Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A mai napon a napirend előtti felszólalások végére értünk. Áttérünk a napirendi pontok tárgyalására.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Állami Számvevőszék 2008. évi tevékenységéről szóló jelentés, valamint az ennek elfogadásáról szóló, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig. A jelentést J/9364. számon, a határozati javaslatot pedig H/9470. számon kapták kézhez. A hatáskörrel rendelkező bizottságok benyújtották ajánlásaikat, amelyeket J/9364/1-4., valamint H/9470/1. számon megkaptak és megismerhettek.

Most az előterjesztői expozék következnek. Legelőször megadom a szót Kovács Árpádnak, az Állami Számvevőszék elnökének, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Elnök úr, parancsoljon, öné a szó.

DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Hölgyeim és Uraim! Ismét élhetek a megtisztelő lehetőséggel, és közvetlenül szólhatok önökhöz annak kapcsán, hogy az Országgyűlés napirendre tűzte az elmúlt évi munkánkról szóló jelentésünket. Mi mással kezdhetném mondanivalómat, mint azzal, hogy kollégáim, vezetőtársaim - akik itt vannak - nevében is megköszönöm a Számvevőszék iránti töretlen bizalmukat, a munkánk, ellenőrzési tevékenységünk iránti igényüket, valamint azt, hogy - mint hosszabb ideje - 2008-ban is biztosították intézményünk nyugodt munkavégzésének a feltételeit.

Engedjék meg, hogy előrebocsássam: a tavaly júniusban munkánk értékelése kapcsán elfogadott országgyűlési határozatban foglalt alapvető szakmai feladatok végrehajtására kiemelt súlyt helyeztünk. A határozatnak megfelelően több szálon továbbvittük a szakmai véleményformáló tanácsadást, továbbá megteremtettük a rendszerorientált teljesítmény-ellenőrzések korszerű szakmai szabályozására épülő alkalmazásának feltételeit azzal, hogy kidolgoztuk a rendszerellenőrzés módszertani útmutatóját. Vizsgálataink során figyelmet fordítottunk a korrupció tipikus kiváltó tényezőire, és emellett kutatóink - az Európai Unió által támogatott és a holland számvevőszék közreműködésével megvalósult projekt keretében - elkészítették a "Korrupciós kockázatok feltérképezése a magyar közszférában" című tanulmányt.

Törvényi kötelezettségünket az ellenőrzések tekintetében 2008-ban is teljesítettük. 53 jelentést adtunk közre. A jelentéseink több mint ezer javaslatot, ajánlást tartalmaztak, amelyeket mintegy 900 szervezetnél végzett helyszíni ellenőrzéssel alapoztunk meg. Az Országgyűlés plenáris ülésén négy jelentésünket tárgyalták. Összesen 56 parlamenti bizottsági ülés napirendjén 12 jelentés és kutatóintézetünk egyik tanulmánya szerepelt.

A hatályos jogrend az ellenőrzések mellett számos más feladatot is előír a Számvevőszék számára. Ezeknek megfelelően a költségvetés fizetőképességének fenntartását támogató hitelek esetében az elmúlt évben is eleget tettünk ellenjegyzési kötelezettségünknek. Megjegyzem azonban, hogy a nemzetközi szervezetek által biztosított, az ország devizatartalékait növelő hitelek igénybevételének, lehívásának eseteiben nincs ellenjegyzési kötelezettségünk.

(9.50)

Elláttuk továbbá mindazokat a feladatokat, amelyek a számviteli rend változásaival függtek össze, szakmailag véleményeztünk, az állami gazdálkodó szervezetek meghatározott körében pedig felügyelőbizottsági elnököket jelöltünk, ez főtitkári hatáskörbe került, és a javaslatokat a főtitkár úr adta ki.

Az elmúlt évben az állampolgárok mellett hivatalos szervek is növekvő számban fordultak hozzánk közérdekű bejelentéseikkel, javaslataikkal. Továbbra is túlnyomórészt a helyi önkormányzatok működéséhez, gazdálkodásához, emellett mindinkább az Európai Unióból származó pénzeszközök hasznosításához kapcsolódnak a megkeresések.

Megalakulásunk óta törekedtünk arra, hogy ellenőrzéseink tematikája, elemzéseink természete és javaslataink tartalma mindinkább megfeleljen a gazdasági változásoknak, kihívásoknak. Esetenként magunk is jeleztük az Országgyűlésnek, hogy milyen irányban lehetnek előnyösek a számvevőszéki tevékenységre vonatkozó jogszabály-módosítások. A hazai jogfejlődés eredményeképpen ellenőrzéseink szilárd alkotmányos alapokon állva nemzetközi összehasonlításban is széles körben lefedik a közszféra, az államháztartás gazdasági és pénzügyi folyamatait.

Mindemellett, ahogyan arra a jelentésünk is felhívja a figyelmet, bizonyos számvevőszéki feladatellátások még további szabályozásra várnak. Ilyen például az állami vezetők vagyongyarapodásának vizsgálata, ez most különösen aktuális. Az elmúlt év elején módosított törvény, ellentétben az Alkotmánybíróság több határozatával, hatósági jellegű feladatokat szab meg számunkra. Ezt észlelte az Országgyűlés is, és a megelőző évi tevékenységünkről szóló jelentés elfogadása kapcsán hozott határozatában felkérte a kormányt a szabályozás felülvizsgálatára. A módosításra vonatkozó javaslatainkat az elmúlt év közepén eljuttattuk a Miniszterelnöki Hivatalhoz, hogy egy végrehajtható törvény szülessen. A szükséges rendezés eddig nem történt meg. Megjegyzem, a közelmúltban két alkalommal is felhívtuk a kormányzat illetékeseit, illetve az Országgyűlés elnökét arra, hogy aktuális e feladatnak a megoldása.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az elmúlt évben elvégeztük a tevékenységünk szakmai szabályozását, módszertani megalapozását és megbízhatósági garanciáit korszerű rendszerbe foglaló ellenőrzési kézikönyvünk teljes körű megújítását. Feladataink szakszerű megvalósításának elsőrendű biztosítékai számvevőink kvalifikáltsága, valamint a megújult módszertani szabályozás, annak részeként az ellenőrzési munka teljes folyamatára kiterjedő minőségirányítási előírások érvényre juttatása. A megbízható munkavégzést támogatják emellett a belső továbbképzések, a folyamatos teljesítménykontroll, valamint az elmúlt években dinamikusan fejlesztett korszerű informatikai infrastruktúránk is. Kiterjedt nemzetközi kapcsolatainkat, amelyek súlypontja az Intosaiban betöltött szerepünket követően a számvevőszékek európai szervezete, az Eurosaiba helyeztük át. A szakmai, módszertani fejlesztés keretében ezeket a tapasztalatokat hasznosítjuk.

Törvényi kötelezettségeink teljesítését, stratégiai céljaink valóra váltását az elmúlt évben is segítette az úgynevezett elnöki tanácsadó testület. Munkája elsősorban arra irányult, hogy támogassa a költségvetési konszolidációt szolgáló ellenőrzéseket és az ÁSZ-nak a közpénzügyi rendszer korszerűsítését célzó munkájában való közreműködését. Ésszerű takarékosságra törekvő intézményi gazdálkodásunkat az Országgyűlés elnöke által megbízott független könyvvizsgáló megfelelőnek minősítette.

Tisztelt Országgyűlés! Tevékenységünk kezdete óta beleütközünk abba az alapvető problémába - az önök előtt fekvő jelentésünk összegző gondolatsorát is ezzel indítjuk -, hogy nincs megfelelően tisztázva az állami szerepvállalás, nincsenek meghatározva az állami feladatok. Ez a hiányosság túlmutat önmagán, hiszen hatással van a stratégiai gondolkodásra, a finanszírozásra és a szervezeti struktúrára egyaránt. A modernizációs folyamat erőteljesebb kibontakoztatása szempontjából nem volt előnyös, hogy annak kormányzati felelősségi rendszere folyamatosan változott. Nem kapott elég súlyt a kormány mint szervezet munkájának az elemzése, a stratégiaalkotás, a tervezés, valamint a különböző hatásvizsgálatok kereteinek megteremtése terén csak kisebb lépések történtek, de nincs áttörés, nincs érdemi előrehaladás.

Az elmúlt évi tevékenységünk központi feladata volt a zárszámadás ellenőrzése mellett a rendhagyó módon készült 2009. évi költségvetési törvényjavaslat ellenőrzése, véleményezése. A költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kérésére a kormány módosító javaslatához is számításokkal ellátott észrevételeket fűztünk. Tényszerűen jegyzem meg, hogy ezek az észrevételek a későbbiekben messzemenőkig megalapozottaknak bizonyultak. Rávilágítottunk a prognózisok kockázataira, elsősorban a gazdasági növekedés, illetve a visszaesés, a lakossági fogyasztás, a beruházások, a foglalkoztatás és ezek kölcsönhatásai tekintetében az ezeken belül meglévő ellentmondásokra.

Felhívtuk a figyelmet a magasabb szintű tartalékképzés szükségességére is. Az adott körülmények között különösen indokolt lett volna a költségvetési prioritások, valamint a válság kezelésére alkalmas gazdasági és költségvetés-politikai eszközök meghatározása. A közpolitika nem volt képes - elnézést a talán megbocsátható hasonlatért - a szakmai cselekvéshez vonzó dallamot adni. Az előző évekhez hasonlóan azonban ezeket az elfogadott költségvetési törvény és a végrehajtását szolgáltató további jogszabályok is nélkülözik. Bocsássanak meg nekem annyit, hogy nem annyira a 2009. év végrehajtása, hanem a 2010. év indítása és reális megalapozottsága ma az ország szempontjából meghatározó fontosságú kérdés.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tapasztalataink sorából társadalmi és lakossági összefüggései miatt is ismételten rámutattunk arra, hogy miközben jogi szempontból az önkormányzati gazdálkodás szinte korlátlan önállóságot élvez, a működés és a gazdálkodás pénzügyi feltételei nincsenek következetesen és teljeskörűen rendezve. Az utóbbi időben felerősödik az eladósodás: 2008 végén az alrendszer bruttó adósságállománya 40 százalékkal haladta meg az előző év végi mértéket. Ennek kockázata hosszabb távon mutatkozik meg, főként a megyei, valamint a megyei jogú városi önkormányzatok tekintetében.

Ellenőrzéseink alapján évek óta visszatérően hangsúlyozzuk, megállapításokkal és javaslatokkal ezúttal is megerősítjük, az önkormányzatok hatáskör- és feladatforrás-szabályozásának teljes körű megújítása elkerülhetetlenül szükséges, halaszthatatlan. Sokéves vizsgálati tapasztalataink és kutatásaink szintetizálása alapján, mint ismeretes, 2007 áprilisában közreadtuk a közpénzügyek szabályozásának téziseit. Az abban foglaltakat az Országgyűlés is megismerte, támogatta, és felkérésére a kormányzat is figyelembe vette. Különböző ellenőrzéseink mellett ezzel a komplex tanulmányigényű összeállítással is hozzájárultunk azoknak az intézkedéseknek a megalapozásához, amelyek nyomán kiegészült az államháztartás törvényi szabályozása, kétszintűvé vált az államháztartási rendszer, folyik az állami vagyonról szóló törvény felülvizsgálata, korszerűsödött a közpénzügyi szabályozás, megszületett a közpénzügyi felelősségről szóló törvény, és megkezdheti működését a Költségvetési Tanács.

Jelentésünk további részletekre is kiterjedve mutatja be, hogyan segítették javaslataink az Országgyűlés törvényhozó és ellenőrző funkcióinak ellátását, valamint a kormányzat és az ellenőrző szervezetek munkáját. Sorra vesszük azokat a fontosabb javaslatainkat is, amelyek indokoltságát, célszerűségét az érintettek nem vitatták, valóra váltásuk azonban még várat magára. És itt jegyzem meg: a múlt évben jelenséggé vált, hogy elfogadott, egyetértéssel nyugtázott jelentésekre az illetékes kormánytisztviselők vagy vállalati vezetők később visszautasító sajtóreakciókat adtak ki, mintegy megzavarva, hogy ezzel a jelentéssel nem volna egyetértésük.

(10.00)

Csak néhány példát említek. Évek óta sokszor, legutóbb a központi költségvetés intézményrendszerének ellenőrzése kapcsán javasoltuk a kormánynak, hogy kezdeményezze az állam által hosszabb távon ellátandó, finanszírozandó feladatok meghatározását. Ez nem történt meg, mint ahogy az önkormányzati kötelező feladatok újragondolása sem. Ugyancsak a kormánynak javasoltuk, hogy a vonatkozó országgyűlési határozattal összhangban készítse elő az állami fejlesztési feladatok tervezésének erősítését célzó átfogó törvényi szabályozást, ami megteremti a feladatellátás intézményi garanciáit, és tartalmazza a hazai és uniós források egységes tervezési módszertanát is. Több javaslatot tettünk a zárszámadás tartalmának teljesebb meghatározására, valamint a pénzügyi információs rendszer hiányosságainak kiküszöbölésére is. Az ilyen és az ehhez hasonló javaslatok megvalósításával kibontakozó kedvező változások elősegítenék, hogy közpénzügyi menedzsmentünk képessé váljon a közpénzek hatékony hasznosításának és a költségvetés fenntarthatóságának biztosítására.

