Készült: 2024.03.29.07:51:35 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 28 2006.06.26. 4:33  27-30

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hogyan tovább? Haladás vagy lemaradás? Ez a következő négy év legfontosabb kérdése. De ehhez a haladáshoz - hiszen mi, szocialisták, szociáldemokraták haladáspártiak vagyunk - három dologra együtt van szükség: szükség van az egyensúlyteremtésre, szükség van reformokra, és szükség van a fejlesztésre. Azért mondom, hogy erre a háromra együtt, hiszen ha ezeket konzekvensen egymásra építjük, akkor tudunk kilépni abból az ördögi körből, ami az elmúlt 16 évben jellemezte Magyarországot. Egyensúlyteremtés, erre épülő reformok és erre épülő fejlesztési tervek kellenek a következő években az országnak.

Én azt gondolom, hogy ezen az úton indult el a Gyurcsány-kormány. Az egyensúlyteremtés és a reformkormányzás már a száz lépés programban megjelent, a fejlesztési források pedig 2007-től robbannak be az ország életébe, és adnak lehetőséget arra - hiszen gondoljunk bele, több mint ezermilliárd forint áll rendelkezésünkre évente -, hogy ezeket a fejlesztéseket megvalósítsuk, s ez a forrás kellően nagy ahhoz, hogy végre egyszer Magyarország ne csak a felzárkózás politikáját tudja követni, hanem bizonyos fejlődési szakaszokat átugorva a térség vezető, iránymutató országa lehessen. Fontos az, hogy ne csak felzárkózni akarjunk, hanem irányt is adni, ehhez pedig az kell, hogy ne a mindig aktuális európai uniós színvonalat vegyük figyelembe, hanem mindig előrébb gondolkodjunk, kicsit távolabb tudjunk látni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az igazi nemzeti érdek. Ez az, amire az országnak, a nemzetnek szüksége van. Persze, ehhez az ellenzéknek is magasabbra kell emelni a horizontját, hiszen lehet azt mondani, hogy az az ember, aki folyamatosan a lába elé néz, ugyan nem botlik meg, de könnyen nekimehet egy falnak. Én azt javasolom az ellenzéki képviselőknek, hogy az úgynevezett verbális maszturbáció helyett lépjenek ki ebből, még akkor is, ha ez esetleg önöket kielégíti (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Gusztustalan vagy!), és próbáljanak meg valóban felelős ellenzékként tevékenykedni, azért felelősként, mert az "alkotó" szót már Navracsics úr elkoptatta, hiszen az elmúlt időszak tevékenysége semmiféle alkotásra nem enged következtetni. Arra kérem önöket, hogy felelősen próbáljanak gondolkodni legalább egyszer az ország életéről.

Bibó István ugyan már megírta többször, de önöknek elkerülte a figyelmét, hogy bizony a politikai elitnek van iránymutató szerepe, van felelőssége, még akkor is, ha ez az iránymutatás egy adott pillanatban nem népszerű az emberek körében. Mi vállaljuk ezt a felelősséget, hozzáteszem, ismét vállaljuk ezt a felelősséget. De nemcsak hogy vállaljuk, és hiszünk egy új Magyarországban, hiszünk a nemzet sikerében, hanem teszünk is ezért. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) De úgy teszünk, hogy miközben az ellenzék az asztalt verve további kiadáscsökkentéseket követel meg, eközben mi azt mondjuk, hogy az egyensúlyteremtés oltárán nem fogjuk feláldozni a társadalmi egyensúlyt. Nem engedünk abból, hogy igenis valljuk azt az elvet, hogy több felelősséget várunk a jobban élőktől, és több lehetőséget szeretnénk teremteni a lemaradóknak, a leszakadóknak. Nem járulunk hozzá semmilyen olyan további kiadáscsökkentéshez, ami a kisembert érintené, hiszen mi egy más irányt szabtunk. Azt az irányt szabtuk, hogy a politika önmagán kezdje ezt a takarékosságot. Magunkon kezdtük, és szerettünk volna továbblépni. Önök voltak azok, akik megakadályozták ezt. Önök voltak azok, akik elutasították a kétharmados törvényeket, amellyel lehetett volna továbblépni, továbbmenni ezen az úton.

Éppen ezért az MSZP-frakció csak olyan kezdeményezésekhez fog hozzájárulni, amelyek ezt az irányt szabják, és azért támogatjuk a kormány intézkedéseit, mert ezek az intézkedések szolidárisak, igazságosak, és egy hosszan tartó, fenntartható fejlődési pályára fogják állítani az országot. Tehát a kérdés továbbra is az, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy haladás vagy maradiság, jövő vagy múlt, új Magyarország vagy régi Magyarország, erős ország vagy az erősek országa, s ha tovább akarnék menni ebben a sorrendben, azt mondanám, hogy MSZP vagy Fidesz. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.)

Mi, szocialisták hiszünk abban, hogy egy olyan erős országra van szükség, amely képes hosszú távon fenntartható fejlődési pályára állítani az országot, egy olyan új Magyarországban, ami a térség vezető országa lesz. Tudják, csak az az ember képes kompromisszumra és együttműködésre, aki bátor, és aki önmagában magabiztos és biztos. Ezért én azt kérem önöktől, hogy legalább egyszer, amikor az országnak ilyen történelmi pontjai, fordulópontjai vannak, akkor próbáljanak önök is bátrak, erősek és felelősek lenni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 10 2006.11.27. 3:50  1-12

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselők! Valóban megváltozott a világ, ahogy miniszterelnök úr is utalt erre, de nemcsak a gazdasági kérdésekben globalizálódik a világ, hanem a biztonságpolitikai kérdésekben is. Ezeknek a globális kérdéseknek a megoldásában minden nemzetállamnak részt kell vennie, a felelősség és a kötelesség megosztottá vált. Nem tudja egy-egy ország, egy-egy szövetség megoldani ezeket a globális problémákat. De ha elfogadjuk azt, hogy a felelősség és a kötelezettség megosztott a mai globális világban, akkor azt is el kell fogadjuk, hogy a lehetőséget is megosztottá kell tenni. Így oda kell engedni azokat az országokat is a döntések asztalához, amelyek sok esetben elszenvedői a nemzetközi rendszer döntéseinek.

Szeretnék figyelmeztetni mindenkit arra, vagy felhívni a figyelmet arra, hogy ne felejtsük el Magyarország példáját. '90-ben amellett érvelt Magyarország a NATO- és az európai uniós csatlakozás kapcsán, hogy Magyarországnak minél gyorsabban csatlakoznia kell ezen szövetségekhez, az egyéni érdemei alapján kell hogy csatlakozzon, és természetesen a feltételek teljesítése révén. Ha akkor ezt a feltételrendszert érvelésként elfogadtuk, akkor most is ezt az érvelést kell helyesnek tartsuk, és - ahogy több képviselő is felszólalásában említette - mind a NATO, mind pedig az Európai Unió bővítése kapcsán ezeket az alapelveket kell tekintetbe vennünk. Így járunk el helyesen, így járunk el jól.

Azt szoktuk mondani a külpolitikában, amikor külföldön vagyunk, hogy érzékeltessük Magyarország történetének, történelmének pozitív és negatív eseményeit, kudarcait és sikereit, hogy Magyarország ugyan kis ország, de nagy nemzet; egy olyan nagy nemzet, amelynek számos határozott nemzeti érdeke van. Ezeknek a nemzeti érdekeknek a képviseletéhez szükségünk van partnerekre. Partnerekre van szükségünk országokkal, partnerekre van szükségünk pártokkal, legyenek ezek hazai vagy külföldi pártok, jobboldali vagy baloldali pártok, és szükségünk van emberekre, hiszen fontos az, hogy mindenkinek része legyen ebben a munkában. Ebben a munkában mindenki és mindenki tevékenysége számít.

Tehát együttműködésre van szükség a világban, és együttműködésre van szükség itthon is, a hazai politikában. Albert Einstein mondta azt, hogy a tudás, a jó kompromisszum, a jó eredmény mindig párbeszédek sorozata alapján kristályosodik ki. Mi hiszünk ebben, és azt gondoljuk, hogy ha el akarjuk kerülni azt a helyzetet, ahogy itt a hozzászólásokból is kiderült, hogy mindenki ugyanazt akarja, de nagyon, aztán a végén mégsem lesz belőle semmi, hogy elkerülhessük azt, hogy valóban a végeredmény helyett valamilyen politikai kommunikációs csatározásban vegyünk részt, ezért az MSZP-frakció is természetesen támogatja az ötpárti egyezség létrejöttét, abban a metodikában, abban a menetrendben, ahogy miniszterelnök úr is javasolta. Az MSZP-frakció is támogatja értelemszerűen az eseti bizottság felállítását.

Természetesen, aki a parlamenti menetrendet ismeri, tudja, hogy ehhez a Házszabálytól el kell térni, éppen ezért a konszenzus szükséges ahhoz, hogy ez a bizottság még ebben az évben megkezdhesse működését. Mi abban hiszünk, hogy nincs véglegesen elszalasztott lehetőség az együttműködésre és párbeszédre.

Éppen ezért engedjék meg, hogy egy szó szerinti idézetet ajánljak Navracsics Tibor frakcióvezető úr figyelmébe. Ez az idézet az együttműködés címszó alatt van, egy Ann Schott-idézet, és így hangzik szó szerint: "Nos, kisfiam, az úgy van, hogy ha neked van egy tízesed, meg nekem van egy tízesem, és ezeket kicseréljük, neked is lesz egy tízesed, meg nekem is lesz egy tízesem. De ha nekem is van egy gondolatom, és neked is van egy gondolatod, és ezeket kicseréljük, akkor neked is két gondolatod lesz, és nekem is két gondolatom lesz." Mi ebben a szellemben megyünk erre az egyeztetésre.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
42 30 2006.12.11. 4:42  29-32

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőház! A világban egyre többet beszélünk a fogyasztóvédelem kérdéséről, és azt gondolom, ez helyes, és ez a trend igaz Magyarországra is. Ez a trend azért erősödött, mert egyik oldalról egyre nagyobb profitot lehet elérni a vásárlók, a fogyasztók átverésével és kihasználásával, másrészről a fogyasztóvédelmi téma kiteljesülése Magyarországon összefüggött az európai uniós tagságunkkal és a piacgazdaság kiépülésével is.

Új jelenségről van tehát szó, ma már nemcsak arról kell beszélni a fogyasztóvédelem területén, hogy visszacserélnek-e egy árut adott esetben, amit a boltban vásároltunk és pár nap múlva tönkrement, hanem tudomásul kell venni, hogy ennél súlyosabb kérdések is felvetődnek, hiszen a csalások szervezett iparággá, sőt helyenként a szervezett bűnözés territóriumává váltak. És ez nemcsak az élelmiszerekre igaz, hanem igaz ez adott esetben a csempészárura vagy igaz az életre egyéb más módon veszélyes termékek esetében is. Éppen ezért az a feladata a mindenkori kormánynak, hogy gátat vessen a gátlástalanságnak. De ez a kérdés - ahogy miniszterelnök úr is beszélt róla - sokkal komplexebb annál, mint hogy csak egypár politikai szlogen szintjén tudjunk erről beszélni.

De nézzük meg egy kicsit közelebbről! A fogyasztóvédelem területén négy főszereplő van, az egyik értelemszerűen a fogyasztó, a másik a kereskedő, a gazdasági szereplő, a harmadik az állam, a negyedik pedig a civil szektor. A fogyasztó úgy tud tenni a csalások ellen, ha tájékozott, tudatos és öntudatos. Ahogy miniszter úr is említette, öntudatosan vagy magyar terméket vásárol, vagy tudomásul veszi azt, ha az ár-érték arányhoz képest túl olcsón jut valamihez, akkor bizony feltételezhető, hogy ez a termék értékét is nagymértékben ronthatja. A kereskedő és a gazdasági szereplő oldaláról természetesen meg kell említenünk, hogy tisztességesen kell hogy eljárjanak, illetve önkorlátozóan, azaz nem használják ki a fogyasztó kiszolgáltatottságát, nem használják ki az információhiányát. Az állam akkor tud tenni valamit, ha határozottan és hatékonyan lép fel a jogsértések ellen. A civileknek pedig természetesen harcosnak és hitelesnek kell lenniük ebben a munkában.

De mivel a fogyasztó általában nem tájékozott és nem öntudatos, illetőleg a gazdasági szereplők közül számosan nem önkorlátozóak és nem tisztességesek, ezért az EU-gyakorlattól függetlenül az államnak több feladata és felelőssége van ezen a területen. Ez a felelősség azt jelenti, hogy rugalmas, hatékony és együttműködő hatóságra van szükség, rendszeres és kiterjedt ellenőrzésekre, egyértelmű jogszabályokra, elrettentő és kikényszeríthető büntetésekre, és teljes nyilvánosságra.

Ezért arra kérem a kormányt, hogy vizsgálja meg, az átszervezések és a létszámleépítések érintik-e hátrányosan a hatóságok működését, milyen jogszabályi módosítással lehet a büntetéseket szigorítani és kikényszeríthetővé tenni, hogyan lehet struktúraátalakítással, erőforrás-koncentrációval tovább növelni a felderítés hatékonyságát, és végül hogyan lehet továbblépni az egységes és együttműködő hatósági szerkezet felé, ideértve az egyértelmű feladatkiosztást a különböző hatóságok között.

(14.20)

Zárásképpen pedig szeretném megköszönni a hatóságok és az ott tevékenykedő szakemberek munkáját, amit értünk végeztek az elmúlt években. Nélkülük sokkal nagyobb kockázatnak lenne kitéve a magyar és külföldi fogyasztó. Bármilyen paradoxnak hangzik - erre miniszter úr már utalt -: a fogyasztóvédelem területén a botrányok, amelyek megjelennek a sajtóban, mind jó hírnek számítanak. Ezek azok a jó hírek, amik arról szólnak, hogy nem jutott el egy termék a fogyasztóhoz, hogy lefoglalták azt a terméket, hogy kivonták a forgalomból, és ezáltal megakadályoztuk azt, hogy bármilyen egészségkárosodást okozhasson a fogyasztók számára.

Értem én politikailag, hogy milyen következtetéseket akartak levonni politikustársaim ebből a mostani élelmiszerbotrányból, mégis azt gondolom, hogy maga a téma egyre inkább fókuszba kerül a mostani tevékenységünk kapcsán. Az elmúlt négy évben is számos alkalommal foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, ez már maga egy siker. Hiszen, ha visszautalnék a Fidesz-kormány idejére, könnyen lehet az, hogy ha akkor megkérdeztük volna Dávid Ibolyát, tudja-e, hogy a fogyasztóvédelem kérdésköre melyik minisztérium hatósága alá tartozik, vagy megkockáztatom, ha megkérdeztük volna Chikán vagy Matolcsy urat arról, tudja-e, hogy az ő minisztériuma foglalkozik a fogyasztóvédelemmel, akkor lehet, hogy ők is bizonytalanul válaszoltak volna erre. Én igenis azt gondolom, hogy fontos, hogy ez a kérdés itt, a Házon belül is témává válik, napról napra egyre többször, és fontos, hogy a kormány ezzel kiemelten foglalkozik, mert valóban a cél az, hogy minden egyes területen az érvényesüljön, hogy a fogyasztói érdek mindenekelőtt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 30 2007.02.20. 11:18  19-169

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Mielőtt a napirendre térnék, egy megjegyzést hadd tegyek! Egy Churchill-idézet jutott az eszembe, miközben a miniszterelnök úr beszélt. Churchill valamikor azt mondta, hogy nemcsak ahhoz kell bátorság, hogy az ember kiálljon, és beszéljen, hanem ahhoz is bátorság kell, hogy leüljön, és meghallgassa a másikat. Én azt láttam, hogy a Fidesz-frakcióban is történt ebben előrelépés, hiszen most már nem egy ember hallgatta csak a miniszterelnök beszédét, hanem most már hárman voltak, Mátrai Márta és Pelczné Gáll Ildikó is itt maradt benn, miközben a miniszterelnök úr beszélt. (Közbeszólás a fideszes képviselők soraiból.) Ennek én nagyon örülök. Remélem, lesz még egy-két vitanapunk, és egyre többen fognak benn maradni, miközben a miniszterelnök fontos kérdéseket taglal. (Közbeszólások a fideszes képviselők soraiból. - Taps a kormánypártok soraiban.)

A mai vitanap kapcsán, én azt gondolom, két fontos kérdésre kellene választ találnunk, vagy legalábbis megkísérelnünk a válasz megtalálását. Az egyik az, hogy hogyan lehet ösztönözni a gyermekszületésszámnak a növekedését, a másik pedig az, hogy hogyan tudunk minőségi életet biztosítani azoknak a gyermekeknek, akik megszülettek. Természetesen, hogyha ezekre a kérdésekre választ keresünk, akkor azt is meg kell nézzük, hogy hol tart ma a világ, hol tartanak a fejlett országok, milyen demográfiai mutatók jellemzőek a fejlett országokra, és ezen belül Magyarország hol áll. Nézzünk egy-két demográfiai jellemzőt!

A fejlett országokra jellemző, hogy Európában és a világban mindenhol csökken a születések száma, természetesen jelentős különbségekkel. A természetes szaporodás a legtöbb helyen negatívba fordult, ezt bizonyos helyeken ellensúlyozza a bevándorlás. Nő az átlagéletkor; javulnak a halálozási mutatók. Csökken a házasságban élők aránya, csökken a házasságban született gyermekek száma, és nő az anyák átlagéletkora a szülés időpontjában.

Mi a helyzet Magyarországon? Azt mondhatjuk, és a szakirodalom is ezt mondja, hogy a magyarországi trend belesimul az európai uniós és fejlett országok trendjébe. És e fölött az állítás fölött rögtön tovább is léphetnénk, de ebben van egy fontos szóösszetétel: a fejlett országok trendjébe simul bele Magyarország. Ez azért nagyon fontos, mert igaz, hogy ezeken belül Magyarországnak relatíve rosszabb helyezése van, de ez - a teljesítmény viszonyítási alap - szerintem még mindig jobb helyzet, mintha a kevésbé fejlett országok között lenne Magyarországnak jobb teljesítménye. Ez persze nem arról szól, hogy nem kell ebben előrelépnünk, és mindent megtennünk annak érdekében, hogy folyamatosan lépjünk előrébb ezen a skálán. Nézzük: Magyarországon is '96 óta nő az átlagéletkor, javulnak a halálozási mutatók, nálunk is csökken a házasságkötések száma, nő a válások száma, nő a házasságon kívül született gyermekek száma, és később szülnek a nők. 1980-ban az EU 15 országa átlagában 25 év volt az átlagkorhatár, 2004-ben 29 évre növekedett, míg Magyarországon '80-ban 22,5 év volt az átlagéletkor, 2004-re nálunk is megemelkedett 26,3 évre.

Azt lehet tehát mondani, hogy a trendek megegyeznek, de mégis van néhány különbség. Ezek közül a különbségek közül van három, amely kevésbé pozitív, és van egy nagyon pozitív különbség. Az első, kevésbé kellemes különbség a nemzetközi trendektől az, hogy a halálozási mutatók ugyan javulnak Magyarországon, de ezek inkább a jobb társadalmi helyzetben élő családokra és emberekre igazak. Ebben értelemszerűen komoly változtatásokat kell elérni, hiszen fel kell hogy zárkózzanak a rosszabb anyagi helyzetben lévő, rosszabb egzisztenciával rendelkező családok tagjai is. Jelentős földrajzi különbségek vannak Magyarországon ezekben a demográfiai mutatókban, és hullámzó volt az elmúlt 16 évben a korfa, ami például az intézményrendszer működését is megnehezítette. Illetőleg az az átlagéletkor-növekedés, ami a hölgyek szüléskori átlagéletkorát jelenti, míg az Európai Unióban mintegy 50 év alatt ment végbe, addig Magyarországon a rendszerváltás után, tehát mintegy 15 év alatt egy sokkal gyorsabb ütemben, mint az Európában máshol történt. Ezek a kicsit kellemetlenebb különbségek, amelyek mégis trendbe illeszthetőek. És van egy pozitív, amiről a miniszterelnök úr már szólt: ez az, hogy az elmúlt három évben Magyarországon elindult egy tendencia, egy lassú növekedés. Évről évre több gyermek születik, hála istennek, Magyarországon, mint az azelőtti években. S hogyha arról beszélünk, hogy ezek jellemzik Magyarországot és a fejlett országokat, akkor meg kell nézzük, hogy melyek azok az okok, amelyek ezek mögött a tendenciák mögött húzódnak meg. Egy-kettőt hadd emeljek ki ezek közül!

Változik a családmodell egész Európában és a fejlett világban, egyre inkább jellemzővé válik az öntudatos, karriert építeni akaró, önálló, választásra képes nő ideálja, és a női egyenjogúságnak a mintái is egyre általánosabbá válnak. Később szülnek a nők, ahogy már említettem, hiszen tovább járnak iskolába, és hogyha tovább jár valaki iskolába, akkor értelemszerűen utána még karriert is szeretne építeni, ezért értelemszerűen tolódik ki a gyermekvállalás időpontja. És hogyha valaki később vállal gyermeket, akkor nagyobb az esély arra, hogy nem több gyermeket, hanem kevesebb gyermeket vállal. A másik ilyen, hogy Magyarországon alacsony a nők foglalkoztatottsága - ez is hozzájárul ahhoz, hogy kevesebb gyermeket vállalnak a hölgyek.

Ezek mellett persze azt is meg kell néznünk, hogy mi a legjobb gyakorlat, melyek a pozitív példák Európában, melyek a sikeres országok. A szakirodalom több helyen említi Finnországot, Hollandiát, Svédországot, a skandináv országokat vagy Franciaországot. Érdemes megnézni, hogy az ő esetükben mik azok a jellemzők, amelyek fogódzót adhatnak nekünk ahhoz, hogy milyen irányba kell elindulni. Hiszen hogyha látjuk, hogy mik a jellemzők, akkor onnantól kezdve tudjuk azt is, hogy nekünk milyen irányba kell talán elindulnunk. Nézzük, mi jellemzi ezeket az országokat! Magas és rugalmas a női foglalkoztatás. A női egyenjogúságot védő intézményrendszer erős. A magánéleti magatartásformákkal szembeni állami és vallási semlegesség jellemző. A gyermekek gondozásában való intenzív állami szerepvállalás kiemelkedő. A nők otthon maradását preferáló szociális támogatási politikával szemben - amilyen például egyébként a családi adózás is - a szülés után arra ösztönzik a hölgyeket, hogy a munkaerőpiacra minél gyorsabban vissza tudjanak térni.

Ez, mint mondtam, nagyjából ki is jelölheti azt az irányt, ami felé el kell induljunk. De még mielőtt ezt megtennénk, érdemes megjegyezni azt is, hogy vannak olyan OECD-országok, ahol elvi kérdést csinálnak abból, hogy szabad-e beleszólni, szabad-e ösztönözni a gyermekek születésszámát, hiszen vannak olyan országok, ahol azt mondják, hogy ez a család magánügye, az emberek magánügye, nekik kell meghozniuk ezt a döntést, épp ezért semmilyen kormányzati politika nincs arra vonatkozóan, hogy hogyan ösztönözzék a gyermekek születésszámát.

Mi nem ebben hiszünk, azt gondoljuk, hogy fontos, hogy a kormányzat is ösztönözze a gyermekszületésszám növekedését, de azt is látni kell, hogy nincs egy egységes recept se Európában, se a fejlett világban; nagyon eltérőek a társadalmi, a civilizációs és kulturális körülmények, és ezek mind-mind meghatározzák azt, hogy hol milyen recept működhet. És ami még fontos emellett - és ebben is egyetért a szakirodalom -, hogy csak nagyon lassan lehet változásokat elérni ezen a területen, tehát a türelem itt is nagyon fontos.

