Készült: 2024.03.28.16:56:12 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

338. ülésnap (2013.12.17.), 95. felszólalás
Felszólaló Dr. Nyikos László (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:58


Felszólalások:  Előző  95  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az ajánlás 6., 11. és 24. pontjához szeretnék szólni.

Ami a 6. indítványt illeti, ez tartalmában azonos Balczó Zoltán képviselőtársam indítványával, ez az ominózus kétkezes szavazás. Nem kívánok ehhez most már sokat hozzátenni, hiszen itt sokat beszéltünk róla. Azért egy személyes emlékemet, elnök úr, ha megengedi, elmondanám ezzel kapcsolatban. Ez egy húszéves találmánya a rendszerváltást követő parlamenteknek, 1994-ben hatpárti kezdeményezésre jött létre, annak apropóján, hogy a helyi önkormányzatoknál a polgármesterek egyúttal képviselők is lehettek vagy fordítva. És ez természetes dolog, hogy fizikailag nem lehet ellátni ezt a két funkciót, és nagyon helyesen ezt a szituációt most végre megszüntette a parlament. Nos, akkor jött létre ez a gyakorlat, és az én személyes emlékem az, hogy én a költségvetési bizottságnak akkor is látogatója voltam mint számvevőszéki alelnök, és az akkori bizottsági elnök, Kádár Béla úr, aki egyetemi tanár volt, kicsit professzoros humorral azt mondja egy alkalommal, hogy akkor fel a kezekkel. És akkor néztem, hogy ezek itt viccelnek vagy hülyéskednek itt a bizottsági ülésen? Ez volt az első ilyen benyomásom, a fel a kezekkel, ez volt a kétkezes szavazás. Azóta kísérem én ezt figyelemmel, és azóta döbbent ez meg engem hétről hétre meg bizottságról bizottságra, ami történik. De nem akarok kitérni a részleteire, hiszen sokat elmondtak erről.

A parlamentarizmus lényege a vita, ha valaki a vitában nem vesz részt, akkor azt nem lehet se meggyőzni, se bevonni a vitába, és biankó csekken átadni a voksot valakinek, ez egy abszurdum. Én a bizottsági vitánkban azt ajánlottam Balla képviselőtársamnak, aki vállalta az előterjesztők helyett a téma gondozását, hogy mutassanak nekem egyetlen példát a Lajtán túl arra, hogy valahol, bármely parlamentben a döntéseket úgy hozzák meg, hogy a döntéseknél nem az a szabály, bizottságban, parlamentben vagy más grémiumban, hogy határozatképes a bizottság akkor, ha tagjainak legalább a fele jelen van. Ilyen nincsen, ez egy olyan hungarikum, ami miatt sajnos az ember szégyenkezik, hogyha külföldön jár, és szóba kerülnek ilyen kérdések. Sok más miatt is szégyenkezni kell, de most nem a panaszokat akarom mondani. Ennyit tehát, elnök úr, ehhez a 6. számú javaslathoz, ami, mint mondtam, tartalmában azonos Balczó képviselőtársam indítványával.

A másik indítványom a 11., amiről itt még nem esett szó, ez az interpelláció kérdése. A képviselőnek elemi joga, alkotmányos joga pontosabban, hogy interpellációt intézzen a kormányhoz, a kormány tagjaihoz. És ez egy nagyon felemás módon gyakorolt jogosítvány Magyarországon, ugyanis vannak miniszterek, akik nem interpellálhatók de facto, hiszen minden esetben helyettest állítanak maguk helyett ide a parlamentbe, jóllehet a többség által elfogadott alaptörvény világosan kimondja, hogy interpellálni lehet a kormány tagjait. Nos, az én javaslatomnak az a lényege, elnök úr, hogy ugyanazt a szabályt kellene alkalmazni az interpelláció esetében, mint amit az azonnali kérdések, válaszok órájában alkalmaz a Ház, hogy ha nem tud megjelenni az interpellált személy halaszthatatlan elfoglaltsága miatt, akkor ki lehessen várni, és három hét múlva, ahogy ezt az azonnali kérdések-válaszok órájában teszik, mégiscsak interpellálni lehessen.

(13.30)

Hogy konkrét legyek, a nemzeti fejlesztési miniszter asszonyt, Németh Lászlónét nem lehet megszólaltatni ebben a parlamentben, mert talán egyszer-kétszer az azonnali kérdések kapcsán mégis megszólalt, de interpellálni nem lehet, mert Fónagy János államtitkár szerepel helyette. Jóllehet, sok esetben szívesen interpellálna az ember, fontos kérdésekről van szó az általa vezetett tárca tevékenységében. Ez tehát a másik indítványom, aminek megfontolását kérem és az elfogadását kérem.