Kiemelt fontosságot tulajdonítunk tevékenységünk széles körű nyilvánosságának is. A médiával, a sajtó munkatársaival kapcsolataink rendezettek, ezen túlmenően említést érdemel, hogy 2008-ban kereken 260 különböző tömegtájékoztatási forrásnál több mint 6 ezer hírt, cikket, interjút, illetve említést regisztráltunk sajtófigyelő adatbázisunkban; valószínűleg ez a szám még ennél is nagyobb. Honlapunk nyitóoldalának közel 100 ezer látogatója volt, és mintegy 77 ezer alkalommal töltötték le jelentéseinket. Megjegyzem, hogy ez a szám is sokkal nagyobb, tekintettel, hogy különböző más portálokon keresztül is van belépési lehetőség, ezek közül kiemelkedik az MTI portálja.

A szakmai véleményformálás, tanácsadás érdekében tudatosan tervezzük, súlypontozzuk kutatóműhelyünk munkáját. Bár a Költségvetési Tanács létrejöttével már nem lesz szükséges az elmúlt évben két alkalommal is jószerével hiánypótlóként - legjobb szándékaink szerint - elkészített és az önök munkájának segítésére hivatott anyagunk benyújtása, kutatóink több tanulmány keretében elemezték a költségvetési tervezés makrogazdasági kockázatait, és ezeket az elemzéseket ma is elvégzik, s azt cikkek formájában vagy az Állami Számvevőszék vezetőinek a nyilatkozataiban természetesen a sajtó rendelkezésére bocsátjuk.

Szintén a tanácsadás sajátos megnyilvánulásaként a 2005 tavaszán hozott országgyűlési határozatban foglaltakra építve megújítottuk több nemzetközi szervezethez, valamint a vezető külföldi egyetemekhez és gazdasági, pénzügyi szaklapok szerkesztőségeihez is eljutó Pénzügyi Szemlét. Az elmúlt évben a költségvetési rendszer korszerűsítését állítottuk a publikációk centrumába, figyelmet fordítva a monetáris szférára is. Több akadémikus publikált a lapunkban. Ezek mellett - jelentőségére és aktualitására tekintettel - két számban az adópolitikával és az adórendszerrel foglalkozó tematikai blokkot is megjelentettünk.

Folytatjuk a 2008. júniusi országgyűlési határozat alapján a korrupció visszaszorítására összpontosító munkánkat egy európai uniós pályázathoz kapcsolódó projekt keretében. Azt tervezzük, hogy elkészítjük a közigazgatás teljes körű korrupciós kockázati térképét, új antikorrupciós ellenőrzési módszertant és adatbázist fejlesztünk ki, s a projekt tapasztalatai alapján megtesszük majd a szükséges jogszabály-módosító javaslatokat is.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Meggyőződésem, a válságkezelő intézkedések körülményei között sem szabad megfeledkezni arról, hogy megfelelő időben és módon az államháztartási rendszer strukturális átalakítását is gyorsítsuk fel. Az átalakításhoz széles körű szakmai és társadalmi konszenzuson nyugvó stratégiára alapozott nemzetgazdasági fejlesztéspolitika is szükséges. Ez feltételezi és igényli a pénzügyi és a reálfolyamatok kölcsönhatásaira is megkülönböztetett figyelmet fordító nemzetgazdasági tervezési rendszer kiépítését, működtetését. Hatására javulnának a stabilizálás, valamint a fenntartható növekedés és fejlődés feltételei. Átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá, ennélfogva hitelesebbé válna az állami működés, ami a hazai közbizalom mellett a külföldi befektetők, valamint a nemzetközi szervezetek bizalma visszaszerzésének és megerősítésének is egyik kulcsa, egyben a stabilizáció és a kibontakozás megkerülhetetlen feltétele.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, engedjék meg végül, hogy az Országgyűlés plénumának lehetőségét is kihasználjam, és ezen a fórumon is megköszönjem munkatársaimnak, vezetőtársaimnak, hogy munkájuk nyomán, az ő teljesítményükre támaszkodva a nevükben ma itt én e beszámolót elmondhattam.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Boldvai Lászlónak, a költségvetési és számvevőszéki bizottság előadójának, 15 perces időkeretben. Öné a szó, parancsoljon, képviselő úr!

BOLDVAI LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék évente beszámol tevékenységéről az Országgyűlésnek. Ezt a jelentést az országgyűlési bizottságok is megvitatják szakmailag, ami az elmúlt heti költségvetési, valamint gazdasági bizottsági ülésen is megtörtént, majd az Állami Számvevőszék éves tevékenységéről szóló jelentés megvitatása után az Országgyűlés határozatot hoz a munka értékeléséről, illetve határoz a jövőbeni fejlesztési irányokról is.

Az Állami Számvevőszék ellenőrzési feladatainak tapasztalati anyagát, azok összefoglalóját, valamint az általuk készített jelentéseket az Országgyűlés bizottságai számos alkalommal tárgyalták. Ezúton is szeretném megköszönni az Állami Számvevőszéknek a folyamatos magas színvonalú szakmai jelentések elkészítését, amellyel segíti az Országgyűlés munkáját. Az Állami Számvevőszék 2008-ban 53 jelentést készített, amelyekről az országgyűlési bizottságok az előző évhez hasonlóan 13 jelentésről 56 alkalommal tárgyaltak. Több jelentést, mint a költségvetés végrehajtásának ellenőrzését, a költségvetési javaslat véleményezését, illetve az ÁSZ éves jelentését több bizottság is napirendjére tűzte. 2008-ban a közreadott jelentésekből összesen több mint 1100 javaslatot tettek, amiket mintegy 900 szervezetnél végzett helyszíni ellenőrzés lefolytatásával alapoztak meg.

Az Állami Számvevőszék ellenőrzési feladatai végrehajtása mellett 2008-ban korszerűsítette a számvevőszéki ellenőrzés szakmai szabályait, így jelent meg a tartalmában megújított ellenőrzési kézikönyv is. Nemzetközi kapcsolataik, együttműködéseik révén eljutnak azokhoz a technikai transzferekhez, amelyek segítségével a számvevőszéki ellenőrzés nemzetközi szinten bekövetkezett módszertani fejlődésének újabb eredményeit is alkalmazhatják munkájuk során. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy mérsékelten csökkenő állományi létszám mellett, de tervszerű és folyamatos informatikai fejlesztéssel egyre nagyobb ellenőrzési lefedettséget értek el az utóbbi években. Az Állami Számvevőszék intézményéről elmondhatjuk, hogy konszolidált, stabil feltételek mellett működik, szervezeti feladatait folyamatosan fejleszti, zárt technológiai rendben, az ellenőrzési eredmények által visszaigazolt értékekre építve végzi feladatait.

Az Állami Számvevőszék a rendelkezésére álló erőforrásokkal takarékosan bánik, azt hatékonyan használja fel, a Számvevőszék létszámát stabilan tartja. A számvevőszéki tevékenység sajátosságából adódóan az ellenőrzési munkák nagyrészt a múltra irányulnak, de a jelenlegi világgazdasági és a hazai folyamatok gyors változásainak ismeretében a jelenben közreadott ajánlásokkal, ellenőrzési tapasztalatokkal a jövő előtt álló feladatokat célozzák meg, a jövőre vonatkozó döntések megalapozásához szándékoznak hátteret nyújtani.

Az Állami Számvevőszék éves jelentése lehetőséget ad az ellenőrzési tapasztalatok rendszerszemléletű értékelésére, javaslataik alapján a kibontakozó intézkedések és azok befolyásoló tényezőinek áttekintésére is.

(10.10)

Az egyik alapkérdés az Állami Számvevőszék számára, hogy tevékenysége ellenőrzött legyen. Az Országgyűlés által kijelölt könyvvizsgáló megvizsgálta az Állami Számvevőszék pénzügyi beszámolóit, adatait, gazdálkodását, és kijelenthetjük, hogy azt hitelesnek, megbízhatónak, valós képet adónak minősítette.

A múlt évi ellenőrzési tervet két eltéréssel hajtották végre. Az egyik eltérés oka, hogy a kormányzati struktúrában változás történt, miszerint a Gazdasági Minisztériumot átszervezték. Vagyis a Gazdasági Minisztérium olyan jellegű vizsgálata, amit korábban terveztek, időszerűtlenné vált. De természetesen a zárszámadásban és más jelentésekben ezeket a folyamatokat, a megváltozott tevékenységeket is vizsgálták. A másik eltérés az országgyűlési képviselő-választás új ellenőrzéséhez kapcsolódik, a kampányra fordított pénzeszközök elszámolására vonatkozik.

Összességében a Számvevőszék vizsgálataiban 78 téma szerepelt, és 55 ellenőrzést fejeztek be a múlt évben. A múlt évi ellenőrzési feladatok tapasztalati anyagát, a vizsgálati összefoglalókat összegezték a jelentésben. A szóbeli kiegészítés során egy kérés, kérdés került kiemelésre, nevezetesen: az állami feladatok meghatározottsága, és az állami feladatstruktúra nyitottsága, ami nagyon sok tekintetben hatékony szervezést és a munkafeladatok ésszerű megoldását hátráltatja. A múlt évi tapasztalatok alapján számos olyan szervezési kezdeményezés, ami ezzel összefüggött, ami az állami feladatmeghatározással bizonytalanná vált, de egyébként előremutató szándékú lépés lett volna, nem született meg.

Az Állami Számvevőszék, a bizottság jóváhagyó támogatásának köszönhetően, korrupciós kockázatok feltérképezésével foglalkozik. A projekt szervezése jól halad, a továbblépés iránya pedig a korrupciós térkép kidolgozása lehet, amelynek segítségével irányítottabban haladhatnának tovább a célzott vizsgálatok.

Kutatóintézeti keretek között az Állami Számvevőszék a múlt évben megpróbált néhány olyan munkát is vállalni, amelyek a közpénzügyi menedzsment, az előrejelzések, a gazdasági folyamatok irányainak vizsgálatához kapcsolódnak. Ilyen vizsgálatok voltak például a 2009. évi költségvetéssel kapcsolatos kutatási anyag, illetve az innovációs ügyek kérdése. A bizottság felhatalmazása alapján a Pénzügyi Szemlét sikerült egy rangos, jegyzett, tudományos minősítéssel ellátott folyóirattá fejleszteni, és Magyarország egyetlen állami tulajdonú közpénzügyi folyóiratát széles körben megismertetni.

A nemzetközi tevékenységet tekintve kiemelném, hogy befejeződött az Intosai elnökségével kapcsolatos feladat. A munkát, ahogy azt az elnök úr itt a szóbeli tájékoztatóban is jelezte, áthelyezték az európai számvevőszékek területére. Decemberben lesz Budapesten az Európai Unió számvevőszékeinek együttműködési értekezlete, ahol hangsúlyos pontként a válságkezelésben a Számvevőszék szerepével kapcsolatos harmonizációs nemzetközi feladatokat fogják megtárgyalni.

Az Állami Számvevőszék megkapta azokat az anyagi forrásokat, amelyek a nyugodt, kiegyensúlyozott működéséhez szükségesek. Megfelelő takarékossággal fent tudja tartani az idei év feladatainak ellátását is. Az elmúlt évben rendkívüli esemény, fegyelmi eljárás nem történt.

Tisztelt Országgyűlés! Megtisztelő, hogy az Állami Számvevőszék mindig a lehető legmagasabb színvonalon képviselteti magát az Országgyűlés szakbizottsága előtt. Köszönetünket szeretnénk jelezni az Állami Számvevőszék vezetésének, munkatársainak az évek során végzett munkájukért, a színvonalas jelentésekért.

Fontos kiemelni továbbá, hogy az Állami Számvevőszék szakmaiságának megkérdőjelezhetetlenségét mi sem bizonyítja jobban, hogy munkájuk megítélése a szakbizottságban minden különösebb politikai csatározástól mentes volt. Az ellenzéki politikusok is hiteles forrásként tekintenek az Állami Számvevőszék jelentéseire, olyan szakmai információnak tekintik, amire nyugodtan támaszkodhatnak, amit felhasználhatnak.

A költségvetési bizottság a jelentést egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta, a határozati javaslatot pedig támogatta. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, a kormány nevében kíván-e szólni államtitkár úr. Igen. Megadom a szót Katona Tamás államtitkár úrnak, a Pénzügyminisztérium államtitkárának, tízperces időkeretben.

Parancsoljon!

DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt számvevőszéki Elnök Úr! A jelentést mi is megkaptuk és áttanulmányoztuk. Ez különösen fontos a kormányzat számára, hiszen bizonyos értelemben a Számvevőszék jelentése tükröt tart a kormány, a kormányzat, illetve ennél egy kicsit szélesebb körben talán az egész közigazgatás munkája elé. Ezért is elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a jelentés megállapításaival alapvetően egyetértünk. Nagyra értékeljük az Állami Számvevőszék erőfeszítéseit, hogy a jelenlegi helyzetben is az államháztartás törvényes és nem utolsósorban ésszerű működésének elősegítésére tesz komoly erőfeszítéseket.

A jelentésből látszik, hogy tulajdonképpen teljes keresztmetszetében ismertetésre kerültek a Számvevőszék 2008-as tevékenységének a jelentései, és az is fontos talán, hogy itt nemcsak az éves jelentésről van szó, tehát nemcsak a 2008-as tevékenységről, hanem nagyon sok olyan kérdést érint a jelentés, amely folyamatában értékel nagyon sok olyan tevékenységet, amelyek kétségtelenül nem mindig dicsérőek a közigazgatás számára, de roppant tanulságosak.

