Készült: 2020.08.14.10:47:40 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

107. ülésnap (1999.12.08.), 2. felszólalás
Felszólaló Dr. Dávid Ibolya (MDF)
Beosztás igazságügy-miniszter
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 15:22


Felszólalások:  Előző  2  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Megilletődöttséggel állok önök előtt, és meghatódottságom nem csupán az én egyéni életem, hanem az egész magyar nemzet szempontjából vizsgálva is e kivételes alkalomnak szól. Erre a Szent István-i államalapításról és a Szent Koronáról szóló törvényjavaslat ad okot.

A koronánk az Európától származó egyik legősibb hiteles pecsét; az első az ezer év előtti uniós tagságunkon. E koronával fogadták Magyarországot Európa egyenrangú államalkotó tényezőinek a közösségébe a tagországok. A korabeli Európa számos érdeket megtestesítő államalakulatait a kereszténység foglalta vallási és szellemi-kulturális unióba. Egy nép, egy nemzet, egy ország életében iszonyúan nagy dolog ezer évet megélni olyan viharos történelmi körülmények között, mint amelyek a magyarságnak osztályrészül jutottak. Ennek érzékeltetésére elegendő lenne csupán felsorolni azoknak a népeknek a nevét, amelyek a magyar honfoglalás óta megfordultak a Kárpát-medencében. E népek vagy szétszóródtak, vagy más nemzetekbe olvadtak be, mára már nem csupán államiságuknak nincs nyoma, de nyelvük, kultúrájuk is messzi évszázadok ködébe veszett.

A gondviselés kegyelme, hogy a magyarság, amely történelme során oly sokszor állt karnyújtásnyira a teljes pusztulástól, ezt az ezer évet nem csupán megélte, hanem akként élte meg, hogy ma hazánk közmegbecsülésnek örvendő tagja a szabad, független országok demokratikus családjának.

Ezért tartom én személyes megtiszteltetésnek, hogy a kormány megbízásából nekem nyílt lehetőségem e törvényjavaslatnak az Országgyűlés elé terjesztésére. Vallom, nem csupán én vagyok kiváltságos helyzetben, hanem abban vagyunk mindannyian, akiknek megadatott megélnünk a kétezredik évet és a magyar államalapítás ezredik évfordulóját.

A kétezredik év a világ magyarságára különös felelősséget hárít. Az az erkölcsi küldetésünk, hogy emelkedett lélekkel, kicsinyes napi torzsalkodásokon felülemelkedve, lelkünket ünneplőbe öltöztetve tekintsünk vissza a mögöttünk álló ezer évre, egyszersmind erőt merítsünk a sok csatát elvesztő, de minden sorscsapás után talpra állni és megújulni képes nemzet élniakarásából, ama nem csekély feladatok elvégzéséhez, ami ma előtte áll.

Ez a törvényjavaslat egyesíteni akar, a vitákon felülkerekedve a nemzet egységén munkálkodni. Egyik célja lezárni a rendszerváltás tízéves folyamatát, annak minden gondjával, keservével és ellentmondásosságával együtt, hogy végre ne azt hangsúlyozzuk, ami elválaszt bennünket, hanem arra összpontosíthassunk, és arra összpontosíthassuk alkotó erőinket, energiáinkat, amiben valamennyien egyetértünk, ami összeköt és ami előrevisz.

(8.10)

Akár a magyar állam fennállásának ezer évét, akár a legutóbbi évtized történéseit vizsgáljuk, számtalan olyan esemény van, amely megosztotta a magyar társadalmat. Legfőbb ideje tehát, hogy legalább az ezeresztendős magyar államra vonatkozó alapvető történelmi tényeket illetően egyetértésre jussunk. Tisztában vagyok vele, hogy alkotmányunk kimondja: tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudományok művelői jogosultak. Éppen ezért ez a törvényjavaslat a legkevésbé sem kíván dönteni olyan kérdésekben, amelyekről még a történészek körében is vita folyik.

Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy a történészek véleménye a honfoglalás évét illetően is megoszlik. Úgy vélem, nem az az alapvető kérdés, hogy pontosan melyik napon helyezték az egykori Vajk, számunkra immár Szent István fejére a királyi koronát, de talán még az sem, hogy az vajon ugyanaz a korona volt-e, amelynek rajzos ábrázolata ma a Magyar Köztársaság címerét ékesíti. E kérdések tisztázását nyugodtan rábízhatjuk a tudomány avatott művelőire. De ami minden vitán felül álló történelmi tény: egyfelől a magyar államalapítás szorosan és elválaszthatatlanul összekapcsolódott Szent István nevével és életművével, másfelől a magyar Szent Korona hosszú évszázadokon át kiemelkedő szerepet játszott a magyar történelemben. Ha innen indulunk el - márpedig a törvényjavaslat ezt teszi -, akkor én abban reménykedem, hogy nincs a Ház falai között egyetlen képviselő sem, aki e két alapkérdésben más véleményem lenne, mint a törvényjavaslat előterjesztője.

Emlékeztetnék rá: a címervitát a Magyar Országgyűlés közel tíz évvel ezelőtt lefolytatta, azóta mind az ország népe, mind más nemzetek megszokták, hogy a Magyar Köztársaság címerét a Szent Korona ékesíti. Ez annak a kifejezésre juttatása, hogy napjainkban a Szent Korona nem királyi jelkép, hanem a magyar államiság szimbóluma, amely egyben a nemzet ragaszkodását is kifejezésre juttatja a történelmi múlt eme becses ereklyéje iránt. Ezzel áll összefüggésben, hogy a törvényjavaslat az Országgyűlés épületét jelöli ki a Szent Korona és a hozzá tartozó jelvények őrzési helyéül.

Három dolgot szeretnék egyértelműen tisztázni:

Az első: a törvényjavaslat sem nyíltan, sem burkoltan nem módosítja hazánk hatályos alkotmányát. A Szent Koronának, miként az elmúlt tíz évben sem volt, ezután sem lesz befolyása az ország államformájára.

A második: a törvényjavaslat preambuluma, a magyar államiság ezer évére visszatekintve, történelmünk egy lezárt fejezetét elemezve tesz említést a Szent Koronához hosszú időn át kapcsolódó közjogi tanról (Csige József: Elég zavarosan!), azért, mert a magyar közjogi gondolkodás történetéből ez kitörölhetetlen. Ugyanakkor sem a preambulum, sem maga a normaszöveg nem irányul a Szent Korona-tannak sem a modernizálására, sem az újjáélesztésére.

A harmadik: a Szent Koronának az Országgyűlés épületében való elhelyezése sem értelmezhető akként, mintha a Magyar Köztársaságban a Szent Korona jogi személyiséggel rendelkezne vagy bármilyen közjogi szerepet töltene be, illetőleg a legcsekélyebb mértékben is befolyással lenne a Magyar Köztársaságnak ama független államokkal való viszonyára, amelyek egy korábbi történelmi korszakban a Szent Koronához tartoztak.

Úgy vélem, ezen a helyen és ilyen alkalomból kizárólag a nyílt és egyenes beszédnek van helye. Őszintén remélem, hogy mindaz, amit ebben a három pontban megpróbáltam összesűríteni, ilyen volt, s megnyugtatja mindazokat, akik a törvényjavaslatból mást próbáltak kiolvasni, mint amire irányul, és ami tiszta szándékaink szerint benne van.

Továbbmegyek: minden ember gyarló, még esendő is, és ez alól a törvény szerkesztői sem jelentenek kivételt. (Csige József: Hát nem!) Ha netán a legjobb szándékaink ellenére, tisztelt képviselő úr, a preambulumból más olvasható ki, mint amiről az imént kategorikusan, három pontban szóltam, a kormány a törvényjavaslatban, nyíltan vállalt értékrendjének feladása nélkül nyitott a szövegpontosító javaslataik meghallgatására és megfontolására. (Csige József: Ráfér!) Ezzel kapcsolatban szeretnék e helyről köszönetet mondani Torgyán József képviselő úrnak és miniszter úrnak (Tóth Károly: Éljen! - Bauer Tamás: Hol van?!), aki visszavonta a törvényjavaslatát, minden bizonnyal abban a reményben, hogy ezáltal elősegíti a minél szélesebb körű konszenzust, a különböző értékeket és érdekeket megjelenítő és a történelemhez is másként viszonyuló politikai pártok között. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Örömmel vettem tudomásul a Magyar Szocialista Párt bejelentését, hogy képviselői részt vesznek e nemes törvényjavaslat szavazásán. Mivel eredendően optimista alkatú vagyok, ezért ezt a gesztust úgy értelmezem, mint egy előrelépést a konstruktív parlamenti együttműködés irányában, amely arra a reményre is feljogosít, hogy augusztus 20-áig megtaláljuk az ötpárti együttműködés lehetőségeit egy másik törvényjavaslat tekintetében az alkotmánymódosításra és az alkotmánymódosításnak három pontjában: címéből törölni kellene az 1949. évi XX. törvényre való utalást, amely a legszégyenteljesebb Rákosi-évre utal számunkra; az alkotmány ideiglenességét hangsúlyozó bevezetés helyett egy ezeresztendős országhoz méltó preambulummal szeretnénk ellátni; és az alapvető jogokról szóló fejezet is elfoglalná az őt megillető helyet az alkotmány szerkezeti rendszerében.

