Készült: 2020.07.02.21:07:28 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 10 2006.06.19. 1:47  9-11

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztők nevében szeretném megindokolni az alkotmánymódosításunkat, amely a költségvetési tanács felállítására vonatkozik.

Azért javasoltuk sürgősséggel ennek a napirendnek a tárgyalását, mivel az Országgyűlés előtt olyan megszorító csomag áll, amelynek csak akkor van értelme, csak akkor van a költségvetési gazdálkodás szempontjából megtakarítás jellege, ha a költségvetési gazdálkodás garanciáit megteremti az Országgyűlés. Márpedig az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy a kormány rendre olyan költségvetési törvényt nyújtott be az Országgyűlésnek, amelyről később kiderült, hogy hiteltelen, az adatai, amiket tartalmazott, rövid időn belül megbuktak, nemcsak szakértők, hanem az egész államháztartás előtt világossá vált, hogy ezek az adatok nem a valóságnak megfelelőek.

Ezért javasoljuk, hogy egy hitelesítő, egy auditáló testület, amely költségvetési tanács nevet viselne, jöjjön létre. Ennek a költségvetési tanácsnak a tagja lenne a Magyar Nemzeti Bank elnöke, az Állami Számvevőszék elnöke és a köztársasági elnök által kinevezett személy. Ez a költségvetési tanács előzetesen véleményezné a költségvetési törvényt, illetve utólagosan is véleményezné a költségvetési törvényt; és erős jogosítványként azt javasoljuk, hogy az alkotmányban kerüljön rögzítésre, hogy a költségvetési tanács a véleményében javasolhatja a köztársasági elnöknek, hogy küldje vissza megfontolásra a költségvetési törvényt, amennyiben az valótlan adatokon alapul.

Kérjük, hogy tűzze napirendre a tisztelt Országgyűlés a javaslatunkat. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 12 2006.06.19. 0:56  11-13

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Két ponton javasoljuk módosítani a miniszterek felelősségéről és jogállásáról szóló törvényt. Az egyik javaslatunk szerint a miniszterek, kormánytagok viseljenek személyes anyagi felelősséget a költségvetési hiány túllépéséért. Ennek a mértékét a törvényben meghatározott módon javasoljuk.

A másik javaslatunk pedig az, hogy a miniszterek, kormánytagok tiszteletdíja csökkenjen a 2002-es szintre. 2002-ig az Országgyűlés határozta meg a miniszterek fizetését, majd ezt követően 2002-ben 100 százalékkal emelkedtek a miniszteri juttatások. Ma több mint 1 millió forintot keres egy miniszter. Ezért javasoljuk, hogy újból a 2002-es szintre csökkenjen az államreform keretében a miniszterek fizetése.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 16 2006.06.19. 0:14  13-16

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök asszony, köszönöm a szót. Szeretném indítványozni, hogy az előbb kézfeltartással végrehajtott szavazásokat gombnyomással ismételjük meg.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 187 2006.06.21. 2:32  172-204

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is szeretnék ehhez a nagyívű reformjavaslathoz hozzászólni, ami azt eredményezné, hogy 27 ezer helyett 26 817 önkormányzati képviselő maradna Magyarországon. Sajnos, a Gulyás képviselőtársam által javasolt út nem járható, ugyanis ez a javaslat kizárólag a területi önkormányzatok létszámának kérdésével foglalkozik, tehát csak a fővárosi és a megyei képviselő-testületek számának csökkentésével. Amennyiben egy új koncepció kerülne ismét elő, akkor ezt a javaslatot vissza kellene vonni, és a kormánynak egy új javaslatot kellene beterjeszteni a Ház elé. Azt majd a kormánypártok eldöntik, hogy mi a tervük ezzel.

Amiért szerettem volna hozzászólni, az az, hogy némi hasonlóság van abban a gondolkodásban, amit Gulyás képviselő úr mondott, és az általunk benyújtott egyik módosító javaslat között. Mégpedig mi azt javasoljuk, hogy a Fővárosi Közgyűlés létszáma ennél radikálisabban csökkenjen: azt javasoljuk, hogy felére csökkenjen a Fővárosi Közgyűlés létszáma. Az a magyarázata ennek, hogy a fővárosban egyébként 670 önkormányzati képviselő van. Ha a kerületi önkormányzatok képviselőit is ideszámoljuk, ez egy elég nagy szám, tehát bőven van olyan képviselő, aki a fővárosban élő polgárok érdekeit tudja képviselni, a Fővárosi Önkormányzatnak pedig egy speciális helyzete van, és ehhez viszont elegendőnek tartjuk azt a létszámot is, ami egyébként az SZDSZ egy korábbi javaslatában megjelent: egy felező javaslat jelent meg az SZDSZ egyik javaslatában.

Még egy apróságra szeretném felhívni a figyelmet. Az a javaslat, amit ismertetett a vezérszónokunk, hogy tudniillik a kétféle lista megtartását javasoljuk, mindenképpen reprezentatívabbá teszi a megyei közgyűlések képviselőit. (Gulyás József: Mit is jelent?) Ez azt jelenti, hogy a kistelepülésekről jövő képviselők a kistelepüléseken élőket fogják képviselni, a nagyobb településeken élők pedig... (Közbeszólásra:) Ez 16 éve így van. Aki rosszul végezte a dolgát, az persze másként képviselte eddig, mondjuk, pártérdekeket képviselt a megyei közgyűlésekben. Valójában egyébként a kistelepüléseken élők jogait látjuk megint csak csorbítani azzal, hogy megszűnne ez a kettőssége a listáknak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 193 2006.06.21. 1:20  172-204

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Csak pontosítani akartam a Gulyás képviselő úr által elmondottakat. Az előző ciklus végén a Fidesz támogatta azt a javaslatot, hogy a felére csökkenjen az önkormányzati képviselők létszáma. Azért nem került napirendre, mert a kormánytöbbség akkor nem vette napirendre; ez visszakereshető a parlamenti jegyzőkönyvekből. Önök benyújtották, az SZDSZ támogatta, és a legnagyobb meglepetésünkre a koalíciós partnerük nem támogatta.

Ami a másik kérdést illeti, nekem nagyon meglepő, de végül is ez az önök belügye, hogy egy olyan párt, amelyik az 5 százalékos küszöb eléréséért szokott küzdeni a parlamenti választásokon, azt javasolja, hogy csökkenjenek a különböző képviselői létszámok. Ez azt fogja jelenteni, hogy az SZDSZ számos településen, sőt számos megyében nem fog egyáltalán politikai képviselettel rendelkezni. (Gulyás József: Ezt mire alapozza a képviselő úr?) Ezt én csak azért mondtam el, mert ezen kívül van még másik két kis párt is a parlamentben. Megfontolandónak tartom annak a javaslatnak a komolyságát, amikor egy kis párt javasolja, hogy például csökkenjenek a létszámok; mennyire javasolja komolyan, miközben ő már most is kiszorult a legtöbb megyei közgyűlésből, és ha ezeket a csökkentéseket végrehajtjuk, akkor egyetlenegy megyei közgyűlésben sem lesz képviselete az SZDSZ-nek, ez a helyzet.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 203 2006.06.21. 1:21  172-204

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Jauernik képviselőtársamnak azt szeretném mondani, hogy kérem, a módosító indítványunkat ne úgy kezelje, mintha azok arról szólnának, hogyan nem akarjuk a törvényt megszavazni. Inkább pontosan keressük a kompromisszumokat. Tehát, amit felvetettünk, hogy további létszámcsökkenés legyen egy bizonyos közgyűlésben, szerintünk a kormány eredeti szándékával egyezik. Az pedig, hogy mi az eddigi kétlistás megoldást javasoljuk - ahogyan elmondta Rubovszky képviselőtársam -, semmiféle költségvonzattal nem jár. Szerintünk ez helyesebben, arányosabban tükrözné a választók képviseletét.

Összefoglalva az a kérésem, hogy a kétharmados törvények vitája során ne erőltessék ránk azt a szemléletet, hogy csak azt fogadhatjuk el, amit a kormány benyújtott. A kétharmados törvényeknek az a lényege, hogy a kormány és az ellenzék között valamilyen kompromisszumra kell jutni. Ha valamilyen ellenjavaslatunk vagy módosító javaslatunk van, azt tekintsék úgy, hogy keressük a kompromisszumot. Mert azt a megoldást, hogy benyújtanak egy javaslatot, aztán vagy megszavazzuk, vagy nem, mi nem tudjuk elfogadni, ilyen ultimátumokat felesleges benyújtani az Országgyűlésnek.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 233 2006.06.21. 0:54  204-236

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Gulyás József képviselő úr (Gulyás József: Ez ügyrendi?) felszólalása nyomán az a látszat kezdett kialakulni, hogy a Fidesznek nincs álláspontja, vagy nem kívánja az álláspontját ismertetni.

Ezért én azt kérem, hogy amennyiben ez lehetséges, adjon szót az elnök úr nekem a vezérszónoki időkeretben. Hiszen olyan mindegy, hogy most normál felszólalásra jelentkezem vagy vezérszónoki felszólalásra. Gondolom, hogy az időkeret be volt tervezve 20 percben, nem kívánom kibeszélni, de akkor szeretném röviden az álláspontunkat ismertetni.

Elnök úr, ha ez nem járható, akkor pedig kérem, hogy olyan módon napolja el a vitát, hogy az általános vita a Fidesz vezérszónokának felszólalásával kezdődjön a következő ülésnapon.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 235 2006.06.21. 13:03  204-236

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bár nem nevezném a felszólalásomat vezérszónoklatnak, de természetesen formai értelemben ez akkor a vezérszónoklatot fogja kimeríteni, a vezérszónoklat időkeretét.

Tisztelt Ház! Azért tartom feleslegesnek azt a felszólítását Gulyás képviselő úrnak, hogy a Fidesznek miért nincs álláspontja, mert a délelőtti vita során, az alkotmánymódosítás kapcsán, ami átnyúlt délutánra, elég hosszasan és elég világosan kifejtette a Fidesz az álláspontját ezekben a kérdésekben. Ez az önkormányzatitörvény-módosítás csak részletesebb szabályokat tartalmaz, de valójában az alkotmánymódosítással szoros összefüggést mutat - ezt egyébként többször el is mondták a vitában felszólalók.

De ettől függetlenül, ha megengedik, akkor néhány szót mondok arról, hogy mi az önkormányzati törvény módosításával kapcsolatos álláspontunk. A törvényjavaslat alapvető, központi kérdése a régiók létrehozása, ezzel együtt a választott megyei önkormányzatok megszüntetése. Szeretném azt leszögezni, hogy a megyei önkormányzatok megszüntetésével nem értünk egyet. Ez egyébként önmagában nem zárná ki azt, hogy regionális önkormányzatok jöjjenek létre.

A Fideszen belül volt olyan álláspont, amely a megyék mellett a régiók létrehozását is el tudná képzelni. Beszéltünk erről egyébként az alkotmányügyi bizottságban, hogy azokban a nyugat-európai országokban, ahol végrehajtották a decentralizációt és létrehozták a régiókat, ott a megyék is megmaradtak. Én a francia példát említettem, de Wiener György hívta fel a figyelmemet arra, hogy ez Spanyolországban és Olaszországban is így volt. Tehát amit most a kormány javasol, az egyébként a nyugat-európai modellben nem feltétlenül általánosan elfogadott, a megyéknek továbbra is megvan a helyük a régión belül is.

(17.20)

A Fidesz többségi álláspontja azonban az volt, hogy a megyéknek van hagyománya Magyarországon, a régióknak nincsen hagyománya. Ezt is finomítanám azzal, hogy természetesen Magyarországon is léteztek régiók, a Nagy-Magyarországon léteztek régiók. Ismerjük azt, hogy történelmi értelemben a mai Magyarország területe tulajdonképpen nagyjából egy régiója volt Magyarországnak, hiszen ismert Erdély, vagy ismert a Felvidék, Délvidék, a Partium, számos más régió ismert.

Ezeknek a régióknak - mai modern szóval élve: régióknak - egyébként némelyiknek különleges jogállása is volt, Erdélynek különleges jogállása volt. Összefoglalva, a régiók ilyen értelemben, tehát a történelmi Magyarországon nem ismeretlenek a régióknak nevezhető földrajzi egységek, azonban a mai Magyarország területe valójában egy régió.

Ezen a megszorításon belül azonban figyelembe kell venni azt, hogy mi az indoka a kormány javaslatának, egyáltalán mivel indokolják azt, hogy létrehozzuk a régiókat. Volt korábban egy indok, amely létezett a közbeszédben, hogy a régiókat azért kell létrehozni, mert az európai uniós forrásokhoz így könnyebben, hatékonyabban és nem tudom, milyen módon lehet hozzájutni, sőt volt olyan álláspont is, mely szerint Magyarország elesne európai uniós támogatásoktól, ha a régiókat nem hozzuk létre. Ez az álláspont már akkor sem volt valós, de azóta az élet bizonyította, hogy semmi szükség ilyen értelemben az Európai Unióhoz közelíteni az álláspontunkat, pontosabban a közigazgatási rendszerünket. Elfogadja az Európai Unió a magyarországi tervezési-statisztikai régiókat, elfogadja, mint a területfejlesztési, pontosabban fejlesztési források fogadó szervezetét.

A másik szempont a takarékossági szempont. Először is ez egy elég bárdolatlan szempont, mert ezen az alapon természetesen, ha se régió, se megye nem lenne, az lenne a legtakarékosabb megoldás, de gondolom, nem gondoljuk azt, hogy az ország csak a fővárosból meg településekből álljon. Valószínű, hogy a közigazgatási rendszer brutálisan egyszerű lenne, de mégiscsak némi demokratikus szempontokat mellőzne. Ez a takarékossági szempont a kormány által elkészített úgynevezett Új Egyensúly programjában számszerűsítve is van, 11-13 milliárd forint megtakarítást várnak attól, hogy áttérünk erre a regionális önkormányzatra. Azt kell mondanom, hogy az 1700 milliárdos hiányhoz képest, illetve az 1350 milliárdos megszorító csomaghoz képest ez a 11-13 milliárd forint önmagában nem elegendő indok ahhoz, hogy áttérjünk regionális önkormányzatokra.

További probléma az - amiről egyébként Rubovszky képviselőtársam beszélt -, hogy a megyerendszer kiüresítése, a megyei önkormányzatok hatáskörének a kiüresítése alapvetően egy parlamenti döntés eredménye. Valószínűnek tartom, hogy a rendszerváltás során úgy gondolták, hogy a nagy hatalmú megyei tanácsokat le kell gyengíteni, és csak így képzelhető el a megyei önkormányzatok és a helyi önkormányzatok egymás mellé rendelése. Azóta tudjuk, hogy a megyei önkormányzatok képesek lennének még ennél több feladatkört, hatáskört is ellátni, de ennek semmiképpen sem alternatívája az, hogy megszüntetjük őket, és helyettük regionális önkormányzatokat hoznak létre.

További probléma, hogy a jelenleg ismert régiós területbeosztások teljesen alkalmatlanok arra, hogy valóban működőképes régiók jöjjenek létre. Erről sokszor vitatkoztunk már, ismerjük a helyi kezdeményezéseket, leginkább egy teljesen átrajzolt régiótérkép lehetne az, ami alkalmas lenne arra, hogy egyáltalán szerves egységek legyenek ezek a régiók. Csakhogy az a probléma - és akkor térjünk megint vissza a hagyományokhoz, és a modern konzervativizmusba a konzervativizmus is beletartozik, nemcsak a modernség -, térjünk vissza ahhoz a problémához, hogy Magyarország egy erősen centralizált ország. A településszerkezete, illetve a közúthálózata, a közlekedési hálózata, az infrastruktúrája nem a régiókra van szabva, hanem jó esetben a megyékre van szabva, mert a közúthálózatot úgy építették, hogy a megyeközpontból indulnak ki, és a többi, és a többi, de például már a megyeközpontok egymással való összekötése gyakorlatilag nagyon rossz. Ha megnézzük pontosan ezeket az úthálózatokat, nagyon rossz, nem is beszélve arról, hogy főleg inkább centralizált, tehát Budapest irányába mutatnak az úthálózataink.

Lehet, hogy ez egy kis probléma, de ha belegondolnak abba, hogy mondjuk, ezentúl az embereknek nem megyékben, hanem régiókban kell az életüket megszervezni, és ott a régiók szolgáltatását kell igénybe venni, akkor komoly probléma az eljutás. Hogy egy hasonló példát mondjak a saját szakmámból, a kormány előszeretettel nevezi igazságszolgáltatási reformnak azt, hogy létrehozták az ítélőtáblákat. Meg lehet nézni, hogy hogyan tudnak eljutni az állampolgárok, a jogkereső polgárok az ítélőtáblákhoz. Egyetlenegy dolog oldja meg, hogy nincsen erre szükség: az, hogy az ítélőtáblák a döntéseik nagy részét tárgyaláson kívül hozzák meg, tehát tulajdonképpen nem kell elutazniuk oda az ügyfeleknek. De ha már önkormányzati vagy hatósági szolgáltatásokról beszélünk, akkor lennének olyan problémák, amit nem lehet csak levelezéssel vagy akár interneten megoldani. Nem hiszem, hogy minden faluban lenne olyan internethálózat, ami ezt meg tudná oldani.

Összefoglalva: a regionális önkormányzatok létrehozásának vagy a közigazgatás regionális szervezésének nemcsak a hagyományai nincsenek meg Magyarországon, de nincsenek meg a feltételei sem pillanatnyilag, ezért nem tudjuk ezt támogatni.

A javaslat ezzel párhuzamosan megszüntetné a megyei jogú várost, vagy legalábbis ezt a fogalmat megszüntetné. Természetesen, ha a megye marad, akkor a megyei jogú városnak is kell maradnia, ezért logikus, hogy ezt a két kérdést együtt kell kezelni.

A kötelező körjegyzőségek létrehozása ügyében az az álláspontunk, hogy ezeket az összevont körjegyzőségeket fakultatív alapon továbbra is meg kell tartani, de nem kötelező alapon. Ugyanez a helyzet egyébként a társulási megállapodásokkal is. Úgy gondoljuk, hogy ez fakultatív alapon valóban jó néhány esetben bevált, de ilyen kötelezettséget sem a körjegyzőségre, sem a társulási megállapodásokra nem kívánunk az önkormányzatok nyakába varrni, pontosabban nem kívánjuk az ő jogaikat csorbítani ebben a tekintetben.

Részletkérdések, de azok is fontos kérdések, hogy az önkormányzati alapjogok hogyan alakulnának, pontosabban az Alkotmánybírósághoz való fordulás, és a többi, és a többi. Úgy látjuk, hogy semmi nem indokolja az önkormányzatok jelenlegi jogainak csorbítását vagy megvonását ebben a kérdésben. Ez sem nem reform, sem nem takarékosság, itt pusztán arról van szó, hogy az önkormányzatok hogyan gyakorolhatják ezeket a bizonyos alapjogokat. Ahogy mondta Wiener György, lehet, hogy ez egy egyedülálló megoldás volt, hogy nemcsak állampolgárok, hanem önkormányzatok is kaptak az alkotmányban biztosított alapjogokat, de ha már ez így van, akkor nem kellene lerombolnunk ezt a rendszert, mert nem nagyon gyakori esetben, de jó néhány esetben azért éltek azzal az önkormányzatok, hogy alapjogaikra való hivatkozással fordultak az Alkotmánybírósághoz.

Összefoglalva: mind az alkotmánymódosítás, mind az önkormányzati törvénymódosítás esetében úgy gondoljuk, hogy először is nem minden reform, ami fénylik. Magyarul, ha valamire rámondják, hogy reform, attól még az nem biztos, hogy reform. Ezt előszeretettel gyakorolják egyébként, az előbb az igazságszolgáltatási reformot hoztam föl példának, hogy azt is reform címén vezette be az Országgyűlés; de itt valójában például megyék, hagyományos megyék megszüntetése, például kistelepülések jogainak csorbítása, például kötelezettségek, az önkormányzatok jogainak, eddig fakultatívan gyakorolható jogainak a kötelezővé tétele történik. Ha ezt nevezik reformnak, akkor ebből nem kérünk! A reformoknak valamilyen előrelépést kell tartalmazni, és nem visszafelé kell lépni, a tanácsrendszer irányába való visszalépéseket kell tenni, tanácsrendszer vagy járások irányába való visszalépést. Ezt semmiképpen nem támogatjuk.

Ha már az önkormányzati törvény módosítása valóban fontos lenne, akkor mi más irányokban képzeljük el az önkormányzati törvény módosítását. Egyébként jellemző, hogy a kormány nem ebbe az irányba kezdett el lépegetni, mert mi azt látjuk, hogy például önkormányzati feladatokhoz költségvetési forrásokat kellene rendelni, és adott esetben volna értelme a törvényeket olyan értelemben módosítani, hogy ne fordulhasson elő, hogy az önkormányzat azt tapasztalja, hogy kap új feladatokat, de nem kap hozzá pénzt. Nagyon sok esetben ez történik, utána különböző, önhibájukon kívüli hátrányos helyzetbe kerülnek, és a többi, és a többi, ismerjük már ezt a módszert. Gyakorlatilag minden kormány élt ezzel, tehát nem szeretnék igazságtalan lenni, minden kormány élt ezzel, de valójában, ha az önkormányzatoknak jót akarnánk, akkor például ebbe az irányba kellene módosítani az önkormányzati törvényt, ne kaphassanak úgy új feladatokat, hogy nem kapják meg a hozzá szükséges forrásokat.

(17.30)

Nagyjából ennyiben kívántam összefoglalni, és természetesen, amit Kovács Zoltán elmondott az alkotmánymódosítás során ugyanezekben a témakörökben, az a Fidesz álláspontja.

Én magam a házbizottsági ülésen azt javasoltam, hogy a két javaslatnak, tehát az alkotmánymódosításnak és az önkormányzati törvény módosításának összevont általános vitája legyen. Azt a választ kaptam, hogy azt azért nem lehet, mert két miniszter az előterjesztője, egyébként más szakmai indokát nem látom annak, hogy külön tárgyalta az Országgyűlés.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 44 2006.06.26. 1:21  43-45

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A javaslatunk arra irányul, hogy a közhatalmat gyakorló közszereplők tegyenek nyilvános adóbevallást is. Azért gondoljuk sürgősséggel megtárgyalni a javaslatot, mert a nyári rendkívüli ülésszak lezárultáig akkor tudjuk elfogadni a törvényt, ha meg is kezdi ennek a tárgyalását az Országgyűlés. Ezért kérjük a kormánykoalíciót, hogy ne csak a sürgősségi indítványt fogadja el, hanem napirendre is tűzze a javaslatunkat, erről is fogunk szavazni majd a továbbiakban.

A javaslat még átláthatóbbá és a demokrácia szempontjából fontos szempontból is nyilvánossá tenné az országgyűlési képviselők és más közszereplők vagyonbevallását. Úgy látjuk, felesleges vitákat lehet elkerülni azzal, hogy az országgyűlési képviselői vagy más közmegbízatáson alapuló tiszteletdíjon kívüli jövedelmekről is egy nyilvános adóbevallás formájában számolnak be az országgyűlési képviselők. Meggyőződésünk, hogy az Országgyűléssel szembeni közbizalmat erősítené, ha még egy ilyen nyilatkozattal is bővülne a vagyonnyilatkozatok köre.

Kérem, támogassák az indítványunkat. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

(14.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 94 2006.06.26. 2:18  93-100

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön május 31-én bejelentette - szó szerint idézem -: 20 százalékot meghaladóan fog csökkenni a most összesen 7300-7500 fős minisztériumi létszám, vagyis év végére 1300-1400 emberrel csökken. A következő évben még több mint 10 százalékkal csökken ez a létszám, azaz a kormányzás első két évében összességében nagyjából egyharmadával. Gál J. Zoltán kormányszóvivő június 13-án ezt azzal pontosította, hogy a minisztériumokban és az országos hatáskörű szerveknél dolgozók száma összesen legfeljebb 62 691 fő lehet, a csökkentés 6966 főt érint, tehát durván 7000 főt kívánnak elbocsátani.

Nos, miniszterelnök úr, ez az elektronikus levél - amit egyetemi hallgatók között köröztettek, mégpedig jogász- és közgazdászhallgatók között, és nem mástól származik, mint Draskovics Tibor úrtól, akit, ha jól emlékszem, kormánybiztosnak nevezett ki az Államreform Bizottság élére - a következőt tartalmazza: "Az Államreform Bizottság titkárságára várom azoknak a közgazdász, jogász vagy más végzettségű kollégáknak a jelentkezését, akik kedvet és elkötelezettséget éreznek hosszú ideje megoldatlan közös dolgaink kemény munkával történő rendbe tételére, különösen az egészségügy, az önkormányzati rendszer, a közigazgatás, a köz- és felsőoktatás, valamint a nyugdíjrendszer terén. Új kérdésekre keresünk együtt új válaszokat, ezért a sok ismerettel rendelkező, tapasztalt kollégák mellett helyük van akár egészen kezdőknek is. Amit kínálunk, az izgalmas munka egy kevéssé tagolt csapatban, kötelező együttműködéssel a minisztériumok, szakmai szervezetek, kutatóintézetek irányában. A jelentkezéseket 2006. június 16-áig az ont> meh.hu e-mail címre várom. Budapest, 2006. június 12. Draskovics Tibor"

Miniszterelnök úr, hogy van az, hogy több mint 7 ezer embert küldenek el a közszolgálatból, és közben az úgynevezett Államreform Bizottság vezetője álláshirdetést adott föl? (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 98 2006.06.26. 1:06  93-100

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Miniszterelnök úr, nem az a húsz fő a probléma, akit felvesznek, hanem az, hogy ezt pontosan annak az Államreform Bizottságnak a titkársága teszi, amelynek többek között az a dolga, hogy a létszámleépítésre vonatkozó terveket előkészítse. Nem érzi annak a belső ellentmondását, hogy miközben régóta a közszolgálatban dolgozó köztisztviselőket, családos embereket elküldenek, aközben Draskovics úr azzal kezdi a működését, hogy gyertek, fiatalok, itt van egy kiváló csapat, együtt tudunk dolgozni? Nem az a baj, hogy fiatalokat akar felvenni Draskovics úr, hanem az, hogy éppen az az Államreform Bizottság dolgozza ki azokat a terveket, amelyek alapján elküldik a köztisztviselőket, ahova az új embereket fel akarják venni.

Csodálkozom, miniszterelnök úr, hogy ebben nem lát semmi kivetnivalót, hiszen a köztisztviselők, a minisztériumi dolgozók irányába micsoda üzenete van annak, hogy az egyik nap elküldenek embereket, a másik nap pedig felvesznek új embereket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 52 2006.07.24. 1:04  51-53

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hiller István Pártelnök Úr! Itt van egyből az alkalom; alig három perccel ezelőtt beszélt arról, hogy lehet igent is mondani, nem csak nemet, ezért azt kérjük önöktől, hogy a következő tíz napirendi javaslatunkat támogassák. Mindezek között is a múlt héten valamilyen megmagyarázhatatlan okból elutasított javaslatunkat, mely szerint az országgyűlési képviselők az adóbevallásukat is hozzák nyilvánosságra, ne csak a vagyonnyilatkozatukat, újból benyújtottuk, és szeretnénk önöknek lehetőséget adni, hogy korrigálják az elmúlt heti tévedésüket vagy félreértésüket. Szeretnénk kérni tehát, hogy az Országgyűlés ezt ismét vegye sürgősséggel napirendre.

Kérjük a kormánypártokat, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a KDNP javaslatait, mind a tízet, szavazzák meg. Kérem, pártelnök úr, hogy ön személy szerint is mondjon igent ezekre a javaslatokra.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 93 2006.10.09. 2:14  92-99

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Az elmúlt napokban másodszor hozott olyan döntést az Alkotmánybíróság, amely az ön egyik belügyminiszteri rendeletét azon a ponton változtatta meg, pontosabban semmisítette meg, amelyet egyébként a választások során mindkét esetben a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség kifogásolt. Az első eset az a bizonyos 2002-es önkormányzati választások során a pártemblémákról szóló rendelkezés volt, amelyet az Alkotmánybíróság megsemmisített, most pedig az Alkotmánybíróság a névjegyzékbe történő visszavétel, azaz az igazolással történő szavazások ügyében semmisítette meg az ön egyik rendeletének az idevonatkozó részét.

Nos, miniszter asszony, nem tennénk ezt különösebben szóvá, ha mind a két esetben nem olyan ügyről lenne szó, amelyben ön jellegzetesen és kifejezetten a politikai ellenfeleinek a kárára tévedett volna ezekben a rendeletekben. Ön mind a két esetben egy válaszlevélben elutasította az önhöz forduló pártokat és jelölő szervezeteket, és mindkét esetben arra hivatkozott, hogy ön szerint a saját rendelete megfelel a törvényeknek, ezzel szemben az Alkotmánybíróság mind a két esetben ezzel ellentétesen döntött. Nem állítom azt, hogy ezt önnek előzetesen tudnia kellett volna, de azt állítom, abban tendencia látható, hogy ön mindkét esetben a Fidesz kárára tévedett ezekben az ügyekben, ráadásul olyan horderejű ügyekben, amelyeket a választási bizottságok is mint anomáliákat szóvá tettek, mert mégiscsak lehetetlen állapot volt az, hogy egy igazolást kérő választópolgár, miután az ő választókerületében megtartották a második fordulót, de ahova kérte az igazolást, ott már az első fordulóban döntés született, az a választópolgár visszament a saját választókerületébe, és még egyszer szavazhatott. Ezt semmisítette meg az Alkotmánybíróság. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(15.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 97 2006.10.09. 1:04  92-99

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): A miniszter asszony azt a felvetésemet, mely szerint mind a két esetben az ellenzék, az ön politikai ellenfeleinek a rovására hozott döntést, nem cáfolta; mind a két esetben arról volt szó, hogy olyan ügyben marasztalta el önt az Alkotmánybíróság - pontosabban mint jogalkotót marasztalta el -, amely a Fidesz által vitatott ügy volt.

Ami pedig azt illeti, hogy ön milyen módon oktatott ki engem, én is hadd oktassam ki önt arról, hogy az, hogy egy alkotmánybírósági határozatban egyébként három alkotmánybíró különvéleményt fogalmaz meg, a többségi véleményt nem változtatja meg, és a többségi vélemény a kötelező. Képzelje el, ha mi itt azt mondanánk a parlamentben, hogy csak azért, mert nekünk különvéleményünk volt, mondjuk, a büntető törvénykönyv módosításáról, holnapután megszeghetjük a büntető törvénykönyv rendelkezéseit. Tehát hadd oktassam ki arról, miniszter asszony, hogy a többségi vélemény a kötelező, és nem a különvélemény. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 98 2006.11.16. 2:08  1-273

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hankó Faragó Miklós képviselőtársam felszólalása indított egy kétperces reakcióra. Ugyanis való igaz, hogy ma már egy kétharmados törvény módosítása következtében az Országos Igazságszolgáltatási Tanács saját maga állítja össze a költségvetését, de azt tegyük hozzá, hogy mióta ezt a rendelkezést bevezettük, azóta az MSZP-SZDSZ kormánypárti többség mindig több tíz milliárd forinttal kevesebb költségvetési támogatást szavazott meg végül az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak, mint ahogyan ezt az OIT javasolta.

Jelenleg ez úgy néz ki, hogy Hankó Faragó Miklós ismertette az összeget, hogy mennyit kap az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, és ezen keresztül a bíróságok mennyi pénzt kapnak: körülbelül 65 milliárd forint. Az eredeti igényük egyébként 114 milliárd forint volt, tehát körülbelül 44 milliárd forint az eltérés, körülbelül 40 százalékos eltérés van az OIT által igényelt és a ténylegesen költségvetésben megszavazandó, a kormánypártok által javasolt összeg között.

Tehát azért itt nem arról van szó, hogy egy kicsivel többet szerettek volna a bíróságok kapni, hanem arról van szó, hogy nagyságrenddel több a bíróságok igénye, nagyságrenddel több az a pénz, amiből úgy látják, hogy az igazságszolgáltatást Magyarországon el lehetne látni színvonalasan. Való igaz, és legyünk korrektek: 2002-től 2004-ig a bíróságok támogatásának emelkedése látható, 2004-ben azonban megtorpant ez a folyamat, és 2004 óta csökkent a bíróságok támogatása. Ebben az évben azt tudják elérni, hogy nominálisan ugyanannyi pénzt kapnak körülbelül, mint tavaly, de ez természetesen reálértékben jókora csökkenést jelent a bíróságoknak.

Ha megengedi, képviselő úr, ennyivel árnyaltam volna az ön által elmondott képet. Már megbocsásson, de a börtönépítésnek ezt az úgynevezett PPP-s változatát - magyarul: egy magán-börtönépítést - kifejezetten kudarcnak tekintjük, és egyébként az Európai Unió is helytelenítette ezt a gyakorlatot, amikor a konvergenciaprogramról döntött.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 200-202 2006.11.16. 2:13  1-273

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előbb megütötte a fülemet, hogy a szocialista padsorokból a képviselő asszonynak, képviselőtársamnak a felvetésére, amikor azt mondta, hogy a vállalkozókkal szemben eleve azzal a feltételezéssel élnek, hogy eltitkolják jövedelmeiket, önök hangosan megjegyzéseket tettek, és azt erősítették, hogy bizony azért kell kivetni ilyen járulékokat, mert a vállalkozók mindegyike csal. Nos, tisztelt képviselőtársaim, azért szögezzük már le itt, a magyar törvényhozás házában, hogy ez a fajta elképzelés, ez a fajta hozzáállás, hogy feltételezések alapján, koncepciók alapján kollektíve bűnösnek nyilvánítanak valakit, mondjuk, egy szakmai vagy egy társadalmi csoportot, ez nagyon veszélyes. (Göndör István: El kellene olvasni a törvényt, képviselő úr. - Dr. Katona Béla: Hülyeségeket beszélsz.)

ELNÖK: Képviselő urak!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! A felháborodásukat az előbb is kifejezték, és most is csak azt tudom mondani, hogy ez, ami az önök felfogásából árad, ez eleve a demokratikus jogállammal ellentétes felfogás. Gondolják már csak egy kicsit végig, hogy rólunk, parlamenti képviselőkről, politikusokról milyen feltételezésekkel szoktak élni néha a választópolgárok.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy mindannyian börtönben ülnénk, hogyha ezek alapján a feltételezések alapján hoznának döntést. Képviselőtársaim figyelmeztetnek rá, hogy inkább csak a másik oldalra gondolnak a választópolgárok bizonyára, amikor azt mondják, hogy a képviselők, a kormányoldal elsősorban a korrupcióban meglehetősen nagy mértékben veszi a kérdést. De nagyon kérem önöket, ha saját magukról nem akarnak kiállítani ilyen feltételezések alapján bizonyítványt, és nem akarnak saját magukról törvényeket alkotni, akkor ugyanezt ne tegyék meg a vállalkozókkal szemben sem. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)

Az lenne még egy teljesen jogos kérdés, hogy ugyan hol vannak azok a bizonyítékok, hol vannak azok a számítások, amelyek az önök feltételezéseit igazolják. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 250 2006.11.16. 0:24  1-273

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A mai napon több órán keresztül fejtette ki a Fidesz képviselőcsoportja a költségvetésről alkotott véleményét. Sajnos, a beszédidőnk a mai napra lejárt, de szeretnénk a most következő mintegy egyórás kormánypárti felszólalásokra is reagálni. Ezt a holnapi napon fogjuk megtenni.

Köszönjük szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 256 2006.11.17. 1:21  1-431

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Kékesi képviselőtársam felszólításának eleget téve jegyzőkönyvben is megismétlem azt, amit az ön egyik mondatára reagáltam. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Lassan!) Megpróbálom idézni azt, amit ön mondott. Ön azt mondta, hogy talán a kormány rossz kommunikációja miatt az emberek azt gondolják a reformokról, hogy az valami rossz dolog. Lehet, hogy szó szerint nem így mondta, de az a lényeg, hogy ön szerint a kommunikáció tehet arról, hogy a reformokról nem azt gondolják az emberek, hogy ez valami pozitív folyamat.

Én meg azt szeretném önnek mondani - és ez volt a megjegyzésem lényege -, hogy nem a kommunikáció miatt gondolják ezt az emberek, hanem az önök által reformoknak nevezett intézkedések tartalma miatt gondolják azt az emberek, hogy nekik rosszat jelent ez az intézkedés.

Mit jelent az önök szótárában ez a reform? Azt jelenti, hogy mindenért fizetni kell, ami eddig ingyen volt, vagy legalábbis mindenért többet kell fizetni, mint amennyit eddig fizetni kellett. Ez az emberek számára természetesen nem pozitív változás, úgyhogy ne csodálkozzon azon, ha a reform szó teljesen átértékelődött az elmúlt fél évben, és egyáltalán nem arra gondolnak ma már az emberek reformként, amit eredetileg a reform szó jelentett. Sajnos, ez nem az önök kommunikációjának, hanem az önök rossz döntéseinek köszönhető.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 314 2006.11.20. 10:19  303-347

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban, vezérszónoki körben én jelentkeztem hozzászólásra. Tisztelt Ház! Igyekszem a frakciónk részéről nagyon méltányos kritikát mondani ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, magyarul: megtehetném azt, hogy tíz perc alatt csak a törvényjavaslat hibáit és hátrányait ecseteljem, erre egyébként a bizottsági üléseken részt vevő fideszes képviselőtársaim véleményei bőven szolgáltatnak muníciót. Azonban tényleg úgy helyes, ha ehhez a törvényhez azt is elmondjuk, hogy mi az, amiben egyet tudunk érteni, és mi az, ami a mi elképzeléseinkkel is egyezik.

A kiindulópontja ennek a törvényjavaslatnak az az alkotmányos rendelkezés, amely a kormány számára egy szervezetalakítási szabadságot ír elő. Ezzel, nemcsak azért, mert ezt az alkotmány előírja, hanem mert mi magunk is így látjuk, így gondoljuk, ez a felfogásunk, egyetértünk természetesen, és ennek minden egyes konzekvenciáját hajlandóak vagyunk tudomásul venni. Nem véletlen, hogy megszavaztuk azt az alkotmánymódosítást, amely nélkül ez a törvényjavaslat most nem kerülhetett volna a Ház elé, vagy legalábbis ennél sokkal nehezebb és bonyolultabb módon lehetne módosítani a vonatkozó törvényeket. Tehát egyetértünk abban, hogy a kormánynak egy szervezetalakítási szabadsága van.

(21.50)

Azt hiszem, nagyjából abban is egyet lehet érteni, amit Wiener képviselő úr a felvezetőjében elmondott, hogy első megközelítésben a törvény egy kodifikációs, jogtechnikai jellegű javaslat, vagy ha úgy tetszik, deregulációs javaslat, de valóban második megközelítésben jelentős terjedelmű, jelentős mélységű változást fog előidézni ez a törvényjavaslat az államigazgatási szervezetrendszerben. Mondjuk úgy, hogy a kiindulópontokban egyet tudunk érteni. Hozzáteszem, hogy innentől kezdve már viszont csak a kételyeink megfogalmazása, a kételyeink tűnnek erősebb érveknek a törvényjavaslattal szemben. Ezért a végső álláspontunk az, hogy nem támogatjuk a törvényjavaslat elfogadását.

Hadd mondjam el, hogy milyen kételyek merülnek fel. Az első problémánk az - lehet, hogy ez formainak tűnik, de mégiscsak jelentősége van ennek is -, hogy ez egy 400 oldalas törvényjavaslat az indoklásával együtt, ráadásul ahogyan mondta Wiener képviselő úr, és én magam is idéztem, hatásában az egész államigazgatási szervezetrendszer átalakítására kiható hatású javaslat, ezért egyszerűen méltatlan. Méltatlan, és a törvényjavaslat jelentőségéhez nem adekvát az, hogy este tíz órakor egy egyórás vita után lezárjuk a törvényjavaslat tárgyalását.

Nem véletlen, hogy a Fidesz a mai parlamenti ülés napirendjének a megállapításánál azt indítványozta, hogy az általános vitája a mai napon ne záruljon le. Az most egy könnyebbséget jelent, ha az elnök úr úgy dönt, hogy valóban elfogadva az MSZP javaslatát, holnap 17 óráig lehet benyújtani a módosító indítványokat, ehhez magam is csatlakozom, de ez nem oldja meg a problémát. Jobb lett volna ezt a törvényjavaslatot legalább két hétig általános vitán tartani, mert úgy van az, ahogyan Wiener György úr mondta, hogy számos pontatlansága, kisebb-nagyobb hibája van a törvénynek azon túl, hogy még nem látjuk a hatásait.

A javaslatnak szerintünk a legnagyobb hibája az, hogy miközben az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium egy kodifikációs javaslatként fogja fel, valójában a hatásaival nem számol a törvényjavaslat. Nem én vagyok az első, aki ebben a Házban szóvá teszem, hogy a törvényjavaslatok mellett az úgynevezett hatásvizsgálatokat nem látjuk. Tehát ebben a javaslatban pont az van benne, az a szándék van benne, hogy a kormány át akarja alakítani az egész államigazgatási szervezetrendszert. Csak akkor lehetne megnyugtató módon és teljes lelkiismeretünkkel dönteni erről a törvényjavaslatról, ha látnánk, hogy hova akar a kormány eljutni, milyen szervezetrendszert akar felállítani a jelenlegi szervezetrendszer helyett.

Azért nem gondolom, hogy a kormány szervezetalakítási szabadságát ilyen tágan kellene értelmezni, hogy a kormány elindít egy folyamatot a parlamentben egy törvényjavaslattal, de a képviselőknek nem mutatja meg, hogy a kormányrendeletekben, amelyek ki fogják fejteni e törvényjavaslat konkrét mechanizmusát, a konkrét szervezetrendszert... - ezt az országgyűlési képviselőknek látniuk kellene azzal együtt, hogy ezt a törvényjavaslatot tárgyalják. Nagyon hangsúlyosan hiányoljuk azt, hogy nem látjuk ennek a folyamatnak a végét, milyen szervezetet akar kialakítani a kormány.

Éppen ezért a jelenlegi állapotában úgy tűnik, és ez is oka annak, hogy nem fogjuk ezt a törvényjavaslatot megszavazni, hogy egy közigazgatási zűrzavar következik ezután. Az fog történni, hogy igazából egy fél évig nem fog tudni magához térni a közigazgatás. Nem pontosan e miatt a törvény miatt, hanem a miatt a szervezetátalakítás miatt, amely ebből a törvényből következik, legalább egy fél évig, a jövő év közepéig a már most is meglehetősen döcögősen dolgozó államigazgatás további bizonytalanságban lesz, és nem fog tudni e törvény hatásaitól dolgozni. Zűrzavar lesz, gyakorlatilag az államigazgatás diszfunkcionális működést fog mutatni. A nem szavazatunkkal, azzal, hogy elutasítjuk ezt a javaslatot, arra is fel akarjuk hívni a figyelmet, hogy a kormány szervezetalakítási szabadságába az is beletartozik, hogy ezért az esetleges zűrzavarért, esetleges diszfunkcionális működésért az ellenzék nem vállalja a felelősséget, ezért csak a kormánynak, illetőleg a kormánypártoknak kell vállalni a felelősséget.

Ha ebből a következő fél évben az államigazgatásban tényleg károk, működési zavarok következnek, akkor ezért bizony a kormánynak kell vállalnia a felelősséget. Nem csodálkoznék azon, ha ennek a törvénynek az újabb és újabb módosításai egyébként rövidesen újból a Ház elé kerülnének, mert ahogy valóban Wiener György is utalt rá, nem sikerült tökéletesre csiszolni ezt a törvényt, ami már egyébként magából a terjedelméből is adódik. De hát az egész államigazgatást nem lehet statikus módon kezelni, hanem természetesen a különböző törvényhozási folyamatok érintik az államigazgatást, és ezért vissza kell majd hozni ide a Ház elé e törvény újabb és újabb módosításait.

A másik vagy sokadik ok, amely miatt nem támogatjuk a törvényjavaslatot, hogy úgy látjuk, e törvényjavaslatnak a kormány számára az egyik legfontosabb célja az, hogy jogalapot teremtsen az akár tízezres nagyságrendű elbocsátásokhoz, tehát a köztisztviselők elbocsátásához. Ugyanis hogy fog kinézni ez a folyamat, aminek ez a törvény az első lépése? Úgy fog kinézni a folyamat, hogy most a parlament lehetővé teszi államigazgatási szervek, hivatalok, hatóságok összevonását, regionális átszervezését és a többi, ezt utána kormányrendeletek formájában meg fogják tenni, és utána a folyamatnak az lesz a vége, hogy akinek nem jut feladat, azt el fogják bocsátani, és ez tízezres nagyságrendű elbocsátási hullámot fog jelenteni.

Önmagában természetesen azt nem lehet kifogásolni, ha egy államigazgatási feladatot nem kíván ellátni vagy nem olyan létszámmal kíván ellátni a kormány, mint ahogyan eddig ellátott, önmagában nem lehet ezt kifogásolni, azt azonban kifogásolni lehet, hogy a közszolgálatban dolgozóknak bizonyos védettséget jelentenek a törvényi garanciák, és e törvényi garanciák alól gyakorlatilag kihúzzák a talajt az ilyen törvénymódosítások. E törvénymódosításnak többek között az a célja, hogy az átszervezésre hivatkozva lehessen elbocsátani ilyen sok embert.