Alrendszerenként foglalja össze a jelentés a vizsgálatokat, és ebből azt gondolom, hogy célszerű magával a költségvetéssel, illetve a zárszámadási törvénnyel kezdeni. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy a költségvetésről alkotott véleménnyel a Pénzügyminisztériumnak mindig is szakmai vitája van - ezek, hangsúlyozom, kizárólag szakmai viták, a megítélésbeli kérdéseket tükrözik -, de ami legalább ennyire fontos, hogy a zárszámadási törvénnyel kapcsolatosan semmilyen alapvető vita nincs a Pénzügyminisztérium és az ÁSZ, illetve a kormány és a Számvevőszék között. Tehát maguk azok a megállapítások, illetve a megállapításokból kitűnően a Számvevőszék jelentése igazolja azt, hogy a zárszámadás megbízhatóan készül.

Itt van néhány olyan kérdés, amire külön is szeretnék kitérni, hiszen nagyon fontos elemeket említ. Ilyenek például az állami és önkormányzati feladatellátás kérdései. Ezeket joggal említi a jelentés olyanként, hogy mindenképpen szükséges egy olyan áttekintés, ami meghatározza, hogy melyek azok az állami feladatok, amelyeket el kell látni, melyek azok az önkormányzati feladatok, amelyeket el kell látni, és ahhoz milyen finanszírozást kell rendelni.

Itt van néhány olyan kérdés, amire, azt gondolom, hogy joggal tér ki a jelentés. Ilyenek az egészségüggyel, a szociális gondoskodással, az oktatással, illetve szervezeti kérdésként is külön a többcélú kistérségi társulásokkal foglalkozó részek. Nagyon fontosnak tartjuk azokat a megállapításokat, amelyek az infrastruktúra fejlesztésével, működtetésével foglalkoznak, hiszen kétségtelenül évtizedes probléma, hogy ezek az infrastrukturális fejlesztések óriási nyomás alatt vannak előkészítve és végrehajtva, sokszor erőn felül vállalnak például önkormányzatok ilyen tevékenységet.

És azt gondolom, hogy külön tanulságosak azok a megállapítások, amelyek azzal foglalkoznak, hogy milyen támogatások kerülnek ki az államháztartáson kívülre, illetve egy külön rész - ezt elnök úr is említette az expozéjában és joggal -, az állami vagyongazdálkodás kérdései. Ezek valóban olyan neuralgikus pontok, amelyekkel többet kell foglalkoznunk. Noha megjegyzem azt is, hogy jó néhány olyan kérdés van a felsoroltak közül, amelyekben lényegesen előreléptünk. Ilyen az új vagyontörvény például, ilyen a költségvetési státustörvény, tehát ezek mindenképpen előrelépést jelentenek.

Még valami, ami itt fontos lehet, hogy jó néhány olyan megállapítása van a jelentésnek, amely hasznosításra került, vagy olyan, amelynek hasznosítása folyamatban van. Ilyen például az a törvény, amely a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szól, a 2008. évi LXX. törvény; ez elkészült, ez tartalmazza azt is, hogy milyen szervezeti modell kell ahhoz, hogy továbblépjünk.

(10.20)

Ilyen kérdésnek tekintem, és nagyon fontos előrelépés az is, hogy megszületett a 2008. évi CV. törvény a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról. Ez részben már hatályba lépett, és a hatályosulása majd, azt gondolom, hogy komoly előrelépést jelent. Itt szeretném azt is említeni, hogy a tárcák a javaslatok megvalósításán dolgoznak, 82 százalék a különböző megvalósítási szakban van. Ezzel együtt kétségtelenül az elmúlt évben a meg nem valósult javaslatok aránya némileg növekedett, habár a tárcák jelentései alapján egy sor objektív körülmény indokolja ezt.

Szeretnék még kitérni a számvevőszéki jelentés azon részére, amely az önkormányzati kötelező feladatok újragondolásával, illetve annak szükségességével foglalkozik. Azt gondolom én magam is, hogy az önkormányzati finanszírozás kérdése megoldatlan, ez az egyik neuralgikus pont. Itt szeretném azt is hozzátenni ehhez, hogy a kormány most már hosszú évek óta folyamatosan erőfeszítéseket tesz abból a célból, hogy ez megváltozzon. De itt azért tudni kell - és talán jó alkalom arra, hogy itt a tisztelt Országgyűlés figyelmét erre felhívjuk -, hogy ez közös felelősség, hiszen kétharmados az önkormányzati törvény. Elkerülhetetlen az önkormányzati törvény módosítása, a feladat- és hatásköri rendszer átfogó reformja. Idetartozik a kistérségi társulási együttműködések ösztönzése is. Tehát jó néhány olyan kérdés, ami egy hatékonyabb államháztartási működés nélkülözhetetlen eleme.

Kétségtelenül nem valósult meg az önkormányzati hiány bemutatására vonatkozó központi szabályozás, de itt is gondunk van azzal, hogy az önkormányzati kötvénykibocsátásnak például érzékeljük a gondjait. Joggal állapítja meg a Számvevőszék, hogy nem készült el az a módszertani útmutató, illetve nem került közreadásra, amely az önkormányzati kötvénykibocsátásra vonatkozik, de szeretném megjegyezni, hogy ennek az összeállítása önmagában nem lenne elégséges, itt sokkal átfogóbb problémáról van szó, és megint utalok arra, hogy itt kétharmados szabályba ütközünk, miközben látjuk, hogy az önkormányzatok kötvénykibocsátása óriási veszélyeket rejt magában.

Ezt jó néhány önkormányzat megtapasztalta az elmúlt évben, különösen az év negyedik negyedévében, amikor is az árfolyamváltozás következtében azok az önkormányzatok komoly gondokkal néztek szembe, amelyek devizaalapú kötvényt bocsátottak ki. Mint egyébként a jelentéseikből látjuk, jó néhány esetben nem használták még föl a pénzt, hanem betétben tartják, ugyanakkor a kamatkülönbözet, illetve az árfolyam-különbözet most számukra nagyon kedvezőtlen. Meg kell jegyeznem, hogy itt azért láttunk néhány elemet, amelyek nem a felelős gazdálkodásra vonatkoznak. Még egyszer megjegyzem, hogy ez sajnos túlmutat a kormány kompetenciáján, ebben a tisztelt Országgyűlés nélkül nem tudunk előrelépni.

Egyetértünk azzal is, hogy a helyi kisebbségi önkormányzatok sajátos gazdálkodási rendjére vonatkozóan szükség lenne egy összefoglaló kézikönyvre. Ennek több tárca együttműködésével kell elkészülnie.

Szeretném még megemlíteni, hogy a helyi önkormányzatok fejezet-előirányzatainak, teljesítési adatainak egységes informatikai rendszere valóban még nincs meg, de egy európai uniós projekt keretében az államháztartásnak készül egy olyan költségvetési gazdálkodási információs rendszere, amely ezt a problémát reményeink szerint jövő évtől megoldja.

Összességében azt szeretném megfogalmazni, hogy a Számvevőszék jelentésével egyetértünk, támogatjuk, és nagyra értékeljük a munkáját.

Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben. Legelőször megadom a szót Göndör Istvánnak, a gazdasági bizottság előadójának. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

GÖNDÖR ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt számvevőszéki Elnök Úr! A gazdasági bizottság elég hosszas vitában tárgyalta a költségvetési bizottság H/9470. számú országgyűlési határozati javaslatát és az Állami Számvevőszék J/9364. számú jelentését. A bizottság a jelentést - és ezt előrebocsátom - a vita után egyhangúlag támogatta és ajánlotta a háznak elfogadásra. Egyetértettünk a bizottságban abban, hogy jó, ha van egy olyan szervezet, amely évről évre tükröt tart elénk, és ebből a tükörből láthatók a hibák, a hiányosságok és az eredmények.

Az Állami Számvevőszék munkája mind szakmailag, mind morális szempontból mércének tekinthető. Meggyőződésünk, hogy a számtalan jelentés elkészítésével hiánypótló munkát vállal át, és megpróbál az egyes kérdésekben iránymutatást adni, segíti az eligazodást, és nagyon sok hasznosítható javaslatot tesz a gyakorlati szakemberek számára. Az a meggyőződésünk, hogy jó lenne, ha a képviselők többsége tanulmányozná ezeket a jelentéseket, mert ebben az esetben a parlamenti viták nagyon sok esetben sokkal tárgyszerűbbek lehetnének, mert - mint ahogy a jelentés kapcsán is kiderült - azért ezeket a számokat nem lehet vitatni, nem lehet elvitatni, és ezek a patkó bármelyik oldalán ülő képviselő számára ugyanazt jelentik.

Nagyon pozitívnak tartottuk, hogy a központi költségvetésben már több mint 90 százalék fölött van az ellenőrzés. Az a meggyőződésem, hogy ennek kifelé is üzenete van a bizalmatlansággal szemben, tehát ez már egyfajta bizalmat hozhat a környezetből.

Mi is foglalkoztunk az önkormányzati rendszerrel, az ezzel kapcsolatos megállapításait helyénvalónak tartjuk. Most már sokadik éve szerepel ez az Állami Számvevőszék jelentésében, ezért mi azt gondoljuk, hogy ezen a területen nagyon fontos lenne, hogy lépjünk. Egyetértve Katona Tamás államtitkár úrral, ezek kétharmados törvények, de meggyőződésünk, hogy a problémamegoldás, mivel egyetértünk a jelentéssel, a közös felelősségünk és a közös feladatunk, még akkor is, ha kétharmados törvényről van szó.

Nagyon fontos, hogy ezt a munkát egy olyan szervezet végzi, amellyel szemben nincsenek kérdőjelek. Az elnök úr által is említett kérdésről, az állami vezetők vagyonvizsgálatáról a bizottságban is az a vélemény alakult ki, hogy nem szerencsés, hogy ezzel az Állami Számvevőszék foglalkozik, de pont azért, mert ezzel a szervezettel szemben töretlen bizalom van, ezért került az Állami Számvevőszékhez.

Kell beszélnem egy olyan dologról, ami valójában nem az Állami Számvevőszék munkájával függ össze, de annak munkáját, a munkájának hatékonyságát lényegesen segíthetné. Sokáig vitatkoztunk arról a bizottságban, hogy fűzzünk-e módosító javaslatot a költségvetési bizottság országgyűlési határozati javaslatához. Végül a bizottság úgy döntött, hogy önálló törvényjavaslatot nyújtunk be, amelynek a lényege, hogy Magyarországon készüljön el a fejlesztéspolitikáról egy törvény. Ez segíthetné azt, hogy az Állami Számvevőszék a források felhasználásakor tényleg azt tudja ellenőrizni, hogy a forrás arra került felhasználásra - és a lehető legoptimálisabban került felhasználásra -, ami a stratégiailag vagy koncepcionálisan meghatározott feladatokból adódik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer szeretném hangsúlyozni: a gazdasági bizottság egyhangúlag támogatta mindkét indítványt, és ajánlja önöknek elfogadásra.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Herényi Károlynak, a foglalkoztatási bizottság előadójának. Parancsoljon!

(10.30)

HERÉNYI KÁROLY, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási bizottság a tegnapi, április 27-i ülésnapján tárgyalta az Állami Számvevőszék 2008. évi működéséről szóló jelentést és a költségvetési bizottság előterjesztését, a határozati javaslatot, és előrebocsátom, hogy ellenszavazat és tartózkodás nélkül a bizottság egyhangúlag támogatta az előterjesztést és a beszámolót. Azonban a bizottsági vita során elhangzott néhány kritikus hang, de ez a kritikus hang vagy ezek a kritikus hangok nem az Állami Számvevőszék működését illették, hanem azok következménynélküliségét tették szóvá.

Tulajdonképpen a feladatunk nem más, mint a törvények alapján, a hatályos törvények alapján ellenőrizni, hogy a törvényeknek megfelelően működik-e az Állami Számvevőszék. Jelentem, annak megfelelően, kiváló minőségben működik, ugyanúgy, ahogy eddig minden esztendőben tette ezt. Csak senki nem törődik azzal, senki nem foglalkozik azzal, hogy ezekben a jelentésekben megfogalmazott kritikák, állítások - még azt sem mondom, hogy kritikák, hanem állítások -, tények milyen következményekkel járnak.

Hogy mondandómat igazoljam, engedjék meg, hogy az összegzés első mondatát idézzem: "Az Állami Számvevőszék tevékenységének kezdete óta beleütközik abba az alapvető problémába, amit az állami feladatok meghatározatlansága jelent." Ha jól számolom, akkor itt már legalább két évtized eltelt, hiszen azóta kapjuk ezeket a jelentéseket, és ez azóta fönnálló és élő probléma. Aztán folytatom az idézeteket: "Az átlátható és következetes igazgatási működés, az elvi alapok tisztázásának és a szükséges döntéseknek a hiányában nem valósulhatott meg a feladatok és az ellátásukhoz szükséges forrásoknak az összehangolása. A tervezés és a stratégiaalkotás, az előzetes és utólagos hatásvizsgálat szabályozási, szervezeti kereteinek megteremtése terén nem történt érdemi előrehaladás."

