Felszólalás adatai

DR. LOTZ KÁROLY az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! A kémiai biztonság szilárd alapokra helyezése, egységes szabályozása Magyarországon rendkívül időszerű feladat, ahogy itt ma már többször hallottuk. A jelenlegi szabályozás, mint ismert, túlméretezett, nehezen áttekinthető, erősen széttagolt, ezért alacsony hatékonyságú.

A kémiai biztonságról szóló törvény megalkotását egyaránt indokolja minden magyar állampolgár joga egészsége megóvása érdekében, az alkotmány szavatolta jogos igénye, az országnak az OECD-vel, vagyis a gazdasági és fejlesztési együttműködési világszervezettel szemben vállalt kötelezettségünk, valamint a már említett európai uniós csatlakozás előkészítésének keretében szükséges jogharmonizáció. Az indokok sorában feltétlenül említést érdemel a vegyiparnak a magyar gazdaságban betöltött szerepe; a teljes ipari termelés mintegy egyötöde jut erre az ágazatra. Az általa előállított anyagokat és készítményeket a legkülönbözőbb ipari és mezőgazdasági célokra, illetve a mindennapi élet számos területén használják fel.

Tisztelt Ház! Az Egészségügyi Világszervezet szerint ma mintegy 10 millióra tehető azoknak a vegyi anyagoknak és készítményeknek a száma, amelyek lehetséges veszélyforrást jelentenek a környezet- és egészségkárosító, illetve baleseteket okozó kockázatok sorában. Szakértői vélemények szerint naponta mintegy száz vegyi anyag és készítmény veszélyezteti a lakosság egészségét, illetve környezetét. Különösen nagy kockázatot jelentenek a daganatos megbetegedéseket okozó, az úgynevezett rákkeltő anyagok, mint például a mezőgazdaságban az arzén, a kőolajiparban a kátrány, a gumiiparban a benzol. Egyes területeken még mindig felhasználnak az örökítő anyag károsításával vádolt hatóanyagokat, ezek az úgynevezett mutagén vegyületek - ez nagyon fontos, a Környezetvédelmi Minisztérium külön foglalkozik ezzel a résszel -, amelyek 50-90 százaléka hozható kapcsolatba a rosszindulatú daganatos betegségekkel. Igen szomorú tényként regisztrálható, hogy sokszor - részben pénzhiány miatt, de gyakran a helytelen szemlélet, a rossz beidegződés következtében - éppen az egészségügyi intézményekben szegik meg az egészségvédelmi biztonsági előírásokat.

Az 1996-ban megkezdett munka folytatását, a mielőbbi legmagasabb szintű jogi szabályozás szükségességét számos nemzetközi és több hazai példa támasztja alá. Külföldön körültekintve is, csupán az utóbbi időszak hírei között tallózva talán elegendő megemlíteni a bangladesi több száz tonnás DDT-szennyeződést, a Japánhoz tartozó Tesimán fellelt körülbelül 500 ezer tonna veszélyes hulladékot, a kanadai Hamiltonban kiütött tüzet, ahol a levegőbe a jelentős tömegű PVC-t tartalmazó hulladékból a megengedett határérték 66-68-szorosának megfelelő mennyiségű mérgező dioxin szabadult fel. A korábbi vegyi eredetű katasztrófák sorát is figyelembe véve nem előzmények nélküli tehát az 1992-ben Rio de Janeiróban tartott világkonferencia kereteiben többek között a kémiai biztonság továbbfejlesztésére aláírt Agenda-21, illetve az annak megvalósítására Stockholmban megalakult Kémiai Biztonság Kormányközi Fóruma.

A magyar példák hosszú sorából csupán a vízszennyezések közül kiragadható például a Chinoin nagytétényi részlegéből a Dunába került emlékezetes vegyszerszennyezés, a felszíni vizekbe ismételten bejutott szivárgó olaj, pakura, illetve a vízi járművek üzemanyaga. A hazai viszonyokat egyébként jól jellemzi a törvényjavaslat általános indoklásának erre vonatkozó része. A magam részéről ebből csak egyetlen adatot szeretnék visszaidézni, nevezetesen azt, hogy a jelenlegi szabályozás szerint kötelező vegyianyag-minősítési eljárásnak - itt mintegy 40-60 ezer esetről van szó - a gyártók és a forgalmazók még 2 - ismétlem: kettő! - százaléka sem tett eleget.

