Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Legutolsó találkozásunk óta több időközi választás eredményén is túl vagyunk. Győrben Dézsi Csaba András, a kormánypártok jelöltje győzedelmeskedett (Taps a kormánypártok soraiban.) - gratulálunk neki -, Dunaújvárosban pedig az egyesült ellenzéki pártok jelöltje győzedelmeskedett. (Taps az ellenzéki oldalon.) Azt lehet mondani, hogy mindkét eredmény hagyományosnak mondható. Gratulálunk a győzteseknek. A kormány kész együttműködni valamennyi településvezetővel, illetőleg valamennyi olyan egyéni választókerületi képviselővel, aki az adott terület, az adott régió fejlődéséért felelős. A legutóbbi találkozásunk óta több olyan makrogazdasági adat is napvilágot látott, amely alapvetően és egyértelműen cáfolja azt, amit képviselő asszony a napirend előtti felszólalásában elmondott. Ezek közül hadd emeljem ki azt, hogy az Eurostat adatai alapján a magyar gazdasági növekedés a tavalyi évben 4,9 százalékos volt az előzetes adatok szerint. Nagyon örülünk ennek, ugyanis ez az a gazdasági növekedés, ez az évek óta tartó gazdasági növekedés az, ami lehetővé teszi, hogy többek között az ön által említett társadalmi csoportban, a romák körében is felére csökkent a munkanélküliség aránya. Köszönjük a roma közösség tagjainak a kiállását és teljesítményét, akik hozzájárulnak a magyar gazdaság bővüléséhez és Magyarország erősödéséhez. (Kunhalmi Ágnes: Milyen kétszínűek vagytok!)

Ha megengedi, ezen túlmenően még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, mert azt gondolom, az teljesen természetes, hogy e Ház falai között az ellenzék kritizálja a kormány teljesítményét. De azért mégiscsak vannak olyan területek, ahol nemzeti érdekekről van szó, nem pedig pártpolitikai logikát kellene érvényesíteni. Például előttünk állnak a következő ciklusban, tehát a 2021-2027 közötti ciklusban az uniós költségvetési tárgyalások. Minden más országban azt látjuk, hogy a kormányoldal és az ellenzék, a konzervatív és a liberális oldal vállt vállnak vetve küzd azért, hogy az adott nemzeti érdekek minél jobban érvényesüljenek, és minél jobb pozíciókban várják a tárgyalásokat. Legutóbb belefutottam egy olyan elemzésbe, amit egy román liberális képviselő asszony jegyzett. Ez a képviselő asszony valószínűleg ugyanabban a frakcióban ülne az Európai Parlamentben, amelyben az önök képviselője ülne, ha kijutott volna az Európai Parlamentbe, tehát azt lehet mondani, hogy az ideológiai azonosság önök között elég szoros. S ez a képviselő asszony amellett érvelt, hogy azok az uniós források, amelyekért küzdünk, nem könyöradományok, ráadásul a nyugati cégek ebből sokkal jobban részesednek, mint a kelet-európai gazdaságok részesednének belőle, ezért az Unió nyugati tagállamainak kutya kötelességük támogatni a keleti tagállamokat, s ennek olyan nemzeti ügynek kellene lennie, amely a pártpolitikai logikán túlmutat.

(13.40)

Kérdezem én az ellenzéki képviselőket, hogy melyikőjüknek fog megjelenni a Financial Timesban hasonló nyilatkozata, hasonló op-edje, hasonló cikke. Mikor várhatunk olyat önöktől, hogy valóban egyszer végre nem pártpolitikában gondolkoznak, hanem nemzeti érdekben gondolkodnak? És amikor ez a kérdés megfogalmazódott bennem, akkor került a kezembe Mikszáth Kálmánnak egy jóval több mint 140 évvel ezelőtt írt karcolata, amikor szintén egy olyan országépítő korszakban jártunk vagy annak küszöbén voltunk, mint most. Tisza Kálmán kormányával kapcsolatban ezt írta Mikszáth Kálmán: „Azért a Tisza Kálmán politikája mégiscsak a magyar nemzet politikája. És ha vannak, akik nem tudnának vele haladni egy úton, azok nem tudnának a létező ellenzékek egyikéhez sem csatlakozni. Mert a magyar nemzet politikájának ellenzéket csak a magyar nemzet politikája képezhet. Az egyenesen Tisza ellen, nem Tisza Kálmán-programmal megalakult habarékpárt pedig politikai svindlerek, erkölcsi halottak és nagyravágyó üresfejűek zagyvaléka, nem pedig a magyar nemzet politikáját a magyar nemzet politikájával ellenző oppozíció.”

A hasonlóság, sajnos azt kell mondanom, képviselő asszony, kísérteties, a történelem ismétli önmagát. Azt kívánom önöknek, hogy legyenek a kormány ellenzéke, de a magyar nemzet politikáját a magyar nemzet politikájával ellenezzék. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)