A felszólalás szövege:

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Csak két rövid megjegyzést szeretnék fűzni az elhangzottakhoz. Elsőként azt, hogy a frakcióvezető úr által említett kérdés az elmúlt időszakban meglehetősen sokféle interpretációban, meglehetősen sokféle sajátságos, s nem csak mindig szakmai érvekkel alátámasztott érvelésben jelent meg a nyilvánosságban. S azt gondolom, fontos az, hogy higgadt, nyugodt és a szakmai hátteret kellőképpen felmérő, annak összes vonatkozását kellőképpen ismertető javaslatról lehet most döntést hozni.

Ehhez az is hozzátartozik, hogy nem arról van szó, hogy mindenfajta korlátozás nélkül, minden rokonsági kapcsolatban és értékhatár nélkül kerülne sor ennek az illetékfajtának a megszüntetésére, hanem egy differenciált megoldást sikerült találni a sok-sok egyeztetés eredményeképpen. Ez a differenciált megoldás azt jelenti, hogy egy értékhatáron belül, meghatározott rokonsági foknál, és azt is jelenti, hogy meghatározott sorrendben és meghatározott vagyontárgyak értékének a figyelembevételével lehetséges ezt a megoldást alkalmazni.

Abból a szempontból természetesen fontos a gondolat és a javaslat megvalósítása, hogy egy politikai szándék és egy szakmai kritériumrendszer hogyan illeszthető egymáshoz, hogyan biztosítható az, hogy az igazságosság, az arányosság követelményeinek is megfelelő legyen egy időnként nagyon egyszerűen megfogalmazott politikai javaslat. Úgy vélem, hogy a holnapi szavazásnál, ezeket az érveket és körülményeket egyenként is értékelve és mérlegelve kerül a Ház elé egy javaslat, amelynek elfogadása esetén valóban a képviselő úr által elmondott legfontosabb célok megvalósulhatnak, erősítve azt, hogy a Házban helyet foglaló politikusok, politikai erők és a kormány adott kérdésekben meg tudnak egymással szakmai alapon is állapodni, annak érdekében, hogy jó megoldások születhessenek.

Remélem, ez más fontos kérdésekben is meg fog nyilvánulni a következő időszakban is. Az országnak szüksége van arra, hogy felülemelkedve az egyszerű politikai kinyilatkoztatásokon és egyszerű politikai szándékokon, megfelelő szakmai megalapozottsága legyen ezeknek a kérdéseknek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt néhány hónapban olyan események történtek a világban, amire nem sokan számítottak korábban. Nem sokan számítottak arra, hogy az Egyesült Államokban bankokat, pénzintézeteket kell megmenteni, Nagy-Britanniában bankállamosításokra kerül sor, óriási pénzügyi stabilizációs csomagokat fogadtak el először az USA-ban, majd az Egyesült Királyságban, Németországban, Franciaországban, és közben a pénzügyi stabilitása érdekében Dániának is sürgősen jelentős nagyságú hitelkeretre volt szüksége az Európai Központi Banktól.

Nagyon rövid idő alatt nagyot változott a világ. Olyan méretű és jellegű globális pénzügyi válság bontakozott ki, amelyre korábban nem volt példa. A válság, a válság leküzdése, a stabilizáció a kormányoktól rendkívüli intézkedéseket követel. Ilyenkor a késlekedésért, a szükséges döntések elmaradásáért súlyos árat fizethetnek az országok, az emberek.

Tisztelt Országgyűlés! A magyar kormány tisztában van azzal, ilyenkor mekkora a tét, hogy szinte minden azon múlik, időben, kellő gyorsasággal meghozzuk-e a szükséges intézkedéseket, és a válságkezelésben kellően együtt tudnak-e működni a különböző oldalon lévő parlamenti pártok, az érintett felek.

Magyarországra a globális pénzügyi válság ugyan közvetett, de nem csekély mértékű hatása október elején érkezett meg. Azóta számos példa nélküli intézkedést hoztunk. Visszavontuk a jövő évi adócsökkentési javaslatot, újraterveztük a jövő évi költségvetést, megállapodtunk az Európai Unióval, a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal egy 20 milliárd eurós stabilizációs finanszírozási csomagról. Törvényt módosítottunk annak érdekében, hogy biztosítsuk a korábbinál nagyobb mértékben a bankokban elhelyezett betéteket. Most pedig egy olyan törvényjavaslat tárgyalását kezdjük meg, amelynek az a célja, hogy megteremtse a feltételeket a hazai pénzügyi rendszer stabilitása további erősítésének.

A pénzügyi közvetítőrendszer hazai szabályai illeszkednek az Európai Unió egységes belső piacán érvényes szabályokba, azokkal összhangban állnak. A meglévő jogszabályi keretek a szolgáltatásnyújtás és a tőkeáramlás szabadsága, a magántulajdon és a vállalkozás szabadsága elveire épülnek. Az Amerikai Egyesült Államokból kiinduló jelzálogpiaci válság azonban olyan problémákat teremtett, amelyek megoldására a meglévő keretek nem bizonyultak megfelelőnek. A pénzügyi közvetítőrendszer olyan mértékben szerves részévé, meghatározó elemévé vált az egyes államok gazdaságának - így a hazai gazdaságnak is -, hogy fölmerült a kérdés, a rendeltetésszerű működése valóban tekinthető-e csupán magánérdeknek, vagy mára már sokkal inkább társadalmi érdek, annak ellenére, hogy alapvetően a magánszektor keretei között működik, az állam közvetlen beavatkozása nélkül, kizárólag a szabályozói és felügyeleti funkcióinak gyakorlása mellett.

Az európai államok túlnyomó többsége amellett foglalt állást, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer egészséges, rendeltetésszerű működése alapvető társadalmi érdek. A kormány által benyújtott törvényjavaslat egyfajta állásfoglalásnak tekinthető amellett, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer működése nem lehet kizárólag magánérdek. Ebből következően szükséges egy olyan különleges helyzetben érvényesülő szabályozási keret kialakítása, amely abban az esetben is lehetőséget ad az alapvető funkciók ellátására, ha arra a piaci szereplők, azok tulajdonosai valamilyen okból nem hajlandóak vagy nem képesek.

A törvényjavaslat az állam számára lehetővé teszi a beavatkozást azokban a helyzetekben, amikor a társadalmi érdek érvényesülését a magánérdekek felett elő kell segíteni vagy ki kell kényszeríteni.

(16.50)

Természetesen az állami beavatkozásra csak időszakosan, a lehető legkisebb mértékben, meghatározott célok elérése érdekében kerülhet sor, megfelelő eljárási szabályokkal és megfelelő garanciális szabályokkal kiegészítve.

A törvényjavaslat lehetőséget biztosít arra, hogy először piaci körülmények között szülessenek megoldások a kialakuló, normálistól eltérő helyzetekben, úgy, hogy az összességében a gazdaság szereplői számára a lehető legkisebb sérelemmel járjon. Erre segítenek rá azok a felügyeleti eszközök, amelyekkel - az állami beavatkozást a legutolsó pillanatig halasztva - lehetséges a piac megfelelő működésének biztosítása, a befektetővédelem egyidejű érvényesülésével.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat szerint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a Magyar Nemzeti Bank a normálistól eltérő helyzetekben folyamatosan értékeli a pénzügyi közvetítőrendszer részét képező szervezetek működését. Ennek célja, hogy megfelelő információkkal lássák el az államháztartásért felelős minisztert, aki végső soron a központi költségvetés terhére történő, esetleges kötelezettségvállalás esetében döntési felhatalmazással bír.

A törvényjavaslat meghatározza az államháztartásért felelős miniszter által megtehető intézkedéseket, amelyek garanciavállalás, illetőleg tőkeemelés formájában ölthetnek testet. A döntés megalapozottságát szolgálja az a feltétel, hogy a döntést megelőzően a felügyeleti tanács elnöke és a Magyar Nemzeti Bank elnöke együttesen tegyen javaslatot a garanciavállalásra.

A tőkeemelésre és az azzal összefüggésben történő befolyásszerzésre - eltérően a garanciavállalás szabályaitól - a piaci szereplők kérelmén vagy egyetértésén túl hivatalból is sor kerülhet, amely esetben viszont már az érintett piaci szereplő egyetértése nem szükséges. Ez az az eset, amikor a működés fenntartásának vagy megszüntetésének kérdésében az érintett piaci szereplő tulajdonosai és az állam nagy valószínűséggel eltérő következtetésre jutnának. A tulajdonosok mérlegelése arra terjed ki egy olyan döntés során, amely a működés fenntartása vagy végleges befejezése tárgyában születne, hogy az összes befektetett eszköz és a várható - ezekben az esetekben jellemzően negatív - hozam vagy veszteség hogyan viszonyul egymáshoz. Ha ugyanis a működés befejezése jár a kisebb veszteséggel a tulajdonos számára, akkor várhatóan a döntés a működés befejezése mellett születik meg. Nem mindegy azonban, hogy mindennek milyen közvetett hatásai vannak a pénzügyi közvetítőrendszer szempontjából. Elképzelhető ugyanis, hogy a várható kimeneteket módosítaná az állami beavatkozás, amely az átmeneti korlátozások, veszteségek után hosszabb távon pozitív hatással járna a pénzügyi közvetítőrendszer működésében.

Tisztelt Országgyűlés! Ha a tőkeemelésre a piaci szereplő kérelmére vagy egyetértésével kerül sor, egy megállapodás szükséges, amelyben pontosan rendezni kell, hogy a tőkeemelés keretében az állam részéről megvalósuló vagyoni hozzájárulás fejében milyen névértéken és kibocsátási értéken, milyen részvények megszerzésére kerül sor. Rendelkezni kell a megállapodásban arról is, hogy a részvények tekintetében gyakorolható jogok - úgymint vételi jog, átalakítás joga, visszaváltás, bevonás - esetében milyen eljárási, teljesítési szabályok érvényesülnek, illetve az állam számára milyen jogosítványok állnak rendelkezésre, mely események bekövetkezése esetén.

A részvényesi jogokat az államháztartásért felelős miniszter gyakorolja, azzal, hogy az állami vagyonról szóló törvény rendelkezéseit sem a befolyásszerzés, sem a részvényekben megtestesülő jogok gyakorlása esetében nem kell alkalmaznia, mint ahogyan a tőkepiacról, a gazdasági társaságokról szóló törvényben foglalt egyes rendelkezések, valamint egyes alapszabályi rendelkezések alkalmazása is kizárt a különleges helyzet miatt.

Az állam a tőkeemelés során teljesített vagyoni hozzájárulása keretében csak a törvényjavaslatban meghatározott elsőbbségi részvényeket szerezhet. E részvényeknek kell biztosítania egyrészt azt, hogy az állam által befektetett eszközök - jellemzően pénz formájában - megfelelő megtérülést, ennek keretében pedig megfelelő, rendszeres pénzáramlást, másrészt megfelelő ellenőrzési jogot biztosítsanak az állam számára a rendelkezésre bocsátott tőke rendeltetésszerű felhasználása érdekében. Mindezt arra való tekintettel, hogy a tőkeemelésre társadalmi érdek, a pénzügyi közvetítőrendszer működésének zavartalansága miatt került sor, átmeneti jelleggel.

Elképzelhető azonban az a helyzet, hogy az állami beavatkozás a piaci szereplő működésében olyan pozitív hatással jár, hogy a befektetett eszközökön megfelelő megtérülést, hozamot lehetséges elérni. Ebben az esetben nem lehet kérdés, hogy a befektetett eszközökre jutó hozamnak is az államot, közvetetten az adófizetőket kell megilletnie. Ennek biztosítása pedig olyan jogosítványokat igényel, amelyekkel ez biztonságosan megvalósítható.

Tisztelt Országgyűlés! Az állami tőkeemelés célja az, hogy az érintett piaci szereplő tőkehelyzete javuljon, ezzel lehetőséget adva likviditási helyzetének erősítésére és működésének helyreállítására. Szükséges ezért, hogy a tőkeemelés olyan formában valósuljon meg, hogy az a szavatolótőke számítására, a tőkemegfelelésre irányadó hatályos jogszabályok szempontjából is a lehető legjobb helyzetet eredményezze.

Tőkeemelés esetén az egyes különleges elsőbbségi részvények biztosítják az állam számára az osztalékfizetést, a szavazatelsőbbséget biztosító és a minősített többségi egyetértést igénylő kérdések esetében a vétójogot, különlegesen súlyos helyzetben pedig az átmeneti tulajdonosi irányítást.

(17.00)

Hangsúlyozandó, hogy mindezek érvényesülése csak átmenetileg és csakis a stabil működés eléréséig lehetséges és szükséges.

A tőkeemelés mellett az állami beavatkozás másik formája a garanciavállalás, amelynek célja, hogy a törvény által megjelölt időtartam alatt lejáró források megújítását elősegítse azon hitelintézetek esetében, amelyek a bizalmi jellegű válság következtében nehézségbe ütköznének ebbéli tevékenységükben. Ezen intézkedés esetében hangsúlyozandó, hogy arra csak átmeneti jelleggel s kizárólag a források megújítása céljából kerülhet sor, nem használható olyan jellegű forrásszerzésre, amely növekedési vagy esetleg akvizíciós célokat szolgálna.

Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány 13. §-ának (1) bekezdésében elismert, a tulajdonhoz való jog korlátozásának arányosságához szükséges, hogy a jogalkotó az adott közérdekű cél eléréséhez szükséges legenyhébb eszközt válassza. E követelmény érvényesülése érdekében biztosítani szükséges, hogy a részvényes, akinek tulajdonhoz való jogát kétségkívül korlátozza, ha az állam, illetőleg a nevében eljáró személy, még ha a különösen súlyos stabilitási helyzetben is, a feltételes tulajdonosi irányítási jogot biztosító elsőbbségi részvény alapján a közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben való döntésre kizárólagosan jogosult, bármikor kezdeményezhesse annak bírósági megállapítását, hogy a közgyűlési hatáskörök állam általi gyakorlásának feltételei nem állnak fenn.

Ez az eljárás a kormány rendeletalkotási jogkörének az alkotmány 35. §-ának (2) bekezdésén alapuló törvényi korlátozását érvényesítő garancia, mivel a kormány köteles a közgyűlési hatáskörök állam általi gyakorlását megalapozó rendeletét hatályon kívül helyezni, ha a bíróság megállapítja, hogy az ilyen hatáskörgyakorlást megalapozó törvényi feltételek nem állnak fenn. A bíróság ennek megfelelően a kormányrendelet megsemmisítésére vagy egyéb módon való hatályon kívül helyezésére nem jogosult, azonban az a határozata, amelyben a kormányrendelet hatályban maradását megalapozó törvényi feltételek fennállásának hiányát megállapítja, a kormányra nézve kötelező.

A szabályozás nem vonja el az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll gyakorlására irányuló hatáskörét sem, mivel egyrészt az Alkotmánybíróság vizsgálhatja a kormányrendelet alkotmányosságát, így a törvényekkel való összhangját is, másrészt pedig, ha a kormány a bíróság határozata ellenére a kormányrendeletet nem helyezi hatályon kívül, azt törvénnyel való ellentéte okán az alkotmány 35. §-ának (2) bekezdése megsértése miatt az Alkotmánybíróság semmisítheti meg. A törvényjavaslat bíróság előtti eljárása olyan, a polgári perrendtartásról szóló törvényhez képest speciális szabályokat határoz meg, amelyek biztosítják, hogy az eljárás gyors, így a tulajdonvédelmi garancia hatékony legyen.

Tisztelt Országgyűlés! Az állam beavatkozása a tulajdonjog korlátozásával jár, ami a feltételes tulajdonosi irányítási jogot biztosító elsőbbségi részvény alapján gyakorolt irányítás esetében lényegében a tulajdonjog gyakorlásának kizárását jelenti, ami a piaci szereplők működésének, stabilitásának helyreállításáért cserébe történik. Ha az állami beavatkozás sikerrel jár, a részvényesek az elszenvedett sérelmeikért cserébe egy magasabb részvényértéket kapnak, ha azonban az állami irányítás ellenére sem sikerül a piaci szereplők stabil működését helyreállítani, biztosítani kell a részvényeseknek azt a jogot, hogy egy megfelelő ellenérték fejében eladási jogot gyakorolhassanak az állammal szemben.

A törvényjavaslat jelen szövegezése azzal a feltételezéssel él, hogy az állami irányítás segítségével 24 hónap alatt lehetőség van a pénzügyi közvetítőrendszer meghatározó elemeinek helyreállítására, azaz, ha az állam jelenléte és kizárólagos közgyűlés-jogosítványai ezen az időn túl is fennállnak, akkor a részvényeseknek szükséges választást biztosítani. A választás lényege, hogy a részvényes az állami irányítást lehetővé tevő feltételes tulajdonosi irányítási jogot biztosító elsőbbségi részvény feléledése előtti napra vonatkozó helyzetben, az akkor érvényes egy részvényre jutó tulajdoni hányad alapján saját tőkeértékével azonos értéken gyakorolhasson eladási jogot az állammal szemben, ha nem bízik abban, hogy az állam jelenlétével hosszabb távon sikerül olyan helyzetet elérni, ami a részvényértéket is pozitívan befolyásolja. Az államot az eladási jog gyakorlása során felajánlott részvények tekintetében vételi kötelezettség terheli, amelynek ellenértékét az adásvételt követő 30. napig kell teljesíteni a részvényesek felé.

Tisztelt Országgyűlés! Ha az állami beavatkozásra okot adó körülmények megszűnnek, az egyes különleges jogosítványokat megtestesítő részvények a jegyzett tőke leszállításával bevonhatók. A különleges vétójogot biztosító részvény esetében a részvény által megtestesített jogok akkor szűnnek meg, ha az államot megillető különleges, osztalékelsőbbséget biztosító részvények visszaváltása megtörtént, azaz az állam anyagi jellegű szerepvállalása az adott pénzintézetben megszűnt.

A feltételes tulajdonosi irányítást biztosító részvény esetében a megszűnésre akkor kerülhet sor, ha a stabilitást veszélyeztető körülmények elmúltak, mind a hitelintézet tőkehelyzete, mind likviditása helyreállt. Ha a piaci szereplők működésének stabilitása nem indokolja a speciális állami szerepvállalást, azaz a tulajdonosi irányítást, a piacgazdaságból mint alkotmányos elvből, illetve a tulajdonhoz való alapvető jogból következik, hogy az állam nem vállal magánjogi szerepet a tulajdonában nem álló piaci szereplők életében. E követelmény érvényre juttatása érdekében a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a feltételes tulajdonosi irányítási jogot biztosító elsőbbségi részvény bevonásához egyes esetekben szükséges miniszteri hozzájárulást a bíróság ítéletével pótolja, így garanciát nyújt az állami befolyás feltétlenül szükségesnél hosszabb fennmaradásával szemben is.

Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Unióban érvényes versenyszabályokkal összhangban csak olyan speciális szabályozási környezet fogadható el, amely csak átmeneti időre, különleges helyzet fennállása esetén érvényes, amellett, hogy minden lehetséges érintett piaci szereplő esetében azonos feltételeket biztosít az állami intézkedésekhez való hozzáférésben. Azokban az európai tagállamokban, ahol már hatályban van hasonló célzattal létrehozott jogszabály, jellemzően az intézkedések határideje 2009. december 31-ével jár le, hasonlóan az általunk beterjesztett törvényjavaslathoz is.

Kérem a tisztelt képviselőket, az Országgyűlést, hogy az általam elmondott indokok alapján a benyújtott törvényjavaslatot fogadjuk el még ebben a parlamenti ciklusban, december vége előtt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elhangzott hozzászólások alapján szeretnék néhány kérdésre reagálni. Egyrészt ha valami, akkor ez az elmúlt másfél óra elég jól igazolta, jól bizonyította, hogy a költségvetési bizottsági szavazásnál a többség, amikor elutasította az általános vitára való alkalmasságot, helytelenül döntött. Ez a javaslat bőségesen alkalmas volt arra, hogy általános vitát folytassunk róla. Ez a mai vita szerintem mindannyiunk számára pregnánsan igazolta azt, hogy egyrészt volt miről, volt hogyan és volt milyen módon vitatkozni.

A második dolog: sajnálom, hogy a törvényjavaslat előkészítésének egy korábbi stádiumában megfogalmazott elgondolás ilyen mélyen megragadt az ellenzéki képviselőkben. Elmondtam a bizottsági ülésen is, csak úgy látszik, ezt nem figyelték akkor meg, most szeretném itt is elmondani, hogy a jelenlegi szabályozás semmilyen módon nem tartalmaz olyan szabályt, javaslatot, ami alapján három pénzintézetre lenne ez a szabályozás Magyarországon alkalmazható.

A korábbi stádiumban volt ilyen elgondolás, hogy olyan szavatolótőke-nagyság legyen meghatározva, amely szerint a pénzügyi rendszer szempontjából meghatározó súlyúnak minősülő intézmények kerüljenek ebben a körben szabályozásra, de miután az Európai Unió versenyhatósága időközben más országok szabályozása kapcsán álláspontot foglalt el, és a svéd jogszabály kapcsán egyértelműen, írásban is rögzítve Európában általános szabályként alkalmazandónak tekinti, ezért nem háromról szól a javaslat. Nincs benne a 200 milliárdos korábban elgondolt szavatolótőke-nagyság meghúzva, ezért valamennyi intézményről szól a javaslat. Azért tartottam fontosnak ezt megemlíteni, mert ha erről nem beszélnénk, akkor megmaradna az, amiről Varga képviselő úr is, de azt hiszem, Hargitai képviselő úr is, ha a mai napon nem, de a bizottsági ülésen szólt, viszont az biztos, hogy Dancsó képviselő úr szólt a hozzászólásában bizonyos három intézményről, azaz valamennyi intézményre érvényes a javaslat maga.

A harmadik dolog: igyekeztek az ellenzéki képviselők egy kérdést itt nagyon sajátságosan megkerülni. A bizottsági vitában is markánsan kijött, itt pedig óvatosan tartózkodnak ennek a kérdésnek a megítélésétől, hogy vajon a benyújtott javaslatban, miután világosan állami költségvetési kötelezettségvállalásról van szó, ha sor kerül akár a garancia, akár a tőkejuttatás alkalmazására, az állam érdekeit, az állam forrásai felhasználásának a biztonságát kell elsődlegesen megteremteni. Az, amikor önök arra hivatkoznak ebben a vitában, hogy a magántulajdonosi érdek ilyen, olyan, amolyan sérülése miatti problémákat hogyan és mint kell és szükséges kezelni, akkor az a kérésem, hogy legalább egyensúllyal, legalább ugyanolyan módon kezeljék azt a kérdést, hogy egyszerűen állami kötelezettségvállalásról van szó, és ennek a biztosítékaként meghatározott ügyek minimum legalább annyira fontosak, mint mondjuk, a magántulajdonosok sérelme vagy kevésbé a sérelme tulajdonosi jogaikban, ha erre az eljárásra sor kerülne.

Dancsó képviselő úr hozzászólásához csak egyetlen megjegyzést szeretnék tenni. Szerintem a javaslat kétféle beavatkozást tartalmaz: egy tőkeági beavatkozást és egy garanciabeavatkozást, ami valószínűleg nem tőkeágra vonatkozik, hanem a likviditás fenntartására vonatkozik, vagy a megerősítésére vonatkozik. Abban szerintem nincs közöttünk véleménykülönbség, hogy alapvetően ma Magyarországon a gazdasági szereplők számára a likviditás hiánya komoly feszültséget jelent. Ha ez tovább folytatódna a későbbiek során, és különböző eszközökkel a beavatkozások nem hoznák ennek a megváltozását, akkor ez valóban nagyon súlyos, akár a likviditási nehézségeken túlmenő csődhelyzet irányába és foglalkoztatási válsághelyzet irányába mutató következményekkel is járhatna. Ezért azt gondolom, nagyon fontos, hogy ezt a két dolgot, miután összegben is hasonló a kettő - tehát 300-300 milliárdról van szó -, azonosan kell értelmezni. Ha így nézzük azokat a tankönyvi megállapításokat, amelyekre Dancsó úr hivatkozott, akkor szerintem a történet teljesen rendben van a tekintetben is, hogy nyilvánvalóan ebben az esetben a likviditás bővítését szolgáló garanciavállalások pénzbevonása teremti meg a pénzintézetek esetében azt a helyzetet, hogy nagyobb összeggel, nagyobb mértékben tudjanak a gazdaság pénzigényének kiszolgálásában részt venni.

Azt, hogy valakinek, valakiknek szükségük lesz-e vagy sem a tőkeformában történő beavatkozásra, most egyikünk sem tudja pontosan megítélni, ugyanakkor lehetővé kell tennünk - ezt azért tartom fontosnak itt is megemlíteni, amiről eddig nem szóltak a hozzászólók -, ha más országok intézményei kaphatnak ilyen jellegű segítséget, akkor ne legyenek versenyhátrányban a magyar intézmények velük szemben, legyen lehetőségük nekik is ilyen jellegű segítségre. A dolog pusztán azt szolgálja, hogy ne legyenek rosszabb helyzetben a magyar intézmények.

