Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy kevésbé érintett és ritkábban elhangzott témában, a migrációs vagy ha úgy tetszik, bevándorlási egészségügyről szeretnék beszélni, ugyanis látni kell azt is, hogy egészségügyi szempontból is komoly felmérésnek, helyzetértékelésnek van helye, ha már a migrációs kérdésről beszélünk, hiszen ezek szigorúan véve is biztonsági kérdések, méghozzá közegészségügyi, illetve járványügyi kérdéseket is felvetnek. Így hát a legfontosabb, hogy legelőször felmérjük az egészségügyi veszélyhelyzetet, felismerjük, hogy veszélyhelyzetben van-e országunk, illetve akár térségünk is. Az egészségügyi ellátás lehetőségeit és a járványügyi intézkedések lehetőségeit is meg kell vizsgálni; és azt is meg kell vizsgálni, hogy a jelenlegi egészségügyi struktúránk alkalmas-e, illetve milyen változásokat kell végbevinni benne, és milyen jogszabályi változások szükségesek ahhoz, hogy megfelelően tudjunk a Magyarországot egyébként hullámokban érő és egyre jobban elhatalmasodó bevándorlási hullám, illetve mozgalmak ellen megfelelően fellépni, illetve azokat kezelni, ha nem is ellene lépünk fel.

Az első tehát a veszélyfelmérés és a veszély felismerése. Az szerintem senki előtt nem vitatott, hogy a növekvő számban érkező menekültek, illetve bevándorlók olyan országokból érkeznek, ahol megfelelőnek mondható közegészségügyi állapotok egyáltalán nincsenek, még a tőlünk délebbre fekvő Koszovóban is komoly közegészségügyi, illetve járványügyi kihívásokkal találkozik az ember, és az az egyébként Magyarországon, mondhatjuk úgy, hogy európai szinten is a legmagasabb szintre tartozó közegészségügyi és járványügyi helyzet nyomokban sem található, pláne, ha egy kicsit szélesebbre nyitjuk a spektrumát, és akár a keleti országokról vagy akár az afrikai országokról beszélünk. Nagyon jól látszik, hogy Koszovóban, ahonnan a bevándorlók többsége érkezik, például 2015. januártól a mai napokig egy olyan tularémiajárvány tört ki, amely legutoljára az 1990-es évek elején volt, és amely egyébként meglehetősen gyorsan terjed, ugyanis ez alatt az egy hónap alatt már 206 megbetegedés történt. Annyit kell tudni erről a veszélyről, a tularémiáról, amit a köznyelv nyúlpestisnek hív, hogy ez egy erősen fertőző és potenciálisan halálos kimenetelű járvány, amit egyébként antibiotikumokkal jól lehetne kezelni, az egyik kezelési mód pedig nagyon radikális, a gennyes nyirokcsomóknak sebészeti eltávolítása. És hogy mennyire veszélyes ez a járvány vagy maga ez a fertőzés, jól mutatja, hogy korábban az Egyesült Államok, a Szovjetunió, illetve Japán is biológiai fegyverek fejlesztéséhez hónapokig kísérletezett vele, és ki is alakítottak ilyen biológiai fegyvert, amellyel gyakorlatilag komolyabb cselekményeket lehetett volna elkövetni. Tehát, ha úgy tetszik, egy biológiai fegyver, egy migrációs folyamat által elszabadulni készülő fegyver lapul itt a szomszédunkban.

A veszélyhelyzetet jól mutatják az Európai Unióba érkező, illetve országunkba is érkező azon országokbeli, jellemzően afrikai embereknek a betegségei is, amelyekre az ebola hívta fel a figyelmet. Az elmúlt év végén, illetve ennek az évnek az elején mindent a nemzetközi sajtóban, ahol közegészségügyről és járványügyről volt szó, az ebola tematizált.