Én ezt a törvényjavaslatot az alkotmányügyi bizottság ülésén egyébként egy cinikus törvényjavaslatnak tartottam, pontosan azért, mert ahogy az államtitkár úr is elmondta, tulajdonképpen ez egy jó szándékú deregulációs és jogtechnikai javaslat, és a végén több ezer embernek nem lesz munkája. Ez lesz tulajdonképpen a törvényjavaslattal elindított átszervezési folyamat vége. Hangsúlyozom, nem azt mondom, hogy közvetlenül ebből a törvényből következik az elbocsátás, de azt mondom, hogy a közigazgatási átszervezéseknek, amelyeknek ez az első lépése, egy nagy arányú elbocsátás lesz a vége. Tisztességesebb lenne, ha a kormány ebben a tekintetben őszinte lenne, és nem egy ilyen kodifikációs bravúrral próbálná elindítani ezt a folyamatot.

Tisztelt Ház! Összefoglalva tehát, amiben egyet tudunk érteni, az maga az alkotmányos kiindulópont, hogy a kormánynak joga van és alkotmányos joga az, hogy a szervezetalakításban szabad kezet kapjon. Ezt az ellenzék tudomásul veszi. Azt azonban nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni, és nem vagyunk hajlandóak szó nélkül szemlélni, hogy e törvényjavaslat következtében az államigazgatás legalább fél évre megbénuljon, az államigazgatás olyan állapotba kerüljön, amely káros nemcsak a kormány munkájára nézve, hanem bizony az államigazgatást mint szolgáltatást igénybe vevő állampolgárok számára is káros hatása lesz ennek a folyamatnak. Összefoglalóan: nem támogatjuk a törvény megszavazását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 330 2006.11.20. 2:25  303-347

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Csak egy rövid megjegyzéssel akarok csatlakozni Salamon Lászlóhoz, mert alapvetően ő egy eljárásjogi kifogást vetett ennek a törvényjavaslatnak a szemére, illetve a benyújtás módja tekintetében fogalmazott meg ilyen kritikákat.

Ha megnézzük azt az ütemezést - azért mégiscsak elgondolkodtató -, hogy az első Gyurcsány-kormány és a második Gyurcsány-kormány is hogyan nyújtja be a törvényjavaslatait, akkor látható, hogy általában az ülésszakok első felében nem csinál semmit a Gyurcsány-kormány, egészen pontosan azt csinálja, hogy a miniszterelnök itt minden hétfő délután egy színpadot kreál a parlamentből, és díszletként itt ülünk, már aki itt ül, és hallgatja az ő felszólalásait, majd utána, amikor törvényhozói munkát kellene végezni, a kormány ilyen harmincas-negyvenes dömpingben nyújtja be a törvényjavaslatokat.

Most nézzék meg például, hogy a mai napirenden vagy a holnapi napirenden hány törvényjavaslat szerepel, és nézzék meg, hogy milyen horderejű kérdésekről van szó. Ennek két oka lehet. Az egyik oka egy hihetetlen trehányság, vagy olyan fejetlenség és kormányzati semmittevés magyarázza ezt, hogy nem csinálnak semmit két hónapig, utána pedig ráöntik a parlamentre a törvényjavaslatot - ez az egyik lehetőség. A másik lehetőség az, hogy egy tudatos törvényhozási taktikáról van szó, arról van szó, hogy például a költségvetésben rejlő megszorító intézkedésekről még kevesebbet beszéljen a politika és a közélet, minél kevesebb hang hallatszódjon a megszorító intézkedésekről, ezért különböző kisebb-nagyobb fajsúlyú törvényekkel próbálják elfedni a megszorító intézkedések hatását.

De egy a lényeg, mindegy, hogy most milyen okból önti ránk a kormány ezeket a törvényjavaslatokat, az a lényeg, ahogy a Salamon László fogalmazott: érdemben ilyen horderejű törvényjavaslatokat nem tud a parlament kitárgyalni, és ha az Országgyűlés kormánypárti képviselői sem állnak ennek ellent, akkor bizony valóban egy törvénygyárrá fog silányodni a parlament, ha már most nem az. Nem tudom, hogy esetleg nem a jövőbe, hanem a múltba kell-e helyeznem ezt a törvénygyár kifejezést, de a lényeg az, hogy ebben a tárgyalási menetben egyszerűen nem kezelhetőek, nem tárgyalhatóak ezek a törvények.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 338 2006.11.20. 2:17  303-347

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Wiener képviselő urat hallgatva a vita során már nem először azt érzem, hogy csapongunk a kodifikációs, jogtechnikai jellegű törvényjavaslat jelzőtől a nagyszabású államigazgatási reformig, és igazából már én se tudom eldönteni, hogy ez a törvényjavaslat micsoda. De talán egyszerűbb lett volna, ha azt teszi a kormány, amit javasoltam, hogy tegye mellé azokat a kormányrendeleteket, amelyek megmutatják számunkra, hogy milyen államigazgatási szervezetrendszert akarnak létrehozni. Mert ha ezt megtette volna a kormány... - én nem vagyok hajlandó elhinni azt, hogy van egy törvényjavaslat, amely január 1-jén lépne hatályba, és amely tulajdonképpen újonnan szabályozza az államigazgatási szervezetrendszert, és ennek a törvényjavaslatnak a végrehajtására a rendeletek nincsenek legalább tervezet formájában készen. Én ezt nem vagyok hajlandó elhinni. Ha meg így van, az nagy baj szerintem. Nagy baj, ha november 20-án még nincsenek készen azok a rendeletek, amelyeknek január 1-je után már a szervezetrendszert életre kellene hívniuk.

Ebből az egészből az következik szerintem, hogy nem véletlenek például az olyan feltételezések, amelyekről Font Sándor beszél, hogy tulajdonképpen hogyan fognak megszűnni ezek a hivatalok, és milyen esetleges hátsó szándékok vannak ezeknek a hivataloknak a megszüntetésével kapcsolatban. Ezeket a feltételezéseket mindaddig teljes joggal fel lehet vetni, ameddig a kormány nem teszi le az asztalra, hogy például az agrárigazgatásban milyen szervezetrendszer marad meg.

Most egy olyan vitában vagyunk, ahol például Wiener György a kormánypárti nézőpontból állandóan feltételezéseket mond el, de olyan feltételezéseket, amelyekkel szándékozik bennünket megnyugtatni. Mi pedig olyan feltételezéseket mondunk el, amelyek az aggályainkat tartalmazzák. Nem lett volna egyszerűbb, és nem lett volna tisztább, ha a kormány ideteszi azt a szervezetábrát, amely megmutatja, hogy hogyan fog működni a magyar közigazgatás ezek után?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 346 2006.11.20. 1:21  303-347

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Nekem egyre jobban tetszik az, hogy Wiener képviselő úr mindig elmondja itt a Parlament falai között azokat a kormányzati szándékokat, feltárja, amelyeket egyébként maga az előterjesztő az expozéban például nem mondott el. Nekem ez nagyon tetszik, hogy a képviselő úr elmondja, hogy egy nagyszabású államigazgatási reformot készít elő ez a törvényjavaslat.

Most csak az jutott eszünkbe, és ezt kifogásolta egyébként Hock képviselőtársam is, hogy ez a bizonyos nagyszabású államigazgatási reform, ha jól értjük, ez után a törvény után már egy egyszerű kormányrendeleti vagy több kormányrendeleti szinten fog megvalósulni. Tehát kedves Wiener képviselőtársam, egy ilyen horderejű kérdésről, mint az államigazgatási reform, mi itt, a parlamentben nem fogunk vitatkozni, legfeljebb napirend előtti felszólalásokban fejthetjük ki a véleményünket, egy-két interpellációban kérdezhetünk rá, de valójában nekünk, parlamenti képviselőknek sem beleszólásunk, de még csak véleménynyilvánítási lehetőségünk sem lesz az államigazgatási reformról. Majd a kormány különböző jogalkotási, kodifikációs műhelyekben felállítja, létrehozza ezeket a kormányhivatalokat, ezeket az államigazgatási szerveket, megalkotja a kormányrendeleteket; bocsánat a kifejezésért, utána meg mindannyian nézünk, mint a moziban, hogy mi fog történni. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 210 2006.11.27. 8:44  199-213

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőcsoportunk támogatja a törvényjavaslat elfogadását, megjegyezzük viszont azt, hogy a törvénynek már 2006. március 22-én meg kellett volna születnie; nem pótolta a törvény megszületését az a szabály, amit a büntetőeljárási törvénybe iktattuk. Valójában ennek a törvénynek az elfogadása az, amely teljesíti a nemzetközi kötelezettséget, pontosabban az Európai Unió Tanácsának a határozatát ezzel a törvénnyel fogjuk teljesíteni, és egy körülbelül féléves, a hatálybalépését tekintve még ennél is hosszabb késedelemben szenved ez a jogalkotás.

Ezzel együtt is természetesen a törvényjavaslatot támogatjuk, nemcsak azért, mert európai uniós kötelezettség ennek a törvénynek a megalkotása, hanem valóban mi is úgy látjuk, hogy a sértettek érdekeit, a sértettek jogait tudná segíteni, jó szándékkal támogatni ez a törvény, ha a sértettek felismerik ezt a lehetőséget.

A törvényjavaslattal szemben van néhány kételyünk, és azt kell mondjam, hogy itt a plenáris ülésen az általános vitában mind a Hankó Faragó Miklós képviselőtársam által, mind a Karsai képviselőtársam által felvetett aggályokat, véleményeket megfontolandónak tartjuk. Kezdem ott, hogy valóban, nekünk is szöget ütött a fejünkbe az, hogy miért a pártfogó felügyelői rendszerre, a pártfogó felügyelői hálózatra telepíti a törvény ezt a közvetítői szerepet. Elfogadható, hogy a pártfogó felügyelői hálózat egy olyan, mondjuk úgy, hogy közszolgáltató intézmény, amely még további igazságügyi feladatokat láthat el, tehát ilyen értelemben jogos az, hogy a pártfogó felügyelői szolgálatot egy ilyen feladattal megbízzuk. Az a szempont azonban, amit Hankó Faragó Miklós felvetett, hogy itt valóban sok esetben jogi végzettségűnek, sőt ő úgy fogalmazott, szakvizsgázott jogásznak kellene lenni ahhoz, hogy kellőképpen el tudja végezni ezt a feladatot, ez mindenképpen megfontolandó.

Egyetlenegy szakaszt idéznék a törvényből, amit érdemes önöknek is figyelembe venniük. A törvény a 13. §-ában a megállapodás tartalmáról ír, és a (3) bekezdés azt írja, hogy a megállapodásban vállalt kötelezettségeknek meg kell felelniük a jogszabályoknak, ésszerűnek kell lenniük, és nem ütközhetnek a jó erkölcsbe. Ráadásul később arról szól a törvénynek ez a rendelkezése, hogy a megállapodást tartalmazó irat közokirat. Talán ez lesz az első olyan a magyar jogtörténetben, hogy nem jogvégzettek közokiratot szerkesztenek. Lehet, hogy ez túlzás talán, mert nyilván ott az anyakönyv, tehát tisztában vagyok azzal, hogy vannak bizonyos hatósági iratok, amelyek közokiratnak minősülnek, de mindenesetre, ahogyan fogalmazott Hankó Faragó Miklós, hogy kontradiktórius szerepben vagy legalábbis ehhez hasonló szerepben közokirat szerkesztését nem jogvégzett személyek végzik. Én nem emlékszem ilyenre, ha tudnak, segítsenek abban, hogy van-e ilyen. Persze, tudom, megint csak vannak kivételek, választottbíróságban is van olyan, amikor a választottbíróság például nem jogász végzettségű személyekből áll, de annak más funkciója van. Én úgy látom mindenesetre, hogy itt - mivel kifejezetten büntetőeljárást helyettesítő intézményről van szó - valóban megfontolandó, hogy jogvégzett személyek lássák el ezt a feladatot, és akkor már ebből adódik, hogy nem tudjuk az egész pártfogó felügyelői hálózatra rátestálni ezt a közvetítői feladatot, hanem bizony itt más válogatási szempontoknak kell megfelelni.

Majd egy későbbi felszólalásban a kereszténydemokrata frakció szónoka el fogja mondani, hogy ő még tovább megy egy gondolattal - bocsánat, hogy elmondom az álláspontját, de mivel módosító javaslat formájában benyújtotta, ezért ezt ismerem -, ő azt gondolja, hogy például ezzel a korlátozott közokirattal azonos tartalmú közokirat lehetne vagy azonos erejű, érvényű közokirat lehetne, mondjuk, egy ügyvéd által szerkesztett vagy közjegyző által kibocsátott közokirat.

(19.00)

Ez a két szerv is, tehát akár az ügyvédek is, akár a közjegyzők is alkalmasak arra, hogy bizonyos ügyekben előttük közvetítői megállapodás jöjjön létre.

Egy kicsit ahhoz hasonlítanám a helyzetet, hogy a polgári eljárásban is ismerünk perben született egyezséget és peren kívüli egyezséget is. Valójában itt, amikor azt engedélyeznénk, hogy például ügyvéd által szerkesztett okirat, magánokirat vagy egy közjegyző által szerkesztett közokirat pótolja ezt a megállapodást, akkor egyfajta peren kívüli lehetőséget biztosítanánk. A fogalom egy kicsit zavaros, mert a közvetítői tevékenység eleve a büntetőeljáráson kívüli tevékenység, de ettől függetlenül az, hogy az igazságügyi szervezetrendszerhez telepíti ez a törvény ezt a megállapodást, ezzel egy kicsit, mondjuk úgy, hogy közjogiasítja ezt a megállapodást.

De ez a fogyatékossága, vagy legalábbis a törvénynek ezek a rendelkezései nem olyan súlyúak, hogy emiatt ne tudnánk támogatni. Pusztán javasoljuk megfontolásra azt, amit Hankó Faragó Miklós és Karsai képviselő úr is mondott. Tényleg, ezek olyan szempontok, amelyeket a sértettek érdekében törvénybe lehetne foglalni; valóban, a távollétében is lehessen ilyen megállapodást kötni. Túlságosan merev, didaktikus szempontnak tűnik, hogy a sértett és az elkövető mélyen egymás szemébe nézve írják alá ezt az okiratot. Ennek semmi értelme nincsen. Valóban, ma már, amikor a büntetőeljárásban is jogi képviselők képviselik akár a sértettet is, vagy természetesen a védelem oldalán is jogi képviselők vannak, nem feltétlenül kell előírni ezt a személyes jelenlétet. Igazából csak a büntetőeljárás tárgyalási szakasza az, amelyben a sértett meghallgatása nem mellőzhető.

A törvényjavaslathoz egy módosító indítványt fogunk benyújtani. Az a szempont, hogy ne feltétlenül kelljen személyesen megjelennie a sértettnek, ez motivált bennünket, amikor egy olyan módosító javaslatot fogunk benyújtani, aminek az a lényege, hogy ha már egy ilyen közvetítői eljárásban megállapodtak a felek arról, hogy ilyen módon reparálják a sértett kárát, sérelmét, akkor utána már az aláírásnál nem kell feltétlenül együttesen jelen lenniük, hanem akár külön-külön is vagy egy későbbi időpontban is aláírhatják. Ugyanis alapvetően az a lényeg, hogy van egy közös, egybeeső akaratuk, amit okiratba foglalnak, nem feltétlenül szükséges az, hogy egyszerre írják alá.

Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Összefoglalva, képviselőcsoportunk néhány apró módosító indítvánnyal együtt támogatja a törvényjavaslatot. Furcsa lesz, amit mondok, a módosító indítványok hiányában is támogathatónak tartjuk a törvényt. Elsősorban azért, mert ez egy olyan új intézmény, aminek a bevezetését mindenképpen egy idő után felül kell vizsgálni, hogy jól sikerültek-e a szabályai. Tehát, ha nem lenne európai uniós jogi kötelezettségünk bevezetni ezt az intézményt, akkor inkább azt mondanám, hogy kísérleti jelleggel vezessük be ezt a mediációs intézményt. Most azt, hogy kísérleti jelleg, inkább a szabályozásra értem, hogy kísérleti jelleggel alkossa meg az Országgyűlés ezt a törvényt, és amikor már értékelhetők a tapasztalatok, egy vagy két év múlva érdemes visszatérni erre a törvényre. Biztos vagyok benne, hogy elsőre nem sikerül megtalálni a tökéletes megoldást, de annyira újszerű ez az intézmény, hogy vállalhatjuk ezt a kockázatot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 220 2006.12.04. 8:18  219-231

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kicsit különös helyzetben tárgyaljuk ezt a javaslatot, mert a plenáris üléssel párhuzamosan most az alkotmányügyi bizottság is tárgyalja ezt a javaslatot, de igyekszünk az előterjesztők nevében mind a két helyen egyszerre részt venni.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői, illetve a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői már a nyári rendkívüli ülésszakon azt javasolták, hogy az Országgyűlés hozzon létre egy eseti bizottságot, amely felügyelné a nemzeti fejlesztési intézményrendszer munkáját, azaz a fejlesztéspolitika végrehajtását parlamenti ellenőrzés alá vonná egy ilyen speciális formában, tehát kiemelve az eddigi bizottsági működésből, egy külön erre a célra létrehozott eseti bizottság formájában ellenőrizze a fejlesztési források felhasználását.

A nyári rendkívüli ülésszakon a kormánypártok elutasították ezt a javaslatot, pontosabban: napirendre sem vették, majd ezt követően, ősszel egy átdolgozott formában, egy új változat formájában nyújtottuk be a tisztelt Házhoz ezt a javaslatot. A kormánypárti képviselők alapvetően azt kifogásolták, hogy a nemzeti fejlesztési intézményrendszer szerveit nem jól határoztuk meg ebben a bizottsági országgyűlési határozatban, ezért átdolgozott formában újból benyújtottuk az Országgyűléshez, tehát immáron a harmadik változata van jelen pillanatban az Országgyűlés előtt.

Figyelemmel voltunk arra is, hogy a múlt héten, hétfőn az Országgyűlésben napirend előtti felszólalásában Gyurcsány Ferenc miniszterelnök jelezte, hogy a bizottság elnevezésének általunk javasolt formáján kívül támogatni tudják az eseti bizottság létrehozását. Ahogy említettem, a legújabb változatban megváltoztattuk a bizottság elnevezését, és most már az Új Magyarország fejlesztési terv végrehajtását felügyelő eseti bizottság létrehozását javasoljuk.

Javaslatunk szerint egy paritásos bizottság jönne létre, amely ellenzéki vezetéssel egy széles körű felhatalmazással ellenőrizné a fejlesztéspolitikai források felhasználását. A javaslatunkat előzetes politikai konszenzus övezte, legalábbis a mai házbizottsági ülésen úgy nyilatkoztak a képviselőcsoportok, hogy támogatják a javaslat elfogadását, és ennek érdekében a mai napon Házszabálytól való eltéréssel került a tisztelt Ház elé az országgyűlési határozati javaslat.

Ennek sajnos némileg ellentmondanak az azóta bekövetkezett események, ugyanis a Szocialista Párt képviselői módosító indítványokat nyújtottak be az országgyűlési határozati javaslathoz, és alapvetően meg kívánják változtatni a bizottság feladatát. Ezzel az alapvető módosítással két probléma van. Az egyik probléma az, hogy az Országgyűlés Házszabályának 34. § (2) bekezdésének b) pontja szerint az eseti bizottság elnevezésére, valamint a feladatkörébe utalt ügyre vonatkozóan nem lehet módosító indítványt benyújtani. Tehát a vizsgálóbizottsági szabályokhoz hasonlóan a kezdeményezők határozzák meg azt, hogy tulajdonképpen milyen tárgykörben kívánnak eseti bizottságot létrehozni, és az Országgyűlés természetesen eldönti, hogy ebben a tárgykörben az eseti bizottságot hajlandó-e felállítani vagy sem.

Az ügyrendi természetű kifogáson kívül a módosító indítvány azért is problematikus, mert jelentősen korlátozza ennek a bizottságnak a hatáskörét, mégpedig olyan módon korlátozza, hogy gyakorlatilag csak utóellenőrzést végezhetne a bizottság. Nem akarok ebben a még egyelőre reményteljes vitában nagyon kemény szavakat használni, de a módosító indítvány következményeként a bizottság tulajdonképpen Bajnai Gordon úr beszámolóit évente egyszer meghallgathatná, majd köszönettel veszi, és utána hazamegy, a feladata tehát nagyjából ennyiben merülne ki.

Természetesen mi nem ilyen bizottságot képzeltünk el, hanem olyan bizottságot, amely folyamatában ellenőrzi a fejlesztéspolitikai források felhasználását, és nem utólagos ellenőrzésként kapja meg ezeket az anyagokat. Nem is beszélve arról, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv végrehajtásának az ütemezéséből az következik, hogy ha jól számolom, akkor nagyjából fél évig, egy évig ez a bizottság nem tudna semmit sem ellenőrizni, hiszen először a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség éves jelentését meg kellene várnia, legalábbis így szól az a módosító indítvány, amelyet benyújtottak a szocialista képviselők.

Tisztelt Ház! Még mindig abban a reményben, hogy ez az eseti bizottság létrejöhet, kérem önöket, hogy egyrészt a házszabály-ellenessége miatt, másrészt pedig a jelentős tartalmi korlátozása miatt ezt a módosító indítványt hagyják figyelmen kívül, és az országgyűlési határozati javaslat eredeti szándéka szerint egy széles körű felhatalmazású fejlesztéspolitikai ellenőrző testületet hozzanak létre, hiszen ezzel valósítható meg az, hogy valóban a fejlesztési pénzek felhasználása az ellenzék által is ellenőrizhető módon egy parlamentáris ellenőrzés alá kerül, és ezzel a széles körű felhatalmazással biztosítható az, hogy a fejlesztéspolitikai források felhasználásában valamifajta konszenzus vagy legalábbis annak reménye kialakuljon.

(18.50)

Tisztelt Ház! A módosító javaslatok - azért beszélek a módosító javaslatokról is, mert most speciálisan általános és részletes vitát is tartunk, tehát összevont vitáról van szó - között van olyan javaslat, amely a bizottság tisztségviselőinek a számán kívánna változtatni úgy, hogy még egy alelnököt biztosítana, és ennek megfelelően egy-egy fővel felemelné a bizottsági tagok létszámát. Ezzel a módosító indítvánnyal kapcsolatban semmilyen kifogást nem látunk, támogathatónak tartjuk.

Kérem önöket, hogy a javaslat és a politikai konszenzus eredeti szándéka szerint egy valódi ellenőrző testületet állítson fel a tisztelt Ház. Ennek az ellenőrző testületnek a jövőben nagyon komoly szerepe lehet annak érdekében, hogy a fejlesztéspolitikai források felhasználásában valamifajta nemzeti konszenzus kialakulhasson, és a fejlesztéspolitikai források elköltése, felhasználása átlátható és transzparens módon valósuljon meg. Ezért arra kérem önöket, hogy a javaslatban a bizottságot eredeti feladatkörrel szíveskedjenek elfogadni, és egy hét múlva a bizottság tagjait szíveskedjenek megválasztani.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 230 2006.12.04. 2:17  219-231

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért szerettem volna fenntartani azt a jogot, hogy a szavazások előtt még előterjesztőként is hozzászólhassunk, mert egyelőre nem tudjuk, hogy ezeknek a bizonyos módosító javaslatoknak mi lesz a sorsa.

Egyetlen dologra szerettem volna reagálni, arra, hogy vajon miért eseti bizottság felállítását javasoltuk; ezt Eörsi Mátyás elnök úr, képviselő úr kifogásolta. Elsősorban az volt a javaslatunk oka - mármint az eseti bizottság felállítására vonatkozó javaslatunknak -, mert az állandó országgyűlési bizottságok tagjai és tisztségviselői külön tiszteletdíjra jogosultak, és úgy ítéltük meg, hogy ebben a döntéssorozatban, amellyel az Országgyűlés már a megalakulásakor hozzájárult, hogy nem növeli bizottsági tagság és tisztség révén a tiszteletdíjköltségeket, ezzel nem akartunk újabb költséget javasolni.

Egyébként igaza van Eörsi Mátyásnak abban, hogy ez elsősorban, mivel a javaslatunk szerint a bizottság tevékenysége egészen 2010. április 30-áig tartana, gyakorlatilag állandó működést, folyamatos bizottsági tevékenységet jelent. De arra is szeretném azért felhívni a figyelmét, hogy létezik olyan állandó bizottság a parlamenti jogban, amely egyébként paritásos, és létezik olyan bizottság is, amely hagyományosan ellenzéki vezetésű vagy akár törvény által előírtan. Tehát ezek az elemek, amelyeket ebben a bizottságban javasoltunk - mind a paritásos összetétel, mind pedig az ellenzéki vezetés -, egyébként állandó bizottságoknál is megjelenik.

Tehát összefoglalva: az eseti bizottság mint forma elsősorban költségkímélés szempontjából merült fel, valójában a jó megoldás egyébként - igaza van Eörsi Mátyásnak - egy állandó bizottság létrehozására tett indítvány lett volna. Kérem, nézzék el a javaslatnak ezt a fogyatékosságát; elsősorban költségtakarékossági szempontok miatt javasoltunk eseti bizottságot.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 236 2006.12.18. 0:19  224-240

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elnök úr, az az indítványom, hogy szíveskedjen ismertetni azokat a módosító indítványokat, amelyekről szavazni fogunk.

Úgy értem, hogy a módosító indítványok tartalmát szíveskedjen ismertetni, hiszen egyébként a forgatókönyv, ha röviden is, de tartalmazza e módosító indítványoknak a tartalmát.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 243 2006.12.18. 1:03  240-244

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Csak szeretném megerősíteni a Katona Kálmán bizottsági elnök úr által elmondottakat. Az általa felidézett módosító indítvány elhagyására az alkotmányügyi bizottság többségi szavazással egy elhagyó módosító indítványt nyújtott be, amely az ajánlás 43. pontjában szerepel, és a most következő szavazásaink közül az első szavazás. Kérem, hogy vegyék figyelembe a Katona képviselő úr által elmondottakat, mely szerint ez a módosító indítvány egy olyan törvényt módosít, amelyet az eredeti törvényjavaslat egyáltalán nem nyitott meg, nem kívánt módosítani. Ráadásul az illetékes bizottság, a környezetvédelmi bizottság nem ismerhette meg, nem láthatta ezt a módosító indítványt.

Ezt orvosolja az alkotmányügyi bizottság módosító indítványa. Kérem, hogy szavazzanak igennel. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 47 2007.02.12. 2:32  46-52

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országgyűlés épülete előtti tér, a budapesti Kossuth tér immáron 112 napja rendőri ellenőrzés alatt áll. Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány tavaly október 23-án kelt, november 22-én meghosszabbított és ez év január 24-én napvilágra került, úgynevezett személy- és létesítménybiztosítási intézkedése a rendőrségi törvény által nem ismert műveleti területté nyilvánította a korábban számos politikai és kulturális rendezvénynek otthont adó közterületet. Az intézkedés nyomatékosítására a főkapitány kétméteres fémkerítéssel keríttette körbe a külföldi turisták által is gyakran látogatott fővárosi nevezetességet.

A Kossuth tér rendőrségi lezárása azt eredményezte, hogy a gyülekezés és a véleménynyilvánítás alkotmányos joga az Országgyűlés épülete előtt megszűnt. Ott, ahol azelőtt két köztársaságot kiáltottak ki, ahol gyilkos sortüzek áldozataira emlékeztek, ahol két történelmi személyiségünk emlékműve áll, ma nem lehet emlékezni, nem lehet demonstrálni, és különösen nem lehet kormányellenes jelszavakat skandálni; mindez egy súlyosan törvény- és alkotmánysértő rendőri intézkedés miatt.

Államtitkár Úr! Számos jogász és jogvédő szervezet, közjogi méltóság, közéleti személyiség és parlamenti képviselő, legutóbb pedig a kormány által felkért, úgynevezett Gönczöl-bizottság is indokolatlannak, sőt jogszerűtlennek tartotta a Kossuth téri kordonok fenntartását. Ön többször kijelentette, hogy a minisztérium nem avatkozik bele a rendőrség döntéseibe, pedig erre a rendőrségi törvény felhatalmazást ad, az alkotmány pedig kifejezetten úgy rendelkezik: "A kormány az alárendelt szervek által hozott minden olyan határozatot vagy intézkedést megsemmisít, illetőleg megváltoztat, amely törvénybe ütközik." Ez utóbbi kötelezettség természetesen a miniszterelnökre is vonatkozik.

Kérdezem ezért öntől, államtitkár úr, hogy meddig áll még vasfüggöny a Kossuth téren. Miért bújik a kormány a rendőrség háta mögé, amikor a miniszterelnök ablaka alatt tüntetni akarnak a vele elégedetlen polgárok? Meddig akarja még Gyurcsány Ferenc a bírálattól kerítéssel védeni önmagát?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

(15.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 51 2007.02.12. 1:10  46-52

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Meglepő volt a válasza (Közbeszólások az MSZP-s képviselők soraiból.), különösen az a mondata, hogy az alkotmányban vannak zárvány részek, rendelkezések. Ez a rendelkezés történetesen pontosan úgy szól, hogy jogszabály kivételével a kormány az alárendelt szervek intézkedéseit megsemmisíti vagy megváltoztatja, hogyha azok törvénysértők - nem látom ebben sem azt, hogy meghaladottá vált volna, sem azt, hogy ez a jogállammal ellentétes lenne. (Közbeszólások a fideszes és a KDNP-s képviselők soraiból: Így van! Helyes!)

Államtitkár úr, a szombati napon Budapesten ezer neonáci vonult fel katonai alakulatban, bocsánat, katonai alakzatban (Közbeszólások. - Gőgös Zoltán: Árpád-sávos zászló!), és élt az önök által biztosított gyülekezési jogával. Hogyan fordulhat az elő Magyarországon, hogy Gyurcsány Ferenc számára a neonácik gyülekezési joga fontosabb, mint a vele elégedetlen állampolgárok gyülekezési és véleménynyilvánítási joga?! Hogy fordulhat elő?! (Nagy taps és közbeszólások a fideszes és a KDNP-s képviselők soraiban: Úgy van! - Moraj és közbeszólások az MSZP-s képviselők soraiban: Na!)

Államtitkár úr, nem tudom elfogadni a választ. (Taps a fideszes és a KDNP-s képviselők soraiban. - Moraj az MSZP-s képviselők soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 32 2007.02.13. 10:28  17-39

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A büntető törvénykönyv előttünk fekvő módosítása jórészt egymással összefüggésben nem álló, logikai összefüggést nem mutató módosítások halmaza. Bár itt elhangzott a salátatörvény kifejezés, valóban annyiban nem tekinthető salátatörvénynek, hogy büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról van szó. Tehát ilyen értelemben a logikai összefüggés csak azt teremti meg, hogy a büntető törvénykönyv számos pontját módosítja, illetve a büntetőeljárási törvény számos pontját módosítja, valamint még a büntetés-végrehajtási jogszabályt és a szabálysértési jogszabályt.

Éppen ezért, mivel ez a törvénymódosító javaslat nem összefüggő módosítást tartalmaz, nagyon nehéz róla egységes véleményt alkotni. Azt tudom mondani, hogy képviselőcsoportunk többségében elfogadhatónak tartja a törvényjavaslatban megfogalmazott módosításokat, de néhány esetben ebben a formában nem tudjuk elfogadni a javaslatot. Hogy ezt a végső szavazásnál hogyan fogjuk eldönteni, nyilván azon is múlik, hogy mennyiben tudja a kormány, illetőleg a kormánytöbbség figyelembe venni az ellenzéki módosító indítványokat.

Hallgatva Bárándy Gergelyt, az MSZP vezérszónokát, azt kell mondjam, hogy számos felvetésével egyetértek, tehát elképzelhetőnek tartom, hogy az MSZP által előre jelzett módosító indítványok nagy részét mi is támogatni tudjuk. Tehát ellentétben azzal, amit Bárándy Gergely mondott, hogy összességében számukra elfogadható a törvény, még egyszer úgy tudom megerősíteni, hogy amennyiben ezeket a módosításokat átvezetjük ezen a törvényjavaslaton, csak akkor tudunk igennel szavazni jó lelkiismerettel.

Nos, tisztelt Országgyűlés, a törvényjavaslat egyes elemein végigmenve, szeretnék néhány ponton kicsit részletesebben is szólni a törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontunkról.

A kiutasítás szabályainak módosítását elfogadhatónak tartjuk. Azonban az elkobzásra vonatkozó szabályokkal kapcsolatban komoly fenntartásaink vannak. A törvényjavaslat új rendelkezésként vezetné be a Btk.-ban azt, hogy el kell kobozni azt a dolgot, amelyre a bűncselekményt elkövették, vagy a bűncselekmény befejezését követően e dolog elszállítása céljából használtak. Ebben az az újdonság, hogy el kell kobozni azt a dolgot, amelyet a bűncselekmény befejezését követően e dolog elszállítása céljából használtak. Tehát lényegében a gépjárművet el kell kobozni.

Nos, számos esetben bizonyítható, és azt hiszem, nyugodtan belátható, hogy egy gépjármű elkobzása jóval aránytalanabb érdeksérelmet okoz egy elkövető számára, mint akár a főbüntetés. Az elkobzás a főbüntetés mellett alkalmazható, márpedig az nem lehetséges, hogy a főbüntetésnél aránytalanul kisebb legyen az érdeksérelem, mint az elkobzás. Ha Bárándy Gergely példájánál maradunk, ha valakik valamikor fát lopnak, azaz erdőben összeszedik az elhullott fát, de valójában ezt jogellenesen teszik, és ezek után elkobozzák a gépjárművüket, lehet, hogy az egyetlen vagyontárgyukat kobozzák el, amely jóval drágább, mint az ellopott fa. Igaz, hogy a Btk.-ban van arra lehetőség, hogy a bíró mellőzze az elkobzást, azonban célszerűbbnek látnánk, ha az elkobzás az elszállításra használt dolog esetén nem kötelező lenne, hanem a főszabály csak azt mondaná ki, hogy lehetőség az elkobzás. Ebben az esetben nem kivételes az, hogy a bíró mellőzi, hanem valójában kivételesen alkalmazható az elkobzás, amennyiben ez az elkövetett bűncselekmény súlyával arányban áll, és nem okoz olyan érdeksérelmet az elkövetőnél, amely, mondjuk, az életét lehetetlenné teszi.

A nagy nyilvánosság fogalmának pontosításával egyetértünk.

A bűncselekmény-értékhatárok emelésével egyet lehet érteni. Ez mindig vitatható, hogy milyen értékhatárnál kezdődjön a bűncselekmény, és hol van a szabálysértés és a bűncselekmény elkövetésének határa, de azt hiszem, hogy a 10 ezer forintról 20 ezer forintra emelés ebben a tekintetben jogos. Az elmúlt időben bekövetkezett értékváltozás ezt indokolja.

A nemzetközi jogi kötelezettségnek való megfelelés, a nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása tényállás kapcsán bekövetkező módosítással, illetve az értelmező rendelkezés módosításával is egyet tudunk érteni. Azzal viszont, hogy a javaslat módosítja a tiltott pornográf felvétellel visszaélés tényállását, az itt kifejtett bizottsági kisebbségi véleményben foglaltak miatt már nem tudunk egyetérteni, legalábbis ebben a formájában nem tudunk egyetérteni. Úgy látjuk, hogy a törvénynek ez a része is pontosításra szorul. Ilyen módosító indítványt be fogunk terjeszteni.

A nemzetközi gazdasági tilalom megszegésének módosítása, a visszaélés haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel címmel új tényállást iktatna be a törvényjavaslat, ezzel is egyet tudunk érteni. Egyetértünk azzal, hogy módosuljon a visszaélés radioaktív anyaggal, valamint a visszaélés nukleáris létesítmény üzemeltetésével tényállás; ez azzal módosul, hogy ezeknek már az előkészülete is büntetendő, ez jogos törvényhozói szándék.

Egyet tudunk érteni azzal, hogy a könyvvizsgálók felelősségét a gazdasági társaságok könyvvizsgálata tekintetében kihangsúlyozza a büntető törvénykönyv azzal, hogy a könyvvizsgálói kötelességszegést büntetni rendeli. Itt persze azért, azt hiszem, a szakmai szabályoknak a megfelelést nem a Btk.-ban, de a könyvvizsgálatra vonatkozó egyéb szabályokkal össze kell ezt vetni, hiszen van olyan eset, amikor szakmai vita vagy szakértői kérdés annak eldöntése, hogy a könyvvizsgáló helyesen járt-e el. Azért az nagyon kellemetlen lenne, ha a bíróságokat ilyen végeláthatatlan könyvvizsgálói, tehát könyvszakértői kérdések sorozata elé állítanánk, és a könyvszakértők egymással vitatkoznának, mire kiderülne, hogy valójában a könyvvizsgáló valóban elkövette-e a könyvvizsgálói kötelességszegést.

A csődbűntett újrafogalmazásával egyet lehet érteni, és egyet lehet érteni a gazdasági társaság vagy szövetkezet vezető tisztségviselőinek visszaélését újraszabályozó rendelkezésekkel is. Helyes az a módosítás is szerintünk, amely az alaptőke vagy a törzstőke csorbításának tényállására irányul. Ugyanígy a munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás tényállásnak a módosításával is egyet lehet érteni. Ez eléggé nagy vita volt, hiszen itt a feketemunka visszaszorítása előtérbe került. Azt örömmel vesszük, ha a kormány újragondolja ennek a tényállásnak a megfogalmazását, bár szerintünk már annak idején is indokolatlan volt egy ilyen tényállás bevezetése, azonban a korrigálás sohasem késő.

A csempészet tényállásának és az orgazdaság tényállásának módosítása is helyes irányt mutat. A szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos tényállásokkal összefüggő büntetőjogi rendelkezések módosítása is támogatható részünkről.

A büntetőeljárási törvény módosítása megint egy olyan pont, amelynek a javaslatban megfogalmazott szövegével nem tudunk egyetérteni, illetve nemcsak a szövegével, hanem az ott megfogalmazott szándékkal sem. De államtitkár úr jelezte, hogy a kormány ebben a tekintetben nyitott a módosításra, ha bizottsági vagy képviselői módosító javaslat érkezik, akkor ezt támogatja a kormány. Ezt örömmel vesszük, ennek ismeretében tudjuk ezt a részt elfogadni.

A büntetés-végrehajtási szabályok módosítását is támogatjuk. Végül a szabálysértési törvény pénzátutalással kapcsolatos jogszabályokra vonatkozó részének módosítását is támogatjuk.

Mint ahogyan hallhatták, az általam felsorolt témákból kiderül, hogy tényleg meglehetősen kevés összefüggést mutatnak ezeknek a rendelkezéseknek a módosításai. Éppen ezért felmerül az az alapkérdés, hogy mi szükség van a büntető törvénykönyv ilyen nagy terjedelmű módosítására azt megelőzően, hogy az új Btk. megszülessen.

(10.50)

Azt tudom mondani, hogy bizonyos esetekben ez indokolt. Ilyen például az értékhatárok módosítása vagy a nemzetközi jogi, illetve uniós kötelezettség. A törvényjavaslattal szemben általános ellenérvként tehát nem hozható fel az, hogy készül az új Btk., de néhány esetben - mint például az elkobzás szabályainak alkalmazása kapcsán - olyan általános részi koncepcionális szabályok módosítása történik, amelyek elfogadását jobb lett volna csak a büntetőjog általános részének az újraszabályozásával együtt elénk terjeszteni.

Összefoglalva, tisztelt Országgyűlés, összességében támogathatónak tartjuk a törvényjavaslatot, de ha az általam jelzett módosításokat nem tudja akceptálni az Országgyűlés többsége, akkor végül kénytelenek leszünk nemmel szavazni a törvényjavaslatra vagy tartózkodni a szavazáskor. Remélem azonban, hogy a kialakuló szakpolitikai konszenzus segíti ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 46 2007.02.13. 6:47  39-55

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvényjavaslat a Magyar Köztársaság két bűnügyi együttműködési tárgyú törvényét módosítja. Ez a módosítás egyrészt technikai jellegű, másrészt pedig jogharmonizációs célú módosítás.

Az 1996. évi XXXVIII. törvény immár tíz éve hatályban lévő szabályainak módosítására ez idáig igazából nem nagyon kellett sort keríteni, azonban a Magyar Köztársaság külkapcsolatai és a külföldi büntetőügyek Magyarországra történő áramlása, a külföldi elemeket tartalmazó ügyek, bűncselekmények számának növekedése miatt, a joggyakorlat egységesítése érdekében szükségessé vált a külföldi büntetőítélet érvényének elismerésére vonatkozó rendelkezéseknek a büntető törvénykönyvből és a büntetőeljárási törvényből való kiemelése és hatályon kívül helyezése, és azoknak ebben a törvényben történő újraszabályozása, egységes szabályozása.

Azokat az anyagi jogi, eljárásjogi és végrehajtási szabályokat, amelyeket jelenleg elszórtan a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási törvény a külföldi ítélet elismeréséről tartalmaz, most a törvényjavaslatban az előterjesztő egy helyen, az 1996. évi jogsegélytörvényben kívánja elhelyezni. Ezzel összefüggésben az előterjesztő újraszabályozza a törvénynek a külföldi szankciók végrehajtására, átvételére vonatkozó fejezetét.

A törvény második része a 2003. évi CXXX. törvényhez kapcsolódik, amely az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről rendelkezik. Az előterjesztő ennek kiegészítésére tesz javaslatot azon indoknál fogva, hogy a vagyoni jellegű joghátrányok, a pénzbüntetések kölcsönös elismerésének elvéről szóló európai uniós kerethatározat 2007. március végéig szükségessé teszi ezeknek a szabályoknak az átültetését. A törvényjavaslat ennek a kerethatározatnak a végrehajtása érdekében jogharmonizációs okokból javasolja a vonatkozó törvény kiegészítését.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezekkel a szándékokkal képviselőcsoportunk egyetért, és a törvényjavaslat elfogadását támogatja. Azonban itt kell hogy megemlítsek egy olyan esetet, amelyről már az alkotmányügyi és igazságügyi bizottság ülésén is beszámoltam, és valóban azt kértem az előterjesztőtől, hogy adjon erről tájékoztatást a bizottságnak, ugyanis egy bűnügyi jogsegélyről szóló törvényt, mint minden más törvényt, az minősít, hogyan lehet végrehajtani, hogyan hatályosul a valóságban.

Jelen törvényjavaslatban helyet kapott a külföldi ítéletek érvényének elismerése, a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvétele, valamint a magyar bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átadása. Ez utóbbi esetben csak remélhetjük, hogy a külföldi hatóságok is ugyanúgy érvényt szereznek a Magyarországon kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtásának, mint ahogy a magyar hatóságok is tiszteletben tartják és végrehajtják a külföldi bíróságok ítéleteit.

Miről is van szó? Arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Magyar Köztársaság ebben a jogszabályban felajánlja azt a lehetőséget, hogy amennyiben Magyarországon elítélnek egy külföldi állampolgárt, akkor ennek a büntetésnek a végrehajtását az illető a saját országában töltheti le, és ugyanígy egyébként viszonosan ezt a Magyar Köztársaság elvárja. De engedjék meg, hogy ideidézzek egy történetet, amelyet egy újság a következőképpen írt le: "Hét év - ennyi ideje harcolnak az igazság győzelméért Zoltai Bencéék. Gyermekeiket, Marcit, aki 4 éves volt és Petrát, aki 2 éves volt, a járdán gázolta halálra Ciaran Tobin ír állampolgár. Az ír férfit a magyar hatóságok börtönre ítélték, de hazája nem adja ki. Ciaran Tobin ugyanis még a nyomozás ideje alatt elhagyta az országot. Távollétében három év börtönre ítélték, és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellene. Tavaly januárban őrizetbe vették írországi otthonában, de elengedték. Azután nemrég úgy döntött az ír bíróság, hogy nem adja ki hazánknak Ciaran Tobint."

Nos, ez a szomorú történet azt bizonyítja, hogy bizony minden törvény annyit ér, amennyit végre lehet hajtani belőle. Én arra kérem itt az Országgyűlés plenáris ülésén is az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkárát, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium vizsgálja meg ezt az esetet abból a szempontból, hogy van-e nekünk, törvényhozóknak valamilyen feladatunk, valamilyen lehetőségünk arra, ha nem is a konkrét esetben, de a jövőben ilyen még egyszer ne fordulhasson elő, hogy Magyarországon két kisgyermeket halálra gázolnak, majd utána egy európai uniós tagállam polgára el tud menekülni a felelősségre vonás alól, és a saját országa nem adja ki Magyarországnak.

Azt se bánnánk egyébként, ha nem a kiadást alkalmaznák, azt se bánnánk, ha a hazájában büntetnék meg, de éppen azért, mert egy közösségnek, az Európai Uniónak vagyunk a tagjai, ebben a közösségben azonos jogelvek érvényesülnek, és azonos sérelmet jelent az, ha két kisgyermeket halálra gázolnak. Ezt az ír hatóságokkal is, gondolom, a Magyar Köztársaság kormánya megteszi, hogy közli ezeket a szempontokat.

Szeretném hinni azt, hogy már ebben a konkrét esetben is el lehet járni, és bízom is ebben, de nekünk, törvényhozóknak az a kötelességünk, hogy a jövőre nézve alkossunk olyan szabályokat, amelyek lehetővé teszik azt, sőt elkerülhetővé teszik azt, hogy ilyen érdeksérelem egy család életében megtörténjen. Nyilván a büntetés nem tudja visszaadni a gyermekeiket, de az, hogy az elkövető valóban megbűnhődjön, az az Európai Unió közösségén belül, ezeknek az országoknak az értékközösségében természetes igény, és ezt a természetes igényünket közölni is kell az ír hatóságokkal.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 54 2007.04.16. 2:46  53-59

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Köszönöm a szót. Köszönöm az érdeklődésüket, látom, felkeltette a figyelmüket, hogy vajon mi a különbség Gál J. Zoltán és egy topmenedzser között.

