Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A mai napon a napirend előtti felszólalások végére értünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közrend, valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Önök a törvényjavaslatot T/6218. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/6218/1-4. számokon kapták kézhez.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Avarkeszi Dezső államtitkár úrnak, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkárának, aki a napirendi pont előadója. (Dr. Draskovics Tibor belép az ülésterembe.) Illetve nem is adnám meg neki a szót, mert ebben a pillanatban belépett a miniszter úr, nyilván azzal a szándékkal, hogy ő tartja az expozét. 15 másodperc szünetet rendelek el a helycseréig. (Pillanatnyi szünet. - Dr. Draskovics Tibor elfoglalja a miniszteri széket.)

Tisztelettel jelentem, a szünet lejárt. Tehát, tisztelt Országgyűlés, most megadom a szót Draskovics Tibor miniszter úrnak, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium miniszterének, aki a napirendi pont előadója, 25 perces időkeretben. Parancsoljon, öné a szó.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Külön köszönöm az elnök úr megértő segítségét a váltás végrehajtásához.

A rendszerváltással a polgári demokráciákra jellemző és az azok alappillérét, lelkét adó alapvető szabadságjogok: a gyülekezési jog, a véleménynyilvánítás szabadsága, az egyesülési jog előtt megnyílt a lehetőség. Szerintem több mint egy évtizeden keresztül valamennyien úgy gondoltuk, hogy tudjuk és értjük, mit jelentenek ezek a jogok, tudjuk, hogyan kell, lehet ezekkel élni.

(10.00)

Egyfajta társadalmi konszenzus, közmegegyezés látszott, mi az, ami elfogadható, mi az, ami elfogadhatatlan a politikai véleménynyilvánítás kifejtése kapcsán, a gyülekezési jog gyakorlása során. Azt hihettük - és én persze ma is szeretném hinni, de már tudom, hogy nem lehet -, hogy ebben széles körű társadalmi egyetértés van, a politikai erők, az emberek értik és tudják, hol húzódnak ezek a jog által sokszor nem pontosan meghúzott határok. Sajnos, ez a közmegegyezés láthatóan megbomlott, egyes kicsiny, de jól szervezett erőszakos csoportok felrúgták ezt a közmegegyezést.

Sokáig úgy tűnt, a társadalom elfogadja, ha egyesek gyülekezési jogukkal akarnak élni. Ez persze akár nehézséget, kellemetlenséget okoz másoknak, zajjal jár, közlekedési korlátozásokhoz vezet, de ezt természetesnek tekintették, ez együtt jár a demokráciával, ennyit tűrni kell ahhoz, hogy mások szabadságjogaikkal élhessenek.

Azonban valami megváltozott. Azt kellett tapasztalni, hogy a véleménynyilvánítás, a gyülekezési jog örve alatt, ki merem mondani, messze túllépve annak alkotmányos keretein, bizony egyesek mások jogainak és szabadságának, a szabad közlekedés, a tulajdon védelme elveinek súlyos sérelmével próbálták, próbálják véleményüket vagy meghatározhatatlan szándékaikat kifejezésre juttatni. Ez pedig már azzal jár, hogy bizony sérülnek a társadalom túlnyomó többségének alkotmányos jogai.

Ezeket a cselekményeket - és ez szerintem jól látható és érzékelhető - a társadalom meghatározó, józan többsége elutasítja, és nem fogadja el, hozzáteszem, nem is fogadhatja el, hogy ez természetes része lenne a demokráciának, a szabadságjogok adta lehetőségek kihasználásának.

Az államnak, amely felelősséget visel a közrendért és a közbiztonságért, ezekre az új jelenségekre az állampolgárok és alapvető jogaik védelmében feltétlenül reagálnia kell. Hiszen meggyőződéssel vallom, hogy demokráciánk erős, önmagát képes és hajlandó is megvédeni. De azt is látom, hogy az új kihívások a régi eszközökkel - merthogy azok részben elégtelennek bizonyultak - nem válaszolhatók meg.

A demokratikus alapjogokat ért új kihívásokat, sérelmeket én egyfajta betegségnek, vírusnak tekintem; olyannak, amelyekkel szemben a szervezet - a demokrácia - fokozatosan fejleszti ki önvédelmi mechanizmusait. Lépésről lépésre, lehet, hogy kicsit lassabban, mint ahogyan azt sokan várnák, de megteremti a védekezés eszköztárát, megteremti azokat a feltételeket, hogy ne lehessen a demokráciában át nem léphető határokat rendszeresen, tömegesen átlépni.

Az immunrendszernek, a társadalom immunrendszerének megerősítése egyrészt politikai, társadalmi feladat, de a jog eszközeit is, úgy gondolom, igénybe lehet - és a jelenlegi helyzetben, úgy gondolom, igénybe is kell - venni. Ha megtesszük ezeket a lépéseket, akkor meggyőződésem, hogy az ártalmas betolakodók, a kórokozók, ezek a társadalom nyugalmát súlyosan sértő jelenségek leküzdhetők.

Ha eddig volt egyfajta közmegegyezés abban, hogy hol húzódnak a szabadságjogok gyakorlásának alkotmányos korlátai, mik azok a határok, amik nem léphetők át vagy nem illendő, hogy átlépje őket bárki, akkor természetesen nem volt szükség arra, hogy a jog világos, egyértelmű útmutatást, és ha valaki átlépi ezeket a határokat, akkor egyértelmű következményeket fűzzön ezekhez a magatartásokhoz.

Jól megvoltunk - és azt mondom, ez a kívánatosabb helyzet - ilyenfajta részletekbe menő jogi szabályozás, egyértelmű szankciórendszer nélkül is. Az új helyzetben azonban nem nélkülözhető, hogy az állam kijelölje immár jogi eszközökkel, hol húzódnak az átléphetetlen határok. Az a javaslat, ami önök előtt fekszik, lényegében erre tesz kísérletet.

Természetesen tudom, ahogy szerintem valamennyien tudjuk, hogy ezek a jelenségek pusztán a jogalkotás eszközeivel nem kezelhetők, nem is kezelendők. Azt sem tartom a jogalkotó feladatának persze, hogy egyedi esetekre hirtelen, kapkodva, hebrencs módon reagáljon. Azonban az elmúlt két év eseményei szerintem világosan bizonyították, hogy az ezen jelenségekkel szembeni hatásosabb fellépéshez a jogi környezet átalakítására, kiegészítésére is - és itt az "is"-t természetesen kétszer aláhúznám - szükség van.

A probléma természetesen átfogó intézkedéseket igényel. Beletartozik ebbe a rendőrség jobb felszerelése és kiképzése, taktikájának átalakítása, éppen úgy, mint például a sporttörvény kiegészítése vagy éppen a térfigyelő kamerák rendszerének bővítése. Dolgozunk ezeken a lépéseken is, mert tudjuk, hogy csak az összehangolt fellépés lehet eredményes. Most az eszközrendszer egyik elemének, a büntetőjogi szabálysértési védelemnek a megerősítésére teszünk javaslatot.

Sokan mondják a különböző vitákban - a bizottsági üléseken is felvetődött -, hogy tulajdonképpen a jogszabályok megfelelőek, a jogalkalmazásban van baj, ha van baj egyáltalán. Azt kell mondanom, van ebben sok igazság, persze. Következetesebb, határozottabb jogalkalmazás a ma nehezen kezelhető jelenségek egy jó részét kezelhetné. De úgy gondolom, a tapasztalatok indokolják a feltételes módot - kezelhetné, de nem teszi.

Jogállamban, ahol egyértelműek a hatalmi ágak közötti nagyon világos választóvonalak, a végrehajtó hatalomnak, a kormánynak, amely felelősséget érez és visel azért, hogy a közrendet fenntartsa, nincsen más módja a jogalkalmazás befolyásolására - és isten ments, hogy legyen, teszem hozzá -, mint hogy a törvényhozáshoz fordul, és a jogszabályok kiegészítését, módosítását javasolja, hogy ezen keresztül érje el a jogalkalmazás szükségesnek vélt korrekcióját is.

Ne legyenek kétségeink! Akik ma a jogi szabályozás hiányosságai, ellentmondásossága, esetleg a jogalkalmazás egységességének hiánya miatt - vagy éppen mert a szankciórendszer hiányos - meg merik támadni a demokrácia alapintézményeit, azok tulajdonképpen a jogállamot, a demokrácia egészét, azokat az alapintézményeket veszik célba, amelyeken az ország nyugszik. Ez messze több mint egy-egy kormány tevékenységének megítélése vagy a politikai vélemények akár nem szimpatikus formában történő tudomásulvétele. Ez a demokratikus berendezkedés alapjait fenyegeti, ezért is szükséges megerősíteni az ennek védelmére szolgáló eszközöket.

Ezeknek az erőknek, ezeknek a csoportoknak nyilvánvalóan a káosz, a felfordulás, a bizonytalanság erősítése a céljuk, erre pedig nem lehet más válasz, mint a rend, a biztonság megerősítése. Ezért meggyőződésem, hogy a mi dolgunk és kötelességünk - és amikor többes szám első személyt használok, akkor a törvényhozást, a végrehajtó hatalmat, de hozzáteszem, valamennyi demokratikus politikai és társadalmi erőt értem ezalatt -, hogy bebizonyítsuk: a demokrácia nemcsak hogy erős - erős, mert a törvények uralmán nyugszik -, de képes megerősíteni is önvédelmi mechanizmusait, megtalálni a módját annak, hogy ezekkel az erőszakos magatartásokkal szemben eredményesen felvegye a harcot.

De bármilyen nagy is legyen a veszély - és úgy látom, hogy meglehetősen nagy -, van egy határ, amit a jelentős társadalmi felháborodás ellenére sem lehet átlépni. Semmiféle jogkorlátozó lépés nem elfogadható, még a legnemesebb cél, a demokrácia, a jogállam védelmében sem.

(10.10)

A mi dolgunk - és újra hangsúlyozom a többes szám első személyt - a jogok érvényesülését és védelmét biztosítani. Más útra, a jogok legkisebb mértékű korlátozásának útjára már csak azért sem léphetünk, mert ezzel a rendzavarók győznének, bebizonyítanák, hogy rávették a jogállamot, hogy adja fel alapértékeit. Éppen ezt akarják. Ezt - meggyőződésem szerint - nem tehetjük. A javaslat nagyon következetes abban, hogy a legkisebb engedményt sem teszi ebben az irányban.

Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt pár esztendőben nemcsak az utcán, hanem döbbenetes módon az igazságszolgáltatás épületeiben, a bírósági tárgyalótermekben is rendszeresen tapasztalhattunk olyan jelenségeket, amelyek a pártatlan, befolyásmentes, nyilvánosság előtt zajló igazságszolgáltatás alapintézményeit támadták. A sajtó is részletesen beszámolt különböző jelenségekről. Ha van teendő az utcai rendzavarásokkal szemben, akkor úgy gondolom, van teendő a tárgyalótermek, a bíróságok épületei rendjének megerősítése érdekében is.

Az a fajta nyomásgyakorlás, ami az utóbbi időben az igazságszolgáltatás működését különböző alkalmakkor, különböző eljárásokban megpróbálta kikezdeni, megint csak azt a jelzést küldi a társadalomnak, hogy egy alapintézmény működésében, az igazságszolgáltatás működésében sem lehet igazán bízni, nem lehetünk sziklaszilárdak abban, hogy a bíró, a bíróság mindenfajta befolyástól függetlenül, objektíven, a törvény és lelkiismerete szerint tud eljárni. Ez pedig nem tűrhető, nem hagyható.

A bíróságok zavartalan működésének biztosítása tehát nem csak dolgunk, meggyőződésem, kötelességünk is. Természetesen a bírósági önigazgatás 1998-ban bevezetett, helyes elvének megfelelően a legfontosabb teendője itt a bírósági igazgatási vezetőknek van. Az ő feladataikat kell világosabbá tenni, a rendelkezésükre álló eszköztárat megerősíteni. Ezt teszi a javaslat.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány a nyugodt bírósági és más hatósági munka megfelelő feltételeinek biztosítása mellett fontosnak tartja azt is, hogy a bírósági és más hatósági döntéseknek következetesen érvényt lehessen szerezni, mert a jog adta keretek csak akkor tekinthetők stabilaknak, a demokrácia csak akkor erős és hiteles, ha a jogot megsértőknek nemcsak a bíróság előtt kell számot adni tetteikről, de velük szemben a következmények is mindenfajta bizonytalankodás nélkül, elkerülhetetlenül érvényesülnek.

A tapasztalat az, hogy a szabálysértések esetében a határozatoknak tömegesen - a tömeges az összes szabálysértési eljárás körülbelül egyharmadát jelenti - nem tesznek eleget az elkövetők, jogerős szabálysértési határozatok ellenére nem fizetik meg a bírságokat, egészen addig húzzák az időt, amíg jogerős döntés nem születik a pénzbüntetésnek szabadságelvonásra történő átváltoztatásáról. Százezres nagyságrendben kényszerítik új és új eljárásokra, drága eljárási cselekményekre a szabálysértési hatóságokat és a bíróságokat. Ez egy nem fönntartható állapot, ez megkérdőjelezi a szankciórendszerbe vetett bizalmat, megszünteti vagy legalábbis lényegesen csökkenti a szabálysértési eljárások visszatartó erejét. A javaslat ezért egyszerű, átlátható, hozzáteszem, sokkal olcsóbb mechanizmust alakít ki a szabálysértési bírságok megfizetésének kikényszerítésére, olyat, ami elől jószerivel nem lehet kitérni, de mégsem szabadságelvonással fenyegeti azokat, akik egyébként kisebb súlyú szabályszegéseket követtek el.

Megerősítendő a szabálysértési szankciórendszer érvényesülését, a javaslat elrendeli a régóta hiányzó szabálysértési nyilvántartás felállítását is. Ennek pénzügyi fedezetét egyébként az európai uniós forrásokból látjuk biztosíthatónak.

