Készült: 2019.11.23.01:05:37 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

47. ülésnap (2015.02.20.), 244. felszólalás
Felszólaló Gúr Nándor (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:04


Felszólalások:  Előző  244  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. 2014. december 8-a volt, amikor az egyes közigazgatási törvények módosításáról szóló 2329. számú törvényjavaslat beterjesztésre került. A vitát december 16-án le is folytatta a Ház. Akkor sem voltunk boldogok, annak a vitának a lefolytatásától sem, de legkiváltképp azért nem, ami a törvénytervezetben tartalmi háttérként megfogalmazódott. Az a szándék kézzelfogható, amit a kormány gyakorlatilag 2011 januárjával indított el, mármint hogy a területi államigazgatási szervek integrációjára sor kerüljön, gyakorlatilag a megyei vagy fővárosi kormányhivatalokba történő integráció megtörténjen. Most itt 2015. március 1-jével határozták meg maguknak ezt az időpontot, amíg ezt a kérdést rendezni akarják, mármint a 2329. egyes közigazgatási tárgyú törvények keretei között.

A baj ott volt az én értékítéletem és megítélésem szerint, hogy már az előkészítés olyan volt, amely tekintetében a kormány gyakorlatilag különösebb egyeztetéseket nem tett meg, a hivatalos honlapján az egyeztetésre bocsátásra való utalás sem szerepelt az én ismereteim szerint. De, államtitkár úr, ha tud ennél jobbat mondani a számunkra, akkor azt szívesen vesszük.

A másik problémája a dolognak az volt, ami a tartalmi kérdéseket érintette alapvetően, hogy minden részében gyakorlatilag azt sugallta, azt üzente, hogy központosítani kívánnak. Központosítani kívánnak, ez a központosítás viszont olyan típusú, amely a politikai indíttatásokkal és a politikai érdekekkel párosul.

(18.50)

Akkor, amikor a politikai tevékenységnek, a politikai felelősségnek a fokmérője nem más, mint az, hogy hogyan és miképpen tesz eleget, mondjuk, a kormányhivatal vezetője a miniszterelnöknek, hiszen ő az, aki a politikai felettesi szerepet ellátja, akkor azt gondolom, hogy ott gond van, ott baj van, hiszen akkor nem a szakmaiság által vezérelten működik vagy működhet a kormányhivatal. Én másképp látom, mint az államtitkár úr, én pont annak a veszélyét érzem, hogy itt határidő-kitolódások sokaságával kell majd szembenézni, és nem racionalizálásként és időmegtakarításként fogom fel mindazt, ami történt e tekintetben.

Még egyszer azt akarom hangsúlyozni, hogy nem szakmai, ésszerűségbeli megfontolások, hanem politikai megfontolások alapozták meg mindazt, ami ennek a 2329. számú törvénynek az előterjesztésével párosult, ami szerves együttélésben van a 3115. törvénytervezettel, tehát a most tárgyalt területi államigazgatási szervezetrendszer átalakításával. Ha nem máshonnan közelítjük, csakis onnan, hogy jelen pillanatban a kormányhivatalokba fognak olvadni a környezetvédelmi, a természetvédelmi felügyelőségek, a bányakapitányságok, a Magyar Államkincstárból a családtámogatási eljárások gyakorlatilag kikerülnek a megyei szintről ‑ Korózs képviselőtársam majd ki fogja bontani ennek a visszásságait is ‑, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár területi szinten ellátott feladatainak egy része is a kormányhivatalba kerül, és gyakorlatilag az állami főépítészi feladatok is a kormányhivatalba integrálódnak, akkor látjuk, hogy körülbelül milyen súlyú változásokról van szó.

Azt gondolom, hasonképpen az előbb említett törvénytervezethez illesztetten, hogy nem jó, nem helyes az, hogyha megint csak hatástanulmányok, különféle, nem azt mondom, hogy variációk, de elképzelések nélkül és legkiváltképp, még egyszer hangsúlyozom, egyeztetések nélkül zajlik mindez a folyamat. Nem jó, már csak azért sem, mert ha az államtitkár úr visszagondol a 2013. évi zárszámadásra ‑ ezt csak példaként említem ‑, akkor láthatja és tudhatja, hogy a kormányhivatalok esetében milyen helyzet is állt fenn akkor. Az egyik az volt, hogy a kormányhivatalok olyan helyzetben voltak, hogy a működési feltételeik biztosítása érdekében azon befizetési kötelezettségeiknek, amelyeket egyébként a költségvetés írt elő, nem tudtak eleget tenni; arról már nem is akarok beszélni, hogy egyébként a kormányhivatalokban meglévő munkafeladatok hátteréül szolgáló eszközök gyakorlatilag egyharmadában null egyenértékű nyilvántartással párosultak. Azt akarom csakis ezzel üzenni, hogy nem elég az, hogy szervezetileg strukturálisan valamit az integráció keretei közé vonunk, hanem ott a háttereket is meg kell erősíteni, és azt gondolom, hogy ez elengedhetetlen fontossággal bír.