Tisztelt Államtitkár Úr! Január 1-jével az állami alkalmazottak bére hivatalosan 6 százalékot emelkedett, a béreket terhelő levonások miatt azonban valójában kevesebb fizetést kaptak kézhez a tavalyinál.

(14.50)

2007-re a konvergenciaprogram mintegy 20 ezer fős létszámcsökkentést helyez kilátásba a közigazgatásban, a tavalyi 12 ezres leépítés után. A közszférán kívül foglalkoztatottak fizetését is figyelembe véve a tavalyi év azonos időszakához képest a reálbérek közel 7 százalékkal csökkentek.

Önök 2002 óta olcsóbb és takarékosabb államot hirdetnek. Ezt az ígéretüket eddig sem teljesítették, az azonban példátlan, hogy miközben csökkennek a reálbérek, és napról napra szűnnek meg a munkahelyek, a miniszterelnök saját maga és államtitkárai fizetését átlagban 20-25 százalékkal megemelte. Gyurcsány Ferenc 15 államtitkár esetében élt - egyedi elbírálás alapján - a rendkívüli fizetésemeléssel, ami átlagosan 200 ezer forint növekedést jelentett az érintetteknek. A szaktárcákat vezető miniszterek 48 szakállamtitkárnak ítéltek meg egyedi béremelést, úgymond "rendkívüli teljesítményük" honorálásáért.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön szerint az államtitkári állás ma nem fizet jól hazánkban, a kormány pedig az üzleti életből akar topmenedzsereket átcsábítani az állami szférába, ezért emelte meg az államtitkárok fizetését, havi közel 1 millió 200 ezer forintra. Ön szerint ez a bér még mindig kevés (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Kevés is!), hiszen egy topmenedzser ennek a dupláját is megkeresi egy magyarországi multicégnél.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Itt van például Ficsor Ádám, az FVM 27 éves szakállamtitkára, akit a kőkemény üzleti szférából, az MSZP nemzeti fejlesztési tagozatának elnökségéből, illetve a BalEgyenes Munkacsoport szervezői közül sikerült elcsábítania Gyurcsány Ferencnek. (Dr. Géczi József Alajos közbeszól.)

Tisztelt Államtitkár Úr! Komolyan gondolták, hogy miközben országosan csökkennek a reálbérek, a közszférában 20 ezres létszámleépítést hajtanak végre, a szakszervezetek pedig legalább inflációkövető béremelést kérnek, akkor az államtitkárok fizetését az egynegyedével megemelik? Ez lenne az olcsóbb állam? Vagy így néz ki, amikor az új arisztokrácia magán kezdi a spórolást?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Bravó!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 58 2007.04.16. 1:11  53-59

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! A Gál J. Zoltánnal kapcsolatos válasza világos beszéd volt: tehát az emberek fizetik meg az MSZP választási győzelmét. (Taps a Fidesz padsoraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Így van!) Erről beszélünk egyébként hónapok óta, valóban. Hogy önök hazugsággal megnyerték a választást, az az embereknek egyre több pénzébe kerül, és ebben az államtitkári béremelésben is ez mutatható ki.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön azt mondta, hogy nincs szó fizetésemelésről. Értem én, de mégis többet keresnek az államtitkárok. Akkor ezt hogy hívják, hogyha nem fizetésemelésnek? (Szetey Gábor: Eltérítés!)

Ami pedig az Orbán-kormány kritikáját illeti, a fél évtizeddel ezelőtti államtitkári bérek mértéke körülbelül 40 százaléka volt a jelenlegi béreknek - megnézheti ezeket a bérkimutatásokat. Önök az elmúlt öt év alatt 150 százalékkal emelték ezeket a béreket, és különösen ebben az évben ez indokolatlan volt.

Én arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, akik úgy gondolják, hogy a megszorítások kellős közepén, amikor reálbércsökkenés van az országban, nem indokolt az államtitkárok bérének 25 százalékos emelése, azok nyomják meg a nem gombot.

Én nem fogadom el a választ, köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Úgy van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 185 2007.05.07. 1:50  184-187

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Az ügyészség szóvivőjének tájékoztatása szerint április közepéig 37 rendőrt gyanúsítottak meg a tavaly őszi tüntetések során, illetve azt követően elkövetett hivatali és személy elleni erőszakos bűncselekmények miatt. A gyanúsítottak cselekménye bűnhalmazat esetén akár négy és fél évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető.

A szeptemberi és októberi rendőri túlkapások miatt egyébként több mint 170 feljelentés érkezett, ítélet azonban a mai napig egyetlen ügyben sem született, sőt az összesen hat rendőr vádlott ügyében eddig még tárgyalásra sem került sor. A bűncselekmények vagy szabálysértések elkövetésével gyanúsított tüntetőket az ügyészség döntése alapján már több hónappal ezelőtt bíróság elé állították, és többük ügyében másodfokú jogerős ítélet is született.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Mi az oka a tavaly szeptemberi és októberi eseményekkel összefüggésben meggyanúsított rendőrök elleni büntetőeljárások elhúzódásának? Együttműködnek-e önökkel a tömegoszlatást végző rendőrök elöljárói az elkövetők azonosításában? Ha igen, miért csak hat rendőr ellen emeltek eddig vádat? Ha nem, lesznek-e büntetőjogi következményei az eljárások akadályozásának? Nem sérül-e ön szerint a bíróság előtti egyenlőség elve, amikor a jogsértésekkel vádolt tüntetőket gyorsított eljárásban, már-már statáriális körülmények között bíróság elé állítják, miközben az ugyancsak bűncselekmények elkövetésével gyanúsított rendőrök ellen fél évig még csak vádat sem emeltek?

Várom megtisztelő válaszát, legfőbb ügyész úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 26 2007.06.05. 10:39  17-47

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőcsoportunk nem támogatja a törvényjavaslat elfogadását. Ha ezt a törvényt az Országgyűlés elfogadja, ebben az évben július 1-je, a köztisztviselők napja a köztisztviselők fekete napja lesz. Ez a törvény a betetőzése annak a folyamatnak, amely egy évvel ezelőtt elindult; éppen egy éve van a szocialista-szabad demokrata koalíció célkeresztjében a közszféra, egy éve ostorozza, sértegeti, alázza meg naponta a kormány az állami alkalmazottakat, a közigazgatásban dolgozókat. Gyurcsány Ferenc és Kóka János, a két koalíciós párt elnöke egymással versengve teszik ezt a folyamatot, egymással versengve szokták a napi sértegetéseiket elmondani. Természetesen az egyébként még úgy-ahogy a kormányhoz kötelezően lojális köztisztviselői kar naponta lenyeli ezeket a sértegetéseket. Nos, eddig csak mondták, hogy a kormány számára tehertétel a köztisztviselők és a közalkalmazottak nagy száma, most már törvényesen fogják szétverni a magyar közigazgatási kart.

A törvény célja a törvényjavaslat hét mondatból álló általános indoklása szerint az, hogy rugalmasabbá váljanak a közszolgálatban dolgozók alkalmazási szabályai. Kérem, képviselőtársaim, ízlelgessék ezt a szót: rugalmasabbá válnak az alkalmazási szabályok, azaz magyarul: kiszolgáltatottabbá válnak a közigazgatásban dolgozók. Ezzel a törvényjavaslattal, ahogyan Kovács Zoltán képviselőtársam arra már utalt, teljesen szétveri a kormány a köztisztviselői életpályamodellt. Élethivatás és lojalitás helyett versenyszemlélet és célprémium áll a törvényjavaslat középpontjában. Azok a köztisztviselők, azok a közszolgáltatásban dolgozók, akik eddig elfogadták, hogy belépve ebbe az állami alkalmazásba egy viszonylag alacsony bérrel kezdik a munkájukat, és utána évek alatt a munkájuk elismeréseképpen egy kiszámítható előremeneteli, előléptetési rendszerben dolgozhatnak, most azok a közalkalmazottak és köztisztviselők ebben a pillanatban teljesen kiszolgáltatottá válnak, mostantól kezdve a munkáltatójuk dönti el, hogy hol ér véget a karrierjük. Ráadásul ezek a szempontok - szemben azzal, amit a kormány hangoztat - egyáltalán nem objektívek, hanem meglehetősen szubjektív szempontok alapján fogják elbocsátani a közszolgáltatásban dolgozókat. Pedig a közigazgatás egyik alapvető tétele, hogy a közigazgatási hatósági munkában csak korlátozottan érvényesíthető a versenyszemlélet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az állampolgárok számára veszélyekkel jár, ha az állami hatóságok a jövőben célprémiumért bírságolnak, célprémiumért engedélyeznek, célprémiumért végzik az ügyfélszolgálati tevékenységüket, és még sorolhatnám a lehetetlen helyzeteket. Mindez veszélyekkel jár a közszolgáltatást igénybe vevők számára.

Egy kicsit részletesebben a törvényjavaslatról azt kell hogy mondjam, hogy összegezve a köztisztviselők szempontjából a törvényjavaslat: hátrányok előnyök nélkül. Hátrányos következményekkel járó módosítások tömkelegét tartalmazza a törvényjavaslat, ezzel szemben viszont semmi olyan intézkedést nem tartalmaz, amely minőségjavuláshoz vezethet a közigazgatás személyi állománya tekintetében.

Mindezek mellett több álságos politikai motivációjú módosítás is fellelhető a javaslat rendelkezései között. Ilyen az, hogy a vezető köztisztviselőket az ötödik éve kormányon lévő szocialista-szabad demokrata koalíció most még további hat évre bebetonozza, hat évre fogják kinevezni a vezető köztisztviselőket úgy, hogy egyébként ezeknek a köztisztviselőknek a kiválasztásába az elmúlt öt évben már jócskán beleszólt a politika. Éppen egy évvel ezelőtt, amikor a közigazgatási államtitkárokat megszüntették, gyakorlatilag lefejezték a minisztériumok közigazgatási szervezetét, a politika és a közigazgatás teljesen összetolódott. Ennek a folyamatnak a betetőzése az, hogy hat évre fogják innentől kezdve nemcsak a minisztériumi, hanem az önkormányzati szférában is a vezető állású köztisztviselőket kinevezni.

A javaslat egyik módosítása, hogy a közigazgatási alapvizsga vagy közigazgatási szakvizsga helyett - ez egyébként nem derül ki a törvényjavaslatból, bár államtitkár úr most azt mondta - vezetik be a közigazgatási versenyvizsgát, amely közigazgatási versenyvizsga részletszabályait nem tartalmazza a törvény, azt majd egy alacsonyabb szintű rendelet fogja megállapítani. Ez egyébként alapvető hiányossága a törvénynek, hogy nem törvényi szinten szabályozza ennek a vizsgának a feltételeit.

A tervezet értelmében a vizsga költségeit a vizsgázó viseli. Ez is egy alapvető változás. A közigazgatási szakvizsgához és az alapvizsgához eddig a munkáltató biztosította a költségeket, hiszen a munkáltató érdeke volt, hogy megfelelő kvalifikációt szerezzenek a munkavállalói, és sem az alapvizsga, sem a szakvizsga nem került pénzébe a köztisztviselőnek. Innentől kezdve ennek a bizonyos versenyvizsgának a költségei is a pályázót vagy vizsgázót fogják terhelni. Ez természetesen rájuk nézve egy újabb megszorítás.

A próbaidőre vonatkozó rendelkezéseket a kormány a munkavállalókra nézve hátrányosan változtatja meg. Ebben nem is az a probléma, hogy általánossá teszi a próbaidőt, hanem miközben a javaslatnak az a fő célkitűzése, hogy a köztisztviselői jogviszonyt közelítse a munkajogviszony szabályaihoz, eközben a munka törvénykönyvében a próbaidő továbbra is csak lehetőségként jelenik meg, nem kötelezettségként, és főszabályként 30 nap ez a próbaidő és maximálisan három hónap. Ez a közszférában három hónaptól hat hónapig terjed majd, és ahogyan mondtam, kötelezővé teszik ezt a próbaidőt.

A felmentési időre vonatkozó szabályok is hátrányosan változnak, mondanom sem kell; az eddigi egységesen hat hónapos felmentési időt most kettő és nyolc hónap közötti időben fogják megállapítani. De azért azt hozzáteszem, hogy az eddigi hat hónap vagy annál hosszabb felmentési időhöz már 25 vagy 30 év szolgálati viszonynak kell lennie, tehát lényegében az összes köztisztviselőre vagy legalábbis a köztisztviselők döntő részére nézve hátrányosan változik meg a felmentési idő.

A tartalékállományba helyezés szabályai - hát, fogalmazzunk úgy, hogy egy érdekes kísérlet ez a tartalékállomány. Ez valójában egy álláskereső rendszer akarna lenni, de ez a gyakorlatban nemigen működik. Tehát pillanatnyilag is van ilyen tartalékállomány, most ennek a szabályait kötelezően írja elő a törvény. Szerintünk ahogyan eddig nem vált be a gyakorlatban, várhatóan sajnos ezután sem fog beválni; ez valójában csak arra jó, hogy aki nem fogadja el ezt a tartalékállományba helyezést, annak a törvény szerint a végkielégítésének csak a fele jár, így akarják megspórolni a végkielégítés felét a kormányoldalról.

A köztisztviselői jogviszony felmentéssel megszűnésének szabályai egyébként teljesen zavarosak, ha fogalmazhatnék így. Az a lényege a dolognak nagyjából, hogy mielőtt felmenthetik a köztisztviselőt, az előtt futnak még egy kört, megpróbálják elhelyezni a köztisztviselőt, illetve ha a köztisztviselő erre nem tart igényt, akkor egyszerűbb felmenteni, de egyelőre ez a kör egy felesleges körnek tűnik, nem látjuk annak értelmét, hogy egy ilyen szabályt, amelyben egy meglehetősen álságos állásfelajánlás fog történni, kötelezően előírjon a törvény.

Ahogyan említettem, a javaslat tartalmazza ezt a bizonyos célfeladat és céljuttatás rendszerének a bevezetését. Ez, ahogyan mondtam, a közigazgatásban meglehetősen szűk körben alkalmazható; ahol egyébként alkalmazható - például adóhivataloknál -, ott már eddig is alkalmazták. Nem világos, hogy hol fogják tudni még, az ilyen adóbehajtáson vagy illetékbehajtáson kívüli területeken hol lehet egyáltalán egzakt, objektív feltételeket állítani egy ilyen célfeladathoz és természetesen a céljuttatáshoz.

A kormány ugyan látszólag megszünteti a főtisztviselői kart, de valójában az úgynevezett összkormányzati projektben részt vevő köztisztviselők miniszterelnöki kiválasztásával újra megteremti a sokkal magasabban díjazott és magasabban jutalmazott kiemelt főtisztviselőket.

(10.30)

Ezzel megteremti annak a lehetőségét, hogy teljesen szubjektív módon, a miniszterelnök és a vezető döntésétől függ majd az, hogy ki tartozik ebbe az összkormányzati projektbe, ki az, aki magasabb bért fog tudni kapni a munkájáért, szemben azzal, hogy a főtisztviselői karban legalább szabályozott, átlátható viszonyok között lehetett valaki főtisztviselő, és onnan is csak szabályozott, átlátható viszonyok között kerülhetett ki.

Nos, összefoglalva, tisztelt Országgyűlés, képviselőcsoportunk sem összességében, sem részleteiben nem tudja elfogadni ezeket a szabályokat. Számos módosító indítványt fogunk benyújtani. Kérem, hogy a közigazgatási kar megmentése érdekében ezeket a módosító javaslatokat támogassák.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 32 2007.06.05. 0:23  17-47

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt szeretném kérni, hogy a módosító indítványok benyújtására ne az általános vita lezárásáig, hanem ma 16 óráig legyen lehetőség - még számos módosító indítvány elkészítése folyamatban van, és ezért kérjük ennek az időnek a megállapítását.

(10.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 100 2007.06.05. 10:19  18,71-165

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan az MSZP vezérszónoka, Gúr Nándor is mondta, ezek a törvényjavaslatok összefüggő törvényjavaslatok, de azért érdemes külön-külön megvizsgálni, hogy például a köztisztviselői törvény vagy a közalkalmazotti törvény módosításai közül melyik az, amelyik itt, ennél a törvényjavaslatnál nem szerepel, de a másik törvényjavaslatnál szerepel.

A két javaslatot a kormány azzal indokolja, hogy mind a köztisztviselői jogállás tekintetében, mind a közalkalmazotti jogviszony tekintetében számukra a minőségi munkavégzés, tehát a színvonal emelése a cél. A köztisztviselői jogállással kapcsolatban még azt lehet mondani, hogy ott vannak olyan változások, amelyek valóban ezt a minőségi munkavégzést javíthatnák, itt azonban a közalkalmazotti jogviszony tekintetében ilyen nincsen, vagy alig fedezhető fel olyan eleme a javaslatnak, amelyben minőségi munkavégzésről van szó, hanem - ahogyan a törvényjavaslat általános indoklása is megfogalmazza - itt valójában a foglalkoztatás költségeinek csökkentése az elsődleges cél, ahogyan fogalmaz az általános indoklás, különösen a munkavállalói jogviszony megszüntetésének a költségeit kívánják csökkenteni.

Azaz megint oda jutottunk vissza, hogy ennek a törvényjavaslatnak nincs más célja, vagy legalábbis az elsődleges célja a közalkalmazotti elbocsátásoknak egy jogi eszközzel való segítése. Sajnos, ez megegyezik a köztisztviselői törvény szemléletével - hiszen a köztisztviselői törvénynek is elsődlegesen az volt a szempontja, hogy hogyan lehet a köztisztviselőktől megszabadulni -; ennek a törvénynek is az az elsődleges indoka, hogy hogyan lehet csökkenteni ezeket a költségeket, hogyan lehet a közalkalmazottak jogviszonyát, ahogyan fogalmazott az előző törvény, rugalmasabbá tenni.

A rugalmasság ebben az esetben a kiszolgáltatottságot fogja eredményezni. Gúr Nándor bármennyire is vitatkozott ezzel az állásponttal, én azt gondolom, hogy például az a megfogalmazás, amely egészen elképesztő a törvényjavaslat indoklásában, mely szerint a javaslat a kiérdemelt biztonság elvén alapul, kedves képviselőtársaim, egy jogviszonyban - egy munkajogviszonyban vagy bármilyen munkavégzésre irányuló jogviszonyban - a kiérdemelt biztonság azt jelenti, hogy lényegében az nem jogilag szabályozott biztonság, azt ki kell érdemelni.

(13.20)

Márpedig éppen ez a probléma, hogy egyáltalán a közszférában dolgozók számára pont az jelenti a vonzó lehetőséget, hogy az ő jogviszonyuk egy kiszámítható módon szabályozott jogviszony. Bár elfogadják azt, mondjuk, egy pedagógus elfogadja azt, hogy a kezdő bére bizony elég csekély lesz, de hosszú távon kiszámítható jogviszonyba lép be, és ebben a jogviszonyban akár még az életpályáját is el tudja képzelni. Ez a közalkalmazottakra már eddig is csak kevésbé volt igaz, elsősorban a köztisztviselőkre igaz, hogy egy életpályamodellben gondolkodhatnak, a közalkalmazottak valóban kicsit más kategóriába tartoznak.

Az úgynevezett kiérdemelt biztonság elve végigköveti a törvényjavaslatot, ki kell érdemelni azt, hogy bizonyos jogokat szerezzen a munkavállaló. Az egyik ilyen, ebből a tételből kiinduló változás az, hogy bevezeti a felsőfokú végzettséget igénylő munkakörök esetén a törvény, és kötelezővé teszi a gyakornoki időt, amelynek időtartama 2-3 év. A gyakornoki idő megítélésünk szerint rendkívül hosszú és indokolatlan idő, ugyanis a közszféra vonzóképessége tovább fog gyöngülni a versenyszférával szemben. Ha belegondolnak abba, hogy ha egy fiatal pályakezdő a versenyszférában helyezkedik el, három év alatt azért már valamire tud jutni, ahogy mondják, egyről a kettőre tud jutni, míg mondjuk, a közszférában az első három évben szabályosan helyben jár a munkavállaló, nincs érdemi előrelépés számára - ez nem fogja vonzóvá tenni a közszférát.

Persze, ha ez a cél, a kormánynak az a célja, hogy a közszféra ne legyen vonzó, amely céllal mi nem értünk egyet, akkor persze ez egy logikus döntés. De egyáltalán nem értünk egyet azzal, hogy a közszolgálatra ki legyen téve egy tábla, hogy vándor, ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. Mert körülbelül így néz ki manapság egy pedagógusnak a munkába lépése, ha ezt a törvényt elfogadják.

A gyakornoki rendszer esetén egyébként nem érvényesül a munkáltató állásfelajánlási kötelezettsége, tehát tulajdonképpen a gyakornok a második vagy a harmadik év végén teljesen ki van szolgáltatva, kicsit azt mondhatnám, hogy próbaidőn van. A próbaidő arról szól, hogy belekóstolhat a közszolgálatba, a végén aztán el is mehet onnan, mert körülbelül ennyi a lehetősége. Amennyiben mégis ott maradna, akkor jönnek majd a további akadályok, amiket a törvényjavaslat szépen továbbgördít a közalkalmazotti előmenetel elébe.

A javaslat egyik magyarázata az, hogy közeledjen a munkajogi szabályokhoz a közalkalmazotti szabály. Igen ám, de például a három hónap próbaidő megállapítása, illetve a legfeljebb négy hónapig terjedő próbaidő a munkajogi szabályoknál szigorúbb. Az előbb már említettem a köztisztviselői szabályoknál, hogy ott 30 napos próbaidő lehet, és csak lehetőségként írja elő a törvény. Nem igaz, hogy mind a köztisztviselőknél, mind a közalkalmazottaknál mindkét törvényjavaslat közelít a munkaviszonyhoz, hanem annál még nehezebbé teszi a közalkalmazott vagy a köztisztviselő pályakezdését.

Ha azt a szabályt, és ezt Gúr Nándor felmagasztalta a kormánypárti oldal véleményeként, hogy a közalkalmazotti jogviszony csak pályázat útján létesíthető, általánosságban kiterjesztjük a teljes közalkalmazotti szférára - ha jól emlékszem, államtitkár úr azt mondta, hogy 500 ezer közalkalmazott van -, az teljesen abnormális, semmi értelme nincs bizonyos munkakörökben pályázati kötöttséget előírni. Azt gondolom, ezt lehet szűkíteni, egy bizonyos szűk körben elő lehet írni a pályázati kötelezettséget, de általánossá tenni óriási hiba lenne. A törvényjavaslat céljával sem egyezik egyébként. (Babák Mihály: Dilettantizmus.)

Ahogy mondtam, ha már valaki ott maradt a közszolgálatban, jönnek az újabb buktatók, ilyen például a végkielégítés. Ha egyszer eljut oda, a végkielégítés fele fog csak járni, amennyiben a közalkalmazott a számára megfelelő állást nem fogadja el. Persze azt, hogy mi a nem megfelelő felajánlott állás, a törvény eléggé nagyvonalúan kezeli. Summa summarum, az lesz a vége, hogy valójában a végkielégítések a felére fognak csökkenni. Hiszen amennyiben a közalkalmazott elfogadja a számára felajánlott állást, akkor nincs végkielégítés, mert tovább tart a munkaviszonya; amennyiben nem fogadja el, na, akkor lép be a fele végkielégítés. Tehát tulajdonképpen ez a törvény most megfelezi, 50 százalékkal csökkenti a végkielégítések összegét.

A törvényjavaslat összességében tehát rontja a közalkalmazotti pálya vonzóerejét, rontja a közszolgálati jogviszony tartalmát, minden szempontból hátrányokat okoz a közalkalmazottaknak. Ahogyan a köztisztviselőknél is megfogalmaztuk, nem látjuk az előnyét ennek a módosításnak, nem látjuk azt az oldalát, ahogyan mondtam, a közalkalmazotti szférában egyáltalán nincs betéve, vagy nagyon kis mértékben lehet felfedezni valamifajta minőségi munkavégzésre utaló szabályokat. Összességében tehát csak a hátrányokat fogják elszenvedni a közalkalmazottak, és semmiféle előnyét nem fogják látni. Nem is beszélve arról, hogy könnyebbé válik a közalkalmazottak elbocsátásának lehetősége, ebből az fog következni, hogy a közalkalmazottak, nem tudom megbecsülni, de ezreinek, tízezreinek elbocsátási hulláma várható. Ez a törvény megágyaz az elbocsátásoknak, semmi más célt nem szolgál, erre való ez a törvény, legalábbis a kormány filozófiájában.

A köztisztviselői törvény esetén is, és a közalkalmazotti törvény módosítása esetén is csak azt tudjuk mondani, hogy amit a kormány tesz, az a magyar közigazgatás, a magyar közszolgálat színvonalának süllyesztése, a magyar közigazgatás értékeinek lerombolása. Ilyen körülmények között az a sok tízezer, százezer ember, aki az állam alkalmazásában dolgozik, el fogja veszíteni azt a minimális lojalitását, amelyet egyébként az állam szolgálatában álló embereknek a mindenkori kormánnyal szemben, illetőleg a mindenkori állami működéssel szemben tanúsítaniuk kell. Ebből következik, hogy a törvényjavaslatot a köztisztviselői törvénnyel egyetemben elutasítja a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, nem tudjuk ezeket megszavazni. Megpróbálunk még módosító indítványokkal javítani a helyzeten, de sajnos a törvénnyel szemben elvi kifogásaink vannak, ezért nem tudjuk támogatni. (Babák Mihály: Anarchiához vezet.)

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 106 2007.06.05. 1:21  18,71-165

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. A többi felszólalótól elnézést kérek, hogy röviden reagálok Gúr Nándor mondanivalójára, de azt akarom mondani önnek, képviselőtársam, hogy alapvető tévedésnek tartom, hogy kiszolgáltatott, bizonytalanságban tartott jogviszonyú közalkalmazottak a jövőben magasabb színvonalú szolgáltatást fognak nyújtani.

Ha önök magasabb színvonalú szolgáltatást várnak el a közszférában, bizony ezt a munkajogi védettség erősítésével kellene megoldani, és nem éppen a munkajogi védettségek csökkentésével. Tehát lehet, hogy önöknek ez a céljuk - bár kétlem, mert valóban a törvényjavaslat általános indoklása szerint pusztán költséghatékonyság a magyarázata ennek a törvényjavaslatnak -, de ettől a törvénymódosítástól nem fog emelkedni a közszolgáltatás színvonala. Sajnos inkább az várható, hogy nagyon sok frusztrált, elkeseredett ember fog dolgozni a közszolgáltatásban, akik ráadásul állandó létbizonytalanságban lesznek. Nem véletlen, hogy a magyar közszolgáltatás színvonalának veszélyeit vizionáltam, mert bizony ilyen hangulatban csak rossz munkát lehet végezni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 204 2007.06.11. 5:15  203-213

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Június 5-én az Alkotmánybíróság nagy jelentőségű döntést hozott. Mind tartalmi, mind eljárási szempontból figyelemre méltó a döntés. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az Országos Választási Bizottságnak a vizitdíjra, a kórházi napidíjra, valamint a képzési hozzájárulásra vonatkozó népszavazási kezdeményezések aláírásgyűjtő ívének hitelesítését megtagadó határozatát. A testület szerint mind a három kérdés népszavazásra bocsátható.

Az Alkotmánybíróság határozatai az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasították, és előírták, hogy az alkotmánynak és a törvényeknek megfelelő kérdéseket tartalmazó aláírásgyűjtő íveket az Országos Választási Bizottság hitelesítse. Az Alkotmánybíróság felhívta a figyelmet arra, hogy határozatai mindenkire kötelezők, az Országos Választási Bizottságot nemcsak a határozatok rendelkező része, hanem azok indoklásai is kötik. Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság elnöke a döntést követően kifejtette, jelentős eleme a döntésnek, hogy az indoklásba belevette az Alkotmánybíróság, hogy a testület döntése mindenkire kötelező, akármilyen hatáskörben hoz döntést, vagyis az Alkotmánybíróság előírta, hogy az OVB hitelesítse az aláírásgyűjtő íveket.

Paczolai Péter, az Alkotmánybíróság helyettes elnöke hangsúlyozta, az Ab ezen döntése mindenkire nézve kötelező, az új eljárásra utasító határozat nemcsak a megismételt eljárást rendeli el, hanem az OVB-nek az Alkotmánybíróság indoklásának keretei között kell döntést hoznia. Ezt a testület külön hangsúlyozta döntésének indoklásában. Az Országos Választási Bizottságnak tehát hitelesítenie kell az aláírásgyűjtő ívek mintapéldányát, új érvvel nem utasíthatják el azt.

Ezek után Halmai Gábor, az Országos Választási Bizottság elnökhelyettese a következőt nyilatkozta: az Országos Választási Bizottságot nem kötelezheti egy bizonyos döntés meghozatalára az Alkotmánybíróság sem. Az Ab hiába mond ilyeneket, nem kötelezheti a kérdőívek hitelesítésére a bizottságot. Halmai Gábor szerint az alkotmánybírósági döntésnek ez a kitétele egy alkotmányos intézmény önállóságának, függetlenségének, szuverenitásának a kétségbe vonását jelenti.

Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság elnöke tegnap este a Magyar Televízióban a következőt nyilatkozta: az Alkotmánybíróság előírta, hogy hitelesíteni kell a rendelkező részben és az indoklásban kifejtettek szerint a népszavazást. Az Alkotmánybíróság is ugyanazon eljárási szabályok alapján hozza meg a döntését, mint az OVB, annyi a különbség, hogy az Alkotmánybíróság döntése kötelező az OVB-re, az OVB döntése nem kötelező az Alkotmánybíróságra - jelentette ki Bihari Mihály. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény értelmében az Ab döntése mindenkire kötelező, hangsúlyozta most már sokadszorra Bihari Mihály, és azt is közölte, hogy az OVB-t köti az indoklásban kifejtett érvelés, és a kérdést hitelesítenie kell.

Tisztelt Ház! Az Országos Választási Bizottság mai ülésén nem hitelesítette a népszavazási kérdéseket, majd június 25-én fog dönteni az ügyben, de az előzetes vitában többen úgy érveltek, hogy az előrevetíti az ismételt elutasítását a népszavazási kérdőív hitelesítésének.

Tisztelt Ház! A jelenlegi eljárási gyakorlatban rendszeressé vált tehát a népszavazási kérdések elbírálása során, hogy az OVB a törvényi szabályok által biztosított eljárási jogosítványait nem rendeltetésszerűen gyakorolja, a népszavazási kezdeményezés hitelesítésére irányuló eljárást nem a jogintézmény eredeti céljának megfelelően folytatja le, és ezzel joggal való visszaélést valósított meg. A javaslatunk célja az, hogy az OVB számára a népszavazási kérdés teljes körű, valamennyi jogszabályi feltételre kiterjedő vizsgálatát kötelezővé tegye, és előírja, hogy a hitelesítés elutasítása esetén ennek valamennyi indokát meg kell jelölnie a határozatban.

A javaslat másik, szintén a népszavazáshoz való jog gyakorlásának lehető legteljesebb mértékű garantálását elősegítő és az eljárást gyorsítani szolgáló eleme, hogy az OVB megismételt eljárása eredményeképpen meghozott határozatát az Alkotmánybíróság jogorvoslati kérelem alapján maga is megváltoztathassa, így nincs szükség az OVB újabb eljárására, és a hitelesítési eljárás belátható időn belül lezárható.

Kérem, tisztelt Országgyűlés, hogy szíveskedjenek tárgysorozatba venni ezt a nagyon fontos javaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 212 2007.06.11. 2:14  203-213

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Eörsi Mátyás frakcióvezető úr abban téved, hogy nem a Fidesz mondta azt, hogy az Országos Választási Bizottságnak végre kell hajtania az Alkotmánybíróság döntését, hanem az Alkotmánybíróság mondta ki ezt, és az Alkotmánybíróságról szóló törvényre hivatkozva. (Dr. Lamperth Mónika: Akkor pláne igaz.) Tehát az Országos Választási Bizottság nem velünk vitatkozik, nem a kérelmezővel vitatkozik, hanem az alkotmányos jogállam csúcsán álló szervezettel vitatkozik. Ezért van szükség a törvényre, hogy úgy mondjam, a gyengébbek kedvéért bele kell írni a törvénybe, hogy az Országos Választási Bizottságnak mi a feladata; hogy Halmai Gábor is megértse, meg az Országos Választási Bizottság minden tagja megértse.

Egyébként eddig a Szigeti Péter által vezetett OVB elődjére ezek a törvények világosan vonatkoztak, a korábbi elnök, Ficzere úr által vezetett Országos Választási Bizottság úgy fogta fel a szerepét, hogy valóban elsőfokú hatóság, és az Alkotmánybíróság döntéseit végrehajtotta. Amikor visszaadta új eljárásra az Alkotmánybíróság a népszavazási íveket, akkor hitelesítették. A probléma abban van tehát, hogy ez az új összetételű Országos Választási Bizottság nem úgy értelmezi a jogszabályokat, ahogyan eddig egyébként az alkotmányos szokásjog szerint értelmezték.

Tehát, tisztelt Ház, igenis szükség van erre a törvényre, azért, hogy a jogértelmezést, az alkotmányos jogértelmezést segítse, noha az álláspontunk szerint, és ezek szerint az Alkotmánybíróság álláspontja szerint is a jogi helyzet egyértelmű, de mégis látható, hogy nem hajtja végre az Országos Választási Bizottság az Alkotmánybíróság döntéseit. Kérem, ehhez ne asszisztáljanak, mert a jövőben ezek a törvények természetesen önökre is ugyanúgy vonatkoznak, tehát ha egy hasonló kezdeményezés esetén ugyanezt tapasztalják, akkor jusson eszükbe, hogy nem támogattak egy ilyen törvénymódosítást az Országgyűlésben.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 256 2007.06.14. 1:53  137-289

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen. Kedves Varga László Képviselőtársam! Az a probléma az ön által elmondott, nagyon aranyos pamflettel, hogy ez egy kitalált szöveg, szemben azzal, amiért kezdeményeztük a vitanapot. Az egy valós beszéd volt, bár nem a nyilvánosság előtt hangzott el, de ön valószínűleg hallotta, hiszen a frakció tagjai jelen voltak.

Tehát a problémája az, hogy elég nehéz dolog egy valós beszédre egy kitalált beszéddel válaszolni, merthogy az ön által kitalált szöveg, bár nagyon szellemes, de semmiféle alapja nincsen, semmiféle tényalapja nincsen. Ezzel szemben Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének az a valóságalapja, hogy valaki azt a szöveget onnan szépen kiszivárogtatta.

(19.30)

Kedves Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy erre már nem nagyon lesz idő, de inkább arra fordítottunk volna időt, hogy megnézzük, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a mai napon hol, mely pontokon változtatta meg az eredeti őszödi beszédet, mert nemcsak az obszcén szavakat vette ki, és nemcsak a stiláris változtatásokat hajtotta végre, hanem bizony tartalmilag is megváltoztatta, azaz újból hazudott az Országgyűlésben, újból hazugságokat állított. Például megváltoztatta azt a mondatot, amikor az elmúlt másfél-két évről beszélt, azt úgy állította be, hogy itt a parlamentben már 17 évről beszélt.

Kedves Képviselőtársam! Inkább erről beszélgessünk, hogy Gyurcsány Ferenc miért hazudott itt újból az Országgyűlés előtt, miért változtatta meg azt a beszédet, amelyet egyébként egyszer már elmondott.

Tehát, kedves László, akár Miskolcon, akár itt a parlamentben, igazat kell mondani, az a helyzet. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 260 2007.06.14. 1:38  137-289

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Kedves Tatai-Tóth András Képviselőtársam! Így a vita vége felé kezd kissé komikussá válni ez a vita, de azért jó lenne, igazságügyi és rendészeti miniszter úr - aki várhatóan a kormány nevében majd válaszolni fog az itt elhangzottakra, és a zárszót elmondja -, ha abban az összefüggésben is elemeznénk ezt a nem túl mulatságos őszödi beszédet, hogy milyen társadalmi-politikai hatásokat váltott ki.

Mert például azok a jelenetek, amikor utcai tüntetők skandálták vissza Gyurcsány Ferenc obszcén szavait, és ettől kaptak bátorságot, hogy a magyar miniszterelnök ilyen szavakat használt, úgy gondolom, mindenképpen elemzésre szolgának, hogy vajon mennyiben vezetett az őszi zavargásokhoz ez az őszödi beszéd, és mennyiben vezetett az esetleges atrocitásokhoz a miniszterelnöknek ez az enyhén szólva is vérlázító obszcenitása, ami elhangzott.

Tehát, kedves Tatai-Tóth András, nem volt ez az őszödi beszéd annyira mulatságos, és főleg nem volt mulatságos, ami utána következett. Azt tudom kérdezni a miniszter úrtól, úgy is, mint annak idején az állampolgári jogok általános biztosának helyettesétől, hogy vajon megvizsgálták-e azt a szempontot, hogy az utcai tüntetések mennyiben függtek össze az őszödi beszéddel. Talán volna mit vizsgálnunk, és ha valami értelme lenne ennek a vitanapnak, akkor ennek a társadalmi-politikai hatásait kellene vizsgálni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 229 2007.09.24. 3:48  224-282

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság kisebbségi véleményét az ülésen részt vevő ellenzéki képviselők közül a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői fogalmazták meg - nagyjából egyébként ebben a körben vitatkoztunk, akikre most is itt, ha szétnézek, akkor ez a vita vár. Tehát nem szeretném, ha feleslegesen fecsérelnénk az időnket, ezért nem fogom kétszer elmondani a véleményünket egyrészt alkotmányügyi bizottsági kisebbségi véleményként, majd utána pedig frakciószónokként.

Pusztán csak tényként szeretném leszögezni: a bizottság kisebbségi véleménye azon a megfontoláson alapult, hogy bár a törvényjavaslat előterjesztői olyan jelenségek miatt nyújtják be ezt a törvényjavaslatot, amely jelenségeket, durva megnyilvánulásokat párthovatartozása nélkül minden frakció elítél, ennek ellenére az alkotmányügyi bizottságnak nem az volt a feladata, hogy vannak-e ilyen jelenségek, úgymond, a társadalmi probléma boncolgatása, hanem az volt az alkotmányügyi bizottság feladata, hogy megítélje, hogy a megválasztott eszköz valóban jó-e, kiállja-e az alkotmányosság próbáját.

Nos, a kisebbségi állásponton lévő képviselők szerint ez a törvényjavaslat túlságosan sok aggályt - itt bizony alkotmányossági aggályt is - felvet, túlságosan sok problémát felvet ahhoz, hogy ezt nyugodt szívvel megszavazhassa az Országgyűlés. Amennyiben az Országgyűlés elfogadja ezt a törvényjavaslatot ebben a formában, akkor várható egyébként, hogy a köztársasági elnök úr előzetes normakontrollra fogja küldeni az Alkotmánybíróság elé, ami egyébként önmagában nem érv, mert azt gondolom, hogy egy olyan kényes kérdésről van szó, mégpedig alapjogok egymással való ütközéséről, alapjogok kollíziójáról van szó, a véleménynyilvánítási szabadság és az emberi méltóság ütközéséről van szó, hogy teljesen természetes, ha ebben az ügyben bizony mindannyian óvatosan járunk el.

Tehát az alkotmányügyi bizottság kisebbségi álláspontján lévő képviselők úgy látják, hogy túl sok érv szól a törvényjavaslat elfogadása ellen, pontosabban több érv szól a törvényjavaslat elfogadása ellen, mint amely mellette szól, és ezek az érvek, amelyek a törvényjavaslat hibáit tükrözik, ezek a szempontok sajnos nem rendezhetők módosító javaslatokkal sem megnyugtatóan. Bár az, hogy bizonyos kérdésekben módosító javaslatok benyújtására van lehetőség, és ezek befogadására még az Igazságügyi Minisztérium előadója is nyitott volt, ez azt mutatja, hogy teljesen az előterjesztők sem biztosak a dolgukban, mégis alapvető különbség a kisebbségi véleményt és a többségi véleményt osztó képviselők között, hogy míg a többségiek szerint ez a javaslat kiállná az alkotmányosság próbáját, mi úgy látjuk, hogy ebben a formájában ez a javaslat alkotmányellenes, vagy legalábbis az alkotmányos aggályok túl nagy súllyal esnek latba.

Tehát, tisztelt Ház, az alkotmányügyi bizottság kisebbségi tagjainak álláspontja szerint a javaslat még csak általános vitára sem bocsátható ebben a formájában. Ennek ellenére természetesen az általános vitában részt veszünk, és el fogjuk mondani az álláspontunkat. Már látom, hogy készül Salamon László képviselőtársam és más ellenzéki képviselők is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 235 2007.09.24. 10:16  224-282

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat élénk vitát váltott ki az alkotmányügyi bizottságban. A törvényjavaslat egyébként egy hete, tíz napja fekszik az Országgyűlés asztalán, tehát nem nagyon volt módja és ideje még sem a szakmának - már a közelebbről vett szakmának, tehát a jogászi szakmának -, sem emberi jogi szervezeteknek, sem pedig a képviselőknek megismerni. Ez egyébként alapvető problémája ennek a javaslatnak, hiszen egy olyan kérdésről van szó, amely a társadalmat élénken foglalkoztatja. A jelenség természetesen súlyos probléma, de az erre előterjesztett szakmai javaslat kivitatására nem volt meg a kellő idő. Ennek ellenére szeretném leszögezni, hogy melyek azok a szempontok, amelyekben talán mindannyian egyet tudunk érteni itt az Országgyűlésben, azaz melyek a javaslatnak azok az indokai vagy céljai, amelyek számunkra is teljesen elfogadhatóak és magától értetődőek.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, mint egy széles politikai platformon álló néppárt politikájának a középpontjában álló egyik kérdés az emberi méltóság védelme. A kereszténydemokraták majd bővebben kifejtik, de nyilvánvalóan vannak részben ideológiai, meggyőződésbeli okai, részben politikai okai annak, hogy miért éppen az emberi méltóság lehet az egyik legfontosabb alapelve egy jobbközép néppártnak.

(20.20)

Az emberi méltóság elve, az emberi méltóság védelme, ahogyan az előttem szólók is - maga az előterjesztő államtitkár úr is - elmondták, ez egy kiemelt és tényleg központi helyet elfoglaló jog a magyar alkotmányos rendszerben.

Hasonló, de talán egyetlen fokkal kevésbé központi védelem, központi megkülönböztetés tárgya a véleménynyilvánításhoz való jog, de az Alkotmánybíróság több határozatában kimondta, és magunk is ezt valljuk, hogy míg az emberi méltóság gyakorlatilag nem korlátozható - tehát semmilyen módon nem korlátozható az emberi méltósághoz való jog -, ezzel szemben a véleménynyilvánítás joga többek között az emberi méltósággal szemben korlátozható, az emberi méltóság védelme érdekében.

Azt hiszem, hogy ez az az alapelv vagy alapállás, amelyben az önök által elgondolt törvényjavaslat kiindulópontja még a mi számunkra is elfogadható. Azonban tényleg az a kérdés, hogy alkalmas eszközt választott-e a kormánykoalíció egy egyébként létező és súlyos probléma megoldására. Mi úgy látjuk, hogy a törvényjavaslat számos szakmai aggályt és számos alkotmányos aggályt vet fel. Nagyon fontos kihangsúlyozni azt, hogy szakmai aggályt, mert azért alapvetően egy olyan polgári jogi szabályrendszerhez kíván hozzányúlni a kormány, amelynek több évtizedes kimunkált bírói gyakorlata és jogtudományi megalapozása van. A személyiségvédelem egy elég jól alkalmazott vagy legalábbis egy eléggé bevált - lehet, hogy a "bevált" szó épp ebben az esetben nem jó, de mindenesetre egy begyakorlott, és a polgári jogban már a rendszerváltás előtt is és a rendszerváltás után is egy világos szabályrendszerrel rendelkező - része a polgári jognak.

Ezt azért fontos leszögezni, mert a javaslatnak számos eleme ezeknek a személyiségi jogi, személyiségi védelmi eszközöknek - mondjuk úgy - az innovációján alapul. Ilyen innováció az például, hogy a személyiségvédelem alapvetően mindig egy egyénnek, egy természetes személynek és bizonyos esetekben jogi személyeknek a védelmére irányul. Ez a megközelítés teljesen innovatív, hogy kollektív személyiségijog-védelmet ad bizonyos kisebbségeknek vagy társadalmi csoportoknak. Azaz azt tekinti a jogi védelem tárgyának ez a javaslat, hogy ha egy csoportot, egy kisebbséget megsértenek, önmagában nem kell felismerhetőnek lennie - mondja a törvényjavaslat -, hogy kire irányult ez a sérelem, ha az adott csoport úgy érzi, hogy őt megsértették, akkor ez már polgári jogi igényt indukál.