Meg kell nézni akkor, hogy mit tegyünk, mit javaslunk a kormánynak, hogy milyen úton haladjon tovább. Természetesen az egyik legfontosabb kérdés itt is az, hogy minél több pénz áll rendelkezésre a gyermekek problémáinak megoldására, annál több pozitív hatás van. Bár egyértelmű, hogy nagyon direkt hatása a pénzügyi költésnek, a költségvetési kiadásoknak nincsen a gyermekszületésszámra, de tény és való, hogy a gyermekek életminőségét meghatározó kérdéseknél fontos a költségvetési kiadás. Aztán nagyon fontos fejleszteni a gyermekellátást, a bölcsődei, óvodai, napközis ellátást, hiszen ez is fogódzó a szülők számára. A gyermekek születésekor és közvetlenül utána magas szintű egészségügyi ellátást kell biztosítani. Itt érdemes utalni a Magyarországon nagyon jól működő védőnői hálózatra vagy pedig az oltások kiterjedtségére.

Küzdeni kell a gyermekszegénység és a szegénység ellen is, hiszen ez újra- és újratermelheti magát, és ez is akadályozhatja a gyermekvállalási kedvet. Aztán mindent meg kell tenni az esélyegyenlőség biztosítása érdekében, az élet minden területén. Segítenünk kell a nők munkaerő-piaci visszatérését, magas szintű női foglalkoztatottságot kell teremtenünk. Javítani kell az oktatási rendszeren, hogy segítsünk a gyermekeknek és a családoknak kitörni a szegénység újratermelődéséből, és természetesen a kormányzatnak a lakhatás területén is segítséget kell nyújtani.

(10.30)

A következő években a kormány több olyan programot indít, amelyek ezeken a területeken adnak fogódzót a magyar családoknak, ilyen a gyermekszegénység elleni kormányzati program, de ilyen az Új Magyarország fejlesztési terv három programja: az egyik a Gyermekesély-program, a másik a XXI. századi iskola, a harmadik pedig az "Esély a leghátrányosabb kistérségekben élőknek" című zászlós program, amely szintén a forrásbővülést teszi lehetővé ezeken a területeken. Ezen belül fontos, hogy a kormány elkészíti a "Legyen jobb a gyermekeknek" című programot, amely 2007-2032 között egy nemzeti cselekvési tervet és stratégiát fogalmaz meg, melyen belül fontos a nemzeti csecsemő- és gyermek-egészségügyi program végrehajtása, de ugyanígy igaz ez a foglalkoztatáspolitikai és az oktatási reform kérdésére is.

De természetesen mindezeken a konkrét intézkedéseken túl biztosan a mai vitanapon is előtűnik és kikristályosodik egy társadalomfilozófiai megközelítésbeli különbség, akár a szociáldemokrata és a konzervatív oldal, akár, ha úgy fogalmazzuk, a kormány és az ellenzék között, amely talán arról szól, hogy mi nem akarunk beleszólni abba, hogy az emberek hogyan éljék az életüket. Mi azt gondoljuk, nekik kell eldönteni, hogyan választanak a napi életükben. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a kormányzat nem próbál pozitív ösztönzőkkel inspirációt adni a szülőknek arra, hogy minél több gyermeket vállaljanak, de alapvetően ezt a döntést a családban az embereknek kell meghozniuk, hogy mikor, milyen formában, mennyi gyermeket vállalnak. Abban is hiszünk, hogy a nők nem a férfiak alárendeltjei, nem önrendelkezés nélküli szülőgépek, hanem autonóm, önrendelkezésre jogosult, ugyanolyan jogokkal rendelkező állampolgárok a társadalomban, mint a férfiak, ezért ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek, mint bármelyik férfitársunk.

Harmadszor pedig, nagyon fontos az a tendencia, amit szeretnénk továbbra is tartani, amiről már beszéltünk, hogy 2004-től kezdődően nő a gyermekek születésszáma, ezt erősíteni, bátorítani kell, és reméljük, hogy ez egy hosszabb távú tendenciát is jelölni fog a következő években. De azt gondolom, nem elég az, hogy a születésszám nőjön, fontos, hogy a gyermekek életminőségét is javítani tudjuk, mert abban valóban egyetértek, és ezt a KDNP részéről több politikus is megfogalmazta - szerintem igazuk van -, amikor arról beszélnek, hogy a gyermek az egy természeti erőforrása, természeti kincse Magyarországnak, az a humán erőforrás, amelyre a jövőnket, az ország jövőjét tudjuk építeni. Éppen ezért az ezzel való gazdálkodás "nagyon fontos nemzeti sorskérdést" jelent.

Zárásképpen, ha már egy idézettel kezdtem, hadd zárjam egy másik idézettel. Nagyon remélem, hogy a mai vitanap ennek az idézetnek a szellemében fog lefolyni, ez így hangzik: "A vita a tudás cseréje, a vitatkozás pedig a tudatlanságé."

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 52 2007.02.20. 1:12  19-169

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért kellett szólnom - röviden fogom tenni -, mert azt gondolom, képviselőtársam teljesen félreértette, amit mondtam. Arról beszéltem, hogy az anyaságnak választáson alapuló anyaságnak kell lennie, nem pedig társadalmi kényszernek, és az egész hozzászólásomat pontosan arra a társadalomfilozófiára építettem, hogy a nőknek meg kell hogy legyen az az önrendelkezési joguk, hogy saját maguk döntsék el, mit, mikor és hogyan szeretnének csinálni, messze nem arra, hogy bármilyen probléma lenne azzal, ha valakinek 8 vagy 6 gyermeke van; sőt, ez rendkívül kívánatos. Magamnak két gyermekem van, és többet tervezek még a feleségemmel, tehát egészen biztosan félreértette ezt a képviselő úr.

De ha már lehetőségem van még egyszer megerősíteni, azt mondanám, hogy igen, arra van szükség, hogy az anyák, a családok maguk dönthessék el, és ne társadalmi kényszer alapján. Hiszen a gyermeknek később károkat okozhat az életminőségében, ha nem kedvvel, és nem úgy, ahogyan Harrach Péter beszélt róla, hogy közös örömként élik meg a gyermek megszületését, hanem egyfajta problémaként, teherként. Erre gondolok, amikor választásról beszélünk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(12.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 172 2007.02.20. 10:02  169-185

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Én pusztán csak annyit kérek fideszes képviselőtársamtól, hogy ha arra hívja fel a figyelmet, hogy a fogyasztóvédelem kérdése nem pártpolitikai ügy, akkor ő se csináljon belőle pártpolitikai kérdést. Azt szokták tanítani a kommunikációban, hogy ha az ember bírál, akkor azért jó, ha néha el is ismer egy-két dolgot, ami jó dolog történt az elmúlt időszakban, de nemcsak emiatt, hanem azért is, mert valóban történtek olyan dolgok, amelyeket érdemes elismerni az elmúlt hat évben a fogyasztóvédelem területén.

(16.10)

Nem szégyen az, nem jelent gyengeséget, ha esetleg az ellenzéki képviselőtársaim azt is el tudják mondani, hogy mi az, amit a kormány jól tett. Én azt gondolom, hogy az az állítás, amely arról szól, hogy Magyarországon nem lehet fogyasztóvédelemről beszélni, több ezer magyar szakember jogait és tevékenységét sérti, hiszen az elmúlt tizenhat évben folyamatosan létezett fogyasztóvédelem, sőt, még előtte is létezett fogyasztóvédelem. Afelől van kétségem például, hogy Matolcsy miniszter úr az önök kormányában vagy Chikán miniszter úr az önök kormányában egyáltalán tudta-e, hogy hozzá tartozik a minisztériumban a fogyasztóvédelem, merthogy az elmúlt időszakban nem nagyon hallottuk, a Fidesz-kormány idején egyetlenegy parlamenti hozzászólás nem történt a fogyasztóvédelem témakörében.

Ez már egyébként, maga a tény, hogy mi erről beszélünk, szerintem ez egy eredmény, függetlenül attól, hogy egyetértünk-e bizonyos kérdésekben. Mert a fogyasztóvédelem területén igenis a nyilvánosság az, amely nagymértékben hozzá tud járulni ahhoz, hogy ez a fajta magatartás, amely valóban már - ebben egyetértek a képviselő úrral - üzletszerűen, nagyipari üzemben történő átverése és becsapása az embereknek, ez a fajta tevékenység minél inkább háttérbe szorulhasson. Ha a parlament nagyobb figyelmet szentel ennek a kérdésnek, többször beszélünk erről az ügyről, azt gondolom, az mindenféleképpen segíti ennek a fogyasztóvédelmi kérdésnek az előrébb vitelét.

Akkor nézzük, hogy mi történt az elmúlt négy évben. A mi kormányunk idején, a Gyurcsány-kormány idején a fogyasztóvédelem kérdésköre átkerült a Gazdasági Minisztériumból az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumhoz. Ennek az volt a pozitív hatása, hogy nem egy minisztériumon belül kellett összehangolni a fogyasztói érdeket és a kereskedői érdeket, tehát a gazdasági érdeket, hiszen ebben a tekintetben mindig a gazdasági érdek tudott nyerni, hiszen az jobban szervezett volt, nagyobb lobbierővel rendelkezett, miközben a fogyasztói érdek elszigetelt volt, nem tudta magát úgy megszervezni, és nem gazdasági érdekeltségeken alapult, hanem sokkal inkább civil önszerveződésen. Éppen ezért akár a minisztériumon belüli lobbihoz is sokkal kisebb eszköztára volt ezen civil szervezeteknek, az egyéneknek meg pláne. Éppen ezért én ezt egy jó döntésnek tartottam, most is jó döntésnek tartom, hogy más minisztériumhoz tartozik a fogyasztói érdek képviselete, mint a gazdasági érdek képviselete. Ez akár például az ilyen jogszabály-módosításoknál, törvénymódosításoknál is konkrét haszonnal bír, hiszen egészen a kormány szintjéig lehet elvinni azokat a vitákat, amelyek adott esetben, mondjuk, egy Gazdasági Minisztérium és egy Szociális, Munkaügyi Minisztérium között adódnak, és nem egy főosztályon belül oldják meg ezt a problémát, mint ahogy történt egyébként ez az önök idejében is és a Medgyessy-kormány első pár évében. Ez tehát mindenféleképpen nagyobb lehetőséget ad a fogyasztói érdek képviseletének.

Aztán elkészült az előző ciklusban és most egy újabb verziója van az új fogyasztóvédelmi koncepciónak. Azt gondolom, hogy amikor a minisztérium elkészül ezzel a nemcsak előkészítői anyaggal, hanem ennek a már megtárgyalt és szélesebb társadalmi vitára bocsátható verziójával, akkor szerintem azok a valódi tartalmi kérdések, ezekről kell akkor a parlamenten belül és a politikai pártok között is vitatkozni. Éppen ezért kezdeményeztük Alexa György képviselőtársammal közösen a fogyasztóvédelmi eseti bizottság felállítását, mert azt gondoltuk, hogy ez tud lenni egy olyan fórum, ahol a fogyasztóvédelem ügyének fontosságához méltán megfelelően tudjuk ezeket a kérdéseket megvitatni, és valóban lehetőségünk lesz arra, hogy szakmai kérdésekről is folyamatosan beszéljünk.

De ön a hozzászólásában nagyon sok kérdést említett, amelyben talán több helyen pontosításra szorul az, amit ön elmondott. Az egyik terület az, hogy valóban vannak átfedések a különböző hatósági működések során, de nemcsak átfedések vannak, hanem sok esetben vannak fehér foltok is. Tehát éppen ezért a jogszabályokat úgy kell átalakítani és úgy kell módosítani, hogy fogaskerékszerűen illeszkedjen egymáshoz e hatóságok tevékenysége. Nem az a baj, hogy egy adott témakörrel, például az élelmiszer-biztonság témakörével foglalkozhat az állategészségügy, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelet és az ÁNTSZ is, hanem az a probléma ezzel, hogy ha ezek adott esetben ugyanazokat a kérdéseket vizsgálják, nem pedig egymás utáni folyamatokat és fokozatokat vizsgálnak. Tehát mire gondolok? (Koszorús László közbeszól.) Én meghallgattam a képviselő urat, megtisztelne, ha ön is megteszi ezt.

Például, ha az állategészségügy azt vizsgálja, hogy hogyan jön létre egy késztermék, adott esetben egy állati, növényi eredetű késztermék a bolt polcaira hogyan kerül oda, ez állat-egészségügyi kérdés. Majd hogy ezt az élelmiszert milyen formában, hogyan dolgozzák fel, hogyan tárolják, ez egészen biztosan az ÁNTSZ feladata. Az pedig, hogy mondjuk, helyesen címkézték-e, megfelelően tájékoztatják-e a vásárlót arról, hogy mi van abban a termékben, milyen ára van, s a többi, ez pedig egészen biztosan a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelet feladata. Ebben kell előrelépni, hogy ezeken a területeken az átfedéseket megszüntessük, illetőleg a fehér foltokat pedig kiszűrjük ebben a tekintetben.

A másik a békéltető testületek tevékenysége. Azt gondolom, erősíteni kell azt a tevékenységet, amely egyrészt a békéltető testületek tekintetében, másrészt pedig az alternatív vitarendezési fórumok tekintetében Magyarországon történik, hiszen ezek valóban olyan eszközök lehetnek, amelyek segítik az állampolgár, a fogyasztó érdekének az érvényesítését. Ebben a tekintetben van egy nagyon jó spanyol példa. Spanyolországban minden egyes boltban ki van írva, hogy mely békéltető testülethez lehet fordulni az adott bolttal kapcsolatban, ha problémát észlel a vásárló, és ezt egy előzetes alávetési jognyilatkozattal a kereskedő magára nézve kötelezőnek ismeri el. Ez sajnos nem megy állami eszközökkel. Ehhez az kell, hogy a kereskedői kultúra is változzon Magyarországon, és a békéltető testületeknél minél többen mondják azt, hogy előzetes alávetéssel éljenek ezek a kereskedők, mert ha ezt nem teszik, akkor különben nincsen olyan eszköze a békéltető testületeknek, amelyekkel határozottan ki tudják kényszeríteni a döntést.

Ettől függetlenül az elmúlt évben és az azelőtti évben növeltük a békéltető testületek finanszírozását, ami még mindig nem volt elég. (Koszorús László: Ötmillió!) Nem ötmillióval, sokkal többel - nem mennék bele a részletekbe. Személyesen döntöttünk a minisztériumban erről, tehát tudnék konkrét számokat is mondani (Koszorús László: Mondjál!). Hatvan-valahány millió forinttal emeltük a békéltető testületek költségvetését, ráadásul ezt úgy tettük meg, hogy azon megyék békéltető testületeinek emeltük jobban a költségvetését, ahol több ügy van, értelemszerűen ez a közép-magyarországi régió, Budapest és Pest megye, és azokon a területeken, ahol - például Zala megyében vagy máshol - esetleg kevesebb üggyel szembesülnek a békéltető testületek, ott viszont differenciáltan kezeltük ezt a kérdést.

A másik, hogy a civil szervezeteknek ad hoc támogatást adunk. Ezt azért nem értem, képviselő úr, mert a fogyasztóvédelmi törvény mondja azt ki, hogy a fogyasztóvédelmi bírság bevételéből származó bírságbevétel egyharmadát civil szervezetek támogatására kell fordítania a kormánynak. Magyarul innentől kezdve azt nem értem, hogy ad hoc alapon támogatnánk a civileket, hiszen a törvény kimondja, hogy mi a kötelessége az adott minisztériumnak, amely felügyeli ezt a területet. Ön valószínűleg arra próbált utalni, hogy ezen felüli minisztériumi támogatási, költségvetési sor nem szerepelt a minisztérium költségvetésében. Erre a költségvetési keretek nem adtak lehetőséget, de így is 2006-ban majdnem mintegy 200 millió forintot osztottunk szét civil társadalmi szervezetek között, ha jól emlékszem, 20-23 civil társadalmi szervezet pályázott a tavalyi évben ezekre a forrásokra.

Ezen túlmenően az a felvetés, hogy micsoda tragédia van Magyarországon, hogy a hatóságok lefoglalják a romlott húst, és az bekerül a híradásokba, a fogyasztóvédelem sajnos az a terület, ahol paradox módon ezek a jó hírek. Az a jó hír, hogyha lefoglalják ezeket a húsokat, vagy lefoglalják azokat a termékeket, amelyek, mondjuk, az egészségre veszélyesek, legyen ez élelmiszer-ipari termék vagy műszaki cikk. Ez a jó hír, mert ez azt jelenti, hogy nem jutott el a fogyasztóhoz maga a termék, és adott esetben egyáltalán nem lehetünk megnyugodva, hogyha nem halljuk ezeket a híreket, mert akkor könnyen lehet, hogy már eljutott, és meg is ettük azokat a termékeket, amit mind a ketten és mindenki joggal kritizál és kifogásolt. Én tehát azt mondom, hogy a hatóságoknak az a fajta tevékenysége, hogy élnek a nagyobb nyilvánosság lehetőségével, hogy sűrítik az ellenőrzéseket, hozzájárul a nagyobb fogyasztóvédelmi biztonsághoz, és nem a büntetési tételeket kell szigorítani, ugyanis nem a büntető törvénykönyv, a jogászprofesszorok is azt mondják, hogy nem a büntetés mértéke tart vissza egy elkövetőt a bűncselekmény elkövetésétől, hanem a lebukás veszélye. Magyarul nem attól lesz kevesebb ilyen típusú visszaélés, hogy magasabb tétellel büntetjük ezeket, hanem azzal, hogyha sűrűbben tudunk ellenőrizni, hiszen akkor a lebukás veszélye sokkal nagyobb lesz.

Én azt remélem, hogy a következő időszakban lehet tényleg egy kicsit a pártpolitikától mentesen is vitatkozni ezekről a kérdésekről. De ha ettől nem is teljes mértékben elvonatkoztatva, de mindenféleképpen tényszerűen.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 155 2007.03.12. 2:05  154-161

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a lehetőséget. Eltelt tizenhét év, és ebben az elmúlt tizenhét évben nagyon sok minden megváltozott a világban, nagyon sok minden megváltozott az országban, így aktuálissá válik újragondolni Magyarország helyét, szerepét a világban, és meg kell nézni, hogy hogyan tudjuk versenyképesebbé tenni az országot, hogyan tudjuk versenyképesebbé tenni a magyar nemzetet és annak polgárait. Igaz ez a belső mechanizmusok területén is, hiszen nagyon fontos az, hogy a belső rendszerek tekintetében hozzákezdjünk ehhez a munkához. Ez elindult a második Gyurcsány-kormány megalakulásával, akkor egy nagyon intenzív időszak kezdődött meg, amikor a kiigazítással, a reformokkal és egy nagyon dinamizált fejlesztési politikával kezdtünk hozzá a versenyképesebbé tételhez.

De igaz kell legyen ez a külpolitikára is, hiszen az elmúlt tizenhét év alatt az a hármas külpolitikai prioritás, amit meghatároztunk, egy kicsit idejétmúlttá, meghaladottá vált, hiszen tagjai lettünk a NATO-nak, az Európai Uniónak, jó szomszédi viszonyaink vannak a környező országokkal, és más kontextusba helyeződött a határon túli magyarokról való gondoskodás is, hiszen nagyon sok környező ország csatlakozott az Európai Unióhoz. Éppen ezért a külpolitikának talán az egyik legfontosabb prioritása a következő időszakban a nemzeti érdek képviselete kell legyen. De a nemzeti érdeket sok esetben nagyon nehéz definiálni, nagyon nehéz úgy meghatározni, hogy az valóban a valós nemzeti érdeket képviselje, de természetesen kis országként, azonban - teszem hozzá - nagy nemzetként ezt a munkát csak szövetségesekkel tudjuk megtenni, amihez mindenképpen nyitott külpolitikára van szükség.

Éppen ezért üdvözöltük azt a kezdeményezést, amit miniszter asszony kezdett, hogy egy új külpolitikai stratégia legyen, hiszen a külpolitikának a belső reformokkal összhangban kell megvalósulnia, a nemzetközi kapcsolatoknak segíteniük kell a belső reformok megvalósulását. Éppen ezért kérdezem miniszter asszonytól, hogy a nemzetközi kapcsolataink, az új külpolitikai stratégia milyen módon tudja segíteni Magyarország nemzetközi versenyképességét és a reformok sikerét.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 159 2007.03.12. 1:02  154-161

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Asszony! Azt gondolom, nagyon ékes példát szolgáltatott arra, hogy a külpolitikának, a nemzetközi kapcsolatoknak igenis nagyon sok közük van a belpolitikához. Magyarországon sokan gondolják azt, hogy a külpolitika valami olyan, ami nem hat a magyarországi emberek mindennapi életére, amely nem hat hazánk versenyképességére. De én is azt látom, és azt tapasztaltuk az elmúlt hetek, hónapok belpolitikai eseményei kapcsán, hogy bizony nagyon komoly, pénzre váltható kára volt annak, hogy Magyarországról negatív kép alakult ki a világban. Ez különösen akkor probléma, ha magyar belpolitikai erők még generálják, katalizálják is ezt a rossz nemzetközi image-et, éppen ezért van mit tennie a Külügyminisztériumnak és a magyar külpolitikának ezen a területen. Azt gondolom, hogy az a munka, amit miniszter asszony ezen a területen megkezdett, helyes irány, éppen ezért ezt nagymértékben támogatja az MSZP frakciója is, és természetesen azt kívánjuk, hogy ezt a munkát végig lehessen vinni, hiszen akkor láthatjuk majd ennek a sikerét és eredményeit.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 26 2007.05.23. 10:36  1-59

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Legelőször hadd köszönjem meg mindazoknak a kollégáknak, szakembereknek és a minisztériumnak azt a munkát, amit a sportstratégia elkészítése során végeztek, és azokat az erőfeszítéseket, időt és energiát, amit ebbe beletettek. Sikerült egy átfogó, nagyon jól egymásra felépített stratégiát elkészíteni. S talán a mai vita hangulata és a hozzászólások tartalma is azt mutatja, hogy van egyfajta politikai konszenzus, közös akarat, hogy ezt a sportstratégiát ne csak megalkossuk és elfogadjuk, hanem hogy utána következetesen végre is hajtsuk.

A vitában elhangzott, hogy már 2002 után, a sporttörvény módosítása előtt érdemes lett volna egy ilyen sportstratégiát elkészíteni. Akik ezt megfogalmazzák, azoknak teljesen igazuk van, de abban az időben a sporttörvénynek számos olyan, a napi gyakorlatban megjelenő problémája volt, aminek következtében az akkori sportvezetés azt a döntést hozta, hogy először módosítsuk a sporttörvényt, hogy ezeket a problémákat a mindennapokban kiküszöböljük, semmint hogy előtte egy hosszú távú előkészítő munka után, egy stratégiát elfogadva csak azután kezdjünk a törvény módosításához. Mai fejjel is azt gondolom, hogy ez akkor helyes döntés volt, ettől függetlenül ennek a sportstratégiának az elkészítése természetesen lehetett volna ütemesebb is. Ez egészen biztos.

Azért is jó ez a sportstratégia, mert 2020-ig határozza meg, hogy mit kell tenni a magyar sportban. Ez azért jó, mert megjelöli a prioritásokat, a célokat, hogy mi felé kell elindulnunk, és ehhez egy elérési útvonalat is meghatároz, ezáltal kiszámíthatóvá és tervezhetővé teszi a sport szereplői számára a következő időszakot, és mindenki jól tud alkalmazkodni, fel tud készülni az ebből a stratégiából fakadó feladatok ellátására.

Ha a stratégia célját szlogenszerűen kellene megfogalmazni, akkor azt lehetne mondani, hogy Magyarország sportnemzet, de jó volna, ha sportoló nemzet is lenne. Ehhez nagyon sok mindent kell megtenni, ehhez nagyon sokféle változtatás kell. Míg az első esetben pusztán a sportnagyhatalmi státusunk megőrzését kell segíteni, hogy a versenysportban és a fogyatékosok sportjában továbbra is ugyanilyen szép eredményeket érjünk el, hogy az egyesületek, a szakosztályok kiváló versenyzőket tudjanak nevelni, akik ezeket az eredményeket elérik, addig a sportoló nemzet státusának eléréséhez a társadalomban is kell egyfajta szemléletváltás.

