Készült: 2020.08.12.12:05:56 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 132 1998.06.30. 5:18  125-155

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt nem vitatja, hogy adott környezetben, adott keretek között a tandíjnak lehet pozitív szerepe. Érdemes azonban megvizsgálni, hogy mi történt a tandíj bevezetése óta eltelt időszakban, és ha ezeket az éveket megvizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk azt, hogy a tandíjtól várt pozitív hatások csak töredékesen jelentek meg az egyetemeken.

A hallgatók az egyetemeken, a főiskolákon nem váltak megrendelőkké, emiatt a tandíj nem járult hozzá a szükséges szemléletváltáshoz sem a hallgatók, sem a felsőfokú oktatási intézmények esetében. Adott körülmények között, mint mondtam, lehet a tandíjnak pozitív szerepe abban az esetben, ha az egyetem, főiskola elvégzése, a diploma megszerzése a fiatalok életesélyeit növeli. Ha

azonban megnézzük, hogy a tandíj bevezetése óta például a közalkalmazotti, köztisztviselői bérek milyen változáson mentek keresztül, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy mióta bevezettük a tandíjat, a fizetések igen jelentős mértéket - a tanári fizetések például 20 százalékot - veszítettek a reálértékükből. Négy-öt év tanulás után - tandíjfizetéssel kiegészítve - tulajdonképpen tragikomikusnak nevezhető az, amikor az orvosok, a pedagógusok, a köztisztviselők megkapják az első fizetésüket. Ez mindenképpen olyan helyzet, amit valamilyen módon oldani kell.

Az elmúlt évek folyamán nőttek a társadalmi különbségek, és ez is az oka annak, hogy a tandíjbevezetés hátrányai nagyobb mértékben erősödtek, mint ahogy ezt várni lehetett. A családok nem mindegyike tudja vállalni a gyermekei taníttatásának költségeit. Azt hiszem, egy-két évvel ezelőtt nem lehetett látni, hogy ezek a problémák ilyen súllyal fognak jelentkezni. Azt is tudjuk, ami a vitában elhangzott, hogy nem a tandíj jelenti a továbbtanulás egyetlen költségét.

De nem igaz most már az az állítás, amit Bokros Lajos úr megfogalmazott, hogy a tandíj egy-két doboz cigaretta árát jelenti évente, hiszen a tandíj 7000 forint, sőt, bizonyos esetekben akár 14 000 forintig is elmehet havonta. Ez pedig már komoly anyagi megterhelést jelenthet a családoknak.

Gyakori érv az is, hogy a tandíjakat, illetve a rendelkezésre álló forrásokat rászorultsági alapon szükséges az oktatásra fordítani. Ezzel kapcsolatosan az a probléma, hogy Magyarországon ma nem könnyű megállapítani azt, hogy ki a rászorult, és ki nem. A jövedelmek egyharmada, mint tudjuk, a láthatatlan szférában jelentkezik. Ez meglehetősen nagy problémát okoz, különösen az egyetemeknél, ahol nincs meg a megfelelő apparátus, amely ezeket a problémákat kellő módon megvizsg

álja. A Fidesz tervei szerint a jövőben az egyetemekhez elsősorban a tanulmányi alapon történő ösztöndíj-támogatás kell hogy kötődjön, és a szociális helyzet alapján osztott támogatásokba pedig a lakóhely szerinti önkormányzatokat be kell vonni, hiszen itt áll rendelkezésre valamilyen apparátus ennek felmérésére.

Az a) pont - mint ahogy megfogalmazza a javaslat - bizonyos feltételekhez köti a tandíjmentességet. Ez egy nagyon fontos javaslat, ugyanis nem célja a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak az, hogy a képzé

si időt megnyújtsa. Erre ez a tervezet megfelelő lehetőséget nyújt. Abban az esetben, ha nem a miniszteri rendeletben előírt keretek között teljesíti valaki a képzés követelményeit, a tandíjmentességtől elesik.

Tisztelt Ház! Egyetlen kérdést kell tisztázni. Azt, hogy ez a javaslat mennyibe fog kerülni az országnak. Becslések készültek erre, de teljesen pontos számot nem lehet mondani. Ez mintegy 2-3 milliárd forintot jelent az idei évben. Ez a szám nagyobb, mint ami az eddigiekben elhangzott. Ennek az oka

az, hogy nemcsak a nappali tagozatos képzésben részt vevő hallgatókra vonatkozóan kívánjuk ezt a javaslatot beterjeszteni, hanem ez a javaslat vonatkozik az esti, illetve levelező tagozaton első diplomájukat megszerző hallgatókra is. Pontosan azért, mert az a célcsoport, aki az első diplomáját ebben a képzési formában szerzi meg, az a célcsoport az, akit a Fidesz-Magyar Polgári Párt segíteni szeretne. Ezek a tanulók azok, akik szociális helyzetükből adódóan csak az esti, illetve levelező tagozatos képzést tudják vállalni.

Tisztelt Ház! Kérem a javaslat elfogadását. Köszönöm szépen a szót. (Taps a jobb oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 150 1998.06.30. 2:34  125-155

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Néhány felvetődő problémára szeretnék reagálni. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az első probléma, amit felvetettek, hogy szükséges-e törvénymódosítás, és ha igen, akkor miért. Ez az elképzelés hosszú távú

anyagi elkötelezettséget jelent, tehát nem elég, ha az idei évben a kormányzat a tartalékából ezt megoldja, hiszen nem lehet januártól visszafordítani ezt a döntést. Abban az esetben azonban, ha ez hosszú távú anyagi elkötelezettséget jelent, akkor szerencsés, ha ez nem egy kormányrendeletben születik meg, hanem a parlament hozza meg az erre vonatkozó döntést. Tehát mindenképpen szerencsésnek tartom, ha a parlament dönt ebben a kérdésben, hiszen ez a következő évben komoly költségvetési kihatásokat is magában hordoz.

Felvetődött az a kérdés is, hogy mi van az egyházi és magánintézmények esetében. A javaslat arra terjed ki, hogy az államilag finanszírozott felsőfokú képzésben részt vevő hallgatókra vonatkozik ez az előterjesztés. Értelemszerűen a magániskolákra, illetve az egyházi iskolákra is vonatkozik. Van azonban egy probléma, mégpedig az, hogy törvényben rögzített módon a magán- és egyházi felsőfokú oktatási intézmények eltérő módon is tandíjakat állapíthatnak meg. Ezt a problémát nyilvánvalóan csak tárg

yalások útján lehet rendezni az érintett intézményekkel. Nyilván a miniszter úrnak ezt meg kell majd tennie szeptemberig.

Teljesen egyetértek Jánosi György képviselőtársammal abban, hogy szerencsétlen ezt a problémát ilyen kiragadott módon kezelni, komplex megközelítésre van szükség. Azonban az idő sürget, a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak, illetve a koalíciós partnereinek mindenképpen feltett szándéka, hogy a tandíjmentességről szóló törvényt szeptember előtt életbe lépteti, és reményeink szerint a további l

épések a későbbiek folyamán fognak csatlakozni ehhez. Nagyon remélem, hogy az oktatási bizottságban együttműködve sikerül majd a további lépésekről egy konszenzusos javaslatot a tisztelt Országgyűlés elé tárnunk.

Köszönöm a szót. (Taps a jobb oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
4 102 1998.07.02. 3:25  91-113

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az MSZP képviselői kétféle javaslatot is elénk terjesztettek: egyszer azt mondták, hogy szabályozzuk törvényben a kiadásokat is ezzel a javaslattal kapcsolatosan; egyszer pedig az hangzott el, hogy elegendő lenne mindezt kormányrendeletben rendezni.

A kérdés az, hogy miért van szükség törvényre. A Fidesz álláspontja az, hogy mivel hosszú távú költségvetési kihatásokkal rendelkezik ez a döntés, nemcsak az idei évre, hanem a következő évre, sőt az azt követőre is - hiszen nem lehet, mondjuk, januártól újra visszavezetni a tandíjat -, ezért helyes, ha ebben a kérdésben a parlament foglal állást. A következő meg az azt követő években ennek költségvetési kihatása lesz. Ezért nem szerencsés ezt a kérdést kormányrendeletben rendezni, és én nagyon remélem, hogy a későbbiekben ez úgy fog megvalósulni, hogy minden olyan kérdésről, amely több milliárd forintos költségvetési kihatásokkal jár, úgy születik döntés, hogy a parlament dönt benne.

Miért nem tartjuk szükségesnek azt, hogy az idei évben a költségvetési törvényt is módosítsuk? Ennek az az oka, hogy könnyen lehet, hogy ebben az évben a kormány tartalékkeretéből ez a 2-3 milliárd forintos összeg előteremthető, és nem látjuk szükségét annak, hogy kötelezettséget vállaljunk most költségvetés módosítására vagy pótköltségvetésre. Tehát ezek az érvek szólnak amellett, hogy miért ebben a formában célszerű ezt tárgyalni. Ezért nem támogatjuk MSZP-s képviselőtársaink javaslatát. Azt gondoljuk, hogy ez helyes, ahogy van.

Balczó Zoltán képviselő úr indítványával kapcsolatban mondanám a következőket. A Fidesz képviselőcsoportja az ő javaslatát sem támogatja a következő miatt. Van a javaslatban egy logikai gondolatmenet. Nem vitatom, hogy az ő gondolatmenete is logikusan felépített, és lehetett érveket hozni mellette. De a mi gondolatmenetünk logikája az, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt, illetve a kormánykoalíciós pártok az első diploma megszerzését kívánják ingyenessé tenni. Így párhuzamos képzés esetén már nemcsak az első diploma megszerzéséről van szó, hanem további diploma megszerzéséről is, ez pedig ellentmond annak a logikának, melynek alapján ezt a törvényjavaslatot a kormánypártok beterjesztették.

Ellene szól az is, hogy azok a diákok, akik egy időben két képzésben is részt vesznek, akárhogy is nézzük, két helyen kötik le az erőforrásokat, két helyen foglalják az egyetemi státuszt, az egyetemi helyeket, és ebben az esetben, amikor az egyetemekre, főiskolákra jelentkezőknek csak mintegy felét tudjuk felvenni, nem biztos, hogy ezt még külön tandíjmentességgel célszerű támogatni. Abban az esetben természetesen, ha valaki ezt vállalja, akkor helyénvaló, hogy legyen lehetősége, de ezért azt gondoljuk, hogy a második diploma megszerzését ebben az esetben sem célszerű tandíjmentességgel honorálni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 81 1998.09.22. 2:24  80-88

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Nyáron a parlament - a Fidesz választási programjával összhangban - az államilag finanszírozott első diploma megszerzésére irányuló képzések esetén a tandíjat eltörölte. Döntött a parlament arról is, hogy a kieső tandíjbevételeket az egyetemeknek, főiskoláknak költségvetésből pótolja.

Most, a felsőoktatási tanév kezdetén gondolhatnánk azt is, hogy minden rendben van. Ez korántsincs így. Több hallgató, több volt tanítványom megkeresett és jelezte, hogy az egyetemeken, főiskolákon a beiratkozáshoz bizonyos szolgáltatási díjak befizetését, megfizetését kérik. Külön probléma, hogy ezek a szolgáltatási díjak gyakran magasabbak, mint azok a tandíjak, amelyeket a parlament a döntésével eltörölt.

Mondanék két példát. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán szakoktól függően 30 és 50 ezer forint körüli az az összeg, amelyet a hallgatóktól szolgáltatási díjként kérnek, a hajdúböszörményi Pedagógiai Főiskolán pedig félévenként 30 ezer forintot kérnek szolgáltatási díjként a hallgatótól.

Külön bonyolítja a helyzetet, hogy teljesen átláthatatlanná vált az államilag finanszírozott egyetemeken a költségtérítéses képzések helyzete, és az ezekben a költségtérítéses képzésekben részt vevő hallgatók maguk között a költségtérítéseket tandíjaknak nevezik, és nem értik teljesen pontosan azt, hogy rájuk a parlament döntése miért nem vonatkozik.

Tisztelt Miniszter Úr! Sok száz hallgató, sok száz család nem érti azt, hogy ha a parlament hozott egy döntést arról, hogy tandíjat márpedig nem kell fizetni az államilag finanszírozott képzések esetén, akkor miért kell több tízezer forintos képzési díjat befizetniük a beiratkozáskor. Kérdéseim a következők lennének:

 

 

(14.30)

 

 

Mit tesz, illetve mit kíván tenni a minisztérium azért, hogy a főiskolák (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), egyetemek egységesen értelmezzék a parlament döntését, illetve mit tesz, mit kíván tenni a minisztérium azokkal az intézményekkel szemben, amelyek nem a parlament döntésének szellemében jártak el a tanév kezdetekor? (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 85 1998.09.22. 0:44  80-88

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a választ, miniszter úr. Remélem, hogy azok a problémák, amelyeket felvetettem, ennek alapján már rendeződtek. Ugyanakkor látszik, hogy végleges megoldást csak az jelenthet, ha a hallgatói térítések és juttatások rendszerét a minisztérium belátható időn belül egy átlátható, világos rendszerbe foglalja össze.

Még egy kérésem lenne: a minisztérium teremtse meg a feltételeit annak, hogy ne csak a főiskolák és az egyetemek vezetői kapjanak tájékoztatást arról, hogy milyen jogcímen lehet hallgatóktól tandíjat szedni, hanem erről az egyetemek, főiskolák hallgatói is kapják meg a tájékoztatást.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 107 1998.09.30. 1:23  1-191

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Demszky Gábor képviselő urat hallgatva, úgy érzem, nem érti pontosan, hogy ez a kormány-előterjesztés, illetve amit miniszterelnök úr reggel ismertetett, miről szól. Arról beszélt, hogy mindenféle csökkenés lesz. Ez egyáltalán nem igaz. Kifejtette, hogy 1 százalék csökkenés az önkormányzati szociálisforrás-ráfordítás 5 százalékos növekedésével jár. Örömhírt kell közölnöm Demszky Gáborral: mivel a nyugdíjak reálértéke 3 százalékkal növekszik, a következő évben mintegy 15 százalékot fel lehet használni más szociális célokra is az ő gondolatmenete alapján.

A Fidesz programjából is pontosan kellene idézni. Nagyon kíváncsi lennék - Demszky Gábor képviselőtársam esetleg felolvashatná hangosan -, hogy melyek azok a pontok, amelyeket a nyugdíjasokkal szemben a Fidesz-Magyar Polgári Párt nem tart be. A párbeszéd, a szubszidiaritás elvét Demszky Gábor képviselőtársunk kihangsúlyozta (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Nem azt jelenti!). Nagyon sajnálom, hogy a Fővárosi Önkormányzat és a kerület között ezek az elvek az elmúlt nyolc év alatt nem érvényesültek úgy, ahogy kellett volna.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 16 1998.11.20. 7:53  1-123

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megszületőben van az új kormány első költségvetése, és lehet, hogy kormánypárti képviselőként nem tudom teljesen elfogulatlanul szemlélni ezt a költségvetést. Azt azonban teljes bizonyossággal megállapíthatom, hogy ez a költségvetés nem rövid távú szemlélettel próbál egyensúlyozgatni a különböző érdekek, lobbyk között, hanem ez a költségvetés hosszú távú célok érdekében befektet a jövőbe. Ez persze nem csoda egy olyan kormány esetében, amely legalább 8-12 évben gondolkodik előre.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt programja, illetve a kormányprogram preferenciái, elképzelései visszaköszönnek a költségvetésben. Melyek ezek a legfontosabb preferenciák? A gazdaság területén a dinamikus, erőteljes gazdasági növekedés hosszú távú biztosítása; ehhez szükséges az infláció leszorítása, valamint a munkahelyteremtés a vállalkozók támogatásával, a járulékterhek csökkentésével.

A hosszú távú gondolkodás szempontjából alapvető fontosságúnak érzem, hogy a költségvetési hiány nem fogja meghaladni a 4 százalékot, valamint azt is, hogy a költségvetés megteremti a feltételeit az adók, tb-járulékok szigorú behajtásának is. A gazdaság hosszú távú fejlődési lehetőségeinek biztosítása mellett a költségvetés a jövőbe fektet be a társadalompolitika területén is. Itt is a Fidesz, illetve a kormányprogram elképzelései köszönnek vissza a költségvetésben.

Az előző évekkel összehasonlítva, ez a költségvetés leginkább a következő területeket támogatja; először is: a gyermekes családok támogatása, a közbiztonság megteremtése, az oktatás és a kultúra. Sajnos tudjuk, hogy Magyarországon nemcsak ezeken a területek vannak gondok, de azt is mindenki tudja, hogy építeni mindig lassabban lehet, mint rombolni, és az építés ráadásul mindig többe is kerül. Nem meglepő, hogy az oktatási bizottság tagjaként elsősorban az oktatásról kívánok szólni.

Úgy érzem, hogy most a lángszavú szakszervezeti érdekvédelmi szólamok mellett néhány szót kell szólni az oktatás jelenlegi helyzetéről. Az elmúlt években az oktatásban dolgozók elvesztették bérük reálértékének több mint 20 százalékát. Ez az arány a társadalom egészét tekintve 12-13 százalék volt. Az oktatási dolgozók, a pedagógusok a társadalom egészéhez képest lefelé csúsztak. Ezt mutatja talán az a számsor is, hogy míg 1992-ben az egy főre vetített GDP 103 százalékát keresték meg a pedagógusok, addig ez az arány 1996-ra 78 százalékra módosult. Nagyon jelentős lefelé csúszás volt ennél a társdalom rétegnél. Úgy érzem, megkerülhetetlen az a kérdés, hogy hol voltak akkor a lángszavú szakszervezeti vezetők, amikor ez a romlás bekövetkezett. Azt hiszem, a választ mindenki tudja.

A tartalmi kérdéseknél sem különb a helyzet. A NAT, a nemzeti alaptanterv - nem igazodik a magyar iskola- és tantárgyszerkezethez, így persze az sem meglepő, ha Szöllősi Istvánné - volt kormánypárti képviselő - azt veti az új kormány szemére egy tévéműsorban, az Aktuálisban, hogy hiba, hogy nem függesztette fel a nemzeti alaptanterv bevezetését a 7. osztálytól kezdődően. Kár, hogy kormánypárti képviselőként ő maga tehetett volna ezért egyet s mást az elmúlt években. Az oktatás területén lévő problémákat még sokáig lehetne sorolni, a tankönyváraktól az egyetemi fizetések kaotikus helyzetéig.

Ennek a költségvetésnek tehát több problémát kell orvosolni az oktatás területén. Ez a költségvetés fedezetet biztosít az alulfizetett pedagógusok reálbérének emelésére: januártól 16 százalékos, szeptembertől további 3 százalékos emelésre várhatnak a pedagógusok. A lángszavú szakszervezeti vezetők véleményével szemben törvényi garancia is lesz erre. A nem pedagógus dolgozók bére 13 százalékkal emelkedhet. Ki kell emelni az egyetemi, főiskolai tanárok jövedelmének változását is: Széchenyi-ösztöndíj nélkül 19,2 százalékos növekedésre ad lehetőséget ez a költségvetés. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem elég, ezzel nem lehet a pedagógusok bérét egy lépésben rendezni, de azt hiszem, hogy egy nagyon fontos folyamat kezdődött el.

Az Országgyűlés döntött a tandíjak eltörléséről. Tandíj nem lesz jövőre sem, és a költségvetés egész évre biztosítja az egyetemek, főiskolák számára kieső tandíjbevételeket, ráadásul az államilag finanszírozott hallgatók száma mintegy 3,5 százalékkal, 137 ezerről 142,5 ezerre nő.

(9.30)

 

A minőségbiztosítás megteremtése is megkezdődik a következő évtől: a költségvetés 750 millió forintot állít be értékelési és vizsgaközpontok felállítására.

Külön üdvözlendő, hogy a leghátrányosabb helyzetű kistelepülések, önkormányzatok számára - nevezetesen az 1100 fő alatti önkormányzatok számára - a költségvetés 1 milliárd forintot biztosít az első négy osztály fenntartására. Ezzel tulajdonképpen lehetőség nyílik arra, hogy az állam ezeken a kistelepüléseken az iskoláztatás teljes költségeit fedezze. Azt hiszem, ez mindenképpen üdvözlendő.

El kell mondani azt, hogy nem állnak le a beruházások a következő évben: a költségvetés kormányzati szintű, felsőoktatást érintő beruházásokra a következő évben 11 milliárdot fordít, amelyből közel 8 milliárd forint a Budapesten épülő lágymányosi egyetemek beruházásaira fordítható. Ezenkívül az Oktatási Minisztériumnál megvalósuló központi beruházásokra további 11 milliárd forint áll rendelkezésre. Nagyon fontos, hogy a Szakképzési Alap 400 millió forintról 800 millió forintra növekszik; ezt a szakképzés használhatja fel a következő évben. Dióhéjban talán ezek voltak a legfontosabb változások, amelyekre fedezetet biztosít az új költségvetés; azt hiszem, hogy ez nem elhanyagolható.

A költségvetésben megfogalmazott prioritások elsősorban hosszabb távon hozzák meg eredményeiket. Hosszabb távon lesz eredmény, ha a családok több gyermeket vállalnak, ha a gyerekek kedvezőbb anyagi körülmények között nőhetnek fel. Hosszabb távon lesz igazán pozitív hatása a közbiztonság javulásának is, hiszen ez visszahat a befektetésekre, az idegenforgalomra, a gazdaságra és az életmódunkra.

Hosszú távú befektetés az oktatás is. Azt hiszem, mindannyian úgy gondoljuk, hogy az Európai Unióban hazánknak nem az olcsó munkaerővel kell versenyben maradni, hanem magasan képzett szakemberekkel.

Kérem, szavazataikkal támogassák ezeket a befektetéseket; higgyék el, a jövőben meglesz ezeknek a befektetéseknek az eredménye.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 32 1998.11.20. 1:24  1-123

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársam! El kell mondanom, hogy a fizetések nem most csúsztak szét. A hozzászólásomban említettem, hogy például a pedagógusbérek elvesztették reálértékük több mint 20 százalékát, de ez csak az érem egyik oldala. Gondoljuk arra, hogy mi történt, mondjuk, a Postabank élén: Princz Gábor 8,8 millió forintos havi fizetéssel rendelkezett. Azt hiszem, amikor a kormány úgy döntött, hogy a pedagógusoknak 16 százalékos bérfejlesztést biztosít, és további 3 százalékot szeptembertől, akkor megkezdte ezt a felzárkóztatást.

Tulajdonképpen a közalkalmazotti szféra dolgozói infláció feletti béremelésben részesülnek. Azt hiszem, hogy ez alapjában helyénvaló, és Szájer frakcióvezető úr véleménye ilyen szempontból megállja a helyét. Olyan szempontból is megállja a helyét, hogy azoktól a banki vezetőktől, akik meglehetősen nagy veszteségeket halmoztak fel különböző bankok élén, ezeket a hatalmas fizetéseket megvonjuk. Ilyen szempontból el kell mondani, hogy most már senki nem kap havi 8,8 millió forintos fizetést, úgyhogy való igaz, hogy a szétcsúszott fizetések összehúzása a következő évben, sőt már ebben az évben megkezdődik és megkezdődött. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 52 1998.11.24. 5:03  33-71

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az oktatási bizottság mintegy két órát vitatkozott erről a törvénytervezetről, úgyhogy van mit mondani mind a többségi, mind a kisebbségi előadónak.

A rendszerváltás óta eltelt időszaknak a legnagyobb vesztesei a többgyermekes családok voltak, ezt különböző szociológiai felmérések is bizonyítják.

 

 

(11.30)

 

Míg a nyolcvanas évek végén a társadalom legszegényebb tizedében a többgyermekes családban élők mintegy 20 százalékot tettek ki, ez az elmúlt évre 50 százalék környékére emelkedett. Különösen nagy veszteség volt a többgyermekes családoknak az 1995-ös év, illetve a Bokros-csomag, és azt hiszem, hogy ennek a terheit mind a mai napig nyögik.

Indokolja ennek a törvénytervezetnek a beterjesztését az a demográfiai helyzet is, amiben ma Magyarország van. Erről már itt a mai napon esett szó a tisztelt Házban, egy dolgot azonban szeretnék kiemelni. Tudni kell, hogy 1975-ben egy születési csúcs volt Magyarországon, ez a generáció szülőképes korba érkezett; úgy született a tavalyi évben a legkevesebb gyermek Magyarországon az eddigiekben, hogy egy viszonylag nagy létszámú generáció van a húszas és harmincas évei között. Azt hiszem, ez tovább indokolja, hogy ezzel a problémával foglalkozni kell.

Több ponton vita bontakozott ki az oktatási bizottságban a törvénytervezet területén. Az első ilyen az alanyi jogosultság kérdése volt. A többség a következő észrevételeket fogalmazta meg ezzel kapcsolatosan:

Magyarországon a jövedelmeknek mintegy egyharmada a láthatatlan szférában képződik. Meglehetősen kérdéses olyan esetben rászorultsági alapon döntéseket hozni, amikor a jövedelmek egyharmada láthatatlan a hatóságok számára.

Hibás az előző törvénynek az a szabályozása is, illetve a rászorultsági elv ellen szól, hogy a többletteljesítmények visszafogására készteti a családokat, vagy arra készteti, hogy ezeket az adóhatóságok elől eltitkolják, hiszen ha némileg több pluszjövedelemhez jutnak, akkor esetleg elesnek olyan támogatási formáktól, ami ezáltal nagyobb veszteségeket okoz nekik.

A családi pótléknál meg kell említeni harmadik érvként, hogy a családoknak mintegy 8 százaléka esik ki a jövedelemhatárok miatt, és a jelen lévő minisztériumi illetékes véleménye szerint az így megtakarított összeg körülbelül egyensúlyban van azokkal az összegekkel, amelyeket plusz adminisztrációs költségként kifizetünk. Tehát nem arról van szó, hogy elvonunk valakitől, elvonjuk a szegény családoktól és azt odaadjuk a gazdagoknak, hanem tulajdonképpen amit az adminisztrációs költségeken megtakarítunk, azt lehet kifizetni például családi pótlékként a nagyobb jövedelemmel rendelkező családoknak is, amelyek, még egyszer mondom, kérdéses, hogy valóban nagyobb jövedelemmel rendelkeznek-e - őket lehet látni.

Egy jó szociális rendszernek kettős feladata van: mindenki számára biztosítani a normális emberi élet minimális feltételeit, és a második, ami az elmúlt években kicsit háttérbe szorult, a rászorulók, leszakadók visszavezetése, integrálása a társadalom életébe. Azt hiszem, hogy ennek a második elgondolásnak a hangsúlyozása támasztja alá az iskoláztatási támogatást, illetve az ezzel kapcsolatos kérdéseket is. A mi véleményünk szerint a rászoruló gyermekeknek, rászoruló családoknak nem akkor segítünk, ha 18 éves korukig segélyben részesítjük őket, és közben az ötödik osztály elvégzéséig jutnak el. Milyen életet fognak élni ezek az emberek felnőtt korukban? A mi véleményünk szerint akkor segítünk ezeken az embereken, ha lehetővé tesszük és arra késztetjük őket, hogy az általános iskolai végzettségüket szerezzék meg. Csak így van esélyük arra, hogy az életben tisztességes életet éljenek és felnőtt korukban tisztességes munkához jussanak.

Az ellenzéki képviselőtársaim, én úgy érzem, azt támogatják, hogy a gyerekeknek ne kelljen iskolába járni és ne kelljen megszerezni a nyolc általános iskolai végzettséget sem. Azt hiszem, ez nagyon veszélyes és helytelen álláspont. Ha egy képpel akarnám illusztrálni az ellenzék és a kormánypártok elképzelései közötti különbséget, akkor azt kell mondjam, hogy mi a rászorulóknak nem halat kívánunk adni, hanem halászni kívánjuk őket megtanítani. (Zaj az ellenzéki pártok soraiban.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 51 1998.12.07. 1:58  39-165

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Igazából Bauer Tamás képviselőtársam javaslatához szerettem volna hozzászólni, de a szünet ebben megakadályozott. Úgyhogy engedjék meg, hogy két percben visszatérjek arra a vitára, amit már oly sokszor lefolytattunk, viszont azt gondolom, hogy néhány szót még szólni kell ebben a témában.

A szociális ellátórendszernek nagyon fontos feladata, hogy a rászorulókat visszavezesse a társadalom normális életébe. A Fidesz-Magyar Polgári Párt, illetve a kormánykoalíció úgy gondolja, hogy akkor segítünk igazából a gyerekeknek, a rászorulóknak, hogyha nemcsak azt biztosítjuk számukra, hogy 18 vagy 20 éves korig a családi pótlékot alanyi jogon megkapják, hanem igazából az jelenti a segítséget számukra, hogyha azokat a gyermekeket is rákényszerítjük arra, hogy iskolába járjanak, akik netalán nem túl lelkesen teszik ezt.

 

 

(17.20)

 

Akkor segítünk igazából, ha nem azt érjük el, hogy húszéves korukig fizetjük nekik a segélyeket, és azalatt elvégzik a 3. vagy az 5. osztályt, hanem az az igazi segítség, és akkor tudnak elindulni eséllyel az életben, ha elvégzik legalább a nyolc osztályt. Ezért van ez a törvényjavaslat. Ma ugyanis azok, akik önkormányzatban dolgoznak, érzik, hogy igazából az önkormányzatoknak nincs érdemi lehetőségük arra, hogy a szülőket rávegyék, hogy a gyermeküket küldjék el az iskolába.

Az általános vitában a hozzászólásomban azt mondtam, hogy ez a javaslat arról szól, hogy mi a rászorulóknak nem halat kívánunk adni húszéves korukig, hanem halászni kívánjuk megtanítani őket. Azt hiszem, hogy akik önkormányzatban dolgoznak, azok érzékelik, illetve értékelik, hogy ez a törvény így született meg.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 59 1998.12.07. 1:45  39-165

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Egész röviden az eddig elhangzottakra: nagyon örülök, hogy a szabaddemokraták 1990 és '94 között pozitív elképzeléseket is megfogalmaztak. 1994 és '98 között kormányon voltak, akár meg is valósíthattak volna belőle valamit!

Nem kell nagyon fetisizálni azt, hogy a szülőknek törvényes kötelezettségüknek kell eleget tenniük, mert az iskolába járás ebben a pillanatban 6 éves kortól törvényes kötelezettség Magyarországon. Úgy beállítani ezt, hogy a kormány be akar avatkozni a család magánéletébe, amikor mondjuk egy támogatást ehhez köt, meglehetősen nagy csúsztatás véleményem szerint. Semmi nincs ebben a törvényben: az van, hogy a törvényeket be kell tartani, és aki betartja a törvényeket - ez pedig nem egy bonyolult dolog -, annak iskoláztatási támogatás jár.

Érdemes azt a példát továbbgondolni, amit Béki Gabriella képviselőtársam említett, nevezetesen: azt mondta, hogy a családban az egyik szülő alkoholista, s a gyerek nem jár iskolába. Mi történik ebben az esetben a jelenlegi rendszerben? A család megkapja a családi pótlékot, és utána több pénzt tud az egyik szülő alkoholra fordítani. Gondoljuk végig, mi történik abban az esetben, ha az az eljárás valósul meg, amit a törvénytervezet javasol! Azt hiszem, mindenki számára látható az út. Ebből teljesen egyértelműen az következik, hogyha ezt a törvényt a parlament elfogadja, azzal elősegíti, hogy minél több gyermek járjon iskolába, és minél több gyermek végezze el a 8 osztályt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 71 1999.02.11. 2:17  3-111

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Úgy gondolom, hogy az SZDSZ politikájának egy baja van: ott is liberalizálni szeretne, ahol erre semmi szükség, és leginkább anarchiához vezet.

Azt gondolom, hogy ha elolvassuk a törvényben, hogy mi vonatkozik a 18 éven aluliakra, akkor látunk egy-két dolgot. Ezek szerint Bauer Tamás egyetért azzal, hogy 18 éven aluli gyermekeknek is bárhol, bármilyen boltban lehessen dohányterméket vásárolni. Lehet 16 év, de lehet akkor 7 év, 6 év? Hol van a határ? (Dr. Kóródi Mária: A mamája leküldheti vásárolni.)

Azt gondolom, hogy nem baj, ha egy ilyen kérdésben a törvény világosan fogalmaz. Ez a törvény - Bauer Tamás képviselőtársam elmondta, és ebben egyetértünk - nem a tiltásra épül, nem a tiltással akarjuk megoldani ezeket a problémákat.

 

(12.40)

A nyugat-európai országokban s az Egyesült Államokban a törvényt hosszú kampány előzte meg, és utána a kialakult állapotokat többé-kevésbé - Bauer Tamás bólogat - törvényben rögzítették. Ez lenne a helyes, csak igen jelentős késésben vagyunk; elég a statisztikákra, az elhalálozási arányokra nézni, és látjuk, hogy különbözünk a nyugat-európai országoktól.

Ha ilyen jól tudja a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője, hogy ilyen kampányra szükség lett volna, akkor az a kérdésem, hogy az elmúlt négy évben miért nem született semmiféle intézkedés, s miért nem kezdődött meg ez a kampány.

Nem véletlen, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt, illetve a kormánypártok javaslatára meg fog indulni a reklámtörvény vitája is, s valóban - ahogy Ughy Attila képviselőtársam elmondta - a reklámtörvény az, amely kapcsán azt gondoljuk, a fiatalok befolyásolásának döntő szerepe van, ebben is lépéseket kell tenni. Reményeink szerint egy-két év múlva, a kampány és a törvény után vissza lehet térni erre a törvényre, és további lépéseket lehet megfogalmazni.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat a törvény támogatására. Nem gondolom azt, hogy a 18 éven aluliaknak döntési lehetőséget kellene adni ezekben a kérdésekben. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 95 1999.02.11. 2:10  3-111

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! El kell mondanom, hogy Béki Gabriellával több dologban egyetértettem, viszont vannak olyan dolgok, amelyekben nem.

Nem csak én kifogásolom, hogy 18 éves kor alatt lehetőség van a dohányzásra. Legutóbb épp Gönczöl Katalin ombudsman kifogásolta - tévében elhangzott -, hogy vannak olyan középfokú oktatási intézmények, ahol engedélyezett a dohányzás. Ezzel ön nem értett egyet. Azt gondolom, hogy a tanároknak is viszonylag kevés eszköz van a kezükben ahhoz, hogy fellépjenek ez ellen, márpedig én azt gondolom, hogy erre szükség lenne. Ha a törvényben ez nem szerepel, akkor legitimáljuk, hogy 18 éves kor alatt, 16, 14 éves kor alatt, bármilyen korban dohányozni lehet, és senki még csak egy rossz pillantást sem vethet az illetőre. Azzal teljesen egyetértek, hogy nem tiltással kell alapvetően ezeket a problémákat megoldani, és nagyon remélem, hogy lesz támogató készség a Házban, amikor majd ezeket az egyéb szabályokat - reklám- és egyéb - próbáljuk megtárgyalni.

Azt gondolom még, hogy az Egyesült Államok libeális ország, ezt nemigen lehet megkérdőjelezni. (Dr. Kóródi Mária: Nem kérdőjeleztük meg!)

 

(13.00)

Lehet, hogy néhány képviselőtársam nem tudja, de az Egyesült Államoknak több olyan állama van, ahol például dohányterméket nem vásárolhatnak bizonyos kor alatt, de nemcsak dohányterméket, hanem, mondjuk, alkoholt sem. Tehát azt hiszem, nem lépünk ki a liberális államok közösségéből és köréből, ha ilyen szabályozást Magyarországon is bevezetünk, és esetleg ennek ugyanúgy érvényt szerzünk, mint teszik azt az Amerikai Egyesült Államokban.

Még egyszer azt szeretném aláhúzni Hegyi Gyula felvetésében, hogy valóban optimista vagyok, és bár elhiszem, hogy nem tudjuk négy év múlva azt mondani, hogy ezt a problémát teljes egészében megoldottuk, ugyanakkor büszke leszek arra, hogy a probléma megoldásához hozzákezdtünk, és remélem, hogy három év múlva már látszani fognak az eredmények.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 142 1999.02.11. 1:04  111-187

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Azt hiszem, mind a Vigadóban, mind a parlamentben érdemes lett volna pontosan odafigyelni arra, amit a miniszterelnök úr elmondott. A miniszterelnök úr a Bokros-csomag által a családokon ütött szükségtelen sebek begyógyításáról beszélt, és azt hiszem, hogy erre nagy szükség is van. Ugyan mivel magyarázható a családi pótlék nem alanyi jogúvá tétele? Az ellenzék nagyon hangosan mindig elmondja, hogy itt a leggazdagabb rétegek támogatásáról van szó. Én visszamentem például abba az iskolába, ahol tanítottam, és az én iskolámban ez négy pedagógust érintett, ebből három pedagógus házaspár, akiknek nem jár a családi pótlék pontosan azért, mert közalkalmazotti fizetésük az utolsó pillanatig nyomon követhető.

