Készült: 2020.08.03.23:35:25 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

111. ülésnap (1999.12.20.), 44. felszólalás
Felszólaló Dr. Dávid Ibolya (MDF)
Beosztás igazságügy-miniszter
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 21:06


Felszólalások:  Előző  44  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Asszonyok és Elnök Urak! Aki ítél, az megítéltetik. Mint a Szentírás megannyi igazsága, ez a gondolat is sokkal inkább mélyebb értelmű, és többet takar, mint amennyit első hallásra megértünk belőle: valójában a hatalommegosztás egész rendszerét, és annak lényege tükröződik ebben az egyszerűnek tűnő megállapításban.

Tiszta hatalommegosztás ugyanis - és erre már oly sokan rámutattak - a demokráciában valójában nincsen. A törvényhozás és a végrehajtó hatalom próbakövei: az Alkotmánybíróság, a jogalkalmazás, a rendes bíróságok fórumai, és ekkor még nem is szóltunk a klasszikus hatalmi ágakon kívüli, oly befolyásoló erőről, mint például a média világa.

Éppen ezért a rendes bíróságok tevékenységének is a fékek és ellensúlyok, a kölcsönös kontroll rendszerében kell zajlania ahhoz, hogy ne váljék ellenőrizhetetlenné, és ne rugaszkodjon el a társadalom igényeitől. Ez ugyanis veszélyes tendenciához vezethet, és éppen azok számára adhat érveket, akik a bírói függetlenség alapjait feszegetnék. Holott a bírói függetlenség, amely elsősorban az ügyfelet védi, egyrészt a pártatlan ítélkezés autonómiája, másrészt a bírói kar tagjainak egzisztenciális szabadsága és biztonsága, a jogállam egyik alapvető értéke.

Ezt az értéket két irányból fenyegetheti veszély: kívülről, amikor az ítélkezést kívánják befolyásolni, a bíró döntési, ítélkezési önállóságát érinti kísértés, és belülről, amikor a bíráskodás nem működik megfelelően, nem eredeti feladatára, az ítélkezésre, hanem másra, netán önmagára koncentrál; akkor, amikor lassan és nehezen születnek - hozzáteszem: néha egymásnak ellentmondó - ítéletek, és ezért meggyengül a bíróságba mint intézménybe vetett társadalmi hit, amire bizony egy jogállamban nagyon-nagyon szükségünk van.

A többi között azért vagyunk most itt, hogy bármelyik lehetőséget alapjaiban zárjuk ki. Ezt a célt szolgálja az elnök úr jelenlegi és ezentúl évenként elhangzó beszámolója az Országgyűlésben és annak megvitatása. Abban az esetben, ha pedig a beszámoló kapcsán jogalkotással megoldható kérdések is felmerülnek, akkor szükséges a jogszabályi környezetváltozás törvényi megteremtése, ahogy erre az elnök úr hivatkozott a miniszterelnök úrral is folytatott beszélgetésére utalva.

Mindez igen nagy felelősség! Ítélkezni nehéz és egész embert kívánó munka, de az ítélőket megítélni sem könnyebb. A végletek helyett a reális, a tárgynál maradó megközelítés vezethet csak sikerre. Az ilyen vita szolgálja egyformán a bírói kar, az adófizető, a választópolgár, az ügyfelek érdekeit egyaránt.

A napirendünkön szereplő tájékoztató tekintélyes terjedelmű, és rendkívül sok információt tartalmaz. Magam mint a kormány és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja, az olvasottakat és a hallottakat abból a szempontból szeretném értékelni, hogy a tájékoztató mennyiben tesz eleget a bírósági szervezeti törvény rendelkezéseinek. Ennek alapján, mint már említettem, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke évenként tájékoztatja az Országgyűlést a bíróságok általános helyzetéről és a tanács igazgatási tevékenységéről.

Átfogó és jellemző képet kapunk-e a bíróságok valóságos helyzetéről és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által végzett igazgatási tevékenységről? Különösen fontosnak tartom azt a feladatrészt, amely a bíróságok általános helyzetének megismertetésére vonatkozik. A tájékoztató terjedelme okán azonban csak néhány olyan témát kívánok kiemelni, amely alkalmas arra, hogy megítélhető legyen a bíróságok és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács helyzete és egymáshoz való viszonya.

Talán fölösleges hangsúlyoznom, hogy a kormány tagjaként hivatalból is felelősséget érzek az igazságszolgáltatás időszerű működéséért. Ennek érdekében a rendelkezésemre, illetve a kormányzat rendelkezésére álló eszközökkel igyekszünk javítani a kialakult helyzeten.

