Készült: 2024.03.29.09:03:32 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

286. ülésnap (2013.06.04.),  19-35. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 1:25:00


Felszólalások:   17-18   19-35   35-59      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az ír népnek a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos aggályairól szóló jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ír népnek a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos aggályairól szóló jegyzőkönyv kihirdetésével összefüggésben című politikai nyilatkozattervezet együttes általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslatot T/11396.számon, a politikai nyilatkozattervezetet pedig T/11397.számon kapták kézhez a képviselők.

Tájékoztatom önöket, hogy az általános vita megkezdése során az előterjesztői expozéra, a bizottsági álláspontok ismertetésére, valamint a vezérszónokok felszólalására kerül sor. A további képviselői felszólalásokra a vita folytatásában lesz majd lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Tehát most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Németh Zsolt úrnak, a Külügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 35 perces időkeretben. Államtitkár úr!

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy nem lesz 35 perc. Ennek a törvényjavaslatnak a címe: az ír népnek a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos aggályairól szóló jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslat. Javaslom, hogy gondolkozzunk el egy kicsit ezen a címen. Először is engedjenek meg néhány gondolatot a Lisszaboni Szerződésről, aztán az ír népről, az ír nép aggályairól, és utána pedig néhány gondolat a magyar nép és a magyar nép ezzel összefüggő aggályairól is.

Tisztelt Országgyűlés! Tehát a Lisszaboni Szerződés: az Európai Unió 27 tagországának állam- és kormányfői 2007 decemberében írták alá az Unió intézményi és döntéshozatali rendszerének megreformálásáról szóló Lisszaboni Szerződést. A szerződés valamennyi tagállam egyetértését bírta, a ratifikáció folyamata azonban korántsem volt zökkenőmentes. Írország például 2008 júniusában népszavazáson a lakosság közel 54 százalékával elutasította a szerződést. Márpedig, ahogy azt mindannyian jól tudjuk, egy uniós szerződés csak akkor léphet hatályba, ha azt valamennyi tagállam megerősíti. Mivel az Unió működésének biztosításához feltétlenül szükség volt a nizzai rendszer megreformálására, kiemelten fontos volt a Lisszaboni Szerződés hatályba léptetése.

Annak érdekében, hogy az elutasító ír népszavazás után legyen esély a szerződés hatályba léptetésére, valamit kellett kezdeni az ír nép aggályaival. Az ír kormány megerősítést és garanciákat kért a következő területeken: az oktatás, az élet védelme, a család-, az adó-, valamint a biztonság- és védelempolitika területén, és ezzel egyidejűleg országszerte erőteljes tájékoztató tevékenységbe kezdett.

A tagállamok közötti megoldáskeresés eredményeként a tagállamok állam- és kormányfői 2009 júniusában politikai megállapodást kötöttek, és jegyzőkönyv formájában megerősítették, hogy a Lisszaboni Szerződés tiszteletben tartja Írország hagyományos katonai semlegességét, elismeri az ír alkotmány rendelkezési szabadságát az élethez való jog, az oktatás, a családjog terén, illetőleg az adópolitikában sem okoz majd változást a nemzeti és uniós kompetenciák leosztása. Az adózási és védelempolitikai aspektusok megerősítése egyébként valamennyi tagország vonatkozásában megtörtént.

Ezen garanciák birtokában az ír választópolgárok aztán 2009 októberében, a második népszavazáson immáron hozzájárultak a Lisszaboni Szerződéshez. Ahhoz azonban, hogy a 2009-ben megkötött politikai megállapodás jogi formát nyerjen, és formálisan is az uniós alapszerződések részévé váljon, minden tagállamnak meg kell azt erősítenie, ezt a célt szolgálja a mostani törvényjavaslat.

Tisztelt Országgyűlés! Az ír jegyzőkönyv tehát megerősíti először is a nemzeti szuverenitást, a nemzeti identitást, az alkotmányos hagyományt, a tagállamok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedését. Milyen sokat beszéltünk az elmúlt időszakban, az elmúlt években ezekről a fogalmakról: identitás, szuverenitás, alkotmányos hagyomány.

(10.00)

Ezen túlmenően az ír jegyzőkönyv megerősíti az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás elvét, illetőleg a hatáskörmegosztás elve alapján egyértelművé teszi, hogy vannak olyan hatáskörök, amelyek a nemzeti szuverenitás körébe tartoznak, azokban az Unió nem alkothat szabályokat, és nem is kérheti azokat számon a tagországokon.

Tudjuk, hogy folyamatosan változik, hogy mely hatáskör tekinthető közösségi hatáskörnek, mely hatáskör marad az állami, nemzeti szuverenitás körében, de döntő fontosságú, hogy van hatáskörmegosztás, és ez azt is jelenti, hogy mindig is maradni fog hatáskör, amíg lesz Európai Unió, a nemzeteknél. Soha nem lesz az Európai Unió egy európai egyesült államok, mert a hatáskörmegosztás elve létezik és fönnmarad. Erről is mennyit beszéltünk az elmúlt esztendőkben vagy beszélünk manapság, amikor úgy ítéljük meg, hogy egy európai parlamenti képviselő egy olyan jelentést fogalmaz meg, és olyan javaslatokat fogalmaz meg, amikor nem veszi figyelembe a hatáskörmegosztás elvét, és sérti a jelentésével az egyes tagállamoknak, így Magyarországnak is az alapvető szuverenitását.

Tehát különösen az elmúlt három évben mi, magyarok is megtapasztaltuk, hogy milyen fontosak ezek az elvek, és ezeket az elveket teljes mértékben osztjuk, és erre is tekintettel kérem a tisztelt Házat, hogy fogadja el a jegyzőkönyvet kihirdető törvényjavaslatot. Illetőleg ebben a sajátos helyzetben, 2013-ban úgy ítéltük meg, hogy indokolt, hogy világossá tegyük Magyarország álláspontját egy politikai nyilatkozattervezet keretében erről a helyzetről, az ír jegyzőkönyvről, illetőleg az ír jegyzőkönyv által fölvetett fontos politikai kérdésekről. Úgy gondoljuk, hogy azzal, hogy az ír nép kiállt az alkotmányában foglalt alapvető elvek és értékek mellett, az európai demokráciák sokszínűsége mellett állt ki, az európai alkotmányos hagyományok sokszínűsége mellett álltak ki az írek.

Ezt az alkotmányos identitásokon alapuló európai sokszínűséget mi is teljes mértékben a magunkénak valljuk, és amellett minden körülmények között készen állunk kiállni. Ugyanakkor magunk is tiszteletben tartjuk más tagállamok alkotmányos örökségét. Immáron nem pusztán kettőn áll tehát a vásár, hanem 28-unkon áll az Európai Unióban a vásár; 28 alkotmányos hagyomány tiszteletben tartása, elismerése a feladata 28 tagállamnak.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Mindezt megerősítendő a kormány a törvényjavaslat mellett tehát egy politikai nyilatkozat elfogadását indítványozza a tisztelt Háznak, amelyben a fenti elvek kiemelt jelentőségére tekintettel elismerésünket és megbecsülésünket javasoljuk kifejezni az ír nép határozott fellépéséért, elvei és értékei melletti kiállásáért. Javasoljuk továbbá, hogy a politikai nyilatkozat mondja ki, hogy az uniós alapszerződésekkel és a jegyzőkönyvvel összhangban megerősítjük az emberi élet és család védelmére, illetve az oktatás területére vonatkozó, a magyar alaptörvényben is lefektetett alapelveket.

Véletlen ez az egybeesés az emberi élettel vagy éppen a család védelmével, vagy az oktatás kérdéseiben, vagy a hatáskörmegosztással kapcsolatban, vagy éppen az alkotmányos identitásokkal és hagyományokkal kapcsolatban lezajlott viták véletlenek lennének? Nem hiszem. Nem hiszem, hogy véletlenek ezek a párhuzamok, és azt gondolom, hogy ez is nagyon egyértelműen és világosan tükrözi, hogy jó úton járunk.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében tehát most ahhoz kérem a támogatásukat, hogy hazánk egyrészt megerősítse az ír jegyzőkönyvet, eleget téve azon kötelezettségének, amelyet az Európai Unió tagjaként vállalt, másrészt a magyar nép által vallott, az alaptörvényben lefektetett értékek melletti elkötelezettségünket, kérem, ismételten nyilvánítsuk ki.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, tisztelt államtitkár úr. Köszöntöm az Országgyűlés munkáját.

Átvettem az ülésvezetést Lezsák alelnök úrtól, és adom tovább a szót.

A bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor. Elsőként Firtl Mátyás képviselő úr, az európai ügyek bizottságának előadója következik. Játékszabály a régi: 5-5 perces időkeret van.

FIRTL MÁTYÁS, az európai ügyek bizottságának előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés európai ügyek bizottsága a T/11396. számú törvényjavaslat és az ahhoz kapcsolódó P/11397. számú politikai nyilatkozattervezet általános vitára való alkalmasságát 2013. június 3-ai ülésén vitatta meg.

A Lisszaboni Szerződés három és fél évvel ezelőtt lépett hatályba, komoly előzmények, ha úgy tetszik, nehézségek után.

Az előzmények kapcsán elég utalni az alkotmányos szerződés francia, holland népszavazásokon való elutasítására és az újratárgyalt szerződésről tartott első sikertelen írországi népszavazásra.

