Készült: 2020.04.07.22:59:02 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

229. ülésnap (2017.05.30.), 30. felszólalás
Felszólaló Balla György (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka előterjesztő nyitóbeszéde
Videó/Felszólalás ideje 19:05


Felszólalások:  Előző  30  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BALLA GYÖRGY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelen javaslat kapcsán azt javaslom, hogy három szempontból vizsgáljuk meg a benyújtott törvényjavaslatot. Az első: nézzük meg, hogy a hírközlési piacon milyen helyzet van jelenleg, mi az, amin változtatni szeretnének, egyáltalán mi az oka a módosításnak. A második, amit érdemes megvizsgálni, az, hogy a benyújtott javaslat összhangban van-e azokkal az okokkal, illetve azokkal a célokkal, amiket megpróbálunk megfogalmazni, segít-e a fogyasztóknak, segít-e az embereknek. A harmadik, amit érdemes megnézni, az pedig nem más, hogyha a törvény elfogadásra kerül, akkor mi várható, mivel lesz jobb ez a szolgáltatás, mivel lesz jobb az embereknek, illetve talán érdemes válaszolni a szolgáltatók által megfogalmazott kritikákra is.

Nézzük az első kérdést! Azt az érdekes helyzetet tapasztalhatjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy miközben a hírközlési piacon működő szolgáltatók technikai értelemben vagy minőségben nem teljesítenek rosszul, eközben nem lehet találni vagy csak nyomokban lehet fölfedezni olyan ügyfelet, aki elégedett lenne a szolgáltatójával. Mindez pedig nyilvánvalóan azért van, mert a szolgáltatók magas lóról beszélnek az emberekkel, diktátumokat fogalmaznak meg, nem az adott műsor vagy szolgáltatás minőségével akarják magukhoz láncolni az ügyfeleiket, az embereket, hanem mindenféle szerződéssel.

Ezen a piacon, ami kétségkívül dinamikusan fejlődik, a versenynek nagy szerepe lenne. De hogyan lehet úgy versenyezni, hogyan várjuk el a versenytől azt, hogy segítsen, hogy például leszorítsa az árakat, például jobb minőségű szolgáltatásra késztesse a szolgáltatókat, ha valójában a szolgáltatók mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a versenyt a létező legminimálisabbra szorítsák? Márpedig az úgynevezett hűségszerződésekkel ezt teszik. Indokolatlan módon kétéves hűségszerződéseket kényszerítenek ügyfeleikre.

Azt mondják, hogy ha hűségszerződést kötsz, akkor kedvezményt kapsz ‑ csak ez hazugság. Mert az a helyzet, hogy amennyi egy hűségszerződés díja, az egyébként bőven hasznot termel a szolgáltatóknak. Az igazság az, hogy a nem hűségszerződéses szerződések díja tisztességtelenül magas. Tehát szó nincs arról, hogy bármelyik szolgáltató bármelyik fogyasztónak kedvezményt adna, ha két évre kényszerből leköti magát. Pusztán arról van szó, hogy olyan helyzetet teremtenek, amiben a fogyasztó nem tud mást választani, mint azt, hogy hűségszerződést ír alá, hiszen kifizethetetlenül drága lenne számára, ha nem ilyen határozott idejű szerződést kötne.

(11.00)

(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Márpedig, ha a jelenlegi gyakorlat marad fönn tovább, hogy egy ügyfélnek le kell kötni magát két évre az internetszolgáltatójához, kábeltévé-szol­gál­ta­tó­jához s a többi, és ha lejárt a hűségszerződése, akkor is csak úgy kapja meg a normális árat, az elfogadható árat, vagy pontosabban elfogadható áron a szolgáltatást, ha újabb meg újabb két évre leköti magát, akkor nyilvánvalóan nem beszélhetünk arról, hogy bármiféle verseny lenne ezen a piacon, vagy valós verseny lenne ezen a piacon. Márpedig, ha a valós verseny nem képes működni, akkor attól nem is várhatjuk el azt, hogy leszorítsa az árakat, vagy a szolgáltatás minőségén javítson. Ez a helyzet, ami ma van, ez az ok, ami miatt a módosító javaslatot képviselőtársammal benyújtottuk.

Most, ha megengedik, azt javaslom, tételesen nézzük meg, hogy a benyújtott módosító javaslat segít-e ezen a helyzeten, azt az okot, ami szerintem ma kifejezetten hátrányosan érinti az embereket, képes-e megszüntetni, vagy legalább abba az irányba mutat, hogy ez a helyzet minél gyorsabban változzon meg.