Ez a fajta megközelítés, azon túl, hogy innovatív, elég gyenge jogdogmatikai lábakon áll, hiszen a személyiségi jogoknak a központi eleme a személy integritása, az, hogy minden ember el tudja dönteni, hogy például kíván-e pert indítani, vagy nem kíván pert indítani. Az a megoldás, amit a kormány javasol, hogy tulajdonképpen a megsértett embertől függetlenül, ha valaki abban a kisebbségben, abban a csoportban sértve érzi magát, akkor a helyett a megsértett ember helyett indítson pert, vagy esetleg jogvédő szervezet indítson pert, ez a megoldás finomabb szóval élve innováció, keményebb szavakkal élve pedig alkotmányellenes ez az elgondolás, hiszen a személyi önrendelkezés jogát alapvetően sérti.

Örülök annak egyébként, hogy a szabad demokraták is hasonló felismerésre jutottak azzal kapcsolatban, hogy a jogvédő szervezetek indíthassanak pert, de ne felejtsük el, hogy a törvényjavaslat első szakaszában pontosan ez a probléma áll, hogy ott egy meghatározott kisebbséghez való tartozás az, amely megadja a személyiségijog-védelem eszközét. Ha valaki nem a felsorolt kisebbségekhez tartozik, akkor tulajdonképpen nem tud élni ezzel. Én az alkotmányügyi bizottságban a nőket ért sérelmet hoztam fel problémaként, merthogy a nők a társadalmon belül nem kisebbségben vannak, hanem tudjuk, hogy szám szerint több nő lakosa van Magyarországnak, mint ahány férfi, mégis általában az ilyen gyűlöletkeltésnek néha a céltáblája éppen a női nem, ezért a nők nem indíthatnak pert ez alapján a szöveg alapján.

Tehát alapvetően elhibázottnak tartjuk azt, hogy itt egy kisebbségvédelmi eszközként kívánja a kormány megfogalmazni ezt a javaslatot, ahelyett, hogy valóban személyiségijog-védelmi eszközként határozná meg. Mint ahogyan mondtam, azt is elhibázottnak tartjuk, hogy csak egy kollektív jogsérelmet ismer el, az adott személy sérelmét nem ismeri el olyannak, amely kiválthatja ezt a perlést.

Az alkotmányügyi bizottság ülésén próbáltam végigelemezni azt, hogy azon fogalmak, amelyeket használ a törvényjavaslat, tehát amely szempontból megadja ezt a személyiségvédelmet a törvényjavaslat, ezen fogalmak mindegyike önmagában is eléggé vitatható fogalom. Csak kiemelek olyat, ami ott is elhangzott. Itt van például az a kérdés, hogy vallási vagy világnézeti meggyőződésre való tekintettel valaki sértve érzi magát. A világnézeti meggyőződés adott esetben, ha nem a vallási meggyőződést nézzük, hanem egy nem vallásos világnézeti meggyőződést, az valójában egy véleménynyilvánítás; az, hogy valaki azt gondolja, az a véleménye, hogy a világ márpedig ilyen, és ez a véleménynyilvánítás kitüntetett szerepet, jogvédelmet kap egy vele szemben lévő sértő véleménnyel szemben, ez pedig egyértelmű, hogy azt jelenti, hogy a tervezet a véleménynyilvánítás jogát korlátozza. Tehát alkotmányosan nem tartható az a helyzet, hogy van egy, a bíróság által majd védettnek tekintett vélemény, mondjuk, világnézeti meggyőződés, meg van egy másik, ami ezzel szemben van, és azt sértő megnyilvánulás. (Dr. Hankó Faragó Miklós közbeszól.)

Említettem azt, hogy itt például felmerülhetnek az egyes vallások közötti különbségek. Amelyik hitelv az egyik vallás számára teljesen bevett és elfogadott, az egy másik vallás számára lehet sértő adott esetben. Tízperces felszólalásba nem fog minden beleférni, de azt tudom mondani, hogy próbálják önök is végiggondolni, hogy milyen fogalmakat használ ez a törvényjavaslat; olyan fogalmakat, amelyek jogbizonytalanságot okoznak. Nem küszöbölhető ki ez a jogbizonytalanság azzal, hogy majd a bírói gyakorlat megoldja.

Nem értek egyet Hankó Faragó Miklósnak a most már itt is elmondott véleményével, hogy tulajdonképpen a bírói gyakorlat meg tudja oldani ezeknek a jogvédelmi eszközöknek a használatát, ugyanis pontosan azért hozták önök ide ezt a törvényjavaslatot, mert nem elégedettek a bírói gyakorlattal, nem elégedettek azzal, ahogyan most ezeket az ügyeket kezeli a bíróság.

Tehát a javaslat számos bizonytalanságot tartalmaz, olyan aggályokat tartalmaz, amelyek miatt jó szívvel nem lehet igent mondani erre a javaslatra. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ebben a formában, változatlan formában semmiképpen sem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 239 2007.09.24. 2:08  224-282

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Szabó Képviselőtársam! Részben igaza van, részben pedig az én megítélésem szerint nincs igaza, ugyanis én is azt hittem először, hogy a törvényjavaslat arról szól, amit ön mond, tehát hogy első ránézésre személyeket érhet sérelem az itt felsorolt szempontok alapján, és akkor ezért pereskedhetnek. De felhívta rá figyelmemet a bizottsági ülésen részt vevő szakállamtitkár úr, hogy pontosan az az újítása vagy újdonsága ennek a javaslatnak, hogy nem kell, hogy beazonosítható személyt érjen a sérelem, hanem egy közösséget ér a sérelem, és a közösség bármely tagja úgymond magára veheti ezt a sérelmet.

Tehát én értem, amit mond, de jogi szempontból óriási különbség van aközött, hogy van úgymond felperese az ügynek, vagy pedig számtalan felperese van az ügynek. Ennek óriási különbsége van, ezt nem lehet, hogy mondjam, a jogi nyelvben ilyen egyszerűen elintézni, hogy annak a közösségnek, amelyre rámondanak ilyen sértő megnyilvánulást, annak bármely tagja pereskedhet. Mert mi van például azzal, ha valaki úgy érzi, hogy rá nézve sértő, a másik meg úgy érzi, hogy rá nézve nem volt sértő; tehát ugyanannak a közösségnek a tagja. Vagy mi van akkor, ha az egyik például pert indít, a másik pedig kifejezetten tiltakozik az ellen, hogy pert indítsanak? Vagy mi van akkor, ha az egyik ember pert indít, tehát az egyik kisebbséghez tartozó pert indít, az ő ügyét már jogerősen esetleg el is bírálják, majd ezt követően elévülési időn belül egy másik is úgy érzi, hogy akkor ő is pert indít, hiszen az előző, mondjuk, kártérítést kapott.

Tehát amit ön mondott, kérem, azt fogadják el, hogy ez mindenképpen problémát okozna a gyakorlatban. Abban lehet különbség közöttünk, hogy ez most alkotmányos aggály-e, vagy sem, de azért végiggondolandó, hogy ilyen joggyakorlat hogyan alakulhatna ki Magyarországon.

Köszönöm szépen. (Dr. Salamon László tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 263 2007.09.24. 10:29  224-282

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ezen a késő esti órán ígérem, hogy megpróbálok nagyon visszafogott hozzászólást tenni, már csak azért is, mert másodszorra szólok hozzá, de annyit tudok mondani Szanyi Tibor képviselőtársamnak, hogy nagyon szemléletes volt az, ahogyan ön előadta ezt a kérdést. De azt próbáltam önökkel érzékeltetni, hogy a probléma megoldását azért csak meg kell vizsgálni szakszerűségi, jogszerűségi és alkotmányossági szempontból. Egyszerűen nem vagyok hajlandó - nem is tudom - megtenni azt, amit ön mondott, hogy tegyük félre az alkotmányossági érzékünket vagy az alkotmányos érzékünket. Nem tehetjük meg, törvényhozók vagyunk! (Dr. Szanyi Tibor: Nem érzéket, aggályokat.) Alkotmányos aggály. Törvényhozók vagyunk, és olyan törvényeket kell hoznunk, amelyek a Magyar Köztársaság alkotmányának megfelelnek. (Dr. Szanyi Tibor: Aggályos.)

Csak azért tartom ezt fontosnak, mert az ön - hogy mondjam... - érzelmes vagy eléggé szemléletes felszólalásából számomra az tűnt ki, hogy ön azt hiszi, hogy ha a parlament elfogadja ezt a törvényjavaslatot, akkor bizonyos rasszista megnyilvánulások, bizonyos - ahogyan ön fogalmazott - zsidózás, cigányozás abba fog maradni, és egyszer és mindenkorra vége lesz. Először is, szerintem ez nincs így. Ön téved abban, hogy egy ilyen törvényjavaslattal meg lehet állítani ezt a folyamatot. Másrészt téved abban, hogy ez mondjuk, tőlünk fejlettebb demokráciákban nem létezik. Szerintem ön nálam jobban ismeri azokat az országokat, ahol ennél még sokkal szélsőségesebb rasszista megnyilvánulások is vannak. Nem akartam ezt a témát idehozni, de mégiscsak megjegyzem, hogy Tom Lantos úr, amikor kifejtette a véleményét a Magyar Gárda tagjairól, akkor azért azt le kell szögeznünk, hogy Tom Lantos úr egy olyan ország törvényhozója, ahol egyébként teljesen szabadon lehet rasszista kijelentéseket tenni, és teljesen szabadon működhetnek olyan szervezetek, amelyeket például Tom Lantos úr kifogásolt. Hogy ez miért van így, abba ne menjünk bele, nyilván részben történelmi, részben pedig kulturális okai vannak annak, hogy az Egyesült Államok a véleménynyilvánítás szabadságának meglehetősen szélsőséges álláspontjára helyezkedett, szemben, mondjuk, a németországi szabályozással, a német alkotmánnyal. Tehát e törvényjavaslat elfogadása nem jelentené azt, hogy ezek a rasszista jelenségek megszűnnek.

Nyilvánvaló - amire itt többen utaltunk -, hogy ezek a rasszista megnyilvánulások csak akkor válhatnak perek tárgyává, tehát jogvédelmet csak akkor váltanának ki, ha ezek a megnyilvánulások emberi méltóságot sértő, lealacsonyító, megalázó módon hangzanak el. Egyéb esetekben azt kell mondanom, hogy bizony nem érik el azt a szintet, ahol a jog eszközei rendelkezésre állnak. Ez egyszerűen azért van így - és ezt Szanyi képviselőtársam fogadja el, legalábbis megpróbálom önt meggyőzni arról -, mert szavakkal nem lehet embert ölni. Ha szavakkal lehetne embert ölni, akkor természetesen - Bárándy Gergelyre is utalva - azonnal elő kellene húznunk a büntető törvénykönyvet, és bezárnánk azokat az embereket, akik ilyet tennének. Tehát amikor Bárándy képviselőtársam azt mondja, hogy ez csak félmegoldás, mert valójában az igazi megoldás a büntető törvénykönyv módosítása és a gyűlöletbeszéd pönalizálása lenne, akkor szerintem azt nem veszi figyelembe, hogy nagyon sok mindenről azt gondoljuk, hogy a teljes megoldás egy keményebb szankció lenne. Ilyen például a halálbüntetés. Én nem, de sokan azt gondolják, hogy megfelelő bűncselekmények elkövetéséért a valódi megoldás a halálbüntetés lenne, de mégis vannak bizonyos akadályai annak, hogy a halálbüntetést Magyarországon visszavezessük a jogrendszerbe.

Tehát ez a helyzet az önök megoldásával is. Lehet azt mondani, hogy a teljes megoldás az lenne, hogyha börtönbe zárnák a rasszista megnyilvánulások elkövetőit, de ennek részben alkotmányjogi akadályai vannak, részben pedig az a józan felfogás, amelyet az előbb elmondtam, hogy azért verbális bűncselekmények, verbális cselekmények elkövetői mégsem egy tekintet alá esnek az erőszakos és tényleg erőszakra felbujtó személyek cselekményeivel.

Amiért szót kértem, még az, hogy azt kérem, azt fontolják meg, hogy a törvényjavaslat ebben a formájában - de azt kell mondanom, nem is nagyon javítható ez a formája - számos okot ad a joggal való visszaélésre. Az előbb már próbáltam erre utalni, és most is ilyen példákat fogok mondani. Amikor a törvényjavaslat például világnézeti meggyőződés alapján kisebbségben lévőket véd, akkor vajon ki fogja megakadályozni azt, hogy történetesen egy rasszista - ne adj' isten, antiszemita - arra hivatkozzon, hogy ő valójában egy világnézetet képvisel? Önök jól tudják, hogy vannak az antiszemita irodalomnak olyan "termékei" - hogy így fogalmazzam -, amelyek egész világképet rajzolnak fel az antiszemitizmusból, és képesek lesznek arra ezek az emberek - Magyarországon is vannak ilyen szerzők, hogy finoman így mondjam -, hogy bebizonyítsák majd a bíróságnak, hogy ez egy világnézet, és ne tessék őket bántani a világnézetük miatt. Ez az egyik ilyen joggal való visszaélési lehetőség.

A másik joggal való visszaélési lehetőség, hogy ki fogja azt eldönteni - utalt erre Csáky András egyébként -, hogy valaki egy bizonyos csoporthoz vagy kisebbséghez tartozik. Ezt ki fogja eldönteni? Majd az, aki odaáll a bíróság elé - tehát a felperes -, egyszerűen bevallásos alapon azt mondja, hogy én, kérem, ilyen vagy olyan vagyok, és engem ez sért? És a bíró egy ilyen esetben - mondjuk, identitásról van szó - tehetetlenül áll egy ellenbizonyítással szemben, mert hogyan lehet azt bizonyítani, hogy valaki, mondjuk, férfiként nőnek képzeli magát vagy nőként férfinak, és majd valaki azt fogja mondani, hogy ő meg szeretné bebizonyítani, hogy de ez nem így van. Tehát a joggal való visszaélésnek számos teret ad ez a törvényjavaslat, éppen ezért jogbizonytalanságot okoz, és éppen ez az, ami az alkotmányos aggályt felveti.

Sejtem, hogy nem ezek a pereskedések lennének többségben. Valószínűleg, ha ez a törvény hatályba lépne - amit kétlek, de ha mégis hatályba lépne -, akkor nem a joggal való visszaélésből lenne több, de előbb-utóbb rájönnek arra, hogyan lehet nevetségessé tenni ezt az egész rendelkezést, hogyan lehet kifordítani, a törvényhozó eredeti szándékától eltéríteni.

Ami pedig a bírói gyakorlatot illeti, a dolog lényege tényleg ott van, amire Salamon László emlékeztette önöket, hogy a polgári törvénykönyv személyiségvédelmi fejezete azzal kezdődik, hogy tulajdonképpen nem határozza meg, melyek azok a cselekmények, azok a magatartások, amelyek sértik az emberi méltóságot, vagy melyek azok, amelyek személyiségvédelemre igényt indítanak, hanem egy példálózó felsorolást ad. Tehát ez teljesen nyitott a polgári törvénykönyvben, és éppen ezért bármilyen cselekedetet végül is a bíróság ítélhet meg abból a szempontból, hogy ez sérti-e az emberi méltóságot vagy nem sérti. Ebből következik, hogy amit ide most leírtak a törvényjavaslat beterjesztői, tulajdonképpen e cselekmények és magatartások alapján is pert lehet - és lehetett volna a múltban is - indítani. Én sem ismerem az egész bírói gyakorlatot, de meggyőződésem, hogy voltak már olyan perek, ahol például a Szanyi Tibor által elmondott és általam most nem idézett durva kifejezések voltak a per tárgyai, ilyen gyűlöletkeltő szavakat mondott az egyik fél a másik fél fejére. Tehát voltak ilyen perek, és ezekben így vagy úgy döntöttek a bíróságok.

Tehát tévedés azt hinni, hogy a rasszista beszédet eddig nem lehetett peresíteni. Eddig is lehetett peresíteni, és eddig is voltak ilyen perek. De kérem, azt fontolják meg, hogy amikor mi a törvényjavaslat hibáira hívjuk fel a figyelmet, akkor ezt nem azért tesszük, hogy - Szanyi Tibor szavaival élve - valahogyan ezt itt elbizonytalanítsuk, vagy nem is tudom, hogyan fogalmazott. A lényeg az, hogy a törvényjavaslat nem alkalmas arra, hogy ebből törvény szülessen, hogy életbe lépjen; ezt sem a sértettek, sem a bíróságok nem fogják tudni alkalmazni, minden marad a régiben.

(21.30)

Gyakorlatilag a személyiségi jogvédelem, a személyiségi perek eldöntésében egy kádibíráskodás fog zajlani, a bíró hasraütéssel fogja eldönteni, hogy ez adott esetben sértette-e a közösség (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) jogait, vagy nem sértette.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 273 2007.09.24. 2:15  224-282

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Sok mindenre lenne okom válaszolni, de én csak egy dologra szeretnék válaszolni, arra, hogy ketten is a szemünkre vetették, hogy de ha ez a javaslat nem jó, akkor mi a Fidesz javaslata. Nem tudom, el tudják-e fogadni azt az álláspontot, hogy közöttünk most, ebben a szituációban az a vita lényege, hogy lehet-e jogi megoldást találni, megfelelő jogi megoldást találni erre a problémára.

Mi úgy látjuk, hogy nagyon nehéz ilyen jogi megoldást találni. Én nem mondom azt, hogy egyáltalán lehetetlen ez a megoldás. Nekem vannak erre elképzeléseim.

(21.40)

A lényeg az, a kormány úgy ítélte meg, hogy egy polgári jogi, személyiségvédelmi kártérítéssel kombinált eszközzel kell most szembeszállni a rasszizmussal. Mi úgy látjuk, hogy ez több szempontból aggályos, és ezeket az aggályainkat fejtettük ki. Lehet, hogy vannak más megoldások, van jogi megoldás. Én azt tudom mondani, abban biztosak lehetnek, hogy a mi képviselőcsoportunk, a mi frakciónk minden olyan megoldást támogat, amely az alkotmányos kereteken belül mozog. Talán még az alkotmány módosítását is el tudnánk képzelni, amennyiben az a közös normáinkkal, a közös értékeinkkel egybevág, de olyan megoldást, amely alkotmányjogilag aggályos, amely szerintünk azért aggályos, mert nem fogja megoldani a problémát, ráadásul több problémát okoz, mint amennyi volt a törvényjavaslat elfogadása előtt, nem tudunk támogatni.

Végül arról, hogy azt hallottam, ez itt nem jó, ott nem jó, és majd nemmel fogunk szavazni, nos kérem, hogy figyeljék a módosító javaslatainkat, bízom benne, hogy azok közül többet el tudnak fogadni, és ha így lesz, akkor talán lesznek olyanok a frakciónkból, akik meg fogják szavazni ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 52 2007.11.07. 6:49  41-131

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja nem támogatja a törvényjavaslat elfogadását. Gyurcsány Ferenc nagyjából két hónappal ezelőtt jelentette be egy kereskedelmi televízió reggeli műsorában, hogy szerinte 800 ezer forintra kellene emelni az országgyűlési képviselők fizetését. Nos, a javaslat megérkezett, két szocialista képviselő beterjesztette a javaslatot. Egy átlagos, bizottsági tagsággal rendelkező képviselő 827 ezer forint fizetést kapna, amennyiben budapesti, a legtávolabb lakó képviselőnek pedig 1 millió 158 ezer forint lenne a jövedelme, amennyiben 250 kilométernél távolabb lakik.

Nos, biztos elkerülte a figyelmüket, mármint az előterjesztő képviselőknek, hogy ez a kereskedelmi televízió egy magazinműsorában végeztetett egy szavazást arról, hogy egyetértenek-e az emberek azzal, hogy 800 ezer forintra emelkedjen az országgyűlési képviselők fizetése, és az emberek több mint 90 százaléka - egyébként nem reprezentatív felmérés, de azért elég jelentős számú szavazó volt - elutasította azt, hogy 800 ezer forint fölé emelkedjen az országgyűlési képviselők fizetése. De ez még mind semmi, ugyanis az, hogy 827 ezer forintot kapna egy átlagos képviselő, természetesen a különböző bizottsági tisztségekkel vagy esetleg második bizottsági tagsággal rendelkező képviselőkre nem érvényes. Az összes képviselő fizetése nagyjából 800 ezer forint és 1 millió 400 ezer forint között szóródna, tehát ez azt jelenti, hogy a képviselők zöme több mint egymillió forint havi jövedelmet kapna az önök javaslata szerint.

Nem igaz az, hogy nem változik a képviselők nettó pozíciója, nettó jövedelme. Először is: az úgynevezett hathavi végkielégítés összege a duplájára emelkedik, hiszen eddig a költségtérítés nélküli összeg hatszorosát számították, most pedig az önök által megemelt összeg hatszorosát számítják végkielégítésként. Özvegyi juttatásban részesülne az önök javaslata szerint annak az elhunyt képviselőnek a hozzátartozója, aki még a mandátuma alatt hal meg. Ez hathavi összegnek a kifizetését jelenti. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) A teljes summája ennek a fizetésemelésnek 2,5 milliárd forint, ennyivel kerül többe az önök által elképzelt megoldás a jelenleginél. 2,5 milliárd forinttal nőne az Országgyűlés kiadása, amennyiben a parlament elfogadná az önök javaslatát.

Nem beszéltünk még arról, amiről az előterjesztő meglehetősen szemérmesen beszélt, hogy a korengedményes nyugdíjazásnak egy széles szabályrendszerét vezetné be a tisztelt Szocialista Párt és a kormánytöbbség. Ez azt jelenti, hogy hét évvel az öregségi nyugdíjkorhatár előtt már nyugdíjba mehetne egy képviselő, amennyiben bizonyos éveket eltöltött a parlamentben. Aki még ezt nem éri el, de 12 évvel a nyugdíjkorhatár előtt van, úgynevezett közszolgálati járadékban részesülne az önök részéről. Tehát egy szép kis szociális csomagot tettek bele ebbe az egyébként tiszteletdíj-emelésről szóló törvénybe.

Tisztelt Ház! Az előbb végighallgatva a Szocialista Párt szónokait, meglepődve hallottam, hogy a költségtérítés megítélése hogy megváltozott alig egy hónap leforgása alatt az önök körében. Éppen a jelen lévő Göndör István vagy más szocialista képviselők a sajtó kérdéseire hosszasan magyarázták, hogy nekik bizony mennyi költségük van a munkájuk során, mire költik a költségtérítést, ide mennek, oda mennek, elutazzák a pénzt és a többi. Most pedig kiderül a vezérszónok és az előterjesztő felszólalásából, hogy valójában ez egy nettó jövedelem volt eddig számukra, csak most éppen bruttó összegként beemelik majd a tiszteletdíjba. Nos, kedves képviselőtársaim, vagy most hazudnak, vagy akkor hazudtak, amikor azt mondták, hogy a költségtérítést valódi költségekre költötték. (Dr. Géczi József Alajos: Azt együtt csináltuk!)

Egyébként pedig az is érdekes volt, ahogyan elmondták az előbbi felszólalók, hogy tulajdonképpen a költségtérítés vagy más néven költségátalány rendszere az Európai Uniónak legalább egy tucat országában létezik, mégis úgy gondolják, hogy ezen változtatni kell. Egyszer döntsék el végre, hogy a költségtérítés az önök számára valóban a költségek fedezetét jelenti, vagy pedig az egy nettó jövedelem volt, ugyanis az egész konstrukciójuk arra épül, hogy a költségtérítés valójában jövedelem volt eddig, és ezt most megemelik, bruttósítják.

Számunkra a törvényjavaslat elfogadhatatlan. Olyan körülmények között, amikor az országban jelentős reálbércsökkenés van, január 1-jétől az országgyűlési képviselők fizetését 1 millió forintra felemelni egyszerűen erkölcstelen és elfogadhatatlan. Ha önök úgy gondolják, hogy ez elfogadható, akkor miért nem ezt viszik népszavazásra? Miért nem azt teszik fel népszavazásra, hogy egyetért-e azzal, hogy 800 ezer forint legyen egy országgyűlési képviselő fizetése? Az a gyanúm, hogy ez a javaslat úgy megbukna ezen a népszavazáson, hogy utána nemhogy vissza kellene vonniuk ezt a javaslatot, de ha annyira nagyon bíznak ennek a javaslatnak a sikerében, akkor meg lehet tenni, hogy egy elfogadott törvényt, egy kihirdetés előtt álló törvényt is népszavazásra lehet bocsátani. Ha úgy gondolják, hogy a választópolgárok elfogadják, hogy cserébe azért, mert ezentúl megszűnik a képviselők költségtérítése, 1 millió forint fölé emelkedjen az országgyűlési képviselők fizetése, akkor tegyék föl népszavazásra ezt a kérdést! Én nem hiszem, hogy ez a megoldás.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség minden megoldást támogat, de olyan megoldást nem támogat, amelyben nemcsak tiszteletdíj-emelés, hanem még egy jókora szociális csomag van az országgyűlési képviselők számára. Ezt a fajta törvényhozást kifejezetten az országgyűlési képviselők korrumpálásának tartjuk, nem kívánjuk, hogy Gyurcsány Ferenc vagy a Szocialista Párt korrumpálja az ellenzéki képviselőket. Mi nem vagyunk hajlandóak ilyen javaslatokat önökkel együtt megszavazni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 62 2007.11.07. 1:22  41-131

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Szerintem majd a közvélemény el fogja tudni dönteni, hogy emelkedik vagy nem emelkedik a képviselők fizetése. Ezért mindenféle hazudozás helyett inkább elmondanám, hogy az országgyűlési képviselők alapilletménye a háromszorosára, 662 400 forintra emelkedik. Ez a bizottsági pótlékkal együtt, a 165 600 forintos bizottsági pótlékkal együtt 827 600 forint. (Göndör István: A nettója mennyi lesz, képviselő úr? - Dr. Szabó Zoltán: Nem igaz!) Ez az összeg a 250 kilométerre lakó képviselőnél még további 331 200 forinttal bővül, tehát 1 158 800 forint egy távolabb lakó képviselő bruttó tiszteletdíja.

Hogy önök azt a képmutató álláspontot foglalják el, hogy az úgynevezett átláthatatlan költségtérítéssel szemben csak egy megoldás van, hogy az adófizetők pénzéből bruttósítjuk a költségtérítéseket, és az adófizetők pénzéből 2,5 milliárd forinttal többet költ el az Országgyűlés, ezt a megoldást mi nem tudjuk elfogadni.

Van még számtalan megoldás (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: És melyik az?), de ez a megoldás rossz. Ezt a parlamenti vitát megelőző ötpárti tárgyalásokon számtalanszor elmondtuk önöknek. 2008. január 1-jén egymillió forintos képviselői tiszteletdíjat bevezetni, ez egyszerűen felháborító és erkölcstelen!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 72 2007.11.07. 1:01  41-131

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Csak nagyon rövid időre szeretném rabolni az idejüket, mert a vita, már most, ebben a szakaszában látható, hogy meglehetősen meddő vita lesz. (Kovács Tibor: Hát a részetekről...)

De, Gusztos képviselő úr, kedves Péter, mi semmilyen más álláspontot nem képviseltünk a tárgyalásokon, mint amit most képviseltünk. A tárgyalásokon is, a zárt ajtók mögött is mindig elmondtunk, hogy szerintünk hibás ez a javaslat, nem szabad ezt a javaslatot az Országgyűlésnek beterjeszteni, nem szabad elfogadni egy ilyen megoldást. Még akkor sem, ha van mit megoldani, de ez a megoldás elfogadhatatlan. Végig elmondtuk ezt az álláspontunkat. És utána, mikor konstatáltuk, hogy nincs közöttünk egyetértés, akkor tudomásul vettük egymás álláspontjait, és tudtuk, hogy itt a parlamentben ezt a vitát a nyilvánosság előtt is meg kell vívni. De nem igaz az, ne haragudj, Péter, nem igaz az, hogy mi bármiféle más álláspontot képviseltünk volna a zárt ajtók mögött, mint most a nyilvánosság előtt.

Köszönöm szépen. (Kontur Pál: Nem néz a szemedbe, nem tiszta a lelkiismerete.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 138 2007.11.07. 6:21  131-155

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Végül is örülök annak, hogy a költségvetési bizottság álláspontja is elhangzott még az én felszólalásom előtt, de azért néhány apró adatot, amelyet sem az előterjesztők, sem a költségvetési bizottság előadója nem mondott el, azért szeretnék megosztani a nyilvánossággal.

(14.30)

A törvényjavaslat elfogadása esetén ugyanis az előterjesztők szándékai szerint a pártok állami támogatása háromszorosára emelkedne, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi 2,5 milliárd forint/éves támogatásról 7,5 milliárd forintra emelkedne a pártok állami támogatása, illetve választási évben ez még további nagyságrenddel emelkedne, 10 milliárd forintot meghaladó összeg lenne a választási évben a támogatás, tehát ez egy igen lényeges eleme ennek a javaslatnak. Nagyon leegyszerűsítve a helyzetet, a Szocialista Párt azt javasolja, hogy úgy tegyük a kampányfinanszírozást tisztábbá és korrupciómentessé, hogy állami költségvetési forrásból garantáljuk a pártok bevételeit. Ez nagyon lényeges eleme ennek a konstrukciónak, és majd később erre szeretnék visszatérni.

Szeretném a Fidesz álláspontját azzal egyértelműsíteni, hogy szerintünk is változtatásra szorul a pártfinanszírozás rendszere, és szükség van arra, hogy módosuljanak ezek a szabályok. Azt kell mondanom, hogy a törvényjavaslatban foglalt részletes szabályok nagy részével egyet is értünk, de valóban van egy lényeges különbség a mi álláspontunk és a Szocialista Párt álláspontja között, mégpedig az, hogy mi azt mondjuk, hogy ezt a bizonyos korrupciómentes kampányfinanszírozást ne az adófizetők pénzének terhére tegyük, tehát ne a költségvetési forrást növeljük meg, hanem a pártok kampányköltségeit drasztikusan, radikálisan faragjuk le. A mi javaslatunk szerint a kampányköltségek csökkentése és az állami támogatások változatlanul maradása mellett elérhető az, hogy a pártok bevételeit, a bevételi forrásokat megszigorítjuk. Tehát nem szeretnénk az adófizetők pénzével úgy bánni, hogy a korrupciómentességnek az legyen az ára, hogy 7,5 vagy 10 milliárd forintjába kerüljön ez az adófizetőknek.

Megítélésünk szerint van alternatív megoldás és ezt az alternatív megoldást szeretnénk a figyelmükbe ajánlani, az egész parlament figyelmébe, tehát nemcsak a törvényjavaslatban megfogalmazott megoldással lehet eljutni a kívánatos célhoz, hanem úgy is el lehet jutni, ahogyan mi javasoljuk, amely szerint a politikai reklámok tiltását kellene kimondania a törvénynek.

A törvényjavaslatban egyébként van egy erre utaló szabály, mégpedig az, hogy a kampányidőszakot ugyan nem kívánja rövidíteni a törvényjavaslat, de az elektronikus médiumokban folytatott kampányra csak a kampányidőszak három hetében lenne lehetőség, és tudjuk, hogy nagyon drága kampány az elektronikus kampány. Látok elmozdulást az MSZP álláspontjában abba az irányba, hogy csökkenjenek a reklámköltségek, de a mi álláspontunk határozottan az, hogy ezeket radikálisan csökkenteni kell, ezért szorgalmazzuk azt, hogy a politikai reklámokra vonatkozóan legyen világos tiltás.

Azt javasoljuk, hogy amellett, hogy nem emelkedik a pártok állami támogatása, a hagyományos kampányeszközökre vonatkozóan, mégpedig a közvetlen választói és a jelölt közötti kapcsolatokra vonatkozóan egy új törvényt alkossunk, mégpedig a politikai közvetlen tájékoztatásról szóló törvényt. Ez a törvény biztosíthatná azt, hogy mihez van joga a pártoknak és a jelölteknek, milyen módon tudnak eljutni a választópolgárokhoz, és a választópolgároknak pedig természetesen arra lenne garancia, hogy csak a törvényben előírt módon lehet őket megkeresni, és nem lehet zaklató jelleggel felkeresni őket.

A kampányszámla intézményével egyetértünk, és nemcsak hogy egyetértünk, hanem tulajdonképpen mi is szorgalmaztuk azt, hogy a kampányszámláról kerüljön a kampányköltség kifizetésre, ezzel ellenőrizhetővé és átláthatóvá téve azt. Ugyanígy egyetértünk azokkal a megoldásokkal is, amelyek a bevételeket csökkenteni kívánják, a pártok bevételi forrásait kívánják megszűrni.

De ahogyan említettem, itt lényeges különbség az, hogy mivel ellensúlyozzuk ezt a szigorúságot. Annak érdekében, hogy tisztán lássák, hogy mi milyen megoldást javaslunk, rövidesen beterjesztjük az Országgyűlésnek azt a törvényt, amely alapján szerintünk olcsóbban és mégis demokratikusabban lehetne választási kampányt tartani Magyarországon. Ezért azt javaslom, hogy ezt a törvényjavaslatot, a mi általunk benyújtott komplett törvényjavaslatot majd együtt kezeljük ezzel a most futó törvénnyel. Lehet, hogy a kettőből lehet egyet gyúrni, ha nincs nagy különbség közöttük, akkor biztosan lehet egy törvényt alkotni. Azt azonban változatlanul fenntartjuk, és egyelőre nem tudtak a kormánypárti képviselők meggyőzni arról, hogy az állami költségvetési támogatás háromszorosára vagy négyszeresére emelése nélkül is el lehet jutni a korrupciómentes kampányfinanszírozáshoz; ennek az ellenkezőjéről egyelőre nem tudtak meggyőzni.

Kérem, hogy fontolják meg érveinket, és kérem, hogy fontolják meg majd azt a törvényjavaslatot, amelyet benyújtunk a Háznak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 152 2007.11.07. 2:11  131-155

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Azért akartam még hozzászólni, mert láttam, hogy nagyjából a vita a vége felé jár, és Pettkó András rávilágított szerintem egy nagyon fontos problémára, ami a törvényjavaslat egyik gyengéje, ez a bizonyos civil szervezetek vagy egyesületek - vagy egyesülési jog alapján létrejött szervezetek - és a pártok kapcsolata. Ez ugyanis szerintem a törvényjavaslatban nem elég pontosan van szabályozva, és ez finom kifejezés, mert alapvetően az egyesülési jog alapján bejegyzett szervezetek tevékenysége semmiképpen sem korlátozható, hiszen pontosan az egyesülési jog alapvető alapjog. A törvény nem is kívánja korlátozni, csak pusztán bizonyos regisztrációs kötelezettsége lenne ezeknek a szervezeteknek, illetve bizonyos támogatásoktól elesnek.

A probléma csak az, hogy egyszerűen a civil szervezeteknek már csak olyan a természete, hogy nagyon nehéz feltérképezni a civil szervezetek teljes spektrumát, és nem lehet tudni, hogy mely civil szervezet fogja a tevékenységét azért kifejteni, mert mondjuk, éppen az alapértékeit kívánja megjeleníteni a nyilvánosság előtt, vagy pedig ő éppen egy párt mellett kíván kampányolni. Ez a kettő nagyon nehezen választható szét. Hát gondoljanak bele! A legtöbb ilyen civil szervezetnek van valamifajta érdekérvényesítő szerepe, miért ne szólhatnának ők olyan ügyekben, amelyek egyébként egybecsenghetnek pártpolitikai véleményekkel?

Tehát világossá kell tenni, hogy ez a javaslat nem a civilek érdekérvényesítő képességét vagy az érdekérvényesítési lehetőségét kívánja korlátozni. Attól, hogy egy civil szervezetnek egybecseng a véleménye valamelyik pártéval, attól még nem automatikusan része a párt kampányának, bár kétségtelen, hogy ennek az ellenkezője is előfordulhat, tehát az is, hogy aktívan részt vesz egy kampányban. De szerintem ez a része nem eléggé kidolgozott a törvényjavaslatnak, erre még mindenképpen gondot kellene fordítani.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 194 2007.11.07. 2:09  155-205

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Érdeklődve hallgatom a vitájukat, bár hadd jegyezzem meg, hogy ennek nem sok köze van az előttünk lévő törvényjavaslathoz, de nagyon érdekes a vitájuk, és ha megengedik, én is beleszólnék a vitájukba.

Azt szeretném mondani, hogy egyfelől igaza van Gusztos Péternek, hogy tulajdonképpen kit zavarnak ezek a tetszhalott egyesületek, de abban meg igaza van Pettkó Andrásnak, hogy ezek nem törvényszerűen, tehát törvényellenesen működnek, hiszen nem működnek. A törvény vagy a saját alapszabály előírja, hogy például milyen időnként kell összehívni a legfőbb döntéshozó testületet, előírja például a tisztségviselők megújításának a szükségességét. Töredelmesen bevallom, hogy én például sok-sok évvel ezelőtt alelnöke lettem egy sportklubnak, és megmondom őszintén, az elmúlt öt évben semmiféle értesítést nem kaptam arról, hogy például összeült volna ez az egyesület. Ezek kiszűrésére valóban jó megoldás az, amit Pettkó András mond, hogy mondjuk, a legfőbb döntéshozó szervüknek, például a taggyűlésüknek a jegyzőkönyvét, tehát nem egy rendkívüli ülés összehívását követelné meg a törvényhozás, hanem csak azt, hogy a soron következő ülésük jegyzőkönyvét küldjék be; hogyha nem küldik be, akkor valóban törölhetik a nyilvántartásból.

Azért azt hadd szögezzem le, az, hogy ilyen módon törvénysértésben vannak ezek a jogi személyek, alapítványok és egyesületek, azért az a mi felelősségünk, hogy valami olyan nyilvántartási rendszer legyen, ahol ki lehet szűrni ezt a törvénysértő állapotot. Önök is sejthetik, hogy egy ilyen, évek óta nem működő alapítványra vagy egyesületre vajon a törvényességi felügyeletet ellátó ügyészségnek vagy bíróságnak miért nincs rátekintése, vagy miért nem szólítják fel, hogy üljenek össze. Érdekes, egyes egyesületeket felszólítanak, másokat meg évek óta hagynak ebben a törvénysértő állapotban lenni. Ezt megoldani egy törvényhozási feladat lenne, valóban.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 206 2007.11.07. 4:09  205-213

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm képviselőtársaimnak, akik még ennek a törvényjavaslatnak az általános vitájában is részt kívánnak venni, hogy meghallgatnak.

Tisztelt Ház! A demokratikus hatalomgyakorlás követelménye és a választópolgárok jogos igénye, hogy a közhatalmat gyakorló állami vezetők díjazásának, juttatásainak összege, mértéke megismerhető legyen. Ezek olyan közérdekű adatok, amelyek nyilvánosságra hozatala fokozza az államhatalmi intézmények átláthatóságát, és erősítheti a velük szembeni közbizalmat.

Ezeknek a szempontoknak nem felel meg, ha a kormány tagjainak, illetve az államtitkároknak olyan módon kerül meghatározásra a jövedelme, hogy annak tényleges összege nehezen határozható meg, ha valóságos mértéke nem nyilvánvaló.

Az országgyűlési képviselők illetményére, költségtérítésére vonatkozó adatokat név szerinti bontásban, több évre visszamenőleg bárki megismerheti az Országgyűlés honlapjáról. A javaslat a közhatalmat gyakorlók egy újabb körének, miniszterek, államtitkárok, szakállamtitkárok juttatásaira vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatalát tenné kötelezővé a kormány honlapján.

A javaslat a kormány kötelességévé teszi, hogy a törvényben megnevezett tisztséget betöltő állami vezetők az őket e minőségükben, továbbá országgyűlési képviselőként megillető illetményének és az általuk kapott jutalomnak a teljes összegét, valamint egyéb személyes használatra adott anyagi értékű juttatásaikat - gépkocsi, szolgálati lakás, telefon, számítógép s a többi - közzétegye, és az erről készült listát a változtatások átvezetésével, illetve az újabb adatok megjelenítésével, folyamatosan frissítve vezesse.

Első alkalommal nyilvánosságra kellene hozni a javaslatunk szerint a törvény hatálybalépését megelőző öt éven belül miniszteri, államtitkári - ideértve a politikai és közigazgatási államtitkárt -, valamint szakállamtitkári - ideértve a helyettes államtitkárt is - tisztséget betöltő valamennyi személy fenti adatait is.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslatunk tehát nem kíván se többet, se kevesebbet, mint hogy a kormány tagjainak a fizetési listája ugyanúgy nyilvánosságra kerüljön, mint ahogyan az országgyűlési képviselők javadalmazásának, költségtérítésének adatai is olvashatók a parlament honlapján. Talán a kormány tagjai fizetési listájának nyilvánosságra kerülése egy kicsit más megvilágításba helyezheti azt a vitát, amelyet már délelőtt is lefolytattunk a tiszteletdíjakról, ugyanis sokfajta viszonyítási alap létezik. Létezik olyan viszonyítási alap, amelyben a képviselői javadalmazást különböző európai országokhoz viszonyítják, vagy létezik olyan viszonyítás, amellyel a képviselői tiszteletdíjakat a belföldi, hazai jövedelmekhez viszonyítják, és létezhet egy olyan viszonyítási alap is, amellyel a kormánytagok, miniszterek, államtitkárok jövedelméhez viszonyítják a képviselők juttatásait. Talán így teljes körű képet kap a közvélemény arról, hogy a közhatalmat gyakorlók milyen javadalmazásban részesülnek, és teljes körű képet kapnak az adófizetők, hogy mire költi a politika a tőlük beszedett adóforintokat.

Nagyon bízom benne, hogy az a tény, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselője nem vesz részt ebben a vitában, nem azt jelenti, hogy nem támogatják ezt a törvényjavaslatot. Bízom benne, hogy a kormánypártok egyetértenek azzal, hogy a kormány tagjainak fizetési listája is kerüljön nyilvánosságra. Ennek reményében kérem, hogy a törvényjavaslatot tárgyalják meg és támogassák.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 212 2007.11.07. 3:44  205-213

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden szeretném egyrészt megköszönni a támogató hozzászólásokat, másrészt pedig világossá tenni, hogy mi a különbség a Draskovics Tibor miniszter úr által ma reggel ismertetett javaslat és a mi javaslatunk között, bár valóban van némi átfedés.

A kormánypártok azt állítják, hogy átvették a Fidesztől ezt a javaslatot, tehát befogadták ezt a javaslatot, de azért lényeges különbségek vannak a két szabályozás között. Az egyik különbség az, hogy mi azt javasoljuk, hogy visszamenőlegesen öt évre is hozzák nyilvánosságra a miniszteri, államtitkári, szakállamtitkári vagy az ennek megfelelő tisztséget betöltő személyeknek a javadalmazásait, mint ahogyan - hangsúlyozom: mint ahogyan - az országgyűlési képviselőknek az előző ciklusban összesített jövedelmei, költségtérítései is a mai napig is elolvashatók. Ezek közérdekből nyilvános adatok, tehát semmi probléma nem lehet azzal, hogy ezeket visszamenőlegesen hozzák nyilvánosságra. Ez viszont nem szerepel a kormány javaslatában.

A kormány javaslatában nem szerepelnek olyan részletes bontásban vagy olyan részletezéssel ezek az adatok. Én nem tételezem fel a kormányról, hogy esetleg nem hozná nyilvánosságra mindazokat az adatokat, de azért jobb félni, mint megijedni, ahogy mondani szokták. Én azt szeretném, hogyha azokat az adatfajtákat, amelyeknek a nyilvánosságra hozatalát kérjük, a törvény rögzítené, hiszen a kormány tagjainak az illetménye több tételből áll össze, több eleme van, és ezeket mind-mind külön-külön és összesítve is nyilvánosságra kívánjuk hozni.

Valamint még egy lényeges különbség van: a kormány javaslatában nem szerepel az, hogy név szerinti bontásban hozzák ezt nyilvánosságra, tehát adott esetben akár globálisan is nyilvánosságra hozhatják azt, hogy mondjuk, mennyi egy államtitkár fizetése. Szerintem az a helyes, hogy az országgyűlési képviselőkhöz hasonlatosan név szerint, alfabetikus sorrendben elolvasható az, hogy mennyit keresnek a kormány tagjai, illetve hogy az elmúlt öt évben mennyit kerestek.

Ezek a lényeges különbségek, ezért én azt fogom majd indítványozni, hogy ha az Országgyűlés elfogadja ezt az általunk benyújtott törvényjavaslatot, akkor a másik törvényjavaslatból az az egyetlen bekezdés kerüljön ki. Ez egy koherenciazavart kiküszöbölő módosító indítvánnyal megoldható, de egyelőre korainak tartottuk ezt a módosító indítványt, hiszen nem tudhatjuk, mi lesz ennek a törvényjavaslatnak a sorsa vagy a másik törvényjavaslatnak a sorsa.

Összefoglalva: köszönöm szépen, hogy támogatják a törvényjavaslatot, és remélem, hogy ez a zárószavazás során is megtörténik.

Engedjék meg, hogy egy dologra azért még felhívjam a figyelmet, arra, hogy míg az országgyűlési képviselőknél egy ilyenfajta nyilvánossághoz nem volt szükség semmiféle jogszabályra, tehát semmiféle jogszabály nem írta azt elő, hogy az Országgyűlés honlapján nyilvánosságra kell hozni ezeket az adatokat, maga az Országgyűlés, illetve a házbizottság úgy döntött, hogy nyilvánosságra kell hozni ezeket az adatokat, a kormánynak, bár többször nyilatkozott arról, hogy ők állnak elébe ennek a nyilvánosságra hozatalnak, eddig esze ágában sem volt nyilvánosságra hozni ezeket az adatokat. Ezért szerintem a parlamentnek nincs más eszköze, mint hogy törvényben kötelezze erre a kormányt - ezért van szükség erre a jogszabályra.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MDF-es képviselők soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 164 2007.11.20. 9:41  155-171

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja támogatja a törvényjavaslat elfogadását. Valóban olyan törvényjavaslatról van szó, amely egy korábbi döntésünknek megfelelően bevezeti az ügyvédek közreműködését a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenység során. Tehát ma nem az a döntésünk tárgya, hogy létrehozzuk-e a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységet, hanem pusztán arról döntünk - és ennek a garanciális szabályairól döntünk -, hogy hogyan tudnak ebben a közvetítői tevékenységben az ügyvédek részt venni.