(18.20)

A példákat még lehet sorolni, és én azt hiszem, nagyon helyes, hogy ez a kormány hozzálátott a Bokros-csomag ilyen rossz döntéseinek kiküszöböléséhez. Azt hiszem, hogy erről volt szó, és ezt a Vigadóban egészen pontosan megértették.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 34 1999.03.23. 14:44  19-46

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A magyar parlament 1991 óta görgeti maga előtt a felsőoktatás integrációjának problémáját. Ha az időben még egy kicsit visszatekintünk, akkor még régebbi időpontot állapíthatunk meg, hiszen az 1980-as években a Központi Bizottság már foglalkozott a magyar felsőoktatás szétaprózottságából eredő problémákkal. Döntés azonban azóta sem született. Ez nem is csoda, hiszen mindenki tudja, hogy aki ebbe a döntésbe belevág, az jelentős érdekkonfliktusokkal találja magát szemben. Az integrációval az általános elvek szintjén mindenki egyetért, mindenki támogatja egészen addig, amíg nem a saját helyi intézményeiről, nem a saját alma materéről, esetleg nem arról az intézményről van szó, amelyben éppen ő tanít, vagy amely éppen az ő országgyűlési képviselői körzetében van.

Nem kis bátorság kell e törvény beterjesztéséhez. Tulajdonképpen nyolc éve vajúdik a magyar parlament ezzel a javaslattal, és nyolcévi előkészítés után most került a parlament elé ez a törvényjavaslat. Meggyőződésem, hogy minden további idő, amit egyeztetésre fordítunk, most már csak időveszteséget jelent. Ezt a törvényt nem nagyon lehet ennél jobban előkészíteni. Az oktatási bizottság interpelláció kapcsán foglalkozott azzal a kérdéskörrel, hogy hogyan viselkedett az Oktatási Minisztérium az integráció előkészítésével. Megállapítottuk, hogy tulajdonképpen minden egyes intézmény esetén rendkívül részletes érdekegyeztetésekre kerül sor. Itt a további érdekegyeztetés felesleges, nem visz közelebb a dolgokhoz, kell venni a bátorságot, és a magyar parlamentnek döntenie kell.

Azért került ez a törvénytervezet a parlament elé, hiszen az egyetemek, a főiskolák átalakítása, megszüntetése, alapítása a Magyar Országgyűlés hatásköre. Ebben a kérdésben a Magyar Országgyűlésnek van joga dönteni. Azt hiszem, a Magyar Országgyűlésnek kell vennie a bátorságot ahhoz, hogy ezekkel az érdekkonfliktusokkal, amelyek elkerülhetetlenek, szembenézzen és döntsön.

Tisztelt Ház! Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen országgyűlési képviselő, akinek az elmúlt időszakban többször feltették a kérdést, hogy mi szükség van az egyetemi integrációra. Azt hiszem, célszerű, ha ezt a kérdést itt, a parlament előtt mindannyian megválaszoljuk magunknak, illetve néhány szót ejtünk erről. Ma Magyarországon - ahogy a mai napon elhangzott - 89 felsőoktatási intézmény működik, 50-60 kihelyezett telephellyel, intézménnyel. Ez olyan szétaprózott intézményhálózatot jelent, amelyre Európában, Nyugat-Európában nem találunk példát. Ez az intézményrendszer nem képes hatékonyan, koordináltan válaszolni a gazdasági és társadalmi élet kihívásaira. Ez az intézményrendszer nem lehet versenyben az Európai Unió nagy egyetemeivel, univerzitásaival szemben, eleve vesztes szerepre, másodlagos szerepre kényszerülnének.

Ki kell mondani azt, hogy az integráció nem cél, hanem eszköz. Eszköz arra, hogy a magyar felsőoktatás az eddigieknél hatékonyabban működjön. Ez a hatékonyság több területen is tetten érhető. Talán a kevésbé lényeges a gazdasági hatékonyság. Azzal, hogy leépülnek a párhuzamos struktúrák, az anyagi erőforrások optimálisan, koncentráltan lesznek kihasználva, ez mindenképpen gazdasági szempontból is indokolttá teszi ezt a lépést. Az oktatók hatékonyabban foglalkoztathatók, tehát van egy anyagi haszna is, amely megteremti annak a lehetőségét, hogy ez az intézményrendszer ugyanekkora alapterületen nagyobb létszámú hallgató számára biztosítsa a felsőoktatási képzést.

Azt kell mondjam azonban, hogy nem a gazdasági hatékonyság növelése az elsődleges, hanem még ennél is fontosabb az, hogy a képzés színvonalára is jótékony hatással lesz a magyar felsőoktatás integrációjának. Az integráció elősegíti az oktatási kínálat bővítését, a határterületi szakok indítását, az oktatás színvonalának emelését, átjárható szakok képeződnek. Az egész felsőoktatás az integráció segítségével gyorsabban alkalmazkodik a társadalmi élet és a gazdasági élet kihívásaihoz. Ez első pillanatra talán meredek állításnak tűnik, ugyanakkor engedjék meg, hogy néhány példával alátámasszam. Ma Magyarországon a tanítóképző főiskolákon körülbelül két-háromszor annyi hallgató tanul, mint amennyire a magyar társadalomnak szüksége van. A tanítóképző főiskoláktól azt várni, hogy ezekre a kihívásokra valamilyen módon válaszoljanak és megtalálják az átalakulás lehetőségét, semmiképpen nem lehet, ez nem fog bekövetkezni. Abban az esetben, ha egy integrált felsőoktatási nagy egyetemnek részei lesznek, ez az átalakulás sokkal problémamentesebben és gyorsabban meg tud oldódni. Azt hiszem, ez a példa is mutatja, hogy elkerülhetetlen az integráció ezen a területen is. A tudományos kutató-fejlesztő tevékenység bázisai alakulhatnak ki a nagy egyetemek körül, amelyek nemzetközi oktatási és kutatási programokban való eredményes részvétel feltételeit is megteremtik. Ehhez is kell egy bizonyos méret. A kis egyetemeken, kis főiskolákon ezek a kutató-fejlesztő központok nem tudnak hatékonyan működni.

Nagyon fontos az, hogy az integráció megteremti az előfeltételeit a felsőoktatás államilag támogatott továbbfejlesztéséhez. Ebben a törvényben ugyanis nemcsak néhány intézmény összevonása, átalakítása szerepel, hanem szerepel egy 50 milliárd forintos fejlesztési keret is az elkövetkező évekre a magyar felsőoktatásban. Ezt az összeget semmiképpen nem érdemes az átalakulás, átszervezés előtt az intézményrendszerbe önteni. Ezt az összeget csak akkor szabad a magyar felsőoktatás fejlesztésére fordítani, ha már az intézményrendszer megfelelő struktúrában működik.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy az integráció szükségességét, sőt elkerülhetetlenségét nem kell tovább bizonygatni. A kormány - vállalva a rövid távú konfliktusokat - a Ház elé terjesztette a javaslatát.

A tervezet alapján három alapon nyugszik az integráció. Az egyik nagyon fontos szempont az intézmények regionális elhelyezkedése. A másik nagyon fontos szempont - amelyre az integráció épül, és ez elsősorban Budapesten tetten érhető - az intézmények szakmai közelsége. A harmadik nagyon fontos dolog az intézmények közötti szakmai elképzelések, közös jövőképek. Van egy negyedik pont is, amit zárójelben említek meg: nagyon fontos a politikai elfogadottság is. Semmit sem ér az a szakmailag kiváló törvényjavaslat, ha a parlamenti képviselők azt nem szavazzák meg. Amikor ezek a szempontok egybeesnek, akkor tulajdonképpen az integrációval nincs semmi probléma, mindenki egyetért, ezeket az intézményeket integrálni kell. Az esetek 90 százaléka, amely a törvényjavaslatban szerepel, ilyen eset.

Aláhúznám, hogy talán ezért is történt az, hogy az oktatási bizottság, amely kijelölt főbizottság volt, általános vitára alkalmasnak találta ezt a tervezetet. Igazából egy-két intézményre lokalizálható az a probléma, amely az integráció kapcsán felvethető. Ezek az intézmények azonban olyan intézmények, amelyeknél ezek az integrációs elvek ütköznek egymással. Nem akarok túl sok részletes példát felhozni, hiszen ennek megtárgyalására a részletes vita nyújt majd lehetőséget. De azért egy-két rövid példát kiemelnék. Mind a szakmai közelség, mind a regionalitás például azt indokolná, hogy az Ybl Miklós Műszaki Főiskola a műszaki főiskolák budapesti integrációjában szerepeljen, ugyanakkor az Ybl Miklós Műszaki Főiskola a gödöllői egyetemmel dolgozott ki együttműködési, továbbfejlesztési elképzeléseket. Itt ez a két szempont ütközik, és valóban joggal felvethető az a kérdés, hogy ebben az esetben az Oktatási Minisztériumnak, illetve a magyar parlamentnek milyen döntést kell hoznia. Lehet más példákat is mondani.

(10.40)

Ezek a példák, még egyszer aláhúznám, nem érik el az integrációban részt vevő intézményeknek a 10 százalékát, a 90 százaléka az intézményeknek olyan, amelyekkel nincs probléma. Az lenne célszerű, ha ezek miatt a vitás intézmények miatt nem az integráció maga kérdőjeleződne meg, hanem a részletes vitánkban ezekről az intézményekről beszélnénk, azaz sikerülne a parlamenti vita során lokalizálni ezeket a problémákat.

Tisztelt Ház! El kell mondani, hogy az integráció tulajdonképpen egy súlyos probléma körül lendítette fel a vitákat. Ez pedig a szakegyetemek kérdése. A szakegyetemekről néhány szót azért el kell mondani most. A szakegyetemeken az elmúlt években, különösen a '90-es években egy jelentős változás ment végbe. Ha gondolunk, mondjuk, a miskolci, annak idején műszaki egyetemre, és megnézzük, hogy 1999-ben milyen a miskolci műszaki egyetem állapota, akkor látjuk, hogy már a legnagyobb jóindulattal sem lehet ezt a miskolci egyetemet pusztán, kizárólag műszaki egyetem névvel illetni, integráció nélkül is megtörtént az a váltás, hogy a miskolci egyetem egy széles profilú, gazdag kínálatú univerzitássá, többkarú egyetemmé alakult. A gödöllői agráregyetemnél számomra is meglepő volt a statisztika, amikor kiderült, hogy Gödöllőn az agráregyetemen az agrárképzés aránya ebben a pillanatban nem éri el az 50 százalékot. Ez nem valami miniszteri behatásra, nem valami törvényes elképzelések hatására következett be, hanem az élet alakította így a gödöllői egyetemet is.

Ebben az esetben már nem lehet kizárólag szakegyetemekről beszélni, a szakegyetemek is megkezdtek egy szélesebb profilú intézménnyé alakulni. Ebben az esetben az integráció ezt a folyamatot meggyorsítja, és innentől kezdve, azt hiszem, nem lehet arról beszélni, hogy egyes tárcák bizonyos szakegyetemek - amelyek már nem is igazán szakegyetemként működnek - működését alapvetően befolyásolják, alapvetően az ő döntési kompetenciájukba tartozzanak.

Érdemes az egészségügyi bizottság döntésére is néhány gondolatot fordítani. Érdemes megnézni, hogy az orvosegyetemek hogyan működnek Európában. Nyugat-Európában ismereteim szerint három önálló orvosegyetem működik, Svédországban, Stockholmban, Németországban pedig kettő: Hannoverben és Lübeckben; és hozzá kell tenni, hogy Svédországban öt olyan orvosegyetem működik, amely egy egyetemnek egyik fakultása, Németországban pedig 26 egyetemen rendelkeznek orvosi fakultással.

Tehát leszögezhetjük, hogy az európai gyakorlat is az, hogy sem az egészségügy, sem az agrárintézmények esetén nem önálló intézményekről van szó, hanem ezek bizony fakultásai egy-egy nagy, többkarú egyetemnek.

Vannak kérdések ezzel együtt, amelyeket ezeknek az egyetemeknek az esetén tisztázni kell. Megfelelő ágazati együttműködés kell az Oktatási Minisztérium és az agrárminisztérium, az Oktatási Minisztérium és az Egészségügyi Minisztérium között. Információim szerint az oktatási tárcánál és az érintett tárcáknál megvan az együttműködési szándék, és van néhány dolog, amit tisztázni kell. Az agrártangazdaságok finanszírozása nyilvánvalóan nem történhet kizárólag az Oktatási Minisztérium pénzeszközeiből. Az orvosegyetemek nem pusztán oktatási pénzeszközöket használnak fel, hanem a társadalombiztosítási önkormányzatokkal is szerződésben állnak. Ezek olyan kérdések, amelyeket az integráció után, során, mellett, ezzel egy időben rendezni kell, és az érintett minisztériumok kinyilvánították azt a szándékukat, hogy az elkövetkező időkben ezeket a szerződéseket részletesen és alaposan megvitatják, majd megkötik.

Lehetőség van arra az oktatási törvény szerint, hogy bizonyos karok jelentős önállósággal rendelkezzenek, ilyen például az önálló gazdálkodásnak a témaköre is. Ez nyilván ebben a részletes szerződésben szabályozható.

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat rendkívül sokrétű, rendkívül sok egyeztetésen ment keresztül, és messzemenőleg figyelembe veszi az intézmények saját elképzeléseit. Nem véletlen, hogy ma már nem támadják az oktatási tárcát az egyeztetések elmulasztása miatt.

Ezt a törvényt ennél alaposabban nem lehet előkészíteni. Nincs más hátra, a Magyar Országgyűlésnek vállalni kell a döntés felelősségét. Ha nem döntünk, a magyar felsőoktatás fejlesztési lehetőségét halasztjuk el, nincs vesztegetnivaló időnk. A részletes vitához bölcsességet, a végső döntéshez pedig bátorságot kívánok minden parlamenti képviselőtársamnak.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 125 1999.03.23. 1:20  120-130

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném kiemelni, hogy az oktatási bizottság a miniszter meghallgatása után egyhangúlag fogadta el a miniszter úr válaszát. Némi vita azon volt, hogy a kiegészítéssel fogadjuk-e el, vagy a parlamenti ülésen elhangzott választ tekintse a bizottság elfogadandónak. Úgy gondoltuk, hogy a parlamentet mindenképpen szélesebb körű tájékoztatás illeti meg, ezért döntöttünk e verzió mellett.

Ki kell emelni, hogy az interpelláció elhangzásakor az Oktatási Minisztérium még mindkét egyetemmel, mind a kaposvári, mind a keszthelyi egyetemmel tárgyalásban állt, és a rektorok, illetve a miniszter úr között olyan megállapodás született, hogy a tárgyalások befejezéséig a minisztérium tárgyalási ajánlatát a kettős székhelyről nem hozzák nyilvánosságra.

 

(14.10)

Az oktatási bizottság megállapította, hogy az oktatási miniszter eljárása kompromisszumkereső volt, semmiféle szabálytalanságot nem követett el, és kellő körültekintéssel járt el. Ennek köszönhető, hogy az oktatási bizottság egyhangúlag fogadta el, még egyszer, ellenszavazat és tartózkodás nélkül a miniszteri választ.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 244 1999.03.24. 2:34  191-249

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, már az előző, sőt az azt megelőző hozzászólás előtt is jelentkeztem, de a monitor, úgy tűnik, nem működik. Több hozzászólásra is akartam reagálni.

Füle István képviselőtársam hozzászólásával kezdeném. Valahogy úgy tudnám összefoglalni az ő mondanivalóját, hogy ez a javaslat, amit a parlament asztalán van, a felsőoktatási intézményrendszerben feszültséget gerjeszt, és nincs is benne kellő mennyiségű logika. Azt akarom elmondani és hangsúlyozni, hogy a magyar felsőoktatási intézményrendszerben ebben a pillanatban rengeteg feszültség van. Nemcsak most, 1999-ben van, hanem az elmúlt időszakban is rengeteg feszültség volt, ezek közül többre példákat is hallottunk. Azt gondolom, az a törvényjavaslat, amely előttünk van, ezeket a feszültségeket oldani fogja az integráció során. Oldani fogja ezeket a feszültségeket, és azt hiszem, nem segít a helyzeten, ha ezt az integrációs folyamatot tovább halogatjuk, ha nem nézünk szembe ezekkel a kihívásokkal, akkor ezek a feszültségek csak tovább éleződnek. Azt gondolom, talán ennek az elhúzott időszaknak is a következménye, hogy néhány intézmény között, amelyek egyébként érdemesek lettek volna az integrációra vagy az együttműködésre - gondolok itt Keszthelyre és Kaposvárra -, pontosan az eltelt időszak hosszúsága okozta azt, hogy ilyen mértékben kiéleződtek a feszültségek.

Amikor ezt a törvénytervezetet a kormány beterjesztette, látta, hogy egy ilyen egyetemi integrációt, amikor harmadára csökken a felsőoktatási intézmények száma, érdeksérelmek nélkül semmiképpen nem lehet megoldani. Ezzel együtt azt gondolom, ezt vállalni kell.

Azt is hangsúlyozni kell, hogy van logika a rendszerben, de sajnos többféle szempont szerint lehet logikusan felépíteni az egyetemi integrációt. Nem merem azt állítani, hogy ez az egyetlen járható út, ez egy járható út, és azt gondolom: talán az oktatási bizottság, amikor végiggondolta, hogy az a javaslat, amely előttünk fekszik, mennyire használható, illetve mennyire nem, (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) azt díjazta a szavazásában - ami egyhangú volt -, hogy tulajdonképpen az integráció 90 százaléka elfogadható, és egy-két helyen van probléma, amit a részletes vitában alaposan meg kell beszélni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 36 1999.04.13. 5:03  25-53

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az oktatási bizottság megtárgyalta a törvénytervezetet, és a bizottság többsége szükségesnek tartja ennek mielőbbi elfogadását, azaz az oktatási törvény korrekcióját.

A törvénytervezet néhány elképzelését ellenzéki képviselőtársaink sem vitatták. A bizottság egyetértett azzal, hogy a diák-, pedagógus- és szülői jogok érvényesülése vizsgálatára létre kell hozni az oktatási jogok biztosának hivatalát. Nem volt vita abban sem, hogy a pedagógusok foglalkoztatására vonatkozó rendelkezéseket módosítani kell. A bizottság egyetértett azzal is, hogy az állami költségvetés szerepe növekedjen a közoktatás finanszírozásában. Nem volt azonban mindenben ekkora egyetértés.

Voltak olyan kérdések, amelyek nagy vitát váltottak ki a bizottságban. A bizottság többségének véleménye szerint a közoktatásban mára áttekinthetetlen, kaotikus, helyenként anarchikus viszonyok alakultak ki az iskolaszerkezet, a tantárgyak és a NAT bevezetésének területén. A minisztérium felmérése alapján a NAT szerint az iskolák mintegy 50 százalékában tanítanak.

Saját tapasztalataim szerint az iskolai tantárgyfelosztásokat elsősorban a különböző tanárok érdekérvényesítési képessége határozta meg. Azaz ha a testnevelő tanár igazgató vagy igazgatóhelyettes volt, akkor nagyobb volt a testnevelés tantárgy óraszáma, abban az esetben, ha gyengébb érdekérvényesítési képességgel rendelkezett, akkor pedig csökkent a testnevelésórák száma. De ezt nemcsak a testnevelésórák esetén, hanem minden tantárgy esetén el lehet mondani.

A monitorvizsgálatok szerint a közoktatásban részt vevők tudásszintje az elmúlt években évről évre csökkent, és ez még csak a kisebbik gond. A nagyobbik gond, hogy a gyerekek tudásszintje közötti különbség pedig évről évre növekedett, amely különböző társadalmi feszültségeket jelez előre. Éppen ezért a bizottság többsége egyetért azzal, hogy felül kell vizsgálni a közoktatás tartalmi szabályozására vonatkozó rendelkezéseket, és egyetért azzal, hogy a NAT alapján kerettanterveket kell kibocsátani.

Többségi egyetértés volt abban is, hogy a hagyományos nyolc általános iskolai osztályra épülő iskolaszerkezetet stabilizálni kell. A világon többféle iskolarendszer működik: négy plusz nyolcas, hat plusz hatos, nyolc plusz négyes rendszerben. Olyan iskolarendszer azonban a világon nincs - legalábbis én nem tudok példát -, ahol ezek az iskolarendszerek egyszerre, egy időben, egymással egyensúlyban jelennek meg.

 

(11.40)

 

Ki kell térni egy gyakran hangoztatott állításra, mely szerint nem működhetnek tovább hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumok. Ez az állítás nem felel meg a valóságnak, ilyen elképzelések a törvényben nem szerepelnek. A törvényben például az szerepel, hogy a nyolcadik osztály elvégzése után a fenntartónak biztosítani kell, hogy a gyermekek számára legyen lehetőség négyosztályos gimnáziumban továbbtanulni. Még egyszer aláhúznám, hogy nem iskolánként kell ezt biztosítani, hanem a fenntartónak kell ezt biztosítani. Az újonnan induló hat- és nyolcosztályos gimnáziumi osztályok esetén egy megfelelő szigorú engedélyezési eljárás után lehet ezeket az osztályokat beindítani.

A tanulási szakaszokat és a követelményeket is a törvénytervezet a 4 plusz 4 plusz 4-es szerkezetre osztja fel. A bizottság ezt támogatta.

A bizottság többsége egyetértett azzal is, hogy meg kell teremteni a közoktatás értékelési, ellenőrzési rendszerét, valamint a minőségbiztosítással kapcsolatos feladatok törvényi hátterét. Ma a közoktatásra Magyarország mintegy 500 milliárd forintot költ. A feladat olyan ellenőrzési rendszert igényel, amely tiszteletben tartja az intézmények szakmai önállóságát. Az ellenőrzés alapja az intézmények helyi pedagógiai programja, ezáltal az intézmények szakmai önállósága nem sérül.

A bizottság többsége üdvözölte azt is, hogy a törvény erősíteni kívánja az óvodák, iskolák, kollégiumok neveléssel kapcsolatos feladatait. Ezen a területen is - meglepő módon - vita robbant ki az oktatási bizottságban.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottság több tagja elmondta, hogy különböző szakmai fórumok, egyeztetések után azt tapasztalja, hogy a törvénytervezet fogadtatása alapvetően pozitív. A pedagógusok jelentős része alapvető korrekciót tart szükségesnek az oktatási törvényben, és úgy érzi, hogy ez az alapvető korrekció helyes irányba fog megtörténni abban az esetben, ha a parlament ezt a törvényt elfogadja.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 400 1999.04.13. 1:08  391-478

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeretném felhívni a figyelmet, hogy Füle István javaslata egyetlen bizottságban sem kapta meg a szükséges egyharmadnyi szavazatot, úgyhogy erről elbeszélgethetünk, de valószínűleg a parlament nincs is abban a helyzetben, hogy erről szavazzon.

A másik eddig elhangzott javaslat azt a problémát veti fel, amiről mindig is beszéltünk, hogy mik az integráció alapelvei. Itt olyan érvek hangzanak el, ami nagyon fontos alapelv, mármint a szakmai közelség. Ugyanakkor többen azt kérték számon több integráció esetében az előterjesztőkön, hogy a regionalitás szempontjait miért nem tartották szem előtt. Ezekben a kérdésekben mindig mérlegelni kell, és valamilyen módon döntéseket kell hozni, de ezek a döntések ezekben az esetekben sosem tudnak tökéletesek lenni. Azt hiszem, megfontolandó érv, ha Kecskeméten három főiskola működik, akkor helyes, ha ez a három főiskola integrálódik.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 427 1999.04.13. 7:14  391-478

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Ház! Egészen röviden reagálnék néhány elhangzott észrevételre, és az oktatási bizottság ülésén történtekről szeretnék elmondani pár szót.

Az oktatási bizottság igyekezett konszenzusra jutni a módosító javaslatok tekintetében, és a lehető legtöbb javaslatot, amit lehetett, beépítette a törvénytervezetbe, támogatta ezeket a javaslatokat. Problémát azokban az esetekben láttunk, amikor igazán tökéletes megoldás nem volt. Nem volt ilyen igazán tökéletes megoldás a kaposvári egyetem esetében. Magam is - Bazsa Györgyhöz csatlakozva - azt a megoldást tartottam volna jónak ebben az esetben, ha a kaposvári egyetem a keszthelyi egyetemmel egy közös egyetem maradt volna, és ez a közös egyetem kettős székhellyel működött volna. Sajnos annyira kiéleződtek az egyetemek, illetve a karok vezetői között a feszültségek, hogy ezt a megoldást az egyetemi, illetőleg a kari tanácsok nem fogadták el. Ebben az esetben - el kell mondani - nincs igazán jó megoldás.

Az a megoldás, amit Horn Gábor javasolt a módosító javaslatában, nem megfelelő, hiszen Horn Gábor azt javasolta, hogy amikor a Kaposvári Tanítóképző Főiskola egyesül a kihelyezett agrártudományi egyetemi karral, akkor legyen főiskola, ez van a javaslatban. Ha ez főiskola lesz, akkor azzal a problémával találjuk szembe magunkat, hogy vannak diákok, akik a kaposvári állattenyésztési karra iratkoztak be, és ők nem egyetemi, hanem főiskolai diplomát kapnak, ami különböző jogi aggályokat vet fel. Horn Gábor elmondta egyébként: az ő elképzelése az, hogy a kaposvári állattenyésztési kar a keszthelyi egyetemmel együtt a veszprémi egyetemhez tartozzon. A beadott írásbeli módosító javaslatból nem ez tűnik ki számomra, az a javaslat az én számomra azt mondja, hogy ha az állattenyésztési kar a tanítóképző főiskolával integrálódik, akkor főiskola legyen belőle. Én ebből a javaslatból ezt láttam, lehet, hogy rosszul olvastam.

Nem tökéletes megoldás, ami Kaposváron történik, de sajnos az adott helyzetben nincs igazán tökéletes megoldás, mert azt a megoldást is meg lehet kérdőjelezni, hogy milyen integráció az, amely veszprémi székhellyel, keszthelyi kihelyezett tagozattal és kaposvári kihelyezett tagozattal működik. Azt hiszem, a földrajzi távolságok itt megkérdőjelezhetik az integráció létét.

A Tessedik Sámuel Főiskola több mint 200 éve működik Szarvason - elég mókás lenne, ha a székhelyét most átköltöztetnénk Békéscsabára. Pontosan ugyanazokat a problémákat vetné fel ez a döntés, mint amit Horn Gábor ellenérvként hozott fel Keszthely-Kaposvár esetén. Békéscsabánál hirtelen számít az, hogy megyeszékhely, Kaposvárnál nem számított. Itt is problémát jelent az, és nem teljesen egyértelmű a helyzet a tekintetben, hogy Szarvas vagy pedig Békéscsaba legyen a főiskola központja. Ha nagyon rossz indulatú akarnék lenni, akkor mondhatnám azt, hogy az SZDSZ-nek sikerült egy megyeszékhelyen polgármestert választatnia, és most mindent elkövet, hogy oda egy főiskolai központot hozzon össze - nem mondom ezt.

Azt mondom, hogy ez is egy olyan helyzet, amikor nem egyértelmű, nem lehet az összes szempont alapján eldönteni, hogy melyik legyen az a hely, ahol a főiskola központja legyen. Én azt gondolom, hogy egy kétszáz éves intézményi múlttal rendelkező szarvasi központ megérdemli a támogatást, különösen azért, mert igazán lényeges hallgatói létszámkülönbség nincs Szarvas és Békéscsaba között.

(22.40)

Bazsa György itt elhangzott javaslatával én személy szerint egyetértek. Ezt az oktatási bizottság annak idején nem tudta tárgyalni. Azt gondolom, hogy ez teljes egészében megfelelő és támogatható javaslat. Az oktatási bizottság ezt a vita során majd tárgyalni fogja.

A győri probléma megint megérdemli azt, hogy elmondjuk róla azt, ami elhangzott a bizottsági ülésen. A győri főiskola egyetemmé alakulását - ki kell mondani - az egész oktatási bizottság támogatta, támogatja. A problémát az jelenti, hogy hogyan helyezhető el a győri főiskola egyetemmé alakulása ebben a törvényben. Ez a törvény a felsőoktatási intézmények integrációjáról szól. Győr esetében nem erről van szó. Ez az egyik probléma. El lehetne helyezni egy mellékletben utalásként, hogy abban az esetben, ha az akkreditációs feltételeket a győri főiskola teljesíti, egyetemmé alakulhat. De ebben a pillanatban a győri főiskola nem teljesíti az akkreditációs feltételeket. Tehát ebben a pillanatban nehéz kimondani azt, hogy alakuljon egyetemmé a győri főiskola.

Ha pedig kimondjuk, hogy két vagy három év múlva a győri főiskola egyetemmé alakulhat, annak kapcsán azt az aggályt vetették fel a bizottság tagjai, hogy de hát akkor felsorolhatjuk Magyarország összes főiskoláját, hiszen ha az egyetemi akkreditációs feltételeket teljesíti, akkor nemcsak a győri főiskolából alakulhat egyetem, hanem egyéb más főiskolák is egyetemmé válhatnak. Igazából az a probléma, hogy a főiskola egyetemmé alakulását mindenki támogatja. Az ország egyik legdinamikusabban fejlődő főiskolájáról, ha nem a legdinamikusabban fejlődő főiskolájáról van szó. Ebben a törvényben viszont jogi aggályokat vet fel a győri főiskola egyetemmé alakulása. Az akkreditációs bizottság felajánlotta, hogy egy hároméves tervet készít a győri főiskolával, amelynek a végén az ő meglátásuk szerint semmiféle akadálya nem lesz a győri főiskola egyetemmé alakulásának. Ezt tulajdonképpen az oktatási bizottság többsége egyértelműen elfogadhatónak tartotta.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 451 1999.04.13. 1:54  391-478

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Jánosi György képviselőtársam említette, hogy a törvényjavaslat új helyzetet teremt a felsőoktatási törvényben. Ehhez hozzá szeretném tenni, hogy de nem a felsőoktatásban. Ugyanis 1995-ben a 156. számú kormányrendeletben az előző kormány szabályozta ezt a kérdést pontosan ilyen módon. A különbség annyi, hogy ezt nem törvényben tette, hanem kormányrendeletben. Meg kell kérdezni például a jelenlegi ellenzék képviselőit, hogy annak idején, amikor a Műszaki Egyetem gazdasági főigazgatóját kinevezték ugyanilyen módon, mint ami itt törvényben le van írva, akkor az ellenzék miért nem tiltakozott.

Tehát az az állítás, hogy ez törvényben most jelenik meg, megfelel a valóságnak, 1996 januárjáról kezdve ez a gyakorlat élt, csak nem törvényi szabályozás alapján, hanem egy kormányrendelet szabályozása alapján. Volt valamennyi különbség a kormányrendelet és a törvényi szabályozás között, de ez a különbség mindössze annyi volt, hogy a kormányrendelet alapján határozatlan időre lehetett a gazdasági főigazgatókat kinevezni ugyanilyen módon. Tehát a változás, ami a törvénytervezetben benne van, mindössze annyi, hogy nem határozatlan időre kell a gazdasági főigazgatókat kinevezni az eddigi gyakorlattal szemben, hanem határozott időre.

Talán a jelenlegi ellenzék képviselőinek érdemes lenne visszaemlékezni, hogy annak idején, amikor a kormányuk elfogadta ezt a kormányrendeletet, akkor milyen érvek szóltak amellett, hogy a gazdasági főigazgatót ilyen módon nevezzék ki. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 467 1999.04.13. 0:43  391-478

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Ház! Én csak egy kis pontosítást szeretnék mindössze tenni. A törvénytervezetben nem az szerepel, hogy a miniszter gondol egyet, pályáztat, és eldönti, hogy ki lesz a gazdasági főigazgató. A törvénytervezetben az szerepel, hogy az intézményi tanács javaslatára a miniszter hagyja jóvá a gazdasági főigazgató személyét.

Tehát ez azt jelenti, hogy a miniszter csak azt a személyt hagyhatja jóvá, akit az intézményi tanács elé terjesztett. Az a lehetősége van meg a miniszternek, hogy nem fogadja el azt a személyt, de az intézményi tanács javaslata ellenére senkit nem nevezhet ki gazdasági főigazgatónak az oktatási miniszter sem.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 86 1999.05.07. 8:34  1-167

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A pszichológusok kimutatták, hogy azok az emberek, akik világosan megfogalmazzák maguknak a hosszú távú céljaikat, az életben sokkal sikeresebbek, mint azok, akik ezt nem teszik. (Dr. Kóródi Mária közbeszól.) Sőt, azt is kimutatták, hogy még náluk is sikeresebbek azok az emberek, akik ezeket a hosszú távú céljaikat írásban is rögzítik a maguk számára.

Azt hiszem, hogy helyes, ha egy kormány nem egyik évről a másik évre készíti a költségvetését, hanem hosszabb távra, esetleg 3 évre költségvetési irányelveket határoz meg magának. Helyes, ha egy kormány folyamatosan szem előtt tartja azokat a célokat, amelyek azt rögzítik, hogy milyen irányba kell mennie a kormánynak, milyen irányba kell mennie a parlamentnek, milyen irányba kell mennie a gazdaságnak. Helyes, ha ez le van írva, hiszen az úton szirénhangok hangzanak minden irányból.

A kormány leírta: elsődleges cél a gazdasági növekedés fenntartása, az infláció leszorítása, mert ez teremti meg a feltételeit az életkörülmények érezhető javításának. Szirénhangok mindenfelől hallatszanak: adjunk magasabb béreket, legyenek olyan társadalmi csoportok, amelyek 20 százalékos béremelésben részesülnek (Dr. Kóródi Mária: Választási kampány...), építsünk hatalmas, pazarló, presztízsberuházásokat. Ezeket a visszhangokat hallottuk az ellenzéki padsorokból az elmúlt időszakban (Dr. Kóródi Mária: A választási kampányban...).

Ajánlom tisztelt képviselőtársainknak, gondoljuk végig, hogy mi lett volna abban az esetben, ha ezeket a javaslatokat a jelenlegi kormány elfogadta volna. (Derültség az SZDSZ padsoraiból.) Egy dolog biztos: ha 20 százalékos mértékben emeltük volna egyes társadalmi csoportok bérét, akkor ez az inflációs szint, ahova ma elértünk, ebben az időszakban nem lett volna elérhető, nem következett volna be. Sőt... (Kuncze Gábor: Ilyen hülyeséget csak ti mondtatok!) Kuncze Gábor képviselőtársam figyelmét felhívom, hogy, mondjuk, a nyugdíjasok 20 százalékos béremelése, amely vita elég hosszú ideig tartott a parlamentben (Moraj az SZDSZ és az MSZP padsoraiban. - Kuncze Gábor: Az nem bér, az nyugdíj!), azt gondolom, semmiképpen sem segítette volna az infláció leszorulását. De még tudnék egy-két társadalmi csoportot említeni, amelyeknél jelentős többlet-bérkövetelések hangzottak el.

Szóval, ha azokat a követeléseket, amelyek elhangzottak a parlamentben, s amelyek több száz milliárd forintra rúgtak volna, ha ezeket a követeléseket a kormányoldal a magáévá tette volna, akkor most nem lenne más lehetőségünk, mint hogy nekünk is meg kellett volna hozni a saját Bokros-csomagunkat. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ami késik, nem múlik!) Azt gondolom, jó, hogy ezt nem így tettük, és nem tévesztettük szem elől azt az utat, amelyen járni akarunk.

Tisztelt Ház! Még egyszer kiemelném, hogy alapvetően helyes, ha nem egy évre gondolkodunk előre, hanem hosszabb távon tekintjük át a céljainkat, lefektetjük, és nem tévesztjük szem elől azokat. Ha hosszú távú fejlődésben gondolkodunk, akkor elengedhetetlen, hogy a hosszú távú fejlődés érdekében befektessünk. Nem szabad felélnünk a pillanatnyilag rendelkezésre álló lehetőségeket, mert a fejlődés előbb-utóbb kifullad.