Az eddigiekben ismertetett kihívásokra összetett és hatékony választ kell adni. Összetettet, mert a demokráciát, az alkotmányos alapjogokat is számos ponton érte egyszerre támadás. Hatékonyat, mert látszatcselekvés, ellentmondásos, kettős beszéd és tett helyett egyértelmű és eredményes fellépésre van szükség. Hozzáteszem: ilyen beszéd és fellépés nemcsak az Országgyűléstől és a kormánytól, hanem a demokratikus politizálás minden szereplőjétől politikai hovatartozás nélkül elvárható.

A kormány a maga részéről összeállította és a Ház elé terjesztette erre vonatkozó javaslatait, most persze következik a vita és reményeim szerint az Országgyűlés pozitív döntése.

Engedjék meg, hogy a javaslatcsomag néhány főbb elemére részletesebben is kitérjek! Előre kell bocsátani, hogy a javaslatcsomag minden eleme azt a célt szolgálja, hogy a korábban kikezdett közmegegyezés helyett kijelölje az elfogadható és elfogadhatatlan magatartások közötti egyértelmű határt, ezzel eligazítást adjon a jogalkalmazók és persze minden egyes ember, a társadalom valamennyi csoportja számára, ezzel megerősítse a jogbiztonságot, és kiszámíthatóbbá tegye a jogalkalmazást. Ennek érdekében a büntető törvénykönyv és a szabálysértésekről szóló törvény kiegészítését, új tényállások beiktatását, új minősített esetek megalkotását és néhány értelmező rendelkezés beiktatását javasoljuk.

Ezek a javaslatok egyrészt kiegészítik a garázdaságban meglévő büntető törvénykönyvbeli és szabálysértési tényállásait, világossá teszik, hogy a garázdaságnak vannak olyan súlyosabban minősítendő esetei, amelyeket eddig a törvény nem rendelt súlyosabban büntetni, de világos módon társadalomra veszélyességük nagyobb akkor, ha mondjuk, a garázdaságot egy tömegrendezvényen - és ez nem feltétlenül politikai demonstráció, lehet egy nagy létszámú sportesemény vagy kulturális rendezvény éppen úgy - követik el, ugyancsak, ha a garázdaságot csoportosan vagy felfegyverkezve, vagy ezek valamilyen kombinációjában követik el. Ez messze több és súlyosabb, mint a garázdaság hagyományos, mondjuk, kocsmában megvalósított tényállása.

Az élet bebizonyította azt, hogy bizony szükség van a garázdaság Btk.-beli tényállásában megjelenő, nagyon fontos tényállási elem, az erőszak törvényi definíciójára, egyszerűen azért, mert az e tekintetben korábban évtizedeken keresztül egységes bírói gyakorlat megbomlott, új értelmezések jelentek meg. A javaslat pedig azt célozza, hogy állítsuk vissza az értelmezés és ezen keresztül az igazságszolgáltatás egységességét. Ennek lényege egyébként az, hogy erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt, támadó jellegű fizikai ráhatás akkor is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására. Ez volt az, amit a magyar bíróságok egységesen és következetesen alkalmaztak. Azt javasoljuk, legyen ez immár törvényi követelmény is.

Az elmúlt időszak tapasztalatain alapszik, és úgy gondolom, fontos változás az egyesülési és gyülekezési szabadság megsértése bűncselekményének más fejezetbe helyezése, és egy új elemmel történő kiegészítése. Eddig ez a hivatali bűncselekmények között szabályoztatott, és emiatt arra az értelmezésre adott alapot, hogy ezt csak hivatalos személy hivatalos eljárásban követheti el, de jól tudjuk, hogy nem erről van szó. A szerkezeti változás világossá teszi, hogy ezt a bűncselekményt bárki, aki másokat alkotmányos jogaik gyakorlásában megzavarni, akadályozni kíván, elkövetheti. Megint csak azért, hogy ne legyen vita a jogalkalmazásban, ezt a tényállást javasoljuk kiterjeszteni a választási gyűlésekre éppen úgy, mint a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó egyéb rendezvényekre.

Szintén az alapvető jogok védelmének megerősítését szolgálja az a változtatás, amely a Btk.-ban eddig meglévő nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak tényállását a társadalom valamennyi csoportja - természetesen ez mindig bizonyos jellemzők szerinti, homogén csoportot jelent - védelmére egészíti ki.

(10.20)

Magyarán, nemcsak az eddig meghatározott jellemzők, hanem más jellemzők szerint létrejött csoportok elleni erőszakos fellépés is védelemben részesül e Btk.-beli tényállás alapján.

Lényegesen szigorítani javasoljuk a közérdekű üzem működésének megzavarása esetén kiszabható szankciókat. A tapasztalat azt mutatja, hogy bizony újabban csoportosan, nemegyszer felfegyverkezve emberek megpróbálják a televíziótól az internet-szolgáltatókig, a vasúttól a távközlésig megzavarni ezeknek az üzemeknek a működését, sokak számára jelentős károkat, működési zavarokat okozva. Ez nemcsak a közrend védelmét szolgálná hatékonyabban, hanem a színesfémlopásokkal szemben fellépést is eredményesebbé tenné.

Mindenki előtt, ha máshonnan nem, a sajtóból ismert, de itt a teremben bizony sértettek is helyet foglalnak, ismert az a jelenség, amelynek keretében gyanús fehér port tartalmazó küldeményeket kaptak szervezetek, személyek, hol arra utaló felirattal, hogy ebben egészségkárosító anyag van, hol csak felirat nélkül, de nyilvánvalóan félelemkeltés, ijesztgetés, fenyegetés céljával. Azért, hogy ezeknek a megítélésében a jövőben ne legyen bizonytalanság, világosabb, egyértelműbb eligazítást adjunk a jogalkalmazás számára, javasoljuk a zaklatás és a közveszéllyel fenyegetés törvényi tényállásainak megfelelő módosítását.

Fontos új eleme a javaslatnak az előkészület hagyományos jogintézményének a súlyos bűncselekmények mainál szélesebb, de még mindig óvatosan szűk körére történő kiterjesztése. Ma az élet elleni és terrorista cselekmények körében érvényesül például az erőszak büntethetősége, most azt javasoljuk, hogy a súlyos testi sértés, a hivatalos személy elleni erőszak meg a hivatalos személy működése kapcsán elkövetett bántalmazás vagy a rablás tényállására is terjedjen ki az előkészület büntethetősége. Vagyis aki ilyen cselekményekre ajánlkozik, vállalkozik, ehhez szükséges eszközöket szerez be, másokkal összebeszél, bizony viseljen komoly büntetőjogi felelősséget. Magyarán, azt javasoljuk, hogy a büntetőjogi védelem határát toljuk kijjebb. Ha sok a támadás, ha nagyobb a veszély, akkor máshol, kicsit kijjebb kell a védelmi eszközöket felépíteni, a bástyákat megerősíteni.

Tudjuk azt is, hogy a közrend, a köznyugalom védelme szempontjából kiemelkedő jelentősége van a szabálysértési törvénynek, ami a büntetőjogi védelmet nem igénylő, de a társadalom nyugalmát megzavarni képes magatartásokkal szembeni állami fellépés alapvető eszköze. Összhangban a Btk.-beli módosításokkal javasoljuk a szabálysértési törvény bizonyos tényállásainak kiegészítését és módosítását.

Hasonlóképpen az eddigiekhez egészíti ki a javaslat a büntető törvénykönyvet néhány, a bírósági eljárások függetlenségét, pártatlanságát, befolyásmentes működését biztosító javaslatokkal. Ezek új eszközöket adnak az igazságszolgáltatás vezetőinek meg a bírák kezébe azért, hogy a megfelelő eljárásokat biztosítani tudják.

Végül a javaslat a szabálysértési törvény módosításával, ahogy erre már utaltam, kiegészíti a végrehajtási mechanizmust, elrendeli a szabálysértések általános nyilvántartásának létrehozását, természetesen az adatvédelmi szabályokra tekintettel, azok korrekt érvényesülését biztosítja. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm a figyelmet, bízom abban, hogy az országgyűlési vitában világossá válnak a kormány szándékai, és az Országgyűlés döntése megerősíti a demokráciát, a szabadságjogok védelmét Magyarországon.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság állásfoglalásának és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor 5-5 perces időkeretben. Először megadom a szót a bizottság alelnökének, Szászfalvi László képviselő úrnak. Parancsoljon!

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bizottságunk az elmúlt héten tárgyalta az előterjesztett T/6218. számú törvényjavaslatot. Számos kérdés felmerült, és mint ahogy érzékeltette az elnök úr, többségi vélemény nem alakult ki. Két kisebbségi vélemény alakult ki, és ezt fogja a két alelnöke a bizottságnak röviden ismertetni.

Ami a mi kisebbségi véleményünkben megfogalmazódott, ha lehet így fogalmazni, legelsősorban a törvényjavaslat előkészületével kapcsolatos volt. Először is nem kaptunk választ arra a kérdésre, hogy miért nem történt egyeztetés az adatvédelmi biztosi jogkört gyakorló általános ombudsmannal. A bizottsági ülésre már olvashattunk egy ombudsmani állásfoglalást, de a törvényjavaslat előkészülete idején ez az egyeztetés nem történt meg, és furcsának is éreztük azt, hogy egy olyan minisztérium összefüggésében vetődhet föl ez a kérdés, ahol éppen a szakállamtitkár asszony előzetesen ombudsmani tevékenységet folytatott.

Megfogalmazódott a részünkről, hogy ez a törvényjavaslat aktuálpolitikai megrendelés terméke, és úgy gondoltuk és úgy gondoljuk, hogy dicstelen fejezete a rendszerváltozás utáni éveknek, évtizedeknek, hogy egy ilyen anyag kikerülhetett. Megfogalmazódott szintén a mi oldalunkon, a mi véleményünkben az, hogy ebbe a törvényjavaslatba jelentős számú úgynevezett "gumiszabály" kerülne be, amelyek tekintetében nincsenek tisztázva a fogalmak, nem tisztázott fogalmakkal, jogi fogalmakkal fogalmazza meg a javaslatát a kormányzat.

Szót kell emelnünk a büntetőjog aktuálpolitikai eszközként való felhasználása ellen - fogalmazódott meg szintén a bizottsági ülésünkön, tehát nem tudjuk elfogadni, hogy a törvényjavaslatot - egyáltalán egy törvényjavaslatot - aktuálpolitikai megfontolásból, pillanatnyi felindulásból, politikai érdekek figyelembevételével készítse el és nyújtsa be a Ház elé a kormány.

Az fogalmazódott meg még szintén a bizottsági kisebbségi véleményünkben, hogy véleményünk szerint a jelenlegi törvények, amennyiben azokat a rendőrség következetesen alkalmazza, alkalmasak arra, hogy megőrizzék a nyugalmat, a rendet és a társadalmi békét, és ezáltal elérjék azt a célt, amelyet egyébként megfogalmazott a miniszter úr is az imént.

A Btk.-t ultima ratióként kellene működtetni, hiszen az a legsúlyosabb jogsértésekre hivatott reagálni, úgy gondoljuk tehát, hogy ezért ez a törvényjavaslat nem elfogadható, alkotmányossági aggályokat vet föl több esetben, ezért a bizottságunkban ez a kisebbségi vélemény alakult ki.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Akkor megadom a szót Fogarasiné Deák Valéria képviselő asszonynak, aki szintén egy kisebbségi véleményt fog ezek szerint ismertetni. Parancsoljon!

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságban valóban a törvényjavaslat fele-fele arányban kapott támogató és elutasító szavazatokat. Ellenzéki képviselőtársaink, mint ahogy ezt hallhattuk is, lényegében azt mondták, hogy nincs olyan probléma, amire a jogalkotásnak kellene reagálnia, és főként nem úgy, ahogy az előterjesztés teszi. Mi viszont azt mondtuk, hogy nagyon is valóságos az a veszély, amire a jogalkotásban is keresni kell a választ.

(10.30)

Merthogy mindannyian egyetértettünk abban, hogy a közrend, azon belül is a közbiztonság és a köznyugalom, valamint a hatóságok, a bíróságok és az ügyészségek védelme kiemelkedő érdek. Abban is egyetértettünk, egyet kellett értenünk, hogy a jelenlegi jogszabályokban rögzített elkövetési magatartásokhoz képest az elmúlt időszakban, hozzáteszem, nem a közelmúltban, hanem hosszabb időszakban olyan új cselekmények is megjelentek, olyan új, erőszakos, riasztó, a lakosság széles köreiben félelmet keltő magatartások is megjelentek, amelyek súlyosan zavarják az említett érdeket.

Kétségtelen, hogy a kérdéskörben a szabadság és a rend kényes egyensúlyáról van szó, amelynek fenntartása nem egyszerű feladat. Erről többen is szóltak. De mi úgy véltük, hogy ha a szabadság és rend kényes egyensúlya megbomlik, akkor a jogalkotónak is van feladata, karban kell tartani a jogszabályokat. Egyébként szeretném megjegyezni, hogy ezt az alaptételt a bizottsági ülésünkön megszólaló jogvédő szervezetek képviselői sem kérdőjelezték meg többségükben. A definíciókban, a büntetési tételekben, ha úgy tetszik, a mértékben vitatkoztak, mert hiszen szűk a mezsgye, ezt mindannyian tudjuk. De azt nem mondták, hogy nincs létjogosultsága a törvények megváltoztatásának, fejlesztésének. Volt persze olyan megszólaló is, aki kizárólag politikai kérdésnek fogta fel az előterjesztést, és a maga nyilvánvaló politikai elkötelezettségével utasított el gyakorlatilag mindent. Ezzel nem volt mit tennünk.

Ugyanakkor mi, akik a törvényjavaslat mellett, az általános vitára való alkalmasság mellett szavaztunk, nem vitattuk, hogy a részletekben szükség lehet még pontosításokra, szükség lesz pontosításokra, de nagyon határozottan kiálltunk amellett, hogy a változtatás szükséges. Azt sem vitattuk, hogy a közrend és a köznyugalom, a biztonság megsértőivel szemben komplex módon kell fellépni, mint ahogy ezt többen is mondták. De itt is szeretném én is hangsúlyozni, hogy a jogalkotó a jogalkotással tud fellépni. Az igazságszolgáltatás, a bíróságok, az ügyészség, a jogalkalmazás feladatát a kormány, de még a parlament sem veheti át, mint ahogy, hozzáteszem, a civil kurázsit sem - nagyon helyesen.