Sajnos, nekünk nincs olyan helyzetünk, hogy akár 100 milliárd eurónyival, akár ennél nagyobb összeggel, mint más országokban történik, ilyen típusú beavatkozást tudjunk csinálni. Ez lényegesen kisebb összegű. Azt hiszem, Kékesi képviselő úr elmondta, nagyságrendjében ez mekkora beavatkozást jelent; a 600 milliárd - automatikusan és könnyen ki lehet számolni - 2,5 milliárd euró nagyságú beavatkozást jelenthet.

(18.40)

Ezért én azt gondolom, hogy az elhangzott véleményeket is figyelembe véve, ha abban egyet fogunk tudni érteni, hogy itt egy olyan állami beavatkozásról van szó, amely korlátok között megtehető beavatkozás, amelyért cserébe garanciákat kell kérni az államnak a saját maga által tett garanciáért vagy tőkebefektetésért, akkor szerintem a benyújtott javaslatot pontosító módosító indítványok után ennek a javaslatnak a tartalmával egyet fogunk tudni érteni. Ugyanis szerencsére senki nem mondta azt a hozzászólók közül, hogy ilyen típusú beavatkozástól tartsuk magunkat távol, ne kerüljön erre sor. Ne legyen felhasználása a dolognak, de a lehetőséget ugyanakkor szerintem célszerű megteremteni.

Én bízom abban, hogy a benyújtott módosító indítványokban már nagyobb egyetértésre fogunk jutni, mint a javaslat benyújtásának alapértelmezésénél, és ezt követően az Országgyűlés még decemberben el fogja tudni fogadni a javaslatot. Szerintem szüksége van a magyar gazdaságnak arra, hogy ennek a javaslatnak az elfogadását követően ne legyenek rosszabb helyzetben a magyar pénzintézetek, mint más országban székhellyel rendelkező pénzintézetek. Kérem ebben a támogatásukat.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Képviselő úr, azzal kapcsolatban, hogy vajon miért nem fogadta el annak idején a Fidesz azt a törvényt, amely törvény korlátozta az állami társaságok felügyelőbizottságaiban, illetve igazgatóságaiban alkalmazható, illetve megbízással tevékenységet folytatható személyek számát, arról ön most nem szólt természetesen. Önök nemmel szavaztak arra a törvényre itt az Országgyűlésben. Egy évvel ezelőtt volt ennek a törvénynek a szavazása. Meglehetősen hiteltelen most egy olyan javaslattal előállni az önök részéről, személyesen önnek napirend előtt erről a javaslatról az Országgyűlésben beszélni, amely javaslatnak az előzményét, amikor törvényalkotási lehetőség lett volna, a Fidesz nem támogatta. Nem értettek ezzel egyet, nem szavazták meg ezt a törvényt annak idején, egy évvel ezelőtt az Országgyűlésben.

Ugyancsak azt tudom mondani a képviselő úrnak, hogy azzal a meglehetősen furcsa demagógiával élni napirend előtti hozzászólásban, amikor almát nem is a körtével, hanem mondjuk, a bolhával hasonlítja össze, eléggé furcsa gondolatkör, tekintettel arra, hogy ön sok mindenről beszélt a hozzászólásában, csak arról nem, hogy milyen összegekről szólnak ezek a javaslatok. Arról nem, hogy az önök javaslata vagy az ön most felvázolt javaslata konkrétan és számszerűen mekkora összeget érintene évente. Nem egy nagyságrendbeli, hanem két nagyságrendbeli különbség van aközött, mint amiről ön beszélt, és amilyen mértékű változtatásokra szükség van a 2009. évi költségvetés összeállításánál. Ebből következően úgy gondolom, hogy nagyon fontos lett volna, ha a képviselő úr nemcsak az általános politikai megközelítését mondja el ezeknek a kérdéseknek, hanem elmondja ennek a közgazdasági, netalántán számszerű megközelítését is.

Demagógiának jó az, ha egy ilyen javaslatot tesznek a költségvetés szavazásának környékén, arra mindenképpen jó, hogy erről lehet beszélni politikai szinten, azonban konkrétumként természetesen nagyságrendi különbségek vannak aközött, amiről ön beszélt és aközött, mint amilyen nagysággal, mint amilyen értékkel kell Magyarországon a jövő évi költségvetési hiány csökkentése érdekében kiadásainkat csökkenteni.

Nagyon fontosnak tartom azt is megemlíteni ennek a kérdéskörnek kapcsán, hogy szemben azzal, ahogyan a képviselő úr ezt taglalta, a 13. havi nyugdíjjal kapcsolatos intézkedések részben korlátozó intézkedésként azt teszik éppen lehetővé, hogy maga a 13. havi nyugdíj intézménye mint intézmény, amelyet annak idején egyrészt önök nem vezettek be, másrészt a bevezetésével nem értettek egyet, harmadrészt úgy gondolom, elég furcsa lenne most önöket ezen jogintézmény őrzőjeként feltüntetve különböző hozzászólásokkal kiállni az intézmény mellett; magyarul, ennek a jogintézménynek a fenntartását teszi az lehetővé, hogy olyan módosításokat kell a szabályozásban végrehajtani, ami éppen az arányosságot, éppen azt szolgálja, hogy Magyarországon, ha ez megtartásra kerül, akkor azok élvezzék ennek előnyét, akiknek a nyugdíja a többiekéhez képest relatíve alacsonyabb, és azok élvezzék ennek előnyét, akik a rájuk érvényes nyugdíjkorhatárt már elérték, és nem pedig korábban vonultak nyugdíjba.

Úgy vélem, hogy mind a két kérdéskör, amely érintette a 13. havi nyugdíj intézményének változtatási szándékát, amelyről az Országgyűlés a mai napon fog egyébként szavazással dönteni, mind a két változtatás abba az irányba mutat, hogy Magyarországon egy hosszú távon is fenntartható nyugdíjrendszer legyen, egy hosszú távon is biztosítható, olyan finanszírozható nyugdíjrendszer működjön, amely mind az aktív korúaknak, mind a nyugdíjas korúaknak alapvetően érdeke.

Visszatérve a képviselő úr azon megközelítésére, amely az állami szervezetek vezetőinek javadalmazásával foglalkozik, meglehetősen szerencsétlen, és meglehetősen kontraproduktív azon javaslatoknak a megismerése, amely a versenyszférában alkalmazott jövedelmi kategóriákhoz, jövedelmezési formákhoz képest az állami intézmények, az állami szervezetek, az állami cégek vezetőinek a jövedelmét ettől elszakítva, eljárásában is ettől elszakítva kívánja kezelni, tekintettel arra, hogy nyilvánvalóan ezzel egy olyan szituációt eredményezhet, amely az állami szervek, az állami társaságok vezetőinek kiválasztásánál, illetve munkaszerződéseik megkötésénél mindenképpen negatív eredményekkel járhat a jövőt illetően.

Éppen ezért az a javaslatom, hogy ha ilyen gondolataik vannak, akkor a jövőre is gondoljanak, ne csak a pillanatnyi haszonszerzésre, mert az nem vezet sehová sem, mint ahogy ez a napirend előtti hozzászólás sem vezet ilyen értelemben sehová sem.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Fontos állomáshoz érkeztünk Magyarország jövő évi költségvetésének megalkotása és adórendszerének módosítása tekintetében. Meglehetősen nagy a felelőssége mindenkinek, aki tehet valamit azért, hogy Magyarországot minél kevésbé sújtsa a jelenlegi globális pénzügyi válság.

Nagy a felelőssége a kormánynak, amely ebben a helyzetben súlyos intézkedések meghozatalára kényszerült. Október eleje óta átdolgozta a költségvetést, új stabilizációs programot alakított ki. A program külső támogatására megállapodott az Európai Unióval, a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal egy 20 milliárd eurós csomagról, visszavonta adócsökkentési javaslatát, új adójavaslatot nyújtott be az adórendszer egyszerűsítésére, továbbá a fehérítés különböző új intézkedéseinek elérése érdekében. Elkészítette javaslatát a pénzügyi rendszer stabilitásának erősítését szolgáló jogszabályra, amelynek vitáját tegnap kezdte meg a parlament. Döntés született a bankbetétek fokozottabb védelméről, elfogadta a parlament a közpénzügyi törvényjavaslatot a felelős költségvetési gazdálkodásról.

Az elmúlt két hónapban nagyon határozott kormányzati munka folyt annak érdekében, hogy Magyarország egyre nagyobb védelmet élvezhessen a világgazdasági válsággal szemben. De a kormány mellett nagy a felelősségük a törvényhozóknak is, hiszen ebben a szituációban fontos, hogy a törvényhozó testület is a helyzethez igazítsa munkáját, elsősorban az ország érdekét tartva szem előtt.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány stabilizációs programja megvalósítható - így véli az Európai Unió Bizottsága, és így gondolja a Nemzetközi Valutaalap is. Kedvezően reagáltak a programra a piaci szereplők és a befektetők is. Mindez érezhető, lemérhető az állampapír-, tőke- és pénzpiaci folyamatokban, az árfolyamok alakulásában, amelyek még messze nem normalizálódtak, de stabilizálódóban vannak.

A beterjesztett jövő évi költségvetési törvényjavaslat a kormány által támogatott módosításokkal ezt a stabilizációs programot tartalmazza. Ennek parlamenti sorsát illetően meglehetősen nagy figyelem kíséri a várható elfogadást. Felhívnám a képviselők figyelmét a stabilizáció folytatásának szükségességére; a sikeres válságkezelés továbbvitele nagymértékben múlik a benyújtott javaslat elfogadásán.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító indítványokról történő szavazás előtt engedjék meg, hogy az általános vita során érintett néhány fontosabb témakörre visszatérjek, illetve felhívjam figyelmüket. Nem volt nagyon szerencsés az a vita, amely kialakult jórészt az ellenzéki észrevételek kapcsán a költségvetést megalapozó számítások többszöri megváltoztatásának kritikájaként, miszerint ez a kormány koncepciótlanságát tükrözné. Szeptember közepe óta a világon valamennyi elismert elemző, a legfejlettebb országok, az Európai Unió valamennyi tagországa, az Európai Unió megfelelő szervei, beleértve az Európai Központi Bankot és az Európai Bizottságot is, a nagy nemzetközi bankok valamennyien átírták prognózisaikat. A világ körülöttünk nagyon rövid idő alatt alapvetően megváltozott. Ebben a helyzetben pedig nagy hiba lenne görcsösen ragaszkodni a korábbi elképzelésekhez. Akkor jár el egy kormány helyesen, ha nem tétovázik, hanem amint megbizonyosodott annak szükségességéről, akkor azonnal meghozza lépéseit. Az elmúlt néhány hét során mi így tettünk, és ennek köszönhető, hogy Magyarországot súlyos veszélyektől sikerült mindeddig megóvni.

Szeretnék reagálni arra a felvetésre is, miszerint hazánkban a válság már régebben megkezdődött, és így a mostani folyamatok nem a világgazdasági válság következményei. Az elmúlt két év során, egészen 2008 szeptemberéig azon a pályán haladtunk makrogazdaságilag, amelyet 2006 nyarán, a választásokat követően kijelöltünk. Ennek eredménye volt az államháztartás egyensúlyának erőteljes javulása 2007-ben, és ez a folyamat 2008-ban is folytatódott, és folytatódni is fog. Az idei első féléves adatok bizonyítják, hogy az infláció számottevően lassulóban volt Magyarországon, a növekedés már gyorsulni kezdett, azaz jó irányba haladt az ország. Ezt a pozitív folyamatot törte derékba az Egyesült Államok másodlagos jelzálogpiacáról kiindult, Európát is elérő és a világban eszkalálódó válság.

A konvergenciaprogram nem nevezhető hibásnak. Az annak következtében végrehajtott változások javították Magyarország esélyeit a jelenlegi nemzetközi válság negatív hatásai elleni védekezésben. Mindazonáltal kétségtelen tény, hogy a magyar gazdaság egyensúlyi helyzete, a legutóbbi két év jelentős javulása ellenére még 2008 közepén is rosszabb volt az európai uniós tagországok zömére jellemzőnél. Ha azt nézzük, ki ebben a hibás, azt kell mondjam, felelősséget viselnek mindazok a kormányok, amelyek intézkedéseikkel hozzájárultak az államháztartási hiány növekedéséhez, akár saját, akár áthúzódó hatásként a következő kormányzati periódusban. Felelősek azok a kormányok és pártok, amelyek nem kezdték meg a már régóta szükségszerűnek tartott strukturális változtatások végrehajtását, sőt némely esetben a társadalom negatív érzéseit erősítve egyenesen akadályozták ezen változások megkezdését.

Tisztelt Országgyűlés! A 2009. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat általános vitája során számos ellenzéki kritika érte a helyi önkormányzatok pénzügyi forrásait. A helyi önkormányzatoknál a bérkiadás pontosan annyival lesz kevesebb, mint a 13. havi juttatás és a jövő évi béremelkedés elmaradása, a szociális segélyek kifizetése pedig a nyugdíjminimum növekedésének elmaradásához igazodik. Az önkormányzati támogatásoknál csupán ennyi a csökkenés, fejlesztési ügyekben pedig jelentős bővülés tapasztalható.

A jövő évi költségvetési javaslathoz több mint 400 módosító, kapcsolódó módosító indítványt nyújtottak be képviselőtársaim. Jelentős részük nem illeszkedik a kormány gazdasági és költségvetés-politikai célkitűzéseihez. A kormány elsősorban olyan indítványokat támogat, amelyek a törvényjavaslat összefüggéseinek tisztázását és az esetleges hiányosságok megszüntetését célozzák, valamint a benyújtás óta a gazdasági folyamatokban végbement változások hatásait érintik.

A kormány támogatja azt a módosító javaslatot, amely a megváltozott makrogazdasági paraméterek ismeretében - tekintettel a világgazdasági válság Magyarországra gyakorolt hatására - hajt végre kiadáscsökkentést, és számol alacsonyabb adó- és járulékbevételekkel. Ezt a javaslatot rendhagyó módon országgyűlési képviselőként magam nyújtottam be annak érdekében, hogy a tartós egyensúly megteremtése céljából a korábban elkészített költségvetési törvényjavaslathoz képest megtehessük azokat a további szükséges intézkedéseket, amelyek a hiánycsökkentést biztosítják. Ennek alapján jövőre a közszférában nem növekednek a bérek, és nem kerül sor a 13. havi illetmények kifizetésére. Szintén a javaslat része, hogy csak a 62. évet az előző évben betöltött öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjban részesülők kapnak plusz egyhavi nyugdíjat, amelynek összege maximum 80 ezer forint lehet.

Ezek a lépések azért váltak szükségessé, mert Magyarország a globális pénzpiaci válság következtében nem tud az eredetileg tervezettnek megfelelő államháztartási hiányhoz finanszírozási forrást biztosítani. Arra kényszerülünk, hogy mérsékeljük az államháztartás finanszírozási szükségletét, ezt szolgálja az említett kiadáscsökkentés, amelynek eredményeként a hiány bruttóhazaitermék-arányosan az eredetileg számított 2,9 százalék helyett 2,6 százalék lehet a jövő évben. Az elsődleges egyenleg a benyújtott törvényjavaslatban szereplő, bruttóhazaitermék-arányosan 1,4 százalékos mértékhez képest 1,9 százalékra növekszik.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány támogatja a gazdasági és informatikai bizottság által beadott azon módosító javaslatot is, amely a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvény rendelkezéseinek értelmében az energiaellátó vállalkozások által befizetett különadó felhasználását szabályozza. A törvény értelmében a távhőszolgáltatóktól befolyó összeget a távhőt felhasználó lakóépületeknél és lakásoknál a távhőfogyasztás szabályozhatóvá és mérhetővé tételére, továbbá a lakossági távhőfogyasztók számára a távhőszolgáltatás kedvezményes igénybevételére kell fordítani. A módosító indítvány ezen felhasználás költségvetési kereteit biztosítja.

(9.10)

Tisztelt Országgyűlés! A 2009. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvénytervezethez közel 30 módosító javaslat érkezett, amelyekről az újra megnyitott részletes vita után dönteni szükséges. Ezek közül támogatjuk azt a javaslatot, amely szerint jövőre a családi pótlék a várható infláció mértékének megfelelően, azaz 4,5 százalékkal emelkedik. Ugyancsak elfogadásra javasoljuk azt a módosítást, amely megvédi az önhibájukon kívül nehéz anyagi körülmények közé került fogyasztókat, őket ne lehessen kikapcsolni a villamosenergia-, illetve a földgázellátásból. Ilyen esetben a kereskedő előrefizető mérő felszereléséhez kötheti a további vételezés jogosultságát.

Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy korábban már említettem, a kormány visszalépett attól a szándékától, hogy jövőre jelentős adócsökkentést hajtson végre. Erre most nincs lehetőségünk. Fontosnak tartjuk ugyanakkor az adórendszer számottevő egyszerűsítését, valamint a gazdaság további erőteljes fehérítését. Elsősorban ezt tartalmazza a kormány parlament előtt lévő javaslata az adórendszer jövő évi módosításairól.

A módosító indítványok közül sem támogatjuk azokat, amelyek számottevő hatással vannak a költségvetésre. A jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben a kormány úgy véli, mindenkinek hozzá kell járulni az ország stabilizációjához, nem szabad, hogy csak néhány réteg viseljen pluszterheket. Ezért a kormány támogatja azt az indítványt, amely szerint 2009. február 1-jétől 15 százalékos adó alá esik az országgyűlési képviselők költségtérítése, valamint az önkormányzati képviselők költségátalánya. Kivételt képez a szabály alól a szállás ellenértékeként megállapított, törvényben szabályozott szállásköltség-térítés.

Az új építésű lakások építésének, értékesítésének ösztönzése érdekében a kormány elfogadja azt a módosító indítványt, amely kiterjeszti a helyi iparűzésiadó-alapot csökkentő, úgynevezett közvetített szolgáltatások értékének fogalmát azon vásárolt szolgáltatásokra, amelyeket az adózó az adásvételi szerződéssel értékesíteni kívánt új lakások építéséhez használ fel.

Tisztelt Országgyűlés! Az adminisztráció egyszerűsítését szolgálja az elektronikus bevallási rendszer szélesítése. Ennek érdekében szükséges annak kimondása a jövedéki adó kapcsán, hogy az előírt adatszolgáltatási kötelezettség elektronikusan, az ügyfélkapun keresztül teljesítendő. Szintén támogatja a kormány azt a módosító indítványt, amely szerint az építésügyi hatóság küldi meg az illetékes önkormányzati adóhatósághoz az általa kiadott jogerős használatbavételi, illetőleg fennmaradási engedélyt.

Egyeztetések alapján a kormány támogatni tudja azt a módosító indítványt is, amely szerint mentes az öröklési illeték alól egyeneságbeli rokon esetén az öröklési érték tiszta értékéből 20 millió forint, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír megszerzése.

Tisztelt Országgyűlés! Mint azt bizonyára önök is tudják, a támogatotti listán szerepel az az ellenzéki módosító indítvány, amely 2 százalékpontos általános forgalmiadó-emelést javasol a 20 százalékos áfamérték esetében. Ennek kizárólag szavazástechnikai okai vannak. A kormány mindenképpen el kívánja kerülni azt a helyzetet, hogy a jövő évi adómódosítási javaslatok parlamenti szavazása veszélybe sodorja az államháztartás egyensúlyának tervbe vett javítását. E javaslatról - függetlenül attól, hogy az a támogatotti listán szerepel - a kormány tagjai nemmel fognak szavazni. A kormány azt reméli, hogy a parlamenti pártok az ország érdekét szem előtt tartva hasonlóan felelősségteljes magatartást tanúsítanak e szavazás során is.

Befejezésül engedjék meg, hogy megköszönjem a törvényjavaslatokhoz - mindhárom javaslathoz - fűzött észrevételeiket, valamint a költségvetésről és az azt megalapozó törvények módosításáról és az egyes adótörvényekről szóló viták során a parlamenti képviselők részéről tapasztalt aktivitást. Kérem, hogy a kormány által támogatásra javasolt indítványok elfogadásával a jövő évi költségvetés megalapozását a mai napon tegyük meg.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés előtt szereplő 6571/416. iromány alapján kérem, hogy az Országgyűlés erősítse meg a mai napon hozott döntéseit, és azt követően újra nyíljon meg a vita a benyújtott költségvetési javaslatról.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban. - Szórványos taps az SZDSZ soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Korábban több alkalommal említettük már, hogy Magyarországon ebben a helyzetben új megközelítésekre van szükség, és ebben az új megközelítésben most is szeretném megköszönni a kormány nevében mindazoknak, akik meghozták azt a felelősségteljes döntést az elmúlt héten, hogy a költségvetés fő számainál történő szavazásnál támogatták azt, hogy legyen az országnak elfogadott költségvetése, mégpedig azokon a kereteken belül elfogadott költségvetése, amely az október végén kidolgozott makrogazdasági pálya legfontosabb paramétereit teljesítő kereteket jelenti.

Fontos ez három szempontból is. Fontos abból a szempontból, hogy immáron bizonyíthatták viszonylag sokan e Ház falai között, hogy nemcsak egyszerűen parlamenti képviselők, hanem át tudják lépni azt a korlátot, amely korlát adott esetben a szembenállást jelentette, és a szembenálláson belül a kormánnyal való mindenáron történő szembenállást, szembeszavazást és az alapértékek elfogadását sem.

Másodszor azért is fontos ez a dolog, mert azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban nagyon világosan láthatóvá vált az is, hogy mindazokban az országokban, ahol ebben a mostani helyzetben... (Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

ELNÖK: Bocsásson meg, miniszter úr, egy picit a türelmét kérem. (Pillanatnyi szünet.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Tehát azokban az országokban, ahol ebben a különleges helyzetben felelősségteljes döntéseket kell hozni, ahol ezt parlamenteknek kell meghozni, sok esetben fordult az elő, hogy nemcsak egyszerű kormánypárti és ellenzéki megosztottság érvényesült, hanem az ország érdekében össze tudtak fogni ellenzéki és kormánypárti politikusok is.

Harmadrészt azért is tartom fontosnak mindezt megemlíteni, mert egyetértve frakcióvezető-helyettes úrral abban, hogy a kormánynak lehet ellenzéke, de az országnak ne legyen ellenzéke ebben a Házban, ne legyen a magyar politikában az országnak ellenzéke, éppen ezért az ország érdekében álló döntések meghozatalában jó, ha van együttműködés, jó, ha van egyetértés, és jó, ha van többség is adott esetben, amikor szavazással kell e többségről dönteni.

Bizonyos vagyok abban, hogy a most kialakult helyzetben Magyarországnak érdekében áll az, hogy legyen elfogadott költségvetése, érdekében áll az, hogy a hátralévő szavazások során a költségvetést megalapozó törvények is elfogadásra kerüljenek, és érdekében áll az, hogy a mostani tervek szerint december 15-én, amikor a zárószavazásra sor kerül, akkor is többség legyen az Országgyűlésben a költségvetés elfogadása mellett.

(13.30)

Csak ezzel a feltétellel, és csak egy elfogadott költségvetéssel lehet biztonságosan továbbmenni azon a válságkezelő úton, amelyről az elmúlt hónapokban nagyon sok döntésünk született, és amelynek a végigjárása, úgy vélem, hogy Magyarország érdekében áll, a magyarországi politikai erőknek is érdekében áll, és mindenképpen Magyarország lakosságának érdekében áll.

Szeretném még egyszer megköszönni mindazoknak, akik ezt felismerve támogatták az elmúlt héten a költségvetés sarokszámai szavazásakor a felelős döntést. Remélem azt, hogy a hátralévő szavazások során is ez a fajta elgondolás és ez a fajta megfontolás érvényesülni fog a Ház többségénél.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A Nemzeti Földalap ellenőrző bizottságának a Bábolna Zrt. kerteskői gazdaságához kapcsolódó állami tulajdonú földek értékesítésére vonatkozó megállapítása, amely szerint az nem felelt meg a földbirtok-politikai irányelveknek, valószínűleg nem veszi figyelembe a földbirtok-politikai irányelveknek egy olyan megállapítását, amelyre szeretnék most kitérni.

A földbirtok-politikai irányelvek között valóban szerepel olyan, amely a családi gazdaságok megerősítésére vonatkozik, egy másik irányelv viszont arra, hogy a gazdálkodás jellegének megfelelő, versenyképes birtokméretek kialakítását, illetve a birtoknagyság európai uniós támogatások igénybevételéhez való alkalmassá tételét kell elősegíteni.

