Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor egy előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán vitázunk, illetve kialakítjuk az álláspontunkat, akkor a legalapvetőbb kérdés, amit mindig meg kell vizsgálnunk, az, hogy kinek használ, kinek az érdekében lett benyújtva az adott törvényjavaslat, milyen szempontok érvényesülnek benne, és az valójában miért is lenne jó a magyar nemzetnek, a magyar államnak, vagy éppen miért nem jó. Ha megnézzük, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban melyek a legfőbb pontok, amelyek módosítják az eredeti törvényt, így például a beruházó beruházása idejének a csökkentése, az, hogy a régészeti tevékenység elvégzésére jogosultak körét hogyan módosítják, hogy a feltárásra alkalmatlan időt hogyan próbálják alkalmassá tenni, hogy a közbeszerzési eljárásokat hogyan próbálják enyhíteni például a gépi földmunkára vonatkozóan s a többi, illetve tulajdonképpen maga az is, hogy ki lehet a beruházó, mit nevezünk nagyberuházásnak, mit neveztünk eddig nagyberuházásnak a törvény szerint, illetve hogy most mit fogunk annak nevezni. Hogyha ezek alapján megvizsgáljuk ezeket a kérdéseket, azt kell hogy mondjam, hogy összességében úgy tűnik, hogy az örökségvédelem csak nyűg a kormányzat számára, valójában nem akarják megvédeni azt a mindannyiunk számára meglévő, még meglévő nemzeti örökséget, amit lehet, hogy most, jelenleg még a föld takar, és az véd meg egyedül, de a kormányzatnak nem célja, korábban sem volt az, de őszintén megmondom, hogy korábban, a 2014-es, a 2016-os vagy más módosítások kapcsán azért még  legyen ennyire önkritikus, államtitkár úr  még próbálták valahogy becsomagolni ezeket a törvénymódosításokat, például bürokráciacsökkentésnek hívták, vagy pedig olyan eufemisztikus kifejezéseket használtak, mint hogy fogalmi korrekció, amikor hasonló értelemben, hasonló irányultsággal, ahogyan egyébként az előzőekben is hallhattuk más képviselőtársamtól, hogy ilyen módon történtek meg ezek a törvénymódosítások, mindig egy irányba mutattak, tehát hogy mi jó a beruházónak, mi az az érdek, amit ki kell szolgálnia önök szerint a törvényjavaslatnak, mindig egy irányba mutattak, de legalább volt valamifajta csomagolás, és ezek köré rendkívül szép, romantikus mondatokat pakoltak kormánypárti képviselőtársaim, olyan értelemben, hogy az önök számára mit jelent a kulturális örökség védelme, a régészeti leletmentés, és így tovább, de mostanra, úgy tűnik, már ezek a szavak, ezek a mondatok is kiürültek és eltűntek, és most már vegytisztán tényleg csak a beruházói érdekekről beszélünk.

Akkor nézzük végig pontosan, hogy hogyan is módosul a törvényjavaslat szerint az eredeti törvény a legutóbbi, 2016-os módosítás szerint, amikor legutoljára ezeket a szakaszokat módosítottuk. Tehát a régészeti feltárás elvégzésére jogosultak körét önök csökkenteni kívánják az MTA egyik intézetével, a Régészeti Intézettel, azt kiveszik, tehát ők már mint intézet nem lesznek régészeti feltárásra jogosultak ezentúl, viszont egy kormányrendelet szerinti szakértői gárda igen. Én azt gondolom, hogy nyilván ezen intézménynek a tagjai is egyenként szakértők lehetnek ezen kormányrendelet szerint, ugyanakkor meggyőződésem, hogy egy intézményi keret mégiscsak nagyobb védelmet nyújt, és a szakmaiság nagyobb kontrollját jelenti, mint külön-külön szakértőknek a megbízása.