Aztán, ha továbbmegyünk, akkor számos ilyen megjegyzést, számos ilyen típusú és tartalmú mondatot találhatunk ebben a beszámolóban, de ha elővesszük a tavalyit, a tavalyelőttit, mindegyikben szerepelt ez. Államtitkár úr is annyit mondott, hogy egyetért a benne leírtakkal, a jelentésben foglaltakkal, de itt nem egyetérteni kéne a leírtakkal, hanem valami aktivitást kifejteni annak irányában, hogy a következő évi beszámoló már szegényebb legyen ilyen típusú megállapításoktól.

Ha a parlament normálisan működne és az ellenőrző funkcióját betöltené, akkor minden szakbizottság, hiszen minden terület valamelyik szakbizottsághoz tartozik, felelősségre vonná a kormányzat vonatkozó apparátusát, annak irányítóját, hogy mindent megtett-e annak érdekében, hogy a következő esztendőben már ezekkel az állításokkal ne találjuk szembe magunkat. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem az Állami Számvevőszék működésében van itt hiba, hanem a parlament szerepértelmezésében, hiszen egy igen komoly feladatáról és funkciójáról mond le, ez az ellenőrzés funkciója. Az Állami Számvevőszék abban segít minket, hogy tudjuk bizonyos szempontok alapján a kormány működését megítélni, ellenőrizni, és ha kell, akkor befolyásolni. Ennek a lehetőségéről mond le az Országgyűlés, és ezért kerülünk minden esztendőben olyan helyzetbe, mint most, hogy mindenki megdicséri a munkatársakat, az Állami Számvevőszék munkáját, csak éppen arra fordítunk kevés hangsúlyt, hogy az ebben foglalt negatív megállapítások a következő esztendőre számbelileg fogyatkozzanak, és hogy elkezdjünk értelmesen és jól működni.

Két feladata van ugyanis az Állami Számvevőszéknek - sok mellett, csak kettőt emelek ki -, az egyik a törvényesség, tehát hogy a megfelelő törvények szerint működnek-e önkormányzatok, alrendszerek, minisztériumok és egyebek. A másik pedig a hatékonyság, az ésszerűség. És ha azt mondhatjuk, hogy a törvényesség vonatkozásában alapvető problémák nincsenek, sőt egészen kicsi problémákkal találkozunk, hiszen azt mindenki betartja, de a hatékonyság vonatkozásában óriásiak a mulasztások. Úgyhogy én azt gondolom, hogy az Országgyűlésnek a szerepértelmezést meg kéne változtatnia, komolyabban kellene élnie az ellenőrzés és a számonkérés lehetőségével a kormány irányában, és sokkal alaposabban fel kellene használnia az ebben a jelentésben foglaltakat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Pettkó Andrásnak, az emberi jogi bizottság előadójának.

Parancsoljon!

PETTKÓ ANDRÁS, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt állami számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előző heti rendes ülésén megtárgyalta a benyújtott jelentést, és azt tartózkodás és ellenszavazat nélkül egyhangúlag elfogadta. A bizottságban hat területen folyt több órán keresztül vita, ezekről szeretnék néhány képet felvillantani itt, a parlamenti patkó falai között.

Az első pedig, amiben a bizottság teljes mértékben egyetértett az Állami Számvevőszék jelentésével, a www.kozpenzpalyazat.hu című honlap. Tisztelt képviselőtársaim tudják, hogy ezt a honlapot azért hozta létre a Magyar Országgyűlés, hogy itt a civil szervezetek támogatását lehessen nyomon követni. Mindannyian tudjuk, hogy sajnálatos módon ez a honlap az előző évben nem nagyon működött.

A másik terület, amelyről szó volt a bizottsági ülés keretein belül, a nonprofit szférának a támogatása, és egyértelműen, a bizottság ellenzéki és kormánypárti tagjai között is felmerült az a kérdés, hogy 2008-ban a nonprofit szervezetek pénzügyi támogatásának növekedése miért állt meg; látjuk, hogy 2009-ben is folytatódik ez a tendencia sajnálatos módon. Miután ennek a bizottságnak a feladat- és hatáskörébe tartozik az, hogy a magyarországi civil szervezetekkel és alapítványokkal, gyűjtőnéven társadalmi szervezetekkel foglalkozzon, ezért ezt a területet is körbejárva azt tapasztaltuk, hogy az Állami Számvevőszék jelentése egyértelműen a bizottsági ülésen elhangzottakat támasztotta alá.

A harmadik kör, ami a bizottsági ülésen nagyon nagy vitát váltott ki, ez pedig az egyházak kiegészítő támogatása. Tulajdonképpen évek óta felmerülő kérdés az Állami Számvevőszék jelentésében, hogy az egyházak megkapják-e a támogatásukat, ha megkapják, ami jár nekik törvényesen, azt milyen ütemben kapják meg, van-e ebben valamifajta csúszás. Itt mi mint ennek a vallásügyi bizottságnak a tagjai vizsgáltuk ezt a kérdést, és azt tapasztaltuk, hogy az Állami Számvevőszék által leírtak teljes mértékben megfeleltek a valóságnak.

A negyedik terület, amelyről beszéltünk a bizottsági ülésen, ez a pártfinanszírozás kérdése. Mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon sajnálatos módon a pártfinanszírozás kérdését évek óta nem tudtuk megoldani. Erre voltak már különböző, az előző ciklusban is négypárti tárgyalások, a mostani ciklusban is ötpárti tárgyalások, de sajnos ennek következtében sem sikerült a pártfinanszírozás területén egy átütő törvénymódosítást megcsinálnunk.

Az ötödik terület, amellyel foglalkozott a bizottság, az pedig a kisebbségi önkormányzatok támogatásának a kérdése. Vajon a 2008-as jelentés tekintetében a "Meg nem valósult javaslataink" címet viselő fejezet miért nem valósult meg? A bizottság több pontot, amit az Állami Számvevőszék javasolt, teljes mértékben jogosnak ítélt meg, és azt gondolja, hogy Magyarországon bármilyen kormány is lesz az elkövetkező hetekben, hónapokban vagy években, ezekre az Állami Számvevőszék által az kisebbségi önkormányzatok támogatási rendszerére felvetett problémákra valamilyen megoldást kellene találni.

A hatodik terület, amelyről elég nagy vita volt a bizottsági ülésen, mind kormánypárti, mind ellenzéki részről voltak hozzá hozzászólások, ez pedig a roma integráció kérdése. A roma integráció tekintetében a bizottságnak volt egy kihelyezett ülése, itt a bizottság valamennyi tagja, ellenzéki és kormánypárti tagjai is megköszönték az Állami Számvevőszéknek azt az anyagát, aminek a romaintegrációs részét kihelyezett bizottsági ülésen - amit Teleki képviselő úr szervezett meg Szászfalvi László képviselő úrral közösen -, mintegy másfél hónappal ezelőtt tudtunk áttekinteni. A bizottság valamennyi tagja ezt olyan fontos elemzésnek tartotta az Állami Számvevőszék részéről, hogy megköszönte a bizottság azon tagjainak a segítségét, akiknek közreműködésével vidéken megtarthattuk ezt a bizottsági ülést.

Összefoglalásképpen azt javasolja a bizottság a tisztelt Országgyűlésnek, hogy valamennyi képviselője szavazza majd meg az Állami Számvevőszéknek a jelentését.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

(10.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Balogh Józsefnek, az önkormányzati bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr. Parancsoljon!

BALOGH JÓZSEF, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Számvevőszéki Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nálunk sem tért el az eddigi beszámolókhoz képest a döntési gyakorlat, nevezetesen 29 igenlő szavazattal általános vitára alkalmasnak ítéltük meg a számvevőszéki jelentéseket. Természetesen nálunk is kialakult egy nagy vita, de ami a lényeg, hogy nem a számvevőszéki megállapításokat vitattuk, hanem az ebből fakadó következtetések különféle értelmezései képezték a vita tárgyát.

Az első megállapításunk az volt, hogy az Állami Számvevőszék munkájáról, tevékenységéről adott összefoglaló értékelés tulajdonképpen különösebb problémát nem tár fel, a terv szerinti munka jelentőségét ez az értékelés megerősíti. Ezt a bizottság így tudomásul is vette, minden ellenvetés nélkül.

A vizsgálati tapasztalatokkal kapcsolatban a Számvevőszék sommás megállapításaival a bizottság lényegében egyhangúlag egyetértett. Ezek a következők voltak. 2007-2008-ban az állami feladatok megfogalmazásának bizonytalanságai, esetlegessége, illetve változékonysága elég komoly problémákat, nehézségeket okozott a pénzügyi finanszírozásban és természetesen az ellenőrzésben is, illetve egyáltalán a pénzügyi folyamatokban.

Megerősítette a vita azt is, amit az Állami Számvevőszék nagyon jellemzően úgy sommázott, hogy az önkormányzatok területén az ellenőrzések azt mutatják, hogy a pénzügyi felhasználás szabályossága nem különösebben rosszabb az európai uniós átlagnál. Úgy gondolom, ez jól pozicionálja a magyar gazdálkodó szervek és ezen belül is az önkormányzatok ez irányú tevékenységét. Viszont sommás kritika tárgyát képezte, és ezt nem vitatta a bizottság, hogy a célok változásának gyakoriságával kapcsolatban az egyik fő probléma többek között az, hogy nincsenek hatástanulmányok. A változékony állami célok sok esetben ötletszerűnek tűnnek, hatástanulmányokkal meg nem erősítettek, ezért számos esetben ennek pénzügyi konzekvenciája az, hogy a feladatok nincsenek megfelelően megfinanszírozva. Más oldalról tekintve elég komoly túlvállalások történnek az önkormányzatoknál, illetve állami szinten is.

Az önkormányzatok számára, így mondom, hízelgő és kedvező, hogy az Állami Számvevőszék ellenőrzési tevékenységének 40 százaléka az önkormányzatok területére esik. Itt is jellemző a feladatok, a források összehangolatlansága, ami már felveti az önkormányzati törvény kisebb-nagyobb módosítását vagy újragondolásának szükségességét is. Itt természetesen a pénzügyi finanszírozás problémái, feszültségei külön nagy vita tárgyát képezték. Tudomásul vettük, senki nem vitatta az Állami Számvevőszéknek azt a megállapítását, hogy jelentősen növekedtek a pénzügyi kockázatok az önkormányzatok területén, és itt a legfőbb gond a megyei önkormányzatok eladósodásának mértéke volt.

Mindenesetre érdekes megállapítás volt, hogy az Állami Számvevőszék tudomása szerint - nekünk sincs más tudomásunk erről - mindössze 28 önkormányzat került gyakorlatilag csődhelyzetbe. Ez mutatja, hogy a különféle normatív és nem normatív állami támogatások, ez utóbbiak, a nem normatív állami támogatások és a gyorssegélyek számos esetben kritika tárgyát képezték, de ezek tulajdonképpen lehetővé teszik, hogy az önkormányzati rendszer működőképessége fennmaradjon.

Összességében az a summázat szintén akceptálásra került, aminek az a lényege, hogy az önkormányzatok területén a pénzügyi fegyelem, a gazdálkodás színvonala jelentős mértékben javult, de az önkormányzatok e tekintetben nagyon sokrétű és sokoldalú képet mutatnak. Ez a vitában el is hangzott. Érdekességként megemlítem, hogy az önkormányzati és területfejlesztési bizottság az általános támogató javaslaton túlmenően még két javaslatot is elfogadott, ami pontosan alátámasztja azt, amit itt az államtitkár úr is volt szíves említeni, hogy szükséges az önkormányzati feladatok részbeni áttekintése. Ez a két feladat pedig az volt, hogy a "Pénzügyi kockázatok az önkormányzati rendszerben" című ÁSZ-jelentést külön meg fogjuk vitatni, illetve egy tájékoztatót fogunk meghallgatni az Európai Unióban meglévő önkormányzati rendszerekről és finanszírozásukról.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, természetesen először az írásban jelentkezettek, majd a helyben szót kérők. Írásban előre jelezte felszólalási szándékát három képviselőnk, Tukacs István, Tállai András és Lakos Imre, és eddig ketten jelezték, hogy még szót fognak kérni, Horváth János és Pettkó András képviselő urak.

Megadom a szót 15 perces időkeretben Tukacs Istvánnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon!

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon ritka az a szervezeti beszámoló, amely évek óta szakmai, és ha nem túl kockázatos ez a megállapítás, politikai egyetértést is élvez. Az Állami Számvevőszék beszámolói általában ilyenek. Ennek, tekintve a bizottságok által is elmondottakat, van alapja. Hiszen a beszámolónak azokat a megállapításait, amelyek az Állami Számvevőszék működésére, folyamatos és tervszerű munkájára vonatkoznak, senki sem vitatta. Azokat a megállapításokat, amelyek szerint a Számvevőszék a munkáját rendezett, szervezett, nem mellékesen törvényes és takarékos keretek között végzi, mindenki elfogadta. Sok olyan kezdeményezést emel ki a beszámoló, és sokat erősítettek meg közülük a hozzászólók is, amely kezdeményező típusú, előre menő szervezeti működést jelent.