Nos, tisztelt Ház, a törvényjavaslat kapcsán azért hadd osszam meg a gondolataimat egy kicsit tágabb értelemben a büntetőügyben alkalmazható közvetítői tevékenységgel összefüggésben. Végül is örülök annak, hogy a Ház elé került ez a javaslat, hiszen viszonylag rövid időtáv után van lehetőségünk arra, hogy újból végiggondoljuk, áttekintsük ezt a közvetítői tevékenységet.

Először is arra hívnám fel a képviselőtársaim figyelmét, hogy minél többször mondjuk azt, hogy mediálnak meg mediátor, annál jobban nem fogják érteni az emberek, hogy miről beszélünk. Nekem itt, ahogy önöket hallgattam, eszembe jutott A tanú című film, amelyben Pelikán Józsefnek valahol az utolsó képkockákon azt mondják, hogy "Pelikán, magát rehabilitálták", és erre Pelikán azt mondja, hogy "kérem, akkor inkább akasszanak fel".

(13.40)

Nos, ezért kérem, hogy ne mondják állandóan ezt a mediátori tevékenységet, mert ez nagyon szép szó, de attól tartok, hogy a jogkereső közönség, az átlagpolgárok és különösen azok, akik ilyen ügyekben részt vesznek, nem fogják érteni, hogy miről beszélünk. Tehát maradjunk annál, ahogyan a törvényjavaslat címe is büntetőközvetítői tevékenységről szól.

Miről is van szó? Arról van szó, hogy az állam a büntető monopóliumáról egy másik érdek javára lemond, részlegesen lemond, bizonyos ügyekben lemond az állami büntetőjog monopóliumáról. Mégpedig alapvetően a sértett érdekei miatt mond le erről a büntető monopóliumról, és ezt hatványozottan támogatjuk, hogy ez egy olyan megoldás, amelyben a sértett érdekei maximálisan előtérbe kerülnek.

Általánosságban nem értünk egyet a kormánynak a 2002 óta folytatott büntetőpolitikájára jellemző kísérletező szemlélettel és a különböző innovációs tevékenységgel, amelyet a büntetőpolitika és a büntetőjog terén véghezvisz, de azt gondolom, hogy a sértettek érdekében egy ilyen megoldásra, amilyen a közvetítői tevékenység, mindenképpen szükség van, és erre sor kerül.

Néhány év múlva azonban érdemes azon elgondolkodnunk, hogy ha már a törvényhozás úgy döntött, hogy az állam a büntető monopóliumáról bizonyos ügyekben lemond, akkor talán érdemes ezen az úton továbbmenni, és érdemes továbbfejleszteni.

Kérdéseket kívánok csak feltenni önöknek, és azt javaslom, hogy majd ennek a törvénynek a kapcsán és még más törvények kapcsán is gondolkodjunk el azon, hogy először is, amennyiben nem jön létre a vádemelés előtt a közvetítői tevékenység eredményeként a sértett és az elkövető megállapodása, vajon miért zárjuk ki azt a lehetőséget, hogy a bírósági szakaszban létrejöhessen ez a megállapodás.

Szerintem a sértettek érdekeit még mindig ebben a szakaszban is szolgálhatja egy ilyen megállapodás. Nem lenne helyes azt úgy tennünk, mintha nem lenne életszerű az a helyzet, hogy adott esetben már a büntetőeljárás súlya alatt is egy sértett és egy elkövető között létrejöhet egy ilyen megállapodás, tehát érdemes ezt végiggondolnunk, így persze igaz, hogy ez az államnak kicsit több pénzébe kerül, hiszen el kell indítani a büntetőeljárást, de ha nem jön létre a közvetítői tevékenység révén a megállapodás, akkor is elindul a büntetőeljárás, tehát végül is ezzel már túl sok pénzt nem lehet megspórolni, viszont a sértett érdekeit szolgálja.

A másik felvetésem, hogy ha eljutunk ehhez, hogy a sértett és az elkövető között lehet megállapodás, akkor felteszem a kérdést, hogy miért nem lehet például az ügyész és az elkövető között megállapodás. Miért nem engedjük meg azt, amit főleg angolszász országokban ismernek? - ezt vádalkunak nevezik. Persze, nem az a vádalku, amit nálunk Magyarországon pongyola megfogalmazásban vagy újságírói szlengben annak neveznek. Ami nálunk van, az valójában nem vádalku, de annak a vádalkunak a bevezetése valóban elgondolkodtató, amely lehetővé teszi, hogy nemcsak a sértett, hanem az állami büntető monopólium érvényesítése érdekében fellépő ügyész és az elkövető között is lehet bizonyos megállapodás.

A dolognak az a logikája, hogy azért mond le az állam a büntető monopóliumáról, mert valamilyen fontosabb érdeket vagy egy legalább annyira fontos érdeket kíván érvényesíteni. És itt lehet például fontos érdek, hogy ha egy súlyosabb bűncselekményre vonatkozó vallomást tesz például az elkövető, egy súlyosabb bűncselekmény, például egy maffiaszerű bűncselekmény vagy például egy nagyobb büntetési tétellel sújtott bűncselekmény, nagyobb súlyú bűncselekmény esetén jogos lehet az, hogy egy kisebb bűncselekmény miatti büntetéstől, tehát a büntető monopóliumtól ilyen értelemben eltekintsenek. Előfordulhatnak olyan szituációk szerintem, ahol erre engedélyt kellene adni.

Lehetne még tovább is gondolkodni ezen az úton, tehát mint mondtam, nem az a célom, hogy a büntetőpolitikában vagy a büntetőjogban kísérletezzünk tovább, de az állam büntető monopóliuma mellett lehetnek olyan fontos érdekek, amelyek mentén igenis volna lehetőség arra, hogy ezt a bizonyos közvetítői tevékenységet vagy ezt a bizonyos megegyezést a büntetőjog szemléletében, a büntetőeljárások szemléletében is egyre többször alkalmazzuk.

Ahogyan önök ezt a mostani közvetítői tevékenységet kísérletnek, olyan döntésnek tekintik, amelynek a tapasztalataira érdemes visszatérni, én is úgy gondolom, hogy az általam felvetett jogi megoldásokat be lehet vezetni kísérletképpen, és utána ezeket a tapasztalatokat lehet később megvizsgálni. Természetesen, ha az Országgyűlés kívánja, akkor eltérhet ezektől a szabályoktól, vagy visszatérhet az állam büntető monopóliumához.

Csak hogy egy ügyet mondjak: néhány évvel ezelőtt, ha jól emlékszem, még az Orbán-kormány időszakában vezettük be a hivatali vesztegetésnél, tehát a korrupciós bűncselekményeknél azt a szabályt, hogy az aktív és a passzív vesztegetők közül annak, aki a másikra nézve terhelő vallomást tesz, korlátlanul enyhíthető a büntetése. Tehát a vesztegetésben aki adja és aki kapja, az is bűncselekményt követ el, csak úgy lehet feltárni, ha valamelyikük megnyílik, és vallomást tesz. Ezért egy korlátlan enyhíthetőséget vezettünk be.

Nos, nem tudom, nem ismerek erre statisztikákat, de az a gyanúm, hogy gyakorlatilag egy kezemen tudnám megszámolni, hogy hány esetben került erre sor. Az a gyanúm, hogy ez a kísérlet nem valószínű, hogy bevált. Ettől függetlenül lehet még várni rá, hátha majd sikerül egy ilyen büntetőpolitikával szembeni engedménynek, hátha lesz valamilyen hatása, várhatunk még rá, de úgy gondolom, hogy ez is egy kísérlet volt, és ugyanígy a büntetőjogban ezt a fajta közvetítői tevékenységet - vagy amit én mondtam, egyfajta vádalku irányába való elmozdulást - be lehet vezetni. Ezeket fokozatosan be lehet vezetni először a kisebb súlyú ügyekben, aztán esetleg nagyobb súlyú ügyekben is, és utána néhány év múlva visszatérni ezek tapasztalataira.

Még egy mondat az ügyvédek szerepvállalásáról. Annak idején örültünk, hogy ez bekerült a törvénybe, és tulajdonképpen számunkra mindig az volt a kérdés, hogy miért nem végezhetik csak és kizárólag ügyvédek ezt a tevékenységet úgy, hogy valamilyen felügyelettel végzik ezt, tehát nyilvánvaló, hogy a pártfogó felügyelői szolgálat vagy az igazságügyi hivatal felügyelhetné ezt a tevékenységet anélkül is, hogy ők egyébként részt vennének ebben a tevékenységben. Most egy ilyen öszvér megoldás született, hiszen a pártfogó felügyelők is végezhetnek ilyen tevékenységet, és az ügyvédek is végeznek majd ilyen tevékenységet.

Nem látom be, hogy egy megfelelően kontrollált, a kizárási szabályokkal, garanciákkal körülbástyázott ügyvéd miért ne végezhetné el ezt a tevékenységet. Úgy látom, hogy ha beválik ez az ügyvédi részvétel, akkor ezt még akár általánossá is lehetne tenni, és a pártfogó felügyelőknek van elég dolguk, azoknak mással kéne foglalkozniuk, nem feltétlenül ezekben a büntetőügyekben a közvetítői tevékenységgel.

Nos, összefoglalva, tisztelt Ház, ezekkel a gondolatébresztő javaslatokkal együtt, de a konkrét törvényjavaslatot csak részben érintették az én gondolatébresztő javaslataim, mégis azt mondom, hogy most térjünk vissza az eredeti törvényjavaslatra, és az eredeti törvényjavaslatot támogatja a képviselőcsoportunk.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 182 2007.11.20. 8:24  171-187

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azok után, hogy világossá vált, hogy a törvényjavaslatot sem a kormány, sem a másik négy frakció nem támogatja, természetesen majd fel kell tennünk a kérdést, hogy az MSZP vajon miért erőlteti ezt a törvényjavaslatot immáron sokadszorra az Országgyűlés elé, de erre a magam válaszát majd csak a felszólalásom végén mondanám el.

Szeretném leszögezni, hogy a képviselőcsoportunk, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja nem támogatja a törvényjavaslat elfogadását. A törvényjavaslat összesen három bekezdésből áll, három bekezdésben szabályozná az új büntetőjogi tényállást. Ebből a három bekezdésből az (1) bekezdést alkotmányosan aggályosnak, a (2) és a (3) bekezdést kifejezetten alkotmányellenesnek tartjuk.

Valóban, ennek a törvényjavaslatnak az előzményei közé tartozik, hogy egy hasonló büntetőjogi tárgyú szabályozást az Alkotmánybíróság megsemmisített, pontosabban előzetes normakontroll alapján alkotmányellenesnek talált. Példás egyetértésben történt ez, különvélemény nélkül, az alkotmánybírák egyhangú határozattal hozták meg ezt a döntésüket. Ez is figyelmet érdemel ebben a vitában, hogy még csak különvélemény vagy kisebbségi vélemény sem fogalmazódott meg abban a tekintetben, amit nem akarok megismételni, hogy miféle megállapításokat tett a korábbi büntetőjogi szabályozással kapcsolatban az Alkotmánybíróság.

Ha megengedik, akkor bekezdésenként elmondanám az aggályainkat. Az (1) bekezdésben egy verbális, szóbeli bűncselekmény, szóbeli elkövetési magatartás az, amely szabályozásra kerülne. Nos, ezzel kapcsolatban a véleménynyilvánítási szabadságra vonatkozó alkotmánybírósági döntést irányadónak tekintjük. Úgy látjuk, hogy mivel az alkotmányos helyzetben semmilyen változás nem következett be, nem módosult az alkotmány, ezért várhatóan ugyanígy fog dönteni az Alkotmánybíróság erről a szabályról is, erről a most beiktatandó törvényhelyről is.

(14.40)

Ahogyan mondom, ez minimum alkotmányosan aggályossá teszi ezt a javaslatot.

A (2) bekezdés, amelyet itt Hankó Faragó Miklós ismertetett, tényleg - azt kell mondanom - jogalkotási kuriózumnak számít, mert ennek a (2) bekezdésben megfogalmazott tényállásnak az elkövetési magatartása egy önkényuralmi rendszerre vagy eszmére emlékeztető vagy utaló testmozdulat. Még egyszer ízlelgessék ezt a kifejezést: egy önkényuralmi rendszerre emlékeztető vagy önkényuralmi rendszerre utaló testmozdulat. Itt viccesen már beszélgettünk arról, hogy talán célszerű lenne a törvény mellékletében ilyen ábrákon felsorolni, hogy milyen testmozdulatokat képzel el a jogalkotó, mert óhatatlanul némi jogértelmezési problémákat fog felvetni.

De komolyra fordítva a szót, alapvetően a jogbiztonságot, vagy ahogyan megfogalmazta Hankó Faragó Miklós, a normavilágosságot, a normavilágosság követelményét sérti az ilyen megfogalmazás. A büntetőjog egyik alapelve a nullum crimen sine lege elve, azaz nem lehet olyan bűncselekményt elkövetni, amelyet még a jogalkotó sem képes megfogalmazni, hogy miféle bűncselekményt kellene tiltani. (Dr. Avarkeszi Dezső: Elég sajátos ezt így kimondani. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Szocialista képviselőtársaim világosnak tekintik ezt a megfogalmazást; én továbbra is azt állítom, hogy az önkényuralmi rendszerre emlékeztető testmozdulat egy elég érdekes dolog. Például, ha valaki a kezével vörös csillagot formál, akkor valószínűleg ez már egy önkényuralmi rendszerre emlékeztető testmozdulat lesz. Tényleg azt kell mondjam, hogy ez egy kuriózum, egy jogalkotási kuriózum. Remélem, hogy még a beterjesztők, az előterjesztők sem fogják megtartani ezt a szöveget, mert azt hiszem, még az Alkotmánybíróság is leginkább hahotában fog kitörni, és úgy fogja elutasítani ezt a javaslatot.

A (3) bekezdés pedig nagyon meglepő. Ugyanis egy speciális, büntethetőséget kizáró okot tartalmaz ez a (3) bekezdés, mégpedig nagyjából az a lényege a dolognak, hogy ha ezt a gyalázkodó kifejezést vagy testmozdulatot politikai párttal vagy politikai közszereplést is folytató társadalmi szervezettel kapcsolatban, a közszereplésükkel összefüggésükben alkalmazzák úgy, amely alkalmas arra, hogy a lakosság egy csoportjához tartozó tagok becsületét vagy emberi méltóságát megsértse, no, akkor nem büntetendő a cselekmény. Tehát ha például - igen, hát az alkotmányügyi bizottságban azt kellett mondanom, hogy el kell előre határolódnom a saját nyilatkozataimtól, de valóban, a példa kedvéért szögezzük le, hogy ha például - egy kisebbség tekintetében azt állítja valaki, tehát egy dehonesztáló jelzőt tesz egy kisebbségre, akkor az büntetendő a javaslat szerint, ellenben, ha mondjuk, azt mondják egy dehonesztáló jelzővel, hogy ilyen-olyan MSZP-s vagy ilyen-olyan fideszes vagy ilyen-olyan SZDSZ-es, és ezt állítják egy hétköznapi átlagemberre, annak a jogait semmi nem védi a javaslat szerint. Tehát miközben kisebbségekhez tartozót nem szabad megsérteni, politikai meggyőződés, politikai hovatartozás alapján bárkit nyugodtan lehet sértegetni. Na, ez egy alkotmányellenes diszkrimináció. Az alkotmány szerint nyilvánvaló, hogy a politikai vélemény alapján sem lehet diszkriminálni, a politikai vélemény alapján nem lehet megkülönböztetni.

Ezért felhívom az előerjesztő figyelmét, hogy kérem, ne azt fejtegesse, amit már többször fejtegetett, hogy ez a javaslat a politikusokat vonná ki ebből a körből. Pontosan nem a politikusokra vonatkozik, hanem pontosan a politikai hovatartozása, meggyőződése alapján a nem közszereplőnek minősülő embereket védi az alkotmány, és önök kizárják azt, aki ezekkel, ilyen átlagemberekkel, ilyen politikai meggyőződésű emberekkel szemben követnek el gyűlöletbeszédet. (Dr. Bárándy Gergely: Nem ezt tartalmazza.) Márpedig, ha figyeljük a mai közbeszédet, akkor legalább annyira jellemző a gyűlöletbeszédnek az a fajtája, amikor nem kisebbségi vagy etnikai alapon tesznek gyűlöletkeltő kifejezést, hanem például politikai alapon tesznek ilyen kifejezést. Szerintem, ha már a gyűlöletbeszéd ellen akarnak harcolni, akkor legalább úgy, a politikában elharapózott, a politikai dimenziójú gyűlöletbeszéd ellen is ugyanúgy kell harcolni. De ez csak az egyik probléma. A másik probléma az, hogy alkotmányellenes ez a megkülönböztetés.

Összefoglalva tehát a törvényjavaslat szerintünk nem állja ki az alkotmányosság próbáját, és itt térnék vissza arra az elején feltett kérdésre, hogy vajon, ha sem a kormány nem támogatja, sem a másik négy párt nem támogatja ezt a javaslatot, akkor a szocialisták miért erőltetik ezt a javaslatot.

Tisztelt Szocialista Képviselőtársaim! Nekem az a javaslatom, hogy be kellene már fejezni azt a gyakorlatot, hogy különböző kisebbségek szavazatainak a megnyeréséért folyamatosan alkotmányellenes jogszabályokkal bombázzák a tisztelt Házat. Nagyon kérem, hogy próbáljanak inkább más módon kisebbségi szavazókat megnyerni, és ne az Alkotmánybíróságnak gyártott számtalan alkotmánysértő javaslattal. Ez lesz most sorban már legalább a harmadik olyan javaslat, amelyik el fog vérezni az Alkotmánybíróság előtt. Azt hiszem, a politikai kampánynak ez a módja nem éppen a leghatékonyabb, sőt azt kell hogy mondjam, hogy a jogállamiságot meglehetősen kikezdi az ilyen próbálkozás. Inkább valamilyen más módon próbáljanak kisebbségi szavazatokat megnyerni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 39 2007.11.27. 1:07  36-46

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak röviden szeretném ismertetni a képviselőcsoportunk álláspontját, tekintettel arra, hogy ez egy ötpárti javaslat, és hosszú hónapokon keresztül érleltük ki a most önök elé terjesztett házszabály-módosítást.

A képviselőcsoportunk támogatja a Házszabály módosítását, és szívesen részt veszünk a jövőben további házszabály-módosításról folyó tárgyalásokban is, hiszen e tárgyalás során, amit most benyújtottunk házszabály-módosítást, ezen tárgyalások során számos olyan kérdés merült fel, amelyben már majdnem közös nevezőre tudtunk jutni, viszont az elsődleges feladatunk és célunk az volt, hogy az alkotmányos mulasztásokat szüntessük meg. Ennek egy nagy részét ezzel a javaslattal meg tudjuk szüntetni, és utána a jövő évtől folytathatjuk a tárgyalásokat. Lehet, hogy a Házszabály még több ponton módosulhat ennek következtében.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 227 2007.12.03. 3:20  218-234

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Elnök Úr! Igyekszem rövid lenni, bár az első megjegyzésem, hogy meglehetősen lehetetlen körülmények között zajlik ez a vita, mert mégis egy alkotmánymódosításról van szó, de akik a napirend elfogadásánál igennel szavaztak, tudhatták, hogy ez a probléma be fog következni. Mégis igyekszem röviden ismertetni a Fidesz álláspontját a két törvényjavaslat ügyében. Nem azonos a 25/a és 25/b napirendi pontok alatt jelzett két törvényjavaslatnál az álláspontunk.

Az alkotmány módosítása ügyében azt szeretném javasolni a kormánynak, és azt szeretném kérni, hogy vonja vissza az alkotmánymódosítást. Láthatóan ebben a formában nincs meg hozzá a szükséges kétharmados támogatottság. Folytassuk tovább az egyeztetéseket. Meglehetősen formális egyeztetés volt az úgynevezett népszavazási kötőerő ügyében, és ebben az egyeztetésben nem jutottunk egyezségre. Az ténykérdés, hogy volt egyeztetés, az egyeztetés azonban nem vezetett eredményre. Éppen ezért azt javaslom, hogy ebben az ügyben, mivel ez az alkotmánymódosítás nem orvosolja a problémát, ahogy Gulyás József is utalt rá, számos nyitott kérdés van még, amelyet nem old meg ez az alkotmánymódosítás, ezért indítványozom, hogy a törvényjavaslat visszavonása mellett tovább folytatódjanak a tárgyalások.

A választási eljárásról szóló törvény, valamint az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvény módosításának során már úgy gondoljuk, hogy a javaslat általános vitára alkalmas, és alkalmas arra, hogy az Országgyűlés lefolytassa ezt a vitát. Itt módosító indítványokkal korrigálható, esetleg közelíthető a frakciók álláspontja. Persze, ebben megint csak Gulyás Józsefnek adok igazat, hogy ez a törvénymódosítás sem orvosol számos olyan problémát, amit a választási eljárási törvényben kellene megoldani, de mégis legalább néhány ponton tudnánk alkotmányos megoldást találni. Tehát azt kérem a kormánytól, hogy az alkotmánymódosításra ne kerüljön most sor, különösen ne ilyen rohamtempóban, az ülésszak végének szorításában. A választási eljárási törvényben pedig próbáljunk meg minden párt vagy legalábbis a kétharmados többség számára elfogadható választási eljárási törvényt és népszavazási, népi kezdeményezési törvényt megalkotni.

Tisztelt Ház! Én nem megyek bele a részletekbe, úgy tudom, lesz lehetőség részletes vitára. Amennyiben az álláspontunk még fontos lesz a kormány számára, akkor természetesen ebben a részletes vitában el fogjuk mondani, de hangsúlyozom, hogy ez csak a második törvényre vonatkozik, az alkotmányról szóló törvénymódosítás részletes vitájában nem fogunk részt venni az általam említett okokból.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 299-301 2007.12.17. 0:28  214-356

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Csak a történeti hűség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy Kökény Mihály képviselő úr elkésett az alkotmányügyi bizottság napirendi tárgyalásáról... (Zaj, közbeszólások.)

ELNÖK: Képviselőtársaim!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Ez egyébként a bizottság jegyzőkönyvéből kitűnik, tehát meg lehet tekinteni. Úgyhogy Kökény Mihály képviselő úrnak az a hivatkozása, hogy ő szívesen válaszolt volna, az téves, mert ekkor már lezárta az elnök a vitát az alkotmányügyi bizottságban. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
123 85 2008.02.18. 2:15  84-91

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Ön vasárnap azt nyilatkozta egy kereskedelmi televízióban, hogy igazságügyi és rendészeti miniszterként változtatni akar azon, hogy az országban sokan következmények nélkül szeghetik meg a szabályokat.

Ahogy ön kifejtette, mindenkinek elege van abból, hogy az országban a szabályok nem érvényesülnek. A közlekedéstől a közigazgatásig az élet számos területén tapasztalható, hogy a magánemberek, a vállalkozók és az állam is lényegében következmények nélkül szegheti meg a közösen alkotott szabályokat.

Miniszter úr, ön 2004 októberében pénzügyminiszterként arra utasította az adóhivatalt, hogy novembertől végezze el minden európai uniós adószámmal rendelkező adóalany teljes körű vizsgálatát, ellenőrzését. Az elhíresült ügyben az történt, hogy nem utalták vissza az áfa-visszatérítéseket, amíg tartott ez az ellenőrzés, nem utalták vissza a törvény szerint járó áfa-visszatérítés összegét, és ezzel - az Állami Számvevőszék későbbi vizsgálata szerint - 2,9 milliárd forinttal rontotta a költségvetés egyenlegét, kedvezőtlenül hatott az APEH működésére, és likviditási gondot okozott az adózók egy részének. Hogy lefordítsuk, miniszter úr, ön a költségvetés egyenlegét rontó intézkedést hozott, amellyel ráadásul kárt okozott az adófizetőknek, mégpedig milliárdos nagyságrendben.

Miniszter úr, komolyan gondolja, hogy ön, aki ezek után semmiféle felelősséget ezért nem vállalt, és ezért az állam sem vállalt semmiféle felelősséget, ön kíván változtatni azon, hogy Magyarország egy következmények nélküli ország legyen? Komolyan hiteles lehet az ön szájából egy ilyen szándék azok után, hogy az áfa-visszatérítéssel milliárdos kárt okozott nemcsak a költségvetésnek, hanem a vállalkozóknak is? Miniszter úr, kérem, adjon magyarázatot erre.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
123 89 2008.02.18. 1:09  84-91

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Miniszter úr, Gyurcsány Ferencet szeretném idézni az Útközben című könyvből. (Podolák György: Mióta olvasol ilyet?) "Amikor megtudtam - mármint az áfaügyet - és számon kértem, hogy mi a bánat ez, akkor ő az egészet pusztán az európai uniós csatlakozással, a megváltozott áfa-intézményrendszer gondjaival, bajaival magyarázta. Először elhittem neki ezt a magyarázatot. Később, lényegesen később, hetek múlva esett csak le a tantusz, hogy itt nem erről, vagy nem csak erről van szó, hogy ez a fiú valójában annak a lehetőségét teremti meg magának, hogy ha kell, akkor az év végi hiányt akár mesterségesen is a kitűzött célon belül tudja tartani."

Miniszter Úr! Gyurcsány Ferenc azt mondja, hogy ön valójában trükközött a költségvetési számokkal, a költségvetési hiány kozmetikázása érdekében tartotta vissza az áfát. Miniszter úr, én nem tudom elfogadni ezt a választ. Úgy látom, hogy a korábbi miniszterelnök megváltoztatta korábbi véleményét, és ma már rendjén valónak tartja azt, amit ön csinált. Úgy gondolom, az ilyen cselekmények vezetnek oda, hogy Magyarország egy következmények nélküli ország.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon. - Közbekiáltások ugyanott: Úgy van! Éljen!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 200 2008.02.25. 0:50  199-201

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csak nagyon röviden szeretnék ezen a késő esti órán utalni arra (Moraj a kormánypárti padsorokban.) - bocsánat -, a javaslatunk arra irányul, hogy a miniszterek és államtitkárok illetménye és juttatása kerüljön ugyanúgy nyilvánosságra a kormány vagy a Miniszterelnöki Hivatal internetes honlapján, mint ahogyan a parlamenti képviselők illetménye és egyéb juttatásai a parlament honlapján elolvashatók. Egyszerű a javaslat. Kérem, hogy támogassák. Teljesen világos, hogy a kormány tagjainak jövedelmi viszonyait ugyanúgy átláthatóvá kell tenni, mint az országgyűlési képviselőkét. Azt hiszem, hogy ebben nem lehet vita közöttünk.

Köszönöm előre is a támogatásukat. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 214 2008.02.25. 1:06  209-221

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Én is rövid leszek. A képviselőcsoportunk támogatja a törvényjavaslat elfogadását, és örömmel nyugtázzuk, hogy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara is támogatta a törvényjavaslat elfogadását. Több pontban az ő javaslatuk köszön vissza a törvényjavaslatban.

A tervezet a közjegyzői törvényt illetően hozzájárul a vonatkozó szabályozás egyértelműbbé tételéhez, bővíti az iratkezelési és ellenőrzési lehetőségeket, valamint a külföldről származó közokiratok hazai felhasználhatóságát.

Azt gondolom, ennyiben lehet összefoglalni a törvényjavaslat jelentőségét, ezért, ahogyan mondtam, képviselőcsoportunk igennel fog szavazni. Ahogyan Hankó Faragó Miklós képviselőtársam is jelezte, csak a Ház munkájának a tervezhetősége érdekében, képviselőcsoportunk nem kíván módosító indítványt benyújtani a törvényjavaslathoz.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 106 2008.05.05. 2:12  105-112

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Május 2-án, pénteken az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium egy közleményt, pontosabban levelet írt az MTI-nek, amelyben kifejtette álláspontját az úgynevezett spontán gyülekezéssel kapcsolatban, azaz olyan esetekben, amikor be nem jelentett gyülekezést, rendezvényt tartanak egyes állampolgárok.

Azt mondja az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, hogy csak azért, mert egy demonstráció spontán, azaz be nem jelentett, még nem oszlatható fel, és hivatkozik a minisztérium egy Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott múlt évi döntésre.

Igen ám, de az elmúlt évben, pontosan erre az Emberi Jogok Európai Bíróságán született döntésre hivatkozva 32 személy, illetve az ő kezdeményezésükre több mint 300 személy tartott egy spontán gyülekezést, és akkor a Budapesti Rendőr-főkapitányság feloszlatta ezt a spontán rendezvényt, és közölte a BRFK, hogy a strasbourgi döntés Magyarországon nem jogforrás, a rendőrségnek nincs mérlegelési lehetősége a be nem jelentett demonstráció kezelésével kapcsolatban.

Ehhez még hozzáteszem, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szerint aggályos és a Kádár-rendszert idézi, hogy a rendőrség a háromnapos bejelentési határidő figyelmen kívül hagyásával tudomásul vesz egy gyülekezést. Szabó Máté elég keményen fogalmazott.

Államtitkár Úr! Ön szerint megfelelő kezelés-e egy sajtóközleményben elrendezni azt a kérdést, hogy az állampolgárok által spontán módon tartott rendezvény, gyülekezés vajon jogszerű vagy nem jogszerű, feloszlathatja-e a rendőrség vagy sem?

(15.30)

Egyáltalán, mikor fogja a rendőrség végre következetesen alkalmazni a gyülekezési jogot, és nem hol a választási időszakra, a választási törvény hatályára hivatkozni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hol pedig a gyülekezési törvényre hivatkozva feloszlatni egy rendezvényt?

Várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 110 2008.05.05. 1:15  105-112

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Államtitkár Úr! Sem ötpárti egyeztetés, sem törvénymódosítás nem szükséges ahhoz, hogy a rendőrség következetesen és a törvénynek nemcsak a betűjét, hanem a szellemét betartva is alkalmazza a gyülekezési törvényt. Ezért azt kérem öntől, hogy semmiképpen se sajtóközlemények formájában igazítsák el a választópolgárokat, állampolgárokat arról, hogy milyen esetben hogyan értelmezik ezt a bizonyos spontán gyülekezést, mert addig is, amíg ez nincsen törvényileg szabályozva, addig is a rendőrségnek - igaza van Szabó Máténak - önkényes a hozzáállása, kiszámíthatatlan az, hogy mikor oszlat fel egy rendezvényt, és mikor fogadja el az úgymond spontán rendezvény megtarthatóságát.

Tehát javaslom, hogy egy világos, mindenki számára hozzáférhető formában tegyék közzé akkor azt, hogy a rendőrség hogyan fog eljárni, és természetesen a jövőben járjon is el így a rendőrség, tehát tartsa magát ehhez. Bár csak csöndben jegyzem meg, hogy ha ez így lesz, akkor lehet, hogy innentől kezdve értelmét veszti a gyülekezés bejelentése, a rendezvények bejelentése, hiszen akkor innentől kezdve világos lesz mindenki számára, hogy flashmobnak fogja nevezni a gyülekezést (Az elnök csenget.), és akkor majd nem oszlatják fel.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 196 2008.05.05. 10:36  189-205

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt bizottsági Elnök Úr! Sajnálom, hogy nem tudom folytatni ezt a köszönő sort, amit előttem elmondtak felszólalásaikban az előttem szólók. Talán nem okozok meglepetést azzal, ha bejelentem, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség mint a 2008. március 9-i népszavazás kezdeményezője, nem támogatja az Országos Választási Bizottság beszámolójának az elfogadását.

Az Országos Választási Bizottság a mi álláspontunk szerint eljárása során több esetben a kormány, illetve a kormánypártok érdekeinek megfelelően akadályozni kívánta a népszavazás megtartását. Az OVB a tevékenységével nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy több mint egy évig nem születhetett meg a népszavazást elrendelő országgyűlési határozat. Álláspontunk szerint az Országos Választási Bizottságnak elő kellett volna segítenie, hogy a népszavazáshoz való jog maradéktalan érvényesülése érdekében a törvényi követelményeknek megfelelő kezdeményezés lehetőség szerint eljusson a népszavazás megtartásáig az érintett választópolgárok akarata szerint.

Azt kell hogy mondjam, hogy ha az Országos Választási Bizottságon múlott volna, akkor március 9-én nem is lett volna népszavazás. Ez talán mindent elmond arról, hogy az Országos Választási Bizottság hogyan állt hozzá a népszavazási kezdeményezéshez. Milyen indokokkal tudom ezt alátámasztani, vagy legalábbis milyen indokokat látok szükségesnek itt felhozni?

Az egyik és legfontosabb kérdés az Országos Választási Bizottság és az Alkotmánybíróság közötti vita, amely az elnök úr által elmondottak szerint egy szakmai vita volt, szakmai természetű vita. Nem vonom kétségbe, hogy itt szakmai érvek ütköztek, de az Országos Választási Bizottság és az Alkotmánybíróság között a népszavazási eljárásban nem két mellérendelt testületnek, nem két egymással vitázó testületnek a viszonyát láthatjuk, hanem bizony az Alkotmánybíróság ebben az esetben mint jogorvoslati fórum az Országos Választási Bizottság fölött áll a népszavazási ügyekben, a népszavazási eljárásban. Az Országos Választási Bizottság ennek ellenére úgy fogta fel a szerepét, mintha megengedhetné magának azt, hogy vitába száll az Alkotmánybírósággal.

Nem vette figyelembe az Országos Választási Bizottság sem azt, hogy az alkotmánybírósági törvényből következően az Alkotmánybíróság döntései mindenkire nézve kötelezőek, sem azt nem vették figyelembe, hogy a Szigeti elnök úr által vezetett OVB elődjei azt a jogértelmezést alkalmazták, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság megsemmisíti valamelyik döntésüket, akkor második alkalommal már, tehát amikor visszakerül hozzájuk az új eljárásra a népszavazási kérdés, akkor második alkalommal hitelesítik az aláírásgyűjtő íveket. Tehát ahogyan mondtam, a korábbi OVB-nek ez volt az eljárása, a Szigeti elnök úr által vezetett OVB megváltoztatta ezt a gyakorlatot, és nem egy esetben az Alkotmánybíróság döntésével ellentétesen foglalt állást.

(18.20)

Ez ténylegesen is késleltette a népszavazás megtartását, függetlenül attól egyébként, hogy a kezdeményezők mennyi időt használtak fel a jogorvoslati beadványok megírására, mint amit az előbb az elnök úr fejtegetett. Szögezzük le, hogy nem is lett volna szükség legalább két esetben jogorvoslatra, ha az Országos Választási Bizottság eleget tett volna az Alkotmánybíróság határozatában foglaltaknak.

A másik - megítélésünk szerint - döntő érv annak bizonyítására, hogy az Országos Választási Bizottság többsége valóban elfogultan értelmezte a vonatkozó törvényeket, ez az ominózus kormánykampány, illetve az állami szervek beavatkozása a kampányba. Erről beszélt elnök úr is, csak azt az egy apró részletet mulasztotta el megemlíteni, hogy míg az OVB a kormány kampányáról úgy döntött, hogy bizony arra nincsen szervi hatálya, a kormány propagandatevékenységének a megítélése nem tartozik az OVB hatáskörébe és nem tartozik a választási törvény hatáskörébe, addig az OVB az önkormányzatok esetében - és éppen egészen véletlenül egy ellenzéki vezetésű önkormányzat esetén - azt állapította meg, hogy van hatásköre ebben az ügyben, és megállapította, hogy jogsértő az az önkormányzati döntés. A Legfelsőbb Bíróság utána valóban megváltoztatta ezt a döntést, és valóban egységes szemléletet tükröző döntést hozott, mely szerint sem a kormánynak, sem az önkormányzatnak a tevékenységét az OVB nem vizsgálhatja, csak mint mondtam, azt felejtette el mondani Szigeti elnök úr, hogy ők bizony ellentétesen ítélték meg a kormány és az önkormányzat, ha úgy tetszik, kampánytevékenységét. Azzal magam is egyetértek, hogy itt törvényi szabályozásra van szükség, de ez nem mentesíti az OVB-t annak magyarázata alól, hogy miért ítélte meg ellentétesen a kormány és az önkormányzat jogi szerepét vagy jogállását ebben az ügyben.

Nem kívánom ezt a vitát folytatni, mert azt gondolom, hogy mint ennek a vitának egyébként résztvevője, elég szerencsétlen és káros vita volt az elmúlt több mint egy évben a kezdeményezők és az Országos Választási Bizottság között. Nem vitatom, hogy káros és az OVB szempontjából az OVB tekintélyét meglehetősen csorbító vitára került sor. Más kérdés, hogy rászolgált-e erre az OVB vagy sem. A mi megítélésünk szerint az OVB pártos tevékenységet végzett. Talán érdemes ebből okulni.

Az Országos Választási Bizottság, bár szakmai érvek alapján hozza meg a döntését, de minden döntése politikai szemüvegen keresztül is megvizsgálható, hiszen politikai súlyú ügyekben vagy politikai aktualitással rendelkező ügyekben dönt az OVB. Ezért a mindenkori OVB-nek tartania kellene magát ahhoz, hogy semmilyen párt vagy semmilyen kezdeményező vagy éppen a kezdeményezéssel ellentétes érdekeket képviselő személy vagy állami szerv irányában ne mutasson elfogultságot.

Szeretném hangsúlyozni, hogy azért nem volt ez mindig így. Bár óriási vita, és ha jól emlékszem, ellenzéki kivonulás előzte meg a Ficzere elnök úr által vezetett OVB tagjainak a megválasztását, mégis ilyen típusú elfogultságot az akkori ellenzék nem vethetett a szemére az előző választási bizottság elnökének.

Összefoglalva: az OVB beszámolóját ezen okokból nem tudjuk támogatni.

A minisztérium beszámolójával kapcsolatban pedig az álláspontunk az, hogy tartózkodni fogunk a szavazás során. Ennek alapvetően az az oka, hogy itt tényleg több tízezer köztisztviselő, közalkalmazott közreműködését kell megítélni. Nekünk alapvető kifogásunk volt az Országos Választási Iroda egy bizonyos döntésével, egy bizonyos magatartásával kapcsolatban. Ez viszont, tehát az Országos Választási Irodának a megítélésünk szerint mulasztása vagy hibája nem vezethet oda, hogy a több tízezer köztisztviselő munkáját megítéljük. Ezért tartózkodni fogunk, ezzel jelezve, hogy nem tartjuk kielégítőnek a beszámolóban foglaltakat, illetve a beszámolóra okot adó tevékenységet.

Tanulságos ez az egész népszavazási eljárás. Valóban szükség van a népszavazási törvény módosítására és a népszavazási törvény felülvizsgálatára. Azt hiszem, ezt eddig sem vitatta el senki, de ez soha nem mentesíti a jogalkalmazót az alól, hogy pártatlan és elfogulatlan legyen a tevékenysége. Attól, hogy egy törvény módosításra szorul, még nem bújhat a törvény hibái mögé, vagy a törvény értelmezési lehetőségei közül nem választhatja mindig az egyoldalú értelmezést a jogalkalmazó, mert akkor, abban az esetben valóban a pártatlanság követelménye sérül.

A választási eljárásban, a népszavazási eljárásban természetesen az esélyegyenlőség biztosítása, nemcsak a jelöltek, hanem lényegében az álláspontok közötti esélyegyenlőség biztosítása fontos és demokratikus alapelv. Ha az Országos Választási Bizottság ennek nem tudott ebben az esetben megfelelni, akkor annak nem a törvény hiányosságai az oka.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Részletes vitája nem lesz a javaslatnak, de a későbbiek során a szavazáskor fogjuk a frakciónk álláspontját a szavazatunkkal megjeleníteni. Még egyszer köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 200 2008.05.05. 1:52  189-205

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony, most már volt Miniszter Asszony! Biztos, hogy azt a szakvizsgabizottságot nem Bihari Mihály vezeti, amelyre ön hivatkozott, mert Bihari Mihály egy sajtótájékoztatón világosan kifejtette, hogy mi az Alkotmánybíróság és az OVB közötti viszony. De ha egyébként sajtótájékoztatót nem tartott volna, akkor ez, mondjuk, a határozatainak az elolvasásából is kiderült volna.

A másik ügyben pedig ön téved. Mi egyetértettünk a népszavazás ügyében meghozott szakmai döntésekkel, merthogy ezt a szakmai vitát az Alkotmánybíróság döntötte el, és a szakmai vita eredményeként a népszavazásra sor kerülhetett. Tehát félreérti. Nem vitatom, hogy az OVB-nek is szakmailag megalapozható, szakmailag indokolható álláspontja volt, de végül is a szakmai vitát az erre hivatott közjogi szerv, az Alkotmánybíróság eldöntötte, és pontosan azért van az Alkotmánybíróság, hogy végső fórumként eldöntse ezeket a vitákat.

(18.30)

Tehát téved abban, hogy itt a szakmai álláspont és a Fidesz álláspontja nem egyezett volna meg. A Fidesz az Alkotmánybíróság döntéseiben igazolva látta a saját szakmai álláspontját, és nem volt ilyen érzésünk. Az Országos Választási Bizottságban is inkább az volt a probléma, hogy tendenciózus volt a döntése, és megismételte azokat az érveit, amelyeket egyszer az Alkotmánybíróság már elutasított. Volt ilyen érv, a költségvetésbe ütközés megismételten került elő.

Tehát ez azt mutatja, hogy az Országos Választási Bizottság ezekben a szakmai vitákban, ha úgy tetszik, elfogultan, vagy ha úgy tetszik, makacsul ragaszkodott ehhez a szakmai álláspontjához, amit aztán végül az Alkotmánybíróság nem osztott.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 202 2008.06.02. 0:21  199-205

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az a javaslatunk, hogy szíveskedjen elnök úr a szavazási időtartamot 10 másodpercről 7 másodpercre rövidíteni, mivel még nagyon sok szavazás áll előttünk.

Köszönjük szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 30 2008.09.30. 12:45  21-39

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/6218. számú törvényjavaslat egy tehetetlen kormány pótcselekvése. Hatékony jogalkalmazás helyett jogalkotási pánik lett úrrá a kormányon, ezt mutatja ez a törvényjavaslat. Más megközelítésben a törvényjavaslattal az bizonyosul be, hogy az MSZP kétéves politikai frusztrációit büntetőjog-alkotással kívánja feldolgozni, úgyhogy nyugodtan nevezhetnénk a törvényt ahelyett, amit itt használnak, közrendvédelmi törvény helyett frusztrációtörvénynek.

Erre egyébként szép példát mutatott az előbb Fogarasiné Deák Valéria képviselőtársunk, aki a tojásdobálástól a holokausztig terjedő szép ívbe belekeverte a politikai ellenzéket. Úgy hiszem, hogy ilyen törvényjavaslatnak a politikai célja eléggé világos, és éppen Fogarasiné Deák Valéria adott rá példát, hogy milyen politikai megrendelésre történt ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztése. Miniszter úr expozéját hallgatva az jutott eszembe, hogy a tettek és a szavak ellentétben állnak, miniszter úr. A Gyurcsány-kormányról minden elmondható, csak az nem, hogy rendpárti lenne.

A törvényjavaslat több ponton alkotmánysértő álláspontunk szerint, alkotmányellenesen korlátozza a gyülekezési szabadságot és a személyiségi jogokat. Ezekre a korlátozó rendelkezésekre, jogkorlátozó rendelkezésekre szeretnék példákat felsorolni az általános vita szintjén. Az első és leginkább szembeötlő alkotmányellenes rendelkezés az én megítélésem szerint a félelemkeltésre alkalmas rendezvényen való részvételnek a megfogalmazása és ennek szabálysértésként való beiktatása. A gyülekezési jog korlátait a kétharmados gyülekezési törvény fogalmazza meg, és csak és kizárólag a gyülekezési jog gyakorlásának a módjában láthat korlátozást az, aki elolvassa ezeket a törvényeket. A gyülekezési jog gyakorlásának a módját lehet kordába szorítani, hiszen amikor azt mondja a gyülekezési törvény, hogy a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt, bűncselekményre való felhívást, és nem járhat mások jogainak és szabadságának a sérelmével, akkor pontosan körbeírja azt a korlátot, amelyet alkotmányosan az akkori törvényhozás meghatározott, és ez a korlát nem más, mint az erőszakos és a békés demonstráció, az erőszakos és a békés gyülekezés közötti különbségtétel.

Az alkotmány a békés gyülekezés jogát védi, és minden, ami ezen kívül esik, az erőszakos gyülekezés és annak megnyilvánulási formái mind alkotmányellenesek és így jogellenesek. Tehát amikor a kormány meghatározza a félelemkeltésre alkalmas rendezvény fogalmát, akkor nem a gyülekezési jog gyakorlásának a módját tekinti disztinkciónak, hanem a gyülekezés célját, a gyülekezés tartalmát, a gyülekezéssel kiváltani kívánt hatást tekinti jogellenesnek, és így ezzel tartalmi cenzúrát állapít meg a gyülekezési jog gyakorlásával szemben. Ami azt jelenti, hogy a gyülekezési jog, amely egy kollektív véleménynyilvánítás, hogyha másként fogalmazzuk, mint ahogyan a véleménynyilvánítás sem korlátozható a tartalma alapján, ugyanígy nem korlátozható a gyülekezési jog a tartalma alapján.

