Felszólalás adatai

Amiért utaltam a zárszámadási törvényre, az nem más, mint hogy olyan tényekkel kellett szembesülnünk, hogy például a Nemzeti Sport Intézet tervezett és tényleges bevétele között az eltérés szinte pontosan százszoros: 6 millió helyett 581 millió. A működési célú kiadások eredetileg tervezett 20 millió forintos mértéke végeredményben ténylegesen 704 millió forintnál állt meg, ami több mint 35-szöröse az eredeti értéknek. Ráadásul a pletykák szerint az NSI meg fog szűnni, amely eddig a taót lett volna hivatott ellenőrizni, bár nem sok sikerrel. Helyét a sportállamtitkárság veszi át a költségvetési soron meghatározott pénzzel együtt, tehát a személyi állománya az államtitkárság alá fog tartozni.

Ugyanígy a nemzeti sportközpontok esetében a dologi kiadások közel 1 milliárd forinttal haladták meg a tervezett értéket, és közel negyedmilliárd forint olyan egyéb működési kiadás is keletkezett, amellyel az akkori költségvetés egyáltalán nem számolt. Ezek jelenleg annyiból fontos tényadatok, hogy kellően rávilágítanak a költségvetési tervezés elégtelen minőségére, ugyanis mindenki számára nyilvánvaló, hogy ha egy adott tevékenységre vonatkozó tételt egyéves távlatban nem sikerül még csak megközelítőleg sem eltalálni, akkor ott mindenről lehet beszélni, csak alapos és koncepciózus tervezésről nem, pláne nem hosszú távon.

Azért is szerettem volna erre felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, mert az előttünk lévő koncepcióban is számos olyan tétel merül fel, amelynek racionális okát jelenleg nem látjuk; ahogyan azt sem, hogy a megelőző időszak vállalásaival, tevékenységével és nehézkesen elért eredményeivel miként állnak összhangban.

A törvény mellékletének tervezési metodikája követi az előző évek során kialakult formát, tehát alapvetően külön kezeli a sportintézmények támogatását, a sporttevékenység támogatását, valamint a sportlétesítmények fejlesztését és kezelését. Ez a fajta felosztás egyébként a 2008. évi költségvetéstől kezdődően állandónak tekinthető. Figyelembe véve azonban, hogy a jelenlegi kormányzat sporthoz való viszonya sokkal inkább üdvözlendő, mint amilyen a szocialista-liberális kormányok gyakorlata volt, érdemesnek tartottuk volna esetlegesen ennek a fajta felosztásnak az újragondolását is.

Sajnálatos tehát, minthogy a jelenlegi kormány utolsó költségvetéséről beszélünk, hogy erre nem került és a jelek szerint már nem is fog sor kerülni. Véleményünk szerint ez a fajta gördülő tervezés eleve a meglévő keretek közé szorítja a döntéshozót. Éppen az előző évek megszerzett tapasztalatai alapján elérhető konstruktív újításoknak áll az útjában.

(13.30)

Mindenképpen indokolt lett volna a sporttevékenység egységes megjelölése helyett elkülönülten, önálló alcím alatt szerepeltetni a versenysporttal összefüggő, illetve a szabadidő- és diáksporttal kapcsolatos tevékenységeket, nyilvánvaló ugyanis, hogy a kettő között van átfedés, azonban a jogalkotónak megkülönböztetett figyelemmel kellene lennie arra, hogy az egészséges életmód egyik alapvető fontosságú építőeleme, a szabadidős sporttevékenység népszerűsége töretlenül növekedett az elmúlt években. Ha már azonban az alapvető keretek megmaradtak, a jelen vitát is kénytelen-kelletlen ennek mentén indokolt lefolytatni. Tehát először a sporttevékenységek, azt követően a sportlétesítmények kereteiről fontos szót ejteni, végül pedig a sportintézmények helyzetét érinteném.

Ami a sporttevékenységeket illeti, két kivételtől eltekintve a jogcímek is azonosak a megelőző, tehát a jelenlegi évi költségvetésben foglaltakkal. Az egyik ilyen kivétel a nem olimpiai sportágak szakmai támogatása, amire 200 millió forint keretösszeget szán a költségvetés tervezete. Nyilván a korábbi évek nulla forint összegű támogatásához képest ez komoly előrelépésnek tekinthető, ugyanakkor korántsem elegendő, ha figyelembe vesszük, hogy itt meglehetősen nagy népszerűségnek örvendő, sokak által gyakorolt sporttevékenységekről van szó. Több tucat ilyen sportág létezik, mint például a hegy- és sportmászó, a karate, a kick-box, a kungfu, a testépítés, a fitnesz és sorolhatnánk sorban. Az előterjesztő az indoklásban azt rögzíti - nem olvasnám fel hosszan, de az a lényege, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság döntésével kerülnek majd ezek a pénzek kifizetésre.

