Felszólalás adatai

KARÁCSONY GERGELY (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Valóban, ma a demokrácia napja van, és a Magyar Országgyűlés egy nagyon fontos demokratikus intézmény átalakítására készül, nevesen, a választási rendszert akarjuk újraszabni. Amikor választási rendszerről beszélünk, akkor általában csak odáig jut el a párbeszéd, hogy minden fél leszögezi, nagyon különböző választási rendszerek vannak, ezek azonban mind egyformán demokratikusnak tekinthetők. Ez így valóban rendjén is volna, de azért a demokrácia és a diktatúra nem egy fekete-fehér képlet, a demokráciának ugyanis vannak formális szabályai, de van a demokráciának minősége is, és nem elég, hogy leszögezzük minden szeptember 15-én, hogy milyen fontos nekünk a demokrácia, és nem elég önmagában az, hogy a Magyar Köztársaság demokratikus keretek között működik, hanem olyan intézményeket kell létrehoznunk, és úgy kell például a választási rendszerünket is szabályoznunk, hogy a demokrácia minőségét javítani tudjuk. A demokrácia minőségének javítása azt jelenti, hogy valódi népképviseleti elv érvényesül, az állampolgárok minél szélesebb körének van lehetősége arra, hogy kifejezze a politikai álláspontját, ugyanakkor a kormányzás megfelelő stabilitással rendelkezik, és ez a kormányzás elszámoltathatóvá válik a választások végén.

Én azt gondolom, hogyha megnézzük a magyar választási rendszert, ami 1989-ben alakult, és tulajdonképpen kisebb változtatások mellett most is működik, akkor azt mondhatjuk, hogy a rendszer alapszerkezete kiállta az idő próbáját, hiszen a vegyes rendszer éppen a demokrácia különböző felfogásai között képvisel egy helyes egyensúlyt, és egyszerre képes érvényesíteni azt, hogy a választási rendszer az állampolgárok valós szimpátiáit kifejezze kellően arányos módon, illetve képes biztosítani azt a fajta stabilitást, ami a jó kormányzáshoz mindenképpen szükséges. Szerencsére az ellenzéki pártok és a kormánypártok között is egyfajta konszenzus van azzal kapcsolatosan, hogy a vegyes rendszert meg kell őrizni, azonban itt messze nincs vége a vitáknak, és engedjék meg, hogy fölhívjam a figyelmet néhány olyan, látszólag nem is annyira fontos kérdésre, ami azért alapvetően eldöntheti, hogy a magyar demokrácia minőségét javítani vagy rontani fogja az a választási reform, amit aztán a parlament elfogad.

A magyar politika sajátossága volt az elmúlt húsz évben, hogy a politikai elit bezárkózott a falai közé, és ennek megfelelően a különböző kormányok teljesítménye is romlott. A pártok hozzászoktak ahhoz, hogy nincsenek kihívóik, ami nem azért volt, mert az állampolgárok annyira szerették volna ezeket a pártokat, hanem azért, mert egy olyan jelöltállítási rendszer működik Magyarországon, ami egész Európában példátlan mértékben megnehezíti az új pártok és szervezetek elindulását, arról nem is beszélve, hogy valójában súlyosan sérti az állampolgárok adatvédelmi jogait, illetve az elmúlt időszak visszaélései alapján egyértelműen kiderült, hogy bűncselekmények egész sorozata kötődik a jelöltállítási rendszerhez. Éppen ezért, hogyha javítani akarjuk a demokrácia minőségét, és a választási rendszert ebből a szempontból akarjuk átgondolni, és nem valamifajta rövid távú hatalmi érdekeknek megfelelően, mindenképpen a parlamentnek ezen a rendszeren változtatnia kell.

