Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Itt azzal kell kezdenem, hogy ez a törvényjavaslat maga a botrány. Teljesen elképesztőnek tartom azt a közleményt, amit az Emberi Erőforrások Minisztériuma egy héttel korábban kiadott, és amit hét percben itt az államtitkár úr lényegében felolvasott itt, a magyar parlamentben, és amivel ezt az egész vitát elkezdte, gyakorlatilag bagatellizálják azt, hogy milyen atombombákat pakoltak bele ebbe a salátatörvénybe. És az időzítés teljesen perverz: vakációra mennek ezek a gyerekek, akikről beszélünk, de a tanáraik is. A szülők is totál fáradtan várták azt, hogy a nyár elkezdődjön, és ott is fárasztó dolgokat kelljen szülőként tenni. De mindenesetre vakációra készült az ország. Hát komolyan, államtitkár úr, önök ezt a pillanatot tartották a legmegfelelőbbnek arra, hogy ezt az egészet odadobják a gyermekek nyakába?!

És hol van Semjén Zsolt? Ezen a törvényjavaslaton az szerepel, hogy ő a benyújtó. Az előadó dr. Kásler Miklós. Itt meg Bódis államtitkár úr ül. Hát, hogy van ez?! Ennyire bagatell a dolog, hogy már a miniszter urak be se jönnek a munkahelyükre?

(13.40)

Jöjjenek el és érveljenek, vitázzunk erről az egészről! De az, hogy ön felolvas itt egy minisztériumi közleményt, az nekem nem vita, főleg nem egy ilyen témában. És péntek van, péntek 13 óra 41 perc. Ennek a törvényjavaslatnak kedden lett volna az ideje, önök a hét utolsó napirendi pontjává silányították és dugták ezt a fontos törvényjavaslatot. Miért? Ön ekkor ért rá, vagy ez a három fideszes, aki itt ül, most ér rá, vagy mi az indokolás? Kedden délután sokkal nagyobb politikai figyelem van azon, ami ebben az országban zajlik. Direkt tették önök péntek délutánra, hogy az emberek, amikor már hétvégére készülődnek, egy nyári hétvégére, ne figyeljenek arra, ami itt történik. De mi gondoskodtunk arról, hogy figyeljenek, ugyanis itt vannak most is a páholyban azoknak a szervezeteknek a képviselői, közülük többen, akik támadják ezt a törvényjavaslatot. Én magam is támadni fogom mind a 15 percben, és utána valószínűleg egy életen keresztül, ha önök ezt nem vonják vissza.

Szeretném elmondani, hogy ilyen nincs. Tehát ilyen nincs, hogy önök senkivel nem egyeztetnek, és azt mondják, hogy bagatell ez a történet, vagy kicsi, vagy apróságokról van szó. Itt vannak a szakszervezetek, a PDSZ, a PSZ, senkivel nem egyeztettek. Ne mondják azt, az, hogy a benyújtás előtt megküldik, és akkor fél óra alatt olvassa el az egyik szervezet, az bármifajta egyeztetés kategóriáját kimeríti, mert nem meríti ki. Állítólag volt javaslat a PSZ részéről, és nem vették figyelembe, ezt az újságban olvastam. Ja, hogy miért az újságban olvastam? Azért, mert Semjén Zsolt bár benyújtotta ezt a törvényjavaslatot, ez azt jelenti, hogy nem került bizottsági szakaszba. A választópolgároknak mondom, hogy úgy tárgyaljuk tulajdonképpen ezt a törvényjavaslatot, hogy nem volt előtte bizottsági vita, ez az első találkozásunk itt hatosban, nem tudom, hányan vagyunk, mármint itt az ellenzék oldaláról vannak többen, de önök alig vannak itt a teremben. Most akkor ezt így fogjuk megvitatni?