Nyilvánvaló, hogy a Nemzeti Földalapba tartozó termőföldek értékesítése során valamennyi, időnként egymásnak ellentmondó ilyen földbirtok-politikai irányelv egyidejű figyelembevételére nem nyílik mindig lehetőség, hiszen hol ez, hol az lenne célszerű egyik és másik szereplőnek, ha figyelembevételre kerülne.

Mindezekre tekintettel az értékesítési gyakorlatban a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. szokta alkalmazni az egyik és a másik irányelv érvényesítését is. Van, amikor az úgynevezett egyik értékesítési körben az egyik irányelv érvényesítésére kerül sor, nevezetesen például az értékesítési esélyek kialakításánál a családi gazdaságok preferálására, míg a másik esetben a nagyobb területen gazdálkodó agrárvállalkozók termőföldhöz jutásának preferálására kerül sor.

Nyilván ebben az esetben nem lehet külön értékesítési körökről beszélni, mert egy egységről van szó, ilyen értelemben tehát a másiknál kell keresni a birtokpolitikai irányelvekben megfogalmazottak végrehajtását.

A konkrét esetre, képviselő úr, amit felhozott az interpellációban, nagyon egyértelműen az értékesítési eljárás során az elővásárlási jog jogosultja a pályázati felhívás szerint nyilatkozott az elővásárlási jogáról. A helybenlakóság feltételeinek a termőföldtörvény alapján történő megfogalmazásában az a személy is megfelel, aki olyan gazdasági társaság tagja, amelynek székhelye az értékesítendő ingatlan fekvése szerinti településtől számított 15 kilométeren belül található, és jövedelmének 50 százaléka mezőgazdasági termelésből származik.

Továbbá: az elővásárlási jogát igazoló okiratot az ajánlattevő hiányosan nyújtotta ugyan be, de miután a helybenlakóság igazolására szolgáló iratot később pótolta, azonban a pályázati kiírás nagyon egyértelműen valamennyi résztvevőre tartalmazta azt, hogy a dokumentumok pótlására egyszer lehetőség van, tehát szemben azzal az állítással, ami elhangzott, illetve leírásra is került, a pályázati kiírás is tartalmazta a pótlás lehetőségét egyszeri alkalommal. Ezért azt gondolom, hogy miután a helybenlakóság igazolására egyébként közösen nem vitatott társaságban történő tulajdonrész alapján került sor, és ezt a kiírás lehetővé tette egy alkalommal való pótlásként, ezért a helybenlakóság igazolását el kellett fogadni az értékelőknek a későbbiek során.

Végezetül: képviselő úr kérdezte, hogy milyen szabálytalanságok történtek, és ezt tudomásul vesszük-e. Jelenleg azt tudom mondani, hogy az általam ismert adatok alapján az eljárásban a pályázati kiírásnak megfelelően történt az eljárás lebonyolítása, a földbirtok-politikai irányelveknek az egyik elve érvényesült, a másik elve ezzel párhuzamosan maradéktalanul értelemszerűen nem tudott érvényesülni. Ebben az ügyben én olyan szabálytalanságot nem ismerek a rendelkezésre álló iratok alapján, ami miatt az ön által megemlített bírósági eljárásra sor kerülhetne, és ebből következően kártérítési kötelezettség megállapítására.

Azt szokták mondani, hogy miután a földbirtok-politikai irányelvek azon elvének megfelelt a pályázati kiírás és az értékelés, amire én hivatkoztam, és a kiírás alapján lehetőség volt a hiánypótlásra, ezért a szabályossággal kapcsolatban nem merül fel most kétely.

Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! 2007. május 29-én küldte el önöknek a KVI vezérigazgatója azt a levelet, amelyben leírta, hogy milyen feltételeket kell a város önkormányzatának teljesítenie ahhoz, hogy ez a bizonyos szerződés létrejöhessen. Amennyiben az önkormányzat a KVI által akkor támasztott feltételeknek eleget tesz, semmi akadálya nem lesz, hogy ez a szerződés megkötésre kerüljön. Azonban mind a mai napig e feltételek közül több olyan van, amelynek az önkormányzat nem tett eleget. Azt tudom tehát mondani, hogy az önök térfelén a labda. Ha és amennyiben az önkormányzat ezeket a feltételeket teljesíti, akkor semmi akadálya nincs annak, hogy ez a szerződés megkötésre kerülhessen.

A KVI jogutódjától, az MNV Zrt.-től kapott tájékoztatás alapján a kastélyfejlesztés szervezeti, szellemi feltételei biztosításának módja kérdésére semmilyen válasz nem érkezett az önkormányzattól. Egyéb részletkérdések is vannak, amelyek még nem kerültek pontosításra és tisztázásra a vagyonkezelővel. Ezért ma azt tudom mondani, hogy a 245/2007.(X. 10.) számú kormányrendelet 8. § (4) bekezdése értelmében a műemlék ingatlan vagyonkezelésbe adásához a védettség jellege szerint illetékes miniszter egyetértése is szükséges. Ezeket a feltételeket a KVI korábbi levelében már megállapította, ebből következően ha az önkormányzat ezeknek a - még egyszer mondom - másfél évvel ezelőtt közölt feltételeknek eleget fog tenni, akkor semmi akadálya nem lesz, hogy a vagyonkezelési jog átadása ügyében az MNV Zrt. meghozza a döntést.

Hozzá kell tennem, hogy az azóta eltelt idő alatt bekövetkezett változások miatt nagy valószínűséggel az akkor ajánlott vagyonkezelési szerződés néhány pontjában módosításokat kell majd végrehajtani, de ez viszonylag gyorsan letárgyalható önökkel. Úgyhogy ha és amennyiben ezek a feltételek teljesítésre kerülnek a település önkormányzata által, szívesen vesszük, ha megküldik ezeket a kiegészítéseket, és ezt követően létrejöhet a szerződés.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Képviselő úr, én nem tettem felelőssé az önkormányzatot, én nem tettem felelőssé a polgármestert, én nem tettem felelőssé az önkormányzati vagyonbizottság elnökét, én csak azt mondtam, hogy egy nagyon világos feltételrendszernek meg kell felelni ahhoz, hogy a szerződés létrejöhessen. Jelenlegi ismereteim szerint és az MNV Zrt.-től a múlt héten kapott tájékoztatás alapján az önkormányzat az általa elmondott két kérdésben még nem tette meg a május óta ismert feltételek szerinti tájékoztatást. Ha ezt megteszik, semmi akadálya nem lesz, hogy a vagyonkezelői szerződés létrejöhessen. Ha pedig ön azt mondja, hogy van egy olyan elmaradt válasz a Nemzeti Vagyonkezelőtől, amelyre önök január óta várnak - ahogy arra imént a kiegészítésében hivatkozott -, meg fogom vizsgáltatni, hogy milyen módon van vagy nincs összefüggése a két dolognak egymással. Semmiképpen nem jó az, ha van elmaradt válasz. Hangsúlyozom, képviselő úr, ha az önkormányzat arra a két pontra, amit az imént elmondtam, a megfelelő választ benyújtja a vagyonkezelőhöz, semmi akadálya nem lesz annak, hogy a vagyonkezelői szerződésről a lehető legrövidebb időn belül tárgyaljanak. Az államnak érdeke, hogy jó hasznosításra kerüljön ez az ingatlan is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ez év tavaszán a két köztársasággal aláírt egyezményünk részben a jövedelem-, részben a vagyonadókra terjed ki. Az eddig Magyarország által megkötött nemzetközi szerződésekkel azonos tartalmú szabályozást foglal magába, ezért kérem az Országgyűlést, hogy mindkét egyezményt fogja el, és a kihirdetéséről hozza meg döntését.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az európai integráció nemzetközi elismertségét támasztja alá, hogy a vámvilágszervezet az Európai Uniót 2007. július 1-jével felruházta a többi vámvilágszervezet-tagot megillető jogok és kötelezettségek ideiglenes gyakorlásával. Az Európai Unió vámvilágszervezeten belüli tagságának jogi véglegesítése érdekében szükséges a Vám-együttműködési Tanács létrehozásáról szóló egyezmény olyan irányú, a részes államok, így Magyarország által is elfogadott módosítása, amely vám- vagy gazdasági unió számára is biztosítja a csatlakozás lehetőségét. Az Unió vám-világszervezeti tagsága még jobban kihangsúlyozza a közösség nemzeti vámvonatkozású egyeztetésben betöltött központi szerepét, és elősegíti az Európai Unió egységes fellépését.

A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvény értelmében a szerződésmódosításokat nemzetközi szerződésként kell kezelni. A törvényben foglalt kritériumok alapján a módosítást törvényi szinten kell kihirdetni, a kihirdetéssel egyidejűleg ugyanakkor sort kell keríteni az eredeti egyezményt kihirdető jogszabály, a Vám-együttműködési Tanács létrehozásáról szóló nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló 1969. évi 2. törvényerejű rendelet hatályon kívül helyezésére, és törvényben történő ismételt kihirdetésére, ami a törvényerejű rendeletek számának csökkentését is szolgálja.

A beterjesztett törvényjavaslat célja a törvényerejű rendelet hatályon kívül helyezése, az eredeti egyezmény törvényben történő ismételt kihirdetése, valamint a módosítás kötelező hatályának elismerésére való felhatalmazás megadása és a módosító szerződés kihirdetése. Kérem a Vám-együttműködési Tanács létrehozásáról szóló nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló javaslat elfogadását.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden szeretnék a két hozzászólásra reagálni. Az elsőre röviden annyit, hogy a célhozkötöttség nem vitatott módon megvalósul. Szeretném a képviselő úr figyelmébe ajánlani, hogy ha valahol, akkor nyilvánvalóan ebben az esetben, az állam érdekeinek védelmében a Kincstárnál olyan adatbázis áll majd rendelkezésre, ami lehetővé fogja tenni az önkormányzatok számára, az állami szervek számára, hogy pontos kép legyen arról, hogy különböző jogcímeken ki, mennyi összesített, államtól vagy önkormányzattól származó juttatásban részesül.

Azt tudom mondani, képviselő úr, miután gyakorlott önkormányzati vezető, sokszor hiányolják az önkormányzati vezetők ennek az információnak a rendelkezésre állását. Különböző döntések megalapozásánál szerintem igenis hogy szükséges, igenis hogy jó, ha van ilyen információ. Azt gondolom, hogy fel kell ezt használni a későbbiek során, hiszen a közpénzek célszerű és okszerű felhasználásának az egyik feltétele. Éppen ezért szerintem nem vitatható, hogy ez a feltétel teljesül, ebből következően szerintem indokolt, ha ezt így megvalósítjuk.

Iván képviselő úr hozzászólására röviden is válaszolhatnék, de ha megengedi, akkor egy picit hosszabban teszem. Ne becsüljünk le 30 milliárd forintot! Nagyon-nagyon sok pénz 30 milliárd forint, azaz nagyon-nagyon fontos 30 milliárd forint rendelkezésre állása a következő évi egyensúly szempontjából is. Egyik oldalról se becsüljük le, de másik oldalról se becsüljük le, csak ennyit kérek.

A másik megjegyzésem az lenne, képviselő úr, hogy amikor a 13. havi nyugdíj megszavazásáról volt szó, akkor önök nem voltak ebben partnerek. Nem gondolom, hogy ez most helyes lenne, hogy most mint a 13. havi nyugdíj védelmezői lépnek fel, mert nem hiteles ez a megállapodás így. Azt tudom csak mondani, hogy ebben a helyzetben, amiben jelen pillanatban vagyunk, sajnos sok mindenhez hozzá kell nyúlni, többek között ehhez is hozzá kellett nyúlni. Éppen ezért, miután annak idején nem támogatták, ezért most nem kell abban a színben tetszelegnie senkinek sem, hogy most viszont a legnagyobb védelmezője ennek az intézménynek. Egyébként a 13. havi nyugdíjat így, ezzel a módosított formával sikerül megtartani a jövőt illetően.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Mint ismeretes, a nemzeti filmvagyon vagyonkezelői jogát a mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény 35. § (1) bekezdése alapján a Magyar Nemzeti Filmarchívumnak kell megkapnia. A törvény 2. § 26. pontja a nemzeti filmvagyon körébe sorolja az államot megillető szerzői jogokat, szerzői vagyoni jogokat, felhasználási jogokat, filmelőállító szomszédos jogokat, valamint az érintett filmek negatívjain fennálló tulajdonjogokat.

A nemzeti filmvagyont képező szerzői és tulajdonjogok ekkor ugyanis a filmeket alkotó Dialóg Filmstúdió, Budapest Filmstúdió, Hunnia Filmstúdió, Objektív Filmstúdió Kft., Pannónia Film Kft., Mafilm Rt., illetve a forgalmazó Mokép Rt. tulajdonában voltak, s az egy filmhez kötődő különféle jogok többnyire nem egy társaság kezében voltak. Ezen jogmegosztások több ezer szerződésben kerültek rögzítésre. Ez azt is jelentette, hogy a filmvagyon felmérése több ezer szerződés áttekintését, jogi értelmezését és adatainak rögzítését követelte meg.

Az azóta elvégzett felmérések alapján mára elmondhatjuk, hogy a nemzeti filmvagyon összességében mintegy 1630 filmhez kötődő jogok összessége, ezen belül is a teljesség igénye nélkül a legfontosabb jogfajták a filmelőállító jogok, a bel- és külföldi forgalmazási jogok, a hang- és zenejogok, a nyilvános előadás, a zártkörű előadás, a tévé, kábeltévé, zárt láncú fogalmazás, a videojog, a többszörözési jogok, a szomszédos jogok, a videokazetta és a képlemezhez kötődő jogok.

A magyar állam az ÁPV Zrt. működésével annak érdekében, hogy az említett törvény 2. § 26. pontja szerinti nemzeti filmvagyonba tartozó, így a kincstári vagyon részét képező azon szerzői vagyonjogokat és filmelőállító szomszédos jogokat, valamint a filmek negatívjain fennálló tulajdonjogokat, amelyek a Dialóg Filmstúdió Kft.-t saját területén és a filmjei kapcsán megilletik, továbbá amelyeket a Budapest Filmstúdió Kft.-től, a Hunnia Filmstúdió Kft.-től, az Objektív Filmstúdió Kft.-től, a Pannónia Film Kft.-től megszerzett, illetve a Mokép Rt.-től és a Mafilm Rt.-től a jövőben megszerez, biztosított megfelelő forrást a költségvetésből ellenőrzött felhasználás formájában.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm. A nemzeti filmvagyonra vonatkozó vagyonkezelői jogoknak a Magyar Nemzeti Filmarchívumhoz kerülése érdekében hátralévő lépések a következők. A Vagyongazdálkodási Tanács 638/2008. határozatában döntött arról, hogy a Dialóg Filmstúdió Kft.-től a kft. törzstőkéjének leszállításával kerüljenek az MNV Zrt.-hez a mozgóképről szóló törvény szerint nemzeti filmvagyonba tartozó azon szerzői vagyonjogok és a filmelőállító szomszédos jogok, valamint a filmek negatívjain fennálló tulajdonjogok, amelyeket a Magyar Nemzeti Filmarchívum részére kell vagyonkezelésbe adni. A döntés végrehajtása folyamatban van.

Az összes többi jogról, amit képviselő úr az iménti egypercesében mondott, az imént már szóltam, tehát azt gondolom, teljes körű volt az előző két percben mondott. A folyamat végeredményeképpen pedig a nemzeti filmvagyonra vonatkozó vagyonkezelői jog az MNV Zrt.-hez kerül, ezt követően kerülhet sor a Magyar Nemzeti Filmarchívummal a vagyonkezelési szerződés megkötésére, és ezzel a vonatkozó törvényi előírás több éve előkészített végrehajtása be fog fejeződni, így tehát odakerül, ahova a törvény előír.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jegybankról szóló törvényjavaslat az MNB elnökének kezdeményezésére, a Nemzeti Bankkal szoros együttműködésben született. A bizottsági munkában a törvényjavaslat fogadtatása alapvetően pozitív volt, a javaslat szakmaiságát, tárgyszerűségre törekvését az általános vitában is elismerték a hozzászólók. A javaslathoz mindössze egy kodifikációs pontosítási célú bizottsági módosító javaslatot nyújtottak be. Kérem az Országgyűlést, hogy a javaslatot fogadja el.

A költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló törvényjavaslat a költségvetési intézményi szféra működésének, gazdálkodásának reformját tartalmazza. Ezzel a javaslattal válik teljessé, alkot komplett rendszert a közpénzügyi törvénycsomag. Közelíti a közszféra és a versenyszféra gazdálkodási szabályait, technikáit és kultúráját azokon a közszolgáltatási területeken, ahol a környezet és a feltételek is hasonlóak. Ugyanakkor biztosítja, hogy a jövőben is költségvetési szervek lássák el alapvetően a közfeladatokat. Ezért a javaslat prioritást ad a költségvetési szervi formának. Az irányítás és a gazdálkodás szigorát, illetve rugalmasságát a javaslat a szaktevékenység jellegéhez igazítja, a vállalkozáshoz jellegében hasonlító területeken üzemgazdasági szemléletet követel meg. Szakszerű, alkalmas és felelős irányítás és vezetés követelményét is támasztja. Eközben az állami kontroll megmarad, a költségvetési szervi működés alapvető jellemzői nem sérülnek, azok továbbra is számon kérhetőek. Mindez együtt versenyképessé teszi a költségvetési szervi formát. A jogállás egyértelmű, átlátható szabályozása, amely tehát tisztán különválasztja a költségvetési szervet és annak altípusait a gazdálkodó szervezetektől, megteremti az e területen régóta sérült jogbiztonságot. Végül látható, hogy ahogy az eredeti javaslatban sem szerepeltek, úgy utólag sem csempészte be semmilyen módosító indítvány a javaslatba a privatizációt, az állami vagyonra, illetve a foglalkoztatottak munkajogi viszonyára vonatkozó szabályokat.

Végül a két pénzügyi tárgyú törvényjavaslat közül arról szeretnék szólni néhány szót, amelynek célja a hazai pénzintézeti rendszer stabilitásának erősítése. Úgy gondoljuk, és az európai államok túlnyomó többsége is úgy véli, hogy a pénzügyi közvetítő rendszer működése nem lehet kizárólag magánérdek. Ebből következően a pénzügyi közvetítő rendszert érintő válsághelyzet megoldásában nem nélkülözhető az állami szerepvállalás. A jelenlegi globális pénzpiaci krízis az érintett államok többségét cselekvésre késztette. Magyarországon is szükségessé vált egy olyan különleges helyzetben érvényesülő szabályozási keret kialakítása, amely akkor is lehetőséget ad az alapvető funkciók ellátására, ha arra a piaci szereplők valamilyen okból nem hajlandóak vagy nem képesek.

A javaslat egy olyan szabályozási keretet állít fel, amely az állam számára lehetővé teszi a beavatkozást azokban a helyzetekben, amikor a társadalmi érdekek érvényesülését a magánérdekek felett elő kell segíteni vagy ki kell kényszeríteni. Természetesen a javaslat szerint az állami beavatkozás csak időszakosan, meghatározott célok elérése érdekében lehetséges.

A viták során számos elemében módosult a benyújtott eredeti elgondolás. Módosultak az állami szerepvállalással járó garanciális elemek, módosult a szélsőséges esetekben esetlegesen szükségessé váló állami irányítás módja, de módosultak a tőkeemelés ellenében jegyzett osztalékelsőbbségi részvények visszaváltásának szabályai is. Ez utóbbi esetében elmaradt a törzsrészvénnyé történő átalakítás szabálya, s felváltotta azt a magyar állam számára biztosított eladási jog intézménye, szemben a piaci szereplő vételi jogával. Nagyobb összhang alakult ki az egyes állami beavatkozási formák, a tőkeemelés és a garanciavállalás feltételei között annak érdekében, hogy mindkét forma esetében biztosítható legyen az adófizetői források rendeltetésszerű felhasználása.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a benyújtott javaslatok kormány által támogatott módosítóit elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Hátsó szándékai önnek vannak, képviselő úr. Ez nyilvánvaló volt a beszédéből, úgy gondolom, ezért tartózkodjon máskor mások vádolásától kérdésfeltétel közben. Azt tudom tehát mondani, hogy képviselő úr, úgy látszik: ki mint él, úgy ítél. Ma már ön itt bebizonyította, hogy vannak ilyen hátsó szándékai más ügyekben is, amikor egy másik interpellációs ügybe úgy válaszolt, ahogy válaszolt.

Erre azt tudom csak mondani önnek, képviselő úr, hogy olyanfajta szándékot, amit ön megfogalmazott, feltételezett, félig-meddig vádaskodva itt megemlített, nem tudok róla, hogy lett volna bárkinek, nekünk bizonyosan nem volt. Nekünk egy szándékunk volt, képviselő úr. Miután a magyar állam tulajdonában álló kft.-k nincsenek a tartós állami tulajdonban lévő társasági körben, ezért a vagyontörvény alapján értékesítésüket meg kell kezdeni. Ebből következően amikor a Nemzeti Vagyonkezelő kiírta ezeket értékesítésre, nagyon világos törvényi felhatalmazás alapján, nagyon világos szándékok szerint járt el.

Amit már ön itt hozzáköltött, az a legenda vagy a vádaskodás része. Azt gondolom, hogy nagyon egyértelmű helyzet volt. Ma úgy döntött a vagyontanács nevében eljáró intézmény, hogy ezeket a pályázatokat visszavonja, a visszavonást követően pedig majd el fogja dönteni, hogy mikor írja ki ismét. Egy bizonyos: újra ki kell írni, hiszen a vagyontörvény egyértelművé tette azt, hogy ami nem tartozik a tartós állami tulajdoni körbe, azok értékesítésére pályázatot kell kiírni.

Azt gondolom, a pályázat pontosan arra alkalmas, hogy mindazok a pályázók, akik szóba jöhetnek e pályázók potenciális alanyaként, beadják a pályázataikat, és akkor akármennyi millió forintért, képviselő úr, amennyit fognak érte ígérni, az értékesítés megtörténjen. Az a része pedig, azt gondolom, a következő egy percben megér egy mondatot, amit a képviselő úr azzal kapcsolatban említett meg, hogy hova kerülnek jogok és hova nem.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Ugye, azt az abszurditást nem gondolja komolyan, amit most mondott, hogy egy nem ismert törvénymódosítási javaslat el nem fogadásáig ne történjen valahol valami. Képviselő úr, ugye, ilyen komolytalan dolgokat - gondolom - ön sem gondol komolyan? (Halász János: Miért vontátok vissza?)

Vannak érvényes törvények Magyarországon, amelyeket elfogadott az Országgyűlés, aszerint kell eljárnia mindenkinek, önnek is, képviselő úr. (Halász János: Miért vontátok vissza?) Mi aszerint járunk el.

(13.50)

Nagyon világosan meg van határozva, hogy ez a vagyoni elem melyik körbe tartozik, akként fog eljárni a Nemzeti Vagyonkezelő, és akkor is, ha közbebeszél, képviselő úr, teljesen fölösleges, amit mond ezzel kapcsolatban. (Halász János: Szerinted!)

Szeretnék még egy dolgot egyértelművé tenni. A törvény rögzíti azt is, képviselő úr, hogy a társaság privatizációjának időzítése ahhoz kötődik, hogy az adott filmstúdiókhoz köthető, a mozgóképről szóló törvényben rögzített, nemzeti filmvagyonba tartozó filmek jogaival kapcsolatos kérdések rendezésre kerüljenek. A három filmstúdió esetében ez megtörtént. Tehát a három filmstúdió esetében alkalmas, megfelelő feltétel van az értékesítéshez. Pályázaton indulni kell mindenkinek, aki most esetleg ellenérdekelt, annak is. Több pénzt kell érte adni, és akkor ők fogják elnyerni a pályázatot.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Miután mindkét bizottságban részletes vitát lefolytattunk a benyújtott indítványról, ezért pusztán egy mondatot szeretnék mondani az Országgyűlésnek az idővel takarékoskodva: a kormány nevében mind a költségvetési bizottság által benyújtott módosító javaslatot, mind pedig az alkotmányügyi bizottság által benyújtott javaslatot támogatjuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha megengedik, három rövid reagálást szeretnék tenni az elején azokra a felvetésekre, amelyek elhangzottak zömmel ellenzéki képviselők részéről. Egyrészt bárcsak félolyan okos lenne bármely kormány, mint amilyen a Fidesz, KDNP hozzászólói voltak utólag a helyzet értékelésében. Bárcsak előre félannyira pontosan tudná mindenki azt, hogy mi fog történni, és bárcsak olyan pontosan tudná megítélni bárki a világban az elmúlt fél évben, hogy mi a következő néhány hónap történése.