A javaslat a határozott időtartamú előfizetői szerződés, vagyis az úgynevezett hűségidő jelenleg 24 hónapos maximált hosszát javasolja 12 hónapra rövidíteni. Joggal tehetik föl képviselőtársaim azt a kérdést, hogy egyáltalán miért lesz lehetőség a későbbiekben is, ha lényegesen rövidebb időre is, ilyen határozott időtartamú hűségidős szerződésre. Ennek egyetlenegy oka van. Azt kétségkívül el kell fogadnunk, hogy a hírközlési szolgáltatások területén, ha egy fogyasztó egyébként új szolgáltatót választ, ahhoz, hogy élvezni tudja a szolgáltatást, bizony különböző szerelési eljárásokra, beruházásokra van szükség, aminek megtérülését viszont joggal várják el a szolgáltatók. De bőséggel elegendő az egy év erre, teljesen fölösleges a 24 hónapi hűségidő. Ez a kétéves hűségidő nem másra való, nem másért van, csak azért, hogy a szolgáltató pontosan tudja, hogy 24 hónapon keresztül bármit megtehet a fogyasztóval. Bármit megtehet, mert a fogyasztónak gyakorlatilag, ha szolgáltatást kap, semmi esélye nincs arra, hogy méltányos módon ki tudjon kerülni ennek a szolgáltatónak a karmai közül.

Abban az esetben, hogyha valaki letöltötte ezt a két év hűségidőt, és nem vált szolgáltatót, mert azt gondolja, hogy egyébként az a szolgáltatás, amit kapott, azon az áron, amennyiért kapta, számára az megfelelő, akkor azt kell tapasztalja, hogy egy idő után drágább lesz. Lényegesen drágább lesz ugyanaz a szolgáltatás számára, mint korábban volt. A szolgáltatók nemhogy nem hajlandóak megbecsülni a hűséges ügyfeleket, azokat az ügyfeleket, akik hűségesebbek annál, mint amit számukra előírtak, hanem még büntetik is. Csak abban az esetben kapják meg a normális árat, ha újabb két évre lekötik magukat.

Hát milyen világ ez, tisztelt képviselőtársaim?! Van egy fogyasztó, aki becsületesen teljesít, kifizeti a szolgáltatás árát. Semmi oka nincs arra a szolgáltatónak, hogy büntesse. Meg kéne becsülnie, hogy hűségesen ragaszkodik hozzá, azt tartja megfelelő szolgáltatónak.

De nem ezt teszi, tisztelt képviselőtársaim, a szolgáltató, hanem egészen egyszerűen megbünteti ezt a fogyasztót, és csak abban az esetben hajlandó újra normális áron szolgáltatni neki, ha újra leköti magát két évre, hiába tette meg már ezt előtte legalább két éven keresztül.

Azt gondolom, hogy ez végképp rögzítené azt a helyzetet, ami semmiképpen sem elfogadható. Nyilvánvalóan szükség van egy olyan módosításra, amelynek értelmében a határozott időtartamú előfizetői szerződés lejáratát követően a fogyasztó nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe annál, mint ha új előfizetőként érkezne. A törvényjavaslat elfogadását követően tehát, ha egy fogyasztó becsülettel letöltötte a hűségidejét, akkor újabb elköteleződés, újabb határidős szerződés megkötése nélkül is meg kell kapnia a szolgáltatójától az akkor fellelhető legkedvezményesebb szolgáltatási csomagot.

Szintén a hűségidős szerződésekhez kapcsolódik és meglehetősen érdekes helyzet az, ha például egy kábeltelevíziós szolgáltatás kapcsán kikerül egy csomó műsor a csomagból, amit egyébként választottam, amire a hűségidőt kötöttem, akkor sincs semmilyen lehetőségem arra, hogy a hűségidő alatt szolgáltatót váltsak, megkeressem azt a szolgáltatót, aki a számomra fontos programcsomagokat vagy programokat adni tudja. Egészen másra kötök szerződést, mint amit a későbbiekben kapok, és még sincs lehetőségem arra, hogy ilyenkor fölmondjam a szerződést, és szolgáltatót váltsak. Azt gondolom, ez nyilvánvalóan nincs így jól.