Pár évvel ezelőtt készült egy felmérés, amely arról szólt, hogy vajon mi fontos az embereknek. Nagyon érdekes volt megtapasztalni ebben a felmérésben, hogy miközben azt mondták az emberek, az egészség nagyon fontos - ez szinte mindenkinél az első háromban szerepelt mint fontos érték -, aközben a sport nem volt benn az első tízben. Az emberek fejében érdekes módon nem kötődött össze az a nagyon egyértelmű kapcsolat, hogy ha az ember mozog, rendszeresen sportol, akkor azzal az egészségét is meg tudja őrizni, ezért a stratégiának és a végrehajtásnak nagyon fontos erénye, illetve feladata, hogy ezt a fajta tudati váltást a magyar társadalomban elősegítse.

Azt is hozzá kell tenni, hogy ezen pusztán egy stratégia, egy kormány vagy egy politikai akarat nem tud változtatni, ehhez szükség van a magyar családok erőfeszítésére is. Ha én úgy nevelem a gyermekemet, hogy számára fontos legyen a sport, hogy a rendszeres mozgás a mindennapi élete része legyen, akkor majd ő is úgy fogja nevelni a saját gyerekét. Tehát nemcsak egy egyszeri pozitív hatást érünk el, hanem utána az természetszerű magatartásforma lesz minden magyar családban. Ez egy hosszú távú folyamat, de azt szokták mondani, hogy minden hosszú út az első kis lépéssel kezdődik.

Annak is örülök, hogy ez a sportstratégia elismeri az egyesületek fontosságát és szerepét. Én magam a Sportegyesületek Országos Szövetségének is az elnöke vagyok, és mint ernyőszervezet nagy örömmel fogadtuk, hogy a stratégia kimondja, mind a versenysportban, mind a szabadidősportban az egyesület alappillére a magyar sportnak, hiszen nem egy szövetségben történik a felkészülés a kiváló eredményekre és a versenyekre, hanem a szakosztályokban, egyesületi keretek között történik ez. És soha nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy az a kisgyerek, aki ugyan edzésre jár minden héten, mondjuk, háromszor akár fociban, akár bármilyen más sportágban, de nincs meg az a tehetsége, amely alapján kiváló eredményeket tudna elérni, mégis eljár az edzésekre és úgy érzi, hogy ő egy egyesületi csapat tagja, nos ez hozzájárul ahhoz, hogy számára a sport rendszeres és fontos dolog legyen, közösségi érzést is ad neki, és az ő számára - ha az Isten nem áldotta meg olyan tehetséggel, hogy kiváló sportoló legyen - ez sokkal inkább a szabadidősport kategóriájába tartozik. Ezzel pusztán csak azt akarom mondani, talán evidencia mindenki számára, hogy egy egyesület a versenysportban komoly szereppel rendelkezik, de az talán kevésbé evidens - ezért szeretném minél többször hangsúlyozni -, hogy az egyesületek a szabadidősportban is nagyon sokat tesznek, és nagyon fontos feladatot látnak el.

Ezen túlmenően nagyon jó az is, hogy a stratégia tételesen foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyek az egyesületek számára nagyon fontosak és életbevágóak. Ilyen a finanszírozás kérdése. Fontos megjegyezni, hogy a stratégia ugyan nagyon sokszor beszél a programalapú finanszírozásról, de igazából csak egy zárójeles megjegyzésként szeretném ehhez hozzátenni, hogy ma már, hála istennek, nagyon sok helyről tudnak az egyesületek is programalapon finanszírozáshoz jutni. Ami sokkal nagyobb nehézség és szűk keresztmetszet, az a működési típusú költségvetés, mert hiszen ott is dolgoznak emberek, van könyvelő, van titkárnő, vannak olyan emberek, akiknek effektíve bérjellegű és más jellegű kiadásaik vannak. Figyelni kell arra, hogy ne essünk át a ló egyik oldaláról a másikra, nagyon fontos, hogy legyenek működési típusú költségtámogatások is, hiszen egy szponzortól nagyon nehéz azt elvárni, hogy ilyenre biztosítson forrást. Ettől függetlenül a stratégiában kellő egyensúllyal szerepel ez a kérdés.

A másik dolog a létesítményhelyzet. Magyarországon általában azt szokták mondani a létesítményekkel kapcsolatban, hogy nincsenek, vagy hogy rossz állapotban vannak. Ezen csak hosszú távú programmal lehet segíteni. Létesítmények nélkül nagyon nehéz elérni, hogy sportoló nemzetté váljunk, hiszen ha nincs hová elmenni, akkor a fiatalok nem tudnak sporttevékenységben részt venni.

A harmadik a sporttudomány, a sportegészségügy kérdése. Ez talán egy kicsit alulértékelt, amikor az egyesületekről beszélünk, pedig a sporttudomány vagy a sportegészségügy legújabb vívmányai nagymértékben tudják segíteni a sportolók felkészülését. És nagyon helyes az is, hogy a sportstratégia egyértelműen fogalmaz, és a dopping minden formájára határozottan azt mondja, hogy nem, és kimondja, hogy Magyarországnak nem kellenek azok az eredmények, amelyek csak doppingolással érhetők el. Viszont emellé rögtön odateszi azt is a stratégia, hogy a sportegészségügynek minden lehetséges eszközt mozgósítani kell ahhoz, hogy a doppingmentes módszerekkel növelhető teljesítményfokozás eszközei a magyar sportolók rendelkezésére álljanak, hiszen a világban ezen a területen is komoly innovációk vannak.

A negyedik nagyon fontos kérdés az utánpótlás kérdése. Az egyesületek az utánpótlásképzésnek is az egyik bázisai, éppen ezért nagyon fontos, hogy kiemelt figyelmet fordít erre a stratégia, hiszen csak így tudjuk megőrizni a sportnagyhatalmi státusunkat. Ez több tíz éves előregondolkodást tesz szükségessé. Ez is nagyon helyesen van megfogalmazva ebben a stratégiában.

A végére hagytam a sportmenedzsmentet és a marketinget, ami az egyesületek számára fontos. Azért kell ezt hangsúlyozni, mert valóban megváltozott a világ, valóban megváltozott a helyzet. A régi paternalista, államközpontú szempontról a rendszerváltás óta mindenkinek át kellett térnie egy sokkal nagyobb önállóságra, egy sokkal nagyobb szabadságra. És miközben az önállóságnak és a szabadságnak rengeteg előnye van, bizony néhány hátrány is van, nevezetesen, hogy sokkal több energiát kell fektetni az önállóság és a működési feltételek biztosítására, és nagyon sok esetben ez tudati váltást is szükségessé tesz az egyesületi vezetők és a szövetségi vezetők fejében. Nem lehet ma már csak azt kérni az államtól, hogy száz százalékban ő biztosítsa az erőforrásokat. Ez nem lehetséges, s nemcsak költségvetési korlátok miatt, hanem szakmai és elvi okok miatt sem helyes egy ilyen típusú függés kialakítása, ez viszont szükségessé teszi azt, hogy a legmodernebb marketingkommunikációs és sportmenedzsment-ismeretek birtokában legyenek azok a sportvezetők, akiknek feladata egy-egy egyesület, szövetség fenntartása, valamint a források és egyéb más feltételek előállítása.

A sportmenedzsment, a finanszírozás és a sportmarketing persze nagyon összefügg. Az én nagy bánatom az, hogy az elmúlt 16-17 évben azt tapasztalhattuk a sport területén, hogy nem alakult ki a klasszikus értelemben vett sportszponzoráció Magyarországon, sokkal inkább sportmecenatúráról tudunk beszélni, ami azt jelenti, hogy ha megfelelő személyes kapcsolatokkal rendelkezik valaki, akkor tud sportcélokra forrást szerezni, de tud kulturális, ifjúsági vagy bármilyen más célra is. Nagyon kevés olyan cég van Magyarországon, amely tudatosan és szervezetten megpróbálja kihasználni a sportban rejlő marketing- és PR-előnyöket.

(11.10)

Egészen biztosan ezen a területen is van feladatunk, hogy segíteni tudjuk és rá tudjuk vezetni a cégeket arra, hogy igenis van értelme a sporttal foglalkozni, mert ez már rövid távon közvetve, de megtérülhet, van erre sok jó példa Magyarországon számos cég gyakorlatában, de még nem ez az általános. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Természetesen ehhez szükség van arra is, hogy egy olyan jogi környezet legyen, amely ezt lehetővé teszi, és ehhez a szemléletváltáshoz, azt gondolom, ez a stratégia nagymértékben hozzájárul.

Zárásképpen csak azt az egy mondatot hadd mondjam el, hogy köszönöm a politikai pártok együttműködését, mert valóban egy termékeny és egy jó hangulatú munka zajlott az elmúlt időszakban.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 123 2007.06.04. 2:05  122-129

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Valóban azt figyelhetjük meg a világ gazdaságpolitikájában, hogy egyre több ország egyre nagyobb energiafogyasztó lesz a gazdasági fejlődés eredményeképpen. Igaz ez az Európai Unióra, de igaz ezen belül Magyarország számára is. Ha a számok és a becslések igazat mondanak, akkor mintegy 2012-re elérhetjük azt az állapotot Magyarországon is, hogy a jelenlegi szerződéseink nem fogják tudni biztosítani és garantálni azt a gázmennyiséget, amely szükséges Magyarország számára, hogy fenn tudja tartani az ilyen típusú fogyasztási igényeit.

Természetesen ez mindenféleképpen kockázatot is jelent Magyarország számára. Éppen ezért el kell indulni újabb és újabb irányokba, mint például az energiahatékonyság javítása érdekében vagy a megújuló energiafogyasztás fejlesztése irányába. Ezekbe az irányokba a kormány komoly lépéseket tett, de ettől függetlenül fennmarad az a veszély, fennmarad az a tényező, amivel számolnunk kell, hogy bizony a régi tradicionális energiahordozók is nagyon fontos részei lesznek a magyar energiafogyasztásnak. Éppen ezért ezzel is kell hogy kezdjünk valamit. Két irányban tudjuk a kockázatot csökkenteni, egyrészt az egyoldalú függőséget kellene hogy csökkentsük, hiszen Magyarország mintegy 80 százalékban energiaimportját Oroszországból szerzi be. Egyik oldalról tehát a forrásoldalról kellene diverzifikálni, másik oldalról pedig természetesen az elérési útvonal tekintetében.

A világban Oroszországon, Iránon, Türkmenisztánon, Kataron kívül még Azerbajdzsánban rendelkeznek nagyobb gázlelőhelyekkel, tartalékokkal. Tudomásom szerint miniszter asszony Azerbajdzsánban tett látogatást pár héttel ezelőtt. Feltételezem, hogy a megbeszélés tárgya volt ennek a kérdésnek a rendezése. Ezért kíváncsi lennék arra, hogy milyen eredményekkel zárultak ezek az egyeztetések, hiszen ez különösen fontos nemcsak Magyarország szempontjából, hanem az Európai Unió szempontjából is, hiszen a Nabucco-vonal, a Nabucco-projekt komoly segítséget adna Magyarország számára is, ha ebben minél hatékonyabban tudnánk előrelépni.

Ezért kérdezem miniszter asszonyt, hogyan zárultak a tárgyalásai. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 127 2007.06.04. 1:00  122-129

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen miniszter asszony válaszát. Talán ez a válasz is rávilágított arra, hogy ezt a kérdést nemcsak egy oldalról, a gazdaság oldaláról, és mondjuk, például egy gazdasági minisztérium oldaláról lehet és kell megközelíteni, hanem bizony a külpolitikának is komoly szerepe és lehetősége van ennek a biztonsági kockázatnak a csökkentésére.

Arra biztatnám a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumát, hogy a Gazdasági Minisztériummal együttműködve minél inkább tegyenek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy ezt a kérdést minél hatékonyabban tudjuk kezelni, és hogy minél nagyobb mértékben tudjon Magyarország az Európai Unió közös, kialakulóban lévő energiapolitikájához is hozzájárulni szakmai javaslatokkal, információkkal. Hiszen azt gondolom, hogy ez az Európai Unió érdeke és ez ezen belül Magyarország nemzeti érdeke is, hiszen Magyarországon a magyar fogyasztók azt várják tőlünk, hogy a lehető leghatékonyabb és legolcsóbb módon biztosítsuk számukra és a gazdaság szereplői számára is az energiaellátást.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(15.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 56 2007.06.18. 2:24  55-62

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A rendszerváltás nagyon sok minden jót és sajnos nagyon sok rosszat is hozott a magyar egyesületi szektornak, hiszen az a változás, ami megtörtént, azt eredményezte, hogy nagyobb szabadsága lett az egyesületeknek, hiszen megszűnt a központi irányítás, megszűnt a központi akarat. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.)

De ez nemcsak nagyobb szabadságot, nagyobb önállóságot hozott az egyesületeknek, hanem bizony sokkal több nehézséget is okozott a számukra, hiszen egyre nagyobb verseny alakul ki a forrásokért, egyre nehezebb, öldöklő küzdelem van azért, hogy az egyesületek hogyan tudják biztosítani a mindennapi működést, hogyan tudják biztosítani a magyar sportolók felkészülését. (Zaj. - Az elnök csenget.) És ez nagyon-nagyon fontos kérdés, hiszen Magyarország nagyon kevés dologban nagyhatalom, de a sportban egészen biztosan az, éppen ezért nemzeti érdekünk az, hogy ezt a felkészülést biztosítsuk, és hogy az egyesületeink továbbra is ugyanolyan eredményesek, ha nem eredményesebbek lehessenek, mint amilyenek az elmúlt években voltak.

Éppen ezért azt gondolom, elfogadva ugyan azt, hogy az államnak nem kizárólagos kötelessége az, hogy az egyesületeket anyagilag támogassa, de valahol mégiscsak nemzeti érdek, nemzeti felelősség az, hogy az egyesületek életét valamilyen formában megkönnyítse, segítse az állam, akár közvetett, akár közvetlen segítséggel.

És ezen belül fontos megkülönböztetni a vidéki és a budapesti egyesületeket, hiszen egy vidéki egyesület első ránézésre az egyik oldalról úgy tűnik, hogy kisebb szponzorszerzési vonzerővel, kapacitással rendelkezik, de a másik oldalról viszont sokkal inkább sajátjának érzi egy-egy önkormányzat, egy-egy helyi közösség azt az adott egyesületet, legyen szó egy szegedi, egy pécsi vagy egy nyíregyházi egyesületről, mint azokról a nagy múltú budapesti egyesületekről, amelyek ugyan egy-egy kerülethez kötődően működnek, de mégiscsak a nemzeti vagyon, a nemzeti sportvagyon részét képezik. Éppen ezért a budapesti önkormányzatok ugyan próbálnak segíteni, és ez a segítség egészen biztosan nagyon fontos, de mégsem tekintik a sajátjuknak, hanem azt mondják, hogy Magyarország érdeke akár a Fradi, akár az Újpest, a Honvéd vagy az MTK problémájának a megoldása és a kezelése.

Éppen ezért kérdezném az államtitkár urat arról, hogy milyen megoldást látnak a nagy múltú fővárosi egyesületek problémáinak a megoldására. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 62 2007.06.18. 0:19  55-62

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon fontos az a hozzáállás, amit a minisztérium mutat az egyesületek irányába. (Moraj és közbeszólások a Fidesz- és a KDNP-frakció soraiból.) Én azt gondolom, hogy az egyesületeknek egy dologra van szüksége (Zaj. - Az elnök csenget.), nevezetesen a kiszámíthatóságra. Ezt a kiszámíthatóságot látom a minisztérium munkájában, úgyhogy megköszönöm a válaszát, és elfogadom. (Moraj és közbeszólások a Fidesz- és a KDNP-frakció soraiból. - Taps az MSZP-frakció soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 34-36 2007.06.25. 4:56  33-36

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ha az ember megpróbálna valamilyen jelzőt találni arra, hogy hogyan lehetne a Fidesz politikáját minősíteni, és milyen értékrendbe illeszthető, akkor végiggondolhatnánk, hogy talán liberális-e még mindig a Fidesz politikája. Erre mondhatjuk, hogy az már nagyon régen volt, és talán a szabad demokrata képviselőtársaim is kikérnék maguknak ezt a minősítést. Aztán lehetne talán jobboldalinak minősíteni, de azzal a kádári, demagóg, populista hozzáállással, amit az elmúlt években tapasztalhattunk, talán jobboldalinak sem minősíthető. Aztán feltehetnénk, hogy akkor esetleg baloldali? De hát baloldalinak meg a sokszoros szélsőjobboldali összekacsintások miatt nem minősíthető.

Ezért nem marad más, mint hogy populistának, demagógnak és hatalompártinak minősítsük a Fidesz politikáját. És ugyanezt lehetne mondani arra a politikai tartalomra is, amit az elmúlt egy évben felmutatott az ellenzéki párt, hiszen azt az elvet alkalmazta, ami nem szólt másról, mint hogy minél rosszabb az országnak, annál jobb a Fidesznek, és ez az elv elfogadhatatlan. (Zaj.)

Minthogy az az elv és mondatok is elfogadhatatlanok, amelyek Mikola István részéről elhangzottak tegnap, hiszen nem előremutató ez a politika. Persze elintézhetnénk ezt a bejelentést, ezt a kinyilatkoztatást azzal, hogy talán nagyon meleg volt tegnap, és a meleg és a nyilatkozat között van valami összefüggés. De akkor, képviselőtársaim, nagy bajban vagyunk, mert ha melegrekordot fogunk dönteni a nyáron, akkor esetleg több hasonló kijelentés lesz. (Folyamatos zaj.) Aztán mondhatnánk esetleg azt is, hogy érdemes lenne egy MSZP-ért emlékérdemrendet adományozni Mikola Istvánnak, hiszen mondhatnánk azt, hogy oroszlánrésze volt abban, hogy az MSZP megnyerte a választásokat, és az ilyen nyilatkozatok pusztán pártpolitikai szempontból segíthetik a választási kampányt.

Mégis azt mondom, hogy érdemes komolyan venni ezeket a gondolatokat, ezeket a szavakat, mert egy politikai ívbe illeszkedik. Az egyik baj ezzel a kijelentéssel az, hogy akkor hangzott el, amikor még semmi ténynek a birtokában nem volt Mikola úr, így nagyon nehéz volt tartalmas gondolatokat megfogalmazni, és ez jellemző a Fidesz politikájára: a tények nem zavarják, igaz, ez sokkal könnyebbé teszi a nyilatkozattételt is.

De mit jelent az az ellenállás, amire Mikola úr és a Fidesz több politikusa több kérdésben biztatja az országot? Talán az, hogy ne lássák el a betegeket? Vagy hogy a mentő ne menjen ki? Vagy hogy az emberek ne járjanak orvoshoz, csak azért, mert nem tetszik a kormány egy intézkedése az ellenzéki pártnak? Kérdezem én: hova vezet ez a politika akkor? Ha legközelebb nem tetszik az adórendszer, akkor arra buzdítjuk az embereket, hogy ne fizessenek adót? Vagy ha nem veszik fel a gyermeket az óvodába vagy a felsőoktatási intézménybe, akkor ne járjanak iskolába? Vagy ha nem tetszik a közlekedés, akkor álljanak a busz elé, és ne engedjék elindulni a buszokat?

Azt gondolom, hogy képviselőtársaimat nem szabad hogy elvakítsa az a gyűlölet, amit irántunk táplálnak, hiszen az ebből fakadó intézkedések és javaslatok az országnak tudnak ártani. (Font Sándor: Mert te olyan barátságosan beszélsz most!) Tenni itt, a Házban lehet az országért, a nemzetért. Tudom, hogy ez sokkal kevésbé látványos, de mégis sokkal célravezetőbb. Tudjuk azt is, hogy lehet önök nélkül is haladni, de egészen biztosan sokkal könnyebb lenne önökkel együtt, hiszen az európai példák azt mutatják, hogy azok az országok tudtak nagyon sikeresek lenni, amelyek félre tudták tenni a pusztán pártpolitikai érdekeket, és együtt tudtak működni alapvető kérdésekben. Írország, Spanyolország példája ezt mutatja és ezt tanítja számunkra. Az a fajta permanens forradalom, amit önök, régebb óta fiatal képviselőtársak talán pontosan megtanulhattak, nem segít az országnak, árt a nemzetnek, és éppen ezért ez a fajta zsarolás nem elfogadható.

Azt gondolom, hogy tetszeni a nemzetnek sokszor sokkal könnyebb, mint használni, az nagyon nehéz, de tudatosan ártani igazi nemzetárulás. Éppen ezért arra buzdítom a fideszes képviselőtársaimat, hogy ősztől egy másfajta kormányzati politikát..., másfajta politikát valósítsanak meg a kormányzati politikával szemben (Moraj, közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból: Jól mondod! Kormányzati politikát!), mert azzal tudnak előremenni. (Az elnök csenget.) Tudom, hogy a...

ELNÖK: Képviselőtársaim! Folytassa, frakcióvezető-helyettes úr!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Azt szokták mondani, hogy van olyan állat, amelyik ha éhes, valamivel álmodik. Azt gondolom, hogy ez még messzebb lesz, amit képviselőtársaink a vágyaikban megfogalmaznak.

De azt tudnám mondani, hogy a kompromisszumkészség, a kompromisszumok keresése nem gyávaság, az az igazi bátorság, az az igazi hazafiság még akkor is, ha ez adott esetben a párt mögött álló választói csoportok szélsőséges nézeteivel ellentétes. Az a párt jár el helyesen, amelyik félre tudja tenni, túl tud lépni ezeken a nézeteken, és valóban az ország érdekében keresi az együttműködést, keresi a kompromisszumot, ha ez az országnak, a nemzetnek a hosszú távú érdekét szolgálja.

Éppen ezért azt kérem a képviselőtársaktól, hogy az őszi ülésszaktól kezdve legyenek bátrabbak, legyenek hazafibbak az emberekért, a nemzetért.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 100 2007.10.26. 4:28  1-257

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én most egy teljesen más témát szeretnék itt a költségvetési vita során behozni a Házba, amiről talán elég keveset beszélünk az elmúlt hetekben-hónapokban, ez a külpolitika, biztonságpolitika témaköre. Teszem ezt azért, mert nagyon sok olyan kérdés, amit képviselőtársaim is akár egyetértésben, akár vitában elmondtak itt az elmúlt órákban, ezekkel nagyon szoros kapcsolatban van. Hiszen hozzá kell szokjunk ahhoz, hogy a mai világban a külpolitika, a biztonságpolitika nagymértékben meghatározza azt, hogy Magyarország mennyire lehet sikeres, mennyire szabadok a lehetőségei, mennyire tud jól együttműködni a környező országokkal vagy akár távolabbi országokkal is. Éppen ezért fontos, hogy váltsunk erről néhány szót, és a költségvetés kapcsán is beszéljünk ezekről a kérdésekről.

Magyarországon formálódik az új külpolitikai stratégia, aminek sarkalatos pontja az az örökség is, amit az elmúlt 16 évben az előző kormányok helyesen képviseltek. De meg kell jelenjenek új pontok is, meg kell jelenjenek új aktivitások is ebben a külpolitikai stratégiában, hiszen változik a világ körülöttünk, változnak a körülmények, éppen ezért Magyarországnak is újra kell értékelnie azokat a pozíciókat, amelyeket eddig elfoglalt, és ehhez természetesen költségvetési forrásokat is kell biztosítani.

Ebben az új külpolitikai stratégiában egészen biztosan továbbra is nagyon fontos szerepet kell kapjon az európai uniós tagságunkból és a NATO-tagságunkból származó feladatok teljesítése, hogy Magyarországot egy hatékony, megbízható partnerként lehessen számon tartani mind a két szövetségben és az integrációban is. Hiszen fontos, hogy azokban a célokban, kezdeményezésekben, amelyeket mind az Európai Unióban, mind pedig a NATO-ban a tagországok kitűznek maguk elé, Magyarország szervesen részt vegyen. Ezenkívül természetesen ugyanilyen fontos a határon túli magyarokról való gondoskodás, a jószomszédi kapcsolatok további fejlesztése, és ehhez mind-mind további forrásokat igényelnek magyar költségvetési oldalról is, illetőleg természetesen lehetőség van regionális együttműködés keretében európai uniós forrásokat is felhasználni.