(11.20)

A másik megjegyzésem: örülök annak, hogy Dávid Ibolya elnök asszony a közvélemény-kutatási eredményekből ismertette a Magyarország reformelkötelezettségére utaló számokat. De sajnos ennek a kutatásnak van egy másik számsora is. Amikor azt kérdezték meg az emberektől, vajon hogyan viszonyulnának azokhoz a kérdésekhez, ami őket is érinti ezekben az átalakításokban, akkor megfordult az arányszám, és nem volt 20 százaléknál több, aki azt is elvállalná, azt is elfogadná, azzal is egyetértene, ha a változás őt nem pozitívan érinti. Ez a mai magyar valóság, és ezzel szembesülnünk kell akkor, amikor a különböző döntéseket meg kell hoznunk.

S arra a kérdésre is érdemes válaszolni, hogy vajon mi történt december óta; többen is érintették ezt a kérdéskört. Nos, semmi más nem történt, mint hogy a válság a világban, Európában és Magyarországon is olyan újabb jelenségeket mutatott fel, olyan újabb eredményeket hozott, amelyekkel valamennyiünknek szembesülnünk kell. December óta ismertté vált, hogy a világ s benne az európai uniós országok növekedési várakozásai sokkal rosszabbak annál, mint azt bárki feltételezte az elmúlt év őszén, s emiatt sokkal rosszabb exportlehetőségekkel kell számolnia Magyarországnak, mint amivel az elmúlt ősszel számoltunk, s ebből következően sokkal rosszabb növekedési feltételekkel kell számolni.

S történt még egy dolog: részben a válság, részben a csökkenő olajárak hatására nyilvánvalóan más inflációs körülmények között fog a gazdasági fejlődés ebben az évben Magyarországon megtörténni. Ez mind a kettő érinti a költségvetés bevételi és kiadási tételeit is. Ezekre is reagálnia kell Magyarországnak.

Teljesen egyértelmű az is, hogy a reagálásokat az érvényes államháztartási törvény szabályai szerint kell megtennünk, azaz ha a változások elérik a kiadási tételek 2,5 százalékának a mértékét, akkor a költségvetés módosítására van szükség az Országgyűlésben, ha ez eléri az 5 százalékot, akkor pótköltségvetésre van szükség, ha pedig nem éri el ezeknek a mértékeknek a szintjét, akkor a kormánynak döntenie kell a szükséges korrekciók megtételéről. Mai ismereteink szerint jelenleg ez a harmadik eset áll fenn, éppen ezért természetes, hogy a kormánynak előterjesztést kell készítenie és döntéseket kell hoznia arról, hogy milyen módon korrigáljuk az imént elmondott változások miatt bekövetkezett eredményeket, és ebben az évben milyen változásokat fogunk a költségvetésben kezdeményezni.

Szeretnék szóba hozni néhány konkrét ügyet azért, mert úgy tűnik, mintha az ellenzék nem vette volna észre vagy nem akarná észrevenni, hogy Magyarországon történtek intézkedések a válság hatására és a válságtól függetlenül is. Nem akarják figyelembe venni, hogy megtörtént a banki betétek garantálása, az állampapír-kibocsátás szűkítése az állam részéről, a bankközi likviditás növelése érdekében nagyon jelentős lépésekre került sor mind a kormány, mind a jegybank részéről. Nagyon fontos volt, hogy az államháztartási hiányt az elmúlt évre csökkenteni tudtuk, és decemberben alacsonyabb hiánnyal tudtuk a költségvetést elfogadni. Fontos a devizahitelesek, illetve a bajba jutott vállalkozások segítése érdekében meghozott eddigi intézkedések mindegyike, mert mindez tompíthatja a válság hatását Magyarországon.

Ezzel együtt nagyon fontosnak tartom azt is, hogy az Országgyűlésben elfogadásra került egy, a bankrendszer stabilitását erősítő törvény, valamint a költségvetési felelősségről szóló jogszabály, ami lehetővé teszi, hogy rövidesen megalakulhasson a költségvetési tanács mint új intézmény, egyfajta garanciaként is a jövőt illetően.

Ugyanakkor elég nyilvánvaló, hogy az elmúlt néhány hétben ismertté vált adatok alapján további intézkedésekre, további lépésekre van szükség. Részben a kiadott írásos anyag utolsó három oldalán ezzel kapcsolatban láthatnak javaslatokat, részben pedig miniszterelnök úr az iméntiekben ismertette azokat a vonulatokat, amelyek mentén a kormány elő fogja terjeszteni ezen javaslatait. Amiben teljesen biztosak lehetünk: ezeknek a javaslatoknak összhangban kell lenniük azzal a programmal, azzal az úttal, amelyet Magyarország az elmúlt három évben követett, nevezetesen ha a vártnál rosszabb makropálya mellett kell Magyarországon megvalósítani az intézkedéseket, akkor sem mehet ez az egyensúly romlásának a mentén, akkor sem romolhat Magyarország egyensúlyi helyzete, hiszen nyilvánvaló, hogy az ország stabilitását csak az egyensúlyi viszonyok megőrzése mellett tudjuk fenntartani a jövőben is. Ehhez szükség van azokra a strukturális változásokra, amelyekről itt többen beszéltek. Többen szóba hozták a politikai bizonytalanságot és a döntésképtelenséget. Nem fogja tudni megkerülni Magyarország, hogy ezekre a döntésekre sor kerüljön. Szerintem az ország érdekében az áll, ha mihamarabb megszületnek ezek a döntések, és ezen döntések következtében mihamarabb stabilabb gazdasági pályára kerül Magyarország. A kormány ekként fogja a következő időszakban a javaslatait megtenni. Kérem, támogassák ezeket.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Öt rövid megjegyzésem lenne a hozzászólásához.

Először is az első megjegyzés: ahogyan pontosan tudja a frakcióvezető úr, törvény határozza meg Magyarországon - több mint tíz éve ez a gyakorlat Magyarországon, kormányoktól teljesen függetlenül ez volt a kialakult gyakorlat -, hogy ha az összes adóbevétel meghalad egy szintet, akkor lehetőség van arra, hogy az APEH-en belül kifizetésre kerüljön sor. A 40 milliárd forint nem egészen úgy jön össze, mint ahogyan a képviselő úr elmondta, pontosabban: egyáltalán nem úgy jön össze, úgy gondolom, ez a pontos válasz.

Ennek a bizonyos kitöltőprogramnak a hibáját, ha jól emlékszem, akkor négy héten belül orvosolták, és úgy tudom, ma ez a program normálisan működik, semmiképpen nincs programhibából adódó többlet-adóbevétel, hiszen ha ilyen lenne, akkor teljesen nyilvánvalóan ezt már régen megállapította volna a bíróság, és vissza kellett volna fizetni azoknak, akiknek egyébként többletbefizetési kötelezettsége keletkezett a programhiba miatt. Ez az állítása a 10 milliárd forinttal kapcsolatban bizonyosan nem állja meg a helyét.

A második érv, amit a képviselő úr elmondott, hogy a vagyonosodási vizsgálatoknál bankszámláról történő pénz és a többi, ugye, ez azért nem precíz megfogalmazás, mert ha valakinek a vizsgált időszak kezdetén bankszámlán lévő pénze van, azt a vagyonosodási vizsgálatoknál mint meglévő legális forrásból származó pénzt elismerik, és ha ebből származik bármilyen vagyongyarapodásnál forrás, akkor azt az APEH elismeri. Ezt egyébként az elmúlt időszakban már bírósági döntések is megerősítették, tehát nyugodtan mondhatom, hogy a magyar jogrendben rendezett körülmények között az ilyen források figyelembevétele biztosított, és e tekintetben az APEH gyakorlata teljesen egyértelmű ezen vizsgálatok lefolytatása során is. Természetesen hogyha nem így történik, vagy olyan periódusból származik az összeg, akkor ebben voltak jogviták az elmúlt időszakban, de a bírósági döntések eredményeképpen mára ez a kérdés teljes mértékben rendezett.

Ha azt kívánja a képviselő úr kezdeményezni, hogy a korábban kialakult gyakorlat e tekintetben változzon meg, és legyen kevesebb az adóhivatal rendelkezésére álló forrás a működéséhez és a dolgozóinak a javadalmazásához, akkor képviselőként tehet ilyen indítványt. Csak egy dologra szeretném a figyelmét felhívni. Az adóbevétel túlteljesítéséhez nemcsak személyi kifizetési jogosultságok kötődnek, hanem dologi kifizetési jogosultságok is kötődnek, és ebből következően akkor alapvetően másképp kell megfogalmazni az APEH költségvetési előirányzatát, mint ahogyan most van a törvényben, hiszen ma a túlteljesítés egy része biztosítja azt, hogy az épületek dologi kiadásainak, fenntartásuknak a fedezete biztosított legyen. Ha ezt megváltoztatjuk, azaz nem ehhez kötődik, akkor nyilvánvalóan más költségvetési előirányzattal kell magát az intézményt elindítani. Éppen ezért, ha ebbe bárki év közben kíván beavatkozni, akkor - csak javasolom - ezt vegye figyelembe, mielőtt bármilyen módosító indítványt fogalmazna meg, mert úgy gondolom, ez szükséges hozzá.

Az utolsó megjegyzésem ehhez a témához az lenne, hogy miután itt a média felkapott egy hírt, csak azt szeretném kérni mindenkitől, a képviselői felelősségre utalva, hogy érdemes végignézni, pontosan mi is van a hír hátterében, pontosan mi is van a törvényi szabályozásban, mi is a gyakorlat, és miért ez a gyakorlat. Hangsúlyozom, ezen lehet változtatni, csak a változtatásnak körültekintőnek kell lennie, és a körültekintő változtatás azt is tartalmazza, hogy a normál működés feltételei bizonyosan megteremthetőek és megteremtődőek, akkor is, hogyha egyébként ezt valaki meg akarja változtatni, mármint ezt a mostani szabályozást valaki meg akarja változtatni.

Egyet tudok garantálni itt önök előtt: az APEH számára történő többletbevételből a dologi és személyi kifizetések forrásának biztosítása az érvényes jogszabályi előírásoknak megfelelően történt, azaz mind november végén, mind decemberben pontosan értékelésre került az a bevételi előirányzat, amely a törvényi előírások szerint feltétele volt annak, hogy ilyenről rendelkezés születhessen.

Most bizonyosan hozzá kell tennem még egy momentumot. Ez a bizonyos 40 milliárd forintos túlteljesülés ugyanakkor mindössze néhány százalékos mértékű túlteljesülést jelent az egész bevételhez képest. Tehát hangsúlyozom: több ezer milliárd forintról van szó az összes bevételben, amely az adóhivatal tevékenységének eredményeképpen a költségvetésbe befolyik, és ehhez köti a mindenkori éves költségvetési törvény az APEH érdekeltségi pénzének a kifizetését, amelynek egy része személyi, míg más része dologi költségek fedezetét szolgálja. Ezt szeretném, ha figyelembe vennék, amikor módosító indítványt fogalmaznak meg.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Valóban, összefogással eredményeket lehet elérni. Valóban, ha valamely kérdés megoldásához nem elégséges egyetlenegy politikai erő szándéka, akarata és elhatározottsága, akkor azok a reformok, amelyek Magyarország számára megkerülhetetlenek és elodázhatatlanok, bizonyosan ebbe a kategóriába tartoznak. És valóban, az európai példa mindannyiunk számára azt kell hogy igazolja, hogy azok az országok tudnak sikeresek lenni, ahol az összefogás szándéka, képessége, készsége megvalósult az elmúlt időszakban, és megvalósul mostanában is.

Teljes tévedés azon az úton haladni tovább, amely azt mondja, hogy fontosabb a belpolitikai szembenállás, fontosabb a belpolitikai siker, semmint hogy az ország nemzetközi elfogadottsága, sikeressége biztosított legyen. Éppen ezért azt gondolom, nehéz lenne megkerülni azokat a kérdéseket, azokat a lépéseket és azokat a döntéseket, amelyekről a szakmai közvélemény hónapok óta beszél, amelyekről az elmúlt hetekben nagyon sok egyeztetést lefolytatva a kormány meghozta javaslatait. Ezek a javaslatok itt vannak, részben az Országgyűlés döntésére várva, részben pedig a következő hetekben azon döntések is megszületnek, amelyeket a kormány saját hatáskörében kell hogy meghozzon.

Azok az országok, amelyek a gazdasági válság hatásaira adekvát választ fogalmaztak meg az elmúlt időszakban, valamennyi esetben ezeket a válaszokat úgy fogalmazták meg, hogy a gazdasági törvényszerűségeket figyelembe vették, ugyanakkor a társadalmi realitásokat is mérlegelték, és általában az országokon belül ezen döntések meghozatalában, amelyek a legtöbb esetben mindenképpen olyan döntések voltak, amelyek nem pozitívan érintették a társadalmakat, kialakult egyfajta politikai konszenzus. Nem politikai viták alakultak ki, nem belpolitikai csatározásokat folytattak ennek hatására, hanem sokkal inkább egyetértés, a kormány javaslatainak elfogadása, illetve a kormány javaslataiból kiindulva olyan döntések meghozatalára került sor ezekben az országokban, amelyek szolgálják az adott társadalmak, az adott országok előrehaladását.

Magyarország sem fogja tudni ezt megkerülni, hogy azokat a strukturális intézkedéseket, amelyek megítélésében, mérlegelésében és véleményezésében az elmúlt hetekben, hallhattuk, az Európai Bizottság Magyarországon járt tárgyaló delegációja is részt vett, az elmúlt hét végén az Európai Bizottság véleménye is ismertté vált ezen javaslatok mérlegeléséről, megítéléséről, a következő hét keddjén az európai pénzügyminiszterek tanácsa is mérlegelni és véleményezni fogja ezeket az intézkedéseket a decemberben benyújtott magyar konvergenciaprogram értékelésével együtt.

Azaz, úgy gondolom, ezek az európai vélemények valamennyi magyar politikai erő számára meghatározó véleményként kell hogy megjelenjenek a következő időszakban. Lehet ugyanis vitatni azt, hogy a magyar kormány vajon jó intézkedéseket jó irányba szándékszik-e megtenni, azonban elég nehéz azt vitatni, ha az Európai Bizottság és az európai pénzügyminiszteri tanács véleménye is pozitív ezen intézkedések irányáról, tartalmáról, azokról a célokról, amelyeket ezen intézkedések eredményeképpen el kívánunk érni, és ami Magyarország számára meghatározhatja belátható időn belül az eurózónához történő csatlakozás feltételeit.

Úgy vélem, hogy kicsinyes belpolitikai csatározások tárgyává nem érdemes tenni ezeket a kérdéseket, ebből következően célszerű lenne azokat a tendenciákat mindenkinek figyelembe venni, amelyekről, ahogyan fogalmaztam, az Európai Bizottság értékelése is szól a magyarországi javaslatokat illetően.

Végezetül úgy vélem, hogy a hétvége történései, az Európai Unión belüli történései valamennyiünk számára igazolhatják azt, hogy többre haladhatunk, nagyobb eredményeket érhetünk el, ha a Magyarország érdekében politizálók megszólalói összehangoltan olyan felhívásokat, kezdeményezéseket tesznek, amelyek az ország közép- és hosszú távú érdekét megfelelően szolgálják. Láthatóan még összehangolt tevékenységgel is nagyon nehéz elérni megfelelő eredményeket az ország szempontjából, ha pedig egymás ellen megy a politizálás, ha a másik álláspontjának gyengítésére megy a politizálás, akkor az biztos, hogy a magyar érdek gyengítését is szolgálja. Szakítani kell ezzel a gyakorlattal, és helyesebb, ha összefogás van ezekben a kérdésekben. Erre hívom föl a parlamenti pártok mindegyikének figyelmét.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Asszony! Örülök annak, hogy a hozzászólásában az állathasonlaton túlmenően a tízéves intervallumot is megemlítette. Örülök annak, mert úgy gondolom, hogy akkor korrekt az értékelésünk az elmúlt időszak gazdaságpolitikájáról, hogyha azt is megnézzük, hogy abban a periódusban, amikor az MDF kormányalakító tényező volt a Fidesszel közösen, akkor történtek-e Magyarországon olyan reformintézkedések, amelyek az ön által elmondott példában említett országokban abban az időszakban megtörténtek. (Révész Máriusz: A tb-önkormányzatok megszüntetése!)

Ha történtek volna, akkor nyilván elmondta volna a hozzászólásában, vagy most valaki bekiabálta volna az ellenzék részéről (Révész Máriusz: A tb-önkormányzatok megszüntetése!), hogy milyen reformokat hajtottak végre 1998 és 2002 között. Azt kell mondanom, hogy nem volt ilyen reformintézkedés, amely az államháztartás kiadásainak csökkentésére vonatkozóan megtörtént volna.

Hiba az, hogy Magyarország ebben a periódusban ilyen jellegű szerkezet-átalakító reformintézkedéseket a '97-es nyugdíjreformot követően sajnálatos módon nem hajtott végre. Úgy gondolom, hogy éppen ezért kell szembenéznie az országnak azzal, hogy ebben a helyzetben nem kerülhetők meg ezek a bizonyos strukturális átalakítások, azaz hozzá kell nyúlni mindazokhoz a területekhez, amit ön felsorolt a holland példa alapján a nyugdíjrendszert illetően, a rokkantnyugdíj-rendszert illetően, a munkanélküli-ellátást illetően, és sok minden más területét is az életnek.

Meg vagyok arról győződve, hogy a következő időszakban, amikor ilyen döntésekre sor fog kerülni Magyarországon, akkor bizonyosan mindazok, akik immáron belátják, hogy az elmúlt időszak elhalasztott döntései károsak az országnak, támogatni fogják ezeket a javaslatokat. A kormány megteszi az erre vonatkozó javaslatait, remélem azt, hogy az Országgyűlésben a felelős többség e javaslatokat támogatni fogja, és az ország stabilitása érdekében az eurózónához történő minél gyorsabb csatlakozás érdekében az Országgyűlés többsége ezen javaslatok elfogadása mellett fog érvelni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Az a tény, hogy a kormány hosszú távra szóló nemzeti stratégiát dolgozott ki, arra világít rá, hogy a gyermekek jövőjét kiemelt figyelemmel kíséri.

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy az interpellációban szereplő állításokkal szemben a kormány tervei között a családi pótlék jövedelemvizsgálathoz vagy jövedelemhatárhoz kötése nem szerepel, továbbra is változatlanul univerzális, azaz minden gyermeket nevelő családot alanyi jogon megillető juttatás marad a családi pótlék. Megmarad a differenciálás is, amely juttatás összegét családtípusonként, gyermekszámtól függően eltérő mértékben állapítja meg, ezzel nagyobb összeget biztosítva azoknak a családoknak, ahol több gyermeket vagy például fogyatékos gyermeket nevelnek.

Annak érdekében azonban, hogy az évente így kifizetésre kerülő mintegy 370 milliárd forint közpénz valóban a gyermekek érdekeit szolgálja, hozzájáruljon a jövőbeli boldogulásukhoz, indokolt, hogy a felhasználás tekintetében olyan minimális követelményt támasszunk, ami megköveteli a szülőktől, hogy gondoskodjanak a gyermek tankötelezettségének teljesítéséről. Ennek a teljesítésnek a feltételéről további részletszabályok módosításával szándékszik a kormány rendelkezni.

A családi pótlékról való lemondás, amit a képviselő asszony kérdezett, mint lehetőség eddig is adott, de nyilvánvaló, mindenki számára adott opció; a kincstári információk alapján azonban azt tudom mondani, hogy az erről való rendelkezés nem vált Magyarországon gyakorlattá. Elenyésző szám az, aki saját akaratából lemond a családi pótlék folyósításáról.

A kormány döntése alapján az átalakulásra kerülő személyi jövedelemadó-törvény tervezett módosítása a családi pótlék adóterhet nem viselő járandósággá történő változtatásával, tehát a minősítésével olyan jövedelemmé, hogy az adótábla szerint kiszámított adót nem kell megfizetni, változna a későbbiek során. Ezzel a családi pótlék az összevont adóalap részét képezné, azonban nem kell utána adózni.

A módosítás a legkiszolgáltatottabb réteget - amire a képviselő asszony utalt - nem érinti, hiszen az alacsony keresetűek esetében tényleges jövedelmi helyzetükben érdemi változást ez nem eredményez, hiszen lényegében jelen pillanatban sincs adóterhe ezen jövedelmi csoportoknak. Annak a magánszemélynek ugyanis, aki a családi pótlék mellett kizárólag adómentes jövedelemmel rendelkezik, illetve más adóterhet nem viselő járandóságból származó jövedelme van - ilyen például a gyermekgondozási segély -, továbbra sem lenne adókötelezettsége, adóbevallást sem kellene benyújtania a jövőben sem. Nem változna a jövedelmi pozíciója annak a magánszemélynek sem, aki adóterhet nem viselő járandósága mellett más adóköteles jövedelmet - például bérjövedelmet - is szerez, de adóalapja nem haladja meg az adótábla alsó kulcsának sávhatárát.

Megjegyzem, hogy a módosító csomag arra is vonatkozik, hogy ez a bizonyos sávhatár jelenleg 1,7 millió forintról előbb 2,2 millió forintra, majd 3 millió forintra változna, tehát gyakorlatilag eddig a jövedelmi határig terjedő jövedelemmel rendelkezők esetében nem növekedne az adóterhelésük. A családi pótlék adójogi minősítésének megváltozása kizárólag a magas jövedelemmel rendelkezők esetén és a jövedelem-sávhatár túllépése miatt jelentkező többletnél eredményezhet jövedelemnövekményt.

Szeretném ugyanakkor megemlíteni azt is a képviselő asszony kérdésére válaszként, hogy 2006. január 1-jétől a családipótlék-összegek, megtartva a családtípus és a családban nevelt személyek száma szerinti differenciálást, átlagosan 84 százalékos mértékben növekedtek.

Tekintettel arra, hogy a rendelkezésemre álló idő elfogyott, kérem válaszom elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Nincs véleménykülönbség közöttünk abban, hogy a kialakult helyzetben Magyarországnak nem nagyon van más választási lehetősége, mint a strukturális reformokat folytatni, azokban következetesen előrehaladni. Egyetlenegy olyan kérdés ugyanakkor érdemi vitára ad alkalmat: vajon az ön által hivatkozott reformszövetségi kiadáscsökkentési javaslatok mennyiben megalapozottak, mennyiben alátámasztottak konkrét intézkedésekkel, és ezek az intézkedések jelen pillanatban, 2009-ben megvalósítható intézkedéseket jelentenek-e Magyarországon. E tekintetben is nem a Reformszövetség szociális rendszerre vonatkozó javaslatai, sokkal inkább a nyugdíjrendszerre vonatkozó 2009-es javaslatai a vitathatók, illetve az úgynevezett állami kiadáscsökkentésre vonatkozó javaslatai.

Mivel nyilvános táblázatról van szó, érdemes róla három mondatot mondani. Azt tartalmazza a Reformszövetség javaslata, hogy 2009-ben 65 milliárd forinttal lehet csökkenteni a nyugdíjkiadásokat. Ez abban az esetben igaz, ha a 13. havi nyugdíj őszi felének a kifizetése nem történik meg. Ezt világossá kell tenni valamennyiünk számára, mert ez egy igennel-nemmel eldönthető kérdés, és az Országgyűlésnek joga van ilyen döntést hozni. A kormány ilyen javaslatot nem terjesztett eddig az Országgyűlés elé.

A másik kérdéskör pedig a Reformszövetség anyagában 1200 milliárd forintnak megfelelő összeggel szereplő kiadáscsökkentési javaslat, amelyből ők három év alatt a felét kívánják lecsökkenteni. Ha megnézzük a csökkentés mértékére vonatkozó javaslat belső tartalmát, azt látjuk, hogy az legalábbis kérdéses vagy vitatható, mégpedig alapvetően azért, mert ebben az esetben Magyarország valószínűleg már az európai uniós befizetéseit sem tudná teljesíteni, mert az 1200 milliárd forintból 236 milliárd forint az éves befizetési kötelezettséget tartalmazza az Európai Unió felé, ebből következően legalábbis a nagyságrendben vitáink vannak.

Köszönöm a figyelmüket.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Örülök annak, hogy ön is azt mondja, érdemi megvitatását szeretné a javaslatoknak. Én is erről beszéltem az eddigiekben. Az téves szám, amit ön mondott, mert nem 3000 milliárdból szeretnék a csökkentést elérni, hanem 1200 milliárdból szeretnék megvalósítani, három év alatt kívánják felére csökkenteni az 1200-at. S azt is elmondtam, hogy mire nem jut akkor forrás.