És ott vannak a többiek: Szülői Hang, Magyar Pedagógiai Társaság, Alapítványi és Magániskolák Egyesülete, a magántanulók szülei és tanárai, ez a ReSuli Alapítvány, a MEOSZ, a Magyar Waldorf Szövetségtől elkezdve diákok tömege. Kilenc szervezet írt nekünk levelet (Leveleket mutat fel:), én összegyűjtöttem önnek egy csomót, tisztelt államtitkár úr, hátha nem olvasta ezeket. Oda fogom önnek adni, miután a felszólalásomat befejeztem. Szeretném, ha tudná, hogy mekkora ordas nagy hazugság az, hogy itt nem váltott ki ez nagy indulatokat. Egy csomó ember a Kossuth téren most gyülekezik, azért, mert véleményük van a törvényjavaslatról, és egyáltalán nem pozitív, és ez egy csomó civil szervezet. Fel vagyunk háborodva!

Akkor beszélgessünk még egy kicsit arról is, az, hogy ennyire különböző javaslatokat összeraknak egybe, ez gyakorlatilag azt is jelenti, hogy ha belemegyünk a részletekbe, akkor egy ilyen vitában nem tudjuk bemutatni azt kellő megalapozottsággal, hogy milyen fordulat következik be ismét itt az oktatási törvény kapcsán, ezért ezzel kezdem, nehogy elfogyjon az időm. Itt arról van szó, tisztelt államtitkár úr, kérem, mondja meg a miniszter uraknak, hogy a világ megy egy irányba, és önök tendenciózusan másik irányba mennek. Na, ez így van az oktatással is. Egyre inkább arról beszélnek szakemberek, tehát nem ellenzéki aktivisták, hanem szakemberek, hogy az egyéni képességeket, készségeket figyelembe kell venni, hogy a diákok különbözőek, hogy nem uniformizálni kell, nem centralizálni kell, hanem segíteni kell a gyermekeket abban, hogy a lehető legtöbb segítséget megkapják ahhoz, hogy boldog felnőttekké tudjanak válni. Az oktatási rendszernek ebben kulcsfontosságú szerepe van, hiszen önök pontosan tudják, hogy nagyon sok esetben a tanárok több időt töltenek hétköznap a gyerekeikkel, mint a saját szüleik, nagyon nem mindegy, hogy milyen oktatást kapnak ezek a gyerekek. Ehhez képest ez egy újabb irány, nagyon komoly fordulat abba az irányba, hogy gyakorlatilag minden jogától megfosztják a diákokat és a szülőket, ha arról van szó, hogy a választás szabadsága, szegény tanárokról ne is beszéljek  majd fogok róluk beszélni , de ez teljesen ellentétes irány azzal, amerre a világ megy, és amerre logikus lenne menni.

A másik ez a totális bizalmatlanság. Önök nem bíznak senkiben, se a gyerekben, se a tanárban, se a szülőben, senkiben nem bíznak, önök az Emberi Erőforrások Minisztériumában bíznak, mert önök ott ülnek, és gyakorlatilag ebben csupa olyan módosítás van, amivel a saját hatalmukat koncentrálni akarják, a szülőket, az igazgatókat, a diákokat pedig elnyomják. Ennek a törvényjavaslatnak az lehetne a címe, hogy a gyerek az utolsó a Fidesz-KDNP-nek. Önök az ellenkezőjét írják ki közpénzen az ország utcáira, de gyakorlatilag ez egy merénylet a gyermekek ellen. Erről beszélünk itt és most, péntek délután, kint 40 fok van, itt nem tudom, mennyi, de a lényeg az, hogy vakációra időzíteni egy ilyen törvényt, az is mutatja, hogy azt akarják, hogy nyáron elüljenek a törvény által felkorbácsolt indulatok, és majd akkor ősszel mindenki úgy csinál, mintha nem történt volna semmi. De éppen itt és most történik valami, figyeljen ide az ország, mert itt és most történik valami!