Nagyon fontosnak tartom, hogy arról is beszéljünk, hogy számos olyan kezdeményezése van a magyar kormánynak, ami, azt gondolom, sajnos unikális módon, de egyébként helyesen ötpárti konszenzust élvez. Ilyen például Magyarországnak a biztonságpolitika területén a különböző külföldi missziókban való részvétele. Magyarország 17 misszióban vesz részt mintegy 13 országban az elmúlt időszakban, és tervezi ebben a további kötelezettségvállalását is.

A honvédelmi miniszter épp a napokban tárgyalt Hollandiában a NATO védelmi minisztereinek informális tanácskozásán, ahol megerősítette ezen elkötelezettségét a kormány. Ehhez maga mögött tudja a kormány az ötpárti egyetértést, és ami örvendetes a külpolitikával foglalkozó képviselőtársaim számára is, hogy a konvergenciaprogram teljesítése, a jövő évi takarékos költségvetés mellett is ezeknek a céloknak a finanszírozására elegendő költségvetési forrás áll rendelkezésre a kormány tervezete szerint.

Azt gondolom, hogy ez azért nagyon fontos, mert ezen együttműködések alapján, ezen missziókban való részvételek alapján Magyarország számára bővül az a mozgástér, amit a különböző országokkal való együttműködésben ki tudunk fejteni, illetőleg hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy a világban különböző helyeken megjelenő stabilitásbeli problémákat közösen kezeljük, és az effajta stabilitás növekedése hozzájárulhat nagyon konkrét hazai kérdések megoldásához is; legyen szó itt adott esetben energiabiztonságról vagy akár bármilyen más kérdésről.

Éppen azért gondoltam azt, hogy fontos arról beszélni, és ösztönözni a kormányt arra, hogy a jövőben is tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ezek a nemzetközi szerepvállalások megfelelő mértékűek legyenek, természetesen az ország teherbíró képességét szem előtt tartva. Mindenképpen fontosnak tartjuk azt, hogy ebben legyenek további lépések, és örvendetesnek tartjuk azt is, hogy ehhez a kormány partner, és biztosítja a forrásokat mind a külpolitika, mind a biztonságpolitika, mind pedig a jószomszédi viszony és a határon túli magyarokról való gondoskodás területén.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 6 2007.11.20. 5:09  5-8

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy innét is gratuláljak Horváth János képviselőtársunknak, aki az elmúlt napokban komoly elismerésben részesült az Egyesült Államokban. Képviselő úrnak jó egészséget kívánok a munkájához!

De ez az út fölvet számos más olyan kérdést, amiről kell, hogy szóljunk itt a Házban, hiszen elkísérte erre az útjára Horváth képviselő urat Orbán Viktor is, aki azt mondta, hogy ő tulajdonképpen csak testőrként vesz részt ezen az úton. De mégis én azt gondolom, hogy Orbán Viktor útja nem a díjról, nem Horváth Jánosról szólt, hanem sokkal inkább arról, hogy megpróbálja valahogy fényesíteni azt a megromlott kapcsolatot, ami az USA és a Fidesz politikai pártot jellemezte az elmúlt időszakban. Hiszen hogyha a díjról szólt volna, akkor Orbán Viktor nem Németh Zsoltot küldi maga helyett, amikor ő maga is megkapta ezt a díjat 2002-ben.

És azt gondolom, hogy van oka, amiért Orbán Viktor szeretné javítani az Egyesült Államokkal való kapcsolatát, hiszen még miniszterelnökként számos olyan döntést hozott, amely komolyan sértette az amerikai érdekeket. Emlékezzünk csak vissza, hogy Orbán Viktor volt az a miniszterelnök, aki nem volt hajlandó elhatárolódni a szélsőjobboldal antiszemita kijelentéseitől. Egyébként ezzel az elhatárolódással a mai napig is adós a miniszterelnök, hiszen ma sem hajlandó a Magyar Gárdától elhatárolódni. De ő volt az is, aki a Gripen-ügy kapcsán a Gripen-beszerzés mellett döntött, miközben az előző kormány az F-16-os amerikai gépek beszerzését javasolta az akkori kormánynak. De Orbán Viktor kormánya volt az is, és a Fidesz volt az a párt, amelyik vonakodott támogatni Magyarország iraki szerepvállalását, pontosabban, úgy fogalmazott, hogy ez a kormány felelőssége.

Tehát volt mit rendbe rakni, van mit rendbe rakni ebben a kapcsolatban, és erre talán lehetne azt mondani, hogy ez így helyes, hiszen Magyarország érdeke az, hogy a legnagyobb ellenzéki pártnak is rendezett kapcsolatai legyenek az Egyesült Államokkal. Éppen ezért nagyon helyes módon nemcsak a Magyarországra akkreditált amerikai nagykövet asszony segítette Orbán Viktor kinti programját, hanem 2002 óta először Orbán Viktor maga is kérte, hogy a magyar diplomácia is segítse a kinti programját, és így Somogyi Ferenc washingtoni nagykövetünk is közreműködött ebben.

A gond sokkal inkább azzal van, hogy milyen érvek mentén, milyen módszerekkel próbálta Orbán Viktor ezt a kapcsolatot rendbe rakni. Az egy dolog, hogy folyamatosan a kormány tevékenységét szapulta, de azt gondolom, ezzel leértékelte a magyar emberek és Magyarország teljesítményét és sikerét is, az elmúlt 16 évben megtett utat, amit mint NATO-tag elértünk. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy most próbált egy olyan érvet találni Orbán Viktor, ami azt mondta, hogy most biztos tetszhet az amerikai partnereinknek, barátainknak, nevezetesen: az oroszellenesség. Valahogy ő úgy fogalmazott, azt hiszem, a magyar kormány oroszpolitikájával kapcsolatban, hogy Magyarország pincsikutyája Oroszországnak. Ha most fideszesként kéne szólnom, talán azt mondanám, hogy Orbán Viktor pedig akkor ezek szerint pincsikutyája volt az Egyesült Államoknak kint tartózkodása idején. (Dr. Aszódi Pál: Jó lenne, ha másról is értelmesen beszélne! Felejtse el a Fideszt! Beszéljen a mai napról! Jó, hogy van Fidesz!) De nem ezt teszem, mert azt gondolom, a tartalmon túl tovább kellene lépnünk.

Igazából a probléma sokkal inkább nem azzal van, hogy mit mondott, hanem arról van a probléma, hogy Orbán Viktor olyan forrásokra hivatkozott az amerikai partnereivel való tárgyaláskor, mintha ezeket az információkat, ezeket az üzeneteket nemcsak a Fidesz elnöke, hanem maga az amerikai diplomácia, az amerikai külpolitikának a szereplői is megerősítették volna. És innentől kezdve ez már egy nagyon fontos hír, hiszen a magyar diplomácia soha nem kapott, a magyar kormány soha nem kapott semmilyen olyan jelzést az amerikai kormánytól, ami azokkal a tartalmakkal bírt volna, amit Orbán Viktor hazanyilatkozott messziről jött emberként az Egyesült Államokból.

Magyarországot az Egyesült Államokban egy kiszámítható partnernek tartják, olyan partnernek, amelyik pontosan tudja és teljesíti a NATO-tagságunkból fakadó kötelességeket és felelősségeket, feladatokat. Ennek egy nagyon szép és jó példája, amiben volt ötpárti konszenzus is, hogy a NATO Pápát választotta szállítóbázisként az elmúlt napokban. És hadd idézzen April Foley amerikai nagykövetet ezen döntés kapcsán, a következőt mondta: "A döntés tükrözi azt a nagyfokú bizalmat, amellyel a NATO-tagok Magyarország felé - mint tapasztalt, hozzáértő és megbízható partner felé - fordulnak." De ugyanezt erősítette meg Tom Lantos, a képviselőház külügyi bizottságának az elnöke is, aki azt mondta, hogy Magyarország aggodalomra okot nem adó, ígéretes jövő előtt álló ország.

Összességében azt gondolom, hogy Orbán Viktor, ha nem nevezi meg pontosan, hogy kik voltak ezek a források, hiszen Magyarország számára fontos, hogy tudjuk, hogy melyek azok az amerikai meghatározó politikai tényezők, akik így gondolkodnak, akkor nem tett mást, mint lejáratta a nemzetét, feljelentette Magyarországot a világ egyik szuperhatalmánál, rontotta Magyarország nemzetközi érdekérvényesítő képességét. És ez különösen akkor baj, hogyha visszaemlékezünk 2000-re, amikor a miniszterelnök maga készített arról listát, hogy ki az, aki szerinte rontja Magyarország nemzetközi hitelét a világban.

Énszerintem érdemes Orbán Viktornak ugyanazzal a mércével mérni, mint amivel akkor mérte az ellenzéket. Tudom, hogy az igazság fáj, tisztelt képviselőtársaim, de éppen ezért gondoltam, hogy fontos ezt a hozzászólást ma elmondanom. (Kontur Pál közbeszól.)

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 136 2007.12.03. 2:13  135-142

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Az elmúlt hetekben két magas szintű találkozó is megrendezésre került a szlovák partnerrel, november 16-án Párkányban találkozott miniszter asszony Ján Kubiš szlovák külügyminiszter úrral, majd pedig november 30-án Tótkomlóson egy két tannyelvű iskolát adtak át közösen a szlovák és magyar partnerek. Ehhez talán még egyet hozzátennék, november 20-a környékén az Európai Unió szocialista frakciójának Szlovákia-munkacsoportja is egy tényfeltáró látogatást tett Szlovákiába.

Így, hogy az elmúlt időszakban megsokszorozódtak ezek a találkozók, joggal merülhet fel az a kérdés, hogy vajon ezeknek a találkozásoknak mennyi érdemi, tartalmi hasznuk van, hová sikerült jutni ezeknek a találkozóknak a kapcsán. Hiszen nagyon fontos, hogy a két ország közötti viszony rendeződjön több okból is. Az egyik, hogy fizikai kényszerünk is van, hiszen egymás mellett élünk, egymás mellett van a két ország, egyszerűen együttműködésre, együttélésre vagyunk utalva a következő időszakban is. A másik pedig, hogy Szlovákia egy kiváló szövetséges lehet az Európai Unión belül Magyarország számára különböző kérdések és érdekek, szlovák és magyar nemzeti érdekek képviseletére.

De azt is hozzá kell tegyük, hogy a jószomszédi viszony nem létezhet a határon túli magyar kisebbség szülőföldön való boldogulása nélkül, éppen ezért nagyon fontos az, hogy mindent megtegyünk ennek a viszonynak a javítására. Ehhez a viszonyhoz és ahhoz, hogy ez a jószomszédi viszony javuljon, és egyben a határon túli magyarok is jól érezzék magukat, a gesztusok politikájára van szükség. Gesztusokkal lehet szépen lassan építeni a bizalmat a két ország között, de számon kell kérni az egyetemes európai értékeket, a határon túli magyar politikusoknak felelősen kell tevékenykedni, és persze a magyar kormánynak is példát kell mutatni, például a hazai kisebbségekkel való bánásmód tekintetében. És értelemszerűen a szlovák kormánynak is partnernek kell lennie ezekben a törekvésekben.

Éppen ezért kérdezném külügyminiszter asszonyt, hogy milyen eredményeket hozott a tárgyalása Ján Kubiš szlovák külügyminiszterrel, és ön hogy látja most a két ország közötti jószomszédi viszony és a határon túli magyar kisebbség helyzetét.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 140 2007.12.03. 1:06  135-142

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Csak arra szeretném bátorítani a Külügyminisztériumot, hogy továbbra is maradjon meg ez a fajta határozott fellépés és az a fajta értékrend mentén való politizálás, ami a határon túli magyar kisebbségek érdekét szolgálja, és természetesen ezt a jószomszédi viszony megőrzése mellett kell hogy tegyük.

Ehhez kiváló kereteket adhat az Európai Unió, hiszen két olyan országról van szó, amely mindkettő az Európai Unió, a NATO tagja, ez a két közösség pedig nemcsak szakmai kérdésekben, de politikai, értékrendbeli kérdésekben is egyértelmű platformon, egységes platformon áll. Ebbe a kisebbségi jogok és az ehhez kötődő egyéb más jogosítványok szervesen beletartoznak.

Azt gondolom, hogy fontos az a fellépés, amit a Külügyminisztérium visz ebben, de azt is javaslom egyben, hogy ha lehet, akkor keressen a Külügyminisztérium újabb és újabb együttműködési területeket például a civil szektor területéről, ahol lehet a sport, a kultúra, a civil szervezetek vagy akár az egyházak, a tudomány, az oktatás területéről olyan partnereket találni, amelyek segíteni tudnak ennek a viszonynak és ennek a bizalmi kapcsolatnak a továbbépítésében. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 18 2007.12.10. 5:05  1-20

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az esélyegyenlőség napján talán helyénvaló erről a témáról is külön szólni napirend előtti felszólalásban, hiszen egy olyan témakörről van szó, amely szintén érint nagyon súlyosan bizonyos társadalmi csoportokat, akik jobban kiszolgáltatottak a fogyasztóvédelem területén, ilyenek a gyermekek, az idősek vagy akár a beteg emberek.

Az elmúlt időszakban, hál' istennek, többször esik szó a fogyasztóvédelemről, úgy is, mint fontos témáról, de úgy is, mint adott esetben botrányok sorozatáról, bár ezek a botrányok, paradox módon azt kell mondjam, hogy jó hírek a fogyasztók számára. Azért jó hírek, mert egyrészről tájékozódnak a fogyasztók arról, hogy hol milyen termékkel mi történt, másik oldalról pedig azt mutatják be, hogy a hatóságok teszik a dolgukat, hiszen mennek előre, és folyamatosan újabb és újabb ügyeket göngyölítenek fel. Éppen ezért fontos azt is megjegyezni, hogy ebben az államnak ezen a területen kiemelt szerepe van, és kiemelt fontossággal bír az a tevékenység, amit a hatóságok végeznek. Hiszen nagyon fontos az, hogy az állam az ellenőrzések területén lépésről lépésre haladjon előre, tájékoztassa a fogyasztókat, hiszen ettől tudnak tudatosabb fogyasztóvá válni, és erősítsük a civil szektort, hiszen ők multiplikátorként segíteni tudják ezt a tevékenységet.

Ha ellenőrzésekről van szó, akkor meg kell jegyezni, nagyon fontos, hogy négy jellemzőnek megfeleljenek ezek az ellenőrzések. Az egyik az, hogy partneri viszonyra törekedjenek a hatóságok a gazdaság szereplőivel, kiszámítható legyen ez az ellenőrzés, de egyben határozott és szigorú is, hiszen csak ebben a kontextusban képzelhető el az, hogy hatékonyan tudunk fellépni, és előre tudunk lépni ezen a területen, nem csak a bírságolásban, hiszen nem az a fő cél, hogy megbírságoljuk a gazdasági vállalkozásokat, hanem az, hogy megelőzzük a fogyasztók átverését és becsapását. Ehhez viszont azért szükség van egy határozott állami fellépésre.

Ezen a területen az elmúlt időszakban is sikereket könyvelhettünk el, hiszen megszűnt az úgynevezett kettős irányítás, egy egységes irányításban a fogyasztóvédelmi hatóság az, amely irányíthatja ezen a területen az állami hatóságot. Ez egy nagy előrelépés, 16 éves várakozása, kérése volt a szakmának és a civil szervezeteknek. Ezen túl fejleszteni fogjuk az ellenőrök tevékenységét, a létszámát. Hozzáteszem: ez egyébként 2000 óta kormányzati célkitűzés, az akkori kormány is nagyon helyesen tűzte ki célul, ezt a mostani kormányzat megvalósítja, illetőleg megvalósul egyre inkább a hatóságok közötti együttműködés is, ami továbbra is a hatékonyságot növeli és javítja.

Az elmúlt évben jóval több ellenőrzést hajtottak végre a hatóságok, több mint 20 ezer ellenőrzést, amibe természetesen nemcsak egyszeri, hanem többszöri ellenőrzés is belekerült. Ez azért fontos, hogy ne érezhessék úgy a vállalkozók, hogy adott esetben, ha egyszer már ellenőrizték őket, akkor elkerülhetik a következő időszakban az újabb ellenőrzést. Ez pontosan a jogkövető magatartásra próbálja ösztökélni a nem tisztességes kereskedőket.

De természetesen az is figyelembe veendő, hogy nagyon sok kereskedő, így például az Országos Kereskedelmi Szövetség is egy nagyon jó partnere a kormányzatnak ebben a munkában, hiszen nagyon sok konstruktív javaslattal próbálják segíteni mind a kormányzat, mind pedig a hatóságok tevékenységét. Ez jelzi azt, hogy a kereskedők is, a szolgáltatók is érdekeltek abban, hogy egy jobb, tisztább kereskedői kultúra valósulhasson meg Magyarországon.

Eközben az eszközök is bővülnek, hiszen nem olyan régen történt egy olyan módosítás, amely a hatóságok eszköztárát bővíti, pontosan egy fideszes és egy MSZP-s közös indítvány. Koszorús László képviselőtársammal közösen kezdeményeztük, hogy a hatóságnak lehetősége legyen bezárni azon üzleteket, ahol 18 év alattiaknak alkoholt vagy pedig cigarettát adnak el. Ennek az intézkedésnek a statisztikák alapján már meg is vannak az eredményei, csökkent az utólagos, többszöri ellenőrzések alapján azon üzletek száma, ahol ezzel próbálkoznak a kereskedők, hiszen azt kockáztatják, hogy hosszú távra zárják be az üzletüket.

De fontos arra is felhívni a kormányzat figyelmét, hogy tovább kell lépni, előre kell menni ezen az úton. Ebben van egy olyan dinamikusan növekvő szektor, amit úgy hívnak, hogy a szolgáltatói szektor. Ma Magyarországon a fogyasztók a fogyasztásuknak több mint az egyharmadát a szolgáltató szektorban költik el, ebből kifolyólag azt szeretném kérni a kormányzattól, hogy erre a területre a következő időszakban kiemelt figyelmet fordítsanak, illetőleg az is nagyon fontos, hogy újabb eszközökkel bővítsük a hatósági eszköztárat. Itt miniszter asszony figyelmébe ajánlanék egy-két ilyen lehetséges irányt. Ez a minél nagyobb nyilvánosság megteremtése, hiszen az egyik legerősebb eszköz a fogyasztóvédelem területén a nyilvánosság, ezt követően tovább kellene lépni ebben. Péterfalvi Attila adatvédelmi ombudsmannak is voltak nagyon jó javaslatai; illetőleg fontosnak tartom például a bírságolási gyakorlat egységesítését; illetőleg azt, hogy fontolja meg a kormányzat, hogy a bírságolás mértéke jobban kötődjön vagy kötődjön egy-egy adott cég és szolgáltató árbevételéhez, hiszen más egy multinacionális cégnek a százezres bírsága, és más egy helyi kis vegyesbolté.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
123 18 2008.02.18. 4:10  17-20

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nagyon szépen köszönöm a szót. A prištinai parlament a tegnapi napon a várakozásoknak megfelelően, egyoldalúan döntött Koszovó függetlenségéről. Magyarország e mellett a tény mellett (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) nem mehet el szótlanul. Nemcsak azért, mert egy, a nemzetközi rendszerben példa nélküli eseményről van szó, hanem azért sem, mert ez a magyar nemzeti érdek szempontjából is meghatározó döntést jelent.

A folyamat nem most kezdődött, és egészen biztosan nem is ezzel a döntéssel fog lezárulni, hiszen évek óta egyértelmű, hogy a Koszovóban élő többség a függetlenség mellett teszi le a voksát, és folyamatosan azért tesz nemzetközi kapcsolataiban, hogy ezt a függetlenséget, az önrendelkezést minél hamarabb el tudja érni.

Ezt a helyzetet annak ellenére nem sikerült egyfajta tárgyalásos úton lezárni, hogy nagyon sok erőfeszítést tettek a nemzetközi közösség tagjai annak érdekében, hogy megállapodással zárulhasson ez a folyamat. Ennek ellenére egy egyoldalú döntéssel tudta Koszovó kinyilvánítani a függetlenségét.

Ugyan a nemzetközi katonai, polgári jelenlét lehetővé tette, megteremtette a stabilitás egy bizonyos fokát, de érdemi gazdasági, politikai és demokratikus fejlődésre nem számíthattunk ettől. Bebizonyosodott, hogy a helyzet mára tarthatatlanná vált, és az egymással szemben álló érdekkonfliktusok bizony destabilizálódáshoz vezethetnek, erősíthetik a destabilizációt a térségben.

Éppen ezért Koszovó európai kérdéssé is vált, és az is marad még hosszú távon, hiszen nemcsak a múltbeli helyzet, de ez az egyoldalú döntés is destabilizálhatja a térséget akkor, ha az érintettek és a nemzetközi közösség tagjai, így például az Európai Unió, nem kellő gondossággal és felelősséggel kezeli a helyzetet.

Magyarország is jobban örült volna annak, ha egy tárgyalás után megállapodással lehet lezárni ezt a fejezetet, de értjük, látjuk a realitásokat, éppen ezért Magyarország tudomásul veszi a koszovói parlament döntését. Viszont fontosnak tartjuk azt is hangsúlyozni, hogy érdekünkben áll az, hogy Koszovó egy olyan demokratikus jogállam legyen, amely multinacionális, többnemzetiségű, ahol a kisebbségi jogokat maximálisan tiszteletben tartják, ahol piacgazdaság működik, és amely az európai, euroatlanti intézményi struktúra keretein belül képzeli el a jövőjét.

Azt is fontos hangsúlyoznunk, hogy az érem másik oldalát is néznünk kell, és éppen ezért el kell mondjuk, az is érdekünk, hogy Szerbia mielőbb bekapcsolódhasson az euroatlanti integrációba, hogy stabilizáló tényezőként jelenhessen meg a térségben, hogy továbbra is jószomszédi viszonyra törekedjen a környező országokkal, így különösen Magyarországgal, és hogy a demokratikus fejlődése segítse a vajdasági magyar közösség érdekeinek az érvényesülését.

Ezekben a kérdésekben az elmúlt napokban, az elmúlt tárgyalások során egy politikai konszenzust sikerült kialakítani, ami ritka a magyar parlamenti demokráciában az elmúlt években, de ez nagyon fontos, mert ez azt jelenti, hogy ebben a kérdésben egységesen tudunk fellépni mind a kormányközi, mind a pártközi kapcsolatainkban.

Zárásképpen engedjék meg, hogy azt mondjam, talán joggal lehet azt kijelenteni, hogy a magyar emberek, történelmi okokból kifolyólag talán minden más európai népnél jobban értik a szerb emberek jelenlegi érzéseit, de éppen ezért remélem azt is, hogy a szerb társadalom, a szerb politika nem egy múltba forduló irányt vesz, nem a sérelmeket helyezi politikájának a középpontjába, és nem az elszigetelődés irányába indul el, hanem sokkal inkább a nyitás felé, egy európai uniós irányban képzeli el az ország sikerét és jövőjét.

Szerintem ez Magyarországnak és ez mindannyiunknak az érdeke, éppen ezért kérjük a kormányt, hogy ezeknek szellemében képviselje Magyarország érdekét a nemzetközi és az Európai Unióval folyó tárgyalásokban.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 16 2008.03.17. 5:07  15-20

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Örömteli eseményre kerül ma sor Washingtonban, hiszen a magyar kormány és az Egyesült Államok kormánya egy egyetértési nyilatkozatot ír alá, amelynek az a lényege, hogy ezzel az első politikai lépéssel közelebb kerültünk ahhoz a régóta vágyott célhoz, hogy a magyar állampolgárok vízummentesen utazhassanak az Egyesült Államokba.

Azért tartom nagyon fontosnak, hogy erről ma beszéljünk napirend előtt, mert nagyon sok embernek okozott az elmúlt 18 évben nehézséget, bosszúságot ez a fajta vízumkényszer. De emellett említhetnék egy másik nagyon fontos problémát is: '90 óta - a rendszerváltás óta - minden magyar kormánynak fontos, kiemelt külpolitikai prioritása volt az, hogy ezt a vízumkényszert megszüntethessük, és nem ment Amerikába úgy delegáció, illetve nem érkezett ide úgy amerikai delegáció, hogy bármelyik politikus, kormányzati szereplő - párthovatartozástól függetlenül - ne vesse fel ezt a témát mint Magyarország számára kiemelten fontos kérdéskört.