Az európai ügyek bizottsága ülésén a kormány képviselője rámutatott arra, hogy a Lisszaboni Szerződés sikertelen írországi népszavazása után az Európa Tanács 2009 júniusában a sikeres ratifikáció érdekében, annak elősegítése érdekében, az ír polgárok megnyugtatása érdekében biztosítékot adott az ír népnek az adópolitika, az ír alkotmány családjogi, szociális és oktatási rendelkezései, valamint Írország hagyományos katonai semlegességi politikája tekintetében.

Ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy a törvényjavaslat tárgyát képező jegyzőkönyv nem tartalmaz többletjogosítványokat Írország részére, hanem csupán megerősíti a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseit. A jegyzőkönyvben foglalt jogi garanciák tehát azt biztosítják, hogy nem sérül Írország szuverenitása az adózási, családjogi, biztonság- és védelempolitikai kérdésekben.

A politikai nyilatkozattervezettel az Országgyűlés egyrészt kifejezi elismerését az ír népnek azért, hogy kiállt a tagállami szuverenitás és identitás mellett, másrészt deklarálja a hatáskör-átruházás, a tagállamok szerződések előtti egyenlősége, és a nemzeti identitás tekintetében annak tiszteletben tartásának elveit. A magyar parlament ezenfelül kiáll az alaptörvényben lefektetett alapelvek védelme mellett, különösen az emberi élet és a család, valamint az oktatás tekintetében.

A tegnapi ülésen az Országgyűlés európai ügyek bizottsága a T/11396. számú törvényjavaslatot egyhangúlag, 19 igen szavazattal támogatta, míg a P/11397. számú politikai nyilatkozattervezetet 13 igen szavazattal, és 6 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta.

Tisztelt Országgyűlés! A politikai nyilatkozattervezettel kapcsolatos kisebbségi álláspont ismertetésére a Jobbik-frakció képviselőinek kérésére a vezérszónoki felszólalás keretében kerül sor.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Mi is köszönjük, tisztelt képviselő úr. Következik a külügyi bizottság előadója, Csenger-Zalán Zsolt képviselő úr. Öné a szó.

CSENGER-ZALÁN ZSOLT, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi napon a külügyi bizottság az előttünk fekvő törvényjavaslatot, illetve nyilatkozattervezetet összevontan megtárgyalta.

Az elsővel, tehát a törvényjavaslattal kapcsolatosan elhangzott nyilván nagyon sok olyasmi, amit itt az előző bizottsági beszámolóban is hallhattunk. Amit én inkább kiemelnék, hogy elhangzott az, hogy egy szerencsés egybeesés folytán az írek, ha szabad így fogalmazni, akkor nagy szolgálatot tettek most nekünk, magyaroknak azzal, hogy aláhúzták a szuverenitás kérdéskörét, idehozták a mi asztalunkra ezt a kérdést, és megadták azt a lehetőséget, hogy kvázi ehhez kapcsolódva egy saját politikai nyilatkozattervezetet is tegyünk.

(10.10)

A nyilatkozattervezettel kapcsolatban elhangzott képviselői vélemény volt, hogy ezzel tulajdonképpen Magyarország és Írország között, túl a korábbi történelmi, illetve habitusbeli kapcsolatokon, a nagyon sok szállal összekötött kapcsolatainkon túl most egy jelképes, az EU-n átívelő politikai kapcsolat is létrejön, létrejöhet.

A Jobbik képviselője a nyilatkozattervezetnél kifogásolta azt, hogy az adózás és a családjog benne van a magyar politikai nyilatkozatban, ezzel szemben a harmadik, a közös kül- és biztonságpolitikával a magyar javaslat nem foglalkozik. Ennek egyszerűen az az oka, hogy Írország nem tagja a NATO-nak, mi viszont igen, tehát egy közösséghez tartozunk.

Summa summarum, külön történt természetesen a szavazás a két javaslatról. Az elsőt, a törvényjavaslatot, a T/11396. számú javaslatot 14 igen szavazattal egyhangúlag támogatta a külügyi bizottság. A politikai nyilatkozattervezetet, a P/11397-est 13 igen szavazattal 1 tartózkodás mellett támogatta. Ennek alapján javasoljuk, hogy a Ház tárgyalja meg és fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. A bizottsági álláspontok ismertetését követően a vezérszónoki kör következik, ahogy az ilyenkor máskor is, 30-30 perces időkeretben. Nem kell önöket figyelmeztessem, hiszen tudják, hogy kétpercesre időközben nem tudunk sort keríteni, csak majd a felszólalások végén.

Elsőként megadom a szót Csóti György képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

CSÓTI GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ír nép és a magyar nép között hosszú ideje kölcsönös szimpátia alakult ki, ez eléggé köztudott és közismert. Pontosan nem lehet tudni az alapját, de az biztos, hogy egyrészt az írek is és a magyarok is mindig a szabadságvágyukról tettek tanúbizonyságot az évszázadok alatt, másrészt mind a két népnek, különösen ha az elmúlt 500 évet nézzük magyar vonatkozásban, eléggé hányatott sorsú történelme volt, ezért mindig nagy tisztelettel és együttérzéssel tekintünk egymás küzdelmeire.

A szóban forgó törvényjavaslat hátterében az Európai Tanács 2009 júniusában elfogadott határozata áll, amely az ír népnek a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos aggályait kívánta eloszlatni azért, hogy a megismételt írországi népszavazás pozitív eredménnyel járjon. Népszavazás útján való megerősítésre egyedül Írországban került sor, ezért tett meg mindent az Európai Tanács az ír ratifikáció sikeréért.

Az ír nép a Lisszaboni Szerződés 2007. decemberi aláírása után ugyanis attól tartott, hogy az beavatkozna az ír adópolitikába, érintené az ír alkotmány családjogi, szociális és oktatási rendelkezéseit, valamint Írország hagyományos katonai semlegességi politikáját. Írországban sokan attól is tartottak, hogy az ország elvesztheti biztosát a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése esetén. Ezen okok vezethettek arra, hogy 2008 júniusában a nemek kerültek többségbe az ír népszavazáson.

A törvényjavaslat tárgyát képező jegyzőkönyv jogi garanciát kívánt adni az ír népnek a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos aggályaira, hangsúlyozandó, hogy az Európai Tanács e jogi garanciákat már 2009 júniusában elfogadta. Ugyanakkor arról is megállapodtak, hogy a Lisszaboni Szerződés részévé Horvátország csatlakozásával összefüggésben teszik.

Az ír aggodalmakra válaszul született jogi garanciák EU-tanácsi határozat formájában kinyilvánították az ír alkotmány sértetlenségét a Lisszaboni Szerződés számos vonatkozásában. Megerősítették, hogy a leendő új szerződés is tiszteletben tartja Írország hagyományos semlegességét, nem érinti majd az ír alkotmány szabadságát a tekintetben, hogy rendelkezzen az élethez való jog, az oktatás és a családjog bármely írországi vonatkozása felett, miként az adópolitika tekintetében sem okoz majd változást a nemzeti és európai kompetenciák eddigi megosztásában.

A garanciák kapcsán leszögezték, hogy a tanácsi határozatban foglaltak jogi garanciát jelentenek az ír nép számára arra, hogy a Lisszaboni Szerződés nem lesz hatással az írek által felvetett ügyekre. Hozzátették továbbá, hogy a garanciák tartalma teljes egészében összhangban áll a Lisszaboni Szerződésben foglaltakkal, és ezért nem teszi szükségessé ez utóbbi újbóli ratifikálását. Külön ír nyomásra utóbb a fenti kitételeket további megerősítéssel is kiegészítették. Ez leszögezi: az említett garanciák egy újabb csatlakozási szerződés megszületésekor jegyzőkönyv formájában a dokumentum részévé válnak majd.

Egy további pontban viszont, ami már az újbóli ratifikálástól félő tagországok - mindenekelőtt Nagy-Britannia - sürgetésére került be, azt is értésre adták, hogy ez a jegyzőkönyv semmilyen formában nem lesz hatással az Európai Unió és a tagállamok viszonyára, célja és egyedüli funkciója a szerződésben foglaltak tisztázása. A jegyzőkönyv valójában nem módosít a szerződésen vagy annak végrehajtásán, csupán tisztázza annak tartalmát. Az ír delegáció 2009 júniusában alapvetően két céllal érkezett Brüsszelbe: jogilag kötelező jellegű garanciákat akart, valamint azt, hogy mindez jegyzőkönyv formáját öltse. Mindkettő teljesült.

Mindezek után, 2009 őszén örömmel vettük tudomásul az ír népszavazás pozitív eredményét, amellyel egész Európa, így Magyarország is nyert, mert elhárult az akkori legnagyobb akadály az elől, hogy az Európai Unió erősebb és hatékonyabb értékszövetséggé váljon.

A Lisszaboni Szerződést ugyanaz az igény hívta életre, amely magát az Uniót: hogy szorosabbá tegyék az európai nemzetek együttműködését, hogy nagyobb biztonságban, nagyobb jólétben és békében éljenek Európa polgárai. Írország mind a jegyzőkönyv előkészítésével, mind a népszavazás pozitív eredményével felelős és bölcs döntést hozott, amelynek az lett az eredménye, hogy az európai együttműködés hatékonyabb lett. A Fidesz 2009-ben is gratulált az ír népnek a felelős döntéshez, és üdvözölte, hogy a legnagyobbnak tűnő akadály is elhárult a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése elől, így pont kerülhetett a 2007. december 16-a óta tartó folyamat végére.