Éppen ezért a módosítás harmadik eleme az, hogy ha a hűségidő alatt a szolgáltató bármilyen módon megváltoztatja a szolgáltatásának tartalmát, sőt a tartalmát vagy az árát a szolgáltatásának, akkor a fogyasztó fölmondhassa minden káros jogkövetkezmény nélkül a hűségidős szerződését. Ez nyilvánvalóan nem jelent kötelezettséget.

Ezt jó, ha rögzítjük, hogy nem kell fölmondani a szerződést, módosítani lehet a szerződést. De, ha valaki szeretne nézni bár­milyen mesecsatornát, sportcsatornát vagy mond­hatnék bármilyen tematikus csatornát, ami kikerül a csomagból, akkor ugyan adjuk már meg az embereknek azt az esélyt, hogy nézhessék azt, amit szeretnek, és ez ne legyen számukra hátrányos. Ne kelljen mérhetetlen mennyiségű pénzt kifizetni azért, hogy ugyanazt a műsort nézzék, amit szeretnek, és amire szerződést kötöttek.

A negyedik eleme a módosító javaslatnak az, hogy megszünteti a 8 napos felmondási időt, és az azonnali felmondást teszi lehetővé. A 8 napos felmondási idő semmi másról nem szól, mint hogy a szolgáltatók még egy kis bőrt le tudjanak húzni arról a rókáról, amit már így is eléggé megkopasztottak. Ugyanis gondoljanak bele, tisztelt képviselőtársaim, az ember, mondjuk, szolgáltatót szeretne váltani, akár televízió, akár internet, körbenéz a piacon, fölhívja az új szolgáltatóját, megbeszél mindent, és nagyjából, ha bekötötték az új eszközöket, mindazt, ami ahhoz kell, hogy a tévét nézni tudja vagy az internetet használni tudja, utána mondja föl a szolgáltatását a régi szolgáltatójánál. Hiszen senki nem szeretne hetekig, hónapokig internet vagy televízió nélkül maradni.

(11.10)

Magyarul, a 8 napos felmondási idő alatt egyébként úgy ad a régi szolgáltató szolgáltatást, hogy azt senki nem veszi igénybe. Akkor miért kell érte fizetni? Ma már bőven lehetőség van arra, hogy a szolgáltató a szolgáltatásból egy kattintással gyakorlatilag kizárja az ügyfelet, semmi akadálya nincsen annak egyébként, hogy a felmondás azonnali hatályú legyen. Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, én azt látom, hogy ez a javaslat nyilvánvalóan összhangban van a kitűzött céllal, érdemes tehát támogatni, de vizsgáljuk meg azt is, hogy a javaslat elfogadását követően mi várható.

Nagy meglepetés nem érhet bennünket, a javaslat benyújtásakor a szolgáltatók elkezdtek abban a pillanatban visítani. Ez egyébként semmi mást nem bizonyít, mint azt, hogy jó úton járunk. Ilyenkor minden egyes esetben áremeléssel fenyegetnek. Bármilyen javaslatot nyújt be az ember, ami egyébként a szolgáltatók versenykorlátozó elképzeléseit csökkenteni szeretné, akkor a szolgáltató abban a pillanatban áremeléssel fenyegetőzik. De akkor tegyük fel a kérdést: ezen javaslat kapcsán milyen jogcíme van bármelyik szolgáltatónak áremeléssel fenyegetőzni? Az égadta világon semmi. Ez a javaslat nem tartalmaz semmilyen különböző terhet, nem növel adót, nem növeli a bürokráciát, nem növeli meg a szolgáltatás költségeit.

Ha igaz az, amit a szolgáltatók magukról mondanak, hogy márpedig ők kiválóak, ők remek szolgáltatást nyújtanak, akkor mindenfajta szerződés nélkül is ott maradnak náluk az ügyfelek ‑ nem? Miért váltana bárki szolgáltatót, ha egyébként elégedett a szolgáltatásának a minőségével meg az árával? Nota bene azt is mondhatom, ha igaz az, amit a szolgáltatók magukról mindenféle reklámban és bárhol mondanak, hogy ők milyen kiválóak, akkor ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, és az égadta világon semmi nem történik.

Ha ez nem teljesen igaz, tehát ha egy csomó ember azt érzi, hogy bele van kényszerítve egy olyan szerződésbe, amit már nem akar fönntartani és szeretne egy másik szolgáltatóhoz menni, akkor kicsit más a helyzet, de a helyzet, hogy csak akkor választ másik szolgáltatót bárki, ha az olcsóbb, és nem akkor, ha drágább. Éppen ezért azt gondolom, hogy mindenfajta áremeléssel való fenyegetőzés alaptalan, sőt kifejezetten tisztességtelen.