Ami a mai törvénytervezet tárgyalásánál azért pozitívumként jeleníthető meg, az mindenképpen az, hogy amikor a múltkor, decemberben tárgyaltunk, akkor egy fideszes képviselő ült az ellenzékkel szemben a kormánypárti padsorokban, ha jól emlékszem, Pócs János volt az az egy képviselő, most már talán az egy kezemen még meg tudom számolni az államtitkár úron kívül a képviselők számát, de már nagyobb érdeklődésre tart számot a mai törvénytervezet tárgyalása.

Akkor az államtitkár úr, megint csak, ha jól emlékszem, azt hiszem, Czibere államtitkár úr volt jelen a törvény tárgyaláskor, azzal a nagyvonalúsággal, hogy a kezét zsebre téve mondta mindazt, amit, akkor úgy fogalmazott, hogy amikor hatalomba kerültünk ‑ mondta ő. Szeretném jelezni Kovács Zoltán államtitkár úr számára is, hogy a szolgáltató állam szerintem nem „a hatalomba kerültünk” címszóval párosítandó, hanem azzal, hogy hogyan és miképpen segítünk, és próbáljuk meg megteremteni azokat a feltételeket, amelyek az emberek javát szolgálják. De ha ‑ nem akarok itt nagyon leragadni ‑ a szolgáltató állami mikéntjéről akarunk beszélni, akkor beszélhetünk itt a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról is, arról a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról, amely esetében, mondjuk, az egyfajta szolgáltatásként megfogható, hogy ha egy vállalkozás ellenében intézkedést akarnak foganatosítani, akkor ezt meg is tehetik, és meg is teszik, és a vállalkozás, mondjuk, ha fellebbez ezzel szemben, teljesen mindegy, hogy mit csinál, a fellebbezésétől függetlenül bármit lehet vele tenni, idézőjelbe tetten, akár a vállalkozás rendelkezésére álló eszközparkját is, ha úgy van, el lehet vinni, aminek a következménye, hogy a munkavállalókat kénytelen módon el kell engednie, majd két év múlva, a fellebbezés eredményeképpen a vállalkozásnak igaza lesz, és nyer, ja, csak közben a piaca megszűnt, ja, persze lehet, hogy valami más baráti társaság veszi át azt a piaci területet. Na, ez is egy szolgáltató állam képét mutatja, csak egy másfajta szolgáltató állam képét, a haverok felé való szolgáltató állam képét. Szóval, én ezt nem szeretném erősíteni.

Arra kérem az államtitkár urat is, hogy minden olyan típusú szabályozást, ami gyakorlatilag nem az emberek és nem a vállalkozások érdekeit szolgáló tevékenységet folytat, azt gyomlálják ki ebből a szolgáltató típusú állami létből, tehát a szakmai ésszerűség vezérelje, és nem a politikai megfontolás vezérelje a tevékenységüket, azt szeretném ezzel jelezni és kérni.

A területi államigazgatási szervezetrendszer átalakítása tekintetében, mint említettem, nagyon sok mindenki integrálásra kerül. Gyakorlatilag ez az integrálás meggyőződésem szerint sok gondot és problémát fog okozni. Ha csak bevezető gondolatként akarom mondani, akkor 22 ágazati törvény módosítására kell hogy sor kerüljön jelen pillanatban és jelen időszakban is. De ha a tartalmi megfontolások tekintetében akarok közeledni a dologhoz, akkor azt kell hogy mondjam, hogy azon túl, amit említettem, hogy a főépítészi feladatok is a kormányhivatal keretei közé kerülnek, akkor például ‑ és vélem, Korózs képviselőtársaim erről is fog bővebben beszélni ‑ az aktív korú ellátottak tekintetében hatályon kívül helyezik azt az önök által oly sokszor emlegetett, a lakókörnyezet rendbetételével párosuló szabályozási rendszert, azért, mert most a járási hivatalok keretei közé kerülnek az aktív korúak ellátásával kapcsolatos kérdéskörök. Tehát, tudja, azt nem értem, államtitkár úr, hogy ha valami fontos önöknek, akkor utána miért elbújtatott formában, más keretek között változtatják ezt meg, miért nem vállalják fel akkor nyíltan és világosan.