Egy másik, látszólagos részletkérdés az egy vagy két forduló kérdése. A jelenlegi rendszer kétfordulós. Ha a legjobb érveket akarnám fölhozni a második forduló szükségessége mellett, akkor valószínűleg Orbán Viktort kellene idéznem, aki a 2002-es választás második fordulója előtt a Testnevelési Főiskolán hosszasan érvelt a második forduló mellett. Nyilván az ő érvei akkor egy aktuális politikai helyzetnek szóltak, az én érveim azonban a demokrácia minőségével kapcsolatosak. A második forduló ugyanis az az intézmény, ami képes megvalósítani azt az igényt, hogy az arányosság és a kormányzati stabilitás egyszerre érvényesüljön, mégpedig azáltal, hogy az első forduló felméri a pártok közötti erőviszonyokat, ahol a szavazók őszintén szavazhatnak a számukra legkedvesebb pártra, ugyanakkor egy világos helyzetet alakít ki a pártok számára azzal kapcsolatosan, hogy milyen koalíciók esélyesek arra, hogy stabil kormányzati hátteret nyújtsanak egy parlamenti többséggel.

(9.10)

A választók ebben az esetben már a második fordulóban valódi és mindenki számára világos kormányzati alternatívák közül választhatnak, ezekre adhatják a szavazatukat, és ezek a koalíciók az elmúlt időszakban meglehetősen stabilan, ha visszatekintünk, mondjuk, a két évvel ezelőtti időpontra, talán a fideszes képviselők szerint túlságosan is stabilan működtek.

Nagyon fontos az, hogy ebben a kérdésben ne jussunk el odáig, mint az alkotmányozási vitában, hogy az ellenzéki pártok egy része kénytelen volt még a vitát is elkerülni, mert nem voltak meg a legitim feltételei. Az LMP továbbra is nyitott arra, hogy konszenzust találjon a kormánypártokkal, azonban csak olyan változtatásokat fogunk tudni támogatni, amelyek javítják a demokrácia minőségét (Az elnök csenget.), és reméljük azt, hogy szeptember 15. a demokrácia napja és nem emléknapja lesz Magyarországon.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kívánt szólni. Megadom a szót, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Szögezzük le, hogy a választások eredményét nem a választójogi törvény szabja meg, hanem a pártok teljesítménye. Jól láthattuk az előző években, az előző választásokon is, hogy nyilván az a párt tudott nyerni egy választáson, amely jó teljesítményt nyújtott, akár kormánypártként, akár ellenzéki pártként, és az vesztett, amelynek a teljesítményét az állampolgárok valamilyen okból nem ítélték meg ennyire jól. Tehát azért nyilvánvalóan sok mindent befolyásol egy választójogi törvény, de alapvetően a pártok teljesítménye befolyásolja azt, hogy ki lesz kormánypárt, és ki ellenzék.

Azt nagyon fontosnak tartom, amit ön is mond, hogy semmiképpen nem szabad pártokra vagy aktuális helyzetekre szabni a választójogi törvényt. Az LMP javaslata például, hogy vigyük lejjebb a bejutási küszöböt 5 százalékról 3 százalékra, ha jól emlékszem, azért az gyanús, mintha egy kicsit kevés önbizalommal levő LMP nézne a következő választások elé, és mintha kicsit önmagára szabná az LMP ezt a javaslatot. Persze önök erre azt mondják, hogy kis pártokat kell bejuttatni a parlamentbe, de hát nézzük meg az Amerikai Egyesült Államokat: kis pártok nélkül működik elég jó, demokratikus viszonyok között évtizedek, évszázadok óta, és két párttal is tökéletesen jól működik. És azt hiszem, senki sem vonja kétségbe, hogy Amerikában demokrácia van, a kormánypárt leváltható, pedig hát nincs semelyik kis pártnak lehetősége arra, hogy bekerüljön akár a kongresszusba, akár a szenátusba, de mégis egy jól működő demokrácia, mégsem kívánja senki kétségbe vonni azt, hogy ott is demokratikus viszonyok vannak.

Az egy vagy a két forduló kérdése. Azok is érvek, amiket képviselő úr mondott, de nyilván vannak ellenérvek is, hiszen azt is mondhatjuk - bár a második forduló nyilván, ahogy ön is mondja, akkor egy kormány-ellenzék orientációt már jelenthet a választók számára -, hogy a háttéralkuknak nyílik meg nagyobb tere, hogy visszalépnek jelöltek, valaki már nem tud arra szavazni, akire igazából szavazott volna, mert a pártok háttérben, a választók közvetlen akaratát valamelyest megkerülve, de egymás között osztoznak meg szavazatokon, egymás között osztoznak meg választókörzeteken, és egyes állampolgároknak az adott körzetben akár nincs is lehetőségük akkor arra, hogy arra a pártra szavazzanak, akikre szerettek volna, hiszen a pártok háttéralkui dönthetik el sokszor, akár a második fordulóban azt, hogy ki kire szavazhat, kinek alakulhat ki többsége.