Itt mindjárt érdemes elidőzni egy gondolat erejéig. Lehetséges, hogy az állami sportirányításnak nincsenek meg a szükséges eszközei, apparátusa arra, hogy a nem olimpiai sportágak szakmai támogatását saját hatáskörben lássa el, és ezért bízza meg ennek a jelentéktelennek éppen nem nevezhető tételnek a felosztását egy autonóm működésű és irányítású köztestületre? A MOB-nak mindössze annyi a kapcsolata az állami irányítással, illetve az Országgyűléssel, hogy az öttagú felügyelőbizottságából egy személyt a sportért felelős államtitkár, egy tagját pedig az Országgyűlés sportért felelős bizottsága nevezi ki és hívja vissza. A MOB egy olyan köztestület, amelynek számonkérhetősége egyre-másra akadályokba ütközik. Mi is többször ütköztünk ilyen akadályba. Például az olimpiai és paralimpiai játékokra elkülönített támogatások felhasználásával kapcsolatosan is többször tettünk fel kérdést erre vonatkozóan a MOB-nak, és azt a választ kaptuk, hogy a MOB működésének és gazdálkodásának ellenőrzésére a MOB felügyelőbizottsága jogosult, a MOB működésével kapcsolatban a MOB felett a sportról szóló törvény értelmében a törvényességi ellenőrzést az ügyészség látja el. És kész. Mi szükség van tehát arra, hogy ennek a 200 millió forintnak a felhasználása során a jogalkotó korlátozza a lehető legteljesebb körű átláthatóságot? Ezek közpénzek, a magyar adófizetők pénzei, elvárható lenne tehát a sokkal nagyobb fokú nyilvánosság és számonkérhetőség garantálása.

A sporttevékenység támogatásán belül a másik, korábban ismeretlen egységes jogcím a sportági fejlesztésű koncepciók megvalósításával összefüggő feladatok támogatása, valamint sportszövetségek adósságrendezése, amire 11 milliárd forintot tartalmaz a tervezet. Jóllehet nem egységes önálló jogcímként valóban nóvum ez a költségvetési sor, azonban az idén augusztusban meghozott 1526/2013-as kormányhatározat ugyanezen célok biztosítása érdekében egyszeri átcsoportosítást rendelt el összesen 8 milliárd 695 millió forint értékben. Annak megítélése során tehát, hogy a jelenleg tervezett tétel mennyiben megfelelő mértékű, feltétlenül indokolt lenne annak ismerete, hogy a korábbi, időarányosan tekintve mintegy két és félszeres mértékű támogatások felhasználása jelenleg miképpen áll, illetőleg mi várható e tekintetben az év még hátralévő részében. Ez egy nagyon fontos tétel, és teljes mértékben kérdés, hogy egyáltalán fontos-e ezt a tételt ilyen formában beletenni a költségvetésbe. Ide kizárólag a sportfejlesztési feladatok közül a versenysport, az élsport szakmai és működési feladatai, az utánpótlás-nevelés szakmai és működési feladatai, az egyesületek, akadémiák, műhelyek kapcsolódó támogatásai kerülnek. Az indoklás ugyanakkor sajnálatos módon teljességgel mellőzi annak kifejtését, hogy a biztosítani tervezett keretösszegnek mekkora részét képezi a jogcímben is jelölt sportszövetségi adósságrendezés. Illetve ebből adódóan kérdés merül fel, hogy egyáltalán miért kell pénzt adni a sportszövetségek adósságrendezésére. Ez kardinális kérdés, mert sok szövetség eddig is úgy gondolta, hogy simán nem fizet, majd az állam egyszer belép, és elengedi a tartozását. Erre számítottak - hát, jól számítottak. Az államnak nem lenne szabad az adósságrendezést végrehajtani, ellenben a sportszövetségeknek adott pénzt kellene korrigálnia, és megadni a sportszövetségeknek a korrekt működésükhöz szükséges összeget. Tizenhat sportág kap annyi pénzt, hogy ebből oldja meg az adósságrendezést.

A MOB által kormányhatározatban megjelölt 16 sportszövetség adósságállománya sorolható egyébként ide, vagy esetleg más, szintén nem olimpiai sportágak szövetségeinek az adósságai. Nyilvánvalóan fontos ugyanis, hogy mindazok a sportágak, amelyekben világversenyeken kiemelkedő sikereket értek el a hazánk színeiben induló sportolók, azok megkülönböztetett figyelemben részesüljenek. Tehát ez egy nagyon fontos kérdés lenne.

Azt is szeretném elmondani, hogy annyi kérdésről kellene beszélni a költségvetési vita során, hogy véleményem szerint nemcsak a sportot érintő tételeket kellene önöknek megfontolni esetlegesen, hanem azt is, vajon miért jó az, hogy időkeretbe szorítják ezt a vitát, és az időkeret során az ember nem tudja kifejteni teljesen a véleményét, mert tekintettel kell lennie arra, hogy mennyi idő áll rendelkezésére. Nekem ennyi idő állt rendelkezésemre. A többi részt, amit el szerettem volna mondani akár az NSK, akár az NSI, akár a stadionfejlesztések tekintetében, tehát fel szerettem volna tenni azt a kérdést, hogy ha a debreceni stadiont 12 milliárd forintra tervezték és eddig már több mint 12 milliárd forintot elköltöttek erre a stadionra, akkor miért kell ebben a költségvetésben újabb 2 milliárd forintot juttatni nekik, és hasonlókat. Ezeket már nem tudom feltenni, majd megfelelő fórumokon a későbbiek folyamán biztos fel fogom tenni, vagy nyilvánosságra fogom hozni azokat a kérdéseket, amiket fel szerettem volna itt, az Országgyűlés színe előtt tenni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)