A spájzról pedig a következőket tudom mondani: a kormány folyamatosan teljesíti azt a kötelezettségét, hogy minden hónapban tájékoztatja a költségvetési bizottság ellenzéki elnökét arról - ő pedig nyilván tájékoztatja a bizottságot -, hogy pontosan mire is került felhasználásra az IMF-től és az Európai Uniótól Magyarország számára megítélt és lehívott összegek eddigi időtartamban felhasznált része. Azt tudom mondani a rendelkezésemre álló rövid időkeretben, hogy az IMF-es összegből még nem került sor felhasználásra, az Európai Uniótól pedig az elmúlt évben lehívott 2 milliárd forintot az ország felhasználta, különböző lejáratú államkötvények visszavásárlását hajtottuk végre ebből az összegből. S mint ahogy bizonyosan tudják, az elmúlt hetekben itt járt európai uniós delegáció és IMF-es szakértői csoport véleménye alapján a következő hetekben várhatóan mindkét intézménytől ismételt lehívásra nyílik lehetőségünk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy a hozzászólások alapján egy dolgot érdemes tisztázni. Ha akarunk segíteni, akkor segítsünk! Azt gondolom, hogy ha a kormány a múlt héten lezajlott általános vita eredményeképpen több ponton módosította az előterjesztést szövegszerűen, akkor valószínűleg helyesen járt el, és ebből nem szükségképpen következik az, hogy koncepciójában és alapjaiban változott volna a javaslat. Ha pontosan megnézzük, hogy mi az, ami módosult benne, bizonyosan nem az alapszándék és bizonyosan nem a szabályozási kör, amire kiterjed ez a most már kapcsolódó módosító javaslatokkal is pontosított előterjesztés.

Úgy vélem, hogy a kormány a most benyújtott módosító indítványok után támogathatja és támogatni is fogja azt, hogy a rászorultság elve figyelembevételre kerüljön ezen javaslat során, annak érdekében, hogy az áthidaló kölcsön felvételénél az állam készfizető kezességvállalása korlátozott körben érvényesülhessen a későbbiek során.

Megértem azt, hogy az ellenzék részéről fel lehet vetni olyan javaslatokat - és ilyen módosító indítvány beadásra is került -, amely korlát nélkül kívánná érvényesíteni a munkanélkülivé válás esetén bekövetkező készfizető kezességet. Ugyanakkor, miután a javaslat szándéka eleve az volt, hogy a válság hatására bekövetkezett lehetetlen helyzeteknek egy részét tudja kezelni, ezért azt gondolom, hogy nyíltan és egyértelműen meg kell azt fogalmazni, hogy időkorlát nélkül a javaslat valószínűleg nem érvényesíthető. Mint ahogy azt is célszerű tisztázni, hogy nemcsak időkorlátot, hanem bizonyos mértékben a rászorultságot figyelembe vevő más korlátokat is érdemes érvényesíteni.

A törvényben meghatározott feltételeket teljesítő természetes személy a munkaviszonyának megszűnése esetén kezdeményezheti a lakáscélú kölcsönt nyújtó pénzügyi intézménynél az áthidaló kölcsön folyósítására vonatkozó hitelszerződés megkötését. Ha a felek megállapodnak, ebben az esetben kerülhet sor arra, hogy a természetes személy benyújtja azon igazolásokat, amelyek a szerződéskötés feltételeként kerülnek meghatározásra a javaslat most megfogalmazott szövege szerint, és értelemszerűen a pénzügyi intézmény ezen igazolások valódiságát nem fogja vizsgálni. A hitelszerződés aláírását követő 24. hónap utolsó napjáig a lakáscélú kölcsön esedékes törlesztőrészleteinek és a természetes személy által vállalt törlesztés különbözeteinek összegével megegyező, korábban esedékes, de még ki nem fizetett törlesztéssel megegyező összegű áthidaló kölcsön folyósításáról szól a javaslat; az e mögé állított garanciáról szól. Nyilvánvalóan ezt a pénzt kizárólag erre a célra lehet fordítani, más célra nem fordítható.

Tíz év alatti visszafizetési kötelezettség szerepel a javaslatban, valamint az is szerepel a javaslatban, hogy ha a természetes személy a szerződést megszegi és nem fizeti vissza az általa vállalt törlesztést, biztosítási díjat vagy megtakarítást, akkor a készfizető kezesség a szerződésszegés időpontjáig folyósított összegre fog fennállni. Ebből az is következik, hogy a pénzügyi intézmény, amely folyósítja a megfelelő forrást, kezdeményezheti az állammal szemben a követelését, és ettől kezdve nyilvánvalóan a magánszemély az állammal szemben fog kötelezettként megjelenni a későbbiek során.

Nem tudtuk támogatni azon módosító indítványt, amely a pénzügyi lízingre is kiterjesztette volna ezt a konstrukciót, és azért nem, mert a lízingszerződések esetén a lízing lejártakor még van opcionális lehetőség arra, hogy vagy a magánszemély, vagy akinek a részére rendelkezik a joggal, lesz majdan a tulajdonos, pontosabban az élvezője ennek a szerződésnek. Ez egy nyitott opció ilyen esetben, ezért azt gondoljuk, ez nem célszerű, hogy ebbe a kérdéskörbe bevonásra kerüljön.

Mindezt figyelembe véve szeretném egyértelművé tenni, hogy a kormány nevében az ajánlás II. része 1., 2., 3., 4., 6., 7., 8. pontjaiban szereplő indítványokat támogatjuk, és kérem az Országgyűlést, hogy ezen indítványok elfogadásával tegye lehetővé, hogy a gazdasági válságban ilyen helyzetbe került emberekre érvényes szabályozást megalkothassuk és ezt a segítségnyújtást megtehessük. Kérem ebben az ellenzék támogatását is. Azt gondolom, hogy ha megszavazzák, jó célra adják szavazatukat. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Országgyűlés! A hozzászólás kapcsán szeretnék egyértelművé tenni néhány olyan körülményt, amiről, úgy tűnik, frakcióvezető úr megfeledkezett arról, amikor hozzászólását összeállította. Magyarországon tavaly október 9-e óta a kormány javaslatára egy lényegesen szigorúbb, a kiadásokat jelentősen megkurtító költségvetést fogadtunk el annak érdekében, hogy Magyarország makrogazdasági célkitűzéseit teljesíteni lehessen. Három különböző ütemben mintegy 800 milliárd forinttal csökkentek a költségvetésben eredetileg tervezett kiadási szintek (Nagy zaj. Az elnök csenget.)

ELNÖK: Bocsánat.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Ennek megfelelően a költségvetési hiány mind a konvergenciaprogramban szereplőnél, mind pedig a szeptemberben az Országgyűlés elé terjesztettnél lényegesen alacsonyabb szinten került meghatározásra 2009-re. Képviselő úr persze mondhatja azt, hogy ez semmi, de azt kell mondjam önnek, hogy mint aki volt kormánytag, pontosan tudja, milyen nehezen lehet olyan döntéseket meghozni, ami egy év költségvetésében 800 milliárd forinttal kisebb kiadásról szól a korábbi tervekhez képest.

A második dolog: a kormány ebben az időszakban benyújtotta, és az Országgyűlés elfogadta azokat a javaslatokat, amelyek részben a betétesek biztonságának megerősítéséről szóltak. Szeretném itt is emlékeztetni a jelenlévőket, hiszen a jelenlegi időszakban különös jelentősége van annak, hogy pontosan tudja mindenki, hogy múlt év október közepén az Országgyűlés elfogadta azt a javaslatot, amely 13 millió forintig kiterjesztette az Országos Betétbiztosítási Alap garanciáját a betétekre, valamint az efölötti értékű betétekre a kormány a költségvetés garanciáját biztosítja a betétek szavatolása érdekében. Ez ma is érvényes szabály. Nagyon fontos az, hogy minél többen vegyék ezt figyelembe, amikor ebben az időszakban időnként felelőtlen nyilatkozatok, időnként megalapozatlan vádaskodások hangzanak el a magyarországi pénzügyi rendszer biztonságát illetően. Azaz kérem, vegyék figyelembe, hogy ezek a döntések megszülettek.

Szeretném azt is a képviselők figyelmébe ajánlani, hogy az Országgyűlés éppen a múlt héten fogadta el azt a törvényt, amely arról szól, hogy a múlt év szeptemberét követően munkájukat elvesztők lakáshiteleinek törlesztési biztonságának növelése érdekében milyen garanciavállalási lehetőség van arra, hogy ők is talpon tudjanak maradni; ha csökkentett értékben, de vállalnak fizetési kötelezettséget, ezt követően a hitel folyamatosan fennmaradjon, és a későbbiek során, amikor a megváltozott életkörülményeik lehetővé teszik, a hiteltörlesztés kötelezettségének eleget téve fenn tudják tartani ezt a jogviszonyukat.

Szeretném egyértelművé tenni azt is, hogy a kormány, tanulva a korábbi időszak negatív tapasztalataiból, úgy gondolta, hogy megfelelő előkészítés, társadalmi egyeztetés után lehet az Országgyűléshez benyújtani azon javaslatokat, amelyek részben a következő hónapokra, évekre is érvényes adómódosítások tartalmi parlamenti döntéshozatalát jelentik. Szerdán a kormány ezeket a javaslatokat elfogadja, és e héten az Országgyűléshez benyújtásra kerülnek. Továbbá a nyugdíjrendszerben tervezett javaslatok törvénybe foglalt szövege is az Országgyűlés elé fog kerülni a héten.

Ezek azok a javaslatok, amelyek részben a 2009. évi versenyképesebb gazdasági működés feltételeit teremtik elő, másrészt azon strukturális átalakítások kereteit teremtik meg, ami a hosszú távú és középtávú fenntarthatóság érdekében szükséges a nyugdíjrendszer stabilitását figyelembe véve a következő évekre, évtizedekre.

Végezetül, miután képviselő úr megemlítette azt is, hogy milyen más típusú javaslatok hangzottak el korábban, és ezek nem valósultak meg, szeretném képviselő úr figyelmébe ajánlani, hogy ne feledkezzen meg arról, hogy még annak idején, a koalíciós kormány időszakában elfogadtuk azokat a jogszabályokat, amelyek az adórendszerben érdemben változtatták az adóeljárás szabályait, érdemben egyszerűsítették a bevallási szabályokat, mintegy egyharmadával csökkentették a benyújtandó bevallások számát és a benyújtandó bevallások sorainak számát.

(13.40)

Ezt persze el lehet felejteni egy fél év múltával, csak nem célszerű, mert a tények makacs dolgok, és úgy gondolom, érdemes figyelembe venni valamennyiünknek azt, hogy ezek azok a lépések, amelyek szükségesek nyilvánvaló folytatandó lépésként ahhoz, hogy Magyarország versenyképessége a következő időszakban is növekedhessen, és ilyen értelemben tudjon Magyarország helytállni ebben a versenyben.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Úgy tűnik, egy olyan mondatot idézett a képviselő úr Gyurcsány Ferenctől, amelynek a hitelességére vagy a valós tartalmára nem gondoltam volna, hogy éppen egy interpelláció keretén belül fog itt a figyelem irányulni, nevezetesen, hogy a Fidesz butít, ez mennyire helytálló, és mennyire sikeres is ez a fajta tevékenység.

Képviselő Úr! Az ön által feltett kérdések alapján azt tudom mondani önnek, hogy valamely juttatás univerzális jellege azt jelenti, hogy alanyi jogon jár, minden gyermeket nevelő családot megillet a család jövedelmi, vagyoni viszonyainak vizsgálata nélkül, ettől univerzális valamely ellátás. Szerintem ebben valószínűsíthetően még egyet is értünk. A családi pótlék egy ilyen juttatás. A kormány mostani javaslata, amely a családi pótléknak a későbbiek során másként történő elszámolására vonatkozik, nem tartalmaz mást, mint ezt az univerzális juttatástartalmat megőrzi.

A családi pótlék adóterhet nem viselő járandóságként történő figyelembevétele a későbbiek során három dolgot bizonyosan jelent. Jelenti azt, hogy a családi pótlék differenciált járandóságának a gyakorlata megmarad, azaz különbség van a pótlék nagyságában különböző paraméterek függvényében. Jelenti azt, hogy mindazoknak, akiknek más adóköteles jövedelmük nincs, ezt követően sem kell semmilyen módon adót fizetniük utána; és jelenti azt, hogy csak azon esetekben kell valamilyen mértékben adófizetési kötelezettségükkel számolni, akiknél ezen járandóság megemeli az adóalapot, ez pedig nyilvánvalóan nem az alsó kategóriába tartozó jövedelemtulajdonosoknál van, hanem általában a felső öt jövedelmi decilisbe tartozó jövedelemtulajdonosoknál tapasztalható ez a jelenség. Ez azt jelenti, hogy a képviselő úr által egyébként sokszor hangoztatott szándéknak megfelelően a magasabb jövedelműeket érinti adófizetési kötelezettséggel, az alacsonyabb jövedelműeket nem érinti adófizetési kötelezettséggel. Ez valószínűleg belefér egyébként a szociális érzékenység kategóriába, hogyha pontosan fogalmazunk.

(14.20)

Képviselő úr második kérdésére azt szeretném válaszolni: nincs véleménykülönbség köztünk abban, hogy az áfa általában az alacsony jövedelműek számára nehezebben elviselhető, nehezebben megfizethető adóteher, ugyanakkor igazságos adóteher, mert ki-ki fogyasztásarányosan fizeti az általános forgalmi adót. Azaz akinek magasabb a fogyasztási szintje, többet fizet általános forgalmi adóban, aki pedig kevesebbet fogyaszt, az a rendszer szabályai szerint kevesebbet fizet általános forgalmi adóban is.

Képviselő úr harmadik kérdésére pedig azt tudom mondani, hogy itt valami fogalmi zavar lehet, mert egyáltalán nincs összefüggés a között a két dolog között, amiben ön összefüggést vélt találni, illetve összekapcsolt két dolgot. Képviselő úr pontosan tudja, hiszen több éve országgyűlési képviselő, hogy ha valamilyen adóbevételre kerül sor valamilyen jogalapon, akkor ez a bevétel a költségvetés bevételeit szaporítja, ön pedig a kórházi napidíj vagy elmaradt vizitdíj kapcsán fizetendő összegről beszél. Nyilván ön is tudja, hogy az amíg volt, egyrészt az intézménynél, másrészt az orvosnál maradt. A kettő között lényeges különbség van, hiszen az egyik célirányosan ott maradt az intézménynél, illetve az egészségügyi szolgáltatást nyújtónál, a másik esetben pedig a központi költségvetés bevételévé válik valamilyen bevétel, jelen esetben adóbevételként, és az Országgyűlés minden évben a költségvetési törvény elfogadásával dönt arról, hogy az összes befolyó adóbevételből milyen célra, milyen összegeket, milyen ütemezés szerint használhatunk fel.

Éppen ezért úgy gondolom, képviselő úr, hogy mind a családi pótlékkal kapcsolatban, mind pedig a vizitdíj, illetve az adóbevételek összefüggését taglalva megfelelő választ tudtam adni a kérdésére, kérem ezért a válaszom elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Csak pontosításként, képviselő úr: az evát fizetők számlatartásával kapcsolatos kötelezettség egyáltalán nem azt jelenti, hogy bármilyen adminisztrációs többlete lenne, csak egyszerűen meg kell őrizni bizonyos bizonylatokat, annak érdekében, mert látható, hogy meglehetősen komoly visszaélésekre került sor.

Az egyszerűsített éves bevallással kapcsolatos probléma nem magyar probléma. Abban a pillanatban, mihelyst az Európai Unió ezt lehetővé teszi, akkor Magyarország is lehetővé fogja tenni. Egyébként pedig azt tudom mondani, hogy ha a vállalkozások formát váltanak, akkor ebben az esetben az egyszerűsített bevallás adására is lehetőségük nyílik.

Szerintem az önkormányzatok esetében az elektronikus bevallással kapcsolatos ügy egy félreértésen alapszik. Úgy gondolom, az teljes mértékben lehetővé válik minden további nélkül a továbbiakban. Ha ehhez szükséges, akkor a héten benyújtandó adótörvényben a szükséges módosítást is megtehetjük minden további nélkül. Nem volt olyan szándéka a kormányzatnak és nincs is, hogy nehezítse az önkormányzatoknak ezt a típusú szolgáltatását elektronikusan igénybe venni.

Egyébként a mostani törvénymódosításban van néhány, a jövedelemadózást érintő egyszerűsítő javaslat. Ez azt jelenti, hogy az szja-adókedvezmények hosszú távon megtakarításhoz kapcsolódó adókiutalás kivételével megszűnő része rendkívül egyszerű elszámolási lehetőséget fog lehetővé tenni, és ugyanígy a tervezett társaságiadó-alap változásában beálló szűkülés is egyértelművé teszi azt, hogy sokkal egyszerűbb bevallási eljárásokat, nyilvántartás-vezetési kötelezettséget lehet a későbbiekben alkalmazni, és ennek eredményeképpen gyakorlatilag is egyszerűbbé válik maga az adminisztratív eljárás az adóigazgatásban.

Csak hozzá kell tennem, hogy Magyarország egyébként az Európai Unión belül is élen jár abban, hogy elektronikusan milyen ügyintézést lehet az adóhivatallal kapcsolatos ügyforgalomban ellátni, és mi az, amit bevallásban, illetve igazolásban elektronikusan lehet intézni. Úgy vélem, hogy ez is kifejezetten azt szolgálja, hogy egyszerűbb és gyorsabb legyen az adóadminisztráció.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Képviselő úr, szívesen vállalom azt az egyeztetést az önkormányzati elektronikus adózással kapcsolatos ügyben. Ma azt tudom mondani, hogy a mi értelmezésünk szerint az Art. 5. §-ában biztosított lehetőséget az elektronikus ügyintézésre, azt nem érinti a jogszabálynak az a módosítása, amit egyébként sokan úgy értelmeznek. Az tény, hogy meg kell jelölni az adott ügytípust, amelyben ezt a bizonyos eljárást lehet alkalmazni a továbbiakban. A mi értelmezésünk egyébként, azt gondolom, hogy ha kell, akkor, még egyszer mondom, a héten benyújtandó adótörvény-módosításokban akár törvénymódosítási formát is ölthet annak érdekében, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, hogy a kormány segíti, támogatja, sőt preferálja és kifejezetten forszírozza a minél szélesebb körben történő elektronikus ügyintézést az adózás területén, az önkormányzati adók tekintetében is, nem csak a központi adók esetében.

A javaslatok pedig arról fognak szólni, amit az imént mondtam, nevezetesen, hogy minél kevesebb területen és minél kisebb adatszolgáltatási kötelezettség mellett lehessen adóbevallást teljesíteni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány tagjainak az országban különböző alkalmakkor különböző helyszíneken tett, a válságkezeléssel kapcsolatos előadásairól szóló tájékoztató teljesen nyilvános, valamennyi média számára lehetővé tesszük a sajtótájékoztatón történő részvételt, és szívesen vesszük, hogyha bármelyik média ezen eseményekről tájékoztat. Az, hogy vannak olyan médiák, amelyek nem kívánnak tájékoztatni, és nem kívánják ezt közhírré tenni, ez az ő ügyük, ezzel nem kívánok foglalkozni, nem is hajtunk arra, hogy ezen médiák ezzel foglalkozzanak, ahhoz képest, ahogyan ők ezt eldöntik.

Én magam, amikor Nyíregyházán jártam az elmúlt héten, akkor a sajtó rendelkezésére álltam külön interjú formájában és sajtótájékoztató formájában is. Ebből következően úgy gondolom, hogy mindazok, akik az eseményről, magáról a tényről, a válságról, a válságkezeléssel kapcsolatos kormányzati cselekvésről, döntéshozatalokról a parlamentben, illetve a kormányban tájékoztatni akartak, megtehették, senki nem maradt a kérdésével megválaszolatlanul ezen a rendezvényen. Azt tudom mondani, hogy mindazok, akik a rendezvényt megelőzően magáról a hírről tájékoztatást kívántak adni, lehetőségük volt rá, mint ahogyan eddig is mindig lehetősége volt valamennyi nyilvános rendezvényről kinek-kinek tájékoztatást adni.

A képviselő úr ugyanakkor szívesen mosott össze egymással tényeket a kérdésében. Az én ismereteim szerint - amelyeket cégbírósági adatok támasztanak alá - 2008. október 1-jétől az ön által elmondott cégnek nincs tulajdonosi kapcsolata az ön által elmondott azon rádióval, amellyel szemben az eljárás folyik. Ha ez másként van, képviselő úr, akkor nézzük meg együtt, hogy ez másként hogyan van valóságosan. Még egyszer mondom: a rendelkezésre álló cégbírósági adatok alapján ilyen kapcsolat nem lelhető fel, nem található, ebből következően tehát nem érdemes ott kapcsolatot keresni, ahol nincs kapcsolat. Az én ismereteim szerint az MTC Jonatán Rádió Kft.-ben ez a bizonyos cég, amelyre ön hivatkozott, nem rendelkezik tulajdonosi részaránnyal, ebből következően nincs tulajdonosi kapcsolat közöttük. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Képviselő Úr! Attól világosabb válasz szerintem nem létezik, mint hogy örömmel vesszük, hogyha bármelyik média beszámol arról, hogy a válsággal kapcsolatos intézkedésekben mi történt a kormány oldaláról, mi történt az Országgyűlésben, mely törvényjavaslatot szavazta meg az ellenzék, melyet nem szavazott meg, vajon miért nem szavazta meg azt a törvényjavaslatot, amely például a lakáshitellel rendelkezők számára kormányzati garanciát próbált biztosítani; szerencsére a javaslat megkapta a többséget.

Ezért azt tudom mondani, képviselő úr, hogy örömmel vesszük, ha erről bármelyik média beszámol. Hogyha éppen az önök által befolyásolt média nem számol be erről, akkor nem kérem tőlük számon, ez az ő döntésük. Az, hogy részt vesznek-e a sajtótájékoztatón, részt vesznek-e az eseményen, megint az ő döntésük. Ha felteszik a kérdésüket, akkor választ kapnak a kérdésükre. Hogyha interjút kérnek, akkor kapnak interjút.

Azt tudom mondani, képviselő úr, hogy egyetlenegy média sem volt ebben a kérdésben diszkriminálva, mindenki megkapta a pontos tájékoztatást, de ez nemcsak Nyíregyházán volt így, hanem az ország más megyéiben, az ország más területein is, és tudomásom szerint a kormány valamennyi tagja ugyanígy járt el, azaz mi tájékoztatunk, és örülünk annak, hogyha a média erről beszámol, és tájékoztatja a közvéleményt. (Zaj a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Köszönöm, hogy egyetértünk. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Az elhangzottak kapcsán három dolgot, azt gondolom, érdemes megemlíteni. Elsőként azt... (Ágh Péter, dr. Cser-Palkovics András, Koszorús László, dr. Nyitrai Zsolt és Erdős Norbert egymás mellett ülve egy "Felelős kormányt Budapesten!" feliratú táblát emelnek fel. - Hosszan tartó taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Felzúdulás, zaj, közbekiáltások az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Kérem a képviselőtársaimat... (Zaj. - Csenget.) Miniszter úr, a türelmét kérem, meg fogom kérni a képviselőtársakat arra, hogy a parlamentben szokásos módon kommunikáljanak, úgyhogy kérem, hogy a táblát tegyék el. (Zaj. - Közbekiáltások az MSZP soraiban. - Csenget.) Miniszter úr, kérem, hogy addig ne reagáljon, amíg ezt a képviselők nem teszik meg. (Zaj. - Közbekiáltások mindkét oldalról. - Csenget.) Kérem a frakcióvezető urat, hogy legyen abban partnerem, hogy... (A táblát leteszik. - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Képviselőtársaim, maradjunk a parlamenti szokásoknál! Kérem, hogy ne táblával, hanem szóban, ahogy tehetik. Ezt a frakcióvezető-helyettes úr megtette. Miniszter úr, öné a szó.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ismételten szeretném elkezdeni a választ. Természetesen, ha már ez az intermezzo előfordult, akkor nyilván jó lenne, ha felelős ellenzék is lenne az országban (Nagy taps az MSZP soraiban.), hiszen abban az esetben nem hangozhatnának el olyan állítások, amely állítások meglehetősen egyoldalúan, úgy is mondhatnám, hogy féloldalasan, a valóság egy szegmensét bemutatva próbálják a tényeket némileg elferdítve bemutatni. Azért lenne ez fontos, mert most a Varga úr hozzászólásában is elhangzottak közül legalább három olyan momentum van, amire érdemes felhívni a figyelmet.

Az egyik: utoljára Magyarországon jövedéki adót a Fidesz emelt. Az üzemanyagok jövedéki adóját utoljára 2001-ben a Fidesz emelte meg, a Fidesz-kormány a Fidesz-többségű Országgyűlésben. Ezért ne feledkezzen el arról a képviselő úr, hogy azóta az üzemanyagnak jövedékiadó-emelkedése Magyarországon nem volt.