Az egyik legfontosabb terület, amelyre különösen nagy figyelmet kell fordítani az elkövetkező években, azt gondolom, az oktatás területe. Az oktatás területére - éppen a hosszú távú fejlődés miatt - jelentős összegeket kell befektetni. Több olyan törvénytervezet, több olyan törvény volt már a parlament előtt, amely jelentős befektetéseket irányoz elő az oktatás céljaira. Jelenleg is a parlament előtt fekszik a közoktatási törvény módosítása. Ki kell emelni, hogy ez a módosítás azzal jár, hogy ha a parlament ezt elfogadja, akkor a közoktatásba éves szinten több mind 50 milliárd forint pluszösszeget fektetünk be (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Miből?), és azt hiszem, ez mindenképpen helyes, nem elveszett pénz, s tulajdonképpen ez biztosítja azt, hogy a fejlődés hosszú távon is megmaradjon.

El lehet érni a közoktatási törvénytervezet módosításának az elfogadásával, hogy a közoktatás költségeinek 80 százalékát a központi költségvetés fedezze. Ha a normatív támogatás növekszik, ez lehetőséget ad a pedagóguskeresetek felzárkózási programjának a teljesítésére. Ehhez az adórendszert és a közalkalmazotti bértáblát együttesen kell kezelni, és azt hiszem, ez meg tudja teremteni ennek a hosszú távú feltételeit.

A felsőoktatás területén a következő években folyamatosan folytatódni fog a hallgatói létszám növekedése, ezen belül az államilag finanszírozott hallgatók létszáma a jelenlegi 152 ezer főről 2002-re a terveink szerint 192 ezer főre emelkedik. A létszámtöbblet természetesen többlettámogatást tesz szükségessé, amelynek a mértéke évente 10-20 milliárd forint.

A felsőoktatás minőségi követelményeinek a záloga a felsőoktatásban folytatott kutatások és a doktori iskolák fokozottabb támogatása. Erre a célra az oktatási tárca az idén 4 milliárd forintot javasol, s a ciklus végére évente 10 milliárd forintot javasol pluszban költeni.

Növelni kell a hallgatói juttatásokat, a tervek szerint 25-30 százalékkal, s külön ki kell emelni a kollégiumi szolgáltatások növelését. Elfogadtuk a felsőoktatással kapcsolatosan az integrációs törvényt. Az integrációs törvény megvalósulása részlegesen világbanki hitelekből folytatódik, ugyanakkor ehhez a magyar költségvetésnek is hozzá kell járulnia, a számítások szerint mintegy 13-18 milliárd forinttal.

A kormányprogram célul tűzi ki ezenfelül azt is, hogy az ország kutatási-fejlesztési ráfordításainak a GDP-hez viszonyított, jelenlegi 1 százalék körüli arányát a ciklus végére 1,5 százalékra kell növelni. Ez annyit jelent, hogy a K+F-ráfordítások ez évben várható 106 milliárd forintos volumenét 2002-re a tervek szerint 230 milliárd forintra szükséges növelni. Ebben nagyon nagy szerepe van az állami költségvetésnek is, hiszen ha a jelenlegi költségvetési részesedést vetítjük előre, ez azt jelenti, hogy az 1999. évi 63 milliárd forintnyi költségvetési ráfordítást 3 év alatt 140 milliárd forintra kell emelni, amennyiben nem sikerül a vállalkozói szféra kutatás-fejlesztési ráfordítások terén elért, viszonylag alacsony részesedését érzékelhető módon bővíteni.

Természetesen tudjuk, hogy nem lesz egyszerű ezeket a célokat megvalósítani, és tudjuk azt is, hogy ezek nagy terhet jelentenek a költségvetés számára. Ha az oktatásra költünk, akkor ezeket az összegeket nem költhetjük bérekre, vagy bármilyen más fontos célra.

(13.20)

A vázolt költségvetési irányelvek, úgy érzem, biztosítják a magyar gazdaság fellendülését. Optimista vagyok, biztos vagyok abban, hogy kell pluszköltségeket biztosítani az oktatás számára. Bízom abban, hogy a költségvetési irányelvek teljesíthetők, bízom abban - optimista vagyok -, hogy jövőre nem lesz ekkora árvíz, nem lesz ekkora belvíz, nem lesz hó, nem lesz a jövőben háború (Dr. Hack Péter: Erre épül az egész!), bízom abban, hogy a csökkenő infláció önmagában jótékonyan hat a gazdasági növekedésre. Ha a képviselők, vállalkozók, munkavállalók együttesen, sokan hisznek és bíznak abban, hogy ez így lesz, akkor biztos vagyok abban, hogy a költségvetési irányelvekben foglalt célkitűzések megvalósíthatók.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 98 1999.05.07. 1:59  1-167

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt hiszem, méltánytalan, hogy nem egészen egy év kormányzás után azt próbálják számon kérni rajtunk, amiket önöknek nem sikerült négy év alatt sem megvalósítani. De azért egy-két dologra egészen konkrétan szeretnék reagálni. (Kuncze Gábor: 400 százalék!) Az oktatási törvény módosítását megtárgyalta a kormány egy olyan ülésen, ahol jelen volt a pénzügyminiszter és az oktatási miniszter is, és a kormány döntése alapján terjesztették a parlament elé. Elfogadom azt az érvelést is, ami elhangzott a Házban, hogy a nyugdíjasok az elmúlt évtizednek nagy vesztesei voltak. De ha körbenézünk a társadalomban, akkor még találunk néhány nagy vesztest, mert igen nagy veszteséget szenvedtek el a közalkalmazottak is, igen nagy veszteséget szenvedtek el például a gyermekeket nevelő családok is.

Meg lehet nézni egyébként, hogy ez a veszteség hogyan alakult, mondjuk, az 1994 és az 1998 közötti időszakban. Azt kell mondjam, méltánytalan dolog, amikor azt hallom, hogy a nyugdíjasoktól különböző összegeket megvonunk, amikor 14,5 százalékos átlagos nyugdíjemelést szavazott meg a parlament, ezzel szemben az infláció ebben az évben 9 százalék körül alakul. Ez azt jelenti, hogy - lehet, hogy ez néhány ellenzéki képviselőtársamnak nem tetszik, de - a nyugdíjasok ebben az évben átlagosan körülbelül 5,5 százalék pluszjövedelemmel rendelkeznek az előző időszakhoz képest.

Karakas Jánosnak azzal a felvetésével, hogy nekem emlékezetkihagyásom van, mert nem emlékszem a Perlaki Jenővel folytatott vitájára - ahol egyébként nem voltam ott -, igazából nem tudok mit kezdeni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 174-176 1999.05.07. 1:06  167-231

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy az előző koalíció a közoktatásban olyan állapotokat teremtett, ami indokolttá teszi, hogy a közoktatási törvényt a lehető legsürgősebben módosítsuk.

(17.50)

Ebből kifolyólag semmiképpen nem javasolom, hogy a vitára a mai napon ne kerüljön sor. Azt hiszem, hogy ezt a vitát le kell folytatni, és ha Horn Gábornak vitatkozni van kedve, akkor ajánlom, hogy az oktatási bizottság ülésein többet vegyen részt, és akkor, azt hiszem, erre lehetősége lesz. (Dr. Nagy Sándor: Mi az ügyrendi indítvány?!) (Horn Gábor: Mi az ügyrendi javaslat?!)

ELNÖK: Az ügyrendi javaslattal kapcsolatban szeretném, képviselő úr...

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Teljesen egyértelműen mondtam, hogy arra az ellenzéki felvetésre, hogy az általános vitát napoljuk el, az az ügyrendi javaslat, hogy ne napoljuk el, hanem a mai napon az általános vitát folytassuk le. Ezt az előbb egyértelműen elmondtam.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 212 1999.05.07. 17:27  167-231

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek azokkal az ellenzéki felszólalókkal, akik azt mondják, hogy szerencsés lenne, ha, mondjuk, a közoktatási törvényt nem kellene négyévente megváltoztatni. Mindannyian tudjuk, hogy azok a gyerekek, akik hatéves korukban bekerülnek a közoktatásba, szerencsétlen esetben akár 3-4 vagy talán még ennél is több szemléletváltást kénytelenek átvészelni az iskolában. Magam is egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy szerencsés lenne, ha sikerülne nyugvópontra jutni e viták során. Azzal azonban nem értek egyet, hogy erre a törvénymódosításra nincs szükség. Erre a törvénymódosításra szükség van, éppen azért, mert 1996-ban, a törvény utolsó módosítása során nem sikerült ezt a konszenzust kialakítani, és úgy tűnik, most sem sikerül a konszenzusteremtés.

De mielőtt feltennénk azt a kérdést, hogy miért van szükség ennyire sürgősen e törvénytervezet beterjesztésére, nézzük meg, milyen állapotok uralkodnak a mai magyar közoktatásban, milyen állapotok uralkodnak a magyar valóságban. Vessünk néhány pillantást arra, hogy mit mutatnak a monitorvizsgálatok, amelyek az ország különböző településein, különböző iskoláiban lévő gyerekek tudását hasonlítják össze. Ezek a monitorvizsgálatok a következőket mutatják:

Az elmúlt években csökkent a gyerekek átlagos tudásszintje Magyarországon. Ez már önmagában rossz adat. De még ennél is súlyosabb adat az, hogy mindamellett, hogy csökkent, a gyerekek tudásszintje közötti különbség viszont igen jelentősen megnőtt. Tehát vannak, akik jóval többet tudnak az átlaghoz képest, vannak, akik lényegesen kevesebbet tudnak, mint tudtak egy-két évvel ezelőtt. Ez már önmagában azt jelzi, hogy itt jelentős problémák vannak. Tehát amikor a gyerekek elvégzik a 8. osztályt, vagy mire elérik a 4. osztályt, a tudásszintjük különbsége jelentősen megnövekedett a néhány évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Ennek természetesen sok oka van. Nemcsak az iskolarendszer tehet erről, de a mi meglátásunk szerint, kormánypártiak szerint az iskolarendszernek, illetve annak a rendszernek, amelyben ma a képzés folyik az iskolákban, alapvetően szerepe van ebben.

Nagyon sokat beszélünk az átjárhatóságról. De ha az átjárhatóság szót kiejtjük, akkor abban a pillanatban, ahogy végiggondoljuk, hogy a gyerekek tudásszintkülönbsége az azonos évfolyamokon évről évre jelentős mértékben növekszik, azt is be kell látnunk, hogy az átjárhatóság ezzel párhuzamosan jelentősen csökken. Ez pedig, úgy gondoljuk, baj. Baj, mert ebből az következik, hogy a gyerekek életesélye eldől abban a pillanatban, amikor beiratkoznak az általános iskolába. Ha szerencséjük van, és olyan általános iskolába iratkoznak, akkor megvan az esélyük, hogy jó szakmájuk legyen, magas színvonalú végzettséggel végezzék el az általános iskolát. Ha szerencsétlenek, akkor pedig tulajdonképpen már hatéves korukban egy szerencsétlen életpályára állítjuk gyermekeinket. Azt gondolom, ennek a folyamatnak véget kell vetni. Erről szól egyébként a törvénytervezet, amelyet a kormány beterjesztett, és nem másról.

Melyek azok a pontok, ahol úgy érezzük, hogy jelentős változtatásra van szükség. Az iskolaszerkezet kérdése egy ilyen kardinális kérdés. Az előző törvényben, amelyet 1996-ban fogadott el a parlament, úgy érzem, nem vettek tudomást a realitásokról. A magyar iskolarendszer ma is elsősorban a 8+4-es iskolarendszerre épül. Amikor 1996-ban elfogadták a törvényt, úgy tettek, mintha ez a realitás nem létezne. A világon nagyon sokféle iskolarendszer van. Egyet lehet érteni azzal a tendenciával is, amelyről Horn Gábor képviselőtársam beszélt. A világban megfigyelhető egy olyan fejlődési irány, hogy egyre tovább tart az alapképzés, és egyre tovább tartják együtt az iskolákban a gyerekeket. Csak az a kérdés, hogy Magyarországon ez valósult-e meg az elmúlt években avagy sem.

Mi úgy látjuk, nemhogy egyre tovább, hanem egyre koraibb szelekció következett be a magyar iskolarendszerben. Nem arról van szó tehát, amit Horn Gábor képviselőtársunk elmondott, hogy tíz évfolyamon keresztül együtt tanulnak a gyerekek, hanem a probléma az, hogy a szelekció egyre korábban következik be. Nem igaz az, hogy a 9., 10. osztályban a gyerekek átmehetnek egyik intézményből a másikba, egyik osztályból a másikba, hanem pontosan arról van szó, hogy ezek a lehetőségek szűkültek előttük. Az a véleménye a kormánypártoknak ebben az esetben, hogy ezt a folyamatot úgy lehet valamilyen módon szabályozni, ha igenis kimondjuk azt, hogy a nyolcosztályos, a 8+4-es iskolarendszer működik alapvetően ebben az országban. Ezzel párhuzamosan nem akadályozzuk meg a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok működését, de ezt egy kiegészítő képzésnek gondoljuk a legtehetségesebb gyermekeink számára. Alapvetően a 8+4-es iskolarendszer mellett törünk lándzsát. Meggyőződésünk, hogy ha sikerül érdemben előrelépni ezen a területen, ez szolgálja azt, hogy a gyerekek tudásszintkülönbsége ne növekedjen tovább.

Elhangzott az, hogy nagyon kevés egyeztetést folytattunk különböző társadalmi szervezetekkel. El kell mondanom, hogy mindkét nagy pedagógus-szakszervezet ezt az elképzelést egyébként egységesen támogatta. Horn Gábor képviselőtársam hivatkozott a Történelemtanárok Egyesületére is, velük egyébként háromszor tárgyaltunk, és a tárgyalásokról egyáltalán nem olyan benyomásaink vannak, mint neki, hiszen megkaptuk a törvényjavaslathoz a módosító javaslatokat is. Visszatérve: a Történelemtanárok Egyesülete is üdvözölte azt a lépést, hogy ez a tervezet a 8+4-es iskolaszerkezetet megerősíti.

Ide tartozik a kerettantervek kérdése is. Szintén abba az irányba hat a kerettanterv elképzeléseink szerint, ami valamilyen módon egységesíti azt a tudásanyagot, amelyet a gyerekek megszereznek az iskolában. Én a tanári-pedagógus szabadságjogoknak nagy tisztelője vagyok, és azt is hiszem, hogy a tanároknak élniük is kell ezzel a szabadságjoggal, és nem helyes, ha bárki beleavatkozik és elmondja, hogyan kell tanítania. Ez helytelen út! De azért azt szerintem nem az egyes tanároknak kell eldönteniük, hogy mit kell tanítani. Ma Magyarországon az a probléma, ha végiggondoljuk, hogy a NAT-tal kapcsolatosan milyen problémák vetődtek fel, meg kell nézni, mondjuk, a különböző tantárgyfelosztásokat a különböző iskolákban.

A következő dolog történt: ha az iskolaigazgató, mondjuk, testnevelés szakos tanár volt, akkor a testnevelésnek volt jelentős óraszáma az iskolában. Ha biológiatanár volt erős érdekérvényesítő képességgel, akkor a biológia is megkapta a megfelelő óraszámot, de esetleg a testnevelés háttérbe szorult. Azt hiszem, nem egy jó út, ha a gyerekek esélyeit az dönti el, hogy éppen milyen szakos az iskolaigazgató, és éppen melyik tanárnak az adott pillanatban, amikor a helyi programot el kellett készíteni, milyen volt az érdekérvényesítési képessége a tantestületen belül. Azt hiszem, ez nem szabadságjog kérdése, igazából itt a gyermekek különböző jogai sérülnek.

Minden gyermeknek joga van arra, hogy egyenlő esélyekkel vágjon neki az életnek. A liberalizmusnak egyébként egy nagyon fontos alapelve az esélyegyenlőség. Úgy érzem, abban az iskolarendszerben, amely működik, ez az alapvető jog erőteljesen sérül. A kerettanterv ezeknek a működési problémáknak a kiküszöbölésére vonatkozik; ezt a problémát, amely egyértelműen jelen van a magyar oktatási rendszerben, kívánja kezelni. A kerettantervek - mielőtt bárki félreértené - nem fedik le a teljes oktatandó tananyagot. Teljesen nyilvánvaló, hogy különböző iskolák vannak, különböző szociológiai hátterű gyerekek járnak az iskolákba, és meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy ezeknek a gyerekeknek érdeklődésüknek és szellemi előképzettségüknek megfelelő különböző oktatásban lehessen részük. Ugyanakkor elősegíti az esélyegyenlőséget, ha kerettantervekkel szabályozzuk ezt a folyamatot. Aki mostanában volt iskolában, és látta, hogy a NAT során készült helyi programok milyen jövőképet vetítettek elénk, azt gondolom, nem kifogásolja ezt a lépést; mint ahogy nem kifogásolták ezt érdemben - meg kell jegyeznem - a pedagógus szakszervezetek sem.

Kell néhány szót szólni a minőségbiztosításról, mert sokan bírálták. Egyébként a magyar költségvetés hihetetlen összegeket költ közoktatásra, és ezt nagyon helyesen teszi.

(21.30)

Sőt azt kell mondani, hogy ezeket az összegeket még jelentősen növelni kell, a törvénytervezetben van egyébként erre utalás. Ez a pénz a mai oktatási rendszerben tulajdonképpen ellenőrizetlenül ömlik bele az oktatásba, és nincs meg az az intézmény, az a hivatal, amelyik valamilyen módon pontosan követné, hogy mi lesz ennek a pénznek a sorsa, milyen hatékonyan használják fel, s hogy egyáltalán a törvényben szabályozott dolgokat az általános iskolákban, óvodákban, gimnáziumokban betartják-e.

Természetesen vannak bizonyos jogok telepítve például a jegyzőkhöz. A kérdés az, hogy a jegyzőknél jó helyen vannak-e ezek a jogosítványok. Gondoljunk bele például a következő helyzetbe: egy önkormányzati általános iskolában 34 gyermek tanul egy osztályban. A jegyzőnek jeleznie kellene, hogy a törvény szerint 34 gyerek nem tanulhat egy osztályban. A kérdés az, hogy egy kistelepülésen fogja-e jelezni ezt az önkormányzat képviselő-testületének alárendelt jegyző - az önkormányzati képviselő-testület tulajdonképpen a munkáltatója -, hiszen abban a pillanatban, ha ezt a problémát jelzi, a képviselő-testület nem tehet mást, mint két osztályra bontja a 34 fős, addig egy osztályként működő osztályt. Nagyon sok helyen nem teszi meg ezt a jegyző, ezt mindannyian tudjuk a tapasztalatainkból.

Nagyon helyes az elképzeléseink szerint, ha ettől az önkormányzati fenntartótól elkülönült hivatal - ebben az esetben az a hivatal, amelyről a törvény szól - ellenőrzi ezeknek a törvényi paramétereknek a betartását. Sokan tudják, akik az oktatásban dolgoztak, hogy tulajdonképpen maguk az iskolák is jelzik, ha nem tudják magukat egész pontosan elhelyezni, hogy hol tartanak a rendszeren belül, hiszen ezek az értékelési feladatok igazából nem épültek ki, s nincs meg a lehetőségük arra, hogy összemérjék magukat más iskolával, és tudják, az adott iskolában milyen színvonalon folyik az oktatás, vagy pedig ezt elég körülményesen tudják felmérni az igazgatók és maguk a tanárok is. Ha ilyen értékelési és vizsgaközpont alakulna meg, úgy éreztem eddig a pedagógusfórumokon - részt vettem néhányon -, hogy különösen nagy ellenkezést ez sem váltott ki egyébként a pedagógusok között. Meg kell említenem, hogy az egyik pedagógus-szakszervezet azért felvetette azt a problémát, amit az ellenzéki képviselőtársaink is jeleztek, nevezetesen: nem értenek egyet azzal, hogy hatósági jogkörökkel rendelkezzen ez a hivatal. A nagyobbik pedagógus-szakszervezet nem vetette fel ezt a problémát.

Véleményünk és meglátásunk szerint egyébként az oktatási jogok miniszteri biztosa is abban az irányban foglalt állást, hogy a gyerekek esélyegyenlősége azért növekedjen. Aki elolvasta a törvényben ennek a miniszteri biztosnak a feladatait, az látta, hogy pontosan ebben az irányban lesz ennek a személynek vagy talán főosztályi rangú résznek olyan szerepe, amely ezt az esélyegyenlőséget erősíti.

Az esélyegyenlőséget egyébként erősíti az is, amit az ellenzéki képviselőtársaink is elismeréssel nyugtáztak, hogy az állami finanszírozás arányát növeli a tervezet, a két évvel ezelőtti átlagköltség 80 százalékáról 90 százalékára, de nemcsak ez a 10 százalékos növekedés van egyébként a tervezetben, hanem még nyugodtan hozzászámolhatjuk azt is, hogy az infláció jelentős mértékben csökken. Éppen ezért a két év alatti költség kisebb mértékben inflálódik, mint egy-két évvel ezelőtt. Tehát tulajdonképpen van remény arra, hogy az önkormányzatok anyagi különbsége valamilyen módon kiegyenlítődik, és kisebb mértékben fog a gyerekek képzési színvonalában megjelenni az, hogy az önkormányzat milyen anyagi helyzetben van, jóban vagy rosszban, hiszen az erre a célra kapott finanszírozása jelentősen növekedni fog. Azt hiszem, hogy ezek azok a lépések, amelyek miatt ezt a törvénytervezetet mindenképpen elfogadásra javasoljuk.

Nagyon fontos problémákat próbál ez a törvénytervezet kezelni. A magyar társadalomnak egyébként egyáltalán nem jó az, ha a gyerekek tudásszintje, mire elvégzik az iskolát, végletesen kettészakad. Azokat a gyerekeket és fiatalokat, akik nem kellő tudással végzik el az általános iskolát és utána az alapképzést, a magyar társadalom hogyan fogja eltartani hosszú távon, hogyan fog nekik munkát biztosítani, hogyan fognak ezek az emberek megélni? Éppen ezért alapvető fontosságú, hogy az ebben a törvényben meghatározott célok megvalósuljanak.

Még egyszer ki szeretném emelni, amit egyébként a beszéd közben már mondtam: azért, mert az ellenzéki képviselőtársaink bírálták a kormánypártoknak ezt a gyakorlatát, az Oktatási Minisztérium is folyamatosan egyeztetett, és folyamatosan egyeztet a különböző társadalmi szervezetekkel, tehát nem állja meg a helyét az, hogy nincs egyeztetés. Az utolsó pillanatig, sőt még a jövő héten is, tehát a törvény elfogadásáig ezek az egyeztetések folyamatosak lesznek.

A Fidesz oktatási munkacsoportja bevezetett egy olyan egyeztetési mechanizmust, amire eddig nem volt példa: folyamatosan tárgyal a minisztériummal, pedagógus-szakszervezetekkel, s egyéb érdekvédelmi, szakmai szervezetekkel párhuzamosan. Több olyan módosító javaslatot adtunk be a törvényhez, amelyeket éppen ezek a szakmai szervezetek, pedagógus-szakszervezetek fogalmaztak meg.

Úgyhogy azt javasolnám ellenzéki képviselőtársaimnak, mielőtt arra hivatkoznak, hogy a Történelemtanárok Egyesülete, a szakszervezet mivel ért és mivel nem ért egyet, kövessék a gyakorlatunkat, és ők is egyeztessenek ezekkel a szakszervezetekkel, szakmai szervezetekkel, mert ebben az esetben szembesülnének azzal, hogy ennek a törvénynek a fogadtatása messze nem olyan ezeknek a szervezeteknek a körében, mint amilyenre ők hivatkoznak.

Egyébként ellenzéki képviselőtársaimnak felajánlom, hogy szívesen odaadom nekik azokat a módosító javaslatokat, amelyeket ezek a szervezetek nyújtottak be a törvénytervezethez. És ha a közösen tartott sajtótájékoztatóinkat nem is hallották, akkor is látni fogják, hogy a törvény alapvető irányultsága, s a szakmai szervezetek, a szakszervezetek és a kormánypártok javaslata között nincs különbség. Vannak módosítások, de ezek a módosítások nem a törvény érdemi részére vonatkoznak. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 216 1999.05.07. 1:55  167-231

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársam! Teljesen egyetértek azzal, amit ön másodszor elmondott.

Valóban nem az iskolarendszer alakítja ki elsődlegesen a különbségeket; az iskolarendszer valamennyit - talán nem is olyan sokat - ezekhez a különbségekhez hozzá tud tenni, vagy el tud venni belőlük. Ebben a pillanatban mi, kormánypártok úgy látjuk, hogy olyan iskolarendszer működik ma Magyarországon, amely ezeket a különbségeket növeli.

 

(21.40)

 

Mi amellett vagyunk, és azért terjesztettük be ezt a törvénytervezetet, mert úgy gondoljuk, hogy olyan iskolarendszert kell Magyarországon működtetni, amely a születéskori előnyöket és hátrányokat nem továbbnöveli, hanem valamilyen módon megpróbálja egy kicsit kiegyenlíteni. Ez az az alapvető dolog, ami a törvénytervezet benyújtásának hátterében áll, és ez az a probléma, amit ezzel a törvénytervezettel kezelni kívánunk.

Nagyon jelentős problémának érzem azt, hogy nagyon jelentős különbségek vannak az iskolák helyi programjai, tantárgyfelosztásai között, és nagyon jelentős az a probléma, hogy amikor a gyerekek elvégzik az általános iskolát, akkor nagyon jelentős különbségek vannak a különböző tantárgyi tudásuk, egyáltalán a tudásszintjük között, és szerintem helyes lenne, ha biztosabban lehetne tudni, hogy mi az a minimális tudás, amit egyes tantárgyakból minden egyes diáknak tudni kell. Azt hiszem, hogy ez a felvételiktől kezdve nagyon sok helyen vissza fog köszönni az életben, és én teljesen biztos vagyok benne, hogy az az irány, amit ez a törvénytervezet kijelöl, a magyar társadalom egésze számára összességében pozitív irány.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 222 1999.05.07. 1:59  167-231

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is úgy terveztem, hogy nem fogok hozzászólni, viszont az a hisztériakeltés, ami a hitoktatással kapcsolatban folyik - most már másodszor a mai este folyamán -, mindenképpen hozzászólásra késztetett. Ugyanis amit az ellenzéki képviselőtársaim állítanak, az egyszerűen helytelen, nem olvasható ki a törvényből, és nincs úgy. Erre mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet.

A törvény egyetlen mondattal egészül ki. Az egyetlen mondat úgy hangzik: "Az óvoda, az iskola, a kollégium, a fakultatív hit- és vallásoktatással kapcsolatos feladatainak ellátása során együttműködik az érdekelt egyházi jogi személlyel." Az az igazság, hogy ez akár benne volt a törvényben, akár nem, ennek eddig is így kellett lennie. Minden olyan dolog, amit 1996-ban az előző koalíció szabályozott, szó szerint érvényben van. A törvényben például benne van, hogy a kötelező órák rendjéhez ennek a hitoktatásnak alkalmazkodnia kell. Nem nyúltunk hozzá, ugyanaz van benne, mint amit az előző koalíció elfogadott. Tehát itt nincs semmi olyasmiről szó, amire többen felhívják a figyelmet, hogy itt micsoda borzasztóságok történnek. Egyetlen mondat van beírva, miszerint együtt kell működni az egyházzal. Azt hiszem, ebben az égvilágon semmi kifogásolnivaló nem található. Szerintem eddig is, ha volt hitoktatás az iskolában, együttműködtek az egyházzal.

Egy másik kérdésre egyetlen mondat: igenis, amikor az intézményeken belül kell eldönteni, hogy milyen lesz a tantárgyfelosztás, akkor a tanárok ezen elvitatkozgattak, egyáltalán nem örültek annak, hogy ezt a vitát ott kell helyben kell megvívni, és igenis - állítom, hogy ez így volt - az tudta kedvezőbben a saját számára eldönteni ezt a vitát, akinek erősebb érdekérvényesítési pozíciói voltak.

 

(22.00)

 

Az egész társadalom többé-kevésbé így szokott működni, így működött ez itt is. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 163 1999.06.01. 2:58  162-168

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormánykoalíció pártjai fontos céljukként jelölték meg a korrupció visszaszorítását. Ennek fontos eleme lenne a parlamenti képviselők összeférhetetlenségének mintájára az önkormányzati összeférhetetlenségi törvény megalkotása. Ennek szükségességére engedjék meg, hogy néhány példát hozzak választókerületemből.

A kőbányai önkormányzat MSZP-SZDSZ-es testületi többsége a törvény hiányosságait kihasználva szemérmetlenül irányítja a közpénzeket képviselőinek zsebébe. A Kőbányai Vagyonkezelő Rt. az önkormányzat 100 százalékos tulajdona, igazgatósági tagjainak száma megalakulásakor 5 fő volt, amit most megegyezés esetén 10 főre kíván emelni a testületi többség. Még egy-két választás és a testületi létszámmal megegyező méretű igazgatótanács jön létre egy ilyen kis cég élén - azt gondolom, ez önmagáért beszél.

A tegnapi napon az MSZP-SZDSZ képviselői nyilván mély szociális meggyőződésükből fakadóan közel 40 százalékkal, 97 ezer forintra emelték az igazgatótanácsi tagok tiszteletdíját. Elképesztőnek tartom, hogy amikor megszorításokkal kell szembenézni az önkormányzatban, akkor a képviselők a közpénzekből éves szinten jóval több mint 10 millió forintot szavazhatnak meg magunknak, saját maguknak, ugyanis egyetlen képviselő sem jelentett be elfogultságot a tegnapi szavazáskor.

Az MSZP frakcióvezetője, Csicsay Claudius Iván és még hét másik képviselő annyi tisztséget halmozott fel már magának, hogy önkormányzati közpénzekből származó jövedelmük meghaladja a kőbányai polgármester fizetését. Azt gondolom, ez is önmagáért beszél. A törvényben ugyan szerepel a képviselői tiszteletdíjak maximuma, de 100 százalékos önkormányzati tulajdonú cégekkel a példák alapján ez könnyedén megkerülhető. Nem véletlenül mondta többször is az MSZP frakcióvezetője, az a cél, hogy minden képviselőnek legyen igazgatótanácsi vagy felügyelőbizottsági tagsága; valószínűleg ezért szaporodnak ezek a tisztségek.

Sajnos, ez még nem minden. A fent említett vagyonkezelő rt. holdinggá alakult az előző ciklusban, és voltak olyan MSZP-SZDSZ-es képviselők, akik a Kőbányai Vagyonkezelő Rt. részesedésével létrehozott gazdasági társaságokban tulajdonrészt - még egyszer mondom: tulajdonrészt - szereztek. Ilyen módon egyes önkormányzati képviselők, pártok közvetlenül profitáltak az önkormányzat megrendeléseiből, ami véleményem szerint teljesen etikátlan, bár így a kampányra elég sok pénzt félre lehet tenni.

 

(15.00)

Sajnos, a sort még tudnám folytatni: el tudnám mondani, hogyan lehet 1 milliárd forintot kivonni a képviselők látóköréből, de a 3 perc lassan lejár.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem ezért: mikor ér véget a kőbányai közpénzek magánzsebekbe vándorlása, azaz mikor lesz végre gazdasági összeférhetetlenségi törvény az önkormányzati képviselők esetében is? Várom államtitkár úr válaszát. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 167 1999.06.01. 0:37  162-168

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a megnyugtató válaszát, államtitkár úr. Remélem, az elmondottaknak megfelelően az összeférhetetlenségi törvényt még az idén elfogadja a parlament, és azt is nagyon támogatom, hogy a gazdasági összeférhetetlenség a lehető legrövidebb időn belül lépjen hatályba.

Addig is azonban kérem az MSZP és az SZDSZ tisztelt vezetőit, akik mostanában a közélet tisztaságának elkötelezett híveiként mutatkoznak, hogy kőbányai párttársaik tevékenységét kísérjék figyelemmel, és időnként próbálják őket jobb belátásra bírni. Az államtitkár úr válaszát elfogadom. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Kuncze Gábor: Kemény dolog!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 33 1999.06.03. 9:39  20-88

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is arra szeretném felhívni a figyelmet, amit előttem képviselőtársaink már elmondtak. Az oktatási bizottságban komoly egyeztetés folyik a törvényekről, és a mai délelőttön is egy ilyen egyeztető megbeszélésen vettünk volna részt, amelyen tulajdonképpen a kapcsolódó módosító indítványokat próbáltuk volna megbeszélni, amelyeket konszenzus alapján szerettünk volna beadni.

Talán az egyeztetést jelzi, hogy ilyen munka valóban van a bizottságon belül, hogy a felsőoktatással kapcsolatos törvényt is 91 százalékkal fogadta el a parlament. Azt gondolom, hogy a közoktatási törvénynél ez az állapot nem fog fennállni, ugyanakkor minden olyan kérdésben, amelyre tisztességes egyeztetés után kompromisszummal lehet módosító javaslatokat beadni, ezt meg kívánjuk tenni. Éppen ezért - nem tudom teljesen pontosan, hogy mit mond ilyenkor a Házszabály - pártállástól függetlenül az lenne a kérésünk, hogy a kapcsolódó módosító indítványokat a mai nap végéig legyen lehetőségük beadni az oktatási bizottság képviselőinek, és a félbeszakadt egyeztetés ezután folytatódhat.

Vannak olyan kérdések, amelyekben - úgy tűnik - semmilyen módon nem fogunk tudni egyezségre jutni. Ez nem feltétlenül probléma, ez a parlament természetes velejárója. Azért nem tudunk egyezségre jutni, mert a kiindulópontunk gyökeresen más. Más alapfeltevésekből indulunk ki, és innentől kezdve, ha sokáig vitatkozunk, ez nem más, mint egy hitvita, igazából nem fogjuk tudni egymást meggyőzni.

Nem akarok erről a kérdésről nagyon sokáig beszélni, hiszen ezeket az alapvető kérdéseket, amelyek a törvényben alapvető fontosságúak - ilyen a kerettanterv, a minőségbiztosítás, az iskolaszerkezet kérdése -, az általános vita keretében többé-kevésbé megvitattuk már, és a részletes vita keretében ugyanezeket az érveket szegezhetjük egymásnak.

Néhány szót azonban mégis kell mondani arról, hogy mi az alapvető különbség az ellenzék és a kormánypártok álláspontja között. A kerettantervek és a minőségbiztosítás tekintetében a mi álláspontunk az - és erről, bevallom, nem vagyunk meggyőzhetőek -, hogy az államnak igenis fontos szerepe van bizonyos kérdésekben. Az ellenzék azt mondja, hogy a helyi közösségeknek van nagyobb szerepük, és az államnak lényegesen kisebb szerepet tulajdonít, mint amit mi.

Szó nincs arról, amit ellenzéki képviselőtársaink mondanak, hogy itt a pedagógus szabadsága megszűnik, és egyéb ilyen borzasztó dolgok fognak történni. Egyszerűen arról van szó, hogy a kormánypárti képviselők azt gondolják, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket nem biztos, hogy szerencsés, ha a helyi közösség szintjén döntünk el.

(10.50)

Nem biztos, hogy szerencsés, ha helyi közösség szintjén dől el, hogy mondjuk, egyes órákat milyen óraszámban tanulnak az iskolában a gyerekek.

Ha megnézzük, hogy az elmúlt években hogyan alakultak a tantárgyak óraszámai a különböző iskolákban, akkor látjuk, hogy két szomszédos faluban, esetleg teljesen azonos szociológiai háttérrel, teljesen más a testnevelésórák, az angolórák, a magyarórák, a matematikaórák száma. Azt azért senki nem gondolhatja komolyan, hogy az egyik faluban az a gyerekek érdeke, hogy két testnevelésóra legyen egy héten, a másik faluban, a szomszéd faluban pedig az a gyerekek érdeke, hogy négy testnevelésóra legyen egy héten. Mi azt gondoljuk, hogy bizonyos dolgokban az államnak megvan a maga feladata, azt pedig nem a helyi pedagógus-erőviszonyoknak kell eldöntenie, hogy mit kell tanítani az iskolában. Hogy hogyan, az teljesen természetesen a helyi közösség, a helyi iskola és a helyi pedagógusok feladata, de a "mit?"-ben igenis szerepe kell hogy legyen az államnak is.

