Felszólalás adatai

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Csak hogy követni tudjuk, hogy miről is van szó: most az ORTT jövő évi költségvetéséről beszélünk, aminek kapcsán persze sok minden másról is lehet beszélni, de logikátlanul összekapcsolni olyan elemeket, amelyek nem kapcsolhatók össze olyan logikai rendszerben, ahogy itt hallottuk, az nem feltétele annak, hogy erről a témáról beszéljünk.

Azt gondolom, hogy lehet beszélni egyszer az ORTT költségvetéséről, és lehet ennek kapcsán - mint Szalai Annamária tette - beszélni arról, hogy a magyar médiarendszer finanszírozása egyáltalán hogyan működik; erre majd mindjárt visszatérnék. És egy ettől majdhogynem független tényező az, hogy a kormány átvállalta a készülékhasználati díjat. Azt a logikai bravúrt, amit Font képviselőtársam itt produkált, hogy tudniillik le akarja vezetni a készülékhasználati díjból az ORTT költségvetési problémáit, nem lehet megtenni, legalábbis logikusan nem lehet megtenni. Mert aki ismeri a rendszer működését, tudja, hogy még a legkritikusabb megszólalók sem vonják kétségbe azt, hogy a készülékhasználati díj kormány általi átvállalása nem vont ki pénzt a rendszerből, hanem minden érintett szerint megbízhatóbbá, kiszámíthatóbbá tette azt, hogy mennyi pénz van a rendszerben, sőt mennyiségi értelemben is több pénzt kapnak az érintett intézmények.

(22.10)

Az egy más kérdés, és ez egy külön vitakérdés, hogy mennyire jogszerű a készülékhasználati díj átvállalása, illetve milyen problémákat jelent a kormány általi átvállalása. De mint azt volt módom már sokszor elmondani a jelenlévők többsége füle hallatára, ez nem a mennyiségi szempontokat érinti, hanem egészen más kérdést.

Ami az ORTT költségvetését közvetlenül érinti, ha messzebbről akarjuk kezdeni az ügyet, mint Szalai Annamária tette, aki előkelően többes szám harmadik személyben beszélt az ügyről, nevezetesen, hogy bizonyos meg nem nevezettek a veszteséget így és így teremtették meg, azt érdemes ennek az ügynek a kapcsán elmondani, hogy az a bírálat, amit sokszor elmondunk, hogy nem volt hatástanulmány általában egy törvény előkészítése kapcsán, a médiatörvény kapcsán, biztosan elmondható, nem volt semmiféle hatástanulmány, hogy mennyibe kerül a magyar adófizetőknek, a költségvetésnek egy ilyen médiarendszer működtetése.

Az nyilvánvaló, hogy a médiatörvény nem biztosítja ezt a médiarendszert finanszírozható rendszerként, nem biztosítható tehát egyáltalán a médiatörvény alapján a hatékony működtetése annyi televíziócsatornának és olyan típusú intézményeknek, mint amelyek finanszírozását a törvény biztosítani kívánja. Itt az a kérdés - mert ez közhely, ezt mindannyian tudjuk -, hogy létezik-e olyan javaslat, amely csodákra képes, nevezetesen, mondjuk, az adófizetők terhének valamilyen módon való növelése nélkül ugyanezt az intézményrendszert lehet-e működtetni, vagy pedig azt érdemes meggondolni, hogy egyáltalán ekkora és ilyen típusú rendszerre szükség van-e.

Természetesen itt fölmerül az, hogy az ORTT ebben a formában szükséges-e, éppen ennyibe kell-e hogy kerüljön, mint amennyibe most a feltételezések szerint kell hogy kerüljön. A javaslatot persze nem ismerjük, mármint az ellenzéki javaslatokat sem, más elfogadható megoldást a világ nem ismer közszolgálati médiafinanszírozási ügyekben, mint a normatív támogatási rendszert, ami lehet sokféle forrásból, de leginkább természetesen előfizetői díjszerű pénzből, ami mindenképpen, ha a mainál jobb helyzetet akarunk teremteni, azt jelentené, hogy az előfizetői díjat emelni kell. Ez lenne a legmegbízhatóbb megoldás, de a mai magyar adófizetői képesség ismeretében ennek ebben a pillanatban kevés realitása van. Ha már a készülékhasználati díjfizetési hajlandóság állandó téma, akkor mi sem jelzi jobban azt, hogy az adófizetők teherbíró képessége ez ügyben elég korlátozott, hogy milyen arányú volt a fizetési hajlam, amikor még az adófizetők fizették a készülékhasználati díjat.