Elégségesnek és elegendőnek tartjuk azt a korlátot, amely a gyülekezési törvényben van, és úgy gondoljuk, hogy a jogalkalmazásnak kellene ezt a korlátot hatékonyabban és következetesebben érvényesítenie.

(11.00)

Amikor a gyülekezési törvény azt mondja, hogy a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekményre való felhívást, vagy mások jogait vagy szabadságát nem sértheti, akkor azt is mondja a gyülekezési törvény, hogy ha ilyen rendezvény, ilyen gyülekezés kerül megtartásra, a rendőrség köteles azt feloszlatni. Kötelezettsége van a rendőrségnek, pontosan azért, hogy a gyülekezési jog gyakorlásának a módját alkotmányos keretek közé szoríthassa a rendészeti hatalom.

Ilyen alkotmányellenes rendelkezésnek látjuk a be nem jelentett gyűlés szervezésének szabálysértéssé nyilvánítását. Ez maga az orwelli gondolatbűn. A be nem jelentett gyülekezés szervezését nem feltétlenül követi a be nem jelentett gyülekezés megtartása. Nem tudjuk, hogy megtartják-e a be nem jelentett gyülekezést, be nem jelentett rendezvényt. Mint ahogyan az is elképzelhető, hogy észlelve azt, hogy nem jelentették be, későbbi időpontban bejelentik, és jogszerűvé válik a be nem jelentett gyülekezés.

Az Alkotmánybíróság éppen a spontán gyülekezéssel kapcsolatos döntésében az én értelmezésemben vagy a mi értelmezésünkben lényegében alkotmányos védelem alá helyezte a spontán gyülekezést, azt mondta, hogy alkotmányos a spontán gyülekezés.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ha elfogadnánk a kormány olvasatát, a kormány javaslatát, akkor kizárólag a véletlen összesereglés lenne alkotmányos és jogszerű, minden egyéb magatartás már szankcionálás alá kerülne. Biztos vagyok benne, hogy az Alkotmánybíróság nem azt értette a spontán gyülekezés alatt, hogy emberek összetalálkoznak az utcán. A gyülekezés és a gyülekezési jog véleménynyilvánítás, ebből a célból gyűlnek össze. Tehát ki van zárva a megítélésem szerint, hogy ez alkotmányosan korlátozható lenne.

Azt elfogadom, hogy a be nem jelentett gyűlésen való részvétel, tehát amikor meg is tartják ezt a gyűlést, akkor az valamilyen szankciót vonhat maga után. Bár hozzáteszem, hogy szerintem akkor is csak a szervezőt lehetne ezért felelősségre vonni, hiszen a résztvevő nem feltétlenül tudja, hogy milyen jogi körülmények között kerül megtartásra ez a rendezvény, vagy az utcai járókelő, aki odasereglik, nem tudja, hogy milyen körülmények között kerül megtartásra.

Ilyen alkotmányellenes rendelkezésnek tartjuk a szabálysértők szégyenlistájának a megalkotását. Miniszter úr, ma a hatályos szabályaink és alkotmányos szabályaink szerint még a móri mészárosnak is csak a keresztnevét lehet nyilvánosságra hozni. A legsúlyosabb bűnök elkövetőinek az anonimitása garantált, személyiségi jogi védelem alatt áll. Nem lehet nyilvánosságra hozni ennél sokkal csekélyebb deliktumok, csekélyebb vétségek elkövetőinek az adatait. (Közbeszólás: Amíg el nem ítélik.) Vagy ha önök azt feltételezik, hogy alkotmányos ez a magatartás, akkor miért a bagatell szabálysértésekkel kezdjük, akkor miért nem a rablógyilkosoknak a szégyenlistára való kitétele a kormány javaslata? Mi magyarázza azt, hogy miközben a közlekedési szabálysértők szégyenlistára kerülnek, közben az ennél sokkal súlyosabb bűncselekmények elkövetői, sokkal súlyosabb törvénysértések elkövetői pedig anonimitásban maradnak? Ez a javaslat értelmetlen, és azt hiszem, hogy alkotmányellenes is.

Megítélésem szerint szakmai nonszensz, de nem feltétlenül alkotmányellenes rendelkezés az alkalmatlan eszközzel elkövetett fenyegetés büntetni rendelése. Itt megint csak utalnék arra a bizonyos frusztrációra. Képviselőtársaim, ebben a parlamentben nem szoktunk azon az alapon törvényeket alkotni, hogy mi fehér poros leveleket kaptunk, és akkor hozzuk be ide a Házba a mi frusztrációnkat egy büntetőjog-alkotásban. Kérem, gondolják végig, hogy az alkalmatlan eszközzel elkövetett fenyegetés más vonatkozásban mennyire értelmetlen, és mennyire indokolatlan ennek a büntetni rendelése.

Ugyanígy szakmai nonszensznek tartom azt az értelmező rendelkezést, hogy az is erőszak, ami nem az. Tisztelt Képviselőtársaim! Az az értelmező rendelkezés ezt jelenti. Eddig világos volt, hogy csak olyasmiért lehet büntetni az embereket, az elkövetőket, ami valóban a társadalomra veszélyes. De mi magyarázná azon kívül, hogy a tojásdobálást ide akarják venni, mi magyarázná, hogy azt az erőszakot, ami egyébként nem valósít meg testi sértést, azt is büntetni lehessen rendelni? Semmi más magyarázatot nem látok rá, megint csak a frusztrációt, kizárólag a frusztráció az egyetlen magyarázat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bírósági szervezeti törvény módosítását nem támogatjuk. Ez egy kétharmados törvénymódosítás, ez nem fog megszületni a Házban. Álláspontunk szerint ugyanis nem az a jó megoldás, hogy a törvényhozás paragrafust ad a bíró kezébe meg a bírósági vezető kezébe, hogy azzal tartsa fenn a rendet. Nem ez a jó megoldás. Nekünk ettől eltérő elképzelésünk van. Egyrészt ez pénz kérdése, tehát pénz kérdése az, hogy a bíróságokon fenn tudják tartani a rendet. Másrészt pedig szilárd meggyőződésünk, hogy a bíróságokon állami rendészeti szervnek kell garantálnia a rendet, állami rendészeti szervnek kell fenntartani a rendet. Elfogadhatatlan, és azt kell mondanom, hogy szégyellnivaló dolog, snassz, hogy magán őrző-védő cégek tartják fönn a bíróságokon a rendet. Menjenek el egy európai országba, nézzék meg, hogy ott ki áll a bíróság kapujában! Állami rendészeti szerv. Azért mondom, hogy állami rendészeti szerv, mert nem tudom eldönteni, hogy ennek milyen rendészeti szervnek kell lennie. Nem biztos, hogy a rendőrségnek kell lennie, lehet, hogy egy speciális rendészeti szervnek. De mindenképpen az igazságszolgáltatás védelemre szorul, ebben egyetértünk, ennek a módja azonban nem az, hogy üres paragrafusokat adnak a bíró kezébe vagy a bírósági vezető kezébe.

Kérem, fontolják meg ezeket a szempontokat, és amennyiben egyáltalán ezeket a pontokat javítani lehet, akkor kérem, hogy a kormány maga javítsa ki ezeket a pontokat. Én nem nagyon látom javíthatónak a törvénytervezetet. Számos része önmagában megáll, ez igaz, de amiket felsoroltam, azokat nem tartom javíthatónak, ezért a magam részéről módosító indítványt sem kívánok benyújtani. Nem tudom, hogyan lehet korrigálni azokat az alkotmányossági problémákat, amiket elmondtam, csak úgy lehet, hogy ha nem hoz ilyen döntést az Országgyűlés, nem hoz ilyen törvényt a Ház.

Azt hiszem, abban reménykedem, hogy az itt elhangzó vita után ki fog derülni, hogy a kormánynak nincs meg a kellő parlamenti többsége és támogatása ahhoz, hogy ezt a törvényt elfogadtassa. Ezért ha ez így van, akkor arra kérem a miniszter urat, hogy vonja vissza a törvényjavaslatot, és annak az egyébként támogatható és talán az igazságszolgáltatás működését segítő elemeit még tovább csiszolja a kormány, azokat a részeket, amelyeket pedig itt a parlamenti többség - ha ez így lesz, amire én gondolok - alkotmányellenesnek tart, akkor azokat a részeket ne erőltesse a kormány.

Kérem, fontolják meg a javaslataimat, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 60 2008.09.30. 11:51  55-67

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha létezik próbaper, akkor ez a törvényjavaslat egy próbatörvény, hiszen semmi más célja nincs, mint annak megpróbálása, hogy az Alkotmánybíróság vajon megváltoztatta-e a korábbi álláspontját. Ez a negyedik kísérlet az úgynevezett gyűlöletbeszéd szankcionálására. Két büntetőjogi szankcionálás és egy polgári tárgyú szankcionálás már elbukott az Alkotmánybíróságon - ez a negyedik kísérlet... (Dr. Avarkeszi Dezső: Ötödik!) Azt mondja Avarkeszi Dezső, hogy ötödik - már számolni sem tudtam. És ahogyan hallottuk Bárándy Gergelyt, lesz még egy hatodik is. Tehát azt tudom mondani, hogy az MSZP számára a gyűlöletbeszéd elleni törvényhozás olyan, mint Leninnek a permanens forradalom.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat, amely ennyi, tehát egy lapból álló törvényjavaslat (Felmutatja.), ugyanazokat a hibákat követi el, vagy legalábbis részben ugyanazokat a hibákat követi el, mint a polgári törvénykönyvnek az a módosítása, amely nemrégiben elbukott az Alkotmánybíróság előtt. Tehát nagy valószínűséggel ez is alkotmánysértő. Egyébként a Bárándy Gergely által idézett jogvédő szervezet, a Társaság a Szabadságjogokért szerint alkotmánysértő ebben a változatban is a törvényjavaslat. Alapvetően az a hibája a TASZ szerint - és egyébként a mi véleményünk is ezzel azonos -, hogy összekeveri a személyiségi jogokat a csoportot ért sérelemmel, és összekeveri az emberi méltóság védelmét más szempontok figyelembevételével, így például a kisebbségvédelem szempontjaival.

Alapvetően az emberi méltóság védelme, a személyiségvédelem nem alkalmas arra, hogy bizonyos kisebbségvédelmi jogi funkciót ellásson. Létezhet, a kisebbségvédelemnek létezik jogi megoldása, nem a személyiségi jogok között kell ezt elhelyezni, és nem a személyiségi jogok védelme veheti át ezt a funkciót. Ennek egyszerűen az a magyarázata, hogy az emberi méltóság védelme kisebbséghez való tartozás nélkül vagy csoporthoz való tartozás nélkül megilleti az embereket, tehát mindenkit, többségit, kisebbségit, ilyen etnikumút, olyan etnikumút, mindenkit azonos emberi méltóság illet meg, és ezt az azonos emberi méltóságot kell személyiségi jogi védelemben részesíteni. Tehát a polgári jogot megerőszakolja az én meglátásom szerint ez a törvényjavaslat, olyasmire használja a polgári jogot, a polgári jogi személyiségi jogi védelmet, amely arra nem hivatott.

A törvényjavaslat egyébként jogalkotásilag is, ahogy mondják, kodifikációs szempontból is egy zűrzavar, hiszen polgári jogi rendelkezéseket egy önálló törvénybe épít be úgy, hogy közben még eljárásjogi rendelkezéseket is tartalmaz, és mindez a polgári törvénykönyvön kívül egy önálló törvényben szerepelne, tehát formailag semmiképpen sem alkalmas arra, hogy az Országgyűlés elfogadja. Értem, hogy az a célja ennek a kiemelésnek, hogy ahogyan mondtam, egy próbatörvényként megint az Alkotmánybíróság megpróbálja ennek a javaslatnak az értelmezését, és így ne veszélyeztesse az egész polgári törvénykönyv elfogadását, de ez nem lehet egy jogállami jogalkotás módszere, hogy ilyen próbatörvényekkel bombázzuk az Alkotmánybíróságot.

Tisztelt Ház! A gyűlöletbeszéd elleni fellépésre valóban szükség van, de számos jogvédő szervezet, számos alkotmányjogász, az Alkotmánybíróság is felhívja a figyelmet, hogy nem eszköztelenek a gyűlöletbeszéddel érintett, a gyűlöletbeszéd sértettjeivé váló személyek nem eszköztelenek a magyar jogrendszerben. A gyűlöletbeszéd legszélsőségesebb eseteit ma is büntetőjogilag is szankcionálja a magyar jog, tehát felesleges és hibás úgy beállítani, mintha e törvény hiánya lehetővé tenné a gyűlöletbeszédet. A rasszista beszéd ma is büntetendő. Ez egy fontos tétel. A különbség csak az, hogy ez a javaslat azt akarja megfogalmazni, hogy olyan személyek is perelhessenek, akiket egyébként személyükben közvetlenül nem érint a sértő kijelentés. Számos félreértést, végrehajthatatlan jogbizonytalanságot okoz ez a megoldás.

Mi van akkor, ha egy csoport egyik tagja úgy érzi, hogy őt valóban sértette a magatartás, a gyűlöletbeszéd, a csoport másik tagja pedig nem érzi úgy? A csoport egyik tagja úgy érzi, hogy bíróságra kell vinni az ügyet, egy másik tagja pedig kifejezetten tiltakozik az ellen, hogy bíróság elé vigyék az ilyen ügyet?

(13.30)

Hogyan fogja feloldani a bíróság ezt, ha életbe lépne egy ilyen törvény? Mi a helyzet akkor, ha a jogsértő fél, vagy mondjuk úgy, hogy az alperes és a felperes is olyan bizonyítékokat, olyan tanúbizonyítást vonultat fel, amely ugyanazon csoport tagjaiból áll? A felperes is azt bizonyítja ugyanazon csoport tagjaival, hogy bizony elkövették a jogsértést, és az alperes is ugyanazon csoport tagjaiból tanúkat állít maga mellé, hogy nem követték el, nem érzik magukat sértettnek. Egy káosz az egész.

Nyilván egyetlenegy megoldás van, amit az Alkotmánybíróság is egyedül járható útnak tart az én értelmezésemben, ha megköveteljük azt, hogy akit megsértettek, személyesen indítson pert. Csak az indítson pert, akit személyesen sértett egy jogsértő magatartás, egy rágalom, egy becsületsértés vagy egy gyűlöletbeszéd. Tehát azt kell mondjam, kártékony egy ilyen törvényalkotás, ami most folyik az Országgyűlésben. A gyűlöletbeszéd elleni küzdelemnek és az arról való verbális küzdelemnek nem az az egyetlen módja, hogy az ötödik vagy a hatodik törvénytervezettel bombázza a kormány vagy éppen a szocialista frakció a parlamentet és az Alkotmánybíróságot; a gyűlöletbeszéd elleni - hangsúlyozom, verbális - társadalmi küzdelemnek van más módja is.

A törvényhozási eszközök köre szűkös, különösen a büntetőjogi jogi eszközök köre. Ahogyan mondtam, most sem eszköztelen a büntetőjog szempontjából, büntetőjogi eszköz nélkül nem marad az, akit sértenek, de a polgári jogi eljárásban sem eszköztelen. Amire most törvényt akar alkotni a tisztelt Ház a kormány javaslata szerint, az megítélésem szerint most is peresíthető. Most is peresíthető egy ilyen magatartás, egy ilyen kijelentés, természetesen a konkrét személy által, akit az sért.

Összefoglalva, a gyűlöletbeszédnek ez az államtitkár úr által sorszámozott ötödik próbálkozása valószínűleg osztozik az eddigi próbálkozások sorsában. Ha az Alkotmánybíróság mégis megváltoztatná a véleményét, érdekes helyzet állna elő, hiszen csak az alkotmányos normák változása magyarázhatná ezt változást. Mert amit, amilyen érveket eddig használtak az alkotmánybírák, azok a kifogások ezzel a törvényjavaslattal szemben is felmerülnek.

Itt szeretném Bárándy Gergely figyelmét felhívni: sokszor hallottam már hivatkozását a legutóbbi, a büntető törvénykönyv gyűlöletbeszédbeli büntetésénél az Alkotmánybíróság döntése esetében bizonyos párhuzamos indoklásokra és különvéleményekre. Képviselő úr, nyilván jogászként ön is tudja, hogy a párhuzamos indoklás és különvélemény abban különbözik, hogy a párhuzamos indoklás ugyanarra a következtetésre jut, bár más indokok alapján. (Dr. Bárándy Gergely: Van különvélemény is.) Tehát amikor Kovács Péter párhuzamos indokolására hivatkozik, az azt jelenti, hogy Kovács Péter ugyanúgy alkotmányellenesnek találta azt a törvényjavaslatot, legfeljebb más indokok alapján, más megfontolásból.

Tehát nem érdemes úgy beállítani, hogy volt három alkotmánybíró, mert valójában egyetlenegy különvélemény volt, amely alkotmányosnak találta azt a megoldást. A többi alkotmánybíró, akkor a még 11 tagú Alkotmánybíróság többi bírája nem találta alkotmányosnak azt a megoldást. Tehát ez egy félreértés, és ha lehet, a jövőben ezt mindig tegye tisztába, hogy az, aki párhuzamos indoklással élt az alkotmánybírósági határozat rendelkező része iránt, nem értett egyet a törvényjavaslat alkotmányosságával. Ez egy nagy különbség, mert azt jelenti, hogy pillanatnyilag az Alkotmánybíróságban döntő többségében olyan bírák vannak, akik az ilyen típusú törvényjavaslatokat, amelyek hasonló vagy ugyanolyan hibában szenvednek, nem fogják alkotmányosnak találni. Ez könnyen megjósolható.

Ezért azt kérem államtitkár úrtól, hogy a legjobb az lenne, ha a kormány visszavonná a törvényjavaslatot. Tudom, hogy nem fogja, mert a lenini permanens forradalom jegyében szükség van még arra, hogy fárasszák az Országgyűlést ezekkel a törvényjavaslatokkal. De azt kérem, fontolják meg, hogy egyáltalán lehet-e alkotmányos megoldást találni. Ha lehet, akkor ezt az alkotmányos megoldást valószínűleg nem próbaperekkel, próbatörvényekkel kellene kimódolni, hanem akár úgy, hogy valamilyen jogászokból álló szakértői bizottságot állítanak fel rá, ahogyan például a polgári törvénykönyv esetében hasonló megoldást alkalmazott az igazságügyi tárca.

Mert eddig a tárca próbálkozásai, a képviselői próbálkozások nem vezettek eredményre. Nem zárom ki, hogy polgári jogilag lehet a mostaninál erőteljesebben szankcionálni a gyűlöletbeszédet. A magam részéről azonban a büntetőjogi próbálkozást kizártnak tartom, de a polgári jogban ennek valóban nincs semmi akadálya, csak nem ezen a módon, hogy a csoport sérelme az egyén sérelme is egyben. Ezen a módon szerintem nem oldható meg ez a probléma.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 209 2008.10.06. 2:31  198-210

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az országgyűlési határozati javaslat nem először járt az alkotmányügyi és ügyrendi bizottság előtt, hiszen az alkotmányügyi és ügyrendi bizottság volt az, amely döntött a tárgysorozatba-vételéről. A vita azon szakaszában az alkotmányügyi bizottság egyetlen tagja sem kifogásolta azt, hogy országgyűlési határozati javaslat formában nyújtották be.

A tárgysorozatba-vétel során lehetett volna észrevételezni azt, hogy esetleg nem a Házszabálynak megfelelő az előterjesztés. Azonban a tárgysorozatba-vétellel az alkotmányügyi bizottság eldöntötte a kérdést: házszabályszerűnek találta az előterjesztést, és országgyűlési határozati javaslatként kezdte el tárgyalni a parlament. Így zajlott az általános vitája, így zajlott a részletes vitája, szavaztunk is róla, részletes vitára bocsátottuk.

Felháborító, és nemcsak hogy házszabályellenes, de azt hiszem, a parlamenti demokrácia elleni vétség az, hogy menet közben, tárgyalás közben változtatják meg, átminősítik egy országgyűlési előterjesztésnek a formáját, címét azért, hogy azt ne a szokásos általános szabályok szerint, hanem kétharmados többséggel, minősített többséggel kelljen elfogadni, mivel tudják, hogy a parlamentben ez a javaslat egyszerű többséget elérne, és a parlament kisebbsége egy bizottságban, visszaélve azzal, hogy ott ritka kivételként egyedül többségben van, úgy dönt, hogy politikai nyilatkozatként kell tárgyalni ezt a javaslatot. Felháborító ez az eljárási mód. Legközelebb ezzel a módszerrel megtehetik, hogy törvényjavaslatokat minősítenek át politikai nyilatkozattá, és így kétharmadossá teszik, vagy bármilyen más átminősítést megtehetne ez a bizottság.

Kérem mindazokat, akiknek a parlamenti demokrácia fontos, különösen azokat kérem, akik aláírták a Gyurcsány-féle demokratikus chartát, fogadják el a javaslatunkat, és utasítsák el az alkotmányügyi bizottság házszabálysértő és parlamentidemokrácia-ellenes állásfoglalását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 44 2008.10.07. 8:44  43-93

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenki előtt szeretném kifejezni örömünket, amiért ez a két évvel ezelőtt benyújtott országgyűlési indítvány, képviselői indítvány végre napirendre kerülhetett. Ismertek az előzmények, 59 esetben utasította el eddig az Országgyűlés szocialista és szabad demokrata többsége a napirendre vételét, most, 60. alkalommal végre sikerült napirendre venni ezt a javaslatot. Kicsit üröm az örömben, hogy az előzetes nyilatkozatok alapján a Magyar Szocialista Párt csak azért támogatta a napirendre vételét, hogy elutasíthassa a javaslatunkat. Ez valóban nem jó előjel, de mégis úgy gondolom, nagy jelentősége van annak, hogy elkezdhetjük a parlament plenáris ülésén a vitát arról, hogy valóban kisebb legyen az Országgyűlés, azaz kevesebb legyen az országgyűlési képviselők létszáma.

A javaslatunk az, hogy az alkotmány határozza meg, hogy az országgyűlési képviselők létszáma legfeljebb 200 fő legyen, és az alkotmány módosítása adjon egy határidőt a parlamentnek, hogy megalkossa az ehhez szükséges választójogi törvényeket, a választójogi reformot. A rendszerváltás óta eltelt évek demokratikus parlamenti működésének elemzése folyamatosan napirenden tartotta egy hatékonyabb és egyben kisebb létszámú Országgyűlés létrehozását. A jelenlegi képviselői létszám rontja a képviselői munka hatékonyságát, lassítja és drágítja a törvényhozást, továbbá aránytalanul magas más országok, más hasonló lakosságszámú országok parlamentjeihez képest.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség évek óta következetesen javasolta a képviselői létszám nagyarányú csökkentését. Ennek megfelelően már a polgári kormány programjának is részét képezte egy kisebb létszámú parlament mielőbbi megvalósítása. Elviekben valamennyi párt - hangsúlyozom, elviekben valamennyi párt - egyetért a képviselői létszám csökkentésével, az eddig folytatott tárgyalásokon azonban nem sikerült egyezségre jutni.

A javaslat az alkotmányban kívánja korlátozni a képviselők létszámát, amelynek alapján sor kerülhet az ennek megfelelő új választójogi törvény kidolgozására. Az eredeti javaslat szerint, amelyet 2006 júniusában nyújtottunk be, 2007. április 30-ig kellett volna az Országgyűlésnek megalkotnia az alkotmány módosításából következő választójogi törvényeket. Természetesen ez a javaslat, ez a szakasz módosításra szorul, de ezen kívül más módosítást mi nem tartunk indokoltnak.

Javaslatunk szerint körülbelül egyéves időtartam állna az Országgyűlésnek rendelkezésre arra, hogy az alkotmány módosítását, az abból következő választójogi reformot végrehajtsa. E határidő elmulasztása esetén az Országgyűlés mulasztásos alkotmánysértést követne el, amelynek elkerülése a mihamarabbi megegyezés irányába terelheti a tárgyalásokat. Erre a határidőre már csak azért is szükség van, és ennek a határidőnek a betartására már csak azért is szükség van, mert az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatával egy sajnos azóta lejárt határidőt biztosított az Országgyűlés számára, hogy gondoskodjon a választókerületek választójog-egyenlőségének megfelelő kialakításáról, az úgynevezett arányosításról. Tehát amennyiben a tisztelt Ház elfogadná a javaslatunkat, akkor az alkotmány rögzítené azt a maximumot, amely az országgyűlési képviselők létszáma, ezt követően pedig részben a választójogi reformot, részben pedig a választójog egyenlőségét garantáló arányosítást el kellene végezni.

A javaslatunk tehát az alkotmánymódosításon kívül egy nyitottságot tartalmaz. Mi nem szeretnénk ráerőltetni a választójogi elképzeléseinket a parlament többi frakciójára. Azt javasoljuk, hogy ez az alkotmányos kényszer ültesse végre komolyan asztalhoz a tárgyalópartnereket, ültesse végre le a parlamenti frakciókat egy asztalhoz, és alkossuk meg közösen azt a választójogi reformot, amely szükséges egy ilyen nagyarányú létszámcsökkentés eléréséhez. De szeretném leszögezni, hogy nyitottak vagyunk, a tárgyalások előtt nem kívánjuk sem magunk, sem mások kezét megkötni azzal, hogy ebben az alkotmánymódosítási vitában az egymástól eltérő elképzeléseket, választójogi elképzeléseket ütköztessük.

Tisztelt Ház! Szeretnék szólni arról a két módosító indítványról, amelyet még két évvel ezelőtt a Magyar Szocialista Párt képviselői benyújtottak. Úgy gondolom, hogy azért lehet erről szólni az általános vita szintjén, mert ez, mint mondom, egy több mint kétéves törvényjavaslat, és több mint két évvel ezelőtt rögzítette a Szocialista Párt az álláspontját.

(11.40)

Nem értünk egyet azzal a módosító javaslattal, amely 300 képviselőben határozná meg az országgyűlési képviselők maximumát. A Szocialista Párt egyik módosító indítványa arra irányul, hogy egy ilyen megkötést tartalmazzon az alkotmánymódosítás. Szerintünk jelentősen, lényegesen csökkenteni kell az országgyűlési képviselők létszámát, ilyen kisebb arányú csökkentés miatt nem érdemes felborítani a teljes választási szisztémát.

Nem tudok mit kezdeni azzal a módosító javaslattal, amely lényegében az egész törvényjavaslat elhagyására irányul, arra irányul, hogy ne szülessen meg ez a törvény. Ez a két módosító javaslat egyébként önmagának is ellentmond, hiszen a szocialisták egyik módosító indítványa arról szól, hogy ne szülessen ilyen törvény, másik módosító indítványa pedig az, hogy 300 fő legyen az országgyűlési képviselők maximuma.

Nem hiszem, hogy ez lenne a járható út. Kérem, fontolják meg, hogy ha egyetértünk abban, hogy valóban csökkenjen az országgyűlési képviselők létszáma, akkor az egyedüli és lehetséges megoldás, hogy az alkotmány jelenlegi hiányosságát töltsük ki. Az alkotmány jelenleg nem tartalmaz az országgyűlési képviselők létszámáról rendelkezést. Töltsük ki ezt az alkotmányos hiányosságot, töltsük meg normával ezt az űrt, és azt javasoljuk, hogy ez maximum 200 fő legyen. Azért hangsúlyozom, hogy maximum, mert a választójogi elképzelések utána ennél kisebb létszámú végeredményt kihozhatnak, de úgy gondoljuk, hogy a 200 fő fölé nem érdemes és nem szabad egy új, kisebb Országgyűlésnek mennie.

Tisztelt Ház! A javaslatunk jó lehetőség arra, hogy bemutassuk azt a konszenzust, amely a parlamenti pártok között a kisebb Országgyűlés létrehozásában - ahogyan az elején említettem - elvi szinten kialakult. A javaslat jó lehetőség arra, hogy végre példát mutassunk abban, hogy hogyan kellene az állami bürokráciát csökkenteni, hogyan kellene a képviselő-testületek számát csökkenteni. Csak halkan jegyzem meg, hogy természetesen szükség lenne az önkormányzati testületek létszámának a csökkentésére is, ilyen javaslattal egyébként már más pártok is éltek, ha azonban megfelelő morális alappal akarunk indulni, akkor először az országgyűlési képviselők létszámát kell csökkenteni, utána ildomos csak az önkormányzati képviselők létszámát csökkenteni. De mind a két lépésre szükség van, mind a két döntést meg kell hozni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Nagyon remélem, hogy két év után végre sikerül elfogadtatni ezt az alkotmánymódosítást, és utána megkezdődhetnek a tárgyalások egy választójogi reformról.

Köszönöm a figyelmüket, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 78 2008.10.07. 2:14  43-93

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót, mert a továbbiakban Rubovszky képviselő úr fogja majd képviselni az előterjesztőket. Arra szeretném kérni önöket, hogy mivel jelen pillanatban még csak az általános vita megkezdése a napirendünk tárgya, ezért ha az előterjesztői válaszokat is meg akarják hallgatni, akkor segítsék, hogy a következő ülésen is napirendre kerüljön e törvényjavaslat folytatása, már csak azért is, mert az eddigi 59 leszavazás rossz előjel arra, hogy esetleg nem folytatódik ez a vita. Kérem, hogy ismét vegyék majd napirendre a javaslatunkat.

A rendelkezésemre álló egy percben még azt szeretném elmondani, hogy szerintem a kisebb Országgyűlés, a kisebb létszámú parlament ügyében nincs mit egymás szemére vetnünk. Legalább annyiszor tűzte zászlajára ezt a célt a Fidesz, mint bármelyik párt. Amennyiben ez egy - hogy is mondjam - tisztességes cél más párt részéről, akkor fogadják el, hogy ugyanolyan tisztességes cél, mondjuk, a Fidesz részéről is. Tehát nincs mit egymás szemére vetnünk egyrészt.

Másrészt pedig a miniszterelnök úr, Boross miniszterelnök úr megjegyzéséhez csak annyit tennék hozzá, hogy ez a javaslat intellektuálisan adekvát a problémafelvetéshez. Tehát a probléma, amit Herényi Károly megpróbált körüljárni, az, hogy társadalmi igény van rá. Ezt a társadalmi igényt ezzel intellektuálisan ez az alkotmánymódosítás kielégíti, vállalható. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy amennyiben ez a problémafelvetés ilyen szintű társadalmi igény, akkor ez az alkotmánymódosítás is ilyen szintű. Szerintem egyéb hibában, sem alkotmányossági, sem jogi hibákban nem szenved. Azt a szintet megüti, ahogyan ezt a választópolgárok tőlünk elvárják, ezen a szinten pedig nekünk is foglalkozni kell a kérdéssel.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 34 2008.10.27. 0:06  33-35

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök Asszony! Kérem szépen, hogy az előző szavazást gombnyomással is ismételjük meg.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 189 2008.11.10. 1:46  184-190

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Röviden szeretném ismertetni az álláspontunkat. Az állásfoglalás első mondatával egyetértünk, a zárójelben megfogalmazott megjegyzéssel nem értünk egyet, de mivel nem lehetett külön részleteiben megtámadni ezt az állásfoglalást, ezért támadtuk meg az állásfoglalást, és azt kérjük az Országgyűléstől, hogy utasítsa el az állásfoglalást.

Miről is van szó? Az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága elmulasztotta azt a kötelezettséget, hogy a sürgősségi indítvánnyal előterjesztett képviselői indítványok tárgysorozatba-vételéről nyolc napon belül kell dönteni. Ezt meg is állapította ez az állásfoglalás, tehát az alkotmányügyi bizottság önmagát elmarasztalta.

A zárójeles megjegyzésben az szerepel, hogy az előterjesztő nem hívta fel a sürgősségre a figyelmet, holott a valóságban a bizottság elnökének lenne a feladata, hogy a bizottsági ülés előkészítői tevékenysége során vegye figyelembe, hogy nyolc napon belül kell dönteni a képviselői indítványról.

Azért is tartom célszerűnek ennek az állásfoglalásnak az elutasítását, hogy ezzel hívjuk fel az Országgyűlés minden bizottsági elnökének a figyelmét, hogy az ő kötelessége a sürgősségi indítvány figyelembevétele, az ő kötelessége a bizottsági munka előkészítése érdekében a tárgysorozatba-vételt nyolc napon belüli időpontra kitűzni.

Kérem, döntsenek az indítványunk szerint. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 174 2008.12.08. 2:14  173-179

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatunk lényege, hogy a kormány megszorító intézkedései mellett, azokat inkább a fejük tetejéről a talpukra állítva, először is magán kezdje az állam a megszorítást, magán kezdje a takarékoskodást. Ha már nem fogadták el azt a javaslatunkat, amely a kormány tagjainak, minisztereknek és államtitkároknak a jövedelmét jelentősen, a 2002-es szintre csökkentette volna, akkor kérem, hogy ezt a javaslatot, amely az állami vállalatok igazgatóságának, felügyelőbizottsági tagjainak a létszámát és a javadalmazását csökkentené, fogadják el.

A javaslat szerint a törvényi minimumra csökkenne az igazgatósági tagok és felügyelőbizottsági tagok száma, azaz minden vállalatnál, minden társaságnál 3-3 fő lenne ez a létszám, és a díjazásuk - amely egy mellékjövedelem, tehát egyikük sem főállásban végzi, leszámítva az első számú vezetőt, az összes többi igazgatósági és felügyelőbizottsági tag egy mellékjövedelmet szerez, másodállást lát el, amikor ezeket a feladatokat végzi -, az ő jövedelmük csökkenjen le a mindenkori átlagbér szintjére, pontosabban a maximuma ez legyen.

Jelen pillanatban vannak olyan állami társaságok, ahol az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok együttes létszáma a 20 főt is meghaladja, és vannak olyan tisztségek, vezető tisztségviselők, akik ezért a mellékfoglalkozásért több mint 500 ezer forintos havi jövedelmet húznak.

Kérem, hogy fontolják meg a javaslat tárgysorozatba-vételét. Kérem, hogy állítsuk helyre azt a helyes sorrendet, hogy először is a kormány és az állam magán kezdi a takarékoskodást, és nem a nyugdíjasok zsebéből vagy nem a pedagógusok és egészségügyi dolgozók zsebéből akar kihúzni pénzt.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Kérem, szavazzanak igennel! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 178 2008.12.08. 0:49  173-179

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Szocialista Képviselő Hölgyek és Urak! Nyitott kapukat döngetnek. Semmi akadálya nincs annak, hogy az önkormányzati társaságok vezető tisztségviselőinek számát és díjazásukat, jövedelmüket is csökkentsük. Hozzáteszem, hogy ezt az önkormányzatok saját hatáskörükben megtehetik. (Derültség az MSZP soraiban. - Szűcs Erika: Már megtették példamutatásul...!) Kiváló példát nyújtott erre Hódmezővásárhely, ahol 50 százalékra csökkentették a képviselők tiszteletdíját, a fideszes vezetésű önkormányzatnál. Javaslom ezt a példát követni.

Viszont ennél a javaslatnál nem kérünk mást, mint hogy az Országgyűlés foglalkozzon ezzel a törvényjavaslattal, vegye tárgysorozatba, és semmi akadálya annak, hogy ezt a módosító javaslatot a szocialisták benyújtsák, ha komolyan gondolják a takarékoskodást.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(16.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 175 2008.12.15. 0:20  174-180

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kérem az elnök asszonyt, hogy a Házszabály megfelelő rendelkezése alapján engedélyezze, hogy a Fidesz és a KDNP frakciócsoportja frakciószövetségi ülést tudjon tartani, tehát tanácskozási szünetet szeretnénk kérni körülbelül fél óra időtartamban.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 182 2008.12.15. 1:57  181-183

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két percre szeretném a figyelmüket kérni. Mindenekelőtt szeretném megköszönni a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az elmúlt héten tárgysorozatba vette azt az indítványunkat, amely az állami vállalatok vezető tisztségviselőinek létszámát és jövedelmét csökkentené. Külön szeretném megköszönni dr. Garai István Levente, Mécs Imre és Szili Katalin szocialista képviselőtársaimnak, hogy megszavazták a tárgysorozatba-vételt. Remélem, hogy jó döntést hoztak, és ezért nem fognak büntetést kapni. Az ő szavazatuk nélkül nem vette volna tárgysorozatba a tisztelt Ház a javaslatunkat. (Derültség és közbeszólások az MSZP soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Gyurcsány Ferenc egy televíziós interjújában, amelyet a közszolgálati televíziónak adott, azt mondta, hogy a válság vesztesei elsősorban a menedzserek és a tulajdonosok lesznek. Nos, tisztelt Ház, a javaslatunk arra irányul, hogy az állami vállalatok vezető tisztségviselői, azaz menedzserei viseljék a válság felelősségét, viseljék a válság terheit. Ezért az az indítványunk, hogy az Országgyűlés csökkentse az állami vállalatok vezető tisztségviselőinek létszámát, és maximálja jövedelmüket a mindenkori átlagbér színvonalában. Most az átlagbérnél jóval nagyobb jövedelmet húznak ezek a vezető tisztségviselők, akik másodállásban töltik be a feladataikat, és van olyan állami vállalat, ahol több mint húsz vezető tisztségviselő alkotja a felügyelőbizottsági és igazgatósági tagok összességét.

Kérem tehát a tisztelt Házat, hogy sürgősségi indítványunkat fogadja el, és az Országgyűlés minél hamarabb tárgyalja meg az indítványt.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF, a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 73 2009.02.16. 3:02  72-78

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A napokban lépett hatályba a Gyurcsány-kormány büntetőpolitikájának legújabb zászlóshajója, a galacsintörvény. Juhász Gábor, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára sajtótájékoztatón ismertette a Btk. változásait, mely szerint a jövőben két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki mást tojással vagy papírgalacsinnal megdob, aki a tárgyalóteremben köpköd, aki másnak hintőporos vagy lisztes borítékot küld, aki más pofonvágására készül, vagy aki bélyeggyűjtők elleni erőszakra készül.

(16.40)

Ez nem vicc, kedves képviselőtársaim, ezeket a példákat Juhász Gábor sorolta. (Derültség, közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) A törvény elfogadásának indoka a kormány szerint a közrend védelme, a hatósági eljárásokat megzavarók elleni hatékonyabb fellépés.

Juhász Gábor sajtótájékoztatója óta, azaz három hét alatt a következő bűncselekmények történek Magyarországon - a teljesség igénye nélkül. Eltörték egy 17 éves fiú arccsontját az iskolában a Nógrád megyei Karancslapujtőn. A kapuvári rendőrség garázdaság miatt indított eljárást annak a fiúnak az ügyében, aki agyrázkódást szenvedett, és megrepedt az arccsontja, amikor az iskolában összeverekedett egyik társával. Tűzoltók és romák csaptak össze Boldogon, a súlyosan sérült tűzoltó szúrt sebbel került kórházba. Késelésből gyilkosság: nyílt utcán, egy lakóház kapualjában torkollt gyilkosságba egy vita két férfi között Nagytétényben. Három gyermekkorú kislányt is megerőszakolt a rendőrség szerint egy középkorú férfi Mohácson. Egy 27 millió forint értékű, Cessna típusú kisrepülőt loptak el ismeretlen tettesek a bajai repülőtérről. Mentősre támadt egy férfi Pest megyében. Diákjai szeme láttára megvertek egy tanárt a mándoki általános iskolában. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Három többszörösen büntetett előéletű személy megkéselte és megverte az MKB Veszprém kézilabdacsapatának három játékosát; Marian Cozma életét vesztette, Ivan Pesicet vesén szúrták, Zarko Sesum súlyos fejsérüléseket szenvedett.

Államtitkár Úr! Miért enyhítették a 2002-es kormányváltás után a bűnismétlőkre, a különös és többszörös visszaesőkre vonatkozó büntetéskiszabási és büntetés-végrehajtási szabályokat? Miért törölték el azt a szabályt, mely szerint a büntetés kiszabásakor a bíróságoknak a büntetési tételek középmértékéből és nem a minimumából kell kiindulni? Miért söprik le folyamatosan a gyermekkorúak és időskorúak fokozottabb büntetőjogi védelmére tett javaslatainkat? Miért tartják napirenden az új Btk. tervezetének előkészítése során a tényleges életfogytiglan tartó büntetés eltörlését? Egyáltalán, elégedettek-e a hetedik éve folytatott büntetőpolitikájuk eredményeivel?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 77 2009.02.16. 1:15  72-78

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! A válaszát nem tudom elfogadni. (Moraj az MSZP padsoraiban.) Az elmúlt két, két és fél évben önök valóban szigorították a büntető törvénykönyvet, olyan módon, ahogyan az előbb elmondtam: értelmetlen, ostoba módon szigorították.

Ezzel szemben a súlyos és erőszakos bűncselekmények pedig nőttek, a súlyos és erőszakos bűncselekmények elszaporodása rossz tendenciát mutat. Ez ellen nincs más megoldás, csak a büntetőjog következetes és szigorú erényét alkalmazni. Ezért azt javaslom, azt javasoljuk az Országgyűlésnek, hogy rövidesen tárgyalják meg azt a javaslatunkat, amely az amerikai "három csapás" törvény mintájára a harmadik alkalommal már a legsúlyosabb büntetés kiszabását helyezi kilátásba a súlyos és erőszakos bűncselekmények elkövetőinek.

Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nincs más választás, büntetőpolitikai fordulatra van szükség, különben Magyarország végérvényesen a bűnözés mocsarában fog elsikkadni. (Közbeszólások az MSZP padsoraiban. - Gyurcsány Ferenc: Süllyedni.) Elsüllyedni.

Köszönöm, miniszterelnök úr. Remélem, hogy a miniszterelnök úr is támogatni fogja azt a javaslatot, amely a három csapásról szól. Köszönöm szépen, viszontlátásra. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 208 2009.02.16. 6:43  207-231

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az önálló képviselői indítványban arra teszünk javaslatot, hogy az állami vállalatok vezető tisztségviselői, tehát az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagoknak mind a létszáma, mind a díjazása csökkenjen. Úgy gondoljuk, hogy amikor az állam számos területen takarékoskodásra, spórolásra kényszerül, akkor a takarékosság köréből, a takarékosság szempontjaiból nem maradhatnak ki az állami vállalatok vezető tisztségviselői sem.

Manapság egy állami vállalat igazgatósági, felügyelőbizottsági tagjai, persze ez eltérő a különböző társaságoknál, olyan díjazást kapnak, amelyek jócskán meghaladják az átlagbért, akár az átlagbér két-háromszorosát is eléri, miközben ezek az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok nem főállásban, hanem mellékállásban látják el tevékenységüket, és tiszteletdíjban részesülnek. Ezért az a javaslatunk, hogy maximáljuk a vállalati tisztségviselők honoráriumát, mégpedig az átlagbér összegében, ez legyen a maximum, ami kifizethető részükre.

Ugyanígy azt javasoljuk, hogy az állami társaságoknál működő igazgatóságok és felügyelőbizottságok létszáma a törvényi minimumban kerüljön megállapításra. A törvény három főt ír elő a legkisebb létszámra. Azt javasoljuk, hogy csökkentsük le erre a létszámra a társaságok vezető testületeinek létszámkeretét. Jelen pillanatban van olyan állami társaság, ahol az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok együttes száma meghaladja a 20 főt, tehát több mint 20 fő részesül ilyen díjazásban. Szerintünk részben takarékossági okokból, részben hatékonysági okokból nem szükséges ilyen nagy testületeket fenntartani. Változó persze a kép, minél kisebb a vállalat, annál kisebb a vezető testületek létszáma, de még itt is nagyon sok, a legkisebb társaságoknál is nagyon nagy a létszám, és nagyon sok a költség, ami a vezető tisztségekkel jár.

A javaslatunk tehát az állami vállalatokra vonatkozik. A bizottsági viták során felmerült az, hogy egyrészt miért pont ezek a létszámok és összegek kerültek bele a javaslatba. Nyitottak vagyunk, de úgy gondoljuk, hogy a minimumközeli létszám lenne ebben a helyzetben a takarékosság szempontjából az elvárható. Módosító indítványokkal ezt lehet korrigálni. A másik kritika pedig az volt, hogy az önkormányzati cégeknél, társaságoknál is hasonló korlátozást kell bevezetni. Ez utóbbinak semmi akadálya. Az önkormányzati vagyon felett az önkormányzati testületek rendelkeznek, az önkormányzatok az önkormányzati törvény, illetve az alkotmány alapján szabadon gazdálkodnak ezekkel a javakkal. Tehát az önkormányzati testületeken kell számon kérni azt elsősorban, hogy ők csökkentsék mind a társasági tisztségviselők létszámát, mind pedig azok díjazását.

Hozzáteszem, hogy az önkormányzati törvény nem tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek korlátoznák ebben a tekintetben az önkormányzatokat. Ennek az a magyarázata, hogy az önkormányzatok egyik alapjoga az, hogy a saját vagyonukkal szabadon gazdálkodjanak, és az ilyen önkormányzati alapjogot csak nagyon kivételes esetben lehet korlátozni. De azt hiszem, hogy erre mutattak jó példát egyes önkormányzatok. Egyes önkormányzatoknál valóban csökkentették a díjazást és a létszámot is. Lehet, hogy nem arra a mértékre, amit mi javasolunk most az állami vállalatoknál, de volt erre példa. Azt gondolom, minden önkormányzat el tudja végezni azt a számítást, ami azt jelenti, hogy vajon költségtakarékossági szempontból maradhatnak-e a jelenlegi vezető tisztségviselői létszámok.