Nagyon hasonló a minőségbiztosítással kapcsolatosan az elképzelésünk. Azt gondoljuk, hogy ha az állam finanszírozza jelentős részben az oktatást, akkor figyelemmel kísérheti bizonyos módon az oktatás színvonalát. Erre eddig viszonylag kevés lehetőség volt; ellenzéki képviselőtársaink ezt úgy élik meg, hogy ez a szakmai önállóságba történő beavatkozás. Tulajdonképpen el kell mondani, hogy a világon mindkét féle gyakorlatra igen-igen sok példát lehet felhozni.

Az iskolaszerkezet is egy olyan kérdés, amelyben az eddigi viták alapján úgy tűnik, hogy nem fogunk tudni egyezségre jutni. Az iskolaszerkezet kérdésében azt az álláspontot valljuk, azt az álláspontot képviseljük, hogy Magyarországon ma adott a nyolcosztályos általános iskola és a négyosztályos középfokú intézményrendszer. Lehet hipotéziseket felállítani és azt mondani, hogy tízosztályos alapképzés, és még sok mindent el lehet mondani, de igazából az elmúlt időszakban is bebizonyosodott, hogy az iskolarendszer alapvetően megmaradt ebben a szerkezetben, amit mi egyszerűen törvényes szinten is bizonyos mértékben erősíteni kívánunk. S ha a gyerekek nagyon nagy százaléka, több mint 80, közel 90 százaléka a nyolcadik osztály után vált iskolát, akkor azt gondoljuk, hogy valamilyen módon az oktatási törvénynek ehhez alkalmazkodnia kell.

Az ellenzék azt mondja, hogy célszerű lenne az alapképzést szétnyújtani hat évre és a tízéves képzést létrehozni, ott legyen az alapvizsga. Ez természetesen önmagában nemes cél, de a magyar iskolarendszer a mi meglátásunk szerint nem így működik, és nem lehet azt a tényt figyelmen kívül hagyni, hogy a nyolcadik osztály végén a gyerekek nyolcvan-egynéhány százaléka iskolát vált. Ez szerepel a törvényben, és azt gondolom, ez megint egy olyan vita, amelyben nem fogunk tudni egyezségre jutni, alapvetően különböző a kiindulási pont.

Nem nagyon hiszem, hogy ezekről a kérdésekről még nagyon sokat kellene beszélni, hiszen az általános vita nagyrészt erről szólt, de egyetlen kérdésre még itt a vita első szakaszában ki szeretnénk térni, ez pedig a hitoktatás kérdése. Azt hiszem, a törvénymódosítási javaslat 3. §-ában található az a mondat, hogy "az óvoda, iskola, kollégium a fakultatív hit- és vallásoktatással kapcsolatos feladatainak ellátása során együttműködik az érdekelt egyházi jogi személlyel". Néhány képviselőtársunk olyan félelmeket fogalmazott meg az általános vitában ezzel kapcsolatban, amelyekre azt kell mondani, hogy teljesen alaptalanok. Ebből a mondatból nem következik az, hogy bekerülne e mondat alapján a hittanjegy a bizonyítványba, nem következik ebből a mondatból az, hogy az órarendbe be kell állítani ezeket a tantárgyakat, és még elég sok minden elhangzott az elmúlt alkalommal.

Az oktatási bizottságban azonban úgy gondoltuk, hogy nem lenne szerencsés, ha ezt a kérdést megint viták középpontjába állítanánk, éppen ezért az oktatási bizottságban született egy olyan módosító javaslat, amely az oktatási bizottság egyhangú támogatását bírja. Azt kell mondani, hogy a minisztérium a módosító javaslatot szintén támogatta, hiszen az eredeti elképzelések nem sérültek, az ellenzék számára ez a javaslat, amelyet az oktatási bizottság benyújtott, elfogadható volt. Éppen ezért azt gondoljuk mi is, hogy nagyon szerencsés lesz, ha ezt a módosító javaslatot majd el fogja fogadni a parlament, hiszen ezt a problémát - amit szerintem nem szerencsés újra társadalmi viták középpontjába állítani - ezáltal el lehet kerülni, és nem kell ilyen vitákat gerjeszteni. Ezt a javaslatot teljesen egyhangúlag fogadta el az oktatási bizottság.

Ha a hitoktatásnál tartok, akkor meg kell említeni még egy javaslatot, amelyet az oktatási bizottság egyértelműen elfogadott. A jelenlegi törvényben az szerepel, hogy az óvodáknál a hitoktatás csak a nevelési időn kívül szervezhető meg. A nevelési idő az óvodában az az idő, amikortól a gyereket beveszik az óvodába, addig, ameddig el nem viszik az óvodából. Az óvodák egy jelentős részében mindenféle probléma nélkül folyt eddig is hitoktatás, de igazából ezzel a szerencsétlen törvényi megfogalmazással - ha meggondoljuk - ez nem volt teljesen összhangban, úgyhogy az oktatási bizottság szintén egyhangúlag elfogadott egy olyan módosító javaslatot, amely ezt a kérdést rendezi.

Kérem a tisztelt Házat ennek a leendő módosító javaslatnak is a támogatására. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 37 1999.06.03. 1:50  20-88

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mi éppen azt gondoljuk, hogy a pedagógiai szakaszok és az iskola szerkezete nem kezelhető külön egymástól, ez az alapvető különbség. Önök azt mondják, hogy ezt lehet, a mi kiindulópontunk azonban az, hogy ezeknek valamilyen módon alkalmazkodniuk kell egymáshoz. Lehet mind a kettő mellett érveket hozni, de azt gondolom, súlyos érvek szólnak amellett, hogy a pedagógiai szakaszolás, amiben gondolkozunk, valamilyen módon paralel fusson az iskolaszerkezettel.

A hitoktatással kapcsolatosan még egyszer alá szeretném húzni, hogy minden olyan hitoktatásra vonatkozó törvényi paragrafus, szabályozás benne maradt a törvényben, ami az előző törvényben benne volt.

(11.00)

Egyetlen mondattal egészült ki ez a törvény, mégpedig azzal a mondattal, amit az előbb felolvastam, hogy az egyházi jogi személlyel együtt kell működni az iskola fenntartójának, illetve az intézménynek. Ebből a paragrafusból semmi olyan állítás nem következik, mint amelyek itt a parlamentben az általános vita során elhangzottak. Minden olyan szabályozás, alá szeretném húzni, amit az önök többségével fogadott el a parlament 1996-ban, ebben a törvényben benne volt, benne maradt.

Tehát azt szeretném aláhúzni, hogy ezzel együtt, hogy ezt a vitát kiemeljük a társadalmi viták közül, mert ez semmiféle haszonnal nem jár senkinek, ezért elfogadtunk egy olyan javaslatot, amely minden igényt kielégít. A mi elképzeléseinken ez a javaslat nem rontott, az önök elképzeléseivel nincs ellentétben, önöket megnyugtatta, úgyhogy azt hiszem, hogy erről a kérdésről sokat vitatkozni a továbbiakban nem érdemes.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 41 1999.06.03. 2:40  20-88

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amit a képviselőtársam a részletes vita szerepéről elmondott, azzal kivételesen teljesen egyetértek. Ilyen viszonylag ritkán szokott előfordulni, de Bauer Tamással ebben a kérdésben egyetértek - a részletes vita valóban arra van, amit ő mondott. Én csak annyit kívántam kiemelni, hogy a módosító javaslatok nagy része három olyan globális témakör körül mozog, amelyet már nagyon részletesen megbeszéltünk az általános vitában, és a beadott harminc módosító javaslat tulajdonképpen erre a három alapelvre fűzhető fel.

Azt azonban furcsának tartom, amikor Bauer Tamás a jelenlegi kormánytöbbséget a korai szocializmussal ijesztgeti, és az ahhoz való visszatéréssel vádol. Meg kell nyugtatnom képviselőtársamat, hogy itt azért nem erről van szó; jó néhány országot fel lehetne sorolni Németországtól Franciaországig, ahol az államnak igenis van szerepe a közoktatás szabályozásában, és azt gondolom, ezeket az országokat azért mégsem lehet a "korai szocializmus" jelzővel illetni, nem oda tartoznak. Magyarországon sem lenne más a helyzet.

A hitoktatással kapcsolatosan még egy gondolatot. Itt megint alapvetően félrevisszük a dolgot. Igazából arról van szó, hogy kimondtuk, kimondjuk azt a törvényben - és minden szabályozás, amit a '96-os törvényben szerepelt, az a helyén marad -, hogy együtt kell működni. Nézzük meg, hogy miért kell együttműködni! Itt nemcsak a tanteremről meg a helyiségről van szó, hanem nagyon sokszor panaszkodnak az egyházak - és ez tulajdonképpen valamiféle ebből következő együttműködéssel kiküszöbölhető -, hogy hiába rakják ők be, mondjuk, hetedik órára a hitoktatást, ha például az iskolai sportkör, amelyben az adott gyerekek érintettek, véletlenül pont abban az időben van. Igazából ez egy olyan példa (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy ezeken a területeken igenis szerencsés, ha az egyház és az iskola (Az elnök ismét csenget.) valamilyen módon egyeztet és együttműködik.

Engedjék meg, hogy felolvassam azt a javaslatot, amelyet a bizottság elfogadott, mert azt hiszem, ez minden gondot eloszlat: "Az óvoda, az iskola és a kollégium az egyházi jogi személy által szervezett fakultatív hit- és vallásoktatással kapcsolatos feladatok ellátása során együttműködik az érdekelt egyházi jogi személlyel." Azt gondolom, ez minden igényt kielégít. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 51 1999.06.03. 2:06  20-88

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kimeneti szabályozás nagyon fontos dolog, és helye is kell hogy legyen a rendszerben. Ugyanakkor arra is felhívnám figyelmet, hogy mit tegyünk azzal a 16 éves gyerekkel, aki 16 éves korában elérkezett a kimeneti állapothoz, és aztán kiderült, hogy nagyon keveset tud. Tulajdonképpen nincs meg az a tudása, amellyel a munkaerőpiacon érdemben bármiféle munkahelyre eséllyel tud pályázni. Összetehetjük a kezünket, és azt mondjuk, ez most nem jött be, majd talán a következő generációnál ügyesebbek leszünk.

A kimeneti szabályozás nagyon fontos, egyetértek vele, de igenis működés közben ezt a hosszú időszakot - attól kezdve, hogy a gyermek belép az iskolarendszerbe, addig, amíg kilép onnan - eközben is figyelni kell, mert különben előállhat az az állapot, ami ma is nagyon sokszor előáll. Ha megnézzük azokat a statisztikákat, amelyek rendelkezésre állnak, mondjuk, a monitoring során, akkor az elmúlt évek következő tendenciái figyelhető meg. A gyerekek általános, átlagos tudásszintje nem javult az elmúlt időszakban, hanem romlott. De még ennél is súlyosabb az a probléma, hogy a gyerekek tudásszintje közötti különbség viszont az elmúlt időszakban lényegesen megnövekedett.

Elhangzott itt egy olyan állítás, hogy éppen a cigány vagy a hátrányos helyzetű tanulók számára a NAT felfüggesztése szerencsétlen következményekkel járhat. Az eddigi tapasztalatok ennek pont az ellenkezőjére utalnak. Igazából, ha nincs valamiféle egységes szabályozás, akkor a polarizáció a gyerekek tudásszintje között növekszik. Ez pedig probléma, és valamilyen szinten kezelni kell egy liberális pártnak is.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 69 1999.06.03. 2:08  20-88

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Annak idején a 185 tanítási nap/évet nem ez a kormánytöbbség fogadta el, hanem az előző kormánytöbbség. Úgyhogy egy kicsit furcsának találom, hogy Szabados Tamás képviselőtársam lelkesen érvel, hogy ezt a törvényt meg kell változtatni azon a ponton, amelyen mi nem változtatunk, hiszen az előző parlament hozta. Esetleg meg kellett volna próbálni két évvel ezelőtt a szocialista frakcióban érvényesíteni ezeket az érveket.

Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet; mégpedig arra, hogy ugyan valóban megtörtént az 1996. évi törvényben a kötelező óraszámok szabályozása, és ez valóban alacsonyabb számban határozta meg az óraszámokat, azonban a felmérések azt bizonyítják, hogy az óraszámok, a gyerekek terhelése az elmúlt időszakban nem csökkent, hanem növekedett. Azt hiszem, hogy ezt végig kell gondolni, és nem azért, mert most van egy ilyen törvénymódosítás a parlament asztalán, hanem azért, mert nagyon sok kiskapu maradt ebben a törvényben, amelyet meg tudtak kerülni az érintett intézmények, és a gyerekek óraszámterhelése nem csökkent, hanem nőtt.

Nagyon fontosnak tartom, hogy eltaláljuk azt a helyzetet, azt az óraszámot, ami ideális. Ugyanis abban az esetben, ha ezt az óraszámot túlságosan alacsonyan határozzuk meg, akkor az esélyegyenlőtlenség irányába hatunk, hiszen rengeteg olyan órát - például nyelvórát, számítástechnikát - kénytelenek lennének a szülők tanórán kívül, anyagi szolgáltatásokért igénybe venni és biztosítani a gyerekeknek, amelyeket azonban csak azok a szülők tehetnek meg, akik (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) erre rendelkeznek anyagi lehetőségekkel. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 131 1999.09.28. 1:42  130-138

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az egyetemeken, a főiskolákon az önköltséges képzésekkel kapcsolatosan számos etikai probléma vetődik fel. Ezek közül most eggyel szeretnék foglalkozni.

Több felsőoktatási intézményben a költségtérítést egyik évről a másikra az infláció többszörösével emelték fel. Néhány példát is mondanék. Az Államigazgatási Főiskolán például tavaly szeptemberben 50 ezer forint volt a tandíj, az idén szeptemberre ez 85 ezer forintra változott, ami 70 százalékos költségtérítés-emelkedésnek felel meg.

Az ELTE bölcsészkarán egyik félévről a másikra 66 százalékkal, 30 ezer forintról 50 ezer forintra emelték a költségtérítést. A példákat még hosszan lehetne sorolni.

Az ilyen eljárások sértik a jogbiztonság elvét, hiszen amikor a tanuló beiratkozik a főiskolára vagy egyetemre, akkor nem tudja kalkulálni a diploma megszerzésének költségeit. A hallgatók nem tehetnek semmit, teljesen kiszolgáltatottak, és semmi sem garantálja számukra azt, hogy a következő években-félévben nem ismétlődik meg ugyanez velük szemben. Még az is előfordulhat, hogy az utolsó félévben emelik fel a költségtérítést sokszorosára. Ebben az esetben a hallgató választhat aközött, hogy befizeti-e ezt a sokszoros pénzt, vagy többéves tanulmányát diploma nélkül veszni hagyja.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérdezem ezért, mikor szűnik meg a költségtérítéses hallgatók kiszolgáltatottsága a felsőoktatásban. Mikor és milyen eszközökkel kívánja az Oktatási Minisztérium a hallgatók érdekében ezt a kérdést szabályozni?

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 135 1999.09.28. 1:17  130-138

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a választ, miniszter úr. A költségtérítéses képzésekkel kapcsolatban azonban több probléma is felvetődik, amit nem lehet egy rendeletben megoldani. Indokolható-e az, hogy ha valaki egy ponttal kevesebbet ér el a felvételin, az több százezer forinttal többet fizessen a tanulmányaiért, még akkor is, ha esetleg sokkal jobb tanulmányi eredményt ér el, mint ingyenes hallgatótársai? Elfogadható-e, hogy egy tankörben ülnek azok, akik fizetnek, és azok, akik ingyen járnak? Morálisan indokolható-e, ha egy hallgató családi okok miatt nappaliról levelező tagozatra kell hogy átmenjen, ezt csak úgy tehesse, ha ezzel vállalja a több százezer vagy több tízezer forintos költségtérítést félévente?

Tisztelt Miniszter Úr! Tudom, hogy a tisztességes szabályozás alapos előkészítő munkát igényel. A konkrét probléma azonban nem tűr halasztást, ezért szerintem ezt külön kell szabályozni. A költségtérítés emelkedését még ebben a félévben meg kell oldani. Szeretném (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), ha a minisztérium olyan rendeletet alkotna, amely már a következő félévben sem tenné lehetővé a térítés emelését azoknál az intézményeknél (Az elnök kikapcsolja a mikrofonját.), amelyek emelést terveztek.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 96 1999.09.30. 2:08  1-427

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetésből egyetlen adatra szeretném felhívni a figyelmet: 803,6 milliárd forintot kell ebben az évben, vagyis a 2000. évben adósságtérítésként fizetnie a magyar költségvetésnek. Ha ezt a számot, ezt a 803,6 milliárdot összehasonlítjuk azzal, hogy majd mennyi folyik be a személyi jövedelemadóból, akkor majdnem ugyanazt a számot kapjuk. Azt hiszem, ez az egyik legsúlyosabb probléma, ami nyomja ezt a költségvetést, és azt hiszem, egyetlen ellenzéki képviselő sem gondolhatja komolyan, hogy ezt a terhet ennek az országnak ez a kormány szabadította a nyakára.

A következő megjegyzéseim lennének még egészen röviden. Teljesen téves az a következtetés, hogyha a befolyó adó növekszik, akkor abból egyértelműen következne az, hogy az adóterhelés is növekszik. Abban az esetben, amikor a fekete-szürkegazdaságnak az aránya 25-30 százalékos, és némely gazdaságkutatók szerint még ennél is nagyobb, ez a helyzet előállhat úgy is, hogy a fekete-szürkegazdaság aránya csökken, és az adózási fegyelem növekszik. Önöknek ez az állítása csak akkor lenne teljes egészében helytálló, ha feltételezzük azt, ha a szürkegazdaság aránya ugyanaz marad. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy volt már példa arra, hogy mondjuk, a társasági adót felére csökkentette egy kormány, és a befolyó adóbevételek nem csökkentek, hanem növekedtek. Még egyszer mondom, hogy ez az állítás, amit önök megfogalmaztak, helyes premisszákból nem biztos, hogy helyes következtetésekre jut.

A károkkal kapcsolatban azt hiszem, hogy nincs képviselő ebben az Országgyűlésben, aki azt meri állítani - vagy ha van, akkor az nagy probléma -, hogy tudta előre, hogy a CW Bank vesztesége 70 milliárd lesz; tudta előre a választás előtt, hogy a Postabank 170 milliárd forintba fog kerülni a költségvetésnek, és nemcsak az árvizek és egyéb természeti csapások kárait kell az idei évben beszámolni, hanem igenis a koszovói válság, a háború (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) igen sok kárt okozott az országnak, amiért a költségvetésnek helyt kell állnia.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 144 1999.09.30. 1:31  1-427

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. El kell mondani, hogy a családtámogatási rendszerben, illetve az egész szociális ellátórendszerben, az erről való gondolkodásban alapvető különbségek vannak a jelenlegi kormánypártok és az MSZP, SZDSZ között.

Mi azt gondoljuk, hogy egy jó szociális rendszernek két alapvető feladata van. Az egyik, hogy mindenkinek biztosítani kell a minimális életfeltételeket, és van egy másik feladat is: ösztönözni kell a leszakadó rétegeket, hogy visszatérjenek a társadalom életének normális kerékvágásába. Ez önöknek az elmúlt ciklusban nem volt fontos, hiszen aki többet dolgozott, azzal az történt, hogy kiesett a családtámogatási és egyéb szociális rendszerekből. Ezzel szemben mi, ez a kormány erre kívánja helyezni a nagyobb hangsúlyt.

Abban nincs filozófiai különbség köztünk, hogy igazságos közteherviselést kell megvalósítani. Az alanyok tekintetében azonban megint különbözőképpen gondolkodunk. Önök azt mondják, az az igazságos, ha ezt az igazságos közteherviselést személyre lebontva, keresőnként valósítjuk meg. Mi azt mondjuk, méltánytalan az, hogy ugyanakkora közterheket vonjon le az állam azoktól, akik kettő, három vagy esetleg ennél is több gyereket nevelnek, mint azoktól, akik ezt nem teszik. Ez az alapvető különbség, és azt hiszem, ebből fakadnak azok a véleményeltérések, amelyeket már nagyon sokszor megvitattunk, nem csak az adótörvények keretében.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 269 1999.09.30. 7:12  1-427

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttem szóló ellenzéki képviselőtársam problémafelvetésével teljes mértékben egyetértek. Ugyanezt a problémát érzékeltük mi is, és ezért adtuk be a javaslatunkat Horváth Zsolt és Tállai András képviselőtársunkkal, és azt kell mondanom, megtisztelő számunkra, hogy furfangos pénzügyminisztériumi apparátust sejt a javaslat mögött, de ez saját szellemi termék volt.

Igazából az első kérdés az, hogy az adójóváírást meg kell-e állítani vagy sem. Az az igazság, hogy én úgy érzem, itt a Ház falain belül tulajdonképpen konszenzus van, mert senki nem adott be ebben a kérdésben olyan módosító javaslatot, amely arra vonatkozik, hogy az adójóváírás minden jövedelemtől függetlenül bármekkora jövedelem esetén is igényelhető legyen.

Innentől kezdve az a kérdés, hogy az adójóváírást hogyan szüntessük meg. Ha egy lépésben szüntetjük meg, akkor azzal elég sok probléma van. Mindig előáll az a helyzet, hogy ha valaki egy forinttal többet keres épp a határon, akkor az egy lépésben elveszti a teljes adójóváírást, ebben az esetben ez 36 ezer forint. Abban az esetben, ha egy lépésen belül el lehet veszíteni ezt az összeget, ez mindenképpen erőteljesen teljesítmény-visszafogó hatású, hiszen senki nem érdekelt abban, hogy átlépje ezt a határt, mert ha átlépi, akkor a nettó keresete kevesebb lesz, tehát többletmunkára nem több nettó bért fog kapni, hanem kevesebb nettó bérhez jut. Ez egy alapvető probléma, ez sajnos benne volt az idei adórendszerben is, mindenképpen meg kellett szüntetni.

Azt kell mondanom, hogy az a javaslat, amelyet Csige képviselőtársam jegyzett, ezt a problémát nem oldja fel, hanem ez a probléma 1 millió forintról felkerül 1 millió 200 ezer forintra. 1 millió 200 ezer forintnál jön az a helyzet, hogy ha valaki 1 millió 200 ezer forintot keres, az nettó fizetésben 36 ezer forinttal jobban jár, mint az, aki ennél egy forinttal többet keres. Tehát ha egy lépésben szüntetjük meg az adójóváírást, az alapproblémát nem oldja meg, hogy ezt most 1 millió, 1 millió 100 ezer, 1 millió 200 ezer vagy 1 millió 500 ezer forintra tesszük. Ez az alapvető probléma fennmarad.

Az a javaslat, amelyet két képviselőtársammal előterjesztettünk, ezt a problémát kezeli. A javaslatnak az a lényege, hogy 1 millió forint és 1 millió 200 ezer forint között az adójóváírás fokozatosan fogyjon el. Ez a javaslat - hogy mindenki számára érthető legyen - körülbelül azt jelenti, hogy tízezer forintonként 1800 forinttal csökken az adójóváírás, ez jelenti azt, hogy 1 millió 200 ezer forintra elérjük a nulla adójóváírást. Egyébként innentől kezdve a helyzet ugyanaz, mint képviselőtársam második javaslata szerint, tehát 1 millió 200 ezer forint felett nincs semmi különbség.

Pszichológiájában azonban alapvetően különbözik a két javaslat. Ha folyamatosan szűnik meg az adóterhelés vagy az adójóváírás, akkor azt érjük el, hogy bárhol a rendszerben - még egyszer mondom: bárhol - magasabb bruttó bérhez magasabb nettó fizetés, magasabb nettó jövedelem tartozik. Ez egy alapvető fontosságú dolog, azt hiszem, hogy a közérzetet ez alapvetően pozitív irányba befolyásolja.

Természetesen én is látom azt, hogy jó lenne, ha egyrészt minél magasabb összegnél kezdenék az adójóváírást csökkenteni. Sőt, azt is látom - és ez lenne szerintem a legjobb -, ha nem 200 ezer forint alatt szüntetnék meg az adójóváírást, hanem 300 ezer forint alatt, 400 ezer forint alatt vagy 1 millió és 1 millió 200 ezer forint között fokozatosan, mert annál kisebb lenne ez a törés. Ez a javaslat, amit mi beterjesztettünk, azt jelenti, hogy 1 millió és 1 millió 200 ezer forint között az adóterhelés - amíg az adójóváírás el nem fogy - 58 százalékos ebben a sávban, utána visszaáll az adóterhelés 40 százalékra.

Ennek a költségvetési fedezete 5,2 milliárd forint, ahogy a Pénzügyminisztérium a javaslat elkészítése után kiszámította. Ez volt az az összeg, amelyet, úgy tűnik, a költségvetésből erre a célra fordítani lehet. Ezért nem adtunk be olyan javaslatot, hogy ez ne 200 ezer, hanem 500 ezer forint alatt fogyjon el, mert ez az az összeg, amit még a frakció is, és úgy tűnik, a kormány is támogatni tud. Ez egy alapvető fontosságú kérdés, 5,2 milliárd forint a fedezet. Abban az esetben, ha ez a változás nem történik meg, és marad az adójóváírás egylépcsős megszűnése 1 millió forintnál, ez azt okozza, hogy minden olyan ember, aki 930 ezer forint felett keres, 8 százalékos béremelés esetén átkerülhet az 1 millió forintos sáv fölé, és ezáltal az ő nettó jövedelme nem növekszik, vagy jóval az infláció alatt növekszik. Ezért adtuk be ezt a javaslatot.

A mi javaslatunk, mivel 1 millió 200 ezer forintig érinti az embereket, összességében 300 ezer embert érint a Pénzügyminisztérium számításai szerint, és ebben a 300 ezer emberben elég magas azoknak az embereknek a száma, akik kedvezőbb helyzetbe kerültek, mint amilyen helyzetben az előző évben voltak. Ugyanis akik 1 millió és 1 millió 100 ezer forint között kerestek 1999-ben, azoknak az a javaslat valamiféle könnyítést jelent, hiszen '99-ben nem kaptak adójóváírást, 2000-ben pedig az adójóváírásnak bizonyos részével rendelkezni fognak.

Én arra kérem tisztelt ellenzéki képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a javaslatot, ez egy jó javaslat, és mindenképpen megszünteti azt a hibát az adórendszerben, amely benne szerepel. Ez a javaslat teljesíti azt az alapvető követelményt, hogy magasabb bruttó bérhez magasabb nettó bér tartozzon. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 277 1999.09.30. 2:01  1-427

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer szeretném felhívni a figyelmet, hogy az a javaslat, amelyet önök beterjesztettek, alapvető problémát nem old meg. Lehet számtalan olyan esetet mondani, amikor be kell mennie valakinek helyettesíteni, és ezért nem az történik, hogy magasabb lesz a nettó bére, hanem ha azt a helyettesítést elvállalja - orvosi ügyeletet vagy akármit -, akkor az lesz, hogy elveszíti az adójóváírását, így kevesebb nettó bérhez jut. Ez az önök javaslatában továbbra is benne marad, és ez egy nagyon szerencsétlen dolog. Abban a javaslat, amelyet a képviselőtársaimmal előterjesztettünk, ezt a problémát alapvetően kezeltük.

5 milliárd forintot hagy ez a javaslat az adózó állampolgárok zsebében, persze lehet azt mondani, hogy jó lenne, ha nem 5 milliárd lenne, hanem 10 milliárd lenne, még jobb lenne, ha 20 milliárd lenne. Úgy láttuk, hogy ez az a határ, amelyet mindenképpen érvényesíteni kell, és azt gondolom, hogy ez az előterjesztett javaslathoz képest mindenképpen nagy előrelépés.

Egyetértek azzal a kritikával, amit képviselőtársam mondott, hogy ez bonyolítja az adórendszert. Tőlem egyébként nem áll távol az a gondolat, hogy az adójóváírás valamikor hosszabb távon szűnjön meg, és az ebbe a kategóriába tartozó polgárok jövedelmét ennyivel emeljük meg, így az egész rendszer egyszerűbbé és áttekinthetőbbé válik; sőt, még volna egy olyan előnye is - ezt csak hosszabb távra mondom - hogy olyan kedvezményeket is igénybe lehet venni például a családtámogatásnál, amit most egyébként épp az adójóváírás miatt nem lehet megtenni. Amennyiben a jövőben ennek a gondolatnak támogatója lesz, akkor ezt - lehet, hogy még ebben a ciklusban, lehet, hogy később - örömmel fogjuk venni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 58 1999.10.20. 1:07  1-172

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Keller László Képviselőtársam! Úgy tűnik, a tények nem zavarják önt különösen. Ön a felszólalása elején folyamatosan valótlanságokat állított.

Ha a statisztikákat megnézzük, 1994 és 1998 között, az önök kormányzása alatt 17 százalékot vesztett a nyugdíjak reálértéke. (Bauer Tamás: A '90-94-et miért nem mondod?) Még egyszer mondom: 17 százalékot.

1999-ben ezzel szemben a következő történt: 14,3 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak. Ezzel szemben az infláció 10 és 11 százalék között fog valahol alakulni az év végéig. (Dr. Surján László: Legrosszabb esetben!) 10 és 11 százalék között, de még az is lehet, hogy 10 százalék alatt lesz az infláció mértéke. Ezt azt jelenti, hogy a nyugdíjak reálértéke ebben az évben körülbelül 4 százalékkal növekszik. 4 százalékkal!

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha minden évben a nyugdíjakat ugyanolyan mértékben tudnánk növelni, mint 1999-ben, akkor ez a négy év pontosan elegendő lenne arra, hogy amit önök elvettek, azt mi négy év alatt visszaadjuk a nyugdíjasoknak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 84 1999.10.20. 1:54  1-172

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ellenzéki Képviselőtársam! Szeretném felhívni a figyelmét, hogy amikor önök a magánnyugdíjpénztárba átlépőket tervezték, akkor 1,3 millió fővel kalkuláltak, ehelyett körülbelül 2 millióan léptek át. 50 százalékos hibával tervezni nem szerencsés, ez semmiképpen nem válik az előző kormány büszkeségére.

Bauer Tamás képviselőtársam közgazdász, tudja, hogy a létszámnövekedésből adódó terheket valakinek mindenképpen viselni kell, ennek komoly költségvetési kihatásai vannak. Mivel Bauer Tamás képviselőtársam közgazdász, ezért tudja azt is, hogy az az 50 milliárd forint, amit emleget, önmagában nem mond semmit. Az a lényeg, hogy az inflációhoz képest mekkora a nyugdíjak növekedése. Adhatunk 20 százalékos növekedést, hogyha 18 százalék az infláció, akkor a nyugdíjasok rosszabbul járnak, mint ebben az esetben. Éppen ezért kezeljük súlyuknak megfelelően a dolgokat, és lássuk azt, hogy a nyugdíjak emelkedése igazából csak az inflációhoz képest jelent valamit.

Önök a múlt évben, az előző költségvetés során vitatták azt, hogy a 11 százalékos inflációs prognózist teljesíteni tudja a kormányzat... (Bauer Tamás: Dehogy vitattuk!) - meg kell nézni a jegyzőkönyveket! Nos, mi ezt teljesítettük. A nyugdíjasokat és a nyugdíjakat a legnagyobb mértékben az infláció fenyegeti, és a kormány hosszú távon akkor teszi a legtöbbet a nyugdíjasokért, ha az inflációt le tudja szorítani, az inflációs várakozásokat csökkenteni tudja. Ebben az ellenzék sajnos nem partnere a kormánynak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 182 1999.10.20. 1:14  172-363

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselő Asszony! Úgy tűnik, hogy a tények nem zavarják különösebben a felszólalásában. Több valótlanság is elhangzott - most a nyugdíjakat szeretném kiemelni. Ha a statisztikákat megnézzük, 1994 és '98 között a nyugdíjak 17 százalékot vesztettek a reálértékükből. Ez az önök kormányzása alatt volt.

Nézzük meg, hogy az ön által bírált 1999. esztendőben mi történt! 14,3 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak, és az infláció 10 százalék körül alakult. Ez azt jelenti, hogy az idei évben nem 50 milliárdot elvettünk a nyugdíjasoktól, hanem a nyugdíjak reálértékét 4,3 százalékkal növeltük. Ehhez nem kell sem közgazdásznak, sem matematikusnak lenni - ez történt. Lehet kevésnek tartani ezt a körülbelül 4 százalékot, de azt kell mondanom, hogy ha minden évben olyan mértékben sikerülne növelni a nyugdíjakat, mint ahogy ez 1999-ben történt, akkor pontosan négy év lenne szükséges ahhoz, hogy azt, amit önök elvettek 1994 és '98 között a nyugdíjasoktól, visszaadjuk nekik.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 288 1999.10.20. 2:08  172-363

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Én is önkormányzati képviselő voltam, és önkormányzati képviselőként kénytelen voltam elszenvedni, hogy évről évre csökkent az állami támogatások mértéke annál az önkormányzatnál, ahol én dolgoztam. Ez a költségvetés azonban nem erről szól.

Az ön állítását két részre kell bontani. Az az állítás nem felel meg a valóságnak, hogy az önkormányzatok nem kapnak többet, mint az elmúlt évben. Ha jól emlékszem a számokra, 630 milliárd forint volt az önkormányzati támogatások összege a tavalyi évben, idén ez 680 milliárd forintra növekszik, tehát közel 8 százalékos a növekedés, ami meghaladja az infláció mértékét.

A második állítás, amivel foglalkozni kell - és érdemes is ezzel foglalkozni -, az az, hogy az elosztási arányok tekintetében helyes-e az a változás, amit a kormány előterjesztett. Azt gondolom, az a tény, hogy tavaly ezer fölé, mintegy 1100-ra nőtt az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került települések száma - ami azt jelenti, hogy ezek a települések nem tudják fedezni abból az állami pénzből fedezni az alapvető szolgáltatásaikat, ami közvetlenül hozzájuk érkezik -, önmagáért beszél. Ezen a rendszeren tehát mindenképpen változtatni kell.

Valóban, a településeknek különböző a jövedelemtermelő képessége, és ez a változtatás tulajdonképpen ezt vette figyelembe, erről szól ez a dolog.

Itt azért ellenzéki képviselőtársaim figyelmébe ajánlanám, hogy nem lenne helytelen, ha valamilyen módon koherensen érvelnének. Eddig mindig azt hányták a kormány szemére, hogy érzéketlen a szociális problémák iránt - itt, ebben az esetben pontosan azok a települések jutnak kedvezőbb helyzetbe, ahol sok a munkanélküli, ahol kevés a befolyó személyi jövedelemadó; ez a javaslat ezeknek a kistelepüléseknek jelent pluszforrásokat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 312 1999.10.20. 2:24  172-363

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek több ellenzéki képviselőtársam felszólalásával: több pénz kellene az önkormányzati szektornak. Teljesen egyértelmű, igazuk van. Igazuk van akkor is, amikor azt mondják, hogy több pénz kellene az oktatásnak, igazuk van akkor is, amikor azt mondják, hogy több pénz kellene az egészségügynek, és tulajdonképpen minden egyes területet végig lehetne sorolni.

Ebben igazából nincs vita, csak az a kérdés, hogy honnan. A költségvetésben - már többször elmondtam - van egy olyan tétel, hogy 800 milliárd forintnál többet kell adósságszolgálatra kifizetni. Ha például ez a teher nem lenne - aminek a felhalmozásában minket nem sok felelősség terhel -, akkor azt hiszem, könnyen meg tudnánk oldani ezeket a problémákat. Sajnos, nem tehetjük.

Amire lehetőség van, még egyszer alá szeretném húzni: reálértékben növekszik az önkormányzatok támogatása. Ez elvitathatatlan, meg kell nézni a számokat. Reálértékben növekszik a központi támogatás 630 milliárdról 680 milliárdra. (Jauernik István: Hol olvasod ezt? 648 volt a múlt évben.) Ez az inflációt nézve mindenképpen növekedés, amit egyébként az önök kormányzása alatt nem lehetett elmondani az önkormányzati szektor támogatásáról.

Azt sem vitatták ellenzéki képviselőtársaim, hogy valamiféle jövedelemkiegyenlítésre szükség van az önkormányzatok között, hiszen az mégiscsak abszurd helyzet, hogy 1100 település önhibáján kívül hátrányos helyzetbe kerül, ami azt jelenti, hogy a szükséges alapszolgáltatásokhoz nincs meg a szükséges fedezete.