Mi akkor azt mondtuk, amit most is vallunk, hogy Magyarország számára alapvető érdek egy hatékonyan működő, megerősödő Európai Unió, a nemzetek Európája, hangsúlyozom: a nemzetek Európája, amely sikeresen ad választ a külső kihívásokra, és megtalálja a megoldást a belső feszültségekre is. A jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslat és politikai nyilatkozattervezet az ír nép felelős és bölcs döntésének megerősítése, ugyanakkor arra is alkalom, hogy újból kiemeljük az alaptörvényben lefektetett értékeink védelmének fontosságát.

Az ír jegyzőkönyv azokat az elveket emeli ki, amelyek Magyarország akaratával is összhangban állnak. Az alaptörvényünkben foglalt értékeket, az emberi élet és a család védelmére vonatkozó lefektetett alapelveket hasonlóan fontosnak véljük. Az ír alkotmány a családot a társadalom elsődleges és alapvető egységének tartja, továbbá védi a házasságot mint a legfontosabb egységet, amelyre a család épül. Elismerésünket kívánjuk kifejezni az ír népnek azért, hogy kiállt mindezen értékek mellett, és hitet kívánunk tenni mindamellett, ami a jegyzőkönyvben szerepel.

A politikai nyilatkozattervezettel egyrészt kifejezzük elismerésünket az ír népnek azért, hogy kiállt a tagállami szuverenitás és identitás mellett, másrészt deklarálta a hatáskör-átruházás, a tagállamok szerződések előtti egyenlősége és a nemzeti identitás tiszteletben tartásának elveit.

(10.20)

Olyan elvek ezek, amelyek az Unió működésében kiemelt helyet foglalnak el. Ez a határozattervezet és ez az aktus a Magyar Országgyűlés részéről hozzájárul az ír és a magyar nép további kölcsönös szimpátiájához, ez meggyőződésem.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: A Fidesz vezérszónokát követi a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka. Megadom a hozzászólás lehetőségét Harangozó Gábor képviselő úrnak. Öné a szó.

HARANGOZÓ GÁBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A most előttünk fekvő, együttesen tárgyalt két előterjesztés igen vegyes érzelmeket kelt az emberben. Egy nemzetközi szerződést kihirdető törvény az egyik és egy politikai nyilatkozat a másik dokumentum. Ezek kapcsán a nemzetközi együttműködés iránti elkötelezettség érzésére telepszik rá egy politikai maszlag, ami újabb állampárti kísérlet az igazság elfedésére.

Tisztelt Ház! Írország 1937-ben vívta ki a függetlenségét, ugyanebben az évben fogadták el az állam alkotmányát. Húsz felett van azóta az alkotmánymódosítások száma. Több módosítás is érintette az ír alkotmánynak a magzati élet védelméről szóló 40. cikkét, a család védelmét rögzítő 41. cikkét, az oktatásról szóló 42. cikkét, valamint a lelkiismereti és vallásszabadságra és az egyházak támogatására vonatkozó 44. cikkének érintett rendelkezéseit is. Írország alkotmányának a személyhez fűződő jogokról szóló fejezetében található rendelkezésekről van szó.

Az ír alkotmány a 40. cikk (3) bekezdés első két pontjában a következőket rögzíti, idézem: "Az állam biztosítja, hogy törvényeiben elismeri és a lehetőségekhez mérten védi és érvényesíti az állampolgár személyhez fűződő jogait. Az állam, különösen a törvényeken keresztül jogtalan támadás esetén védi az állampolgárok élethez, személyiséghez, jó hírnévhez és tulajdonhoz fűződő jogait." A bekezdés 3. pontja a nyolcadik módosítással került az ír alkotmányba. Először 1983-ban, majd aztán 1992-ben is sor került módosításra. A 40. cikk (3) bekezdés 3. pontja védi meg a meg nem született magzat élethez való jogát, az anya élethez való egyenlő jogával együtt. A meg nem született magzat élethez való jogával összefüggésben ugyanakkor kimondja a kiegészítés, hogy az nem korlátozza az utazáshoz való jogot, és nem korlátozza az információs szabadság jogát sem arra vonatkozóan, hogy milyen szolgáltatásokat lehet más államban igénybe venni.

Nem részletezem tovább sem a rendelkezések tartalmát, sem a módosítások folyamatát, de egy biztos: a módosításokkal a magzati élettel kapcsolatos vitatott kérdések alkotmányos szinten nyugvópontra jutottak Írországban.

Egyszerűbb a kérdés az ír alkotmány 41. cikke esetében, amely a család védelméről rendelkezik: a családot a társadalom természetes, elsődleges és alapvető közösségének tekinti, az állam és a nemzet jólétének alapjaként nevezi meg. A család alapja az ír alkotmány szerint a házasság. Akárcsak nálunk - kiálthat fel csillogó szemekkel a kormánypárti képviselő, aki már belefáradt annak magyarázatába, miként lehet, hogy a magyar alkotmány szerint az élettársi kapcsolatban élő két felnőtt az egyikük gyermekével együtt jogilag nem alkot háromfős családot.

Tisztelt Képviselőtársak! Ezek olyan példák, amelyek megítélésében világnézeti, értékrendi, nemzeti, családi hagyományok szerint teljesen jogosan sokféleképpen gondolkodunk. Ezekben az ügyekben fontos és hasznos a politikai és társadalmi vita. Nyilvánvalóan máshogy gondolkodhat egy liberális vagy egy konzervatív ember a házasság intézményéről, a család fogalmáról. Ezért az ilyen vitákat le kell folytatni, és végül a társadalmi többség akaratának megfelelő változatot kell a közös normáinkat rögzítő alapdokumentumban rögzíteni. Ha valamit meg lehetne tanulni az írektől, akkor az pont az, hogy bármi lenne is egy ír alkotmánymódosításban, az csak akkor léphet hatályba, ha népszavazás megerősíti. Amellett tehát, hogy az ír alkotmány csak különleges eljárásban módosítható, végső soron a nép dönt az alaptörvény tartalmáról.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Jó lett volna, ha az ír alkotmányból más példát vagy más mintát is átemel a magyar alkotmányozó hatalom; mondjuk, az ír alkotmány 44. cikk (2) bekezdésének 3. pontját, amely - idézem - így szól: "Vallás, hivatás, hit vagy jogállás alapján az állam nem tesz különbséget." Ha a magyar alkotmányozó ezt a példát vette volna át az írektől, akkor ma nem érné annyi jogos bírálat a magyar egyházügyi szabályokat. Említhetnék egy másik példát az ír szabályozásból. Az ír állam biztosítani törekszik, hogy az anyák gazdasági okokból kifolyólag ne kényszerüljenek munkába állni. Ez összhangban lenne, tisztelt képviselőtársaim, a tízmillió munkahely meghiúsult ígéretével is.

Ha mindenáron politikai nyilatkozattal akarunk példát állítani magunknak, fel lehetne vetni, mondjuk, a szociális megállapodások rendszerét 1987-től, ami a kelta tigrishez vezetett, és ahol a kormány a munkáltatók és a munkavállalók, más szóval a szakszervezetek egyeztek meg. Mert az ír kormány felismerte, hogy a nép nélkül és ellenében nem tud kormányozni, mert a megosztottság sehova nem vezet, mert nem kreálni kell talpnyaló és bornírt festménymegrendelő, naposcsibe-osztogató szervezeteket, hanem valódi képviseletekkel kell szóba állni. Valóban, az írek közmegegyezéséről példát lehetne venni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem hozok további példákat. Ehelyett arról kell beszélni, ami a legmagasabb szintű jogforrások, az alaptörvények közötti lényeges különbség Írországban és Magyarországon. Magyarországon 38 órás parlamenti vita után megszületett egy olyan alaptörvény, amelynek társadalmi támogatottsága nyilvánvalóan hiányzik. Egy olyan alaptörvény, amelyet először az átmeneti rendelkezésekkel, azután még négyszer módosítottak. A negyedik módosítás a hazai demokratikus ellenzék és a nemzetközi szakmai közvélemény éles kritikáját váltotta ki.

Miért is végtelenül hamis az orbáni autokrácia építését érő kritikák esetében az ír példára hivatkozni? Egyrészt azért, mert a demokrácia leépítése nem világnézeti kérdés - mint ahogy az ír példa az. Az ír kivétel nem a jogállamiság sárba tiprásáról szól. Nem arról van szó, hogy hatalmával visszaélve bárki olyan alkotmányos kereteket alakított ki Írországban, ahol az állam szabadon elveheti bárki megélhetését, hogy odaadhassa politikája kiszolgálóinak, elveheti a rokkantnyugdíjakat, nyugdíj-megtakarításaikat anélkül, hogy lenne bármilyen védelme az érintetteknek a kormány útonálló politikájával szemben, mint ahogy az Magyarországon zajlik. És azért sem, mert mint már mondtam, bármi is lenne egy ír alkotmánymódosításban, az csak akkor léphet hatályba, ha népszavazás megerősíti. Így végső soron a nép dönt az alkotmány tartalmáról.