Tisztelt Ház! Nem tehetem meg, azt hiszem, hogy ne tegyek róla említést, mert amikor megesik az, hogy egy ellenzéki képviselő a magyar parlamentben odaszól az államtitkárnak, hogy "Lógni fogsz!", akkor valóban új helyzet van. Nem egy rossz mondatról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hanem egy olyan mondatról, amit az illető valószínűleg úgy is gondolt. És gondolhatta, mert kapott rá biztatást. Minden magyar állampolgárnak mondom, a fenyegetés nem áll meg, sohasem áll meg ott, ahol esetleg még ő is szeretné. Bárki lehet célpont. És a történet egy "rossz mondattal" kezdődik, a tojásdobálással folytatódik, erről beszélünk most, és sajnos cipőkkel, a magányos cipőkkel is végződhet. Azt szeretném hinni, hogy ezt nem akarnánk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalások következnek 20-20 perces időkeretben. Ezenközben természetesen kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Legelőször megadom a szót Bárándy Gergelynek, az MSZP-képviselőcsoport vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr. Parancsoljon!

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kezdeném azzal, és ez egy technikai megjegyzés, hogy Szászfalvi képviselőtársam egyébként többségi véleményt ismertetett, mert bár egyenlőek a szavazati arányok, mégis csak az a bizottság álláspontja, és ilyenformán többségi véleménynek minősül. De ezt csak elöljáróban mondtam el, megjegyzésként.

Hadd kezdjem azzal, hogy az alkotmányügyi bizottság azért nem állított a bizottság véleményét előadó képviselőt, mert gyakorlatilag, leszámítva azt a vitát, amit Hankó Faragó Miklós képviselőtársammal a bizottsági ülésen folytattunk, más vélemény nem hangzott el. Hiszen a Fidesz és a KDNP képviselőcsoportja nem vett részt a bizottsági ülésen. Ezt mindenképpen fontosnak tartom kiemelni egy ilyen jelentőségű törvénynél, és azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy bármi is volt erre az ok, ez legalábbis az én szememben elfogadhatatlan magatartás.

Miniszter úr elmondta azt, bőven kifejtve, hogy mi a társadalmi aktualitása az ügynek. Tekintettel arra, hogy ellenzéki képviselőtársaim nem voltak jelen ezen a bizottsági ülésen, a legtöbb gondolatot megismétlem, hiszen nem kívánom eltitkolni a véleményemet akkor sem, amikor jelen vannak ellenzéki képviselőtársaim. A történet azzal kezdődik, hogy együtt, közösen fogalmaztuk meg azt az álláspontot, hogy szükséges szabályok kialakítása a rendbontók elleni hatékonyabb fellépés érdekében, annak megteremtése érdekében. Két nyomon indultunk el: az egyik a gyülekezési törvény, illetve az ahhoz kapcsolódó törvények módosítása volt, a másik pedig a büntető törvénykönyv, illetve a szabálysértési törvény módosítása. Ezért ötpárti egyeztetéseken próbáltunk megállapodni arról, hogy milyen konkrét javaslatokat tudunk megfogalmazni.

Megkértük - szintén közösen - az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium két szakállamtitkárát, a büntetőpolitikai, illetve közjogi szakállamtitkárát, hogy segítsen kidolgozni nekünk egy olyan javaslatot, amely tartalmazza, összefoglalja azokat a véleményeket, amelyekben az ötpárti megállapodásban - vagy legalábbis az irányokban - meg tudtunk egyezni, és szakszerűen leírásra kerül. Meglátásom szerint ezt megtette a két szakállamtitkárság közös munka eredményeképpen. Ezen még alakítottunk is az ötpárti egyeztetések során, majd egyszer csak ellenzéki képviselőtársaim, minden korábbi jel nélkül, a mai napig nem mondtak véleményt arról, hogy az abban foglalt megállapítások, javaslatok számukra elfogadhatók vagy nem elfogadhatóak. Nem mondtak arról semmiféle álláspontot, hogy miért nem támogatják az abban foglaltakat. A mai napig várunk erre, gondolom, nem konkrétan az ötpárti egyeztetésen megfogalmazódott javaslatcsomag kapcsán, hanem ennek a javaslatcsomagnak a kapcsán végre hallhatunk álláspontot az ellenzék részéről is, hogy miért ért vagy miért nem ért egyet a javaslattal.

Úgy gondolom és vallom ma is, hogy igazán hatékony eredményt a rendbontók elleni fellépés vonatkozásában akkor tudnánk elérni, ha egyszerre tudnánk módosítani a gyülekezési törvényt, a büntető törvénykönyvet, a szabálysértési törvényt, illetve adott esetben más kétharmados jogszabályokat, például a választási eljárásról szóló törvényt. Mit tudtunk tenni azután, hogy az ellenzéknek nem volt álláspontja? Hát egyet: ígéretet tettünk arra, és ezt be is fogjuk tartani, hogy az ötpárti egyeztetéseket folytatni fogjuk. Ezt az ígéretet megtettem én is, de nagyon örültem annak, hogy házelnök asszony, ha úgy tetszik, egy szinttel magasabbra emelte a kezdeményezést, és az Országgyűlés egyik alelnökét kérte fel arra, hogy a gyülekezési törvény módosítása kapcsán az ötpárti egyeztetést hívja össze, vezesse le, folytassa le. Legjobb tudomásom szerint ez jövő héten meg fog történni - alig várom.

Egyébként megjegyzem, itt az ellenzéknek az az álláspontja még úgy-ahogy elfogadható volt, hogy át kell gondolni még egyszer az Alkotmánybíróság határozata alapján, hogy a gyülekezési törvényt milyen irányba módosítsuk. De ezt, mondjuk, az eltelt pár hónap alatt megtehették volna, és egy véleményt kialakíthattak volna. A kétharmados törvények vonatkozásában ez a helyzet. Úgy gondolom viszont, hogy a feles törvényeknél, azaz ahol az Országgyűlés jelen lévő tagjainak fele plusz 1 szavazat elegendő az elfogadáshoz, érdemes megpróbálni, hogy jórészt az ötpárti egyeztetések során megfogalmazott szempontrendszer mentén benyújtson a kormány - vagy akár benyújthatta volna a mi képviselőcsoportunk is - egy, a büntető törvénykönyvet és a szabálysértési törvényt módosító javaslatot.

(10.40)

Nagyon remélem, hogy végül csak sikerül egyetértésre jutni, és ha módosításokkal is, de elfogadni a kormány által előterjesztett javaslatot. Az ötpártinak is az volt az értelme és a közös elfogadásnak - mert 50 százalék plusz 1 képviselő az eredmény tekintetében tulajdonképpen ugyanaz, mintha a parlamentben kivétel nélkül az összes képviselő elfogadja a javaslatot -, hogy más az üzenete, tisztelt képviselőtársaim, nagyon más az üzenete. Ugyanis ha együtt fogadnánk el ezt a törvényjavaslatot, az egy közös kiállást, közös véleményt jelentene az Országgyűlés minden pártja és frakciója részéről, hogy nem tűrjük el az ilyen rendbontó magatartást. Ezt az üzenetet tudná eredményezni az, ha az Országgyűlés nagyon nagy többséggel fogadná el ezt a javaslatot, akár bizonyos tekintetben módosított formában is.

Én erre látok azért esélyt, és látok a Fidesz padsoraiból is olyan megnyilvánulásokat, amelyek arra engednek következtetni, hogy a Fidesz és a KDNP frakciója - bár a KDNP-t ebből kihagynám, mert onnan nem láttam még ilyen kezdeményezést, de a Fidesz frakciója - sem egységes az elutasítás tekintetében, hiszen Rogán Antal fogalmazta meg, hogy szükséges a kártérítési felelősség megteremtése, szükséges annak megtiltása, hogy a tüntetők, a demonstrálók ne jelenhessenek meg csuklyában a helyszínen, és Rogán Antal javaslata sok tekintetben még szigorúbb fellépést kíván és indítványoz, mint ami ebben a javaslatban szerepel. Tehát azt látom, hogy a Fidesz-frakció sem egységes az elutasítás vonatkozásában. Nagyon remélem, Rogán Antal sok képviselőtársát meggyőzi majd a végszavazásig arról, hogy ezt a törvényt el kell fogadni. (Dr. Répássy Róbert: Ne reménykedj!) Én azért remélem és apellálok a józan észre, fideszes képviselőtársaim, de legalábbis egy részük józanságára.

Maradt a másik lába a kezdeményezésnek, a büntető és szabálysértési jogszabályok módosítása. E módosítások - ahogy miniszter úr is említette - több célt is szolgálnak. Egyrészt lehetővé teszik, hogy a cselekmény súlyához mért szankciót szabhassanak ki a bíróságok, és a cselekmény súlyához mért "méltó büntetőeljárásokat" indíthassanak a hatóságok. Lehetővé teszi azt, hogy 30 ezer forintért ne lehessen hőssé válni. Azt gondolom, ez a társadalomnak érdeke, feltétlenül érdeke. Ezáltal érhető el a büntető törvénykönyvben meghatározott generál és speciál preventív hatása a büntetésnek, és a represszió szempontjából is ez teremt kiegyensúlyozott viszonyokat.

Büntetni rendeli az előterjesztés jó néhány szakasza azokat a - így fogalmaztam a bizottsági ülésen is és megismétlem - divatossá vált és a társadalomra veszélyes magatartásokat, amelyek eddig nem minősültek bűncselekménynek, illetve pontosítja azokat a jogszabályokat, azokat a fogalmakat, amelyek a könnyebb és egységesebb jogalkalmazás érdekében szükségesek.

Hadd álljak meg itt egy pillanatra! Oly sokszor emlegetik ellenzéki képviselőtársaim, és az emberi jogi bizottság többségi véleményének előadója is megemlítette, hogy a jogalkalmazás nem jó, a rendőrségnek kellene hatékonyabban fellépni, a rendőrségnek kellene rendet tartani ebben az országban. Én meg azt gondolom, hogy ez egyrészt nem rendőrségi kérdés. Másrészt, ha a rendőrségnek nincsenek eszközök a kezében arra, hogy tényleg hatékonyan tudjon fellépni, akkor ez nem is jogalkalmazási kérdés, hanem innentől kezdve jogalkotási kérdés. Egyetértek képviselőtársaimmal abban, hogy a jogalkalmazás is lehetne konzekvensebb, de ahogy miniszter úr is említette - és azt gondolom, ezt minden demokrata így gondolja -, a hatalmi ágak nagyon egyértelműen elválnak egymástól és egymástól függetlenül működnek. Nem veheti magának a bátorságot se a kormány, se az Országgyűlés, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg a bíróságok vagy az ügyészség számára, hogy kéne a jogot alkalmazni. Mondhatjuk, hogy szerintünk jobb lenne a konzekvens jogalkalmazás, mondhatjuk azt, hogy az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejezetten azt mondta, hogy például a közösség elleni izgatás vonatkozásában a bíróságnak nem kéne ennyire megszorítóan értelmezni a jogot, mert ezt az Alkotmánybíróság nem kívánja meg, és a büntető törvénykönyv se kívánja meg.

Ezt a véleményt mi is oszthatjuk, de hogy beleszóljunk egy konkrét ügy vagy konkrét ügyek kapcsán, hogy milyen döntést hozzanak, arra a bátorságot nem vehetjük magunknak. Ilyenformán a jogalkotónak egyetlen lehetősége van, ott, ahol azt tapasztalja, hogy vagy nem konzekvens a jogalkalmazás, vagy olyan irányba mozdult el, ami nem tükrözi a jogalkotó szándékait, akkor vagy jogszabályt módosít, vagy egy külön törvényi tényállást alkot, esetleg pontosítja a meglévőt, vagy egy értelmező rendelkezés beiktatásával egyértelmű iránymutatást ad a jogalkalmazónak, hogy milyen magatartást kell követni, mi az, amit a jogalkotó célként tűzött ki, és hogyan kell értelmezni a jogszabályt.

Szerencsésebb - egy pillanatig se mondom, hogy nem szerencsésebb -, ha ezt a jogalkalmazó maga teszi meg, ha a jogalkalmazó - s itt konkrétan utalok az úgynevezett tojásdobálásra -, az ügyészség mondja ki például egy legfőbb ügyészi utasításban, hogy erre kell menni. A tojásdobálás nem tolerálható, a tojásdobálás bűncselekmény, attól függ, hogy milyen környezetben valósítják meg, tettleges becsületsértésnek vagy garázdaságnak minősül. Megtehette volna, de nem tette meg.

Ezért fordultam hónapokkal ezelőtt nagyon nagy tisztelettel, hangsúlyozottan az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjaként a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez és a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának a vezetőjéhez, hogy úgy látjuk, úgy látom, nem egységes a bírói jogalkalmazás, az ügyészség jogalkalmazása ebben a témakörben, fontolják meg, hogy egy jogegységi határozatot hoznak ebben a témában. Sokkal szerencsésebb, mint törvényt módosítani, képviselőtársaim. Sokkal szerencsésebb, ezt én is elismerem.

Eddig ennek - és egészen a törvényjavaslat benyújtásáig - nem volt foganatja, a bíróság eddig - s ez természetesen szíve-joga a bíróságnak - nem hozott ilyen döntést. Tegnap azonban született egy ilyen döntés. Úgy gondolom, megfontolást igényel az, hogy ha ez a döntés megszületett, akkor a törvényben értelmező rendelkezésként megszavazni kívánt jogszabályhelyet esetleg ki lehet venni a törvényből. Hogy konkretizáljam, mire utalok: a Legfelsőbb Bíróság a 71. számú büntetőkollégiumi véleményében a következő módon fogalmaz, s gondolom, hogy ez legalábbis egy dolgot biztosan igazol: nem demokráciaellenes tett vagy javaslat az, amit a kormány megfogalmazott, hiszen a Legfelsőbb Bíróságnak pontosan ugyanez a véleménye és pontosan ugyanezt fogalmazta meg. Idézek ebből a kollégiumi véleményből: "Más személynek sérülés okozására tipikusan nem alkalmas tárggyal, például tojással megdobálása tettleges becsületsértést valósíthat meg."

