Készült: 2020.08.04.14:08:21 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

100. ülésnap (1999.11.11.), 2. felszólalás
Felszólaló Révész Máriusz (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:40


Felszólalások:  Előző  2  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nemcsak a Földművelésügyi Minisztérium, illetve a mezőgazdaság mondhatja el a költségvetéséről, hogy jelentős pluszösszegeket is bőségesen meg tudna indokolni - és kétség nem férhet hozzá, hogy hatalmas pluszköltségeket is indokoltan el tud költeni ez a terület -, hanem ilyen terület az oktatási szféra is. Azt hiszem, teljes egyetértés van a Házban, hogy plusz 50 milliárd forintot is úgy meg tudnánk nevezni és indokolni, hogy egyetlen képviselőtársam sem jelezné aggályát, hogy a javaslatunk indokolt-e. Mivel azonban nemcsak az oktatási tárca, hanem más tárcák is így vannak ezzel, és be kell látnunk, hogy azokat a pénzeket költhetjük el, amelyek rendelkezésre állnak, és amelyeket az adótörvényben megszavaztunk, négy olyan módosító csomagról szeretnék beszélni, amelyeknek a realitása mindenképpen indokolt, és amely területeken valamit még ebben a költségvetésben is lépni kellene.

Az egyik ilyen terület a kiemelt munkavégzésért járó bérjuttatás kérdése. 1999. szeptember 1-jétől eltűnt az úgynevezett minőségi bérpótlék. Azt hiszem, az elnevezés is egy picit szerencsétlen volt, de amikor a közoktatási törvényben a minőségbiztosításra jelentős hangsúlyt kívánunk fektetni, akkor nem lehet fenntartani azt, ami jelenleg az intézményekben van, hogy az intézményvezetőnek, illetve az oktatási intézményben a tantestületnek semmilyen lehetősége nincs arra, hogy a kiemelt munkát végző pedagógusokat, tanárokat bármilyen pluszjuttatásban részesítse.

Az oktatási bizottságban teljes konszenzus volt abban, hogy ezen a kérdésen változtatni kell; ellenzéki és kormánypárti javaslatok is jelezték a változtatás szükségességét. Azt mondhatom, hogy az oktatási bizottságban ebben a kérdésben teljes konszenzus volt. Többféle javaslatot fogalmaztak meg a kormánypárti képviselők is.

Az egyik javaslatnak az a lényege, hogy a 3000 forintot, amire javaslatot tettünk, január 1-jétől fizessük a pedagógusoknak. A másik elképzelés az, hogy szeptember 1-jétől fizessük; ez abban az esetben indokolt, ha a költségvetés tűrőképessége csak ezt teszi lehetővé.

Megfogalmazódott egy olyan elképzelés is, amely mindenképpen indokoltnak tűnik, hogy ezt a pénzösszeget ne csak a pedagógusokra állapítsuk meg, hiszen ebből a pénzösszegből nemcsak a pedagógusok részesülhetnek, hanem az egyéb oktatási intézményben dolgozó személyek is, és nagyon különböző arányban vannak jelen ezek a személyek a különböző intézményekben; például az óvodákban és a szakközépiskolákban lényegesen nagyobb a nem oktatásban dolgozó személyek száma, mint, mondjuk, az általános iskolákban. Ilyen szempontból a felosztható pénzkeret bizonyos aránytalanságokat rejt magában, ha csak pedagógusokra számoljuk. A minimális célkitűzésünk, amit szeretnénk, ha az államtitkár úr is és a minisztériumok is támogatnának, az, hogy 1999. szeptember 1-jétől 3000 forintra emelkedjen a kiemelt munkavégzésért adható pluszkeret. Azt hiszem, ennek a költségvetési kihatásai olyanok, amelyeket az 1999-es költségvetés elbír.

A második téma, amiről szeretnék beszélni, és ami mellett érvelni kívánok, az 1,12-os bérszorzó, ami 55., 56., 57. sorszámon található meg a módosító javaslatok között. Ki szeretném emelni, hogy itt is teljes egyetértés van az ellenzéki és a kormánypárti képviselők között. A problémának az a lényege, hogy a bértábla 1999-ben nem változott, viszont a bérek 10-12-13 százalékkal, átlagosan körülbelül 12 százalékkal emelkedtek a közszférában. A költségvetés azt tartalmazza, hogy 8,25 százalékos bérfejlesztést garantál a bértáblaváltozás, ez az állítás azonban nem igaz, hiszen a 8,25 százalékos bértábla-emelkedéssel nem érjük el azt a szintet, ahol a közalkalmazottak átlagkeresete ma tart. Éppen ezért a közalkalmazottaknak az egyetlen garancia arra, hogy ez a 8,25 százalékos bérnövekedés bekövetkezzen, az, ha az idei évben bekövetkezett béremelkedéseket egy 1,12-os szorzóval beépítjük a költségvetésbe. Ki szeretném emelni, hogy ennek pluszbérhatása nincsen, hiszen ez a bér ott van a közalkalmazottaknál.