Tehát azt is lehet mondani, hogy egyfajta szimbólummá vált ez a vízumkényszer a magyarországi külpolitikai törekvésekben, ami az Egyesült Államokat érintette. 18 év után talán most állunk a legközelebb ahhoz, hogy egy lehetőséghez jussunk és megoldjuk ezt a problémát, bár még nagyon sok feltételt - technikai, jogi, adatvédelmi, szakmai problémát - kell megoldanunk. (Zaj. - Az elnök csenget.) De ettől függetlenül egyértelműen megszületett az a politikai döntés, amely arról szól, hogy Magyarország e technikai feltételek biztosítása után csatlakozhat a vízummentességi programhoz, és ezzel megszűnik Magyarország európai uniós másodrendű állampolgársága. Azért mondom, hogy másodrendű állampolgárság, hiszen a régi európai uniós tagállamok közül a többség - a kilenc újonnan csatlakozott ország és Görögország kivételével, rajtunk kívül mindenki más - vízummentesen utazhatott az Egyesült Államokba.

'90-ben azt gondoltuk, a rendszerváltás elég ahhoz, hogy bizonyítsuk: Magyarország megérett arra, hogy a világ nyugati felébe vízummentesen, mindenféle engedély nélkül utazhasson. Aztán egy újabb állomás következett: a NATO-csatlakozásunk; ismételten azt gondoltuk, hogy Magyarország annak a politikai-katonai szövetségnek a tagja, amely azonos értékeket oszt, és ez elegendő ahhoz, hogy talán ebben változás álljon be. De ugyanezt jelentette az európai uniós csatlakozásunk is, hiszen - ahogy az imént mondtam - az európai uniós tagállamok többségéből már vízummentesen utazhattak az Egyesült Államokba.

Ráadásul nagyon nehéz volt értelmezni az érvelést is, hiszen egyik oldalról azt hallottuk, hogy adott esetben a munkaerő-áramlás okozhat problémát az Egyesült Államokban; mi magyarok tudjuk, hogy a magyar munkaerő nem túl mobil, sok esetben még Székesfehérvárról sem akar átköltözni senki sem, mondjuk, a Tiszántúlra vagy fordítva. Tehát nem értettük ezt az érvelést. Aztán a terrorizmussal kapcsolatos problémákat sem egészen értettük Magyarországgal kapcsolatban, hiszen Magyarországon nincsenek vallási fundamentalisták, akik miatt adott esetben bárkinek is félnie kellene attól, hogy magyar állampolgár kockázatot jelenthetne bárhol.

(14.10)

Éppen ezért örülünk annak, hogy ezt az igazságtalan helyzetet felismerte a Bush-adminisztráció és az amerikai kongresszus. Ugyan egy szépséghibája van ennek a folyamatnak, nevezetesen: jobb lett volna, ha az Európai Unióval együttesen tudunk megegyezni, hiszen az Európai Unióban a vízumpolitika közösségi politika, éppen ezért az lett volna a legjobb, legüdvözítőbb megoldás, ha az Unió maga képes megegyezni az Egyesült Államokkal ebben a kérdéskörben.

De ettől függetlenül azt gondolom, helyes volt a magyar kormány álláspontja, amikor azt mondta, hogy az uniós állásponttól függetlenül, arra nem várva - hiszen most már idestova uniós tagként is négy éve várunk arra, hogy az Európai Unió ebben tudjon lépni - lépett a kormány, és eljutottunk addig, hogy ezzel az egyetértési nyilatkozattal megnyitottuk az utat abba az irányba, hogy 2009-től a magyar állampolgárok vízum nélkül utazhassanak az Egyesült Államokba. Természetesen a magyar kormánynak a tárgyalások során figyelembe kell és kellett vennie az európai uniós szabályokat és a magyar adatvédelmi rendelkezéseket is, de ezek teljes betartásával is megoldható és abszolválható ez a feladat.

És engedjék meg, hogy ezt az alkalmat is megragadjam arra, hogy köszönetet mondjunk azoknak az amerikai szereplőknek, akik fel- és elismerték ezt az igazságtalan helyzetet, és ezen túl egy gesztust is gyakoroltak Magyarország, a magyar emberek irányába, hiszen az egyik fontos kitétele ennek a vízummentességi programnak az, hogy az elutasított vízumkérelmek aránya 10 százalék alá csökkenjen. Ez a tavalyi évben Magyarországon 10,3 százalék volt, ami ugyan egy csökkenő tendenciát mutatott, de mégsem teljesítette a szűken vett limitet. Ennek ellenére döntöttek úgy az amerikai szereplők, az amerikai adminisztráció, hogy Magyarország is részt vehet ebben a programban.

Zárásképpen annyit engedjenek meg megjegyezni, hogy reményeim és bizakodásom szerint ez a vízummentesség nem pusztán egy szimbolikus siker lesz, hanem napi gyakorlati siker lesz az emberek számára, tehát magyarul: nem lesz bonyolultabb utazni az Egyesült Államokba vízum nélkül sem a közeljövőben.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
150 10 2008.05.26. 4:56  9-12

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Furcsa rendező a sors, hogy pont a mai napon kell ezt a napirend előtti hozzászólásomat elmondani, és egy fiatal politikus számára az a történelmi tanulság, hogy bizony a május veszélyes hónap; mert a politikai vezetők furcsa beszédeket szoktak ilyenkor mondani. (Derültség az MSZP padsoraiban.)

De mégis engedjék meg, hogy komolyra fordítsam a szót, és azt mondjam, hogy a múlt héten valami olyan dolog történt, amire érdemes odafigyelni. Orbán Viktor a múlt héten zárt ajtók mögött egy szűk közösségnek tartott egy beszédet, és a Hírszerző internetes portál sajtóértesülései szerint beszélt egy új, eddig titkos programról is. Ennek a titkos programnak az volna a lényege és tartalma, hogy eddig soha nem látott, sokkszerű megszorításra van szükség a szociális kiadások területén; ami azért nagyon érdekes, mert az elmúlt időszakban ilyen típusú hozzászólásokat keveset hallottunk a Fidesz-frakció részéről.

De nézzük, hogy ennek a titkos programnak a tartalma, ami nagyon megdöbbentő, mégis mit formál, mi a lényege. Miközben az ország elindul előre az EU-s források segítségével, adott esetben az emberek úgy érezhetik, hogy napról napra javul a helyzetük, eközben Orbán Viktor ismételten befagyasztaná a nyugdíjakat. Miközben mindenki a gazdasági életben és a civil partnereink közül a gyorsítást követeli az EU-s pályázatoknál, ő azt mondja, hogy fel kellene függeszteni a nagyberuházásokat, ezzel veszélyeztetve több ezer munkahelyet, miközben mindenki arról beszél, hogy Magyarországon munkahelyteremtésről van szó.

(A jegyzői székben V. Németh Zsoltot
Móring József Attila váltja fel.)

Veszélyeztetné az EU-s források lehívását, miközben azt mondja mindenki, hogy történelmi lehetőség ezeknek a forrásoknak a lehívása. A szerződések újratárgyalásával a jogbiztonságot is veszélyezteti, bár ez nem idegen a Fidesz politikájától. A befektetői bizalmat is csökkentené a kifizetések elhalasztásával. Talán érdemes volna az elnök úrnak, amikor találkozik a gazdasági vezetőkkel, megkérdezni, hogy ők is osztják-e az ön véleményét ebben a tekintetben.

Azért is fontos kimondani, hogy ez egy sokkszerű megszorítás, amit az elnök úr elmondott ebben a szűk körben, mert az elmúlt két évben - ahogy említettem - nem erről beszélt a Fidesz. Köszönő viszonyban sem voltak azok a nyilatkozatok ezzel a beszéddel, mint amit hallhattunk. És joggal várhatják el egyébként nemcsak az ország, de a jobboldali emberek is, hogy Orbán Viktor tisztázza, melyik a valódi arca, és melyik a valódi programja: a globalizáció hatásait a határon megállítani képes paternalisztikus népvezér, aki mindenkinek egyszerre ígér valamit, vagy adott esetben egy neoliberális politikát kritika nélkül elfogadó cinikus hatalomtechnikus.

Ha erre megvan a válasz, tisztelt elnök úr, akkor el tudják az emberek dönteni, hogy az elmúlt két évben hazudott folyamatosan, vagy csak éppen a múlt héten, az iménti beszédében.

(13.30)

Ha a múlt heti beszéde az igaz, akkor a Fidesz két éve nem volt más, mint a saját választóit megalázó színjáték. Azt kérem Orbán Viktortól és a Fidesztől, hogy tegyék egyértelművé elsősorban a jobboldali választók előtt, de az ország előtt is, hogy milyen politikát képviselnek. Erre egyébként kiváló helyszín, tisztelt elnök úr, egy profi politikus számára a parlament, de mi már azzal is megelégednénk, ha a Vigadóban egy elit jobboldali közönség előtt mondaná el ennek a programnak a részleteit.

A másik kérdés az, hogy ez csak Orbán Viktor vagy a Fidesz programja, és lehet, hogy ez csak egy demokratikus pártban valódi kérdés, lehet, hogy ez a Fideszben nem válik ilyen markánsan szét, de azért érdemes odafigyelni arra a sajtóhírre is, ahol önmagát jellemezte a Fidesz vezetője. Ha igazak a sajtóhírek, akkor a további következő tizenöt évben is ön lesz a jobboldal vezére, mert ön az egyetlen markáns, meghatározó, megkérdőjelezhetetlen, az egyetlen élő, tevékeny rendszerváltó politikus a magyar parlamentben, tehát ha egy szóval szeretném jellemezni, azt mondta magáról, hogy ön pótolhatatlan. Ez rossz hír lehet a Fidesz politikusai számára, hiszen számos politikus ül önök között - Kósa Lajos, Pokorni Zoltán, Áder János vagy Navracsics Tibor -, akik ezek szerint nem markánsak (Derültség az MSZP soraiban.), nem meghatározóak, nem megkérdőjelezhetetlenek, és semmi közük nem volt a rendszerváltáshoz.

Még egyszer azt mondanám - egyébként ez azért is nagyon érdekes, mert ez a legjobb ifjúságpolitikai program, hiszen a Fidesz leendő vezetője, szeretném jelezni, egyelőre még csak az egyetemi padsorokban ül ezek szerint -, megdöbbentő tehát az, amit és ahogy mondta, elnök úr, és egy idézetet hadd ajánljak a figyelmébe: "Minden ambíció elfogadható, kivéve, ha valaki másnak a szenvedésének és hiszékenységének kihasználásával akar felemelkedni."

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 14 2008.06.02. 4:47  13-14

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Zaj. - Az elnök csenget.) Nagyon sajnálom, hogy Orbán Viktor úr ma sem jött be a munkahelyére (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.), pedig talán ez az egy nap a hétből nem egy nagy kérés az országgyűlési képviselőktől. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Az elmúlt időszakban Orbán Viktor a Magyar Gárda kapcsán Horthy Miklóshoz hasonlította magát (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.), amire, ha pusztán csak ennyi hangzott volna el önkéntes történelmi párhuzamként, azt lehetne mondani, hogy ez pusztán csak elgondolkodtató vagy egy szerencsétlen történelmi párhuzam, hiszen Horthy Miklós volt az, aki végig kokettált a szélsőjobboldallal, aki aláírta a zsidótörvényeket, és bár megpróbálta egy ideig a nyilas pártot távol tartani a hatalomtól, a végén mégiscsak átadta a hatalmat, és kiszolgáltatta ezáltal a magyar népet az Árpád-sávos zászlók alatt tomboló terrornak. (Folyamatos közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.) De ez a szerencsétlen párhuzam, ez az önként vállalt párhuzam (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.) kiegészült a Fidesznek a Stumpf István által kiszivárogtatott közjogi elképzeléseivel is, amelyek arról szólnak, hogy egy hatalmi centralizációt kell végrehajtani (Manninger Jenő közbeszól.), és ez már mindenféleképpen aggasztó minden demokráciát féltő ember számára.

A Fidesz javaslata nem szól másról, mint hogy Orbán Viktor arcára formálja a köztársaságot, hiszen egy kézben akarja centralizálni a hatalmat. Mit is mond a Fidesz-javaslat? Egy félprezidenciális rendszert kell kialakítani, amely szélesebb jogkört ad a köztársasági elnöknek, hosszabb mandátumra kell választani, az Országgyűlés hatáskörét szűkíteni kellene, és esetleg szükség volna egy kétkamarás parlamentre is. Ehhez már, tisztelt képviselőtársaim, tényleg csak a fehér ló hiányzik Orbán Viktor alól (Derültség az MSZP soraiban. - Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.), vagy - hogy stílszerű legyek - a trójai fehér ló, hiszen a Fidesz nem mondja el az elképzeléseit a nagy nyilvánosság előtt, megint csak kiszivárgott beszédek alapján tudunk következtetni arra, mit gondolhat Magyarország közjogi berendezkedéséről a Fidesz vezetője.

Mi abban hiszünk, hogy egy tisztességes és szabad politikai versenyre van szükség Magyarországon, és erről szól a demokrácia. Mi az ellenfeleinket riválisnak tekintjük, nem pedig ellenségnek, a riválissal versenyzünk, majd utána a nemzet érdekében, ha kell, együtt is működünk. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból. - Az elnök csenget.) Ezzel szemben az ellenséget megsemmisíteni akarnák, és a megsemmisítésre törekvő politikus semmiféleképpen nem demokrata. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.)

A liberalizmus értékeit, a konzervativizmus értékeit, a szociáldemokrácia értékeit nem lehet eltörölni a magyar politikai palettáról, mert olyan értékeket képviselnek, amelyekre szüksége van a magyar nemzetnek. Persze az alkotmány könnyen módosítható, pusztán többség kérdése. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.) De a köztársaság alapjainak az átalakítása nem lehet pusztán hatalomtechnikai, jogtechnikai vagy akár személyi ambíció kérdése, ezt csak széles társadalmi közmegegyezés alapján lehet megtenni, hiszen ez alapján jött létre ez a mostani rendszer, ez alapján született '89-ben a magyar demokrácia.

Önök az elmúlt időszakban több történelmi példára hivatkoztak. Ilyen volt, amikor Orbán Viktor a Moncloa-paktumról beszélt. Itt is fontos kiigazítani a történelmi párhuzamot, hiszen 1977-ben a Moncloa-paktum arról szólt, hogy a spanyol politikai élet meghatározó tényezői, a párt, a hadsereg, a szakszervezetek, a tőke képviselői közös megegyezéssel megegyeztek abban, hogy Spanyolország érdekében, a felemelkedés érdekében korlátozzák saját hatalmi ambícióikat. Tehát mindenki mindenkivel mindenkiért egyezett meg. Az nem közmegegyezés, és egészen biztosan ellentétes a Moncloa-paktum szellemiségével, amire önök és az önök vezetője hivatkozik, amikor az ország egyik fele megegyezik saját magával az ország másik fele ellen.

A valódi párbeszéd előtt a kormány és a Magyar Szocialista Párt mindig nyitott volt. De ehhez persze végre tudni és ismerni kéne azt, mit akar Orbán Viktor, milyen megszorítást akar, kik lehetnek a kárvallottjai ennek a megszorításnak, milyen beruházásokat állítana le, esetleg a debreceni villamosberuházást, vagy egy esztergomi vagy egy mórahalmi beruházásról beszélt-e Orbán Viktor. És milyen közjogi hatalmat akar? Csak nem kormányzóit?! (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Mi a magyar baloldalon demokrataként (Felzúdulás és derültség a Fidesz és a KDNP soraiból. - Az elnök csenget.) ellenzünk minden olyan kezdeményezést, amelyek túlzott és centralizált hatalmi koncentrációt jelentenek, mert Magyarországon, uraim, összefogásra, párbeszédre, szabadságra és demokráciára van szükség, nem pedig vezénylő tábornokokra, pótolhatatlan megváltókra.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból. - Dr. Fónagy János: Nem veszi zokon a miniszterelnököd, hogy ilyeneket beszélsz?! - Dr. Aszódi Pál tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 152-154 2008.10.27. 2:35  151-156

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! A holnapi nap a miniszter asszony egy ötpárti parlamenti delegáció kíséretében megnyitja az új magyar nagykövetséget a grúz fővárosban.

Magyarország az orosz-grúz konfliktus kezdetétől fogva szolidáris volt Grúziával. Szimbolikus értéke van annak, hogy a nyitás kérdéseiben ötpárti egyezség van. Ezt tükrözi az az ötpárti delegáció is, amely elkíséri miniszter asszonyt. Ez egy fontos konszenzusos megnyilvánulása a Grúzia irányában tapasztalható magyar cselekvéseknek.

Ez az ötpárti delegáció és maga a nagykövetség megnyitása lehetőséget teremt arra, hogy a két törvényhozás közötti kapcsolatok is megújuljanak, és reményeink szerint ez hozzá fog ahhoz járulni, hogy aktívabb kapcsolatok legyenek a grúz és a magyar törvényhozás között. Ezt szolgálta egyébként az a kezdeményezés is, hogy 2008 júniusában megalakult a grúz-magyar baráti tagozat a Magyar Országgyűlésben, Puskás Tivadar kereszténydemokrata képviselőtársam elnökletével.

Azért is fontos egyébként a Grúzia irányába történő határozottabb, szervesebb magyar fellépés, mert a kaukázusi és közép-ázsiai térségbeli energiaforrások fölötti ellenőrzés kérdése bizony nagyon fontos Magyarország számára is, mint ahogy a régió több országa számára is, hiszen nagymértékben függünk az orosz energiaforrásoktól, épp ezért minden olyan lehetőség, amely ezt az egyoldalú függést diverzifikálja, Magyarország számára üdvözlendő.

Ráadásul Magyarországnak lehetősége lesz soros elnökségünk alatt nemcsak a kétoldalú kapcsolatokban, nemcsak az energetika területén, hanem akár az orosz-grúz konfliktus rendezésében vagy más EU-s és NATO-val kapcsolatos kérdésekben is aktívan részt venni és segíteni Grúzia ez irányú törekvéseit.

Ezért is üdvözlendő, hogy az orosz-grúz fegyveres konfliktust követően megszületett a nagykövetség 2009-re tervezett nyitásának előre hozásáról szóló döntés. Az új külképviselet a gazdasági diplomácia eszközeit felhasználva sokat tehet a magyar-grúz gazdasági együttműködés fejlesztéséért, új beruházási lehetőségek felkutatásáért is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ezért kérdezem a miniszter asszonyt, hogy milyen, Magyarország számára kézzelfogható előnyöket vár a kormány a kaukázusi térségben való (Az elnök ismét csenget.) fokozott diplomáciai jelenléttől. Milyen lehetőséget lát a politikai-humanitárius kapcsolatok fejlesztése mellett...

ELNÖK: Köszönjük szépen.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): ...a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok élénkítésére?

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 18 2008.11.10. 4:32  17-18

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ha megszólalunk az amerikai elnökválasztás kapcsán, akkor egészen biztosan két gondolattal kell kezdjük. Az egyik a köszönetnyilvánítás hangja: meg kell köszönjük a Bush-adminisztrációnak, a Republikánus Pártnak azt a támogatást, amelyet Magyarországnak adtak az elmúlt években. A másik ilyen gondolat pedig a gratuláció: gratuláció az új amerikai elnöknek. És ez nem pusztán egy kötelező aktus, hanem egy szívből jövő gratuláció, hiszen az Egyesült Államokban valóban történelmet írtak, és ez a történelemírás üzent a világnak is. Azt üzente, hogy lehet egy előítéletek nélküli világra is szavazni.

S természetesen meg kell kérdezzük ilyenkor, mire számíthat Magyarország az új elnöktől, mit hoz magával, milyen politikát. De mivel erről már nagyon sokat szóltak az elmúlt napokban elemzők, újságírók, erről kevesebbet mondanék, hiszen van más tanulsága is ennek a választásnak.

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy Magyarország számára több lehetőséget fog hozni az új amerikai elnök, hiszen a kampánya során folyamatosan több együttműködésről beszélt, és ez a több együttműködés mozgásteret ad Magyarországnak, persze felelősséggel, hiszen felelősen kell használjuk az új kontextus adta mozgásteret. Erre kell odafigyelni a kormánynak, ezek között a körülmények között kell fejleszteni, javítani a magyar-amerikai kapcsolatokat.

De volt más tanulság is, ahogy erről szóltam, hiszen ez a választás a politikai kultúra diadala is lett az Egyesült Államokban és a világban. Néhány eseményt hadd idézzek fel ehhez, hogy megértsék, mire gondolok. A választási kampány során, szeptember 11-én közösen emlékezett meg a két jelölt egy nagyon ádáz politikai kampány során az amerikai tragédiáról, ezzel azt üzenve mindenki számára Amerikában, hogy vannak olyan ügyek, amelyekből nem szabad még egy pártpolitikai kampány során sem pártpolitikát csinálni, egységesen kell mutatni a nemzetnek, hogy együtt gondolkodnak erről az eseményről. (A Fidesz és a KDNP képviselői folyamatosan térnek vissza az ülésterembe.) De ugyanilyen volt a kampányban az amerikai pénzügyi válság kezelése, ahol az éppen akkori elnök, a két jelölt és számos okos ember leült és sokat vitatkoztak, majd egyszer csak megegyeztek arról, hogy hogyan kívánják kezelni a válság hatásait, majd a kialkudott kompromisszumot mind a két fél jó szívvel képviselte kampánykörútján. Tehát nem arra használták föl az amerikai nemzeti csúcsot - hogy így fogalmazzak -, hogy a felelősséget áthárítsák, vagy hogy a különállásukat demonstrálják. Az pedig fel sem merült bennük, hogy ne vegyenek részt bármilyen válságkezelő megbeszélésen. Azért, kérem, mert ők államférfiak és hazafiak, akik tettekkel bizonyítják, hogy tényleg csak Amerika számít.

A másik ilyen tanulságos esemény a választások éjszakája volt, ahol történelmi beszédek születtek, tisztelt képviselőtársaim. Ilyen volt McCain konzervatív szenátor beszéde, aki nem arról beszélt, hogy a nemzet nem lehet ellenzékben, nem arról beszélt, hogy milyen kötél kell ahhoz, hogy minden ellenség lóghasson, nem arról, hogy száműzetésbe vonuló kormány vízióját festi fel, és nem a tévedhetetlenség és a pótolhatatlanság glóriájával a feje fölött, bosszú- és revánsvágytól fűtötten tüzelte támogatóit. Hanem másról: arról, hogy személyesen vállalja a választási vereségért a felelősséget. Csitította az érzelmileg túlfűtött hallgatóságot, hitet tett a nemzet egysége mellett, elismerte ellenfele politikusi és emberi kvalitásait. Sőt, felajánlotta támogatását és jó szándékát az új elnöknek, aki a jövőben az ő elnöke is lesz. Hát lehet így is, tisztelt képviselőtársaim!

Üzen nekünk Amerika, szól megint csak Amerika hangja; van mit tanulnunk politikai kultúrából az Egyesült Államoktól, hiszen van olyan helyzet, amikor a közös ügy, a nemzet követeli meg a közös fellépést, legyen szó válságról, vagy legyen szó magyar-szlovák viszonyról. Ilyenkor felül kell emelkedjünk a pártpolitikai megosztottságon, ami Magyarországon nem gazdasági, nem területi, vallási vagy etnikai okokra vezethető vissza alapvetően, hanem sokkal inkább mi magunk, politikusok csináltuk, ezért a mi felelősségünk változtatni rajta.

S mivel meghallgattam ellenzéki képviselőtársaim reakcióját miniszterelnök úr szavaira, ezért dedikáltan Navracsics Tibor és Semjén Zsolt frakcióvezető uraknak hadd ajánljak egy idézetet: "A felelősség különös dolog. Csak egyetlen személy birtokolhatja. Megoszthatod másokkal, de a rád eső rész ezzel nem lesz kisebb. Átruházhatod, de akkor is veled marad. Elháríthatod, de nem lökheted el magadtól." (Szórványos derültség a Fidesz soraiban. - Dr. Navracsics Tibor tapsol, és fejével Gyurcsány Ferenc felé int: Felolvastad már a miniszterelnöknek is?)