A második: a Malév privatizációs szerződése ismert. Az önök számára is ismert, hiszen az érvényes jogszabályok alapján pontosan betekinthettek azok a személyek, akik erre jogosultak, ön is többek között, képviselő úr, és mások is. Az önök által delegált ellenőrző bizottsági tag ezt a szerződést teljes terjedelmében és pontos részletességgel is ismeri.

A harmadik momentum, amit szintén érdemes elmondani: a képviselő úr lehet, hogy azt tartaná helyesnek, ha amikor a kormány megfogalmaz egy javaslatot, és elindul a társadalmi egyeztetés, akkor ezt követően a társadalmi egyeztetés tartalmától, mélységétől, az ott elhangzott javaslatoktól függetlenül semmilyen módon, semmilyen mértékben nem változna egy javaslat, és ennek eredményeképpen a kormány azt mondaná, hogy ha egyszer á-t mondtunk, akkor azt nem lehet megváltoztatni, és á-t kell mondani mindvégig a vitákban. Ez a kormány azt mondta, hogy előterjeszt egy javaslatot, és a társadalmi partnerekkel folyatatott egyeztetés alapján ennek a javaslatnak bizonyos elemei módosulhatnak, ennek a javaslatnak bizonyos elemei változhatnak. Egyetlenegy kritériumot kell teljesíteni, nevezetesen azt a kritériumot, hogy az egyenleg, a költségvetési egyenlege az előterjesztett adójavaslatoknak ne legyen rosszabb annál, mint ami a kormány eredeti szándékában szerepelt.

Az ellenzék persze nem így szokott javaslatokat megfogalmazni. Önök minden további nélkül az elmúlt hetekben is terjesztettek olyan javaslatot az Országgyűlés elé, amely nem állja ki annak a próbáját, hogy vajon a költségvetési egyenleget milyen mértékben rontja, milyen mértékben csökkenti a köztársaság költségvetésének bevételeit. Nem is fordítottak arra hangsúlyt, hogy megfogalmazzanak bármilyen javaslatot, amely egyensúlyossá próbálná tenni például az önök, egyébként népszerűség-hajhászónak is mondható áfacsökkentési javaslatát. Ezért azt gondolom, hogy rendkívül fontos lenne, hogy a felelősség kérdésében legalább ezekben az ügyekben és legalább ilyen módon és ilyen mértékben a minimális követelmények teljesüljenek.

Úgy gondolom ugyanakkor, hogy a képviselő úr által elmondottak alapján teljesen valótlan az az állítása, amely a beterjesztett adótörvény-javaslatok kapcsán adóemelésekről beszél. Képviselő úr, éppen az önök frakciója, éppen az ön párttársai azok, akik követelik, hogy sokkal inkább figyelembe kell venni a gazdaság szereplőinek véleményét akkor, amikor a kormány megfogalmaz kiadáscsökkentési javaslatokat, amikor megfogalmaz az adórendszeren belüli átalakítási javaslatokat. Éppen, ha figyelembe vennék a gazdasági törvényszerűségeket és a gazdaság szereplőinek a véleményét, akkor nagy valószínűséggel az önök által javasolt vagy előterjesztett, egyébként az egyenleget lényegesen rontó javaslatok nem lennének elfogadhatóak, azaz nem tekinthetők felelős javaslatoknak.

Meggyőződésem szerint, amikor március 15-e kapcsán arról emlékezünk meg, hogy milyen jó érzés is volt együtt ünnepelni Magyarországon ott, ahol az együtt ünneplés feltételei biztosítottak voltak, milyen jó érzés az, büszkének lenni, büszke magyarnak lenni a Kárpát-medencében, akkor legalább ezt a minimális felelősségérzetet, úgy gondolom, az ellenzék is megtehetné, hogy magára vállalja, és ekként fogalmazzon meg javaslatokat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egyrészt azzal kezdeném, hogy a képviselő úr bizonyosan pontatlan tájékoztatást kapott a március 3-án megtartott európai ügyek bizottságának ülésével kapcsolatban. Ugyanis én tájékozódtam Molnár Csaba miniszter úrtól. Molnár Csaba miniszter úr az ön által említett kérdésben az ön által idézett kijelentést ott nem tette meg, sőt ezzel ellentétes tartalmú kijelentést tett. Azaz semmiképpen nem szeretném, ha úgy maradna ez a kérdés függőben, hogy az ön által elmondott szöveg alapján bárki azt gondolná, hogy ezt a kérdést, mármint a Déli Áramlat ügyét az ön általi megfogalmazásban a miniszter úr egy magánberuházásnak, a Gazprom kizárólagos üzletének titulálta volna a bizottság ülésén. Éppen ezzel ellentétes kijelentést tett a miniszter úr az európai ügyek bizottságának ülésén.

A másik kérdésre, amit a képviselő úr föltett, szeretném egyértelművé tenni, hogy az, amit a képviselő úr most kért az interpellációs kérdésében, az megtörtént. Az a megállapodás, amely az elmúlt héten kedden Moszkvában aláírásra került, az nyilvános. Az a megállapodás látható a múlt hét szerdájától kezdődően a Magyar Fejlesztési Bank honlapján, megismerhető ez a megállapodás, tehát senki számára nincs elzárva ez a megállapodás. Ez egy olyan megállapodás, amely a Déli Áramlattal kapcsolatos elvégzendő feladatok ütemezését tartalmazza, tartalmazza azt, hogy milyen szerződéstervezet van jelen pillanatban kész a létrehozandó vállalkozás formáját illetően; amelyre csak emlékeztetnék, hiszen az elmúlt tavasszal aláírt megállapodásban rögzítésre került, hogy ez egy Magyarországon bejegyzett társaság lesz, amely a Magyar Fejlesztési Bank, illetve a Gazprom által létrehozott társaságként fog működni, és fogja előkészíteni a vezetéképítés magyarországi beruházását.

Szeretném egyértelművé tenni azt is, hogy senkinek nem volt szándékában, ma sincs szándékában a parlament elől ezzel kapcsolatban bármit elhallgatni. Olyannyira nincs, hogy Molnár miniszter úr kezdeményezte az energetikai ügyekért felelős miniszterként a parlament illetékes bizottságainak az összehívását, és ezen bizottságokban kezdeményezte a témával kapcsolatos tájékoztató megadását, amikor a megállapodás előkészítése megtörtént.

Negyedikként szeretném elmondani a képviselő úrnak azt, hogy a kedden aláírt megállapodás azt tartalmazza, hogy a következő hónapokban a felek a társaság megalapításán túlmenően azokat a tanulmányokat és azokat az előkészítő vizsgálatokat fogják elvégezni, ami a vezetékszakasz magyarországi részének a beruházás-előkészítését jelenti, a gazdaságossági számítást jelenti, a Magyarországot érintő szakaszon bekapcsolandó tározókhoz történő bekötés feltételeit illeti.

(14.50)

Mindezen számítások elvégzése után hozható meg az a végleges döntés, hogy a ma egyébként összességében a vezeték teljes szakaszában mintegy 10 milliárd euróra becsült beruházási értékből mennyi az, amely Magyarország területén fog megvalósulni. 24 hónap szerepel a mostani megállapodásban ezen előkészítő, költségbecslő, műszaki előkészítést jelentő vizsgálatok elvégzésére, és természetesen ezen 24 hónapos perióduson belül hozható meg majd az a döntés, amely arról szól, hogy mekkora nagyságrendű beruházás, milyen ütem szerint és hol, fizikailag az országnak melyik részén fog tudni megvalósulni.

Miután ezek a munkák elvégzésre kerültek, no akkor jön az a pillanat, amikor természetesen lehetősége van a Magyar Országgyűlésnek is, meghallgatva az elvégzett munkák eredményét, a műszaki előkészítés és gazdasági előkészítés eredményét, hogy egy tájékoztatást hallgasson meg, és véleményt formáljon arról, hogy Magyarországnak érdekében áll-e ennek az alternatív energiaellátási forrásnak a megteremtése a jövő érdekében.

Bizonyos vagyok benne, hogy az alapos előkészítés után erre a kérdésre pozitív válasz lesz adható.

Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Először is szeretnék picit pontosítani a képviselő úr által elmondottakon, hiszen azt gondolom, hogy olyan ígéreteket mondott el a képviselő úr, amelyeket saját ígéretének tekinthetünk, de a kormány ígéreteinek semmiképpen.

A kormány, amikor az adójavaslatát megfogalmazta, és ezt az országos érdekegyeztetési partnerek elé bocsátotta, amikor a munkaadók, munkavállalók képviselői, szakmai szervezetek képviselői előtt ezt elkezdte vitatni, akkor olyan javaslatot, mint amire most ön hivatkozott, nem fogalmazott meg. Ugyanis a kormány javaslata sávhatáremelésről ugyan szólt, de a százalékos mérték csökkentéséről nem fogalmazott meg javaslatot.

Amikor a képviselő úr szakmailag megnézi azt a javaslatot, ami most az Országgyűléshez beterjesztésre került, akkor pontosan láthatja, hogy az 1,9 millió forintra emelt sávhatár január 1-jéig visszamenőleges hatállyal 2009-ben azt jelenti, hogy ebben az évben teljesen bizonyosan nem rosszabb helyzetet eredményez, mint az egyébként a javaslatban szereplő, második félévtől hatályba lépő 2,2 millió forintos sávhatár.

Ezért azt tudom mondani, hogy a kormány, hallgatva a társadalmi partnerek véleményére - mert az volt az igény, hogy a benyújtás előtt az egyeztetések megtörténjenek -, meghallgatva ezen társadalmi partnerek azon véleményét, hogy egy igen bonyolult rendszerrel szemben egy egyszerűbbet érdemes bevezetni, és azt a másik követelményt is ki kell elégíteni, miszerint 2009-ben a költségvetési egyenleg nem romolhat az adótörvények változtatása miatt; azaz ezt a két körülményt összeegyeztetve úgy találta, hogy az 1,7 millió forintról 1,9 millió forintra emelkedő sávhatár kielégíti ezeket a követelményeket. Azaz csökken az adóterhelés nagysága 2009-ben a sávhatáremelés miatt, és az egész évre visszamenőleges hatállyal bevezetett kedvezőbb sávhatár azt jelenti, hogy nem bonyolódik túl az adóbevallás rendszere a 2009. évben sem.

Éppen ezért úgy gondolom, hogy ez a döntés szakmailag bizonyosan egy megalapozott döntés, ráadásul azt a kritériumot is kielégíti, amiről beszéltünk, nevezetesen, hogy az egyeztetések során érdemi változtatása is lehetséges a benyújtott javaslatnak, ha ez a változtatás nem rontja el az egyensúlyi helyzetet.

Azt tudom tehát mondani, hogy a képviselő úr által elmondottakkal szemben ez a javaslat ilyen szakmai tartalommal és ilyen társadalompolitikai egyeztetési háttérrel rendelkezik.

Képviselő úr, amit második mondatában említett, annak nincs relevanciája, hiszen a kormány javaslata sem az eredeti változatban, sem most, a parlamenthez benyújtott változatban nem tartalmaz családipótlék-bruttósításra vonatkozó javaslatot. Hiszen a javaslat úgy szól, hogy adóterhet nem viselő járandóságként viselkedik a családi pótlék a továbbiakban, ami azt jelenti, hogy a szociális jövedelmen élők számára, illetve az alacsony keresetűek számára ez a változtatás semmilyen tehernövekedéssel nem fog járni, tehát őket óvja, őket védi, az ő gyermekeikre fordított összegeket megóvja teljes mértékben.

(15.00)

Nem volt olyan kormányjavaslat, amely év közben szüntette volna meg a magánszemélyek különadóját. Egyébként is ez egy sajátságos kérdés, hiszen 7 millió forint fölötti jövedelműek esetében lép be a különadó-fizetési kötelezettség, és nyilvánvalóan politikai értékválasztás és nem szakmai kérdés az, hogy ez vajon indokolt vagy kevésbé indokolt, milyen nagyságú jövedelemnél indokolt ezt a plusz 4 százalékot megkövetelni, illetve fizettetni. A kormány úgy ítélte meg, hogy a jövő év január 1-jétől hatályba lépő változtatások részeként van lehetőség ennek a megszüntetésére, azzal párhuzamosan, hogy a második kulcs 2 százalékponttal növekedni fog a tervek szerint 2010. január 1-jétől.

Végezetül: képviselő úr, miután alapvetően szakmai követelményeknek megfelelő javaslatról van szó, kérem a válaszom elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által felvetett kérdésekben - azt gondolom - rendkívül fontos, hogy a válság teremtette körülmények között a negatív hatások elleni védekezés összehangoltan, az érintett szereplők együttműködésével történjen meg. Valószínűleg sikertelen lenne minden olyan próbálkozás, amely a szereplők egy szűk körére terjed ki, és azok közül lényegi szereplőket figyelmen kívül hagy.

Nem is lehet egyetlen szereplőre hárítani, ugyanakkor a kormánynak megvan a maga felelőssége abban, hogy a kezdeményező lépéseket megtegye, és ezen lépések a kezdeményezés eredményeképpen a későbbiek során az érintett szereplők számára érzékelhető változást eredményezzenek. A kormány irányította ezt a folyamatot az elmúlt hónapokban is. Hiszen eleget tettünk azon igényeknek, hogy októberben, amikor a pénzügyi válság azt indokolttá tette, akkor változtattuk a bankbetétekkel kapcsolatos garanciarendszert, vállaltuk a teljes garanciát a betétállományra, és az elmúlt hónapok tapasztalata alapján benyújtottuk azt a törvénymódosítási javaslatot is, amely a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének eszközrendszerét hivatott bővíteni, ezen szervezet működési feltételeit hivatott megváltoztatni annak érdekében, hogy a fogyasztóvédelmi szempontok markánsabban és határozottabban meg tudjanak nyilvánulni tevékenységükben.

Született jogszabály az elmúlt időszakban - sajnálatosan az ellenzék nem támogatta ezt a jogszabályt itt a parlamentben, amikor döntést hoztunk két héttel ezelőtt ebben a kérdésben, tehát született jogszabály -, a lakáshitellel rendelkező adósok közül, ha szeptember 30-át követően a válság következtében valaki munkanélkülivé válik, akkor állami segítséggel, a törlesztési szándék fenntartása mellett lehetőség legyen arra, hogy kettő éven keresztül az ingatlanukat meg tudják tartani, és a fizetőképesség helyreállását követően a törlesztőrészleteket ismét fizetve biztosítani tudják maguknak azt, hogy az addig törlesztett pénzük nem vész kárba.

A Pénzügyminisztérium kezdeményezésére a Bankszövetség szervezésében 9 kereskedelmi bankkal megállapodtunk az elmúlt év októberében a tekintetben, hogy az érintett kereskedelmi bankok különböző eszközökkel segítik a devizahiteleseket, hogyha bajba kerülnek. Ezen eszközrendszer: a futamidő-meghosszabbítástól a forintra történő átváltáson át, az átütemezésen keresztül az előtörlesztésig kiterjedően. Ezt a megállapodást erre az évre immáron 11 kereskedelmi bankkal megújítottuk és meghosszabbítottuk. Az a tapasztalatunk, hogy a pénzintézetek közvetlenül keresik meg az ügyfeleiket, együttműködést ajánlva az ügyfeleknek a tekintetben, hogy időben mérjék fel a válság hatására bekövetkező változások miatti kihívásokat, időben mérjék fel azt, hogy ha kell változtatni, akkor milyen módon lehet változtatni az adott élethelyzethez adekvát módon.

Teljesen egyértelmű az is, hogy a kormány tevékenysége ezen a területen leginkább abba az irányba kell hogy koncentráljon - és koncentrált is az elmúlt időszakban -, hogy ne változzon kedvezőtlenül a forint árfolyama. Ugyanis a forint árfolyamváltozása az, amely sokakat érintve sokakat hozhat kedvezőtlen helyzetbe. A Magyar Nemzeti Bank a közelmúltban bejelentette, hogy különböző eszközök összehangolt alkalmazásával meg kívánja akadályozni a forint további gyengülését. Bejelentették azt, hogy uniós források átváltását a devizapiacon keresztül fogják végrehajtani, és az idén több mint 2 milliárd eurónyi ilyen forrás átváltására fog sor kerülni.

Természetesen foglalkozunk azokkal a kérdésekkel is, hogy a továbbiakban az érintett szereplők, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a pénzintézetek, a Magyar Nemzeti Bank összehangolt tevékenységével az ezen a piacon megjelenő egyéb kérdésekben milyen más megoldásokat is lehet alkalmazni. Ebből a szempontból különösen fontos az a javaslat is, amelyről az Országgyűlés is tárgyalást folytatott, és rövidesen döntést fog hozni, amely befolyásolni fogja majdan azt, hogy milyen feltételekkel, milyen körülmények közepette és milyen követelmények teljesítésével lehetséges a pénzintézeteknek a szerződéses feltételeiket módosítani, változtatni. Úgy vélem, itt is megfelelő összhangot kell teremteni és találni az ügyfelek, a betétesek, a hitelfelvevők és a bankok érdekei között. Bizonyosan szükség van arra, hogy a magyar pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartása és megőrzése érdekében bölcs döntések szülessenek ezen a területen is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr 2008. március 11-én jelentette be a Magyar Villamos Művek Zrt. élén elhatározott személyi változást. Az MVM Zrt. május 9-ei rendes évzáró közgyűlése döntött a korábbi vezérigazgató megbízatásának május végével történő megszűnéséről, és egyben az új vezérigazgató június 1-jével történő kinevezéséről. A június 1-jét követő időszakban vált ismertté az MVM új vezetése számára néhány olyan ügylet, amelyek közül ön egy párat itt megemlített, és amelyek közül több ügyben a könyvvizsgáló, illetve az MVM felügyelőbizottsága vizsgálatokat indított el. Ezek a vizsgálatok különböző információkkal gazdagították az MVM vezetésének a tudását ezekben a kérdésekben.

Az esetleges károk enyhítésére történtek az első körben intézkedések, a bizonytalannak ítélt pénzmozgások pontosítására és háttérszerződések megismerésére történtek intézkedések, és az MVM az elmúlt hónapokban minden rendelkezésre álló módon megtett minden lépést annak érdekében, hogy a szükséges dokumentumok teljeskörűen beszerzésre kerüljenek, és hogy a dokumentumok alapján a megfelelő vizsgálatok lefolytatásra kerülhessenek. Ebben az MVM felügyelőbizottsága és más MVM-társaságok vezető testületei is részt vettek. Megnyilatkoztatták az ügyben eljáró vezetőket, a cég munkatársait, valamint neves belföldi és külföldi jogi szakértőket kértek fel az ügyletek tartalmának a minősítésére. Ezek alapján a következő megállapítások tehetők:

A vizsgált ügyletekben a felelősségi kör néhány főre korlátozódik az MVM alkalmazottai köréből, akik az egyes ügyek előkészítésében és döntéseiben részt vettek. Az ügyekkel kapcsolatos döntések és az azokat követő pénzügyi teljesítések számos esetben nem feleltek meg a társaság, illetve a cégcsoport belső szabályzataiban előírtaknak, valamint megállapítható az is, hogy az egyes ügyletek sok esetben összefüggtek, és meglehetősen bonyolult, utólag nehezen rekonstruálható szerződéses tulajdoni és pénzügyi kapcsolatrendszert alakítottak ki ezeknek eredményeképpen.

A társaság - mint ahogy arról a sajtó is beszámolt - bizonyos esetekben és bizonyos ügyekben már megtette a hatósági eljárás kezdeményezését, tehát ahol a kellő mennyiségű dokumentum és a kellő mennyiségű ismeret rendelkezésre áll, ott a hatóságok felé kezdeményezett a társaság, illetve a társaság felügyelőbizottsága. A felügyelőbizottsági vizsgálatok lezárására a legtöbb esetben sor fog kerülni még a társaság most megtartandó közgyűlését megelőzően, és azokban az ügyekben, ahol a megfelelő feltárás megtörtént, a szükséges további hatósági lépések megtétele is előkészítésre került.

Továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy a vizsgálatokat azoknak az intézményeknek, azoknak a testületeknek kell elvégezniük és lefolytatniuk, azon szervezeteknek kell ezen vizsgálatokat lefolytatniuk, amelyek rendelkeznek a szükséges információkkal, és amelyek a leghatékonyabban tudják ezt a munkát elvégezni. Az elvégzett munkák eredményeként ugyanakkor a szükséges hatósági feljelentések az eddigiek során már több ügyben megtörténtek, és a következő ügyekben is meg fognak történni, mihelyt ezek a vizsgálatok a testületi döntés előkészítésére alkalmas állapotba hozhatók, illetve lezárhatók. Ez igaz mind a könyvvizsgálónak a vizsgálataira, igaz mind a felügyelőbizottságok - hiszen több felügyelőbizottság vizsgál ezekben az ügyekben - vizsgálataira is.

Azaz a társaságnál bekövetkezett valamennyi esemény megfelelő szakmai megítélésére, és ha szükséges, akkor hatósági megítélésére is sor fog kerülni. (Az elnök csenget.) A szükséges feljelentések megtörténtek, illetve meg fognak történni a következő hetekben.

Kérem válaszom elfogadását. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott javaslat lényege szerint a gazdálkodók a letelepedés helye szerint illetékes, vámeljárásra alkalmas vámhivatalhoz nyújthatják be vámáru-nyilatkozatukat és kísérőokmányukat. Itt keletkezik a vámtartozás. Vámhivatal végzi többek között a nyilatkozat ellenőrzésével, a tartozás beszedésével kapcsolatos feladatokat, függetlenül attól, hogy a vámáru-nyilatkozat benyújtásakor az áru fizikailag hol található, azaz a Közösség vámterületén hol jelenik meg az áru. Az a vámhivatal pedig, ahol az árut fizikailag vám elé állítják, a letelepedés helye szerinti vámhivataltól kapott információk alapján végzi el szükség esetén a vizsgálatot.

Miután a jogszabály előírja azt, hogy a vámbevételek tagállamokat megillető része az engedélyező tagállamnál maradna, tekintettel arra, hogy a vámjog szerint a vámáru-nyilatkozat benyújtási helye szerinti vámhivatalnál keletkezik a vámtartozás, az érdemi munka jelentős része viszont a közreműködő tagállamra hárul, ezért a vámbevételből visszatartott teljes nemzeti résznek az engedélyező tagállamnál hagyása nem lenne méltányos.

Ennek a kérdésnek a megoldására született meg a most beterjesztett javaslat, amely - ha kihirdetésre kerül az egyezmény - a nemzeti beszedési költségek megosztásának rendezését szolgálja.

Az egyezmény alapján az engedélyező tagállam a helyi vámeljárásban történő vámkezelésekhez kapcsolódóan beszedett vámbevételek nemzeti részének 50 százalékát utalja át a közreműködő tagállam részére. Emellett az egyezmény rendezi a megosztással kapcsolatos adminisztratív kérdéseket is, elősegítve ezzel a vámhatóságok közötti hatékony együttműködést.

Kérem az Országgyűlést, támogassa a benyújtott javaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Urak! Amikor az elmúlt év őszén, októberben, látva a világgazdasági helyzetet, Magyarország megállapodást kezdeményezett az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal, akkor sokféle vélemény hangzott el. Ezt a megállapodást akkor igen gyors tárgyalásokkal sikerült tető alá hozni, és ezzel biztosítottá vált, hogy Magyarország több mint 20 milliárd eurónyi forráshoz tud hozzájutni a következő mintegy másfél éves periódusban.

Ennek a megállapodásnak a tartalma, ténye, létrejötte mindenképpen hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon a stabilitás erősödjön, hogy Magyarország le tudja küzdeni az őszi spekulációs támadást, és hozzájárult ahhoz, hogy a magyar államháztartás folyamatait a következő időszakban megfelelőképpen kézben lehessen tartani, lehessen irányítani. A megállapodás felülvizsgálatára, a megállapodásban vállalt kötelezettségek értékelésére a megállapodás tartalmának megfelelően, negyedévente tér vissza az Európai Unió és az IMF. A februári értékelés pozitív volt Magyarországot illetően, pozitív volt, hiszen Magyarország a vállalt kötelezettségeit pontosan teljesítette. Ugyanígy zárult le a tegnapi hírek alapján a második negyedéves értékelése is az országnak.

Ugyanakkor rendkívül fontos két olyan körülményre felhívni a figyelmet, amely körülmények az idő múlásával, a változó világgazdasági folyamatokkal párhuzamosan megjelentek ez év tavaszán. Az első körülmény, hogy az Európai Unió egészében lényegesen rosszabb lesz a gazdasági növekedés mutatószáma, mint amit akár ősszel, akár ez év januárjában várni lehetett. Az Európai Unió közzétett prognózisa alapján 4 százalékos lesz a visszaesés az uniós tagállamok átlagában a bruttó hazai termék előállításában. Ez minden korábbi adatnál rosszabb, soha ilyen rossz adatot nem mértek, amióta az Unió létezik. Rendkívül fontos az is, hogy ezen belül Németország adata is kiemelkedően rossz adat, hiszen senki nem gondolta még idén januárban sem, hogy a német növekedésre vonatkozóan az Unió a mostani tavaszi prognózisában mintegy 5,5 százalékot fog közzétenni csökkenő bruttó hazaitermék-termelésként.