Még egy gondolat ehhez a javaslathoz. Ez ugyan nem házszabályi kérdés, inkább a politikai kultúra vagy a politikai etika kérdése, ha van ilyen. Az, hogy ki interpellál. Én annál szánalmasabb dolgot keveset látok ebben a Házban, amikor egy kormánypárti képviselő interpellál. Az interpelláció egy kultúrnemzetben mindig az ellenzéki képviselők joga, hallgatólagos joga. Én tudom azt, hogy de jure alkotmányos joga egy kormánypárti képviselőnek is interpellálni, de kérem, a jelenlegi helyzetben, egy ekkora túlerőben még egy interpellációval föladni a labdát a miniszternek, hogy dupla elánnal lehessen azt az ügyet a propagandába kisugározni, ez szánalmas. Ez nem házszabályi kérdés, ez a vitakultúránk, politikai kultúránk problémája.

És végül a harmadik indítványom, elnök úr, tekintettel arra, hogy az országgyűlési törvény módosításáról szóló törvényjavaslat több más törvényt is módosít, többek között az Állami Számvevőszékről szóló törvényt is módosítja, ez ügyben is van egy módosító javaslatom, ha már hozzányúlt az előterjesztő a számvevőszéki törvényhez is. Ez a törvény meggyőződésem szerint egy nagyon rossz törvény. Az első sarkalatos törvény, amit ez a Ház megalkotott 2011-ben. Puccsszerűen, valójában nem is volt róla érdemi vita, annak idején a Jobbik nem is nyújtott be hozzá módosító javaslatot, mondván, hogy ez olyan elhibázott törvény, amit nem lehet módosító javaslatokkal rendbe tenni.

Most mégis úgy döntöttem, miután biztatást kaptam saját bizottságomban, hogy jó, mondjam csak, nyújtsak be indítványt, majd megnézik. Hát, nem nézték meg, hasonlóképpen a többihez, vita nélkül leszavazták. Megvárták, míg érveltem mellette, és anélkül, hogy bármilyen szakmai kritikát, ellenvetést, kifogást, bármit mondtak volna, leszavazták. Mi ennek a lényege? Most hozzányúlt az előterjesztő a számvevőszéki törvény kapcsán ahhoz, hogy mi a Számvevőszék feladata. Ez nagyon fontos kérdés, mert ha ezt ez a Ház nem tisztázza, hogy a legfőbb pénzügyi ellenőrző szervének mi a feladata, hát akkor itt elég nehéz különböző formákban a költségvetés végrehajtásának a szabályszerűségét, törvényességét, jogszerűségét ellenőrizni vagy a közpénzek használatának racionalitását, hatékonyságát.

Tehát az a probléma, hogy ez nincs világosan definiálva. A jelenleg hatályos törvényben a gazdálkodás szerepel, hogy az Állami Számvevőszék ellenőrzi a, mit tudom én, az államháztartás működését, alrendszereinek működését és a benne működő szervezetek gazdálkodását. Ezek teljesen homályos fogalmak. Mi az, hogy gazdálkodását? Kérem szépen, ennek a szakmának megvan a maga terminológiája, kiforrott módon megvannak azok a törvények, nemcsak Nyugat-Európában most már, hanem Közép-Kelet-Európában is. Tessék megnézni a szlovén számvevőszéki törvényt, vagy akár a bolgár számvevőszéki törvényt, vagy a balti országok számvevőszéki törvényeit, hogy milyen egzakt, világos, egyértelmű fogalmakkal operálva mondják meg, hogy mi a feladata a parlament legfőbb pénzügyi ellenőrző szervének.

Ez Magyarországon nem világos. Az én javaslatom, elnök úr, az, hogy egyértelművé és áttekinthetővé tegye azt, hogy mit kell ellenőriznie az Állami Számvevőszéknek. Az államháztartás bevételeit és kiadásait, annak ugye a szabályszerűségét, törvényességét. Hogy konkrét példát mondjak, ott ugye most hetek óta napirenden van a NAV-probléma, hogy beszedte-e az adóhivatal azokat a közbevételeket, adókat, amiket a parlament a törvényben meghatározott, és azokra a kiadásokra költötte-e a közpénzeket, amely kiadásokat a parlament megszavazott, annyit költött, amennyit költhetett, arra költötte, amire költhette. Ezek a számviteli és jogi felelősségnek a megállapítására vonatkozó ellenőrzési feladatok.