Úgyhogy én azt mondom, hogy az éremnek két oldala van, mindegyik javaslat mögött van pozitív és negatív érv egyaránt.

Vagy ön mondta szintén a demokrácia minőségét, a kormánypártok leválthatóságát. A szomszédos Ausztriában évtizedekig uralkodott a Néppárt- szociáldemokrata koalíció nagykoalícióként. Működött, újraválasztották, egymás között osztották újra a tárcákat, a miniszterelnöki pozíciót. Egyébként mindez addig is működött, amíg meg nem jelent a palettán az ottani Jobbiknak egyfajta erőképe, és az szét nem feszítette ennek a nagykoalíciónak a rendszerét, amely utána egyébként megint konszolidálódni látszódott. Emlékszünk, hogy körülbelül tíz évvel ezelőtt ott is a Jörg Haider-féle néppárti koalíciónál milyen európai kihatású változások voltak az osztrák belpolitikai életben. Tehát ott is egy stabil koalícióval évtizedekig elműködött, az Egyesült Államokban új párt nem nagyon jelent meg az utóbbi évtizedekben, és mégis mindegyiket demokratikusnak mondhatjuk.

De hát még olyasfajta különleges intézkedések vagy lehetőségek is vannak, mondjuk, a francia köztársasági elnöknek, hogy úgy alkothat törvényt, hogy megkerüli a törvényhozó hatalmat, ő maga a javaslatot terjeszti népszavazásra, és így fogadtatja el a megválasztott népképviselők megkerülésével a saját törvényjavaslatát; vagy az amerikai legfelsőbb bíróság bíróinak választása, amely egy tipikusan politikai alkunak a következménye, és kifejezetten és a nyilvánosság előtt sem eltitkoltan politikai delegáltak kerülnek be ott a legfelsőbb bíróság kötelékébe. Vagy ha megnézzük Angliát, ahol semmifajta kompenzációs vagy arányosító rendszer nincs, mindenki talán, aki itt a Házban van, ismeri az angol rendszert, ha ott lennénk, ha az angol, egyébként mindenki számára demokratikusan elfogadott választási rendszerben működnénk, akkor a képviselők 97 százaléka a Fidesz-KDNP soraiból kerülne ki, hiszen csak egyéni körzetekben lehetne szavazni. Ezzel biztosítják az angolok elég jól, évtizedek vagy akár évszázadok óta is a stabil kormányozhatóságot.

Tehát mindegyik mellett és ellen vannak érvek, ahogy ön is kezdte a felszólalását.

A mi célunk nyilvánvalóan az állampolgárok minél aktívabb részvétele a közpolitikai folyamatokban, ezért mi a választást vagy az állampolgárok beleszólását megpróbáljuk a négyévenkénti egyszeri szavazáson kívül más alkalmakra is kiterjeszteni. Ezért bonyolítottunk már le két nemzeti konzultációt, egyet az alkotmánnyal kapcsolatban, egyet pedig szociális kérdésekkel kapcsolatban, és ezért tervezünk további ilyen fontos kérdésekben - akár a közbiztonság vagy más kérdésekben - további konzultációkat. Erre egy külön felelős államtitkár is megjelent a kormányzatban. Úgyhogy látható, hogy komolyan vesszük az emberekkel való konzultációt. Mindenkivel igyekszünk kapcsolatba lépni, hogy ne csak négyévente tudjanak véleményt nyilvánítani. Szerintem ha a demokrácia minőségét akarjuk javítani, a másfél év alatti két, tízmillió főt megcélzó és egymilliós válaszadási rátával rendelkező konzultáció a demokrácia minőségét igencsak javította Magyarországon.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

Felszólalások:   2   3-6   7-8      Ülésnap adatai