Készült: 2024.03.28.14:33:33 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

207. ülésnap (2001.05.10.), 18. felszólalás
Felszólaló Csizmár Gábor (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:36


Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A közoktatás, azon belül is a szakképzés nem egy olyan rendszer vagy alrendszer, amelyet évente, másfél évente lehet különböző szabályozási lépésekkel rángatni. Lehet, de természetesen ez a szétziláláshoz vezet. Úgy gondolom, hogy sokkal óvatosabbnak, előrelátóbbnak, végiggondoltabbnak kell lenni a közoktatási intézményrendszert érintő finanszírozási döntéseknél, mint a szakmai kérdésekben. Ott is egyébként illő a megfontoltság és előretekintés, de a finanszírozás esetében, úgy gondolom, különösen így van ez.

Az a kormány, amely úgy terjeszti elő az Országgyűlésnek ezt a törvényjavaslatot, hogy még csak a decemberben megfogalmazott törvényalkotási programjában sem szerepel, úgy terjeszti elő, hogy másfél évvel ezelőtt már egyszer sikerült módosítani ezt az egész struktúrát, úgy terjeszti elő, hogy senki nem ért egyet a szakképzés szereplői, a munkaerőpiac legfontosabb tényezői közül egy ilyen törvényjavaslattal, úgy terjeszti elő, hogy mindenféle hatásvizsgálattal, számítással, költségvetési kihatással nem számol, nélkülözi ezt, vagy pedig titkolja az Országgyűlés előtt, azt gondolom, az egy felelőtlen kormány. Nem először fordul elő persze, hogy nem teljesíti a kormány azt a kötelezettségét, hogy a hatásvizsgálatokat, gazdasági számításokat, a költségvetési kihatásokat elénk tegye, pedig pontosan tudja, hogy a Házszabály szerint ez kötelessége. Meg is ígéri és aztán nem teljesíti. Nem először fordul elő, megszoktuk, csak azt gondoljuk, hogy ez felelőtlenség a kormány részéről.

De persze megszoktuk, hogy a kormánynak nincs érzéke arra, hogy mi a gyakorlat az iskolában, nem vesz tudomást arról, hogy egy felvételi rendszer nem működik. Ezt kedden épp az államtitkár úr bizonyította be, amikor azt mondta, hogy nem omlott össze a felvételi. De ez nem zavarja a kormányt, ettől még nyugodtan előterjeszt olyan törvényjavaslatokat, amelyeknek beláthatatlanul negatív hatásuk van. Úgy gondoljuk, hogy ez a törvény pontosan ilyen.

Amit Sági képviselő úr felolvasott a kormányprogramból közös okulásunkra, szeretném, ha önmagában is visszaidézné még egyszer. Tudniillik úgy szólt a mondat, hogy széles körű szakmai egyeztetések alapján fogja majd a kormány beterjeszteni ezeket a törvényeket. A széles körű szakmai egyeztetés lezajlott, a széles körű szakmai egyeztetés eredménye az, hogy a szereplők nem értenek egyet ezzel a törvényjavaslattal. Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat akkor nem felel meg a kormányprogramnak.

Ami a törvényjavaslat tartalmi, érdemi kérdéseit illeti, úgy gondoljuk, hogy az a felfogás, amely elkülöníti egymástól az intézményrendszer struktúráját és a finanszírozási döntések struktúráját, az egy felelőtlen, szétziláló javaslat, tekintettel arra, hogy most a törvényjavaslat a nem létező regionális szintre kíván telepíteni döntési mechanizmusokat, miközben egyébként az intézményhálózattal való rendelkezési jogosultságok, működési mechanizmusok, a szereplők szerveződése mind-mind megyei struktúrára épülnek. Tehát elkülönül egy finanszírozási döntési mechanizmus és az intézményműködési mechanizmus.

 

 

(9.50)

 

Ha ezt legalább együtt kezelné a kormány, akkor talán érthető lenne, de úgy, hogy egy nem létező regionális intézményrendszer mellett megmarad a megyei struktúra a szakképzésben, és csak a pénzekről való döntési struktúra változik egy - még egyszer mondom - nem létező regionalitás szintjére, ez azt mutatja, hogy a kormány el akarja vinni a konkrét gyakorlati helyről a pénzt, az általa kinevezett testületek kezébe akarja adni, amelyek majd természetesen olyan tanácsokat adnak a miniszternek, amilyet a miniszter szeretne, és akkor így lényegében mindenféle gyakorlati kontroll nélkül lehet ezeket a pénzeket felhasználni.

Az a hivatkozás, hogy az Európai Unió a regionalitást tartja fontosnak, ez természetesen jogos érvelés. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy ez nem kizárólag csak a szakképzésre kell hogy vonatkozzon, hanem az egész működésre, tehát a közigazgatásra is kell hogy vonatkozzon, és természetesen az Európai Unió jelenlegi szakképzési forrásai nem aszerint közelíthetők meg ma Magyarország számára, hogy a szakképzési hozzájárulás pénzeszközeiről milyen döntési struktúra intézkedik, hanem hogy milyen projektek léteznek Magyarországon. A Leonardo da Vinci-program egyes programjában nagyon jól szerepelt Magyarország, mert jó projektjei voltak, hozzáférhetővé váltak az európai uniós pénzek.

Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy az Európai Unió a szubszidiaritás elvét is vallja, nevezetesen, hogy ott szülessenek meg a döntések, ahol erre a legnagyobb kompetencia van. Ha minden marad megyei szinten, minden struktúra megyei szinten marad, ehhez képest csak a finanszírozási döntések mennek egy nem létező regionális szintre, akkor azt gondolom, hogy sérül a szubszidiaritás elve.

A javaslat másik érdemi pontja, hogy a javaslat lényegében a felsőoktatás felé kíván átcsoportosítani pénzeszközöket. Úgy gondolja az előterjesztő, hogy lényegében az egész felsőoktatás szakképzésnek minősül, és nem gondolja azt, hogy, mondjuk, a művészképzés, a pszichológusképzés, a bölcsészképzés azért mégse fér bele úgy általában a szakképzés fogalmába.

Azt gondolom, ha ilyen tág fogalommal dolgozik a kormány a szakképzés értelmezésében, akkor viszont fordítva bele kellene értenie a gimnáziumi fakultációt is például, meg az egész középfokú képzést. Nem következetes a kormány - szeretném mondani - e tekintetben, egy definiálatlan szakképzést használ, a definiáltakat nem óhajtja használni, és olyan mértékben akarja az átcsoportosítást a felsőfok felé elvégezni, ami megbénítja, nagyon erősen veszélyhelyzetbe fogja sodorni a középfokú szakképzést. Persze itt most feltételezésekkel kell élnünk, mindenki valamifajta prognosztikát ad itt elő, hiszen nincsenek előttünk a háttérszámítások, hatáselemzések. Majd ha előttünk lesznek, akkor nyilván ugyanabból az adatsorból fogunk beszélni.

Úgy gondoljuk, hogy a nehezebb helyzetben levőktől csoportosít át a társadalmilag jobb pozíciókban levők felé ez a törvényjavaslat, hiszen alapvetően a szakképzésben, középfokú szakképzésben a szociológiai szempontból hátrányos helyzetű társadalmi csoportok vesznek részt, miközben a felsőoktatásban ez nincs így. Megszoktuk már persze a kormánytól, hogy a hátrányosabb helyzetű társadalmi csoportoktól a vagyonosabbak felé irányít át forrásokat, most is ez történt.

Úgy gondoljuk, hogy korlátot kell szabni ennek az átcsoportosításnak. A felsőfokú iskolarendszerű akkreditált szakképzés az, amit igenis el kell ismerni, hogy ez a szakképzési hozzájárulás finanszírozzon, főleg azért, mert nem fejlődött kellő tempóban, dinamikával az iskolarendszerű felsőfokú szakképzés, meg azért, mert tisztázatlan a finanszírozása. Úgy gondoljuk, hogy célszerű lenne erre koncentrálni, és ha erre nyit - és erre nyitott másfél évvel ezelőtt - ez a bizonyos pénzforrás, akkor szerintünk közös célnak is meg lehet felelni, nevezetesen, hogy ez a képzési forma a felsőoktatásban sokkal dinamikusabban növekedjen létszámban, mint egyébként az alapképzés vagy a posztgraduális képzés.

Megítélésünk szerint a 37,5 százalékos arány túlzó, nem felel meg a létszámarányoknak, hiszen maga a kormány írja le, hogy a szakképzési kibocsátás 25 százalékban felsőfokon és 54 százalékban középfokon van. Szeretném jelezni, hogy egyébként a középfokú szakképzésbe jár az adott populáció 60 százaléka, tehát úgy gondolom, hogy sokkal óvatosabban kellene ezt a forrásátcsoportosítást vinni a felsőfok felé.

Az a definíció, amit használ a felsőfokú gyakorlatra a 19. § (19) bekezdésében a kormány, az egyszerűen azt mondja, hogy bármire fel lehet használni a felsőoktatásban ezt a forrást, ami szerintünk nagyon nagy veszélyekkel jár, és egyébként zavarossá teszi a felhasználást, mert nem szakképzési felhasználásokat tesz lehetővé.

Megítélésünk szerint a törvényjavaslat erősen centralizálja e döntési mechanizmust, ahogy azt mint kisebbségi véleményt már említettem. Lényegében minden kérdésben a miniszter dönt. A létrejövő testületek áltestületek, hiszen a miniszter nevezi ki egy meglehetősen zavaros egyeztetési mechanizmus alapján. A testületek összetétele sem szabályozott ebben a törvényjavaslatban, vagyis akik a befizetők, azok nem tudnak befolyást gyakorolni a felhasználásra.

Utoljára csak néhány szót erről a bizonyos felnőttképzési törvénnyel kapcsolatos összefüggésről. Sági képviselőtársam felolvasta a kormányprogramot, megint csak azt javasolom, még egyszer olvassa el alaposan, én is elolvastam, ugyanis pontosan arról szól a történet, hogy a felnőttképzési törvény benyújtását három éve ígéri a kormány, három féléves jogalkotási programban szerepelt, egyetlenegy alkalommal sem nyújtotta be a kormány. Úgy gondoljuk, az lenne a célszerű, ha a forrás és a szakmai feladat egyszerre kerülne az Országgyűlés elé, akkor lehetne (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ugyanis korrekt döntést hozni.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondott vélemények, a bizottsági ülésen kifejtett vélemények alapján azt tanácsoljuk a kormánynak, hogy vonja vissza ezt a törvényjavaslatot, és az őszi ülésszakon egy előkészítettebb formában hozza az Országgyűlés elé.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai