kellett ez ügyben felvilágosító kampányt folytatnia, honlapot létrehoznia, szintén itt van a körünkben, szintén építünk a tapasztalataira, hiszen első kézből való tapasztalatokról kell beszélnünk. Államtitkár úr akkor egy nagyon szakszerű választ adott ‑ és ezért elismerésem ‑, tényekkel, számokkal, de kifejezte abbéli meggyőződését is, hogy az érintett területeken a bűnözési statisztikák nem romlottak, aztán két mondattal később hozzátette azt, hogy ha mégis bűnöznek ezek az illetők vagy elemek, akkor a rendőrség fellép a kellő hatékonysággal. Tehát egy érdekes gondolatmenet volt már akkor tapasztalható, de nem vettek tudomást a problémáról.

Most itt vagyunk, és végre elmondhatjuk azt, hogy már beszédtéma tárgyát képezi az, ami egyébként évek óta nagyon komoly vita tárgya kellene hogy legyen itt a Házban. És egészen elképedve állok az MSZP kritikus gondolatai előtt, azon MSZP gondolatai előtt, amely a határőrség leépítésével elképesztő módon hozzájárult a mostani katasztrofális helyzet kialakulásához, és engedett kibontakozni egy olyan szituációt, aminek az eredménye az, hogy ma szó szerint százezres nagyságrendben közelítik meg hazánkat menekültek, tehát valódi szükséget szenvedők, akiken segíteni kell álláspontom szerint. Tehát akik politikai üldöztetés elől menekülnek ‑ ezt 8-16 százalékra teszik a szakértők az összes ideérkező viszonylatában ‑, valóban segítséget érdemelnek, csakhogy őket összemosni a kárpátaljai magyarokkal vagy az elszakított részeken élő magyar testvéreinkkel, elképesztő arcátlan demagógia, és azt sem lehet eltagadni, hogy az úgynevezett menekültek között számtalan bűnöző jön be Magyarországra, számtalan bűnöző megy innen tovább.

Ha végigsétálnak a határszakaszon ‑ tegyék meg, kérem! ‑, az összetépett személyi okmányokat meg lehet találni. A legnépszerűbb videómegosztó portálon lévő kisfilmeken, az N1 televízió, az Alfahír és más stábok által készített filmeken is tökéletesen látszanak az elszórt, összetépett iratok, azonosíthatatlanná teszik magukat az érintettek. (Dr. Schiffer András: Honnan tudod, hogy bűnözők?) És azt is látnunk kell, hogy a táborok lakói közül például komoly kivizsgálást igényelne az, hogy a madridi robbantó valóban egy magyarországi menekültszállón tengetett-e tíz és fél hónapot azelőtt, hogy arra adta a fejét, amire. Tehát azonosíthatatlan elemekkel vannak tele a menekültszállók is, és elképesztő helyzetbe kerül Magyarország, hiszen nem tudja, hogy kik azok, akikről beszélünk.

Itt adódik egy nagyon fontos kérdés: ha azt szeretnénk ‑ a Jobbik azt szeretné ‑, hogy a határőrséget állítsuk vissza, ha azt szeretnénk, hogy lakott területen belül ne lehessenek olyan menekültszállók, amelyek részben vagy egészében nyitottak, tehát ahonnan ki-be lehet grasszálni, és érintkezni lehet a polgári lakossággal, ha mindezt meg szeretnénk valósítani ‑ és a kormányzatot egyébként most nagyon nehéz jobbról előzni, hiszen retorikailag nagyon bekeményített, a kérdés az, hogy cselekvés szintjére mi szűrődik le ebből ‑, tehát ha meg szeretnénk mindezen szigorításokat valósítani, akkor adódik a kérdés, hogy le tetszettek-e már ülni az Európai Unió illetékes szerveivel, hiszen a háromból kettő komoly terv, az bizony a jelenleg hatályos uniós szabályokba ütközik.

(12.20)

Minket, jobbikosokat ez annyira nem zavar, a magyar polgárok védelme abszolút prioritást élvez számunkra, de önöknél már számtalanszor bebizonyosodott az, hogy ha az Unió előír valamit, csettint, akkor Magyarország ‑ legalábbis önök, Magyarország jelenlegi kormánya ‑ úgy cselekszik. Tehát adódik a kérdés, hogy az illetékes szerbekkel le tetszettek-e már ülni, vagy pedig egy gyönyörű szép kommunikációs háborút folytatnak a magyar virtuális térben belpolitikai stabilizációs szándékkal, miközben nem történik semmi. A miniszterelnöki nyilatkozatot, miszerint keményen szigorítani kell, én maximálisan tudom támogatni. Az óriási probléma az, hogy amióta ezek a nyilatkozatok elhangzottak, szerény becsléseink szerint legalább 15 ezer illegális határsértő tört be Magyarországra, az Európai Unió területén belülre úgy, hogy önök semmit nem tettek ez ellen, meg sem mozdultak.