Mondanom sem kell, hogy Magyarországon csak egy jelszó létezik, ez a "csak a Fidesz". Nem pusztán az alkotmányos szintű szabályokba betonozza bele a Fidesz saját politikai akaratát, hanem a sarkalatos törvényekbe is. A család védelme, a rejtélyes mezőgazdasági integráció, az egyház jogállása kétharmados törvényhozási tárgykör. A sztrájkjog persze feles törvényi tárgykör lett, bár egyébként mindegy, mert a szabályok eleve lehetetlenné teszik egy sztrájk megtartását.

És, tisztelt képviselőtársaim, mit tesz a külügyminiszter úr jelen esetben? Politikai nyilatkozatot benyújtva asszisztál ehhez a szégyenhez. Már az is meglepő, hogy egy politikai nyilatkozat tervezetét a külügyminiszter terjeszti az Országgyűlés elé. Több mint furcsa, hogy a külügyminiszter kapta a feladatot: találjon valamilyen ürügyet arra, hogy felerősítsék a szabadságharcos retorikát.

(10.30)

Úgy gondolom, szánalmas ötlet, hogy kétharmados nyilatkozatba véssék bele azt, amit senki sem hisz el a magyar kormánynak, aki az Európai Unió jogával csak egy picit is tisztában van. A politikai nyilatkozat ugyanis olyan rendelkezésre hivatkozással próbálja védeni a Fidesz-mundér becsületét, aminek érvényesítésével a magyar jogállamiság lebontása nem igazolható. Kétségtelen, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikke szerint az Unió tiszteletben tartja a tagállamok egyenlőségét és nemzeti identitását. A tagállam joga, hogy alkotmányos szabályozását megállapítsa, tiszteletben tartva az ország alkotmányos hagyományait. Ez rendben is van. Csakhogy itt nem erről van szó.

Arról van szó, hogy ugyan az alkotmányos rendszer kialakítása a tagállam joga, de ennek során sérthetetlen keretet tartalmaz a tagállami alkotmányozás számára az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkelye, amely rögzíti, hogy az Európai Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvein alapul, amely alapelvek közösek a tagállamokban. Az Európai Unió kétségkívül az egyik olyan térség a világon, ahol a demokrácia és az alapvető jogok a legmagasabb szintű védelemben részesülnek, főként a nemzeti jogrendszereknek és különösen az alkotmánybíróságoknak köszönhetően.

Az Európai Bizottság szerint a közös értékek valamely tagállam általi súlyos és tartós megsértése az Európai Uniót alapvetően rendítheti meg. Az Európai Unió ezért nemcsak akkor léphet fel, ha a közös értékek megsértése a korlátozott hatókörén belül történt, hanem, államtitkár úr, abban az esetben is, ha a közös értékek megsértésére olyan területen kerül sor, ahol a tagállamok önálló hatáskörrel járnak el. Ha a közös értékek súlyos megsértésének egyértelmű veszélye áll fenn, a tagállamnak kötelessége elhárítani ezt a veszélyt és orvosolni a szerződések megsértését. Az Uniónak tehát van hatásköre arra, hogy beavatkozzon, ha egy tagállamban a közös értékek megsértése vagy annak veszélye az egyedi helyzeten túlmutat, azaz rendszerszerű; ha a politika maffiaszerűen kezd működni, és a hatalom arra használja törvényalkotó többségét, hogy legalizálja mindezt, ami normál európai demokráciában elfogadhatatlan.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akár sajnálhatnánk is a kormányt, hiszen egy 2009-ben született példa mögé bújva próbálja most igazolni magát. A mai napirend egy előrángatott ok arra, hogy bizonyítsa a kormányzat, mindenki félreérti a magyar alaptörvényt, meg aztán számolni sem tudnak, akik a sarkalatos törvényi tárgyköröket sokallják, és persze az Alkotmánybíróság hatáskörét sem csökkentették, csak úgy látszik. Az Európai Bizottság, az Európa Tanács, a Velencei Bizottság, de még a mai előterjesztő, a külügyminiszter által felkért alkotmányjogász-testület, a Trócsányi-bizottság sem így látja a magyar helyzetet. És a helyzet nem is összehasonlítható. Mert amíg az írek az Európai Unió alapvető értékeinek messzemenő tiszteletben tartásával alkotmányoztak, és az alkotmány tartalmát az ír nép népszavazással alakította ki, addig Magyarországon egy arrogáns hatalmi elit erőlteti rá alaptörvényét az országra.

Egy olyan alaptörvényt, amely a negyedik módosítással Európa-szerte a jogállam lebontásának szimbólumává vált. Egy olyan alaptörvényt, amelynek a megalkotására vezető folyamat kapcsán az Alkotmánybíróság kijelentette, idézem: "Az alkotmány sorozatos aktuálpolitikai érdekek és célok megvalósítása, elérése érdekében történő módosítása rendkívül aggályos a demokratikus jogállam követelményei, különösen az alkotmányos jogrend stabilitása, kiszámíthatósága, a széles körű társadalmi legitimitás, az alkotmányos jogrendszerbe ellentmondásmentesen történő beépülése szempontjából." Még egyszer mondom, ezt nem az Európai Unió, hanem a magyar Alkotmánybíróság mondta.

Egy olyan alaptörvényről beszélünk, amelyről a Velencei Bizottság - alkotmányjogászokból álló nemzetközi testületként - pár napja a véleménytervezetében megállapította: minél nagyobb hatalommal rendelkezik egy intézmény, annál erősebb kontrollmechanizmusokra van szükség, továbbá az alaptörvénynek politikasemlegesnek kell lennie. Ehhez képest a magyar alaptörvény negyedik alkotmánymódosításába foglalt intézkedések összességében támadást jelentenek az alkotmányos igazságszolgáltatás ellen, és szembemennek még az alaptörvényben lefektetett alapelvekkel is. A Velencei Bizottság legfőképpen azt hangsúlyozta, hogy a magyar alaptörvény nem lehet, tisztelt képviselőtársaim, az önök politikájának az eszköze.

Tisztelt Országgyűlés! Nem kétséges, hogy az ír népet alkotmányos értékeinek megőrzése és a közös uniós értékek tiszteletben tartása miatt is elismerés illeti. Ezt az uniós intézmények sem vonják kétségbe, szemben a magyar kormánnyal, amely minden eszközt felhasznál az ellenzéki és a nemzetközi kritikák elhallgattatására és elfojtására. Azt javaslom, hogy a mellébeszélés helyett a Fidesz-KDNP-pártszövetség térjen vissza a jogállami keretek közé, teremtse meg újra a hatékony, utólagos normakontroll lehetőségét. Ne regulázza a médiát, és a gyűlöletkeltésen kívül ne korlátozza a szólásszabadságot, felejtse el az alkotmányozás politikai eszközként való felhasználását! Ne alkalmazza a közjavak lenyúlására a törvényalkotás eszközét, tartsa tiszteletben az ország alkotmányos hagyományait és vállalt nemzetközi kötelezettségeit! Végül: 2014-ben tisztességes választásokon mérettesse meg magát!

Az MSZP a nemzetközi szerződést kihirdető törvényt meg fogja szavazni, azonban a hamis politikai nyilatkozatot meghagyja a kormánypártok újabb szégyenfoltjának.

Tisztelt Képviselőtársak! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Kovács László tapsol.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Az MSZP vezérszónokát követi a KDNP képviselőcsoportjának hozzászólása.

A vezérszónoklatot Firtl Mátyás képviselő úr fogja megtartani, 30 perces időkeretben maximum.

FIRTL MÁTYÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a vezérszónoklatban megfogalmazottakra rátérnék, azért nem tudok elmenni az előbb elhangzottak mellett, képviselő úr alkotmányozó gondolatait szeretném csak lezárni.

Tisztelt Képviselő Úr! Részt kellett volna venni az alkotmányozásban, és nem kivonulni a parlamentből. Ezt is el kell mondani az európai színtereken, úgy, ahogy itt a parlamentben is úgy kellett volna kezdeni, hogy nem vettünk részt az alkotmányozásban. És akkor, amikor azt tetszik mondani, hogy ez egy politikai maszlag, akkor ugyanazokról az értékekről, amelyekről az előbb az ír példában, az ír alkotmányt idézve beszélt, a családról, az oktatásról, a nemzeti szuverenitásról, ami a mi alaptörvényünknek is része, akkor arra is ugyanazt kellett volna mondani, hogy az is egy politikai maszlag. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

De hogy valóban arról beszéljünk, amit egyébként a bizottságokban, a külügyi és az európai ügyek bizottságában az ön képviselőtársai is egyhangúlag támogattak, a jegyzőkönyv kihirdetéséről, mert erről szólt a mai törvényjavaslat (Harangozó Gábor: Ezt támogatjuk.), a politikai nyilatkozat a következő része lett volna együttes tárgyalásban, de leginkább erről szól. Ezzel kapcsolatban a KDNP álláspontját ismertetném.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Ház napirendjén szereplő indítvány jelentőségét jól jelzi az is, amit itt már a politikai nyilatkozat kapcsán az előző felszólaló is említett, hogy politikai nyilatkozatot ez a Ház tulajdonképpen európai ügyekben 2004-ben fogadott el. Tehát valóban egy új helyzet előtt állunk, de azt is el kell mondani, hogy a jelenlegi politikai nyilatkozattervezettel nemcsak szolidaritásunkat fejezzük ki az ír nép iránt, hanem egyúttal megerősítjük az alaptörvényünkben lefektetett értékeinket, azoknak az értékeknek a védelmét, fontosságát is, különösen az emberi élet és a család tekintetében. (Harangozó Gábor: Mellébeszél.)