A különböző, a felsoroltaknál sajnos sokkal nagyobb kört kitevő példákat és gyakorlatot elemezve megállapítható, hogy a társadalom és a gazdaság számára a komplex módon értelmezett környezetbiztonság - tehát nemcsak kémiai biztonság, hanem inkább környezetbiztonság - megteremtését kellene célként kitűzni. Ez a nélkülözhetetlen komplex látásmód egységes szempontok alapján, azonos logikai és szerkezeti felépítésben lenne képes rendszerezni a biztonsági elvárások összeállításához szükséges alapelveket, eljárásokat, követelményeket. Egyelőre azonban tudomásul kell venni ennek nehézségeit, idő- és munkaigényét. Nem véletlenül vette fel az OECD a prioritásprogramjába, illetve az Európai Unió a legújabb kutatási keretprogramjába az életminőség javítását, ezen belül a környezeti hatások, az élelmiszerek és az egészség közötti összefüggések vizsgálatát. Éppen a napokban kaptam levelet az OECD főtitkárától mint a jövő évi OECD-rapportőr az Európa Tanácsban, amelyben Johnston úr külön kéri felvenni az élelmiszer-biztonság, a food safety kérdését, ezen belül összefüggésben ezt a kémiai biztonsággal. Tehát az OECD már 2000-ben egy külön, speciális felhívást tesz közzé ezzel a témával kapcsolatban.

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a célkitűzései alapján az úgynevezett kerettörvények közé lenne sorolható. A feltételes módot itt nem véletlenül használtam. A 2. §-ban összefoglalt számos kivétel, illetve a hozzájuk fűzött részletes indoklás, azt hiszem, joggal kelt kételyeket a figyelmes olvasóban az iránt, hogy valóban nem sérült-e a törvényjavaslatnak az általános indoklásban hangsúlyozott ernyő jellege. Még a fogalommeghatározások gondos áttanulmányozása után is ember legyen a talpán, aki világosan látja, hogy az előterjesztő az átfedő értelemben is használt "anyag", "készítmény", "termék" fogalmán mikor mit ért.

Az előbbiekkel összefüggésben két kérdést tartok kiemelkedőnek. Az egyik a már említett egységes fogalomrendszer megteremtése, a különböző fogalmak általános jelleggel, minden vonatkozó jogszabályra kiterjedően mérlegelt és összehangolt meghatározása. Enélkül az európai uniós jogharmonizáció, az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás nem valósítható meg. A különböző jellegű és mértékű veszélyeket magukban rejtő anyagoknál a gyártók, forgalmazók és felhasználók, az engedélyezésben eljáró hatóságok, az esetleges jogvitákban döntést hozó bíróságok majdani jogértelmezése már a fogalmak tisztázása során is várhatóan nagymértékben el fog térni egymástól.

(11.00)

A törvényjavaslat nagyvonalú megoldása például olyan meghatározást ad a veszélyes anyag fogalmaként, amely szerint "veszélyes anyag valamennyi, a 3-5. §, illetőleg a törvény hatálybalépéséig irányadó jogszabályok alapján veszélyesként osztályozott anyag". Igen ám, de ma Magyarországon többféle besorolási elv, szabály érvényesül. Így például az 1993. évi XCIII. munkavédelmi törvény maga ad fogalmat, az 1996. évi XXXI. tűzvédelmi törvény a belügyminiszternek, az 1999. évi LXXIV. katasztrófavédelmi törvény 51. §-ának f) pontja a kormánynak, míg a tárgyi törvényjavaslat az egészségügyi miniszternek adja meg a felhatalmazást a fogalomalkotásra.