Mi a helyzet az igazgatókkal?  hogy egy kicsit akkor nézzük meg ezeket az úgymond apróságokat, amiről önök beszélnek. Röviden és tömören: ha valakinek az illetékes igazgatóval kapcsolatban ellenvéleménye van, az most nem fog látszani, ezt tudja ez a törvényjavaslat-csomag. Gyakorlatilag megvonják a tantestület, a szülői közösség és a diákönkormányzat véleménynyilvánítási jogát. Ez is, tisztelt képviselőtársaim, fölösleges adminisztráció a Fidesz meg a KDNP szerint? Hogy van ez?! Nem fog látszani az ellenvélemény. S akkor ott van az igazgató. Ha úgy viselkedik, ahogy a párt javasolja, majd kap pénzt. Hogy milyen objektív kritériumok?  ön beszélt valami objektív kritériumokból, amiket majd rendeletben fognak leszabályozni. Mik ezek pontosan? Mert szerintem a lojalitás például, buksisimogatás, ismeri, államtitkár úr! Ha meg nem úgy csinál, ahogy kellene, akkor majd jól kirúgják, itt van benne a könnyített kirúgás. Akkor most miről van itt szó? Fegyelmezik az iskolaigazgatókat, mondjuk ki, nevezzük a dolgokat úgy, ahogy vannak!

Ingyenes tankönyvek. Nincsenek ingyenes tankönyvek. Ingyen használható kölcsöntankönyvek vannak, vissza kell őket adni. Legyünk már egy kicsit precízebbek! Egyébként cserébe, a fél ország utálja ezeket a tankönyveket, sőt van egy kutatás, 70 százaléka a szülőknek a rendszert utálja, 80 százaléka meg a gyenge minőséget utasítja el. De tudja mit? Igen, én egy ellenzéki képviselő vagyok, de itt van a franciatanárok friss állásfoglalása. Idézem: az immár negyedszázados, szakmailag túlhaladott, a diákok érdeklődésének fölkeltésére, motivációjuk fenntartására alig-alig alkalmas tankönyvet  idéztem  nem akarják használni, tisztelt államtitkár úr. Idézet tovább: öncsonkításnak, a színvonalas szakmai munka legfőbb akadályának tartják a rendszert. Újraszabályozást követelnek, és azt, hogy két jobban használható tankönyvsorozatot használhassanak annak érdekében, hogy a diákok jobban meg tudjanak franciául tanulni. Ez valami nemzetellenes cselekedet, a franciatudás?

Jó, nézzük tovább az angolt! Idézem a tanárt: a következő tanévre nem tudjuk megrendelni a leginkább használt angoltankönyvet  gimiseknek Solutions , mert levették a Kellóról. Azt mondják, rendeljük a New English File-t, de az felnőtteknek készült. Ma bő tíz perc ment el az egyik órámból azzal, hogy anyanyelvi videót akartam mutatni az egyik csoportomnak, készítettem hozzá feladatlapot, de lefagyott a számítógép, mint mindig  és itt folytathatnám tovább.

A tanárok tehát azért állnak ki, hogy nincsenek megfelelő tankönyvek, és jó tankönyveket szeretnének, és ezért most itt két dolgot meg szeretnék jegyezni. Önök azok, akik kötelezővé akarják azt tenni, hogy nyelvvizsgával lehessen felsőoktatásba menni. Tisztelt Hölgyek és Urak! Nem lenne érdemes esetleg a diákoknak használható tankönyveket biztosítani ahhoz, hogy utána ez a nyelvvizsga sikeres legyen? Nem lenne ez egy alapvető szükséglet? És ugyanitt van egyébként, ebben a törvényjavaslatban, hogy diplomás beosztásban dolgozhat úgy pedagógus, hogy nincsen diplomája, mert nincsen nyelvvizsgája. Ez egy dologról árulkodik számomra, arról, hogy önök pontosan tudják, hogy milyen helyzetben van a nyelvoktatás a mostani iskolarendszerben, és hogy az egyetem végére sem tudják letenni sokan azt a nyelvvizsgát, nemhogy az elejére. Akkor most miért kötelező nyelvvizsgát írnak elő, és miért nem segítenek például a franciatanároknak, az angoltanároknak és az összes többi tanárnak, hogy használható tankönyvekből taníthassanak?