Az ásotthalmi térségben, ahol Toroczkai László polgármester, aki három mezőőrrel folytat egy nagyon komoly hadjáratot azért, hogy az illegális határsértők minél kevésbé sértsék a polgári lakosság jogait és mindennapjait, életviszonyait, működik egy hőkamera, amely elvileg hét-nyolc kilométerre ellát, amely elvileg bárkinek a mozgását látja. Az egy monitorszobába fut be, ha jól tudom, Röszkére. Tippeljenek, hogy hányszor ment ki bárki is ennek a jelzéseire! Tulajdonképpen egyszer sem, mert a hőka­mera lábánál ‑ a hóban szépen kirajzolódott ‑ van egy ösvény, amelyen naponta több száz határsértő bemasírozik Magyarország területén belülre anélkül, hogy bárkivel találkozna. Aztán majd belterületen, persze, a rendőrség egységei megkeresik ezeket az embereket, összeterelik őket, és végül Szegedre kerülnek adatfelvételre, ahol megmutatják nekik, hogy arra van a debreceni menekültszálló, és aztán ezek az emberek elindulnak gyakorlatilag felügyelet, őrizet nélkül, keresztülgrasszálnak az országon.

Amikor egy éve Kontrát államtitkár úr figyelmét felhívtuk erre a problémára, az akkori számok alapján azt mondtuk, hogy nyolc-kilencszeresére nőtt a menedékkérők száma Magyarországon, de akkor ezzel kapcsolatban nem érzékeltek problémát, azt mondták, hogy a bűnügyi statisztikák nem romlottak, komoly bűncselekmények nem következtek be. De ha megkérdezik Kulcsár Gergelyt, aki Debrecenben él és a debreceni menekülttábor viszonyaival kapcsolatban jártas, vagy ha megkérdezik a balassagyarmatiakat, ahol kétszáz méteren belül templom és iskola is található a menekültszálló közelében, ők a konkrét eseteket fogják sorolni azon több ezer helyi lakos aláírásával, amelyek megtöltik azokat a petíciókat, amelyeket önök éveken keresztül nem vettek figyelembe. Itt a cselekvés ideje, itt a cselekvés órája, lehet végre lépni.

S még egyszer mondom, nagyon óvnék mindenkit attól az MSZP-s összemosásról, amely megpróbál ’56-os magyar menekültek, kárpátaljai magyarok, harmadik országból jövő valódi politikai menekültek és bűnözők közé egyenlőségjelet tenni. Ez tarthatatlan álláspont! Mindannyian tudjuk ebben a teremben, hogy a Magyarországot fenyegető 10 ezres nagyságrendű menekültek között igen szép számban bújnak meg bűnözők, igen szép számban bújnak meg olyanok, akik visszaélnek a liberális szabályozással, és részben Magyarország szociális rendszerén élősködve szeretnének bejutni az Európai Unió területén belülre gazdasági megfontolásokból, anélkül, hogy bármiféle-fajta politikai üldöztetés érné őket. Még egyszer szeretném kihangsúlyozni, ha valakit valódi üldöztetés ér, azt meg kell védeni, annak számára Magyarország is védelmet kell hogy nyújtson, de ez csak az esetek elenyésző részében mutatható ki és tapasztalható.

Még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy a határőrség leépítése elképesztő hiba volt, a Jobbik ennek a visszaállítását szorgalmazza, de addig is a jelenlegi eszközparkkal is ‑ említettem a hőkamera példáját, de említhetnék másokat is ‑ elérhető lenne nemcsak a határaink biztosítása, de az is, hogy a nagy menekültáradat egy jó részét vissza tudjuk fordítani. Ne higgyék el azt, hogy például szerb oldalon kizárólag a menekültek visszafordítását szándékozó célok merülnek fel. Szintén Toroczkai László ásotthalmi polgármester előadásából derül ki, hogy onnan még a hatósági személyek megvesztegetése által is nagyon sok menedékkérő egyszerűen könnyebben jut be az Unió határain belülre, mintha nem is lett volna szerb határőrizet.

S azt is látnunk kell, hogy Koszovóból nem egyes emberek kelnek útra, hanem teljes utcák, teljes nagycsaládok, teljes faluközösségek nagyon jól eligazítva, az embercsempészek által kiokosítva, először Szabadka környékén megtelepedve és a megfelelő időpontban átlépve a határon. Látható tehát, hogy szervezetten zajlik ez az egész.

Várható-e ennek a lecsengése? Nem igazán. Még ha a koszovói helyzet rendeződik, akkor is láthatjuk azt, hogy a szír menedékkérők száma egy év alatt 601 százalékkal, az irániaké pedig 688 százalékkal növekedett. S azt is láthattuk eközben, hogy nagyon komoly, milliós nagyságrendű tömegek várnak menekültként az Unióba való belépésre más vidékeken. Csak Jordániában 1,2 millió ember szakértői becslések szerint, Libanonban 1,5 millió, a szír és török határon pedig 1,7 millió menekült vár arra, hogy Európába érkezhessen akármilyen úton-módon. Nem Magyarország felé vezet az egyetlen ösvény. Tehát való igaz az, hogy egy belső szigorítással el lehetne érni, hogy ne Magyarországon keresztül zúduljon az áradat.