Tisztelt Ház! Önmagában azonban nem a szervezet működése, hanem annak megállapításai lényegesek az ellenőrzött területekről. Jó néhány képviselőtársunk említette meg azt, hogy a megállapítások tartalma, ami igazán fontos a Ház számára, és az elvégzett munka alapján mindazok a következtetések, amelyeket ebből le lehet szűrni. Államtitkár úr és Balogh képviselő úr, bizottságot képviselő hozzászóló az önkormányzatok területével foglalkozott behatóan. Engedjék meg nekem, hogy néhány szót én is szenteljek ennek a területnek, lévén, hogy a Számvevőszék megállapításainak, vizsgálatainak majd' fele ezzel a területtel foglalkozik. Nevezetesen mindazokat a most már nem korszerű önkormányzati működési rendre vonatkozó megállapításokat és következményeket szeretném megemlíteni, egyben hozzáfűzni néhány következtetést, amelyeket az anyag említ.

Az önkormányzatok működésére vonatkozó két hangsúlyos megállapítás úgy szól, hogy bár jogi értelemben a lehetőségeik korlátlanok, valóságos, finanszírozási, forrásfelhasználási értelemben azonban erősen korlátozottak. A másik ilyen megállapítás az volt, hogy az önkormányzatok életében jelentkeztek olyan új feladatok és jelenségek, amelyekre figyelemmel kell lenni. Részben évek óta bánnak európai uniós pályázatokkal és ezek pénzeinek felhasználásával, másrészt nagy figyelmet kell fordítani arra a jelenségre, ami az önkormányzatok eladósodásában, illetve a kötvénykibocsátások kedvező és nem kedvező következményeiben jelenik meg.

Tisztelt Ház! A megállapítások az önkormányzatok tekintetében azt summázzák, hogy célszerű feladat- és forrásáttekintést és -változtatást végezni.

(10.50)

Engedjék meg, hogy hozzáfűzzek ehhez egy gondolatot, amit nemcsak az egyes önkormányzatokra, hanem az egyes ágazatokra vonatkozó állami számvevőszéki megállapítások is alátámasztanak. Nemcsak a feladatok és források, hanem az egész működési struktúra áttekintését és változtatását is végre kell hajtani, hiszen az önkormányzatok tekintetében feladatokat áttekinteni és szűkíteni lehet, forrásokat ennek függvényében változtatni lehet, de az önkormányzati világban valóságosan forrásokat felszabadítani akkor lehet, ha megváltoztatjuk a jelenlegi önkormányzati működési struktúrát, hiszen az oktatásra vagy az egészségügyre vonatkozó állami számvevőszéki megállapítások például azt jelzik, hogy méretgazdaságossági problémák is vannak. E mögött a megállapítás mögött magyarul az a jelenség húzódik, hogy kihasználatlan intézmények, sok tekintetben együttműködésre képtelen önkormányzatok költenek pénzt olyan feladatokra, amelyeket nagy valószínűséggel hatékonyabban is el lehetne látni. Erre egyébként az előterjesztés is utal akkor, amikor említi a kistérségi társulásokat.

Azért húzom ezt alá különösen, mert szeretném oldani azt a nagyon egyoldalú megállapítást, hogy az önkormányzatok világán a források és a feladatok egyszerű átszabása segíteni tud. Önmagában nem valószínű, hogy tud. Önmagában több forrást az jelenthet majd az önkormányzatoknak, ha megváltozik az önkormányzatok felállása, struktúrája, együttműködési módja, s ezáltal sokkal gazdaságosabban, a közszolgáltatásokat tekintve is mindenki számára hatékonyabban tudják felhasználni a nem növekvő pénzeket.

Bár Herényi képviselőtársunk kissé pikírten említette meg azt, hogy nem az előterjesztés a fontos, hanem az, amit ebből a parlament valóságosan tenni tud, amikor hasznosítja a megállapításokat, azt kell mondjam, hogy az önkormányzati változásnak nem önmagában a parlament, nem az erre előterjesztéseket készítő bármilyen kormány tud csak megoldást találni. Szeretném jelezni, hogy az önkormányzatok világa érdekek szerint is meglehetősen tagolt, hiszen főváros és kerületek, főváros és vidék, megyei és települési önkormányzatok, kistelepülési és nagytelepülési önkormányzatok, megyeszékhelyi önkormányzatok között jelentős érdekkülönbségek, jelentős ellentétek állnak fenn a változás irányait tekintve.

Mindenképpen szeretném elmondani, hogy az Állami Számvevőszék 2009-ben és 2010-ben, tehát a következő években gazdasági válság körülményei között fogja végezni a munkáját. Ez a feladatoknak, illetve a működési módnak valószínűleg a szemléletbeli változását is kell hogy hozza, hiszen elnök úr és a beszámoló is utalt arra, hogy a nem szokványos keretek között elkészült 2009-es költségvetés készítésekor az Állami Számvevőszék észrevételeket fogalmazott meg, egyébként a költségvetés készítése előtt prognózist jelentetett meg, amelynek megállapításai helytállóknak bizonyultak; valószínű, hogy a válságkörülményekre tekintettel kell lenni 2009-ben és 2010-ben is, hiszen az önkormányzatoknál, intézményeknél, költségvetési gazdálkodásnál nagy valószínűséggel olyan új jelenségekkel fogunk találkozni, amelyekkel eddig nem. Ebben nem az Állami Számvevőszék ellenőrzési munkájának valamilyen lazítását kell elképzelni, hanem azt, hogy új jelenségekkel, új ügyekkel fog szembetalálkozni a munkája során.

Végezetül engedjék meg, hogy a határozati javaslatról szóljak, hiszen az előterjesztéssel együtt ezt is tárgyaljuk. A határozati javaslat, megállapítva azt, hogy a beszámoló tükrözi az Állami Számvevőszék munkáját, megfogalmazza az ezzel kapcsolatos elismerést, néhány feladatot fogalmaz meg, konkrétan a korrupciós térkép elkészítésének kiemelt projektként való kezelésére vonatkozó javaslatot is.

Azért kell ezt mindenképpen támogatni - mint ahogy a határozati javaslat támogatását is javaslom a tisztelt Háznak -, mert ez az a jelenség, amely mind a gazdasági életben, mind a különféle állami, önkormányzati és egyéb szervezeti beruházásoknál, egyáltalán az egész költségvetési világunk működésénél jelentős probléma, ezért ennek a támogatását - mint ahogy az előterjesztés támogatását is -, azt gondolom, hogy pártállástól függetlenül mindenki meg fogja tenni itt a Házban.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! A beszámoló támogatása az általános vitában valószínűleg minden képviselőtársunk részéről meg fog fogalmazódni, azt gondolom azonban, hogy a valóságos tét számunkra két dolog: egyrészt ezek hasznosítása, másrészt pedig annak a belátása, hogy az Állami Számvevőszék munkáját 2009-ben és 2010-ben különleges körülmények között fogja végezni, és valószínű, hogy a támogatást minden képviselőtársunk részéről ehhez is meg kell majd adni.

Köszönöm szépen a figyelmüket, és köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Tállai András, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Ahogy az előttem szólók is jelezték, valóban ritka jelenség az, hogy az Országgyűlésben olyan előterjesztést tárgyalunk, amelyben a képviselők egységesek, hiszen általában mindannyian támogatják az Állami Számvevőszék jelentésének az elfogadását, és a jelentés tartalmából olyan elemeket emelnek ki, amelyek elfogadhatók. Tehát az Állami Számvevőszék megállapításait el kell tudni fogadni, és abból alapvetően a jövőre vonatkozó következtetéseket kell tudni levonni.

Az Állami Számvevőszék 2008-ban is elvégezte a munkáját, mint ahogy azt a jelentés tartalmazza. Ahogy már elhangzott, 78 témát terveztek, és ebből 53 jelentés készült el, amelyik nyilvánossá vált. Az ellenőri napok száma 55 817 volt, ez némi csökkenést mutat, elsősorban a takarékossági és ésszerűségi döntések eredményeképpen. Az Állami Számvevőszéknek törvényben és jogszabályokban meghatározott, évente vagy kétévente visszatérő állandó feladatai vannak. Érdekes megvizsgálni, hogy a rendelkezésre álló kapacitás milyen jellegű munkát végzett. A munka kétharmada a költségvetés, az elszámolás és a helyi önkormányzatok vizsgálatával foglalkozik, és csak egyharmada egyéb költségvetési és más kérdésekkel.

Az Állami Számvevőszéktől már megszoktuk, hogy mindig határidőre elvégzi a feladatát, mindig nagyon alapos, részletes, precíz és magas szakmai színvonalú jelentéseket tesz le az országgyűlési képviselők asztalára. Érezhető, látható, tudható, hogy nagyon képzett, magasan kvalifikált, hozzáértő szakemberek végzik ezt a munkát, akik nem kis tapasztalattal rendelkeznek, hiszen az Állami Számvevőszék vezetői már évek, évtizedek óta végzik ezt a munkát, s ez a jelentéseikben, a munkájuk eredményében teljesen visszatükröződik.

Az Állami Számvevőszéknek azonban nemcsak ellenőrzési feladatai vannak. Engedjék meg, hogy ezek közül kiemeljek néhányat. Az egyik ellentmondásos jogkör az ellenjegyzési jogkör, amely a költségvetés fizetőképességét fenntartó hitelek esetében az Állami Számvevőszék elnökét illeti meg. Itt szeretném elmondani - amit a jelentés is tartalmaz -, ellentmondás az, hogy a projektfinanszírozó hitelek felvételét például nem kell előzetesen ellenjegyezni. Ezek általában kormányzati, állami beruházások finanszírozását jelentik. De érthetetlen számomra az is, hogy az ország sorsát hosszú évtizedekre meghatározó hitelek - a Nemzetközi Valutaalaptól 12,5 milliárd euró, az Európai Közösségtől 6,5 milliárd euró, a Világbanktól pedig 1 milliárd euró - felvételét sem ellenjegyezte az Állami Számvevőszék, azért, mert a Pénzügyminisztérium szakállamtitkárának írásbeli nyilatkozata alapján ez a folyó fizetési mérleg finanszírozását szolgálja, nem pedig a költségvetés fizetőképességét, amit én erősen kétlek. Az emberben van egy hiányérzet, hogy ezek szerint a kormányzat ilyen alapon valóban teljesen ellehetetlenítheti az országot, totális eladósítást tud megvalósítani - amit egyébként a jelenlegi kormány sajnos meg is tett -, hiszen semmiféle kontroll nincs, még csak az Állami Számvevőszék elnökének sem jut ez az előzetes véleménynyilvánítási, ellenjegyzési jog. Hiszen mint látható, Magyarországon ezermilliárdokat lehet felvenni úgy, hogy a törvényben biztosított jogát sem kell vagy nem tudja gyakorolni az Állami Számvevőszék.

(11.00)

Véleményezési joga is van az Állami Számvevőszéknek, itt elsősorban a számviteli törvény módosítására vonatkozóan és a könyvvizsgálók minősítésével kapcsolatban fejt ki véleményezési jogkört az Állami Számvevőszék. Javaslattételi jogköre van az állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek és az egyéb szervezetek felügyelőbizottsági elnöki jelölési folyamatában.

Közérdekű bejelentésekre, javaslatokra is reagál az Állami Számvevőszék. Nagyon érdekes, hogy például az elmúlt évben 293 ilyen közérdekű bejelentés érkezett, ebből 115 állami szervezettől vagy önkormányzattól, és 147 bejelentés érkezett telefonon, ezekre az Állami Számvevőszéknek mind-mind egyenként reagálnia szükséges.

A szabályozásra váró feladatok tekintetében - ez az Országgyűlés mai ülésén is szóba került - nagyon fontos kérdésnek tekintem, hogy az állami vezetők vagyongyarapodásának vizsgálatáról szóló törvényt az Országgyűlés mielőbb módosítsa. Érthetetlen, hogy a 2008. június 2-án a Miniszterelnöki Hivatalhoz eljuttatott állami számvevőszéki javaslatra a kormányzat miért nem reagált érdemben. Az nem válasz, hogy azért kell az Állami Számvevőszéknek tennie, mert az Állami Számvevőszékben mindenki megbízik. Hogyha egyszer ez a rendszer alkotmányellenes, akkor ezt mielőbb meg kell tudni szüntetni, de nem reagált a kormányzat az Állami Számvevőszéknek az önkormányzati ellenőrzési rendszer továbbfejlesztésére vonatkozó javaslatára sem. Ezzel csak azt akartam bizonyítani, hogy az Állami Számvevőszék nemcsak hagyományos értelemben vett ellenőrzési feladatot végez, hanem az elmúlt években a törvény által feljogosított egyéb feladatai is vannak, illetve a hitelellenjegyzésre vonatkozóan azt emeltem ki, hogy lennének.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

És akkor jön az örök téma, ez pedig arról szól, hogyan hasznosulnak az Állami Számvevőszék jelentései, javaslatai. Örülök annak, hogy a kormány jelen lévő képviselője, az államtitkár úr azt mondta, hogy igazából az Állami Számvevőszék jelentése, munkája tükre a központi igazgatás munkájának. Ő nem azt a szót használta, hogy a kormány munkájának, ha megengedi, én azt a szót használom: igen, az Állami Számvevőszék a jelentéseivel, illetve az éves összegzésével a kormány munkája elé tükröt tart.

Nem értek egyet Herényi Károly képviselő úrral, aki az Országgyűlést ostorozta, hogy az Országgyűlés nem végzi el az ellenőrzési tevékenységét. Véleményem szerint ez nem így van. Itt alapvetően a hatalom gyakorlóit, a hatalmat végrehajtó szervezeteket kell számon kérni, és az országgyűlési munkának, a képviselői munkának a különféle formái, a bizottságokban végzett munka és az Országgyűlés plenáris ülésén végzett munka éppen ezt szolgálja, és sok esetben természetes dolog az, hogy ezt az Állami Számvevőszék jelentéseit figyelembe véve fogják végezni.