Egy másik problémája az ORTT-költségvetésnek, amit valóban jogosan lehet fölvetni, és Szalai Annamária vetette fel, hogy a Sláger Rádió, hogy is mondjam, kötelezettségeinek nem jelentéktelen részét az ORTT elengedte. Ez igaz, de azt gondolom, hogy erre az esetre is áll, hogy talán nem a parlamenti képviselők feladata az, hogy feltétlenül felülbírálják az ORTT magatartását ebben az ügyben, hiszen az ORTT többpárti delegáltakból álló testület, a testület tagjai ebben az ügyben feltehetően józan mérlegelés alapján jutottak arra a következtetésre, hogy ez a legreálisabb megoldás. Amennyire ezt lehet tudni, és a nyilvánosság tudhatja is, valószínű, hogy azok a díjak, amelyeket megállapítottak a frekvenciaosztásnál, nem voltak reálisak, hiszen meglehetősen nagy nyomás nehezedett ez ügyben az ORTT-re.

Az megint egy más kérdés - és ezt valóban minden képviselő fölteheti, függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki -, hogy ha egyszer az ORTT más jobb megoldás híján úgy döntött, hogy elengedi a Sláger Rádió által fizetendő pénz egy részét, és ezzel elindítja azt a lavinát, hogy a többi rádió is nagyjából ugyanerre az útra kíván lépni, akkor nekünk, képviselőknek vagy a mindenkori kormánynak automatikusan kötelezettsége-e pótolni az adófizetők pénzéből ezt a pénzt. Ez egyáltalán nem biztos, hogy így van. Nyilván egy ilyenfajta döntés, amit az ORTT vállalt, azzal a következménnyel is számolt, hogy nem kapják meg automatikusan a költségvetésből azt a többletet, ami a kieső bevétel miatt szükséges.

Általában is azt kell mondanom, hogy viszonylag egyszerű dolog a mindenkori kormánytól vagy a költségvetéstől többletpénzeket intézmények működtetésére követelni, de ezek a többletpénzek nem állnak rendelkezésre, hiszen ezek csak az adófizetőktől szedhetők be. Ha egyszer bizonyos bevételek kiesnek, akkor nem biztos, hogy - még egyszer ismétlem - a költségvetésnek automatikusan többletterheket kell vállalnia.

Igen, az ORTT költségvetése ezen okok miatt valóban meglehetősen szűkös. Azt persze nehéz lenne bizonyítani, hogy alapvető működési zavarokat idéz elő, mint azt Font képviselő úr jelezte, és azt is valószínűleg nehéz lenne bizonyítani, amit az ellenzéki képviselők szerettek volna bizonygatni, hogy politikai nyomásgyakorlási célokból ilyen szűkös ez a költségvetés, valamiféle alattomos célja lenne a kormányzatnak egy ilyen típusú költségvetéssel.

Én emlékszem még a korábbi évek vitájára vagy a tavalyi vitára, amikor az ORTT élén egy, az előző kormány időszakában kinevezett elnök állt. Akkor azt mondta talán éppen Szalai Annamária, hogy az akkori elnök asszony státusának gyöngítése érdekében szűkítik a költségvetést, majd a következő évben, amikor már kormánypárti lesz, meglátjuk, hogy mi történik. Ha tetszik, a kormánypártok becsületére legyen mondva, hogy semmivel nem jobb a mostani költségvetés, mint az előző évi volt, és ez önmagában is bizonyítja azt, hogy itt nem politikai nyomásgyakorlásról, hanem költségvetési problémákról, és még egyszer mondom, a szűkös költségvetési forrásokról van szó.

Még egy elemre térnék ki. Szalai Annamária mint magánmegrendelésre vagy mint a Miniszterelnöki Hivatal megrendelésére készült javaslatról beszélt, egy médiatörvény-koncepcióról. Ezt a koncepciót névvel vállalt szerzők szerezték. Itt nem az ORTT megszüntetése vagy túlhatalma lenne a koncepciónak talán a legfontosabb része, de ha már erről szó esik, ebben a munkában azt fejti ki a szerző, hogy az ORTT-nél olyan jogok vannak együtt, amelyek talán nem biztos, hogy egy hivatalban kell hogy koncentrálódjanak, hiszen a kontroll nem mindig működik megfelelően. De ez egy vitaanyag, tehát nem egy lezárt koncepció, és semmiképpen nem lehet sem a kormány, sem a kormánypártok hivatalos koncepciójának nevezni.

Egy szóval és végül úgy foglalnám össze a helyzetet, hogy az ORTT költségvetése semmivel sem rosszabb, semmivel sem szerényebb, mint általában az ország intézményeinek költségvetése, működése biztosítva van, és a működési támogatás normatív alapon működik. Tehát ennél elfogulatlanabb támogatási rendszert nehéz lenne ma előállítani.

Köszönöm szépen.

(22.20)