S itt emlékezzünk meg arról is, hogy humanitárius katasztrófa is zajlik. Amikor Morvai Krisztina egy hétvégére leköltözött a térségbe, vagy a Jobbik vezetőségének több tagja tiszteletét tette ott, s egy nagyon tisztességes eligazítást kaptunk és betekintést nyerhettünk az ottani mindennapokba, akkor azért láthattuk, hogy nagyon sok menedékkérő kisgyermekkel jön, pár hónapos kisbabákkal jön, és haláleset is történt már. Tehát ne feledkezzünk meg arról, hogy egy komoly humanitárius katasztrófa elhárításának a felelőssége hárul Magyarországra, valamint az összes érintettre. Aztán a helyi lakosok szubjektív biztonságérzetét nagyon zavarja azt, ha két szír fiatalember betör a tanyára, felszedi a parkettát és tüzet rak belőle ‑ mert ez megtörtént, ez is filmen szerepel ‑, de az is nagyon zavarja a szubjektív biztonságérzetüket, ha eltérítik az autójukat, körbeállja egy 40 fős csoport és követeli, hogy taxisként vigyék be őket Szegedre. Ugyanakkor az is zavarja őket, teljes joggal, hogy átfagyott kisgyermekek szenvedését kell hogy szemléljék nap mint nap azért, mert a magyar hatóságok és más hatóságok ‑ noha eszközrendszer még lenne ‑ bár erejüket megfeszítve próbálnak fellépni, de ekkora emberi erőforrással és ilyen kormányzati határozatlansággal a hátuk mögött egész egyszerűen nem képesek ellátni teljes­körűen a feladatukat.

Látható, hogy az a 17,8 kilométeres ásotthalmi határszakasz, amiről beszélünk, és a 62 kilométeres, ami az egész térséget érinti, könnyedén biztosítható lenne, ez még a jelenlegi eszközparkkal is nagy nehezen megoldható volna, tehát nem kellene azonnal a 2500 fős határőrséget visszaállítani a két schengeni határszakaszon, ez egy hosszabb távú folyamat is lehetne, vagy legalábbis hosszabb kifutású, de ami jelen pillanatban zajlik, hogy Magyarország határait ‑ a határátkelőhelyeket leszámítva ‑ lényegében nem védi senki, az, hogy a Kálvária sugárúton egy ötvenfős koszovói csapat sétálhat, vagy hogy a határtól besétálnak a nagyvárosig és senkivel nem találkoznak, egészen elképesztő. Mint ahogy az is, hogy ebből a több tízezres áradatból nagyságrendileg 50 százalékra tehető azok száma, akik két héten belül eltűnnek a hatóságok látóköréből. Tehát 10 ezres nagyságrendben azonosíthatatlan személyek vagy egyelőre azonosítatlan személyek keresztülmasíroznak Magyarországon, és kontaktust létesítenek a polgári lakossággal. Itt már nemcsak emberi jogi kérdésekről van szó, hanem Magyarország és lakossága szubjektív biztonságérzetének a szavatolásáról is szó van.

S itt fel kell vetnünk egy hosszabb távú problémát is. Való igaz, hogy a kivándorlás kérdése legalább ennyi hangsúlyt érdemelne, de azt is látnunk kell, hogy ha Magyarország képtelen önmaga reprodukciójára, tehát ha nem vagyunk képesek az elnéptelenedett magyar vidéket újra feltölteni élettel és újra lehetővé tenni elegendő számú gyermek születését, akkor a kiürült Magyarország egyfajta szívóhatást, vákuumhatást gyakorolva ide fogja csalogatni azokat a bevándorlókat, azokat a menekülteket, akik számára az itteni viszonyok sokkal inkább csábítók ahhoz képest, ahonnan jöttek. Tehát ha ezt a kérdéskört hosszú távon egy stratégiai gondolkodás mentén nem oldjuk meg, akkor Magyarország előbb-utóbb célországgá válik, kormányzati színezettől és politikai viszonyoktól függetlenül.

Éppen ezért minden egyes magyar kormány és politikai erő múlhatatlan felelőssége az, hogy hozzájáruljon Magyarország reprodukciójának a lehetővé tételéhez, hogy ne ürüljön ki a hazánk, hogy ne váljon csábító célponttá bármilyen menekült, bármilyen bevándorló számára, mert még egyszer hangsúlyozom, a nélkülözést és üldöztetést átélőket segíteni kell, támogatni kell, de nem lehet cél, hogy tömegesen letelepítésre kerüljenek Magyarországon, nem lehet cél, hogy százezres nagyságrendben évekig itt finanszírozzuk a magyar adófizetők pénzéből az ellátásukat.

Viszont egy lüktető, erős, gyarapodó Magyarország képes megvédeni magát bármilyen invázióval szemben. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  84  Következő    Ülésnap adatai