Megmondom őszintén, ha valakinek nincsen ideje, de mégis szeretne ezzel a kérdéssel foglalkozni, akkor azt javasolom, olvassa el az összegzést, ez mindössze három oldal, ez a negyedik, ötödik, hatodik oldalon található meg, ma többen idéztek belőle. Ha ezt valaki elolvassa, akkor azt hiszem, rádöbben arra, hogy Magyarország miért van ilyen helyzetben társadalompolitikai szempontból, miért van ilyen helyzetben belpolitikai szempontból, miért van ilyen helyzetben gazdasági, költségvetési szempontból, és egyáltalán ez az ország miért van ilyen állapotban. Ez a három oldal, tisztelt képviselőtársaim, mindent tartalmaz.

Meg kell jegyeznem: az Állami Számvevőszék, ahogyan mondtam, a magas szakmai színvonal mellett nagyon udvariasan, úriember módjára fogalmaz a jelentéseiben, de azért azt is látni és tudni kell, hogy aki tud olvasni, az a sorok mögött tudja, mi lenne az a feladat, amit a kormánynak, az államnak - hozzáteszem, valóban az Országgyűlésnek, az Országgyűlés többségének, adott esetben kétharmados többségének is - el kellene végeznie.

Nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni, de az mégiscsak megdöbbentő megállapítás, hogy az Állami Számvevőszék valóban évek óta beleütközik az állami feladatok meghatározatlanságába, hiszen hogyha az állam feladata nincs meghatározva, akkor senki másé sincsen, nyilvánvalóan az önkormányzatok és az egyéb szervezetek feladata sincs ezek szerint meghatározva, szabályozva Magyarországon. Azt kell mondanom, hogy az Állami Számvevőszéknek az a táblázata, ami - még egyszer hangsúlyozom - a harmadik oldalon található az újraelosztás és a jövedelemcentralizáció százalékos mértékének alakulásáról, ez mindent elmond az MSZP-SZDSZ-kormány elmúlt hétévi tevékenységéről. Az újraelosztás tekintetében nem tudott előrelépni a kormányzat, és a jövedelemcentralizáció mértéke is magasabb, mint amikor 2002-ben megszerezte a kormányrudat.

Uraim, tudom, ezek tények. Az Állami Számvevőszék megjelöli, honnan veszi az adatait. Itt most nem egy-két év tendenciáit látjuk magunk előtt, hanem hét év eredményeit. Hét év alatt nem sikerült elérnie a jelenlegi kormányzatnak Magyarországon az állandóan emlegetett újraelosztáshoz a költségvetési főszám GDP-arányos mértékének a csökkentését, azaz hogy ne az állam legyen az elosztásban a főszereplő. Ebben nem sikerült semmit előrelépni. Ennek a következménye az, hogy nyilvánvalóan az adóbeszedésben a jövedelmek központosításában, a jövedelemcentralizációban sem sikerült előrelépni. Ez az egy táblázat teljes egészében tükrözi a kormányzat tevékenységét és munkáját.

Ne csodálkozzunk, hogy azután a következő megállapítások is teljes mértékben ehhez kötődnek. A központi közigazgatásra vonatkozóan nem sikerült az elvi alapok tisztázása, a szükséges döntések hiányában nem valósult meg a feladatokhoz és az ellátásokhoz szükséges források összehangolása, de nincs stratégiai tervezés, stratégiai alkotás, és annak nincs előzetes és utólagos hatásvizsgálata sem. Nincsenek meghatározva a szabályozási, szervezési keretek, nem sikerült a kisebb, hatékonyabb állam megteremtésére irányuló kormányzati célrendszert megvalósítani. A nagy központi ellátórendszerek tekintetében a legfontosabb strukturális és finanszírozási kérdésekben nem sikerült előrelépni. 2007-ben például a társadalombiztosítási kasszát 780 milliárd forinttal egészítette ki az állam, ez 2008-ban növekedett 835 milliárdra, ez a központi költségvetés hiányát növelte. Az oktatási szférában ugyan több ésszerűsítő és kiadáscsökkentő részintézkedésre került sor, de az általános tudásszinten nem sikerült javítani. Nem lettek jobbak a sajátos minőségi mutatók sem, és nem felel meg az oktatási rendszerünk a modern gazdaság igényeinek.

Azután folytathatnánk a sort: a foglalkoztatási színvonal sem tudott erősödni és növekedni, és ez nemcsak a gazdaság visszaeséséből adódik, hanem itt hosszabb távon leküzdendő strukturális és minőségi akadályai is vannak az előrelépésnek. Ma már szó volt az önkormányzati rendszer reformjáról, nem sikerült előrelépni ebben a kérdésben sem, de ugyanúgy szükség lenne egy nemzetgazdasági fejlesztéspolitikára. Az Állami Számvevőszék megjegyzi, hogy konszenzuson alapuló stratégiára van szükség, amelynek része kellene hogy legyen a nemzetgazdasági tervezési rendszer, a reálfejlesztés és a pénzügyi tervezési rendszer. Ha ezt mind-mind sikerülne megvalósítani, akkor nemcsak egy korszerű, megbízható rendszert sikerülne kialakítani Magyarországon, hanem a bizalomteremtésben is nagyon komoly lépéseket tudna tenni az ország. Nagyon fontos lenne mindezek megvalósítása a közbizalom megerősítése érdekében.

(11.10)

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Folytathatnám a sort, talán a legtanulságosabb történet a 2009. évi költségvetés összeállításával kapcsolatos, ahol az Állami Számvevőszék előre felhívta a figyelmet, hogy problémák lesznek. Nem lett volna szükség a miniszterelnöknek a januári 100-200 milliárdos költségvetést érintő bejelentésére, hogy hiányzik ennyi összeg a költségvetésből, ha elolvasta volna az Állami Számvevőszék figyelmeztető jelentését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében szerettem volna rávilágítani arra, hogy az Állami Számvevőszék milyen előremutató gondolatokat hoz a jelentésében. Szeretném elmondani, hogy a Fidesz frakciója megköszöni az Állami Számvevőszék 2008. évi munkáját, a jelentést elfogadja, és az országgyűlési határozatot egységesen fogjuk megszavazni, és gratulálunk az elmúlt évi munkához.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most a normál szót kérő képviselőknek adom meg a szót, elsőként Horváth János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszék jelentését vizsgálva, vitatva hallottunk eleddig már érdekes adatokat, hasznos elemzést. Engedtessék meg, hogy ezt ne kíséreljem meg tovább folytatni, hanem inkább egy más oldalról járulnék hozzá ehhez az értékeléshez. Nevezetesen: a szakmai, módszertani fejlesztés témájáról mondanék egyet-mást. Ugyanis az Állami Számvevőszéknél - ahogy ebben konszenzus van az Országgyűlésben és általában az egész társadalomban, sőt mondhatnánk, határainkon kívül is - a munka minősége értékelődik. És miért? Azért, mert jól csinálja, és azért, mert hitelképesen teszi ezt. E tekintetben nem értük el az eget, mert hiszen még mindig kék; még följebb, tehát mód van, lehetőség van a munka, a teljesítmény további élesítésére, fejlesztésére. Ez a szakmai módszertan cím.

Hogyan is? Azzal kezdeném, hogy az Állami Számvevőszéknek az a nagy ereje, hogy számokkal dolgozik. Jelenségeket, folyamatokat számszerűsít, amit nem szükségképpen csinál a társadalom. Az embereknek van megfigyelése, véleménye, összehasonlítása, és annak alapján döntések születnek egyetértően vagy konfliktusos módon; normális, szokásos folyamat.

A számvitel mint mesterség - megkockáztatom, azt mondom: a számvitel mint tudomány - azért jelentős, mert olyan mérési lehetőségeket teremt meg és alkalmaz, amelyekkel a homályos részletek megvilágítását elősegíti, a viták, különösen az értelmetlen vagy szenvedélyes viták hűsítéséhez hozzájárul, tehát okosabban, bölcsebben jobb határozatokat lehet hozni. Ez áll természetesen, és ennek haszonélvezője lesz a törvényhozó, az Országgyűlés, de ugyanolyan mértékben, sőt talán néha fontosabbnak tartjuk, a kormánykodás, a kormányzás.

Ne legyen félreértés, nem beszélek a magánszféráról, a piaci szféráról, ott van egy ennél alkalmasabb és jobban bevált mechanizmus, a versenypiac és a mikroökonómiának és a menedzsmentnek az a módszere, hogy a költségek, az árrés, a verseny, a szabályozó és visszajelző mechanizmusok fényében a döntéshozó hogy teszi azt. A közigazgatásban, kormányzásban azért nehezebb a feladat, mert nincsenek automatikus visszajelző berendezések. Nevezetesen, ha a vásárló nem veszi meg a portékát, akkor ott marad a polcon, és legközelebb nem gyártja tovább a gyáros, mert ha tenné, akkor csődbe menne. A kormányzásban, a közigazgatásban sokkal tovább lehet hibákat elkövetni, mint a magánszférában. És ez történik is. Itt ebből a szempontból érték, ebből a szempontból jelentős, hogy az Állami Számvevőszékünk, ez az intézmény számokkal dolgozik, számszerűsíti a jelenségeket, ahol csak lehet. Persze, hogy egyszerű mérni, hány forint vagy hány kilogramm, vagy különböző bevált jelenséget vagy folyamatot. Azonban ezen túlmenően időnként összehasonlításokra is alkalmasak ezek a számok vagy számrendszerek, amelyeket azután modellezni és tovább élesíteni, fényesíteni szokás.

Az előttünk levő jelentésnek ehhez a vetületéhez adnék még néhány megjegyzést. Ahhoz, hogy a hatásfoka a kormányzásnak, még előtte a törvényhozásnak is - vagy párhuzamosan a törvényhozásnak - mennyire értékes, ehhez is a számok, a számok tudósai hozzájárulnak. Nem eshetünk abba a hibába - már az előbb is próbáltam utalni rá -, hogy a profitabilitás szemszögét vegyük kölcsön, mert akkor további sikamlós terepekre, területre tévednénk. Azt azonban, hogy a méltányosság kritériumát hogyan szemléli a társadalom, a törvényhozó, a kormányzás, ott a kincstári jellegű számvitel, számvevőség rendkívül fontos.

Köznyelven a társadalom ezt többnyire úgy ismeri, hogy újraelosztás. A kormányzat törvényhozó és adminisztratív, újraeloszt javakat, jövedelmet, értéket. Mert a munka folyamán az emberek jövedelemhez jutnak, azonban nem az az utolsó szó, nagyon egyszerű, szemmel látható, néha mellbevágóan: jön az adószedő, és annak a jövedelemnek egy részét elveszi, elviszi. Milyen célból? Általánosítani úgy szoktuk: azért, mert vannak javak és szolgáltatások, amelyeket az állam hatásosabban, jobban végez, mintha a magánszféra tenné. De nemcsak ez, hanem két nagy feladat van itt, a másik az, hogy méltányossági szempontokat tűz ki magának a kormányzás. Ennek megint a mérése rendkívül bonyolult, és ebből kifolyólag igen kontraverzális.

A mi Állami Számvevőszékünk e tekintetben hasznosnak bizonyult, időnként észrevesszük, magunkat figyelve, a törvényhozói munkákat vagy a választókerületeinkben választóinkkal való közlekedésben, hogy az ilyen összehasonlítások és mérések mintegy megnyugtatóan hatnak, mintegy stabilizálóan hatnak abban a bizony zord világban, amelyben élünk.

(11.20)

Az újraelosztás témájában javasolom az Állami Számvevőszéknek, javasolom elsősorban az Országgyűlésnek, hogy kívánjuk az Állami Számvevőszéktől, hogy ez az újraelosztási folyamat mérődjék, mérettessék olyan pontosan, amennyire csak lehet. Tetszenek hallani, azt mondom, amennyire csak lehet. Mert mi az a tökéletesség? Azért nehéz megfogalmazni, mert ebben jelentős mértékben ott van az értékítélet, kinek mi a preferenciája. Van, aki ilyen vagy olyan mesterségbeli tevékenységet preferál, vagy ilyen vagy olyan művészetet vagy oktatást, vagy mást. Mégis ezeknek az összehasonlításához olyan bázist, mátrixot, alapot szolgáltathat a számokkal működő Állami Számvevőszék, amelyik a munkánkat eredményesebbé teheti.

Ilyen gondolatokkal javasolom, tisztelt Országgyűlés, hogy használjuk, hasznosítsuk az Állami Számvevőszék jelentéseit, azt a 80-at vagy 100-at, vagy amennyi az esztendő során a kezünkbe kerül, mert az mintegy visszajelzés lesz az Állami Számvevőszéknek is, akik ezt a munkát végzik, hogy mi az, amit a használó - mi vagyunk a használók - valóban használ, és hol kívánunk, szeretnénk látni további fényesítést, megvilágítást, alaposabb rálátást.