Mindezek előrebocsátása után térek rá néhány dologra a Szent Korona őrzésével és látogatási lehetőségével kapcsolatban.

Megalapozatlanok azok az aggályok, hogy az Országházban sokkal kevesebben láthatnák a Szent Koronát, mint a Nemzeti Múzeumban. A Nemzeti Múzeumot évente 300-400 ezer látogató keresi fel, míg a Parlamentet az elmúlt évben több mint 240 ezren látogatták meg. (Kertész Zoltán közbeszól. - Sasvári Szilárd: Ne hőbörögjetek már!) Minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy a Szent Korona Parlamentben való elhelyezése esetén jelentősen megnő az érdeklődés az Országház iránt, ami majd a látogatók számában is megmutatkozik. Meggyőződésem, hogy a csodálatos Kupolateremben az érdeklődők nagyobb élményben részesülnek, mint eddig bármikor.

A látogatók számának kívánatos emelkedése sem okozna zavart az Országgyűlés működésében, hiszen jelenleg is összeegyeztethető a parlament működése az Országház mint műemlék megtekintésével, a hétvégékről nem is beszélek.

 

(8.20)

A törvényjavaslat a nemzeti ünnepeken mindenki számára ingyenessé teszi a látogatást, hogy azok a szegényebb sorsú honfitársaink is eljuthassanak az Országházba és láthassák a Szent Koronát, akiknek a belépőjegy anyagi terhet jelentene.

Mindemellett a kormány döntése szerint a felsőtagozatos általános iskolai tanulók és a középiskolások a millenniumi évben ingyenes vasúti bérlettel utazhatnak a millenniumi helyszínekre, például Székesfehérvárra, Esztergomba, Ópusztaszerre, s e kedvezménnyel látogathatnának el a Szent Koronához is. Ifjúságunk számára mindez múltunk értékeit tudatosítja és történelmünket teszi élővé és foghatóvá.

Tisztelt Ház! E hazában a Szent Korona ma nyilvánvalóan annyit kellene hogy jelentsen, hogy a hazának minden polgára részese a közhatalomnak, felelős érte, részt kell vegyen benne és egyben egyensúlyra kell juttatni a központi hatalmi szerveket a helyi hatalmi szervekkel.

Ez alkotmányos ország volt mindig is és most is azzá kell válnia. Zlinszky János professzor úr szavai világosan megmutatják, hogy a Szent Korona ezzel a szellemi szereppel térhet vissza a mai körülmények között a nemzet tudatába, és a kormány által benyújtott törvényjavaslat éppen ezt a szerepet kívánja erősíteni, élővé tenni.

Remélem, hogy a Szent Korona parlamenti jelenléte jótékony hatással lesz a törvényhozásra, a képviselők tevékenységére, mert olyan kisugárzása van, ami alól nem vonhatjuk ki magunkat. Nap mint nap figyelmeztetni fog mindannyiunkat arra, hogy minden tettünk történelemmé válik, és arra a felelősségre, amelyet a nemzet előtt viselnünk kell. Koronánk az Európától származó egyik legősibb hiteles pecsét az első, az ezer évvel ezelőtti "uniós" tagságunkon. E koronával fogadták Magyarországot a kontinens egyenrangú államalkotó nemzeteinek közösségébe az akkori tagországok.

Most, a második ezredforduló és az újabb európai uniós tagságunk küszöbén tehát Európától ránk rótt kötelességünk a Szent Korona megbecsülése és felmutatása. A kormány és a nemzet nevében ezzel az emlékező törvénnyel fejet hajtunk államalapító királyunk nagysága előtt, és remélem, nemcsak a kormány, képviselőtársaim, hanem a magyar nép is - aki részt vesz 2000. január 1-jén délután a Kossuth téren azon a fogadáson, mellyel fogadjuk az Országgyűlés épületében a Szent Koronát. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a MIÉP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  2  Következő    Ülésnap adatai