Ennek a problémának a kezelésére szolgál az a javaslat, amit a kormány előterjesztett. Lehet azt mondani, hogy nem ilyen módon kell kiegyenlíteni az önkormányzatok közötti jövedelemkülönbséget, hanem valamilyen más módon, nem az önkormányzati szektorból, hanem kívülről kellene forrásokat bevonni. Lehet gondolkodni, hogy honnan: az oktatásból vonjunk-e el több pénzt, amivel esetleg meg tudjuk támogatni vagy az egészségügyből. A feladat nem könnyű.

 

(20.50)

Igazából azt gondolom, hogy az a javaslat, amely az önök asztalán fekszik, a kisebb jövedelemtermelő képességű önkormányzatokat hozza előnyösebb helyzetbe, akik szociálisan hátrányos helyzetben vannak. Önök eddig más témákban látszólag mindig ezeknek a településeknek, ezeknek a hátrányosabb helyzetű (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) embereknek az érdekeit védték. Kérem, tegyék ezt most is! (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 116 1999.10.21. 1:34  1-301

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Folyamatosan arról beszélnek, hogy az önkormányzatok támogatása csökken. Ezzel szemben, ha megnézzük a pontos számokat, ez a következőt mutatja: tavaly állami támogatásból 633 milliárd volt, idén több mint 680 milliárd forint jut el az önkormányzatokhoz. Ez mindenképpen reálérték-növekedést jelent. Azt hiszem, ez tény, erről különösen sokat nem érdemes vitatkozni.

Amiről lehet vitatkozni, hogy helyes-e az az elosztás, amit ez a költségvetési javaslat tartalmaz. Ez az elosztási rendszer, amit most a parlament elé terjesztett a kormány, arról szól, hogy azok a települések, amelyeknek kisebb a jövedelemtermelő képessége, azok a települések is megkapják a szükséges pénzmennyiséget ahhoz, hogy alapvető közfeladataiknak eleget tegyenek. Mégiscsak elképesztő dolog, hogy tavaly már 1100 volt az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települések száma, ami azt jelentette, hogy a szükséges alapszolgáltatásokhoz szükséges pénzmennyiség előteremtése is gondot okozott nekik.

Ezt orvosolja, tisztelt képviselőtársaim, ez a törvényjavaslat, és én egy kicsi koherenciazavart vélek felfedezni az MSZP-SZDSZ érvelésében, amikor ezt kifogásolják, hiszen eddig mindig a hátrányos helyzetűek védelmében emeltek szót, és azt hiszem, hogy ezeken a településeken igen sok hátrányos helyzetű ember él, akinek az alapvető közszolgáltatásait ezennel biztosítani tudjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 40 1999.10.22. 5:45  1-193

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés készítésekor minden országban nagy viták vannak. Nem könnyű eldönteni sehol sem, hogy az oktatásra vagy az utakra, a nyugdíjakra vagy a kutatás-fejlesztésre kell nagyobb összeget fordítani. Magyarországon a helyzet azonban még az átlagosnál is bonyolultabb. Magyarországon a következő évben több mint 803 milliárd forintot kell adósságtörlesztésre fizetni. Ez nem könnyű, ez az összeg nagyon hiányzik. Hogy ez a 803 milliárd forint mekkora összeg, arról két összehasonlítást hadd mondjak. Az egész önkormányzati szféra - amiben az oktatástól kezdve nagyon sok minden beletartozik - a következő évben 680 milliárd forint támogatást kap a központi költségvetéstől. Vagy másképp megvilágítva, minden egyes magyar állampolgár után a következő évben 80 ezer forint adósságtörlesztést kénytelen fizetni a magyar költségvetés. Ez az összeg - még egyszer mondom - nagyon hiányzik a költségvetésből.

(9.50)

Bonyolítja vagy nehezíti a helyzetet, hogy a privatizációs bevételek csökkennek, hiszen túl vagyunk a privatizáción, az Európai Unióhoz csatlakozni kívánunk, ezért a költségvetési hiányt a GDP fél százalékával csökkentenünk szükséges.

Tisztelt Országgyűlés! A költségvetést ezek után az előzmények után lehet alaposan értékelni.

Az oktatás központi forrásai a következő év költségvetésében 15,3 százalékkal, 290,8 milliárd forintra növekednek. Néhány adat ezzel kapcsolatosan: az óvódásokra jutó állami normatíva 80 ezer forintról 97 ezer forintra növekszik, ez 21 százalékos támogatás; az iskolásokra vonatkozó állami normatíva 83 ezer forintról 100 ezer forintra növekszik, ez is több mint 20 százalékos támogatásnövekedést jelent. A napközi otthonos ellátás azonban 5500 forintról 15 ezer forintra növekszik, és a kistelepülések iskolásaira jutó kiegészítő támogatás kétszerese az előző évekének. Azt hiszem, ez mindenképpen jelentős előrelépést jelent.

Az önkormányzatok szempontjából azonban a helyzet nem ennyire szép. Azonban itt is fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy - ellentétben az ellenzéki állításokkal - az önkormányzatok állami támogatásának növekedése meghaladja az inflációt. Az előző évben 633 milliárd forint volt az önkormányzatok központi állami támogatása, ez az idei évben a költségvetés tervei szerint 680 milliárd forintra nő.

Egy másik kérdés az, amiről már itt az elmúlt napokban több vita folyt, hogy helyes-e az az elosztási rendszer, amelyet ez a költségvetés tartalmaz. Ez a költségvetés azt tartalmazza, hogy az alacsonyabb jövedelemtermelő képességű önkormányzatok az eddigiekhez képest jobb helyzetbe kerülnek, míg a magasabb jövedelemtermelő képességűek rosszabb helyzetbe. Azt hiszem, ezt az elosztásmódosítást mindenképpen indokolja az, hogy a tavalyi évben már 1100-ra növekedett azoknak az önkormányzatoknak a száma, ahol a szükséges alapellátás biztosítása is problémát okozott; 1100 volt az önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok száma. Ez mindenképpen olyan szám, ami indokolja azt, hogy az önkormányzati források elosztásánál változtatást kell tenni a költségvetésben is.

Ez a költségvetés biztosítja azt, hogy azokon a hátrányos helyzetű településeken is, ahol a magas munkanélküliség miatt kevés az egy főre jutó személyi jövedelemadó, a szükséges alapszolgáltatásokat - így az oktatást is - az önkormányzat megfelelő szinten biztosítsa.

A felsőoktatásról: a felsőoktatás az előző évben, 1999-ben, pontosabban az előző költségvetésben jelentős forrásnövekedésben részesült a költségvetéstől. Igaza van az előttem szóló képviselőtársamnak, amikor felhívta a figyelmet arra, hogy ez a forrásnövekedés ebben a évben nem folytatódott ilyen mértékben. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy a felsőoktatás támogatása a következő évben 8,7 százalékkal, tehát az infláció felett növekszik. Ez az összeg - ellentétben szintén néhány előttem szóló ellenzéki képviselőtársammal - teljes egészében létszámcsökkenés nélkül biztosítja a 8,25 százalékos keresetemelést. A következő évben jelentősen nő a világbanki erőforrásokból támogatott beruházások értéke is a felsőoktatásban.

A Fidesz oktatási munkacsoportja a kutatás-fejlesztésre javasolt összegeket kevésnek tartja, ezért módosító javaslatot kívánunk benyújtani a kutatás-fejlesztés támogatásának növelésére. Ez egyébként összhangban van a kormányprogrammal.

Tisztelt Országgyűlés! Egy költségvetést egységében lehet kezelni. Ez a költségvetés elősegíti az infláció csökkenését, biztosítja az erőteljes gazdasági növekedés feltételeit, ami több ezer új munkahelyet jelent Magyarországon. Ezzel a költségvetéssel közelebb kerülünk az Európai Unióhoz. Ezek a lépések, úgy érzem, biztosítják Magyarország gazdasági felzárkózását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 56 1999.10.22. 2:00  1-193

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársam! Úgy érzem, a tények önt nem zavarják különösen, sem az, ami a költségvetésben le van írva. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból.) Sokadszor mondom már el, az önkormányzatok támogatása 633 milliárdról 680 milliárdra növekszik az elkövetkezendő időszakban. Valóban van egy átrendezés, de az, hogy az önkormányzatoktól pénzt von el ez a költségvetés, nem felel meg az állításnak. 1994-98 között, amíg önök kormányon voltak, valóban történt ilyen, de most az önkormányzatok támogatása reálértékben növekszik.

Valóban történik egy jövedelemkiegyenlítés, de meg kell mondjam, hogy ugyanilyen jövedelemkiegyenlítésért küzdenek az ön fővárosi képviselőtársai, mert pontosan ilyen jövedelemkiegyenlítést szeretnének elérni a fővárosban akkor, amikor a forrásmegosztásba egyre nagyobb kerületi jövedelmeket kívánnak bevonni.

Lehet, hogy a tisztelt képviselőtársamat nem zavarja az sem, hogy a börtönök vezetőségének véleménye ellenében volt bíró, aki szabadságra engedett rabokat, akik utána bűncselekményeket követtek el. Azt kell mondjam, hogy az ország lakosságának 90 százalékánál jóval nagyobb részét ez az eljárás azonban zavarja (Közbeszólás.), és azt gondolom, hogy semmilyen problémát nem jelent, ha van politikus, aki ezt szóvá is teszi, hiszen ez semmiképpen sem egy rendjén való eljárás. Azt hiszem, hogy ezt bárki megfogalmazhatja, és semmiféle kísérlet nem történt arra, sem itt, sem más esetben, hogy a bíróságok döntését befolyásoljuk.

Azt hiszem, az sem helyes eljárás, ha egy hihetetlenül nagy összegű ügy több éven keresztül nem jut el az első érdemi tárgyalásig. Azt hiszem, hogy ezt sem csak egy adott miniszter, hanem az ország lakosságának nagy része kifogásolja. A jogállam megteremtése pontosan azt jelenti, hogy minden egyes ügyet jogszerűen vizsgálunk végig.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 144 1999.11.10. 1:35  1-169

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy nem teljesen felel meg a valóságnak az az állítás, hogy a mostani kormánykoalíció a Bokros-csomag elképzeléseinek a folytatója. Azt hiszem, elég belegondolni az elmúlt időszaknak a különböző döntéseibe a családpolitikától kezdve sok egyéb területen.

Ugyanakkor én nagy érdeklődéssel és meglepődve hallottam, hogy e bizonyos gazdasági folyamatok megítélésében azonosan ítéli meg a helyzetet a kormány, a kormánypártok, illetve az ellenzék.

Én egész félévben azt hallottam, hogy mennyire irreálisak a kormánynak a különböző gazdaságpolitikai célkitűzései erre az évre vonatkozóan, az inflációs célkitűzés megvalósíthatatlanságától kezdve a gazdasági növekedés irreális voltáig. Emlékezni kell, a tavalyi költségvetés vitájában a képviselőtársaink rendre ezzel ostromolták a kormánypártokat, illetve a kormányt, hogy ezek az elképzelések tarthatatlanok. Most én úgy látom, hogy ezek a célkitűzések, amit erre az évre megfogalmazott a költségvetés, a különböző nehéz helyzetek ellenére tarthatóak lesznek.

Úgyhogy egyáltalán nincs arról szó, hogy bármiféle módon is azonosan ítélnénk meg a helyzetet. Az a helyzet, ami idén a gazdaságban előállt, az önök véleménye szerint egy évvel ezelőtt elképzelhetetlen és tarthatatlan volt.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 2 1999.11.11. 10:40  1-176

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nemcsak a Földművelésügyi Minisztérium, illetve a mezőgazdaság mondhatja el a költségvetéséről, hogy jelentős pluszösszegeket is bőségesen meg tudna indokolni - és kétség nem férhet hozzá, hogy hatalmas pluszköltségeket is indokoltan el tud költeni ez a terület -, hanem ilyen terület az oktatási szféra is. Azt hiszem, teljes egyetértés van a Házban, hogy plusz 50 milliárd forintot is úgy meg tudnánk nevezni és indokolni, hogy egyetlen képviselőtársam sem jelezné aggályát, hogy a javaslatunk indokolt-e. Mivel azonban nemcsak az oktatási tárca, hanem más tárcák is így vannak ezzel, és be kell látnunk, hogy azokat a pénzeket költhetjük el, amelyek rendelkezésre állnak, és amelyeket az adótörvényben megszavaztunk, négy olyan módosító csomagról szeretnék beszélni, amelyeknek a realitása mindenképpen indokolt, és amely területeken valamit még ebben a költségvetésben is lépni kellene.

Az egyik ilyen terület a kiemelt munkavégzésért járó bérjuttatás kérdése. 1999. szeptember 1-jétől eltűnt az úgynevezett minőségi bérpótlék. Azt hiszem, az elnevezés is egy picit szerencsétlen volt, de amikor a közoktatási törvényben a minőségbiztosításra jelentős hangsúlyt kívánunk fektetni, akkor nem lehet fenntartani azt, ami jelenleg az intézményekben van, hogy az intézményvezetőnek, illetve az oktatási intézményben a tantestületnek semmilyen lehetősége nincs arra, hogy a kiemelt munkát végző pedagógusokat, tanárokat bármilyen pluszjuttatásban részesítse.

Az oktatási bizottságban teljes konszenzus volt abban, hogy ezen a kérdésen változtatni kell; ellenzéki és kormánypárti javaslatok is jelezték a változtatás szükségességét. Azt mondhatom, hogy az oktatási bizottságban ebben a kérdésben teljes konszenzus volt. Többféle javaslatot fogalmaztak meg a kormánypárti képviselők is.

Az egyik javaslatnak az a lényege, hogy a 3000 forintot, amire javaslatot tettünk, január 1-jétől fizessük a pedagógusoknak. A másik elképzelés az, hogy szeptember 1-jétől fizessük; ez abban az esetben indokolt, ha a költségvetés tűrőképessége csak ezt teszi lehetővé.

Megfogalmazódott egy olyan elképzelés is, amely mindenképpen indokoltnak tűnik, hogy ezt a pénzösszeget ne csak a pedagógusokra állapítsuk meg, hiszen ebből a pénzösszegből nemcsak a pedagógusok részesülhetnek, hanem az egyéb oktatási intézményben dolgozó személyek is, és nagyon különböző arányban vannak jelen ezek a személyek a különböző intézményekben; például az óvodákban és a szakközépiskolákban lényegesen nagyobb a nem oktatásban dolgozó személyek száma, mint, mondjuk, az általános iskolákban. Ilyen szempontból a felosztható pénzkeret bizonyos aránytalanságokat rejt magában, ha csak pedagógusokra számoljuk. A minimális célkitűzésünk, amit szeretnénk, ha az államtitkár úr is és a minisztériumok is támogatnának, az, hogy 1999. szeptember 1-jétől 3000 forintra emelkedjen a kiemelt munkavégzésért adható pluszkeret. Azt hiszem, ennek a költségvetési kihatásai olyanok, amelyeket az 1999-es költségvetés elbír.

A második téma, amiről szeretnék beszélni, és ami mellett érvelni kívánok, az 1,12-os bérszorzó, ami 55., 56., 57. sorszámon található meg a módosító javaslatok között. Ki szeretném emelni, hogy itt is teljes egyetértés van az ellenzéki és a kormánypárti képviselők között. A problémának az a lényege, hogy a bértábla 1999-ben nem változott, viszont a bérek 10-12-13 százalékkal, átlagosan körülbelül 12 százalékkal emelkedtek a közszférában. A költségvetés azt tartalmazza, hogy 8,25 százalékos bérfejlesztést garantál a bértáblaváltozás, ez az állítás azonban nem igaz, hiszen a 8,25 százalékos bértábla-emelkedéssel nem érjük el azt a szintet, ahol a közalkalmazottak átlagkeresete ma tart. Éppen ezért a közalkalmazottaknak az egyetlen garancia arra, hogy ez a 8,25 százalékos bérnövekedés bekövetkezzen, az, ha az idei évben bekövetkezett béremelkedéseket egy 1,12-os szorzóval beépítjük a költségvetésbe. Ki szeretném emelni, hogy ennek pluszbérhatása nincsen, hiszen ez a bér ott van a közalkalmazottaknál.

Ez a javaslat nem a közszférában dolgozó pedagógusokat érinti, hiszen nekik az 1,19-es bérszorzó bent van, tehát nekik a 8,25 százalékos béremelés garantált, az összes többi közalkalmazott esetében azonban nincs így, és jogos az az aggodalmuk, hogy megkapják-e ezt a 8,25 százalékos pluszbért, avagy sem. Ha ezt a javaslatot a kormány nem fogadja el, akkor semmilyen garanciát nem vállalunk arra, hogy a 8,25 százalék valóban eljut a közalkalmazottakhoz.

Van ennek a javaslatnak egy másik indoka is. A közalkalmazotti bértáblának, abban az esetben, ha ez az 1,12-os javaslat nem lesz elfogadva, egy igen jelentős része a kormány által meghatározott minimálbér alatt lesz. Abban az esetben, ha feltételezzük, hogy ez a közalkalmazotti bértábla úgy született meg, hogy helyesen vannak megállapítva az arányok a különböző végzettségek és munkaviszonyok között, akkor minél nagyobb része van a közalkalmazotti bértáblának a minimálbér alatt, ahol a minimálbért természetesen ki kell fizetni, annál inkább torzulnak ezek az arányok, és azok a megállapított arányok, ha ezt az 1,12-ot nem vezetjük be, tulajdonképpen már használhatatlan mértékűvé torzulnak.

 

(8.10)

Úgyhogy én azt hiszem, ez is alapvetően indokolja azt, hogy ezt az 1,12-es szorzót be kell vezetni. Ez egyébként a szociális szférától kezdve a felsőoktatáson keresztül szinte minden területet érint. Itt egy olyan kapcsolódó módosító indítványt kívánunk beadni a javaslatunkhoz - azt hiszem, ez az 55. sorszámon fut -, amely arról szól, hogy a felsőoktatási intézményekben dolgozókra is szeretnénk ezt kiterjeszteni. A felsőoktatási szakszervezetnek ez külön kérése volt; a felvetésükkel egyébként teljesen egyetértünk.

Az 555. számú javaslatban fogalmazódott meg, hogy a kutatói bérekre kellene valamiféle plusztámogatás. Ennek a jogosultsága is maximálisan indokolt, ugyanis ebben a pillanatban a felsőoktatásban dolgozó oktatók és a kutatók bére között 40 százalékos különbség van. A felsőoktatásban dolgozó oktatók bére sem nevezhető túlságosan magasnak, viszont hogy még ezekhez a bérekhez képest is 40 százalékkal el vannak maradva a kutatói bérek, az mindenképpen abszurdnak tekinthető. Azt kell mondjam, ezt az ollót két-három év alatt mindenképpen be kell zárni, a kutatói béreket legalább az oktatói bérek szintjére fel kell zárkóztatni. Azt hiszem, ha ismerik a kutatói béreket, akkor semmiféle problémát nem jelenthet az, hogy azt gondoljuk, itt, ezen a területen lépni kell, és a kutatói bérek ismeretében megértjük, hogy miért van oly kevés fiatal kutató a kutatóintézetekben, és hogy ezek a fiatal kutatók, ha tehetik, miért mennek külföldre az első adandó alkalommal, ugyanis nemcsak hogy a feltételek nincsenek meg, hanem olyan nevetséges összegeket kapnak fizetésül, amiből a mindennapi létfenntartás is problémát okoz.

A 773. számú javaslatban fogalmazódott meg, hogy az OTKA támogatását mindenképpen növelni szükséges. Az OTKA támogatása az előző évihez képest csökkent. Azt gondolom, az OTKA egy olyan intézmény, amelynek vonatkozásában teljes konszenzus van; jól osztja el a kutatásra rendelkezésre álló pénzeit, sem ellenzéki, sem kormánypárti oldalról a működésével szemben semmiféle kifogás nem merülhetett fel. Az OTKA a következő évben olyan helyzetbe kerül, hogy hosszú évek után először nem fog tudni kiírni pályázatot eszközfejlesztésre, ha a költségvetése így marad.

Azt gondolom, nem lenne szerencsés ezt így fenntartani, úgyhogy mindenképpen kérem az államtitkár urat és a kormányt, hogy az OTKA támogatásának növelésére vonatkozó bizottsági javaslatot feltétlenül támogassák és feltétlenül fogadják el.

Egész röviden ez volt az a négy javaslat, amelyet az oktatási bizottság alelnökeként fontosnak tartottam a parlament elé tárni. Remélem, hogy ebből a négy javaslatból, amelynek különböző változatai vannak a beterjesztett indítványok között, a kormány megtalálja azokat, amelyeket támogatni lehet, és amelyeket a költségvetés még támogatni tud. Az 1,12-es bérszorzónak igazából semmilyen költségvetési fedezete nincs, de azt gondolom, ez hosszú távra egy nagyon fontos javaslat.

Tisztelt Ház, köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 10 1999.11.11. 2:05  1-176

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! A minőségi bérpótlék nem szűnt meg teljes egészében, pedagógusonként 1500 forint maradt ott kiemelt munkavégzésért járó támogatásként.

Valóban azt gondoljuk, hogy abban az esetben, amikor a minőségbiztosítás területén megfogalmazódnak konkrétan annak a feltételei, hogy értékelni tudjuk konkrétan a pedagógusok munkáját, abban az esetben szerencsés, ha van erre pénz az iskoláknál, hogy ezt anyagilag is dotálni tudják.

Amiért igazából a kétperces hozzászólásra jelentkeztem, az a kistelepülések kiegészítő normatívája. Nagy vita volt a bizottsági ülésen ezzel kapcsolatosan. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy 1999-től az 1100 fő alatti kistelepüléseket plusznormatívával támogatja a kormány, a jelenlegi kormánytöbbség.

 

(8.30)

 

Eddig ez nem volt így, tehát a kistelepülések kedvezőbb helyzetbe kerültek... (Dr. Takács Imre: Fül-orr-gégészeti rendelésre kell mennem, nem hallom.) Elnézést, másik mikrofont tettem fel... Tehát a kistelepülések kedvezőbb helyzetbe kerültek, mint voltak eddig. Igazából annyi történt, hogy az előző évben bevezettük ezt a normatívát 22 ezer forinttal, és ez a normatíva abban az esetben, ha első négy osztályt tart fenn a település, 46 ezer forintra növekszik. Ugyanis akkor tart fenn 1-4. osztályt a település, ha nagyon kicsi a gyerekek létszáma. Itt mindenképpen indokoltnak tartjuk a plusztámogatást. Ha fenntart nyolc osztályig osztályt az általános iskola, illetve a település, akkor nem az van, hogy elveszik ez a pénz, hanem az történik, hogy a 3000 fő alatti települések normatívája jár rá, ami 24 ezer forint. Ez az 1999 előtti időszakhoz képest (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) jelentős előrelépést jelent.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 44 1999.12.07. 1:18  29-107

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1100 fő alatti települések iskoláival kapcsolatos véleményt szeretném pontosítani.

Itt nem arról van szó, hogy ebben a költségvetésben és az előző költségvetésben ezek a kistelepülési iskolák rosszul jártak volna. Sőt, az előző évben az 1100 fő alatti települések iskoláztatását kiemelt összeggel támogattuk. Ez a támogatás az idei évben tovább növekedett. Azt mondtuk, hogy ha ezek az iskolák csak 1-4. évfolyamot tudnak fenntartani, olyan kevés gyermek jár ezekbe az iskolákba, akkor a tavalyi 22 ezer forintos támogatás az idén 46 ezer forintra növekszik. Hihetetlen nagy a növekedés! Abban az esetben azonban, ha több gyerek van a településen, 1-8. osztályt tart fenn ez a kistelepülés, akkor sem veszti el ezt a támogatás, hanem ez a támogatás 22 ezer forintról 24 ezer forintra növekszik.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy két évvel ezelőtt semmiféle támogatás nem volt, úgyhogy itt mindenképpen azt lehet mondani, hogy már az előző évben is, de idén még inkább az 1100 fő alatti települések iskolái lényegesen kedvezőbb helyzetbe kerülnek.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 52 1999.12.07. 1:14  29-107

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy igaza lenne abban az esetben, ha a parlament az elmúlt években nem ezzel ellentétes gyakorlatot követett volna, amit ön mondott. Ugyanis a politikai pártok ifjúsági szervezeteit igenis attól a fajta szemlélettől elkülönülten másképp is támogatta a parlament, mégpedig pontosan erre a pályázati keretre lehetett pályázni.

Ez volt tavaly is, de nemcsak tavaly, hanem amikor önök kormányon voltak, akkor is ez történt: pályázni lehetett a pártok ifjúsági szervezeteinek erre a pénzre.

A mostani javaslat azt szolgálja, hogy a politikai pártok ifjúsági szervezetei ne pályázzanak, hiszen teljesen más eséllyel vesznek rész egy ilyen pályázaton, mint azok a civil szervezetek, amelyeknek a képviselői vagy szorosan hozzájuk kötődő képviselői nem ülnek bent a parlamentben.

Én tehát azt mondom, hogy ahhoz képest a parlamenti gyakorlathoz képest, ami az elmúlt kilenc évben kialakult Magyarországon, ez a javaslat jelentős előrelépés, és igenis a közélet tisztaságának irányába hat. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 158 1999.12.14. 5:15  133-163

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is hadd nyugtassam meg az ellenzéket, ezen belül az SZDSZ-t, hogy a vallásszabadságot Magyarországon nem akarja megkérdőjelezni senki. Egyetlen kormánypárt sem kérdőjelezi meg. Azonban fel kell tennünk a kérdést, hogy a szabad vallásgyakorlásba mennyire fér bele az, amit a televízióban, a TV2-ben láttunk mintegy két héttel ezelőtt. Mennyire férnek bele a szabad vallásgyakorlásba az olyan kijelentések, amelyeket már itt idéztek, de kénytelen vagyok újra felhívni rá a figyelmet: a római katolicizmust Mussolini alapította, majd Adolf Hitler erősítette meg, és népszerűségét ennek a két embernek köszönheti. Ez a szabad vallásgyakorlás, tisztelt SZDSZ? Önöknek lehet - nekünk ez nem fér bele a szabad vallásgyakorlásba. Ezzel a kijelentéssel a Hit Gyülekezetének vezető lelkésze több millió katolikus hívőt nemcsak Magyarországon, hanem a világon szerte burkoltan összefüggésbe hozott a fasizmussal. Azt hiszem, hogy ez mindenképpen felháborító.

Németh Sándor egyébként a nemzeteket sem kíméli, és azt hiszem, hogy ez sem fér bele a szabad vallásgyakorlásba. A franciákat, spanyolokat, portugálokat intoleráns nemzetnek nevezi, ezenfelül antiszemitának, nácinak, inkvizíciót működtető fasisztának. Önöknek ez a szabad vallásgyakorlás? Azt kell mondjam, hogy nekünk nem. Mitterrand elnököt ugyanolyan náci fiatalnak nevezi, mint amilyenek a német hitlerjugendek voltak. Ez sem fér bele nekünk ebbe a kategóriába.

Elgondolkodhatunk, hogy ezek a kijelentések Magyarországnak mennyit árthatnak az európai uniós tárgyalásokon, hogyha a negyedik legnagyobb magyar egyház hasonló tanainak híre megy.

A rasszizmus sem áll egyébként messze Németh Sándor vezető lelkésztől, hiszen azt is hirdetik, hirdeti - megint egy idézet következik -: a legtöbb fekete férfi, mikor vége az aktusnak, képtelen felfogni, hogy gyereke van. Németh Sándor szerint ez a rockzenén keresztül terjed. (Derültség a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.) Ez sem fér bele a mi véleményünk szerint a szabad vallásgyakorlásba.

Fel kell tenni a kérdést, mi történne Magyarországon, hogyha ezeket az állításokat, ezeket a nézeteket nem a Hit Gyülekezete, hanem valaki más fogalmazná meg. Nem kétséges: hihetetlen felháborodás törne ki az országban, s az ellenzék, különösen az SZDSZ harsányan követelné az elhatárolódást. Most azonban csend van. Az SZDSZ a vallásszabadságra hivatkozik; nem számít a gyűlöletkeltés, nem számít a rasszizmus - nem számít semmi. (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiban: Úgy van!)

Miután többször megnéztem a rendelkezésemre bocsátott videókat, rájöttem, hogy nem is ezek a kijelentések, nem is ezek a tanítások a legveszélyesebbek. Sokkal nagyobb veszély az akaratuktól megfosztott emberek tömege, az önkívületben vonagló hívők nagy száma. Ez jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, az igazán nagy problémát! Sajnos szűkebb lakókörnyezetemből is tudok riasztó példát mondani. Egy közelben lakó tizenéves leány belekeveredett a Hit Gyülekezetébe, majd miután sikerült kilépnie onnan, szüleinek még körülbelül három év áldozatos munkájába került, mire lelki egyensúlyát helyrehozták és visszavezették a társadalom normális életébe. A frakciótársaim jelzése alapján a példa nem egyedi.

Tisztelt Országgyűlés! Jogállamban vallásszabadság van. Ez evidencia. A vallásszabadság mögé bújva azonban nem lehet gyűlöletet kelteni, nem lehet uszítani, és emiatt nem lehet hallgatni. Nem lehet kettős mércével mérni! Szabó Albert kijelentéseiről sem lehet kézlegyintéssel beszélni, elintézni azzal, hogy Magyarországon szólásszabadság van. Felháborítónak tartom, hogy az SZDSZ a vallásszabadság támadásaként fogja fel, hogy a kormánypártok tiltakoznak a Hit Gyülekezetének szélsőséges nézetei ellen.

Az SZDSZ esetében különösen fontos lenne az elhatárolódás. Nemcsak azért, mert az ajánlószelvények egy részét a Hit Gyülekezete gyűjtötte össze, Hack Péter, az SZDSZ újraválasztott ügyvivője, Szent-Iványi István, a külügyi bizottság elnöke közös zarándoklatra utazik a Hit Gyülekezetével, dr. Mészáros István, aki nyolc éven keresztül az SZDSZ országgyűlési képviselője volt, a tévében nyilatkozik a Hit Gyülekezetének a nevében a gyülekezet gazdasági ügyeiről. Azt hiszem, nagyon fontos lenne, hogy tisztán lássuk, mi ezekről a kérdésekről, amelyeket Németh Sándor megfogalmazott, az SZDSZ álláspontja. (Közbeszólás az MDF padsoraiban: Halljuk!)

A beszédemet egy rövid, általam ritkán idézett szerzővel, Mester Ákos néhány gondolatával szeretném zárni a "16 órá"-ból: "Biztosak lehetünk-e abban, hogy a vallásszabadságra vonatkozó liberális elvek alapján kell megítélni egy gyülekezeti vállalkozást? Biztosak lehetünk-e abban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy itt kizárólag hitbéli ügyekről van szó, vagy csak megtéveszt bennünket, hogy a projektet pásztorló lélekvezető (Az elnök ismét csenget.) Istenre hivatkozik és a Bibliára?" Nem mi mondtuk - Mester Ákos mondta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 24 1999.12.15. 2:03  1-53

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott az előbb, hogy a tudomány helyzete labilis. Ez valóban így van, azonban néhány számot szeretnék feleleveníteni azzal kapcsolatosan, hogy mi is történt az elmúlt években. 2000-ben valóban nincs jelentős költségvetési növekedés. Azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy 1996-ban, nem a mi kormányunk alatt, a GDP 0,6 százalékát fordították kutatás-fejlesztésre. 1999-ben - tehát az előző évben - jelentős növekedés volt, s a kutatás-fejlesztésre fordított összegek meghaladják a GDP 0,9 százalékát, körülbelül 0,94 százalékot tesz ki. Jelentős elmaradások vannak, s ezeket az elmaradásokat bérekben s egyéb területeken nem lehet egy év alatt behozni. Ezek az elmaradások nem a mi kormányunk alatt alakultak ki.

Az oktatási bizottság és a magyar parlament nem csak rövid távra, négy évre szóló döntéseket hozott meg. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ilyen volt a felsőoktatási integrációs törvény is, aminek az eredményei igazán nem négy év múlva, hanem jóval hosszabb távon fognak realizálódni. Úgy gondolom, hogy ezt a döntést meg kellett hozni, és számomra nagy öröm volt, hogy ezt a törvényt a magyar parlament majdnem teljes konszenzussal, 90 százalék feletti támogatással hozta meg. Én látok reményt arra, hogy a következő évben, amikor a kutatás-fejlesztés stratégiai kérdéseiben döntünk, akkor ez a konszenzus szintén kialakítható lesz.

Arra szeretném még felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy ez a mostani vita a Tudományos Akadémia elnökének a beszámolójáról szól, 1997-ről és 1998-ról. Valóban, szinte elkerülhetetlen, hogy felvessünk mai problémákat is, de nem ez a vita pontos tárgya.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 28 1999.12.15. 0:38  1-53

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Én csak arra szeretném felhívni még egyszer a figyelmet, hogy a GDP-ből 1996-ban 0,65 százalékot fordítottunk kutatás-fejlesztésre, 1999-ben és 2000-ben pedig 0,95 százalékot. Természetesen ebből a 0,95 százalékból sem lehet a felhalmozódott problémákat megoldani. Én csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy az itt elhangzott állításokkal szemben ezek a problémák, amelyeket szeretnénk mi is minél gyorsabban megoldani, nem a mi kormányzásunk alatt keletkeztek. (Csige József: Előbb vetünk, aztán aratunk, Máriusz! - Sasvári Szilárd: Csak közben nem kellene lopni!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 32 1999.12.15. 7:20  1-53

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Tudományos Akadémia elnökének a beszámolója fekszik előttünk, amely a magyar tudomány 1997-98. évi helyzetéről szól. Ennek a vitaanyagnak az lett volna az értelme, hogy számba vegyük konkrétan - még egyszer mondom, konkrétan - azokat a folyamatokat, amelyek az előző években végbementek. Nekem pontosan azért nem tetszett ez a beszámoló, mert túlságosan általános volt.

Általánosságban ebben a Házban mindenki egyetért azzal, hogy a tudomány kiemelt jelentőségű Magyarország életében, teljes konszenzus van, azt gondolom, az összes parlamenti párt között. Itt viszont kimaradt az a lehetőség, hogy a képviselők konkrét tájékoztatást kapjanak a magyar tudomány fejlődéséről, jelenlegi problémáiról, jelenlegi helyzetéről, fejlődésének irányairól.

Néhány probléma, amelyről úgy érzem, hogy a beszámolóban konkrétan beszélni kellett volna: a kutatói társadalom elöregedése, a fiatal és kevésbé fiatal kutatók elvándorlása, az állami forrásoknak és a privát forrásoknak az aránya. Itt engedjék meg, hogy egy kitérőt hadd tegyek. Amíg Magyarországon az helyzet, hogy a kutatásra fordított kiadásoknak több mint 60 százalékát az állami költségvetés biztosítja, mondjuk, Finnországban - ahol nemrég vehettem részt egy tanulmányúton - pontosan fordított, sőt még a fordított helyzetnél is más helyzet volt. Az állami szféra mindössze 30-35 százalékát biztosította a kutatásra fordított pénzeszközöknek, és az üzleti-gazdasági szféra biztosította a pénzeszközök nagyobb részét.

Ez mindenképpen egy olyan dolog, olyan tény, amivel foglalkozni kell, hiszen már az is jelentős előrelépés lenne, hogyha ennyi állami forráshoz képest még kétszer ennyi gazdasági szférabeli támogatást tudnánk a kutatás-fejlesztésre fordítani. Tehát én azt gondolom, hogy ez is egy olyan probléma, amellyel külön, konkrétan kellett volna foglalkozni az anyagban.

A felsőoktatási intézmények egy része régebben jelentős tartozásokat halmozott fel, és ezért nem tud pályázni különböző kutatási támogatásokra. Mindenképpen érdemes lett volna ezt a problémát is kibontani az anyagban.

Érdemes lett volna kicsit részletesebben és konkrétan beszélni a felsőoktatási intézmények és az Akadémia kapcsolatáról. Nem világos teljesen - és itt is lenne még feladat -, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, ami az alapkutatásokért felel, hogy kapcsolódik az innovációhoz, az innovációs lánchoz. Lehetne konkrétan beszélni a tudományfinanszírozásra vonatkozó elképzelésekről, az ebből adódó problémákról. Ugyanis nemcsak arról van szó, hogy több pénz kell, hanem arról is szó van, hogy ezt a több pénzt hatékonyabban kell felhasználni.