Hozzáteszem még azt mintegy szimbolikus mondatként, hogy az Állami Számvevőszéknek ez a jelentése, ami a kezemben van, kezünkben van, itt feltartom, és amit korábbi esztendőkben is láttunk, én úgy látom, úgy nézem, mint egy aranybányát. Ugyanakkor hozzáteszem azt, hogy mi, az Országgyűlés és a társadalom és a kormányzás bizony-bizony a benne lévő értékeket, potenciálisan és valósággal benne lévő értékeket nem mindig hasznosítjuk. E tekintetben további lehetőségek vannak, és az Állami Számvevőszéket arra bátorítom, hogy a közgazdaság-tudománynak, egyéb mérési tudományoknak, beleértve a statisztikát, az eszközeit hasznosítsa, eddig is ez jól ment. A nemzetközi világban ez egy egészen tiszteletre méltó mesterség, tudomány, nálunk is ebből még többet hasznosíthatunk, és ez hozzájárul majd a nemzet társadalmi jobb önérzetéhez. Ezt az irányt javasolom.

Köszönöm, elnök úr. (Taps.)

ELNÖK: Most megadom a szót Teleki László képviselő úrnak, MSZP.

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Információim szerint még Pettkó András jött volna.

Két-három megállapítást szeretnék tenni az ÁSZ jelentéséhez, mégpedig azért, mert említés volt arról, hogy az emberi jogi bizottság is tárgyalta ezt a témakört, és két olyan kérdés is felvetődött, ami fontos számomra, és azt gondolom, mindenképpen a társadalom számára is.

Az egyik a kisebbségi önkormányzatok költségvetési hasznosulása, ami, azt gondolom, nagymértékben segítheti a romák integrációját, én most a 13 kisebbségből a romákról szeretnék jobban beszélni. Azért is, mert azok a megállapítások, amelyek az ÁSZ jelentésében megfogalmazódnak, és főleg az önkormányzati szerepköröket erősítik, ott azt gondolom, nagyon fontos lenne továbbgondolni azt, hogy a megállapítások hogy tudnának úgy érvényesülni, hogy a kisebbségi önkormányzatok finanszírozását, illetve finanszírozásának a hasznosulását sokkal jobban tudjuk behatárolni.

Itt költségvetés tervezéséről van szó, mind a települési önkormányzatok költségvetését, mind a kisebbségi önkormányzatok költségvetését illetően. Azért is mondom ezt, mert ha csak a működésre próbálunk meg orientálódni, az egy fontos terület, mert a kisebbségi önkormányzatok működési költségvetési támogatást kapnak az államtól, viszont a települési önkormányzatok, amikor készítik a költségvetésüket, akkor ezt az egy sort nézik, és kell hogy tekintsék a törvény szabályozása szerint. Azt gondolom, hogy a megállapításoknak tovább kellene talán nyúlnia, még ha nem is a hatáskörébe tartozik az ÁSZ-nak, mégpedig abban a témakörben, hogy én magam fontosnak tartanám, hogy azok az infrastrukturális források, amelyek megjelennek a települési önkormányzatoknál, azok a hasznosulásukat próbálják meg egy olyan irányba elvinni, hogy a település azon részeit is érje el ez a fejlesztés, amely területen roma lakosság található.

Ugye, az elmúlt időszakban is többször említést tettem, és minden fórumon megpróbálom azt hangoztatni, hogy a mai jelenségek - és nem szeretnék semmilyen politikai kérdést belekeverni ebbe a témakörbe - nagyon sokszor visszavetítik azt, hogy a településeken azok a források, amelyek fel vannak használva, nem egyenlő értékrendet biztosítanak az ott élőknek. Mégpedig azért, mert azokra a településrészekre, ahol az alapvető infrastrukturális feltételek sincsenek biztosítva, oda továbbra sem terveznek költségvetést, és nem próbálnak meg biztosítani költségvetési forrásokat. Ezért azt gondolom, hogy nagyon sok esetben az Állami Számvevőszéknek talán joga is lenne, kötelessége is lenne, de mindenképpen észrevételezni kellene, hogy ezeket kellene kezelni. Még egyszer mondom, én nagyon jól tudom, hogy nem teljes mértékben tartozik a hatásköréhez, de mindenképpen fontosnak tartanám, hogy egy ilyen intézmény, amely közmegelégedéssel teszi a dolgát, jó lenne, ha az ilyen jelzéseit, mondjuk, a települési önkormányzatok felé eljuttatná, és a költségvetési tervezésnél ezt talán figyelembe tudnák venni az önkormányzatok.

Nem tartható fönn továbbá az, hogy az önkormányzatok nagyon sok esetben azokból a forrásokból, amelyeket erre a célra, tehát a település működtetésére hasznosítanak, nem szánnak további forrásokat azokra a településrészekre, amelyekről beszéltem. Itt az úthálózat kezelésére, járdák kialakítására, közvilágítások hiányára szeretném felhívni a figyelmet, és lehetne sorolni még a településrészeken található problémákat. Tehát ezért azt gondolom, hogy a költségvetés tervezésénél és a hatékony pénzügyi felhasználásnál mindenképpen nagyon fontosnak tartom, hogy akár az Állami Számvevőszék is foglalkozzon ezzel a kérdéssel, mert ez a roma integrációt mindenképpen fel tudná gyorsítani, és közpénzekről van szó, ezt mindenképpen fontosnak tartom.

A másik nagyon sarkalatos kérdés, a tavalyi évben megjelent egy tanulmány az Állami Számvevőszék jelentésében. Ez a tanulmány az elmúlt tíz évet próbálta meg behatárolni, hogy hogyan hasznosultak a romákra szánt integrációs források. Azt gondolom, hogy ez a tanulmány nagyon fontos a magyarországi cigányság életében, de azt gondolom, hogy a kormányzati szerepkörben lévőknek is fontos lehet, mégpedig azért, mert lehet látni és érzékelni, hogy milyen hiányosságok voltak az elmúlt tíz évben, és milyen hiányosságokat kell leküzdeni annak érdekében, hogy sokkal jobban átláthatóbbá tegyük azokat a közpénzügyi forrásokat, amelyek a romákra szánt integrációs forrásokat jelentik.

Ez a tanulmány többek közt kitér arra, hogy nem minden esetben a romák hasznára szolgáltak azok a források, amelyeket kaptak, és amelyeket egyébként rájuk szántak, hanem nagyon sok esetben teljesen más célt és célirányt vett e források felhasználása. Ezért tehát nagyon fontos megjegyeznem azt, hogy ha a következő éveket, évtizedeket nézzük, akkor mindenképpen jó lenne, és célszerű lenne ebben a kérdésben új politikai mezsgyét vágni, mégpedig azért, mert azt gondolom, hogy itt fontos lenne akár újra átgondolni, hogy az önkéntes regisztráció kérdése ebben a kérdéskörben aktuális-e avagy nem. Mert ugye, akár az Állami Számvevőszék, akár pedig a kormány, akár pedig bármelyik másik parlamenti párt, illetve intézmények - itt főleg elsősorban a foglalkoztatási intézményekre gondolok - nagyon nehezen tudnak eligazodni a sorokban, hogy ki a roma, ki a nem roma, és hogy tud igazán eljutni a forrás azokhoz, akiknek szánták azokat a bizonyos forrásokat, és nagyon nehéz megakadályozni, illetve elérni azt, hogy azok a roma források, még akkor is, ha célzottak, valóban célt tudjanak érni.

(11.30)

Ezért tehát azt gondolom, mindenkinek van abban dolga, hogy azt a tanulmányt kellő súllyal és kellő mértékben próbálja meg értékelni és megnézni, hogy milyen szerepköröket lehet bevinni saját munkaterületén, hogy el tudjuk érni azt, hogy az integráció hasznosulása valóban elérje ebben az esetben, még egyszer mondom, a cigány kisebbségi önkormányzatokat és a cigány lakosságot, mert ha ezt nem tudjuk előtérbe helyezni politikai és szakmai szempontok alapján, akkor újra meg újra felvetődik az, hogy valóban hasznosulnak-e azok a romákra szánt források, amelyeket megjelentetnek akár az állami költségvetésben, akár pedig európai uniós forrásokból.

Ezért tehát, mivel elég nagy források lesznek szánva a következő időszakokban a romák integrációjára, én nagyon fontosnak tartanám azt, hogy az európai uniós forrásoknál is figyelembe kellene venni, hogy célzottan - és a "célzott" szót aláhúznám - hogyan tud eljutni valóban a roma lakossághoz, és ezért azt gondolom, hogy ezt a tanulmányt mindenképpen tovább kell elemezni, hogy oda jusson el, ahova szántuk ezeket a forrásokat.

Tehát ezért azt gondolom, hogy nagyon fontos a pénzügyi források súlyozása. Nagyon fontos, hogy a célzottságát úgy próbáljuk meg behatárolni, hogy valóban oda érjen el, ahova el kell juttatni ezeket a forrásokat. Végül, de nem utolsósorban a költségvetési koncepciókat, akár kormányzati, akár pedig önkormányzati költségvetéseket csak úgy tudom én a magam értékrendje szerint jól és kellőképpen elfogadni, amennyiben az az integráció, az esélyegyenlőség szempontjait figyelembe veszi.

Azt gondolom, hogy ha a következő évek és évtizedek jellemző költségvetési koncepcióját nézzük, akkor nem kerülhető meg, hogy az esélyegyenlőségre, a diszkrimináció visszaszorítására sokkal nagyobb forrásokat biztosítsunk, és nem is a források nagyságát, hanem az irányát kellene behatárolni. Nem tévedés, amikor azt mondtam, hogy "évtizedek", mert azt gondolom, hogy az évek azt bizonyították be, hogy minden egyes évtizedben a romaügy egyébként nagyon fontos szelete volt a magyar társadalomnak, a magyar politikai elitnek, végül mégis érezzük viszont, hogy nap mint nap szembetalálkozunk azzal a kérdéssel, hogy nem történt semmi ezen a területen, hogy nem tudtunk előbbre jutni, és megint ott vannak a romák, ahol voltak, a cigánytelepeken, a cigánytelepek szélén élnek, és nem tudnak beintegrálódni az adott településekbe.

Tehát ezért azt gondolom, hogy igenis, akár az Állami Számvevőszéknek, akár a mindenkori kormánynak, a parlamenti pártoknak oda kell arra hatniuk, hogy azokat a forrásokat, amelyek ebben a témakörben vagy éppen más témakörben rendelkezésre állnak, hogyan használjuk fel. Ezért tehát a költségvetési koncepció rövid, közép- és hosszú távon mindenképpen befolyásolhatja a romák integrációjára szánt források hasznosulását.

Végezetül annyit szeretnék mondani, hogy az emberi jogi bizottság tagjaként jómagam is részt vettem természetesen a vitán és a beszámoló előkészítésénél. Én magam ott is elmondtam ugyanezeket, és magam is továbbra is támogatom az ÁSZ-nak azt a munkáját, amely fontos jelzéseket ad a társadalom minden rétegének, így a magyarországi romáknak is, mert látom azt a hozzáértést és azt az ügykezelés iránti lojalitást, amivel a célt szeretnék elérni, mégpedig azt, hogy Magyarország összköltségvetése úgy hasznosuljon, hogy Magyarországon belül a fejlődés láthatóvá váljon. Ebbe beletartoznak természetesen a romák is, ezért mentem ilyen hangnemben mondani azt az Állami Számvevőszék elnökének és munkatársainak jelen pillanatban, hogy fontosnak tartanám a továbblépést annak a tanulmánynak a kezelésében, amit láthatunk, mert akkor igazi eredményeket tudunk elérni.

Én látom azt az ambíciót, amit önök meg fognak tenni annak érdekében, hogy a magyarországi romák láthatóan tudjanak integrálódni ebbe az országba, mert fontos, hogy a szakemberek, az értelmiségi rétegek is odafigyeljenek arra, hogy Magyarországon mi történik a romákkal, mert a parlamentben tegnap is és ma is már napirend előtt volt róla szó, hogy fontos terület ez a kérdés.

Ezért én a magam részéről támogatni fogom azt a határozatot, amit láthatunk magunk előtt, és támogatni fogom abban az ÁSZ-t, hogy bármely romaügyet érintő kérdéskörökben segítséget kívánnak kérni, én, amit tudok, a magam részéről nagyon szívesen biztosítani fogom.

Köszönöm szépen tisztelt figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, független.

PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt állami számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban az Állami Számvevőszék jelentése kapcsán az általános civil finanszírozási kérdésekhez szeretnék hozzászólni néhány perc erejéig.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint már a bizottsági beszámolóban is említettem, a bizottságon belül is nagyon nagy vitát váltott ki a www.kozpenzpalyazat.gov.hu nevű honlap. Ennek a honlapnak a történetéről azt kell tudni, hogy mintegy két évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenc, akkori miniszterelnök, amikor egy őszi napon felébredt az ágyából, akkor úgy döntött, hogy a közpénzeket átláthatóvá kell tenni.

Azt gondolom, hogy nagyon helyes volt a miniszterelnök úrnak ez a bejelentése, amit egy hétpontos csomag kapcsán jelentett be, és ennek a csomagnak az egyik pontja volt ennek a honlapnak a létrehozása. Ellenben, ha megnézzük ennek a honlapnak a közel másfél éves történetét és történelmét, akkor az látjuk, hogy ez a honlap jelen pillanatban sem működik törvényesen, a hatályos jogszabályoknak megfelelően, és ezt mondanám a teremben tartózkodó államtitkár úrnak is, hogy tudom, hogy van a honlap kapcsán egyeztetés, tudom, hogy a honlapot át fogják alakítani, de kérdezem azt, hogy Magyarországon miért kell mindig mindent másodikra meg harmadikra megcsinálni.