(13.20)

És bizony nagyon sok ember akár azokból a térségekből potenciálisan hordozhatta is, vagy hordozza is ezt a betegséget, bár ugye, ebben eltérő álláspontok vannak, hiszen magának a vírusnak az inkubációs ideje, illetve az általa megtett útban természetesen vannak átfedések. De ettől függetlenül egy reális veszélyhelyzetet teremt Magyarországon az, hogy ilyen járvány van, és ezt nem a magyarok mondták ki először, hanem Olaszország lépett fel először, és ő hívta fel a figyelmet, hogy az ebolával fertőzött térségekből jövő bevándorlókkal nekik kell megbirkózniuk. Szerencsére Magyarországon jóval kisebb a bevándorlóknak, illetve az érkezőknek az aránya ezekből az országokból, de egy reális veszélyt jelent.

A másik, ami pedig egy ott fellépő immanens, tehát egy azonnali veszélyhelyzetet jelent, az pedig a hosszú, kimerítő és embertelen körülmények között, gyakorlatilag kizsigerelten érkező bevándorlókat jelenti, akik a téli útviszonyok és a téli időszak közepette olyan egészségügyi problémákkal érkeznek a határra, illetve olyan egészségügyi problémákkal érkeznek meg országunkba, amely azonnali, sokszor életmentő ellátást követel meg. Megfagyóban vagy kihűlőfélben lévő gyermekeknek, várandós anyáknak, illetve fiataloknak számtalan beavatkozásra volt szükségük, ami komoly terhet jelent a magyar állam részére, és komoly forrásokat von el az egyébként is nem túl rózsásan álló egészségügy részéről.

A további veszély, ami ebben egészségügyileg és közegészségügyileg felmerül, az, hogy hogy viszonyulunk ezekhez a bevándorlókhoz, tehát hogy mi az a menet, amiben tudjuk egyáltalán ellenőrizni az ő egészségügyi állapotukat. Itt tehát ugye, ketté kell választani azokat, akik valamilyen mód alapján vagy saját ügyességük alapján gyakorlatilag kicsúsznak a hatóság keze közül, és úgy tudnak átlépni, és úgy tudnak kisebb vagy egyáltalán semmilyen ellenőrzés nélkül továbbhaladni az országban, hogy rajtuk semmilyen közegészségügyi vagy járványügyi vizsgálat nem volt meg. Ezek a személyek azután tömegközlekedési eszközökön továbbmennek az országban, és számtalan olyan magyar állampolgárral vagy bárki utazóval érintkeznek, akire potenciális veszélyt jelenthetnek; még akár mondhatjuk azt is, hogy olyan banális kórokkal is, mint mondjuk, egy influenza­járvány, amely bizonyos korcsoportban ‑ akár gyermekeknél, akár idősebbeknél vagy krónikus betegeknél ‑ halálos következménnyel is járhat.

A vizsgálatok menete jóval egyszerűbb akkor, amikor az állam a befogadottakról beszél, ugyanis itt kötelező jogszabály szerint a befogadóállomáson végzik el ezeket a vizsgálatokat, és ezt azért is mondom el, mert remélem, hogy a nyilvánosság egy kicsit talán jobban is megismeri ezt az egyébként jól elhallgatott részletet. Tehát a kötelező jogszabály szerinti befogadóállomáson végzett szűrővizsgálatokba olyanok tartoznak, illetve olyan tevékenységeket végeznek, mint ektoparazita-szűrés, ami rühességre, a tetvesség vizsgálatára vonatkozik, de vérvétel is zajlik, amelyen a HIV-1-, illetve HIV-2-fertőzöttséget, illetve bizonyos, szifilisz és nemi betegségek szűrésére is alkalmas vizsgálatokat végeznek túl azon, hogy a hepatitis B, C szűréseket szintén elvégzik ezeknél a személyeknél.

Tehát leszögezhetjük, hogy az igazi baj talán ott feszül, hogy azok a személyek, akik befogadásra kerülnek, ők egy jó és ellenőrzött környezetben vannak, és mondjuk úgy, hogy bár egy komoly terhet rónak a magyar egészségügyre, de mégis egy magyar, viszonylag európai szinten magas egészségügyi színvonalon egy biztonságos ellátásban részesülnek. Egy biztonságos szűrésben részesülnek, amellyel egyébként megakadályozhatják azt, hogy veszélybe hozzák a magyar lakosságot, ellenben azokkal, akik kicsúsznak valamilyen módon a hatóság kezei közül. Vagy éppen egyébként a menekültek nagy számára tekintettel nem vagy nem teljesen tudják részükre elvégezni ezeket a szűrővizsgálatokat, és enélkül tudják elhagyni ezeket a befogadóállomásokat, vagy egyébként befogadóállomásra nem is kerülnek.