Ugyancsak a Legfelsőbb Bíróság visszautal egy korábbi legfelsőbb bírósági döntésre a garázdaság vonatkozásában, ahol azt mondja, a nevezett elvi határozat kimondja: "Az erőszak és az erőszakos magatartás nem azonos fogalmak. A garázdaság megvalósításához az erőszakos magatartás tanúsítása is elégséges, ha a bűncselekmény megállapításának egyéb feltételei is megvalósulnak.", nyilván például a kihívóan közösségellenes magatartás.

(10.50)

A Legfelsőbb Bíróság tehát egyértelműsíti azt, hogy a tojásdobálás nem megengedett magatartás, megvalósíthatja mind a garázdaság, mind a tettleges becsületsértés törvényi tényállását, aki ilyet tesz. Ilyenformán én azt gondolom, el kell azon gondolkodni, hogy esetleg ennek a kollégiumi véleménynek a tükrében a továbbiakban nem szükséges a törvényjavaslat módosítása.

A felderítés és a büntetés elkerülhetetlensége: nagyon sokszor halljuk ezt ellenzéki képviselőtársainktól, hogy ez az, ami megoldást kínál. Igen, igen, valóban, de azért annak a hatását lebecsülni, hogy súlyosabbá teszünk egy bűncselekményt, és ahogy fogalmaztam, nem lehet pár tízezer forintért hőssé válni, hanem bizony megvan annak a kockázata, hogy ha netán földerítik azt, amit én csináltam, adott esetben letöltendő szabadságvesztést tudok kapni érte. Bizony ez egy komoly visszatartó erő, képviselőtársaim. Hogyha ez párosul azzal, hogy a büntetés elkerülhetetlen, hogy a felderítés hatékonysága jobb a mostaninál, az külön jó, de attól még - hogy mondjam közhasználatú szóval - a szigorítás, ha az jól irányzott szigorítás, annak megvan a hatása.

Egyébként megjegyzem zárójelben, és erre utaltam például, hogy milyen jó lenne, ha a gyülekezési törvényt tudnánk módosítani olyan irányban, hogy ne lehessen csuklyát viselni a demonstrációkon, talán a felderítés hatékonysága is jóval nagyobb lenne, hiszen fölismerhetők lennének azok, akik a jogsértéseket elkövették. Csak eddig ellenzéki körökből erre biztatást Rogán Antalon kívül még nem kaptunk.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat másik része, ahogy miniszter úr is említette, a bírósági eljárások biztonságát, a bírósági döntések félelem- és befolyásmentes meghozatalát igyekszik megteremteni. Az utóbbi időben több olyan esettel szembesülhettünk, ami nemcsak felháborító volt, de úgy vélem, nagyon határozottan gondolom, hogy az elszaporodottsága miatt korábban erre nem nagyon volt példa, a jogalkalmazói hatalmi ág működését már kezdi komolyan befolyásolni, kezd a bírákban félelem ébredni, és ez borzasztó. Ez ellen szintén minden törvényes eszközzel föl kell lépni, és a minden törvényes eszközt, hogy az törvényes legyen, azt pedig nekünk kell megteremteni, tisztelt képviselőtársaim, nekünk, az Országgyűlésnek.

Egy-két példa: a bírák leköpése, ahonnan kezdődik ez, de utána a bírónak egy székkel való megtámadása, ami már súlyos testi sérülést, csonttörést okozott. Aztán merik maguknak a bátorságot venni társadalmi csoportok képviselői, hogy eldöntsék azt, hogy egy tárgyalóban ki jelenhet meg és ki nem, ki mehet be vagy ki nem. Megengedhetetlen! Ugyanúgy, ahogy megengedhetetlen a bírák megfenyegetése és ezzel a pártatlan ítélkezésnek a befolyásolása. E problémákkal az Országos Igazságszolgáltatási Tanács is többször foglalkozott, keresi a megoldást rá, és tőlünk, tisztelt képviselőtársaim, tőlünk várják azt, hogy a megfelelő jogi hátteret biztosítsuk, hogy ilyenek ne történhessenek. Nagyon helyesen az előterjesztés egyetlen büntető tényállást, tulajdonképpen a garázdaságnak egy speciális esetét kívánja megalkotni a bírák védelme érdekében; sokkal inkább a bíróságok igazgatási jogkörében vagy a bírósági elnökök igazgatási jogkörében keresi a megoldást.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, tudom azt, hogy fölmerültek alkotmányossági aggályok a törvényjavaslattal kapcsolatban. A frakciónk minden módosító javaslatot szívesen fogad és meg fog vizsgálni, kiemelt súlyú problémaként, kiemelt jelentőségű kérdésként kezeli ezt a jogszabályt, és tényleg ígérem, hogy érdemben fogjuk megvitatni a módosító javaslatokat.

Az általános vita ma nem zárul le, a konkrét javaslatokra az általános vita folytatásában fogok kitérni. Eredményes vitát kívánok a tisztelt Országgyűlésnek én is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a Fidesz-képviselőcsoport vezérszónokai következnek, ugyanis ketten kívánják ismertetni az álláspontjukat. Répássy Róbert és Kontrát Károly képviselő urak lesznek ezek. Először megadom a szót Répássy Róbert képviselő úrnak. Parancsoljon, öné a szó.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/6218. számú törvényjavaslat egy tehetetlen kormány pótcselekvése. Hatékony jogalkalmazás helyett jogalkotási pánik lett úrrá a kormányon, ezt mutatja ez a törvényjavaslat. Más megközelítésben a törvényjavaslattal az bizonyosul be, hogy az MSZP kétéves politikai frusztrációit büntetőjog-alkotással kívánja feldolgozni, úgyhogy nyugodtan nevezhetnénk a törvényt ahelyett, amit itt használnak, közrendvédelmi törvény helyett frusztrációtörvénynek.

Erre egyébként szép példát mutatott az előbb Fogarasiné Deák Valéria képviselőtársunk, aki a tojásdobálástól a holokausztig terjedő szép ívbe belekeverte a politikai ellenzéket. Úgy hiszem, hogy ilyen törvényjavaslatnak a politikai célja eléggé világos, és éppen Fogarasiné Deák Valéria adott rá példát, hogy milyen politikai megrendelésre történt ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztése. Miniszter úr expozéját hallgatva az jutott eszembe, hogy a tettek és a szavak ellentétben állnak, miniszter úr. A Gyurcsány-kormányról minden elmondható, csak az nem, hogy rendpárti lenne.

A törvényjavaslat több ponton alkotmánysértő álláspontunk szerint, alkotmányellenesen korlátozza a gyülekezési szabadságot és a személyiségi jogokat. Ezekre a korlátozó rendelkezésekre, jogkorlátozó rendelkezésekre szeretnék példákat felsorolni az általános vita szintjén. Az első és leginkább szembeötlő alkotmányellenes rendelkezés az én megítélésem szerint a félelemkeltésre alkalmas rendezvényen való részvételnek a megfogalmazása és ennek szabálysértésként való beiktatása. A gyülekezési jog korlátait a kétharmados gyülekezési törvény fogalmazza meg, és csak és kizárólag a gyülekezési jog gyakorlásának a módjában láthat korlátozást az, aki elolvassa ezeket a törvényeket. A gyülekezési jog gyakorlásának a módját lehet kordába szorítani, hiszen amikor azt mondja a gyülekezési törvény, hogy a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt, bűncselekményre való felhívást, és nem járhat mások jogainak és szabadságának a sérelmével, akkor pontosan körbeírja azt a korlátot, amelyet alkotmányosan az akkori törvényhozás meghatározott, és ez a korlát nem más, mint az erőszakos és a békés demonstráció, az erőszakos és a békés gyülekezés közötti különbségtétel.

Az alkotmány a békés gyülekezés jogát védi, és minden, ami ezen kívül esik, az erőszakos gyülekezés és annak megnyilvánulási formái mind alkotmányellenesek és így jogellenesek. Tehát amikor a kormány meghatározza a félelemkeltésre alkalmas rendezvény fogalmát, akkor nem a gyülekezési jog gyakorlásának a módját tekinti disztinkciónak, hanem a gyülekezés célját, a gyülekezés tartalmát, a gyülekezéssel kiváltani kívánt hatást tekinti jogellenesnek, és így ezzel tartalmi cenzúrát állapít meg a gyülekezési jog gyakorlásával szemben. Ami azt jelenti, hogy a gyülekezési jog, amely egy kollektív véleménynyilvánítás, hogyha másként fogalmazzuk, mint ahogyan a véleménynyilvánítás sem korlátozható a tartalma alapján, ugyanígy nem korlátozható a gyülekezési jog a tartalma alapján.

Elégségesnek és elegendőnek tartjuk azt a korlátot, amely a gyülekezési törvényben van, és úgy gondoljuk, hogy a jogalkalmazásnak kellene ezt a korlátot hatékonyabban és következetesebben érvényesítenie.

(11.00)

Amikor a gyülekezési törvény azt mondja, hogy a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekményre való felhívást, vagy mások jogait vagy szabadságát nem sértheti, akkor azt is mondja a gyülekezési törvény, hogy ha ilyen rendezvény, ilyen gyülekezés kerül megtartásra, a rendőrség köteles azt feloszlatni. Kötelezettsége van a rendőrségnek, pontosan azért, hogy a gyülekezési jog gyakorlásának a módját alkotmányos keretek közé szoríthassa a rendészeti hatalom.

Ilyen alkotmányellenes rendelkezésnek látjuk a be nem jelentett gyűlés szervezésének szabálysértéssé nyilvánítását. Ez maga az orwelli gondolatbűn. A be nem jelentett gyülekezés szervezését nem feltétlenül követi a be nem jelentett gyülekezés megtartása. Nem tudjuk, hogy megtartják-e a be nem jelentett gyülekezést, be nem jelentett rendezvényt. Mint ahogyan az is elképzelhető, hogy észlelve azt, hogy nem jelentették be, későbbi időpontban bejelentik, és jogszerűvé válik a be nem jelentett gyülekezés.

Az Alkotmánybíróság éppen a spontán gyülekezéssel kapcsolatos döntésében az én értelmezésemben vagy a mi értelmezésünkben lényegében alkotmányos védelem alá helyezte a spontán gyülekezést, azt mondta, hogy alkotmányos a spontán gyülekezés.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ha elfogadnánk a kormány olvasatát, a kormány javaslatát, akkor kizárólag a véletlen összesereglés lenne alkotmányos és jogszerű, minden egyéb magatartás már szankcionálás alá kerülne. Biztos vagyok benne, hogy az Alkotmánybíróság nem azt értette a spontán gyülekezés alatt, hogy emberek összetalálkoznak az utcán. A gyülekezés és a gyülekezési jog véleménynyilvánítás, ebből a célból gyűlnek össze. Tehát ki van zárva a megítélésem szerint, hogy ez alkotmányosan korlátozható lenne.

Azt elfogadom, hogy a be nem jelentett gyűlésen való részvétel, tehát amikor meg is tartják ezt a gyűlést, akkor az valamilyen szankciót vonhat maga után. Bár hozzáteszem, hogy szerintem akkor is csak a szervezőt lehetne ezért felelősségre vonni, hiszen a résztvevő nem feltétlenül tudja, hogy milyen jogi körülmények között kerül megtartásra ez a rendezvény, vagy az utcai járókelő, aki odasereglik, nem tudja, hogy milyen körülmények között kerül megtartásra.

Ilyen alkotmányellenes rendelkezésnek tartjuk a szabálysértők szégyenlistájának a megalkotását. Miniszter úr, ma a hatályos szabályaink és alkotmányos szabályaink szerint még a móri mészárosnak is csak a keresztnevét lehet nyilvánosságra hozni. A legsúlyosabb bűnök elkövetőinek az anonimitása garantált, személyiségi jogi védelem alatt áll. Nem lehet nyilvánosságra hozni ennél sokkal csekélyebb deliktumok, csekélyebb vétségek elkövetőinek az adatait. (Közbeszólás: Amíg el nem ítélik.) Vagy ha önök azt feltételezik, hogy alkotmányos ez a magatartás, akkor miért a bagatell szabálysértésekkel kezdjük, akkor miért nem a rablógyilkosoknak a szégyenlistára való kitétele a kormány javaslata? Mi magyarázza azt, hogy miközben a közlekedési szabálysértők szégyenlistára kerülnek, közben az ennél sokkal súlyosabb bűncselekmények elkövetői, sokkal súlyosabb törvénysértések elkövetői pedig anonimitásban maradnak? Ez a javaslat értelmetlen, és azt hiszem, hogy alkotmányellenes is.

Megítélésem szerint szakmai nonszensz, de nem feltétlenül alkotmányellenes rendelkezés az alkalmatlan eszközzel elkövetett fenyegetés büntetni rendelése. Itt megint csak utalnék arra a bizonyos frusztrációra. Képviselőtársaim, ebben a parlamentben nem szoktunk azon az alapon törvényeket alkotni, hogy mi fehér poros leveleket kaptunk, és akkor hozzuk be ide a Házba a mi frusztrációnkat egy büntetőjog-alkotásban. Kérem, gondolják végig, hogy az alkalmatlan eszközzel elkövetett fenyegetés más vonatkozásban mennyire értelmetlen, és mennyire indokolatlan ennek a büntetni rendelése.