A másik terület a közvagyon használata. A közvagyonról roppant keveset tudunk. Nincsenek a költségvetéshez csatolt vagyonkimutatások, az országleltár ugye nem készült el. 2010-ben a kormány nagy önbizalommal ígérte, hogy 2011 végére elkészül az országleltár, ma sincs készen. Nem ismerjük az állam vagyonát. Az lenne a Számvevőszék másik fontos feladata, hogy az államháztartás vagyonának, a vagyon mozgásának útját figyelemmel kísérje. A harmadik nagy feladat pedig az államadósság ellenőrzése. Mert arról is roppant hézagosak az ismereteink. És nem utolsósorban, ez egy szakmai kérdés, az államszámvitel működését ellenőrizni.

Tulajdonképpen, amit eddig fölsoroltam, a dolog szabályszerűségi része. A szabályszerűségi és törvényességi része. De van egy fontos feladat ezen kívül. Szóval, nem elég a közpénzeket szabályosan költeni és törvényesen fölhasználni és jogosan kezelni, azt is meg kell nézni, hogy ésszerűen használják-e a közpénzeket. Racionálisan használják, költik-e a közpénzeket. Erre pedig van a szakmának három fogalma, ezek külön-külön világosan definiált fogalmak, nem szinonimák: gazdaságosság, hatékonyság, eredményesség. Nem fogom definiálni ezeket, a szakmai szabályokban, sztenderdekben ezek megtalálhatók. És ez a másik része a javaslatomnak, hogy a parlament mondja meg, hogy mit kell ellenőriznie a Számvevőszéknek, mi annak a szakmai tartalma. És hogy hogyan kell ellenőrizni, azt pedig a szakmai sztenderdek megmondják. A parlamentnek csak azt kell megmondani, hogy szíveskedjék a Számvevőszék az ellenőrzései során használni azokat a nemzetközileg elfogadott szabályokat, szakmai útmutatókat, amelyek alkalmazásával a korszerű ellenőrzés történik. És akkor lehet áttekinthető és világos képet kapni a közpénzek szabályos, törvényes és racionális használatáról. Vagy a szabálytalan, törvénytelen és irracionális használatáról, a pazarlásról, horribile dictu a korrupcióról és más egyéb nemkívánatos közpénzköltésről.

Én ezeket a javaslatokat szedtem össze és fogalmaztam meg módosító indítványként. Én megszoktam, elnök úr, hogy a javaslataimat nem fogadják el a bizottságban, amit vezetek. Nem ez az én problémám, hanem az, hogy teljesen visszhangtalan, semmiféle szakmai ellenérvet nem hallok, csak megvárják, hogy elmondjam az érveimet, szavaznak, és nem - le a járdáról! Mindennel le a járdáról, ami itt a nemzeti együttműködés rendszerében előbbre vihetné az ügyeket. Azt gondolom, hogy legalább elmondhattam ezeket, ha nem is abban az illúzióban, hogy ezt majd itt utólag valamilyen formában mégiscsak magáévá teszi a kormánytöbbség, de világosan látni kell, hogy itt létrejönnek intézmények, amelyek funkciójával nem vagyunk tisztában, nem is akar tisztában lenni vele az igen tisztelt kormánytöbbség.

Óriási jogosítványokat ad a Számvevőszék elnökének kezébe, évi 8 milliárd forintos költségvetést, ráadásul olyan költségvetést, ami nem lehet kevesebb sohasem, mint az előző évi. Ez is egy hungarikum, ilyen a világon nincs, hogy egy állami intézmény költségvetése soha nem lehet kevesebb, mint amennyi egyszer már volt. Fújhat a szél, eshet a hó, kevesebb nem lehet a Számvevőszék költségvetése. A Számvevőszék elnökének mindenféle kontroll nélkül módja van a saját ellenőrzési tervét elkészíteni, megválogatni hozzá az ellenőrzési módszereit. Semmiféle kontrollt nem tud gyakorolni fölötte és nem is akar az Országgyűlés. Sem a bizottsága, sem a plenáris ülés. Szóval, ilyen helyzetben azt kell mondanom, elnök úr, hogy a parlament, a magyar parlament az én három és fél éves tapasztalataim szerint az egyik legfontosabb funkcióját nem teljesíti: az ellenőrzési jogát nem gyakorolja. Erről szól ez az országgyűlési törvényjavaslat is jórészt.

(13.40)

Szomorú konstatálni, hogy gyakorlatilag a hatalmi ágak viszonyában az Országgyűlés mellérendelt vagy alárendelt szerepbe kezd kerülni, és mindent a kormány, a végrehajtó hatalom dönt el. Itt csak gombnyomogatás folyik, erről sokat beszéltek képviselőtársaim, nem ismétlem meg. Itt érdemi vita nincs.

Kiürültek az érdemi viták, lásd a mai délutánt! Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  95  Következő    Ülésnap adatai