Felszólalás adatai

Magam is azok sorához szeretnék csatlakozni, akik az üdvözlő felvezető szavak után megpróbálják egy kicsit szélesebb horizonton értelmezni az egész kérdéskört, és továbbvezetni azt a gondolatvilágot, ami megbújik az előterjesztés mögött, miszerint milyen területeken és mit lehetne még lépni ezekkel kapcsolatban.

De először is, szögezzük le azt, hogy mennyire fontos kérdéskörre tapintunk akkor, amikor az úgynevezett beszállítók védelméről beszélünk, hiszen látható az is, hogy amikor a kereskedelmi láncok Magyarországon kereskedelmi politikát folytatnak, minden esetben erőből tárgyalnak, nagyon ritka a kivétel; diktátumokat foganatosítanak. Pár példával élve: a láncok fegyvertára elképesztően széles spektrumon mozog, idetartozhat a beszállítók versenyeztetése; a magyar beszállítók úgynevezett revolverezése az olcsó importtal, tehát azzal való fenyegetésük, hogy hát bizony, itt lesz olcsóbb külföldi szemét, ami kiszorítja az ő áruikat. A kilistázás és az azzal való fenyegetőzés gyakorlatilag egy többéves és mindenki által ismert folyamat.

Minőségi reklamációk is igen gyakran merülnek fel a kereskedelmi láncok részéről a beszállítók termékeivel kapcsolatban, amit a kisvállalkozó, a beszállító igen nehezen tud bizonyítani, tehát egy ellenerőt felmutatni annak érdekében, hogy bizony az ő áruja semmiféle minőségi kifogással nem illethető. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a lánc nemes egyszerűséggel felfüggeszti azokat a kifizetéseit, amelyek az adott kisvállalkozót, középvállalkozót, beszállítót érintik, addig, amíg ezek a jogviták, disputák nem zárulnak le. És nyilvánvaló, hogy ezek erőből fognak lezárulni, annak a javára, aki erősebb, vagy méretgazdaságossági szempontból nagyobb ellenerőt képes kifejteni.

Olyanról is hallottunk, hogy "büntetésből" - itt idézőjelben mondom a büntetést - az érintett kisvállalkozó, vállalkozó egyéb, másfajta árui, árucsoportjai sem kerülhetnek az érintett láncolatba jogvita vagy pedig egy egyszerű elszámolási vita esetén. Vagy pedig a kereskedelmi lánc szándékosan rendel akkora mennyiséget egy kistermelőtől, amiről ő maga tudja, hogy képtelen az a gazdálkodó előállítani, de mivel egy akkora, teljesíthetetlen mennyiséget berendelt, már hivatkozhat a szerződés nem teljesítésére, és kötbért számíthat fel.

Tehát látható, hogy olyan széles fegyverarzenál áll ezen nagy láncolatok rendelkezésére, ami mindenképpen megköveteli a velük szemben való komoly és hatékony fellépést. Én azt mondom, hogy ez az előterjesztés ebbe az irányba mutat, és abszolúte jó elképzeléseket tartalmaz, ugyanakkor, ha ezt kiegészítenénk egy még szélesebb fegyverarzenállal, ami a termelőket, gazdálkodókat, beszállítókat védi, akkor azt hiszem, hogy már pár éves távlatban is komoly, statisztikailag mérhető eredményeket érnénk el.

Az egyik idézőjeles "kedvencem" ezek közül a névtelen panaszbejelentés intézményének az erősítése, amit nagyon jó lenne erősíteni, még tovább erősíteni, és csatolni minden fórumon, adott esetben ehhez is, hiszen egyértelmű és látható az, hogy nagyon sok beszállító nem is meri jelezni a problémát, hiszen egy viszonylag szűk piacon, viszonylag szűk piaci szegmensek között egész egyszerűen úgy érzi, hogy elveszítheti azt az egyetlen bevételi forrást, ami őt megtarthatja. És az is látható, hogy még a mikrovállalkozásoknál is 48-49 százalékra teszik átlagosan a magyar piacon a nagy kereskedelmi láncoktól való függést, és ahogy megyünk föl a cégek méreteiben, ez annak függvényében növekszik, 70 százalék fölé egészen.