(10.40)

Megítélésem szerint az ír garanciák ügyében született jegyzőkönyv és politikai nyilatkozattervezet vitája jó alkalmat teremt, hogy röviden áttekintsük az Unió működését szabályozó néhány elvet és magának az Uniónak a helyzetét.

Az Európai Unió alapszerződésének egyik kulcsrendelkezése a hatáskör-átruházás elve, amelynek alapján az Unió csak a szerződések által ráruházott hatáskörökkel rendelkezik. Ebből az is következik, hogy minden egyéb hatáskör a tagállamoknál marad.

Az ír miniszterelnök a 2008. júniusi negatív ír népszavazás után nem kívánt egyebet, mint hogy a fenti alapelv szellemében az Európai Unió alapszerződése biztosítsa az ír alkotmány emberi élet védelmére, családra, oktatásra, katonai semlegességre vonatkozó rendelkezéseinek sérthetetlenségét. Erre az Európai Tanács 2009. júniusi ülésén került sor, és a jogi garanciák hatálybalépéséhez már csak a ratifikációs folyamat befejezése szükséges. Az Országgyűlés a ratifikáció sikeréhez a törvényjavaslat elfogadásával járulhat hozzá, és erre kérem a képviselőtársaimat, hogy valóban támogassuk a törvényjavaslat elfogadását.

Az alapszerződések közül a Lisszaboni Szerződés az első, amely hatáskör-katalógust határoz meg, vagyis azt, hogy az Unió melyik politikák esetében rendelkezik kizárólagos, illetve megosztott vagy kiegészítő hatáskörrel. Az Európai Unióról szóló szerződés rögzíti, hogy az emberi egészség védelme, az oktatás, a sport, a kultúra terén és egyéb területeken az Unió csak a tagállami intézkedéseket támogató, összehangoló vagy kiegészítő hatáskörrel rendelkezik.

Ami az Unió helyzetét illeti, az EU az elmúlt évben elsősorban a gazdasági válság hatására átalakult, és új elveken működő gazdasági és monetáris unió alakult ki, új minőségű euróövezet jött létre, amelyhez Magyarországnak is ki kellett alakítani a viszonyát, hiszen a létrejött válságkezelési, költségvetési, ellenőrzési folyamatok alapvetően érintik gazdasági, pénzügyi szuverenitásunkat. Emlékeztetni kívánok arra, hogy Magyarország csatlakozott a fiskális paktumhoz, és alaptörvénybe foglalta annak adósságfék-intézményét.

A kialakuló bankunió kapcsán számunkra fontos, hogy abban egyenlő feltételek mellett vehessünk részt, bankjaink ne kerüljenek versenyhátrányba. Elég arra utalni, hogy az euróövezeti bázissal rendelkező bankok versenyelőnybe kerülhetnek, mert mögöttük az állandó mentőalap, az európai stabilitási mechanizmus áll.

Az Unió átalakulásával kapcsolatban eurózónán kívüli államként abban vagyunk érdekeltek, hogy az EU erős és egységesebb legyen, továbbá fennmaradjon a szolidaritás. Ez év februárjában a tagállamok által a következő hétéves költségvetési periódusra elfogadott pénzügyi keret a szolidaritást is jelképezi, hiszen a megállapodás után mindenki elégedetten állt fel a tárgyalóasztaltól. Úgy gondolom, az ír garanciák azt is jelentik, hogy az uniós tagállamok nemzeti identitását tiszteletben kell tartani.

A nemzeti identitáshoz hozzátartozik az egyes tagállamok alkotmányos sajátossága, történelmi, kulturális hagyományai és természetesen a nyelv is.

Véleményünk szerint a monetáris unió kiteljesítése során vezérfonalként az Európai Unióról szóló szerződés 4. és 5. cikkelyeiben leírt közös elvek a meghatározóak. Nagyon fontos elv - amit az elmúlt évek tapasztalatainak fényében különösen is lényegesnek tartunk - a tagállamok egyenlőségének elve, amelyre a politikai nyilatkozat tervezete is hivatkozik. Az alapszerződés 4. cikkelye rögzíti, hogy az Unió tiszteletben tartja a tagállamok szerződések előtti egyenlőségét, valamint a nemzeti identitást, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is. E cikk alapján nem lehet alkalmazni kettős mércét a szerződések rendelkezéseinek való megfelelés szempontjából.

Ugyanakkor azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a 27 tagállam alkotmányos és politikai berendezkedése eltér egymástól - és mint ahogy az államtitkár úr mondta, lassan 28 tagállam -, legyen szó írott vagy történelmi alkotmányról, az alkotmányosság védelmét ellátó különböző intézményekről vagy annak hiányáról, a parlament vagy a köztársasági elnök hatásköreiről egyaránt. Akár értékeket, akár intézményeket hasonlítunk össze, az almát az almával, a körtét a körtével lehet csak összehasonlítani.

A monetáris unió elmélyítése során is tiszteletben kell tartani az átruházott hatáskörök elvét, azaz minden olyan hatáskör, amit a szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad. Az uniós hatáskörök gyakorlása a szubszidiaritás, az arányosság elve alapján működik, ez az irányadó. Ezen elvek gyakorlati érvényesülését a nemzeti parlamentek a Lisszaboni Szerződés 2. számú jegyzőkönyvében szabályozott eljárás által tudják előmozdítani.

A nemzeti parlamentek szempontjából a hatáskör-átruházáshoz kapcsolódó alapvető tétel, hogy minden esetben meg kell teremteni a döntéshozatal politikai, tehát demokratikus legitimációját. Noha az uniós csúcstalálkozók többször deklarálták, hogy minden olyan új lépéshez, amely a gazdasági kormányzás megerősítésére irányul, a legitimáció és az elszámoltathatóság erősítését célzó további lépéseket kell tenni, ez a gyakorlatban - az európai szemeszter kivételével - alig valósult meg.

Az EU-csúcstalálkozók elvi éllel szögezték le, hogy a gazdasági és monetáris unió elmélyítését célzó folyamat alapjául az Unió intézményi és jogi keretének kell szolgálnia, a folyamatnak közös pénznemet nem használó tagállamok számára nyitottnak, átláthatónak kell lennie, és tiszteletben kell tartani az egységes piac integritását.

Szerintem a fenti elvek gyakorlati érvényesülésének biztosítása a tagállami parlamentek feladata. A legitimáció és az elszámoltathatóság erősítése a részletszabályok parlamenti ellenőrzésével kezdődik. Legalább ilyen fontos, hogy ne váljanak meghatározóvá, ne rögzüljenek azok a törésvonalak, amelyek ma tagadhatatlanul léteznek az Unióban az eurózóna és az azon kívüli tagok, a történelmi centrum, illetve a periféria országai, a prosperáló, kiegyensúlyozott költségvetésű északiak és a válságban lévő, mentőcsomagra szoruló déliek, a régi és az új tagállamok között.

Tisztelt Képviselőtársaim! A KDNP-frakció nevében mondhatom, hogy támogatjuk és kérjük - mint az előbb már mondtam - a jegyzőkönyv kihirdetését, és a politikai nyilatkozatot mi, akik ezt nem politikai maszlagnak tekintjük, szintén fogadjuk el, támogatásra javasoljuk, és kérjük önöket, hogy legalább egyszer legyünk közös összhangban, hiszen önök ezt óhajtják rendszeresen. Hát itt az alkalom, tegyenek meg mindent, hogy ennek érdekében most ezt a politikai nyilatkozatot is elfogadják!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Következik a Jobbik frakciója, ahol jelezték, hogy ketten megosztva fogják elmondani a vezérszónoklatot; elsőként Staudt Gábor képviselő úrnak adom meg a lehetőséget. A 30 perces időkeret vonatkozik rájuk is, úgyhogy kérem, majd önök figyeljenek arra, hogy hogyan osztják meg.

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Igen, természetesen. Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor elénk került ez a javaslat, vegyes érzelmek keringtek bennünk, bennem, és azt is ki fogom fejteni részletesen, hogy miért, és ki fogok térni az előttem elhangzottakra is, annak kritikai részeire.

Azzal kezdeném, illetve első körben maga a joganyag elemzésével kezdeném, ami Írországra vonatkozik, és szeretném bemutatni azt, hogy miért nem kell bizonyos esetekben a magyarokra tekintettel túlzottan messzemenő következtetést levonni, illetve más esetben mi az, amit nekünk meg kellett volna tenni azért, hogy jó példaként az íreket követhessük.

Arról van ugyanis szó, hogy a Lisszaboni Szerződés - amire ki fogok térni részletesebben is, ennek elfogadási körülményeire - az írekben joggal és okkal aggályokat vetett fel, és egyébként nemcsak az írekben, hiszen emlékezhetünk arra, hogy a Lisszaboni Szerződést megelőző európai alkotmány megbukott több országban is, és ezután hozták be a Lisszaboni Szerződés gondolatát, ami tulajdonképpen az alkotmánynak, nevezzük így, úgymond vívmányait vagy európai szempontból vívmányait próbálta átrakni, csak kevésbé jelentős kötőerővel, illetve ami első körben kevésbé jelentősnek tűnik, az ki fog derülni, tulajdonképpen egyenlő azzal, amit az alkotmánnyal be akartak vezetni.

