Felszólalás adatai

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A beharangozott kormányzati felvezetés szerint itt csupán egy technikai jellegű törvényjavaslat áll előttünk, és tulajdonképpen nem kell semmit tennünk, csak ki kell pipálnunk, és tudomásul kell vennünk az ellenzék asszisztálása mellett. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat nagyon súlyos kérdéseket is felvet, és e súlyos kérdések összefüggésében kell tekintenünk erre az állítólagos technikai jellegű törvénymódosításra. Felveti tudniillik azt a súlyos, talán a legsúlyosabb kérdést, hogy van-e ma Magyarországon, az anyaországban nemzetstratégia, nemzetpolitika. A Kereszténydemokrata Néppárt álláspontja az, hogy a Gyurcsány-kormánynak köszönhetően nincs, nincs nemzetpolitikánk, nincs nemzetstratégiánk.

A 2004. december 5-ei népszavazás óta a baloldali kormánynak orientációs problémája van a nemzetpolitika területén, valószínűleg lelkiismeret-furdalásuk volt, ezért terjesztették be annak idején, éppen a népszavazási időszakban a Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslatot. Álszent kormányzati magatartás úgy tenni, hogy egyik oldalon kampányt folytatunk a határon túli magyarság ellen, mármint a kormányzati oldalon, a másik oldalon pedig gyorsan valami morzsát vetünk eléjük. A népszavazási kampány idején a Gyurcsány-kormány manipulatív módon minden nemtelen eszközt is bevetett, az anyaországi társadalom nyers ösztöneire épített, aminek következménye a totális bizalmatlanság lett.

Ma tehát azt mondhatom, azt mondhatjuk, hogy a legnagyobb probléma a nemzetpolitika és a nemzetstratégia összefüggésében a bizalmatlanság. Az az álláspontunk, hogy nemzetpolitikát és nemzetstratégiát nem lehet bizalmatlanságra felépíteni. Újra bizalom kell, újra bizalom kellene ehhez a bizonyos nemzetpolitikához, de mindehhez olyan kormányzati politikára, olyan kormányzati elszántságra lenne szükség, amely mind az anyaországban, mind a határon túli magyar nemzettestekben, illetve mind a világ magyarságában a bizalmat újraépítené, a bizalmat újraépíthetné.

2004 óta, a népszavazási kampány óta tehát valami nagy törés állt be, megszakadt a bizalom, megszakadt a konszenzus szála nemcsak az anyaország és a határon túli magyar nemzettestek és nemzeti közösségek között, hanem itt, az anyaországban is. Annak ellenére, hogy a kettős állampolgárság kérdésére a népszavazáson résztvevők többsége igennel szavazott, a baloldali kormány szisztematikusan felszámolta azt a relatíve jól és nemzeti konszenzus alapján működő intézményrendszert, amely többé-kevésbé kiszámíthatóan működtette az anyaország és a határon túli magyar közösségek közötti kapcsolatrendszert és annak finanszírozását. Mára odáig jutottunk, hogy a kormányzat által már deklaráltan is megszüntetésre került a MÁÉRT, a HTMH, a közalapítványi színes világ. Az elmúlt években és az elkövetkezendőkben radikális költségvetési megszorítás érvényesült és érvényesül ezen a területen is.

Tisztelt Ház! Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Manapság mindenről szó esik - racionalizálás, költséghatékonyság, szakmaiság, gazdaság -, az imént hosszan hallottunk a versenyképességről a határon túli magyar nemzettesteink összefüggésében, ám megdöbbentő módon és érdekes módon a legfontosabb kérdéseket a kormány elhessegeti magától, mintha nem a mindenkori magyar kormányzatnak lenne történelmi és alkotmányos kötelezettsége és felelőssége ezekben az ügyekben. A székelyföldi autonómia és általában a magyar nemzeti közösségek különféle, de európai értékű és mértékű elementáris autonómiaigénye, a határon túli magyarok számára megadandó állampolgárság kérdése, a magyar egyetem ügye, a magyar felsőoktatás ügye mind-mind olyan ügy, amelyben igenis lenne miről együtt gondolkodnunk és együtt cselekednünk; amelyekben ott van a magyar kormányzati kötelezettség és felelősség, a határozott véleménynyilvánítás, a határozott kiállás történelmi és alkotmányos kötelezettsége.

