Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Szokásomtól eltérően nem röviden, hanem hosszabban kívánom rögzíteni a Magyar Demokrata Fórum álláspontját a részletes vitában. A mentségem annyi, hogy egy nagyon fontos törvényjavaslat módosításáról van szó, hiszen a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat számos területen bővítette és kiterjesztette a szociális jogosítványokat. A módosító indítványok egy része meggyőződésem szerint még tovább, a költségvetési hatásokat már nem ismerő irányba változtatná meg az előterjesztést, ezért nem tudok egyetérteni ezekkel az indítványokkal. A megvalósíthatóságukat kérdőjelezem meg, nem pedig sokszor a jó szándékot.

Valószínűleg sok állampolgár igazságérzetével találkozik a törvényjavaslatnak az a törekvése, hogy rendszeres szociális segélyre csak azok váljanak jogosulttá, akik előzőleg közmunka, közhasznú munka vagy közcélú munka vállalása terén együttműködtek a települési önkormányzattal. Ez az együttműködési időtartam méltányos, általában csak töredéke az ennek fejében megítélt segélyezés időtartamának. Mivel ez az együttműködés gyakran közalkalmazotti jogviszony keretében valósul meg, értelemszerűen az együttműködést megtagadó, fegyelmezetlen dolgozók közalkalmazotti jogviszonyát meg kell szüntetni.

A bizottsági ajánlás 3. és 4. pontjában leírt módosító indítványok el kívánják hagyni az 5. § közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére vonatkozó mondatát. Nem értek egyet ezekkel az indítványokkal, hiszen ezek az együttműködést megtagadók szankcionálását kívánják meggátolni.

Itt jegyzem meg, hogy a közhasznú munkavégzésre, illetve általában a munkavállalásra késztető, aktív szociálpolitika már valamennyi uniós tagállamban javallott és követett gyakorlat, azaz egyetlen uniós országban sem követik a magyarországi ellenzéki pártok által szorgalmazott, pusztán rászorultságon alapuló passzív szociálpolitikát.

Az előterjesztés egy új szociális ellátás, az úgynevezett adósságkezelési szolgáltatás bevezetését indítványozza. Az eladósodott és fizetésképtelen háztartások adósságterheinek mérséklése érdekében már eddig is több program született, de ezek nem oldották meg a súlyos gondokat. A jelenlegi törvényjavaslat költségkihatása ismert, ezért csak kockázatok vállalása árán lehetne kiterjeszteni egy ismeretlen költségkihatás irányába. De elegendő forrás esetén is meg kellene fontolni azokat a közpénzeket tékozló vagy pazarló javaslatokat, amelyek épp az adósságkezelést olyanok irányába is ki kívánják terjeszteni, akiknek még 50 ezer forintnyi adósságuk sincs. Ilyen például a 11. §-t módosítani szándékozó 10. pont a bizottsági ajánlásban.

(22.10)

Nem vagyunk annyira gazdagok, hogy érdemlegesen el sem adósodott családokat arra késztessünk, hogy 8-10 ezer forint adósság esetén se takarékoskodjanak, hanem inkább az állami segítségre hagyatkozzanak.

Hasonló módon elfogadhatatlan az az indítvány is, amely három hónapra szállítaná le a törvényjavaslatban hat hónap alatt felhalmozódó adósságkezelés feltételét. Betegség vagy átmeneti anyagi nehézség miatt három hónapos adósság elég sok olyan családnál felhalmozódhat, amelyek a maguk erejéből, önállóan törleszteni tudják hátralékaikat. Nálunk lényegesen tehetősebb országok sem engedhetik meg maguknak a közpénzek olyan nagyvonalú kezelését, hogy segélyben részesítsék a csak három hónapja adós háztartásokat.

A kiszámítható költségkihatás - a módosító indítványokkal egyetértek, így a Magyar Demokrata Fórum nevében támogatom a 14. § olyan értelmű módosítását, hogy az terjedjen ki a csatornahasználati díjak miatt keletkezett adósságkezelésre.

