Felszólalás adatai

John Lukacs, az Egyesült Államokban élő világhírű magyar történész gondolatai ezek, aki éppen a napokban tartotta búcsúelőadásait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, illetve az ELTE-n. Az előadásain elhangzottakat értékes örökségként fogadhatták az azon részt vevő magyar fiatalok is. Ő a jövő szempontjából a szabadság fogalmának helyes értelmezését állítja a figyelem középpontjába. Amint a boldogság megragadása feladat egy ember számára, úgy a szabadság is kihívás egy nemzetnek.

A Kereszténydemokrata Néppárt a szabadság helyes értelmezése, valamint a szabadság megőrzése szándékával nyújtotta be a parlamentnek a H/10960. sorszámot viselő javaslatát, amely a diktatúrák által intézményesített gonoszság, valamint a történelem jövő nemzedékek számára történő objektív bemutatásáról címet viseli.

(11.50)

Ennek lényege, hogy az Országgyűlés kérje fel a kormányt olyan rendelet megalkotására, amely lehetővé teszi, hogy az általános iskolákban 5-8. osztályos tanulmányaikat folytató diákok az iskolai történelemóra oktatása keretében ellátogathassanak a Terror Háza Múzeumba.

A Terror Háza Múzeum a XX. századi diktatúrák áldozatainak emlékére létrehozott múzeum Budapesten, s mindannyian tudjuk, hogy az Andrássy út 60. szám alatt található. A Terror Háza Múzeum megnyitása már önmagában is egy történelmi mérföldkő volt, hiszen azért jött létre, hogy örökre emlékeztessen az emberiség által azelőtt nem tapasztalt mértékű intézményesített gonoszságra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A könyveknek megvan a saját sorsuk, tartja a mondás, és az Andrássy út 60. története alapján bízvást állíthatjuk, hogy az épületeknek is. A rossz hírű, már a negyvenes évek elején fogalommá lett háztömb kezdetben magántulajdonban volt, aztán 1937-ben a nyilasok kezébe került. A hírhedt hűség háza sokak számára Budapest legrettegettebb helye volt. Az épület a második világháború után a Kommunista Párt politikai rendőrségének központjaként működött.

A Terror Háza meglátogatása minden emberben, életkortól függetlenül, gondolatokat indít el, emlékezésre és a múlt tanulságaiból fakadó következtetésekre sarkall. Sok látogató írásban is megörökítette gondolatait. Egy borzasztó XX. század autentikus képei, dokumentumai tárulnak elénk. Ki hitte volna abban az időben az egyszerű emberek közül, hogy a mosolygó, gyermeksimogató Rákosi Mátyás mire volt képes a függönyök mögött. Csak később értették meg, hogy minden diktátor ártatlan gyermekekkel pózol a festő vagy éppen a fényképész előtt. Elámulunk a kínzás módozatain a körömtépéstől a satuba, ajtó nyílásába szorításig, a máj vagy éppen a vese szétzúzásáig; és mindezt a munkásosztály nevében a XX. század közepén.

Feltesszük a kérdést, hogyan süllyedhetett ilyen mélyre az ember, és mivel enyhébbek, tetszetősebbek ezek a szörnyű tettek, mint például a holokauszt barbárságai. Semmivel az égvilágon, sőt talán még cinikusabbak, ördögiebbek voltak, mert idegen eszmék nevében a kínzókat, gyilkosokat a magyar népre, saját népükre uszították.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy ma már sokszor elhangzott, diktatúra és diktatúra között nincs különbség. A XX. században két totális diktatúra is különös módon a mostani Terror Háza épületét szemelte ki legbrutálisabb megtorló gépezete központjául. A Terror Háza Múzeum a nyilas és a kommunista terror áldozatairól szól, arról, hogy Magyarországon a legkegyetlenebb elnyomás idején is voltak emberek, akik életüket kockáztatva szembeszegültek az idegen elnyomással, és a szabadságukért küzdöttek. A központi kérdés tehát az, hogy a XX. századi diktatúrák terheit hordozva az új nemzedék számára miként kínáljuk fel a lehetőséget, hogy az egyéni szabadságuk korlátait felismerhessék, és közösen fogalmazhassák meg: soha többet diktatúrát Magyarországon!

Kérem, hogy ennek szellemében támogassák a KDNP határozati javaslatát.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)