Egy ilyen kis országnak, mint Magyarország, nem lehet mindent kutatni. Végig kell gondolni, hogy melyek azok a területek, amelyekre az erőforrásainkat koncentrálni akarjuk. Abban az esetben, ha ezt nem tesszük meg, a rendelkezésre álló pénzeszközök szétfolynak, és nem tudunk érdemi eredményeket felmutatni. Meg kell nézni, hogy a hozzánk hasonló méretű országok vagy nálunk kisebb országok - például Finnország - milyen erősen koncentrálták a kutatásokat egy olyan területre, ahol viszont most világviszonylatban is elsők.

Én a beszámolóval - még egyszer mondom - a fenti indokok miatt elégedetlen voltam, de a parlamenti átfutás olyan hihetetlen lassú volt, hogy ezt a beszámolót igazából szerintem már nem érdemes boncolgatni. 1997-98-ról van szó, most pedig lassan már a 2000. évet írjuk, és lassan már a következő beszámolót kell kezdeni készíteni.

Azt szeretném kérni, hogy a következő beszámolókban a problémát és az elképzeléseket konkrétabban, határozottabban fogalmazzuk meg. Azt hiszem egyébként, hogy az a bizottsági javaslat, amely a beszámoló után, a beszámoló végére került és amelyről a parlamentnek határozni kell, az egy jó javaslat, és kérem a képviselőtársaimat, hogy ezt a javaslatot támogassák.

Én nagyon fontosnak tartom azt is, hogy lehetőség szerint - amennyiben erre lehetőség van - ezt a határozati javaslatot még az idei évben próbálja elfogadni a magyar parlament, mert mégiscsak szerencsétlen és kínos dolog, hogyha a '97-98-as akadémiai beszámolót a tudomány helyzetéről a 2000. évben fogadjuk el.

A költségvetésről, engedjék meg, hogy néhány szót szóljak; ez már szóba került eddig is. 1999-ben dinamikusan növekedtek a kutatásra fordított pénzösszegek. 2000-ben - valóban igazuk van azoknak az ellenzéki kritikáknak, amelyek ezt mondják - nem lesz jelentős növekedés.

(11.20)

De itt nem visszaesés lesz, erre azért fel szeretném hívni a figyelmet, hanem szinten tartás. És ez a szinten tartás egy magasabb szinten valósul meg, mint amire az elmúlt években eddig példa volt. Viszont vannak feladatok. Ha 2000-ben sikerül kijelölni a stratégiai irányokat, ami jelenleg, mint jeleztem, nincs meg, sikerül kijelölni azokat a programokat, amelyek mentén a támogatás növelhető, akkor 2001-ben reményeink szerint meg tudjuk teremteni erre a fedezetet a költségvetésben. Erre egyébként a miniszterelnök úr személyesen is ígéretet tett a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülésén. Munka van előttünk, ki kell jelölni az irányokat, el kell végezni azt a feladatot, ami előttünk áll.

Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a kormányátalakítás során az OMFB a Gazdasági Minisztériumból átkerült az Oktatási Minisztériumba. Ezzel a kormány megteremtette az alapot a kutatás-fejlesztés egységes kormányzati kezelésére. Azt hiszem, ez mindenképpen pozitív hírként kezelendő.

Tisztelt Országgyűlés! Biztos vagyok abban, hogy akik ezen a vitán részt vesznek, mindannyian elkötelezettek a tudomány iránt. Mindannyiunknak szívügye, hogy 2001-ben a magyar tudomány jobb helyzetbe kerüljön, az ehhez szükséges előkészítő munkálatokat, az ehhez szükséges előkészítő döntéseket már a 2000. év első felében meg kell hozni, el kell végezni. Ebben az esetben, úgy érzem, van remény arra, hogy a magyar tudományért ellenzéki és kormánypárti képviselők együtt tegyenek, és együtt szavazzanak meg 2001-ben egy ennél kedvezőbb költségvetést, és ebben az esetben remény van arra is, hogy 2002-ben elérjük a kitűzött célt, és a GDP-nek valóban másfél százalékát fogjuk tudni fordítani kutatás-fejlesztésre.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 44 1999.12.15. 2:06  1-53

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! A vitában elhangzott egy-két észrevételre szeretnék reagálni. Egyetértek képviselőtársammal, hogy ez a GDP-arányos megközelítés nem jó, van benne sok torzítás, de valahogy úgy vagyunk vele, mint a demokráciával, ennél jobbat egyelőre még senkinek nem sikerült kitalálni. Tehát lehet egyéb számokat is felsorolni, de ez mindenképpen mutat valamit abból, hogy az ország a nemzeti össztermékből mennyit fordít erre a célra. Ugyan mi itt a tudomány iránt elkötelezettek vagyunk, de ha visszagondolunk a költségvetési vitára, az agrárágazattól elkezdve a közbiztonságig szinte minden területre a képviselők pluszforrásokat javasoltak áttelepíteni. Ez a GDP-arányos megközelítés azt mutatja, hogy a nemzeti összterméken belül milyen pozíciókat sikerül teremteni a tudománynak.

Lentner Csabával nem értek egyet, illetve be kell vonni mindenképpen, azt gondolom, az állami forrásokon kívül is minél nagyobb nem állami, privát forrást, arra kell késztetni a multinacionális cégeket, hogy itt folytassák a kutatótevékenységüket, és ne csak bérmunkára, összeszerelésre használjanak minket. Ez hihetetlenül fontos dolog. Ha a mostani állami forráshoz a nyugat-európai arányoknak megfelelően társulna privát forrás, akkor lényegesen nagyobb összeget lehetne fordítani a magyar kutatás-fejlesztésre.

Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet: ma Magyarországon tőkebeáramlás van, és az sem igaz, hogy a GDP csökken. Ugyan az előző évhez képest igen, de ha negyedéves bontásban nézzük meg a GDP növekedésének az ütemét, akkor egy eléggé dinamikusan felfelé ívelő szakaszról van szó, és való igaz, hogy volt koszovói háború, árvíz, orosz válság, ami visszavetette a GDP-növekedést, de most azért úgy tűnik, hogy a negyedéves bontásban negyedévről negyedévre jelentős növekedés kimutatható. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 92 2000.02.07. 1:52  29-117

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Ez a vita mindenképpen felveti azt a kérdést, hogy hatpárti egyeztetéseknek van-e értelme a jövőben. Úgy tudom, hogy pontos egyeztetés volt, megállapodás született, a parlamenti vita mégsem ezt sugallja.

Horváth László a sportbizottság alelnöke, de az előterjesztést elmondhatta volna a sportbizottság elnöke is, aki Páva Zoltán, tulajdonképpen helyette mondta el a képviselő úr az előterjesztést. Ez mindenképpen figyelemre méltó.

Egyébként nem értem teljesen az ellenzék aggályát, ugyanis ha a sportcsarnok októberben vagy novemberben égett volna le, akkor a Ház - ha feltételezzük ezt a szerencsétlen dolgot - abban a törvényben, amelyet elfogadott, teljesen egyértelműen elhelyezte volna a sportcsarnokot is. Ha megnézzük, a törvény vége a következőképpen szól: "A másik 1 százalékot országos közgyűjtemény, egyéb kulturális intézmények részére lehet - hasonlóan az előző évhez - felajánlani." Fel van sorolva a következő: Közlekedési Múzeum, Operaház, Mezőgazdasági Múzeum, Széchenyi Könyvtár - és még sorolhatnám tovább.

Mi a probléma azzal, hogy amikor december végén ez a tragédia bekövetkezett, ezek közé az épületek közé, ezek közé a múzeumok és kulturális intézmények közé, a tragédiára való tekintettel megadjuk a lehetőséget az állampolgároknak, hogy a Budapest Sportcsarnok újjáépítésére is felajánlják a pénzt, és önmaguk választhassanak. Ha ez a tragédia októberben vagy novemberben bekövetkezett volna, azt hiszem, vita nélkül egyetértettünk volna abban, hogy itt van a helye ebben a listában.

Még egyszer: a legbosszantóbb az, hogy ez az előterjesztés hatpárti egyetértéssel került be, úgyhogy nem tudom, hogy érdemes-e ezután hatpárti egyeztetéseket tartani.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 36 2000.02.09. 1:50  1-142

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az SZDSZ és a Kisgazdapárt mellett a Fidesz is amellett érvelt, hogy bizonyos gazdasági összeférhetetlenségi szabályokat a lehető leghamarabb léptessünk hatályba. Információim szerint a hatpárti egyeztetésen éppen az MSZP volt az, aki ezzel nem értett egyet.

Azzal a felvetéssel egyébként teljesen egyetértek, hogy a "korrupció" kifejezés helyett hasznosabb a "káros összefonódás" kifejezés, illetve amit Szentgyörgyvölgyi képviselőtársam említett az előbb; ez a "korrupció" itt valóban talán egy kicsit erős kifejezés.

Azonban ha jogosnak tartjuk, hogy 2002 januárjától életbe lépjen az összeférhetetlenségi rész, akkor ezt célszerű lenne minél hamarabb életbe léptetni, hiszen igazából nincs semmi, ami azt indokolja, hogy ezt a káros összefonódást a lehető leghamarabb kiszűrjük. Ha az ellenzéki képviselőtársaink azt mondják, hogy ez 2002-től jogos, akkor valószínűleg 2000 júliusától, illetve szeptemberétől is jogos. Ha a törvénynek ezt a részét életbe léptetnénk, akkor ez nem indukálna újabb képviselő-testületi választásokat, hiszen az fb- és az it-tagokat általában a képviselő-testület felállása után választották meg, illetve választották újra az önkormányzati képviselő-testületek.

Még egy érv: volt már példa arra, hogy összeférhetetlenségi törvényt ciklus közben léptetett életbe az Országgyűlés - az országgyűlési képviselők összeférhetetlensége kapcsán ez pontosan egy ciklus közben történt meg. Ezt javasoljuk mi az Országgyűlésnek, hogy az önkormányzati képviselők esetében pontosan ugyanígy járjunk el. Azt hiszem, hogy ez egyértelműen a közélet tisztaságát szolgálná.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 52 2000.02.09. 2:05  1-142

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Úgy érzem, néhányan félreértik vagy szándékosan félre kívánják érteni azokat a javaslatokat, amelyeket megfogalmaztunk. Olyan javaslatot ugyanis, hogy visszamenőleges hatállyal lépjen életbe a törvény, senki nem tett, ez nem hangzott el a Házban. Olyanra se tett senki javaslatot, hogy például az intézményvezetőket zárjuk ki most, ciklus közben.

Amire javaslatot tettünk - és még egyszer szeretném határozottan aláhúzni, hogy ez a Fidesz álláspontja -, hogy vizsgáljuk meg azt, milyen gazdasági összeférhetetlenségek azok, amelyeket már most, ciklus közben érdemes bevezetni. Még egyszer aláhúznám, hogy abban az esetben, ha abban konszenzus van, hogy 2002-től érdemes ezeket a szabályokat meghozni, akkor azt hiszem, valószínűleg abban is egyetérthetünk, hogy nem lenne hátrányos, ha ezeket a szabályozókat már 2000-ben életbe léptetnénk.

Az viszont fontos probléma, hogy semmiképpen nem szabad olyan törvényt életbe léptetni, amely önkormányzati képviselők újraválasztásának hosszú sorát generálja. A mi javaslatunk nem erről szól.

Szeretném kiemelni, elvi kérdés a számunkra az, hogy ezt az összeférhetetlenséget életbe léptessük. Számos fideszes önkormányzat van Debrecentől sorolhatnám Szegedig, ahol bizony a mi pártunkat is talán kedvezőtlenül érinti ez a törvény, de nem ezt számolgattuk. Amikor beterjesztettük a javaslatot, ezt már akkor is elvi kérdésnek tekintettük.

Abban az esetben, ha ezt így fogjuk fel, akkor elmondhatom, hogy az MSZP nem lehet túlságosan optimista a következő önkormányzati választások eredményét tekintve, hiszen ha azt mondja, hogy 2002-től lépjen életbe, akkor talán nem bíznak abban, hogy jól fognak szerepelni ezen a választáson.

Elhangzott még Pál László neve: Pál Lászlót igazán méltánytalan a mostani kormánypártokra fogni. Az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségéről szóló törvény az előző ciklusban született, amikor nem mi voltunk kormányon és többségben, hanem önök.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 64 2000.02.09. 1:54  1-142

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Le kell szögezni, hogy két szinten zajlik a vita, néha ez összekeveredik. Az egyik szint, hogy az az összeférhetetlenségi szabályozás, ami az előterjesztésben benne van, jó-e úgy vagy nem jó. Én a vitának ebbe a részébe nem akarok beleszólni, ezt lehet vizsgálni, még van rá idő.

A másik szint viszont az, hogy az életbe léptetés hogy legyen. A két dolog teljesen elkülönül egymástól. Van, aki azzal érvel az életbe léptetés ellen, hogy elmondja, hogy miért rossz az a szabályozás, ami elő van terjesztve. Ez nem így van. Arra szeretném felhívni a figyelmet, és még egyszer aláhúznám, mert több képviselőtársam jelezte, a törvény azonnali életbe léptetése mellett senki nem érvelt. Ilyen javaslat nem hangzott el. Úgyhogy ha valaki legközelebb ez ellen érvel, akkor szeretném, ha megnevezné azt a képviselőt, aki ezt mondta.

A Fidesz javaslata a következő: legyen egy kétlépcsős életbe léptetés. Nyilvánvalóan, amit Kovács képviselőtársam elmondott, hogy intézményvezetőket meg olyan pozíciókat, ami már a választás előtt megvolt, nem lehet most kizárni, hiszen olyan anomáliákat okoznánk, hogy az önkormányzatok egy jelentős részét újra kellene választani.

Viszont van egy másik része a dolognak, amit mi az egyszerűség kedvéért - de nincs ez pontosan megfogalmazva - gazdasági összeférhetetlenségnek nevezünk, itt is elsősorban azokra a részekre gondolunk, amely tisztségek - ahogy ellenzéki képviselőtársam mondta - az önkormányzati választások után keletkeztek nagyrészt.

Ezt kellene megfogalmazni majd pontosan egy módosító javaslatban, és arra irányul majd a javaslatunk, hogy ezek a választások után keletkezett gazdasági tisztségek a lehető legrövidebb időn belül minősüljenek összeférhetetlennek az önkormányzati képviselőséggel.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 94 2000.02.09. 1:59  1-142

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Két hozzászóló megszólított, ezekre szeretnék röviden válaszolni. Bauer Tamás azt mondta, ha a Fidesz be akarta volna vezetni az összeférhetetlenségi törvényt, akkor ezt meg tudta volna tenni 1998-ban. Egyetlen probléma van ezzel: az önkormányzati választásokra az ajánlószelvények gyűjtése 1998. augusztus 21-én kezdődött. Augusztus 21-én! Elég kellemetlen helyzet lett volna, ha összegyűjtik a képviselőjelöltek a szükséges mennyiségű ajánlószelvényt, ezután - mivel az indítványt szeptemberben adták be - azt mondtuk volna, hogy bocs, de mégse lehet megválasztani. Nyilvánvalóan ezt csak úgy lehetett volna megoldani, ha még a nyári időszakban vagy a tavaszi ülésszakon elfogadtuk volna, ami - lássuk be - lehetetlen lett volna, mivel a kormány július 8-án állt fel. Ősszel, a kampány közepén belenyúlni a választásba nem lett volna helyénvaló. (Bauer Tamás: Nem így volt!) Augusztus 21. a dátum, utána lehet nézni.

Alkotmányos aggályokat említett Toller képviselőtársam. Még egyszer röviden szeretném elmondani a javaslatom. Nem azt mondtam, úgy fogalmazzuk meg, hogy azok, akik ebbe a pozícióba az önkormányzati választások után kerülnének, hanem azt mondtam, olyan megoldást kell találni, ami döntően azt a kört célozza - ilyenek például az igazgatótanácsi tagok -, akik nagyrészt az önkormányzati képviselő-testületi választások után kerültek pozícióba. Ez nem teljesen ugyanaz, nem úgy javasoltam kimondani. De hogy pontosan mi legyen a megfogalmazás, arról érdemes lenne eszmét cserélni.

A külső bizottsági tagokra vonatkozóan elhangzott egy-két felvetés. Ez olyan javaslat, amin mindenképpen érdemes lenne elgondolkodni, és nem kizárt, hogy ebben a kérdésben konszenzusra lehet jutni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 116 2000.02.09. 1:15  1-142

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a Fidesz szigorú összeférhetetlenségi szabályozást képvisel, ezt is javasolta. Ugyanakkor szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy az összeférhetetlenségi törvény kétharmados. Éppen ezért hatpárti tárgyalás előzte meg, és a hatpárti tárgyaláson nem a Fidesz kérésére, általában ellenzéki kérésekre, éppen a kétharmados elfogadás érdekében, egy-két javaslattól eltekintettünk. Viszont a Ház elé a Fidesztől olyan módosító javaslatok fognak érkezni, amelyek a törvény szigorítását javasolják.

Teljesen egyetértek Bauer képviselőtársammal abban a kérdésben, ami a differenciált hatályba léptetést illeti. Azonban még egyszer fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy ha egy választási kampány közepén kezdtük volna el az összeférhetetlenségi törvényt szabályozni, akkor az esetleg pont azt eredményezte volna, hogy mire megválasztják a képviselőt, addigra kellett volna kizárni.

Azt hiszem, ha a Szabad Demokraták Szövetsége a szigorú összeférhetetlenséget érvényesíteni akarta volna, akkor mondjuk, Budapesten, a fővárosi önkormányzatban erre számos lehetősége lett volna, de ennek semmi jelét nem láttuk.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 116 2000.03.20. 2:14  46-193

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, nem helyes, ha valaki indulatból, a sértődöttség pozíciójából politizál, és így teszi meg a megjegyzéseit a parlamentben. Különösen nem helyénvaló, ha ez ilyen fontos témában történik, amikor igazán fontos lenne, hogy valamiféle egyetértést tudjon felmutatni a magyar parlament.

Tabajdi Csaba, ha most jól értettem, hirtelenjében elhatárolódott párttársától, Szűrös Mátyástól, pedig Balczó Zoltán képviselőtársam csak a következőt mondta, egy példával szerette volna illusztrálni, hogy az Illyés Közalapítványban a kérdések konszenzussal dőlnek el. A MIÉP van, mondjuk, a politikai paletta egyik szélén, és azt jelezte, hogy az esetek 95 százalékában politikai pártállástól függetlenül ugyanúgy szavaz, mint Szűrös Mátyás képviselőtársa. Azt hiszem, erre nem helyes válasz, ha azt mondjuk, hogy ki delegálta. Szűrös Mátyás az MSZP padsoraiban ül, és azt hiszem, ez feltétlenül jelzés értékű, és örülünk annak, hogy az Illyés Közalapítvány egységesen dönt.

Igazából az is egy indulattól vezérelt felvetésnek tűnhet, ami az emberi jogi bizottság elmúlt ülésén történt, amikor éles kirohanást intézett Tabajdi Csaba képviselőtársam Németh Zsolt államtitkár úr ellen, és bírálta azt, hogy a Csángóföldre látogatott. Azt hiszem, itt volt az ideje, már nagyon rég itt lett volna az ideje annak, hogy hivatalos magyar kormánydelegáció a Csángóföldre utazzon, és ezt nem lehet úgy tekinteni, hogy ezzel ártott a román-magyar kapcsolatoknak. Nem szabad nekünk is ezeket a tabukat magunk elé felépíteni, és különösen helytelen az, hogy ha végre egy ilyen áttöréssel felérő látogatást a legnagyobb ellenzéki párt egyik képviselője, aki a témában egyébként otthonosan mozog, ilyen hangnemben és ilyen módon bírál.

Ezenfölül egyetlen megjegyzést szeretnék tenni. Hegyi Gyula képviselőtársamnak mondanám: úgy érzem, nagyon helytelen lenne, ha a független rádióműsorokat, mondjuk, a kormány (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) különböző tisztségviselői bírálnák; más esetben önök tiltakoznának ez ellen a leghangosabban.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 48 2000.03.24. 2:09  23-85

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is az ellenzéki képviselőtársaim véleményével szeretnék vitatkozni. Nem jogi szempontból közelítem meg a kérdést, ezt tanult képviselőtársaim már megtették, hanem abból a szempontból, ahogy az állampolgárok látják.

Önkényes lakásfoglaló az, aki feltör egy lakást, mint egy betörő, és utána minden jogszerűség nélkül oda beköltözik. Nem hiszem, hogy helyes út lenne, amit a képviselőtársam javasolt, hogy ezekkel az emberekkel vagy valamilyen érdekvédelmi szövetségükkel kezdjünk egyezkedni. Szerintem ez maximálisan helytelen lenne.

Az a legnagyobb probléma, hogy ha ezeket az eljárásokat elhúzzuk, akkor az a törvénybe vetett hitet ássa alá. Engem is sokan megkeresnek Kőbányán a fogadóórámon, és panaszkodnak, hogy tisztességesen beadtak egy szociális lakáskérelmet, mert van hat-hét gyermekük - ilyen is volt -, és ők nem kapnak lakást, viszont akik kellő orcátlansággal fogják magukat, feltörnek egy lakást és oda beköltöznek, azok pedig lakáshoz jutnak.

Éppen ezért azt kell mondjam, hogy az az érv, amelyet a tisztelt képviselőtársam elmondott, szerintem álhumanista érv. Ugyanis nem arról van szó, hogy azok jutnak lakáshoz, azok az önkényes lakásfoglalók szerzik meg a lakást, akik a legrászorultabbak, hanem azok a személyek jutnak lakáshoz, akik gátlástalanul áthágják azokat a törvényeket, amelyeket a jó érzésű emberek betartanak, és utána az önkormányzat nincs abban a helyzetben, hogy a legrászorultabbaknak valóban kiutalja a lakást, hiszen nincs lakás a tulajdonában. Ráadásul az a helyzet állt elő, hogy több hónapon, netán még éven keresztül is elhúzódik egy önkormányzati lakás visszaszerzésének a procedúrája, és utána gyakran előfordul, hogy két önkényes lakásfoglaló egyszerűen lakást cserél, és utána kezdődik elölről az egész eljárás.

Úgyhogy azt hiszem, hogy ezt a megoldást mindenképpen támogatni kell. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 72 2000.03.24. 1:50  23-85

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Továbbra is fenntartom azt az álláspontomat, hogy amit az ellenzék képvisel, különösen az SZDSZ, az álhumanizmus kategóriával írható le. Ugyanis nem arról van szó, hogy valóban a legrászorultabbakat segítjük, hanem - még egyszer - arról van szó, hogy azokat segítjük, akik könnyedén túlteszik magukat a jogállami normákon. Kapcsolódnék Gyimesi képviselőtársamhoz: itt már egyenesen arról van szó, hogy önök arra ösztönzik az embereket, akik lehet, hogy rossz anyagi helyzetben vannak, hogy ne az önkormányzatok szociális szférájához forduljanak segítségül, hanem törjenek fel egy lakást, költözzenek be oda, és mivel úgyis szociális szempontok vannak, nem fogják őket kiköltöztetni onnan.

Amiket Kiss Gábor képviselőtársam elmondott, azzal teljesen egyetértek, a példa jogos, csak az az eljárás, az a rendszer, ami most van, éppen nem ezeken az embereken segít; akkor segítene rajtuk, ha gátlástalanul túltennék magukat a normákon, és elfoglalnának egy lakást, betörnének oda. Amennyiben nem teszik, lehetnek ők szociálisan nagyon rászorultak, de nekik ez a rendszer nem jó, sőt igazából elfoglalják előlük azokat a lakásokat, amelyeket éppen a legrászorultabbaknak ki tudna utalni az önkormányzat.

A legnagyobb veszélye ennek a rendszernek - és higgyék el, hogy napról napra érzem a fogadóórán, nagyon sok panasszal keresnek meg -, hogy a jogállamba vetett hitet ássa alá. Tehát rengeteg választópolgár megkeres, aki azt mondja, hogy hat éve bent van az önkormányzatnál az igénye, ő nem jutott lakáshoz, aki pedig feltör egy lakást, az pedig évekig ott lakhat, mert nincs meg a megfelelő jogállami eszköz, hogy onnan kiköltöztessék. Ez az eljárás egy álhumanizmus. (Dr. Juharos Róbert tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 50 2000.05.03. 3:11  47-129

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bizottság megtárgyalta és általános vitára alkalmasnak tartotta ezt a törvényjavaslatot.

A törvénytervezet több, egymással szorosan nem összefüggő módosítást tartalmaz, ezért úgy érzem, az általános vita meglehetősen hasonlítani fog a részletes vitára.

 

(12.10)

 

A felsőoktatási törvény módosítását a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között kötött megállapodás tette elkerülhetetlenné. Ezen megállapodás néhány pontját ugyanis át kell vezetni a felsőoktatási törvényen. A törvénytervezetnek ezt a részét egyébként ellenzéki képviselőtársaim is - idézem - "kidolgozottnak, átgondoltnak és kiérleltnek" tartották.

A törvénymódosítási javaslat tartalmaz ezen felül több részletmódosítást. Néhány pontban a legfontosabbakat, amelyek a bizottsági ülésen elhangzottak, ismertetni szeretném.

A törvényjavaslat meg kívánja változtatni az egyetemi és főiskolai tanárok kinevezési gyakorlatát. Ha valaki ugyanis elnyeri ezt a címet, az nemcsak az intézményen belül jelez egy szintet. A törvény ezért a Magyar Akkreditációs Bizottságot jelöli meg olyan országos szervként, amely az egyetemi tanári kinevezésekre vonatkozó intézményi felterjesztést szakmai alapon megvizsgálja.

A módosítás tervezete tartalmazza a Széchenyi professzori ösztöndíj elnevezés pontosítását - ezzel szintén egyetértettek a bizottsági tagok, hiszen kifejtették, hogy nem csak professzorok nyerhetik el ezt az ösztöndíjat. Lényeges, hogy a törvényjavaslat módosítja a tudományterületek felosztását, és az OECD-országok szokásos felosztását tartalmazza, ezáltal a tudományfelosztási rendszer összhangba kerül az európai tudományfelosztási rendszerrel.

A tervezet szabályozza ezenfelül a távoktatást is. A távoktatási törvény elfogadása után ezt csak akkor lehet folytatni, ha a Magyar Akkreditációs Bizottság a módszert akkreditálta. Azt gondolom, ez helyes, de a hatályba léptetéshez bizonyos átmeneti időszak szükséges lesz. Ezt sem igazán vitatták a bizottsági ülésen, hiszen több helyen problémát okozott a nem megfelelő színvonalú távoktatás.

A vitában többször előkerült a költségtérítéses hallgatók helyzete. A bizottság tagjai a költségtérítéses képzés ellentmondásaira hívták fel a figyelmet, és többen úgy gondolták, hogy a törvénymódosítás nagyobb lehetőséget teremtett volna a költségtérítéses képzés pontosabb és igazságosabb törvényi szabályozására.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a törvénymódosítás számos egymástól eltérő, lényeges részt érint. A bizottsági ülésen elhangzott, hogy kormánypárti oldalról is lesznek módosító javaslatok, de a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak tartottuk, és úgy gondoljuk, hogy az elfogadása hasznára válik a magyar felsőoktatásnak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 68 2000.05.03. 2:03  47-129

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem kívánom szó nélkül hagyni Horn Gábor képviselőtársam provokatív felvezetését. Horn Gábor elkésett vagy 30-40 percet, ezután kifújta magát, felment a pulpitusra, és letolta a parlamentet, hogy kis létszámban vesz részt a felsőoktatással kapcsolatos témák megtárgyalásában. Egyébként, ha Horn Gábor itt lett volna az államtitkár úr előterjesztésénél, hallotta volna például, hogy hogyan csökkent a kinevezett egyetemi tanárok között az akadémiai nagydoktori címmel rendelkezők aránya, ami, azt hiszem, mindenképpen alátámasztja az előterjesztés indokoltságát.

Szeretnék egy-két egyéb tévedésre is rávilágítani. A magánoktatás és az egyházi oktatás megkülönböztethetőségével kapcsolatban szeretném felhívni Horn Gábor képviselőtársam figyelmét arra, hogy az Alkotmánybíróság már egyszer döntött, és alkotmánybírósági döntés van erre a témára. Javasolnám képviselőtársamnak, hogy ezt tanulmányozza. A Széchenyi-ösztöndíj ügyében megint összevissza beszélt Horn Gábor képviselőtársam, a Széchenyi-ösztöndíj, pontosan ugyanúgy, mint az előző évben meg az azt megelőző évben, a minimálbér nyolcszorosa. Ebben az évben is így van. (Horn Gábor: Ki sem lett írva.)

 

 

(13.00)

 

Ebben az évben is így van. A minimálbér nyolcszorosát akkor fogja elérni egyébként a Széchenyi-ösztöndíj, ha a minimálbér nullára csökkenne, de ez ebben a pillanatban nem így van és ilyen terve nincs a kormánynak, hiszen jelentősen emelni kívánjuk a minimálbért.

Egyetértek Horn Gáborral abban, hogy a távoktatásnak jelentős jövője van, és az információs társadalomban mindenképpen ebbe az irányba kell elmenni. De ezzel semmilyen ellentmondásban nincs a minisztérium előterjesztése, itt egyszerűen arról van szó, hogy a távoktatás is valamilyen minőségnek feleljen meg, legyen valamiféle követelmény. Úgyhogy azt hiszem, semmiféle ellentmondás nincs ezzel kapcsolatosan.

Azt hiszem, ha Horn Gábor a vita elejétől kezdve itt lett volna, akkor a felvetett problémáknak egy részét talán fel sem vetette volna. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 94-96 2000.05.03. 2:20  47-129

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én egy előző témára szeretnék még visszatérni egy pillanatra.

Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmánybíróság egyszer már döntött abban a kérdésben, hogy a nem állami felsőoktatási intézmények között lehet eltérően finanszírozni az egyházi és a magán-felsőoktatási intézményeket. Ennél tágabban döntött egyébként.

Azt hiszem egyébként, hogy az előző kormány éppen ebből kiindulva kötötte a vatikáni megállapodást, amely többek között arról szólt, hogy a Katolikus Egyház által fenntartott felsőoktatási intézmények azonos módon lesznek finanszírozva az állami felsőoktatási intézményekkel. Erről szól a vatikáni megállapodás.

Ha ezt végiggondoljuk, akkor nyilvánvalóan teljesen értelmetlen az a feltevés, az a feltételezés, hogy ugyanúgy kellene finanszírozni a magánintézményeket, mert ebben az esetben mi különböztetné meg az állami és a magán-felsőoktatási intézményeket? Mind a kettőt teljes egészében az állam finanszírozná.

Tehát az előző kormány 1997-ben nyilvánvalóan ebből kiindulva kötötte meg a vatikáni megállapodást. Annyi történt, hogy ez a kormány ezt a vatikáni megállapodást - ami egyébként az egyházak között önmagában különbséget generált, önmagában különbséget jelentett -, ez a kormány 1999-ben kiterjesztette a történelmi egyházakra.

Ha tehát azt mondjuk, hogy a történelmi egyházak és a többi egyház között fennáll valami ellentmondás, akkor ez az ellentmondás fennállt pláne akkor is, amikor csak a Katolikus Egyházra vonatkozott ez a megállapodás. Ezenfelül egyébként úgy gondolom, hogy a Magyar Katolikus Egyházat, a történelmi egyházakat és a Mazsihiszt nem lehet összevetni, mondjuk, a Magyar Boszorkány Egyházzal. Aki végiggondolja, érzi, hogy itt van némi különbség, és azt hiszem, hogy a magyar társadalom döntő többsége - mintegy kilencven-egynéhány százaléka - biztos, hogy ezt hasonlóan gondolja.

A másik nagy vita az egyetemi tanárok kinevezési rendjéről folyik. Az egyetemi tanári cím nem csak intézményen belül jelent egy szintet. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezt jelzi, hogy az egyetemi tanárokat a köztársasági elnök nevezi ki.

 

ELNÖK: Képviselő úr, kétperces időkeret áll rendelkezésre.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Ha ez így van, akkor helyes, hogy valamennyi intézménytől független országos szerv véleményezi ezt. Köszönöm szépe, elnézést.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 116 2000.05.03. 2:14  47-129

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Akkor én is a kiemelt munkavégzésért járó díjazáshoz szeretnék hozzászólni. Előtte Szabados képviselőtársam egy tévedésére szeretném felhívni a figyelmet. Egyetlen évben sem töröltetett el a kiemelt munkavégzés díjazására fordított lehetőség. Ilyen évet nem tud mondani. Azt el lehet mondani, hogy a kiemelt munkavégzés díjazására fordítandó összeget vagy minőségi munkavégzés díjazására fordítandó összegeket átcsoportosítottuk, és azt mondtuk, hogy ebből a pénzből alapbéremelésre nagyobb összeget kell fordítani, de minden időpillanatban, ha nem is túl nagy összeg, azért 1500 forint pedagógusonként megmaradt erre a célra, tehát az a szó nem fedi a valóságot, hogy ez eltöröltetett. Ennyit pontosításként mindenképpen hozzá kell tennem.

A mostani törvénytervezetben az van, hogy az oktatási miniszter szabályozza azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén a kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítést vagy a keresetkiegészítés legkisebb összegét meg kell állapítani. A keresetkiegészítés legkisebb összege egyébként eddig is meg volt határozva, tehát azt hiszem, ezt a részt elvethetjük, ezzel igazán nincs probléma. A másik mondatrésszel kapcsolatban be kell valljam, hogy osztom az ellenzék aggodalmát, és nekem is vannak aggályaim. Ugyanis lehet többféle módon szabályozni ezeket a feltételeket. Én például azt mondom, ha a miniszter például valami olyasféle szabályozást mond a rendeletben, hogy ha valaki országos versenyeken eredményesen szereplő tanulót felkészít, annak mindenképpen kelljen adni valamekkora összeget, akkor én ezt a szabályozást el tudom fogadni. Abban az esetben azonban - és hallottam ilyen terveket -, ha például arról lenne szó, hogy azok a pedagógusok, akik a minőségfejlesztéssel kapcsolatos munkákat végzik az iskolákban, részesüljenek ebből a pénzből, akkor már súlyos aggályaimat kell hogy megfogalmazzam. Ugyanis az iskolák egy kis része vesz részt szeptembertől kezdve (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ebben a folyamatban, és azok az iskolák kevesebbet tudnak fordítani minőségi munka megfizetésére.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 142 2000.05.22. 1:47  33-175

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltó hagyományokat sajnálja Bauer Tamás képviselőtársam, és visszautalt a '94-es önkormányzati választójogi törvény módosítására, és azt mondja, hogy ez nem volt igazából annyira súlyos, és nem volt akkora jelentősége, mert nem lehetett tudni, hogy kinek kedvez.

Én azt hiszem, önök teljesen tudatosan hozták ezt a törvényt, mert teljesen egyértelmű volt, hogy ez a törvény abban a helyzetben, amikor ezt hozták, igenis az akkori kormánykoalíciónak kedvezett. Nem akarok belemenni nagyon a részletekbe, de az ellenzék szét volt aprózva, és azzal, hogy önök egyfordulóssá tették a választási rendszert, igazából csak be kívánták biztosítani a választási győzelmüket. Erről szólt az a dolog.

Ha valamikor felborultak a rendszerváltó hagyományok, amelyek szerint az ilyen fontos törvényeket konszenzussal kellett meghozni, akkor, kedves képviselő úr, itt borultak fel, és önök nagyon pontosan tudták, hogy ezt miért tették. Ön elmondta, hogy utólag különböző fórumokon többen kifejtették, hogy ezt sajnálták. Mi is sajnáltuk, de meg kellett tenni a szükséges lépéseket; szerencsére ez előmozdította az akkori ellenzék összefogását.

1990 óta - visszatérnék a pártingatlanokra - soha nem volt egység. El tudom mondani, hogy milyen körülmények között kellett a Fidesznek működnie éveken keresztül, miközben tulajdonképpen az akkor - '90 és '94 között - alig nagyobb MSZP dúskált az ingatlanokban.