Vagy, mondtam, megszűnik a méltányossági ápolási nyugdíj 2015. március végével, ha jól emlékszem, lehet, hogy 1-jével. A lényeg a dologban, hogy gyakorlatilag azok az emberek, akik ápolási díjat kapnak, kaptak, majd az önkormányzatnak, ha van módja és lehetősége, és finanszírozza ezt a tevékenységet, akkor részesülhetnek például egészségügyi szolgáltatásban is. Mert ha az önkormányzat a nyugdíjminimum, mondjuk, 80 százalékát adja ennek az embernek, és nem azt, amit korábban, hanem kevesebbet, akkor már az egészségügyi szolgáltatás rendszeréből is kikerülnek ezek az emberek. Ez a szolgáltatói állam léte, államtitkár úr? Azt gondolom, ez semmiképpen nem nevezhető annak. Vagy az a szolgáltatói állam léte, amikor a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek minősített beruházások esetében egy csomó eljárási metódust meg lehet kerülni, azokat nem kell lefolytatni? Lehet, hogy a budai Vár tekintetében ez egy nagyon fontos feladat az elkövetkezendő időszakra nézve, csak azt gondolom, ez nem a szolgáltatói állam léte. Ez parciális érdekek kielégítéséről szól, és ez az én értékrendem szerint nagyon ‑ nagyon! ‑ nincs rendjén. De ugyanennél a törvénynél azt is mondhatom, hogy az előkészítés tekintetében hasonló hiátusokat lehet felsorakoztatni, mint a korábban említett, ezzel összhangban működő törvény kapcsán, és nyilván a tartalmi kérdések tekintetében is lehet kifogásokat eszközölni.

Mondok még egy-két példát, csak azért, hogy legyen mire válaszolnia menet közben, és ne csak a végén összefoglalót tartania. Érthetetlen volt számomra, amikor a korábbiakban olyan szabályozási rendszert hívtak életre, hogy az az orvos, aki a keresőképtelenség megállapítását megteheti, az 30 napra visszamenőlegesen, bizonyos dokumentációk rendelkezésre állásával egyetemben ezt 30 napra visszamenőlegesen megteheti, most meg ennek az ellenszabályozását teszik meg, hogy erre már nincs lehetőség, és ilyen nem is kell.

(19.00)

Valamelyik havernak kielégült most már az igénye, és innentől kezdve most már másnak nem kell kielégíteni, ezért a szolgáltató állam keretei között ezt a fajta változtatást megteremti?

Tehát egyfajta, én úgy látom, hogy ezen giga-mega, mega-giga ‑ mindegy ‑ szervezetek keretei kö­zött egy­­fajta ügyviteli káosz kialakulása körvonalazható. Ha csúnya szavakat akarnék használni, idézőjelbe téve, akkor „országrombolásnak” is nevezhetném mindazt, ami felé haladunk e tekintetben. De mondok még egy konkrét példát a szolgáltatói állam létét érintően és a törvénytervezethez kapcsoltan.

A nemzeti munkaügyi hivatalokat a szolgáltató állam jegyében lenullázták, gyakorlatilag kilúgozták, megszüntették, a munkaügyi központok hálózatát szétzúzták. Szolgáltató állam az az állam, amely gyakorlatilag a korábbiakban a munkáltatók és a munkavállalók által befizetett járulékok nagyjából 200 milliárd forintos nagyságrendű pénzéből a korábbiakkal ellentétben annak az egyharmadát sem biztosítja arra, hogy a munkájukat vesztett emberek hozzájuthassanak azokhoz a pénzügyi forrásokhoz, támogatásokhoz, amelyekhez korábban hozzá tudtak jutni.

A korábbi 180 milliárd forinttal szemben most ötven-ötvenegynéhány milliárd forintot irányoznak elő a költségvetésben. Ez a szolgáltató állam? Csak azt szeretném mondani, és azért hangsúlyozom ezt a részét a dolognak, mert egy mega vagy giga szervezet keretei közé való kerülés tekintetében a szakmaiság az, ami szétzilálódik, a szakmaiság az, ami lenullázódik, és ez a fajta szolgáltatói tevékenység érvényesül, ami a politikai szándékok kielégítésével párosul. Ami nem másról szól, csak arról, hogy ha önök hülyíteni akarják az embereket, akkor olyan statisztikákat állítanak elő, amilyeneket akarnak, lásd foglalkoztatáspolitikához illesztett statisztikák sokasága, és azt gondolják, hogy ezzel így rendben van a történet.

Szóval, ha az utolsó mondatokat kell megfogalmazni ebben a történetben, akkor azt szeretném javasolni, hogy azon fontos kérdéseken túl, amelyeket képviselőtársaim érinteni fognak, talán egy kérdést mindenképpen tartsanak szem előtt, ez pedig az, hogy bármilyen szervezetbéli összevonásokat, integrációkat tesznek, a szakmaiságot ne akarják kilúgozni. Bármilyen fajta összevonásokat, integrációkat tesznek, ne a politika igényeit akarják kielégíteni és kielégíttetni a szakmai szerepvállalók sokaságával! Ez egy torz világ építése, ne ezt az utat járják! Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  244  Következő    Ülésnap adatai