Ugyanígy szakmai nonszensznek tartom azt az értelmező rendelkezést, hogy az is erőszak, ami nem az. Tisztelt Képviselőtársaim! Az az értelmező rendelkezés ezt jelenti. Eddig világos volt, hogy csak olyasmiért lehet büntetni az embereket, az elkövetőket, ami valóban a társadalomra veszélyes. De mi magyarázná azon kívül, hogy a tojásdobálást ide akarják venni, mi magyarázná, hogy azt az erőszakot, ami egyébként nem valósít meg testi sértést, azt is büntetni lehessen rendelni? Semmi más magyarázatot nem látok rá, megint csak a frusztrációt, kizárólag a frusztráció az egyetlen magyarázat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bírósági szervezeti törvény módosítását nem támogatjuk. Ez egy kétharmados törvénymódosítás, ez nem fog megszületni a Házban. Álláspontunk szerint ugyanis nem az a jó megoldás, hogy a törvényhozás paragrafust ad a bíró kezébe meg a bírósági vezető kezébe, hogy azzal tartsa fenn a rendet. Nem ez a jó megoldás. Nekünk ettől eltérő elképzelésünk van. Egyrészt ez pénz kérdése, tehát pénz kérdése az, hogy a bíróságokon fenn tudják tartani a rendet. Másrészt pedig szilárd meggyőződésünk, hogy a bíróságokon állami rendészeti szervnek kell garantálnia a rendet, állami rendészeti szervnek kell fenntartani a rendet. Elfogadhatatlan, és azt kell mondanom, hogy szégyellnivaló dolog, snassz, hogy magán őrző-védő cégek tartják fönn a bíróságokon a rendet. Menjenek el egy európai országba, nézzék meg, hogy ott ki áll a bíróság kapujában! Állami rendészeti szerv. Azért mondom, hogy állami rendészeti szerv, mert nem tudom eldönteni, hogy ennek milyen rendészeti szervnek kell lennie. Nem biztos, hogy a rendőrségnek kell lennie, lehet, hogy egy speciális rendészeti szervnek. De mindenképpen az igazságszolgáltatás védelemre szorul, ebben egyetértünk, ennek a módja azonban nem az, hogy üres paragrafusokat adnak a bíró kezébe vagy a bírósági vezető kezébe.

Kérem, fontolják meg ezeket a szempontokat, és amennyiben egyáltalán ezeket a pontokat javítani lehet, akkor kérem, hogy a kormány maga javítsa ki ezeket a pontokat. Én nem nagyon látom javíthatónak a törvénytervezetet. Számos része önmagában megáll, ez igaz, de amiket felsoroltam, azokat nem tartom javíthatónak, ezért a magam részéről módosító indítványt sem kívánok benyújtani. Nem tudom, hogyan lehet korrigálni azokat az alkotmányossági problémákat, amiket elmondtam, csak úgy lehet, hogy ha nem hoz ilyen döntést az Országgyűlés, nem hoz ilyen törvényt a Ház.

Azt hiszem, abban reménykedem, hogy az itt elhangzó vita után ki fog derülni, hogy a kormánynak nincs meg a kellő parlamenti többsége és támogatása ahhoz, hogy ezt a törvényt elfogadtassa. Ezért ha ez így van, akkor arra kérem a miniszter urat, hogy vonja vissza a törvényjavaslatot, és annak az egyébként támogatható és talán az igazságszolgáltatás működését segítő elemeit még tovább csiszolja a kormány, azokat a részeket, amelyeket pedig itt a parlamenti többség - ha ez így lesz, amire én gondolok - alkotmányellenesnek tart, akkor azokat a részeket ne erőltesse a kormány.

Kérem, fontolják meg a javaslataimat, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Répássy képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm a képviselőtársaimat.

Megadom a szót Kontrát Károly képviselő úrnak, Fidesz. Hét percnél valamivel több ideje maradt.

DR. KONTRÁT KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Tájékoztatni szeretném a tisztelt Házat, hogy a parlament honvédelmi és rendészeti bizottsága tárgyalta ezt a törvényjavaslatot, ahol nekem volt szerencsém a Fidesz álláspontját elmondani. Akkor azt elmondtam, hogy amiatt, mert több alkotmányos alapjogot sért a törvényjavaslat, és mert azok a kérdések, amelyeket ebben a törvényjavaslatban a kormány szabályozni szeretne, döntően jogalkalmazási kérdések, ezek miatt vagy ezekre tekintettel nem támogatjuk, elutasítjuk a törvényjavaslatot, és bízunk abban, hogy a parlament is majd a szavazásnál így tesz.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a törvény és a rend pártja. Úgy hisszük, hogy a törvény tisztelete teremti meg a szabad és civilizált élethez szükséges kereteket. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a közrend, közbiztonság, köznyugalom védelme, ahogy azt a javaslat általános indokolása is rögzíti, véleményem szerint is kiemelkedően fontos társadalmi érdek, a védelem biztosítása azonban nem oldható meg, illetve erősíthető ilyen jellegű jogszabály-módosítással, mint ami a tisztelt Ház előtt van.

A hatályos jogszabályaink jelenleg is alkalmasak ezen problémák megoldására. A jogellenes magatartást tanúsítók számára semminemű preventív hatást nem jelentenek a jogszabályok javaslat szerinti módosításai, ezért az a kitűzött cél elérésére nem alkalmas. A javaslat részletes indokolásában idézett hatályos jogszabályhelyek mind a tényállásokat, mind a büntetési tételeket illetően megfelelő módon rögzítik és szankcionálják mindazokat a magatartásokat, amelyek visszaszorítása a jelen javaslat elsődleges célja. A megoldás tehát nem a jogszabályok megváltoztatásával, hanem azok hatékony alkalmazásával érhető el. A jogszabályok betartásáért felelős szervek részéről van szükség megfelelő felkészültségre és szükség esetén hatékony fellépésre.

(11.10)

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat normaszövegét tanulmányozva több furcsaságra és a demokráciában szokatlan szabályozási elképzelésre lehetünk figyelmesek. Nem tartom indokoltnak a javaslatban megfogalmazott elkövetési magatartások előkészületi szakaszát szankcionálni. A gyakorlatban csak a nyomozó hatóságoknak jelentene pluszfeladatot annak bizonyítása - ami szerintem szinte lehetetlen -, hogy egy magatartás például testi sértés aljas indokból vagy célból történő elkövetésének előkészülete-e.

A hatályos Btk. nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagjai elleni erőszak sértetti körének olyan általános megfogalmazása, mint a javaslat szerinti "a lakosság egyes csoportjaihoz tartozás", parttalanná, alkalmazhatatlanná tenné a törvényt, hiszen maga az előterjesztő is leírja, hogy ezek a csoportok még csak példálózó jelleggel sem határozhatóak meg.

A gyülekezési és egyesülési szabadság körében a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény burkolt módosítását jelentené, ha a Btk. szankcionálná a választási gyűlésen való részvételben történő akadályozást, hiszen ahogyan a javaslat is rögzíti, a gyülekezési törvény 3. §-a értelmében a választási törvényekre ez a jogszabály nem vonatkozik.

A zaklatás elkövetői körének kiterjesztése az ártalmas és félelemkeltési célú levelek küldőjére szintén látszatszabályozás, hiszen a gyakorlatban szinte elképzelhetetlen az ilyen levelek feladóinak kiderítése. Sajnos ezt a mai magyar rendőrség teljes mértékben alá tudja támasztani, hiszen még egyetlen elkövetőt sem találtak meg.

A rendezvények szervezőivel kapcsolatos jelenlegi szabályozás kimerítően definiálja a jogellenes tényállást, és azt megfelelően szankcionálja, így álláspontunk szerint ezen módosítás sem indokolt.

A szabálysértési törvény módosítása körében a Fidesz nem ért egyet a pénzbírság közérdekű munkára történő átváltoztatásának megszüntetésével. Önmagában az a javaslat szerinti indok, hogy a kisebb településeken a jegyző nem tud biztosítani közérdekű munkát, nem indokolja magának a jogintézménynek a megszüntetését. A javaslat általunk vélelmezett célja ezzel a bevételek növelése, amely mellett a közmunka preventív hatása fontosabb érdek.

Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan Répássy Róbert képviselőtársam is elmondta, ez a törvény álláspontunk szerint felesleges, ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy utasítsa el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Kontrát képviselő úr. Megadom a szót Szászfalvi László képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A Kereszténydemokrata Néppárt frakciójának álláspontja szerint egyáltalán hadd ismételjem az imént mondott szavaimat: a törvényjavaslat előkészítése során is elég sok olyan esemény történt vagy nem történt meg éppen, ami negatív irányban befolyásolja ezt a törvényjavaslatot, illetve annak a tárgyalását. Nem előzte meg a törvényjavaslat benyújtását szakmai, társadalmi vita, nem volt elegendő idő sem arra, hogy ezt a javaslatot szakmai körökben megvitassák, nem vette figyelembe a civil jogvédő szervezetek állásfoglalását, véleményét a kormányzat, illetve a már megtett megjegyzésem szerint nem történt előzetes egyeztetés az adatvédelmi biztosi jogkört ellátó ombudsmannal sem.

Álláspontunk szerint a kampányszerű pillanatnyi politikai érdekeket szolgáló jogalkotás, különösen a büntetőjogi és szabálysértési jogi jogszabály-módosítások esetén súlyosan sérti a jogbiztonságot, alkalmazása elfogadható érvekkel nem indokolható.

Figyelemre méltó, hogy a szocialista kormányok idején a büntetőpolitika elsődleges eszköze a jogalkotás lett, ahelyett, hogy a jogalkalmazás hatékonyságára és a jogkövetés feltételeinek biztosítására helyeznék a hangsúlyt. A jelenleg hatályos szabálysértési törvény és büntető törvénykönyv egyértelmű szabályozást tartalmaz, a probléma a szankcionálás szempontjából elsősorban a jogalkalmazás területén érhető tetten. A kormány azért kívánja módosítani a Btk.-t, hogy a saját érdekeinek megfelelő döntések irányába orientálja a jogalkalmazókat.

Érdemes figyelembe venni egy neves büntetőjogász véleményét a kormány javaslatáról. Dr. Tóth Mihály tanszékvezető így fogalmaz: "Nem kellene a politikai elszántság igazolásaként lejáratni a Btk.-t, hiszen annak jogállami viszonyok között ultima ratióként, végső eszközként kell működnie, s a legsúlyosabb jogsértésekre hivatott reagálni. Mértéktartóbb, megfontoltabb jogalkotásra lenne szükség."

A törvénytervezet összesen hat jogszabály módosítását érinti a közrendet és köznyugalmat veszélyeztető, valamint az igazságszolgáltatás működését zavaró jelenségekkel összefüggésben. Sajnálatos módon szükségtelenül és aránytalanul terveznek korlátozni alapjogokat, ami komoly alkotmányossági aggályokat vet fel a tervezettel kapcsolatosan, ezért a törvényjavaslatot frakciónk nem támogatja.

El kell mondanom, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőinek álláspontja a fenti törvénymódosítást illetően sok tekintetben megegyezik a mértékadó emberi jogi szervezetek álláspontjával. Hadd idézzek az előterjesztésből néhány, a jogvédő szervezetek által is kifogásolt elemet. A kormányzati előterjesztés indokolása utal arra, hogy az újraszabályozást a közelmúlt eseményei tették szükségessé. Nem egyértelmű, hogy a kormány mit ért a közelmúlt alatt, azonban határozott meggyőződésünk, hogy a 2006. őszi rendőri brutalitáshoz hasonló mértékű jogsértések a legszűkebb közelmúltban nem fordultak elő, éppen ezért üdvözöljük a kormányzati álláspont változását, még akkor is, ha e változás őszintesége véleményünk szerint mindaddig joggal vonható kétségbe, amíg a 2006 októberében és novemberében a gyülekezés alapjogát durván sértő, az állam által saját polgárai ellen parancsra elkövetett erőszak kivizsgálása, a felelősök felkutatása és a sértettek kártérítése nem történik meg.

De vegyünk szemügyre néhány konkrét tényállást, például az egyesülési, gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése címen előterjesztett, a Btk. 171/C. § (1) bekezdéseként rekonstruálni szándékozott tényállást, mely a választási gyűlésen való részvétel jogtalan akadályozását akkor is büntetendőnek nyilvánítja, ha az erőszak vagy fenyegetés nélkül történik, hiszen erőszakkal vagy fenyegetéssel való elkövetés már e tényállás (2) bekezdésben rögzített minősített esete. A törvény a jogellenes akadályozás fogalmát nem rögzíti, a törvénymódosítás indokolása hangszóróval vagy más zajkeltő eszközökkel történő megzavarást említ. Véleményünk szerint az ilyen magatartás büntetőjogi szankcionálása az európai gyakorlattal szembeforduló, valamint az Alkotmánybíróság 30/1992. határozatában rögzített szükségesség és arányosság büntetőjogi témával ellentétes szabályozást tartalmaz. Konkrét példával érzékeltetve a problémát: a miniszterelnök mindenkori kifütyülése büntetőjogi szankcióval nem járhat, ez még a bírói mérlegelés körébe sem vonható. Álláspontunk szerint itt alkotmányosan csak az erőszakkal vagy fenyegetéssel történő fellépés vezethet a büntetőjogi felelősség megállapításához.

A hatóság eljárása megzavarásának nevezett új tényállásnál a törvénytervezet az erőszakos magatartás meghatározásakor a jelenlegi bírói gyakorlattal fordul szembe. Kétségkívül voltak korábban más álláspontok is, de a jelenlegi gyakorlattal szembefordul, amikor erőszakos magatartásnak minősíti a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatást abban az esetben is, ha ez testi sértés okozására nem alkalmas. A KDNP álláspontja szerint a tojásdobálás vagy más testi sértés okozására alkalmatlan cselekmény legfeljebb szabálysértésnek minősülhet, emellett a cselekmény sértettje a polgári jog szabályai szerint jelenleg is követelhet elégtételt.

A jogalkotó aránytévesztését még jobban szemlélteti a garázdaság már magában is aggályos jelenlegi gumitényállásának módosítási szándéka, melyre a kormány az erőszakos magatartás fenti meghatározását szintén kiterjesztené, valamint a büntetési tételeket kettőről három, illetve a (3) bekezdésben újonnan kreált minősített esetben öt évre emelné. A gyakorlatban ez véleményünk szerint az egészséges jogérzékkel rendelkezők számára minden további magyarázat nélkül nyilvánvalóan alkotmányellenesen aránytalan szabályozást eredményezne.