Államtitkár úr, nem volt lehetőségünk a bizottságban beszélgetni, mert az itt nem lévő Semjén Zsolt benyújtotta ezt így, ezt a törvényjavaslatot, válaszoljon, legyen kedves, a franciatanároknak, válaszoljon az angoltanároknak, és válaszoljon mindenkinek, mert nem magamat képviselem, hanem ezeket az embereket.

S menjünk tovább! Igen, salátatörvény. Kis ugrás, Taigetosz-törvény, a Taigetosz-törvénynek az úgynevezett korrekciója. A komplett ellenzék az Alkotmánybírósághoz fordult, és azért, mert nagyon nem szerettük azt a javaslatot, és nem tartottuk helyesnek, hogy tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeket például mindenből osztályozni kelljen, és azt sem tartottuk helyesnek, hogy a szakemberhiány által motiválva, szakképesítés nélküli pedagógusok foglalkozhassanak például enyhén fogyatékos gyermekekkel is. Ez a Taigetosz-törvény a lemorzsolódástól elkezdve egy csomó negatív hatással volt a gyerekekre.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az Alkotmánybíróság egy csomó ideig ült ezen a válaszon, de aztán kijött azzal az állásfoglalással, ami miatt önök beleírták ebbe a salátatörvénybe  június 30-ig volt idejük  azt, hogy fejlesztőpedagógiai ellátást, tantárgyi felzárkóztatást és készségfejlesztést fognak biztosítani az érintett gyermekeknek. Konkrétan az Alkotmánybíróság kimondta, hogy felelőtlenség volt átlépni a tanulási nehézségekkel küszködő gyermekeken, ezért kerültek önök lépéskényszerbe. Én azért szeretem a dolgokat egyben látni, még ha salátatörvény is. Ugyanebben a törvényben, tehát önök kijelölték, hogy szakember és nem szakember együtt foglalkozzon ezekkel az érintett gyermekekkel, és ugyanebben a törvényben szerepel ez a bizonyos célfeladat, egy újfajta túlóra, amit én már ismerek a közigazgatásból, ó, hallottam róla mindenféle történeteket. Gyakorlatilag arról van szó, hogy önök az agyonterhelt pedagógustársadalomra most még célfeladatokat fognak róni. Igaz, ezért jár bérezés, de mikor fogják ezt ők megcsinálni, és önök honnan fognak szakembert szerezni ahhoz, hogy a Taigetosz-törvény által okozott problémát kiküszöböljék?

(13.50)

Hát, valószínűleg az lesz itt, hogy a nem szakképesítésű tanárok célfeladatban meg fogják kapni azt, hogy ezekkel az érintett gyermekekkel foglalkozzanak pluszban az amúgy is egyébként telepakolt munkaidejükön felül.

És egyébként meg egy kicsit beszélni kell a tanárhiányról is. Önök az égvilágon mindent megtesznek azért, hogy csak ne kelljen bért emelni. Itt van diploma nélküli tanárok bevetése, óraadók óraszámának növelése, egyik helyen valaki közalkalmazott, másik helyen megbízási szerződés, itt van ez a célfeladat, esetleg még a magántanároknak a beterelése a rendszerbe, gyakorlatilag ezt mind azért csinálják önök, hogy megpróbálják valahogy ezt a bizonyos béremelést, amire nagy szükség lenne, kibekkelni. Nem fog sikerülni! És ez biztos, hogy nem az a megoldás, amire az Alkotmánybíróság gondolt, de semmiképpen nem az a megoldás, amire például én gondolok. Idézek egy édesanyát, háromgyermekes anyuka, fia súlyosan diszlexiás és diszgráfiás. Önök bevezették ennek a gyermeknek azt, hogy matekból őt osztályozni kelljen. Ezek önök, itt, a Fidesz meg a KDNP! Édesanya írja: „Az önbizalmán hatalmas a csorba, és ez már most, tízévesen is látszik rajta. Amit egyik nap felépítettem, azt a következő nap a földdel teszik egyenlővé egy-egy dolgozat kapcsán.” Államtitkár úr! Ezt önök hogy képzelik?! Minek szenvedtetik a gyerekeket? Önöknek a gyerek az első? Nem! Itt van, az édesanya írja! Hát, ha ön nem tudna számolni, de minden másból jó lenne, és önt folyamatosan azzal kínoznák, hogy matekdolgozatot kell írnia, ön mit érezne?