Ezzel kapcsolatban hadd utaljak az 1999. december 7-én elfogadott, igazságszolgáltatással kapcsolatos törvényre. E törvény eljárásjogi rendelkezései is az igazságszolgáltatás hatékonyabb működését kívánják elősegíteni. Ilyen például a polgári eljárásjogok körében az egyes intézkedéseknek a bíróságok számára is kötelező határidőhöz kötése vagy a pénzbírság összegének felemelése. Szélesedik a kis perértékűnek minősülő ügyek köre, melyek esetében a fellebbezést egyszerűbb eljárási szabályok szerint kell elbírálni. A jövőben vagyonjogi ügyekben 500 ezer forintos értékhatár alatt kizárt lesz a felülvizsgálat, a büntetőeljárás során pedig a távollévő vádlottal szembeni eljárás új szabályai és a tárgyalásról való lemondásra vonatkozó szabályok méltók külön említésre is.

A törvényhozó tehát a maga részéről mindent meg kíván tenni a pártatlan ítélkezés időszerűsége érdekében. A jogalkotási feladatokon kívül az OIT tagjaként éltem és élni kívánok azokkal a törvényes lehetőségekkel, amelyek az igazságszolgáltatás jobbítását szolgálják.

Az 1993-ban kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló 1950-es római egyezmény értelmében mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű határidőn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően. Ezt a követelményt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényünk is tartalmazza.

Akár mint miniszter, akár mint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja, sajnos gyakran szembesülök a bírósági munka negatív megítélésével, az eljárások elhúzódása miatti panaszokkal. Jellemző, hogy a minisztériumunkba érkező panaszoknak meghatározó száma még mindig az eljárások elhúzódásával kapcsolatos.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága által elbírált ügyek tapasztalatai és az eljárások időszerűségének kedvezőtlen alakulása miatt is feltétlenül indokolt, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács igazgatási jogosítványai alapján tegyen intézkedéseket az ítélkezés időszerűségének javítására. És itt néhány adatra szeretnék kitérni.

 

(16.40)

Az egyik adat az, hogy az első elmarasztaló sajtóvisszhang után igen nagyon megnőtt az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt a panaszok száma. Jelenleg több mint száz regisztrált panasz van a bíróságon, és nyilván, amennyiben a panaszoknak helyt ad a bíróság és kártérítésre kötelezik az államot, abban az esetben bizony az újabb panaszok száma is megemelkedik a bíróság előtt.

Ezért fontos az, hogy időben megtegyünk mindent annak megakadályozása érdekében, hogy az ügyek valóban alaptalanul húzódjanak el.

Az egyes ügyekben hozott döntéseken túlmutató jelentőségűek is egyébként ezek a döntések, hiszen a strasbourgi ítéletek végrehajtása nem fejeződik be ott, hogy a kártérítési vagy a marasztalási összeget megítélik és azt nekünk ki kell fizetnünk - ami az elmúlt időszakban is több mint 3 millió forintot tett ki -, hanem a miniszteri bizottság az egyes ítéletek végrehajtásának ellenőrzésekor számon kéri, hogy a kormány milyen általános intézkedéseket tett az üggyel kapcsolatban, különösen a hasonló esetek megelőzése érdekében.

Az állampolgárok tehát joggal tarthatnak igényt arra, hogy vagyoni igényeikről, megsértett személyi jogaikról, büntetőjogi felelősségük megállapításáról mihamarabb döntés szülessen. A jogállamiságnak, ezen belül a jogbiztonságnak ez is nagy követelménye. Ne feledjük, hogy a bírósági munka nem csupán a közhatalom ítélkező tevékenysége, hanem egyfajta sajátos szolgáltatás is! Ma már igen nagy az a költség, amelyet az érintetteknek, a perek veszteseinek vagy az elítélteknek a polgári és büntetőeljárások során meg kell fizetniük. Az utóbbi esztendőkben szűkült a mentességek és a kedvezmények köre, egyre gyakrabban kell előre leróni a perek illetékét, amely még emelkedett is, különös tekintettel a jogorvoslati eljárásokra. Amikor tehát valaki türelmetlen perének elhúzódása miatt, gondoljunk arra is, hogy esetleg már évekkel korábban megelőlegezte az eljárási illetéket, a szakértő, a jogi képviselő díját és így tovább.

