Felszólalás adatai

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: (Hangosítás nélkül.) Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Ház! Azt hiszem, illő, hogy megemlékezzünk arról a május 1-jei eseményről, amely Vatikánban, Rómában történt: II. János Pál boldoggá avatásáról. Nem pusztán a katolikus egyháznak egy beiktatásáról, dicsőséges ünnepségéről van szó, hiszen II. János Pál messze több volt, mint a katolikus egyház feje, az ő embersége messze túlmutatott az egyházon. Az ő tisztelőinek a köre nemcsak azokból a személyekből kerül ki, akik vasárnapról vasárnapra templomba járnak, sokkal többen, a valláshoz lazábban kötődők vagy ateisták, vagy más vallások hívei is igenis tisztelettel fordulnak felé; pontosan azért, mert az egész élete példa, példa Isten emberségéről, példa a szegények és elesettek melletti kiállásról. Bárhol járt a világban, a hite őt arra buzdította, hogy kiálljon azokért, akikért senki más nem áll ki.

Ő volt az, aki az egyház megújítását megalapozó második vatikáni zsinat döntéseit lényegében végrehajtotta. 9665 napig volt pápa, 1164 általános audienciát tartott ez idő alatt, 129 országba látogatott el, miközben a korábbi egyházfőknek nemhogy ilyen mértékben, de alig-alig volt Rómán vagy Olaszországon kívüli útja. 321 püspököt szentelt föl, 14 enciklikát adott ki, és 23 ifjúsági világtalálkozót szervezett meg. Olyan helyekre látogatott el, amilyen helyeken korábban pápák nem jártak. Mindig elment a munkások közé, bányákba, hiszen ő maga is korábban, mielőtt egyházi pályára lépett volna, öt évig munkásként dolgozott. Ellátogatott börtönökbe, akár a saját merénylőjét is meglátogatta, zsinagógába is ellátogatott, hogy pontosan a vallások közötti párbeszédet minél inkább előmozdítsa. Amikor másokról beszélt, sose a bűnről beszélt, hanem mindig a megbocsátásról, mindig a megbékélésről szólt.

Ha nézzük a '70-es évek végének, '80-as éveknek a legnagyobb történelmi figuráit, a legnagyobb nemzetközi politikusait, államférfijait, azt mondhatjuk, hogy a szabadságért, a közép-európai kommunizmus alatt nyűglődő országok felszabadításáért ő, II. János Pál, Ronald Reagan és Margaret Thatcher tett a legtöbbet. Ők ismerték föl, hogy nem lehet kompromisszumokat kötni ezzel a kommunista rendszerrel, itt ezeknek az országoknak szabadságot kell adni. Talán pont ezért kellett azután, a Jóisten pont ezért döntött így, hogy 500 év után egy nem olasz pápát, hanem egy közép-európai, lengyel pápát ültetnek Szent Péter trónjára, hogy le tudja győzni a gonosznak ezt a birodalmát.

Sose gyűlölettel és agresszíven beszélt vagy tárgyalt, hanem mindig tisztán és egyértelműen fogalmazott, de nem úgy, hogy a másikat megbántsa, csak úgy, hogy az igazáért kiálljon. Más népekkel szembeni, más népekkel kapcsolatos alázatát pontosan jól jelzi, hogy bármelyik országba megérkezett - mindnyájan emlékszünk rá, semelyik más államférfi nem teszi ezt meg -, mindig megcsókolta annak az országnak a földjét, így jelezvén az alázatát a másik néppel kapcsolatban.

Talán az egyik legjellemzőbb II. János Pálról, és számunkra, akik az egyházban már az úgynevezett II. János Pál-generációhoz tartozunk, az az volt, hogy hogyan fordult a fiatalok felé. Talán nehéz is felfogni emberi ésszel, hogy a világ egyik legidősebb állami vezetője volt, már magát alig bírta, fizikai teljesítőképességének a határán volt, mégis az ő szavára gyűlt össze a legtöbb fiatal a világon. Én magam is, amikor Torontóban részt vettünk az ifjúsági világtalálkozón, 800 ezer fiatal ment ki II. János Pál hívására az ifjúsági világtalálkozó keretében, virrasztott vele együtt, a miséjén részt vett. Mondjanak nekem még egy olyan fiatalt vagy időset a világon, akinek a szavára 800 ezer fiatal kimegy, és őket tudja vonzani! Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy egy idézetet is fölolvassak, amelyet II. János Pál a magyar fiataloknak mondott: "Fiatalok! Ne vesztegessétek az időt az előttetek járó nemzedékek terméketlen elítélésével, hanem inkább tudatosan kerüljétek az általuk elkövetett hibákat."

II. János Pál volt az első pápa, aki Magyarországra ellátogatott, nem is egyszer, hanem kétszer tette meg ezt. 1991-ben Esztergomban, Pécsett, Máriapócson járt, Debrecenben egy ökumenikus találkozót tartottak a református nagytemplomban, ellátogatott Szombathelyre, majd Budapestre, ide a Parlamentbe jött hozzánk, ebben az épületben is járt, utána pedig átment a Magyar Tudományos Akadémia épületébe - (Bekapcsolják a mikrofonját.) köszönöm -, ezzel is jelezvén, hogy az egyház és a tudomány már nem ellenséges viszonyban állnak egymással. Majd pedig a Szent István-bazilikában járt, ahol idősekkel és betegekkel találkozott, a Népstadionban pedig fiatalokkal; ahogy mondtam, ő a fiatalok pápája is volt. Augusztus 20-án pedig a Hősök terén tartott szentmisét, és itt is, mint minden más útján, Magyarországon Szent István alapjaira utalt vissza. 1996-ban Pannonhalmán járt, ahol az ezeréves pannonhalmi apátság évfordulóján vesz részt.

Végső megjegyzésként egy esztergomi beszédéből idéznék, amit 1991-ben intézett a magyarokhoz: "Korlátaitok és gyöngeségeitek megtapasztalása alkalmat nyújthat arra, hogy Isten segítségét és kegyelmének különös gazdagságát felismerhessétek. Íme, a feltámadott Krisztus mellettetek áll, és megújítja felszólítását: Ne féljetek!"

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)