(10.50)

Ehhez a Lisszaboni Szerződéshez, miután megbukott a népszavazáson - Magyarországon nem történt meg ennek a népszavazása, de Írországban népszavazást kellett kiírni -, megpróbálták az íreket meggyőzni arról, hogy mégis fogadják el ezt a Lisszaboni Szerződést, és sok tekintetben látszatintézkedésekkel, bizonyos szempontból viszont érdemi intézkedésekkel megengedték az íreknek, hogy bizonyos kedvezményeket kapjanak. Akkor az volt a megállapodás, hogy majd a következő csatlakozási szerződésnél - ami most Horvátország esetében jött el - iktatják be és ratifikálják azokat az engedményeket is, amit akkor az íreknek adtak. Tulajdonképpen ezért foglalkozunk most a témával.

Miről is van szó? Egyrészről az írek felmentést kapnak, illetve kimondásra kerül, hogy az ír alkotmány bizonyos passzusai kikerülnek - például az élethez való jog védelme, a család védelme és az oktatással kapcsolatos jogok védelme -, vagy ezeket nem érintik a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló, térségre vonatkozó rendelkezések. Ezek tehát valódi kedvezmények, amelyeket az ír alkotmány elsődlegessége szempontjából megkaptak az írek, de figyelmeztetnék arra, hogy ez csak az írekre vonatkozik, tehát később szintén ki fogok térni arra, hogy ez Magyarország szempontjából sajnos csak egy jó példa lehet, de mi nem tudunk rá hivatkozni. Ami az adózást és a hatásköröket illeti, tulajdonképpen egy megerősítéssel találkozhatunk, hiszen egyébként sem változtatta volna meg tudtommal a Lisszaboni Szerződés az adózás tekintetében az Európai Unió hatásköreit, tehát itt tulajdonképpen - érthető módon - megpróbálják megnyugtatni az íreket arról, ami egyébként se változott volna.

A biztonság és védelem, katonai semlegesség témakörében szintén a már meglévő EU-s szabályok beemelése, az írek megnyugtatása következik. Ez szintén egy olyan passzus, ami nemcsak az írekre igaz, hanem a többi tagállamra is. Itt láthatjuk, hogy ez nem csak egy külön kedvezmény, hozzátéve azt is, hogy ez a semlegességi politika az íreknek jó, a magyaroknak kevésbé, mivel mi NATO-tagok is vagyunk, tehát a kötelezettségeink sokkal jobban gúzsba vannak kötve az írekhez képest. Bár természetesen örömteli, hogy Magyarország maga fogja meghatározni, hogy ha egy másik európai uniós tagállamot támadás - mondjuk, terrortámadás - ér, akkor beavatkozik-e, de lévén, hogy NATO-tagok vagyunk, és a legtöbb európai uniós tagország is NATO-tag, ez Magyarország szempontjából megint csak egy látszatkedvezmény. Ez maga tehát a corpus, a jogi szöveg, amely esetében megismételt deklarálásokról, illetve az írek esetében kedvezményekről beszélünk.

Ezt természetesen támogatni tudjuk, ezzel nincsen semmi probléma, viszont ha átevezünk egy kicsit a politikai nyilatkozatra, amit ehhez csatolnak, akkor nekem már komolyabb aggályaim vannak. Komolyabb aggályaim vannak, mert úgy próbálják feltüntetni, mintha ezek a kedvezmények Magyarország számára is jelentőséggel bírnának, de nem nagyon bírnak, mert amit Írország kiharcolt magának, az nekünk persze jó, és büszkék lehetünk az írekre, de attól még a magyar alaptörvény és a magyar szabályok szempontjából ugyanúgy az Európai Unió szabályai érvényesülnek, tehát helyettünk - ha szabad így fogalmazni - az írek nem kaparták ki a gesztenyét. Pont ezért, amikor a politikai nyilatkozatban ilyeneket találunk, hogy bátor lépés, hogy Írország kiállt a tagállami szuverenitás mellett, természetesen ez egy helyes lépés, de ez egy minimum elvárható lépés egy nemzetállamtól. Persze, az is szépen hangzik, hogy a jegyzőkönyv kihirdetését jó alkalomnak tekinti a kormányzat, hogy megerősítse maga is az alaptörvényben lefektetett alapelveket, de ahogy elmondtam, semmi jogi kötőerő nincs a két dolog között, tehát azok a dolgok, hogy az írek elérték ezt a könnyítést vagy ezeket a felmentéseket, sajnos a magyar alaptörvény szempontjából nem fontosak, tehát a kijelentés az jó, de sajnos súlytalan.

Azért emlékeztetnék arra is, hogy itt azért az előző kormányzat felelősségét nem szabad megkerülni - és legfőképpen ők fogják kapni a kritikát -, hiszen az előző kormányzat, a Gyurcsány- és Bajnai-kormányzat alatt történt meg az a gyalázatos folyamat, amely kapcsán Magyarország is elfogadta a Lisszaboni Szerződést. Az még hagyján, hogy elfogadta, de azt is elfogadta, hogy a különböző tagországok ez alól, illetve az alapjogi charta alól felmentést kapjanak, és erre a Magyarország szempontjából gyakorlatilag a hazaárulással egyenértékű tettet követtek el; azt is mindjárt ki fogom fejteni, hogy miért. Egyébként hozzáteszem, amikor MSZP-s képviselőtársaim arról beszélnek, hogy lám, az íreknél népszavazás volt, Magyarországon is kiírhatták volna a népszavazást, önök voltak kormányon még 2007-2008-ban, amikor ezt meg lehetett volna tenni, tehát ez elképesztően álságos.

Magyarország elsőként ratifikálta a Lisszaboni Szerződést, ráadásul egyébként 2007-ben csak Magyarország volt az, aki ezt elfogadta, az összes többi tagállam 2008-ban, ahogy említettem, népszavazás nélkül, hozzátéve, hogy ez egy kétharmados döntés volt. Itt tehát azért a Fidesz-KDNP felelőssége is felmerülhet sajnos, bár csak a szavazás szintjén. A törvényt nyilván nem ők hozták az Országgyűlés elé, de elérhették volna, hogy ez később kerüljön az Országgyűlés elé, vagy népszavazást írjanak ki, effektíve élve azzal a zsaroló potenciállal, hogy egyébként nem szavazzák meg, és a kétharmad nem lett volna meg. Ráadásul tette ezt úgy az Országgyűlés 2007-ben, hogy tulajdonképpen - ha hinni lehet a híreknek - hivatalos fordításban még nem is létezett a Lisszaboni Szerződés lefordítva, az meg egészen bizonyos, hogy a magyar országgyűlési képviselők ezt nem tudták áttekinteni, illetve legfeljebb az, aki kimagaslóan tudott angolul, és a nemzetközi jog szabályaiban járatos volt. Szerintem ez sajnos a képviselőknek egy töredékét jelentette.

A politikai nyilatkozattal kapcsolatban elmondtam ezeket az aggályokat. Egyébként én azt is túlzásnak érzem, hogy azt, hogy az írek minimálisan elvárható módon kiállnak a nemzetükért, nekünk az egekig kellene ajnározni; ez szerintem elvárható lenne Magyarországtól is. Ami viszont egy fájdalmasabb része, és mindabból következik, ami itt elmondásra került, az nem más, mint hogy pont a Lisszaboni Szerződés volt az, amely az Európai Unió alapjogi chartáját úgymond az alapszerződésekkel egyenrangú rangra emelte, vagy egy hasonló jogi kötőerőt kapcsolt hozzá. Még a korábban elbukott európai alkotmánytervezetben teljes mértékben része lett volna az alkotmánynak, most csak hozzácsatolták, de kötőerő szempontjából tulajdonképpen kimondatik, hogy az alapszerződésekkel egyenrangú.

Ezzel viszont egy probléma van: az, hogy két ország, az Egyesült Királyság és Lengyelország eleve elérte azt, hogy az ő területén ez ne érvényesüljön, és ezt egyébként már a Lisszaboni Szerződés folyamatában sikerült nekik elérni. Egyébként felmutatható, és ki is nyomtattuk ezt a jegyzőkönyvet, esetleg ha valaki nyomon követi a munkánkat, amelyben deklarálja az Egyesült Királyság és Lengyelország, hogy rájuk az alapjogi charta nem érvényes, illetve a többi tagország is deklarálja, hogy ezt elfogadja. Amikor tehát az alapjogi chartáról beszélünk, azért itt kivételeket is találhatunk. Ez már eleve egy kettős mérce, hozzátéve, hogy azért magyar részről is fennállt volna az, hogy felszólaljanak az ellen, hogy esetleg a magyar érdekeket is képviseljék.