Azt, hogy kik végezhetnek, ki végezhet megelőző feltárást  az örökségvédelmi szerv, a Várkapitányság, korábbi nevén Budavári Kft. , és hogy ez fogja ezentúl a teljes menedzsmentet gyakorolni, ahogy az államtitkár úr is elmondta, nem akarnám most megismételni, ez pontosan úgy van, ahogy itt az előbbiekben hallhattuk. Gyakorlatilag ez az egykapussá tétel nagyon érdekes megfogalmazás. Én inkább azt gondolnám, hogy az, ami eddig volt, nevezetesen, hogy egy hármas rendszer működött: a Budavári Kft., a Nemzeti Múzeum, illetve a területi múzeumok, az azért mégiscsak jelentett egyfajta szakmai kontrollt vagy mégiscsak bevitt ebbe a rendszerbe.

(14.40)

A másik a nagyberuházás fogalma mint kérdéskör. Ez részben módosul, részben új fogalmakkal párosul. 2016-tól eddig bruttó 500 millió forinttól számító beruházások és a NIF Zrt. beruházásai vagy árapasztó-, tározóépítések s a többi esetén lehetett nagyberuházásokról beszélni a törvény fogalomtára szerint. Mostantól kezdve azonban nemcsak kiemelten közérdekű beruházásokról beszélünk, ami tehát, ahogy ön is elmondta, a beruházói ügynökség beruházásaként, állami beruházásként valósul meg vagy a NIF beruházásaként vagy energiahordozók szállításához szükséges beruházásként, hanem nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokról is, ami pedig, tudjuk, gyakorlatilag bárki. Bárki, aki a kormányzat baráti, családi köréhez tartozó beruházó, gyakorlatilag bekerülhet ebbe a körbe, de még a bányászati tevékenységek végzőinek köre is. Tudom, hogy önök meghirdették korábban a családok évét, és nagy szó, hogy ilyen értelemben lesz olyan családtag, aki a bányászati tevékenységet végzi nagy ipari léptékekben, és ő is majd ennek a törvénynek lesz a kedvezményezettje, az ő számára is egykapussá válik a rendszer. De én azért azt gondolom, talán a nemzeti örökségünk többet érdemelne, mint hogy beáldozzuk egy-egy ilyen nagyberuházás oltárán, illetve ezen beruházások siettetése oltárán.

Ahogy ön is elmondta, államtitkár úr, miután a beruházó elkezdi a beruházást, első lépcsőként megelőző feltárást, előzetes régészeti dokumentációt, illetve feltárási projekttervet kell készítenie, amit ezentúl a Várkapitányság fog egymaga személyesen felügyelni. Azt, hogy öt napja lesz egy területi múzeumnak a megkeresés után, hogy reagáljon, ezt én meglepően, megdöbbentően kevésnek tartom. Pontosabban amennyiben elég öt nap arra, hogy válaszoljon, az a válasz tényleg csak arról szólhat, hogy se pénz, se papira, se fegyver. Tehát sem személyi állomány, sem elég pénz, sem elég lehetőség, elég kapacitás nincs rá, ami viszont sajnos a saját múzeumaink állapotáról ad elég szomorú képet. Tehát én ezzel semmiképpen nem büszkélkednék. Illetve mondjuk ki, hogy ha komolyan vesszük ezt a kérdést, ténylegesen ez az öt nap normál esetben sem volna elegendő arra, hogy tisztességes választ tudjon adni egy területi múzeum arra, hogy tudja-e vállalni a feladatot vagy sem, és akkor nyilván jön helyette, egy intézmény helyett majd egy szakértő, aki kijelölésre kerül a Várkapitányság részéről.

Végezetül a feltárásra alkalmatlan napok alkalmassá tétele az utolsó ilyen pont. Azt gondolom, itt azért alapvetően objektív tényezőkről van szó, hogy mit jelent egy alkalmatlan nap régészeti feltárás szempontjából. Bizonyára vannak olyan eszközök, módszerek, amelyek részben alkalmassá tehetik, de alapvetően ez a kérdéskör azon áll vagy bukik, hogy mennyire sérülhet az adott leletanyag, amit szeretnénk feltárni és egyébként szeretnénk megmenteni. Úgyhogy ez is egy olyan pont, amit, úgy gondolom, hogy feleslegesen, csak és kizárólag a beruházói érdeknek alárendelve, figyelmen kívül hagyva minden más szakmai szempontot, áterőltetni a törvényhozás színterén egy rendkívül felelőtlen és rossz hozzáállás, ami miatt mi egyébként az egész törvényjavaslatot sem tudjuk támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)