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 6 2008.12.01. 4:19  5-8

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Házelnök Asszony! Tisztelt Ház! "Ős patkány terjeszt kórt miköztünk, a meg nem gondolt gondolat" - írta a költő, és bizony manapság egyre többször tapasztalhatjuk azt, hogy ez a meg nem gondolt gondolat bizony konkrétan a bőrünkön érezhető tettekké is válik. Éppen ezért muszáj beszélni e Ház falain belül is erről, hiszen láthatjuk, hogy ha az erőszak közömbösséget vagy gyengeséget lát, könyörtelenül terjed, és életünk egyre nagyobb területét fogalja el.

Riasztó hazai és külföldi aktualitása is van a mondandómnak, elég a mumbai támadásra gondolni, vagy pedig az elmúlt hetek, hónapok magyarországi eseményeire, ahol Székesfehérváron, Pécsett, Kiskunlacházán vagy bármely más magyar faluban üzenik azt az erőszaktevők: féljetek! És talán idézhetné egy állampolgár Horn Gyula miniszterelnök szavait, aki azt mondta, hogy "ami itten van, az minden, csak nem közbiztonság", és talán ellenzéki képviselőink megörülve, kiabálhatnák is azt, hogy: úgy van, ez a ti felelősségetek, a ti hibátok.

De, tisztelt képviselőtársaim, túl egyszerű volna ez, és túl könnyű lenne ilyenkor a megoldás. Mi itt mindannyian felelősek vagyunk, sőt minden magyar embernek - ugyan különböző mérvű, de mégis létező - felelőssége van ebben. Az Aranykéz utcai támadástól hosszú út vezetett a pécsi Fejlődés utcáig, és ez az út robbantással, lövöldözéssel, fehérporos borítékkal vagy más megfélemlítésre alkalmas eszközzel és cselekedettel van szegélyezve. És ezt az utat szorongással figyelik az erőszakkal szemben tehetetlen állampolgárok, etnikai közösségek, tanárok vagy a mindannyiunkért dolgozó közszolgák, esetleg a sportot szerető békés honfitársaink, és joggal teszik fel a kérdést: mi jöhet még ezen az úton?

Az erőszaknak és a bűnözésnek minden formája ellen fel kell vegyük a harcot, bárhol is üti fel a fejét, legyen szó az utcáról, az iskoláról vagy a családról egyaránt. Azt is meg kell jegyezzük, hogy elfogadhatatlan, ha a törvények megszegői vagy éppen az erőszak-monopóliummal rendelkező, azt védő őrök teszik ugyanezt, és az ő formájukban nyilvánul ez meg.

A legfontosabb kérdés viszont az, fel tudjuk-e venni a kesztyűt, meg tudjuk-e nyerni a harcot. És ehhez élnünk kell minden rendelkezésre álló eszközzel. Ilyen eszközök lehetnek az alkalmas és alkalmazható törvények, a jól működő ügyészség és rendőrség - amely minden más megfontolást félretéve, csak az igazság kiderítését és a rend védelmét szolgálja -, kiszámítható és megbízható igazságszolgáltatás a bíróságra, törvénytisztelő, a társadalmi normákat követő egyénre és közösségre egyaránt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sokféle erőszak van, és sajnos nem mindegyik minősül bűncselekménynek. De egyértelműen mindegyik rombol, megaláz és sérüléseket okoz. Szavak, jelképek, szimbólumok kisajátítása is minősülhet lelki terrornak és virtuális erőszaknak. Nekünk nemcsak felelősségünk, hanem konkrét lehetőségünk is van, hogy visszafordítsuk ezt a folyamatot. Ehhez persze nemcsak törvényekre van szükség, hanem belátásra is, hogy még csak hallgatással sem támogatunk ordas eszméket és másokat félelemben tartó magatartásformákat.

Sokat hivatkozunk manapság Írországra, de van egy olyan írországi példa, ami talán kevesebbszer hallatszik: tíz-húsz évvel ezelőtt Írországban még minden egyes bűncselekmény elkövetésekor, felderítésekor hozzátette a nyomozó hatóság, hogy protestáns vagy katolikus volt az elkövető. Ezt ma már, hála istennek, nem teszik; és mi is elveszítjük a lényeget, hiszen az erőszaknál nem az erőszakot tevő kiléte, mibenléte a fontos, hanem az erőszak maga. Ha nem erre figyelünk, tévútra juthatunk. A tévutat pedig felismeri a társadalom vagy annak egy csoportja, és ő is félni kezd, mikor kerül rá a sor. És aki fél, sokszor rosszul cselekszik, erre is láttunk példát az elmúlt hetekben. S tudjuk, az erőszak erőszakot szül. A folyamat elindult, meg kell hogy állítsuk. És ez fontosabb, mint a pártpolitika. A szavazatmaximalizáláshoz nem támaszkodhatunk kritika nélkül minden erőre. Vannak pillanatok és helyzetek, amikor nem szabad hezitálni, és merni kell elhatárolódni!

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 200 2008.12.15. 0:55  197-207

MESTERHÁZY ATTILA, a külügyi és határon túli magyarok bizottságának előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az európai integráció alapértékei iránti elkötelezettségből, a nemzetek békés egymás mellett élésének szellemében, a közös történelmi múltunkból és abból kiindulva, hogy a térség stabilitásának egyik legfontosabb alapja az emberi és kisebbségi jogok biztosítása, a magyar parlament és annak négy parlamenti pártja fontosnak tartotta, hogy egy ilyen politikai nyilatkozatban alapozzuk meg azt a párbeszédet, ami a két ország vezető politikusai között az elmúlt időszakban elindult. Ezt a parlamenti határozatot előzetesen több ötpárti szakértői és politikai egyeztetés előzte meg. Ezt a javaslatot megtárgyalta a külügyi és határon túli magyarok bizottsága, és egyhangúlag támogatta ennek elfogadását. Úgyhogy én ennek szellemében kérem az Országgyűlést, hogy fogadja el ezt a politikai nyilatkozattervezetet.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 136 2009.03.23. 2:12  135-142

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Az utóbbi időben néhány szomszédunk, akiknek az államhatárain belül nagyon nagy létszámú határon túli magyarság is él, számunkra nehezen emészthető dolgokat mond, és néha akár mondhatjuk, hogy tesz is, akár szurkolók utaznak futballmeccsre, akár az államelnök kíván részt venni egy nemzeti ünnepen Erdélyben. Ezekben a jelenségekben, amiket tapasztalhatunk a környező országok részéről, egészen biztosan benne rejlik a több évszázados közös történelmünk, és annak számos, fel nem dolgozott traumája és konfliktusa.

Éppen ezért fontos az, hogy azokban az esetekben, amikor magas szintű állami vezetők vesznek részt ilyen nemzetközi tárgyalásokon - és hál' istennek nagyon sokan nagyon széles nemzetközi kapcsolatrendszert ápolnak -, akkor fontos, hogy egy professzionális szervezet legyen az, amely odafigyel ezekre a találkozókra, előkészíti ezeket a találkozókat, figyel arra, hogy mi az, ami felvethető, milyen lépéseknek milyen konzekvenciája lehet, milyen mozgástere van az adott szereplőnek ezeken a tárgyalásokon. Ez nagy elemzőkészséget, rutint és szakmai tudást, professzionalizmust igényel. Éppen ezért nagyon helyes, ha egy ilyen esetben az erre szakosodott intézmény vesz ebben részt, amely a Külügyminisztérium.

Éppen ezért értetlenül álltunk az előtt a helyzet előtt, ami a köztársasági elnököt érintette, hiszen az ő, úgymond csuklóztatása méltánytalan és barátságtalan dolog volt a román hatóságok részéről. Éppen ezért kérdezném külügyminiszter asszonyt arról, tudta-e a magyar Külügyminisztérium, hogy az RMDSZ és magyar politikusok között volt egyeztetés a leszállási engedély megtagadása után, hiszen erről egy rádióműsorból értesülhettünk az RMDSZ ügyvezető elnökétől. Esetleg konzultált-e az RMDSZ a külüggyel? Van-e a Külügyminisztériumnak bármilyen mechanizmusa a megszokottakon kívül a környező országok külügyminisztériumával, hogy a hasonló eseteket esetleg válságkezelés szempontjából használni tudja? Köztársasági elnök úr konzultált-e a Külügyminisztériummal a romániai fogadtatásáról és annak esetleges következményeiről? Megfelelő szerepet kap-e a Külügyminisztérium a felső szintű találkozók szakmapolitikai előkészítésében?

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 140 2009.03.23. 1:07  135-142

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Válaszából kiderült számomra, hogy miközben történt a hagyományos értelemben vett előkészítése ennek a találkozónak, és az ekkor szokásos, professzionális előkészítés is megtörtént, mégiscsak valahol valamilyen formában homokszem került a gépezetbe, és ez talán azt erősíti, hogy ezekben az esetekben érdemes a szokásostól eltérő gondossággal vagy mechanizmusokat alkalmazva előkészíteni az ilyen találkozókat. Hiszen a köztársasági elnöknek a nemzetközi programjai szerintem fontosak az országnak, előrevihetik a kétoldalú kapcsolatokat akkor, ha az ilyen típusú konfliktusokat előre meg tudjuk akadályozni, vagy legalábbis fel tudunk rá készülni.

Úgyhogy én azt kérném külügyminiszter asszonytól, hogy azon adott esetben érdemes lenne gondolkodni, hogy mivel ezek a hagyományos csatornák akár egy belpolitikai kampány miatt, akár bármilyen más, előre nem várható esemény miatt fölülírhatják a normál diplomáciai együttműködés csatornáit, talán érdemes ennél kevésbé szokványos csatornákat is igénybe venni az ilyen ügyek előkészítésekor.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 126 2009.03.30. 2:10  125-128

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt hetekben számos olyan újságcikk jelent meg, amely arról szólt, hogy a sportegyesületek nagyon kevés állami támogatást kapnak, és ez számukra komoly működési zavarokat okoz. Az állam nem kellő szerepet vállal az ő finanszírozásukban, ráadásul a finanszírozás is nagyon kötött, nem kvázi szabad felhasználásra kapják meg a pénzt az egyesületek, és ez további nehézségeket okoz számukra. Ezzel egyidejűleg az a hír is megjelent, hogy a Nemzeti Sporttanács, a Magyar Olimpiai Bizottság és a Nemzeti Sportszövetség egy új, jobban ellenőrizhető egycsatornás finanszírozási rendszer felállítását kezdeményezi, hogy a civil szervezetek több szerepet kapjanak a döntéshozatalban.

Azt gondolom, miközben a kezdeményezés jó, mégis felmerül néhány kérdés. Először is az, hogy az ilyen típusú egyeztetési folyamatba szerintem érdemes bevonni az állami sportvezetést is, és engedjék meg, hogy egy másik szerepemből élve azt mondjam, hogy a Sportegyesületek Országos Szövetségét is, amely az egyesületek ernyőszervezete.

A másik probléma, amit felvet ez a javaslat: 2004-ben a sporttörvény módosítása pont arra tett kísérletet, hogy egy egycsatornás finanszírozási rendszer alakuljon ki, amelyben nagyobb a civil szervezetek szerepe. Ez akkor az imént említett köztestületek ellenkezését váltotta ki. Érdemes lenne tudni, hogy miben változott azóta ezen szervezetek, köztestületek álláspontja.

A harmadik kérdés arról szól, hogy az állam adott esetben vonuljon ki a sport finanszírozásából, illetve vállaljon kisebb szerepet. Véleményem szerint ez nem helyes, mert a jelenlegi pénzügyi válság során a szponzoráció és az önkormányzati források is éppen csökkennek, és így szűkül az egyesületek pénzszerzési lehetősége is.

Szeretném megköszönni miniszter úrnak azt a plusz 90 millió forintos támogatást, ami a 115 millió forint fölött az egyesületek számára odaítélésre került. Ez nagyban segítette az egyesületi gondok enyhítését.

Azt viszont szeretném megkérdezni miniszter úrtól, hogyan alakult az egyesületi támogatás az elmúlt években, és mi a véleménye a sporttámogatási rendszer átalakítását kezdeményező javaslatról.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 22 2009.04.14. 6:52  5-33

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sajnálom, hogy Navracsics Tibor nincs a teremben, és nem tudok egy-két mondatban személyesen az ő szemébe nézve reagálni arra, ami elhangzott az imént itt, ebben a Házban. Ő tiszteletet követelt magának, az Antall-kormánynak, miközben beszédében senkinek nem adott tiszteletet. (Moraj a Fidesz soraiból.)

De nézzük csak azt a nagy tiszteletet, amit Orbán Viktor adott meg az Antall-kormánynak abban a beszédében, amiből Lendvai Ildikó már idézett. Így hangzik: "Akkor egy választásokon - tehát '90-ben - győztes, a választók többségének bizalmát élvező kormány terjesztette elő, hogy mit akar tenni, merre akarja vezetni az országot. Ma egy megtépázott tekintélyű, támogatását vesztett, éppenhogy koalíció kér bizalmat néhány hónapra, hogy aztán lelépjen a színről. A mai vita hatására úgy tűnik, mintha új kormány jönne, pedig csak a régi távozik. Némi malíciával azt mondhatnám, hogy ez a kormány úgy megy, mintha jönne." Micsoda módon összecsengenek Navracsics Tibor mostani szavaival ezek a gondolatok.

De Navracsics Tibor emlegette az MSZMP-t is. Hadd idézzek még egy mondatot Orbán Viktortól! "Mondjuk ki nyíltan: az eltelt rendszer a többpárti demokrácia jobb és kívánatosabb..." - bocsánat. "Mondjuk ki nyíltan (Derültség a Fidesz soraiból.): az eltelt három és fél év - klasszikusokat csak pontosan szabad idézni, képviselőtársaim (Derültség az MSZP soraiból.) - a magyar polgárok többsége számára nem bizonyította be, hogy a mai rendszer, a többpárti demokrácia jobb és kívánatosabb rendszer lenne, mint az előző volt." (Mozgás és zaj a jobb oldalon.) Hát persze, hiszen akkor a Fidesz még a liberális oldalon állt. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hahaha!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Navracsics Tibor demokráciát, alkotmányosságot kért számon, kordonokról beszélt. Azt szeretném Navracsics Tibor figyelmébe ajánlani, hogy nem a konstruktív bizalmatlansági indítvány az, amely a demokráciától idegen vagy az alkotmányos rendtől idegen volna. Az emberek véleménye, hite, értékrendje miatti megfélemlítés az, ami antidemokratikus, ami alkotmányellenes. Ezért elvártam volna öntől, Navracsics úr - mint a demokráciát tűzzel-vassal védő jogász politológustól, tehát aki a jogszabályokat és a politikai rendszert nagyon jól ismeri -, hogy felszólaljon a vélemény szabadságáért, elítélje a Molotov-koktélos támadásokat, a robbantási kísérleteket, a fehérporos támadásokat. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, ma mi, holnap önök jöhetnek. A radikális mozgalmaknál nincsen megállás. Ehelyett Navracsics Tibornak pusztán Lendvai Ildikó élcelődésére jutott ideje.

Az is egy nagyon érdekes megfigyelés volt Navracsics úr szavaiban, hogy ő csak a hatalomról beszélt, és személyeskedett, egy szót sem ejtett arról, hogy milyen problémák állnak az ország előtt, és mik a lehetséges megoldások. (Dr. Szűcs Lajos: Ez a kormányprogram?) De hogy pontosítsak, talán egy dolgot mégiscsak mondott (Révész Máriusz közbeszól.), azt mondta, hogy a megoldás az előrehozott választás. Köszönöm szépen Révész Máriusz úrnak a segítségét - sokat segít a közbekiabálásával kulturált módon. (Derültség az MSZP soraiból.) A megoldás egyenlő az előrehozott választással. El is kezdtem rajta gondolkodni, hogy ez az előrehozott választás valami fantasztikus csodaszer lehet, hiszen ha tényleg megtörténnének az előrehozott választások, akkor egészen biztosan szárnyalásnak indulna a tőzsde, megállna a gazdasági világválság nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon, a forint pedig hihetetlen módon erősödne.

Azt gondolom, ezzel szemben, tisztelt Navracsics úr, tisztelt Fidesz-frakció, válság van Magyarországon, gazdasági világválság. Ebben az esetben hadd idézzem Széchenyi szavait, aki egyszer azt mondta, hogy Magyarország pillanatai drágák, munkahelyek szűnnek meg, egzisztenciák kerülnek veszélybe, éppen ezért a nemzet érdeke a határozott, azonnali és hatékony cselekvés.

Mi egy hármas célt tűztünk ki magunk elé az elmúlt időszakban: legyen új miniszterelnök-jelölt, legyen egy határozott válságkezelő program, és legyen ehhez szélesebb parlamenti támogatás. Ma ezt a folyamatot tudjuk lezárni szavazásunkkal, és ez mindenféleképpen politikai eredmény, azon pártok politikai eredménye és sikere, akik e mögött a kormány mögött állnak. De természetesen azoknak a frakciótársaimnak is igazuk van, akik arról beszéltek - és a politikai nyilatkozathoz néhány hozzáfűzött gondolatot illesztettek -, hogy a megszorítás nem egyenlő a válságkezeléssel; szükséges, de nem elégséges feltétel.

Be kell indítani a gazdasági növekedést, hogy a jóléti kiadásokat ebből lehessen finanszírozni és ne hitelekből, kezelni kell a válság negatív társadalmi hatásait, hogy Magyarország a válság után egy erősebb országként, versenyképesebb országként kerülhessen ki. Természetesen plusz egy dologra még szükség van, ez pedig az önkorlátozás, hogy ne legyenek kivételek. Örömmel vettem Bajnai Gordon úr szavaiból azt, hogy magán kívánja kezdeni az állam a takarékoskodást. Ez igaz kell hogy legyen a politikára, de a gazdaságra is. Aki áldozatot kér, annak áldozatot is kell vállalnia.

Mi, MSZP-frakció vállaljuk ennek a feladatnak a terhét, mert szeretjük a hazánkat. Kétszáz hazafi ül itt körülöttem, mögöttem (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Jaj!), akik kellően bátrak ahhoz, hogy tegyenek a nemzetért, és ne csak a népszerűségi mutatókat figyeljék. Navracsics Tibor félelemről beszélt, hogy nem merünk a választók szemébe nézni. Annál kényelmesebb dolga talán nem lehetett volna az MSZP-nek, ha bedobja a gyeplőt, és azt mondja, legyen előrehozott választás, és a zsűriből nézve figyeljük azt, ahogy a Fidesz-kormány adott esetben küzd a válság megoldásával. Mindeközben azt mondhatom, valódi bátorság és nem félelem az, amikor egy képviselő - sokunkra igaz ez - parlamenti képviselői helyét is kockáztatja csak azért, hogy segíthessen az országán. Mi ez, ha nem hazafiság, és mi ez, ha nem a választók tisztelete?!

Azzal, hogy önök azt az érzést keltik, hogy létezik egy kevésbé fájdalmas, sokkal egyszerűbb megoldás, félrevezetik a társadalmat. Ez az önök felelőssége, önöknek kell majd elszámolnia a választóikkal. Hogy Navracsics Tibor szavait idézzem, majd önöknek kell ezzel a gondolattal a választóik szemébe is nézni. Én a magam részéről mindent el fogok követni annak érdekében, hogy ez a válságkezelő program sikeres legyen.

Azt szeretném a képviselőtársaim figyelmébe is ajánlani, hogy a sors vagy a Jóisten - attól függ, hogy ki miben hisz - ismét ránk rótta ezt a nehéz terhet, mint 1995-ben. Éppen ezért arra fogom biztatni az MSZP-s képviselőtársaimat, hogy álljanak e mögé a program mögé, és merjünk kormánypártiak lenni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 10 2009.04.20. 5:02  5-16

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy figyelemmel hallgattam Navracsics Tibor frakcióvezető úr... (Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.) Nemhogy örülnének, képviselőtársaim, hogy odafigyelek arra, amit az önök frakcióvezetője mond. Szerintem jobban tennék, ha önök is odafigyelnének arra, amit mi mondunk, és akkor a végén még értelmes párbeszédet is tudnánk folytatni ebben a Házban. (Taps az MSZP soraiban.)

Egy mondás jutott eszembe, miközben Navracsics Tibor beszélt - én csendben hallgattam az ő hozzászólását -, az a régi mondás, hogy bagoly mondja verébnek. Az jutott eszembe: folyamatosan azt a hibát követi el Navracsics úr, hogy állandóan csak azokat a tényeket emeli ki az elmúlt időszakból, amelyek az ő saját érvelését erősítik, azokat viszont, amelyek gyengítenék az érvelését, bizony elegánsan figyelmen kívül hagyja. Kicsit zavarba is hozott Navracsics úr, mert arról beszélt, hogy az egész világválság oka az MSZP-kormány (Moraj, közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiban.), és igazából minden rossz eredendője az, hogy az elmúlt időszakban, az elmúlt hét évben az MSZP kormányzott, s ez súlyosbította ezt a szituációt. Akkor viszont nem egészen értem, Navracsics úr, most akkor szükség van azokra az intézkedésekre, amiket a miniszterelnök úr elmondott, vagy nincs. Mert ha ön azt mondja, hogy mi az elmúlt hét évben ennyi sok rosszat tettünk, és ezért kellenek ezek az intézkedések, akkor a mellé kellene állni, hogy ezeket az intézkedéseket minél gyorsabban, minél hatékonyabban tudjuk bevezetni. (Taps az MSZP soraiban. - Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.)

A másik: az a program, amit a miniszterelnök elmondott, nemcsak a cselekvés, hanem a felelősség programja is. Az MSZP-frakció azért sorakozott föl e mögé a program mögé és azért tartja nagyon fontosnak az azonnali és gyors cselekvést, mert ez ad Magyarország számára egy kettős esélyt. Az egyik esély mindenféleképpen a válság negatív hatásait fogja kezelni, a másik pedig lehetőséget ad az új kezdetre. Erre az új kezdetre Magyarországnak szüksége van, hiszen valamikor vége lesz a válságnak, nemcsak itt, a világban is, és ebben az esetben Magyarország egy új starthelyzetbe kerülhet, amiben ez a program azáltal, hogy a munkahelyek megőrzését segíti, hogy a foglalkoztatás bővítését támogatja, hogy a növekedés beindítására alapoz és csökkenteni akarja a negatív társadalmi hatásokat, mindenképpen alkalmas arra, hogy ezt az új kezdetet, ezt az új esélyt Magyarország számára megadja.

Azt is örömmel hallottam miniszterelnök úr szavaiból, hogy arányos közteherviselésről beszélt és nem egyenlő közteherviselésről, hiszen ha ilyen áldozatokat várunk az emberektől, akkor teljesen természetes, hogy abból mindenkinek ki kell vennie a részét, nem lehet kivétel; úgy is mondhatnám, hogy a kivétel nem gyengítheti a szabályt. Az MSZP-frakció képviselői nagyon sok észrevételt tettek az elmúlt napokban, hogy hogyan lehet ezt a programot kiegészíteni azokkal az eszközökkel, azokkal az elemekkel, amelyekkel valóban sokkal arányosabbá lehet tenni a közteherviselést. Én ebből egyet kiemelnék, a 18 százalékos áfakulcsot, amely a teljes kenyérre, illetőleg a távhőre fog vonatkozni, ezáltal az áfaemelés terhét megosztja a társadalomban.

Azt gondolom, hogy ehhez a programhoz, ennek a programnak a képviseletéhez bátorságra és őszinte beszédre van szükség, nem pedig összevissza beszédre. Az elmúlt napokban olvastam az újságban, nem olyan rég még arról beszélt a Fidesz frakciója, hogy az IMF-fel, a Világbankkal és az Európai Központi Bankkal kötött megállapodása a magyar kormánynak az ördögtől való és tulajdonképpen a hazaárulással egyenlő, most pedig vezető gazdaságpolitikusaikat és pénzügypolitikusaikat arról halljuk beszélni, hogy ha a Fidesz-kormány potenciálisan hatalomra kerül, akkor bizony ő is gondolkodna ennek a szerződésnek a meghosszabbításán. Régen csak azt hallottuk, hogy nincs szükség kiadáscsökkentésre, majd most a hétvégén rendezett konferencián több közgazdászuk arról beszélt, hogy igenis szükség van a kiadások csökkentésére, mégpedig a szociális kiadások csökkentésére is. Ha jól emlékszem, Járai Zsigmond mintha egy 2000 milliárdos csökkentésről beszélt volna.