Ez a javaslat nem a közszférában dolgozó pedagógusokat érinti, hiszen nekik az 1,19-es bérszorzó bent van, tehát nekik a 8,25 százalékos béremelés garantált, az összes többi közalkalmazott esetében azonban nincs így, és jogos az az aggodalmuk, hogy megkapják-e ezt a 8,25 százalékos pluszbért, avagy sem. Ha ezt a javaslatot a kormány nem fogadja el, akkor semmilyen garanciát nem vállalunk arra, hogy a 8,25 százalék valóban eljut a közalkalmazottakhoz.

Van ennek a javaslatnak egy másik indoka is. A közalkalmazotti bértáblának, abban az esetben, ha ez az 1,12-os javaslat nem lesz elfogadva, egy igen jelentős része a kormány által meghatározott minimálbér alatt lesz. Abban az esetben, ha feltételezzük, hogy ez a közalkalmazotti bértábla úgy született meg, hogy helyesen vannak megállapítva az arányok a különböző végzettségek és munkaviszonyok között, akkor minél nagyobb része van a közalkalmazotti bértáblának a minimálbér alatt, ahol a minimálbért természetesen ki kell fizetni, annál inkább torzulnak ezek az arányok, és azok a megállapított arányok, ha ezt az 1,12-ot nem vezetjük be, tulajdonképpen már használhatatlan mértékűvé torzulnak.

 

(8.10)

Úgyhogy én azt hiszem, ez is alapvetően indokolja azt, hogy ezt az 1,12-es szorzót be kell vezetni. Ez egyébként a szociális szférától kezdve a felsőoktatáson keresztül szinte minden területet érint. Itt egy olyan kapcsolódó módosító indítványt kívánunk beadni a javaslatunkhoz - azt hiszem, ez az 55. sorszámon fut -, amely arról szól, hogy a felsőoktatási intézményekben dolgozókra is szeretnénk ezt kiterjeszteni. A felsőoktatási szakszervezetnek ez külön kérése volt; a felvetésükkel egyébként teljesen egyetértünk.

Az 555. számú javaslatban fogalmazódott meg, hogy a kutatói bérekre kellene valamiféle plusztámogatás. Ennek a jogosultsága is maximálisan indokolt, ugyanis ebben a pillanatban a felsőoktatásban dolgozó oktatók és a kutatók bére között 40 százalékos különbség van. A felsőoktatásban dolgozó oktatók bére sem nevezhető túlságosan magasnak, viszont hogy még ezekhez a bérekhez képest is 40 százalékkal el vannak maradva a kutatói bérek, az mindenképpen abszurdnak tekinthető. Azt kell mondjam, ezt az ollót két-három év alatt mindenképpen be kell zárni, a kutatói béreket legalább az oktatói bérek szintjére fel kell zárkóztatni. Azt hiszem, ha ismerik a kutatói béreket, akkor semmiféle problémát nem jelenthet az, hogy azt gondoljuk, itt, ezen a területen lépni kell, és a kutatói bérek ismeretében megértjük, hogy miért van oly kevés fiatal kutató a kutatóintézetekben, és hogy ezek a fiatal kutatók, ha tehetik, miért mennek külföldre az első adandó alkalommal, ugyanis nemcsak hogy a feltételek nincsenek meg, hanem olyan nevetséges összegeket kapnak fizetésül, amiből a mindennapi létfenntartás is problémát okoz.

A 773. számú javaslatban fogalmazódott meg, hogy az OTKA támogatását mindenképpen növelni szükséges. Az OTKA támogatása az előző évihez képest csökkent. Azt gondolom, az OTKA egy olyan intézmény, amelynek vonatkozásában teljes konszenzus van; jól osztja el a kutatásra rendelkezésre álló pénzeit, sem ellenzéki, sem kormánypárti oldalról a működésével szemben semmiféle kifogás nem merülhetett fel. Az OTKA a következő évben olyan helyzetbe kerül, hogy hosszú évek után először nem fog tudni kiírni pályázatot eszközfejlesztésre, ha a költségvetése így marad.

Azt gondolom, nem lenne szerencsés ezt így fenntartani, úgyhogy mindenképpen kérem az államtitkár urat és a kormányt, hogy az OTKA támogatásának növelésére vonatkozó bizottsági javaslatot feltétlenül támogassák és feltétlenül fogadják el.

Egész röviden ez volt az a négy javaslat, amelyet az oktatási bizottság alelnökeként fontosnak tartottam a parlament elé tárni. Remélem, hogy ebből a négy javaslatból, amelynek különböző változatai vannak a beterjesztett indítványok között, a kormány megtalálja azokat, amelyeket támogatni lehet, és amelyeket a költségvetés még támogatni tud. Az 1,12-es bérszorzónak igazából semmilyen költségvetési fedezete nincs, de azt gondolom, ez hosszú távra egy nagyon fontos javaslat.

Tisztelt Ház, köszönöm a figyelmet. (Taps.)




Felszólalások:  Előző  2  Következő    Ülésnap adatai