És ott van a magántanulói státusz megszüntetése, igen. Szóval, tisztázzák, hogy itt most pontosan miről van szó! Ön mondott egy kulcsfontosságú dolgot, amelyben gyakorlatilag a köznevelési rendszert minden másfajta rendszer fölé helyezi. Gyakorlatilag önök a szülők jogát csorbítani fogják, ez világosan látszik ebben a javaslatban. De én egyvalamire szeretném felhívni a figyelmüket. Egyrészt arra, hogy itt megint a gyermek lesz az, aki rosszul fog járni, ha önök ezt megcsinálják, és tényleg komolyan kérdezem: számít ez önöknek még valamit? Itt nagyon sok élethelyzetben lévő gyerekről beszélünk; nem tudom, sportolótól elkezdve művészeten át, közlekedési helyzetből, diplomatagyermekek, szóval, nagyon sokféle gyermek van, aki jelenleg most magántanuló.

Mondja meg nekem, államtitkár úr, hogy mi lesz abban a bizonyos rendeletben, amit majd önök kihoznak, mit fog csinálni pontosan ez a hatóság! Nem értjük ugyanis. Nagyon zavaró tényező ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban az, hogy fogják magukat, és rendeletben fognak meghozni csomó mindent, amire aztán semmi ráhatása nem lesz senkinek, és amiről most éppen semmit nem tudunk. Az, hogy objektív kritérium, az mi? Kik ezek az emberek? Kik ülnek majd ott a hatóságban? Hogy fog ez kinézni? Mire készüljenek a szülők, és legfőképpen mire készüljenek a gyerekek? És miért kellett ezt most ilyen sürgősen, itt a nyár küszöbén benyomni úgy, hogy majd a rendeletek később jönnek? Mi zajlik itt a minisztériumban, tisztelt államtitkár úr?

Ha az a cél, hogy a hátrányos helyzetű térségben lévő gyermekek ne tudjanak az iskolából kikerülni úgy, hogy igazából nem is önként, de a szülőket beleviszik egyes tanárok abba, hogy magántanuló legyen a gyerekük, akkor viszont forgassák most föl a világot! Itt a költségvetés, látni szeretném a pénzeket, a forrásokat, a különböző lehetőségeket azoknak az embereknek, akik majd elmennek oda tanítani, hogy segítsék ezeket a gyerekeket, hogy benn tudjanak maradni az iskolában. L. Ritók Nórát szeretném idézni, ő is azt mondta, és teljesen igaza van, hogy szakemberekre van szükség, a szakemberi ellátottságot kell növelni. Fejlesztőpedagógusok, iskolapszichológusok, szociális munkások kellenek, mert  és ezt hozzáteszem, államtitkár úr  nem elég a gyerekeket visszatenni az osztályba, gondoskodni kell róla, hogy ott is tudjanak maradni és eredményeik legyenek, úgy, hogy a tanárok haladni tudjanak ezekkel a gyerekekkel.

Szeretném látni, hogy ez ebben a törvényjavaslatban hol van benne, mit fognak önök tenni ezért. Úgyhogy azt tudom mondani önöknek, hogy ez így, ebben az állapotban egy botrány, és gondoskodni fogunk róla, hogy ez a botrány fenn tudjon maradni, és megoldást találjunk a gyermekek védelmében, ugyanis minket tényleg érdekelnek a gyerekek, láthatóan és sajnos önökkel szemben. (Taps az ellenzék soraiból.)