Vajon megfelel-e ennek a kihívásnak a mai kormány? Vajon megfelel-e mindennek ez az előterjesztés? Ma azt tapasztaljuk, hogy amikor élethalálharcát vívja sok nemzeti közösségünk a határon túl, akkor a kormány az intézményrendszert elsorvasztja; akkor a költségvetési megszorítás a vezérige; akkor félig átgondolt törvényjavaslatok fölött töltjük az időnket immár harmadik alkalommal a Szülőföld Alapról szóló törvény összefüggésében. Miközben Budapesten parolázik egymással a magyar és a román miniszterelnök, illetve kormány, aközben Kolozsváron egész egyszerűen kirúgják a Bolyai Egyetemről azokat a magyar oktatókat, akik a legalapvetőbb emberi jogaikért, az anyanyelvük használatáért küzdenek és harcolnak. Ki védi meg őket, kedves képviselőtársaim, kedves kormánypárti képviselőtársaim? Ez az MSZP és SZDSZ nemzetpolitikája. Minek az a nemzetieskedés, minek az a fene nagy magyarkodás?! Figyeljünk az Unió érzékenységére, az internacionalizmus szent dogmáira!

Tisztelt Ház! Ez a szocialista és liberális dogmatizmus és fundamentalizmus halottszagú maradványa, a szovjet unió szellemi maradványa, amely fényévekre van a mai Európa lüktető valóságától, a nemzeti gondolat, a patriotizmus és a szubszidiaritás európai eszméiből fakadó, új stabilitást létrehozó perspektívájától, amelyre valójában igenis szüksége lenne a magyar nemzetnek és minden nemzetnek itt, a Kárpát-medencében is.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Önök szívesen hivatkoznak arra, hogy a határon túli magyar szervezetek egyetértenek ezzel a javaslattal, sőt inkább úgy kell fogalmaznom pontosan, hogy nincsen megjegyzésük sem hozzá. Szocialista olvasat szerint ez azt jelenti, hogy minden szép és minden jó, és már megvalósult itt, a Kárpát-medencében a földi paradicsom. A mi olvasatunk szerint pedig ez azt jelenti, hogy az elmúlt években a kormány kiéheztette a határon túli magyar közösségeket, és most nyilvánvalóan nekik az anyaország kormányzati politikájához kell valamilyen módon, valamilyen szinten igazodni.

Azt is szeretném jelezni, hogy ne legyenek illúzióink, az Európai Unió nem fogja helyettünk megoldani a saját problémáinkat. Nyilvánvalóan nagyon fontos, nagyon jó minden uniós forrás, nyilvánvalóan ezeket a lehetőségeket meg kell ragadnunk, ugyanakkor amit mi elvégezhetünk, azt helyettünk senki nem fogja elvégezni.

Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat a konszenzus helyett a diktátum, a szubszidiaritás, a decentralizálás helyett a centralizálás, a sokszínűség és a sokcsatornás támogatás helyett az egyneműsítés törvénye, kizárja az ellenzéket, kizárja a másként gondolkodókat. Ez nem a konszenzus törvénye, ez nem a közös nemzetstratégia, a közös nemzetpolitika törvénye és koncepciója: ez a párt, az állampárt szellemisége.

(9.50)

Ezt a javaslatot éppen ezért a KDNP országgyűlési képviselőcsoportja nem tudja támogatni, sőt elfogadhatatlannak és bizonyos tekintetben alkotmányellenesnek is tartja. A KDNP ezért még módosító indítványokat sem fog benyújtani, hiszen nem pusztán a beterjesztett törvényjavaslattal van problémánk, hanem a kormánynak az egész nemzetpolitikai stratégiaváltásra keresztelt, valójában pedig orientációs válságával és rendkívül felelőtlen magatartásával szemben vannak fenntartásaink. Kérjük a kormányt, hogy vonja vissza ezt a javaslatot, és térjen vissza az alkotmányosság, a bizalommegteremtés és a konszenzus útjára, s akkor, de csak akkor a KDNP is kiszámítható partner lesz a nemzetstratégia alakításában.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)