Felszólalás adatai

Elsőként az elismert köztisztviselői létszám kapcsán szeretnék szólni önökhöz. Itt ugye, a törvényjavaslat módosít egy kicsit az eddigiekhez képest, hiszen a kisvárosok rovására a községek közös önkormányzati hivatalának létszámát növeli csekély módon. Ugyanakkor azon a bizonyos 25 ezres létszámkorláton, amit a kormány felállított saját magának mint elismert köztisztviselői létszámkorlát, nem kíván változtatni, összességében nem tudom, hogy miért.

Kormánypárti képviselők is elmondták a vitában, hogy ezt az élet felülírta, ezt a létszámot. Ez kevés, ennyivel nem lehet rendesen a munkát ellátni. És akkor most önök a községek és a kisvárosok szembeállításával próbálnak valamifajta módosítást a rendszerben eszközölni, ez nem jó. Ez nem jó! Én kérném szépen, hogy támogassák azt a beadványt, amit, mondom még egyszer, az önkormányzati szövetségek ajánlása alapján tettünk önöknek.

A másik, a beszámítás mértékének csökkentése. Tudjuk, hogy a helyi adók egy részét úgymond beszámítják a támogatások mértékének csökkentésére, ami szintén egy rendkívül rossz gyakorlat. Ez kapcsolódik a feladatfinanszírozás rendszerének elvéhez, amit a 2011. évi CLXXXIX. törvény határoz meg, azon belül a 117. §-a, amely elmondja, hogy mit nevezünk feladatfinanszírozásnak. Csak a kötelező önkormányzati feladatokat finanszírozza az állam, az önként vállalt, de egyébként rendkívül fontosakat nem. És ezen kötelező feladatok mellé is az úgynevezett bevételi érdekeltséget fenn kell tudni tartania a rendszernek. Azaz soha nem fogja az állam teljes mértékben a törvény szerint odaadni a teljes összeget, amit egy adott feladat igényel. Kérdezem én: miért nem? Ha azt mondjuk, hogy feladatfinanszírozás van, meghatározzuk azokat a feladatokat, amiket az állam egyébként kötelezően elvár az önkormányzatoktól, akkor mondjuk azt, hogy amit elvár egy adott szinten, akkor azt pontosan azon a szinten finanszírozza is.

(11.40)

Ezzel szemben a helyi adókkal ezt ki kell pótolni, elég erőteljes módon. Sajnos helyiadó-bevétele az önkormányzatoknak, különösen a kis önkormányzatoknak, igen csekély módon van csak, és csak úgy, hogy túlterhelik saját lakosságukat.

Na most, a beszámítás még ezt is csökkenti. Javasoljuk, hogy a beszámítás mértékét csökkentsék, és különösen a kistelepülésekre legyenek tekintettel. Itt erre ad valamifajta módosító javaslatot már maga a törvényjavaslat az eddigiekhez képest, de ez még nem elegendő. Tessenek meghallani a kistelepülések jajkiáltását is, hiszen a finanszírozásuk ellehetetlenülése vár rájuk a következő évben.

Ezenfelül szeretnék még beszélni önöknek a 124. ajánlási ponthoz kapcsolódó 849. kapcsolódó módosító indítványomról, amely szintén egy olyan pont, amelyet az önkormányzati szövetségek külön szóvá tettek: ez pedig az, hogy az óvodapedagógusok munkáját közvetlenül segítő munkatársak még a garantált bérminimumot sem fogják tudni megkapni azon finanszírozás alapján, amit jelenleg a költségvetési törvényjavaslat tartalmaz, ami azért - valljuk be - szégyen. És ezt nemcsak én fogalmazom meg - még egyszer -, nemcsak az önkormányzati érdekszövetségek, hanem a bizottsági vitában is felmerült nálunk, és kérték fideszes településvezetők, hogy legalább ezt módosítsa valamilyen módon a kormányzat, de sajnálatos módon leszavazták, ez sincsen benne a támogatott sorban.

Kérdezem én, hogy miért. Ezek az emberek nem érdemlik meg azt, hogy annyi pénzt kapjanak, mint egy Tescóban dolgozó polcfeltöltő, akit sajnálatos módon jelenleg a munkavállalók közül a legkiszolgáltatottabbnak szoktunk titulálni? Azt gondolom, ha minőségi munkát várunk el ezektől a nagyon fontos, társadalmilag nagyon is megbecsült emberektől, akkor annak a feltételét, a keretrendszerét az önkormányzatok számára biztosítani kell.

És még egyet szeretnék mondani, ami megint csak egy magát kereszténynek, nemzetinek, magyarnak valló kormányzat részéről egész egyszerűen elfogadhatatlan. Ez az, hogy az egyes szociális és gyermekjóléti feladatoknál egy kis módosítást tesznek, a fajlagos költséget nem változtatják meg, érdemben nem növelik - pontosan ugyanannyi, mint tavaly volt, tehát gyakorlatilag csökken -, ugyanakkor az eddigi lakosságszám-arányos számítási módot gyereklétszám-arányosítják. Jellemzően milyen településeink vannak? Kistelepülések, ahol öregszik a lakosság, tehát a lakosságszám-arányos számítási mód kedvezőbb, mint a gyereklétszám-arányos, mert sajnálatos módon a korfa olyan, hogy az idősebbek vannak többen, a gyerekek vannak kevesebben.

Ez azt fogja eredményezni - mert mást nem eredményezhet -, hogy igen, családsegítő munkatársakat kell majd elküldeni, mert itt is rendkívül alacsony a finanszírozás, éppenhogy csak ki tudták eddig gazdálkodni a minimális létszámot, de most ezek után nem fogják tudni kigazdálkodni. Egy olyan családsegítő központ munkatársait kellett hogy meghallgassam, ahol a tizenhét dolgozóból kettőt el kell majd bocsátani egészen biztosan, pontosan e miatt az önök javaslata miatt.

A másik az, hogy nemcsak el kell bocsátani, de a munka sem lesz ellátva, tehát az eddigi családsegítés - beleértve a prevenciót és az utógondozást - sérülni fog, maximum krízishelyzetekre tudnak majd a megmaradt kollégák koncentrálni, és tudjuk, hogy pontosan a kistelepüléseken élőknél milyen gyermekvédelmi feladatok lehetnének, milyen gondok és problémák vannak. Tehát pont ott megszorítást alkalmazni - még egyszer mondom - egy magát kereszténynek valló kormányzat esetében, elfogadhatatlan. Nagyon kérem, hogy ezt a javaslatunkat támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)