Felszólalás adatai

Október 23-án hitünket, a bátorságot, várakozásainkat ünnepeltük. November 4-én elveszett reményeinkre és mi Tökölön 22 éve a mártíromságot vállaló Maléter Pálra emlékezünk. Ismert a történet, hogy a KGB tisztjei, Szerov tábornokkal az élen fegyvert szegeztek a magyar küldöttségre, de az kevésbé ismert, hogy a KGB-tisztek között a magyar ÁVH tisztjei is ott voltak a repülőtéren. Nem csak az történt, hogy a Szovjetunió megtámadta Magyarországot; voltak, akik behívták, saját országuk ellen hadba szólították az idegen megszállókat, fegyvert fogtak törvényes kormányuk ellen.

A gyásznap, az emlékezés lehetőség gesztusokra, az együtt gondolkodásra; arra, hogy felmérjük, érvényes-e még 1956, igazodási pont-e a nemzet számára. A rendszerváltás reményt adott 1956 igazságának, példájának érvényre juttatására. 1989-1990-ben hittük és kerestük a megbékélés lehetőségét. Azóta megtapasztaltuk, ez nem lehetséges azokkal, akik hazugságokat terjesztenek, rombolják a közös élményt, amit a forradalom és a szabadságharc felemelő pillanatai jelentenek. Egyik oldalon vagyunk mi, akik 1956-ot példának tekintjük, a pesti srácok és Maléter Pál küzdelmeinek folytatói akarunk lenni, a másik oldalon vannak azok szellemi utódai, akik 1956-ban behívták az oroszokat, és akik a tököli repülőtéren gyülekezve készültek az árulásra.

Elfogadhatatlan, hogy ma is pocskondiázzák a szabadságharc emlékét, hogy hazugságokkal szabadságharcosokat, áldozatokat gyaláznak meg. 1956 és a nemzet ügyének árulói nem maradhatnak abban a helyzetben, hogy fenyegetőznek, és az oroszok után most a nemzetközi tőke szolgálatába szegődve tönkretegyék az országot. Béketűrésünket gyengeségnek fogják fel. Ezért a történelmi és a hétköznapi bűnöknek is következménye kell hogy legyen. Azok a közéleti szereplők és szervezetek, amelyek jogi folyamatosságot vállalnak, vagy azonosulnak a diktatúra erőszakos, emberellenes cselekedeteivel, ki kell kerüljenek a közéletből. A kormány és 1956 emléke elleni mostani szervezett fellépést tapasztalva egyértelmű, hogy nekünk békésebb, de nem felhőtlen, nem harc nélküli élet jutott.

A kétharmados bizalom az utolsó lehetőség Magyarország megújítására, az igazi rendszerváltoztatásra. Éljünk a lehetőséggel! Életünkkel mi is, mint az '56-osok, a jövőt szolgáljuk, hogy értelme legyen az ő áldozatuknak és értéke a mi életünknek.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti frakciókban. - Szórványos taps a Jobbik és az LMP padsoraiban.)