Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszonyok! Tisztelt Képviselő Urak! Köszönöm szépen Schiffer képviselő úr kérdéseit, mind a kettő kérdés egy rendkívül aktuális és nemzetgazdasági, nemzetpolitikai, nemzetstratégiai szempontból meghatározó jelentőségű ügyre világít rá.

Kezdjük a paksi beruházáshoz kapcsolódó felvetésekkel! Először is nem egy Orbán-Putyin-paktum­ról van szó, hanem egy nemzetközi szerződésről, amit többek között a Magyar Országgyűlés is megszavazott, tehát minden olyan implikáció, ami arra utalna, hogy ez valamifajta átláthatatlan alku keretében köttetett volna meg, az visszautasítandó. Képviselő úr, több évtized alatt fog megtérülni ez a beruházás, ez magától értetődő, egy 3000 milliárdos beruházásnál, azt gondolom, hogy ennél csekélyebb idejű megtérülési időszakkal ábránd volna számolni. Azt mondja, hogy a szélerőművek 6-8 év alatt visszahozzák a befektetést. Kérdezem én, kiszámolta-e valaki, kiszámolták-e esetleg önök, hogy hány szélerőművet kéne Magyarországon építeni egy 3000 milliárdos nukleáris beruházás kapacitásainak a kiváltására. (Kunhalmi Ágnes: Ez nagyon torz. ‑ Dr. Szél Bernadett: Kiszámoltuk. ‑ Dr. Schiffer András: Igen, kiszámoltuk.) Megköszönném, hogyha ezeket a számokat a rendelkezésünkre bocsátanák.

ELNÖK: Majd, ha szót kapnak, akkor legyenek szívesek válaszolni a költői kérdésre. Parancsoljon, államtitkár úr!

MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Háromszoros ár, ez egyszerűen nem igaz. A paksi beruházásra éppen a kormány azon meggyőződésének értelmében kerül sor, hogy Magyarországnak versenyképes energiaáron kell üzemeltetni a gazdaságát, versenyképes ár nélkül mind Európa, mind Magyarország le fog maradni abban a globális versenyben, amelyben jelenleg az Egyesült Államok, illetve vetélytársaink éppen az olcsó energia miatt jelenleg sokkal kedvezőbb pozícióban vannak.

Várjuk egyébként természetesen az alternatívákat, képviselő úr, mert minden egyes alkalommal elmondják, hogy miért túl drága, miért nem transzparens, miért nem jó, hogyan lehetne jobban, de konkrétumokról soha nem beszélnek, ahogyan ez vonatkozik arra a felvetésére is, hogy esetleges harmadik oldali szereplők bevonásáról történő tárgyalás ‑ amelyet egyébként a magyar kormány nem folytat, mert ez a Roszatom diszkrecionális joga ‑ most csökkentené-e a függőséget vagy nem csökkentené. Eddig azt mondták, hogy ha csak az oroszokkal csináljuk, az a rossz, ha bevonunk mást, az a rossz. Képviselő úr, kérem szépen az életképes alternatívákat vázolni.

Ami pedig a TTIP-megállapodást illeti, képviselő úr, 26-án, néhány nappal ezelőtt egy kiterjedt vitát folytathatott erről az Országgyűlés, és akkor elhangoztak azok a számokkal alátámasztott érvelések, amelyek azt mutatják, hogy Magyarország minden bizonnyal, jelenlegi tudásunk szerint ‑ és ezt szeretném hangsúlyozni, hogy jelenlegi tudásunk szerint ‑ ennek a megállapodásnak, amennyiben az olyan paraméterekkel, olyan feltételekkel köttetik meg, amilyenről ma tudomásunk van, az bizony a magyar nemzetgazdaság, a magyar emberek, a magyar társadalom érdekeit szolgálja. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy a magyar kormány támogatása egy feltételes támogatás, képviselő úr, mi nem adunk biankó csekket senkinek. (Közbeszólás az LMP soraiból.) Senkinek nem adunk biankó csekket, mi akkor leszünk hajlandóak aláírni ezt a megállapodást, a Magyar Országgyűlésnek pedig lesz lehetősége megvétóznia azt, amennyiben esetleg az nem felelne meg a nemzeti érdekeknek minden szempontból.

Kétoldalú függőségről beszélni, képviselő úr, ezen két ügy vonatkozásában, azt gondolom, hogy megalapozatlan és nem kellőképpen felelősségteljes, mert egyszerűen nem veszi figyelembe azokat a geopolitikai, illetve földrajzi determinációkat, realitásokat, amelyek közepette Magyarországnak egyrészt biztosítania kell hosszú távon az olcsó energiát, másrészt pedig be kell kapcsolódnia intenzívebben azokba a világgazdasági folyamatokba, azokba a világgazdasági kapcsolatrendszerekbe, amelyekben meggyőződésünk szerint a magyar áruk, a magyar know-how, a magyar szolgáltatások versenyképesek tudnak lenni.

Képviselő úr, még arra röviden hadd térjek ki, hogy maga az Európai Unió sem blokkolja ‑ ahogyan azt néhányan mondták, írták az elmúlt napokban ‑ a paksi megállapodást, ami energiabiztonságunk legfőbb letéteményese, ugyanis az Európai Uniónak, objektíven bizonyítható, hogy nem érdeke a paksi beruházás megfúrása, ahogyan ezt többen felvetették az elmúlt napokban. Egyrészt az Európai Unió jelenlegi, egyik legfontosabb törekvése az úgynevezett energiaunió létrehozása, aminek az alapja, az alapkoncepciója az, hogy jöjjön létre egy egységes, versenyalapú európai energiapiac, ahol minden egyes fogyasztó ‑ legyen akár ipari, gazdasági, akár magánszereplő ‑ versenyképes áron juthat energiához, mert­hogy verseny van.

Másodsorban: az Európai Unió hathatós közreműködésével az elmúlt időszakban két fontos diverzifikációs útvonal-lehetőséget, a Déli Áramlatot, illetve a Nabucco-vezetéket is sikerült bizonyos ellenérdekelteknek ellehetetleníteni, egy harmadik, politikai jellegű döntés Magyarország energiadiverzifikációjával szemben, azt gondolom, hogy egyáltalán nem merül fel. És ami a legfontosabb érvünk, képviselő úr az önök szempontjából, ez pedig a CO2-kibocsátás drasztikus csökkentése.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)