(11.20)

Ha valaki egy rendezvényen papírgalacsinnal sikertelenül próbálja megdobni a miniszterelnököt, akkor az a garázdaság bűntettét - a Btk. új, 271. § (3) bekezdés a) és b) pontja szerint is kétszeresen minősülő minősített esetének bűntettét - követné el, mely öt évig terjedő szabadságvesztéssel lenne sújtandó.

Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság, valamint a Társaság a Szabadságjogokért közös álláspontot tett közzé a közrendvédelmi törvény módosítása tárgyában, megfogalmazva aggodalmaikat és aggályaikat. Állásfoglalásukban aggodalmukat fejezik ki azzal kapcsolatban, hogy a jogalkotás nyilvánossága csorbát szenvedett a törvényjavaslat benyújtása során, erről az imént már tettem említést.

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18. § (1) bekezdése szerint a jogszabály megalkotása előtt elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdek-összeütközések feloldásának lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. A hatásvizsgálat lefolytatására vonatkozóan sem a tervezet, sem az IRM honlapja nem tartalmaz semmiféle információt. Ez a megoldás soha nem szerencsés, büntetőjogot érintő kérdésekben pedig kifejezetten veszélyes is.

A konkrét problémákra, tartalmi kérdésekre, illetve konkrét paragrafusokat érintő kérdésekre csak felsorolásszerűen térnék ki, hiszen az előttem szólók már részletesen ezt elemezték, így a közérdekű üzem működésének megzavarása, hatóság eljárásának megzavarása, büntetés kiszabása, az úgynevezett szabálysértési nyilvántartás, a szégyenlista - amelyre vonatkozóan Répássy képviselőtársam már utalt - tekintetében. Teljes mértékben egyetértünk az általa megfogalmazottakkal, illetve a végrehajtási kérdések tekintetében is megfogalmazzuk aggályainkat és alkotmányos aggályainkat.

Összefoglalva: miközben kétségeink vannak a kormány szándékának őszinteségével kapcsolatosan, addig egészében a szabályozás célját, a közrend és köznyugalom védelmét, továbbá a gyülekezési jog akadálytalan érvényesülését fontosnak tartjuk, de a választott eszközök a törvényjavaslatban több esetben nem megfelelők, a szabályozatlanságok vagy aránytalanságok folytán is alkotmányellenesek. Ezzel kapcsolatban fel kívánjuk hívni a szocialista kormány és kormánypárt figyelmét arra, hogy az Alkotmánybíróság már hivatkozott határozatában egyértelművé tette, hogy a büntetőjog a jogi rendszerben, az ultima ratio társadalmi rendeltetése, a jogrendszer egészének zárt köre legyen.

Az alkotmányos büntetőjogból fakadó tartalmi követelmény, hogy a törvényhozó a büntetendő magatartások körének meghatározásakor nem járhat el önkényesen. Valamely magatartás büntetendővé nyilvánításának szükségességét szigorú mércével kell megítélni a különböző életviszonyok, erkölcsi és jogi normák védelmében, az emberi és szabadságjogokat szükségképpen korlátozó büntetőjogi eszközrendszert csak a feltétlenül szükséges esetben és arányos mértékben indokolt igénybe venni akkor, ha az alkotmányos vagy alkotmányra visszavezethető állami, társadalmi-gazdasági célok, értékek megóvása más módon nem lehetséges.

Mindezek alapján a KDNP országgyűlési képviselőcsoportja nem támogatja a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Szászfalvi képviselő úr. Megadom a szót Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! A liberális frakció, a Szabad Demokraták Szövetsége véleményét az alkotmányügyi bizottság ülésén részletesen ismertettem, akik most másodszor hallják már a véleményemet, azoktól elnézést kérek, de természetesen azóta sokat nem változott, részben azt tudom megismételni.

Ezt a törvényjavaslatot ebben a formájában... (Dr. Gál Zoltán az órájára pillant.) Látom, hogy aggódva nézi az óráját Gál Zoltán képviselő úr, ígérem, hogy nem fogom túllépni az időkeretet. Azt azonban elöljáróban mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy a törvényjavaslat néhány rendelkezésével messzemenőkig egyetértünk, azt szívesen támogatjuk, azonban sokkal rövidebb ideig fog tartani, amíg ezt el tudom mondani, mert ez igen kis hányadát jelenti a törvényjavaslatnak. A törvényjavaslat nagy részével ebben a formájában semmiképpen nem tudunk egyetérteni, és így nem fogjuk tudni támogatni.

Egyet tudunk érteni - és talán kezdem ezzel - például a törvényjavaslatnak azzal a rendelkezésével, amely a büntető törvénykönyv 174/B. §-ával, a közösség tagja elleni erőszakkal kapcsolatban végre behozza azt a többletet, azt a kiegészítő rendelkezést, hogy a sértettek körében a lakosság egyes csoportjaihoz tartozás is ezután büntetendővé tehető, tehát ha ilyenek sérelmére követik el a cselekményt, akkor büntethető lesz a cselekmény. Ezt már egy 1992-es alkotmánybírósági határozat is rögzítette, hogy tulajdonképpen bármilyen ismérv szerinti csoport védelemben kell hogy részesüljön ebben a tekintetben a büntető törvénykönyv által, ezt helyeseljük, elfogadjuk.

Elfogadjuk azt is, hogy az egyesülési és a gyülekezési szabadság jogának megsértése a jelenlegi hivatali bűncselekmények köréből a szabadság és emberi méltóság körébe tartozó cselekményekhez kerül át. Nem minthogyha érteném azt, hogy ha egy büntetőjogi tényállás egyértelműen, világosan azt tartalmazza, hogy aki mást... - akkor bármilyen szempontból függhet-e attól az alkalmazása, hogy a büntető törvénykönyv mely fejezetében kerül elhelyezésre. Ez önmagában nem lehet ok arra, hogy ne alkalmazzák; nem lehet ok arra, hogy ne alkalmazzák a tényállásnak megfelelően magát a tényállást. De ha ezen múlik az, hogy ilyen típusú cselekmények nagyobb számban kerüljenek eljárás alá, akkor részünkről nincs akadálya annak, hogy ezt áthelyezzük egy másik fejezetbe.

Mellesleg szeretném megjegyezni, ezt a statisztikai adatok is alátámasztják, hogy nem alkalmazzák sem az ügyészség, sem a bíróságok ezt a rendelkezést, mert egyébként az elmúlt években mindössze egy ilyen ügyben indult eljárás 2007-ben, a kimenetelét nem tudom, de a statisztika egyértelműen ezt mutatja. Tehát a 228/A. helyett 174/C. szakasz lesz.

Egyetértünk azzal is, hogy az erőszakos magatartás megfogalmazása úgy kerüljön esetleg megváltoztatásra, ahogy a büntető törvénykönyvre vonatkozó javaslatban, helyesebben ebben a törvényjavaslatban szerepel. Érdekes volt hallani Bárándy Gergely kollégám friss információját arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 71. számú véleménye tulajdonképpen nem tesz mást, mint ami egyébként korábbi bírói gyakorlatként eddig - talán egy-két évtől eltekintve vagy néhány hónappal ez előtti időig - töretlenül szerepelt, azt megerősíti. Nos, hogyha nem volt elegendő az, hogy önmagában egy hosszú ideig tartó bírói gyakorlat az erőszakos magatartást akként fogalmazta meg, akként értékelte, ahogy az a törvényben szerepelt, és annyira szükség volt a változtatásra, akkor el tudom fogadni, hogy egy ilyen büntetőkollégiumi vélemény szülessen.

Talán ha előbb szerzünk róla tudomást, nem is feltétlenül indokolt és szükséges, hogy a büntető törvénykönyvet módosítsuk, mert annak ugyanakkor vannak óriási veszélyei. Mert ettől a pillanattól kezdve megváltozik az értelmező rendelkezés, megváltozik a szöveg, meg kell hogy változzon a bíróságok értékelése erre vonatkozóan. Tehát nem tartom kizártnak, hogy az a közösen elérni kívánt cél, amit egyébként mindannyian szeretnénk, hogy például a tojásdobálás ilyen szempontból ne minősülhessen büntetlen magatartásnak, az most megint azért fog változni, mert újabb kiegészítő rendelkezés születik. Ebben én látok kockázatot.

És ha már itt tartunk, akkor nagyobbrészt a pozitívumokat sajnos be is kell fejeznem, mert nem tudok sokkal többet ennél a javaslat oldalán felsorolni. Mert például azt kell mondanom, hogy ha jól működik az igazságszolgáltatás, és jól működik egy országban a törvényhozás, akkor a negatív társadalmi jelenségekre vonatkozóan a büntetőjog a legkésőbben reagáló jogág. A jogbiztonságot nagyon nagy mértékben szolgálja az, hogy változatlanul rendelkezésre áll, és nem állandó változások közepette él egy jogág.

Akárhányszor gyakorló büntetőbírákkal találkozom és beszélgetünk, sokszor megfogalmaznak kritikai észrevételeket abban a tekintetben, hogy már megint mit csinált az Országgyűlés. De mindig azt hallom leggyakrabban, hogy önmagában a változtatás - ha csak nem nagyon muszáj -, önmagában bármilyen változtatás nagyon káros lehet.

(11.30)

Ezt szerintem muszáj szem előtt tartanunk, és sajnos teljesen mindegy, melyik kormányzatról beszélek, 1990-ig visszamenőleg ebbe a hibába mindenki beleesett, eltérő mértékben, de kivétel nélkül mindannyian hibáztunk ebben. Önkritikusnak is kell lennünk - természetesen magamra is értem mindezt -, és azt hiszem, hogy ezen érdemes nagyon alaposan elgondolkozni. Egyébként sem tartjuk - erről persze már nem először folytatunk polémiát, de nem tartjuk - jónak és szükségesnek azt, hogy állandóan szigorítunk minden téren. Pánikszerűen, kapkodva, a joggyakorlatot kellően át nem tekintve, azon nem feltétlenül változtatva, rögtön ahhoz a módszerhez folyamodunk, hogy szigorítsunk.

Nem olyan régen a legfőbb ügyész úrhoz azonnali kérdést intéztem, és megkérdeztem, hogy a néhány nappal, néhány héttel ezelőtti budapesti események kapcsán mit kíván tenni az igazságszolgáltatás, mit kíván tenni az ügyészség. Nos, a válaszból az derült ki, hogy nagyjából hat darab eljárás indul - ha így marad, akkor a válasz egyértelműen hat darab eljárás -, ha jól emlékszem, három hivatalos személy elleni erőszak, két garázdaság és egy önkényuralmi jelkép tiltott használata miatt, holott a televízióban élő egyenes adásban láthattuk, hogy a csőcselék egyes elemei föltépik a padokat, a deszkákkal nekirontanak a rendőröknek, és ütik-verik a rendőröket, a kordont, ahol érik. Miért nem emelik ki az ilyeneket? Miért nem indul ezekkel a személyekkel szemben eljárás? Bármely pillanatfelvétel kapcsán több mint hat bűncselekményt lehetett azonosítani, és persze, nem lehet televízión keresztül büntetőjogot alkalmazni, véletlenül sem szeretnék ebbe a hibába esni. De amikor valaki husánggal veri a rendőrt, arról nagyon nehéz elképzelni azt, hogy ez nem bűncselekmény, és véleményem szerint a rendőrség felé való megerősítés, a rendőrség iránti támogatás megerősítését is jelentené, ha ilyen esetekben valóban eljárások indulnának, eredményes eljárások.

Tudom, engem mostanában gyakran ér az a vád, hogy miért hangoztatom állandóan, de azért, mert mindig beigazolódik az az egyébként természetesen nagyon régóta ismert elv, hogy a gyors és elkerülhetetlen eljárások vezetnek eredményre.

S itt már át is térek egy olyan tényállásra, amely szintén nagy vitát váltott ki, és még fogunk is róla vitatkozni, ez a közérdekű üzem működésének megzavarása. Hónapok óta előttünk van - éppen tegnap vonták vissza az előterjesztői - egy más típusú törvényjavaslat, amely ezeknek a színesfémlopásoknak az ügyét próbálja valamilyen módon megoldani. Az ő javaslatukra is azt mondtam, amit tudok mondani erre a mostani javaslatra is: lehet, hogy a szigorításnak persze van valamelyest növekvő visszatartó ereje. Nyilvánvalóan, ha azt látom, hogy egy év helyett két évet kaphatok egy cselekményért, egy fokkal jobban meggondolom. De addig biztosan nem fogok gondolkozni elkövetőként azon, hogy a szigorítás vajon milyen mértékű, amíg bízhatok abban, hogy nem fognak elfogni vagy kicsi eséllyel fognak elfogni, azaz megúszhatom, és mire az az eljárás majd sorra kerül, addig a csuda tudja, mi lesz, eltelik négy vagy öt év. Nos, ez biztos, hogy nem bír visszatartó erővel, és azt kell hogy mondjam, hogy ebben a tekintetben nagyon sok fórumon, nagyon sokszor beszélgettünk arról, hogy mit kíván csinálni a kormányzat annak érdekében, hogy a helyzet megváltozzon.

Intézkedési csomagtervről hallottunk, még ez idáig elénk nem került. Nagyon szívesen támogatunk nagyon sokféle lépést, de a büntető törvénykönyv szigorítása véleményem szerint ebben a tekintetben nem hoz megoldást, ráadásul az egy nagyon lényeges dolog, hogy a büntető törvénykönyv büntetési rendszerének egysége fennmaradjon. Tettarányos büntetési rendszer van. Ha ebből kitörünk, és elkezdjük aránytalanná tenni, annak megint nagyon súlyos következményei lehetnek véleményünk szerint, ezért nem támogatjuk.