Ezen a törvényjavaslaton részben nem érdemes, részben meg nem is értelmes felvetés, hogy számon kérik az önkormányzati törvény módosítását, ugyanis az önkormányzati törvény egy külön törvényünk, ami pedig most előttünk fekszik, az az állami vagyonról szóló törvény, az állami vagyonnal kapcsolatos rendelkezéseket kívánjuk módosítani. Természetesen nincs akadálya annak, hogy párhuzamosan az önkormányzatokkal is foglalkozzon az Országgyűlés, de ehhez egy megfelelő törvényjavaslatot be kell nyújtania valakinek. Például azoknak, akik kritizálják a törvénynek ezt a hiányosságát.

Tisztelettel kérem önöket, hogy az Országgyűlés tárgyalja meg a törvényjavaslatunkat, és amennyiben van módosító indítványuk, akkor azt nyújtsák be a törvényjavaslathoz. Minden olyan módosító indítványt támogatni fogunk, amely a cél érdekében pontosabbá teszi a javaslatot, javítja a javaslatot. Olyan javaslatokat nem fogunk támogatni, amelyek a törvényjavaslat koncepciójával ellentétesek. Márpedig a törvényjavaslatnak egyetlenegy célja van, az a sokat hangoztatott, a kormány által, a kormányfő által is sokat hangoztatott mondat, amely szerint az állam kezdje magán a takarékoskodást. Kezdje magán az állam; ne csak a nyugdíjasok, ne csak a közalkalmazottak, köztisztviselők, ápolónők, rendőrök bérét csökkentse a kormány, ha már ilyen lépésekre szánja el magát, hanem bizony az állami vállalatoknál is tegyen rendet, és az állami vállalatok vezetőinek a zsebében kotorásszon, ne a nyugdíjasokéban.

Köszönöm szépen a figyelmüket, és kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 220 2009.02.16. 10:16  207-231

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Meg vagyok lepve Podolák képviselő úr ötletességén, hogy hogyan kellene a gazdasági válság hatásaira 2010 májusában reagálni. Nagyjából egyébként a szocialista válságkezelésre ez a jellemző, hogy éppen mondjuk, egy olyan fél év alatt bírtak odáig eljutni, hogy majd talán nyáron életbe fognak lépni valamilyen válságkezelő javaslatok, de az ön javaslata még zseniálisabb, mert majd még csak egy év múlva fog életbe lépni.

Kedves Képviselő Úr! Ennek a javaslatnak azon intézkedéseknek a sorába kell beilleszkednie... (Dr. Avarkeszi Dezső: Válságkezelés...) Államtitkár úr segít nekem, hogy ez válságkezelés. Ez pont olyan válságkezelés, ahogy Gyurcsány Ferenc azt mondta ugyanezen állami cégek vezetőinek, hogy ne vegyenek fel prémiumot, vagy azt mondta nekik, hogy utalják át egy bankszámlára. Ez pont ugyanabba a válságkezelő intézkedéssorba illik, és 2010. május 10-én ez az intézkedés már lehet, hogy régen elkésett. Ha már takarékoskodni kell, akkor nyilván nem másfél év múlva kell takarékoskodni, hanem most kell takarékoskodni, mert most van bajban az ország. 2010 májusára talán már valamelyest fellélegezhetünk, de ki tudja, lehet, hogy még hosszabb lesz az idő.

Ne haragudjon, de a javaslata annyira nem veszi figyelembe azt, hogy jelenleg milyen helyzetben van a magyar gazdaság, és hogy egyáltalán milyen lépéseket kellene tennie a politikának, nagyjából arról szól, hogy utánam az özönvíz, majd a következő kormány oldja meg ezt a problémát. Körülbelül ezt a javaslatot tette. Figyelmébe ajánlom, hogy ha egy ilyen javaslat, egy ilyen törvény most hatályba lépne, természetesen a következő kormányra is vonatkozik, hiszen az azt jelenti, hogy már folyamatosan alkalmazni kell ezt a jogszabályt.

Hadd térjek vissza két olyan momentumra, ami itt elhangzott! Először is nem értem, hogy ha mindenféle problémájuk van vele, akkor miért mondják azt, hogy jó az irány. Most akkor vagy az iránnyal van probléma, vagy a javaslattal. A javaslat ide való, a Ház asztalára való. A javaslat ebbe a törvénybe való, ennek a törvénynek a hatálya alá tartozik a létszámok és a tiszteletdíjak meghatározása. Nem lehet ezt más törvénybe elhelyezni. Tehát ha önök azt mondják, hogy ez az irány jó, és valóban a kormány vagy a szocialista frakció támogatja, akkor csak ebben a törvényben lehet meghozni ezeket a döntéseket. Tehát nem látom be, hogy miért kellene egy másik törvény. E törvény mentén meg lehet tenni a szükséges lépéseket. Ami az önkormányzati vagyonnal való összefüggést illeti, hangsúlyoztam már az előterjesztésben is, hogy ennek semmi akadálya nincsen, de azért azt gondolják végig, hogy jelenleg miért nincs az önkormányzati törvényben egyetlenegy szó sem arról, hogy az önkormányzati gazdasági társaságok milyen feltételekkel alakíthatnak igazgatóságokat és felügyelőbizottságokat, és hogy milyen díjazást kaphatnak.

Azért nincsen erről szó, merthogy önkormányzati alapjog a vagyonnal való gazdálkodás és az önkormányzat felelőssége, nem a mi politikai felelősségünk, hanem az önkormányzati képviselők politikai felelőssége, hogy a saját településükön például a válság hatásait úgy enyhítsék, hogy az önkormányzati cégek igazgatóságait és felügyelőbizottsági létszámait csökkentik. Tehát ne keverjük össze a szezont a fazonnal! Mi a magyar parlamentben az állami vagyon, a nemzeti vagyon felelősei vagyunk, arról döntünk, ami a mi hatáskörünkbe tartozik, amiről pedig önök beszélnek, az az önkormányzati képviselők hatáskörébe tartozik, és ez a magyar alkotmányos rendszerben eléggé jól elválik. Az önkormányzati tulajdon nem egyenlő az állami tulajdonnal. Ezt már elég régóta, a rendszerváltás óta kimondta minden jogszabályunk. Az önkormányzati tulajdon egy speciális tulajdonforma, vagy inkább egy speciális tulajdonos az önkormányzat. Tehát összefoglalva, miközben önök azt mondják, hogy jó ez az irány, közben azt mondják, hogy csak a törvény alkalmatlan.

Podolák Györgynek arra a felvetésére, hogy ez egy politikai javaslat, és nem szakmai javaslat, hát tudja, én mindig szoktam azon csodálkozni, amikor politikusok magukról azt állítják, hogy szakemberek és nem politikusok, de ettől függetlenül azt gondolom, hogy egy parlamenti javaslat elsősorban mindenképpen politikai célokat szolgál. Azt a politikai célt szolgálja, amit már olyan sokszor meghirdetett a Gyurcsány-kormány, hogy az állam magán kezdje a takarékoskodást. Ez nem szakmai cél, Podolák képviselő úr, ez nem szakmai cél, hogy az állam magán kezdje. Ez egy példamutatás, egy szimbólum. Arról szól, hogy ha már takarékoskodni kell, ha már megszorításokat hoz az állam, akkor kezdje azt például az állami vállalatok menedzserein, vagy legalábbis azokat is tegye be ebbe a körbe. Ez egy szimbólum. Ez pont olyan szimbólum, mint amikor a miniszterelnök arról beszél, hogy mondjuk, a parlamenti képviselőknek vagy az önkormányzati képviselőknek, vagy a polgármestereknek a tiszteletdíját kell megváltoztatni.

Ne kérje számon azon a politikai célon a szakmaiságot, hogy miért kell bizonyos szimbolikus lépéseket megtennie a politikának. Azért kell bizonyos szimbolikus lépéseket megtenni, mert különben az emberek nem fogadják el, hogy ha a nyugdíjasoktól el tudják venni például a 13. havi nyugdíj egy bizonyos részét, akkor nem fogadják el azt, hogy közben az állami vállalatoknál az igazgatósági, felügyelőbizottsági tagok bérezése nem csökken, vagy nem olyan mértékben csökken, nem olyan mértékben csökken, mint a nyugdíjasok nyugdíja. Hogy 10 százalékot levettek tőle, nyugodtan hasonlítsák már össze azt, hogy mondjuk, mennyit jelent egy nyugdíjastól elvett 13. havi nyugdíj része, és mennyit jelent mondjuk, egy igazgatósági tagnak a mellékállásából származó összegnek a csökkentése.

Még egy kérésem lenne, nem is tudom, vagy ha megengedi Keller államtitkár úr, akkor kritikám. Tudja, államtitkár úr, hogy miért nem lehet megismerni pontosan azt, hogy az egyes állami cégeknél milyen nagyságú tiszteletdíjakat fizetnek ki? Azért, mert önök nem hajlandóak nyilvánosságra hozni. Hát folyamatban vannak perek, amelyekben alig bírják kikényszeríteni újságok, újságírók a különböző tiszteletdíjak nagyságát. Folyamatban vannak ilyen perek. Harapófogóval kell kihúzni az államból és a kormányból ezeket az információkat.

Az lenne korrekt, államtitkár úr - most ön idézett ilyen átlagösszegeket és ilyesmit, és ugye tudjuk jól, hogy az átlag eléggé eltakarja, hogy vajon mennyi a legnagyobb és mennyi a legkisebb összeg -, én azt javaslom, államtitkár úr, hogy ha valóban segíteni akarja e törvény tárgyalását és az egész ügy megoldását, akkor hozzák nyilvánosságra, hogy pontosan mely állami cégben mekkora tiszteletdíjakat fizetnek az igazgatósági tagoknak és a felügyelőbizottsági tagoknak. Még csak név sem kell, mert akkor már lehet, hogy bizonyos személyiségi jogokat sértene, a bíróság szerint egyébként nem, tehát a bíróság pont azt mondta, hogy mivel ezek közpénzekből kifizetett összegek, ezért nem sérti a tisztségviselők személyiségi jogait, de nem kellenek a tisztségviselői nevek. Csak pontosan, tételesen hozzák nyilvánosságra azt, hogy mely állami cégeknél hány tagú az igazgatóság, hány tagú a felügyelőbizottság, ezeknek mennyi a díjazása. Kérem, államtitkár úr, hogy ne takargassák ezeket az adatokat. Ne takargassák ezeket az adatokat, hanem hozzák nyilvánosságra!

Ha ezekből az adatokból az szűrhető le, hogy már nem érdemes tovább csökkenteni, mert annyira olcsójánosok - a miniszterelnök szavajárása az olcsójános -, annyi sok olcsójános ül ezekben az igazgatóságokban vagy felügyelőbizottságokban, akkor tényleg nem fogunk tovább akadékoskodni. Ha tényleg igaz, hogy a minimálbér környékén kapnak tiszteletdíjat az igazgatósági tagok, és nincs semmiféle természetbeni juttatás, mert azért láttam én már olyan igazgatóságot, ahol lehet, hogy ennyi volt a tiszteletdíj, amennyit ön mondott, de esetleg lehet, hogy például szolgálati gépjárműt adtak hozzá. (Dr. Avarkeszi Dezső: Mint a sportegyesületek!) Úgyhogy érdemes lenne mindenféle juttatást nyilvánosságra hozni. Érdemes lenne mindenféle ilyen adatot nyilvánosságra hozni.

Kérem, államtitkár úr, hogy ha tényleg rendelkeznek ilyen adatokkal, márpedig feltételezem, hogy rendelkeznek, akkor ön valahonnan az átlagot csak megállapította. Ahonnan az átlagadatot megállapította, azt szolgáltatta, kérem szépen, hogy hozza nyilvánosságra az összeset.

Végezetül még azt szeretném elmondani, bár most csak az általános vita első részénél járunk, mert az általános vita nem zárul le a mai napon, én azt tudom javasolni, hogy ha igaz az, hogy önök ezt az irányt jónak tartják, és szeretnék ezt az irányt tökéletesebbé tenni, akkor nyújtsák be a módosító javaslataikat. Kérem szépen, hogy a módosító javaslatok mentén vitatkozzunk arról, hogy vajon egyes cégnél, cégnagyságnál hány fős legyen az a maximum létszám. Elfogadom azt az érvet, hogy nem lehet egy kaptafára venni, mondjuk, az 50 milliós és az 50 milliárdos céget. Én el tudom fogadni ezt a szempontot, de érdemes lenne, ha ezekről tételesen vitatkoznánk, és nem a levegőbe beszélnének, amikor kritizálnák a javaslatunkat.

Podolák képviselő úrnak pedig még egyszer: örülök annak, hogy ebben a szakmai vitában részt vehettem, de fogadja el tőlem, hogy mindannyian politikusok vagyunk, és természetesen szakmai szempontokra figyelemmel kell lennünk. De nem kell annál jobban figyelembe vennünk a szakmai szempontokat, mint amikor egy ország politikai felelősséget vár el tőlünk, és politikai bölcsességet vár el tőlünk. Akkor nemcsak szakmai szempontokat kell figyelembe venni, hanem például politikai szempontokat is. Ilyen például az emberek teherbíró képessége vagy az a szolidaritás, amit elvárnánk a terhet vállukon viselő emberektől.

(20.10)

Ezt a szolidaritást tudják például az ilyen javaslatok kiváltani és magukkal hozni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 226 2009.02.16. 2:24  207-231

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érzem, hogy valószínűleg a mai nap nagyon fárasztó lehetett önöknek. Nekünk kevésbé, mert mi ennek... (Keller László: Nem is voltatok bent! A büfében nem lehet elfáradni!) Igen, jól mondja a Keller úr, mi körülbelül két óra hosszáig nem fárasztottuk magunkat azzal, hogy Gyurcsány Ferenc sokadszorra elmondott téziseit hallgassuk.

Azt megértem, hogy itt este negyed kilenckor egy ilyen indulatos vitát gerjesztenek, merthogy nincsen más érvük, csak az, hogy a '98-2002-es kormányzás sokszor feltett lemezét megint felteszik. Ha már megtisztelnek azzal, hogy Podolák úr arra szólított engem, hogy szakmai legyen ez a vita, akkor ne azzal hozakodjunk már elő, hogy '98 és 2002 között mi történt meg hogy történt. Higgyék el, hogy 2002 és 2009 között is sok minden történt, ami szerintünk sérelmes. De most azt hiszem, hogy nem az a ma esti feladatunk, hogy itt egymásnak odavágjuk, hogy melyik időszakban történt sérelem.

Az most nagyon érdekes információ volt, hogy Podolák képviselő úrnak megvannak ezek az igazgatósági, felügyelőbizottsági tagokra vonatkozó adatok. Én még egyszer csak azt kérem, hogy terítsük ki a kártyákat, tegyük ki az asztalra, és lehet, hogy meggyőzhetőek vagyunk arról, hogy nem érdemes itt csökkenteni, mert éhbéren vannak tartva ezek a szegény igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok. De akkor tegyék meg, hogy nyilvánosságra hozzák, ne titkolják ezeket az adatokat.

Bevallom őszintén, mi csak és kizárólag a nyilvánosan megjelent információkból, a nyilvánosan megjelent adatokból építkezünk, merthogy mi azt tudtuk megszerezni, amit a sajtó bizonyos perek útján meg egyéb módon kicsikart ezekből az állami cégekből. Kérem, hogy akkor tegyék meg. Országgyűlési képviselők vagyunk, semmi akadálya. Vagy ha nem itt, a plenáris ülésen, akkor bizottsági ülésen hozzák nyilvánosságra ezeket az adatokat.

Megértem az indulatokat, meg én is néha elveszítem a fejemet, de szerintem most itt negyed kilenckor már ne ezt az indulatos vitát folytassuk, lesz még erre lehetőségünk. Én inkább azt javaslom, hogy próbáljanak meggyőzni érvekkel, és ne azokkal a lejárt lemezekkel, amelyeket már olyan sokszor hallottunk.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 274 2009.02.23. 0:49  269-285

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Annak örülök, hogy Podolák képviselő úr, szemben korábbi álláspontjukkal, most már általános vitára alkalmasnak tartja a javaslatunkat, hiszen ha módosító indítványokkal korrigálhatónak tartja a javaslatot, ez azt jelenti, hogy a parlament el tudja fogadni. Nagyon örülök, hogy az SZDSZ, bocsánat, az SZDSZ még nem nyilatkozott, de nagyon örülök, hogy az MSZP el tudja fogadni a törvényjavaslatot.

A módosító indítványok tartalmáról pedig hallgassák meg, kérem, Kósa Lajos polgármester képviselőtársamat, hogy hogyan működik az önkormányzati cégeknél egy igazgatóság vagy felügyelőbizottság. Ő debreceni példákat fog mondani.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 284 2009.02.23. 2:22  269-285

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak röviden szeretnék reagálni. Van egy jó hírem és egy rossz hírem. A jó hírem az adófizetők számára jó hír, hogy úgy néz ki, hogy ebből a törvényjavaslatból törvény lehet, és így az adófizetők pénzével való takarékosabb bánás megvalósulhat. A rossz hírem Podolák képviselő úr számára van. Ha azt gondolta, hogy a javaslatunkhoz benyújtott módosító indítványok között az önkormányzati szférára kiterjesztendő módosító indítványok valamifajta politikai bumerángként fognak visszahullani, akkor inkább az a rossz hírem, hogy ez legfeljebb önökre hullik vissza, mert ennek a javaslatnak, az ön által elmondottaknak a negatív hatása egyedül a budapesti, a fővárosi önkormányzati cégeknél fog majd változást előidézni. Ott pedig, mint tudjuk, MSZP-SZDSZ-koalíció működik, tehát egyedül a fővárosi önkormányzati cégeknél lesz jelentősebb létszámcsökkentés az igazgatóságokban és a felügyelőbizottságokban, és ott lesz jelentősebb tiszteletdíj-csökkentés.

Szeretném megnyugtatni a tisztelt Országgyűlést, hogy ha ilyen irányú módosító javaslatok hangzanak el, és ezek kerülnek benyújtásra, amelyeket most itt hallottunk, akkor semmi akadálya az előterjesztői támogatásnak, és így semmi akadálya annak, hogy megszülessen ez a törvény. Ha jól értettem, Podolák képviselő úr még attól a szándékától is elállt, hogy ez a javaslat csak másfél év múlva lépjen életbe. Azt mondta, hogy 2009-ben ez már életbe léphet, ha jól értettem. Akkor így legalább valóban a válság miatti takarékoskodással összefügghet ez a javaslat.

Tisztelt Ház! A részletes vitában persze a konkrét módosító javaslatokról majd még fogunk vitatkozni, de örülök annak, hogy vette ez a törvényjavaslat az első akadályt, és az általános vitán megmérettetett, s az általános vitában nem találtatott könnyűnek a javaslat. Módosító indítványokkal korrigálható, és megteremthető a parlamenti képviselők többségének a támogatása a javaslathoz.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 177 2009.03.02. 2:30  172-186

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos a parlament plénuma előtt szólni a törvényjavaslattal kapcsolatban felmerült egyik kritikáról, ez az alkotmányossági aggály. Szükséges megvizsgálni a javaslatot természetesen alkotmányossági szempontból.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném felhívni önöknek a figyelmét arra, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, de hozzáteszem, hogy a törvénynek igen. Tehát a törvénynek alárendelten végzik a bírói tevékenységüket, a bírói mérlegelést a törvény keretei között kell elvégezni a bíráknak. Tehát az a megközelítés, amely a bírói függetlenséget valamifajta korlátlan mérlegelési tevékenységnek tekinti, álláspontunk szerint téves, az alkotmány előírásaival nem egyeztethető össze.

A törvényhozás legitim módon küldhet üzenetet a bírói hatalmi ágnak azzal, hogy a törvényalkotó értékeli azokat a cselekményeket, amelyeket mi javaslatunkban a legsúlyosabb büntetéssel kíván fenyegetni a törvényalkotó. Ez egy legitim és alkotmányos módja annak, hogy befolyásoljuk az ítélkezést. Álláspontunk szerint tehát az alkotmány egyetlenegy rendelkezésével sem összeegyeztethetetlen a javaslat. A javaslat másik eleme, amiről itt kevesebb szó esett, az úgynevezett középmértékes büntetés, amely azt írná elő, hogy a büntetési tétel alsó és felső értékhatára között kell a bíró mérlegelésének a kiindulópontját - onnan kell - megválasztania, nos, ez ellen az 1999 és 2003 között hatályban lévő rendelkezés ellen alkotmánybírósági beadvány volt. Az Alkotmánybíróság elbírálta, és azt állapította meg, hogy nem alkotmányellenes a bírói mérlegelés ilyen korlátok közé szorítása (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és ilyen orientálása.

Kérem tehát önöket, hogy a javaslat támogatásával biztosítsák azt, hogy Magyarországon megerősödjön a közbiztonság. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 116 2009.03.24. 6:17  109-121

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha nem egy nagyon fontos témáról beszélnénk, azt mondanám, félelmetes az a cinizmus, amivel Gyurcsány Ferenc a parlamentet és a parlamenti képviselőket kezeli. Január végén Gyurcsány Ferenc rendkívüli ülést hívatott össze annak érdekében, hogy a válságot megoldja, kezelje a kormány. Február 16-án bejelentette az általa válságkezelőnek tartott programot, majd március 23-án bejelentette, hogy tovább nem kíván miniszterelnök lenni. Na, hát körülbelül így kell komolyan venni ezt a javaslatot is.

Az a választójogi törvénytervezet, amelyet Gyurcsány Ferenc kezdeményezett, emlékszünk rá, ő jelentette be ennek a summa 199 fős Országgyűlésnek a javaslatát, ez a harmadik változat Gyurcsány Ferenc 2006-os megválasztása óta. 2006-ban Gyurcsány Ferenc kormányprogramjában az szerepelt, hogy 300 fős, vegyes szisztémában megválasztott, tehát részben listás, részben egyéni kerületben megválasztott országgyűlési képviselőket kíván a kormány; majd Gyurcsány Ferenc a kormányprogram vitájában megváltoztatta ezt a tervezetet, és közölte, hogy 200 főt is elfogad, de ragaszkodik ahhoz, hogy az egyéni választókerületek megmaradjanak; most pedig látjuk azt a javaslatot, amelyben már nincs szó egyéni választókerületekről, hanem csak tiszta listás rendszerről van szó. Nos, hát Gyurcsány Ferencnek ennyit érnek a programjai. Ahogy az előbb mondtam, január végétől március 23-áig a válságkezelésből bukás lett a miniszterelnök sorsa.

A két törvényjavaslat közül az egyik törvényjavaslat, amely az alkotmány módosítására irányul, tartalmilag megegyezik a Fidesz és a KDNP képviselői által három évvel ezelőtt benyújtott törvényjavaslattal, amely az alkotmányban maximálná az országgyűlési képviselők létszámát, mégpedig 200 főben. Ezt a törvényjavaslatot a kormánykoalíció - újabb bizonyíték az előbb általam elmondott cinizmusra - eddig 72-szer utasította el, pontosabban a napirendrevételét 72-szer utasította el. (Göndör István: Ez így nem igaz, képviselő úr! Pontosan kellene fogalmazni!) Akkor még egyszer elmondom: tehát azt a javaslatot (Göndör István: Megvolt az általános vitája!), amelyet a Fidesz és a KDNP képviselői benyújtottak, és amely tartalmilag megegyezik most a kormány által benyújtott javaslattal, a mi javaslatunk napirendrevételét 72-szer utasította el a kormány két pártja, hol még koalícióban, hol pedig külön-külön.

Most ezek után a kormány megtalálta az egyedül lehetséges megoldást az alkotmánymódosításra. Ez megegyezik a mi javaslatunkkal. Ennek mi örülünk. Nem zavar bennünket a szerzői jogi probléma, nem zavar bennünket a presztízskérdés. Természetesen támogatjuk a kormány alkotmánymódosító javaslatát, mert az kiválóan kifejezi azt a szándékot, amelyet mi már korábban is akartunk, tudniillik, hogy az alkotmány rögzítse az országgyűlési képviselők létszámának maximumát.

A választási törvény, amely a kormány másik törvényjavaslata, nem élvezi a támogatásunkat. Nem is volt róla egyeztetés. Ahogy elmondtam, ez a Gyurcsány Ferenc által ebbe a sorba illeszkedő harmadik javaslat volt, ahogyan sorban sorolta, hogy ő hogyan képzeli a kisebb parlamenteket: 300 fős vegyes rendszerű, 200 fős vegyes rendszerű, most pedig 199 fős tiszta listás rendszerű javaslat közül ez a harmadik. Nem értünk egyet Gyurcsány Ferenc 2009-es javaslatával. Gyurcsány Ferenc 2006-os javaslatával egyetértünk viszont: 200 fős vegyes választási rendszerű képviselő-választást támogatunk. Tehát, ha úgy tetszik, akkor a miniszterelnök önmagával viaskodó, önmagának ellentmondó javaslatai közül mi egy három évvel korábbi javaslattal értünk egyet. Tehát nem támogatjuk azt a javaslatot, amelyet most, 2009-ben megfogalmazott.

Mindebből mi következik, tisztelt Országgyűlés? Ha a kormány komolyan gondolja a szándékát, ha a kormánynak komoly a szándéka, hogy 200 fő alá csökkenjen az országgyűlési képviselők létszáma, akkor ez az alkotmánymódosítás megszületik, ez pedig egy alkotmányos kényszert teremt annak érdekében, hogy az országgyűlési pártok egyezzenek meg a 200 fős Országgyűléshez szükséges választási reformról. Ha a kormány nem gondolja komolyan ezt a javaslatát, akkor úgy fog ettől az alkotmánymódosítástól menekülni, hogy majd itt mindannyian azon fogunk csodálkozni, hogy milyen technikákkal, milyen trükkökkel próbálja megakadályozni ennek az alkotmánymódosításnak az elfogadását. Meglátják, képviselőtársaim, néhány héten belül - ha még ez a parlament ebben a formában még össze fog ülni néhány hét múlva - meg fogjuk látni, hogy a kormány mit fog tenni, pontosabban nem tudjuk, hogy az a kormány, amely néhány hét múlva a parlamentben képviselni fogja a programját, vajon egyetért-e ezzel a javaslattal.

A lényeg az, hogy rövidesen ki fog derülni, hogy a kormány és a kormánypártok komolyan gondolták-e azt, hogy 200 fősre le kell csökkenteni az országgyűlési képviselők létszámát. Rajtunk nem múlik, a Fideszen nem múlik. Az alkotmánymódosítás megszülethet, utána pedig egy egyeztetés eredményeként egy megfelelő határidőt biztosít a törvényjavaslat az egyeztetés lehetőségére. Ezen az egyeztetésen pedig megszülethet egy kisebb Országgyűlés. Köszönöm szépen a figyelmüket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 133 2009.03.24. 15:20  122-156

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A nyolc nappal ezelőtt történt események, azaz idén március 15-én történt események önmagában éppen elegendő indokot szolgáltatnának arra, hogy ne támogassunk egy ilyen törvényjavaslatot az Országgyűlésben.

(13.50)

Mert mi is történt március 15-én? Egy magasabb cél érdekében, a közrend védelmére hivatkozással durva, jogsértő rendőrségi intézkedések történtek, a kormányfő távozását követelő, a véleménynyilvánítási szabadságukkal élni kívánó és azzal élő polgárokkal szemben.

Mi az összefüggés a két ügy között? Az az összefüggés, hogy látható, hogy azzal a jogszabállyal, amellyel vissza lehet élni, vissza is fognak élni, és így történt ez az úgynevezett közrendvédelmi törvény rendelkezéseivel is, amely bár látszólag egy magasabb érdek, a közrend védelme érdekében korlátozta volna egyes személyek véleménynyilvánítási szabadságát - álláspontunk szerint alkotmányellenesen, de ezt a vitát most félretehetjük -, nos, az a jogszabály, ami korlátozta egyes személyek véleménynyilvánítási szabadságát, a gyülekezés helyszínén ezzel a jogszabállyal a rendőrség vissza is élt. Úgy élt vissza, hogy egyébként a valóságban semmilyen jogsértő cselekményt meg nem valósító személyeket begyűjtött a március 15-ei megemlékezésekről. Begyűjtötte azokat a személyeket, akik némán transzparenst tartottak a '48-as 12 pontból idézve, és begyűjtötte azokat is, akik a kormányfő távozását - kétségtelenül meglehetősen kemény és mondjuk úgy, hogy az én ízlésemmel össze nem egyeztethető módon - követelték.

Ugyanez a helyzet ezzel a jogszabállyal is; mármint abban a tekintetben, hogy vajon ad-e lehetőséget ez a jogszabály arra, hogy visszaéljenek vele, félreértsék, és úgy értelmezzék, hogy egyébként jogszerű véleménynyilvánításokat elnyomjanak.

Ugyanez a helyzet ezzel a szabállyal, ezzel az alkotmánymódosítással is. De ahogyan mondtam, ez önmagában elegendő lenne, de mégis tovább szeretnék menni, mert ez a javaslat nem március 15-e után, hanem jóval korábban született.

Emlékszünk rá: Gyurcsány Ferenc vitába keveredett az Alkotmánybíróság elnökével. Az Alkotmánybíróság elnöke azt az álláspontját fejtette ki, hogy még a "cigánybűnözés" kifejezésnél súlyosabban sértő, a cigányokra vonatkozó állításokat sem lehet alkotmányosan büntetni. Erre azt mondta a miniszterelnök - odavágva az Alkotmánybíróság elnökének -, hogy ha ez így van, ha így gondolja az Alkotmánybíróság elnöke, akkor majd alkotmányt módosítunk.

Nos, ebben a szándékában, hogy a miniszterelnök meg akarja leckéztetni az Alkotmánybíróság elnökét vagy az Alkotmánybíróságot, vagy továbbmegyek: ha a miniszterelnök meg akarná leckéztetni a bíróságokat, a független ügyészséget, a független igazságszolgáltatást, ebben a szándékában sohasem fogjuk támogatni a kormányt, és nem fogjuk támogatni az a törvényhozást, amelynek egyetlen célja, hogy az Alkotmánybíróság változtassa meg a szólásszabadságról kialakult véleményét.

A kormány és az Alkotmánybíróság között kialakult vitában - talán nem bűnös dolog - mi az Alkotmánybírósággal értünk egyet, mint ahogyan a köztársasági elnök úr is az Alkotmánybírósággal ért egyet, mint ahogyan számos jogvédő szervezet is az Alkotmánybíróság álláspontjával ért egyet. Például a más ügyben egyébként az Igazságügyi Minisztérium által előszeretettel hivatkozott Társaság a Szabadságjogokért nevű jogvédő szervezet is az Alkotmánybírósággal ért egyet ebben az ügyben.

Úgy látják mindezek a szakmai szervezetek, alkotmányos szervezetek, mindezek a civil, jogvédő szervezetek, hogy ez a javaslat a szólásszabadság megengedhetetlen, antidemokratikus korlátozását jelentené. Ezért a magunk részéről nem fogjuk megszavazni az alkotmánymódosítást, és nem engedjük azt, hogy bármikor a jövőben egy ilyen jogszabályra való hivatkozással jogszerű véleményeket nyomjanak el. Merthogy jogszerű vélemény az is, amely sértő, és amely egyéneknek vagy közösségeknek nem tetszik; ezek is jogszerű vélemények.

A magyar jogban, ahogyan Salamon László kifejtette, a magyar jogban a rasszista beszédnek van jogkövetkezménye, mégpedig a rasszista beszéd szélsőséges esetének súlyos jogkövetkezménye, büntetőjogi következménye van. Tehát téves az az állítás, hogy a magyar jogban ne lenne büntetendő, ne lenne szankcionálható és ne lenne szankcionálandó a rasszista beszéd.

Az Alkotmánybíróság világos és általunk támogatott korlátot emel a véleménynyilvánítás szabadsága elé. Ez az emberi méltóság védelme. Az Alkotmánybíróság azt mondja, hogy az emberi méltóság védelme a véleménynyilvánítási szabadság külső korlátja lehet, sőt annak kell lennie.

A véleménynyilvánítási szabadság eddig terjed. De minden, ami az emberi méltóságot közvetlenül nem sértő megnyilvánulás, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem büntethető.

Nem hiszem, hogy ez valamifajta, az európai trendektől eltérő és konzervatív gondolkodás lenne. Abban az értelemben biztosan konzervatív, hogy számos konzervatív ideológia, keresztény ideológia az emberi méltóság védelmét központi helyre teszi. Magunk is egyébként, amikor pártként megfogalmazzuk a politikai törekvéseinket, értékrendünket, az emberi méltóság védelmét rendkívül fontos szempontnak tekintjük, és ezen a talajon állunk. Tehát ebből a nézőpontból nézve az Alkotmánybíróság konzekvens, húszéves álláspontja megfelel ennek a mércének, és az emberi méltóság védelmét kellőképpen biztosítja az az alkotmányos joggyakorlat, amely Magyarországon kialakult.

A javaslattal szemben megfogalmazható sokadik kritika, hogy nem a valódi problémákat orvosolja, nem arra ad megnyugtató jogi választ, törvényhozási választ, ami úgy hangzott el több fórumon, hogy nőtt a kisebbségek, egészen konkrétan a roma kisebbség elleni bűncselekmények száma, és a romák valamilyen célpontjai lennének bizonyos súlyos bűncselekményeknek. Erre az alkotmánymódosítás nem válasz, erre az alkotmánymódosítás nem megfelelő eszköz. Erre kizárólag és csak a büntetőjog szigorítása lehet a megfelelő eszköz, mégpedig súlyos, elrettentő büntetések kilátásba helyezése.

Ne felejtsük el, hogy amikor a miniszterelnök megfogalmazta ezt a véleményét, akkor az ország közvéleménye éppen a tatárszentgyörgyi bűncselekmény, gyilkosság hatása alatt állt. És nem lehet figyelmen kívül hagynunk, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban, talán elmúlt egy évben elkövetett súlyos bűncselekmények közül azok esetében, amelyeket romák sérelmére követtek el, egyetlen esetben sem bizonyosodott be a rasszista indíték.

Éppen ezért azt állítani, hogy Magyarországon olyan események, olyan magatartásformák szaporodtak volna el, amelyek ilyen súlyos következményekhez vezettek volna, ez az állítás tényekkel nem alátámasztható. Emlékszünk rá, hogy az igazságügyi és rendészeti miniszter a pécsi kézigránátos támadás után arra utasította a rendőrséget, hogy ne zárják ki a rasszista indítékot. Persze, a rendőrök már az első napokban, sőt az első napon azt állapították meg, hogy álláspontjuk szerint a rendelkezésükre álló adatokból nem állapítható meg rasszista indíték. Majd amikor az elkövetőket megfogták, akkor pedig egyértelműen cáfolta a rendőrség, hogy itt rasszista indíték lett volna.

Szeretném arra felhívni a figyelmüket, hogy nem állítom azt, hogy azon bűncselekmények, amelyeket romák sérelmére elkövettek, azok között nincs esetleg rasszista indítékú, de olyan bűncselekményről nem tudunk, amelyben ezt ténylegesen megállapította volna akár a nyomozás, akár ennél sokkal egzaktabb és sokkal objektívebb döntéshozó fórum, mondjuk, az igazságszolgáltatás. Egyetlenegy olyan, a közvéleményt joggal fellázító vagy felizgató bűncselekmény esetén sem bizonyosodott be eddig még a rasszista indíték, amely bűncselekményeknél előszeretettel hivatkoznak - egyébként nemcsak a kormánypárti megszólalók, hanem maguk az érintett kisebbségek is előszeretettel hivatkoznak - rasszista indítékú bűncselekményekre.

(14.00)

Kívánom az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak, hogy az általa felügyelt rendőrség találja meg az elkövetőket, és akkor megtudhatjuk, hogy ezeknek a súlyos bűncselekményeknek, amelyeket önmagukban is mindenképpen el kell ítélni, a motívumai között valóban szerepel-e a rasszizmus. De amíg ilyen bizonyíték nincs, addig, nagyon kérem, komoly parlamenti vitákban, akár itt, akár bizottságokban, akár más fórumokon, ne használjuk evidenciaként az összefüggést az úgynevezett gyűlöletbeszéd és a romák ellen elkövetett bűncselekmények között. Ez az összefüggés jelen pillanatban nem bizonyított.

Tisztelt Ház! Az alkotmány módosítására tehát álláspontunk szerint nincs szükség. Sokkal inkább arra lenne szükség, hogy az Országgyűlés elfogadjon egy komoly büntetőpolitikai fordulatot. Mellesleg a mai napig nincs beterjesztve az Országgyűlés elé a büntető törvénykönyvnek az a szigorítása, amelyet az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium ugyan már megküldött a frakcióvezetőknek, de arra még a kormány tudtommal nem mondott igent. Így az nincs benyújtva az Országgyűlésnek. Amikor megtörténtek ezek a súlyos bűncselekmények, akkor a kormány azonnali intézkedéseket ígért, részben a rendőrség megerősítését ígérte, részben pedig a büntetőjog szigorítását ígérte. Ez a mai napig nincs az Országgyűlés elé terjesztve. Hogy ez miért maradt el, nem tudom, de nagyon súlyos felelőtlenség, hogy elmaradtak ezek a jogszabályok. Ugyanis mindaddig, amíg az Országgyűlés vissza nem tér a szigorú és következetes büntetőpolitikához, semmi esély nincs arra, hogy az ilyen súlyos bűnök elkövetői valóban féljenek a büntetés visszatartó erejétől. Hiszen számukra egyelőre egy biztos, hogy a rendőrség nem tudta még őket felderíteni, megfogni ezekben az ügyekben.

Összefoglalva tehát, tisztelt Ház, március 15-e után semmilyen törvény elfogadásához nem járulunk hozzá, ami a szólásszabadságot akármilyen magasztos cél érdekében korlátozni kívánja. Ezen túlmenően, ahogyan mondtam, a szólásszabadság korlátai tekintetében az Alkotmánybíróság, a köztársasági elnök és számos jogvédő szervezet által elégségesnek tartott korlátot, az emberi méltóság védelmét elegendőnek és szükségesnek tartjuk. Ez a törvényjavaslat ennél többet kíván, ennél komolyabb és azt hiszem, ennél bizonytalanabb apropót adna a szólásszabadság korlátozására.

Még egy apróságnak tűnő kérdés: a Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezet felhívta a figyelmet arra, hogy a törvényjavaslat szóhasználata, az alkotmánymódosítás szóhasználata 40 évvel ezelőtti. Mire gondolok? A fajgyűlölet fogalmára. A Társaság a Szabadságjogokért véleményével egyetértve azt kell mondjam, hogy az emberi faj egységes és oszthatatlan, ezért az a fajta megközelítés, ami ebből a javaslatból sugárzik, egy 40 évvel ezelőtt valószínűleg aktuálisnak tűnő megközelítés volt, ma már ezt a fajta megközelítést, mondjuk úgy, nem tekinthetjük politikailag korrekt megközelítésnek. Ezért kérem önöket, hogy ne is használják ezeket a kifejezéseket a törvényjavaslatban sem, a parlamenti vita során sem. Azt hiszem, megfontolandó a Társaság a Szabadságjogokért véleménye, nemcsak abban, hogy elutasítják az egész alkotmánymódosítást, de a szóhasználat tekintetében is. Mivel egy ilyen érzékeny területről van szó, megfontolandó az általuk használt szóhasználat.

Kérem, vegyék figyelembe az érveinket, és további jó munkát kívánok önöknek. A részünkről módosító indítványt nem fogunk benyújtani, ezért valószínűleg akár már a következő héten sor kerülhet a törvényjavaslat leszavazására.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 143 2009.03.24. 1:51  122-156

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Az imént már azt gondoltam, hogy nem fogok hozzászólni, de Bárándy képviselő úr hozzászólására szeretnék annyiban reflektálni, csak a tények kedvéért, hogy ezt a tervezetet megelőzően mindazokat a jogszabálytervezeteket, törvénytervezeteket, amelyeket elutasítottunk az úgynevezett gyűlöletbeszéd vagy a szólásszabadság ügyében, mindezeket az Alkotmánybíróság könnyűnek találta. Tehát mi csak olyan törvényeket utasítottunk el eddig, amelyek vagy a kormány részéről, vagy képviselői önálló indítványként, például az ön indítványaként, képviselő úr, végül is az Alkotmánybíróságon kötöttek ki, és az Alkotmánybíróság azokat alkotmányellenesnek találta.

Azt azért a tények kedvéért fontos leszögezni, nem arról van szó, hogy az alkotmányos megoldásokat utasítottuk el, hanem alkotmányellenes megoldásokat utasítottunk el, és így aztán az ön feltételezése, hogy mi eddig is mindig elutasítottuk az ilyen természetű javaslatokat, azt úgy érdemes kiegészíteni, hogy persze, azért utasítottuk el, mert úgy gondoltuk, hogy az alkotmányellenes. Így volt egyébként ez a közrendvédelmi törvény esetén is, amelyről ugyan egyelőre az Alkotmánybíróság még nem mondott véleményt, de megítélésünk szerint alkotmányellenes. Majd ezt később, hogyha egy utólagos normakontroll folyamán az Alkotmánybíróság elbírálja, majd meglátjuk, hogy ebben a tekintetben a kormánynak vagy nekünk volt-e igazunk.

Tehát azért kérem, azt vegye figyelembe, hogy nem utasítottunk el eddig egyetlen olyan szabályt sem, amelyet alkotmányosnak tartottunk vagy tarthattunk volna, és ebben a meggyőződésünkben az Alkotmánybíróság vissza is igazolta az álláspontunkat.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 171 2009.03.24. 2:45  156-182

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Bár sok tekintetben egyetértek Salamon László képviselőtársammal, és különösen az alkotmány túlzott gyakori módosításával mindenképpen rontjuk az alkotmány tiszteletét, ennek ellenére a beterjesztett alkotmánymódosítást, amely egy ötpárti tárgyalás részben sikeres eredménye, támogatja a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja. Egy bizonyos módosító indítvánnyal támogatja; ez a módosító indítvány az alkotmányügyi bizottság részéről benyújtásra is került, tehát nem eredeti formájában, hanem a módosító indítvány elfogadása esetén tudjuk elfogadni.

Valóban megfontolandóak azok a szempontok, amelyekről Salamon László beszél, és azt gondolom, hogy a probléma úgy oldható fel, hogy az alkotmánynak bizonyos rendelkezései... - ilyen például a véleménynyilvánítási szabadság, amelyben az előbb hosszas vitát folytattunk, ezeket az alapvető jogokra vonatkozó rendelkezéseit az alkotmánynak csak nagyon indokolt és nagyon kivételes esetben lehet és kell módosítani. Más rendelkezései, amelyek például a nemzetközi kötelezettséggel összefüggésben kerültek az alkotmányba, ezek a nemzetközi kötelezettségvállalásaink függvényében akár gyakrabban is módosíthatók. Tehát inkább differenciáltabban tekintek az alkotmányra. Az alapvető jogok tekintetében az a jó, ha nem módosul vagy minél kevesebbszer módosul az alkotmány, bizonyos rendelkezések tekintetében azonban az alkotmány módosítása indokolt lehet.

Még annyit szeretnék mondani, hogy végül is a mai nap mérlegét úgy tudnám megvonni, legalábbis az alkotmánymódosítások tekintetében, hogy a kormány által előterjesztett három alkotmánymódosításból kettő alkotmánymódosítás megszülethet, egynek a megszavazására valóban nincs meg a szükséges kétharmados többség, de akár a kisebb parlament érdekében beterjesztett alkotmánymódosításról, akár a most tárgyalt alkotmánymódosításról beszélünk, jó esély van arra, hogy az Országgyűlés megszavazza. Itt is azt tudom mondani, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportján nem fog múlni, hogy ez az alkotmánymódosítás megszülessen. A gyűlöletbeszéddel kapcsolatos alkotmánymódosítás esetén kifejtettük az érveinket. Tehát háromból két alkotmánymódosítást támogatunk.

Köszönöm szépen, államtitkár úr és tisztelt Országgyűlés, a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban. - Dr. Avarkeszi Dezső tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 30-32 2009.03.30. 3:08  29-37

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót.

ELNÖK: Kérem a képviselő úr óráját nullára állítani. Parancsoljon, öné a szó.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm a megértését.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Március 21-én a kormánypárt kongresszusán Gyurcsány Ferenc miniszterelnök durván megtámadta a független igazságszolgáltatást. Állítása szerint az állam egyes intézményei, különösen a bíróságok és az ügyészségek bizonyos döntései azt az érzést keltik, hogy a döntéshozók egy része a Fidesz érdekei, kimondott vagy sugallt elvárásai szerint jár el. Gyurcsány Ferenc szerint a bírák és az ügyészek mentik a Fideszhez kötődő bűnöket, miközben részrehajlóan eljárás alá vonják és büntetik a Fidesz ellenfeleihez tartozókat vagy annak vélteket.

Nem először támad rá Gyurcsány Ferenc a független intézményekre. Öt évvel ezelőtt még sportminiszterként fejtette ki azt a virtigli pártállami elméletét, amely szerint az ellenzék árnyékállamot épít, amely ellen - szavai szerint - minden politikai és jogi eszköz megengedett. Ennek szellemében minden jogállami tabut le is döntött, megtámadta a független jegybankot, megtámadta a köztársasági elnököt, megtámadta az Alkotmánybíróságot, megtámadott mindenkit, aki neki nem tetsző döntést hozott. Legutolsó céltáblája - legalábbis miniszterelnökként utolsó - a független és csak a törvényeknek alárendelt bíróság és ügyészség volt.