Miután mindannyian tudjuk, hogy Magyarország exportteljesítményében Németország kiemelt szerepet tölt be, ezért, azt gondolom, teljesen érthető, ha a világgazdasági válság Európai Unión belüli hatásaként Magyarországra nézve is egy kifejezetten negatív tendencia érzékelhető, hiszen ez a bizonyos rossz németországi növekedési adat egy kifejezetten rossz németországi importkeresletet jelent, ami sajnálatos módon, értelemszerűen Magyarország exportlehetőségeit is korlátozza. Eközben rendkívül fontosnak tartom azt, hogy a tegnap lezárult tárgyalások eredményeképpen a kormánynak sikerült megállapodnia immáron abban, hogy a nemzetközi szervezetek is figyelembe veszik a világgazdasági visszaesés hatásait, nem követelnek Magyarországtól olyan teljesítményt, ami újabb kiadáscsökkentésekkel kellene hogy ellentételezze a rossz nemzetközi hatások miatti magyarországi eredmény, magyarországi hiánycél teljesülését.

Éppen ezért komoly eredménynek lehet azt tekinteni, hogy immáron elismerve a nemzetközi hatásokat, elismerve a világgazdasági válság hatásait a magyar gazdaságra is, nem azt tartja egyetlen nemzetközi szervezet sem megoldásnak, a magyar kormány sem, hogy további jelentős és drasztikus kiadáscsökkentésekkel kelljen ezeket ellentételezni, hanem láthatóan megállapodást lehetett arról kötni, hogy a korábban bűvösnek tekintett és nagyon mereven értelmezett 3 százalékos hiánycéltól el lehessen térni felfelé. Ez nem jelenti azt, hogy költekezni lehetne, ez nem jelenti azt, hogy meggondolatlanul lehetne kiadásokat növelni, de azt jelenti, hogy a realitásokat mindenki figyelembe veszi.

Szeretném, ha ezeket a realitásokat mindazok a megszólalók, szakértők, politikusok is figyelembe vennék, akik a jelenlegi gazdasági helyzetben Magyarországon megteendő intézkedésekről nyilatkoznak. Hiszen azt gondolom, mindannyiunk számára világos volt tegnap mind az Európai Bizottság igazgatójának, mind az IMF küldöttségvezetőjének nyilatkozata, amelyben a kormány által javasolt és eddig megtett intézkedéseket a válság jelenlegi helyzetében egy adekvát és szükséges mértékű intézkedéssorozatnak ítélték meg.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy a gazdasági intézkedéseket gazdasági szemüvegen keresztül, ne pusztán politikai szemüvegen keresztül értékelje mindenki.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés 2009. június 25-ei ülésén hozott döntést a nyírbátori Báthory István Gimnázium és Szakközépiskola igazgatói pályázatának elbírálásáról.

A pályázat meghirdetését követően a következő események történtek. Két pályázó adta be pályázatát: Parragné Horváth Ilona, az intézmény korábbi és jelenlegi igazgatója, valamint Kaliba András. Az intézmény tantestületében Parragné Horváth Ilona a 41 főből 41 igen szavazatot kapott. Ugyanilyen arány állapítható meg az intézmény közalkalmazotti szavazásánál is. Kaliba András ugyanebben a körben 7 támogató szavazatot, 33 nem szavazatot és 1 tartózkodást gyűjtött be.

300 kérdőívet adtak ki a diákok szüleinek, amelyből a szülők közösségi véleménye volt megállapítható, és ez alapján azt lehet mondani, hogy döntő többségben ítélték meg úgy az intézménybe járó diákok szülei, hogy az eddig volt igazgató, Parragné Horváth Ilona további igazgatói megbízatása szolgálja leginkább az intézmény jövőjét, a diákok tanulásának megfelelő előkészítését, szervezését.

Ezt követően a megyei közgyűlés bizottsága VI. hó 11-én tartott ülést, amelyen mindkét jelöltet meghallgatták, és a bizottság ezt követően szavazott a jelöltek alkalmasságáról. A bizottság Parragné Horváth Ilona esetében 4 igen szavazattal, 2 nem ellenében támogatta alkalmasságát, majd szavazott a bizottság Kaliba András igazgatói megbízatásáról, és 3 igen szavazattal, 3 nem ellenében nem támogatta a bizottság Kaliba András pályázatának elfogadását.

Elég sajátságos dolog következett ezt követően, hiszen az előttem lévő jegyzőkönyv alapján a bizottság elnöke azon véleményének adott hangot, miszerint a bizottság tagjai elfáradtak a maratoni ülésen, ezért nem mérlegelték érdemei szerint mindkét pályázó vezetési programját és fejlesztési elképzeléseit. Ezért azt javasolja, hogy a határozathozatal előtt tartsanak szünetet. Hangsúlyozom, hogy a határozathozatal előtt, ami megtörtént már korábban, azaz szavaztak mindkét pályázó támogatásának megítéléséről.

Ezt követően szünet, a szünetben beszélgetések, és a beszélgetések eredményeképpen a szünet után ismételt, vitathatóan jogszerű szavazáson, azaz nem valószínűleg jogszerű szavazáson a bizottság 4 igen szavazattal és 2 tartózkodás mellett támogatta Kaliba András igazgatói pályázatának elfogadását, és ugyancsak 4 igen szavazattal, mint ahogy az első körben is volt, 2 nem ellenében támogatta Parragné Horváth Ilona pályázatának elfogadását.

(19.20)

Ezt követően a közgyűlésen is sajátságos dolgok történtek, hiszen a közgyűlésre elkísérte a döntéshozatalhoz a gimnázium és szakközépiskola tantestülete az igazgatónőt, illetve a pályázó jelöltet. Az itteni megjelenésüket a közgyűlés fideszes elnöke nehezményezte, Parragné Horváth Ilonának felrótta, hogy miért is kísérte el a tantestület, sőt olyan kijelentéseket is használt, miszerint az egzisztenciális félelem vagy a kiszolgáltatottság okán jelentek meg a megyei közgyűlésen az őt támogató pedagógusok. Az gondolom, ez súlyosan sértő kijelentés a pedagógusokat illetően, helytelen, hogy bárki ilyen feltételezéssel él mindenféle megalapozott vélemény nélkül.

Ezt követően hosszú vita után szavazásra került sor, és a szavazás eredményeképpen - még egyszer mondom - a tantestület és a szülők által nem támogatott jelölt kapta meg a közgyűlés fideszes többségének a szavazatait, és ezzel a gimnázium vezetőjévé megválasztásra került, míg a másik jelölt, az eddigi igazgató nem kapta meg a támogatást. A jelen lévő intézményi alkalmazottak részben bekiabálással, részben pfujolással fejezték ki véleményüket a döntés ellen.

Miért mondtam el ezt a történetet? Egyrészt azért, mert annak idején középiskolásként a gimnázium diákja voltam, és a gimnázium jövőjéért érzett felelősség szükségessé tette, hogy elmondjam ezt a történetet. Másrészt szeretném egyértelművé tenni, hogy ez az, ami a demokrácia megcsúfolásának tekinthető, ez az, ami a vélemények figyelembevételének a mellőzését jelenti, és ez az, ami a hatalommal való visszaélés formájában ránk vár, ha hagyjuk, hogy ilyen vezetők döntsenek a későbbiekben a sorsunk felől. Figyeljetek magyarok, figyeljetek mindenütt!

Köszönöm a figyelmüket.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az imént elhangzott néhány hozzászólásból, azt gondolom, három dologra érdemes reagálnom. Mindjárt Mádi képviselő úr azon hozzászólására szeretnék reagálni, amely úgy vélt összefüggést találni a folyamatok között, ami azért nem teljesen bizonyítható. Nevezetesen: elsősorban nem azok az országok sínylették meg a válságot, amelyeknek magas volt az államadóssága. Azért szeretném ezt így kijelenteni, mert ha megnézzük, hogy például a balti országoknál mennyi volt az államadósság, és mennyire sínylették meg a válságot, akkor elég világosan látszik, hogy a kettő között ilyen összefüggés nincs. De mondhatjuk Írország példáját is, adott esetben Izlandot is szóba lehetne hozni. Ezért azt gondolom, azt az összefüggést így nem nagyon lehet állítani, ahogyan a képviselő úr állította, sokkal inkább egy meglehetősen bonyolult összefüggésrendszerben mérhető az, hogy mely országok milyen mértékben sínylették meg a válságot, és mely országok pedig milyen mértékben nem sínylették meg a válságot.

Az mindenesetre tény, és erről nehéz lenne elfeledkezni, amikor a 2008. év makrogazdasági folyamatait elemezzük - amire Katona Tamás államtitkár úr az imént itt már utalt -, hogy azon az őszön, 2008 őszén egy olyan helyzet következett be, amelyre azt megelőzően senki nem számított, amely helyzet érdemben átrendezte a pénzkínálatot a világban, és amely helyzet nagyjából egy szeptemberi hétfőhöz köthető, amikor is a Lehman Brothers bedőlése azt eredményezte, hogy mindenki bizalmatlanná vált a pénzpiacon, és mindenki számára befagytak a források. Itt csak arra szeretnék emlékeztetni, hogy ez annyira nem magyar jelenség volt, hogy az eurózóna legerősebb országa, Németország még ez év januárjában kötvény kibocsátásával sem járt sikerrel a piacon. Tehát a német államkötvényt sem vásárolták meg a pénzügyi befektetők a piacon 2009 januárjában, miközben addig, ha valamely ország állampapírja kibocsátásának a jegyzésével nem volt gond, akkor az éppen Németország, illetve az Egyesült Államok volt az azt megelőző időszakban.

A másik dolog, amire reagálni szeretnék az imént elhangzott kérdések közül, Babák képviselő úr azon hozzászólására, amely arra vonatkozott, mintha képviselőtársunk nem mondta volna el pontosan a felsőoktatással kötött megállapodás tartalmát. Azt hozta fel negatívumként, hogy a felsőoktatási intézmények által vállalt fejlesztésekkel milyen gondban lesznek, ha a felsőoktatási intézményekben nem lesz megfelelő hallgatói létszám. Azt tudom mondani, hogy igen, ez a piac, ami érvényesül vagy nem érvényesül a felsőoktatásban. A piacot pedig úgy kell érteni, hogy van-e igény arra a képzési irányra, amely képzési irányt visz egy felsőoktatási intézmény, vagy nincs rá igény. Ha olyan képzést folytatnak egy intézményben, amelyhez nem lesz kellő nagyságú hallgatói létszám, akkor az intézménynek nagy valószínűséggel ilyen anyagi gondokkal számolnia kell, mert sem hallgatói hozzájárulásból, sem pedig a felsőoktatási normatívából nem fogja tudni a kiadásait megfelelőképpen fedezni.

Szerintem nagyon-nagyon fontos lenne, hogy a magyar felsőoktatásban sokkal inkább érvényesüljön az, hogy olyan képzési irányokban képezzenek az intézmények, amely képzési irányokban végzettekre valóságos piaci igények vannak, a valóságos társadalmi igények megfelelő felvevő piacot mutatnak, ha szabad így fogalmaznom, azaz igény van rá a társadalomban, el tudnak helyezkedni, és meg fogják fizetni a tudásukat a különböző helyeken. Ma már nagyon sok helyen látható, időnként a hirdetésekben is megjelenik, ha nem is írott formában, hanem amikor az elbeszélgetések zajlanak, elmondják, hogy hol végzettekkel nem is nagyon kívánnak foglalkozni az elbírálás, illetve a kiválogatás során, mert már olyan negatív tapasztalatai vannak a végzettségnek.

Végezetül két mondat ahhoz a vitához, ami itt kialakult; az integrációs bizottságban már hallottam a képviselő asszony ebbéli hozzászólását. Szerintem, képviselő asszony, nincs olyan megállapítása sem az ÁSZ-nak, sem másnak, hogy ha egy beszámoló valamilyen hiányosságot tartalmaz, akkor a pénzforgalmi beszámoló részeként ne lehetne teljes körű adatszolgáltatást biztosítani a zárszámadási beszámolóhoz. Azért mondom ezt, mert a képviselő asszony hajlamos ebben a kérdésben a kettős könyvvitel és a pénzforgalmi könyvvitel ügyeit úgy összemosni - immáron másodszor hallom a hozzászólásában -, amely nem valószínű, hogy szakmailag teljes mértékben megállja a helyét.

Azt tudom mondani, minden további nélkül lehetséges olyan helyzet, amikor arra a beszámolóra azt lehet mondani, hogy problémákat tartalmaz, egyébként pedig a Magyar Államkincstár által vezetett nyilvántartás pénzforgalmi adatai hitelesek, pontosak és megbízhatóak. Ezt csak azért akartam mondani, mert azt gondolom, hogy a múltkori félig-meddig kialakult vita a bizottságban alapot szolgáltat arra, hogy ezt az egyébként nem politikai, hanem sokkal inkább szakmai kérdést próbáljuk meg egyenesbe tenni.

Egyébként persze politikailag mondhatják azt, hogy a kormány nem jól végzi a feladatát, az európai uniós forrásokból nem eleget használ fel az ország, még akkor is, ha Magyarország e tekintetben dobogós az európai uniós országok közül. Tehát lehet mondani sok mindent, nehogy félreértés legyen.

(15.30)

Csak szerintem az az állítása, ahogyan ebben fogalmaz... (Zaj. - Pelczné dr. Gáll Ildikó közbeszól.) Parancsol? (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Nem gondolja komolyan, hogy dobogósak vagyunk! Ez erős volt!) Nem, nem, azt gondolom, dokumentált a kérdés, nincs vita közöttünk. Ezt pontosan bebizonyították önnek (Közbeszólások. - Az elnök csenget.), azt gondolom, a bizottsági ülésen is, amikor a szakállamtitkár úr elmondta az előző évi forrásfelhasználással kapcsolatban. Szerintem ezen nem is érdemes túlságosan sokat vitatkozni. A szerződéskötés ügyében és más ügyben is igaz ez az állítás.

Az egy más kérdés, hogy vajon kellően magas vagy kellően reális célok voltak-e kitűzve a költségvetési tervezésnél, azaz amikor meghatároztuk, hogy mennyi összeget kívánunk igénybe venni, akkor vajon milyen magasra tettük a lécet. Ha ahhoz képest elmaradás van, akkor önök szívesen hivatkoznak arra, hogy 45 százalékkal kevesebbet használunk fel annál, mint ami beírásra került a tervekbe. De ez a 45 százalék forrásfelhasználás is arányaiban több dobogós helyre ad lehetőséget Magyarországnak, mint ha bármely más ország forrásfelhasználását nézzük. Ezt csak azért mondom így, mert túlságosan negatívan hangzik az, amit önök előszeretettel használnak a kommunikációban, itt a vitában és másutt is, hogy 45 százalékkal kevesebb a forrásfelhasználás. Ugye, mihez képest - mindig ez az érdekes ebben a dologban. Ha megnézzük, hogy ez pontosan miért alakult ki, az is egy érdekes válasz, nevezetesen néhány nagy projekt 2008-ban meg nem valósult pénz igénybevétele miatt, azaz késett a közbeszerzési eljárás jogerős lefolytatása, késett a számlabenyújtás, késett a beruházás számláinak az időben történő benyújtása az Európai Unióhoz, és ezért az országba valóban később érkezett be, ahhoz képest, mint amennyi forrás maga tervezve volt. Le van írva egyébként az is, még számvevőszéki jelentésben is, hogy egyébként pedig 2009-ben ez a forrás bejött Magyarországra, azaz megtérült Magyarországnak, beérkezett a forrás. Tehát mint ami következne abból, hogy 45 százalékkal kevesebbet használtunk fel, mint ami következne ebből, nincs ilyen, hogy bárki elvesztett volna forrást. Időben más ütemben került felhasználásra.

De az alapvető kérdés, és nem a vitában elhangzottakat figyelembe véve, mégiscsak az, hogy 2008-ban Magyarország vajon milyen makrogazdasági pályát futott be, vajon úgy volt-e, mint ahogy Varga Mihály állította a hozzászólásában, hogy minden el volt rontva, és minden helytelen volt, vagy pedig egy picit másként volt, mint ahogyan azt mások is meg szokták - immáron reális külső szemlélőként és egyre többen - állapítani és meghatározni Magyarországról.

Azért szeretnék erre visszatérni, mert ha időnként elmerülünk vagy elveszünk a részletekben, akkor nem kerül kellő mértékben bemutatásra az a folyamat, amely folyamat eredményeképpen Magyarország 2008-ban egy érdemben alacsonyabb hiánnyal záró évet zárt a költségvetésében az utolsó negyedévi válságjelenségek ellenére is. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az eredetileg tervezett költségvetési hiánnyal szemben Magyarország számottevően kisebb hiánnyal zárta a 2008. évet. Ez a kisebb hiány illeszkedett ahhoz a folyamathoz, amelyet 2007-ben is követett az ország. Akkor is lényegesen alatta maradt a tényleges költségvetési hiány annak, mint ami az eredeti tervekben szerepelt. Fontos volt mind a két év hiányeredménye ahhoz, hogy Magyarország a következő időszakban olyan helyzetben legyen, amely helyzetben reálisan kitűzhető cél volt még a nemzetközi tárgyalások figyelembevételével is, ha úgy tetszik, akkor követelményei figyelembevételével is, hogy 2009-ben is Magyarország egy alacsony hiányú időszakot zárhasson maga mögött, olyat tudjon tervezni, és a benyújtott költségvetés ezt tartalmazza, illetve 2010-ben Magyarország tudja folytatni ezt a periódust.

Ez azért fontos, mert azt gondolom, valamennyiünk felelőssége az, legyen az ellenzéki vagy kormánypárti képviselő a parlamenti patkó bármelyik oldalán, hogy Magyarországon tartósan egy olyan periódussal nézünk szembe, és azt tervezzük meg, és annak érdekében politizáljunk, csináljuk a saját magunk tevékenységét is, amely szembemegy a korábbi ígérgetős, a korábbi egymásra rálicitálós, a korábbi "költsünk többet" időszakával. Nincs meg az a feltételrendszer, amely korábban megvolt a világban ahhoz, hogy egy ország könnyedén tudott többet költeni.

Keller László már utalt arra, hogy a korábbi években, amikor pénzbőség volt a világban, jórészt az USA-ból indult olcsó pénzbőség eredményeképpen a világra is kiterjedően, akkor könnyű volt finanszírozni magasabb hiányokat is, olcsóbban is és lényegesen könnyebben lehetett finanszírozni, mint abban a periódusban, amikor a válság hatására immáron nincs pénzbőség a világon, és a válság hatására nem jutnak az egyes országok finanszírozási forrásokhoz.

Éppen ezért szerintem az igazi nagy politikai tanulsága ennek a periódusnak mindenképpen az, hogy még ellenzékből sem célszerű, még ellenzékből sem áll az ország érdekében álló cselekedetek sorában az, ha bárki azért rója meg a kormányt, mert szigorú politikával a költségvetési hiány csökkentésére törekszik, mert szigorú politikával arra törekszik, hogy többletbevételeket állítson elő, hogy kisebb kiadásokat teljesítsen.

A vitában nem volt szó arról a kérdéskörről, hogy érdemben túlteljesültek a bevételek a 2008. évben, és ennek egyik oka mindenképpen az volt, hogy egy nagyon következetes jogszabályalkotó és -alkalmazó munka eredményeképpen Magyarországon 2008 végére érdemben sikerült visszaszorítani a feketegazdaság különböző területén működő vállalkozások vagy álvállalkozások tevékenységét. Egy független, objektív bizottság minősítette és értékelte az év során azt a tevékenységet, hogy a többletbevételeknek mennyi része és mekkora összege származik a feketegazdaság visszaszorításából. Örömünkre azt tudom mondani, hogy több tízmilliárd forintot állapított meg ez a független bizottság is a tekintetben, hogy mennyi a feketegazdaság visszaszorításából származó többletbevétele a költségvetésnek. Nagyon fontos folyamat ez, mert ha a következő időszakban ezt szem elől tévesztjük, vagy nem ezen az úton megyünk tovább, akkor nyilvánvalóan sok konfliktus éleződhet még ki a magyar gazdaságban részben az állami és gazdasági szereplők, részben pedig a gazdasági szereplők egymás közötti kapcsolatában. Éppen ezért szeretném azt mondani, hogy a következő időszakban is fontos, hogy ezt a logikát tovább lehessen vinni mind a jogszabályalkotásban, mind pedig a jogszabály-alkalmazásban.

Ugyanilyen fontos a bevételek mellett az, hogy a költségvetés kiadási tételei kellően megalapozottak, kellően alátámasztottak és kellően okszerűek legyenek. Nagyon sok esetben volt korábban olyan állami számvevőszéki megállapítás is, hogy bizonyos területeken a kiadási tételek nem voltak okszerűek, és nem akként jártak el az állam pénzével gazdálkodók, ahogy elvárható lenne. Úgy gondolom, az, hogy ma az Állami Számvevőszék 2008-as költségvetési beszámolóról készített jelentése ilyen megállapításokat nem tartalmaz, egyértelműen azt is jelenti, hogy sikerült előrelépni a fegyelem kérdésében, sikerült előrelépni mindazokban a kérdésekben, amelyek úgy voltak megfogalmazhatóak, hogy az egyes tárcákkal szemben a kormány követelményt támasztott, nem léphettek túl költségvetési előirányzatokat, és az egyes tárcák bevételi előirányzatainak teljesítése is megkövetelésre került. Úgy vélem, ez is egy fontos 2008. évi tapasztalat, amikor a költségvetési beszámoló áttekintésére kerül sor.

Végezetül engedjék meg, hogy egy kérdést még érintsek, nevezetesen ez az a kérdés, hogy Magyarország, a magyar kormány vajon elismerte vagy nem ismerte el az ősszel beköszöntött válság hatását, következményeit. Magyarország volt tulajdonképpen az első az Európai Unió országai közül, amely úgy ítélte meg, hogy ebben a helyzetben szembe kell nézni a realitásokkal, és az Európai Unióhoz és az IMF-hez nyíltan is fordulva kérte azt, hogy a fizetési nehézségek megelőzése érdekében megfelelő forrásokhoz jusson az ország. Néhány hónappal később ezt a helyzetet bizonyosan nem úgy minősítették hozzáértők, mint ahogyan akkor a politikai ellenfelek minősítették, nevezetesen itt mindenfajta jelzős szerkezetek voltak arra nézve, hogy milyen rabláncon lóg az ország ezt követően és hasonlóak, hanem úgy ítélték meg, mint az adott helyzetben meghozott helyes döntést.

Nyilvánvalóan a későbbiek során pedig ennek a következményeivel úgy is célszerű számolni, hogy amikor itt a 80 százalékhoz közeli GDP-arányos államadósságról beszél valaki hozzászólásban, talán éppen Mádi képviselő úr, akkor érdemes differenciálni, hogy ezen belül mennyi az, amennyi a felvett hitelből a Nemzeti Bank devizatartalékának a növelésére megtartásra került, annak a gyarapítását szolgálja, semmilyen módon nem került elköltésre. S ha már egy ilyen számot mond valaki, akkor érdemes arra is hivatkozni, hogy egyébként pedig ez a mérték a most kialakult helyzetben, az Európai Unión belüli országok között nem egy túlságosan magas mértéknek tekinthető, hiszen számos országban a magyarhoz képest sokkal nagyobb mértékben növekedett az adósság GDP-arány százalékban kifejezett mértéke az elmúlt időszakban, és vélhetően a következő időszakban sem fog tudni gyorsan csökkenni a makrogazdasági körülményeket figyelembe véve.

Összességében tehát azt gondolom, hogy ezt a nagyon sajátságos 2008. évet a maga differenciáltságával, nemzetközi viszonyokba helyezésével együttesen érdemes értékelni, és természetesen a benyújtott beszámoló elfogadását javaslom az Országgyűlésnek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Varga úr rosszul emlékszik. Varga úr, a betétgaranciára vonatkozó javaslatot én terjesztettem elő a költségvetési bizottság ülésén, a házbizottság külön zárt ülését kértem. (Varga Mihály közbeszólására:) Varga úr, rosszul emlékszik, még egyszer mondom, hogy rosszul emlékszik, rosszul idéz, ugyanis önnek pontosan tudnia kell, hogy a kormány tette a javaslatot. És annak, hogy kettő nappal azelőtt, a nyilvánosság előtt a kormány erről a kérdésről meglehetős óvatossággal beszélt, egyetlenegy oka van. Ön felelős politikus, pontosan tudja, hogy ha a kormány erről beszél, akkor kiviszik Magyarországról a betétesek a pénzüket. Hiányzott ez Magyarországnak? Nem.