Mert tulajdonképpen mi is lett volna ennek a honlapnak az alapvető célja, amiért ez a honlap létrejött? Mi, akkori MDF-frakció meg is szavaztuk ennek a honlapnak a létrejöttét, de csak azért szavaztuk meg, mert egy nagyon fontos módosító javaslat bekerült, amin én magam fogalmaztam és szövegeztem meg, mégpedig az, hogy ennek a honlapnak egy keresőrendszerrel együtt kell működnie.

Miért kell keresőrendszerrel működni? Mert az Állami Számvevőszék minden évben, amikor a jelentését készíti, akkor azt mondja, hogy Magyarországon nagyon nehéz nyomon követni azokat a pénzeket, amelyek a civil szervezetekhez mennek. Itt szeretném hangsúlyozni, Magyarországon azon civil szervezeteknek és alapítványoknak, mondjuk így, társadalmi szervezeteknek, akik becsületesen pályáznak, akik becsületesen elszámolnak a támogatási összegekkel, nincs semmi félnivalójuk. Azoknak a szervezeteknek viszont akár ennek a honlapnak a működésétől is van félnivalójuk, akik manipulálnak, akik nem tisztességesen készítik el az elszámolásaikat, ezen szervezeteknek van félnivalójuk.

Nos, ez a honlap, amennyiben jól működne, akkor azért volna rá nagyon nagy szükség, mert Magyarországon bármely szervezet, ha bead egy önkormányzathoz, akár megyei önkormányzathoz, akár helyi önkormányzathoz, akár minisztériumhoz pályázatot, annak érdekében, hogy akár programról, akár működési támogatásról beszéljünk, akkor az illetékes szerv beütné ennek a társadalmi szervezetnek a nevét erre a honlapra, ez a honlap kiadná azt, hogy ez a szervezet milyen támogatási összegeket kapott, milyen programokra pályázott, egyáltalán közhasznú-e, nem közhasznú-e - egy csomó olyan dolgot erről a honlapról a XXI. század technikájával le lehetne hívni, ha így működne a honlap -, és abban a pillanatban már sokkal több információja lenne a pályázatot elbírálónak is arról a civil szervezetről, arról a társadalmi szervezetről vagy alapítványról, amelyik pályázik.

Sajnos ez a honlap nem jól működik. Arról nem beszélek, hogy például a decemberben megalkotott rendelet alapján egy másik minisztériumhoz tartozik, és a honlap gazdái arra nem voltak képesek, hogy a minisztérium nevét átírják. Ez informatikailag körülbelül nulla feladat, más szempontból pedig egy tíz másodperces feladat lenne.

Na mindegy, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy ennek a honlapnak a működésére, és arra, hogy a közpénzek, a civil szervezetek támogatási rendszere a civil szférában is átlátható legyen, erre nagyon nagy szükség volna. Én a magam részéről az Állami Számvevőszék ez irányú vizsgálódását nagy örömmel fogadtam.

Ha már itt tartunk, én azért még feldobnék itt a parlamenti ülésteremben néhány olyan témát, ami ugyanehhez a civil szférához tartozik. Miért nem tudjuk Magyarországon megoldani azt, hogy a nem működő civil szervezeteket és alapítványokat meg lehessen szüntetni? Magyarországon ahhoz, hogy megszüntessenek egy alapítványt, az alapítóknak ki kell mondaniuk azt, hogy nem kívánják tovább üzemeltetni az alapítványt. Nagyon sok olyan alapítvány és egyesület van Magyarországon, amely a rendszerváltoztatás óta jött létre az elmúlt huszonvalahány évben, már egyáltalán nem működik, csak statisztikailag van fent.

(11.40)

Ha valaki megnézi, statisztikailag 76 423 - nem tudom pontosan a mai számot - ilyen bejegyzett szervezet van. Ennek az egyharmada, körülbelül 25 ezer nagyon jól működik, pályázik - ez például az NCA-pályázatokból nagyon jól nyomon követhető és nagyon jól látható -, a másik egyharmada, azaz 25 ezer épphogy csak működik, és van egy harmadik több mint 25-26 ezer, ami már egyáltalán nem működik. Miért nem tud itt a parlamenti többség végre ebben a kérdésben is tabula rasát csinálni? Hiszen amikor az Állami Számvevőszék vizsgálódik, vagy az APEH vizsgálódik, vagy bárki már vizsgálódik, akkor egyáltalán nem mindegy az, hogy milyen számból indulunk ki, abból a számból indulunk-e ki, hogy mondjuk, egy ilyen egyszerű tabula rasa után Magyarországon maradna 56 ezer papíron bejegyzett szervezet, vagy a 76 ezres számot figyeljük akkor, amikor különböző statisztikákat készítünk.

A másik ugyanilyen, szerintem neuralgikus pontja a civil szervezeteknek az, hogy nagyon sok esetben az állam vagy a különfajta alapok nem utalják le a civil szervezeteknek a támogatási összeget csak 1-2-3 vagy jó néhány hónapos kérdéssel. Itt is én azt mondom: miért nem fizet az állam akkor kamatot a civil szervezetek számára a több hónapos csúszása kapcsán? Miért van az, hogy például a tegnapi nap is érkezett hozzám egy levél egy civil szervezettől, hogy ők nyertek egy támogatási összeget, és ezt a támogatási összeget tulajdonképpen aznap, amikor átutalták, kellett volna nekik elkölteniük? Egy nap alatt azt a több százezer vagy ebben a történetes esetben több millió forintot. Persze, más forrásokból előfinanszírozták ezek a civil szervezetek ezt a pályázatot, el tudnak számolni, de azért ha megnéznénk, ez nem normális. Ha alá van írva egy szerződés, annak a szerződésnek van egy pontja, hogy egy program mikor kezdődik, mikor fejeződik be. Az volna normális, ha a program megkezdéséig megérkezne a támogatási összeg.

Ehhez kapcsolódik az a nagyon régóta felvetett javaslat, hogy hála istennek, Magyarországon már vannak olyan civil szervezetek, amelyek nyernek például európai uniós támogatásokat, és ezen civil szervezeteknek igenis szükségük lenne egy kvázi civil banknak a létrehozására. Természetesen nem egy újabb bankot szeretnék én létrehozni, hanem azt szeretném, ha azok a civil szervezetek, amelyek elnyernek az Európai Uniótól 500 ezer vagy 1 millió, 2 millió, 3 millió forintos támogatást - utófinanszírozásról van szó -, sok esetben nem tudják a programot megvalósítani, hiába nyerték meg a pályázatot, mert ezek a civil szervezetek nem hitelképesek. Megint mi történik? Más pályázati forrásokból kell elvonni időlegesen az összegeket annak érdekében, hogy a megnyert pályázatot tudják üzemeltetni.

Én azt gondolom, ugyanilyen fontos volna végre a jogalkotási törvény kapcsán is lépni, hiszen a XXI. században vagyunk. A XXI. században szerintem például a civil szervezetek számára már nemcsak azt kell megadni, amit a jogalkotási törvény jelen pillanatban biztosít, hanem az kellene, ami például Észtországban van. Van egy internetes honlap, ennek az internetes honlapnak a közösségére, akik beregisztrálnak névvel, vállalják, hogy kicsodák ők, saját maguk fölrakhatnak újabb törvényjavaslatokat. A törvényjavaslatról 30 napon keresztül az internetes közösség - több tízezer emberről van szó - vitatkozik, a 30. napon van egy szavazás, és abban a pillanatban, amikor megtörténik a szavazás, és az internetes közösség többsége azt érdemesnek találja, akkor az a törvényjavaslat bekerül az országgyűlés illetékes bizottságához.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszék jelentésén belül, ha valaki megvizsgálja a civil szervezetekre vonatkozó fejezetet, akkor egyértelműen azt tudja megállapítani, hogy az általam elmondott változtatásokra, reformokra azért is szükség volna, hogy az Állami Számvevőszék jelentése a következő évben vagy a következő években egyre kevesebb észrevételt, egyre kevesebb kritikát kapjon a civil szervezetek tekintetében.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: A monitoron több jelentkező nevét nem látom, így megkérdezem, hogy részt kíván-e még valaki venni az általános vitában. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt továbbra sem látok, így megkérdezem Kovács Árpád elnök urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Kovács Árpád: Csak pár mondatot mondanék.) Jelzi, hogy igen. Elnök urat illeti a szó.

DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt megköszönöm a vitát és az ajánlásokat. Kollégáimmal együtt azokat a konkrétumokat, amelyeket a vizsgálati feladatok irányultságát tekintve képviselő úr a cigányság, a cigány kisebbségi önkormányzatok vonatkozásában, vagy akár Pettkó képviselő úr a civil szféra támogatásával kapcsolatban elmondott, figyelembe fogjuk venni.

Én egy kérdésre szeretnék egy kicsit hosszabban reagálni, pár mondat erejéig, amiről Horváth János képviselő úr beszélt, hiszen ezek olyan elosztáspolitikai, közpolitikai kérdéseket érintenek, amikben az Állami Számvevőszéknek meghatározott tapasztalatai vannak. Szeretném mondani azt - nem kívánok ebben vitatkozni hosszasan, de tény -, hogy ezek az újraelosztási arányok, a költségvetés centralizációs rátája nem pénzügyi, öncélú okokból alakul így, hanem azért, mert körülbelül ezen az újraelosztási szinten tudtuk eddig megfinanszírozni azokat az állami feladatokat, amelyeket a magyar költségvetés vállalt vagy vállalnia kellett, és ezt az újraelosztási rátát addig a pillanatilag, ameddig ezeket a feladatokat át nem gondoljuk - és itt van a képviselő úrnak igaza -, érdemében nem tudjuk megváltoztatni.

Az Állami Számvevőszék nem azért tartja fontosnak, hogy ezeket a feladatokat újragondoljuk, hogy finanszírozástechnikailag egyszerűbb legyen, hanem azért, mert úgy gondolja, hogy a finanszírozás egy követelmény, és az államháztartásnak az a feladata, hogy a reálgazdaságban az állampolgároknak feltételt teremtsen. Ez a feltételteremtés törvényekben, az alkotmányban rögzített, ezeknek a megváltoztatása csak az Országgyűlés hatáskörében valósítható meg, mint ahogy közpolitikailag a politikai szféra tudja a lakosságon, az embereken, a vállalkozókon a változásokat keresztülvinni.

A korábbi években az Állami Számvevőszék sorozatosan azt kifogásolta és azt jelezte, hogy nem készültek el azok a különböző hatástanulmányok, számítások, amelyek különböző szociálpolitikai, állami, közigazgatási és más intézkedésekhez kapcsolódtak. A válság körülményei között sem feledkezhetünk el arról - és nagyon örülök annak, hogy a képviselő urak erre figyelmeztettek bennünket -, hogy a válság körülményei között kényszerűen vagy szűkítően hozott lépéseknek is el kell készíteni a társadalmi-gazdasági hatástanulmányait, tudatában kell lennünk annak, hogy milyen lépéseknek milyen következményei vannak. Fordítva sem követhető el az a hiba, hogy nem tudjuk, hogy azok a lépések, amelyeknek a távlati célrendszerében esetleg egyezség van, megvalósításuk különböző szakaszaiban mit hoznak.

Gondolom, ezek a vizsgálati feladatok az Állami Számvevőszék munkájában jelen lesznek, megpróbáljuk ezeket a feladatokat - ahogy képviselő úr és mások is, a költségvetési bizottság nevében Boldvai képviselő úr nekünk ajánlotta - megoldani. Én őszinte tisztelettel köszönöm meg az Országgyűlésnek a jóindulatú figyelmét, a lehetőséget, hogy munkatársaimmal együtt itt lehettünk, és elmondhattuk azokat a benyomásainkat, amelyek a változtatáshoz szükségesek.

Egy mondatot szeretnék ehhez kapcsolni. A Magyar Köztársaságban működő állami szervezetrendszer fegyelme, gazdálkodási tevékenysége talán a mi erőfeszítéseink kapcsán is - legyen ez az Államkincstár, az adóhivatal, a vámhivatal, a megyei önkormányzatok, területi önkormányzatok szervezetrendszere - európai összehasonlításban sem dolgozik rosszul. Típusosak azok a hibák, egyenetlenségek, gazdálkodási problémák, amiket mi tapasztalunk, de hozzá kell tenni, hogy ahol szervezeti stabilitás van, ott egy idő után annak megvan a maga eredménye. Én ehhez a szervezeti stabilitáshoz szeretnék hozzájárulni, és megköszönni mindazt a dicséretet, amit az Állami Számvevőszék az elmúlt percekben, órákban kapott. Úgy gondolom, hogy egyetlen kérdéshez kapcsolódik a munkánk a kollégáim munkájának az értékén túl, hogy a Magyar Országgyűlés most már számomra is 12. éve ezt a nyugodt szervezeti stabilitást és kiegyensúlyozott építkezést biztosította. Ezért köszönet illeti önöket, s kívánok önöknek jó munkát.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps.)

(11.50)

ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem a költségvetési bizottság előadóját, Boldvai képviselő urat, hogy kíván-e szólni. (Boldvai László jelzésére:) Jelzi, hogy nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor. A következő ülésünkön a határozati javaslat elfogadásáról döntünk, s az együttes általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/9397. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/9397/1. számon megkapták és megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Hónig Péter közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Miniszter urat illeti a szó.