Tehát látható az, hogy óriási a kiszolgáltatottság mind a gazdálkodók, mind a termelők, mind pedig a kisvállalkozók, a szó szerinti klasszikus beszállítók esetében. Éppen ezért az akciózás szabályozásakor végig kell gondolni azt is, hogy a magyar gazdák, termelők érdekei ne sérüljenek semmilyen úton-módon, ugyanakkor ne lehessen az ő termékeiket olcsó, silány importtal helyettesítve, árukapcsolással, bármi mással kiszorítani vagy adott esetben hátrányos helyzetbe hozni a termelőt, hiszen ez jellemző ma.

És legalább ilyen fontosnak tartom azt, hogy a büntetési tételek tekintetében egy drákói szigorúságú fogyasztóvédelem végre tegye le a névjegyét. Egyébként Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam is hozzájárult ehhez egy nagyon sikeres, általam sikeresnek tartott módosító indítvánnyal egy másik előterjesztés kapcsán, ahol ezen multinacionális láncolatokra kivethető bírságokat, büntetéseket drámai mértékben növelte olyan szintre, ami már valóban egy drákói szigorúságú fogyasztóvédelemhez áll közel, és elrettentő erővel bírhat.

És nem sorolom tovább, hogy nyilvánvalóan a helyi piacok erősítése, a közétkeztetésbe történő egészséges magyar termékek további bevonása óriási eredményeket érhet el ezen a területen is.

(19.00)

Az iskolatejprogram kapcsán is, amikor azt olvasom, hogy az iskolatejprogram során növelni kellene a hazai áru arányát, akkor egy kicsit elképedek, hogy egyáltalán hogyan kerülhetett bárhol, akár egy szomszédos országban is idegen áru adott esetben egy hasonló programba. Hiszen természetszerű kellene hogy legyen, hogy egy adott nemzetállamban csak az ottani termelés felszívásával és annak a szétterítésével lehet hasonló programokat véghezvinni. Nagyon remélem, hogy ez nálunk is természetes lesz hosszú távon.

Talán az általam legfontosabbnak tartott terület, amely kiegészíthetné az előterjesztést, ez az úgynevezett magyar termékek és az ezzel kapcsolatos védjegytörvény rendezése végre a tekintetben, hogy a több mint 30-féle magyar termék vagy hungarikum vagy trikolóros megjelölési módozatot valamilyen szinten rakjuk rendbe, és tudhassa a vásárló, hogy ami elé kerül, az valóban hazai vagy pedig külföldről idehozott szemét.

Ennek függvényében el kell mondani, hogy bár ez a kormányzat tett kísérleteket arra, hogy az ezzel kapcsolatos - nem is tudom, hogy hiányosnak nevezhető-e, de legalábbis nem túl bátor - elképzeléseit Brüsszellel engedélyeztesse. Brüsszel ugyanakkor ezt visszadobta, tehát gyakorlatilag nem adott a magyar kormánynak engedélyt a tekintetben, hogy a hazai előállítású, a szó szerinti magyar terméket és a harmadik kategóriájúakat is behozhassák Magyarország piacára. Valamit most tenni kellene. Tehát Brüsszel ezt visszadobta, de nincsen még két évünk arra, hogy különböző élelmiszer-ipari csaló társaságok vagy védjegyeket bitorló cégek Magyarország piacán elkövethessék azt, hogy mondjuk, a Magyarországon annyira nem őshonos babérlevelet bizony piros-fehér-zöld trikolórral magyar termék védjegy alatt árusítsák. Tehát valamit lépni kellene ezen a területen, és úgy érzem, hogy ebben a ciklusban tudnák önök ezt megtenni. Ennél nagyobb felhatalmazás lényegében és várhatóan nem lesz az önök kezében a következő időszakban, tehát most lehetne és most kellene e területen is lépni.

Az általam felsorolt hat részterület egymásra hatása, szimbiózisa hozhat el egy olyan egészséges gazdaságélénkítési csomagot, amelynek értelmében már valóban elvárható lenne, hogy a statisztikában is megjelenjenek azon a nagyon támogatható elvek, amelyek az előttünk lévő előterjesztés mögött meghúzódnak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)