Úgyhogy nagyon fontos lenne az is, és ez talán egy európai szintű, de mivel most Magyarországról beszélünk, egy magyar stratégiának is egy kialakítása, ami rendkívül hatékony és azonnali lépéshez tudja segíteni az egészségügyi szűrést, és ehhez egy nagyon hatékony magyar jogi szabályozásra is szükség van. Hiszen úgy tűnik, hogy azoknál, akik nem kerülnek őrizetbe, befogadásra, számukra egy komoly kihívás az, hogy egyáltalán egészségesen továbbközlekedjenek, és nem hagyják egyébként érintetlenül a magyar lakosságot sem.

Erre vonatkozóan egyébként voltak intenciók, és volt egy olyan kutatás, amelyben megfogalmazták, hogy hogy lehetne talán a leghatékonyabban közegészségügyi intervencióval és prevencióval hozzáállni ehhez a kérdéshez, és hogy lehetne a határövezetekben a legjobban és legadekvátabb válasszal felkészülni az ellátásra. Ez Csepregi Péter, Révai Róbert és Huszár András közös, a Hadtudományi Szemlében megjelent írásában van, amelyben azt írják, hogy úgy lehet erre felkészülni, hogy a kockázat nagyságának és természetének ismeretét, a kockázatkezelésre való felkészülést, itt az eredet országa szerinti morbiditási profilokat, az egészségkulturális és vallási különbségek és kapcsolódó egészségügyi, közegészségügyi konzekvenciákat fel kell tárni.

A migránsok speciális ellátási igényeire felkészült szakembereket kell foglalkoztatni, és ezeknek a szakembereknek könnyű elérhetőségűeknek kell lenniük. És nem mellesleg, ugye, itt most már határőrszemélyzetről nem is nagyon lehet beszélni, de a határőrszemélyzet munka-egészségügyi felkészítése már az alapképzésben is speciális igények, egészségügyi kockázatok figyelembevételével meg kell hogy történjen, hiszen enélkül olyan kockázati tényezőt jelentenek a bevándorlók, amelyet közegészségügyileg nem tudunk, illetve járványügyileg sem tudunk kezelni.

Mindenesetre azt is konklúzióként el lehet mondani, hogy a jelenlegi egészségügyi rendszer már a befogadott és a befogadóállomásokon tartózkodó személyek vonatkozásában is komoly kihívásokkal küzd, hiszen már az alapszintű, akár alapellátás, akár fekvőbeteg-ellátás is komoly terhet jelent az állam részére. És úgy tűnik, a kormány számára is komoly terhet jelent, és sokszor még sajnálja is rá a pénzt, és most még ezt az egészségügyi ellátást is és az egészségügyi kapacitást is meg kell osztani azokkal az egyébként befogadott személyekkel, akik szintén a mi kevés orvosunkat használják, akik szintén az eladósodott kórházakban gyógyulnak. Hiszen ehhez egyébként joguk van, és ezt sem szabad elhallgatni, és nem is szabad véka alá rejteni, hogy minden embernek joga van ahhoz, hogy ilyen ellátásban részesüljön, viszont el kell gondolkozni azon, hogy ezeket az ellátásokat a magyar állam milyen forrásokból tudja finanszírozni és biztosítani, mikor a saját belső ellátásával is komoly gondok vannak.

Itt napirend előtt én már említettem az adósságállományt, gondoljunk bele, egy még nagyobb befogadotti állomány milyen komoly terhet fog jelenteni az egészségügyre, ugye, egészségügyi intézmények százmilliárdos adósságát mennyivel fogják megnövelni az adott esetben elvégzendő vizsgálatok. De azt is mondhatjuk, hogy ki lesz az az orvos, aki egyébként ki fog menni, vagy ki lesz az a háziorvos, aki területileg illetékes, és például Debrecenben el fogja végezni a szükséges vizsgálatokat. És mikor fogja elvégezni azokat a vizsgálatokat, amelyeket a magyar, területileg szintén illetékes betegein kell végezni?