Ha viszont ‑ mert azért láttunk már karón varjút ‑ a szolgáltatók mégis beváltják a fenyegetőzésüket, akkor azt gondolom, hogy a magyar államnak meg kell tudni mutatnia azt, hogy magyar államként dolgozik, a Hírközlési Hatóságnak abban a pillanatban el kell járnia, ha a szolgáltatók összebeszélnek, ha pedig kartell módjára próbálnak árat módosítani, abban az esetben pedig, azt gondolom, hogy a Gazdasági Versenyhivatalnak is be kell lépnie. Egy fenyegetőzés nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy az emberek érdekéért kiálljunk, nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy az emberek érdekét képviseljük, és olyan piaci helyzetet teremtsünk, amivel az emberek jobban járnak, olcsóbban kaphatnak minőségibb szolgáltatást, mint jelenleg.

Végül, tisztelt képviselőtársaim, néhány módosításról szeretnék még beszélni, ami a javaslat benyújtását követően merült föl. Azt el kell ismerjem, hogy volt egy szolgáltatói észrevétel, amit valósnak és alaposnak gondolok, ez pedig az, hogy a szolgáltatás megrendelésével egy időben sok esetben vagy több esetben nagy értékű eszköz vásárlására is sor kerül, és ha a hűségidő egyébként két évről egy évre csökken, akkor ennek a nagy értékű eszköznek, amit döntően részletre vásárolnak az emberek, a részletfizetése megnőhet, hiszen nem két év alatt, hanem egy év alatt kell kifizetni ugyanazt az árat.

Éppen ezért a Gazdasági bizottság elnökével egyeztetve meg kívánjuk teremteni azt a lehetőséget, hogy nagy értékű eszköz vásárlása kapcsán az ügyfél kérésére továbbra is lehessen kétéves szerződést kötni, de csak és kizárólag olyan feltétellel, hogy magának a szolgáltatásnak az ára nem lehet drágább az egyéves hűségidő alatt, mint a kétéves hűségidő alatt. Természetesen az eszköz részletfizetési ára más lehet, nyilvánvalóan másnak is kell lennie, de ugyanazért a tévécsatornáért, ugyanazért az internethasználatért egy év alatt sem lehet több pénzt kérni, mint két év alatt. Így, azt gondolom, hogy ezzel a módosítással kivédhető az, amit a szolgáltatók egyébként joggal említettek és az emberek továbbra is a nagy értékű eszközeiket ‑ okos tévé, mit tudom én, milyen mobiltelefon ‑ két év alatt kell hogy kifizessék, nem kell azonnal megvásárolniuk.

Még egy módosítási szándék merült föl, ezt már a javaslat benyújtását követően, be kell valljam, hogy a Facebookon egy állampolgár javasolta, én magam nem is tudtam erről. A hűségidő lejártát követően egy mobileszköz kapcsán lehetősége van az ügyfeleknek arra, hogy függetlenítsék az eszközüket, tehát azzal a mobileszközzel ne csak ahhoz a szolgáltatóhoz csatlakozzanak.

Ehhez törvény adta joguk van, de mint minden ilyen esetben, a szolgáltató semmi mást nem néz, csak és kizárólag a saját hasznát, ezért a függetlenítésért egyébként vaskos pénzeket kérnek el, 15-20-25 ezer forintot kérnek azért, amit ingyen kellene megcsinálniuk, ugyanis az, hogy egy mobiltelefont függetlenítsenek, az gyakorlatilag semmibe nem kerül, de mindent elkövetnek, nem a normális szolgáltatáson törik a fejüket, hanem azon, hogy hogyan tudják az ügyfeleket mindenképpen magukhoz láncolni. Tisztelt Képviselőtársaim! Bekerül majd egy olyan módosító javaslat is, amely alapján a törvényben előírt kötelezettségüknek a szolgáltatóknak ingyenesen kell megfelelniük a későbbiekben.

Tisztelettel kérem önöket, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot, tisztelettel kérem önöket, hogy álljunk ki az emberek érdeke mellett, csak ránk számíthatnak a szolgáltatókkal szemben. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  30  Következő    Ülésnap adatai