Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap volt március 15-e, sajnos a járvány miatt nem sikerült központi ünnepséget tartani. Számos helyen lemondásra kerültek az ünnepségek az emberek biztonsága és védelme érdekében. Nálam is, Újbudán, a Gárdonyi Géza Általános Iskolában lett volna egy ünnepség, ahol felkértek ünnepi szónoknak még a múlt hét pénteken, de már akkor is óvintézkedések kerültek elfogadásra, ezért aztán úgy hidaltuk át a problémát, hogy egy nemzeti zászlót, egy ’48-as zászlónak a másolatát adtam át azon gyermekeknek, akik készültek január óta a március 15-i ünnepségre, és azon tanároknak is szimbolikusan átnyújtottam ezt a zászlót, akik nevelték és felkészítették a gyermekeket. Fontos, hogy odafigyeljünk egymásra, és fontos, hogy az az összefogás, ami a XIX. században bekövetkezett a nemzeti szabadságharcunk és függetlenségi háborúnk vonatkozásában, az az összefogás most egy más típusú összefogást igényel, de erről ma egész nap szó volt a mai ülésen és a parlamentben, a járvány megfékezéséről a magyar emberek biztonsága érdekében.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti jelképeinkről és az előbb említett zászlóról néhány gondolatot megosztanék önökkel. Tudjuk azt, hogy az első zászlók már Krisztus előtt 220-ban, az ókori Kínában megjelentek a Han-dinasztia időszakában, de Rómában is, az ókori Rómában is úgynevezett vexillumokkal, sassal jelölt zászlótartó rudakkal és zászlókkal vonultak csatába a római katonák.

Mindig és mindenkor az együvé tartozás jelképét jelentette a zászló. Akik beállnak a zászló alá, azok közé tartozunk, azok összetartoznak. Egy szimbolikus jelképrendszer mindez. Végigkíséri az emberiség történetét. A címer, a zászló állami jelképekké váltak. Magyarországon három szín, a nemzetiszín a trikolór, a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelenti mindannyiunk számára.

1848-49-ben egy nagy remény született, amely a nemzet születésével egyben történt meg: a nemzet, a magyar nemzet születésnapja, és egyben 1848. március 15e és a Magyar Honvédség születésnapja is ilyen szempontból, hiszen a nemzeti függetlenségnek is egyfajta jelképe mindez. A honvédek ’48-ban ezekre a történelmi zászlókra, nemzeti zászlókra esküdtek föl. A ’48-as eskü szövegéből engedjék meg, hogy néhány mondatot idézzek: „Esküszöm az élő Istenre, hogy hazám alkotmányát és a magyar nemzet függetlenségét életemmel s véremmel megvédeni kész vagyok. Nemzeti zászlómat soha el nem hagyom.” Nagyon szép és nemes gondolatok ezek. ’48-ban úgy tartották, a zászló a katona szentsége, és annak a bizalomnak a záloga, mellyel az állam harcosait megajándékozta döntő és válságos pillanatokban, a gyülekezés jele, mely alatt győznünk vagy halnunk kell. A zászló védelme ezért minden harcos, minden katona legszentebb kötelessége volt. Azzal a csapat dicsősége elválaszthatatlan egységet képez. A huszárok annak idején úgy tartották, hogy a zászló, a magyar nemzeti lobogó visszafelé nem mehet. Azzal csak győzni vagy meghalni lehetett.

1849. augusztus 13-án a világosi fegyverletétel után az osztrák Habsburg-államhatalom minden eszközzel pusztította, kutatta és pusztította a szabadságharc emlékeit. Amint kézbe kaparintották, rögtön el is égették és elégettették ezeket a zászlókat. Nagyon szép és nemes jelmondatok voltak ezekre a zászlókra felírva. Többek között: „A hazáért, a szabadságért”, „Védd, hogy megtarthasd!” A magyar zászló és a magyar címer összefonódott, és összefügg Magyarország függetlenségével, ez a magyar állam függetlenségét és szuverenitását szimbolizálja.

Egy példát hadd mondjak más nemzetektől, a szerbek címerében négy cirill „sz” betű szerepel, ami azt fejezi ki, hogy a szerbek csak akkor tudnak megmaradni, ha egységet képeznek. Csak az egység jelentheti a megmaradásukat, a jövő zálogát. Azt hiszem, hogy valamennyi nemzet, így mi is így vagyunk ezzel; ha képesek vagyunk összefogni és egységet teremteni, akkor bizony-bizony hosszú távon számolhatunk a jövőnkkel és a gyermekeink jövőjével. Ez a mostani időszak egy próbatétel mindannyiunk számára: képesek vagyunke ismét összefogni egy más típusú veszéllyel szemben, és nem feltétlenül a függetlenségünk megóvása, bár ez is napirenden van a migráció kapcsán, de az biztos, hogy az ezzel a vírussal szembeni fellépés is egységet követel. Én azt hiszem, hogy a ma elhangzottak minden bizonyságát bemutatták annak, hogy igenis van erre törekvés, és a kormányzat is törekszik, ezerrel azon dolgozik, hogy megakadályozza a vírus további terjedését.

Én azt kívánom mindannyiunknak, hogy, ahogyan a jelmondatot idéztem a ’48-as zászlóból: védd, hogy megtarthasd  védjük egymást, és védjük a magyar zászlót is, védjük Magyarországot is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)