Ami azonban ennél is gyalázatosabb, hogy amíg az első pillanatban, amikor ezt megtehették volna, a cseheknél szó sem volt róla, hogy az Európai Unió alapjogi chartája alól felmentést kapnak, ezt érdekes módon a köztársasági elnökük zsarolással el tudta érni, ráadásul olyan módon, utolsóként meghagyva a Lisszaboni Szerződés aláírás jogát. Amit tehát elfogadott a cseh alsó- és felsőház, azt nem írta alá a köztársasági elnök, és azt mondta, hogy egyrészt akkor, ha az majd a cseh alkotmánybíróság előtt átmegy, majd aláírja, majd átment a tervezet, de ezután mégse írta alá, hanem azt mondta, hogy aggódik a Beneš-dekrétumokért. Ez magyar részről megint egy elég érdekes kérdés, és oda kellett volna erre figyelnünk, hogyha valaki a jogfosztó rendelkezések miatt aggódik, és ezt Európában megteheti, akkor a jogok és az alapjogok nagy védelmezője, az Európai Unió az egy kerek, nagy egész, egy kerek nagy nulla, ami ebből a szempontból elmondható az Európai Unió teljesítményéről.

(11.00)

És nem csak hogy a cseh köztársasági elnök zsarolással megpróbálta elérni, hogy utólag ők is kikerüljenek az alapjogi charta alól, ehhez kellett természetesen a többi tagállam hozzájárulása. Egy EU-csúcson ez meg is történt, 2009. október 29-én, amikor is megegyeztek Európa államainak vezetői, hogy Csehország kimaradhat a charta alól. Tehát tulajdonképpen a Beneš-dekrétumokat is ebben a formában elismerték.

És meg fognak lepődni, hogy ki volt akkor Magyarország miniszterelnöke: Bajnai Gordon. És Bajnai Gordon volt az, aki hozzájárult ehhez, és nem mondta azt, hogy uraim, nem ehhez a klubhoz csatlakoztunk, nem arról volt szó, hogy az Európai Unió alapjogi chartája, amit önök, Európa beállítanak egyfajta garanciának és a kisebbségek védelmét garantáló intézkedésnek, ez tulajdonképpen Csehországra majd nem vonatkozik. Ehhez Bajnai Gordon járult hozzá személyesen, aki kint volt ezen a csúcstalálkozón. Ezt nevezem én a hazaárulás minősített esetének, amit Bajnai Gordon akkor ott elkövetett.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy egyébként a sajtóban fellelhető, hogy azt nyilatkozta Bajnai Gordon pont ezen az EU-csúcson, amit elmondtam: "Sikerrel érvényesítettük a magyar érdekeket. Sikerült világossá tenni, hogy a Beneš-dekrétumok, az alapjogi charta és a Lisszaboni Szerződés között semmiféle összefüggés nincs." Egyrészt mi lett volna, ha nem sikerült volna érvényesíteni a magyar érdekeket Bajnai Gordonnak, ha ez volt az érdekérvényesítés? Illetőleg annak a deklarálása, hogy a Beneš-dekrétumok tulajdonképpen hatályosnak tekintendők, és a csehek kimászhatnak az alapjogi charta alól, és ezt úgy értelmezni, mint nemzeti siker, ez cinizmus és hazaárulás, nem tudunk mást mondani.

De hogy néhány gondolatban azért elővezessem, hogy mit kellene tenni az Orbán-kormánynak, hogy esetleg az írekhez hasonlóan kedvezményeket érjünk el: először is, valóban megfogalmazni a követeléseinket. Láthatjuk, hogy zsarolással még egy köztársasági elnök is, Csehországban - nem az országgyűlés, nem a kormány, hanem a köztársasági elnök, akinek tulajdonképpen egy aláírási joga volt ebben a történetben -, el tudott érni a csehek szempontjából egy fontos, a magyarok szempontjából egy tragikus és az Európai Unió szempontjából az alapjogok betartását teljesen lenullázó döntést, akkor ha még a kormány is egy döntés mellé áll, sokkal többet el tudnánk érni. Itt akár a földvédelemre is gondolhatok, ahol a csatlakozási szerződés módosításával el lehetne érni azt, hogy a magyar termőföldet megvédjük, csupán azzal, hogy nem alkalmaz majd az EU kettős mércét, és ránk is ugyanazok a szabályok lennének érvényesek, amelyek azokra a 15-ökre, akik már az Európai Unió tagjai voltak, amikor csatlakoztunk. Ehhez be kellene terjeszteni egy javaslatot, akár a csatlakozási szerződésünk módosítására, és elérni azt, hogy a magyar termőföld megfelelő védelmet kaphasson. De akár Románia csatlakozására is gondolhatok, amit annak idején az autonómia esetkörében csúnyán eljátszottunk, lévén, hogy kétharmados döntés kellett hozzá, és sajnos itt a jelenleg kormányzó erő sem élt kellő hatékonysággal, olyan szempontból, hogy autonómiához kösse ezt a döntést. Ez is egy hatalmas bűn volt a nemzet ellen véleményem szerint. És most Szerbia csatlakozása kapcsán is fennáll az a helyzet, hogy igenis Magyarországnak élnie kell azokkal a lehetőségekkel, amelyek benne foglaltaknak egyébként azokban a szerződésekben, amelyeket mi aláírtunk, benne foglaltatnak, hogy a magyar érdekek érvényesítésével tudunk újabb tagokat beengedni, a magyar érdekeket előtérbe kell helyezni ezeken a tárgyalásokon.

Ezt szeretnénk a kormánytól látni, hogy az írekhez hasonlóan - ilyen szempontból jó példa Írország - képviselik a magyar érdekeket; és nemcsak politikai nyilatkozatokban, mert persze nagyon szép, hogy ehhez egy politikai nyilatkozatot tűzünk, de sajnos, ahogy levezettem, jogilag súlytalan. Tehát nemcsak ilyen politikai nyilatkozatokat kellene elfogadni, hanem valóban odamenni az Európai Unióba, és azokat a javaslatokat megtenni akár a csatlakozási szerződésünk módosítására - erre a jogi lehetőség megvan - vagy akár Szerbia csatlakozásánál a magyar autonómia kapcsán, vagy a Beneš-dekrétumok kapcsán felemlegetni újra azt, hogy bizony, ha az Európai Unió a saját alapelveit, a saját normáit nullázza le, akkor semmilyen tiszteletet, semmilyen becsületet nem várhat a tagországaitól, ha Magyarország és mondjuk, a magyar állampolgárok a Felvidéken azért kaphatnak büntetést, mert az anyanyelvükön szólalnak meg vagy azért, mert az állampolgárságukat felveszik.

Ezért kellene küzdeni, és ebben a tekintetben az ír példát alapul lehet venni, de jóval hatékonyabb fellépést várunk el a magyar kormánytól is. Ez egyelőre még nem az, amit a Jobbik megfelelőnek tart, tovább kell menni közösen ezen az úton.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Ahogy azt beharangoztam, a 30 perces időkeretben a Jobbik-frakció második vezérszónoka a megosztott vezérszónoklatban Bana Tibor képviselő úr. Úgyhogy folytathatja mintegy 13 percben.

BANA TIBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt folytatnám Staudt Gábor frakciótársam gondolatmenetét, szeretnék kitérni arra, amire Firtl bizottsági alelnök úr már utalt, miszerint az európai ügyek bizottságának ülésén jeleztük, hogy vezérszónoki felszólalásunkban fejtjük majd ki frakciónk véleményét a kisebbségi álláspontunkat illetően, hiszen az európai ügyek bizottságában mi magunk is támogattuk az ír népnek a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos aggályairól szóló jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, viszont az ezzel összefüggő politikai nyilatkozattervezet vonatkozásában tartózkodó álláspontra helyezkedtünk. A következő percekben igyekszem majd megvilágítani, hogy miért is tettünk így.

Annak mindenképpen örülök, hogy ezt a javaslatot a súlyának megfelelő időpontban tárgyaljuk itt a parlamentben, hiszen a költségvetési paktum kihirdetésekor például nem ez volt a helyzet, akkor hangot is adtunk azzal kapcsolatos véleményünknek, hogy egy ilyen súlyú javaslat kihirdetését mindenképpen megfelelő körülmények között kellett volna megtárgyalnunk itt, a tisztelt Házban, hiszen nagyon mélyen érintette szuverenitásunk kérdését.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom természetesen - ahogy arra Staudt Gábor már utalt - követendőnek tartja az ír példát, ilyenformán üdvözöljük az írek melletti kiállást, és támogatjuk a jegyzőkönyv megerősítését. Azonban itt rögtön hozzá is kell tennünk azt, hogy sajnálatos módon mi nem éltünk hasonló lehetőségekkel, holott több esetben is meg kellett volna ezt tennünk, több alkalom is mutatkozott az irányban, hogy határozott különvéleményt fogalmazzunk meg nemzeti önrendelkezésünket jelentős mértékben érintő kérdések vonatkozásában, hiszen például maga a Lisszaboni Szerződés az egyik fő állomása volt a szuperállam megteremtésének irányába tett folyamatnak. Éppen ezért én nagyon érdekesnek értékelem azt, hogy itt Németh Zsolt államtitkár úr részéről elhangozhatott az, hogy soha nem lesz az EU európai egyesült államok, Csóti György a Fidesz vezérszónokaként pedig a nemzetek Európájának koncepciója mellett állt ki. Különösen elgondolkodtató ez akkor, tisztelt képviselőtársaim, amikor az Unió vezetői és vezető uniós tagországok első emberei ma már nyíltan és egyértelműen tesznek hitet a politikai unió megteremtésének szükségessége mellett, elég itt Barroso bizottsági elnökre utalni, vagy éppen Angela Merkel német kancellárra.

Szintén Csóti képviselőtársunk mondta el felszólalásában, hogy a Fidesz örömmel vette a 2009-es pozitív népszavazást Írországban. Mi a magunk részéről természetesen másképp látjuk ezt a kérdést, mi éppen a 2008-as elutasító népszavazást tudtuk üdvözölni, és ilyenformán annak kapcsán tudjuk leginkább kifejezni elismerésünket az ír nép irányában. Itt rögtön hozzátenném, hogy mi több alkalommal is megfogalmaztuk itt az Országgyűlésben és egyéb fórumokon is azt a határozott véleményünket, hogy az Unió gyorsuló mélyítésére való tekintettel, valamint az emögött mutatkozó társadalmi támogatottság miatt szükséges lenne egy népszavazást kiírni, amelynek kapcsán a magyarok kinyilváníthatnák véleményüket azzal kapcsolatban, hogy ezen az úton kívánnak-e továbbmenni, az európai egyesült államok irányában képzelik el hazánk jövőjét uniós keretek között, vagy pedig a nemzetek önrendelkezését biztosító nemzetek Európája koncepció keretein belül.

Mint jeleztem, magát a nyilatkozattervezetet ilyenformán nem tudjuk támogatni.

(11.10)

Mi ugyanis azt gondoljuk, hogy e helyett a nyilatkozat helyett konkrét politikai lépésekre lenne szükség, de ha már született egy ilyen tervezet, akkor természetesen ezzel kapcsolatban is kifejtjük a véleményünket, hiszen az irányával egyetérthetünk, megjelenik ebben az emberi élet védelme, a család védelme, amelyek olyan értékek, amelyeket a Jobbik is üdvözölni tud, és nagyon fontos alapértékeknek tart.

Mi azonban benyújtottunk egy módosító javaslatot is ehhez a nyilatkozattervezethez, hogy valamilyen sajátos magyar hozzáadott értékkel is bírhasson ez a tervezet. Azt hiszem, hogy a trianoni évforduló kapcsán, a békediktátum aláírásának 93. évfordulójának napján különös jelentősége van a magyar termőföld ügyének, hiszen láthatjuk azt, hogy ebben a vonatkozásban egy második Trianon zajlik hazánkban, és itt e tekintetben egyértelműen látszik az, hogy nem jelentkezik az a bizonyos tagállamok közötti egyenlőség, amely elvre olyan sok alkalommal hivatkoznak uniós szinten. Itt a csatlakozási szerződésünk kapcsán egyértelműen egy hátrányos, egyenlőtlen helyzetbe kerültünk, ezért aztán korábban már nyújtottunk is be határozati javaslatot, amely ennek a csatlakozási szerződésnek a módosítását irányozta elő. Akkor az sajnos elvérzett az európai ügyek bizottságában.

Most ismételten úgy gondoltuk, hogy ennek itt lenne a helye, és üdvözölni tudnánk, ha ebbe a tervezetbe bekerülne ez is, hiszen láthatjuk azt, hogy milyen folyamatok zajlanak hazánkban a zsebszerződések vonatkozásában, és azt is tudhatjuk, hogy a végszavazás előtt álló földtörvény nem jelent, nem is jelenthet védelmet magyar termőföldünk tekintetében a jövő év április 30-án lejáró termőföld-vásárlási moratórium kapcsán. Mi ezért azt szeretnénk elérni, és ilyenformán nyomást kívánunk gyakorolni a második Orbán-kormányra, hogy valóban érdemi lépéseket tegyenek a csatlakozási szerződés módosításáért.

Az alapjogi charta kérdésére én is szeretnék kitérni több vonatkozásban is. Elsőként a brit és lengyel mentesség kapcsán az erről szóló jegyzőkönyv tekintetében szeretném néhány percig kérni a figyelmüket. Itt hoznék is egy példát. Amikor mi, jobbikosok arról beszélünk, hogy érdemes lenne legalább vitát folytatni a halálbüntetés bevezetésének a lehetőségéről, természetesen ezt mindenképpen csak nagyon minősített esetekben tartanánk bevezetendőnek, például amikor gyermekkorúak sérelmére követ el valaki nagyon súlyos bűncselekményt, és hozzátesszük mindekkor azt, hogy nagyon komoly társadalmi igény is mutatkozik ebben az irányban, akkor önök azzal utasítják el az ezzel kapcsolatos vita lehetőségét, hogy erre azért nincsen mód, mert különböző nemzetközi szerződések kötnek bennünket, és az egyik hivatkozási alapot éppen az alapjogi charta jelenti ebben a tekintetben.

Itt jegyezném meg, hogy az Európai Unió alapjogi chartájának Lengyelországra és az Egyesült Királyságra történő alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv lefekteti azt, hogy ennek a két országnak jóval nagyobb mozgástere van ebben a tekintetben. Nekünk is lépéseket kellett volna tennünk annak idején e tekintetben, és idézném is itt az 1. és a 2. cikket, néhány mondatot: "A charta nem terjeszti ki az Európai Unió Bíróságának, Lengyelország vagy az Egyesült Királyság bármely bíróságának vagy törvényszékének hatáskörét az annak megállapítására való lehetőségre, hogy Lengyelország vagy az Egyesült Királyság törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései, gyakorlatai vagy intézkedései nincsenek összhangban azokkal az alapvető jogokkal, szabadságokkal és elvekkel, amelyeket a charta újólag megerősít. Így különösen és minden kétely eloszlatására a charta 4. címében semmi nem keletkeztet Lengyelországra vagy az Egyesült Királyságra alkalmazható jogilag érvényesíthető jogokat, kivéve, ha Lengyelország vagy az Egyesült Királyság ilyen jogokról nemzeti jogában rendelkezik."

A 2. cikkben pedig ezt a mondatot olvashatjuk: "Amennyiben a charta valamely rendelkezése nemzeti jogszabályokra vagy gyakorlatokra hivatkozik, Lengyelországban vagy az Egyesült Királyságban kizárólag annyiban kell alkalmazni, amennyiben a benne foglalt jogokat és elveket Lengyelország vagy az Egyesült Királyság jogszabályaiban és gyakorlatában elismeri." Mi a magunk részéről azt gondoljuk, hogy nekünk is lépéseket kellett volna tennünk annak idején, és egyébként nemcsak az általam felhozott példa tekintetében, hanem egyéb okok miatt is.

A másik kérdés, amire szintén a charta kapcsán szeretnék kitérni, a már a frakciótársam által is érintett cseh ultimátum ügye. Emlékezhetünk arra, hogy Václav Klaus cseh államfő egy egyértelmű ultimátumot fogalmazott meg, és nyíltan hitet tett a Beneš-dekrétumok megkérdőjelezhetetlensége mellett. Ez ugyan külön jegyzőkönyvben nem jelent meg, de azóta is folyamatosan hivatkozási alapot jelent uniós szinten. Ez az európai joggal teljes mértékben összeegyeztethetetlen jogszabály a Beneš-dekrétumok vonatkozásában, ami - és itt ismét külön súlyt ad ennek a mai évforduló - Csehország és Szlovákia esetén is egyértelműen kimondja a kollektív bűnösség elvét mind a magyarok, mind a németek vonatkozásában. Mi azt szeretnénk, ha a második Orbán-kormány részéről ebben a tekintetben is erőteljesebb lépéseket láthatnánk diplomáciai szinten.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében tehát természetesen a kihirdetésről szóló törvényjavaslatot támogatni tudjuk, a nyilatkozattervezetet azonban - mint már utaltam rá - nem. Módosító javaslatunk befogadása esetén természetesen ezt az álláspontunkat át tudnánk értékelni, hiszen ilyenformán valóban egy sajátos magyar érdek is megjelenhetne ebben a bizonyos nyilatkozatban. Természetesen azt is szeretném sokszorosan aláhúzni, hogy mi is elismeréssel és megbecsüléssel viseltetünk az ír nép iránt. Nem ez tehát a gátja annak, hogy elfogadjuk ezt a tervezetet, hanem az, hogy a magunk részéről azt gondoljuk, hogy nem politikai nyilatkozatok megfogalmazására lenne szükség, hanem végre valóban érdemi lépéseket kellene tennünk, akár egyik legfőbb nemzeti kincsünk, termőföldünk magyar kézben tartása érdekében, amely az egyik legfőbb nemzetstratégiai kérdést jelenti a jövőre nézve, vagy összességében nemzeti önrendelkezésünk megőrzéséért, hiszen láthatjuk azt, hogy egyre gyorsuló ütemben zajlik a szuperállam kialakítása uniós szinten. E tekintetben várnánk el tehát a kormánytól érdemi kiállást, és erre fogjuk önöket a továbbiakban is minden lehetséges eszközzel ösztönözni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki körnek vége, így most az együttes általános vitát elnapolom. Folytatására és lezárására a mai utolsó napirendi pontként kerül sor valamikor délután, ha minden igaz.

Most soron következik a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló '93. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Nagy Gábor Tamás, Rogán Antal fideszes képviselők önálló indítványát T/11296. számon ismerhették meg.

Most az előterjesztői expozé következik, Nagy Gábor Tamás képviselő úr az előadó. Összességében egy 20 perces időkeret áll a rendelkezésére, amit persze nem kötelező kihasználnia. Öné a szó, képviselő úr.




Felszólalások:   17-18   19-35   35-59      Ülésnap adatai