A tájékoztató adatai szerint 1997-ben a helyi bíróságokon folyamatban maradt ügyek 21,6 százaléka, míg '98-ban már 23,6 százaléka volt egy éven túli. Egy év alatt - az összes ügyhöz mérten - 2 százalékos volt a rosszabbodás, míg például 1998-ban a két évnél hosszabb ideig tartó bűnügyek aránya 17 százalék volt - a tájékoztatónak minderre egyértelműbb válaszokat kellett volna adnia.

Ilyen körülmények között fontos kérdés annak részletes bemutatása, hogy a javulás, de legalább a romlás megállítása érdekében az Országos Igazságszolgáltatási Tanács milyen intézkedéseket tett. Erre azonban a beszámolóból csak néhány példát lehet megemlíteni: gondolok itt egyes bíróságok létszámhelyzetének javítására, például a Pesti Központi Kerületi Bíróság tekintetében vagy az elvárható bírói teljesítmény meghatározására irányuló elképzelésre és harmadsorban az egyes bíróságokra háruló munkateher vizsgálatára, éppen az egyenlőbb terhelés érdekében.

Előterjesztésem alapján 1998 októberében rendelt el az Országos Igazságszolgáltatási Tanács bizonyos büntetőügyekben vizsgálatot. Ez feltárta, hogy két városi bíróságon is nagy ügyhátralék halmozódott fel. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács más bíróságtól rendelt ki bírákat e hátralék feldolgozására - a kisegítés jelenleg is folyamatban van és eredményes.

A bírósági ügyek ésszerű határidőn belüli elintézésének követelményét elősegítő intézkedéseket a jelenre és a jövőre nézve is nagyon fontosnak tartom. Itt említem meg - bár ez már időben túlesik a tájékoztató által jelzett időszakon -, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács novemberi ülésén előterjesztést tettem a strasbourgi emberijogvédő szervek előtti eljárások megelőzése érdekében szükséges intézkedésekről, az Európai Emberi Jogi Bíróság ugyanis már több ügyben elmarasztalta Magyarországot késedelmes bírósági ügyintézések miatt. Javaslatunknak megfelelően az Országos Igazságszolgáltatási Tanács '99. decemberi ülésén elrendelte - az időközben kidolgozott szempontok alapján - az 1997. december 1. napja előtt érkezett, tehát a két éven túli ügyek folyamatos vizsgálatát. A megyei bíróságok elnökei ezzel kapcsolatban négyhavonként jelentéstételre kötelesek.

Az igazgatási vizsgálat mellett sor került a kollégiumvezetők felkérésére is. E vezetők az egy, illetve két éven túli ügyekben szakmai szempontokból is megvizsgálják, hogy a befejezett peres ügyekben a bírák mindent megtettek-e azért, hogy az ügyet ésszerű határidőben intézzék el, hogy objektív vagy szubjektív oka van-e annak, hogy az ügyek elhúzódtak.

Elismerem azt, hogy egy új szervezetről van szó, amelynek előbb ki kellett alakítania saját működésének szervezeti, személyi és tárgyi kereteit. Ennek ellenére talán jobban kellett volna élni azokkal az igazgatási jogosítványokkal, amelyek a bírósági munka időszerűségének ellenőrzését, folyamatos figyelemmel kísérését szolgálták és szolgálják. Ezeket a kérdéseket a tanácsnak kiemelten kell kezelnie, és a vizsgálatok által feltárt mulasztások törvényes következményeit is érvényesíteni kell.

A tájékoztató - adatokkal alátámasztva - ismerteti a bíróságok létszámhelyzetét és személyzeti kérdéseit. Az utóbbiakat illetően mint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja, szeretném megosztani tapasztalataimat az Országgyűléssel.

Közelebbről arra utalnék, hogy a bírósági utánpótláshoz megfelelő a merítési lehetőség, vagyis többszörös a túljelentkezés. Mindez örvendetes, és bizonnyal a bírói pálya anyagi és erkölcsi megbecsülésével is összhangban áll; egyúttal meggyőző válasz azoknak, akik még mindig a bírói javadalmazás és tekintély valamiféle relatív lemaradását emlegetik. Tudomást kell vennünk az e téren a rendszerváltozás óta lezajlott korszakos változásról. Ma már a bírói, de a fogalmazóvá történő kinevezésnél is a legjobb eredménnyel végzett és legképzettebb pályázók közül lehet választani - erre utal maga a tájékoztató is -, és rendkívül örvendetes az az adat- és számsor is, amelyet az elnök úr a nyelvtudással kapcsolatban ismertetett velünk. Véleményem szerint azonban a bírói álláshelyekre kiírt pályázatok elbírálása során az Országos Igazságszolgáltatási Tanács nem tart kellő mértékben szem előtt egy bizonyos előnyt: ez az előny abból származhatna, hogy a hosszú gyakorlatot szerzett, elméletileg is jól képzett jogászok tapasztalatai a bírói munkában is jól hasznosíthatók. Több teret kell tehát adni a más jogi pályákról átjelentkezőknek, különösen, ha azok ott már igen nagy tapasztalattal és eredményesen bizonyítottak.