De azt sem felejthetjük el, hogy amikor 2002-ben a 13. havi nyugdíjat bevezette a szocialista kormány, akkor bizony önök voltak azok, akik nem támogatták a 13. havi nyugdíj bevezetését. Most pedig úgy állnak fel, hogy egyszerűen tűzzel, vérrel, vassal védik a 13. havi nyugdíjat. Igaz, közben már érdemes a figyelmünkbe idézni Varga Mihály szavait, aki azt mondta, hogy a legvégsőkig kell védeni a 13. havi nyugdíjat, de hát előfordulhat olyan szituáció, amikor már nem lehet tovább védeni. Nos, ez történt ebben az esetben is. Azok az intézkedések, amelyeket a miniszterelnök úr elmondott, arról szólnak, hogy a legvégső határig kellett elmennünk, és ott kellett a jó, a rossz és a rosszabb között választani.

Azt gondolom, hogy ennek a programnak a végrehajtása a magyar nemzet érdekét szolgálja, éppen ezért az MSZP-frakció elszántan ki fog tartani e mögött a program mögött.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 20 2009.05.04. 5:00  5-22

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hallgatva Navracsics Tibor szintén nagyívű hozzászólását, amit megértettem, hogy az aranykor... (Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.) - legalábbis akkor megpróbáltam megérteni, hogy örüljenek az ellenzéki képviselők is. Azt megértettem, hogy az aranykor a magyar történelemben tulajdonképpen 1998 és 2002 között volt, de mégiscsak hadd ajánljak egy dakota közmondást az önök figyelmébe, mert ezt az önök elnöke egy időben nagyon szerette. Ez a dakota közmondás így hangzik: hogyha nem látod a ló fejét, az nem biztos, hogy a ló hibája, lehet, hogy pusztán csak fordítva ülsz rajta. (Derültség. - Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.) Azt gondolom, nagyon fontosak... Köszönöm, hogy tetszik önöknek is, még fogom önöket ilyenekkel gazdagítani, ha van hozzá kedvük.

Sokat beszéltek azokról a kérdésekről is, hogy nem támogatják Magyarországon az Európai Uniót. Nem csak Magyarországon nem támogatják; ez a fajta tendencia Európában mindenhol megfigyelhető, és ez teljesen természetes, különösképpen Magyarországon, hiszen ahogyan többen is elmondták, bizony az Európai Unióval kapcsolatban eléggé irreális várakozásai voltak a magyar embereknek, hiszen ugyanaz zajlott le, mint 1989-ben, azt gondoltuk, egyik pillanatról a másikra valami csoda fog történni Magyarországon, és az életszínvonalban valamilyen ugrásszerű változás fog bekövetkezni. Ez természetesen 1989-ben sem tudott sajnálatos módon így megvalósulni, és azután természetesen a 2004. évi EU-csatlakozás esetében sem.

De természetesen lehet azt mondani, hogy ezek szerint vannak azért szerencsésebb nemzetek, mint a magyar nemzet, hiszen egyvalami megfigyelhető emellett az Európai Unió sok országában: ott képes volt adott esetben a legnagyobb ellenzéki párt és a kormányzó párt összefogni a magyar nemzeti érdek szolgálata érdekében, és együtt tudtak működni kimondottan az európai uniós tagságból fakadó előnyök kihasználásában. Volt olyan ország, ahol ehhez 15 évre volt szükség, ilyen volt Írország, de legalább 15 év után megértették azt, hogy szükség van az összefogásra, hiszen a nemzet érdekét szolgálja az együttműködés; és voltak olyan országok, Spanyolország, Portugália, amelyek ezt egy kicsit hamarabb ismerték fel, éppen ezért talán hamarabb tudtak sikert is elérni.

Ugyan csak öt évre vagyunk az európai uniós csatlakozás után, de ez már egy eredmény, hiszen a csatlakozás előtt, 1990 óta mindig azt hallhatta az összes magyar kormány, hogy éppen öt évre vagyunk az európai uniós csatlakozástól, hiszen 1990-ben is ezt ígérték, 1995-ben is és 2000-ben is. Most már, hála istennek, arról beszélhetünk, hogyan telt el az elmúlt öt évünk az Európai Unióban. Azt gondolom, ahhoz kevés, hogy meghúzzuk a végső mérleget az uniós tagsággal kapcsolatban, de arra mindenféleképpen elég, hogy kimondhassuk azt, amit egyébként Pöttering európai parlamenti elnök úr is - aki kereszténydemokrata német politikus -, hogy egyértelműen sikernek könyvelhetjük el Magyarország uniós csatlakozását és a többi akkor csatlakozott országét is, hiszen Magyarország, a magyar nemzet mindig is Európa része volt, még akkor is, hogyha pár tíz évre a történelem intézményesen elszakította Európától, de ez az intézményes csatlakozás 2004-ben megtörtént.

Engedjék meg, hogy ha már biztosan nem tudok olyan emelkedett stílusban beszélni, de mégis a köszönet hangján hadd köszönjem meg az Antall-, a Bokros- (Sic!), az Orbán-kormánynak és a Medgyessy-kormánynak is azt, amit tett az ország érdekében, hiszen ezek nélkül a kormányok nélkül egészen biztosan nem juthattunk volna el az uniós csatlakozásig. Ez azért is nagyon fontos, mert ebben volt egy külpolitikai egyezség a különböző parlamenti pártok között: az első szabadon választott kormány meghatározta az első számú külpolitikai prioritásunkat, ez akkor az euroatlanti integráció volt, és az egymás után következő kormányok mindvégig tartották magukat ehhez a célkitűzéshez.

Ha lehet azt mondani, hogy 2002 valamiben a fordulat éve volt, akkor egészen biztosan ez az, hogy ez a fajta konszenzus megszűnt, mégpedig a Fidesz által, hiszen addig egyértelmű volt, hogy az euroatlanti integráción és ezen az úton való továbbhaladás egyértelmű cél, a nemzet érdekét szolgálja. 2002-től megítélésem szerint pártpolitikai érdekek mögé sorolták ezt az egyébként nagyon fontos célrendszert, és ennek lehettünk a tanúi folyamatosan az elmúlt öt, hat, hét évben.

(13.50)

Azt gondolom, azt kívánhatjuk magunknak csak a következő évekre, amíg az Európai Unió tagjai leszünk, hogy egyik oldalról soha senki se kérdőjelezze meg ennek a döntésnek a fontosságát, már csak a rendszerváltozás miatt sem. Talán nem szerencsések az olyan mondatok, mint amit a Fidesz alelnökétől, Varga Mihálytól vagy Pelczné Gáll Ildikótól hallhattunk, hogy adott esetben még azon is kellene gondolkodni, hogy érdemes-e Magyarországnak az Európai Unió tagjának lenni.

Szeretném azt jelenteni, hogy a Magyar Szocialista Pártban, a frakcióban soha nem vetődött fel ez a típusú feltevés. Azt gondoljuk, hogy helyesen döntött az ország és annak kormánya '90-ben, és azóta minden egyes olyan politikus helyesen döntött, aki az Európai Unió mellett áll ki és nem azzal szemben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 10 2009.05.25. 5:13  1-12

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én is azzal kezdeném, amit Hargitai János képviselő úr mondott, hogy valóban megmosolyogtató, csak inkább az, amit önök mondanak, hiszen azt kell hogy mondjam, mind Navracsics úr, mind Kóka frakcióvezető úr figyelmébe azt hadd ajánljam, hogy az igazságot folyton ismételni kell, mert a hazugságot is örökké ismétlik. Azt gondolom, hogy érdemes ezzel kezdeni ezt a mondatot (Közbeszólások és taps a Fidesz padsoraiból.), hiszen a Fidesz frakcióvezetője folyamatosan olyan számokat említ, amely számok adott esetben, hogyha normál gazdasági körülmények között lennénk, akkor bizony akár még helytállóak is lennének. De hát eközben a világban egy soha nem látott világgazdasági válság van, amely nem az elmúlt 5-10 évre visszamenőleg van úgy deklarálva, hogy ez egy világméretű, soha nem látott válság, tisztelt frakcióvezető úr, hanem az elmúlt 40-50 év legsúlyosabb válságáról beszélnek.

Számos jelentés az OECD-ben, az EU vagy akár a NATO parlamenti közgyűlésének számos jelentése foglalkozik azzal a ténnyel, hogy soha nem látott világgazdasági válsággal szembesülünk, ami nemcsak pénzügyi válságot jelent, hanem egy reálgazdasági válságot is.

Az elkerüli a figyelmét Navracsics úrnak, hogy nemcsak Magyarországon csökkennek vagy rosszabbodnak ezek a mutatók sajnálatos módon, hanem sajnos az egész világban. S mivel egy globális világban élünk, a külföldön, például Németországban, az Egyesült Államokban, máshol rosszabbodó mutatók előbb-utóbb begyűrűznek bizonyos időeltolódással Magyarországra is, hiszen ugyanúgy csökken a GDP nemcsak Magyarországon, hanem számos más országban, legutóbb például Nagy-Britanniában vagy éppen Németországban az elmúlt 30-40 év legrosszabb adatainak tanúi az ott élő emberek. Ugyanúgy nő a munkanélküliség mindenhol, de ugyanúgy nő az államadósság is, és éppen arra hívja föl a figyelmet több nemzetközi szervezet, hogy nem lehet a gazdaságot csak ezeknek, az államháztartási hiánynak és az államadósság növelésének rovására folyamatosan, hosszú távon javítani.

Tehát ezért azt gondolom, hogy minden egyes számot, amit Navracsics úr elmondott, egészen biztosan kontextusban kell elemezni, mert különben félrevezető következtetésekre csábít bennünket, és sokkal inkább a demagógia oltárán áldozza föl a racionalitást, mintsem valódi vitát generálna.

Azt gondolom, hogy most már a Fidesz túllépett a saját szakértőin is, hiszen a Jövőkép című dokumentumban számos, Fideszhez közel álló szakértő fogalmazta meg sok esetben ugyanazokat a lépéseket, mint amiket a kormány tervez. Ez egyébként adott volna lehetőséget egy racionális vitára, szakmai vitára itt a parlamentben, de még mielőtt ez megtörténhetett volna, gyorsan a Fidesz - hogy Szijjártó Pétert idézzem, politikai döntés született - lesöpörte már a saját szakértőinek az álláspontját is a porondról.

Úgy tűnik, hogy abban egyetértünk, hiszen minden hozzászóló beszélt róla, hogy az adórendszerünk rossz, hiszen túl bonyolult, és túl nagy terheket rak a munkából élők számára, és túl nagy terheket rak a vállalkozásokra is. Azt gondolom, ebből az a lépés következik, hogy egyrészt egyszerűsíteni kell az adórendszert, másrészről pedig csökkenteni a terheket. A magyar kormány pontosan erre tesz javaslatot, hiszen az szja-kulcs módosításával 200 ezer forint havi bruttó kereset esetében a módosítás után 180 ezer forint nettó pénzt hagyunk ott az emberek zsebében. Nem egészen értem, hogy ez az adócsökkentés, hogy ez a pénz ott maradjon az állampolgárok zsebében, miért nem támogatható a Fidesz részéről. Mint ahogy azt sem értem, hogy a járulékcsökkentésben bekövetkező változást miért nem támogatja a Fidesz, mikor azt halljuk, hogy az ő célkitűzésük is ez volt.

Azt gondolom, hogy természetesen válsághelyzetben egy ilyen adócsökkentést valahol máshol ellentételezni kell, és egy igazságos úton indult el a kormány, nevezetesen a fogyasztási típusú adókból és a vagyoni típusú adókból kívánja ezt a bevételkiesést beszedni, hogy nullszaldós legyen ez az adóátrendeződés. Azt gondolom, hogy ez teljesen igazságos, hiszen aki többet fogyaszt, az nagyobb adót fizet, aki pedig gazdagabb, az is több terhet kell hogy vállaljon a közös terhekből.

Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert még a mai rendszerben sem elég a bevétel ahhoz, hogy az állam kiadásait finanszírozzuk. Ezt fontos hangsúlyozni, ami Navracsics úr szavaiból kiderült, hogy egy oldalról adócsökkenést szeretnének, aztán kiadásnövelést szeretnének, de mindezt úgy, hogy ne legyen több hitelfelvétel, emellett viszont a valóság egy valódi korlát ebben az esetben, hiszen a gazdasági válság nem enged nagyobb gazdasági növekedést - nem tudom, hogy ezt a hármast hogyan tudják előállítani. Szeretném megjegyezni, ez egyébként már Kádár Jánosnak sem sikerült, amikor erre kísérletet tett.

Zárásképpen pedig azt nem értem, hogy ami a Fidesz-kormány idején Torgyán Józseffel szemben adott esetben igaz volt, az miért változott meg mostanság. Akkor úgy fogalmazott az önök miniszterelnöke, hogy bizony, aki valamire többet szeretne költeni, annak arról is kell beszélnie, hogy ezt honnét venné el; ezzel mindig adós marad a Fidesz.

Végül pedig azt szeretném mondani (Az elnök csenget), hogy nem könnyű döntéseket hoz a kormány, de mivel ez egy igazságos, baloldali és a nemzet érdekeit szolgáló program, ezért az MSZP-frakció támogatja a kormányt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

(13.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 171 2009.06.15. 1:21  165-172

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Ha hangot adnak, akkor megköszönöm, mert talán az MSZP-frakció is el tudja mondani a véleményét.

Szégyen, amit a Fidesz-frakció tesz. Azt gondolom, ekkora hazugságot, mint amit a Fidesz-frakció ma elkövetett, rég nem látott ez a Ház. (Nagy taps az MSZP padsoraiban. - Közbekiáltások ugyanott: Úgy van! Pfúj!) Megdöbbentő, amit a fideszes képviselők tesznek.

Az ügyrendi javaslata az MSZP-frakciónak az, hogy azonnal hívjuk össze a házbizottság rendkívüli ülését, és adjon érvényt a Fidesz-frakció, ha ennyire fel van háborodva ez ellen, hogy nyílt gombnyomásos szavazással szavazzunk. (Hosszan tartó, nagy taps az MSZP padsoraiban. - Közbekiáltások ugyanott: Éljen!)

Az MSZP-frakció nem véletlenül kérte a mai nap folyamán, hogy így történjen meg ez a szavazás, erre lehetőség lett volna, ha a Fidesz támogatta volna ezt a kezdeményezést, éppen azért, hogy kiderüljön, hogy ki hazudik ebben a Házban. Ezzel a kivonulással számunkra egyértelművé vált, hogy a Fidesz. (Nagy taps az MSZP soraiban. - Balogh József: Hazugok! - Közbekiáltás az MSZP soraiból: Úgy van!)

(16.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 10 2009.06.29. 5:43  1-14

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Navracsics úr szavai alapján egy ősi távol-keleti szoborkompozíció jutott az eszembe; itt három majom ül egymás mellett: az egyik befogja a fülét, a másik befogja a szemét, a harmadik pedig befogja a száját. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.) Ezt a szoborkompozíciót egészen biztosan módosítani kellene, amikor fideszes hozzászólókat hallgatunk, legalábbis az utolsót, mert az nem fogja be a száját egészen biztosan, hanem ugyanazt szajkózza folyamatosan, amikor megszólal. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Lendvai Ildikó.) Azt gondolom, hogy amikor Navracsics úr arról beszélt, hogy ki mer szembenézni a válsággal és ki nem, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy mi, szocialisták legalább szembe mertünk nézni a válsággal, és vannak javaslataink arra, hogyan lehet leküzdeni ennek a válságnak a hatásait.

Ön arról beszélt, hogy durván beavatkozik a kormány, amikor a beteg gyógyításáról szólt, és ezt a hasonlatot alkalmazta, én meg azt mondanám, hogy önök pusztán csak rá akarnak olvasni erre a betegre. Az pedig, tudjuk, a legkevésbé hatékony megoldás. Valóban, az ülésszak vége alkalmat arra, hogy a válságkezelés egy szakaszát lezárjuk, és megnézzük, hogy miről szólt ez a válságkezelés az önök szóbeli interpretációja helyett. Ez a válság arról szólt, hogy az országot meg kellett menteni egy nagyobb bajtól, stabilizálni kellett a forintot, a nemzetközi pénzügyi világban vissza kellett szerezni a bizalmat, az államháztartás hiányát kordában kellett tartani, munkahelyeket kellett megőrizni, nem úgy, ahogy Navracsics Tibor úr említette, hiszen több tízezer munkahelyet őriztünk meg, ehhez közvetlen állami támogatásokat adtunk, vagy éppen az adó- és járulékterheket csökkentettük, hogy ezáltal is levegőhöz juttassuk a munkát adókat.

Ezen intézkedések a magyar nemzet érdekét szolgálják, de egyben kényszer szülte intézkedések is. Rosszabb és rossz között kellett választani a kormánynak, és amikor e kettő közül kellett választani, akkor jó döntés nincs. Nincs olyan döntés, amit az ember a szívével is támogat, ezeket a döntéseket pusztán az ész alapján lehet támogatni. Hiszen senki sem örül annak, ha el kell venni az emberektől bármilyen formában. Ön példának hozta többször a nyugdíjasokat, önök akkor sem támogatták a nyugdíjasokat, amikor nem volt világválság, ezért az önök szájából hallgatni az ezzel kapcsolatos kritikát, minimum anakronisztikusnak hangzik. Ma pedig világválság van, és minden ország arra kényszerült, hogy ebben a világválságban meghozzon bizonyos fajta intézkedéseket, kényszerintézkedéseket. Ezek a döntések sehol sem eredményeztek nagyobb jóléti kiadásokat, nagyobb szociális kiadásokat, sőt mindenhol kiadáscsökkentéssel, a fogyasztási kedv csökkenésével, szociális feszültséggel és munkahelyek megszűnésével járt sajnálatos módon együtt.

Ezért az, aki azt sulykolja, hogy van egy könnyebb, egy fájdalommentes út, amit szabadon választhatnánk, ha nem ezek az idegenszívűek, az MSZP kormányozna az országban, az, kérem tisztelettel, becsapja az országot, becsapja az embereket. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Úgy van!) Az a politika, amely azt szajkózza, hogy nincs szükség a kormány intézkedéseire, sőt ő majd mindent visszaad, visszavon - jut eszembe, kivéve a 13. havi nyugdíjat, mert erről Orbán Viktor nem beszélt -, és visszavezeti a társadalmat a kádári boldog békeidőkbe, nos, ez a politika demagóg és felelőtlen. És már Illyés Gyula is megírta, hogy a demagógia azzal hat, hogy a résznyi igazságból csinál hazugságot.

Hölgyeim és Uraim! Az már kiderült, hogy az ország önöktől nem kaphat túl sok segítséget a válságkezelés során. És nem várhat ilyen típusú segítséget a következő időszakban sem. Ezért engedjék meg, hogy két dolgot hadd kérjek. Vagy hozzák be ezt a kevésbé fájdalmas, tökéletes és hatékony programot ide a parlamentbe, és ne bújócskázzanak, ne féljenek az őszinteségtől. Ne mindig internetcímeket adjanak a választópolgároknak, hogy akit érdekel a program, az ott olvassa el. Tessék ide behozni, ebbe a Házba ezt a programot, vitassuk meg közösen ezeket a szakmai észrevételeket! (Derültség és közbeszólások a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.) Itt a lehetőség ősszel! Nekünk van programunk, tisztelt képviselő úr, tudom, hogy ez zavaró, amikor az ember megpróbálja felhívni többször a figyelmet arra a hiányosságra, amit önök megpróbálnak politikai kommunikációval elfedni, de talán a választók mégis megérdemelnék azt, hogy bemutassák azt a programot, ami alapján eldönthetik, hogy önök mit tennének egy ilyen válságkezelési szituációban, mit tennének akkor, ha ne adj' isten, kormányra kerülnének. (Font Sándor: Ki hozta ilyen helyzetbe az országot?)

De ha az már nem megy, tisztelt képviselőtársaim, akkor arra viszont szeretném önöket kérni, hogy legalább azokat a hazaszerető embereket, akik a megoldásért kívánnak dolgozni, hagyják, hogy tegyék a dolgukat, hiszen ez szolgálja a magyar nemzet érdekét, még akkor is, ha ma ezek népszerűtlen, nehéz intézkedések. Mi ennek ellenére vállaljuk ezt a felelősséget, és vállaljuk ennek minden terhét. Mi ezt a munkát 2010 tavaszáig egészen biztosan folytatni fogjuk a magyar emberek érdekében. És ha ma még működnek is azok a leegyszerűsítő, populista üzenetek, amelyekről önök beszélnek, el fog jönni, tisztelt képviselőtársaim, az igazság pillanata (Dr. Ángyán József: El, el!), amikor önök megfizetik a népámítás politikai árát.

Én egyet ígérhetek a következő időszakra, hiszen ezzel tartozunk a választópolgároknak: határozottan és állhatatosan fogunk küzdeni az ellen a megtévesztésen alapuló politika ellen, amit önök eddig képviseltek, és be fogjuk bizonyítani a választópolgárok számára, hogy sok kis részhazugság - sok kis részigazság, pontosabban - nem jelent egy nagy igazságot, hanem sok nagy hazugságot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

(11.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 14 2009.09.14. 8:12  6-17

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Amikor meghallgattam Navracsics Tibor és Semjén Zsolt frakcióvezető urak hozzászólását, akkor egy vicc jutott az eszembe. Ez a vicc úgy hangzik, hogy a cipészműhelyben valamit elrontott az inas, ezért a cipészmester fogja a sámfáját, és jól fejbe akarja dobni az inasát ezzel a sámfával. Az elhajol, és az éppen belépő feleséget találja fejbe. Erre azt mondja a cipészmester, hogy nem baj, így sem rossz. (Derültség az MSZP soraiban. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiban: Hatalmas siker.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök beszélnek valamiről, amiből nem derül ki igazából, pontosabban kiderül, hogy nem jól működik, nem jók az érveik, amikről beszélnek. Navracsics úr nem egészen pontosan számolt. Azt mondja, hogy 2 milliárd forint, majd utána azt mondja, hogy 2 millió, de nem baj, ez is fontos. Azt mondja, hogy a nyugdíjasoktól el fogunk venni, és őket sújtani fogja ez a rendelkezés. Elkerülte az a figyelmét, hogy a következő évtől inflációkövető lesz a nyugdíj, kétmillió nyugdíjast érint ez a kérdés. De valószínűleg az is elkerülte a figyelmét, hogy a nyugdíjkorrekciós program keretében még további emelést kapnak a nyugdíjasok, és ez további egymillió főt fog érinteni.

A gazdasági növekedés üteme. Arról beszélt Navracsics úr, hogy ez csökkent. Azt vettem észre, hogy önök úgy csinálnak, mintha a történelem 2002-ben kezdődött volna. '98 és 2002 között, tisztelt képviselő úr, az Orbán-kormány idején 6,5 százalékról 2,5 százalékra esett vissza a gazdasági növekedés. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hol? - Göndör István: Akkor még válság sem volt.) És akkor még csak válság sem volt, tisztelt képviselőtársam. Ön az államadósságról beszél, hogy milyen sok, azt mondják, hogy milyen nagy az államadósság, eközben pedig csak olyan javaslataik vannak, amelyek az államadósságot tovább növelnék. Hál' istennek, nem támogatta a parlament többsége ezeket a javaslatokat.