Amit a jövőbeli kérdésként és jövőbeli felvetésként javaslok megfontolásra, és talán ez egy vitaindító is ezen a téren, hiszen ha már konzultációról van szó, akkor mondjunk olyat, amivel felvetünk önöknek konzultálnivalót is: itt tisztázni kell, hogy hogy kell alakulnia akár a befogadottaknak vagy akár a menekülteknek az egészségügyhöz való hozzáférése. Milyen státustól függjön? Tehát függjön a bevándorló státusától, illegális bevándorlóknál erre lesznek jogosultak; tisztázni kell az Európai Unióban is ezeket a viszonyokat, hiszen ott sincs kristálytiszta jogalkotás ezen a téren, és még most is a szakemberek azon dolgoznak, hogy az egyes egészségügyi jogosultságokat pontosan definíció szerint meghatározzák, és hozzá tudják kötni az egyes státushoz.

Másrészt tisztázni kell, ahogy itt felolvastam, a hatékony fellépés kereteit, hogy mely jogszabályok alapján lesz Magyarországnak közegészségügyileg és járványügyileg lehetősége fellépni. Tisztázni kell, hogy mi legyen azokkal, akik ellenőrzés nélkül csúsznak át, és mennek útjukon tovább Nyugat-Európa felé, akik tranzitországként használják Magyarországot, mi lesz azokkal a fertőző betegségekkel, amelyek ezen a tranzitútvonalon Magyarországra kerülnek. Ma már a befogadott vagy őrizetbe került személyekkel egyébként a magyar állam egész jól meg tudja oldani az egészségügyi ellátást, ezt tisztáztuk, de azt is tisztázni kell, hogy ki fogja ennek a terheit viselni, és milyen forrásból fogja viselni.

Az imént említettem, hogy az egészségügy meglehetősen nagy teher alatt van, a kormány egyrészről, úgy tűnik, nem is akar rá költeni, másrészről nagyon kicsi a belejuttatott pénz. Ugye, itt egy globális problémával állunk szemben: Magyarország GDP-ará­nyosan, az összes többi országhoz képest is sajnálja a pénzt az egészségügyre. Ha még több embernek kell még több ellátást adni, hiszen ez a közegészségügyi és járványügyi érdekünk, akkor ennél többet kell költeni majd az egészségügyre. Kérdés: ezt önállóan Magyarország viselje, ezeket a terheket a magyar adófizetők, a magyar állampolgárok viseljék, vagy járuljon hozzá adott esetben az Európai Unió annál sokkal több forrással, mint amennyivel hozzájárul jelenleg?

Így hát távlati megoldásként javaslom, hogy olyan megoldást kell keresni, amely nem rak terhet a költségvetésre, ne okozzon ebben az esetben egészségügyi ellátórendszernek extra terhet, tehát se az intézmények eladósodottságának, se a humán erőforrás oldalának, de védeni kell hatékonyan a lakosságot.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom, tisztelt képviselőtársaim, a közegészségügyi állapotok jelen szintű fenntartásában és javításában érdekelt és elkötelezett, illetve a járványos megbetegedések megelőzésében. Nagyon úgy tűnik, hogy jelenleg Magyarország, Olaszország és Nagy-Britannia Európa közegészségügyi végvárait jelenti, hiszen Európában nem ismert vagy már eltűnt betegségek utolsó mentsvára, illetve utolsó bástyája lehet, amely ha elhullik, elbukik, akkor akadálytalanul közelítik meg a már eltűnt, illetve nem ismert betegségek Európa belső területeit.

(13.30)

Tehát én úgy gondolom, ezeket az intenciókat, ezeket a megfogalmazásokat, javaslatokat figyelembe kell vennünk akkor, amikor arról beszélünk, hogy milyen jogszabállyal lehet hatékonyan felvenni a versenyt a migráció, a bevándorlók egészségügyi kockázatával, illetve járványügyi kockázatával, így a fentieket javaslom figyelembe venni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)