Elhangzott egy futóversenyes hasonlat. Én is azt hiszem, hogy nem lehet futóversenyt rendezni egy féllábú, mankóval rendelkező futó és egy jól felkészült atléta között. Márpedig az ingatlanok tekintetében mind a mai napig ez a helyzet.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 158 2000.05.22. 1:51  33-175

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az egyik ellenzéki képviselő úr megszólított, és valami revánsvágyat vélt kihallani a szavaimból. Fel szeretném hívni a figyelmet, hogy igazából én egy álságos érvelésre igyekeztem válaszolni, amelyben az egyik képviselőtársam elmondta, hogy igaz, már volt, amikor a rendszerváltás során a konszenzussal kialakított döntéseket felborították - az önkormányzati választójogi törvényre céloztam -, de annak nem volt olyan jelentősége, és igazán itt teremtünk most precedenst. Én csak elmondtam, hogy ez az érvelés nem állja meg a helyét, mert igenis, nagyon komoly politikai következményei voltak ennek a dolognak. Itt semmiféle revánsvágyról szó nem esett, képviselő úr.

Azt hiszem, hogy ha jogállami módon gondolkodunk, akkor az elfogadhatatlan, ami jelenleg fennáll, az a helyzet, hogy bizonyos pártok a székházaikat, az államtól használatba kapott ingatlanaikat bérbe adják, kiadják, ebből jövedelmük származik, és ezeket a jövedelmeket utána fel tudják használni a választási kampányban. Ez jogállamban nem megengedhető. A hasonlatban a legvégén arra céloztam, hogy igenis, szükség van olyan szabályozásra, hogy a pártok egyenlő módon vághassanak neki a választási kampánynak, egyenlő esélyekkel fejthessék ki a tevékenységüket.

Jelenleg - és örülök, hogy ezt Bauer képviselőtársam is így látja - ez a helyzet nincs meg. Kőbányán sincs meg; ott is van párt, amelyik a székháza egy részét bérbe adja, és ebből neki komoly bevétele van.

Szeretnénk, ha ez a jövőben nem így lenne, és egyenlő esélyekkel tudnánk nekivágni a választásoknak, és egyenlően tudnánk dolgozni a választókörzetekben.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 210 2000.05.22. 3:14  177-221

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm. Egész röviden én is végigmennék.

81. pont. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a bizottsági ülésen konszenzus született ebben a kérdésben, nevezetesen, hogy legkésőbb a következő bizottsági ülésen egy közös bizottsági módosító indítvánnyal pontosítjuk ezt a szövegrészt, ugyanis, ha őszinték vagyunk, ezt a mondatot kétféleképpen lehet érteni, és nyilván nem szabad arra bízni egy törvényi szöveget, hogy aki elolvassa, az éppen hogyan érti.

Tehát valóban arról van szó, hogy a minisztérium, illetve az előterjesztő azt szeretné, hogy a felvételi azonos követelményrendszer alapján folyjon. Viszont, ha ezt a mondatot elolvassuk, akkor ebből azt is ki lehet következtetni, amit Bazsa képviselőtársam mondott, hogy azonos követelmények alapján, tehát azonos pontszámmal nyernek felvételt. A bizottsági ülésen tulajdonképpen, én úgy éreztem, a vita végére teljes konszenzus alakult ki ebben a kérdésben, tehát amennyiben nem adott le senki olyan módosító indítványt, amely ezt a dilemmát, amelyben egyébként egyetértés volt, szövegszerűen is feloldotta volna, akkor a következő bizottsági ülésre ezt elő kell készíteni.

82. javaslat. Igazából fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy itt nem centralizációról van szó, hiszen a jelenleg érvényes törvényben is ez így van megfogalmazva, ahogy Kiss Ádám helyettes államtitkár úr elmondta a bizottsági ülésen. Igazából arról van szó, hogy az új információ ebben a szövegrészben az, hogy bekerültek a szakcsoportok. Tehát értelemszerűen helyes az az eljárás, ebben egyetértek Horn Gáborral, ha a minisztérium nem próbál mindent aprólékosan szabályozni, hanem nagyobb szabályozási egységekben, tehát például szakcsoportokban határozza meg a hallgatói létszámot, viszont itt épp az integráció kapcsán egy-két konkrét példát is mondott az államtitkár úr. Indokolt még, hogy a szak ilyen formában benn maradjon, viszont a minisztérium képviselője is jelezte a vita folyamán, hogy az az irány, hogy egyre inkább a szakcsoportok létszámát kívánják meghatározni.

 

(19.30)

 

A távoktatással kapcsolatosan egyetlen problémára szeretném felhívni a figyelmet, amire a végén egy bizottsági módosító indítványt fogadtunk el. Ha pontosan ugyanígy bennmarad a törvényben a távoktatásra vonatkozó szabályozás, és ez a törvény hatálybalépésével egy időben hatályba lép, akkor ezzel tulajdonképpen a távoktatást beláthatatlan problémák elé fogja állítani. Úgyhogy a távoktatással kapcsolatosan mindenképpen lesz olyan módosító indítvány, amit az Országgyűlés figyelmébe kívánunk ajánlani. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 213 2000.05.23. 2:52  212-217

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt évtizedben hazánkban is teret vesztett a tömegközlekedés az egyéni gépkocsi-közlekedéssel szemben. Ennek súlyos következményei vannak: a városok és vonzáskörzeteik életét lassan megbénítják a gépkocsik, egyre több útvonal mellett válik elfogadhatatlanná a levegő minősége. Azt gondolom, hogy ezt mindannyian nap mint nap tapasztaljuk, a folyamat megállítása érdekében valamit tenni kell.

A nyugat-európai országokhoz hasonlóan nálunk is integráltan, közlekedési szövetségben kellene működtetni a különböző tömegközlekedési szolgáltatásokat nyújtó társaságokat. Azt hiszem, ebben politikai konszenzus van itt, a parlamentben. Tíz éve ezt mindenki fontosnak tartja, beszél róla, drága pénzen tanulmányokat készíttet, és mégsem történik semmi. (Perlaki Jenő: Így van!) A legsúlyosabb a helyzet itt, Budapesten és vonzáskörzetében alakult ki, itt kellene talán a legsürgősebben lépni.

Tudom, államtitkár úr, ez nem egyszerű, hiszen a MÁV a Közlekedési és Vízügyi Minisztériumhoz, a Volán az ÁPV Rt.-hez, a BKV pedig a Fővárosi Önkormányzathoz tartozik, ami azt jelenti, hogy a társaságok ellentétes részérdekein túl a tulajdonosok eltérő politikai kötődése sem sietteti a budapesti közlekedési szövetség létrejöttét. Azt hiszem, ezen mindenképpen túl kellene emelkedni; ennek azonban ellentmond az, hogy 1994-98 között az SZDSZ-es Demszky Gábor volt a főpolgármester Budapesten, és az SZDSZ-es Lotz Károly volt a közlekedési miniszter Magyarországon, mégsem történt előrelépés ezen területen, gyakorlatilag itt sem történt semmi. (Perlaki Jenő: Úgy van!)

Tisztelt Miniszter Úr! Az én lakóhelyemen, Kőbányán ez különösen fontos kérdés, sokkal fontosabb számunkra, kőbányaiaknak, mint a 4-es metró; a vasútvonalak nyolcfelé szabdalják a kerületemet, megnehezítve ezzel a közúti közlekedést. Ha megvalósulna a budapesti közlekedési szövetség, akkor az eddigi hátrányunk előnnyé válna, hiszen négy vasútállomás van Kőbányán, így alig több, mint tíz perc alatt lehetne például eljutni a Liget tértől a Nyugati pályaudvarra. Biztos vagyok abban, hogy nagyon sokan élnének a vasúti közlekedés lehetőségével, ha a járatok kellő sűrűséggel járnának, és a BKV-bérleteket elfogadnák a vasúti szerelvényeken is.

Tisztelt Miniszter Úr! Ezért kérdezem, hogy lát-e ön esélyt arra, hogy a közeljövőben megvalósuljon a tarifaközösség a BKV, a MÁV és a Volán között. Kérdezem azt is, hogy lát-e esélyt arra, hogy belátható időn belül létrejöjjön a budapesti közlekedési szövetség, amely összehangolt hálózattal, összehangolt menetrenddel, összehangolt szervezéssel működik a vállalatok önállóságának megtartása mellett. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 217 2000.05.23. 0:21  212-217

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Remélem, hogy amit elmondott, az meg is fog valósulni a közeljövőben. Budapesten nagyon sokan örülnének ennek. Több év helybenjárás után remélhetőleg végre történik valami, ennek reményében a válaszát elfogadom.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 340-342 2000.08.23. 3:37  237-361

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tavasz óta, illetve reggel óta vitatkozunk itt olajügyekről, és elég kétes eredményeket értünk el. Az egyik kétes eredmény, amit sikerült elérni, az az, hogy a lakosság elhiszi a felmerülő vádakat. Ennek oka van. Hogy mi az oka, azt többen fejtegették már; én úgy gondolom, hogy a lakosság a rendszerváltás óta azt látja, érzi, hogy tisztességtelen módon hatalmas vagyonok halmozódtak fel, és azt is látja, hogy soha egyetlen nagy halat nem vontak felelősségre, nem jutott el a felelősségre vonás senkiig. Ez alapvető probléma.

Nem segíti a bizalmi válság feloldását, hogy az ellenzék farizeus módon a közbizalom helyreállításáról beszél, de közben minden fórumon elismétlik egy olajmaffiózó minden alapot nélkülöző vádjait. Reggel egyébként Kóródi Mária is ezzel kezdte a tévében, hogy elsorolta, Pintér Sándorra miket mondott Nógrádi Zsolt. De a probléma az, hogy nemcsak Pintér Sándort nevezte meg, hanem az olajmaffiózó egyéb, MSZP-re is rávetülő vádakat megfogalmazott; erről mindig diszkréten elfeledkezünk, csakúgy, mint az SZDSZ-re vetülő vádakról.

 

(19.30)

 

Ugyanez a helyzet, amit Keleti képviselő úr csinált az előbb: elfogadja, inkább hitelt ad egy olajmaffiózó vallomásának, mint a titkosszolgálatot felügyelő miniszternek. Ezután pedig sajnálkozunk, hogy a közbizalom megcsappan. (Bauer Tamás: Nem fogadta el!)

Fel szeretném hívni a figyelmet, tisztelt ellenzéki képviselő urak, hogy a Fidesz ebben a témában nem szólalt meg, nagyon sokáig nem szólaltunk meg. Önök ismételgették a vádakat, a kormányoldal, illetve a Fidesz ebben a kérdésben csendben maradt, nem szerettük volna, hogy eszkalálódjon az ügy. (Kuncze Gábor: Eszkalálódjon! - Derültség az SZDSZ soraiban.)

A tavasz óta tartó vita másik eredménye, hogy a lakosság jelenlegi konfliktusként éli meg az olajügyet. (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Bocsánat, rendes felszólalás. Folytassa!

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Ma csökken a rendőrség, az ügyészség, a kormány és a parlament presztízse. Mindenképpen fel kell hívnom a figyelmet azonban arra, hogy itt 1996 előtti ügyekről van szó. Egy nagyon pozitív dologra is fel szeretném hívni a figyelmet: a csatornák, a kiskapuk bezáródtak. Azt hiszem, hogy ebben konszenzus van a Házon belül. Viszont elmaradt a bűnösök felelősségre vonása és megnevezése. Azt hiszem, hogy ez az, ami a lakosságot mindenképpen érdekli.

Viszont szemérmesen hallgatunk, hogy ez az ügy 1996 előtt történt. De nem csoda, mert ha feltesszük a kérdést, hogy miért most foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, akkor erre három válasz adható: az első, hogy nem voltak olajügyek; a második, hogy a Horn-Kuncze-kormány nem tudott kellő mennyiségű információkat szerezni az olajügyekről. A harmadik az, hogy nem akart információkat szerezni. Hogy nem voltak olajügyek, ez elvethető, mindenki tudja, hogy voltak. Akár akart információkat szerezni, akár nem tudott, mindenképpen azt kell mondanom, hogy az MSZP-nek és az SZDSZ-nek viszonylag kevés a morális alapja, hogy a mostani kormányon négy-öt évvel az események után bármit számon kérjen. Ezeket az ügyeket akkor kellett volna kinyomozni, amikor történtek, és amikor lehetett.

Összefoglalva: azt hiszem, hogy a parlament tekintélyének a helyreállítását egyetlen dolog segíti, és egyetlen esetben fog megtörténni: ha sikerül megnevezni a bűnösöket, és sikerül őket rács mögé juttatni, a megérdemelt helyükre. (Dr. Kóródi Mária: Kire gondol?)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 100 2000.09.28. 6:53  1-349

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! azt hiszem, minden állampolgár azt szeretné, ha kevesebb adó és magasabb színvonalú állami közszolgáltatás lenne, és ebben a vitában a mindenkori kormánypártoknak nehezebb a helyzete, hiszen a végére össze kell hogy jöjjenek a számok, az ellenzéknek könnyebb helyzete van.

Ennek a témának a kapcsán egy-két eddigi problémára szeretném felhívni a figyelmet. Az MSZP padsoraiból bekiabálás jelleggel elhangzott, hogy nem volt 10 százalék alatti nyugdíjemelésre javaslat az elmúlt időszakban. Szeretném tájékoztatni önöket, hogy Burány Sándor tartott egy sajtótájékoztatót, ahol 9,5 százalékos nyugdíjemelésre tett javaslatot (Dr. Vojnik Mária közbeszól. - Varga Mihály: Így van!), és amikor kiderült, hogy a Fidesz-frakció tesz egy olyan javaslatot, amely ennél magasabb, akkor a tisztelt ellenzéki párt, az MSZP is emelte a tétet. De azt az egyet ne vonjuk itt a parlament előtt kétségbe, hogy ez a sajtótájékoztató elhangzott... (Keller László: Hányas módosító javaslatról beszél?) Ne haragudjanak, ezt önök mondták, erre mindképpen reagálni kell, ott hangzott el, amikor a járulékcsökkenésről volt szó. (Keller László: Nem is voltál itt a vitán!)

A következőt mondanám el még az szja-val kapcsolatosan: az a közhiedelem él a magyar társadalomban, hogy azok a sávhatárok, amelyek Magyarországon vannak, túlságosan magasak, azonban ha szétnézünk Európában, megnézzük például a skandináv országokat, akkor kiderül, hogy azok a sávhatárok, amelyek a magyar adótörvényben meg vannak határozva, nem túl magasak, hiszen például Dániában a legmagasabb sávban 61 százalék adót fizetnek. (Kuncze Gábor: Az nem sávhatár, az kulcs! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nyugalom! - Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Elnézést, valóban igaza van Kuncze Gábor képviselő úrnak, a kulcsról beszéltem. (Kuncze Gábor: Szólj, segítünk! - Varga Mihály: Most már lesz időd, Gábor, ráérsz!) A probléma az, hogy Magyarországon a sávhatárok vannak túlságosan alacsonyan meghatározva.

Több képviselőtársam adott be módosító javaslatot ezzel kapcsolatosan, például az MDF is, és adtunk be mi is módosító javaslatot, mert úgy érezzük, mindenképpen az lenne a jövő iránya, hogy ezeket a sávhatárokat lenne célszerű feljebb tolni. Mi tettünk egy olyan javaslatot, hogy 480 ezer forintról 500 ezer forintra emelkedjen a sávhatár, ameddig 20 százalékos adót kell fizetni, és 1 millió 50 ezer forintról 1 millió 100 ezer forintra emelkedjen a 30 százalékos kulcs felső határa. Az az igazság, hogy kiszámoltattuk a Pénzügyminisztériummal és az első felének 5 milliárd, a második felének 9 milliárd forintos, tehát összesen 14 milliárd forintos költségvetési vonzata van. Itt áll elő az a probléma, hogy a költségvetést valamilyen módon egyensúlyban kell tartani, és megfontolandó az, hogy ez a 14 milliárd forint a későbbiek folyamán honnan hiányozhat.

A cél, azt hiszem, mindenki szempontjából követendő vagy követhető, vagy támogatásra érdemesnek tartható, de ugyanakkor látni kell, hogy ennek valamiféle hiánya lesz a költségvetésben.

A tavalyi költségvetési évben rendeződött az a probléma, amely tavalyelőtt fennállt, hogy egy bizonyos összeg átlépésekor az adójóváírást egy lépésben vesztette el az a személy, aki átlépte az egymillió forintot. Valamelyest segített az a módosító javaslat, amit az elmúlt évben elfogadtunk, nevezetesen, hogy 200 ezer forint alatt folyamatosan szűnjön meg az adójóváírás, viszont látni kell, hogy ebben a sávban, ebben a 200 ezer forintban, ami a következő évben 1 millió 50 ezer és 1 millió 250 ezer forint között van meghatározva, az adóterhelés mértéke nagyon nagy, ebben a sávban ebből a javaslatból kifolyólag még mindig 58 százalékos az adóterhelés. Megfontolandónak tartanám, hogy egy olyan javaslatot fogadjon el a parlament, hogy ne 200 ezer forint alatt, hanem ennél lassabban szűnjön meg az adójóváírás, ebben a sávban ez az adóteher folyamatosabb elosztását jelentené, és ebben a 200 ezer, illetve 300 ezer forintban, ha ezt elfogadná a parlament, nem 58 százalékos személyi jövedelemadó-terhelést jelentene, hanem ennél alacsonyabb mértékűt.

Mindenképpen kell még néhány szót szólnom a szociálpolitikáról. A szociálpolitika esetében régi vita van köztünk, amely évről évre megismétlődik. Van egy koherensnek tűnő gondolatmenet, amely azt mondja, hogy a családi pótlékot adjuk össze az adókedvezményekkel, és akkor kiderül az, hogy a kormánypártok a módosabb társadalmi rétegeket támogatják. Ez egy koherensnek tűnő gondolatmenet, de van egy másik, legalább ilyen koherens gondolatmenet, amit Lezsák elnök úr vázolt fel. Ez a gondolatmenet azt mondja, hogy a társadalmi közteherviselés szempontjából teljesen igazságtalan az, hogy azok a személyek, akik két vagy három gyermeket eltartanak, pontosan ugyanannyival járuljanak hozzá a közterhekhez, mint azok, akik ezt a társadalom szempontjából hasznos közfeladatot nem látják el. Tehát teljesen méltánytalan az, hogy két házaspár ugyanannyit keres, és az egyik, amely felnevel három vagy négy gyereket, pontosan ugyanannyi adót fizessen, mint az a házaspár, amely ezt nem teszi. Azt hiszem, a gondolatmenetünk között ez az alapvető különbség.

Végül engedjenek meg arra egy reflexiót, hogy itt felvetették, hogy nincsen módosító javaslat a benzinárra vonatkozó jövedéki adóval kapcsolatosan. Tállai képviselőtársam jelezte, hogy a megállapodás a fuvarosok és a kormány között szeptember 14-én (Tállai András: 16-án.) - 16-án jött létre, akkor írta alá Nógrádi miniszter úr, a módosító indítványok leadási határideje pedig, amiről most vitatkozunk, szeptember 9-e volt. Úgyhogy arra hadd kérjem az ellenzéket, hogy olyan dolgokat, ami fizikailag megvalósíthatatlan, ne kérjenek számon a kormánypártokon.

Köszönöm szépen. (Derültség az MSZP soraiban. - Keller László: Ugyan, ugyan! - Varga Mihály tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 114 2000.09.28. 1:46  1-349

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem tudom, honnan szedte Göndör képviselőtársam ezt a mínusz 30 százalékot két gyermeknél. Ugyanis a kormány által elfogadott törvényjavaslatban a következő szerepel: egy gyermek után 3000 forint adókedvezmény jár, két gyermek után gyermekenként 4000 forint - ez nem mínusz 30 százalékot jelent, mert a 3000-nél több a 4000 forint -, aztán három gyermeknél nagyon jelentősen növekszik.

Göndör képviselőtársam javaslatával szemben, amit ő megfogalmazott, az van, hogy két gyermekre vetítve gyermekenként alacsonyabb adókedvezmény jár, mint egy gyermeknél. Ez nyilvánvalóan teljes abszurdum, és erről beszéltünk, ezt hozta szóba Tállai képviselőtársam. És az a 30 százalék, amit a képviselő úr említett, egyszerűen nem igaz, nem állja meg a helyét. (Göndör István: A törvényjavaslatot kellene elolvasni! 18. §!)

A következőt akarom még kiemelni. Az alsó adókulcs határa 400 ezer forintról 480 ezer forintra növekedett. Ez nagyon jelentős - ha kiszámoljuk, 20 százalékos - növekedés. Ennek a javaslatnak a kedvező hatása éppen a legalsó réteg esetén érezhető. Ez mindenképpen azt mutatja, hogy a személyi jövedelemadó-rendszer változása az önök állításával szemben éppen a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező rétegek számára kimondottan kedvező az előző évhez képest.

Nyilvánvalóan jó lenne, ha a 20 százalékos sáv határa nem 480 ezernél, hanem 2 millió forintnál lenne meghúzva, de az a fajta változás, amit az adótörvény tartalmaz, az alacsony jövedelmű rétegek számára kimondottan kedvező irányú változás. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

 

(11.10)

 

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 136 2000.09.28. 2:21  1-349

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A gyesen, azt hiszem, nem fogunk összeveszni Szabó Sándornéval, de én sem értettem azt a hozzászólásában, hogy hogyan lehet alanyi jogú az, amiből 6000 gazdag család az ő véleménye szerint kimaradt, tehát ez itt mindenképpen némi ellentmondás volt, de tudjuk be ezt egy tévedésnek. De azt hiszem, a gyedet például már semmiképpen nem lehet vitatni, ez teljesen egyértelmű, hogy a gyed mikor történt, és a gyesnek igenis megtörtént a kiterjesztése.

Keller Lászlónak mondanám, hogy lehet sokféle mérőszámot mondani, hogy milyen családpolitika jó, de azért felhívnám a figyelmet arra, hogy hosszú évek után először fordult elő az idei évben, hogy több gyermek született az első félév során, hivatalos statisztikai adatok szerint, mint az előző időszakban. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Azt hiszem, hogy ezt is talán érdemes lenne végiggondolni.

A másik: Danka Lajossal egy árnyalatnyit vitatkoznék, ugyanis én továbbra is azt mondom, hogy nem lehet kizárólag abból a szempontból vizsgálni azt a rendszert, azt a gyermekek után járó adókedvezményt, hogy ez támogatás a rászorulóknak. Itt egyszerűen nem erről van szó. Teljesen méltánytalan, még egyszer mondom, hogy azok a családok, akik gyermekek nevelésére vállalkoznak, ugyanolyan mértékben járuljanak hozzá a közterhekhez, mint azok a családok, akik gyermekek nevelésére nem vállalkoznak. Tehát teljesen hibásnak tartom azt az ellenzéki gondolatmenetet, hogy ezt kizárólag támogatásként fogjuk fel, és rászorultsági alapon közelítsük meg. Arról van szó, hogy méltánytalan, hogy a közteherviselésben a két-három gyermeket nevelő családok ugyanolyan mértékben vállaljanak részt, mint azok, akik sítúrákra, ilyen-olyan utazásokra fordítják ezt a jövedelmüket, de igazából gyereknevelésre nem vállalkoznak belőle.

Azt hiszem, hogy ez az alapvető vita közöttünk, és szerintem, ha ezt így gondolják végig, hogy méltányos-e, hogy ugyanúgy járuljanak hozzá a közterhekhez ezek a családok, akkor erre önök is csak ezt a választ adhatják, amit a kormánypártok megfogalmaztak.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 68 2000.10.17. 5:46  27-85

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sok kritika fogalmazódik meg a költségvetéssel kapcsolatosan, azt hiszem, ez így természetes. A gazdasági elemzők egy része választási költségvetésről beszél, és azt mondja, hogy az a fajta bérkiáramlás, amit ez a költségvetés tartalmaz, inflációs veszélyhez vezethet. A másik kritika, ami ezzel kapcsolatosan megfogalmazódik - és ellenzéki képviselőtársaink mondják -, hogy igazából nincs is béremelés. A két állítás közül az egyik teljesen nyilvánvalóan nem igaz, hiszen ellentmondásban vannak egymással.

Nézzük meg, hogy mit tartalmaz a költségvetés a közszféra egy széles rétegére, a pedagógusokra vonatkozóan! A közalkalmazotti szféra, közöttük a pedagógusok az elmúlt tíz év nagy vesztesei voltak. Ha megnézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a reálbérük 1990-hez képest az idei évre körülbelül 20 százalékkal csökkent. Azt hiszem, ez nagyon szomorú, különösen akkor, ha közben arról beszélünk, hogy a tudásalapú információs társadalom felé haladunk. A pedagógusokat saját tapasztalataim alapján a fórumokon különösen zavarni szokta, hogy folyamatosan azzal szembesülnek, hogy a makrogazdasági adatok kiválóak, ők ugyanakkor nem érzik azt, hogy személyes élethelyzetük jelentősen javult volna az elmúlt években, sőt életszínvonaluk romlását érzékelték.

Nézzük meg, hogy mit tartalmaz rájuk vonatkozóan a következő évi költségvetés, illetve a következő kétévi költségvetés! Januárban várható egy 8,75 százalékos béremelés, szeptemberben ehhez 20 százalékkal növekszik a bérszorzó, 1,19-ről 1,43-ra, és azt hiszem, ez mindenképpen nagyon jelentős, különösen ha még ehhez hozzávesszük, hogy 2002 januárjában újabb 7,5 százalékos bérfejlesztés várható. A plusz 20 százalékos szeptemberi növeléshez tartozik egy óraszámemelés is, erről majd a későbbiekben szólok még néhány szót.

Ha megnézzük, hogy a mostani decemberi bérekhez képest hogyan változnak a pedagógusbérek, akkor azt látjuk, hogy a következő év, azaz 2001 szeptemberében a bérek mintegy 30 százalékkal növekednek, ami, azt hiszem, semmiképpen sem elhanyagolható. Ha a 2000. év teljes keresetét vetjük össze a 2001. év teljes keresetével, akkor ez a növekedés 15-16 százalékos, hiszen ennek a 20 százalékos bérfejlesztésnek a hatása nagyobbrészt 2002-ben jelentkezik.

 

(12.00)

 

Tehát 2001-ben 2000-hez képest 16 százalékkal növekedik a pedagógusok összbértömege. Azt hiszem, hogy ez helyénvaló és bizakodással tölthet el minket, különösen akkor, ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy 2002-ben a szeptemberi plusz 20 százalék miatt jelentős áthúzódó hatással számolunk, és a 2002-es bérnövekedés további 20 százalékot jelent. Azt hiszem, hogy ez mindenképpen jelentős előrelépésnek tekinthető.

Az igazat megvallva, ez a növekedés azonban nem érint mindenkit egyformán. Aki nem lépi át az adójóváírás küszöbét, annak a nettó bére gyorsabban fog nőni, mint a bruttó bére. Annak, akinek már idén is az adójóváírás küszöbe felett van a fizetése, a bruttó bérével többé-kevésbé megegyező mértékben fog nőni a nettó bére. Annak, aki éppen a következő évben fogja az adójóváírást átlépni, jelentős béremelkedése lesz a következő évben, de ez el fog maradni sajnos a bruttó bér növekedésétől. Ez mindenképpen szomorú. Őket erről a helyről is arra inteném, hogy már az év első felében, amikor nyilatkozni kell, hogy az adójóváírást számítsák-e be vagy sem, kalkulálják be azt, hogy szeptemberben 20 százalékos bérfejlesztés várható.

Engedjék meg, hogy az óraszámemelésről néhány szót szóljak. Az óraszámemelés nem a kötelező órákat érinti, hanem olyan feladatokat sikerült megfogalmazni az Oktatási Minisztériumnak óraszámemelésként, amit mindenképpen el kellene végezni a pedagógusoknak óraszámemelés nélkül is. Ilyen a kerettantervekkel kapcsolatos munka, és ilyen a minőségfejlesztéssel kapcsolatos munka. Ezt fogalmazta meg az Oktatási Minisztérium, amikor a kötelező feladatemelkedésről beszélt egy-egy pluszórában. Emiatt tehát, mivel kötelező órát nem érint az óraszámemelés, pedagóguslétszám-leépítés nem várható. Külön ki kell emelnem - és egy pozitív fejlemény -, hogy sikerült a költségvetési tárgyalások során elérni, hogy az előző óraszámemelésből adódó, öt évre szóló, éppen most lejáró fizetésemelést sikerült a költségvetésbe betervezni. Emlékeznek tisztelt képviselőtársaim, öt évvel ezelőtt 18 óráról 20-ra emelkedett a tanárok esetén a kötelező órák száma, és öt éve egy konkrét fizetésemelésben részesültek. Ezt sikerült megőrizni a költségvetésben.

Tisztelt Ház! A következő két év költségvetése lehetőséget ad arra, hogy jelentősen növekedjen az óvónők, tanítók, tanárok életszínvonala. Ez azonban csak az út kezdete, nem szabad elfelejteni, hogy 2002-ben a pedagógusok reálbére alig fogja meghaladni az 1990-es évét. Ha egy tudásalapú információs társadalmat kívánunk építeni, akkor ezen az úton a későbbiekben is tovább kell haladni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 52 2000.10.21. 2:14  1-243

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kovács László frakcióvezető úr megpróbálta a lehetetlent: azt is Orbán Viktor miniszterelnök antidemokratikus mivoltának tudta be, hogy a parlamentben tegnap mintegy tizenöt pontban, hosszan válaszolt az ellenzék költségvetési vitában tett kritikáira. Azt hiszem, ez teljesen komolytalan, és ezt szerencsés is lenne abbahagyni.

Úgy gondolom, tegnap ez után a hozzászólás után egy tisztességes vita bontakozott ki, Kovács elnök úrnak több képviselőtársa hozzászólt ehhez a vitához. Ha Kovács László frakcióvezető úr is itt lett volna, akkor ezt ő is megtehette volna. Ezt a vitát egyébként mindenki láthatta a tévében is, aki akarta.

A frakcióvezető úr figyelmét felhívnám azért az eddigi költségvetési vita egy-két érdekes fordulatára. Az MSZP képviselői több helyen lelkesen védték például a multinacionális gyógyszergyártó cégek érdekeit a lakossággal szemben. Kovács frakcióvezető úr azt mondta, hogy a társadalom érdekeit szeretnék elsősorban védeni. Ez a vitában nem mindig derült ki. Hasonló volt a helyzet a gázáremelés kapcsán is.

Ha ezeket a gondolatokat összerakjuk egy csokorba, akkor teljesen egyértelmű, hogy az a fajta gazdaságpolitika, amit az MSZP megfogalmaz, egyértelműen magasabb inflációt generál, és ez a legnagyobb veszély. Az a fajta gazdaságpolitika, ami mellett az MSZP lándzsát tör, magasabb inflációt generál. Ez óriási veszély.

Kovács László frakcióvezető úrnak ajánlom, hogy a KSH számait is nézze meg, és ezzel kapcsolatosan tekintse át, hogy milyen a lakossági reálbér színvonalának emelkedése 1999-ben és 2000-ben, mert egyik évben sem mondott pontos adatot.

A következő évvel kapcsolatban is elég érdekes az, hogy amikor egyes nem kormánypárti gazdaságelemzők azt mondják, hogy egy választási költségvetés készül és túlzott bérkiáramlás van, a túlzott bérkiáramlás magas inflációs veszélyeket hord magában, akkor az MSZP képviselői ezzel szemben azt bizonygatják, hogy nem is lesz igazából béremelés.

A két állítás ellentmond egymásnak, tisztelt frakcióvezető úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 74 2000.10.21. 2:09  1-243

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kovács László és több MSZP-s képviselő kifogásolta, hogy néhány miniszter felszólal a parlamentben, majd a választ meg sem várva elmegy az ülésről. Nos, pontosan ez történt Kovács László frakcióvezető úr esetében, elmondta hozzászólását, majd mikor Glattfelder Béla államtitkár úr válaszolt neki, a válasz közepén elhagyta az üléstermet.

Egy másik témára áttérve: 1998-ban az MSZP az 1999-re tervezett 11 százalékos inflációra is azt mondta, hogy ez teljesen irreális. Az infláció végül akkor 10 százalék lett. Valóban nem könnyű az inflációt tervezni, egyik évben valóban magasabb volt a tervezettnél, de az azt megelőző évben pedig alacsonyabb a tervezettnél, és az MSZP ezt akkor nem hitte el. Azt kell mondanom, hogy azok az inflációs várakozások, amelyeket a társadalomban gerjesztünk, maguk is inflációt okoznak, úgyhogy én is azt szeretném, ha itt valamiféle közmegegyezés lenne a parlamentben, hogy közös össznemzeti érdek, hogy ezt az inflációt lejjebb szorítsuk.

Elhangzott több rossz szám is, egyre mindenképpen szeretnék reagálni. Burány Sándor azt mondta, hogy a közoktatásban 1999-ben alig ment végbe béremelés. Szeretném elmondani neki - már abban az esetben, ha a KSH adatait elfogadja, ebben az évben elfogadják, hiszen onnan idéznek -, hogy 1999-ben a közoktatási szférában a bruttó béremelkedés meghaladta a 20 százalékot. Ajánlom, hogy ezt Burány Sándor nézze meg, és mielőtt a parlamentben felszólal, nem lenne helytelen, ha ilyen alapvető statisztikai adatokkal tisztában lenne, mielőtt ennek az ellenkezőjét állítaná.

A gyermekek támogatásával kapcsolatban Göndör Istvánnak van némi igaza, de csak a támogatások egyik felét, mondjuk, az adókedvezményeket már nem számítja ide bele, pedig a családtámogatásba például az adókedvezmények is beletartoznak, és ha ezt is beleszámítjuk abba a körbe, amit a gyermekek támogatására számolunk, akkor bizony igen nagy léptékű az emelkedés mind 2001-ben, mind 2002-ben. (Taps a kormánypártok soraiban. - Keller László: És nem éri el a '99-es szintet!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 120 2000.10.21. 1:41  1-243

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Dornbach Alajos képviselőtársam figyelmébe szeretném ajánlani, hogy a Bokros-csomagnak nem jelentéktelen részét megsemmisítette az Alkotmánybíróság. És mi történt ezután? Bokros Lajos pénzügyminiszter úr több újságban napokon keresztül támadta nyilvánosan az Alkotmánybíróság döntését.

Tehát amikor azt mondjuk, hogy egy államtitkártól megengedhetetlen, hogy mondjuk, egy bírósági döntést megkritizál, akkor... (Kuncze Gábor: Előre!), azt hiszem, volt erre már példa a történelem folyamán. Akkor senki nem követelte - érdekes módon - Bokros pénzügyminiszter úr lemondását emiatt (Kuncze Gábor: Dehogynem! A Fidesz!), pedig rendesen bírálta egyébként az Alkotmánybíróság döntését. Sőt, ezután az is felvetődött bizonyos, akkori kormánypárti képviselőkben, hogy az Alkotmánybíróság jogkörét jelentősen szűkíteni kellene. Ajánlom, hogy az akkori újságokat forgassa képviselő úr, mert ez annak idején így történt.

Az inflációs politikával kapcsolatosan, azt hiszem, szintén van némi ellentmondás. Egyszer azt mondja Lotz képviselő úr, hogy nem tesz meg mindent a kormány az infláció féken tartásáért, ugyanakkor képviselőtársa pedig bírálja, hogy mondjuk, a gyógyszergyártó cégekkel kapcsolatban határozott magatartást tanúsított, nem engedte a gyógyszerárakat emelni.

Itt egy vita bontakozott ki a gázáremeléssel kapcsolatosan. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a magyar kormány azokat a követeléseket, amelyeket önök követeltek, végrehajtotta volna, akkor az infláció most nem 10, hanem ennél legalább 2 vagy 3 százalékkal magasabb lenne.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 186 2000.10.21. 8:31  1-243

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, egyetértés van az Országgyűlés padsoraiban abban, hogy nem alacsony bérekkel, hanem jól képzett, kvalifikált munkaerővel kell az Európai Unióban versenyre kelni. Ebből a szempontból az oktatás kiemelt jelentőségű. Érdemes végignézni, hogy az oktatás területén, mind a közoktatás, mind a felsőoktatás és a kutatás-fejlesztés területén mire lehet számítani a következő években.