De figyelmébe ajánlom Navracsics úrnak, hogy amit ön itt elmondott, vagy éppen Semjén képviselőtársunk elmondott, az az ország kockázatát is növeli a pénzügyi szektorban, mert ez sokat elmond arról, hogy milyen politika mellett gondolkodik az ellenzék. Azt is mondták, hogy Magyarországon a külföldi tulajdonú bankok pénzt kaptak a magyar adófizetőktől. Szeretném jelezni, hogy amióta mi vagyunk kormányon, soha egyetlen forintot sem kaptak külföldi tulajdonú bankok. Sőt, akik kaptak, magyar tulajdonú bankok, nekik is vissza kell adniuk ezt a hitelt. Aztán az is nagyon érdekes, hogy akkor hivatkoznak csak a nemzetközi pénzügyi elemzőkre, amikor az önök igazát erősítik. Amikor adott esetben arról beszélnek ezek a nemzetközi pénzügyi elemzők, hogy Magyarország gazdasági kilátásai javultak, akkor figyelmen kívül hagyják ezeket az elemzéseket.

(14.10)

Akkor hivatkoznak a régió országaira is csak, amikor azt igazolja, amit önök akarnak mondani, de amikor adott esetben Magyarországon kedvezőbbek a mutatók és jobb a helyzet, akkor viszont elfelejtik. Én nem irigyelném annyira Szlovákiát, ahol magasabb a munkanélküliségi ráta, mint Magyarországon. Az is aranyos és nagyon megtisztelő, hogy Navracsics Tibor úr hiányolja Gyurcsány Ferenc hozzászólásait. Miniszterelnökként hetente szólt, majdnem úgy, mint Orbán Viktor. De jut eszembe, akkor csak háromhetente ülésezett a parlament, tehát hetente sem tudott szólni akkor a miniszterelnök. (Derültség, közbeszólások a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

És elhamarkodott az a vélemény is, amit költségvetésről mondtak, tisztelt képviselőtársam. Még el sem olvashatták a költségvetést, de már arra szólítottak fel bennünket, hogy vonjuk vissza. Szerintem érdemesebb először olvasni, és utána beszélni, hátha attól tud változni a véleményük.

A 2004. december 5-ei népszavazással kapcsolatban is felemlegették ezt az eseményt. Szeretném akkor azt is a figyelmükbe ajánlani, hogy mind Martonyi János, mind Németh Zsolt urak folyamatosan azt mondták például a velencei bizottságnak, hogy nem kíván a Fidesz-kormány kettős állampolgárságot adni, mert nem aktuális ez a kérdés Magyarországon. A szlovák-magyar üggyel kapcsolatban Semjén képviselőtársam többször hivatkozott arra, hogy vissza kell vonni ezt a most létrehozott államnyelvtörvényt. Szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy '95 óta létezik ez az államnyelvtörvény, éppen ebből kifolyólag ezt nem most hozták a szlovákiai kormány esetében.

Azt gondolom, nagyon kellemetlen ebben az esetben pártpolitikát csinálni erről a kérdésről, ugyanis az is figyelmen kívül maradt az ő hozzászólásában, hogy itt nem magyarországi politikai pártokról van szó, itt a határon túli magyarokról van szó. Ezért amikor ebben a kérdéskörben megszólal bármely magyar politikus, mindig ennek kellene a fejében lennie, és ezáltal kellene meghatározó véleményeket mondaniuk.

Az is érdekes, és erre is felhívnám a fideszes képviselőtársaim figyelmét, hogy a Fidesszel az elmúlt időszakban csak Jan Slota értett egyet a Szlovák Nacionalista Párt részéről, aki szintén elmondta, hogy a szlovák miniszterelnök nem ért el sikereket itt Magyarországon igazából, és hogy eredménytelen volt ez a találkozó. Gratulálok ahhoz, hogy sikerült a Fidesz politikusainak egy platformra kerülnie Jan Slotával ezekben a kérdésekben. (Felzúdulás, közbeszólások a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) A szocialista frakció éppen azért támogatja ezeket az intézkedéseket, amelyekről a miniszterelnök beszélt... (Zaj. - Az elnök csenget.) Tudom, hogy ez kellemetlen, képviselőtársaim, de előbb kell gondolkodni, és talán utána beszélni, akkor el lehet kerülni ezeket a félreértéseket.

Azt gondolom, azért kell támogatni azt a válságkezelő programot, amit a kormány meghatározott, és aminek a mentén szisztematikusan halad előre a kormány és a miniszterelnök, mert ez szolgálja a nemzet érdekét. Ez az első olyan költségvetése az országnak a rendszerváltás óta, amely nem egy választási típusú költségvetés (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP padsoraiban.), amelyben nem lazítják a költségvetés kiadásait, hanem bizony igenis a valóságot és a realitásokat veszik figyelembe, éppen ezért kizárólag a nemzet középtávú érdekeit tartjuk ezáltal szem előtt. Ez egy szigorú, takarékos, felelős költségvetés lesz, amelynek van baloldali karaktere.

Ez a baloldali karakter megmutatkozik abban, hogy a közbiztonságot kiemelt témaként kezeli. Abban is megmutatkozik, hogy a foglalkoztatáspolitikára sokkal több pénz fog jutni, és megmutatkozik abban is, hogy fontosnak tartjuk a válság negatív társadalmi hatásainak a csökkentését, ezért fogjuk folytatni a krízisalap programját.

Én is azt látom és értem, hogy a populizmus luxusa elcsábította a képviselőket, de szeretném jelezni, hogy ez csak a felelőtlen ellenzéki politikusoknak a lehetősége, hiszen aki felelősen gondolkodik, egy ilyen válságkörülmény közepette nem fogalmazhat meg ilyen gondolatokat. Hiszen a válság kezelése és menedzselése nemcsak ennek a kormánynak, nemcsak a nemzetnek, nemcsak az itt élő embereknek az érdeke, hanem az összes többi kormánynak is, amely utánunk fog jönni, mert ahogy a miniszterelnök is fogalmazta, talán kicsit kevesebb feladata lesz így a következő kormányoknak.

Azért is nagyon komolyan baloldali karakterrel rendelkezik ez a kormányzás és ez a kríziskezelés, mert bizony növeljük a fogyasztók védelmét, erősítjük a fogyasztóvédelmi szabályokat, határozottan fellépünk a banki ügyfelek érdekében, legyen szó hiteltörlesztésről éppen, vagy legyen szó a banki ügyfelek más típusú védelméről. Nagyon fontos azt is megjegyezni, hogy a szocialista frakció - de a kormány is - elmondta többször, hogy amennyiben ez a magatartási kódex nem kerül elfogadásra a bankok és a kormány között, akkor bizony a magyar szocialista frakció kezdeményezni fogja, hogy az ebben foglaltakat törvénnyel is erősítsük meg itt a parlamentben.

Tudom, az is nagyon nehéz szívvel tölti el az ellenzéki képviselőtársaimat, hogy az ellenzék folyamatosan arról beszél: nem látja, hogy épül az ország. Szerintem érdemes kiszállni néha az autóból és körbenézni: nem tudunk úgy 30-40 kilométert sem tenni ebben az országban hál' istennek, hogy ne ütköznénk valamilyen európai uniós forrásból megvalósuló fejlesztésbe. Azt gondolom, a kormánynak azt kell tennie, hogy határozottabban beszél ezekről az eredményekről, éppen azért, hogy az ellenzéki képviselők számára is egyértelműek legyenek ezek az eredmények.

Azt gondolom, zárásképpen annyit hadd kérjek az ellenzéki képviselőktől, hogy próbálják meg legalább ebben az évben, a válság ebben az időszakában kicsit háttérbe szorítani a pártpolitikai érdekeiket, és jobban tekintsék a nemzet érdekét, ezért támogassák és segítsék a kormányt ebben a válságkezelésben, mert ez a magyar nemzet érdeke, ez az itt élő emberek érdeke.

Zárásképpen egy idézetet is hadd ajánljak az önök figyelmébe, Ady Endre írta valahol, ami így hangzik: "Ha valaki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, a feltétlen szabadságnak, hazaáruló. Még akkor is, ha reggeltől estig a Himnuszt énekli."

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 12 2009.11.30. 5:18  6-17

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy ez a költségvetés a jövő költségvetése. Azért a jövő költségvetése, mert stabilitást hoz az országnak, mert a versenyképességét növeli ennek az országnak, és erre nagyon nagy szükség van a mostani időszakban. De nemcsak ezért, hanem azért is, mert a negatív társadalmi hatásokat csökkenteni kívánja ez a költségvetés. (Németh Szilárd: Na és hogyan?) És ahogy hallgattam ellenzéki képviselőtársaim felszólalását, valóban, az megerősödött bennem - de ez nem feltétlenül baj -, hogy mi itt teljesen két külön világban gondolkodunk.

Látható módon önök egyhuzamban, folyamatosan csak a múltról beszélnek. Arról beszélnek, hogy mi történt a múltban, és egyetlenegy mondat nem hangzott el arról, hogy és akkor önök mit tennének a jövőben, hogyan képzelnék el e helyett a költségvetés helyett adott esetben az ország jövőjét. Ez azért nagyon fontos, mert nagyon sok hivatkozás történt az önök részéről az elmúlt időszakban közgazdászokra, különböző számokra. Azt gondolom, hogy egyszerre nem lehet egymással ellentétes dolgokat számon kérni egy adott kormányzati cselekvésen. Ha van körülbelül majdnem 2 ezer darab módosítója a Fidesznek és az ellenzéki képviselőknek, amelyek közül - csak teszem hozzá - több ugyanazt a forrást osztotta el tizenötször, hússzor (Pettkó András: Egyiket sem szavazták meg!), vagy éppen olyan forrásátcsoportosítást kért, ami már megvalósult egy adott projekt tekintetében, vagy olyan forrást akar átcsoportosítani, amit már eldöntöttünk, hogy európai uniós forrásból finanszírozunk, tehát nem olyan nagy figyelemmel készítették ezeket a módosítókat; látható, hogy inkább a mennyiségre, mint a minőségre hajtottak. Eközben nem lehet azt mondani, hogy akkor az eurót meg minél gyorsabban vezessük be, hiszen ahhoz pont a költségvetési hiányt, az államadósságot és még sok minden mást csökkenteni kellene.

Szóba jött a jobboldali közgazdászoknak úgymond mértékadó véleménye. Én azt nem egészen értem, hogy Járai Zsigmond úr miért nem kérte számon a Fidesz-frakción, amikor 2006-ban nem kívánta támogatni a Fidesz-frakció egyetlenegy reformértékű lépését sem a kormánynak.

(13.40)

Miért nem állt elő akkor Járai Zsigmond és az összes többi nagy tiszteletben álló jobboldali közgazdász, hogy meggyőzze az összes jobboldali képviselőt arról, hogy az az ország érdeke, hogy igenis takarékosan járjunk el, hogy feszes költségvetést csináljunk, és hogy például az egészségügyben és sok minden más területen, az önkormányzatoknál, a közigazgatásban rendet tegyünk, és takarékosságra ösztönözzük ezeket a nagy ellátórendszereket? Azok a mondatok, amelyeket most hallunk vagy olvasunk fizetett politikai hirdetésként az újságokban, akkor volnának hitelesek, ha két-három évvel ezelőtt is hallhattuk volna ezektől a közgazdászoktól, és folyamatosan arról győzködnék a Fidesz képviselőit, hogy eszerint járjanak el a parlamenti szavazáskor.

Azt gondolom, teljesen természetes, hogy egy költségvetési vitában nagyon sok észrevétel hangzik el, én mégis azt mondom, hogy ez egy jó szívvel vállalható költségvetés, amely a nemzet érdekét szolgálja. Éppen ezért én is szeretném megköszönni képviselőtársaimnak, hogy ebben nagyon komolyan részt vettek, és javaslataikkal jobbá tették a különböző szakmai elképzeléseket.

S igenis van baloldali karaktere ennek a költségvetésnek. Azért van, mert járulékot és adót csökkent. Nem egészen értem, hogy miért nem tudta támogatni a Fidesz-frakció ezeket az intézkedéseket, ha egyszer mást se hallunk a médiában, mint azt, hogy önök is ebben gondolkodnak. Akkor szerintem lehet azt mondani, hogy ez egy lépés. Lehet, hogy önök nagyobbat lépnének, de az irány ettől függetlenül még helyes. Nagyon örültem, amikor Hargitai képviselőtársunk végre elismerte, hogy a kormány egy adóátrendezést hajtott végre. E mögött az a megfontolás állt, hogy a jövedelmet terhelő adókat szeretnénk a forgalmat terhelő adókkal és a vagyoni típusú adókkal helyettesíteni és a súlypontot oda áthelyezni, mert úgy gondoljuk, az a helyes, ha a gazdagabbak többet fizetnek, illetve azok, akik többet fogyasztanak, szintén többet fizetnek. És az a helyes, hogy ha azoknak, akik a munkájukból, a bérükből élnek, több marad a borítékjában. Örülök, hogy ezt végre egyszer kimondta ön is, és elfogadták ezt az álláspontot.

Azt is gondolom, ez annyiban is egy történelmi költségvetés, hogy nem választási költségvetést készítettünk. Önök könnyen átsiklanak a fölött a tény fölött, hogy önöknél volt kétéves költségvetés is - olyat se ismertünk választások előtt -, ami aztán egy eléggé felpuhult költségvetéssé vált. Ez a mostani költségvetés azt mindenféleképpen megalapozza, amiről miniszterelnök úr beszélt, hogy a következő kormány biztos alapokon kezdheti meg a munkáját, hiszen nem engedtük el a költségvetést, nem dobtuk be a gyeplőt, hanem bizony egy feszes és takarékos költségvetést készítettünk, amiről ma azok az elemzők, akikre sok fideszes képviselő sok esetben hivatkozott az elmúlt egy évben, azt mondják, hogy ez az ország érdekéből szemlélve egy helyes és tartható költségvetés.

Továbbra is azt kérem a fideszes képviselőtársaktól, hogy segítsék ezt a munkát, segítsék az ország stabilizálását, segítsék azt, hogy az ország versenyképesebben kerülhessen ki ebből a krízisből. Ezt például ma azzal kezdhetnék, hogy megnyomják az igen gombot a költségvetés szavazásánál.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 243 2010.02.15. 1:32  242-250

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan módosítást terjesztettem az Országgyűlés elé, amelyről azt gondolom, hogy nagyon aktuális, hiszen manapság egyre több olyan jelenség tapasztalható a magyar társadalomban, ami aggasztó Magyarország jövője és a magyar demokrácia szempontjából. Erre a fajta cselekményre, ami a holokauszt tagadását jelenti, komoly ideológia szerveződött, és naponta találkozhatunk olyan eseményekkel, rendezvényekkel, amelyek ennek az ideológiának a bázisán kívánnak megjelenni, fellépni a magyar társadalomban.

Ezt a módosítót a Ház már többször tárgyalta, de valami miatt mindig elbukott a magyar parlamentben, éppen ezért most egy olyan módosítást terjesztettem az Országgyűlés elé, amely a lehető legszikárabban, legszűkebben kezeli, de mégiscsak a lényegre mutat rá, nevezetesen, hogy Magyarországon is büntethetővé kellene tenni a holokauszt tagadását. Éppen ezért a módosító indítvány kimondottan erre az egy kérdésre korlátozódik, mert a politikai vitákból arra lehetett következtetni, hogy ez az a kérdéskör, amelyet egyetlen parlamenti párt sem tagad, ennek a fontosságát mindenki elfogadja. Éppen ezért az én javaslatom most kizárólag erre koncentrálna, és a gyűlöletbeszédet vagy bármely más kérdéskört kihagyna a módosításból.

Arra kérem a tisztelt Országgyűlést és annak pártjait, hogy a politikai, pártpolitikai vitákat, érdekeket tegyék félre, és kimondottan csak az ügyet nézzék, s ennek szellemében támogassák ezt a módosítást.

Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 10 2010.02.22. 7:37  1-13

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Navracsics frakcióvezető úr szerintem valamit összetévesztett. Tisztelt Navracsics úr, ön itt most ebben a Házban nem tanárként szól, és nem a diákjait oktatja. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Úgy van. - Taps az MSZP padsoraiban.) Ön a Magyar Köztársaság egyik parlamenti képviselőcsoportjának a vezetője, ezért elvárnánk öntől, hogy ebben a minőségében legalább a pozícióját tisztelve beszéljen a képviselőtársaival és a Magyar Köztársaság miniszterelnökével. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Úgy van. - Taps az MSZP padsoraiban.) Láttam, nem sokat jegyzetelt a beszéde során, feltételeztem, hogy jó előre megírta. Amikor meghallgattam a beszédet, azt láttam, hogy nem most írta meg, egy nappal ezelőtt, hanem két-három hónappal ezelőtt írta meg ezt a beszédet. Pedig azt ajánlanám Navracsics úrnak, máskor jobban figyeljen a miniszterelnök beszédére, érdemes lenne, hátha tanulna belőle valamit. (Derültség, közbeszólások, taps az MSZP padsoraiban.)

Abban is bízom, Navracsics úr, hogy freudi elszólás volt csak az, amit mondott, hiszen a Magyar Köztársaság házában az országgyűlési képviselők elmondhatják a véleményüket többféle formában is, és nagyon bízom abban, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor az ellenzék vagy éppen a kormányzó párt képviselői padsoraiból képviselők véleményt mondhatnak. Mi abban hiszünk, hogy a demokrácia gyermekbetegségeit több demokráciával kell gyógyítani, és ezt érdemes, ha önök is tudomásul veszik.

Tudja, képviselő úr, ez a különbség a politikai kultúrában például egy amerikai vagy egy angol és az önök politikai kultúrája között. Ott az ellenzék pontosan tudja, hogy mikor, melyik pillanat mire való, és ha még az embert nem is tisztelik, aki egy pozíciót betölt, legalább annyi politikai kultúrájuk van, hogy magát az intézményt, a miniszterelnöki intézményt tiszteletben tartják, és ehhez méltón szólnak hozzá egy parlamenti vitában.

(14.10)

És azt is tudom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ebben a Házban egyetlenegy igaz ember van. Egyetlenegy olyan politikus van itt a 386 képviselő között, aki még soha nem hazudott; gondolom, ezt mindannyian tudjuk. Ő pont nincs itt ma ebben a Házban, nem tartotta fontosnak, hogy meghallgassa a miniszterelnök záróbeszédét. Ez Orbán Viktor, aki még soha életében nem hazudott. Akkor sem hazudott, amikor 7 százalékos növekedést ígért ennek az országnak, nem hazudott, amikor 400 százalékos béremelést az orvosoknak, és még említhetnék számos más példát. Ez mindenféleképpen tanulságos.

Szerintem vannak, tisztelt képviselőtársaim, a történelemben olyan pillanatok, amikor nagyobb emelkedettség követeltetik meg, hiszen nem magunkról beszélünk, hanem az országról, a nemzetről folyik itt a vita. Teljesen megértem a magyar állampolgárokat, amikor egy ilyen parlamenti vita után, egy ilyen hozzászólás után elfordulnak a magyar politikától és a közélettől. (Közbeszólások, derültség a Fidesz soraiban.)

Miért ne tennék ezt a választók, hiszen azt látják, hogy a politika nem arról szól, ami őket érdekli, nem a mindennapi ember gondjairól, hanem az a cél, és semmi más nem vezérli az ellenzék képviselőit, mint hogy hogyan tudják beledöngölni a másikat a betonba, hogyan tudják levadászni, és hogyan tudják megtizedelni a másik párt képviselőit. (Folyamatos közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Én egy kicsit mást ajánlanék önöknek, ha hagynák, hogy végigmondjam azt, amit szeretnék. (Révész Máriusz közbeszól.) Az egyik az, hogy érdemes lenne sok esetben összefogni az ország és a nemzet érdekében. Hiszen a következő időszakban Magyarországnak olyan történelmi lehetősége van - és ez a kormány teremtette meg ezt a történelmi lehetőséget -, hogy a modernizációt úgy lehet véghezvinni, hogy közben egy növekedési pálya mellett lehet a modernizációs intézkedéseket bevezetni az országban. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: A Gyurcsány is ilyet mondott éppen!) Éppen ez egy hatalmas nagy mozgásteret jelent a következő kormánynak, amit ismételten a szocialista frakciónak és a liberális frakciónak köszönhet ez az ország.

Önök elfeledkeznek arról - és nagyon sok példát hoztak, de érdekes módon Navracsics úr szavaiból kimaradt az -, hogy az infláció megfeleződött, hogy az Economist elemzésében azt írja, hogy a magyar államcsőd könnyebben kezelhető, mint ahogy a japán, a francia, a brit vagy éppen az amerikai államadósság, hogy a hiány az ötödik legjobb Európában, hogy a külkermérlegünk pozitív. Igen, ez tényleg érdekes adat, hogy hét kilométer autópálya helyett mi hétszáz kilométer autópályát építettünk önökkel szemben (Dr. Fónagy János közbeszól.), hogy az egészségügyre költött kiadásokat megkétszereztük, hogy az átlagfizetés megkétszereződött az elmúlt nyolc évben, hogy az átlagnyugdíj megkétszereződött az elmúlt nyolc évben, és hogy a fejlesztések tekintetében egyedül Debrecen több pénzt kapott, mint amit önök az egész országban a Széchenyi-tervük alapján elköltöttek. (Taps az MSZP soraiban. - Felzúdulás a Fidesz soraiban. - Révész Máriusz közbeszól.)

Történelmi lehetőség előtt állunk, és korszakhatárhoz érkeztünk, és önök el fogják játszani ezt a lehetőséget. Hiszen ha ezzel a stílussal kezdenek neki a következő parlamenti ciklusnak is, akkor Isten óvja Magyarországot. (Felzúdulás a Fidesz soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!)

Érdekes az, hogy két dolog nem hangzott el tulajdonképpen egyetlenegy szóval sem Navracsics úr hozzászólásában. Az egyik az, hogy az elmúlt nyolc évből egyetlenegy ügyet sem tudott említeni, ami pozitív lenne. Semmit az égegyadta világon. Önök szeretnék kidobni ezt az elmúlt nyolc évet a kukába úgy, ahogy van, és ezt nem lehet megtenni a magyar emberekkel, nem lehet megtenni a magyar nemzettel, mert az a közös sikerünk, hogy ezt a gazdasági válságot úgy tudtuk kezelni, ahogy ezt megtettük az elmúlt tíz hónapban, és ezért mindenféleképpen köszönet illeti azokat, akik ebben részt vettek.

Még egy dolog nem hangzott el az ön mondataiban, Navracsics úr, nevezetesen a szélsőjobboldalról és a Jobbikról megint csak nem mondott egy mondatot sem. (Felzúdulás a Fidesz soraiban.) Most már kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy e mögött a hallgatás mögött valamilyenfajta szándék áll, valami olyan szándék, amiről önök nem akarják tájékoztatni a nyilvánosságot és a közvéleményt.

Ezért engedjék meg, hogy még egyszer megismételjem azt, amit pár nappal ezelőtt mondtam, hogy szerintem itt az idő, hogy a demokraták a parlamentben összefogjanak a szélsőjobboldal ellen és a nemzeti radikalizmus ellen. Éppen ezért én arra kérem önt és Orbán Viktor elnök urat is, hogy csatlakozzon a Magyar Szocialista Párthoz, hogy együtt küzdhessünk a szélsőjobboldallal és a radikalizmussal szemben. (Taps az MSZP soraiban.)

A nemzet önbizalmának a rombolása szerintem nem jó stratégia. Ezért azt gondolom, hogy tényleg itt az idő, igen, itt az idő, hogy változtassanak ezen a stratégián, és a jövőbe tekintve valóban a nemzeti érdeket képviseljék. Azt gondolom, hogy az elmúlt tíz-tizenkét hónap, amit válságkezeléssel töltött ez a kormány, az sikeres volt, ezt ebben a Házban talán kevesebben ismerik el, de ezen a Házon kívül és a világban valóban pozitívan szólnak, és az eredményeket sorolják, és elismerik azt a teljesítményt, ami ebben a témakörben történt.

Én csak azt tudom mondani a Magyar Köztársaság miniszterelnökének, hogy miniszterelnök úr, ami munkát elvégeztünk, azt helyesen tettük, őszintén és a magyar nemzet érdekében végeztük. Egy valódi nemzetmentő munkát csináltunk itt közösen (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.), akik támogatták ezeket az intézkedéseket. És tudja, miniszterelnök úr, én azt gondolom, hogy bár most sokan kiabálnak, és nem ismerik el ezt a teljesítményt, de a történelem önt és bennünket fog igazolni, úgyhogy köszönet érte. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)