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a legfőbb ügyész azonnal visszautasította a botrányos kijelentéseket. Ugyanígy tett a Magyar Bírói Egyesület is. A miniszterelnök állításait sértőnek és megalapozatlannak nevezték, amelyek alkalmasak a jogállam alapintézményei tekintélyének aláásására. Ez a bíróságok elleni nyílt támadás, ami egy demokratikus államban megengedhetetlen, mondták. Gyurcsány Ferenc minderre úgy reagált, hogy nem az a meglepő, amit mondott, hanem az, hogy ezt ilyen sokáig csendben tűrte.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön hivatalból tagja az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak. Ön az a miniszter, akihez az igazságszolgáltatás alkotmányos védelme tartozik. Egyetért ön a kormányfő kijelentéseivel? Ha igen, milyen bizonyítékai vannak az igazságszolgáltatás politikailag elfogult, részrehajló működésére? Ha nincsenek ilyen bizonyítékai, akkor ki fog bocsánatot kérni a bíráktól és az ügyészektől Gyurcsány Ferenc szégyenteljes szavaiért? Miniszter úr, még egyszer, hogy nyomatékosítsam: bizonyíték vagy bocsánatkérés.

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 132 2009.04.27. 2:04  131-138

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Április 18-án egy, azt hiszem, mindannyiunk által szégyenteljesnek tartott rendezvényre került sor a budai Várban. Ezt a rendezvényt - amelyet nyugodtan nevezhetünk neonáci rendezvénynek, egy holokauszttagadó rendezvénynek -, mármint ennek a rendezvénynek a megtartását a rendőrség nemcsak tudomásul vette, hanem azt biztosította, és végig a helyszínen figyelemmel kísérte. Igen ám, de a rendezvényen elhangzott beszédek közül két esetben olyan beszéd, olyan véleménynyilvánítás hangzott el, amely a rendőrség megítélése szerint is felveti a közösség elleni izgatás gyanúját. Tudtommal a rendőrség ilyen címen büntetőeljárást is indított.

Nos, tisztelt miniszter úr, a gyülekezési törvény 2. § (3) bekezdése azt mondja, hogy a gyülekezési jog gyakorlása nem irányulhat bűncselekmény elkövetésére, vagy bűncselekményre való felhívásra nem irányulhat, illetve nem járhat mások jogának vagy szabadságának a sérelmével. Azt mondja a gyülekezési törvény 14. § (1) bekezdése, hogy ha a rendezvény ebbe a tilalomba ütközik, ha a gyülekezési jog gyakorlása ebbe a tilalomba ütközik, akkor a rendezvényt a rendőrség feloszlatja. Tehát kijelentő módban, kötelezettségként írja elő a törvény, hogy feloszlatja a rendezvényt.

Tehát a helyszínen a rendőrök, amikor azt tapasztalták, hogy akár bűncselekmény is megvalósult - hozzáteszem, hogy a törvény nem követeli meg, hogy bűncselekménynek kell megvalósulnia, elég, ha csak mások jogát vagy szabadságát sérti -, ebben az esetben a rendőrségnek kötelessége lett volna feloszlatni ezt a rendezvényt, és utána a rendezvény szervezője majd bírósághoz fordulhatott volna a feloszlatás jogszerűségnek a vitatására. Miért nem történt meg ez, miniszter úr?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 136 2009.04.27. 1:18  131-138

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Miniszter úr, abban egyetértünk, hogy a rendőrség hibázott, de abban, hogy a rendőrség gyakorlatában, a neonáci rendezvényekkel kapcsolatos gyakorlatában ilyen magatartás, ilyen mulasztás alakult ki, abban már az ön felelőssége is tetten érhető, miniszter úr. Ugyanis önnek pontosan tudnia kell, hogy a rendőrség ilyen esetben akár a rendőrséget irányító minisztertől is megkérdezheti azt - és szerintem meg is szokták tenni -, hogy a mások jogát vagy szabadságát sértő rendezvény esetén hogyan járjanak el. De itt ennél többről volt szó, hiszen a rendőrség saját megítélése szerint már bűncselekmény is vagy annak gyanúja is megállapítható volt.

Miniszter úr, bár ez nem interpelláció, de nincs okom arra, hogy elfogadjam a válaszát. Önnek ugyanúgy tudnia kell, mint ahogy a rendőrségnek tudnia kellene, hogy ebben a konkrét esetben a rendőrségnek fel kellett volna lépnie, és ebben az esetben a bíróság mondta volna ki a végső szót, hogy vajon ilyen körülmények között jogszerű-e a feloszlatás vagy sem. De ezt a rendőrség elmulasztotta. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez már a sorozatos mulasztások közé tartozik. Emlékszünk rá, hogy a Hősök terén is neonáci rendezvényeket szoktak tartani, meg más esetben a becsület napján. (Az elnök ismét csenget.)

Miniszter úr, ez a gyakorlat az ön mulasztása miatt is alakulhatott ki. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 195 2009.05.04. 11:20  190-220

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Talán ismert önök előtt, biztosan ismert, hiszen eddig 54-szer szavazott róla az Országgyűlés, hogy 2006-ban benyújtottunk egy olyan törvényjavaslatot, amely a miniszteri és állami vezetői illetményeket a 2002-es szintre csökkentette volna vissza. Ez 2006 óta 54-szer került az Országgyűlés elé, pontosabban 54-szer utasította el a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége ennek a javaslatnak a napirendrevételét. Hogy mi a magyarázata annak, hogy 2002-es szintre kívántuk csökkenteni a miniszterek fizetését, azt hadd illusztráljam Kiss Péter miniszter úr jövedelmének alakulásával. A miniszter úrtól nem kértem engedélyt, mivel egy általunk kezdeményezett törvényjavaslat alapján a Miniszterelnöki Hivatal honlapján pontosan megtalálhatók az állami vezetők illetményei több évre visszamenőleg, így Kiss Péter miniszter úr immáron közérdekű adataiból szeretnék önöknek néhány adatot ismertetni.

Kiss Péter miniszter úr a kormány egyetlen olyan tagja, aki 2002. május 27-e óta, tehát a Medgyessy-kormány megalakulása óta miniszter; most ennek a politikai összefüggéseivel nem szeretnék foglalkozni, ő az, aki eddig három miniszterelnököt is kiszolgált.

(18.10)

2002. május 27-én 461 200 forint volt az illetménye. Ez a miniszteri illetmény 2003. január 1-jén 784 ezer forintra emelkedett. 2004. január 1-jén 1 millió 106 ezer forintra, 2005. január 1-jén 1 millió 173 ezer forintra, 2006. április 1-jén, amikor egyébként a kormány szintén azt állította, hogy magán kezdi a spórolást, akkor 1 millió 234 ezer forintra emelkedett. 2007-ben maradt 1 millió 234 ezer forint, és 2008. január 1-je óta 1 millió 296 ezer forint a miniszteri illetmény. Tehát az Orbán-kormány idején, azaz 2002-ben 461 200 forint volt a miniszteri illetmény, most pedig majdnem háromszorosa, 1 millió 296 ezer forint a miniszteri illetmény.

Ehhez jön hozzá Kiss Péter miniszter úr esetében - és minden országgyűlési képviselő miniszter esetében - a képviselői alapilletményének a száz százaléka, azaz forintra pontosan 231 900 forint jelenleg. Tehát ma egy országgyűlési képviselő miniszter fizetése több mint 1,5 millió forint. Több mint 1,5 millió forint. Ebből fog a kormány 15 százalékot csökkenteni. Hát van, aki ezt megtapsolná, én inkább szerénynek tartom ezt a mértéket ahhoz képest, hogy 2002-ben ugyanez a kormány 461 ezer forintos fizetéssel kezdte. Ugyanezen kormány alatt értem, hogy ugyanez a kormánykoalíció, 461 ezer forintos fizetéssel kezdtek a miniszterek.

Azt állítja több kormánypárti politikus, hogy azért nem lehet visszatérni a 2002-es fizetési szabályokhoz, mert akkor egyéb juttatásokban részesültek még a miniszterek. Nos, kérem szépen, Kiss Péter miniszter úr egyéb pénzbeli juttatásait is tartalmazza ez a bizonyos, Miniszterelnöki Hivatal honlapján levő adatlap. Ezért szeretnék önöknek idézni ebből néhány adatot. 13. havi juttatás minden évben járt. Ez talán azért kivételes, mert ezzel a miniszterek a köztisztviselői szabályokhoz hasonló egyéb juttatást kaptak. Ezen kívül más jogcímeken is kapott a miniszter úr külön juttatást. Például 2006-ban 7 910 741 forintot szabadságmegváltás címén, tehát közel 8 millió forintot kapott szabadságmegváltás címén a miniszter úr. Ugyanúgy 2007-ben 2 millió 412 ezer forint szabadságmegváltást kapott. Tehát csak szabadságmegváltásból több mint 10 millió forintot kapott abban az időszakban, amiről azt állítják kormánypárti politikusok, hogy akkor már nem illették meg őket a külön juttatások.

De menjünk tovább! Kiss Péter miniszter úr kapott 2008-ban jubileumi jutalmat, 2,5 millió forintot, 2 592 600 forintot. Aztán itt van ez évi kifizetés is, ez aztán még érdekesebb. 2009-ben étkezési utalvány is járt a másfél milliós fizetés mellé, 296 ezer forint étkezési utalványt kapott Kiss Péter miniszter úr, és ruházati költségtérítést is kapott, 77 ezer forint összegben, 2009-ben. Tehát egy szó nem igaz abból, hogy azért kellene a 2002-es szabályokat mellőzni, mert azelőtt olyan külön juttatásokat kaptak a miniszterek, amelyeket most nem kaptak meg. Kiss Péter példáján mutattam meg, hogy nagyjából 15 millió forint, nem számoltam össze, de 15 millió forint egyéb külön juttatást kapott ez alatt a hét év alatt a miniszter úr.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, tehát a 2002-es szabályokhoz való visszatérés nemcsak a társadalom igazságérzetével lenne adekvát, hanem azzal a bizonyos takarékossági programmal is, amit a kormány meghirdetett. Könnyű úgy 15 százalékot csökkenteni, hogy közben a miniszterek fizetése még így is 2,5-szerese lesz a 2002-es fizetésnek. Tehát több mint 150 százalékkal nőtt, bocsánat, több mint 180 százalékkal nőtt a fizetése a minisztereknek, ez körülbelül 150 százalékkal lesz több egy 15 százalékos csökkentés után, mint 2002-ben. Úgyhogy az, hogy magukon kezdik a spórolást, az természetesen relatív kifejezés. Ahhoz képest kezdik magukon a spórolást, hogy előtte megemelték 180 százalékkal a miniszterek fizetését.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatot megelőző vitában elhangzott, hogy valamilyen oknál fogva a kormány a Fideszt okolja azért, hogy nem tudja életbe léptetni ezt a törvényt május 1-jétől. Nos, ebben több hazugság is található. Az első hazugság az, hogy április 27-én szerették volna elfogadtatni az Országgyűléssel ezt a törvényt Házszabálytól történő eltéréssel, ami azt jelenti, hogy még sürgős kihirdetés esetén sem tudták volna május 1-jén életbe léptetni, hatályba léptetni. Nagyjából május 3-án tudta volna kihirdetni a köztársasági elnök, ha nem talál benne semmi kifogást. Tehát már eleve hazugság, hogy május 1-jén tudott volna a mi közreműködésünkkel életbe lépni a törvény.

A másik hazugság, hogy semmi akadálya annak - erre benyújtottunk módosító javaslatot -, hogy a törvény rendelkezéseit a még ki nem fizetett juttatások tekintetében május 1-jétől alkalmazzák. Ennek semmi akadálya nincsen. Benyújtottunk egy ilyen módosító indítványt, csak önökön múlik, hogy elfogadják-e, hogy május1-jétől alkalmazható legyen a törvény.

És a harmadik állításom pedig az, hogy érdekes, Bajnai Gordon miniszterelnök urat nem zavarta, amikor azt mondja, egy hónapja azt állítja, hogy ő egy forintot kér fizetésként; egy percig nem zavarja őt, hogy a rá vonatkozó törvény egyébként másról szól, körülbelül másfél millió forint jövedelmet állapít meg a miniszterelnöknek. Tehát ha Bajnai Gordon megteheti azt, hogy ő nem veszi föl, törvénymódosítás nélkül sem veszi föl ezt a másfél millió forintot, nincs szüksége törvénymódosításra ennek a másfél millió forintnak a nem felvételéhez, akkor ezzel az erővel a miniszterek is meg tudták volna tenni, hogy kevesebbet vegyenek fel. Ha nem tudják ennek a módját, kérdezzék meg Bajnai Gordontól, a miniszterelnöktől, hogyan lehet egy forintot felvenni úgy, hogy közben másfél millió forint a törvény szerint a fizetése. Nem olyan egyszerű ez a kérdés, úgy látszik. Önöknek mindenképpen törvényt kell ahhoz módosítani, amihez Bajnai Gordonnak nem kell törvényt módosítani.

De mindegy, tisztelt képviselőház, örülök annak, hogy végül is a parlament elé került ez a törvényjavaslat. Nagyon bízom benne, hogy módosító javaslatainkat megfontolják, és a miniszterek illetményét egyébként nem a 461 ezer forintra kérjük visszavinni, hanem azt kérjük, hogy a 2002-ben érvényes szabályok szerint, az akkori illetményalap megfelelő szorzói szerint számolják ki. Ez nagyjából a jelenlegi fizetésnek körülbelül 50 százaléka lenne, de nem 461 ezer forint. Ez a javaslatunk, hogy erre térjen vissza a miniszteri illetmény.

Egyébként ezzel az illetménnyel, mondjuk, nagyjából annyi lenne egy miniszteri illetmény, amennyi az Országgyűlésben egy frakcióvezetői illetmény. Miért kellene Mesterházy Attila vagy korábban Lendvai Ildikó illetményének a felének lenni egy miniszteri illetménynek? Talán ha még azt is hozzáadom, hogy a frakcióvezetőknek semmiféle szabadságmegváltás, meg étkezési jegy, meg ilyesmi nem járt, 13. havi sem járt, akkor nyugodtan azt lehet mondani, hogy egy parlamenti frakcióvezető a közjogi rendszerben nagyjából annyit keressen, mint egy miniszter. Kérem szépen, ennyit kellene tenni, vissza kellene a miniszteri illetményeket téríteni a parlamenti illetményekhez, a parlamenti frakcióvezetői illetmény nagyjából megfelel egy miniszteri illetménynek, legalábbis ezt kellene tenni.

Ma nem így van a helyzet, a parlamenti képviselők illetménye és a miniszter illetménye között óriási különbség van, ezt az országgyűlési képviselőknek nem kell bizonygatnom. Majd amikor Bajnai Gordon az önök szemébe néz, és arról beszél, hogy bizony egymillió forintból százezer forintról lemondani nem nagy dolog, akkor jusson eszükbe Kiss Péter miniszter úr 8 milliós szabadságmegváltása, meg jusson eszükbe a 296 ezer forintos étkezési jegye, étkezési utalványa.

A képviselők jól teszik, ha a kormány tagjainak a fizetését a saját illetményükhöz viszonyítják, és nem valamifajta elvont, nem létező fogalmakhoz, olyan fogalmakhoz, amelyeket egyébként sehol nem alkalmaznak a magyar közszolgálatban. Ilyen például a nemzeti jövedelem alapján meghatározott illetmény, vagy például az átlagbér alapján megállapított illetmény. Ilyen nincsen ma a magyar közszolgálatban. A köztisztviselői illetményalapnak egy bizonyos százalékában vagy annak a szorzatában szokták megállapítani. Nagyon helyes lenne, ha a miniszterek sem rugaszkodnának el a parlamenti illetményektől.

Tisztelt Ház! Az előbb azt mondta Hankó Faragó Miklós, hogy ő mint ellenzéki párt képviselője ezt tisztességes javaslatnak tartja és támogatja; én pedig mint ellenzéki párt képviselője azt tudom mondani, hogy tisztességtelen a javaslat. Azért tisztességtelen, mert ahhoz képest, hogy megemelték majdnem háromszorosára a miniszteri illetményt, ahhoz képest 15 százalékkal csökkenteni, az porhintés, semmi más. Porhintés ez a javaslat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 203 2009.05.04. 2:04  190-220

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Nehezen tudok másként beszélni erről, mint a számok nyelvén. Ismertettem egy miniszter fizetési adatait, ismertettem azokat a közérdekű adatokat, amelyek az ő jövedelmi viszonyaira vonatkoznak, és önök azt mondják, hogy nem kellett volna ilyen irányba elkanyarítani ezt a vitát. Nem egészen értem, hogy miről beszélünk.

Az meg aztán végképp megdöbbent, hogy a populizmus szó itt úgy került elő, mintha a mi javaslatunk populizmus lenne, de az nem populizmus, hogy Bajnai Gordon 1 forintért vállalja a miniszterelnökséget. Az nem populizmus! És az sem populizmus, hogy 15 százalékkal csökkentik a miniszterek bérét. Ha már esetleg 16 százalékkal csökkentenék, na, az már populizmus lenne.

Tehát amit önök mondanak és önök szeretnének címoldalon látni, hogy a kormány magán kezdi a spórolást, az nem populizmus, az maga a hazafiság. Az, hogy Bajnai Gordon úgy értékeli le a miniszterelnöki funkciót, hogy egy forintért vállalja - mert erről beszélt Szanyi Tibor, hogy a közmegbecsüléssel áll arányban az, hogy körülbelül hogyan fizetnek egy minisztert vagy miniszterelnököt -, ez nem probléma az önök számára. Az probléma, ha mi azt mondjuk, hogy egy létező, 2002-ben működött számítási mód legyen a miniszterek fizetésének alapja.

Kedves Képviselőtársaim! Gondolkodjanak el azon, hogy ha már itt a populizmust a szemünkre vetették, hogy van az, hogy egy magát szociáldemokratának tartó párt már a második olyan miniszterelnököt adja az országnak, akinek nincs szüksége a miniszterelnöki fizetésére; nincs szüksége, hobbiból látja el ezt a feladatot. Egy magát szociáldemokratának valló párt!

Szerintem önök is tudják, hogy mi ennek a magyarázata: az, hogy milliárdosokról van szó. Milliárdos urakról van szó, akik beülnek miniszterelnöki bársonyszékbe vagy miniszteri bársonyszékbe. Ezért nincs szükségük a miniszterelnöki fizetésre, és nem azért nincs szükségük, mert ők olyan nagy hazafiak lennének.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban. - Nagy László: Ha fölvenné, az lenne a baj!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 261-263 2009.05.04. 5:17  256-266

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): (Nem használja a mikrofonját.) Köszönöm szépen. Köszönöm a szót, elnök úr. (Arató Gergely: Halljuk a szónokot!)

ELNÖK: Répássy Róbert képviselő urat illeti a szó.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Elnézést kérek a képviselőtársaimtól, hogy Török képviselő urat hallgatva még a mikrofont sem találtam, de a helyzet az, hogy ennél azért egyszerűbb Gulyás képviselő úr javaslata, mert egy már létrehozott, pontosabban egy elfogadott országgyűlési határozatot úgy kíván módosítani, hogy a bizottság összetétele az MDF-frakció megszűnésére legyen tekintettel.

Egyébként azokat a vitákat, amelyek magáról az ügyről szólnak, részben lefolytattuk már, bár kétségtelen, hogy az elmúlt fél évben - azt hiszem, több mint fél év telt el azóta - nemcsak ez a parlamenti vita folyt le, hanem többek között egy büntetőeljárás is folyamatban van. Egy olyan büntetőeljárás, amelyben eddig egyetlenegy olyan személyt nem gyanúsítottak meg, akiket az MSZP megvádolt azzal, hogy valamifajta árnyék-titkosszolgálatot hozott létre. Sőt ebben a büntetőeljárásban a Török Zsolt által említett, vagy azok a személyek, akikre utalt, azok a politikustársaink sértettként szerepelnek ebben a büntetőeljárásban. Tehát Kövér László és Demeter Ervin sértettje annak a büntetőeljárásnak. Úgyhogy érdemes az MSZP által elénk vázolt valóságot és a büntetőeljárás tényeit összevetni.

Tehát még egyszer mondom, az úgynevezett árnyék-titkosszolgálat egyetlen tagját sem gyanúsították még meg, ezzel szemben a fideszes politikusok sértetti pozícióban vannak ebben a büntetőeljárásban, mint azok a személyek, akiknek a személyes adataival visszaéltek. Tehát ajánlom a figyelmébe Török Zsoltnak, hogy várjon még néhány napot, várjon még néhány hetet, esetleg néhány hónapot. Egyszer előbb-utóbb ennek a büntetőeljárásnak el kell oda érnie, hogy valahogy tisztázódik a kép. Fél évvel ezelőtt tettem feljelentést én személyesen Szilvásy György miniszter úr ellen, nyilván ezt a büntetőeljárást már előbb-utóbb csak lezárják a nyomozó hatóságok, és akkor talán az ön által említett zavaros kép mégiscsak tisztulni fog.

Ami pedig Gulyás képviselő úr módosító indítványát illeti, támogatjuk a módosító indítványt, bár kicsit bizonytalan lettem abban a tekintetben, hogy az MDF-frakció megszűnése miatt módosítjuk így ezt a vizsgálóbizottsági határozatot. És mi van, hogyha majd az MDF-frakció újból megalakul, akkor megint módosítani kell ezt a határozatot? Az is lehet, hogy szerencsésebb lenne, hogyha ezentúl a vizsgálóbizottságok összetételére vonatkozó szabályokat frakciómegjelölés nélkül fogadná el az Országgyűlés, pusztán úgy, hogy mondjuk, a kormánypártoknak vagy kormánypártnak iksz bizottsági tagja van, az ellenzéki pártoknak meg iksz bizottsági tagja van, és akkor így ez a paritás hosszú távon is biztosítható lenne, mert lehet, hogy még lesznek mozgások.

Például - ha nem haragszik, Gulyás képviselő úr - nekünk más a megítélésünk az SZDSZ-frakció hovatartozását illetően, be is nyújtottam egy módosító indítványt, amely úgy tekinti az SZDSZ-frakciót, hogy az a kormányoldalhoz sorolandó. De ezeket a vitákat tényleg el tudnánk kerülni akkor, ha a frakciók megjelölése nélkül, pusztán a bizottság tagjainak a létszámát, tehát az összes tag számát tartalmazná, és azt, hogy hány tagot delegál az ellenzék és hány tagot a kormánypártok, és utána például a házbizottság majd javaslatot tesz arra, hogy milyen tagokból álljon a bizottság.

Tehát összefoglalva: célszerűbb lenne megfontolni egy olyan változatot, amely nincs kiszolgáltatva annak a változó helyzetnek, hogy mely frakció létezik, mely frakció nem létezik, és mely frakció ellenzéki, mely frakció kormánypárti. Hosszú távon is hasznosabb lenne egy ilyen megoldás a vizsgálóbizottságokra. Mondom ezt azért, mert egyébként most fogunk tárgyalni egy újabb vizsgálóbizottságot, meg még napirenden van egy másik vizsgálóbizottság is, tehát jelen pillanatban három vizsgálóbizottságnál is abban a helyzetben találjuk magunkat, hogy nem tudjuk pontosan, hogy majd amikor létrehozza a parlament ezeket a vizsgálóbizottságokat, akkor hány tag ellenzéki és hány tag kormánypárti képviselő lesz benne. Ezért még egyszer javaslom, célszerű lenne megfontolni, ha nem tartalmazná a frakciók felsorolását a vizsgálóbizottsági határozat.

Összefoglalva: ezzel a kis apró módosítással támogatjuk Gulyás képviselő úr önálló képviselői indítványát. Azt pedig magam is nagyon remélem, hogy rövidesen tisztulni fog a kép, és ki fog derülni, hogy a polip valójában kinek a kezében volt, vagy inkább - hogy képletesek maradjunk - a polip feje ki volt. Remélem, hogy a büntetőeljárás tisztázni fogja ezeket a kérdéseket.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 267 2009.05.04. 11:10  266-276

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 2009. április 18-ai eseményeket, amelyek a budai Várban történtek, azokat itt e helyütt nem tartom szükségesnek megismételni és azokat feleleveníteni. Úgy gondolom, eléggé széles körben ismertté vált, hogy a budai Várban milyen rendezvényt tartottak egyes szervezetek. Ezt a rendezvényt kissé leegyszerűsítő módon neonáci rendezvénynek nevezi a közvélemény, ahol minden kétséget kizáróan holokauszttagadó nézeteket hangoztattak, és ott ebben a szellemben gyülekezett össze jó néhány ember.

(20.20)

A vizsgálóbizottságnak nem célja a mi javaslatunk szerint annak kiderítése vagy annak megvizsgálása, hogy a holokauszttagadás és a neonáci eszmék terjesztése ebben a pillanatban Magyarországon milyen megnyilvánulási formákat ölt, sokkal inkább a vizsgálóbizottságnak az a célja elképzeléseink szerint, hogy azt vizsgálja meg, hogy az államhatalom, azaz egészen konkrétan a rendőrség hogyan viszonyul ezekhez a rendezvényekhez, és konkrétan hogyan viszonyult az április 18-i, budai Várban megtartott rendezvényhez. A vizsgálat már csak azért is indokolt, mert az április 18-i, budai Várban megtartott rendezvények szónokai közül két személy ellen a rendőrség büntetőeljárást indított, álláspontjuk szerint közösség elleni izgatást merít ki a két szónok által elmondott vélemény.

Ennek abból a szempontból van relevanciája, hogy a gyülekezési törvény 2. § (3) bekezdése kimondja, hogy a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekményre felhívást, illetve nem járhat mások jogának vagy szabadságának a sérelmével. És a gyülekezési törvény 14. § (1) bekezdése pedig azt is kimondja, hogy amennyiben ez mégis megtörténik, hogy a gyülekezési jog gyakorlása ebbe a tilalomba ütközik, akkor a rendőrség a rendezvényt feloszlatja. Ebből az következik, hogy a rendőrség valamilyen oknál fogva, amely okot a vizsgálatnak kellene kiderítenie, a rendőrség valamilyen oknál fogva a saját maga által is bűncselekménygyanúsnak ítélt felszólalások ellenére nem oszlatta föl a rendezvényt, holott a gyülekezési törvény értelmezéséből az is kiderül, hogy nem szükséges ahhoz bűncselekményt elkövetni, hogy a rendőrségnek ez a feloszlatási kötelezettsége életbe lépjen, hanem elég, ha "csak" mások jogát vagy szabadságát sérti a gyülekezés.

Nyilván ez egy értelmezési kérdés és egy jogalkalmazási kérdés, hogy melyek azok az esetek, azok a gyülekezések, rendezvények, ahol mások jogait vagy szabadságát sérthetik. De az mégiscsak elgondolkodtató, hogy az utóbbi négy-öt évben sorozatban voltak olyan neonáci rendezvények vagy kifejezetten rasszista rendezvények, ahol a rendőrség pusztán tudomásul vette és biztosította a rendezvényt, és amikor a jelenlévők ezeken a rendezvényeken hangot adtak antiszemita vagy rasszista nézeteiknek, akkor a rendőrség nem tett lépéseket, nem tett ellenük olyan lépést, amely a gyülekezési törvény szerint kötelező lenne, tudniillik hogy feloszlatják a rendezvényt.

Most ebből az következik számunkra, hogy itt vagy egy tudatos jogértelmezésről van szó, vagy arról van szó, hogy a rendőrség úgy értelmezi a gyülekezési törvényt, hogy nagyon súlyos cselekményeknek kell ahhoz bekövetkeznie, hogy ők feloszlassanak egy ilyen rendezvényt, vagy pedig mulasztásokról van szó, esetleg arról van szó, hogy a rendőrség, bár tisztában van azzal, hogy fel kellene oszlatnia a rendezvényeket, mégsem teszi meg ezt a lépést. Itt merül fel ebben a körben az igazságügyi és rendészeti miniszter felelőssége, hiszen az alkotmány és a rendőrségi törvény értelmében a rendőrséget a kormány az igazságügyi és rendészeti miniszter útján irányítja. Tehát a rendőrség a kormány irányítása alatt áll, és nyilván elsősorban az igazságügyi és rendészeti miniszter hatáskörébe tartozik az, hogy a rendőrség helyesen értelmezze és helyesen alkalmazza a jogszabályokat.

Tudni kell, hogy a gyülekezési törvénynek ez a szabálya azzal is kiegészül, hogy a feloszlatott rendezvény szervezője a bírósághoz fordulhat a rendezvény feloszlatása jogszerűségének megállapítása iránt. Tehát a feloszlatás jogszerűségét vitathatja a rendezvény szervezője, bár ez nem halasztó hatályú, tehát nyilván a rendezvényt a helyszínen feloszlatják, majd ezt követően kezdődik egy jogvita, egy utólagos jogvita, amely arról szól, hogy a rendőrség helyesen döntött-e, jogszerűen döntött-e.

A vizsgálatnak arra is ki kell terjednie, hogy az elmúlt évek neonáci vagy rasszista rendezvényei esetében a rendőrség miért nem tette meg egyetlenegyszer sem, hogy bírósági útra terelje ezt a jogvitát. Miért nem tette meg a rendőrség azt, hogy feloszlat egy ilyen rendezvényt annak tudtában, hogy a bíróságnak egy, mondjuk úgy, hogy precedens értékű döntést kell hoznia, melyek azok a kritériumok, amely esetben, például a mások jogainak vagy szabadságának a sérelmére hivatkozva a rendőrség jogszerűen feloszlathat egy rendezvényt?

Itt a konkrét esetben biztos, hogy van olyan jog, alapjog, amely sérelmet szenvedett, hiszen egy neonáci, holokauszttagadó rendezvényt a holokauszt emléknapjának az előestéjén megtartani - vagy pontosabban: az úgynevezett Élet menetének az előestéjén megtartani -, az minimum a kegyeleti jogokat sértette, de nyugodtan azt mondhatjuk, hogy az emberi méltóságot is sértette ez a rendezvény.

Összefoglalva tehát a vizsgálatnak ki kell terjednie arra, hogy a konkrét, április 18-i ügyben hogyan járt el a rendőrség, és miért így járt el a rendőrség, de ki kell arra is terjednie a vizsgálatnak, hogy rendszeresen milyen gyakorlatot folytat a rendőrség ezeknek a neonáci és rasszista rendezvényeknek az ügyében, és ki kell arra terjednie, hogy ezért a rendőrségi gyakorlatért terheli-e felelősség az igazságügyi és rendészeti minisztert, és ha igen, akkor milyen felelősség terheli. A vizsgálatnak nyilván a felelősség megállapításán túl az is célja lehet, hogy ebből egy jövőre nézve iránymutató értelmezést tudjunk a rendőrségtől számon kérni.

Azt gondolom, hogy az Országgyűlés mint törvényhozó a törvények értelmezését sokféleképpen tudja segíteni, például egy ilyen vizsgálat a rendőrséget legalább abba a helyzetbe tudja hozni, hogy a bíróság előtt megvédje az álláspontját, amennyiben az ilyen rendezvények feloszlatására sor kerül. Szeretném leszögezni, hogy nem minden esetben, ez nyilván nem jelentheti azt, hogy automatikusan egy egyébként neonáci nézeteket valló vagy rasszista nézeteket valló személyekből álló gyülekezet, gyülekezés, rendezvény feloszlatható, nyilván nem ez a dolognak a lényege, hanem az a lényege ennek a feloszlatási kötelezettségnek, hogy a rendezvény mire irányult, a rendezvényen elhangzó felszólalások mások jogait vagy szabadságát sértették-e, és nem utolsósorban, hogy valósított-e meg bűncselekményt az ő fellépésük.

Tehát összefoglalóan azért javasoltuk ennek a vizsgálóbizottságnak a felállítását, mert egy rossz gyakorlatot látunk. Miközben a kormány folyamatosan arra hivatkozik, hogy hiányoznak a megfelelő jogszabályok ahhoz, hogy a kormány vagy a rendőrség fel tudjon lépni a neonáci és rasszista eszmék terjedése ellen, a valóságban a gyülekezési jognak van egy nagyon is konkrét szabálya, amelyet a rendőrség valamilyen oknál fogva nem alkalmaz. Ezt a helyzetet mindenképpen tisztázni kell, és ezt a vizsgálatot le kell folytatni.

Kérem a támogatásukat, és támogatásuk esetén néhány hét múlva az Országgyűlés elfogadhatja ezt a határozati javaslatot. Azt sajnálom, hogy a mai napon nem zárulhat le az általános vitája a javaslatnak, mert így egy héttel később, azaz körülbelül egy hónap múlva tehet pontot az Országgyűlés ennek a határozati javaslatnak a végére, és ezt követően tudja csak létrehozni ezt a vizsgálóbizottságot, pedig indokolt lenne, hogy még a nyári parlamenti ülésszünet, tehát a nyári szünet előtt létre tudja a vizsgálóbizottságot az Országgyűlés, hiszen várható, hogy ha ez a vizsgálóbizottság elvégzi a munkáját, akkor már talán az őszi, mondjuk úgy, hogy tüntetési vagy demonstrációs időszakban ennek a vizsgálóbizottságnak a tanulságai, a jelentése irányadó lehet a rendőri munka szempontjából.

Ezért kérem, hogy az Országgyűlés képviselőcsoportjai, képviselői tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy létrejöhessen ez a vizsgálóbizottság még a nyári ülésszak befejezése előtt. Köszönöm szépen a figyelmüket.

(20.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 273 2009.05.04. 11:35  266-276

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem ismét szót a vitában, mert egy nagyon fontos dologra szeretnék rámutatni, amire azt gondoltam, hogy az előző felszólalásomban rámutattam. Szeretném Bárándy Gergelynek is a figyelmét felhívni arra, hogy a gyülekezési törvény azon tilalmának, hogy a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt, bűncselekményre felhívást, vagy mások jogainak és szabadságának a sérelmével nem járhat, ennek a rendelkezésnek a helyes értelmezése az, hogy nem szükséges bűncselekmény törvényi tényállását kimeríteni ahhoz, hogy a rendőrségnek ez a kötelezettsége életbe lépjen.

Ez egy lényeges különbség ahhoz képest, amiről önök évek óta beszélnek, hogy büntető törvénykönyvben kellene esetleg büntetni az egyébként szélsőséges nézetek hangoztatását vagy kifejezetten emberi méltóságot sértő nézetek hangoztatását. Tehát arra felhívnám a figyelmet, hogy nem így szól a gyülekezési törvény. Nem tudom, miért szól így a gyülekezési törvény - ez egy elég régi szabálya a gyülekezési jognak, az 1989. évi III. törvény, ha jól emlékszem, tehát egy '89-es törvényről van szó -, de egy biztos, hogy a törvényalkotónak az volt a szándéka, hogy a rendőrség már akkor is feloszlathat, sőt köteles feloszlatni egy rendezvényt, amikor még nem valósult meg bűncselekmény, de mégis mások jogait és szabadságát sérti a rendezvény.

Jó lenne, ha ezt közösen megpróbálnánk értelmezni, és közösen ezt az értelmezést megpróbálnánk számon kérni a rendőrségen, ugyanis a rendőrség valóban úgy értelmezi, ahogyan ön mondja. Ő úgy értelmezi, hogy ha nem valósult meg bűncselekmény, vagy ha pusztán a közösség elleni izgatás bizonytalan tényállása látszik megvalósulni, akkor a rendőrség nem avatkozik közbe. De nem ez a gyülekezési törvény szabálya, nem ezt írja elő a gyülekezési törvény.

Nem érdemes persze ezt a vitát lefolytatnunk, mert majd a vizsgálóbizottságban kellene lefolytatnunk ezt a vitát, csak szeretném, ha abban legalább jogászok között nem lenne különbség, hogy hogyan értelmezzük a gyülekezési törvénynek ezt a rendelkezését: nem kell hozzá megtörténnie a bűncselekménynek, még csak a közösség elleni izgatásnak sem kell megtörténnie. Kétségtelen, eléggé bizonytalan megfogalmazásnak tűnik az, hogy mások jogát vagy szabadságát sérti a gyülekezés, a rendezvény, de nem a bűncselekmény kategóriájával állunk szemben, vagy nem büntetőjogilag értékelt magatartással állunk szemben.

Igen, én arra biztatnám a rendőrséget, hogy egyszer vigye bíróság elé ezt a feloszlatást, nem pusztán próbából, hanem azért, hogy végezze a dolgát a rendőrség, nézzük meg, hogy a jogalkalmazó szervek hogyan értelmezik ezt a rendelkezést. Bízom benne, hogy a bíróság is úgy értelmezi, hogy nem kell bűncselekménynek megvalósulnia, nem kell már bekövetkeznie, mert valószínűleg az egykori jogalkotónak az volt a szándéka, hogy nem szükséges már megtörténnie egy bűncselekménynek ahhoz, hogy a rendőrség közbeavatkozzon. Eléggé rossz helyzetben lennénk, ha a rendőrségnek csak reagálni lenne joga egy bűncselekményre, és nem lenne joga megakadályozni bizonyos jelekből, és itt nem feltétlenül verbális cselekményekre kell gondolni, hanem mások jogait és szabadságát ezerféle módon sértheti egy gyülekezés, egy rendezvény, nem feltétlenül csak a verbalitással, az ott elhangzott nyilatkozatokkal.

Összefoglalva tehát - amit mondok, persze egy politikai értékelés lesz, és elismerem, hogy ez mindjárt egy újabb politikai vitát válthatna ki -, mi azt tapasztaljuk, hogy a jelenlegi kormány vagy a jelenlegi és az elődkormánya folyamatosan azt teszi, hogy a törvényhozásra és a törvények hiányosságára mutogat, amikor hatékonyan kellene fellépni az ilyen ügyekben. Ezzel persze nem tesz mást, mint megpróbálja elhárítani magáról a felelősséget, holott nemcsak mi mondjuk, hanem számos jogvédő szervezet is mondja, hogy a jogalkalmazásban is van bőven hiányosság, a jogalkalmazás sem használja ki a jogszabályok adta lehetőséget, és a jogalkalmazást kellene először megváltoztatni, és csak azután lehet a törvények módosításán gondolkodni, ha már a jogalkalmazást a törvények értelméhez hozzáigazítjuk. Ebben persze, a jogalkalmazásban nekünk mint törvényhozóknak nehéz dolgunk van, hiszen közvetlen ráhatásunk nincsen a jogalkalmazásra - és egyébként ez így helyes -, de például a rendőrség magatartására van a kormánynak ráhatása, és a kormánynak felelőssége is van abban, hogy a rendőrség magatartását befolyásolja.

Úgyhogy nem érdemes ide-oda passzolgatnunk ezt a labdát. A kormányoldal passzolgatja a labdát az ellenzéknek, és rámutat az ellenzékre, hogy miért nem módosítja a kétharmados törvényeket, vagy miért nem módosítja az alkotmányt. Mi pedig azt mondjuk, hogy a rendőrség vagy a kormány nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a törvény adta keretek között fellépjen az ilyen rendezvényekkel szemben.

Mindenki tegye a dolgát, a törvényhozás is tegye a dolgát, és a végrehajtó hatalom is tegye a dolgát! A végrehajtó hatalom igenis alkalmazza a jogszabályokat, a törvényhozás meg gondolkodjon el azon, hogy ha a jogalkalmazás elégtelen volt, és nem képes a jogalkalmazás elejét venni az ilyen rendezvényeknek, pontosabban az ilyen jelenségeknek, akkor mit kell tennie a törvényhozásnak.

(20.50)

De szerintem a helyes sorrend az, hogy először a jogalkalmazást kell megvizsgálni, és a jogalkalmazás hiányosságait kell feltárni - ha vannak ilyen hiányosságok -, és csak ezután kell törvényeket módosítani. Az mindenképpen egy feje tetejére állított világ, ahol az MSZP egy ilyen neonáci rendezvény után egyből alkotmánymódosítás után kapkod, ahelyett, hogy végiggondolná azt az MSZP, hogy egyébként a jogalkalmazó szervek, így a rendőrség vagy más jogalkalmazó szervek, titkosszolgálatok például mit tehetnek azért, hogy Budapest utcáin ne legyen havonta visszatérő alkalom valamilyen neonáci rendezvény.

Higgye el, hogy egyikünk számára sem üdítő látvány, mondjuk, a Hősök terén a becsület napi neonáci parádé. Egyáltalán nem örülünk ezeknek a jelenségeknek, és eddig is azt gondoltuk, hogy ez nem normális jelenség a Magyar Köztársaságban. Azon már vita volt természetesen, hogy ezek ellen a jelenségek ellen hogyan lehet fellépni, de az semmiképpen sem helyes, ha Magyarország azt a képet sugározza magáról vagy azt tételezhetik fel, mondjuk, az európai neonácik, hogy Magyarországon érdemes összegyülekezni, mert itt nem fognak ellenük fellépni. Nagyon helytelen, hogy ez a kép kialakulhatott.

Tudjuk jól, hogy ezeken a neonáci rendezvényeken külföldi neonáci szervezetek is részt vesznek. De vajon miért? Miért hagyta a kormány, hogy idáig fajuljon ez az ügy? Nem kellett volna megtenni, és számos módon, titkosszolgálati eszközökkel is és nem utolsósorban nyílt rendőri fellépéssel is van lehetőség arra, hogy ezeket a neonácikat távol tartsuk, mondjuk, Budapesttől.

Persze, volt egy aktuálpolitikai nyomás mind az MSZP-n, mind az ellenzéki pártokon, valahogyan reagálni kellett az április 18-ai eseményekre. Szerintem abban mindannyian helyesen reagáltunk, hogy különböző formákban és különböző megközelítésből, de elutasítottuk és szégyenteljesnek tartottuk, ami ott történt, de ezen túl kell lépni, mert ilyen neonáci események még megismétlődhetnek. Rendszeres, tudjuk jól, vannak ilyen évfordulók, amikor össze szoktak gyűlni. Most ezt azért nem kellene hagyni. Én nem gondolom azt, hogy Magyarországnak valamifajta neonáci-turizmus célországának kellene lennie, és ezért ez ellen mindent megteszünk. Hozzáteszem, hogy elsősorban az alkotmány és a törvények adta kereteken belül, és csak végső soron gondolkodjunk el azon, hogy az alkotmányt módosítani szükséges-e, vagy sem.

Ami a holokauszttagadást illeti, azt azért egy kicsit érdemes elválasztani ettől az ügytől. Tudjuk jól, hogy a holokauszttagadás a neonáci nézetek megnyilvánulásának csak az egyik formája, és ennél sokkal durvább és nyíltabb antiszemitizmus is jelen van az ilyen rendezvényeken. A holokauszttagadás egyébként eddig nem öltött olyan nagy méreteket Magyarországon, és nem volt olyan nagy támogatottsága, hogy emiatt fokozódott volna a szélsőséges nézetek terjedése. Sokkal inkább a hétköznapi rasszizmus az, ami odavezet, hogy esetleg a szélsőségesek biztonságban érzik magukat, és úgy gondolják, hogy Magyarország engedi ezeknek a szélsőséges nézeteknek a terjedését. Tehát ebben a szellemben szeretnénk ezt a vizsgálóbizottságot létrehozni.

Csak egy fél mondat arról, amit a bizottság összetételéről kialakult vita itt sugalmaz. Azt sugalmazza, hogy az SZDSZ magatartását nem tudjuk kellőképpen megítélni. Szerintem itt nem politikai megítélést kell figyelembe venni. Politikailag mindenki el tudja helyezni, hogy az SZDSZ magatartása mit jelent. Az ügyben itt csak a jogilag értékelhető tényeknek van jelentősége, jogilag pedig nem könnyű a helyzet, mivel nincs olyan jogszabályunk, amely megmondaná, hogy ki minősül kormánypártinak és ki minősül ellenzékinek. Egyetlenegy alkotmánybírósági határozatnak az indokolási részében van egy mondat, amelyre szoktak hivatkozni, amely a koalíciós szerződés létéhez és a de facto kormányzati tevékenységben való részvételhez köti. A mi értelmezésünk szerint mind a kettőre van bizonyíték. Tehát jogi bizonyíték van arra, hogy az SZDSZ egy koalíciós szerződésnek felfogható szerződést kötött a kormányfővel, és arra is van szerintünk bizonyíték, hogy de facto kormányzati részvétel történik. Mert természetesen nemcsak az a de facto kormányzati részvétel, hogy valaki beül-e bársonyszékbe az SZDSZ politikusai közül, hanem az is de facto kormányzati részvétel, ha például a miniszterek vagy a miniszterelnök személyének a kiválasztásában részt vesz az SZDSZ, az is kormányzati részvétel, hogy bizonyos állam által irányított, kormány által irányított szervezetekben, mondjuk, regionális fejlesztési tanácsokban hány SZDSZ-es politikus van benne, miközben, mondjuk, ellenzéki politikus nincsen benne. Ezek mind olyan bizonyítékok, amelyek a de facto kormányzati részvételt alátámasztják.

Tehát hangsúlyozom, hogy nem politikai megítélésről van szó, hanem jogi, közjogi megítélésről van szó. Szerintünk az a helyes értelmezés, hogy az SZDSZ nem minősül ellenzéki pártnak - és most akkor nem azt mondtam, hogy az SZDSZ kormánypárt, azt mondom, hogy nem minősül ellenzéki pártnak -, de ettől függetlenül is a vizsgálóbizottság létrehozására szükség van, attól függetlenül is egyébként, hogy ez egy többségi bizottságként fog-e létrejönni, vagy pedig paritásos bizottságként, ahogyan önök értelmezik. Köszönöm, hogy meghallgattak.