Annak azért örülök, hogy, bár ezt az elmúlt napokban többen kétségbe vonták, Kuncze Gábor elismerte, hogy az oktatásban a következő időszakban valóban várható bérfejlesztés; van, aki megpróbált bűvészkedni a számokkal, szerintem kevés sikerrel, és megpróbálta bizonyítani, hogy a nagyon jelentős betervezett lépések ellenére igazából nem várható semmilyen érdemi változás. A közoktatás nagyon fontos abból a szempontból is, hogy tudjunk egy parlamenti jegyzőkönyvből egy mondatot megfelelő helyességgel értelmezni, tehát ha a miniszterelnök úr azt mondja, hogy a beterjesztett javaslatokat megvizsgáljuk, és ez sem tántoríthat el minket az általunk helyesnek tartott gazdaságpolitikától, ez nem azt jelenti, hogy a miniszterelnök úr azt mondta, hogy a beterjesztett módosító javaslatokat megvizsgáltuk - már, múltidőben -, úgyhogy ilyen szempontból is van jelentősége egyébként az oktatásnak, és elsősorban ebből a szempontból a közoktatásnak.

Nézzük meg, hogy a közoktatás milyen állapotban van most. 1990-hez képest most, 2000-ben, bár nagyon sokat beszéltünk a pedagógusbér-fejlesztésről, de reálértékben 20 százalékkal keres kevesebbet egy pedagógus, mint 1990-ben. Azt hiszem, hogy ez egy nagyon szomorú statisztika, és különösen azért, mert a társadalom ezzel szemben azt élte meg, hogy jelentős bérfejlesztések történhettek ezen a területen, hiszen nagyon sokat beszéltünk erről. Igazából beszéltünk, az érdemi eredmény kevés. 2001-ben, amit a következő költségvetési év tartalmaz, egy 16 százalékos emelés, ez úgy áll össze, hogy 8,75 százalék januártól, és további 20 százalékos szorzóemelés várható szeptembertől. Ha itt a különböző hatásokat kiszámoljuk, 15-16 százalék közötti nagyságrendre jön ki. 2002-ben viszont, a 20 százalékos szeptemberi emelés áthúzódó hatása miatt, és a 7,5 százalékos 2002. január 1-jei miatt, összesen éves szinten 20 százalékos emelés várható.

Ha a tisztelt képviselőtársaim kiszámolják, hogy ez igazából mit jelent, ez azt jelenti, hogy 2000-hez képest 2002-ben a közoktatási szférában dolgozó pedagógusoknak a keresete 40 százalékkal növekszik - még egyszer mondom, nem tévedés, 40 százalékkal -, tehát a 2000-es bértömeghez képest 2002-ben 40 százalékkal növekszik a pedagógusok bére. Tehát azt hiszem, hogy itt mindenképpen jelentős előrelépés látható, ettől azonban valóban egyetértek az ellenzéki képviselőkkel, hogy nem szabad, hogy túl nagy elégedettség töltse el a szívünket, hiszen éppen csak meg fogjuk haladni az 1990-es szintet, tehát tennivaló van még elég. És ha azt szeretnénk, hogy a közoktatási szféra ne legyen kontraszelektált, ne kontraszelektált pedagógusok tanítsák a gyermekeinket, akkor, azt hiszem, ezen az úton az elkövetkező időben is mindenképpen tovább kell menni; de mégis egy olyan perspektíva rajzolódik ki a közoktatás előtt, amely, azt hiszem, mindenképpen figyelemre méltó, és talán mondhatom, hogy két ilyen dinamikus fejlődéssel rendelkező év az elmúlt tíz évben még nem volt.

A másik nagyon lényeges dolog a felsőoktatás, és a felsőoktatás mellett a kutatás-fejlesztés. Ha megnézzük a gyors gazdasági növekedést produkáló országokat, akkor azt látjuk, hogy a GDP-jük mintegy 3-4 százalékát fordítják kutatás-fejlesztésre, nálunk ez az arány 1 százalék. Fontos, és, azt hiszem, ebben is teljes egység van a parlament mindkét oldala között, hogy ennek az aránynak növekednie kell.

Fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy míg Nyugat-Európában vagy például Finnországban a kutatás-fejlesztés úgy áll össze, hogy körülbelül egyharmada költségvetési forrásokból áll, és ehhez képest a kétharmadát a kutatás-fejlesztési költségeknek a privát szféra adja, nálunk ez az arány pont fordított. Tehát itt nemcsak arról van szó, hogy a kutatás-fejlesztésre fordított állami támogatások összegét kell jelentős mértékben növelni, hanem arról is szó van, hogy olyan gazdasági ösztönzőket kell a rendszerbe beépíteni, amelyek arra ösztönzik a különböző cégeket, köztük a multinacionális cégeket is, hogy kutatás-fejlesztési kapacitásaik egy részét Magyarországon telepítsék le. Az adótörvényekben és a költségvetésben, azt gondolom, ezeknek a szempontoknak messzemenően eleget teszünk.

A költségvetési törvényben az szerepel, hogy 17,5 milliárddal növekedni fog a kutatás-fejlesztésre fordítható összeg, ami mindenképpen biztató, és ebből a következő feladatokat tudjuk megoldani. Évek óta jelentős probléma, hogy a felsőoktatásban és a kutatásban dolgozók bére elszakadt egymástól, mintegy 30 százalékos volt a differencia, és most a kutatóknak a nagy örömére ezt a differenciát sikerült megszüntetni, és a következő időszakban az akadémiai kutatóintézetekben dolgozók ugyanakkora bért fognak kapni, mint a felsőoktatási intézményrendszerben dolgozók.

Amikor az akadémiának a beszámolója előttünk volt, mindenki, ellenzék, kormánypárt, akadémia, egyöntetűen felhívta a figyelmet arra, hogy nagyon nagy probléma a kutatói szférának az elöregedése, és ez ellen mindenképpen tenni kell valamit. Az a bérrendszer, amely szerepel a költségvetésben, pontosan a fiatal kutatók, illetve a fiatal tanársegédek esetén lépi a legnagyobbat, itt jön ki a legnagyobb százalékos növekedés; azt is reméljük, hogy ezzel a lépéssel sikerül ezt a folyamatot, amely az elmúlt években volt, megfordítani, de legalábbis megállítani.

A másik terület, amely nagyon lényeges, és engedjék meg, hogy néhány mondatot erről is mondjak, az üzleti szektornak az ösztönzése, hogy a kutatás-fejlesztési kapacitásainak egy részét Magyarországon telepítse le.

 

 

(14.20)

 

Ennek érdekében az adótörvényekben fogalmaztuk meg elképzeléseinket. Itt azt mondtuk, hogy ha egy cég kutatás-fejlesztésre beruház, akkor ennek a beruházásnak a 200 százalékát írhatja le az adójából. Azt gondolom, ez mindenképpen jelentős ösztönzést jelent. Persze el lehet mondani, hogy vannak olyan európai országok - Írország -, ahol ez a szám nagyobb, mert ott a kutatás-fejlesztési célra fordított beruházásoknak nem is 200, hanem 300 százalékát leírhatják, de azt hiszem, ez a 200 százalék most már európai összehasonlításban is megállja a helyét, és talán sikerül abba az irányba elmozdulni Magyarországon, hogy egyre több cég fogja úgy érezni, úgy látni, hogy érdemes a kutatás-fejlesztési kapacitásait Magyarországra hozni.

Azt hiszem, ha ezeket a szempontokat figyelembe vesszük, akkor ez a költségvetés mind a közoktatás, mind a felsőoktatás és kutatás-fejlesztés területén nagyon fontos előrelépéseket tartalmaz, és ezen terület dolgozói, akik ezen a területen próbálnak boldogulni, bizakodva nézhetnek a következő két év elé.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 194 2000.10.21. 0:53  1-243

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Megtisztelő számomra, hogy Rozgonyi Ernő az én grandiózus ötletemnek minősítette ezt a javaslatot, amely szerint abban az esetben, ha a cégek idehozzák kutatás-fejlesztési kapacitásaikat, akkor a beruházásuk 200 százalékát leírhatják az adójukból, de el kell mondanom, hogy ez nem ötletszinten van, hanem a beterjesztett és éppen elfogadás előtt álló adótörvénycsomagban benne van. Úgy éreztem, az egész Ház teljes egységben ezt a fajta javaslatot támogatja, hiszen Magyarországnak mindenképpen előnyös, ha nem olcsó bérmunkából fognak megélni a magyar munkások, hanem komoly kutatás-fejlesztő tevékenység is van Magyarországon.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 222 2000.10.21. 0:41  1-243

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Tompa Sándor Képviselő Úr! Amikor az MSZP és az SZDSZ kormányon volt, azt tervezték, hogy az M3-as autópálya útdíja egy hónapra - még egyszer mondom, egy hónapra - húszezer forint legyen 1999-ben. Ha ez a miskolciak és a borsodiak érdekét szolgálta volna, akkor ezen nagyon meglepődnék. Most az autópálya díja az M1-essel együtt, az M3-as és az M1-es, egy év alatt ennyi reálértékben. Azt hiszem, hogy ez sokkal jobban szolgálja a borsodi és a miskolci lakosok érdekeit, mint az önök autópálya-programja.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 60 2000.11.10. 2:09  1-349

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Egy kicsit átmentünk ugyan általános vitába (Szabados Tamás: Ezt Szilárd csinálta!), de kénytelen vagyok Szabados képviselő úrnak válaszolni.

Az az igazság, hogy néhány mondattal, amit a képviselő úr felvetett, már a bizottsági ülésen is egyetértettünk. De a költségvetésnek az a természete, hogy prioritásokat kell kitűzni. Lehet azt mondani, hogy kevés a pénz az egészségügyre, kevés az autópályára, sokkal több kellene oktatásra. Azt a megközelítést javaslom, hogy örüljünk annak, hogy abban a problémában, amiben mindannyian egyetértettünk a bizottsági üléseken - mindannyian, ellenzéki és kormánypárti képviselők is -, hogy tarthatatlanul alacsony a pedagógusok keresete, ebben a témában a következő két évben elmozdulás lesz.

Ha megnézzük, hogy mi várható az egész éves jövedelmet tekintve 2001-ben, akkor azt látjuk, hogy 2001-ben a tanárok jövedelmei körülbelül 16 százalékkal növekednek. De a szeptemberi 20 százalék áthúzódó hatása miatt 2002-ben - aminek a számai szintén előttünk vannak - ennél is nagyobb béremelés várható. És még külön hozzátenném azt - ha még óraszámemelésről is beszélünk -, hogy az az öt év, amikor öt évvel ezelőtt önök felemelték a pedagógusok kötelező óraszámát, és öt évre bérkiegészítést kaptak ezek a tanárok, most járt volna le, 2001 szeptemberében.

A költségvetés azt is tartalmazza, hogy ez a pénz nem vész el, hanem ez a pénz a következőkben is járni fog azoknak a tanároknak.

Azt hiszem, hogy ha erre koncentrálunk, mindenképpen látjuk azt, hogy nagyon jelentős elmozdulás történik. Lehet azt mondani, hogy miért 20 százalékkal emelkedik a bér, miért nem 40-nel, ezek jogosan feltehető kérdések. Erre van most pénz, a költségvetésben az oktatás kiemelt terület, a felsőoktatás is kiemelt terület: 22 százalékkal emelkedik a következő évben a felsőoktatásban oktatók bére. Lehet azt mondani, hogy miért nem emelkedik 30-cal vagy 40-nel. Azt hiszem, hogy az előző évekhez képest ez mindenképpen olyan minőségi változás lesz, amit mind a pedagógusok, mind az oktatók (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) meg fognak érezni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 192 2000.11.10. 2:07  1-349

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Toller László képviselő úr annyi zöldséget hordott itt össze, hogy a két perc alatt nehéz is válaszolni.

Kezdjük a rendőrséggel! Amikor az előző kormány befejezte a kormányzást, a rendőrségnek pontosan 4 milliárd, még egyszer mondom, aláhúzva: 4 milliárd forint adóssága volt. Ezt a 4 milliárd forintot ennek a kormánynak kellett kifizetnie. Toller úr, én elhiszem, hogy aggódik a rendőrség sorsáért, de ezt akkor kellett volna tenni, amikor kormányon voltak, és akkor ezt az adósságot ki kellett volna fizetni, illetve nem kellett volna a következő kormányra hagyni.

Toller úr figyelmét arra is szeretném felhívni, hogy a rendőrségtől elkerültek feladatok. Nyilvánvalóan, ha valahonnan feladatok elkerülnek, akkor ez a költségvetésben is meg kell hogy jelenjen.

Lehet, hogy Toller úr aggódik a rendőrség hatékonysága miatt, arra azonban hadd hívjam fel a figyelmét, hogy az után a hatalmas méretű visszaesés után - amit az önök miniszterelnöke is úgy jellemzett, hogy ami itt van ebben az országban, az minden, csak nem közbiztonság -, akármilyen területen nézzük a rendőrségi mutatókat, a javulás jelei látszanak. Természetesen, ha ön azt mondja, hogy ez messze-messze nem elég, és hiába csökkent 20 százalékkal az ellopott gépkocsik száma, még így is nagyon nagy, én tökéletesen egyetértek ezzel - csak akkor kellett volna a rendőrségi munka feltételeit biztosítani, amikor ezek a mutatók olyan nagy mértékben romlottak.

Amit az önkormányzatokról összehordott, az is elképesztő. Az szja aránya az önkormányzatoknál ugyanúgy 40 százalék, mint az önök kormánya alatt volt. Pontosan ugyanúgy 40 százaléka marad a személyi jövedelemadónak az önkormányzatoknál országos átlagban, mint az önök kormánya alatt. Valóban történt egy változás: történik valamiféle kiegyenlítés a települések között ebből a pénzből. És mégiscsak azt gondolom, hogy önnek is el kellene gondolkoznia azon, hogy normális-e, ha egy országban olyan állapot van (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy 1200 települése az országnak önhibáján kívül hátrányos helyzetű településnek számít.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 200 2000.11.10. 1:58  1-349

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnálom, hogy Toller László kiment a teremből, hiszen éppen az ő észrevételére is kívánnék reagálni. Én nem bocsátkoztam semmiféle értékelésbe a rendszerváltás kezdetét illetően. Én azt mondtam, hogy amikor 1998-ban a mostani kormány a kormányrúdhoz került, akkor a rendőrség adóssága négymilliárd forint volt, amit az elmúlt években kiegyenlítettünk. Ez volt az állítás. Ezen lehet vitatkozni, de nem túlságosan érdemes, mert ez az állítás ez mindenképpen tény.

Farkas Imre képviselőtársam szememre hányta, hogy 1200 önhibáján kívüli hátrányos helyzetű településről beszéltem. Az igeidőre felhívnám a figyelmet, mert azt mondtam, hogy elfogadhatatlan - és ezt Toller képviselőtársam figyelmébe ajánlom -, hogy 1200 önhibáján kívül hátrányos helyzetű település volt. Ezért döntött a tavalyi évben a kormány úgy, hogy megváltoztatja az szja helyben maradó részét, és ebből az összegből is kompenzálni próbál.

Ennek az eredménye lett az, hogy - most pontos számot nem tudok - körülbelül nagyságrendileg az idei évben körülbelül 300-zal csökkent az önhibáján kívül hátrányos helyzetű települések száma.

Tehát amikor múlt időben mondok valamit, akkor azt nem érdemes úgy értelmezni, hogy növekszik. Ráadásul én azt javaslom, hogy mindenki nézze meg, hogy hogyan alakult az önhibáján kívül hátrányos helyzetű települések száma, és lehet látni, hogy az a tendencia, ami évek óta ment, az idei évben, azaz 2000-ben megfordult, és nagyon reméljük - és ebben, azt gondolom, képviselőtársaim a patkó mindkét oldalán egyetértenek -, hogy ez a tendencia helyes, és jó lenne, ha a következő időszakban is az önhibáján kívül hátrányos helyzetű települések száma csökkenne, és úgy gondolom, hogy ezt a célt az a költségvetés, amit előterjesztettünk, szolgálni fogja.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 238 2000.11.10. 3:05  1-349

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden három javaslatról szeretnék beszélni. Pánczél Károly képviselőtársam nyújtotta be T/3122/73. szám alatt a következő javaslatot. A javaslat azt a problémát próbálja orvosolni, hogy a költségvetés módosítása során az adható F- és G-kategória táblázata kikerül a közalkalmazotti bértáblázatból, a költségvetés készítőinek szándéka szerint. Ez a javaslat azt orvosolja, hogy azok, akik eddig ebben az F- és G-kategóriában voltak, részesüljenek valamiféle fizetésemelésben 2001. január 1-től. Azt hiszem, hogy ez a javaslat mindenképpen indokolt. Hiába van jelentős bérfejlesztés a közoktatási szférában, ha van egy olyan nagyon szűk réteg, amely ebből kikerül. Ez mindenképpen káros. Úgyhogy kérem a kormány tisztelt képviselőit, hogy ezt a javaslatunkat a későbbiek folyamán támogassák majd.

A felsőoktatás területén a 3122/121. számon Jánosi György képviselő úr adott be javaslatot. Ez a javaslat azt mondja, és ebben vita volt az elmúlt időszakban, hogy az életkort is vegyük figyelembe a felsőoktatási intézmények oktatói esetében. Ki szeretném emelni, hogy a felsőoktatás esetében 22 százalékos a bérfejlesztés, és az Akadémia elnökével egybehangzóan, és a bizottság előző félévi állításával egybehangzóan a költségvetési törvényjavaslat azt a problémát próbálja orvosolni, ami úgy foglalható össze, hogy a kutatói és a felsőoktatási szféra nagymértékben elöregedőben van. De ez nem is csoda, hiszen ebben az évben egy kutatónak és egy tanársegédnek a kezdő fizetése 48 ezer forint lenne - 48 ezer forint. Az a bértáblázat, amit a költségvetés tartalmaz, azt jelenti, hogy ez a 48 ezer forint 92 ezer forintra emelkedik. A 22 százalék döntő mértéke tehát leginkább ennél az életkornál csapódik le. Abban az esetben, ha módosítanánk ezt a javaslatot, az azt jelentené, hogy ezt az összeget vonnánk vissza, és ez a bizottság egyhangú állásfoglalásával ellentétes.

Külön ki szeretném emelni a 187. számú javaslatot, amely a hallgatói hitelrendszer megteremtésére vonatkozik. Én nagyon remélem, hogy ezáltal új forrásokat lehet bevonni a hallgatók támogatására.

Azt hiszem, hogy a törvény a közoktatás és a felsőoktatás területén a következő időszakban nagyon jelentős lépéseket fog tartalmazni, jelentős előrelépés lesz. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ezekkel a jelentős bérfejlesztésekkel csak azt a bérszínvonalat fogjuk elérni, amely ellen 1999-ben, (Sic!) annak idején pedagógustüntetéseket szerveztünk.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 274 2000.11.10. 1:55  1-349

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy Hegyi Gyula képviselőtársam hozzászólásához szociológusként egy-két észrevételt tegyek. Jó lenne, ha képviselő úr folyamatában nézné azokat a statisztikákat, amikre hivatkozott. A társadalom kettészakadása 1990 óta növekszik, ez elvitathatatlan tény, de a társadalom legnagyobb mérvű kettészakadása 1994 és 1998 között történt meg. Erre vannak különböző mutatószámok. (Dr. Horváth János: 1947!) Vannak különböző mutatószámok arra, hogy a legszegényebb jövedelmi tizednek hányszorosát keresi a leggazdagabb jövedelmi tized, és ha ezeket a statisztikákat a képviselő úr alaposan elemzi, akkor láthatja, hogy lett volna tennivaló 1994-98 között.

Előszeretettel hivatkoznak arra, hogy a nyugdíjasok és közalkalmazottak jövedelme azért romlott 1994 és 1998 között, mert az egész ország a gazdasági visszaesés állapotában volt. De ha megnézzük, hogy milyen mértékű volt a GDP csökkenése, és hány százalékot vesztettek reálértékükből a nyugdíjak, akkor azt láthatjuk, hogy óriási különbség volt. Az önök kormánya egyébként éppen a legszegényebb rétegekre terhelte a legnagyobb terheket ebben az időszakban. (Bauer Tamás: Ez így nem igaz!)

Hegyi Gyula még azt is mondta, nem látja a következő két év költségvetésében, hogy ezen a tendencián változtatni szeretnénk. Szeretném felhívni a figyelmét, a minimálbér emelése pontosan arról szól, hogy a legszegényebb rétegeket szeretnénk kedvezőbb helyzetbe hozni. Azzal, hogy a minimálbér 25 500 forintról 40 ezer forintra emelkedik, nyilvánvalóan nem a leggazdagabb rétegeknek kedvezünk. Azt hiszem, ezt a tisztelt ellenzéki képviselők sem gondolhatják komolyan.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 284 2000.11.10. 2:17  1-349

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Be kell valljam, már nem is okoz örömet az, hogy rávilágítok az ellenzéki képviselők hozzászólásaiban az ellentmondásokra.

Egyrészt például az SZDSZ-es képviselők aggódnak a jövedelemkülönbségek növekedése miatt. Mondhatnánk azt, hogy ez dicséretes szándék, de emlékezzünk vissza, hogy az szja-val kapcsolatosan milyen javaslatot terjesztettek be. Az szja-val kapcsolatos javaslat az volt, hogy legyen 20 százalékos egységes adókulcs; talán emlékeznek, plakátokon is hirdették ezt a nagyszerű ötletüket. (Bauer Tamás: Nem...) Ez lehet egyébként egy stratégiai elgondolás, meg is lehet indokolni, hogy egy párt ezt miért kívánja így. De ha azt gondolja, hogy ez helyes lépés lenne, akkor tudni kell, hogy ha mindenkinek 20 százalék a személyi jövedelemadó, akkor ezzel a legeslegnagyobb mértékben a leggazdagabb rétegeket támogatjuk, ahogy önök szokták mondani.

Varga Mihály államtitkár úr elmondta, hogy körülbelül 150 milliárd forintot hagytak volna ott, és nem a legszegényebb rétegeknél, hanem a legmódosabb rétegeknél. Sok szempontból végiggondolva ez lehet helyes gazdaságpolitikai stratégia, de ezután kicsit álságos felállni és azt mondani, milyen probléma, hogy a jövedelemkülönbségek növekedni fognak. Ha az önök javaslatát elfogadtuk volna, ennél sokkal drasztikusabban növekedtek volna.

Azt azért hadd mondjam el, hogy ha megnézik a következő időszakban a béremelkedéseket, akkor jelentős előrelépés és áttörés lesz, mert a pedagógusoktól az egészségügyig olyan béremelések fognak bekövetkezni a következő két év költségvetése alapján, ami jelentős életszínvonal-növekedést fog okozni. A GDP-növekedéssel kapcsolatban pedig elmondható, a GDP növekedése nem jelenti teljesen egyértelműen azt, hogy az állami források is hasonló mértékben növekednek, ez is többször elhangzott a parlamentben. Az is furcsa ellenmondás, hogy egyes elemzők arról panaszkodnak - el kell olvasni a Világgazdaságot és egyéb újságokat -, hogy a túlzott bérkiáramlás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) az inflációs nyomást növelni fogja; önök közül néhányan pedig azon aggódnak, hogy igazából nincs is elég bérkiáramlás. Tulajdonképpen összhangba kellene hozni az állításaikat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 298 2000.11.10. 2:08  1-349

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Wiener György Képviselő Úr! Azt kell mondanom, hogy azoknak a vádaknak, amelyeket megfogalmazott, tulajdonképpen örülök is, mert végre elhangzott a parlamentben és az önök szájából, hogy az utolsó másfél-két évben valamiféle osztogatás történik. (Dr. Wiener György: Nem ez hangzott el!) Eddig az ellenkezőjét mondták, úgyhogy számomra ez külön öröm, hogy egy ellenzéki képviselő a következő időszak költségvetését így látja. Nem mondom, hogy ebben egyetértünk, de abban a részében, hogy a következő két évben a közszférában és nagyon sok más területen jelentős előrelépés lesz, és elindulhat a lakosság olyan rétege is az életszínvonal-emelkedés útján, akik ebből kirekedtek, ha ezt nézzük, akkor az ön mondanivalójának ezzel a részével egyetértünk.

Amiben nem értünk egyet, az az, hogy azt állította, hogy az elmúlt két évben jövedelemcsökkenés volt. Ha a képviselő úr nagyon pontosan megnézné a statisztikai adatokat, ez messze nem felel meg a valóságnak. Például 1999-ben önök kétségbe vonták, hogy a 11 százalékos infláció teljesíthető lesz. Akkor 10 százalék lett az infláció mértéke, és ebből kifolyólag egyébként a reáljövedelmek is a tervezettnél nagyobb mértékben emelkedtek, a nyugdíjakkal együtt.

Egyetlenegy számot - el kell ismerni, hogy ez kirívó szám - hadd emeljek ki. A közoktatásban dolgozók átlagjövedelme 1999-ben a KSH-adatok alapján több mint 21 százalékkal emelkedett 1998-hoz képest - a KSH-adatok alapján több mint 21 százalékkal emelkedett '98-hoz képest! Ha ehhez még hozzászámítjuk az idei évet, azt mondani, hogy jelentős jövedelemcsökkenés történt az elmúlt időszakban, ez nem állja meg a helyét - azt hiszem, ebben egyetérthetünk. Úgyhogy a statisztikákat szerintem alaposabban lenne szükséges tanulmányozni.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 127 2000.11.28. 1:30  114-180

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is néha úgy éreztem, hogy inkább egy cikkismertetés és egy bírálat folyik, mint a részletes vita.

Engedjék meg, hogy elmondjam, hogy az az autópálya-fejlesztés, ami az elmúlt időszakban volt, például azt eredményezte, hogy az M3-as autópályán a havi díj - még egyszer kiemelném: a havi díj - 1999-ben 20 ezer forint/hó lett volna. Ez volt a terv.

Az M1-es autópálya Európa egyik legdrágább autópályája volt. Azt hiszem, hogy nem is csoda, hogy az autópályáról a forgalom átment a kisebb utakra, a szomszédos falvakba. Az emberek nem használták, mellékutakra terelődött a forgalom.

Az Orbán-kormány Kovács Kálmán állításával szemben valóban újat alkotott, például visszaszerezte, visszavásárolta az M1-es autópályát. El kell mondani, hogy az M1-es és az M3-as autópályát, mindkettőt egy évig ma akkora összegért lehet használni, mint amekkorára önök az M3-as autópályát tervezték 1999-re.

Kérem, hogy akkori államtitkár úr ne feledkezzen el arról, hogy az M3-as autópályát úgy tervezték, hogy egy hónapra 20 ezer forintért lehet majd használni. Még egyszer mondom, most az M1-es és az M3-as autópályát lehet egy évig az akkori 20 ezer forintnak megfelelő összegért használni. Azt hiszem, ez meglehetősen nagy előrelépés.

Köszönöm szépen.

 

(12.20)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 131 2000.11.28. 1:26  114-180

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kovács Kálmán Képviselő Úr! Azt kell mondjam, hogy az M1-es autópályának a kilométer-tarifái nem tervek, hanem nagyon szomorú magyar valóság volt. Ezzel, azt hiszem, mindenki szembesült vagy szembesülni volt kénytelen, aki azon az úton akart utazni. Ezt a problémát szerintem megfelelően oldotta meg a mostani kormány.

Az M3-as autópályával kapcsolaton örülök, hogy itt ül éppen Gémesi képviselő úr, mert emlékezzünk, hogy annak idején a környező települések megmozdulásokat terveztek, szerveztek akkor, amikor önök felállították a kapukat, és elterjedt az, hogy a havi díj 20 ezer forint lesz, 20 ezer forintért lehetett volna használni az autópályát. Ne csináljunk úgy, mintha ez nem lett volna tény! Emlékezzünk, hogy a környező településekről felvonultak az emberek, tiltakoztak, tüntetéseket szerveztek ez ellen az elképzelés ellen!

Azt hiszem, hogy önök ezt az elképzelést, ezt a 20 ezer forintot havonta be is szedték volna az M3-as autópályát használó emberektől, abban az esetben, ha nincs kormányváltás. Úgyhogy ha itt tartunk, akkor azt kell mondani, hogy valóban gyökeres változás történt, áttörés történt az autópálya tekintetében: a mostani kormány olyan autópályákat kíván építeni, amit az egyszerű emberek is tudnak használni, az önök elképzelésével ellentétben.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 137 2000.12.19. 2:49  136-141

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Kőbánya szívében, az Óhegy és az Újhegy között található a Gergely utcai agyagbánya, amely ma szemétlerakóként működik. Ma 30 ezer ember él a bánya közvetlen környezetében, akiknek rengeteg bosszúságot okoz a szomszédos szeméttelep.

Minden jel arra mutatott, hogy 1998 végére befejeződik a töltés és megkezdődik a rekultiváció. 1996-ban azonban a kőbányai SZDSZ elnökének, Nagy Lászlónak a felesége és a szintén SZDSZ-es Fehér Imre megalakította a Tömör Bt.-t, amely megszerezte az akkor csődközeli Pietrától a töltés jogát és a szemétből befolyó teljes bevételt is. Amikor felvetődött, hogy a területet az önkormányzat vegye át és a befolyó pénzt tegye félre a rekultivációra, Nagy Lászlónak a helyi MSZP segítségével sikerült ezt megakadályoznia. A 26 hektáron történő szemétlerakásból befolyó pénz a becslések szerint az elmúlt években meghaladta az 1 milliárd forintot. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hova lett?) Most még sincs elegendő pénz a rekultivációra. Az SZDSZ közeli Tömör Bt. ugyanis jogilag semmire sem kötelezhető. A Pietrát megvette a Zalakerámia, ami ezt a bányaterületet kivitte egy 50 millió forintos kft.-be, amihez a Magyar Bányászati Hivatal is hozzájárult, bár nyilvánvaló, hogy 50 millió forintból nem lehet rekultiválni ezt a hatalmas területet.

Nemrég még a tájrendezési tervet is módosíttatták, így most 3 méteres fedőréteg helyett elég 60 centiméter is. 20-30 méter szeméten 60 centiméter borítás egyszerűen felháborító, egyetlen fa sem tud megmaradni! Ez a döntés egyrészt csökkenti a költségeket, másrészt több mint 2 méterrel magasabbra lehet tölteni a szemetet. Az SZDSZ közeli Tömör Bt. nem is késlekedett: az ősszel újra nekikezdett a több éve feltöltöttnek minősített területek továbbtöltéséhez.

Tisztelt Miniszter Úr! Hogyan történhet meg, hogy a Magyar Bányászati Hivatal büntetlenül hozhat olyan döntést, amely lehetetlenné teszi egy ekkora bányaterület tisztességes rekultivációját? Lehetséges-e vizsgálatot indítani ebben az ügyben? Megtörténhet-e ma, hogy egy szemétlerakó több százmillió forintos bevételéből ne jusson a tájrendezésre, ne jusson a rekultivációra?

A kisebbik gond, hogy egy pártvállalkozás elrakta a bevételt, a nagyobbik, hogy ott él 30 ezer ember a szeméttelep közvetlen szomszédságában. Lehet, hogy a rendezésre az egyetlen lehetőség, ha az önkormányzat átveszi a területet, és közpénzen rekultiválja. Most már az SZDSZ-es Nagy László is támogatja ezt. Kérdezem ezért, ha az önkormányzat most feltöltötten átveszi a területet, számíthat-e a rekultiváció érdekében valamilyen állami támogatásra.

Várom a miniszter úr megtisztelő válaszát. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

 

 

(16.00)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 141 2000.12.19. 0:51  136-141

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a választ, miniszter úr. A bánya környékén - még egyszer felhívnám a figyelmet - 30 ezer ember él az Újhegyi lakótelepen, a Csombor utcai lakótelepen és a környező utcákban, néhány méterrel ettől a szemétbányától. A port, a nejlonzacskókat folyamatosan szórja erre a területre a szél a bányáról. Kérem miniszter urat, mindent tegyen meg, hogy a rekultiváció rendben elkezdődhessen, de az 50 millió forint teljesen egyértelműen nem elég.

Ez a pénzösszeg, amiről most szó van, messze meghaladja azokat az összegeket, amelyek itt különböző botrányokban felmerültek, és azt hiszem, hogy nemcsak a Környezetvédelmi Minisztériumnak és az önkormányzatnak van itt felelőssége. Összeállítottam egy anyagot ezzel kapcsolatosan, amit az SZDSZ frakcióvezetőinek szeretnék átadni az ülés után, mert azt hiszem, hogy az SZDSZ-nek is van tennivalója ebben az ügyben.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a Kisgazdapárt és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 306 2001.02.15. 4:24  305-306

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Be kell valljam, hogy 1999 nyaráig nem hallottam Wass Albertről. Ekkor azonban erdélyi barátaim tanácsára, kissé bizalmatlanul ugyan, de megvettem a "Tizenhárom almafa" című regényét. Nem bántam meg! Ritkán találni ilyen jó humorral, nyelvezettel, mondanivalóval megírt könyvet. A mű főhőse, a furfangos székely vadőr, Táncos Csuda Mózsi mintha Tamás Áron Ábeljének rokona lett volna. Később tudtam meg, hogy Wass Albert és Tamási Áron a valóságban is jó barátságban voltak.

A könyv elolvasása után szinte vadászni kezdtem Wass Albert műveire. Meglepődtem, amikor kiderült, hogy több mint negyven regényt írt, amelyek az emigrációs magyar irodalom nagy könyvsikereinek bizonyultak. Nálunk 1990 előtt tilos volt a nevét leírni, műveit nem lehetett hivatalosan Magyarországra hozni. A rendszerváltozás után is alig változott a helyzet, "A funtineli boszorkány" kivételével Magyarországon a legutóbbi időkig nem jelentek meg művei. Csak 1998-ban bekövetkezett halála után kezdték sorra kiadni a regényeit. Amikor a könyveit kerestem, szomorúan tapasztaltam, hogy a könyvesboltok többségében még csak nem is hallottak róla, és csak néhány helyen lehet hozzájutni könyveihez Budapesten.

Ki is volt az a Wass Albert? 1908-ban Válaszúton, egy mezőségi faluban született, Kolozsváron járt gimnáziumba, Debrecenben agrárakadémiára.

 

 

(18.30)

 

 

A második világháború előtt a kolozsvári ellenzék munkatársaként és az Erdélyi Szépmíves Céh alapító tagjaként segítette az összmagyarság kultúráját. Sorra jelentek meg regényei, verseskötetei. 1936-ban megjelent Farkasverem című regényéért Baumgarten-díjat kapott.

Tanított közben a kolozsvári egyetemen, majd '44-ben menekülnie kellett, mert a szülőföldjén halálra ítélték. Évekig Németországban élt, majd 1952-ben vándorolt ki az USA-ba. A floridai egyetemen franciát, németet, európai irodalmat és történelmet tanított, megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet.

Sok könyvet adott ki, és írónak is termékeny volt. Az amerikai magyar prózairodalom legtekintélyesebb szervezője. Szülőföldjétől azonban soha nem tudott elszakadni, könyvei az erdélyi tájról, az erdélyi emberekről szólnak. Ezt nem bocsátotta meg neki a román hatalom, a halálos ítéletet élete végéig érvényben tartották, és a román Securitate-ügynökök még a '70-es években is merényletet kíséreltek meg ellene Floridában.

Göncz Árpád 1995-ben a Magyar Köztársaság Érdemrendjét adományozta neki. Ezt követően írta a Magyar Köztársaság belügyminiszterének: "Nyolcvannyolc éves vagyok, magyarnak születtem. Alapítványom célja irodalmi munkásságom hazámnak bemutatni... Mint magyar állampolgár kívánok hazalátogatni, nem pedig mint román vagy amerikai."

Ami ezután következett, az a szégyenletes történet, amely az állampolgárságért folyamodó agg íróval megesett. Több mint egy évig tartott a huzavona, a jogi csűrés-csavarás, miközben több neves közéleti személyiség sürgette a döntést. Soha nem fogjuk megtudni, hogy a végzetes fegyverdördüléshez 1998. február 17-én hozzájárult-e ez a méltatlan eljárás, amellyel a Magyarországhoz való közeledését fogadták, vagy a szívrohamoktól való irtózás irányította utolsó kézmozdulatát.

Wass Albert három éve halt meg. Könyveiből azóta többet is kiadtak. A könyvesboltokban a kellően türelmes könyvrajongói most körülbelül húsz könyvét szerezhetik meg. Mégis méltatlanul kevesen ismerik. A könyvesboltok többségében nem kaphatók ma sem a művei, az irodalomórákon nem tanítják, tapasztalataim szerint a magyartanárok többsége nem is hallott róla. Jó lenne, ha a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Oktatási Minisztérium tenne azért, hogy Wass Albert művei a magyarországi olvasóközönségnél is elfoglalhassák méltó helyüket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Úgy van!)