Készült: 2020.08.08.06:15:29 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

110. ülésnap (1999.12.15.), 32. felszólalás
Felszólaló Révész Máriusz (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:20


Felszólalások:  Előző  32  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Tudományos Akadémia elnökének a beszámolója fekszik előttünk, amely a magyar tudomány 1997-98. évi helyzetéről szól. Ennek a vitaanyagnak az lett volna az értelme, hogy számba vegyük konkrétan - még egyszer mondom, konkrétan - azokat a folyamatokat, amelyek az előző években végbementek. Nekem pontosan azért nem tetszett ez a beszámoló, mert túlságosan általános volt.

Általánosságban ebben a Házban mindenki egyetért azzal, hogy a tudomány kiemelt jelentőségű Magyarország életében, teljes konszenzus van, azt gondolom, az összes parlamenti párt között. Itt viszont kimaradt az a lehetőség, hogy a képviselők konkrét tájékoztatást kapjanak a magyar tudomány fejlődéséről, jelenlegi problémáiról, jelenlegi helyzetéről, fejlődésének irányairól.

Néhány probléma, amelyről úgy érzem, hogy a beszámolóban konkrétan beszélni kellett volna: a kutatói társadalom elöregedése, a fiatal és kevésbé fiatal kutatók elvándorlása, az állami forrásoknak és a privát forrásoknak az aránya. Itt engedjék meg, hogy egy kitérőt hadd tegyek. Amíg Magyarországon az helyzet, hogy a kutatásra fordított kiadásoknak több mint 60 százalékát az állami költségvetés biztosítja, mondjuk, Finnországban - ahol nemrég vehettem részt egy tanulmányúton - pontosan fordított, sőt még a fordított helyzetnél is más helyzet volt. Az állami szféra mindössze 30-35 százalékát biztosította a kutatásra fordított pénzeszközöknek, és az üzleti-gazdasági szféra biztosította a pénzeszközök nagyobb részét.

Ez mindenképpen egy olyan dolog, olyan tény, amivel foglalkozni kell, hiszen már az is jelentős előrelépés lenne, hogyha ennyi állami forráshoz képest még kétszer ennyi gazdasági szférabeli támogatást tudnánk a kutatás-fejlesztésre fordítani. Tehát én azt gondolom, hogy ez is egy olyan probléma, amellyel külön, konkrétan kellett volna foglalkozni az anyagban.

A felsőoktatási intézmények egy része régebben jelentős tartozásokat halmozott fel, és ezért nem tud pályázni különböző kutatási támogatásokra. Mindenképpen érdemes lett volna ezt a problémát is kibontani az anyagban.

Érdemes lett volna kicsit részletesebben és konkrétan beszélni a felsőoktatási intézmények és az Akadémia kapcsolatáról. Nem világos teljesen - és itt is lenne még feladat -, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, ami az alapkutatásokért felel, hogy kapcsolódik az innovációhoz, az innovációs lánchoz. Lehetne konkrétan beszélni a tudományfinanszírozásra vonatkozó elképzelésekről, az ebből adódó problémákról. Ugyanis nemcsak arról van szó, hogy több pénz kell, hanem arról is szó van, hogy ezt a több pénzt hatékonyabban kell felhasználni.

Egy ilyen kis országnak, mint Magyarország, nem lehet mindent kutatni. Végig kell gondolni, hogy melyek azok a területek, amelyekre az erőforrásainkat koncentrálni akarjuk. Abban az esetben, ha ezt nem tesszük meg, a rendelkezésre álló pénzeszközök szétfolynak, és nem tudunk érdemi eredményeket felmutatni. Meg kell nézni, hogy a hozzánk hasonló méretű országok vagy nálunk kisebb országok - például Finnország - milyen erősen koncentrálták a kutatásokat egy olyan területre, ahol viszont most világviszonylatban is elsők.

Én a beszámolóval - még egyszer mondom - a fenti indokok miatt elégedetlen voltam, de a parlamenti átfutás olyan hihetetlen lassú volt, hogy ezt a beszámolót igazából szerintem már nem érdemes boncolgatni. 1997-98-ról van szó, most pedig lassan már a 2000. évet írjuk, és lassan már a következő beszámolót kell kezdeni készíteni.

Azt szeretném kérni, hogy a következő beszámolókban a problémát és az elképzeléseket konkrétabban, határozottabban fogalmazzuk meg. Azt hiszem egyébként, hogy az a bizottsági javaslat, amely a beszámoló után, a beszámoló végére került és amelyről a parlamentnek határozni kell, az egy jó javaslat, és kérem a képviselőtársaimat, hogy ezt a javaslatot támogassák.

Én nagyon fontosnak tartom azt is, hogy lehetőség szerint - amennyiben erre lehetőség van - ezt a határozati javaslatot még az idei évben próbálja elfogadni a magyar parlament, mert mégiscsak szerencsétlen és kínos dolog, hogyha a '97-98-as akadémiai beszámolót a tudomány helyzetéről a 2000. évben fogadjuk el.

A költségvetésről, engedjék meg, hogy néhány szót szóljak; ez már szóba került eddig is. 1999-ben dinamikusan növekedtek a kutatásra fordított pénzösszegek. 2000-ben - valóban igazuk van azoknak az ellenzéki kritikáknak, amelyek ezt mondják - nem lesz jelentős növekedés.

(11.20)

De itt nem visszaesés lesz, erre azért fel szeretném hívni a figyelmet, hanem szinten tartás. És ez a szinten tartás egy magasabb szinten valósul meg, mint amire az elmúlt években eddig példa volt. Viszont vannak feladatok. Ha 2000-ben sikerül kijelölni a stratégiai irányokat, ami jelenleg, mint jeleztem, nincs meg, sikerül kijelölni azokat a programokat, amelyek mentén a támogatás növelhető, akkor 2001-ben reményeink szerint meg tudjuk teremteni erre a fedezetet a költségvetésben. Erre egyébként a miniszterelnök úr személyesen is ígéretet tett a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülésén. Munka van előttünk, ki kell jelölni az irányokat, el kell végezni azt a feladatot, ami előttünk áll.

Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a kormányátalakítás során az OMFB a Gazdasági Minisztériumból átkerült az Oktatási Minisztériumba. Ezzel a kormány megteremtette az alapot a kutatás-fejlesztés egységes kormányzati kezelésére. Azt hiszem, ez mindenképpen pozitív hírként kezelendő.

Tisztelt Országgyűlés! Biztos vagyok abban, hogy akik ezen a vitán részt vesznek, mindannyian elkötelezettek a tudomány iránt. Mindannyiunknak szívügye, hogy 2001-ben a magyar tudomány jobb helyzetbe kerüljön, az ehhez szükséges előkészítő munkálatokat, az ehhez szükséges előkészítő döntéseket már a 2000. év első felében meg kell hozni, el kell végezni. Ebben az esetben, úgy érzem, van remény arra, hogy a magyar tudományért ellenzéki és kormánypárti képviselők együtt tegyenek, és együtt szavazzanak meg 2001-ben egy ennél kedvezőbb költségvetést, és ebben az esetben remény van arra is, hogy 2002-ben elérjük a kitűzött célt, és a GDP-nek valóban másfél százalékát fogjuk tudni fordítani kutatás-fejlesztésre.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)




Felszólalások:  Előző  32  Következő    Ülésnap adatai