A másik említésre méltó probléma, hogy a törvényjavaslat a közreműködő személyek, az emberi vonatkozások, a hozzáértés jelentőségét sem kezeli kellő súllyal, Magyarországon pedig a vegyi anyagokkal kapcsolatos problémák az elmúlt években szinte minden egyes esetben a dolgozók ismereteinek hiányosságai miatt keletkeztek. Ezért a veszélyes anyagokkal összefüggő tevékenységek egyik legfontosabb kérdése az azokat kezelők, működtetők felkészültsége. Ezen a területen a törvényjavaslat szerint működtetendő tárcaközi bizottság által kidolgozandó módszertan valóban csak az első lépés lehet. Hasonlóképpen értékelendő, de inkább fogyasztóvédelmi törekvésnek minősíthető az oktatásnak a nemzeti alaptanterv keretébe való értelmes beillesztése. Ennek során lehet megoldani a vegyi anyagok és készítmények használatával összefüggő szokások és magatartásformák kialakítását, az általános műveltség részét alkotó nem szakmai ismeretek elsajátítását.

Tisztelt Ház! Egyes fontosabb részletekre röviden áttérve célszerű és hasznos elemként értékelhető, hogy a törvényjavaslat szerint a veszélyes tulajdonságok meghatározására nemzetközileg elismert vizsgálatokat kell végezni, a tevékenység megkezdése előtt az emberi egészséget és környezetet károsító kockázatokról becslés készítendő, és az azonos célra alkalmas anyagú készítmények közül a kevésbé veszélyes változatot kell választani; nem megengedett méretű kockázat esetében pedig egyes veszélyes anyagok, készítmények alkalmazása, az azokkal végzett tevékenységek korlátozhatók vagy akár betilthatók. Ezzel szemben megfontolandónak tartom a törvényjavaslatban, hogy elegendő-e miniszteri jogkörben meghatározott, egyes veszélyes anyagoknál pusztán nyilvántartani, regisztrálni és nyilvánosságra hozni a talajba, levegőbe, vizekbe kibocsátott károsanyag-mennyiséget, és nem kellene-e már itt meghatározott esetekben bizonyos szankciókat alkalmazni.

Külön felhívnám az államtitkár asszony figyelmét is a 20. § (6) bekezdésére, amely sokak szerint valóban keveset és szankciókat gyakorlatilag egyáltalában nem tartalmaz a károsanyag-mennyiséget illetően. Tudom, hogy itt felvetődnek nagyon súlyos szakmai és pénzügyi kérdések is, mint a környezetterhelési díj és sok minden egyéb probléma, mégis azt hiszem, hogy ezt a 20. §-t mindenképpen érdemes lenne még egyszer meggondolni. Másrészt a hazai és nemzetközi szakmai információgyűjtés, illetve -csere, valamint a kölcsönös tájékoztatás fontos, megelőző, figyelemkeltő vagy döntés-előkészítő eszköz. Ugyanakkor emellett megválaszolandó kérdés, hogy az Országos Közegészségügyi Központ Kémiai Biztonsági Intézete, az OKK-OKBI keretében létrejövő információs központ például a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség útján miért nem vállalja a lakosság számára is a megfelelő információs és tájékoztató szolgáltatást.

Végül a kémiai biztonság megítélésem szerint olyan kiemelt fontosságú és kényes terület - itt kénytelen vagyok ismételni önmagamat -, ahol a pontos, világos, egyértelmű megfogalmazásoknak különösen nagy jelentősége van. Ebben a tekintetben a törvényjavaslatban meglehetősen sok bizonytalan, ezért mielőbb tisztázandó elem található. Ezek sorából csak példaszerűen említem a 2., 6., 14., 16., 17. és 21. §-okat, amelyekre vonatkozóan módosító javaslatokat már benyújtottam.

Tisztelt Ház! Összességében megállapítható, hogy a tárgyalt törvényjavaslat elfogadható kiinduló alapot jelent a valódi célként kitűzendő komplex környezeti biztonság megteremtéséért, ezért általános vitára alkalmasnak tartjuk. Ahhoz azonban, hogy a kémiai biztonságról szóló törvény e nagyszabású feladat megoldásához biztos és egyértelmű hátteret jelentsen, számos ponton szükség van a javasolt szöveg módosítására, kiegészítésére, pontosítására. Ehhez kíván az SZDSZ frakciója a már benyújtott és a vita lezárásáig további módosító javaslatokkal minden érintett számára elfogadható, de elsősorban a lakosság részére megfelelő biztonságot, élelmiszer-biztonságot nyújtó normaszöveg kialakításához hozzájárulni.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)