Nem értem igazából az előkészületi cselekményekre vonatkozó szigorítást vagy az előkészület büntetendővé nyilvánítását hét vagy nyolc törvényi tényállás tekintetében. Érdeklődve lapoztam föl a részletes indokolást, hogy mit mond például a kényszervallatás, bántalmazás hivatalos eljárásban vagy hivatalos személy elleni erőszak kapcsán maga az indokolás. Egyetlen mondat van: ezután az előkészület is büntetendő lesz. Semmilyen indokát nem találtam a dolognak, és nem is értem, hogy mi az indoka. Mert ha abból indulunk ki, hogy mi a helyzet ezen a téren a mai magyar igazságszolgáltatás gyakorlatában, akkor van miről beszélnünk, mert bizony bántalmazás hivatalos eljárásban és kényszervallatás bűncselekményét is jóval nagyobb számban követik el, mint amilyen számban eljárások indulnak, tehát nagy a látencia. De más lenne a helyzet, ha mondjuk, azt tapasztaltam volna, hogy elgondolkozik a kormányzat azon, hogy azt a veszélyt, hogy az elkövető azonnal úgy kerül be a rendőrségi őrizetbe, hogy nincs semmilyen kontroll a rendőrség magatartása fölött, ezt megpróbáljuk kiküszöbölni, például azzal, hogy máshol kell az őrizetet az első pillanattól kezdve foganatosítani, ahogyan megtettük az előzetes letartóztatás tekintetében; ha jól emlékszem, 60 napon túli időtartamot csak büntetés-végrehajtási intézetben lehet végrehajtani. Nem véletlenül szorgalmaztam én is annak idején és mások is, hogy ez így legyen, mert a visszaélések, a törvénysértések akkor születnek, ha ennek a lehetősége megvan.

És bizony ha most azt tettük volna, hogy valamilyen intézkedéssel hatékonyabbá tesszük azt, hogy a védőválasztás jogára ne a jegyzőkönyv aláírásának időpontjában kerüljön sor - régen azt követően, hogy érdemben kihallgatták az illetőt -, ne akkor írja alá, utóbb, amit az első pillanatban közölni kellene vele. És ne ott kerüljön végrehajtásra az őrizet, ahol kerül, a rendőrségi fogdában, mert érdekes módon soha nincs nyoma annak, hogy az illetőt őrizetbe vették, és lemegy hozzá este meglátogatni a nyomozó, és beszélget vele - ezeknek nem szokott nyomuk lenni. Nos, ha már azt gondoljuk, hogy ezen a téren változtatni kell, mert az eredménytelen eljárások és egyébként a nemzetközi szervezetektől érkező vizsgálatok utáni jelzések mindegyike azt támasztja alá, hogy itt bizony van még mit tenni, akkor ne az előkészületet kezdjük el a büntető törvénykönyvben elhelyezni, hogy mely cselekményeknél szigorítsuk az ilyen jellegű magatartásokat, hanem hatékonyabb intézkedéssel védjük meg azt, hogy jogellenesen ne lehessen senkivel szemben semmilyen magatartást tanúsítani, még ha az illető bűncselekményt is követett el.

Áttérve a szabálysértési törvényre vonatkozó rendelkezésekre: elhibázottnak tartjuk. A rendelkezések döntő többségéről azt gondoljuk, hogy némelyikről lehetne gondolkozni, de egy ilyen mértékű változtatást végrehajtani csak egy új szabálysértési kódex megalkotása esetén tartunk elképzelhetőnek. Egyrészt önmagában a cselekmény vagy az illető személyének interneten történő elhelyezését olyan megszégyenítésnek tartjuk, amely a magyar jogban egyelőre nem honosodott meg, egyelőre, úgy gondolom, hogy idegen. Lehet ezen gondolkozni, hogy bizonyos esetekben a megszégyenítés valamilyen visszatartó erővel ha bír, bekerüljön, mondjuk úgy, a büntetési rendszerbe, de ezt sokkal átgondoltabb és sokkal következetesebb előkészítés után tartjuk elképzelhetőnek.

Ráadásul az interneten való elhelyezés teljesen mindegy, hogy mennyi időre történik, attól a pillanattól kezdve visszavonhatatlanná válik. Már látom azokat a cégeket, amelyek arra szakosodtak, hogy minden egyes napon készítenek egy felvételt adatrögzítés céljából az internetes honlapról, arról, hogy azon a napon ki szerepelt a szabálysértési nyilvántartásban, ki került pellengérre, és elmentik. És ha én, mondjuk, cégvezető vagyok, és szeretnék valakit alkalmazni, akkor csak ezt a céget keresem meg, és megkérdezem tőle, hogy hat évvel ezelőtt ki szerepelt vagy az illető úr szerepelt-e a nyilvántartásban, és teljesen mindegy, hogy csak egy hónapig vagy másfél évig, nincs jelentősége; ha már fölkerült erre a szégyenlistára, abban a pillanatban, onnantól kezdve ez már végleges szankciónak tekinthető.

Teljesen aránytévesztésnek tartjuk azt is, hogy 30 ezer forintnyi pénzbírság meg nem fizetése esetén jelzálogjogot lehessen bejegyeztetni egy ingatlanra. Ha valaki elkövet egy szabálysértést, azért, rendben van: felelősségre kell vonni. Természetesen egyetértek vele. Egyébként - nem mintha jelentősége lenne - egy gyorshajtásért, nagyon hosszú évek óta először, most kaptam 30 ezer forint értékű pénzbírságot, természetesen befizettem. (Dr. Avarkeszi Dezső: Tessék gyorsan befizetni!) Régen megtörtént, három napra rá befizettem. Jogos volt: autópályán sebességkorlátozás volt; mellesleg szinte blokkfékezéssel kellett lassítani, de nem sikerült, mert a 100-as, 80-as, 60-as táblák egymást követő sorrendjét nem bírtam olyan gyorsan tartani, és ahol már 60 volt, ott én még 80-nal mentem - 30 ezer forint volt, befizettem. De hogy emiatt az én házamra jelzálogjogot lehessen bejegyeztetni, nos, azt gondolom, hogy ez aránytévesztés. Ezzel semmiképpen nem tudok egyetérteni.

(11.40)

Az egészet egyébként is onnan tudnám - ha már ezt a személyes példát felhoztam - érzékeltetni, hogy miért nem tudom elfogadni, amiért nem tudom elfogadni az objektív felelősség bevezetését a közlekedési rendszabályok alkalmazása tekintetében. Mert történt egy rendkívül durva szigorítás, elképesztő; van, akinek egyévi jövedelmét kell megfizetnie objektív felelősség címén, ha valamilyen hibát követ el, és a mai napig nem történt meg az, hogy alkossunk egy új KRESZ-t - tökéletesen meghaladta az idő -, tekintsük át a közlekedési hatóság gyakorlatát, és tekintsük át a rendőrség gyakorlatát. Ha ezt a három dolgot először megcsináltuk volna, egy jelentős társadalmi támogatottságot kapott volna. Így soha nem fog kapni. (Dr. Avarkeszi Dezső: Egy csomóan meghaltak volna azóta, akik nem haltak meg!) Szeretném arról tájékoztatni önt, államtitkár úr, hogy egyrészt változtak az útviszonyok, változtak a járművek. Ma Magyarország totálisan ellentétes tendenciát mutat, mint Európa. A korszerűbb járművek ellenére egyre lassabban lehet haladni az utakon, mert egyébként olyan helyen vannak 30 kilométeres sebességkorlátozások, ahol teljesen ésszerűtlen, és mondjuk, a vasúti átjáróban azért kell 40-nel menni, mert nekünk nem fontos, hogy az európai közlekedési egyezménnyel egyezően vagy annak ellenére járunk el. Ezek nagyon lényeges szempontok. Ha a szigorítás mögött nincs társadalmi konszenzus, csak kontraszelektív hatású lehet, és meg is lesz a kontraszelektív hatása.

Egyébként, ha meg ebből indulunk ki, hogy mindenkit durván megbüntetni mindenért, akkor természetesen, ezt elmondtam máshol is, extrém a példa és értelmetlen, de idevezet ez az elmélet, hogy akkor egyébként azt kell tenni, hogy vezessünk be kijárási tilalmat, másnaptól kezdve senki nem hal meg. Lehet választani, hogy egyetlen ember élete érdekében ne menjünk-e az utcára vagy menjünk. Tudom, hogy baromságnak hangzik így elsőre, de ez pontosan következik abból a gyakorlatból vagy abból az elméletből, amelyet önök bevezettek. Semmilyen körülmények között nem tudjuk ezt a változatát elfogadni a törvényjavaslatnak.

Talán még a garázdaság szabálysértési tényállásával kapcsolatban azt emelném ki, hogy mintha nem is olvasta volna az Alkotmánybíróság határozatát a kormányzat. Az "alakzat", a "vezényszavak" kitétel éppen néhány hónappal ezelőtt került egyértelműen elsöprésre, megsemmisítésre az Alkotmánybíróság részéről. Most újra próbálkozni ilyen típusú kifejezésekkel szerintem nem szabad, mert nem vezet eredményre.

A bírósági épületek őrzésére vonatkozó szabályozással sem tudunk ebben a formájában egyetérteni. A bíróság elnökének van lehetősége arra, hogy rendet tartson az épületben. Ezt ő biztosan, függően attól, hogy mennyire tudja ellátni a feladatait... - különböző módokon tudják ellátni. Most olyan mértékben kötjük meg a kezüket szabályozással, ami nem biztos, hogy minden egyes helyen megfelelő, és véleményem szerint túlszabályozásnak tekinthető ebben a vonatkozásban, tehát ezzel sem tudunk egyetérteni.

Azt pedig, hogy mindezek a szabályok 30 nappal a kihirdetést követően hatályba lépjenek, megint csak nagyon rövid időnek gondoljuk. Itt van előttünk, éppen az imént kaptam meg az ülésteremben ülve azt a meghívót, amely a gyülekezési jogra vonatkozóan érkezett: a jövő héten, kedden fogjuk tárgyalni. Addig erről a témakörről bármit is elfogadni, amíg mondjuk, ez az ötpárti egyeztetés nem vezet eredményre, vagy nem derül ki, hogy eredménytelen, akkor ez megint egy olyan furcsa helyzetet teremt, hogy itt most vajon folytatjuk-e azt a megállapodás felé vezető egyeztetést, ami korábban volt, vagy azt figyelmen kívül hagyjuk, melyiket kell most igazából komolyan venni. A házelnök asszony kezdeményezésére ez folytatódik, amit egyébként korábban megkezdtünk, erről Bárándy Gergely kollégám beszélt. Nem volt reménytelen ez az egyeztetés (Dr. Bárándy Gergely: És még sincs eredménye!), bár eredmény sajnos nincsen, de ez azért olyan nagyon könnyen biztosan nem oldható meg. Szerintem, ha a szándék mindenkiben megvan, akkor lehet jó megoldást találni.

Tehát a törvényjavaslatot ebben a formájában általános vitára nem tartjuk alkalmasnak, és ebben a formájában nem tudjuk támogatni. Néhány rendelkezésével messzemenőkig egyetértünk, de a nagy részét így nem tudjuk elfogadni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Hankó Faragó képviselő úr. Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. A vége felé nehéz már újat mondani, főleg jót mondani a törvényjavaslatról, hiszen a Magyar Demokrata Fórumnak is az a véleménye, hogy a törvényjavaslat sajnálatos módon jó példája a hirtelen felindulásból elkövetett jogalkotásnak.

Nem vitatjuk, hogy a jogalkotónak reagálnia kell a különböző társadalmi folyamatokra, nemkívánatos jelenségekre. Jelen esetben azonban a szabályozás egyes elemei abba az irányba mutatnak, hogy mivel a kormány álláspontja szerint baj van a jogalkalmazással, például a bíróságok nem állapítanak meg bizonyos esetekben bűncselekményt, vagy nem, illetve eltérő értelemben alkalmaznak bizonyos tényállásokat, a rendőrség pedig nem tud vagy nem akar fellépni bizonyos esetekben - ez a kormány álláspontja -, ezért speciális tényállásokra tesz javaslatot.

Ez több szempontból is káros véleményünk szerint. A legfontosabb talán az, hogy jogbizonytalanságot eredményezhet, ha megnehezül az egyes cselekmények elhatárolása, ha a szabályozás szándékoltan párhuzamosságokat alkot. Például tipikusan ilyen a nagy nyilvánosság előtt bűncselekmény elkövetésére történő felhívás és a felbujtói magatartás elhatárolása. Komoly problémákat fog okozni ugyancsak a jogalkalmazásban az a számtalan előkészületi alakzat, amit a tervezet szerint beiktatni kívánnak.

Előre kell bocsátani, hogy van a tervezetnek támogatható eleme is. Mi ilyennek tartjuk a közérdekű üzem működésének megzavarására vonatkozó részt - itt a színesfémekkel összefüggő bűncselekmények jönnek elsősorban szóba -, vagy a választási gyűlések védelemben részesítését a büntetőjog által, illetve a szabálysértési szankciók közül a pénzbüntetések behajtására tett lépéseket is - természetesen a szabálysértési szégyenfal kivételével, meggondolandónak tartjuk, hogy magának a fenyegetettségnek az állapota talán nem eredményez egy hatékonyabb behajtási eredményt -, vagy a szabálysértési nyilvántartást, illetve még egyéb gyakorlati és technikai tartalmi módosítást.

Jó néhány kritikai észrevételt azonban fel kell vetni a törvényjavaslat egyes rendelkezéseivel összefüggésben. A javaslat bevezetné a közösség tagja elleni erőszak tényállását. A jogalkotói szándék érthető, támogatható, ugyanakkor a törvényi tényállás tervezett kitágítása több jogalkalmazási problémát is felvet. A "lakosság egyes csoportjai" kategóriát az Alkotmánybíróság már korábban is vizsgálta a közösség elleni igazgatás törvényi tényállásával kapcsolatban, s ennek definícióját a 30/1992. alkotmánybírósági határozatban a következőképpen adta meg. "Emögött az eltérő nézetrendszer (párttagok, egyesületek, mozgalmak stb.) résztvevői vagy egyéb, tulajdonképpen bármely ismérv szerint elkülönülő személyek védelmének szándéka húzódik meg." Az előterjesztés által alkalmazott megoldásnál talán szerencsésebb lett volna esetleg egy keretdiszpozíciót létrehozva az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. §-ára utalni, amely a) és t) pontjaiban, ugyan itt sem kimerítő jelleggel, konkrétabban felsorolja, milyen tulajdonságok is tartozhatnak ebbe a körbe.