Amikor zárt ülést tartottunk bent a házbizottság ülésén, az ön frakcióját képviselő frakcióvezető-helyettesnek világosan elmondtuk a helyzetet, hogy miért kell egy nap alatt megszavazni azt a törvényt, ami a betétgaranciát megemeli Magyarországon. Nem a Fidesz kezdeményezésére, a kormány kezdeményezésére tettük mindezt, úgy, hogy előző héten az európai pénzügyminiszterek ezt a kérdést megvitatták a pénzügyminiszterek tanácsa ülésén, és hétfőn már Magyarországon itt volt az intézkedési javaslat az Országgyűlés előtt, azért, mert a magyar betétesek pénzének biztonsága a magyar kormánynak a legfontosabb kérdés volt. És azért nem lehetett a nyilvánosság előtt erről előzetesen beszélni, mert akkor elindult volna az a folyamat, aminek csírái megindultak Magyarországon. Három nappal ez előtt a döntés előtt volt Magyarországon egy olyan régió, ahol néhány pénzintézetből pénzt kezdtek el kivinni, éppen ezért kellett meghozni a döntésünket.

Csak azt tudom mondani, hogy ha felelősek vagyunk, akkor legyen szíves, emlékezzen erre vissza. Önnel személyesen is beszéltem erről a kérdésről annak idején, nem a nyilvánosság előtt, azért, mert úgy gondoltam, hogy kellő felelősséggel viseltetik azért, hogy ebben a kérdésben a megfelelő döntés a parlamentben megszülethessen. Képviselő úr, emlékezzen vissza, önt személyesen kértem arra, hogy ne politikai alapon ítéljék meg ezt a helyzetet, hanem az ország lakosságának az érdekében és az ország érdekében ítéljük meg.

Ugye, azt nem gondolja komolyan, hogy bármilyen felelős politikus, akár kormányon, akár ellenzékben, mást mondhat árfolyamügyben, mint amit annak idején lehetett mondani? Éppen erről szól a történet, hogy ne legyen bizonytalan az árfolyam. Nem jó az (Az elnök csenget.), hogyha beszélni kell; ha beszélni kell az árfolyamról, akkor pedig azt gondolom, hogy csak olyan módon lehet nyilatkozni, ami nem fog bizonytalanságot eredményezni.

A többit majd a következő kétpercesben. Köszönöm.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csak Varga képviselő úrnak mondanám még azt is, hogy a költségvetés benyújtásának vannak szabályai, képviselő úr. A szeptember 30. egy olyan szabály, amelyet mint legvégső határidőt betartott a kormány akkor is, az akkor ismert adatok alapján nyújtottuk be a költségvetést. Az, hogy menet közben a világ olyat változott, amilyet soha korábban nem láttunk - Keller képviselő úr elmondta az imént, hogy az OECD, az Európai Unió és más európai uniós tagországok milyen mértékben változtattak a várható adataikon az elmúlt év őszén -, azt gondolom, hogy ezt szakmailag nem kell indokolni senkinek sem. Nyilvánvaló volt az, hogy nekünk is változtatni kell, betartva a parlamenti szabályokat. Nekem volt módomban négy költségvetést benyújtani a parlamenthez, mi nem csináltunk olyat, mint annak idején, az utolsó évben a Fidesz csinált, hogy kétéves költségvetéssel próbálta megoldani a politikai problémát.

A második dolog: Mádi képviselő úr azt mondja, hogy akkor miért voltunk rászorulva. Képviselő úr, hogyha - most akkor visszatérve a vitához - közgazdászként értékeli, akkor azt gondolom, az, hogy Magyarország fölvette azt a pénzt, és a jegybank tartalékának a növelésére fordítja, ez jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy ma annyi az árfolyam, mint amennyi az árfolyam. Tehát jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy Magyarországon ma egy kedvezőbb forintárfolyam alakult ki, az adósok szempontjából mindenképpen - most az exportőröket ebből a szempontból nem akarom értékelni, mert nyilván az exportőröknek meg nem annyira kedvező az árfolyam -, de mindenesetre stabilizálódott egy bizonyos árfolyamsáv környékén a forint. Ez jelentős mértékben azzal is magyarázható, hogy ma közel kétszerese a jegybank devizatartaléka annak, mint amennyi egy évvel ezelőtt volt. Ezért azt gondolom, hogy ezt is helyén kell értékelni, és szerintem közgazdászként ezt pontosan a helyén lehet értékelni mindenkinek.

Úgy gondolom tehát, hogy a kérdés nem úgy tehető föl, hogy hiba volt annak idején oda fordulni. Én megértem azt, hogy több miniszter kolléga mondta az azt követő hónapokban (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hogy lám, Magyarország milyen helyesen cselekedett, mert időben fordulva még kellő nagyságú forráshoz tudott jutni annak érdekében, hogy stabilizált legyen az ország fizetési mérlege is.

Köszönöm.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Miután Varga úr az iménti kérdését nekem címezte, szeretném önnek egyértelműen mondani: Varga úr, nem volt egyetlenegy adat, amelyet bármely európai intézmény, akár az Eurostat, akár az Európai Unió megkérdőjelezett volna a magyar adatszolgáltatással kapcsolatban. Önök ezt szeretik hangoztatni, de nincs ilyen, nem tudnak ilyet mondani. Amire önök hivatkoznak, hogy Magyarországon meg volt tervezve - nem végrehajtva, megtervezve - autópálya-elszámolás... Nem úgy, mint ahogy önök csinálták, hogy a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül úgy építették az autópályát, hogy a költségvetési bizottságban azt mondták önök, hogy semmi közünk hozzá, és parlamenti képviselő nem tudhatta, hogy milyen költséggel, kinek a kivitelezésében, hogyan épül autópálya - ezt önök így csinálták annak idején, 2002-ig.

Itt csak arról volt szó, hogy az autópálya-építés költségeinek az elszámolása az eredményszemléletű hiányszámításnál hogyan és mint történhet. Ez nem az én miniszterségem alatt volt, hanem azt megelőzően. Amikor én miniszter lettem, akkor augusztusban egyértelműen állást foglalt az Eurostat a tekintetben, hogy hogyan kell elszámolni. Tehát nem volt olyan, hogy ezt bármikor kifogásolta volna tényadatközlések kapcsán az Európai Unió vagy az Eurostat. Ezt csak azért mondom, mert szeretik ezt hangoztatni, szeretik ezt a legendát fenntartani. Nincs ilyen a valóságban. Azt tudom tehát mondani, hogy ezt lehetőleg pontosan fogalmazza meg.

A másik kérdéskörben Mádi képviselő úr mondta ezt a bizonyos 8,1 százalékos kifizetést. Képviselő úr, emlékszik talán rá, hogy amikor a hétéves nemzeti fejlesztési tervet terveztük, akkor Magyarország hogyan tervezte meg az igénybe veendő forrásoknak az ütemét évente. Logikusan a hét év alatt - pontosabban: hét plusz két évvel kellett számolni, hiszen volt még két év lefutása - nem arányosan tervezett egyetlenegy ország, így Magyarország sem. Ezért amit ön mond, a 8,1 százalék nem is egy rossz arány egyébként két évre nézve, mert nem három évre kell nézni, hiszen nem 2009. szeptemberi számról van szó, hanem 2008-ig zárunk most a zárszámadás kapcsán, azaz nem is olyan rossz a 8 százalékos adat.

Nem ez a probléma. A probléma az, amire önök hivatkoznak, az az, hogy magas bázist tervezett be a költségvetésbe a kormány (Az elnök csenget.), ehhez képest néhány nagy kifizetés elmaradása miatt kevesebbet tudott teljesíteni. Ezzel együtt is, ahogyan azt Gőgös képviselő úr elmondta, Európában Magyarország a kifizetések területén jól áll.

Köszönöm. (Taps az MSZP-frakció soraiban.)

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm. Három dologra szeretnék röviden reagálni. Babák képviselő úr, azt a számot, amit mondott a mai hozzászólásában, ne használja többet, az a kérésem, mert az nem valós hivatkozás. (Babák Mihály: Melyiket?) Egy autentikus hivatkozás van, hogyan adták át 2002-ben. Született egy jegyzőkönyv László Csaba új és Varga Mihály régi pénzügyminiszter között. Az a jegyzőkönyv akkor azt tartalmazta, amit tartalmazott, ez lényegében azt jelenti, hogy május végéig az évre tervezett költségvetési hiány döntő többsége felhasználásra került. Ez szerepelt abban a jegyzőkönyvben. (Mádi László: Ez minden évben így van.) Ezért azt gondolom, hogy ez az autentikus, ami akkor szerepelt. Most úgy gondolják a többiek, hogy annyi pénz volt a kasszában. Katona Tamás már elmondta, hogy szakmailag sem valóságos, amiről önök beszélnek, hiszen ilyen pénz nincs a kasszában, az értelmes gazdálkodás szabályai mást diktálnak.

A másik két megjegyzésem; Mádi úr, ha felelőtlen gazdálkodás folyt, akkor felelőtlen volt az ellenzék is. Mert az ellenzék egyetlenegy alkalommal nem tett olyan javaslatot, ami a szigorú gazdálkodást segítette volna, vagy nem támogatott olyan javaslatot, ami a kisebb hiány érdekében előremutató lett volna. Remélem, ebben egyetértünk, mert itt voltunk mind a ketten a parlamentben ebben a periódusban, pontosan láttuk azt mind a ketten, hogy az ellenzék nemhogy nem támogatta, de mindent elkövetett annak érdekében, még egy politikai népszavazásig is elment annak érdekében, hogy ne legyen Magyarországon olyan helyzet, hogy meg lehessen valósítani a költségvetési kiadáscsökkentést, érdemben a hiánycél még alacsonyabban teljesülése érdekében.

Az utolsó dolog: ugye, az csak egy rosszindulatú megjegyzés volt, hogy bárki ne akarna a magyar kisvállalkozásokhoz eljuttatni forrást? Nézze meg, hogy hány magyar kisvállalkozás jut forráshoz a meghirdetett pályázatok alapján, és nézze meg azt, hogy mennyi a máshoz jutó források aránya! Döntően az önkormányzatok és a magyar kis- és középvállalkozások azok, amelyek Magyarországon az európai uniós forrásokhoz hozzájutnak, legyen ez akár agrárforrás, legyen akár más jellegű forrás, ha erről beszélünk. Remélem, ezt figyelembe lehet venni, és a későbbiekben ilyen, enyhén szólva politikai indíttatású megjegyzést nem fog tenni, hiszen a tények mást igazolnak.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Ha megengedik, két reagálásom nekem is lenne Lázár úr hozzászólásához. Az első: érdemes a kifejezéseket pontosan használni, Lázár úr. Ön azt mondta, hogy az IRM adóbeszedést fog folytatni. Ugye, ön is tudja, hogy ez nem adóbeszedés. Remélem, hogy mint polgármester és mint országgyűlési képviselő tisztában van a fogalmakkal. Később a hozzászólásában mást is használt. Csak azt gondolom, hogy nem érdemes a népszerűnek tűnő kijelentések hajhászása kapcsán olyasmit használni, ami nem felel meg a valóságnak. Maradjunk abban, hogy nincs ilyen jellegű feladata. A bírságok természetesen oda folynak be, ahová azt a jogszabály előírja.

A másik kérdés: elhangzott öntől is és Kontrát képviselő úrtól is, hogy korábban nem volt ilyen bevétel tervezve. Kontrát úr már hozzászólásában is cáfolta ezt a kijelentést, hiszen elmondta, hogy a korábbi évben hány milliárd forint ilyen típusú bevétel volt tervezve a rendőrség költségvetésében. Ön mondta a számot, hogy 6 milliárd forint volt a korábbi tervezet, nem pedig 16 milliárd forint. Ezt csak azért tartom fontosnak, mert amikor ön volt államtitkár, akkor is volt tervezve az akkori Belügyminisztérium költségvetésén belül olyan bevétel, amelyik különböző jogcímekből a Belügyminisztérium költségvetésének a gyarapítását szolgálta. Azon, hogy jelen pillanatban ilyen bevétellel számolnak, nem kell különösebben meglepődni, hiszen értelemszerűen mindig is volt ilyen bevétel, a költségvetésben mindig volt ilyen tervezve, és a zárszámadásban elszámoltak a teljesüléssel.

Volt egy másik kijelentése is, amire mindenképpen reagálni kell, mert szerintem az is erős csúsztatás. Ha Lázár úr úgy gondolja, hogy aszerint kell differenciálni a piroson áthajtó gépkocsivezetők között, hogy milyen a szociális helyzete, mennyi a jövedelme, akkor lehet ez egy sajátságos vélemény. Azért sajátságos ez a vélemény, mert azt jelenti, hogy egy országgyűlési képviselő más büntetést érdemel, mint egy minimálbért kereső vagy mint egy nyugdíjas. (Dr. Lázár János: Tudod, hogy részletfizetési lehetőség nincs! - Babák Mihály: Azt sem adnak, részletfizetési kedvezményt!) De bocsásson meg, ha az a véleménye, akkor azt kell mondani, hogy aki Magyarországon elkövet egy ugyanolyan bűnt, az nem ugyanolyan büntetést érdemel attól függően, hogy milyen a társadalmi státusa. Ez lehet egy álláspont, de nehogy félreértés legyen, én ezzel személy szerint nem értek egyet. Csak azt tudom mondani, hogy ha ezt a vitát kinyitjuk, akkor itt az alapkérdés. Szerintem nem érdemes ebbe a vitába ilyen módon belemenni. De mivel a hozzászólásában ezt kinyitotta, ezért akartam erre mindenképpen reagálni.

És ha megengedik, hogy a tények mellett maradjunk: a benyújtott költségvetési tervezetben az szerepel, hogy az államháztartás funkcionális mérlegeként a rendvédelem és a közbiztonság a 2009. évhez képest mintegy 10 milliárd forintos pénzforgalmi szemléletű többletet jelent. Azt gondolom, legalább azt ne vitassuk el, ami tényszerűen a számok egymás mellé vagy egymás alá írásával igazolható, nevezetesen azt, hogy a rendvédelemre a benyújtott költségvetés több forrást tartalmaz. Örülök annak, hogy mosolyog, képviselő úr, mert nyilván elismeri, hogy a számok valóságosak, és ebből következően nem fogunk ezen vitatkozni.

Ön kétségbe vonja azokat a számokat, amelyeket a kormány képviselői elmondanak a bizottságban vagy a plenáris ülésen, ezt szíve-joga tenni egy képviselőnek. Én sosem vonom kétségbe azt, hogy egy képviselő tehet ilyen jellegű megjegyzéseket vagy kétségeket ébreszthet, de legalább a tényeket ismerjük el közösen. Ha ezeket elismerjük, akkor ezt követően már lehet politikai vitát folytatni. Remélem, hogy nem lesznek olyan nagy különbségek a szükséges intézkedések megtételében, mint amilyennek időnként tűnik a megközelítés módja. Ugyanis meg vagyok győződve arról, hogy az alapkérdésekben nincs közöttünk vita, az alapkérdés márpedig az, hogy Magyarországon erősebb közbiztonságra van szükség, hogy Magyarországon ennek a megteremtéséhez szükség van azon intézmények megerősítésére, amelyek ezt hivatásszerűen végzik.

(És remélem ön is egyetért azzal, hogy...)

VGy/Lezsák-Móring (Veres János)/pa

(8.30)

És remélem, ön is egyetért azzal, hogy szükség van azon intézmények megerősítésére is, amelyek nem hivatásszerűen végzik ezeket, például a polgárőrség, hiszen tapasztaltam azt, hogy az önök képviselői a polgárőrökkel tartott megyei rendezvényeinken minden egyes esetben egyetértettek velünk abban, hogy igenis szükség van az ő munkájukra, igenis szükség van az ő tevékenységüknek a megerősítésére, anyagiakkal is. A kormány ekként járt el, ebben az évben is elég jelentős összeget fordított többletforrásként a költségvetés tartalékából például a polgárőrség tevékenységének anyagi támogatása növelésére.

(Babák Mihály közbeszólására:) Tekintettel arra, hogy Babák képviselő úr megint olyanról beszél, ami nem tartozik a témához, ezért szeretnék visszatérni az eredeti gondolatmenethez. (Babák Mihály közbeszólására:) Köszönöm szépen. Már megint az adóról beszél, képviselő úr. Az adókról is beszéltünk. Ha az adókról beszélünk, képviselő úr, akkor pedig azt kell mondanom az adók esetében, hogy elértünk Magyarországon abba a helyzetbe, hogy a magyar adóbevételek költségvetésben szereplő tételeinek a megalapozottsága sok év következetes és konzekvens munkájának eredményeképpen azzal a jelzős szerkezettel volt illethető már erre az évre is, és ezzel a jelzős szerkezettel illethető a következő évre is, hogy stabil, kiszámítható és biztonságosan befolyó adóbevételek vannak a magyar költségvetésben. Ehhez szükség volt arra, hogy olyan törvények szülessenek, amelyek egyértelművé teszik azt a helyzetet, hogy milyen jogcímen, milyen módon és milyen következményekkel kell az adókat befizetni, illetve beszedni az adókat.

(Nyakó István elfoglalja a jegyzői széket.)

Nagyon fontos, hogy ezeket az Állami Számvevőszék mind az ez évre benyújtott jelentésében, mind a múlt évet értékelő zárszámadási jelentésében megállapította, mind pedig a következő évre vonatkozóan is megállapította. Kockázatot abban ítélt az Állami Számvevőszék, hogy a gazdasági válság hatásainak következményei nyilvánvalóan nagyon nehezen ítélhetők meg az adóalapok keletkezésében, de nem magában az adózási rendszerben. Ezt olyan értéknek tekintem, amely az elmúlt évek folyamatos és következetes munkája eredményeképpen a magyar költségvetés egyik stabil pontját, stabilitásának a megerősítését szolgálja.

A második kérdéskör, amelyről érdemes szólni, most már az adókon némileg túllépve, nevezetesen, hogy felelősségügyekben, felelősségi kérdésekben hogyan is értelmezzük a dolgokat. Az látszik ennek a költségvetésnek a tárgyalásánál, a legnagyobb ellenzéki párt részéről olyan hozzászólások és olyan vélemények hangzanak el mind a bizottsági vitában, mind a plenáris vitában, ami két irányba mutat. Egyrészt mutat abba az irányba, hogy ahol kiadáscsökkentés van a költségvetésben, ott ne történjen kiadáscsökkentés, ne valósuljon meg kiadáscsökkentés; annak ellenére, hogy ők sem vitatják azt, hogy a gazdasági válság időszakában a világ összes országában a költségvetések már csak így reagálnak erre a helyzetre, nevezetesen a kevesebb bevételhez igazítják a kiadási lehetőségeket, és ennek eredményeképpen kevesebb kiadást tud az állam a költségvetésből biztosítani a legfontosabb területeken, legfeljebb néhány területen tudnak többletkiadást biztosítani. Ez látható ebben a költségvetésben, az imént például a közbiztonság területén szóltunk erről. Ugyanakkor az önök hozzászólásai általában és jellemzően arról szólnak, hogy ahol megvalósul kiadáscsökkentés, ott ez ne valósuljon meg.

A hozzászólások másik része arról szól, hogy ahol bevételnöveléssel számol a költségvetés, ott pedig ne számoljon bevételnöveléssel, mert azzal sem értenek egyet, ha valakiknek valamilyen jogcímen - és ebből a szempontból majdnem mindegy, milyen jogcím szerepel a költségvetésben - többletbefizetést kell teljesíteni. Azt gondolom, ez nem felelős magatartás akkor, amikor ha megnézzük, valamennyi ország valamennyi költségvetésének készítésénél ezzel a két iránnyal mindenütt számolnak: valamennyi országban csökkentik a kiadásokat, és valamennyi országban növelik a bevételeket a lehetséges jogcímek megtalálásával.

Úgy gondolom tehát, hogy amikor felelősségről beszélünk, akkor érdemes azt a felelősséget is kinek-kinek végiggondolnia, vajon az ország érdekében áll-e olyan látszatot keletkeztetni, olyan módon fogalmazni, olyan kezdeményezéseket tenni, amelyek egyébként azt sugallják a nem kellően tájékozott, esetleg ezekben a kérdésekben nem kellően elmélyült személyeknek, hogy csak szándék kérdése, nem pedig a realitások kérdése az, hogy vajon mennyi bevétel keletkezik egy ország költségvetésében, és vajon milyen kiadásokat lehet ebből a bevételből teljesíteni.

Azt tudom mondani, hogy szerencsére az elmúlt időszak eredményeinek hatására - ebbe beletartozik az intézményi megújítás és a költségvetési gazdálkodás, többek között a Költségvetési Tanács felállításával - Magyarországon elértük azt a helyzetet, amely helyzetben érdemben csak az lehet a helyes logika, s ezt valamennyi szakmai közegben el szokták fogadni, hogy a megváltozott körülményekhez igazított bevételi lehetőségek adják meg azt a keretet, amihez kell igazítani a kiadásainkat. Ezeket a kiadásainkat pedig nem lehet korlátlan mértékben növelni minden területen, differenciáltan néhány területen van lehetőség a növelésére, ezt el is végezte a kormány a benyújtott költségvetésben, ugyanakkor pedig más területen értelemszerűen csökkenteni kell a kiadásokat.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a következő évi költségvetés két nagyon fontos területen növekedést tartalmaz, a növekedés pedig az európai uniós elnökségi felkészüléssel kapcsolatos kiadásainkban a Külügyminisztérium költségvetésében markánsan megjelenik. Ez közel 10 milliárd forintos többletet tartalmaz azoknak a feladatoknak a finanszírozására, amelyek a 2011. évi magyar elnökségi időszak 2010-es felkészülési feladatait tartalmazzák. Fontosnak tartom azt is megemlíteni, ugyancsak a külügyi költségvetés kapcsán, hogy mindazokon a területeken, ahol a magyar diplomáciának fontos feladatai vannak, elsősorban a gazdasági diplomácia erősítésével - példának okáért a Kínai Népköztársaságon belül máshová helyezni a magyar külképviselet hangsúlyát, ezért Belső-Kínában létesíteni újabb magyar képviseletet -, erre a megfelelő forrás biztosított, és remélem, hogy a következő időszakban ezeknek a feltételei, immár a szerződéses feltételei és a helyszíni feltételei is biztosítottak lesznek, meg fogják teremteni.

Ugyancsak fontos megemlíteni azt is, hogy amikor az európai uniós elnökségi felkészülésről szólunk, akkor annak a korábban előforduló vitának - most még a zárszámadási vitában is volt vitánk - a költségvetési vonzatáról is beszéljünk, nevezetesen arról, hogy a költségvetésben mekkora többlettel zárnak Magyarország európai uniós pénzügyi kapcsolatai, hogy a költségvetésben, azon túl, hogy a befizetéseket Magyarország teljesíti az Unió felé mintegy 220 milliárd forint értékben, mekkora az a forrás, mekkora az az összeg, amelyhez Magyarország hozzájut. Ez is egy régi vita közöttünk, és azt gondolom, érdemes erre ilyenkor legalább azt a mondatot kimondani, hogy Magyarország jelentős többletszaldóval zárja az Európai Unióval a költségvetési kapcsolatait, Magyarországra jelentős többletforrás jön be a következő 2010. évi költségvetési évben is, annak érdekében, hogy a magyar gazdaság szereplői, a magyar önkormányzatok vagy a magyar civil szervezetek nagyon komoly fejlesztéseket tudjanak megvalósítani ezen források felhasználásával.

Végezetül: úgy vélem, ez a költségvetés jól szolgálja azt a folyamatot, amelyet Magyarország a konvergenciaprogram elfogadásával, a konvergenciaprogramok aktualizálásával hajtott végre az elmúlt években, és ennek eredményeképpen olyan stabil költségvetési gazdálkodás alakulhatott ki az országban, amelyre immáron a nemzetközi megfigyelők, a nemzetközi szakértők is felhívták a figyelmünket az elmúlt időszakban, és amely jelentős mértékben megkülönbözteti országunkat az egyébként három évvel ezelőtt még az ellenzék hozzászólásaiban is számunkra példaként említett balti államoktól, s amely jelentős mértékben megkülönbözteti Magyarországot a közép-kelet-európai országok stabilitásától is.

Úgy vélem tehát, ez a költségvetés jól szolgálja azt a célt, hogy Magyarország stabil és erős országként tudjon a válság elmúltával kapcsolódni a világgazdaság növekedési folyamataihoz. Az ennek érdekében elvégzett adócsökkentések versenyképesség-növelő hatását is érdemes figyelembe venni a következő éveknél, és mindazon intézkedéseket következetesen végigvinni, amelyek azt szolgálták, hogy Magyarország versenyképessége növekedjen. A költségvetés ezt szolgálja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)