 

(Dr. Világosi Gábor helyét a jegyzői székben
Kapronczi Mihály foglalja el.)

A tájékoztató a bírósági létszámhelyzet körében említi a jogtechnikusi képzés beindításának szükségességét. Ezzel teljesen egyetértve azt kell mondanom, hogy a jogtechnikus-képzés beindítása megtörtént: egy iskolarendszerű, felső fokú, akkreditált szakképzés indul Kaposvárott, amely kétévi jogi asszisztensi képzés után biztosítja a bírák mellett azt a munkát, amely tehermentesítheti a bírákat az egyéb adminisztrációs és nem szorosan az ítélkezéssel összefüggő munkáktól.

Rámutatok, hogy a már említett, közelmúltban elfogadott törvény nagyobb jog- és feladatkört ruház a bírósági ügyintézőkre is. Az ügyintéző így mentesítheti a bírót egyes tevékenységek alól, és a bírói munkateher ezáltal is csökkenhet.

A beszámoló bemutatja a bírósági informatika helyzetét, nevezetesen azt, hogy a helyi bíróságokon e területen nagyfokú az elmaradottság, bár az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 1998-ban 400 millió forintot csoportosított e területre - amit külön is szeretnék megköszönni, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ezt a pénzt erre fordította. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak ezt a kérdést valóban kiemelten kell kezelnie, mert a 2000. év küszöbén elavult az, ha a jegyzőkönyveket kézzel vagy mechanikus írógépen írják - de azért megemlítem, hogy itt is az emberi tényező a legfontosabb. Sok kollégámmal emlékezünk a betűhiba nélkül dolgozó, kiváló régi leírókra, precíz és pontos ügyintézőkre, a mindig naprakész jegyzőkönyvek világára - hiszen a legkorszerűbb számítógép sem ér sokat, ha a használó miatt sorozatosan lefagy a rendszer, és topogó ügyfelek kárhoztatják az embert, együtt a technikával.

(16.50)

A fejlesztésnek ezért megfelelő képzéssel kell párosulnia ezen a területen is, azért, hogy értő kezek gondozzák azokat a gépeket, amelyeket az igazságszolgáltatás használ.

A tájékoztató ismerteti az Országos Igazságszolgáltatási Tanács közreműködését a jogalkotásban, és örömömre szolgál, hogy e területen az igazságügyi minisztériummal való együttműködést követendő példaként említi a beszámoló. Fontos, hogy a bíróságok jogalkalmazási tapasztalatait már a jogszabályok előkészítése során megismerjük. Ehhez a múlt évben többször kértük az Országos Igazságszolgáltatási Tanács segítségét, és szinte napi munkakapcsolat keretében az előkészítés kezdeteitől együttműködünk az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hivatalával szakmai kérdésekben, de nem politikai kérdésekben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegzésként végül azt mondanám el, hogy a tájékoztatóból részletes képet kaptunk a bíróságok helyzetéről és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elsőéves munkájáról. Ez a kép néhány helyen lehetne élesebb, néhány helyen árnyaltabb, hiszen ez az első év az, amikor a működés egyéves tapasztalataiból le kell tudnunk vonni a következtetéseket, le kell tudnunk vonni azokat a következtetéseket, amelyek a hibák kiküszöbölését szolgálják, és itt csakis a javító és jobbító szándék szólt belőlem.

Végül figyelembe kell venni, hogy egy nagy változást követő első tájékoztatóról van szó, és ebben talán törvényszerűen kaptak a szokásosnál nagyobb hangsúlyt az új intézmények. Bár az elnök úr igen széles körben megköszönte a bírák tevékenységét, én a kormány nevében a bírák munkáját megköszönöm, és kifejezem a reményeimet, mégpedig elsősorban az OIT 1999. évi működése során tett intézkedéseire alapozva, hogy a 2000. évben még zökkenőmentesebb lesz a két hatalmi ág együttműködése.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  44  Következő    Ülésnap adatai