Nyilvánvaló, hogy ezen tulajdonságok zárt taxációja a folyamatosan változó társadalmi-kulturális környezet miatt lehetetlen. Azonban éppen ennél a módosítani kívánt tényállásnál a nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz tartozás jelent egy olyan minőségi többletet, amely indokolttá teszi az e csoportokhoz tartozók ellen, kifejezetten a csoporthoz tartozásuk miatt elkövetett bántalmazás, illetve kényszerítés büntethetővé tételét. Az effajta külön törvényi tényállás megalkotására okot adó többlet meglehet az esélyegyenlőségről szóló törvény 8. §-ában felsorolt esetekben is.

Önmagában a "lakosság egyes csoportjaihoz tartozás" kitétel olyan mértékben tágítja ki a tényállást, hogy így az már alig különböztethető meg és emelhető ki az alapul szolgáló törvényi tényállásból. A lakosság valamely csoportjához ugyanis bizonyosan minden személy tartozik: szemüvegesek, kerékpárral közlekedők vagy esetleg a dohányzók. Annak a többletelemnek a megléte pedig, amit jelenleg a Btk. most hatályos szövege például a nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz tartozás esetében védelmez, az említett kategóriák esetében - például biciklisták - nem feltétlenül igazolható. Minden bizonnyal itt a bírói gyakorlatnak kell majd úttörő szerepet betöltenie, nehezen megfogható, teljes mértékben diszkrecionálisan értelmezhető fogalmakba kapaszkodva.

(11.50)

Erre figyelemmel javasoljuk a lakosság egyes csoportjaihoz tartozás tényállási elemének konkretizálását.

Az egyesülési, gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése mint új tényállás ugyancsak számos érv alapján támogatható. Különösen támogatható, és jó elképzelésnek tartjuk a választási rendezvények fokozottabb büntetőjogi védelmét, ugyanakkor ezen formája, a tényállás szétbontása logikai zavart okozhat, mivel a cselekmény tipikusan erőszakkal vagy fenyegetéssel valósul meg, ezért szabályozása javasolható a lelkiismereti és vallásszabadság megsértése tényállásának mintájára, összevonva az (1) és (2) bekezdést.

A Btk.-ba bevezetni kívánt új bűncselekmény törvényi tényállásának megfogalmazása ezért nem teljesen mentes az értelmezési problémáktól. A bűncselekmény alapesetének elkövetési magatartása jogtalanul akadályoz, még csak nem is megakadályoz, a minősített eset elkövetési magatartása pedig erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz. E megfogalmazások felvetik azt az elhatárolással kapcsolatos kérdést, hogy alapeset szerint milyen elkövetési magatartás lehet az, mely ugyan jogtalan, jogellenes, de nem erőszakos vagy fenyegető. Bizonyára kitalálhatók ilyen magatartások, de valószínű, hogy a jogalkalmazónak majd határesetek tucatjával kell szembesülnie. Ám az is elképzelhető, hogy a jogalkalmazói gyakorlatban az alapeset a minősített eset rovására teljesen kiüresedik. Éppen ezért egyértelműbb helyzetet teremtett volna a minősített eset alapesetkénti tételezése.

Másrészt nehézségekhez vezethet, és az elkövetési magatartások körét beláthatatlanul kiszélesítheti az a lehetőség is, ha valaki a gyülekezés jogát nem mint a rendezvény egy résztvevője, hanem mint szervező kívánja gyakorolni. Ezt a lehetőséget az alkotmány és a gyülekezési törvény természetesen ugyanúgy biztosítja, ezért a tényállás megvalósítható lenne például azáltal, hogy a rendőrség azt nem az előírt határidőn belül vagy a jogszabályokat helytelenül alkalmazva veszi tudomásul vagy tiltja meg, illetve, ha a bíróság egy esetleges megtiltó határozat elleni felülvizsgálat során nem a határidőknek megfelelően hozza meg a döntését. Ha a jogalkotó nemcsak kifejezetten a gyülekezéseken való részvétel akadályozását kívánja büntetni, hanem az egyesülési jog, valamint szervezőként a gyülekezési jog gyakorlásának akadályozását is, akkor a koncepció ezen része felülvizsgálatra szorul, mert a jelenlegi formájában csak a különböző rendezvényeken való részvételt tekinti szabályozási mintának, ahogy ez már a választási gyűlésnél kifejezetten szerepel is.

A törvényi tényállás alap- és minősített eseteinek bizonytalanságai miatt különösen is problémás az ezen bűncselekménynél egyébként is nehezen értelmezhető "előkészülete". A szükséges vagy könnyítő feltételek biztosítása, felhívás, ajánlkozás, vállalkozás, közös elkövetésben megállapodás - a Btk. 18. § (1) bekezdés - esetei igen nehezen alkalmazhatók, különösen az alapcselekményre, és könnyen elképzelhetők olyan élethelyzetek is, hogy egy személy bizonyos, egyébként teljesen semleges kijelentései vagy aktusai vétségnek minősülnek, esetleg tudtán kívül is, pusztán azért, mert a közelében éppen rendezvényt fognak tartani.

A hatóság eljárásának megzavarása tényállásával kapcsolatban kritikai észrevételként meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a Btk.-ba beiktatni kívánt új törvényi tényállás egy garázda magatartást emel ki a garázdaság általános Btk.-beli tényállásából, és ezt kívánja sui generis bűncselekményként szabályozni.

Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény cím alatt szabályozandó tettesi magatartások eddig is büntethetők voltak a Btk. 271. § - garázdaság - alapján, ezért ugyan a szabályozáson bizonyos tekintetben pontosít a tervezett rendelkezés, külön törvényi tényállásban történő szabályozásuk nem feltétlenül szükséges. Elképzelhető, hogy a kérdés következetes jogalkalmazói gyakorlattal is megoldható lenne.

A szabálysértési határozatok nyilvánosságra hozatala mint egyfajta megbélyegző szégyenfal létrehozása komoly alkotmányos aggályokat vet fel. Túl azon, hogy a kérdés felvet adatvédelmi kételyeket - mennyiben érvényesül itt a célhoz kötöttség, illetve a jogkorlátozás szükségessége és arányossága -, nem szabályozott például az intézkedéssel szembeni jogorvoslat sem. Emellett pedig nem orvosolható az a körülmény sem, ha például adminisztratív hiba következtében tévedésből kerülnek ki személyes adatok a világhálóra, ugyanis a világháló természetéből adódóan az oda egyszer kikerült adatok már lényegében visszavonhatatlanok.

A garázdaság szabálysértési alakzatával kapcsolatban az előterjesztői cél érhető, ugyanakkor a szöveg nem felel meg a normavilágosság követelményének. Elég ezzel összefüggésben utalni akár a gyűlöletbeszéd kapcsán hozott korábbi alkotmánybírósági határozatokra. Az alakzat, a vezényszó és jel önmagukban nehezen értelmezhető kifejezések, tényállási elemként pedig kifejezetten teret adnak az önkényes jogértelmezésnek. A normaszöveg ráadásul kijátszható oly módon is, hogy a félelemkeltő jelleg egyébként megmarad.

A tervezett módosítás (1) bekezdés b) pontja büntetni szándékozik bizonyos feltételek mellett az akár szabályosan bejelentett rendezvények résztvevőit is. Külön problémás lehet az, hogy milyen megjelenések, különösen alakzatok kelthetnek valakiben félelmet. Elég, ha egyvalakiben félelmet keltenek? Ugyanakkor egy olyan csoportosulás, amely másokban félelmet kelthet, elegendő, ha például átöltözik vagy másmilyen, nem félelemkeltő alakzatot vesz fel, és máris nem valósítja meg a tényállást.

Mikor a tervezet a csoport vezetője által használt vezényszavakról és jelekről rendelkezik, nem szabad elfelejteni, hogy a büntetendő magatartás még mindig a rendezvényen való részvétel, tehát attól függően, hogy egy rendezvény vagy egy csoport szónoka, vezetője milyen vezényszavakat használ, milyen jeleket alkalmaz, megbüntethetővé válnának ezen rendezvény vagy csoport résztvevői. Míg a csoport megjelenésének, alakzatának milyenségére van ráhatása a csoport résztvevőjének, ahhoz az ő közreműködése is szükséges, a vezető által használt vezényszavak és jelek a résztvevőktől független történések, amelyeknek ő csak szemtanúja, nem is feltétlenül ért azokkal egyet, de ha egyet is ért, önmagában ezért még nem büntethető. Ilyen esetekben inkább az ilyen vezényszavakat és jeleket használó vezető szankcionálása lenne indokolt. A tervezet szerinti megoldás egyfajta kollektív bűnösséget hoz létre a szabálysértési törvényben.

A (4) bekezdés szerint, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt, a szabálysértés csoportosan elkövetettnek minősül. Nehéz értelmezni, miben különbözik ez az alapesettől, hiszen az elkövetési magatartásokat tekintve egyéni elkövetés aligha képzelhető el. Mind a csoport megjelenéséhez, alakzatához, mind a vezető szónoklatának meghallgatásához több személy szükséges - többes elkövetés -, különben nem beszélhetünk rendezvényről, ahogy ezt az értelmező (5) bekezdés ki is mondja. Többes elkövetést feltételező cselekménynél értelmetlen a csoportos elkövetést külön kiemelni és szankcionálni, ráadásul ez a kétszeres értékelés tilalmába is ütközhet. Az előterjesztés ki is mondja, hogy a csoportos elkövetés a Btk. garázdaságról szóló részének - 271. § (2) bekezdés b) pont - analógiájával került bele a tervezetbe, noha itt teljesen különböző elkövetési magatartásokról van szó.

A gyülekezési jog megsértésével összefüggő új tényállás indokolatlanul széles körben kívánja szankcionálni a gyülekezési joggal kapcsolatos visszaéléseket. "A bejelentést a törvényben előírt határidőt alaptalanul elmulasztva teszi meg" fordulat olyan esetekben is marasztalási lehetőséget biztosít, amikor a cselekmény nem irányul jogsértésre vagy a törvényi rendelkezések kijátszására. A gyülekezési jog nem jogszerű gyakorlását az előterjesztés szerint a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény eddig is szankcionálta, ennek újrafogalmazását most az Alkotmánybíróság spontán gyülekezésekről szóló határozata tette indokolttá. Természetesen továbbra is bejelentési kötelezettséghez kötött rendezvények bejelentés nélküli vagy tiltó határozat ellenére történő megtartása veszélyes és szankcionálandó magatartás lehet, s a rendőrségnek ilyen esetekben nincs is más eszköze, mint a szabálysértési, esetleg büntetőjogi szankciók alkalmazása.

A módosítás során beemelt új elkövetési magatartás - amelyet egyébként nem indokol az említett alkotmánybírósági határozat - a bejelentésnek a törvényben előírt határidőt alaptalanul elmulasztva történő megtétele. Ez a magatartás 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Ez a rendelkezés teljesen érthetetlen, ráadásul büntetőjogi alapelvekbe is ütközik azon kívül, hogy alkotmányos alapvető jogokat szükségtelenül és aránytalanul korlátoz.

(12.00)

Egy rendezvény elkésve történő bejelentése nem minden esetben tekinthető veszélyes magatartásnak, amely büntetést érdemel. Jól mutatja ezt a rendőrség azon gyakorlata is, hogy a gyülekezési jog minél teljesebb érvényesülése érdekében bizonyos esetekben a törvényben előírt határidőn kívül bejelentett rendezvények megtartását is tudomásul veszi, nem tiltja meg, amennyiben a rendezvény biztosítására kellőképpen fel tud még készülni. Ha azonban erre már nincs lehetőség, a késedelmes bejelentésnek nem az a szankciója, hogy szabálysértésként pénzbírsággal sújtandó, hanem az, hogy a rendőrség a jogszabályok alapján a rendezvény megtartását megtiltja.

Éppen ezért, mert a rendőrségnek van eszköze az ilyen rendezvények megakadályozására, mindössze ezek be nem jelentése nem rejt magában még a szabálysértésekhez megkívánt minimális társadalomra veszélyességet sem, és nem bűnös magatartás. Általában nem a tudatos jogsértés szándéka miatt késik el a bejelentés, gyakran ez csak egyszerű figyelmetlenségen, hanyagságon múlik, bár természetesen erre ellenpélda is van. Ezért a rendezvény megtiltásán kívül még pénzbírságot is kiszabni meglehetősen indokolatlan, visszaélésszerű, fölöslegesen megtorló jellegű. Az ilyen cselekmények mögött nincs a büntetést szükségessé tevő, legalábbis minimálisan limitált bűnös szándék, ezért a tervezet a nullum crimen sine culpa elvébe ütközik. Az elkésett bejelentések a rendezvények megtiltásával szankcionálhatók, de indokolatlan a szabályozás bevezetése azért is, mert a hivatalos személy jogszerű intézkedésével szembeni engedetlenség szabálysértése alkalmas az olyan résztvevőkkel szembeni fellépésre, akik azt követően sem hagyják el egy nem szabályosan szervezett, bejelentett rendezvény helyszínét, hogy őket a rendőrség a távozásra felszólította.

Aggályosnak tartjuk a hatálybalépés időpontját is, kevés lehet a 30 napos hatályba léptetés, ugyanis a törvény jelentős mértékben változtat meg fennálló életviszonyokat. Indokolt lehet a törvény 90 napos, de legalább 2009. január 1-jéhez köthető hatályba léptetése.

A fentiekben ismertetett észrevételeinket módosító javaslatok formájában is elő fogjuk terjeszteni, és ezek sorsa fogja majd meghatározni azt, hogy a végszavazás során a Magyar Demokrata Fórum milyen álláspontot képvisel a törvény elfogadását illetően.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Köszönöm, Csáky képviselő úr. A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására várhatóan későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslatot T/6217. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/6217/1-2-3. számokon kapták kézhez, és a honlapon megismerhetik.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Avarkeszi Dezső államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben.

Öné a szó, államtitkár úr.