Egy, a 7. §-t módosító szándékra is hadd utaljak vissza, miszerint az ápolót igénylő tartós betegség időtartamát 30 napra kívánja leszállítani a törvényjavaslatban szereplő három hónappal szemben. Ez orvosilag is, élettanilag is indokolhatatlan, hiszen számos, úgymond közepes időtartamú betegség vagy műtét utáni lábadozás elérheti a 30 napos időtartamot, de tartósan emiatt egy családnak nem kell ápolásra berendezkednie.

Örömmel láttam, hogy a törvényjavaslat az eddigieknél erőteljesebben bevonja a karitatív tevékenységeket vállaló egyházakat a szociális ügyek intézésébe. Az előterjesztés értelmében a szociális és családügyi miniszter ágazati irányító jogkörében együttműködik az egyházi és más, nem állami szociális intézmények fenntartóival, létrehozza és működteti az egyházi fenntartók tanácsát. Az egyházakat is érintő szociális döntések előkészítése területén ez a tanács a jövőben véleményező, javaslattevő és tanácsadó munkájával segíti a szociális tárcát.

A 15. §-ban javasolt törvényszöveget sajnos több olyan módosító indítvány támadja, például a 22-es és a 23-as, amely szellemében követi a baloldal egyházellenes hagyományait. Ugyan miért ne hozhatná létre az állam az egyházi fenntartók tanácsát, elismerve ezáltal is az egyházak szerepét a szociális gondoskodás területén? Az állam természetesen együtt kíván működni más, nem állami és nem egyházi intézmények fenntartóival is, és ezt a szándékát ugyanebben a paragrafusban jelzi is. Ennek formájáról azonban nem dönthet az érintettek megkérdezése és beleegyezése nélkül, míg a központosított irányítású egyházakkal könnyebb volt előre egyeztetni az együttműködés formáját.

A sokféle alapítványi és vállalkozói formában működtetett szociális intézmények képviseletének a megoldására nem nyújtottak be kezelhető javaslatokat a már idézett számjegyű módosító indítványok.

Hasonlóan sajnos egyházellenes reflexnek tekintem azt a 37-es sorszámú javaslatot, amely el kívánja hagyni a 32. § (2) bekezdését, amely az egyházi módszertani intézmény szerepével foglalkozna. Bárki, aki a szociális intézmények napi feladataival kicsit is foglalkozik, nagyon jól tudja, hogy az idős szociális ellátottak többsége igényli az egyházi kapcsolatokat akkor is, ha nem egyházi intézményben gondozzák. Ezt a kapcsolatot leminősíteni vagy a törvényben lefektethető formáit megakadályozni csakis a szakmai ismerethiány talajáról lehet kezdeményezni. Sajnálom, hogy még ma is léteznek olyan ideológiák, amelyek a vallásszabadság ellenében nyújtanak be módosító indítványokat. Ezt egyébként az MDF egyik szakértői csoportja fogalmazta meg szó szerint.

Ismétlem, ez a törvényhely csak azt szögezi le - idézem -, hogy "az egyházi módszertani intézmény átvállalhatja" a később felsorolt feladatokat, és ezt a feltételes lehetőséget is meg kívánják tőle tagadni ellenzéki politikusok, akik máskülönben más színtereken az egyház támogatóinak és a vallásszabadság védelmezőinek szerepében kívánják magukat láttatni.

Tisztelt Ház! Ismeretes, hogy a szociális munkások milyen alacsony keresetek mellett, mennyire kedvezőtlen munkakörülmények között dolgoznak. Megdöbbentett, hogy a bizottsági ajánlás 58. pontjában a szocialista képviselők elhagyni javasolják a 42. § (1) bekezdését. A kihagyásra javasolt szöveg az alábbi: "A szociális ágazatban foglalkoztatottak vagy munkaviszonyban álló személyek esetében biztosítani kell, hogy a munkavégzéshez kapcsolódó megbecsülést megkapják, tiszteletben tartsák emberi méltóságukat és személyiségi jogaikat, munkájukat elismerjék, valamint a munkáltató megfelelő munkavégzési körülményeket biztosítson számukra." Azt hiszem, ehhez az elhagyási javaslathoz nem kell kommentárt fűznöm.

Röviden összegezem: a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja egyetért a szükséges módosításokkal kiegészített törvényjavaslat elfogadásával.

Köszönöm szépen a figyelmet.